Szociológia | Szociális munka » Makláry Anna - Szociális munka esettanulmány

-1- Szociális munka esettanulmány Készítette: Makláry Anna III.Szociálpolitika -2- Ebben a félévben a gyakorlatomat a Megyei Gyámhivatal Pártfogói Osztályán töltöttem el. Tereptanárom Kovács András úr volt. Az eset: A pártfogolt B.Henrik 19 éves, szakközépiskolában tanult, jelenleg pótérettségire készül. A bűncselekmény, amit elkövetett bűnpártolás vétsége: lopott kerékpárt értékesített. Ebben az ügyben IV rendű vádlott volt. Büntetése 1 év próbára bocsátás Első találkozásunk alkalmával megtörtént a jegyzőkönyv felvétele, melyben a magatartási szabályokról és azok megszegésének a következményeiről esett szó. A hivatásos pártfogó elmagyarázta Henriknek a szabályokat pontról pontra, megállapodtak a havonkénti egy találkozásban. És felvették a további szükséges adatokat, melyekből kiderült, hogy a fiú nem rendelkezik saját jövedelemmel, szülei tartják el, otthon lakik. Édesapja

magánkereskedő, akinek nyaranta besegít, édesanyja háztartásbeli és van egy öccse, aki szakmunkástanuló. Az érettségin angolból és matematikából bukott meg, amit nem csak saját hibájának könyvel el. Beszélt a bűncselekményről is. Ő saját magát nem ítéli bűnösnek Egyébként látszott rajta megilletődöttsége, hogy zavarban van, nem tudja hogyan viselkedjen ebben a helyzetében. Csendes volt, egy-két szavas válaszokat adott, ugyanakkor látszott rajta hogy ingerült és nagyon ideges. Külsejében nem volt semmi kirívó, a korosztályára jellemző lezser öltözéket viselt. Anamnézis: A családi háttér látszólag rendezett. Az apa munkájával való elfoglaltsága miatt kevés gondot fordít fiai nevelésére, ezért az anyára hárul ez a feladat, aki az idő múlásával egyre kevésbé tudja kézben tartani a fiait. Nem tudja sem segíteni, sem ellenőrizni Henrik tanulmányait és nem tudott kellő hatást gyakorolni rá annak -3-

érdekében, hogy javuljon magatartása és ne kerüljön bűncselekményre hajlamos kortársak hatása alá. Édesanyja elmondása szerint Henrik nyugodt és kiegyensúlyozott gyerek volt, ez a negatív irányultság 18 éves kora után jelentkezett. Esetenként teljesen kezelhetetlenné, szófogadatlanná vált, nem vette figyelembe szülei intelmeit. Egyre inkább a kortársak befolyása alá került. Én a kialakult helyzetért nemcsak Henriket tartom felelősnek, a szülők elfoglaltságukra hivatkozva nagymértékben hozzájárultak a probléma kialakulásához. Kevés gondot fordítottak a fiú nevelésére, tanulmányainak és baráti kapcsolatainak nyomon követésére. Ezzel párhuzamosan jelenik meg az életkori sajátosság: a szülőkről való leválás, baráti kapcsolatok erősödése, a kortárscsoport felé fordulás, önállósulás. Diagnózis: Családi látogatásunk alkalmával megismerkedtünk Henrik édesanyjával és öccsével. Egy kis családi házban

laknak nem messze a vasútállomástól, eléggé szegényes körülmények között. Az anyuka kedves és nyitott volt, figyelte a hivatásos pártfogó minden szavát. Henrikre pedig ugyanaz a viselkedés volt jellemző, mint az első találkozásunkkor: mérhetetlenül ingerült volt, unta az egészet, és szerintem alig várta, hogy elmenjünk onnan. A pártfogó elmondta az anyának is a magatartási szabályokat és a munkakörét. A beszélgetés során kiderült, hogy a pótérettségi időpontját még nem tudják, majd érdeklődnek, de Henrik a felkészülést még nem is kezdte el. Az anyukája szerint Henrik szorgalombéli hiányosságából következett ez a sikertelenség, mert egyébként egy nagyon jó eszű fiú és soha nem volt gond a tanulmányaival. Elmondta, hogy nem akarnak beleszólni fiuk életébe, de az érettségi letételét mindenképpen szorgalmazzák, mert e nélkül végképp nem tud boldogulni a mai világban. A bűncselekmény elkövetése után is

fiuk mellé álltak, nem ítélték el, próbáltak minden segítséget és támogatást megadni neki ebben a -4- helyzetben. Aztán szóba került a barát és bűntárs GLászló is, amikor a hivatásos pártfogó elmondta, hogy ha újabb bűncselekményt követnek el vagy úgy látja, hogy rossz hatással vannak egymásra, ő hivatalból eltilthatja őket egymástól. Erre az anya visszakérdezett:”De hogyan?”. Ekkor Henrik nagyon csúnyán ránézett az anyjára, felpattant, rágyújtott és kiabálva azt kérdezte az anyjától, hogy:”Mi ez itt, Bíróság?”. És ezzel lezárult a téma Bár a pártfogó elmagyarázta Henriknek, hogy nem így kell viselkedni egy pártfogói látogatás alkalmával. És legyen egy kicsit együttműködőbb és közlékenyebb Ezután megállapodtak a következő találkozás időpontjában. Az édesanya mikor kikísért minket mondta, hogy nemrégiben volt egy másik bűncselekmény, amelyben állítólag Henrik eltulajdonított egy

mobiltelefont. Ezt Henriknek kellett volna elmondani, de nem tette Az anya kérte a pártfogót, hogy ne mondja meg a fiának, hogy ő mondta el, mert akkor ő lenne a „rossz anya”. De nem tudja, hogy mivel és hogyan tudna segíteni fia ballépésének helyreállításában. Ezen történések után nem volt nehéz kitalálni Henrik elutasító magatartásának az okát. Biztosan egy nagy adag félelem, esetleg megbánás és bűntudat volt a viselkedése mögött. Félelem a büntetéstől, a gyerekkori barát eltiltásától, stb Kezelési terv: Szerintem nagyon fontos lenne egy másfajta légkört teremteni a további találkozások alkalmával, amellyel Henrik bizalmát el lehetne nyerni, félelmeit el lehetne oszlatni, szóra lehetne bírni. Vele együtt feltárni viselkedésének okát, a problémáit megoldani és a jó baráttól való elszakítás nélkül bűncselekményeivel kapcsolatban jobb belátásra, idézőjelben „jó útra” téríteni. Véleményem szerint ez

sorozatos őszinte beszélgetések hatására megvalósulna. A családi találkozások alkalmával a szülők bevonásával elemezni a kialakult helyzetet. Rávilágítani Henrik jellemhibáira és a szülői szerepek hiányosságaira, arra, hogy idő hiányára hivatkozva nem fordítottak kellő figyelmet fiuk tanulmányára, baráti társaságára, életvitelére. Emiatt a korábban -5- mutatkozó problémákat nem tudták időben hatékonyan kezelni. Így Henrik magára maradt a problémáival, ennek lett a következménye, hogy rossz társaságba keveredett és megbukott az érettségin. Közös erővel kellene segíteni neki problémái megoldásában, rádöbbenteni a tanulás fontosságára. A szülők figyelmét felhívni arra, hogy egy korrepetáló tanár fogadásával könnyíteni tudnák fiuk munkáját a pótvizsgára való felkészülésben, és végül Henriket arra ösztönözni, hogy az érettségi letétele után a technikusi szakképesítést szerezze meg. Ha a

kitűzött célokat sikerül közösen megvalósítani, akkor a pártfogói munka sikeres volt és elérte célját. Hajdúszoboszló, 2000. november 26