Villamosságtan | Felsőoktatás » Váltóáramú áramkörök jellemzőinek számítása komplex számokkal

 2004 · 2 oldal  (32 KB)    magyar    157    2010. június 12.  
    
Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

22. Váltóáramú áramkörök jellemzőinek számítása komplex számokkal Váltakozó feszültség és áram leírása komplex alakban: Az u = U max * ej  t komplex szám a számsíkon U max nagyságú,  szögsebességgel pozitív irányban forgó, irányított egyenes szakaszt jelent. Fázisa ugyanis az idővel arányosan változik: =t Az Euler-összefüggés felhasználásával: u = U max * ej  t = U max (cos  t + j sin  t) Látható, hogy u képzetes része, egy szinuszosan változó feszültség időfüggését adja. Tehát egy szinuszosan változó feszültség u = U max * sin  t = Im u = Im U max ej  t összefüggéssel írható le. Az u feszültséghez képest  szöggel siető feszültség leírása hasonló módon történhet: u 1 = U 1max * sin ( t + ) = Im u 1 = Im U 1max ej ( t + ) u 1 tehát u-hoz képest  szöggel elforgatott forgó komplex szám segítségével írható le. Ha két szinuszosan változó feszültség

összegét akarjuk meghatározni, akkor a feszültséget leíró komplex mennyiségek összegének képzetes részét vesszük. Tehát szinuszos mennyiségek összeadása történhet úgy, hogy a leírásukra szolgáló komplex mennyiségeket összeadjuk és az összeg képzetes részét vesszük. Az eddig követett eljárás differenciálás és integrálás esetén is alkalmazható: Im  u dt = - (1 / ) U max * cos ( t + ) =  u dt A szinuszos mennyiség deriváltja, illetve integrálja kiszámítható, ha a megfelelő komplex mennyiséget differenciáljuk, illetve integráljuk, és az így kapott kifejezés képzetes részét vesszük. A komplex pillanatérték deriválása j -val való szorzást, az integrálás pedig j -val való osztást jelent. Komplex leírásnál a csúcsfeszültség U max = U max * ej  A komplex effektív érték és a komplex csúcsfeszültség közötti kapcsolat: U = U eff = 1 / 21/2 U max * ej  = U ej  A komplex effektív

érték abszolút értéke megegyezik a feszültség effektív értékével, szöge a feszültség kezdőfázisával. A fenti összefüggések alkalmazhatók szinuszos áramok esetén is Komplex ellenállások (impedanciák): Az eddig tanultak szerint az ellenálláson, induktivitáson és kapacitáson átfolyó áram és a rajtuk eső feszültség pillanatértékei között a következő kapcsolat áll fenn: u R = R i R ; u L = L (di L / dt); i C = C (du C / dt) A feszültségek és áramok helyett a komplex pillanatértéket behelyettesítve, és felhasználva azt, hogy a deriválás j -val való szorzást jelent: uR = R iR; uL = j  L iL; iC = j  C uC A pillanatértéket felírva az effektív értékek segítségével u = 21/2 U ej  t és i = 21/2 I ej  t Ezeket behelyettesítve az előbbiekbe, és egyszerűsítve a következőket kapjuk: u R = R I R ; U L = j  L I L ; U C = (1 / j  C) I C Ezek a kifejezések mind U=Z*I alakban írhatók. Ezt az

összefüggést szokás váltóáramú Ohm-törvénynek nevezni A Z-t impedanciának nevezzük. Ennek értéke az egyes kapcsolási elemekre: Z R = Z; Z L = j  L; Z C = 1 / j  C Számítások váltakozó áramú áramkörökben komplex mennyiségekkel: Az egyenáramú hálózatoknál megismert összefüggések itt is használhatók. Számításaink eredményeként mindig a komplex effektív értékeket kapjuk meg, és ezek abszolút értéke adja a ténylegesen mérhető értékeket. A Kirchoff – egyenletek megfelelő formája:  I k = 0 és  U k = 0 Soros és párhuzamos impedanciák eredője: Z S =  Z k és 1 / Z P =  (1 / Z k ) A hálózatokban rendszerint ellenállások, tekercsek és kondenzátorok együtt fordulnak elő. Így általános esetben az impedancia valós és képzetes részt tartalmaz: Z = R + j X = Z ej  ; Z = (R2 + X2)1/2 ;  = arc tg (X / R); R = Z * cos ; X = Z sin  A váltóáramú Ohm-törvény felírható a következő formában:

Z = U / I = (U * ej u / I ej i) = (U / I) ej (u - i) = Z ej  Ebből  u -  i =  következik, ami azt jelenti, hogy a feszültség az impedancia fázisszögével siet az áramhoz képest. Ugyanis  u =  i + 