Építészet | Védművek » Becze-Dabi-Kovács - Mélyépítési műtárgyak víznyomás elleni szigetelései, dilatációi

Mérnöki építmények szakipari szerkezetei Mélyépítési műtárgyak víznyomás-elleni szigetelései, dilatációi Budapest, 1996. 05 13 Becze Szabolcs Dabi József Kovács Péter Piroska Péter Bevezetés Évezredek óta használja az ember a természet alakította üregeket vagy a maga építette alagutakat és más földalatti építményeket a csoportos együttélésből fakadó megélhetési, védelmi, szállítási és gazdasági igények kielégítésére. Ma elsősorban a nagyvárosokban építenek mind több földalatti műtárgyat, de jelentôsek az új expressz vasútvonalak és az autópályák alagútépítései is. Összességében gazdasági és műszaki szempontból legjelentôsebbnek a közlekedés és közműellátás építményeit tekinthetjük, de egyre nagyobb szerepük lesz a földalatti ipari, kereskedelmi és kultúrális építményeknek is. A korszerű nagyváros kialakítása és zavartalan működése, a közúti és vasúti alagutak, a gyalogos

aluljárók, gépkocsi-parkolók, a közműalagutak, a metró nélkül alig képzelhetô el. Ezen műtárgyak üzemelése során fontos szerepet játszik a szerkezet vízszigetelése és ezek kiegészítô szerkezetei, a dilatációk. A víznyomás elleni szigetelések és dilatációi képezik e tanulmány témáját, fôként az alagutak -, mint a földalatti műtárgyak leggyakoribb szerkezeti viszonylatában. 1. A mélyépítési műtárgyak szigetelésének tervezésénél milyen szempontokat kell figyelembe venni? 2. A mélyépítési műtárgyak szigetelésének fajtái 3. Öntöttvas és acél tübbingek horonytömítésének anyagai 4. Mit tud a mélyépítési műtárgyak acéllemez szigetelésérôl? 5. Mi a funkciója a fugaszalagok három szerkezeti részének? Budapesti Műszaki Egyetem Magasépítési Tanszék Tartalom: Bevezetés 1.Tömegszigetelések 1.1Öntöttvas és acélbetétek szigetelése 1.2A vízzáró beton 2.Felületi szigetelések 2.1Vízzáró

vakolatok 2.2Acéllemez szigetelések 2.3Bitumenes szigetelések 2.4Műanyag szigetelések 2.5Öntapadós bitumenes műanyagok 3.Dilatációs hézagok, munkahézagok 4.Termékismertetők Alagutak szigetelése: A szigetelések feladata a víz távoltartása az építményektől. Az építményeket ugyanis csak megfelelő szárazsági követelmények betartása mellet lehet rendeltetésszerűen használni. Ezenkívül a falazat védelme érdekében is szükséges lehet a víz távoltartása agresszív hatások esetén. A falazaton átszivárgó víz lehet ugyanis az oka a falazat romlásának Végül a vízszivárgások a környező talajban is káros kimosásokat okozhatnak. A szigetelés tervezésénél így figyelembe kell venni :      Az építmény megkívánt szárazsági követelményeit talajviszonyokat hidrológiai, vízállási követelményeket talaj, talajvíz agresszivitását, kémiai összetételét az építmény anyagait, építési módját,

szerkezeti kialakítását Alagutaknál a szárazsági követelmények különbözőek. Ott ahol huzamos emberi tartózkodással kell számolni, a teljes szárazságot kell biztosítani. Itt vízhatlan szigetelésre van szükség Az olyan helységeknél, ahol nem ilyen szigorúak a feltételek, elegendő a viszonylagos szárazság elérése, a szigetelés vízzáró kialakítása. A vízzáró kialakításnak is különböző fokozatai vannak. Ezek a fokozatok a fal belső, illetve egyes esetekben a külső felületének egy m2-én 24 óra alatt átszivárgó vízmennyiség szerint a következők:  Különlegesen vízzáró, ha 0,1 l/m2 legfeljebb a beszivárgás  vízzáró, ha 0,2 l/m2 legfeljebb a beszivárgás  mérsékelten vízzáró, ha 0,4 l/m2 legfeljebb a beszivárgás Kikötve azt, hogy sehol sem lehet erős, koncentrált vízfolyás. A talajvíz helyzetét tekintve a mértékadó talajvízszínt és az ahhoz tartozó zárt kapilláris sáv magasságáig

víznyomásnak ellenálló szigetelés szükséges. E felett csapadékvíz, szivárgó víz és nedvesség elleni szigetelést kell alkalmazni. A szigeteléseknek két fajtája van:  a tömegszigetelés, ahol a falazat anyaga vízzáró, vagy vízhatlan  a felületi szigetelés, ahol egy szigetelőréteg elhelyezésével érik el a víz távoltartását  (a műtárgyat körülvevő talaj vízzáróvá tétele) Az alakváltozási képesség szerint:  merev szigetelések (beton, cementvakolat, acél)  lágy szigetelések (bitumen, műanyagok, gumi) A merev szigetelések a műtárgy mozgásait nehezen tudják követni, különösen ha csekély húzószilárdságú anyagokról van szó, melyek könnyen megrepednek. A nagy szakadónyúlású anyagok ilyen szempontból sokkal előnyösebbek. Itt a merev megjelölés nem jelent rugalmatlanságot. Minden szigetelésnél két jellegzetes feladatot kell megoldani:  a tömeg, vagy felületszigetelés módját  a

csatlakozások, illesztések szigetelését A felületi szigetelés lehet:  külső szigetelés, ahol a víz behatolását a falazat víz felöli oldalán akadályozzák meg,  belső szigetelés, amelynél a falazat belső felületén van elhelyezve a szigetelés. Ebben az esetben a felületi szigetelés megtámasztása vagy egy belső köpennyel van megoldva, vagy a szigetelőréteget a külső falazatba behorgonyozzák. 1. Tömegszigetelések 1.1 Öntöttvas, és acéltübbingek szigetelése Az öntöttvas tübbingek 2-3 bar nyomásra általában teljesen vízhatlanságot adnak. A vízzárás jóságát általában az egyes elemek csatlakozásainál elért szigetelés szabja meg. A csavarokkal való összeszorításon kívül a horonytömítésekkel érik el a teljes vízzárást. A horonytömítések anyaga:  régen ólom  duzzadó cement  műanyag (neoprén) betétek A tübbingek hátulját forró bitumen kenéssel szokták ellátni a korrózióvédelem miatt.

Az öntöttvas tübbingek csatlakozásainál a tökéletes vízhatlanság elérése nem mindig sikerül. Ezért metró állomásokon egy belső védőernyőt építenek be, amely felfogja a helyenként beszivárgó csekély vizet és oldalt levezeti a kialakított csatornahálózatba. Az öntöttvas és az acéltübbingek eltekintve a védőbevonatoktól közvetlenül érintkeznek a talajjal és ennek hatására különböző mértékű talajkorróziós folyamatoknak vannak kitéve. Általában a homok vagy a meszes mészmárgás talajok lényegesen kedvezőbbek , az agyag, a klorid, a szulfáttartalmú vagy a humuszos talajoknál. A talajvíznek és kémiai összetételének jelentős hatása van a kialakuló elektrolitikus korróziós folyamatokra. Kedvezőtlenek a savas (pH < 6) a kis keménységű, a 100 mg/kg-nál több szulfátot tartalmazó és a nagyobb mennyiségű oldott oxigént tartalmazó vizek. Nagyon jelentős a vízállás változása is. Az állandóan víz alatt

fekvő műtárgyak kevésbé korrodálnak a változóan vízben lévőknél. Általában a felszínhez közel fekvő szerkezetekben a talaj nagyobb oxigéntartalma miatt erősebb a korróziós hatás. A mélyebben fekvő műtárgyak valamivel kedvezőbb helyzetben vannak. Az öntöttvas tübbingek anyaga savanyú kémhatású talajban a grafit ás a vas között fennálló potenciálkölönbség hatására is tönkremehet, elgrafitosodhat. Általában az öntöttvas ellenállóbb az acélszerkezetnél , mely valamivel erősebben korrodálhat. Átlagosan gyengén agresszív esetben 1mm vastag réteg 55 év alatt alakul át korroziótermékké . erre való tekintettel a szerkezet vastagságát öntöttvasnál 2mm-el, acélnál 3mm-el megnövelik a statikailag szükségeshez képest, azzal a meggondolással, hogy így 100 éves élettartam biztosítható. Acéltübbingeket csak olyan környezetben szabad alkalmazni, amely gyengén agresszív. 1.2 A vízzáró beton A vízzáró

betonfalazatoknak két jellegzetes típusa van:  monolit beton, illetve vasbeton falazat  az előregyártott elemekből készített falazat A beton vizzáróságát elsősorban a tömörsége határozza meg, amit az adalékanyag megfelelő szemelosztásával lehet elérni. Nagyon fontos a keverék homoktartalma, különösen fontos, hogy ne hiányozzék a finom homok. A hajlításra és nyomásra igénybevett vízzáró vasbeton szerkezetek méretezésénél e repedésmentességet, illetve a repedéskorlátozást kell előírni. A szerkezetben a vízzárást biztosító nyomott zóna vastagsága legalább 12-15 cm legyen, vagy a húzófeszültségek legyenek csekély mértékűek. A betonban a vízzáróság az anyag kiszáradása esetén a cementgél zsugorodása miatt is csökkenhet. Ezért a teljes vízzáróság nem mindig elérhető Az előregyártott elemeknél nagyon fontos szerep jut az illesztések vízzáróságának. Az illesztéseknél olyan szigeteléseket kell

alkalmazni amely:  kisebb mozgásokat károsodás nélkül el tud viselni  jól tapad  agresszív hatásoknak ellenáll  időálló A budapesti metró kör alakú mélyvezetésű alagútjainál a vasbeton blokkok illesztéseinél aszfalt szigetelést alkalmaztak, amelyet horonytömítés egészít ki. Az aszfalt ugyanis a terhelés hatására a hézagokból kinyomódik, ezt a horonytömítés akadályozza meg és egyúttal biztosítja a még esetleg előforduló vízbeszivárgások elzárását. A betonszerkezeteknél nagyon fontos a környező talaj és talajvíz megvizsgálása, hogy nem okoznak-e káros korróziós hatásokat. A betonra káros hatások lehetnek fizikai és kémiai folyamatok eredményei. Az agresszív vizek káros hatása , a bennük oldott sók, szabad savak mennyiségétől, a víz hőmérsékletétől, nyomásától, áramlási sebességtől függ. A beton bomlása rendszerint ott indul meg, ahol a víz és a levegő váltakozva éri, és ahol a

betonon állandó vízátszivárgás van. A szulfáttartalmú vizek korróziós hatása ellen megfelelő nagyobb cementadagolással, tömörséggel, szulfátálló cementtel lehet védekezni. Erős agresszív hatások esetén külön szigetelő és védőszerkezetek szükségesek. Ilyen esetben nem elég a vízzáró betonszerkezet alkalmazása 2 Felületi szigetelések 2.1 Vízzáró vakolatok A vízzáró cementvakolatokat elsősorban monolitbeton műtárgyak szigetelésére használják. A vízzáró cementhabarcsot általában 3-4 rétegben készítik különböző cementadagolással. A dúsabb cementmennyiség a víz felöli oldalon alkalmazandó. Előzőleg erős vízsugárral le kell tisztítani a felületet. Az egyes rétegeket kb 24 óra kötésidő után hordják fel A friss vakolatot utókezelni kell víz permetezésével. Fontos, hogy a szerkezeten mozgások már ne forduljanak elő a vízzáróvakolás után , mert a merev vakolat könnyen megrepedhet. 2.2 Acéllemez

szigetelések A teljes vízhatlansági igényt az acéllemez szigetelésekkel lehet a legbiztonságosabban elérni nagyobb víznyomás ( 1.5-25 bar ) esetén Az acél magas ára és korróziós veszélyessége miatt azonban ez a szigetelési mód világviszonylatban kevésbé terjedt el. Nálunk igen jó tapasztalatokkal alkalmazzák a metró mélyállomásainál, monolitbeton illetve vasbeton szerkezeteknél. Az acéllemezek csatlakozásánál hegesztéssel készítik el a vízzáró varratokat. Nagy előnye, hogy a vízzáróságot végig lehet vizsgálni, és utána a mechanikailag merev acéllemez nem érzékeny, nem sérülékeny, így a műanyag és a fekete szigeteléseknél oly gyakori utólagos meghibásodással nem kell számolni. A különféle acéllemez szigetelési megoldások közül legjobban a behorgonyzott megoldások terjedtek el. Ennél a víznyomást az acéllemezek veszik fel és a külső vasbetonlemezre a lehorgonyzásokon keresztül adják tovább. Ebből a

típusból több megoldás is kialakult, ezek egyike a dongalemezes szerkezet. A betonfalazatba megfelelô bekötéssel ellátott T acélokat betonoznak be meghatározott távolságban egymástól. Ezekhez hegesztik a donga vagy esetleg a sík lemezeket. A lemezek mögötti hézagokat utólag cementhabarccsal injektálják ki Az acéllemezek védelmére belül 5 cm vastag torkrétvakolatot hordanak fel (2 sz. ábra) A donga alakú lemezek, kis merevségük miatt csak húzófeszültségükkel egyensúlyozzák a víznyomás terhelését. Ha sík lemezt alkalmaznak, akkor abból lehet kiindulni, hogy a lemez megnyúlik, meggörbül és ilyen helyzetben lesz képes húzóerővel a víznyomás okozta erőkkel egyensúlyt tartani. Az acéllemez legkisebb vastagsága 3 mm lehet. Olyan helyeken ahol teherhordó szerepe is van legalább 4 mm. Ez elsősorban azért szükséges, mert számítani kell a korrózió miatt a lemezvastagság csökkenésére. A vaslemez szigetelésének egy újabb

megoldása a pontonként behorgonyzott szigetelés. Az acéllemezt egy megtervezett háló metszéspontjaiban elhelyezett bekötő elemek rögzítik a vasbeton szerkezethez. E megoldásnál az acéllemez táblákat használják fel a szerkezet zsaluzására. 2.3 Bitumenes szigetelések A hagyományos többrétegű forró bitumenes szigetelések alkalmazása alagutaknál, elsősorban a nagy kézi munkaerő igénye, továbbá baleset és tűzveszélyessége miatt az utóbbi időben háttérbe szorult. A bitumenes szigeteléseknél a nehézségek a zárt építési módszernél, vagy a résfalas eljárásnál jelentkeznek, elsősorban ott, ahol a fal belső felületén kel a szigetelést elkészíteni. Az egyik probléma az, hogy nem lehet biztosítani a szigetelés megfelelô beszorítását. A papír hordozóanyagú lemeznél ugyanis 10 kN/m2 egyenletes szorítóerő szükséges ahhoz, hogy a papír vízfelvétele kis értékre csökkenjen és így a papír idô előtti tönkremenetele

ne következzék be. Ezért használnak ilyen helyeken jutabetétes vagy üveg-szövetbetétes lemezeket. Nagy problémát okoz a felület szárazzá tétele is. A külső szerkezeten befolyó, beszivárgó vizet el kell vezetni, megfelelô szivárgóhálózat segítségével. Ez igen költséges és munkaigényes feladat A nyitott munkagödörben épített szerkezetnél a külső felületre helyezett szigetelésnél a földnyomás biztosítja a beszorítást, a víz megfelelôen távoltartható, nem jelentkezik vízbeszivárgás, munka közben a víznyomás sem nagy így lényegesen jobb feltételek mellett lehet a fekete szigetelést elkészíteni. 2.4 Műanyag szigetelések A műanyagok igen széles körét használják szigetelésekre. Fő előnyeik: - Nem igényelnek állandó beszorító erôt, - Nem csak szárazban készíthetôk el, - Nagy nyúlóképességük miatt a szerkezet kisebb mozgásaira nem szakadnak el. Hátrányaik: - Könnyen sérülnek. Apró homokszemek (1 mm)

benyomódva átszúrják a lemezt Nagyobb egyenlőtlen nyomásra, a nagyobb nyomású helyeken elvékonyodnak és elmorzsolódnak. - Az illesztéseknél zárási hibák keletkezhetnek, ha por vagy egyéb idegen anyag kerül oda. - Nem ismeretes tartósságuk. Igen gyakran lágyítókkal alkalmazzák A lágyítók a fény és hatására átalakulnak és ezzel romlik az anyag rugalmassága, nyújthatósága. A leggyakrabban alkalmazott műanyag a lágy polivinilklorid (PVC), használják még a polietilént (PE), a poliizobutilént (PB), a polipropilént (PP), a poliésztert (PE), a butilkaucsukot, a bitumen-latex anyagokat. Lágy PVC szigetelôlemez a trokal, rhenofol és a nálunk gyártott Hungisol-B. A PVC lemezeket nem szabad bitumennel ragasztani a falazathoz. Ezzel érintkezve ugyanis az öregedésük meggyorsul. A lemezeket védô-lemezek közé célszerű helyezni. A védô-lemezek a 1-2 mm vastag, a szigetelô lemezekhez hasonló tulajdonságú anyagok. A kialakításuk

lehet sima vagy bordázott A trokál esetében alul a TSR jelű 1 mm-es védőlemezt alkalmazzák, amelyen 2-3 mm magas kónikus kiugrások vannak, amelyek lehetôvé teszik a nedvesség távoltartását a szigetelô lemezek beépítése alatt. A szigetelô lemezre a TS jelű védőlemezt helyezik el A szigetelô lemezek különbözô vastagságban készülnek. Víznyomás ellen az 1520 mm-es lemezek felelnek meg. Az anyag szakítószilárdsága legalább 18 000 kN/m2, a szakadó nyúlása 250 % kell legyen a trokál lemeznél. A lemez 1 MPa víznyomásnak 14 órán át kell ellenálljon A lemezek felerősítése függőleges vagy íves falakra, boltozatokra többféle módon történhet. A 4. ábra több megoldást is bemutat A belôtt szegekkel átszúrt megoldás kevésbé előnyös Az utólagos fóliadarabok felragasztása sok hibalehetőséget okozhat. A szorítósínes rögzítésnél bepattintással erősítik fel a lemezeket. Ez a megoldás vastag lemezeknél nem mindig

sikerül, a súlyos fólia lepattinthatja a szorítóprofilt. A csiptetôs megoldás nagy helyet igényel és a fóliában túlzott igénybevételeket okoz. Az ábrán F-vel jelölt megoldás a legelőnyösebb, egyrétegű fólia esetében. A svájci Blatt alagútnál is az F jelű felerősítést alkalmazták. A lemezek illesztése történhet: - hideg oldószeres hegesztéssel, - forró levegős hegesztéssel, - szorító illesztéssel, - magasfrekvenciás elektromos hegesztéssel. A hideg oldószeres eljárásnál tetrahidrofuran anyaggal kenik be mindkét felületet és így plasztifikálva összenyomják a lemezeket. Az oldószer hatására az anyag a felületén feloldódik és a két felület anyaga összeolvadva szilárdul meg. A forró levegős hegesztésnél a hô hatására olvad össze a két lemez. Vékony, 1 mm-nél kisebb vastagságú lemezeket így nem lehet hegeszteni, mert elolvadnak, elfolynak. A szorítóillesztés az 5. ábrán látható A szorítás négy réteget

fog össze Ez akkor előnyös, ha a környezet nedves és nem elég tiszta. Ez az levegôtúlnyomással ellenôrizhetô A szorítókötés nagy helyet igényel. A szorítóillesztések merevvé teszik a szigetelést Ritkán használják A magasfrekvenciás hegesztésnél a szükséges 100-200 C hôhatás elektromos áram következtében áll elô. A PVC láncokban lévô molekulamágnesség (dipol) általában rendezetlen állapotban van. Elektromos áram hatására a dipolok rendeződnek Ha a pólusokat nagy sebességgel változtatják, rezgések jönnek létre és az anyagban súrlódási hô keletkezik. Az így felmelegedett fóliákat 300-500 kN/m2 erővel összenyomva az összeolvadásos hegesztés létrejön. A hegesztô szerszám hideg marad, így elkerülhetô a lemezek helyenkénti elvékonyodása. A különféle illesztések átlapoltak és úgy hegesztik a lemezeket, hogy két varrat között egy légrés maradjon. Ez teszi lehetôvé a levegôtúlnyomásos

vízzárósági vizsgálatot Lehet elektromosan magasfeszültséggel vizsgálni az illesztéseket, ekkor alumínium lemezeket helyeznek el a szigetelô lemezek közé. A hegesztés hibáit szikra jelzi Rendkívül kényes az illesztések helye nedvességre és piszokra. A levegô-nyomásos vizsgálat előnyösebb, mert a mechanikai szilárdságát is vizsgálja a hegesztésnek. A poliizobutilén lemezek kiváló idôálló anyagok. Csak benzin, benzol oldja, nagy a hôállóságuk. Töltôanyagok és stabilizátorok hozzáadásával készül a rhepanol és a hazai gyártású neoacid szigetelôlemez. Egy rétegben használják 5 cm-es átfedéses illesztésekkel Forró hô bitumennel ragasztják a felületre, amelynek száraznak kell lennie. A szigetelô réteget 120-as bitumenes csupaszlemez forró bitumennel való ragasztásával védik. 2.5 Öntapadós bitumenes műanyagok Műanyag lemezekre felhordott bitumenes szigetelések kiválóan alkalmasak nem túl nagy víznyomás

esetén a földalatti műtárgyak szigetelésére. Fô előnyük, hogy kiküszöbölik a forró bitumennel való balesetet és tűzveszélyt. A lemezekben a hordozó műanyag és a rajta lévô bitumenes massza külön-külön is szigetelô hatást fejt ki. A lemezek nemcsak a falhoz, hanem egymáshoz is tapadással illeszthetôk, így gyorsan és egyszerűen lehet szigetelést elkészíteni. Külföldön gyártott ilyen szigetelô lemez a bituthene. Nálunk a dehydro bitumenes műanyag szigetelési rendszert gyártják. A bituthene lemeznél a hordozó fólia polietilénből készül, erre van felhordva a 2.0 mm vastag kaucsukbitumen réteg A kaucsuk növeli a bitumen viszkozitását és így terheléssel, hôhatással szemben ellenállóbb, rugalmasabb anyag keletkezik. Az öntapadó anyagra szilikon-papír tapadásgátló réteget visznek fel, amit felhordáskor le kell hántani. Talajnedvesség elleni szigeteléskor a lemezeket egy rétegben 10 cm-es átlapolással fektetik.

Víznyomás ellen két rétegben 15 cm-es átlapolással alkalmazzák. A szigetelés elhelyezése előtt a kellôsített felületet bonobit H bitumen mázzal vonják be. A lemezeket +10 C feletti hőmérsékleten hengerléssel illesztik össze. Ennél hidegebb időben melegíteni kell a csatlakozásokat és úgy végezni a hengerlést. Függőleges felületen általában alulról felfelé haladnak a szigeteléssel; 2 m magasságban belôtt Hilti szegekkel és alumínium szalaggal rögzítik a szigetelést. A folytatáskor az alumínium szalagot fel kell bontani és a szegeket védősapkával kell ellátni. A szigetelô lemezekre védőfóliát fektetnek. Erre a célra nálunk a Hungikor B 45 fóliát használják, ami lágy PVC anyagú. Ez a védőfólia világos színű, így sérülések könnyen felismerhetôk rajta. 3 Dilatációs hézagok, munkahézagok A vasbeton szerkezetben a hézagok kiképzésénél figyelembe kell venni: - a beton zsugorodásából származó

mozgásokat, - a beton lassú alakváltozásából eredô alakváltozásokat, - a hőmérsékleti mozgásokat 0 és 20 C között, - az egyes építményrészek süllyedéskülönbségeit. A munkahézagok számát minél kisebb mértékre kell szorítani. A felszínhez közel fekvő vonalalagutaknál, ha felületi szigeteléssel készülnek 30-40 m-enként, vízzáró beton esetén 10-15 m-enként ajánlatos dilatációkat képezni. Mélyalagutaknál a hőmérsékleti mozgások lényegesen kisebbek, így általában nem kell dilatációkat kialakítani, kivéve a vízzáró betonszerkezetet. Ott azonban, ahol jelentôs a keresztmetszet változás vagy süllyedés különbségek várhatók szükség van dilatációra. A hézag szélessége a várható mozgástól függ Fontos, hogy ne keletkezzenek összeszorulások és ne nyomja szét a szigetelô anyagot a szerkezet. A túlnyomórészt tágulási mozgásnál lehetôleg ne vegyünk fel széles fugát ( < 2 cm). Nyírási

mozgásnál szélesebb hézag szükséges. A hézagok távolságának megállapításakor figyelembe kell venni, hogy a talajjal érintkező felületeken kialakuló súrlódás miatt tulajdonképpen gátolt dilatáció esete áll fenn. A ragasztott bitumenes vagy műanyag szigetelések esetén, ha a várható dilatációs mozgás nem nagy, a szigetelést megszakítás nélkül átvezetik a hézagon, megfelelô erősítéssel. Bitumenes lemezeknél rézlemez erősítést (6. ábra), műanyagoknál bevont fémlemezerôsítést alkalmaznak Ha a mozgás jelentôsebb, dilatációs szerkezetet építenek be. A műanyag szigetelésekhez előre elkészített műanyag dilatációs idom elemeket alkalmaznak, amelyeket a műanyag szigetelô fóliához ragasztással vagy hegesztéssel illesztenek. A 7. ábra az egyik hazai gyártású neoprén dilatációs szerkezetet mutatja Vízzáró betonszerkezetben fugaszalagokkal alakítják ki a vízzáró dilatációkat. A 8 sz ábrán különbözô

alakú fugaszalagok láthatók. A fugaszalagot úgy kell kiképezni, hogy középen legyen a tágulási szakasz és ehhez két oldalról a vízzáró és a behorgonyzó szakaszok csatlakozzanak. A tágulási szakasz feladata a mozgás lehetôvé tétele a két szerkezeti rész között, úgy hogy a szalagban csekély igénybevételek keletkezzenek. Ahol nyírási mozgás van, előnyös a hézag szélesítése, egy 4-5 cm hézagkamra kialakítása. A tömítôrész feladata a vízáthatolás megakadályozása. A lehorgonyzó rész a mozgásokból és a víznyomásból származó erôk továbbítását hivatott ellátni a betonszerkezetek között. A fugaszalagok legtöbbször a labirint elv alapján biztosítják a vízzárást. A 8 sz ábrán az A típust közepes nagyságú mozgásnál, általában 5 m-nél kisebb víznyomás esetén használják. A hézagkamra nélküli típust munkahézagoknál alkalmazzák. A B típusú külső elhelyezésű szalagok vékony betonszerkezetre

alkalmasak kisebb víznyomásnál (9. ábra) A hézagok védelmére egyes esetekben külön hézagvédô szalagot is beépítenek. A C típusnál a szalag végeihez acéllemezeket vulkanizálnak és az acél és a beton közötti tapadással érik el a lényegesen jobb vízzárást. Ez a típus 10 m-en felüli víznyomásra is megfelel. Az ábrákon bemutatott neoprén műgumi szalagokon kívül lágy PVC-ből is készítenek fugaszalagokat kisebb víznyomásra és kisebb mozgásokra. (A tanulmány a BME Geotechnika tanszéke által kiadott Alagutak szigetelése című jegyzet alapján készült.) 1996. 05 16