Filozófia | Felsőoktatás » A milétoszi iskola avagy a filozófia hajnala

Gábor Dénes Főiskola FILOZÓFIA A MILÉTOSZI ISKOLA AVAGY A FILOZÓFIA HAJNALA A filozófia hajnala a szó szűkebb értelmében vett bölcseleti gondolkodás. Az ie 6 században a görögségnél születik meg Magától értetődik, hogy az antik hellének filozófiáját tárgyaló könyvükben első lépésként át kell tekintenünk azokat a történelmi folyamatokat, amelyek a szóban forgó bölcselet kialakulását előidézték. Nem könnyű feladat, mert a tudomány minden korban csupán meghatározott időkig képes visszatekinteni. Az ókori hellének történetével foglalkozó tudomány csak hipoletikus jellegűek, régebbre hatoló kutatás újból helyesbít vagy teljesen elvet. A kutatás szerint az antik görögség igen sokféle etnikai elemből, hosszú folyamat során vált egységes néppé. Az indoeurópai eredetű törzsek zöme, amely nyelvi és egyéb vonatkozásban uralkodó elemé váltak i.e 2000 táján északról vándorolt be a Balkán félsziget

déli részébe. Több hullámban érkező, ősközösségi viszonyok közt élő törzsek századokon áttartó harcokban leigázták az őslakosságot. Később a kialakulóban lévő hellénség egyes csoportjait az általa birtokba vett terület magas hegyek választották el egymástól, s amelynél nem jött létre a mezopotámiai, egyiptomi stb. társadalom öntözéses kultúrájára jellemző despotikus hatalom. Az ie 3 évezredbe kibontakozó, majd az ie 2 évezred első felében csúcspontjára jutó krétai civilizáció befolyása alá került. Kükbesz-szigetet meghódító krétaiak, bizonyos görögöket is leigáztak; így pl. Attikét is, ha van valóság alapja a Thészeuszról szóló mondának, amely arról szól, hogy e neves hős szabadította meg honfitársait a krétaiaknak fizetendő véradó gyötrelmeitől. Másrészt azért, mert a krétai befolyásra alakult ki a hellének jelentős részénél egy keleties-despotikus osztálytársadalom, a mükénéi

néven emlegetett, itt-ott sajátosan görög arculatot mutató kultúra. Sok érdekes adatot őrzött meg az utókor számára homéroszi „Iliász ” és „Odüsszeia ” amelynek legfontosabb központjai a későbbi Argoliszban fekvő „erősbástyájú Mükéné” a „jófalú várat” birtokló Tirünsz, a Peloponnészosz nyugati partján épült Pülosz, a közép - görögországi Orkhomenosz és Thébai, valamint később oly nagy hírnévre szert tett Athén voltak. Azt követően, hogy ie 1500 táján egy természeti katasztrófa, majd pedig az akhaiak hódítása következtében a krétai hatalom megsemmisült. A régészeti leletek azt mutatják, hogy mükénéi társadalomvirágzó. Különféle termékeket távoli vidékekre és helyekre eljutattak: pl. Trójába, Bübloszba, Ugaritba, Egyiptomba, Itáliába, Szicíliába. A kereskedelmi fellendülés a görögséget területszerző, rabló hadjáratokra ösztönözte. Hódítások eredménye, hogy a Hellének

az i.e 13 században megvetették a lábukat Cipruson, a kisázsiai Káriában, Pamphüliában, a későbbi Milétész környékén. Más hajós népekkel együtt összefogott támadást intéztek az ősi Egyiptom ellen. Az ie 1200 esztendő táján pedig saját erőiket a monda szerint Agamemnónnak, Mükéné urának vezetése alatt ideiglenes szövetségbe tömörítve - rablási céllal lerombolták a kor egyik legfejlettebb városát Hellészpontosztól nem messze épült Tróját. A trójai háborút követően hatalmas népvándorlás rázta, meg a görögök lakta területet. A Duna mentéről illérek hatolnak lefelé a balkánon, az ő támadásuk hatására i.e 1200 évet követően több északi néptörzs a Balkán - félsziget déli vége irányában tört előre. Balkánról az italicus népek egyik csoportja Appennini - félszigetre, némely thrák törzs KisÁzsiába, a KisÁzsia - északnyugati vidékén lakó etruszkok pedig Közép - Itáliában települnek le. Az a

tény fontos, hogy az Épeiroszból kiszorított dórok Közép - Görögországon (Dóriszon) át a Peloponnészoszra hatolnak be, ahol leigázzák a mükénéi civilizáció jeles városai közül Mükénét. Tirünszt, Püloszt és az Attikában fekvő Athén elfoglalására is eredménytelen kísérletet tesznek. A dórok által Peloponnészoszról elűzött iónok, hozzájuk csatlakozó társakkal együtt a Küklasz-szigeten, Szamoszon, Khioszon és KisÁzsia nyugati partvidékének középső részén lel új hazát, Krétán, Rodoszon és KisÁzsia délnyugati partvidékén pedig nagy számban települnek meg dórok. Ez az ie 12 századdal kezdődően a népmozgás komoly visszaesést jelent a görög anyaországban. Míg Spártában Thesszáliában, és egyéb hellén területeken a szociális konzervativizmus erős, addig a másik görögöknél viharos haladás tanúi vagyunk. Mindenek előtt kisázsiai településeken továbbá Szamoson, Khioszon, Aiginán, Euboián,

Korinthoszban és Athénban. Az i.e 8-6 Század során létrejött egy kézművesekből, kereskedőkből, hajósokból álló, mind jelentősebbé váló szociális réteg s harcot indít az akkoriban birtokló rabszolgatartó arisztokrácia ellen. Íj módon a legfejlettebb hellén poliszokban az i.e 7 század idején ádáz párttusák zajlanak le az uralkodó osztályon belül a konzervatív arisztokrata és a haladó demokrata réteg között. A demokrata uralom létrejöttéhez a korai zsarnokság intézményein keresztül vezet az út. Ilyen pozitív szerepet játszó Türannosz például Periandrosz Korinthoszban, Thraszübulosz Milétoszban, Theagenész Megarában, Kleobulosz a rhodoszi Lindoszban és Peiszisztratosz Athénban. Valamikor i e 800 táján először a hellénség Trója elleni tízéves háborúját megéneklő „Iliász” majd néhány évtizeddel később a Trójából Ithakába hazatérő „Odüsszeusz”. Az i.e 7 században közép-görögországi

Boiótiában Hésziodosznak a művészete, amely szintén két örök értékű költő művel a „Theogoniá” val az „Erga kai hémerai”-jal gazdagítja a korai hellén, valamint az egyetemes emberi kultúrát. Az i.e 7- 6 században bontakozik ki archaikus kori görögöknél „a hét bölcs ” néven emlegetett férfiak munkásága, valamint olyan gnómaköltő - például Theognisz - tevékenysége is, aki jelentősen hozzájárult a világszemlélet szekularizációjához. A világszemlélet szekularizációját nagymértékben elősegítik azok a személyiségek, akiket az antik hellén irodalom „a hét bölcs”-ként emleget, továbbá a korabeli gnómaköltők, akik az emberi sorsot, erkölcsös életvitelt, valós mondásokat, fontos gondolatokat, úgynevezett gnómákat fogalmaznak meg. „a hét bölcs”-csel kapcsolatosan tisztázni kell, ki tartozik közéjük. Az összes antik forrásokat számba véve „a hét bölcs ” címszó alatt nem hét, hanem

huszonkét nevet találunk, utóbbiak között négy olyan akad, amely minden kútfőben szerepel. Ezek: Thalész, Biasz, Pittakosz és Szolón. A másik 18 egyéniség, akit kívül még szintén „a hét bölcs” körébe sorol az antik irodalom, részletesen nem ír a könyv róluk. Kereskedelmi és politikai folyamatok eredményeképpen kell fel a régi helléneknél - mégpedig a korai gyarmatosításokban vezető szerepet játszó kisázsiai ión Milétoszban - a bölcselet napja is. Itt tevékenykednek azok a férfiak - Thalész, Anaximandrosz és Anaximenész - akik megteremtik az ókori görög és vele együtt az egyetemes emberi - filozófiai és tudomány gondolatainak alapjait. A hellenisztikuskor gazdasági szempontból minden kétséget kizáróan komoly előrelépést jelent az antik világ történetében. Nemcsak azért, mivel a makedón hódításnak, diadokhoszok uralmának köszönhetően a görög ipar számos eszközeit elterjeszti keleti területeken, ami

fokozza a termelőtevékenység produktivitását. Erősen ösztönzi a termelést >> új találmány létrehozásával és alkalmazásával hozzájárul a gazdasági élet fellendüléséhez. A hellenisztikus időszakban jelenek meg az első vízimalmok, a csavarral működő olajprések, alkalmazni kezdik az üvegfúvás technikáját, az Arkhimédészi csigasort, a fogaskereket, mint energia átvivő eszközt, és a három sorevezős hajók helyett öt sor evezősöket kezdenek készíteni. A sok találmányok kis része kerül felhasználásra. A hellenisztikus időszakban gazdasági és szellemi élet a korábbi szinthez viszonyítva előrelépet. Vonatkozik ez a tudományos tevékenységre. A legfontosabb hellenisztikus centrum az egyiptomi Alexandria. A bölcselettől elszakadó szaktudományos kutatás centruma a hellenisztikus időszakban az egyiptomi Alexandria, a korszellemi életében továbbra is, jelentős szerepet játszik a valaha nagyhatalmú Athén is, még

századokon átpezsgő filozófiai tevékenység központja marad, mégpedig az i.sz 529-ig fenn álló platóni Akadémiának az Arisztotelészt követő peripotetikusoknak az Antiszthenész alapította künizmusnak, valamint az ekkortájt kialakuló és a bélyegét a hellenisztikus bölcseletre erősen rányomó három irányzatnak - a sztoicizmusnak, az epikureizmusnak és a szkepticizmusnak köszönhetően. Az új platonizmussal lezárul a görög filozófia története, amely sokban hasonlít a hellén mitikus okok Ikarosz históriájára. Mint ahogy a Krétáról menekülő Ikarosz a tudásvágytól űzve nagyon magasra emelkedett az atyja készítette szárnyak révén, ugyanúgy hihetetlen és csodálatos módon jutott fel az ókori görög bölcselet is. Mint ahogy meggondolatlan volt, túlságosan megközelítette a napot, és Ikarosz elvesztette szárnyait és ez által a tengerbe hullott, ehhez hasonlóképpen, hanyatlott le a régi hellének filozófiája is. Míg Ikarosz

számára a szárny elvesztése a teljes pusztulást jelentette, addig a görög bölcselet a középkor századaiban is tovább létezett. Majd a későbbiekben a reneszánsz és az újkor idején komoly mértékben segítette első az egyetemes emberi kultúra soha nem látott felvirágzását. Az esszém témája a filozófia egy részének kialakulása történelmi társadalmi körülmények áttekintése és megismertetése néhány gondolatban. Megismerkedhetünk filozófusok neveivel, gondolatokkal, bölcseletekkel. Amely a filozófia megteremtődését, a gondolkodás történetét jelenti. Felhasznált irodalom: Pais István A Görög Filozófia