Filozófia | Tanulmányok, esszék » Arisztotelész politikai filozófiája

Adatlap

Év, oldalszám:2001, 8 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:870
Feltöltve:2005. szeptember 30
Méret:115 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

11110 gyepu 2014. április 21
  Kivonat.

Új értékelés

Tartalmi kivonat

1 ARISZTOTELÉSZ POLITIKAI FILOZÓFIÁJA Főszöveg: Arisztotelész: Politika VII-VIII. könyv Bp, Gondolat Kiadó, 1994 238301 oldal ( A továbbiakban: im) Fejezetek: 1. Az alkotmány és célkitűzések 2. A boldog és helyes kormányzatú városállam 3. A nevelés feladatai 4. A zsarnok és a szabad ember Felhasznált irodalom: Sir David Ross: Arisztotelész Bp., Osiris Kiadó, 1996 2 1. Az alkotmány és célkitűzések Arisztotelész Politika című írása Ross szerint öt különböző értekezés egybeolvasztásából keletkezett i A VII., VIII könyv a tökéletes államról szól, azonban ennek értelmezéséhez tisztában kell lenni olyan – Arisztotelész által használt – fogalmakkal, mint „állam” vagy „polgár”. A módszere az indukció, amit egy teleologikus nézőpont egészít ki: a jelenségek magyarázatát rendeltetésükben kell megtalálni. Arisztotelész kiindulópontja szerint minden közösség valami jó miatt alakul meg, ezért az

államnak, ami a legfőbb közösség, a legfőbb jóra kell irányulnia. Az „állam” alatt városállamot ért, melyet az emberi természetből (szaporodás és önfenntartás ösztöne) kiindulva alapoz meg. Módszerében analitikus is, hiszen az államot mintegy elemeire bontva próbálja megkonstruálni a tökéletes államot. Miért kap olyan nagy szerepet politikai filozófiájának megalapozásának az alkotmány? Alkotmányon a hivataloknak, főként a legmagasabb tisztségeknek a rendjét érti a városállamokban: ii Az alkotmányokat tipizálva felismeri, hogy az alkotmányok torzulásai az államformák torzulásait hozzák magukkal (pl. oligarchia, trüannisz), ezért célja a lehető legjobb alkotmány kidolgozása. Célkitűzését maga fogalmazza meg: „Minthogy kitűzött célunk a legtökéletesebb alkotmány megismerése, ez pedig az, amely szerint a városállam legjobban tud berendezkedni,amelyik a boldogságot a legtökéletesebben biztosítja.” iii 3

2. A boldog és helyes kormányzatú városállam A tökéletes állam arisztotelészi kifejtésénél alig találkozunk alkotmánytani megfontolásokkal, sokkal inkább egy általános értekezés a nevelésről. A tökéletes állam megalapozása egyértelműen etikai, már a VII. könyv elején rögzíti, hogy „elsőként abban kell megegyezésre jutnunk, hogy melyik a mindenkinek egyaránt legkívánatosabb élet.” iv A boldog ember a javak mindhárom fajtájával (külső, testi és lelki) rendelkezzen, azonban Arisztotelész szerint a külső javak tekintetében mértékletesnek kell lennie. Az erényes ember tehát boldog ember, s mivel a városállamot az emberek összessége adja, logikusan adódik számára, hogy „egy városállam akkor boldog és akkor megy jól a sora, ha az a legtökéletesebb.” v Ezt alapelvként rögzíti Arisztotelész, így a kérdés az marad: melyik életforma kívánatosabb, a tevékeny közéleti működés vagy a filozofikus? A kérdésre

más-más poliszok eltérő választ adtak, mindazonáltal az államok többségében a törvények célja a hatalom megtartása. A fenti kérdésre válaszolva Arisztotelész mindkét nézetet részben elfogadja, azonban egyértelműen nem érvel egyik mellett sem. Az etikai alapvetés után tér rá a tökéletes állam leírására. Először az előfeltételeket veszi számba. Első a népesség: nem a számarány a lényeges, hanem azon képesség, mely a városállam feladatainak ellátásához szükséges. Sem a túl nagy sem a túl kicsi nem megfelelő. Az optimális állapot szerint a „lakosság száma legfeljebb akkora, amekkorát az ant. rendelkező élet szempontjából jól át lehet tekinteni. vi 4 A második kardinális kérdés a terület, ahol szintén a középmérték arisztotelészi eszménye jelenik meg. Elég nagynak kell lennie a szabad és nyugodt élet biztosításához (pl. a földnek mindent meg kell termelnie), ugyanakkor ne legyen akkora, mely a

védelmét lehetetlenné tegye. A tengerpart közelsége pedig mind biztonsági, mind pedig kereskedelmi szempontból fontosnak tartotta Arisztotelész. A polgárok természete és az állam jellege azonos kapcsolatban áll Arisztotelész politikai gondolkodásában, hiszen az államot a polgárok alkotják (nem véletlenül szentel a II., III könyvben olyan nagy teret a polgár jellemzésének) A tökéletes államban a polgár jellemében az intelligencia és az akaraterő egyesül. Arisztotelész és a hellén nép képes erre, mivel az északi népek akaratereje a keletiek intelligenciájával párosul. Ez a klklk két okból is fontos: egyrészt a szabadságszeretet hordozza, másrészt ezáltal a törvényhozó könnyen vezetheti őket az erény felé. Arisztotelész ezt követően az állam funkcióit vizsgálja. Alapelvként fogalmazza meg, hogy a „városállam a hasonlóak társulása a lehető legtökéletesebb élet céljából.” vii Az erény alkalmazása mindenütt

más eszközökkel történik, erre vezeti vissza a városállamok és alkotmányok különbözőségét. Milyen funkciók szükségesek a tökéletes állami élethez? Legyenek benne földművesek, kézművesek, fegyveresek, jómódú réteg, papok és vezetők, Arisztotelész tökéletes államában azonban csak a harcosok szerves részei az államnak. „Hiszen akiknek a kezében a fegyver van, mindig azok döntenek abban is, hogy az alkotmány maradjon-e vagy sem? viiiEmiatt mind a katonai, mind a politikai szerepre a harcosok alkalmasak, abból a kritériumból pedig, hogy a polgárok jólétben éljenek, adódik, hogy a kezükbe kell helyezni a vagyont is. A városállam polgárságának szigorú kettéválasztása (harcosok és más rétegek) azonban nem csupán az előbbi gondolatmenetből rajzolódik ki. a földterületről szólva 5 Arisztotelész két részre osztja azt: magántulajdonra és a közösségi tulajdonra (ez fedezi a kultikus ünnepségek és a közös

étkeztetés költségeit). a földművesek lehetőleg rabszolgák, akik vagy magántulajdonban vagy köztulajdonban vannak. 3. A nevelés feladatai: Láthattuk: Arisztotelész politikai filozófiájában, szűkebben a tökéletes állam megrajzolásában, az erény kiemelt szerepet játszik. a látszólag egymástól távol állónak tűnő nevelést és a politikát is az erény kapcsolja össze. A gondolatmenete röviden a következő: a boldogságot az erény teljes és tökéletes alkalmazásában határozza meg Arisztotelész, így szükségszerű számára, hogy a tökéletes államot – ami éppen a boldogságot biztosítja – erényes polgárok kormányozzák. Az erény három tényezőn alapul: természeten, a szokáson és az értelmen. Az utóbbi kettőt tartja a nevelés területének, „mert hiszen mindent vagy megszokás vagy tanulás útján sajátítunk el.” ix A nevelés elveinek és gyakorlatánakkülönbsége abból fakad, hogy a politikai vezetést a

polgárok felváltva gyakorolják-e vagy egész életükön át ugyanazok. az egyenlőség és igazságosság azt kívánja, hogy a politikai vezetésben mindenki részt vehessen, ugyanakkor a vezetőknek különbözniük is kell az alattvalóktól. A természetre hivatkozik Arisztotelész, amely megkülönbözteti a fiatalokat és az idősebbeket; az előbbiekhez az engedelmességet, utóbbiakhoz a vezetést rendelve. „Tehát a nevelésnek is bizonyos szempontból egyformának, más szempontból meg különbözőnek kell lennie: aki jól akar uralkodni, annak.előbb engedelmeskednie kell.” x Az arisztotelészi teleologikus szemlélet a nevelési elképzeléseiben is megjelenik, hiszen a nevelés célja révén lesz azzá, ami. 6 A lélek két részből áll: értelemes lélekből és engedelmeskedő lélekből. Az értelemnek szintjén két része van, a gyakorlati és a gondolkodó értelem, s főként ez a distinkció fontos Arisztotelész számára, hiszen az egész élet

ennek megfeleően osztható fel (pl háború és béke, életfenntartás és erény). A nevelésnek is ezekre a célokra kell koncentrálnia. Ehhez kapcsolódva élesen bírálja a spártai (lakedaimoniak”) alkotmányt, amely mindent a hatalom és hadviselés szemszögéből alkotott meg. Milyen rényekre kell nevelnie a törvényhozónak? Arisztotelész szerint elsőként a hadi erényekre, mivel a szolgasorba jutást akadályozza meg, ami az erényes, békés élet előfeltétele. De nem ez a legfontosabb, hiszen „a törvényhozónak különösen arra kell törekednie, hogy a hadügyi, valamint a többi törvényes intézményeket a kényelmes élet és béke szempontjából szerezze meg.” xi A békés és nyugalmas életet Arisztotelész a bölcsesség és az erényes élet előfeltételének tekinti. A nevelés feladatait tehát egyértelműen a tökéletes állam erényei kell, hogy megszabják, hiszen a közösség és az egyén célja egy: a boldog élet. A

nevelés módszertani kérdései közül csupán azokat emeljük ki, amelyek a tökéletes állami élet megvalósítását szolgálják. A nevelés egységességét több tényező együttesenbiztosítja: elsőként a közös felügyelet, másfelől a nevelésről törvényhozási úton kell gondoskodni. Erre azért van szükség, mert minden kormányzat más és más jellemet alakít ki polgáraiban. Elsőként a test edzésével kell kezdeni a nevelést – ekkor még inkább szoktatást -,csak ezután következhet az értelmi nevelés. Arisztotelész nevelési eszményében kritizálható a nevlés abszolút célorientáltsága, hiszen a hasznos képzésekkel alig foglalkozik és az erkölcsi képzés az uralkodó. 7 4. A zsarnok és a szabad ember A VII. könyv elején Arisztotelész cáfolni próbálja azon véleméényeket, mely szerint csak a türannikus alkotmány biztosíthatja a boldogságot. Kérdésként tehát az merül fel: a zsarnok vagy a szabad ember

életformája alkalmasabb-e a boldogságra? A zsarnok államférfi azt tekinti fő feladatának, hogy zsarnoki uralmát kiterjessze.Ezen államok bár rendelkeznek alkotmánnyal – egyfajta formális törvénykezéssel -, mindazonáltal ezen törvények végső célja a hatalom (pl. Kréta) Arisztotelésznél azonban „nem törvényes az uralom, ha az nemcsak hogy nem igazságos, hanem egyenesen igazságtalan. Márpedig az erőszakos uralom, igenis lehet igazságtalan.” xii Mikor nem igazságos az erőszakos uralom? Ha az önmagáért való uralom nem veszi figyelembe a szükségleteket, ezzel megmagyarázható az a kivétel („született szolgák”), ahol Arisztotelész szerint elfogadható az erőszakos uralom. A zsarnokság veszélye a legtöbb városállamban fennáll, mivel a tömeg a korlátlan hatalmat tartja politikusnak. Bár Arisztotelész szerint a szabad ember életformája jobb mint a despotáé, azonban nem szabad minden kormányzást önkényesnek tartani. Nem

mindegy ugyanis, hogy ezen kormányzás szabad vagy szolga embereket élrint. A szolgákon uralkodni nem igazságtalan, „az egymáshoz hasonlóaknál viszont az a helyes és igazságos, ha váltják egymást., mert az egyenlőtlenség az egyenlők és a hasonlók között természetellenes.” xiii A legfőbb baj a zsrnokokkal az, hogy nem az erényük, hanem a hatalmuk miatt állnak a többiek felett, sőt a hatalmuk erőszakos gyakorlása során éppen az erénytől távolodnak el. A helyes cselekvés lesz Arisztotelésznél az a kritérium, ami alapján a kormányzást meg lehet ítélni. Legyen szó közösségi kormányzásról vagy az egyes emberről. 8 i.Ross: Arisztotelész 304 oldal ii. uo::322 oldal iii i.m: 266 iv i.m: 238 oldal v i.m: 240 oldal vi i.m: 250 oldal vii i.m: 255 oldal viii i.m: 257 oldal ix i.m: 268 oldal x i.m: 269 oldal xi i.m: 273 oldal xii i.m: 243 oldal xiii i.m: 246 oldal