Irodalom | Középiskola » József Attiláról

József Attiláról Jelentősége: Saját korában nem tartották nagy költőnek, csak néhány versét ismerte el az irodalom. Csak a hozzá nagyon közel állók ismerték fel benne a költőzsenit. A személyi kultusz teljesen kisajátította az életművet, annak csak egy oldalát vették figyelembe, és rásütötték a proletárköltő bélyegét. A költő utóéletének ez a fajta mítoszgyártás nagyon sokat ártott Csak az 1970-es évektől válik lehetővé az egész életmű megközelítése, a róla készült tanulmányok ma már könyvtárnyi terjedelműek. A 20 századi ember legdöntőbb élményeiről mély átéléssel és filozofikus érvényességgel tudott szólni. A kor emberének életérzése: Filozófiai irányzatok: Sokféle irányzat, de egyiknek sem volt elkötelezve. Költészetének egy-egy oldala egy-egy szellemi irányzat sajátos arculatát mutatja. Egzisztencializmus: o Kierkegaard filozófiája: két fajta embertípust különböztet meg, a

közönséges, a felelőssége elöl menekülő embert, és az önmegvalósítót. Ez az önmegvalósítás három fokozatú.  Az esztétikai lét: amikor az ember a saját életét műalkotássá formálja.  Az etikai lét: amikor az ember általános erkölcsi normák szerint él.  Vallási lét: ha az ember az isteni elvek szerint él. Ez az igazi hit teljesen szubjektív, mert fölötte áll azoknak az erkölcsi normáknak, amelyek mások által ellenőrizhetőek. o Heidegger filozófiája: az emberi személyiség vele született jellemzője a gond és a szorongás, ezt elmélyíti a bűntudat. Ez a bűntudat onnét fakad, hogy az ember nem képes önmagát és a terveit megvalósítani. A hétköznapi így él Csak a rendkívüli ember képes az úgynevezett autentikus létre. A halál felöl, a semmi felöl nézett lét segíti hozzá ahhoz, hogy igazi életet élhessen. Az ember csak így képes megszabadulni a vele született szorongástól. o Buddhizmus: különösen

az a rész érinti meg, amely a szenvedésektől való megszabadulásról szól. Az pedig a Nirvána állapotába való kerülés Ide tartozik a szubsztancia elmélet, miszerint a világ egy őslényegből alakult ki és mozgása során ebbe az őslényegbe fog visszatérni. o Hegel, Marx, Freud: Hegel és Marx az embert bizonyos egyoldalúsággal szemléli, csak a történelmi, társadalmi folyamatokban betöltött szerepét vizsgálja. Az embert a külső tényezők által meghatározott lénynek fogják fel. Freud foglalkozik először a lelki tudati tényezők szerepével, amelyek döntően meghatározzák az emberi személyiséget. József Attila az ő hatására ismerkedett meg a pszichoanalízis módszerével. Életélmények: A nyomor, ami végig kíséri egész életét. A betegsége, a skizofrénia enyhébb változata. Tartósan nem sikerült közösséghez kapcsolódnia, pedig meg volt rá az igénye. Folyamatos szerelmi csalódások érik: o Vágó Márta 1928, aki angliai

tanulmányútra megy, és szerelmük nem álja ki az idő próbáját. Később Márta barátilag segít a költőnek o 1930-1936: Szántó Judit vasgyári munkáslány o 1936: Gyömrői Edit, aki a pszichoanalitikusa volt. Beteges szerelem, egyoldalú o 1937: Kozmutza Flóra, pszichológus, egyoldalú szerelem, Később Illyés Gyula felesége lett. 1. alkotói korszak: 1920-as évek. Kötetei: o 1922. A szépség koldusa o 1929. Nincsen apám se anyám Költői magatartása: ő a lázadó ember, aki az erkölcsösség jegyében lázad. Témái: o Ars poetica o Munkás versek o Szegény ember versek o Istenes versek o Szerelmes versek Tiszta szívvel: Ars poetica szerű. Népdalformára emlékeztet a vers Kétütemű hetes sorai vannak és páros rímű. Formai, ritmikai egyszerűség jellemzi A cím alapján pozitív értékű cselekvést várnánk, de a cím megjelenik a 3. versszak 3 sorában, és itt egészül ki a jelentése A várakozással szemben a betörök-ölök rím

pár, negatív cselekvést fejez ki. Itt jelenik meg a vers fő tétele, a világgal való teljes erkölcsi szembenállás. o 1 versszak 1-4 sor: hiánylistát sorol fel, nyelvtanilag tagadó formában. Család, szülőhiány, istenhiány, hazahiány (közösség hiánya), bölcső, szemfedő hiánya. Ez olyan haza hiányát jelenti, amelyhez az ember rendületlen hűséggel tartozik (ld. Szózat). Csók és szerető hiány, az érzelmi, fizikai társ hiánya o Az 5-6 sor: egzisztenciális hiányokat sorol fel. o A 7-8 sor: megfogalmazza, hogy egyetlen megfogható értéke az életben az életkora. o A 9-10 sor: egy fausti utalás jelenik meg, a szövetségkötés az ördöggel. o A 11-12 sor: itt jön újra elő a cím, itt történik a tézis megfogalmazása. o A 13-16 sor: a következmények levonása, a költő teljesen szemben áll a világgal, ő a pozitív, a világ pedig a negatív értékeket képviseli. Nem én kiálltok Ars poetica. Ez a kötetének címadó verse (2) egy

személyes közlésből indul ki, és ebből lesz egy hatalmas, az egész világra kivetített kép. A vers címe az első és az utolsó sorban jelenik meg, ez a keret. Nagy nyomatékkal utal az én háttérbeszorítására Itt nem az én, az egyén, hanem a föld dübörgése a fontos. Ezt egy bibliai utalással teszi monumentálissá, ez pedig a sátán megőrülése. Ez az apokaliptikus kép a történelmi idő változására utal A 2 sortól önmegszólítás kezdődik. Önmagát és átellenesen minden embert arra szólít föl, hogy bújjon, rejtőzködjön. A lehetséges emberi cselekvésről szól, történelmileg kiélezett helyzetben Minden ige után a határozó azt mutatja meg, hogy hová kell menekülni. Ezek a képek áttetsző tisztaságot mutatnak. Ilyen tiszta dolgok mögé kell rejtőzni, próbálni kell azonosulni a természet apró elemeivel. Ezután két szentenciát fogalmaz meg: o Az embert csak a másokkal való együttmunkálkodás mentheti meg, mert ha nem

talál rá másokra, akkor ki van szolgáltatva a történelmi időnek. o „Légy egy fűszálon a pici él”-az élet legkisebb dolgait is nagy precizitással kell elvégezni. Ritmikai szempontból szabadvers. Munkásversek csoportja: „Az ucca és a föld fia vagyok” Parasztság Aratásban Aratás előtt Éhség Munkásosztály Jövendő férfiak Tüntetés Szegényember versek: A szegény ember balladája Aki szegény az a legszegényebb Istenes versek: Nincs nála szó tételes vallásról, rendkívül személyes és profán (világi) kapcsolatban áll istennel. Ebből következik az istenes versek vívódó, ellentmondásos jellege Ez a jelenség olykor istenkáromlásban ölt testet, ilyen például a Lázadó Krisztus című verse, ami miatt pert indítanak ellene. Csöndes estélyi zsoltár: Hangja elmélyült, áhítatos. Istenem Szerelmes versek: Ringató: Formája a népdalokra emlékeztet, hatását a zeneiség, a ritmika adja. Nincs konkrét személyhez kötve,

csak a szerelem, az érzés fontos benne. A vers tehát az önzetlen szerelem egyéni megfogalmazása. Klárisok: A kláris ékszert jelent. A verset különössé szokatlan képkezelése teszi, az a fajta montázstechnika, amelyben különböző hangulatú képeket ránt össze (szürrealizmus). Két szereplője van, az én és a te, a hangsúly a második személyen van, hiszen az én csak egyszer jelenik meg a kenderkötél képpel összekapcsolva, negatív élethelyzettel. A 2 személy, a te, metonimikusan jelenik meg: 1 vsz.: nyak, 2 vsz: derék, 3-4 vsz: láb A metonímiák fölülről lefelé ívelő vonalat mutatnak, ezáltal halvány erotika kirajzolódása jelenik meg. A metonímiákban vizuálisan közös a képek körkörös volta. Ezek az ölelés képzetét keltik, ami egy pozitív, örömet adó tevékenység, de a költő ezt az ölés képzetével kapcsolja össze. A 4 versszakban temetői kép jelenik meg, tehát a vers a halál felé visz, tehát e szerelemről

szól, de a szerelmet ellentétesen éli meg, mint örömet adó, és mint pusztító élményt, olyan élményt, ami a halál felé vezet. Medáliák: A költő saját emlékeit foglalja össze kicsiny képekben. A motívumok leginkább gyermekkori élmények, elkalandozás a mesék, a mítoszok világába. A sorok között távoli asszociációk figyelhetők meg, az egyes darabok önmagukban is egészek, de együtt többletjelentéssel is bírnak. A verseket a központi motívum, az én, és a világ kapcsolata tartja össze A lírai én saját életérzésének bizonytalanságát fejezi ki. Ez egy 23 éves fejlődésrajz, 23 versszakból áll, 23 király illetve kölyök szerepel benne. Kisgyermekkorától a jelenig tárja fel életélményeit, elvont formában. Minden képben megfigyelhető az avantgárd hatás Létösszegző versként is felfogható, számot vet eddigi életének értelmével. II alkotói korszak: 1928-1933 Kötetei: o 1931. Döntsd a tőkét, ne siránkozz o

1932. Külvárosi éj o 1934. Medvetánc Ez a korszak költészetének szocialista korszaka, döntő filozófiai élménye a Marxista világkép, bekapcsolódik az illegális pártmunkába. Témái: o Munkásversek o Tájversek o Magánélet ihlette versek Munkásversek: Tömeg: Az 1930. szeptember 1-én lezajlott tüntetés hatására írta, erős expresszionista hatás figyelhető meg. Szocialisták: Tüntetésről szól. Munkások: Az osztályharcot mutatja be. A város peremén: Az úgynevezett nagy József Attila versek közé tartozik. A cím illetve a kezdő és zárókeret alapján tájvers. A kezdőkeret nem csak a színhelyet jelöli meg, hanem a költői én létezésének terét is. Ehhez a térkijelöléshez kapcsolódik a költői én létezésének időpontja Ez jellemző a nagy József Attilai versek kezdetére, megadja a lírai én térbeli és időbeli létezésének a koordinátáit. Erről lehet felismerni versszerkesztési technikáját A nyitókeret első

versszaka egy konkrét valóságos kép leírása, a város peremére alkonyatkor leszálló koromnak a képi megjelenítése. A nyitókeret 2 versszakában képi átalakulás indul, az így közelre mutató módhatározói névmás visszamutat az első versszakra, így hasonlattá alakul át az egész 1 versszak, amely fogalmi síkja a lelkünkre ülő kor. A hasonlat képi eleme a város peremére leszálló korom. Ez által a város peremén kifejezés egy általános emberi lét kifejezőeszköze lesz. Az igék felülről lefelé irányuló mozgást mutatnak (száll, lerakódik, ül, rákövesedő) Ez mind az itt élő emberek környezete, ami rátelepedik, és determinálja életüket, gondolatvilágukat. A zárókeret ugyanezzel a helyre utaló kifejezéssel indul, a változás a vers hősére való utalásban van. Azzal a költővel azonosítja magát, akinek szerepe, küldetése van, és hangsúlyozza az itt élőkkel való vérszerinti kötődését. Minden sor a költő

tevékenységére utal, aki eddig csak passzív létező volt. A belső harmónia megteremtése a költő dolga, a külső harmóniát pedig a város peremén élők valósítják majd meg. A keret közötti részben ezen emberi közösség a történelmi útját rajzolja fel. A múlt a 3-7 versszak, a jelen a 8-10, az embereket a gépekhez, az embereket a termelési erőkhöz való viszonyukban ábrázolja (Marx). A jövő a 11-14 versszak, a munkásosztály az egész világot a maga arculatára fogja formálni. Tájköltészete: József Attilánál a táj a maga konkrét, valós elemeivel jelenik meg, de ebben a tájban mindig benne van a szemlélő, azaz a költő belső világa is. A táj a vers végére mindig valamilyen érzésnek vagy gondolatnak a kifejezője lesz. A holt vidék: A költő az utolsó versszakban értelmezi a leírt holtvidéket. Itt minden az uraságé, tehát az itt élő emberekre a kifosztottság jellemző. Az emberek élete épp oly kifosztott és

jeges, mint maga a táj. A táj tehát a költő politikai gondolkodásának a kifejezője lesz A versforma játékos, könnyed, ez groteszk ellentétben áll a tartalommal. A megjelenített világ központjában a tanya áll, ami körül megfordul az egész világ. A vers a ló megjelenítésével indul, ezután az erdő és a mező bemutatása következik. Eddig tart az ember nélküli világ leírása. Ezután a szőlő és az emberi világ hírhozója következik, majd megjelenik a tanya Mindenre az üresség, a kihaltság a jellemző. A vers végére visszajut a tóhoz, így értelmezi az ürességet és a kihaltságot. Külvárosi éj: A vers motívumok egymásba fonódásából épül fel. Az alapmotívum az éj, ezt apró fények felvillanásával teszi még erőteljesebbé. Az éjhez teát a fény motívum kapcsolódik Ezután lép be a víz motívuma, amely nagyon erős kifejezőeszköze a nyomornak. A következő motívum a csend, amely szervesen kapcsolódik az

éjszakához. A csöndet hanghatásokkal teszi erőteljesebbé. Ehhez a mozdulatlanság kapcsolódik, ezt pedig apró mozgásokkal emeli ki Az első két versszakban egy proletárkonyha elemei elevenednek meg. Ez egy szűk, zárt világ Ezután kilépés történik a tág világba, és ezt a térkitágítást az éj megszemélyesítésével teszi érzékletessé. Az éjhez a mozgás és a mozdulatlanság motívuma egyszerre kapcsolódik Az éj hátterében a gyárak világa jelenik meg, ezek a külváros legjellegzetesebb jelei. A gyárakat először általánosságban jellemzi, majd a szövőgyárakat emeli ki, a holdsugár bevész a szövőgyár belső világába, és egy pillanatra megjelenik az emberi világ, a szövőnők. A szövőnők életét az „omló álmok” kifejezés minősíti (szomorúság, bánat, az álmok tovatűnése). Ezután a vasgyár és a cementgyár kerül előtérbe, ismét durva hangú lesz a vers, kívülről mutatja be az itt élőknek szenvedést hozó

üzemeket. Ezután a vonatfütty erőteljesen elkülöníti a szöveget, belevág a csöndbe. Ettől kezdve a külvárosi éj leírásában az emberek világa jelenik meg. Ezek az emberek nagyon jellegzetes képviselői a külvárosnak (rendőr, munkás, elvtárs, korcsmáros, napszámos). A 12 versszakban összefoglalását adja mindannak, amit eddig elmondott, összefutnak a motívumok. A 13 versszaktól új szerkezeti egység kezdődik, megszólítás következik az előbbi szemlélődéssel szemben. A vers himnikus ódává válik, amelynek megszólítottja az éj. A költő önmaga számára kéri, hogy legyen erős és edzett a szenvedések elviselésére. Az utolsó 4 sor hangnemében és ritmusában is elüt az ódai hangvételtől, a forma dalszerűvé válik, amelybe visszatér a külvárosi éj nyomasztó hangulata, a költő a közös sorsvállalás szintjén szólal meg, és valamennyiük számára a szenvedéstől való mielőbbi megszabadulást kéri. Téli éjszaka: A

cím napszakot és évszakot idéz. Az olvasót egy hideg, jeges világ befogadására készíti föl A vers 2. személyű felszólítással indul, egy gondolati műveletre szólít fel Ettől kezdve egy 3 személyű monológikus közlésre vált egészen az utolsó versszakig, ahol E/1 személyben szólal majd meg. Itt visszautal arra a tevékenységre, amit az egész versben végzett, a gondolat fegyelmező erejével mérte fel a téli éjszakát, megismerte annak törvényeit, ezáltal meg tudta nevezni. Így már ura lett ennek a világnak Szerkezete: A 10 résznél egy kérdéssel kiszól a versből, és ettől kezdve más a leírás tárgya, mint addig. Addig a téma a hideg téli természeti táj 11 rész: „Milyen vitrinben csillognak” ez a rész a címre utal vissza, összekapcsolja a téli világot, a kinti világot és az ember otthonát. Az úgynevezett aranymetszés szabályai szerint ez a sor (ily téli éjszakák) a vers szimmetria tengelyén helyezkedik el. Egy

reneszánsz elmélet szerint egy igazi műalkotásban a szimmetriatengely nem a geometriai felezőpontban található. Az állandó szorzószám a 0, 618 ezred. 52 sor: ezután fokozatosan átlép az emberi világba, a város szélén tengődő embereket mutatja be, és csakúgy, mint az előző versekben azonosul ezzel a közösséggel. Elégia: A vers címe nem a tárgyát jelöli meg, hanem a műfaját. Az elégia a bánat és a szomorúság műfaja, az értékleépülés verse. A külvárosi sivárság leépülését adja, árad belőle a szomorúság, a bánat. A 2 sortól önmegszólító lesz a vers, a költő felszólítja magát sorsa elviselésére. A kezdeti kijelentő mondatok kérdő mondatokká válnak, a vers pedig elégiából ódává változik. 3 nagy kérdést intéz önmagához, és ezeknek a megválaszolása adja a vers ívét. Egy belső dialógus mentén halad a vers Minden részben megjelenik az itt közelre mutató névmási határozószó. Ez

szülőföldjére, a külvárosra utal, amelyet akarata ellenére sem tud otthagyni. A vers végére az elégia ódai vallomássá válik, amelynek témája a hazához való rendületlen hűség. Magánélet ihlette versek: Mamaversek: Anyám: A vers világa egy múltbeli életképből bontakozik ki, és az anya a proletár nők típusává emelkedik. Mama: Itt már végig az anyán van a hangsúly, nem válik típussá. A mama tevékenységére irányuló igéket megfigyelve kirajzolódik egy folyamat, a vers végére munkáját monotonon végző mama alakja a mennybe tart, megdicsőül. Szerelmes versek: Óda: A vers Lillafüreden született, ekkor az Írók Gazdasági Egyesület, az IGE itt tartotta kongresszusát. Ihletője egy olyan nő, akit a költő ott ismert meg annak ellenére, hogy élettársi kapcsolatban élt Szántó Judittal. A nő neve Szőlős Henrikné Marton Márta Óda: antik eredetű lírai műfaj, amely fenséges, magasztos eszmét dicsőít. Fajtái: Pindaroszi

óda: lírai áradozó jellegű, ez a görög ódatípus Horaciusi: bölcseleti, tanító jellegű, római típus József Attila ódája mindkét fajtához köthető. Nagyon erős lírai hullámzás jellemzi, de meg van benne a didaktikus jelleg is. 5 szerkezeti egységre tagolta, és 6-ként mellékdal címmel zárást fűz hozzá. A vers tehát 6 tételből komponálódik Érzelmi hullámzás a több tételes zeneművek dinamikai jelzései szerint formálódik. 1. piano 2. crescendo emelkedő 3. rinforzando 4. fortissimo 5. decrescendo halkul 6. piano A másik szerkezeti sajátossága vers keretes jellege, de ezt is egyéni módon alakítja ki, a zárókeret nem a vers végére kerül. A nyitókeret az első tétel első versszaka, itt meghatározódnak a lírai én koordinátái, ahonnan elindulnak a képzelet játékai. Ez egy nyár esti tűnődés, a vers hőse nyugodt állapotban van. Amilyen idilli és nyugodt a környezet, úgy idomul hozzá a lírai én belső világa. A

zárókeret az 5 tétel utolsó versszaka, ez a nyitókeret egy variációja, mert eltérések figyelhetők meg a nyitókeret idilljéhez képest. Eltelik egy éjszaka, és a hajnal fenyegetően nehezedik a költőre. A szív a nyitóképben hozzáidomult a csendhez, most zaklatott állapotban van, ez az átélt élmény hat a költőre, bejárt egy szellemi utat, amelynek a végén ráébred a valóságra. 1. tétel: 1 versszaka a nyitókeret, ebben a hangulatban lép be a külvilág, a természet és a kedves alakja egymással párhuzamosan. A táj egy-egy eleme idézi fel benne a szeretett nő alakját. 2. tétel: erős dinamikai váltás következik, itt tör föl először a szerelmi vallomás, az érzelmi hőfok mélyülését a mondatszerkesztés mutatja. 3. tétel: ugyanezt a tónust viszi tovább, de a hasonlatok halmozásával mélyítve, a tétel végén a kedvesre vonatkozó biológiai mozzanatok készítik elő a következő tételt. 4. tétel: a női test egészének

életfunkcióit, biológiai működését mutatja be, úgy, mint valami csodás, titkot rejtő anyagot. Ezt költői képek, hasonlatok, metaforák halmozásával teszi Ez a vers tetőpontja, az élményt itt éli át a legmélyebben. 5. tétel: fokozatosan esik vissza a sorok szótagszáma, ez is jelzi a dinamikussá válást Itt kezdődik az öntudatra ébredés, a vers gondolati szintre való áthelyezése. A lírai én tudja, hogy meg fog halni, de amíg él, él benne a kedvessel való teljes összeolvadás vágya. Ennek a tételnek az utolsó versszaka a zárókeret. 6. tétel: a mellékdal, a szerelmet a hétköznapi valóságában jeleníti meg, az otthon idilljeként A verset a kedves szájába adott szavak zárják. III. alkotói korszak: 1933-1937 (haláláig). Mottója: „Éltem-és ebbe más is belehalt már” Egyetlen kötete: 1936 Nagyon fáj. A költőnek a lét elviseléséhez az alkotás, az írás ad erőt Utolsó éveiben leginkább a halál gondolata

foglalkoztatta. A lehetőségek felmérése: Egyéni lét Közösségi lét Antifasiszta versek: Ős patkány terjeszt kórt Levegőt Thomas Mann üdvözlése Patrióta versek: A Dunánál Hazám Kapcsolatteremtés a világgal: Érzelmi síkon Értelmi síkon szerelmes versek istenes v. Nagyon fáj Nem emel föl Gyermekké tettél Bukj föl az árból Aki szeretni gyáva vagy Flórának Létösszegzés: Talán eltűnök hirtelen Karóval jöttél Patrióta versek: Reménytelenül: Korszaknyitó verse, 2 kis verset komponált egy egységbe. Az első rész 1933-ban, a másodikat még 1927-ben írta. A sokkal kilátástalanabb életérzést sugalló vers a második Az első rész címe: Lassan tűnődve. Ez a költői magatartásra utal, a József Attilára annyira jellemző tűnődő, kontemplatív magatartásra. 1. vers 1 versszaka: az ember sorsa valahonnan valahová tart, és ahová tart, azt írja itt körül Végül ugyanoda jut el minden ember. Egy síkra érkezik, ez az emberi

lét végállomása, egy kihalt, élettelen terület. A külső táj sivárságot áraszt, de megjelenik egy belső táj is, amit szomorúság jellemez. Az ember léte végül is a semmibe érkezik Az ember értelmével fölméri életének sorsát, illúziók és remények nélkül éli életét. Itt az egzisztencializmus filozófiája jelenik meg, ezen belül is a heideggeri autentikus lét. 2 versszak: belép a lírai én, ő is csalás nélkül próbál szétnézni, és ez sikerül is neki, mert tudatosodott benne a lét abszurditása. Ezután a halál felöl nézi önmagát 3 versszak: az egyéni lét a világegyetembe való belevetettsége érződik, csak a csillagok rokoníthatók az abszurd emberi léttel. 2. vers: a csillagok itt már nem éreznek részvételt, zajtalanok, a biológiai és a költői lét is a semmibe hull, megszűnik. A Dunánál: Alkalmi vers. A Szép szó című folyóirat történelmi tanulmánysorozatot akart indítani, és ez elé, mintegy

előszóként írja ezt a verset. Műfaji szempontból óda, elsősorban tanítói célzatossága miatt. A Duna folyó A Duna menti népek sorsközösségének, összetartozásának szimbólumává válik, és ebből fakad a vers végén található kijelölés. A 3 tételnek más-más a tárgya, de egy mélyebb szinten egységben vannak. 1 tétel: az ábrázolás középpontjában a lírai én és a Duna van, az 1 versszakban kijelöli azt a helyet és az időpontot, ahol a tűnődés elindul. Ezután kapcsolatot teremt a Dunával, egy hasonlattal a saját belső világát állítja párhuzamba a folyó mozgásával. Ahogy a folyó felszínén játszadoznak a habok, de a felszín mögött hallgat a mély, ilyen a költő belső világa is, sorsába merülve mély titkokra kezd figyelni. A rímhelyzetbe állított szavak ezt még jobban felerősítik: ültem-merültem, ezek a töprengő, befelé forduló, gondolkodó költőre utalnak. Versszakonként 2-2 hasonlat mutatja, hogy a

töprengő költő mindig igyekszik hasonlítani valamihez a gondolatait, mintha nem lenne még kész a fejében a tanítás. A hasonlított a Duna, a hasonlat másik részében pedig mindig az emberi világ jelenik meg. Az első két versszakban a Duna horizontális mozgást végez, tovafut a szemlélődő költő előtt. A 3 versszakban elered az eső, belép a vertikális irányú mozgás, így egy egész perspektívát betöltő vízmozgás keletkezik. A víz a világ egyik őseleme, irodalmi toposz (áthagyományozódott költői kép), az egylényegűségnek és az állandóságnak a jelképe. A múltnak, az elmúlásnak, mint örök, állandó dolognak a kifejezője lesz. 2 tétel: megszűnnek a hasonlatok, tehát megszületett a költőben a tétel, a tanítás. A múltbeli hősök és a jelenben élő költő biológiailag és erkölcsileg is összetartoznak. Itt a vers ars poeticába fordul, úgy érzi, hogy neki, az élő költőnek kötelessége az ősök szenvedéseit

leírni. 3 tétel: az előbb megfogalmazott gondolatot viszi tovább, és mélyíti el bölcseleti, filozófiai szinten, majd történelmi következtetést von le. Itt már a hősök helyébe az apa és az anya lép, ezáltal személyesebbé válik az ősök és a jelenben élő ember kapcsolata. Itt megjelenik a buddhizmus szubsztancia elmélete, miszerint ha a világ biológiailag egységes, akkor történelmileg is összetartoznak a különböző nemzetiségek és társadalmi osztályok. Tehát a Duna menti népek sorsa történelmileg közös, és ez a felismerés arra kell, hogy ösztönözze őket, hogy feloldják a múltbeli ellentéteket, konfliktusokat, mert csak így lehet alapot teremteni a közös jövő építésére. Hazám: A cím a költő személyes vallomását ígéri. 7 versből (szonettből) komponálta szerves egységgé a költeményt. Ez tehát egy szonettfűzér 1 szonett: a központban a lírai én áll, ehhez a legutolsó szonett kapcsolódik, ahol majd újra

visszatér a vallomás, tehát keretes vers. A keretben a lírai énnek a hazához fűződő viszonyát láthatjuk. A keret közötti részben a haza jellemzői állnak Az első szonett 2 mondat, ez az erős, lendületes kezdés grammatikai jele. Az első mondatban kijelöli az önmaga helyét és idejét. Egy nyár esti séta hangulatát idézi fel, amely idilli A hangulatkeltés eszköze a szinesztézia. Akusztikus eszközök is erősítik az idillt, ezek puha moll mássalhangzók Az első mondat végén az idill széttörik „s háltak az uccán”. az idillt tehát a valóság, a realitás töri szét A következő mondat alanya megnevezi az utcán hálókat, a nemzeti nyomor nevet adja nekik. A költő felismeri azt a közösséget, amelynek a nemzet csak a nélkülözést adta osztályrészül. Vall a hozzájuk fűződő személyes viszonyáról, ő is ebből a közösségből való, ebből táplálkozik belső világa, intellektusa, nyelvezete. 2-6 szonett: a nemzeti nyomor

leírását láthatjuk, a 2 versszakban általános diagnózist ad a nyomorról, ezt a 3 és 4 versszakban a parasztsághoz, mint társadalmi osztályhoz kötve fogalmazza újra. Az 5-ben a munkásság életéről ad képet, a 6-ban a szegény-gazdag ellentétpárt mutatja be, rámutatva, hogy egymást kölcsönösen feltételezik és ki is zárják. Ezután a költő vágya fogalmazódik meg mindkét csoportra vonatkoztatva. Így marad a költő teljesen magára, közösség nélkülivé. 7 szonett: az Adyra jellemző mégis-morál jelenik meg, minden gond ellenére a haza felvállalása. Itt a vers ódává válik Mintegy istenként szólítja meg a hazát, és kéri, hogy adjon emberséget az embernek, és magyarságot a magyarnak. Ha a magyarság humanista módon tud viselkedni ebben a történelmi korban, akkor talán el tudja kerülni a német gyarmati létet. A költő is csak ekkor lehet boldog. Szerelmes versek: Gyömrői Edit, beteges, patologikus, egyirányú, csak kapni

akaró szerelem. Érzelmei szélsőségesen ellentétesek. o Gyermekké tettél o Aki szeretni gyáva vagy o Nagyon fáj Kozmutza Flóra, a Flóra szerelem a megváltó szerelem jelképe, ezért nem is reális, csupán illúzió. Misztifikálja a nőt, szerelmesnek kellett lennie ahhoz, hogy ne legyen beteg Flóra ciklus. Istenes versek: Nem emel föl: Himnuszokra emlékeztető könyörgés, elhagyott gyermekként arra kéri az istent, hogy ebben az alaktalan világban tisztán láthasson. Bukj föl az árból: Istentől szenvedést, büntetést kér a passzív lírai én. Létösszegző versek: Talán eltűnök hirtelen: Egy nagy számadás vers, amelyben rákérdez élete értelmére, kutatja tragikus sorsának okait. A vers a jövő idősíkján indít, ez egy negatív jövő, a biológiai léttel együtt a költő is eltűnik, tehát művészete nem marad fönn. A 3-4 sor a múltban játszódik, ez az indoklás, azért tűnik el, mert elpazarolta mindenét, negatív múltja tehát

determinálja a jövőjét. A költő azt a félelmét fejezi ki, hogy nem marad utána semmi. József Attila utolsó éveiben, amikor személyisége már széthullóan volt, a legfegyelmezettebb verseit írta. Ez a vers is rendkívül logikus szerkesztésű, az első mondat tételszerű kijelentését érvek támasztják alá, amelyekből a lírai én következtetéseket von le. Minden múlt idejű igealak egy-egy múltbeli bűnt nevez nevén A múltbeli hibák közös vonása, hogy József Attila mindig azt tette, amit nem kellett volna. Legnagyobb hibája volt, hogy nem ismerte jól az elmúlás törvényét. Karóval jöttél: Önmegszólító verstípus, az én és a te állnak szembe, ez megkettőződött személyiségre, kettéhasadt tudatra utal. Az egyik én teljesen átadja magát a halálnak, a másik még lát célt, az önmegvalósítást. Mivel mindig telhetetlen volt, mindig többre vágyott, nem lehet más következmény, mint a halálnak való megadás. Ellentétes

képet fest személyiségéről, belső drámai vitájában önmagát, mint soha felnőtté nem vált lényt mutatja be. A költemény kép és szókincsét a gyermekkorból meríti. A vers minden eleme gazdag tartalmat sűrít magába, ezért mindegyik többértelmű. A saját maga hibáztatása a világgal szemben váddá alakul át A világ nem adott lehetőséget vágyai megvalósítására, érzi küzdelmének hiábavalóságát. Felismeri a disszonanciát, az ember szubjektív vágyai és a kor, illetve a társadalom adta lehetőségek között. A zárlatban újra megjelenik a börtönjelkép, a 7 torony ez által a bezártság és a kitörés lehetetlensége véglegessé válik. Az utolsó sorok a lehetséges magatartást fogalmazzák meg, az ember mondjon le a vágyairól, az önmegvalósításról és elégedjen meg a mindennapi vegetatív létezéssel. Ez egyúttal a valódi életről és a személyiségről való lemondást is jelképezi