Szociológia | Tanulmányok, esszék » A magyar társadalom kulturális rétegződése, kulturális és szociális integrációja

A MAGYAR TÁRSADALOM KULTURÁLIS RÉTEGZŐDÉSE, TÁRSADALMI VISZONYOK HATÁSA A EGYÉN KULTURÁLIS ÉS SZOCIÁLIS INTEGRÁCIÓJÁRA. Minden társadalomnak van saját kultúrája, amely meghatározza, hogy a társadalom tagjainak a társadalmi érintkezésben, együttműködésben hogyan kell viselkedniük. A kultúra tehát központi fogalma a szociológiának. A szocializáció során az interakciós képességek megszerzése révén lesz a biológiai egyedből szociokulturális szubjektum. A társadalmivá válás folyamata során egy-egy sajátos kultúra mintázata révén egyetemes értékeket is elsajátítanak az emberek. A szocializáció folyamatának értelmezésében 3 szemléletet lehet megkülönböztetni: - - re konstruktivizmus (Durkheim): Eszerint az újabb nemzedékek tagjai mindig csak újjátermelik azokat a kulturális-szociális mintázatokat, melyeket szüleiktől átvettek. Az egyén magatartása, értékrendszere nem más, mint kulturális mintázatok

elsajátítása és beilleszkedés egy társadalom normatív életébe. kritikai irányzatok: A beilleszkedés keretei nem természetes adottságok, hanem történelmileg kialakult és változó viszonylatok emberek és embercsoportok között. konstruktivizmus: A beilleszkedés gyakran csak felszínes jelenség, hiszen a társadalmi élet szereplői nem passzív befogadók, hanem a környezetből szelektáló cselekvő egyének. Szociokulturális szerkezetet vizsgáló módszer: A magyar társadalom kulturális rétegződésére vonatkozó felmérések 1968 óta folyamatosa készülnek. A kutatás metodikáját az idő általános felhasználásának vizsgálatára építették. Nem időmérleget használnak, hanem egy külön módszertan került kialakításra: - Először megvizsgálták, hogy ki milyen tevékenységet végez, milyen gyakran, kikkel, milyen közösséggel. - Ezután matematikai módszerekkel (korrelációszámítás) azt vizsgálták, hogy mely tevékenységek mely

más tevékenységgel járnak együtt, és milyen szerepeket alkotnak. - Az így kapott típusok nem egyszerűen a kulturális magatartást jellemzik, hanem a megkérdezettek életmódját, életvitelét, általános társadalmi magatartását. Így a társadalom szociokulturális szerkezetéről lehet érvényes képet nyerni, ez pedig meghatározó alkotóeleme magának a társadalmi struktúrának. A ’80-as években a magyar társadalom négy szociokulturális csoportra oszlott: 1. Passzív típus: semmilyen kulturális tevékenység iránt sem mutat érdeklődést Elvégzik a munkájukat, s otthon legfeljebb a TV-t nézik, de azt sem figyelik. Különösen sokan vannak a mezőgazdaságban, falun, a munkásság és az irodai dolgozók kevésbé képzett csoportjaiban. A csoport aránya 35%. 2. Kapaszkodó, rekreációs típus: keményen dolgoznak, helyet keresnek maguknak, jövőorientáltak A munka után pihenést akarnak, rekreációt, ehhez adott esetben elfogadják a

kultúrát is de nincsenek megfogalmazott igényeik. A munkásság és a parasztság jobban képzett rétegei, és a szolgáltatásban dolgozók vannak köztük legnagyobb számban. A csoport aránya: 26% 3. Nyitott, felhalmozó típus: ugyanaz, mint az előző, de már igénylik a kultúrát, noha még nem érték szerint differenciáltan. Társadalmi hátterük ugyanaz, mint az előző csoporté, de több köztük a szolgáltatásbeli. A csoport aránya 24% 4. Autonóm-autentikus típus: a magaskultúra hívei, fogyasztói alkotó közege Mindenekelőtt értelmiségiek tartoznak ide, de más rétegek és osztályok elitje is. A csoport aránya 15% Magyarország hagyományos kulturális helyzetét az jellemezte, hogy van egy jelentős európai és világszínvonalú értelmiség, egy magaskultúrára fogékony közeg. Ezáltal volt lehetséges, hogy az élvonaltól való elmaradottságunk a kultúrában mindig kisebb volt a gazdasági és társadalmi élet elmaradottságánál. A

különbség abban van a nyugati eredményekhez képest, hogy nálunk jóval nagyobb a kultúrából kimaradt passzív, és jóval kisebb a középső rétegek aránya. Az 1996-ban végzett vizsgálat a következő típusokat mutatta ki: 1. Passzív 43% - otthonülő, nem olvasó 26% - átlagos férfiviselkedés 10% - átlagos női viselkedés 7% 2. Otthonülő olvasó 15% 3. Fiatalos 24% 4. Kultúraorientált 15% Értelmezhetetlen 3% Összesen 100% Az értékes kultúra iránt elsődlegesen érdeklődő réteg nagyjából a helyén maradt. Ugyanabban az arányban, mint korábban és körülbelül ugyanabban az összetételben. Azonban most sokkal inkább ebben a 15%-ban összpontosul minden magasabb kulturális tevékenység, mint korábban. Csak ők járnak komolyzenei hangversenyre, ők adják a színházak közönségét, ők olvasnak szépirodalmat. A fiatalos érdeklődésű csoporttal együtt ők kirándulnak, sportolnak, adják a könnyűzenei koncertek közönségét.

Szociokulturális szempontból az alsó és középső rétegek aránya alsók „javára”, a társadalom kárára tolódott el. A passzív típust több csoport is képviseli. Az elsőt „könyvet nem olvasó otthonülőknek” nevezik A házimunkán és a legmindennaposabb pihenésen kívül jobbára semmit sem csinálnak szabadidejükben. (26%). A passzívok közé kell sorolni a vizsgálat két másik csoportját is: Az egyiket „átlagos férfi” viselkedésnek nevezzük: vendéglőbe, kocsmába, sportmeccsre járnak, otthon pedig barkácsolnak és kertészkednek. A másik az „átlagos női” viselkedés, ők vendégségbe járnak és kézimunkáznak. A három passzív csoport együtt 43% tesz ki, ez tehát növekedett. Ez a vizsgálat is két középréteget talált, amely azonban nem a tevékenység jellege szerint különböztetett meg, hanem korosztálynak megfelelően. A „fiatalos tevékenység szerkezeti típusba” tartozók rendszeresen járnak moziba,

könnyűzenei koncertre, többet járnak vendégségbe, kirándulni, az átlagnál többet tanulnak nyelvet. Minden más csoportnál kevesebbet nézik a televíziót. Arányuk 24% Az „otthonülő, könyvet olvasó típus” mindezt most nem csinálja, de a múltban csinálta- és ez is megkülönbözteti az otthonülő, nem olvasótól. Olyan emberek tartoznak ide, akik fiatalabb korukban aktívabb kulturális életet éltek a nekik megfelelő szinten, de most már helyzetük, munkájuk, körülményeik ezt nem engedik meg. Azt végzik, amit otthon tudnak Arányuk 15% A „névváltozás” nem egészen véletlenszerű. A korábbi vizsgálatokban nagyjából hasonló korú embereket kérdeztek meg, inkább a társadalmi különbség domborodott ki. Most viszont jobban kidomborodnak a korosztályok különbségei. Ez jól megtalálható a televíziós befogadási típusok között is. Az az alapja, hogy most éppen a fiatalok között bontakozik ki egyfajta jól körülhatárolható

új kulturális-szabadidős magatartás. Elsősorban szórakozásra orientálódnak ugyan, de másfajtára, mint az öregebbek. A feszültebb televíziós műsorokat kedvelik, bánni tudnak az új technikai eszközökkel Velük szemben a középrétegek középkorú és öregebb csoportjai a hagyományos formákat, mindenekelőtt az olvasást részesítik előnyben. A két csoport együttes aránya 39%, noha a nyolcvanas években már elérte az 50%-ot. Életminőségre vonatkozó időmérleg-módszer: Az életminőség fogalma, melyet az 1970-es években vezettek be a szociológiai kutatásba, azon a felismerésen alapul, hogy az embernek nemcsak anyagi szükségletei vannak. Az értékvizsgálatok sokszor összekapcsolódnak az életminőség-vizsgálatokkal. Az életminőséghez kapcsolódik, a „jólét” (általában az anyagi javakkal való ellátottság) és a „jóllét" (a társadalom tagjai nemcsak az anyagi javak tekintetében, hanem a különböző szellemi

javakkal való ellátottság tekintetében jól érzik magukat): Allardt az élet minőségének három dimenzióját különböztette meg: a birtoklást, vagyis az anyagi életszínvonalat, a szeretetet, vagyis a jó emberi kapcsolatokat és végül a létezést vagy önmegvalósítást, vagyis az egyéni élet értelmességének az érzését. Az életmód kutatásának sokféle módszere lehetséges: legjelentősebb az időmérleg-technika. Lényege, hogy a megkérdezett személyek mintegy naplót vezetnek a megelőző napról vagy hétről és feljegyzik, hogy a nap különböző szakaszaiban milyen tevékenységeket végeztek, hol tartózkodtak. Ennek alapján össze lehet állítani a nap 24 órájának időmérlegét és ki lehet számítani az egyes társadalmi rétegek átlagos időbeosztását. Az időmérleg adatfelvételek feldolgozásánál három alapvető mutatót szokás kiszámítani: 1: a megkérdezettek által az adott tevékenységgel töltött idő, tehát a napi

24 óra átlagos felosztása különféle tevékenységek és helyszínek között. 2. az adott tevékenységben a kérdezettek közül naponta részt vevők aránya (pl mozi) 3. azoknak átlagos ideje, akik az adott tevékenységben a vizsgált napon részt vettek Az időmérleg-vizsgálatok elemzéseiben, az utóbbi években megerősödött az életmód és a társadalmi szerkezetben elfoglalt hely közötti összefüggés vizsgálata. Az egymást időben követő időmérlegekből közismert ténnyé vált, hogy lassan nő a szabadidő mennyisége; ezzel nő a különbféle életmódminták közötti választás lehetősége. A magyar társadalom időmérleg-vizsgálatának eredményeképpen megállapíthatjuk, hogy az 1970-es és 1980-as években az emberek Magyarországon igen sokat dolgoztak, a munkával kapcsolatos közlekedés időtartama is igen hosszú volt; valamint a társadalom tagjainak nagy többsége a munkahelyen végzett munkát követően különféle munkákkal

(mezőgazdasági kistermelés) próbált kiegészítő jövedelemhez jutni. Tehát a magyar társadalom tagjainak szabadon beosztható ideje viszonylag rövid volt, továbbá a törvényes munkaidő rövidülésével párhuzamosan elterjedt a televízió, következésképpen erősen megnőtt a televízió-nézésre fordított idő. A televíziózás elterjedésének kétségkívül pozitív hatása, hogy a magyar társadalom kultúrája egységesebbé vált; kisebbek a társadalmi rétegek közötti műveltségbeli különbségek. Sok külföldi szociológus ugyanakkor a tv eluralkodásának negatív művelődési hatásait hangsúlyozza. Mindenképpen sajnálatos az olvasás háttérbe szorulása, és a társas-közösségi kapcsolatok ritkábbá válása. Azt is látnunk kell azonban, hogy mindez erősen összefügg a munkacentrikus életmóddal: ennyi munka után alig marad energia az igényesebb kulturális tevékenységekre és társas kapcsolatokra. Újabb tendenciák az 1993.

évi időmérleg-felvétel szerint: A munkahellyel rendelkező népesség aránya csökkent, ami a rendszerváltással függ össze. E csökkenés oka a munkanélküliség megjelenése, és megnövekedése, másrészt a foglalkoztatott népesség jelentős részének nyugdíjba vonulása, ill. a háztartásba való visszavonulása Csökkent a kereslet, a mezőgazdasági export visszaesett. A háztartások saját szükségleteinek fedezetére szolgáltak ezután. Kissé több időt fordítunk fiziológiai szükségleteink kielégítésére. Lényegesen megnőtt a szabadon végzett tevékenységre fordított idő. Kissé nőtt a sportolási, testedzési kedv, csökkent a színházra, olvasásra fordított idő, nőtt a TV-nézésre fordított idő. Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy az 1993,`évi időmérleg-felvétel számos eleme egy válságos állapotban lévő társadalom képét mutatja. A társadalmi rétegek eltérő kötött idejének az a következménye, hogy

eltérő az egyes rétegek tagjai által többé-kevésbé szabadon beosztható idő. Ezért nagyon különbözik a művelődésre, társas kapcsolatokra fordított idejük átlaga. Életstílusra vonatkozó vizsgálat: Életstílus: az adott társadalmi körülmények között viszonylagos szabadsággal megválasztott tevékenységeket, ezzel kapcsolatos preferenciákat helyezi vizsgálatának középpontjába. Tehát az életmód egy részeként fogható fel. Utasi Ágnes (1984) életstílus csoportokat különített el a magyar társadalom felnőtt tagjai közt. Utasi az életstílusnak 9 dimenzióját definiálta, és ezekben a dimenziókban határozott meg minden egyes megkérdezett személy számára indexpontszámokat. A 9 dimenzió és a megfelelő index megszerkesztésénél felhasznált alapinformációk néhány példája a következő: 1. háztartási (étkezési, öltözködési és testápolási) fogyasztási szokások, 2, lakásberendezés (könyvespolc, függöny stb.)

3. lakáskultúra ( a lakás komfortossága, telefon) 4. tárgyi környezet (bútorok állapota, könyvek, háztartási gépek száma) 5. második gazdaságbeli tevékenység 6. intellektuális tevékenységek (tévézés, olvasás; mozi-színházlátogatás) 7. rekreáció (üdülés, kirándulás, testedzés) 8. szokások (különórák, születésnapok, karácsony) 9. az emberi kapcsolatok intenzitása Az ezekben a dimenziókban meghatározott pontszámok alapján az alábbi tíz életstílus-csoportot határozta meg: 1. elit (5,5%) 2. intellektuális orientáció (10,7%) 3. családorientált (7,5%) 4. a hierarchiában magásabb helyzetű rétegek mintáját követő (10,3%) 5. tárgyorientált, a lakásberendezés és a tartós fogyasztási javak megszerzésére törekvő (10,4%) 6. emberi kapcsolatokban gazdag (11,1 %) 7. emberi kapcsolatokban szegény, elmagányosodott (3;2%) 8. a hátrányos helyzetét a második gazdaságban tett nagy erőfeszítésekkel kompenzáló (17,1%) 9.

robotoló (13,1 %) 10. elesett; szegény (11,1%) Tehát az életstílusra vonatkozó adatok alapján is kimutatható volt, hogy a magyar társadalom jelentős részének életére: a második gazdaságban végzett nagy erőfeszítések és a mindennapos robot nyomta rá a bélyegét; továbbá hogy a magyar társadalom több mint egytizede súlyosan elesett, szegény volt. Másrészt az is kitűnik a vizsgálatból, hogy az anyagi szempontból legkedvezőbb helyzetű „elit" és a magas szintű intellektuális-érdeklődésű csoport elkülönült egymástól: Ajánlott olvasmány: Kapitány házaspár: Rejtjelek 2. (Én nem tudtam megszerezni, így ez nincs kijegyzetelve!!!)