Filozófia | Tanulmányok, esszék » Dr. Szigeti András - Platón, a filozófia tudományának egyik meghatározó alakja

Platón - a filozófia tudományának egyik meghatározó alakja Athénban születetett. Származását tekintve jómódú előkelő családból származik, apai ágon a legendás emlékű utolsó athéni király, Kodrosz leszármazottja. Anyai ágon a legnagyobb hajdani athéni államférfi és halhatatlan költő, Szolon déd- vagy ükunokája. Rokonsága minden ágon az arisztokrácia közéletben szereplő tagja. Az egyik nagybátyja Kharmidész - jóval később-a demokrácia megbuktatására szövetkező zsarnokokhoz csatlakozott, unokafivére, Kritiász pedig e "harmincak" vezére lett. Két öccsét Adeimantoszt és Glaukont ő maga mutatja be az Állam című művében. Eredetileg a szüleitől az Arisztoklész nevet kapta, és így ismerték az iskolában is, a Platón név, valószínűleg az iskolában ragadt rá, talán széles válla, vagy homloka miatt. Kiváló testi és szellemi képzésben részesül. Fiatalon költészettel foglalkozik (vers, tragédia)

Fejlődésére döntő hatással volt, hogy Szókratész (i.e 469- ie399) tanítványa lesz ie407-től, egészen a mester haláláig. Szókratész iskolájában tanul többet közt Alkibiádész és Xenophón a kor egyik legjobb prózaírója. Ebben a környezetben tanult Platón Szókratész halála után tíz évre elhagyja Athént. Utazásai során jár Dél-Itáliában, Szicíliában, ez idő alatt nemcsak kitűnő tudósokkal ismerkedik meg - Tarentum volt a püthagoreusok központja, s itt elsősorban a matematikát tanulmányozhatta -, hanem a Szürakuszai egyeduralommal is megismerkedik és itt köt évtizedekre szóló barátságot Dionüszosz sógorával Dionnal. Később még többször is ellátogat Szürakuszába Dionüszosz kívánságára. Ezek az utak befolyásolják gondolkodását, az első út után írja meg az "Állam" című dialógusát, ez Platón egyik legfontosabb műve, amely évezredek politikai gondolkozását befolyásolta. Platón miután egyre

jobban megromlik a viszony közte és Dionüszosz közt visszatér Athénba. A visszaúton egyes könyvek szerint – ellenséges hadihajók támadják meg a hajót melyen utazik, más könyvek szerint – (Dionüszosz parancsára) Aigina szigetén partra teszik, ahol hadifogolyként rabszolgának adják el, de abban minden könyv megegyezik, hogy ettől a sorstól egy Annikerisz nevű kürénei férfi menti meg. Kiváltja Platónt a rabszolgaságból, amikor az vissza akarja neki fizetni az érte fizetett váltságdíjat az nem fogadja el. Platón hazatérése után i.e 387-ben megvásárolja Athén szélén Akadémosz Hérosz ligetét és megalakítja a híres Akadémiát, mely több mint 900 évig folytonosan fennálló tudományos műhely volt, míg nem Justinianus császár i.sz 529-ben bezáratja Dionüszosz halála után hasonnevű fia került Szürakusza élére, s az ő hívásának tett eleget Platón 366-ban –abban a reményben, hogy ott realizálhatja a tökéletes

államról szőtt álmait. Keserűen kellett azonban csalódnia, mert hiába fogadták fényesen Platón érvei süket fülekre találtak, az uralkodó nem hallgatott rá. Platón tett még egy kísérletet és ie 361-ben újra elutazik Szicíliába és csak a következő tavaszon tud újra visszautazni Athénba és azt is csak barátja a kiváló matematikus Arkhütasznak a segítségével. Platón ezek után többé nem hagyja el Athént Minden energiáját az Akadémia vezetésének szentelte. Platón iskolája az egzakt kutatások, főképpen a logika és a matematika műhelye lett és az maradt a későbbi századokban is. Nyolcvan éves korában halt meg és ott temették el az akadémia kertjében. Platón jelentőségét a filozófiában talán legjobban Whitehead XX. század eleji nagy angol matematikus és filozófus megjegyzése fejezi ki, aki szerint az európai filozófia története nem más, mint egyetlen kommentár a platóni szövegekhez. Persze az sem

elhanyagolható, hogy Platón szövegeit majd 2500 éve szakadatlanul olvassák. Platón főbb művei: Dialógusai alapján filozófiájának 3 fő korszaka van: 1. A korai (vagy Szókratészi ) periódus : pl:Lakhész, Szókratész védőbeszéde, Gorgiász, Kritón, Kharmidész, Euthüdémosz 2. Középső korszak: A lakoma (Szümposzion), Kratülosz, Phaidon, Phaidosz, Állam 3. Harmadik (késői) periódus: Timaiosz, Törvények, Philébosz, A szofista, Levelek Platón műveit a dialógus módszere jellemzi, ezt a módszert a szofisták és Szókratész is használták, de Platón volt az aki tudatosan használta mint új irodalmi műfajt. Lényege: egy szigorúan szabályozott kérdés-felelet párbeszéd a kérdező (mester) és a válaszoló (tanítvány) között. Platón filozófiájának alapja az idea tan. Eszerint az érzékileg tapasztalható világon túl van egy másik világ, amely csak intuícióval ragadható meg, nem anyagi természetű, ez az ideák és a szellemi

szubsztanciák világa. Az egyedi és a konkrét dolgok ezekből az ideákból részesednek Az érzéki világ a mozgás az ellentétek, a relativitás világa, az ideák mélyebb világa azonban mozdulatlan és abszolút – Platón az egyes és az általános merev szétválasztásával jutott el a világ ilyen idealista megkettőzésére. Az ideatan az objektív idealizmus első klasszikus formája. Ismeretelméletében is ebből indult ki, a megismerést anamnézisnek, az ideákra való visszaemlékezésnek tartotta, szemben az empirizmussal. Az anamnézis először a Menon-ban fogalmazódik meg. Az ideatanból kiindulva eljut egy ellentmondáshoz. Ez az ellentmondás pedig nem más, mint az, hogy az általános nem lehet közvetlenül az egyedi formája, hiszen az általános az ember, az egyedi viszont egy konkrét ember. Ha minden az általános lenyomata volna, akkor minden ember egyforma volna. De mivel ez nem így van, tovább csiszolva idea elméletét eljut az 2

úgynevezett részesedés elmélethez, melyet egészen haláláig finomítani próbál, erre tesz kísérletet a "Törvények" című utolsó művében is. Az idea elmélet másik nehézsége az ismeretelmélet (a megismeréshez vezető utakkal foglalkozó tan) területén bukkan fel. Platón azt az álláspontot képviseli, hogy a tökéletes rendet megtestesítő ideavilág az érzéki megismerés számára megragadhatatlan. Ebből viszont az a nehézség származik, hogy léteznie kell a megismerés egy olyan formájának, amely közvetlenül a lényeg (idea) szintjén ismeri meg a dolgokat, miközben az érzéki megismerés csak a másolatok sajátosságaiból próbál következtetni az eredetire (barlang elmélet) Ezt az elméletét, arra használja fel, hogy általa megalapozza az arisztokrácia kiváltságos tagjainak a felsőbbrendűségét. Azt állítja, hogy a született nemesség egy szűk része, képes a megismerés egy sajátos formájára az úgynevezett

anamnézisre (visszaemlékezés). Ez nem más, mint a léleknek a születés előtti tudására való visszaemlékezési képessége, amikor az még az ideák világának lakója, mint ilyen ismeri az örökkévaló ideákat és csak a születése után, a földi világba érkezéskor felejti el ezeket. Kivéve szűk arisztokrácia elit tagjait, akik képesek emlékezni az idea világában látottakra és ez szabja meg cselekedeteiket. Tehát kétféle megismerés van, az egyik, amelyik a lényegek világára való visszaemlékezésből áll, a másik, amelyik az életet, a helyes magatartást csak homályos árnyékképek alapján próbálja megragadni, azaz a nagy többség számára marad a valóság érzéki úton való megismerésének kísérlete, melynek elégtelen voltát Platón barlang hasonlata írja le. Platón szerint csak azok alkalmasak a társadalom irányítására, akik képesek az ideák tiszta formáink felidézésére. Mivel pedig az ideavilág igazságára való

visszaemlékezésnek csak a lehetősége illeti meg az arisztokráciát, valósága pedig azt a szűk arisztokrata csoportot, amely származási adottságait a tudomány gyakorlásával (a visszaemlékezés képességében való jártasság elmélyítésével) szerzi meg, ezért nyilvánvaló, hogy a társadalmilag stabil és igazságos berendezkedés megvalósítói abból a szűk körből kerülhetnek csak ki, amely egyszerre arisztokrata és filozófus. PLATÓN :ÁLLAM A mű Platón egész munkásságának a csúcsa. Ezt a rangot tartalmának sokrétűsége, összefoglaló jellege és művészi színvonala egyaránt biztosítja. Platón, aki az athéni demokrácia fénykora, Periklész uralkodása után élt, a hanyatló görög társadalmi berendezkedés láttán írja művét. 3 Kiindulópontja és alapkérdése: mi az igazságosság, hogyan valósul meg ez az egyes ember és az állam életében? Ebből fakad a kérdések további sora: mi az erény, hogyan nevelhető az

ember, a társadalom kívánalma és az egyén hajlamai hogyan egyeznek és különböznek? Szokratész és beszélgetőtársai egy ideális, a társadalmi igazság eszményét leginkább megvalósító államforma utópisztikus képét építík fel. Platón kialakítja a legfontosabb fogalmak ősképeit, ideáit, és ezeket a világ örök, változatlan irányítóinak tulajdonságával ruházza fel, a valóság fölött lebegő fikcióként. Az Állam híres barlanghasonlata szerint az emberek nem látják a valódi dolgokat, csak árnyképeiket, tudásuk téves, és csak belső intuició útján, egy korábbi életre visszaemlékezve képes a lélek az idea megragadására. A tapasztalati úttól való elfordulás képezi alapját Platón társadalomelméletének is. Ideális államának polgárait három rendbe osztja lelki sajátosságaiknak és erényeiknek megfelelően. 1 Uralkodók - értelem - bölcsesség 2 Őrök - bátorság - férfias vitézség. 3 Dolgozók -

vágyakozás - józan mértéktartás Ebben a vezetők magas képzettségű filozófusok, az "őrök" kemény testi, erkölcsi nevelésben, s a nélkülözhetetlen zenei képzettségben részesült vagyontalan rend, a polgárok saját hajlamaik szerint termelők, kereskedők, árusok. Az uralkodók magasrendű filozófiai nevelésben részesülnek, életük bizonyos fogyasztási kommunizmus sajátosságait mutatja (nincs magántulajdon, nincs család), ez az utópisztikus állam azonban mégis a kiválasztottak diktatúrája, kasztrendszer-jelleggel, tulajdonképpen a már újat nem adó athéni demokrácia kritikája. Az idea-tan alapján áll Platón művészetfelfogása is. A szépség örök érvényű idea, amely a megjelenés tárgyi formáitól elszakítva létezik. A művészeteket isteni adománynak tekinti, de a gyakorlati élettől s a tökéletesség felé vezető úttól elvonják nézete szerint az embereket, mivel olyan dolgokat utánoznak - a

mimétikus jelleget Platón is felismeri -, amelyek maguk is csak az ideák lenyomatai. Ezért nincs helye az ideális államban a költőknek és a képzőművészeknek, egyedül a zenének ismeri el bizonyos pozitív, lélekformáló szerepét. A mű gondolatrendszere s a kérdések a platóni államfilozófia kifejtésén túl pedagógia, pszichológia, erkölcstani fejezetek egésze sorát tartalmazza. (Ezek módszeres vizsgálatával jut el az ismeretelmélet, az "idea-tan" tárgyalásához, melynek legszebb és legközismertebb képi kifejezése a fent említett barlanghasonlat, a való és az ideák kettős életének ábrázolása is itt található.) Minden erény csúcsán, így az államberendezkedést irányító igazságosság vállán is - a legfőbb jó eszméje áll Ennek fényében kell tükröződnie a létezésnek, 4 hisz ez ősoka és fenntartója. Platón az "Állam" című művének ötödik könyvében fel is teszi a kérdést

vajon kit nevezhetünk filozófusnak, majd Szókratész és Glaukon párbeszé-dében választ ad erre a kérdésre (Állam; ötödik könyv; Ki a filozófus; A tudás és a vélemény; A vélemény) A végső választ Szókratész az Állam hatodik könyvének első fejezetében adja meg "aki az örökké változatlanul létezőt képes megragadni: filozófus, aki viszont erre nem képes, mert a sok és sokféleképpen létező dolgok közt tévelyeg: nem filozófus". Platón a párbeszédeiben gyakran Szókratész az egyik fél aki elmondja gondolatait, ezzel mint egy emlékművet állit tanító mesterének, annak ellenére, hogy Platón szembeszáll mestere tanításaival, műveiből az derül ki, hogy igen nagyra becsüli mesterét. Platón jelentősége a filozófia történetében az, hogy idea tanával egy olyan gondolatmenetet indít el, mellyel sokan vitába szálnak , de sokan egyetértenek vele. Másik nagy jelentőségű elmélete az ideális államrendről

szóló értekezése, mely tulajdonképpen az első utópisztikus állam elmélet, amit aztán a későbbi filozófusok közül sokan követnek. Céljuk ugyan az, mint Platóné, megtalálni azt az államformát, mely az emberi társadalom számára a legjobb. Időről időre ahogy a társadalmi berendezkedés változik, előbukkan egy újabb, az állam ideális formájával foglalkozó mű, ilyen Szent Ágoston Isten városa c. munkája, vagy Morus Tamás Utópia című műve. Ebben Morus egy a társadalmi tulajdonon alapuló államról ír, és Platónhoz hasonlóan nagy szerepet szánt a filozófusoknak. A francia forradalom idején megjelenik a kommunizmus gondolata (Babeuf, Cabet). A XIX században megjelenik Marx és Engels, akik már megalkotják a kommunizmus tudományos elméletét, melynek megvalósítására térségünkben is több kísérletet tesznek. Ezen kísérletek eredményeit már ismerjük, hatásukra írja meg Orwell az "1984" című művét, melyben

kiválóan szemlélteti a totalitárius diktatúrát. Platón "Állam" című műve, egy olyan kérdést vet fel, ami a mai napig foglalkoztatja a gondolkodó embert, mégpedig az, hogy ki vagy kik az ideális vezetők, és vajon melyik államforma vagy társadalmi rend lenne a legideálisabb. Világunk olyan változásokon és átalakuláson ment és megy a mai napig is keresztül, hogy újra fel kell tenni a kérdést vajon milyennek kellene lennie az ideális államformának. A globalizáció növekedésével, az Európai Unió bővülésével, valamint a technika rohamléptű fejlődésével, kialakult egy új társadalmi forma, az információs társadalom, melynek következtében megváltozott a társadalom és két csoportra bomlik. Az egyik csoport, az információk nagyon nagy halmazát birtokolja, míg a másik fele nem. Ennek következtében a javak elosztása még egyenlőtlenebb lesz Ez olyan 5 társadalmi feszültségekhez vezet, melynek következtében

előbb vagy utóbb egy új társadalmi formát kell létrehozni, vagy a fejlődésbe be kell vonni azon társadalmakat, akik lemaradtak. Irodalomjegyzék  Platón Válogatott Művei Európa Könyvkiadó 1983  Dr. Szigeti András Filozófia Főiskolai jegyzet, LSI Oktatóközpont 2001 6