Szociológia | Szociális munka » A klienssel való találkozás elemzései

Adatlap

Év, oldalszám:2007, 20 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:197
Feltöltve:2010. június 26
Méret:193 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

A klienssel való találkozás elemzései Az első interjú, a lélektani beszélgetés, a találkozás és az információ-elemzés lehetőségeit nyújtják. A köznyelv is használja az első benyomás jelentőségét, az impresszióhatást, de kevésbé tudatosulnak a befolyásoló tényezők: a felkínált és elfogadott szerepek, a segítő vakfoltjai, a kölcsönösen megjelenő ellenállások, kollúziók, áttételek és diszpozíciók stb., amelyek döntően befolyásolják a segítő kapcsolat kimenetelét. Első interjú Az első interjú eredménye az információk feldolgozásából jön létre. Argelander (1986) nyomán: 1./ Objektív információk; adatok, ezek megbízhatók és ellenőrizhetők 2./ Szubjektív információk: a jelentés a döntő, amit a kliens tulajdonít neki 3./ Szcénikus vagy szituatív információk: a szituáció élménye dominál, az adatok másodlagosak. A szokatlan beszélgetési helyzetnek kijelölt keretei vannak és a szerepek

reflektálása fontos. Fontos információt hordoz a kliens bejelentkezési módja, a segítő előfeltevése és elképzelései. A motiváció felismerése is jelentős, ami lehet tudatos ill. nem tudatos Ezek együttesen adnak világos képet a segítő kapcsolatban való alkalmasságról. A szenvedésnyomás és a jó motiváltság, pl. a változásra való igény a legjobb előfeltétele a segítő kapcsolatnak Különféle típusok jelentkezhetnek a segítő szakembernél: 1./ Előre küldött kliens (a problémahordozó háttérben marad) 2./ Követelőző kliens (nekem csak Ön tud segíteni) 3./ Igénytelen kliens (rajtam senki sem tud segíteni) 4./ Felvilágosult kliens (önigazolást kereső) Mindezek felismerésének feltétele, hogy a beszélgetés struktúrája, olyan legyen, hogy a kliens be tudja mutatni a problémáját: A beszélgetés szakaszai: - Előmező technika. Aktivitást engedünk a kliensnek, amennyire a realitás érzetünk engedi Ez a játéktér

átengedése a kliensnek. A szituatív feltételek tervszerű elkészítése, idő-tér dimenzió. Segítői magatartás. Nyugodt várakozás, odafordulás, szabadon lebegő figyelem és érdeklődés Az adatok (objektív) összefüggései a szituációban jelennek meg, és olyan adatfeldolgozás lesz lehetővé, amely a mélységi lényeget (szubjektív) rejtett jelentésében ragadja meg és az összegzésben új információ jelenhet meg. Az interjú határhelyzet, itt dől el merre akarunk, tudunk haladni és mi lesz a szándékunk. Exploráció A Bálint Mihály féle megközelítés további szempontokkal szolgál a kapcsolat explorációs szakaszára, bár ő a klasszikus segítő kapcsolatot, az orvos-beteg viszonyt vette fókuszba. Bálint is fontosnak tartja az összbenyomást, megjelenést, kiváltott hatásokat. De reflektál még néhány információt nyerő kérdésre is: Ki, honnan, miért küldte a klienst? - Miért jött? - Mit kínál? - Mit kíván? A panaszok,

problémák indulási körülményeit, strukturáltságát, szociális előjeleit és a mért pont most jelentkezett? szempontot, valamint a kliens magyarázatát a problémájára, mindezeket a mélységi diagnózishoz fontosnak véli. Rendszere felépítésében a mélységi diagnózis szempontjait emeli ki, ezek: • • • • a betegség, probléma helye és szerepe a kliens életútjában, lelki haszon ( elsődleges betegség haszon), tünetek és problematika összefüggései, lelki konfliktus és viszonya az élethelyzeti konfliktushoz. Bálintnál fontos munkamódszer a kliens és a segítő ellenállásainak felismerése és az azzal való munkamód. Ennek két módja lehetséges, az egyik minden konfrontációt kerülni a klienssel és csak, mint információt kezelni, vagy együttesen fedezni fel az ellenállás hátterét. Az exploráció helyzeti, proxemikai, nonverbális és metakommunikatív tényezői DiMatteo nyomán ismert az "ideális helyzet": két

szék egymáshoz képest 45° -os szögben elhelyezve, és közte az asztal sarka, amely a 60 cm-es proxemikai távot teremti meg. Ne üljünk szembe, ne forduljunk szembe, csak akkor, ha ennek szerepe van szerepe, ne legyen a távolság nagyobb a 60-90 cm-nél, mert akkor a szociális konzultatív távolságba lépünk és ez távolító helyzet. Az exploráció első felében (20 perc) a közeledést az előrehajló testtartás, a kéz közelítése, az arc mimika jelzi intenzív szemkontaktussal. A taktikázást a fej és a szemmozgások fejezik ki. "Amikor a múltbeli tapasztalatainkból vizualizálunk valamit, szemünk általában balra és felfelé mozdul el. Amikor szavakból hozunk létre, konstruálunk képet, vagy olyasmit próbálunk elképzelni, amit még sohasem láttunk, szemünk jobbra fölfelé mozdul el. A szem vízszintesen balra mozdul el az emlékezeti hangoknál és vízszintesen jobbra, a konstruált hangok esetében. Ha érzéseket idézünk fel, a szemek

jellemzően jobbra és lefelé mozdulnak. ha saját magunkhoz beszélünk, a szemek rendszerint balra lefelé mozdulnak. Az egyenesen előre, a semmibe meredő szemek szintén vizualizációra utalnak."(vö NLP, 59o) A testhelyzeti mozgási és tartási azonosság a megvalósított empátia helye. A teljesen eltérő testtartás azt jelenti: "nem értek egyet és nem érdekel a kifejezése". A testhelyzettel fejezzük ki az indítást, zárást, elválást, rosszallást, egyet nem értést, befejezési igényt, azonosságot, megszabadulási vágyat. Alapvető testhelyzeti típusok: 1./ bezáró vagy nem bezáró dimenzió, 2./ vis a vis vagy párhuzamos, 3./ kongruens vagy inkongruens (végtagokkal) Az összhang (Raport) a szóbeli üzenetet körülvevő teljes összefüggés reflexiója. Az elég jó segítő összhangot tud teremteni, és az összhang bizalmat eredményez, amely a kapcsolat alapja. Az exploráció során a kliens ellenállásainak felismerése

(Bálint nyomán) 1. Túl keveset beszél, hosszú üres hallgatások 2. Túlbeszélés, szógörgeteg, tömeges mondanivaló, lehengerlés 3. Idillikus információadás: minden rendben mindenütt, csak (ahol minden rendben oda legyünk figyelők). 4. Gyanakvó magatartás, túl megfontolt beszéd, tökéletes kronológia, a stílus hézagmentes. 5. Érzelmi involválódás hiánya, közöny unalom (soká tart még? Már mindent elmondtam). 6. A kliens folyton szabadkozik, lekicsinyli, amit mondott (mindez semmiség, ezt a sok butaságot nem érdemes folytatni). 7. A kliens érvényteleníti, amit mondott (nem is úgy volt, másképp történt, pontosabban). 8. Tanácskérésre törekvő, sajnáltató lamentáció (én olyan szerencsétlen vagyok, mondja, mit tegyek? tessék segíteni, tanács kéne nekem.) 9. Mentegetőzés, bocsánatkérés, alárendelődés (bocsánat, hogy fárasztom ön olyan elfoglalt, visszaélek az idejével, pardon, hogy igénybe veszem, stb.) 10. Hibás

emlékezetre hivatkozás (már nem is tudom, hogy volt, rég volt, és én mindent elfelejtek stb.) VI. sz melléklet A segítőnek az exploratív helyzetben jelentkező ellenállásai 1. 2. 3. 4. 5. 6. Unjuk a klienst, unjuk, amit mond. Elálmosodunk, ki-kikapcsolunk, holott figyelni próbálunk. Sokat kezdünk beszélni, netán tanácsot osztogatunk. Bagatellizálunk "Ilyen mindenkivel előfordulhat", "legyen nyugodt". Fontoskodunk ("majd intézkedem, szólok az érdekében" stb.) Vigasztalni kezdünk, a részvéttel zavarba hozzuk a kliens ("szegény, de kijutott magának, hát maga sokat átélt") 7. Racionalizálunk ("ez azért fordulhatott elő, mert ) 8. Okoskodunk, intellektualizálunk (ha ezt és ezt tette volna, most ") 9. Kételkedünk a kliens igazában (alapszabály: A KLIENSNEK MINDIG IGAZA VAN) 10. Metanyelven elutasítunk (matatás, babrálás, mozgolódás, helyváltoztatás, sűrű elfordulás, szemkontaktus

elhagyása, telefonálás! kimenni közben!) Behaviorista modell A behaviorizmus a kísérleti lélektan által feltárt törvényszerűségek tudománya, amelyet tágabb kontextusban tanulás elméletnek is nevezhetünk. Nyilvánvaló hogy a XIX századi spekulatív filozófiai lélektan és a XX. század elején kibontakozó mély lélektan ellenlábasaként jött létre, ugyanakkor az újabban kibontakozó integrációs törekvésekben is szerepet játszik. (vö Tringer,534o) Klasszikus képviselői Watson, Pavlov, Skinner, Miller és Dollard. A behaviorista számára megfigyelhető, leírható, sőt mennyiségileg is jellemezhető viselkedés képezi a beavatkozás célját. A viselkedés az idegrendszer legmagasabb szintű tevékenysége által szervezett alkalmazkodási rendszer, amely az embernek elsősorban a társadalmi környezetbe való beilleszkedését teszi lehetővé. A viselkedés reakció, visszahat a környezetre, megváltoztatja és oda-vissza irányuló dinamikus

kapcsolat jön létre. A tanulás pedig a tapasztalatok hatására bekövetkező viselkedésváltozás. A kóros viselkedés is a tanulás eredménye, amelyet döntően befolyásol a szocializáció. A segítő kapcsolati rendszer ugyancsak újratanulási folyamat, mert a cél: a hibásan rögzült viselkedés újra - vagy áttanulása. A tanulás főbb mechanizmusai: 1. Klasszikus kondicionálás (Pavlov) 2. Instrumentális tanulás (megerősítésen vagy jutalmon alapuló) (Skinner) 3. Utánzásos tanulás (Miller és Dollard) A személyiség generalizált tanulási folyamat eredménye, reaktív természetű, mert az akció kívülről jön, a szervezet csak válaszol a külső ingerre. "Emlékező pingpong labda": ütésre pattan /ingerre reagál/, az ütések nyomot hagynak benne /emlékezik/, azaz tapasztalati alapon sémák alakulnak ki benne, melyek meghatározzák a későbbi reakciókat. Magatartás diagnosztika: 1. A tünetviselkedés elemzése Lehet gyakori (pl

szorongás), ritka (fóbia) és teljesen hiányzó (szexuális késztetés). 2. A célkitűzés körvonalazása mindig konkrét módon nyilvánuljon meg, legyen egyéni és a realitásokon belül mozogjon. 3. A terápiás program megtervezése a klienssel közösen kialakított és a folyamat alatt újra fogalmazható legyen. Az ellenőrzésre, diagnosztikára és a követésre különféle kérdőíveket, skálákat alkalmazhatunk. Főbb módszerek a szisztematikus deszenzitizálás, a feloldás és az operáns kondicionálás, pl. a zseton módszer, paradox intenció, stb Behaviorista modell Tanuláselméleti megközelítés • • • • • • • • • • • • • Pavlovi (Eysenck) - első típusú (feltételes) kondicionálás második típusú (próba-szerencse) operáns tanulás -instrumentális kondicionálás (Skinner) ami hiányzik, megtanítani ami negatív, kioltani, helyette újat tanítani " megerősítés (jutalom, büntetés) Shaping, gondolatstop

deszenzitizációs (in vivo is) (Wolpe és Lazarus) elárasztási technika önmegfigyelés-önbüntetés Bandura, Mahoney - modellkövető tanulás önszabályzó tréningek (Kanfer) önirányítás-önigazgatás (self management) önreguláció pl. "leszoktatás" program "akaraterő" tréning S O stimulus organizmus R reakció K kontingencia- viszony C következmény biológiai szervezeti feltételek terápia: 1. magatartás "diagnosztika" analízissel (Malloney) 2. változtatástervezés (célanalízis) 3. kivitelezés (kontrollal) a haladás regisztrálása Önigazgatás= "meg akarom változtatni magam" Önszabályozás megtanulom az önregulációt stratégiai folyamat (folyamatos önbefolyásolás) pl. kövérségben, dohányzásban stb Önkontroll kísértéssel szembeni ellenálló erő kellemetlen szituáció elviselése egy távolabbi kellemes következményért Kanfer: a.) konfliktushelyzetekben való "kívánatos"

viselkedés elérése b.) szorongással, fájdalommal összefüggő fiziológiai izgalom feletti kontroll c.) kognitív vagy képzelet által kiváltott, nem kívánatos reakciók feletti kontroll 5.) Kognitív modell (Kelly) "kognitív séma"= gondolkodási séma ítéletek, vélekedések, attitüdmeghatározók helyzetértékelések /konstruktív alternativizmus/ , valaki - valami olyan, mint, de különbözik egy harmadiktól ~ konstruktum ítéletek, hibás gondolkodási módok • • • • • • • önmagamról - pl. depressziós sémák másokról viszonyunkról hibás önértékelés "úgysem megy." "minden vagy semmi" Kognitív terápiák rögzített szerepterápia (mássá lenni) Szabályszerű lépésekben vezetett séma 1. diffúz leírások pontosítása pl. "depressziós vagyok"- Mit jelent ez? Nem telefonálok senkinek, egyedül ülök otthon" - konkrétra fordítás 2.) a beszélgetést mindig a lehetséges megoldások

felé terelni - (megtanítani, hogy a változtatás lehetőségeire kell kilukadni minden gondolatfolyamatban!) 3.) "Pozitív gondolkodás" begyakoroltatása 4.) kritikus helyzetek előre elképzelése és végigjátszása minden kimenetnek 5.) A változtatás útjának szakaszolása, megtehető lépességekre szakaszolása ("Az elefánt" feldarabolása) A kognitív terápiában a kliens hatékony szolgálatának 5 lépése 1.) a kliens problémájának meghatározása 2. a kliensi konstrukciós rendszer természetének megismerése, felderítése 3. a kliens környezetében lévő kulcsfontosságú tényezők meghatározása 4.) a terapeuta önvizsgáló munkája arra nézve, hogy milyen, konstrukciókat visz bele ő a kapcsolatba 5,) annak meghatározása, mi módon dolgozhatók fel a leghasznosabban a kliens és a tanácsadó által "termelt" adatok. Kelly "takarékossági törvénye" Kérdezz, mert ez a legrövidebb út, de nyitottan

kérdezz: Elmondaná? Ne zártan, mint pl. vanvolt-lesz-akar-szokott? segítő kapcsolat, a célzott beszélgetés az explorációban A segítő kapcsolat - mely fogalom Carl Rogers munkásságából indult ki - fontos és hatékony eszköze a célzott beszélgetés. A különböző megbeszélésfajták; A célzott beszélgetés nem: 1. társalgás /bár lehet bevezetője a cb-nek/ 2. nem vita /érvek, ellenélvek, magas indulati hőfok/ 3. nem interjú /ahol a közönség jelen van láthatatlanul / 4. nem kihallgatás /amely alárendelt helyzet, védekezést vált ki, hogy a jó választ Inegtalálja/ 5, nem a kérdező szónoklata /amely saját beszéd hallgatás, hatalmi akaratmegnyilvánítás vagy félelem attól, amit a másik mond/ 6. nem gyónás /erkölcsileg nem értékel, felold, ítél/ 7. nem diagnóziskeresés /orvosi interju/ A célzott beszélgetés /megértő meghallgatás, ügyfélre összpontosított megbeszélés/ fontosabb elemei: • • • • • nyílt

érdeklődés előítélet nélkül ne ítéljünk meg semmit, ne kritizáljunk ne mi irányítsuk a beszélgetést, hanem az ügyfél a másikat saját nyelvén értsük meg, az ő terminusaiban gondolkozzunk maradjunk objektívek, bár érzelmileg involválódunk, nálunk a kontroll/ empátia- kezelés/ A segítő kapcsolat nem csodaszer Kontraindikációk: ha a problémák megismerését információ-szükséglet vezérli vagy a törvényes rendelkezések alkalmazásával kapcsolatos o ha az ügyfélnek nincs lehetősége a meggondolásra (pszichotikus, debil, stb.) o o ha az ügyfél nem kooperál (bűnözők, prostituáltak, önmagukat elfogadó homoszexuálisok) segítő kapcsolat, a célzott beszélgetés az explorációban A segítő kapcsolat - mely fogalom Carl Rogers munkásságából indult ki - fontos és hatékony eszköze a célzott beszélgetés. A különböző megbeszélésfajták; A célzott beszélgetés nem: 1. társalgás /bár lehet bevezetője a cb-nek/

2. nem vita /érvek, ellenélvek, magas indulati hőfok/ 3. nem interjú /ahol a közönség jelen van láthatatlanul / 4. nem kihallgatás /amely alárendelt helyzet, védekezést vált ki, hogy a jó választ Inegtalálja/ 5, nem a kérdező szónoklata /amely saját beszéd hallgatás, hatalmi akaratmegnyilvánítás vagy félelem attól, amit a másik mond/ 6. nem gyónás /erkölcsileg nem értékel, felold, ítél/ 7. nem diagnóziskeresés /orvosi interju/ A célzott beszélgetés /megértő meghallgatás, ügyfélre összpontosított megbeszélés/ fontosabb elemei: • • • • • nyílt érdeklődés előítélet nélkül ne ítéljünk meg semmit, ne kritizáljunk ne mi irányítsuk a beszélgetést, hanem az ügyfél a másikat saját nyelvén értsük meg, az ő terminusaiban gondolkozzunk maradjunk objektívek, bár érzelmileg involválódunk, nálunk a kontroll/ empátia- kezelés/ A segítő kapcsolat nem csodaszer Kontraindikációk: ha a problémák

megismerését információ-szükséglet vezérli vagy a törvényes rendelkezések alkalmazásával kapcsolatos o ha az ügyfélnek nincs lehetősége a meggondolásra (pszichotikus, debil, stb.) o ha az ügyfél nem kooperál (bűnözők, prostituáltak, önmagukat elfogadó homoszexuálisok) o Hogyan kell meghallgatni és megfigyelni? A valóság mindig ott van a személyben, megfigyelhető, de meg kell látni, észre kell venni, ennek akadályai vannak: • • • • a helyzetekbe való érzelmi belehangolódás hiánya szubjektivitás, elfogultságok . ha csak az elmondottak értelmére figyelünk és nem a pszichológiai jelentésre A jó megfigyeléshez, meghallgatáshoz szükséges a figyelem pozitív irányítása Figyelni kell a közvetlen kifejezési módokat: (mimika, testtartás, elhelyezkedés, hangszín, nem verbális közlési csatornák) Fontos az önmegfigyelés, mit vált ki belőlünk a kliens? A kapcsolat kibontakozásának megfigyelése A megértő

meghallgatás nagy nehézségekbe ütközik /pl. közélet, ismerőssel való vita/ A célzott beszélgetés változói • • • • • • • • • Nagy számú tényező hatása adja meg egy beszélgetési helyzet hangulatát. Ezek: az idő a térbeli feltételek a megbeszélés kerete a társadalmi helyzet és szerep az életkori és nemi változók az előzetes elvárások /amit behoz a páciens/ a közvetlen érzelmi reakciók /szimpátia, antipátia/ . a másiknak rólunk kialakított véleménye, ennek kifejezése A célzott beszélgetés technikája: Az újrafogalmazás, mint alapvető technika Lényege: újra elmondjuk más szavakkal, amit a partner kifejtett, úgy, hogy a kérdező és a kérdezett ebben egyetél1sen. Rogers szerint az újrafogalmazás három egymást fokozó hatású eljárás utján valósul meg: 1. visszatükröző újrafogalmazás /legegyszerűbb formája a visszhangválasz/ 2. komplexebb módja az összefoglaló újrafogalmazás a

figura-háttér hatás -/sokkoló lehet!/ 3. a megvilágító újrafogalmazás - gyakori ellenvetések és az ezekre adott válaszok Az újrafogalmazáshoz kapcsolódó kiegészítő módszerek, elemzési eljárások, amit sajátélményben meg kell tanulni. • • • • a fogadtatás, az első beszélgetés kezdete a csendek a lejátszódó események elemzése a közvetlen kérdésekre adott válaszok pl. ne szólaljunk meg azonnal, vegyük észre, ami a közlés mögött van További lépéslehetőségek - kifejtés - memorizálás és egybevetés, -megfogalmazás - konklúzió . A célzott beszélgetés hatásmechanizmusa, fő hatások • • • • • • a gondolkodóképesség felszabadulása, az önbemutatási mód felszabadulása az ügyfél felhasználja a helyzet adta ismereteit máshol is /transzfer/ magányérzetét áttöri a kapcsolat helyreáll az önszabályozó, önirányító képessége megszünteti a "szellemi kérődzést" /túlzott

introspekció, morbid introspekció/ az átélt jelenségek megváltoznak, azáltal, hogy a személyiség struktúrája felfedődik A célzott beszélgetés felhasználásának területei: Munkalélektan, foglalkozási, pályakép, alkalmazási beszélgetés Motiváció felmérés kapcsán. /pályaválasztás/ Tanácsadás és diagnózisadási beszélgetés /pedagógia és klinikum/ Pszichoterápiás célzott beszélgetés /pszichoterápia/ A beszélgetés vezetőjének jó és rossz attitűdjei A jó kérdező meg tudja figyelni önmagát és partnere reakcióit - irányítani tudja a beszélgetést. Rossz attitűd, ha a kérdéssel vagy bármi mással a direkt választ indukáljuk (igen, nem, stb.) A rossz kérdező: - ő maga reagál a beszélgetési helyzetre - túl korán értelmezi magának a helyzetet és aszerint reagál - visszatérő magatartásformáit "használja" A partnere önkifejezését nehezíti a következő szóbeli közbelépésekkel: • • • •

• értékelő vagy erkölcsileg megítélő válasz értelmező válasz /egyéni magyarázat/ támogató válasz /vigasztalás/ felderítő válasz /kiegészítő információ kérése/ "és akkor hogy volt" problémát megoldó válasz, tanácsadás A jó kérdező egyéni képességei: • • • • • ne féljen a megbeszéléstől ne féljen a csendtől kezdeményezés nélkül is tudjon az ügyfélre összpontosítani a beszélgetést ne manipulációként fogja fel . legyen elkötelezett a megbeszélésben /empátiás, kongruens/ A jó kérdező öt tanácsa: 1. fogadás és nem kezdeményezés 2. ne a tényekre összpontosítsunk, hanem arra, amit a partner átélt 3. ne a probléma iránt érdeklődjünk, hanem az ügyfél egyénisége, személyisége iránt 4. tiszteljük az ügyfelet 5. ne akarjunk semmit felfedni, hanem a közlést könnyítsük meg IV. RÉSZ A KLIENSSEL V ALO TALÁLKOZÁS ÉS INFORMÁCIÓ-ELEMZÉSI LEHETŐSÉGEI ("Első

interjú", "lélektani beszélgetés") A találkozás és kommunikáció befolyásoló aspektusai: • • • • • • • • első benyomások és impresszióhatás (Goffmann) az "itt és most" érvénye (Perls) . "Hallo-effektus" (Guilford) a felkínált szerepek a segítő személy szkotómái (vakfoltjai) a segítő személy ellenállásai (tíz alapvető forma) - a problémahozó (kliens) ellenállásai (tíz féle) A kapcsolati helyzet proxemikai, nem verbális és metakommunikatív tényezői • • • • Az ideális "beszélgető helyzet" Távolsági és mozgásdinamika A "progresszív testhelyzet" A szemkontaktus, az arc és mimika szerepe - A segítő attitűd jellemzői • • • a bemutatkoztatástól a "figyelés" módján át az empátiás megértésig A segítő személy önmagához intézendő kérdései Az interakciós jellemzők felismerése és minősítése a segítő és a kliens

szempontjából ELSŐ INTERJU-ARGELANDER NYOMÁN Az első interjú eredménye az információk feldolgozásából jön létre: 1. Objektív információk: adatok Megbízhatók, ellenőrizhetők 2. Szubjektív információk: a jelentés a döntő, amit a beteg tulajdonít neki 3. Szcénikus vagy szituatív információk: a szituáció élménye dominál, az adatok másodlagosak. "Szokatlan" beszélgetési helyzet - kijelölt keretei, szerepek vannak. "Előtér" - elképzelések, előítéletek, bejelentkezés módja Motiváció: tudatos ill. nem tudatos lehet, ezek együttesen adnak világos képet a pszichoterápiás kezelésre való alkalmasságról. Szenvedés + motiváció = legjobb előfeltételei a segítő kapcsolatnak Típusok: 1. Előreküldött beteg/kliens 2. Követelőző beteg/kliens 3. Igénytelen vagy terméketlen páciens, kliens 4. Felvilágosult beteg/kliens A beszélgetési. helyzet kialakítása: olyan legyen, hogy a kliens be tudja mutatni

mindazt, amelyre az okok keresése során szükségünk van. Szakaszok: • • • • Előmező technikája: aktivitást engedünk a kliensnek, amennyire realitásérzékünk engedi. A játéktér átadása. Szituatív feltételek tervszerű előkészítése időpont, tér, stb. Meghatározott magatartás a segítőtől: nyugodt várakozás, odafordulás, szabadon lebegő figyelem, érdeklődés. Ellenállás leküzdésére két technika van: 1. A segítő minden vitát kerül a klienssel, mint informátort kezeli A kliens ugyan megkönnyebbül, de a rejtett történésnek csak a széli jelenségeit ragadja meg. 2. 2 A segítő a klienssel együtt szerzi meg az információs anyagot. Akkor van súlya, ha: együttes élmény magasfokú evidencia Tudattalan konfliktusok szcénikus megjelenítésére való kreatív. képesség = az én szcénikus funkciója. Pszichologika: az adatok összefüggései magában a szituációban elevenednek meg, olyan adatfeldolgozás válik

lehetővé, amely a mélységi lényeget, a rejtett jelentést ragadja meg. Az interjú mint határhelyzet: objektív, szubjektív és szituatív adatok a beszélgetés egy meghatározott fázisában összegződnek- új információ. Határhelyzetben dől el, hogy melyik információ-forrásig akarunk és tudunk előre nyomulni és milyen szándékunk legyen az interjúval: diagnosztikus terápiás vagy tudományos-kutató. EXPLORÁCIÓ-ELEMZÉSI SZEMPONTOK (Bálint Mihály-féle közelítés) • • • Megjelenés, összbenyomás, kiváltott hatások, indító fantáziák Ki, honnan, miért küldte a klienst? A kliens motivációi, szenvedésnyomása • • • miért jött? mit kínál? mit kíván? 1. A felszíni /ajánlott/ betegség, tünetek, panaszok, problémák - ezek indulási körülményei, az első panaszok fellépési körülményei • • • • • a tünetek strukturáltsága - mennyi ideje tart? milyen szociális előjelet ad? . mennyire szervült? mivel

magyarázza a kliens a problémáit? Miért éppen most jelentkezett? 2. A mélységi diagnózishoz szükséges szempontok • • • • • • • • • • • a betegség, probléma helye és szerepe a beteg, kliens életutjában - lelki haszon (elsődleges betegséghaszon) a tünetek és a problematika összefüggései a lelki konfliktus és viszonya az élethelyzeti konfliktushoz .bennünk kiváltott hatások („ki vagyok a betegnek" - önbemutatás módja) a kliens önreprezentációs módja mit hangsúlyoz mit hallgat el mitől térül el folyton mivel akar megnyerni kik a szignifikáns személyek az életében A kliens viszonyulása hozzánk • • • • • • • • • • • keveset beszél, "üres” túlbeszél felszínen marad gyanakvó közönyös szabadkozó dependens sajnáltató tanácskérő erőszakos gyámoltalan stb. Az explorációt követően önmagunkhoz intézett, megválaszolandó kérdések o o Mit akar a kliens leginkább

közölni velem? Miért éppen így fejezi ki? - Hogyan tudja közölni, amit szeretne? - Tudja-e a kliens, hogy mit akar tőlem? (manipulálás, impressziókeltés, promotív tényezők) - Hogyan viszonyul hozzám? - Mit vált ki belőlem? (rokonszenv, ellenszenv, bosszúság, unalom, szeretet, részvét, düh, érdeklődés, gyengédség, stb.) - Mi a legszimpatikusabb benne? o o Mi az ellenszenves benne? (viselkedés, stílus, stb.) Képes vagyok-e elfogadni őt? Ha nem miért nem? - Félek-e tőle? Miért? - Mit érezhet a kliens irántam? Azonosak-e az emócióink? -Hogyan beszélek (sokat, keveset, gyorsan, lassan, stb.) és miért? - Gátoltnak érzem-e magam a klienssel? Miért? – - Zavar-e valami a kliensben? Mi? Miért? - Zavar -e valamely közlése? Miért? Melyik? És én hogy vagyok ezzel? - Mozgásba hozza-e a kliens a fantáziámat? Hogyan? Milyen téren? (nárcisztikusan, agresszíven, erotikusan, stb.) Miért? - Szívesen foglalkoznék-e vele a jövőben is?

Ha igen, miért, ha nem, miért? AZ EXPLORÁCIÓ SORÁN A KLIENS ELLENÁLLÁSAINAK FELISMERÉSE (tízparancsolat) 1. Túl keveset beszél, hosszú, üres hallgatások 4. Túlbeszélés, szógörgeteg, tömeges mondanivaló, lehengerlés 3. Idillikus információadás: minden rendben mindenütt, csak(ahol minden rendben, ott legyünk figyelők) 4. Gyanakvó magatartás, túl megfontolt beszéd, tökéletes kronológia, stílus hézagmentes 5. Érzelmi involválódás hiánya, közöny, unalom (soká tart még? már mindent elmondtam) 6. A kliens folyton szabadkozik, lekicsinyli amit mondott (mindez semmiség, ezt a sok butaságot nem érdemes folytatni) 7. A kliens érvényteleníti, amit mondott (nem is úgy volt, másképp történt, pontosabban) 8. Tanácskérésre törekvő, sajnáltató lamentáció (én olyan szerencsétlen vagyok, mondja, mit tegyek? tessék segíteni, tanács kéne nekem.) 9. Mentegetőzés, bocsánatkérés, alárendelődés (bocsánat, hogy fárasztom,

ön olyan elfoglalt, visszaélek az idejével, pardon, hogy igénybe veszem, stb.) 10. Hibás emlékezetre hivatkozás (már nem is tudom, hogy volt, rég volt, és én mindent elfelejtek, stb.) Az első beszélgetés folytatása, a második találkozás belső iránya Az első találkozáson elhangzott zárómondatokra utalunk vissza.továbbvezetés: - egyéni életnehézségek (valaha valami, ami nehéz volt, kudarccal járt) a legkorábbi emlékek, jelentősebb események, kiemelkedő életepizódok - milyen helyzetek váltottak ki általában szorongást? visszatérő fantáziák, álmok, ábrándok mit tenne a kliens, ha tünetmentes volna - életének milyen szakaszában döntene másképp, ha tehetné? mit csinálna másképp? - visszatérünk azokra a témákra, ahol az első beszélgetésben asszociációs törés vagy blokk volt - a kliens ellesett szavaival szólunk közbe azokon a pontokon, ahol meg akarjuk változtatni a témaszövés fonalát - ha csak lehetséges még

nem konfrontálunk, de a hasonló tárgyi mozzanatokat közös szálra fűzve visszatükröző válaszként adjuk meg A SEGÍTŐNEK AZ EXPLORATÍV HELYZETBEN JELENTKEZŐ ELLENÁLLÁSAI (Tízparancsolat) 1. 2. 3. 4. 5. Unjuk a klienst, unjuk, amit mond. Elálmosodunk, ki-ki kapcsolunk, holott figyelni próbálunk. Sokat kezdünk beszélni, netán tanácsokat osztogatunk. Bagatellizálunk "ilyen mindenkivel előfordulhat", "legyen nyugodt" Fontoskodunk ("majd intézkedem, szólok az érdekében" stb.) 6. Vigasztalni kezdünk, a részvéttel zavarba hozzuk a klienst ("szegény, de kijutott magának, hát maga sokat átélt") 7. Racionalizálunk ("ez azért fordulhatott elő, mert") , 8. Okoskodunk, intellektualizálunk ("ha ezt és ezt tette volna, most") 9. Kételkedünk a kliens igazában (alapszabály: A KLIENS NEK MINDIG IGAZA VAN) 10. Metanyelven elutasítunk (matatás, babrálás, mozgolódás, helyváltoztatás,

sűrű elfordulás, szemkontaktus elhagyása, telefonálás! kimenni közben!) . V. AZ EXPLORÁCIÓ METAKOMMUNIKATÍV HELYZETI, PROXEMIKAI, NONVERBÁLIS ÉS TÉNYEZŐI DiMatteo nyomán ismert "ideális helyzet": két szék egymáshoz képest 45-os szögben elhelyezve, és közte az asztal sarka, amely a 60 cm-es proxemikai távot teremti. Ne üljünk szemben, ne forduljunk szembe (csak akkor, ha ennek van szerepe, ne legyen a távolság nagyobb a 60-90 cm-nél), mert akkor a "szociális konzultatív" távolságba lépünk és az távolító helyzet. Az un. progresszív test-helyzet: 40 perces explorációban törvényszerűen zajlik: . - félidőig egy proxemikus, testtartási, helyzeti, érdeklődés-kifejező poszturális és/vagy mimikai közeledés épül ki, a 20 perc körül rapport csucs, aztán a feloldódási fázis: hátradőlések, keresztbe tett lábak, kéz az ölben, esetleg kéz az asztalon, végül záráskor törzzsel is távolodási

mozdulatok, zárt és záró gesztusok. A közeledést az előrehajlás, kéz közelítés, arc és mimika jelzi, intenzív szemkontaktussal. A taktikázást fej és szemmozgások fejezik ki. Egy akció kezdetét a kéz mozdulatainak szaporodása jelzi előre. Testhelyzeti mozgási és tartási azonosság = megvalósított empátia Teljesen eltérő testtartás = "nem éliek egyet és nem érdekel a kifejezése" A testhelyzettel fejezzük ki: indítást, zárást, elválást, rosszallást, egyet nem értést, befejezési igényt, azonosságot, megszabadulási vágyat. Alapvető testhelyzeti típusok: • • • bezáró-nem bezáró dimenzió vis a vis vagy párhuzamos. végtagokkal kongruens vagy inkongruens Fejtartás= kapcsolati viszony kifejezője Homlok= indulatok (kéz-homlok! Hoppá!) szem-szemüveg - mosollyal= fölény; sötét üveg= rejtőzködés Orr-füI-kéz (vakarás, dörzsölés)- valamit titkolok, "füllentés" száj-kéz=eltakarás (nem

mondom ki) álterület = elhatározás (+kéz)= döntés nyak= ellenszegülés, behódolás váll= vonogatás (nem értem, közömbös) kar-kéz (testfelé) – bezárás nyitott tenyér= őszinteség kézfogások: fölény, biztonság, hatalom lábak= birtoklás, hatalom lábfej=szex attitüd bokakeresztezés= érzelem, titoktartás boka= titok, elrejtés(lábbujtatás) Ezek alapján értelmezzük leggyakrabban a testhelyzetet, mint viszonyulás kifejező kommunikációt (a kapcsolat milyenségét, a viselkedési egységek tagolását, kezdetét és végét, a program lépéseit a testhelyzet fejezi ki). A szemkontaktus és a szemszerepe az explorációban A szemkontaktus függ: a távolságtól és a kontaktus milyenségétől A szemkapcsolat funkciói: információforrás /hogyan reagál a másik/ érdeklődés tükröző, prestancia jel, hív, irányít, minősít, elrejt, megmutat, kapcsolatfelvevő és záró jelzés Tapasztalatok: 3 perces ciklusa van félidőben csökken, majd

nő a szemkapcsolatszám a hallgató ember szemkontaktus egysége hosszabb . egy pillantás 3-10 mp-ig nem zavaró nőknél sűrűbb a szemkontaktus egységszám egymást elfogadók közt több, feszültségben kevesebb a szemkontaktus érzelmek megjelenése pupillatágulattal jár zavart és érzelmi változást a fürgén reagáló szemek jelzik az elfogadás legfőbb kifejezője az intim személyes témáknál átmeneti szemkontaktus-kikapcsolás lép fel ha jó a kapcsolat, a testhelyzet távolodásával szemkontaktus szaporodás jár, ez a kiegyenlítő tényező A szemkontaktus az intimitás-egyensúly fenntartója intimitás-faktorok: szemkontaktus téma intim jellege mosoly mennyiség hangminőség testtartás fizikai közelség Az arc és a mimika szerepe a kapcsolatban a kapcsolati aktivitást és erőt az egész testről, az empátiát, a testtartás, az őszinteséget, melegséget, segítőkészséget és a másikat /a közlést/ értékelő megnyilvánulásokat az

arckódról olvashatjuk le. A fej /tartása/ azt fejezi ki, melyik érzelem állapotáról van szó a test az érzelem intenzitásáról, aktivációs energiákról informál. Az arc az érzelem minőségét, jellegét emeli ki, tartósságát tükrözi. Az arckód hiteles leolvashatóságát a kimondási hangsúly, hangszín biztosítja, különben nem ítélhető meg a létező érzelem. Arckomponensek analízise: kellemes állapotot a száj vonások jelzik irritáltságot, kellemetlenséget, meglepetést a szem befogadást, elfogadást a szem a többi arcvonás konstellative elemezhető, magában nem informatív Megfigyelések az interaktív jellemzők kifejezőértékéről a kapcsolat minősítésében -kölcsönös elégedettség esetén mindkettőnél több kézmozgás a terapeuta kézkulcsolásainak száma nő a páciens előre-hátrahajlásainak száma nő az elégedett páciens kevesebb fej mozgást és több előrehajlást produkál az elégedett kérdező: több

kézmozdulatot, mosolyt, nevetést produkál • • • • • • Mi a fontos a kapcsolatban, amit minden paciens pozitíve minősít? visszatükröző válaszok /Rogers, 1951/ -verbális megerősítés /Greenspoon, 1955/ -hallgatások adagolása /Cook, 1964/ -modellezés, mintaadás /Bandura, Mc. Donald, 1963/ -személyes közlés /mint „Intelvenciós" eszköz/ /Miller, 1949/ -hallgatás-figyelés-empátia készségének kifejeződése /Colwell, 1968, Buda/