Kereskedelem | Rendezvényszervezés » Iskolai ünnepség rendezésének módszere, műsorszerkesztés, a mai magyar színjátszás kialakulása

Adatlap

Év, oldalszám:2005, 7 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:76
Feltöltve:2010. április 09
Méret:70 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

14.a Iskolai ünnepség rendezésének lépései és módszere Műsorszerkesztés és rendezés Móka János I. A tanár elméleti felkészülését segítő kérdések: 1. Mit ünnepelünk? 2. Miért? 3. Kik ünnepelnek? 4. Hogyan ünnepeljünk? 5. Mikor és meddig ünnepeljünk? 6. Hol ünnepeljünk? 7. Kik lesznek az ünnep szereplői? 8. Milyen szimbólumokra van szükség az ünnep tartalmának felmutatásához? 9. Milyen technikai eszközökre van szükség az ünnep megtartásához? 10. Kiknek a segítségére számíthatunk az ünnep szervezése és rendezése során? II. A gyakorlati felkészülés lépései és megválaszolandó kérdései: 1. Mi lesz az ünnep központi gondolata? 2. Mi lesz a megvalósítás részletes koncepciója? 3. Mit kell begyakorolni? 4. Mik lesznek a begyakorlás lépései? 5. A begyakorlás mennyi ideig tart? 6. Ki, illetve kik vezetik? Kikkel történik? A forgatókönyv nem egyenlő az ünnepi műsorral. Az ünnepi műsor az ünnep szimbólumai

közzé tartozik, ott kell leírni. Műsorszerkesztés és rendezés Varga Kata Goethe az első modern értelemben vett rendező, Schiller pedig az első dramaturg. Goethe az első az európai színháztörténetben: aki meglátja, hogy színpad és irodalom nem mindig találkoznak, de nem küzd az irodalom elsőségéért. A. Feladatkörök: Hivatásos (színházi) dramaturg: 1. együttműködés a szerzőkkel 2. darabválasztás, műsorpolitika (művészeti tanács, a fenntartó, az állam, színházigazgató, művészeti vezető, rendezők, vezetőszínészek, dramaturgok) 3. a drámai szöveg komplettírozása 4. a rendezői drámaelemzés segítése 5. visszajelzés (ez alapján átszabhatják a szüneteket) Drámatanár (dramaturg-rendező) 1. együttműködés a szerzőkkel - sajnos nem jellemző 2. darabválasztás, műsorpolitika: hangsúlyos feladat: négy tényezőt (közönségigény, társulat, fenntartói igény és a saját alkotói célok, igények) kell

összehangolnia (Egy drámatanár 3-4 évre számolhat. A műsorpolitikába beleszólhat a csoportépítés folyamata. Nagyon erős a külső meghatározottság – elvárás, felkérés: megrendelés adott időpontra.) Mi a célunk? – A hagyomány átörökítése (kb. 15 perc) – a közösséget képviselem- Megrázó legyen – új elemet mutasson fel (Ne lineáris, hanem drámai szerkezetű legyen!) - Közönségigény (tudjuk, hogy kik fognak jönni) - Belső igény 3. a (drámai) szöveg komplettírozása: sokszor nem drámai, hanem epikus ill. lírai anyagot komplettíroz Komplettírozás = a szövegkönyv alkalmassá tétele színpadi előadásra. (Nagy beavatkozások: jelenetek kihúzása, szerepösszevonás.) Epikus anyag esetén: dramatizálás Lírai anyag esetén: szerkesztés Követelmény: formailag: drámai nyelvi forma (forgatókönyv) lényegileg: drámai megjelenítés 4. a rendezői értelmezés segítése: mivel egybeesik a dramaturg és a rendező személye,

kiemelten fontos (a mű világképének elemzése, szerkezet analizálása, hatáseszközök számbavétele stb.) 5. visszajelzés: szintén szélesebb körű, mint a hivatásos dramaturg esetében B. A szerkesztés folyamata (Debreczeni Tibor) 1. A társadalmi (közösségi) funkció tisztázása: milyen alkalommal, hol, kiknek, kikkel, milyen céllal? 2. A cselekmény létrehozása (szerkesztés) 3. A sajátos játékmód (kifejező - ábrázoló) kialakítása a próbafolyamatban - a játékmód meghatározza az egyéb elemek (tér- és időkezelés, hatáseszközök) alkalmazását is. A sajátos színészi játékmód Kifejező---------------------------------------X-------------------------------------------Ábrázoló Típus vagy karakter Kifejező-ábrázoló - megtarthatja saját magát, nem kell - a színész saját magát teljesen félretéve egy más személy bőrébe bújnia másik személyt ábrázol (jellemábrázolás) - szimbólum - lélektani ábrázolás

eszközei - minden mozgásművészet ║ ║ ║ az óvodás ha már szerepjátékot felnőttek képesek rá csak erre képes játszik a gyerek C. A drámai megjelenítés feltételei (Dévényi Róbert) 1. Cselekvésábrázolás: a színjáték nem primer cselekvés, hanem a cselekvés ábrázolása, azaz egy, a múltban lezajlott, lezárt idejű esemény jelen idejű ábrázolása (= szekunder cselekvés) 2. Cselekménvszerűség: Az "A" alaphelyzet és a "B" véghelyzet között eseménysor zajlik le. - Ha az eseménysort a benne részt vevőkön kívüli körülmények irányítják, történésről beszélünk (epikus jellegű). - Ha az eseménysort a benne részt vevők, azaz az alaphelyzet változását a szereplők irányítják, az az ő cselekvéseik eredménye, cselekményről beszélünk (drámai jelleg). A cselekmény tehát nem feltétlenül tételezi az irodalmi drámai mű létét! (A legerősebb hatású cselekmény az autodráma - öndráma -,

amelyben a közösség minden tagja, nézők és játszók a színjátékban vannak.) 3. Megjeleníthetőség: (jelen idejűvé tétel, azaz: „itt és most”!) - A drámai mű: rögzíti a szereplőket, dialógusokat, a legfontosabb eseményeket (instrukció formájában), nem rögzíti a motivációkat, jellemeket, lelki folyamatokat (ezek feltárása a rendezői elemzés feladata). Ábrázolásmódja SZIMULTÁN (párhuzamosan többszálú, egyidejű), ezért jól megírt dráma esetében megfelel az „itt és most” követelményének. - Az epikus mű: múlt idejű eseményt múlt idejűként ábrázol, így ellenáll az „itt és most”-nak, ezért oly nehéz szakmai feladat a dramatizálás. - A lírai mű: tekinthető múlt idejű esemény jelen idejű reflexiójának, így kellő szakmai tudással és érzékkel megfeleltethető az "itt és most" követelményének. (Felfogható a drámai mű "hiányzó" felének: éppen a motivációt, lelki

indíttatást fedi fel, kevésbé a szereplőket, eseményeket stb.) 4. Drámai sűrítés: - Epika: az extenzív (kiterjeszkedő, részletező) totalitás jellemzi. - Dráma: az intenzív totalitás, teleologikus (célirányos) szűkítés jellemzi. Schiller: "A drámai esemény a szemem előtt mozog, az epika körül magam mozgok." A drámában a konfliktus a legerőteljesebb (de nem kötelező) rendező elv, mely növeli az intenzitást. A nem drámai anyagot a szerkesztéssel kell megfeleltetni a teleologikus szerkezet és az intenzív totalitás követelményének. 5. Színszerűség: Megfeleltetés a konkrét színi körülményeknek, azaz: - térbe, - időbe, - szerepekbe, - kifejezőeszközökbe (díszlet, világítás, technika stb.) sűríthetőség. Dévényi Róbert: "És minden esetben kérdéses a nem színi előadásra szánt eseményábrázolás színszerűsége, tehát az epikus műveké vagy a lírai alkotásokból összeállított szerkesztett

műsoroké." D. Lírai alapú eseményábrázolás (Dévényi Róbert) Szerkesztett műsor(definíció): Eredeti funkciójukban irodalmi befogadásra (olvasásra) szánt, önálló lírai művek (a nyelvi forma lehet vers vagy próza!) egységes koncepció alapján létrehozott konstrukciója és színi keretek közé helyezése. Típusai a szerkesztés módja szerint: 1. Koncertszerűén szerkesztett: a tematika laza, az egyes művek megőrzik autonómiájukat, jelentéseik nem rétegződnek egymásra. A színi keret nem teremt szituációt, csak az előadóra irányuló figyelmet szolgálja (kiemelt tér). PL: Egy alkotó művészetét bemutató válogatás. 2. Szerkesztett oratórium: (az "oratórium" kifejezés a verbalitás túlsúlyára utal, a megnevezés ma már erősen elavult, de nincs helyette általánosan elfogadott definíció. Talán a "költői színház" megnevezés a legszerencsésebb, mert utal a színszerűség látomásos jellegére. VK)

Jellemzői: Megváltoztatja a lírai alkotások hagyományos funkcióját, a kifejező funkciót háttérbe szorítja az ábrázolás igénye. Az egyes művek elveszítik autonómiájukat, jelentéseik egymásra vetülnek - új, önálló minőség jön létre. Az egyes műveket szabadon kezeli (töredékek, sorrendiség, húzás). Verses nyelvi forma esetén illik ügyemi arra, hogy ne sérüljön a mű zeneisége, a metrum, versláb, rímrendszer stb. A hatásmechanizmus alapja: A lírai alkotást mint egy eseménymozzanat reflexiója jelenik meg - "fordított dráma": a helyszín az emberi psziché, nem a külső történést jeleníti meg, hanem annak érzelmi-hangulati reflexióját. A szerkesztés módja lehet: I. TÉTELES SZERKESZTÉS: az egyes alkotóelemek úgy válnak egységgé, mintha egyetlen "vers" részei volnának. A zeneművek mintájára tételekből ("versszakokból") épül, egy-egy tétel vagy ciklus alapja a téma egy-egy variációja

köré épülő asszociációs tartomány. Az egyes művek és a tételek közötti kohéziót a lírai kötés adja II. LINEÁRIS SZERKESZTÉS: az egyes művekből eseménysort épít, azaz időben lezajló történetet alkot. A lírai reflexiók tehát epikus módon kapcsolódnak, eseménymozzanatokat jelenítenek meg, a művkek kapcsolása egymáshoz epikus kötéssel történik. (Ez a szerkesztési mód sokszor használ összekötő vagy narratív szövegrészeket: esztétikai szempontból kényes eljárás ez, könnyen válik didaktikussá, vontatottá a verbális anyag és ennek nyomán a színjáték is.) III. ELLENPONTOZÁSOS SZERKESZTÉS: az egyes műveket szerepszövegnek tekinti, szituációba helyezi, jelen idejű eseménymozzanatként, akcióként kezeli. Az egységeket vagy tételeket ütközteti, azaz megteremti a feszültség és/vagy konfliktus lehetőségét. Az egyes mozzanatok közötti kapcsolatot a drámai kötés hozza létre A három szerkesztési modell

ritkán jelenik meg következetes önállósággal, azonos kötésmóddal. A váltogatott kötésmódok alkalmazása kedvez a bonyolultabb színjátékformák létrehozásának. (Az epikus alapú eseményábrázolás létrehozása a dramatizálás, a drámai alapú eseményábrázolás irodalmi drámán nyugszik, csak kisebb dramaturgiai beavatkozásokat - húzás, korrekció - igényel.) 14.b Beszéljen a mai magyar színjátszás kialakulásáról! Egy korszakmeghatározó rendező illetve színész munkásságának bemutatásával jellemezze az 1945. előtti időszakot! Beöthy László: színházigazgató, író, újságíró. Beöthy Zsolt irodalomtörténész és Rákosi Szidi színésznő fia. Jogot hallgatott Bp-en Pályáját újságíróként kezdte Novellákat, verseket, színdarabokat is írt. A Magyar Színház ig-ja lett, és a válságban levő intézményt felvirágoztatta. Vezette a Nemzeti Színházat1 1900–1902 között, megalapította a Király Színházat,

majd ismét a Magyar Színház élére került, melyet később megvásárolt. A Budapesti Színigazgatók Szövetsége elnökévé választották Beöthy tevékenységét a művészet és a vállalkozás egészséges egyensúlya jellemezte. A hazai operettjátszást európai hírűre emelte: zeneszerzőket, írókat, színészeket nyert meg a műfajnak. A hazai drámairodalom fejlődését a Magyar Színház prózai műsorrendjének kialakításával segítette elő. Bárdos Artúr rendező, színházigazgató, színházelméleti író. Pályáját újságíróként kezdte (Pesti Napló, Budapesti Hírlap). 1909-ben Berlinben Max Reinhardt asszisztense, Hamburgban és Lipcsében rendező és dramaturg volt. Hazatértekor, 1910-ben Színjáték c. rövid életű folyóiratot alapított, de rendszeresen jelentek meg írásai a Nyugat-ban is. 1912-ben Révész Béla íróval megalapította az Új Színpadot 1915-től a Modern Színpad Kabarét vezette. A színház a Koronaherceg (ma

Petőfi S) utcában 1918-tól Belvárosi Színház néven működött, s Bárdos kisebb-nagyobb megszakításokkal 1948-ig ig.-ja maradt A háború alatt származása miatt félreállították. 1945-ben visszatért a színházi világba 1948-ban kinevezték a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanárává, színháztudományi előadásokat tervezett. 1948-ban az USA-ba emigrált 1954-ben New Yorkban megrendezte Molnár Ferenc Liliomát Jávor Pál főszereplésével. Az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió munkatársaként hangjátékokat rendezett, és színházi tárgyú írásokat olvasott fel. Bárdos rendezéseiben, Max Reinhardt hatására, a színjáték valamennyi alkotóelemének egyenrangú megjelenítésére törekedett, a színészi játékot ítélve a legfontosabbnak. Színházainak műsorán jó érzékkel tartotta egyensúlyban a közönségdarabokat az irodalmilag értékes kortárs és klasszikus művekkel. Szerette a kísérleteket: számos fiatal

színész és író mutatkozott be nála. Hevesi Sándor; Hoffmann rendező, színházigazgató, kritikus, író, műfordító. Bp-i bölcsészeti és jogi tanulmányai után színikritikákat és színházelméleti cikkeket írt a fővárosi lapokba és folyóiratokba. 1901-ben Beöthy László rend-nek szerződtette a Nemzeti Színházhoz Részt vett a Thália Társaság művészeti irányításában, a Népszínház–Vígopera főrendezője volt. Ezután ismét a Nemzeti Színházban dolgozott 1933-tól haláláig a Magyar Színházban rendezett. 1927–1932 között a Színészakadémián színpadi rendezést tanított. Az első rendezői tanfolyamot vezette Több drámát írt és regényt dramatizált. Műfordítói tevékenységének jelentős része volt Shaw műveinek mo.-i népszerűsítése Tanulmányai és könyvei a színésznevelés, a dramaturgia, a dráma- és színháztörténet, a színházelmélet, a színház gazdasági és szervezeti kérdéseit tárgyalták.

A Nemzeti Színház ig-i székében igazi reformot hajtott végre a műsor, a társ., a színjáték összes alkotóelemének gyökeres megváltoztatásával. Rendezéseit gondos tanulmányok előzték meg A próbákon részletező szövegelemzést végzett, a színészektől az instrukciók legpontosabb végrehajtását követelte meg. A lélektani realizmusra törekedett Színpadi elgondolásainak középpontjában az író és a színész állt. FR Madách I: Az ember tragédiája Odry Árpád színész, rendező. Apja Odry Lehel operaénekes volt A Színiakadémia elvégzése után l Nagyváradon, Kolozsvárott, Debrecenben, Temesvárott játszott, ill. rendezett 1904ben a Vígszínház, egy év múlva a Nemzeti Színház szerződtette, melynek rendezője, később főrend.-je volt A Színész Szövetség elnöke volt 1926-ban a Kisfaludy Társaság Shakespeare-bizottságának lett tagja. 1928-tól a Magyar Rádió dramaturgja és főrend.-je volt, 1929-ben a Színiakadémia

tanára, 1930-tól ig-ja lett Eredeti beszédhibáját leküzdve a tökéletességig fejlesztett beszédkultúrájával tűnt ki. Tanárként a tiszta és a kulturált beszédstílus átadásán fáradozott. Színészi stílusára jellemző, hogy a klasszikus szerepeket is realisztikusan, pátosz nélkül játszotta. A kor legnagyobb Shakespeare-színésze volt 1927-ben Greguss-díjat kapott. FSz Prospero (Sh: A vihar); Lear király (Sh); III Richárd (Sh); Bánk bán (Katona J.); Solness építőmester (Ibsen); Tartuffe (Molière); Lucifer (Madách I: Az ember tragédiája);