Szociológia | Tanulmányok, esszék » A szociológia és a kulturális antropológia helye a tudományok rendszerében

1. A SZOCIOLÓGIA ÉS A KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA HELYE A TUDOMÁNYOK RENDSZERÉBEN KAPCSOLÓDÁSI PONTOK ÉS ELTÉRÉSEK, INTÉZMÉNYESÜLÉSÜK FŐBB ÁLLOMÁSAI. Szociológia: A társadalmi élet törvényszerűségeit kutató tudomány. Vizsgálatának tárgya az ember, akit a társadalmon belül kell figyelni, hiszen az ember társadalmi lény, az emberi élet elképzelhetetlen társadalom nélkül. Vizsgálja, hogy milyen törvényszerűségek mozgatják a társadalmat Vizsgálja, hogy milyenek a különböző társadalmak, hogyan működnek, miként változnak. A szociológia az empirikus tapasztalatokat átalakítja elemző látásmóddá. Fő kérdése: Mitől van rend a társadalomban? A társadalom nem egyszerűen a társadalom tagjainak összessége, mert van struktúrája, intézményei, kultúrája. Társadalmi struktúra: az egyének és társadalmi csoportok közötti tartós viszonyok (pl. aláfölérendeltségi viszony) Társadalmi intézmények: a társadalom

tagjainak többsége által végzett tevékenységek alapvető módja, mintája. Az intézményekhez normák és értékek tartoznak, amelyek az intézményesült viselkedést előírják, továbbá megszegését büntetik. Kultúra: anyagi javak, normák értékek együttese. A szociológia elsősorban arra jó, hogy elősegítheti a társadalom megértését az egyén számára. Ezáltal hozzájárulhat egy jobb társadalom kialakulásához, vagy legalábbis gátolni tudja azt, hogy a társadalomban az elnyomás, önkényuralom uralkodjék. A szociológia képes előre jelezni bizonyos jelenségeket. Helye a tudományok rendszerében: A szociológia társadalomtudomány, a legfiatalabb társadalomtudományi ágak közé tartozik. Az önálló, saját témakörrel, elméletekkel és módszertannal rendelkező tudomány megszületése kb. a XIX sz-ra tehető. Az egyes társadalomtudományi ágak kialakulása hosszú folyamat eredménye. Először, még az antik világban a

történettudomány és a társadalomföldrajz jelent meg, majd a római jog fejlődéséhez kapcsolódva a jogtudomány, más tudományágak fejlődését csak a jóval későbbi századok hozták meg. A XVIII. sz-ra tehető a közgazdaságtudomány, a statisztika tudománya A szociológia kialakulása a polgárság történeti jelentőségű helyzetváltozásával jellemezhető: - gyors iparaosodás, urbanizáció, a hagyományos társadalom intézményeinek, gondolkodásmódjának, értékeinek és normáinak rohamos változása nemcsak pozitív eredményekkel járt, hanem súlyos társadalmi problémákkal is, mint pl.: - a munkásosztály nagy részének igen alacsony életszínvonala és embertelen munkakörülményei az iparosodás első évtizedeiben - a nagyvárosok szegénynegyedeinek nyomora - a bűnözés, prostitúció, alkoholizmus elterjedése, családok felbomlása Ezek a változások, társadalmi problémák szükségessé tették a társadalom bizonyos fokú

tudományos irányítását, s az egyes problémák valóságos kutatásokon alapuló megoldását. Az első szociológusok: Claude Henri Saint-Simon – ipari társadalom, Auguste Comte - pozitivizmus, Alixis de Tocqueville – demokrácia. A három nagy klasszikus: Marx, Durkheim, Weber Kulturális antropológia: A kultúra fogalma a XIX. sz-ig kizárólag filozófiai írásokban jelent meg A XIX sz második felétől megjelentek olyan társadalomtudományok, amelyek már tudatosan foglalkoztak a kultúra fogalmával (szociológia  kultúrszociológia). Kultúra: a „colere” szóból származik. A colere származékaként a cultura főnév a művelést eredetileg, mint földművelő tevékenységet jelölte. Később metaforikus jelentésre tett szert: elkezdték általános értelemben bármi kiművelésének vagy jobbításának jelölésére alkalmazni. Mai értelmezését illetően a döntő jelentésváltozás Cicerónál (Kr.e 106 – 43) történt: Tusculanae

Disputationes c. művében az iskolázatlan lelket a megműveletlen földhöz hasonlítja, s így jut az ismert megfogalmazáshoz: „cultura.animi philosophia est” – a filozófia a lélek művelése Antropológia: embertan tudománya, az embertannak az emberfajták jellegzetességeinek leírásával foglalkozó ága. Kulturális antropológia: Jelentése a görög antropos (ember) és logos (beszéd) alapján: „az emberről való beszéd”. A tárgyi és szellemi kultúra mintázatainak szelekciójával, elsajátításával és átörökítésével foglalkozik. Minden ember rendelkezik kultúrával, de éppen ez meg is különbözteti őket egymástól A távoli primitív népek kultúráját vizsgálja (kulturális értelemben távoli, nem földrajzilag!), tehát a saját kultúrájától minél távolabb eső kultúra vizsgálata a célja. A kulturális antropológia a fejlett népeket nem vizsgálja. A kulturális antropológia két forrásból táplálkozott régen.

Különösen Közép-Európában a néprajz azzal a céllal indult, hogy összegyűjtse a népi kultúrát, azaz a folklórt (népdal, népmese) és a tárgyakat (népviselet, művészeti tárgyak, stb.), mert ezt a nemzeti kultúra megőrzése és továbbfejlesztése szempontjából igen fontosnak tartották. A gyarmatokkal bíró nyugat-európai országokban és az USA-ban viszont a gyarmatokon élő nem európai kultúrájú népek gondolkodásának és viselkedésének megértése volt a kulturális és szociális antropológiai kutatás elsődleges célja. A kutatás módszere mindkét tudományágban a terepen végzett gyűjtés és megfigyelés volt. Újabban a kulturális és szociális antropológia figyelme a fejlett országok felé fordult. Ezekben a kutatásokban is előtérben áll a kisebb közösségnek az intenzív terepmunka módszerével való vizsgálata, valamint a kultúra sajátosságainak feltárása. Helye a tudományok rendszerében: A kulturális

antropológia is társadalomtudomány. Interdiszciplináris diszciplína, tehát más tudományterületeket is felhasznál (régészet, történelemtudomány, pszichológia, szociológia, és más társadalomtudományok). Interdiszciplináris: tudományközi, több tudományágra kiterjedő, több szakterületet közösen érintő. Diszciplína: tudományterület, tudományág. Kezdetben a kulturális antropológia az egyén és a kultúra kapcsolatát vizsgálta, de ma már egyre inkább a saját kultúra vizsgálatára tevődik a hangsúly, mert „elfogytak a primitívek”. A mindennapi élet kultúrája egyre fontosabb lesz, s ez az oka annak, hogy az antropológusok hazatérnek és a saját kultúrájukat kezdik el vizsgálni. Nincs homogén kultúrájú társadalom, így a kulturális válság egy társadalmon belül is megtalálható. Ezért nem érdemes távoli kultúrát vizsgálni. A kulturális antropológia három híres képviselője: Edward Burnett Tylor (1871)-

evolucionizmus; Franz Boas – terepmunka, relativizmus; Clifford Geertz – szimbolikus antropológia. A szociológia és a kulturális antropológia kapcsolódási pontjai: - mindkettő társadalomtudomány, és mindkettő a XIX. sz-ban alakult ki; a társadalmi élet jelenségeit kutatják és konkrét társadalmi problémák megoldását segítik elő; elősegítik a társadalom jobb megértését; mindkét tudományágban az empirikus adatgyűjtésen alapul a vizsgálódás (szociológia: adatgyűjtés, kérdőív, interjú – statisztikai elemzés; kulturális antropológia: „karosszék”, majd terepmunka) a két tudomány emberképe igen hasonló: - a szociológiában az ember tevékenységében a társadalmi normákhoz igyekszik alkalmazkodni. E normák hátterében állnak az értékek, melyeket a társadalom tagjai szocializációjuk során sajátítanak el. (homo sociologicus) - a kulturális antropológiában a kultúra áll a középpontban, mely az anyagi javak,

normák és értékek együttese. Eltérések a szociológiában és a kulturális antropológiában: - a szociológia elsősorban a saját társadalom gyakorlatias, kritikai vizsgálatával foglalkozik, míg az antropológia főleg távoli, egzotikus kultúrák rögzítésével és rendszerezésével foglalkozik; kezdetben, míg a kulturális antropológia a karosszék módszert alkalmazta vizsgálódásai során, addig a vizsgálati, kutatási módszerekben is volt különbség; a szociológia kutatásának tárgyát elsősorban nem tárgyak és szövegek, hanem számok, főleg népszámlálási adatok képezik. Intézményesülésük főbb állomásai: (bővebben: Vörös Miklós Határesetek c. művében van, ez inkább vázlat!) Az antropológia és a szociológia két nagytekintélyű alakja: Alfred Kroeber és Talcott Parsons. Szerintük a két tudomány helyét úgy kell meghatározni a társadalomtudományok rendszerében, hogy egymástól jól elkülöníthető és

egymást jól kiegészítő megközelítésmódokat, módszereket kínáljanak. Minden diszciplína arra törekszik, hogy tudománnyá szervezze magát. A két tudományterület intézményesülésekor a kutatás helyszínének megválasztása volt a döntő szempont. A múzeumok és statisztikák szerint a szociológia és a kulturális antropológia intézményei három pillérre épülnek: - általános evolucionista társadalomelmélet – biológiai gondolatmenet - etnográfiai és etnológiai adatgyűjtések - demográfiai adatok és statisztikák Egyetemi tanszékek: - antropológia: Clark Egyetem (F. Boas – 1889) - szociológia: Yale Egyetem (Graham Summer – 1873) - Nem volt minden egyetemen külön tanszék, de ahol igen, ott az indok továbbra is a két tudomány kutatási területének különbözősége volt. Hétköznapi adminisztratív oldal: - tudós társaságok, szakmai egyesületek, szakfolyóiratok - kritikai kultúrakutatás A szociológia előfutárai

Saint-Simon (az ipari társadalom elmélete első megfogalmazója), Comte (a „szociológia” elnevezője, önálló tudományként való értelmezője, pozitivista felfogás szerint) és Tocqueville (történeti-szociológiai kutatások, valóságos társadalmi jelenségek megfigyelése és elemzése). A három „alapító atya”, Marx, Durkheim és Weber gondolatai a mai napig jelen vannak a szociológia tudományában, még ha elméleteik nagy része meg is cáfolódott. Karl Marx (1818-1883) vezette be a szociológiába több, ma is használt fogalmunkat: társadalmigazdasági formációk (feudalizmus, kapitalizmus), társadalmi osztályok, konfliktusok, elidegenedés, stb. Émile Durkheim (1858-1917) a társadalmi fejlődést a mechanikus szolidaritásról a az organikus szolidaritásra való áttérésben látta – ez utóbbi alatt a kiterjedt munkamegosztásban különböző feladatokat ellátó egyének együttműködését értette. Attól tartott, hogy a modern

fejlődés anómiához vezet. A konszenzus-elméletet vallotta Max Weber (1864-1920) gondolata a háromdimenziós társadalom (gazdaság, hatalom, életmód és megbecsülés) modellje, a racionalizmus és bürokrácia térhódítása. Végzett vallásszociológiai munkákat is (a modern piacgazdaság és racionális gondolkodás tükrében). A konfliktus-elmélet tudósa A protestáns etikának nagy jelentőséget tulajdonított a kapitalizmus kifejlődésében. A szociológia a második világháború után élte második fénykorát. Kifejlődtek a kutatási módszerek, sok empirikus vizsgálat történt, és elfogadott tudomány lett sok országban. A kutatások alapja a pozitivista gondolkodás volt: az elméleti hipotéziseket empirikus vizsgálatokkal ellenőrizték. Két elméleti iskola állt szemben egymással: a marxizmus (mely szerint az osztályharc következtében a kapitalizmus el fog tűnni) és a strukturalista funkcionalizmus (a társadalmat az együttműködés

jellemzi, melyben alrendszerek vannak (gazdaság, politika, kultúra és személyiség), melyek funkciói és szerepei szükségesek a társadalom működéséhez. Emellett még meg kell említeni a neoweberianizmust is, mely szerint többdimenziós társadalmi szerkezet-modellt kell használni. Nagy figyelmet fordítanak a hatalomra, és fontosnak tartják a kultúra hatását a gazdaságra és a politikára. Fontosabb nevek ebből a korból: funkcionalisták: Malinowski (kulturális antropológus!), Parsons, Merton (a manifeszt és látens funkció elmélete), Lévi-Strauss (strukturalista, szintén antropológus). Marxisták: Adorno és Habermas (Frankfurti Iskola: pszichoanalízis, antiszemitizmus vizsgálata), Fromm (agresszivitás). Irányzatoktól nagyrészt független Bourdieu (háromféle tőke: vagyon, kulturális és szociális v. kapcsolati tőke) Az 1980-as évek óta nagyobb figyelmet fordítanak az egyéni cselekvőre, ismét a harmóniaelmélet reneszánszát lehet

megfigyelni a konfliktuselmélettel szemben. A kulturális antropológia intézményesülése elsősorban Edward Burnett Tylor nevéhez fűződik, aki az első antropológusnak tekinthető. Az ő kultúrafelfogása evolucionista: szerinte az emberiség legkülönbözőbb népei mindig ugyanazon a lépcsőfokon jutnak tovább, azaz létezik egy egységes kultúrája az emberiségnek. Módszere az összehasonlítás volt Franz Boas (földmérő) nevéhez fűződik a terepmunka. Vallja a kulturális relativizmus elméletét: minden kultúra egyenlő, nincs alacsonyabb vagy magasabb kultúra. Intézményesíti a kulturális antropológiát (1888. Clark, USA) Folyóiratot hozott létre, tanítványai voltak Azt vallotta, hogy az antropológiai szövegek irodalmi szempontból legyenek igénytelenek, de személyiség-központúak. Jelszava: „jelen lenni”. A kutatásmódszerek problémáját a kemény-(természettudományok) és a lágy (társadalomtudományok) ellentétében látta.

Clifford Geertz a szimbolikus antropológia képviselője. Módszere a „sűrű leírás” és a szemiotikai megközelítés: az adott dolgok túlmutatnak önmagukon, többletjelentésük van. Cselekvőre orientáltnak kell lenni: mindig annak a kultúrának a nyelvezetével kell megérteni a jelenségeket, amelyet éppen vizsgálnak. Napjainkban a saját társadalmak kulturális antropológiája került előtérbe. Problémája: mivel „határtalan” tudomány, nagy az átjárás. VÖRÖS MIKLÓS: HATÁRESETEK (AZ AMERIKAI ANTROPOLÓGIA ÉS SZOCIOLÓGIA KAPCSOLATA TÖRTÉNETI PERSPEKTÍVÁBAN). Kroeber, Parsons és az ’50-es évek: Alfred Kroeber és Talcott Parsons közötti paktum 1958-ban született, mely a diszciplináris határokat meghúzásáról szólt. A korszellemnek megfelelően (II:VHutáni újjáépítés, műszaki tudományok és mérnöki pályák felértékelődése) a szociológusok és az antropológusok is az elméletek rendszerezésére, a módszertani

technikák tisztázására és racionális munkamegosztásra törekedtek. A korban alkalom nyílt egy szebb, kényelmesebb, technológiailag fejlettebb jövő nagy léptékű megtervezésére. Minden diszciplína arra törekedett, hogy tudománnyá szervezze magát, és hogy tudományosságát a rendszerezés technikájával teremtse meg. Ehhez azonban szükség volt annak megfogalmazására, hogy mi az a kutatási tárgy, sajátos nézőpont és vizsgálati módszer, mely egy diszciplínát más megközelítési módoktól különböző, autonóm szakterületté tesz. A rendszerezés technikáját a strukturális funkcionalizmus kínálta, melyben az egyes társadalomtudományok úgy viszonyulnak egymáshoz, mint egy organizmus részelemei: részfunkciókat töltenek be, hogy a teljes rendszer harmonikus egyensúlyát biztosítsák. Kroeber és a kulturális antropológia autonómiája: Az amerikai kulturális antropológia rendszerezésében és modernizálásában Alfred Kroeber

kiemelkedő szerepet játszott. Boas tanítványai közül ő volt a leginkább hajlamos a tudományszervező rendszerezésre. Ő írta az első antropológia tankönyvet, mely 1923-ban jelent meg A II.VH Után nagy lendülettel fogott az antropológia intézményes alapjainak megszilárdításához Parsons és a társadalomtudományok rendszere: Talcott Parsons a szociológiai elméletek és gyakorlatok rendszerezésében játszott megkülönböztetett szerepet. Max Weber gazdaságtörténeti és szociológiai elméletei nagy hatást gyakoroltak rá 1937-ben jelent meg az azóta klasszikussá vált munkája: A társadalmi cselekvés szerkezete. A könyvben Weber cselekvéselméletét ötvözte Durkheim kollektív reprezentáció fogalmával és megállapította, hogy az emberi cselekvést egyszerre határozták meg célok és a hozzájuk választott eszközök, valamint társadalmi normák és kulturális értékek. Parsons utal az egymást kiegészítő fogalmi sémák

autonómiájára a társadalmi valóság értelmezésében. Ez pedig már megelőlegezi a szociológia és az antropológia társadalomtudományok között betöltött és egymást kiegészítő funkciójának rendszerszemléletű megközelítését. A különbség megfogalmazásai Kultúra és társadalmi struktúra: fogalmi különbségtétel: A kultúra fogalmának első antropológiai definícióját Tylor adta, az 1871-ben megjelent Primitív kultúra c., a kultúra evolucionista felfogását megalapozó művében Eszerint „faj, kultúra vagy civilizáció, a maga teljes etnográfiai értelmében, az az összetett egész, amely magában foglalja a tudást, hiedelmet, művészetet, törvényt, hagyományt és mindazon egyéb képességet és szokást, amelyre az embernek, mint a társadalom tagjának szüksége van”. Ezt a definíciót évtizedeken át használták és alkalmazták szociológusok és antropológusok egyaránt. A társadalom fogalmát illetően az első

szociológiai jellegű definíció megjelenésének színhelyét és idejét nem lehet pontosan megállapítani. Herbert Spencer és Emile Durkheim sokat tett a társadalom fogalmi körülhatárolásáért. Spencer „szuperorganizmus” koncepciója szerint a társadalmi szervezet analóg a biológiai szervezettel, azzal a különbséggel, hogy a társadalom magasabb szinten van, több biológiai egyedet integrál. A „szuperorganizmus” Durkheimnél társadalmi tények integrált együtteseként fogalmazott újra. A társadalom ebben az objektivista felfogásban önmagát termeli, vagyis társadalmi tények létét csak társadalmi tényekkel lehet magyarázni. A spenceri-durkheimi „szuperorganizmus” az amerikai antropológia fogalmi készletében is feltűnt, azonban Kroeber szerint nincs folytonosság az emberi cselekedetek biológiai, organikus aspektusai, ill. a kultúra és a társadalom által kondicionált összetevői között. Kroeber szerint tehát a biológiai

átöröklés és a kulturális elsajátítás, a tanulás között tehát különbséget kell tenni. A ’20-as évektől az antropológusokat a diakron vizsgálatok helyett (jelenségek történeti szempontú vizsgálata) egyre inkább az kezdte érdekelni, hogy mi tart össze egy kultúrát a jelenben, melyek a kulturális integráció mechanizmusai. Ezekre a kérdésekre kétféle, élesen eltérő válasz született, mely alapját képezte az amerikai antropológia és szociológia elméleti szintű elkülönülésének is. 1. Boas tanítványainak második generációja: - A kultúra tanult viselkedés, ugyanakkor alapvető a személyiségtípus kialakulásában a kulturális hagyományok által meghatározott gyermeknevelési szokások játsszák a legfőbb szerepet. Tehát a kultúra és a személyiség egyfajta dialektikus viszonyban hat egymásra. 2. Durkheimi hagyományra épülő magyarázat: - A kultúra, ill. a társadalom intézményeinek létét egyensúlyfenntartó

képességük legitimálja Ez a funkcionális integráció tézise, mely a társadalom intézményi tagoltságának, strukturált voltának hangsúlyozására épül. ’30-as évek: az amerikai szociológusok körében felmerült a kultúra és a társadalmi rendszer közötti fogalmi különbségtétel szükségessége. Pitirim Sorokin az antropológusokat megelőzve foglalkozott a szimbólumok és jelentések kultúraformáló szerepével. Sorokin azt hangsúlyozta, hogy egy társadalom tagjai nem belső, természetes tulajdonságok révén, hanem kulturális jelenségeken és azok értelmezésén keresztül kapcsolódnak egymáshoz: vagyis szimbólumok segítségével kommunikálnak. A II.VH után egymással párhuzamosan több antropológus és szociológus is a szimbólumhasználat tanulmányozásának fontosságát hangsúlyozta a kultúrák kutatásában. Parsons a kultúrát olyan szimbólumrendszerként fogalmazta meg, melynek segítségével az emberek jelentéssel

ruházzák fel cselekedeteiket, és ezzel a szimbolikus antropológia előtt egyengette az utat. Terep és kényelmes karosszék: az empíria és a módszer különbségei: Az antropológia empirikus kutatási anyagát, a távoli népcsoportok életéről szerzett beszámolókat és az egzotikus kultúrákból begyűjtött tárgyi relikviákat a XIX. sz közepén elsősorban múzeumok és „karosszék-antropológusok” dolgozták fel. Tehát a századforduló előtt az amerikai antropológia elsősorban múzeumokban, majd folklórkutató terepmunkák során és nem egyetemi könyvtárszobákban bontakozott ki. A szociológia helyzete annyiban különbözik, hogy empirikus kutatásainak alapját nem tárgyak és szövegek, hanem számok, elsősorban népszámlálási adatok képezték. Az amerikai szociológia és az antropológia közötti elsődleges különbséget tehát már kezdettől fogva az jelentette, hogy míg az előbbi a saját társadalom gyakorlatias, kritikai

vizsgálatával, az utóbbi távoli, egzotikus kultúrák rögzítésével és rendszerezésével foglalkozott. Intézményesülés és az intézmények tehetetlenségi nyomatéka Múzeumok és statisztikák: Az antropológia és a szociológia tudományos intézményei 3 pillérre épültek: 1. általános evolucionista társadalomelmélet, mely egyszerre támaszkodott a biológiai egyedfejlődés modelljére és az intellektuális képességek történelmi ívű fejlődésének gondolatára. 2. etnográfiai és etnológiai adatgyűjtés, és az ebből építkező használati és kultikus tárgyakat rendszerező múzeumi antropológia 3. népjóléti intézkedéseket és a szociális reformokat lehetővé tevő demográfiai adatok és statisztikák szolgáltatása Mielőtt az egyetemek a századfordulót megelőző években az amerikai tudományos kutatás fellegváraivá váltak, a társadalomtudományok az egyetemek falain kívül intézményesültek. Ebben az antropológia

járt elől, mert az intézményépítés eleinte a szövetségi kormány igényeihez kapcsolódott és annak anyagi forrásaira támaszkodott. A washingtoni Smithson Intézet 1855-ben jött létre magánalapítványi, de szövetségi törvénnyel is támogatott formában. Az intézet múzeumához kapcsolódóan John Wesley Powel őrnagy 1879-ben alapította meg az Amerikai Etnológiai Hivatalt, mely az Indián Ügyek Hivatala munkáját folytatta. A múzeumok létrehozása és kiépítése jelentette az antropológia intézményesülésének másik lényeges vonulatát. - Egyesült Államok Nemzeti Múzeuma - Harvard Egyetemhez csatoltan létesült a Peabody Múzeum - New York: Amerikai Természettörténeti Múzeum A századforduló körül létesülő antropológia tanszékek is mind rendelkeztek múzeumi kapcsolattal, ami az oktatás karakterének formálásában is nagy szerepet játszott. Egyetemi tanszékek: A természettörténeti múzeumokhoz kötődő tevékenysége miatt az

antropológia intézményesülése megelőzte a szociológiáét. Rendszeres szociológiai kutatás és oktatás csak az 1890-es évek elején és egyetemi tanszéki keretek között jelent meg az Egyesült Államokban. A századforduló körül azonban a szociológia oktatás sokkal gyorsabban terjedt el, mivel az ekkor jelentkező egyetemalapítási lázba a kisebb eszközigényű szociológia gyorsabban be tudott kapcsolódni. Intézményes antropológiaoktatást először egy pszichológia tanszéken vezettek be 1889-ben, amikor Boast kinevezték a Clark Egyetem docensévé. Az első amerikai doktorandus-képzés is itt indult meg Az Egyesült Államokban először 1873-ban, a Yale Egyetemen, William Graham Summer hirdetett meg szociológia néven kurzust, de az első doktori fokozatot adó amerikai szociológia tanszék csak 1893ban alakult a Chicagói Egyetemen. A Chicagói Iskola városszociológiai kutatásaiban központi szerepet játszott az a résztvevő megfigyeléses

módszer, mely a jelenből visszatekintve inkább tűnik antropológiainak, mint a boasi antropológia első generációjának folklórkutatásai. 1931-ben alapított Sorokin a Harvard Egyetem szociológia tanszékét. Parsons, Kluckhohn és Allport közösen létrehozták a Társadalmi Kapcsolatok Tanszékét a Harvardon. Ez az interdiszciplináris műhely mintát adott a különböző társadalomtudományi ágak (antropológia, szociológia, pszichológia) közötti együttműködésre. Azokon az egyetemeken, ahol az anyagi források hiánya nem engedte meg, hogy az antropológia és a szociológia külön tanszéki keretben működjön, gyakorta alapítottak közös tanszéket. A ’60-as évek gazdasági fellendülése azonban lehetővé tette, hogy a két diszciplína egyre több egyetemen intézményesen is elváljon egymástól. Ennek az indoka általában az volt, hogy az antropológusok a távoli és egzotikus vidékeken, a szociológusok pedig saját országukban végzik

kutatásaikat. Tudós társaságok, szakmai egyesületek, szakfolyóiratok: Ez az intézményesülés hétköznapi, adminisztratív oldala. Az első, országos szinten működő és a mai értelemben vett szociológiával foglalkozó szakmai társaságot Albion Small szervezte meg 1905-ben, és az Amerikai Szociológiai Társaság azóta is az amerikai szociológusok legfontosabb fóruma. Az antropológiának ugyanakkor nemcsak tanszékei, hanem szaktudományos társaságai is először múzeumokhoz kötődtek. 1888: létrehozzák a Washingtoni Antropológiai Társaságot. Tíz évvel később újjáalakul a szervezet Amerikai Antropológiai Társaság (AAA) néven, és elindít egy folyóiratot Amerikai Antropológus néven, mely azóta is az amerikai antropológia legátfogóbb publikációs fóruma. Az első amerikai országos szociológiai folyóirat, az Amerikai Szociológiai Folyóirat 1894-ben jelent meg először. 1935: Amerikai Szociológiai Társaság saját periodikát

indít Amerikai Szociológiai Szemle címmel, s ezt a lapot már nem a chicagói szociológusok dominálják. 1960-tól kiadnak egy tekintélyes nemzetközi antropológiai folyóiratot Kortárs Antropológia névvel. A szaktudományos társaságok és a szakfolyóiratok tehát már kezdetektől fogva éles határvonalat húztak az antropológia és a szociológia közé. Azonban az empirikus vizsgálati területeknek és az elméletalkotásnak utóbbi évtizedekben bekövetkezett fragmentálódása (széttöredezés) miatt a társadalom- és kultúrakutatásnak olyan spektruma jött létre, melynek bizonyos pontjain az antropológia és a szociológia ismét összefonódott. Ilyen pl a társadalomtörténet-írás, az etnikumok és diaszpórák kutatása vagy a globalizáció folyamatának vizsgálata. A különböző nemzeti vagy regionális társadalmak egyre intenzívebb kapcsolata és a kultúrák egyre jobban felgyorsuló változása terméketlenné és értelmetlenné teszi a

saját társadalom és az idegen kultúra közötti hagyományosan éles különbségtételt. Kritikai kultúrakutatás: Eredetileg a brit szociológiai és szociálantropológiai hagyomány marxista hangolású és kultúrtörténeti érdeklődésű kritikájaként jött létre. Azonban, ahogy egyre nagyobb befolyásra tett szert, egyre inkább a késő kapitalizmus kortárs társadalmainak kritikájaként jelentkezett. Ennek a megközelítésnek az átvételére az amerikai társadalomtudományi diszciplínák közül pedig leginkább az antropológia látszik fogékonynak. Először a Birminghami Egyetemen intézményesült a Kortárs Kultúrakutatási Központ keretein belül. Képviselői kezdettől fogva kritikus érzékenységgel elemezték a társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődési mechanizmusait. A kritikai kultúrakutatást elsősorban az foglalkoztatta, hogy az alárendelt, tehát gyenge hatalmi pozíciókkal rendelkező társadalmi csoportok és szubkultúrák

hogyan alakítják ki az eléjük kerülő kulturális jelenségek autonóm olvasatát. A ’70-es évektől egyre jobban elszaporodtak azok az antropológiai tanulmányok, melyek már explicit módon a saját társadalom kutatását és kritikai elemzését tűzték ki célul