Ebben a műben az író a polgárság beteg mivoltát ábrázolja, a polgárok életének kilátástalanságával. A Varázshegy betegségregény. Egy tüdőszanatóriumban játszódik, ahol mindenki beteg, s nem is hisznek az egészséges ember létében, s ahol különféle alakok, különféle véleményekkel a reménytelenül beteg polgárságot példázzák. Itt az emberek megfeledkeznek az időről, de az idő nem feledkezik meg róluk. Jön az első világháború, és a regény sokféle befolyásnak kitett hősét, Hans Castorpot kiráncigálja az időtlenségből. A katonai behívóval végződik a céltalan vitákba torkolló időtlenség.
Egy egyszerű, huszonhárom éves fiatalember, egy átlagember, akit Hans Castorpnak hívnak, 1907-ben Hamburgból a Graubünden-kantonbeli Davos-Platzba, egy tüdőszanatóriumba utazik unokatestvéréhez látogatóba, több napra. Unokatestvére enyhe tüdőbajt kapott három hónappal ezelőtt, s most a szanatóriumba kezelik betegségét.
Sok minden meghökkenti hősünket a szanatóriumban, de hamar megszokja az új környezetet. Megismeri a lakókat, akik a világ minden tájáról érkeztek, s folyamatosan érkeznek, hogy itt gyógyíttathassák különböző súlyosságú betegségüket. Hans napirendje ugyanúgy alakul, mint fivéréé és a többi könnyebb állapotú betegé. Naponta többször étkeznek a szanatórium éttermében, amitől először kicsit tart Hans, de később megszokja ezt is. Az étteremben étkezvén felfigyel egy hölgyre, aki mindig becsapja maga mögött az ajtót. Sokat töpreng a ezen, végül felfedezi benne régi osztálytársát, akitől az iskolában egyszer ceruzát kért.
Sokat beszélget unokatestvérével és a bentlakókkal. Mindenkit kezd megismerni, de egyedül Settembrini úr nevét jegyzi meg a sok bemutatás során. Settembrini úr már a kezdetek óta azt tanácsolja Hansnak, hogy amint lehet, utazzon haza, s éljen normális életet, ne legyen itt a betegek között, mert még a végén ő is végleg itt marad.
Hans elutazása előtt megbetegszik, s a főorvos megállapítja, hogy a szanatóriumban kell maradnia, de most már betegként. Családja megérti, hogy később fog hazatérni, a gyakornoki állása is megvárja, és anyagilag is megengedheti magának, hogy itt kezeltesse magát.
Hosszú időn át a szanatóriumban marad, s úgy telnek napjai, ahogyan a többi betegé is. Az időről megfeledkeznek, s csak azt veszik észre, hogy már több hónapja a szanatórium betegei. Settembrini úr elbúcsúzik az unokatestvérektől, mikor megtudja, hogy állapotában már nem lesz számottevő javulás – elhagyja a szanatóriumot. Hans unokatestvére is egyre türelmetlenebb az idő múlásával, hiszen mihamarabb vissza szeretne térni alakulatához. Így saját felelősségre elhagyja az intézetet. Hans kikíséri őt a vasútállomásra. Folyamatosan tartják a kapcsolatot. Eleinte csupa jó hírt kap fivérétől, állapota azonban egyre rosszabbra fordul, s ismét visszatér a szanatóriumba.
A szanatórium lakói mindannyian megpróbálják valamivel elfoglalni magukat; néhányan az eszperantó nyelvet tanulják, többen bélyeggyűjtéssel foglalkoznak, páran szenvedélyesen pasziánszoznak. A szanatórium beszerez egy gramofont, és ettől kezdve a kártyajáték helyett ez lesz Hans Castrop új szenvedélye. A hangok elbűvölik, szinte szenvedéllyel veti rá magát a művészlemezekre. Kedvence lesz az Aida és a Carmen.
Unokatestvére rövid szenvedés után meghal. Hans már évek óta a szanatórium lakója, már ő maga sem tudja megmondani, hogy mióta. A külvilággal minden kapcsolata megszakad. Igazi betegsége az, hogy teljesen elidegenedett a világtól, tart tőle, elképzelhetetlennek tartja, hogy újra a síkföldön éljen, kitéve a világ minden fenyegetésének.
Hét éve van a szanatóriumban, mikor eldördül egy pisztolylövés, ami felrázza egész Európát. Meggyilkolják a Habsburg trónörököst, kitör az első világháború, s a mennydörgés zajai a szanatórium faláig is eljutnak. Hans csak ekkor tér vissza a síkföldre, ahonnan jött, hogy részt vehessen a háborúban.
A Soproni-medence kedvező földrajzi fekvésénél fogva már régóta emberlakta terület. Kr.e. a VI.-V. évezredben már lakott területek találhatók a térségben. A neolitikumban a dunántúli vonaldíszes kultúra képviselői hagyták itt emlékeiket, mégpedig a falvakban megtelepedő Zseliz csoport és a kézműves eszközöket előállító (kőeszközök) lengyel kultúra csoportja.
A guargumirólCikkünk célja a guargumi bemutatása, amely évekkel ezelőtt a dioxin- és pentaklórfenol-szennyezés miatt került az európai országok figyelmének középpontjába. A guargumi (más néven guarenyv, guargyanta vagy guarmézga) a pillangósvirágúak családjába tartozó guarbab (Cyamopsis tetragonoloba) magjának endospermiumában található mézga.
Árpád-házi Szent Erzsébet életeÁrpád-házi Szent Erzsébet (német nyelvterületen gyakorta Thüringiai Szent Erzsébet) (Sárospatak, 1207 – Marburg, 1231. november 17.) II. András magyar király és merániai Gertrúd lánya. Születésének helyéről többféle elmélet létezik, ezek alapján Sárospatak, Óbuda és Pozsony jön szóba. A fentiek közül Sárospatak a leginkább elfogadott.
Kapcsolódó doksikI. Hol terem a magyar vitéz? “A patakban két gyermek fürdött, egy fiú meg egy lány." Az ötéves Vicuska a közeli falu urának, Ceceynek a lánykája. A hétéves Gergő apja kovács volt Pécsett, de már meghalt. Egy félszemű török riasztja meg a két gyereket. A bokorba bújnak előle, de mikor az elköti a szürke lovat, amit a kisfiú nagyapja bízott rájuk, Gergő nagy bátran elé...
Arany János balladáirólArany János 1817. március 2-án született, Nagyszalontán. Szülei Arany György és Megyeri Sára. Apja földdel és kis házzal bíró földműves volt. A család súlyos tüdőbajjal volt megáldva, a nyolc gyerek közül csupán kettő maradt életben (János és Sára). Érzékeny, félénk, visszahúzódó gyermek volt. Iskoláit 1823 és 1833 között végezte Nagyszalontán (segédtanítói állás), majd...
Nagy László József Attila című versének értelmezéseEgy költői sors “józan zárómérlege” Nagy László költői pályájának kritikus időszakában, 1962 körül írta József Attilához címzett versét, mely 1965-ben a Himnusz minden időben című kötetben látott napvilágot. 1956 után a hivatalos kultúrpolitika “antiszocialistának” bélyegezte úgy Nagy Lászlót, mint lírai alkotásait, ezért versei 1965-ig nem...