Szociológia | Szociológiatörténet » A szociálpolitika társadalomtörténete, a szociális gondoskodás története

A szociálpolitika társadalomtörténete, a szociális gondoskodás története Ferge Zsuzsa: Szociálpolitika és társadalom, T- Twins Kiadó, Bp. 1991 1. A gazdaság történelmileg változó jellege és helye a társadalmi újratermelésben 2. Gazdaság és szociális érdekek és politikák A prekapitalista formációkban (kapitalizmus előtti), a gazdasági célok, tevékenységek még nem jelentek meg, hanem beágyazódtak a társadalmi tevékenységbe. A tőkés társadalom ezt a gazdasági összefonódottságot bontotta meg és tette önállóvá a gazdasági szférát. I. Ferge Zs: Megállapítja: A prefeudális társadalmak vizsgálatánál, amelyekben a gazdaság beágyazódott az ember társadalmi viszonyaiba, olyan mítoszokat kellet lerombolnia, hogy az ember természetétől fogva gazdaságilag motivált és számító, nyereségre orientált, gazdaságilag racionálisan viselkedő lény. De nem vadember Cselekedeteit nem önérdek vezérli. A gazdasági racionalitás

eszméje ebben a közegben értelmetlen, mivel a közösség tagjai sok időt és energiát fordítanak fölösleges erőfeszítésekre a haszonelvűség szemszögéből nézve. A tevékenység motívumai között másodlagos a gazdasági indíték A kapcsolatrendszer alapja a presztízsszerzési lehetőség, gazdasági értelme minimális és nem öncélú. a) James Frazer munkáját említve, a néprajztudományon keresztül megállapítható: A táplálék megszerzése során tehát távolról sem egyszerű gazdasági aktusról van szó, hanem egy kisebb istenséghez való jó viszony kialakításáról, aki bajokat hárít el, bátorságot és erőt ad; a közösség erősítéséről a kötelezettségek és az élvezet megosztása révén; az öregek társadalmi helyének megerősítéséről stb. Ebből is látható ekkor még nem önállósodott a gazdasági tevékenység. b) Bourdieu fogalmazásában: A technika és rituális tevékenységek egyaránt az újratermelést

szolgálják e nagyrészt önellátó, a cserét csak alkalomszerűen kihasználó társadalomban. Ekkor még a termelő és a fogyasztó lényegében összefonódik. A termelő egyben fogyasztó is „aki munkája eredményét nem a megtett erőfeszítés vagy a ráfordított idő terminusában becsüli fel.”(időpont, amikor valami végbemegy) A számolás jelen van, mint ahogyan más nem gazdasági jellegű tevékenységeknél is. A számolás a méltányosság érzés szolgálatában állt, ellentétes a számító gondolkodással. Az ilyen társadalmakban már van önálló gazdasági tevékenység, Annak ellenére, hogy a munka kezdetét és végét szertartások jelzik, amelyek a közösséget erősítik, de az élet gazdasági tevékenységek köré szerveződik. A közösség saját fenntartása érdekében szembehelyezkedik a meggazdagodási és nyerészkedési törekvéseivel. Polányi „Az egyéni érdek mintegy önként és öntudatlanul alárendelődik a közösség

érdekének, azaz a közösség közösségként való fennmaradása érdekének. Ezekben a társadalmakban a közösségi értékek képesek maguk alá rendelni a gazdasági célt. c) Malinowski a munka szerepéről így fogalmaz „Nem pusztán a cél elérésének eszköze, hanem bizonyos tekintetben maga cél.” (egy jó földműves tekintélyre tehet szert azáltal, hogy milyen mennyiségű az a munka, amit el tud végezni. Bordieu „a munka nem öncél s nem is erény önmagában véve. Ami értékelendő, az nem a gazdasági célra irányuló tevékenység, hanem maga a cselekvés, gazdasági funkciójától függetlenül, s csak akkor, ha valami társadalmi funkciója van.” Aki nem vesz részt a közösség munkájában az, kirekesztődik A munka nem kényszer, nem is eszköz valami más cél érdekében, hanem egy természetes létezési mód. Ezért nem különül el más tevékenységektől Ezekben a társadalmakban nem lehetett munkaidőről és szabadidőről

beszélni. d) Polányi leszögezi: ezekben a korai társadalmakban: „a termelő vagy gazdasági rendszer általában olyan módon volt megszervezve, hogy egyetlen egyént sem fenyegetett éhhalál”. Az egyéni nélkülözés réme valóban hiányzott, de a kollektív nélkülözés jellemzője volt e társadalmaknak. A közösség fennmaradásának érdeke egyének fizikai elpusztításának szükségességét is lehetővé tette (altruisztikus öngyilkosság). A közösség, ha a helyzet ezt megengedte, vállalta a léthez való jog biztosítását a közösséghez tartozóknál. Az alárendelt gazdaság GAZDASÁGI JELLEGŰ INTÉZMÉNYEK A FEUDÁLIS TÁRSADALOMBAN A gazdasági beágyazottság lényeges ismérve a törzsi társadalomban a tisztán gazdasági célú és jellegű intézmények és mechanizmusok hiánya, intézmények és a tevékenységek egyszerre gazdasági és nem gazdasági jellegűek, egyszerre szolgálnak gazdasági célt és közösségi kapcsolati

rendszert. Ilyenek intézmények parasztgazdaságok, céhek, majorságok A céhek a termelés és kereskedelem mellet a tagok jogvédelmét és a termelés-forgalom szabályozását is ellátták. Jelentős a közösségszervező erejük A gazdasági cél és jelleg világosabban megmutatkozik a kereskedelem és pénzügyek esetében. A kisipart és a kiskereskedelmet szigorú ellenőrzésnek vetették alá. (árszabályozás nyereség nélkül, közvetítők kikapcsolása, stb.) A polgárokat nem csak a spekulációtól védik, hanem csalásoktól, hamisítóktól is Ezeket a feladatokat városi funkcionárusok végzik. Megjelenik a termelés ellenőrzése, egyik mester sem tehessen szert különös előnyre. Kialakulnak azonos technikai eljárások, szabályozzák a béreket, az árakat, tiltják a reklámot. Mindezek a fejlesztések ellen és a verseny ellen hatnak A nagykereskedelemben a kereskedők nyeresége már az egyéni luxust is kielégíti és az üzlet bővítését is

lehetővé, teszi. A pénzintézetek közelebbi rokonságot mutatnak a tőkés jellegű vállalkozásokkal szubsztantív értelemben (melynek oka önmaga) nem a gazdaságot szolgálja. Az egyház tiltja> meglopják a kölcsönzőt, pedig a haszonnak is hozzá kellene jutnia, hiszen ő hasznosította a pénzt.(aki adósként halt meg ki is átkozták). Később maga az egyház kezdte meg a hitelek nyújtását (szükséglet kielégítő természetbeni juttatások ezek). A másik csoportban maga az egyház az ügyfél> igyekszik pénzforrásokhoz jutni. Ezért a papság megszervezi a középkori pénzügyi rendszert, elősegítette a nagybani pénz és hitelügyletek kiépülését. Ez a rendszer viszont nem a gazdasági fejlődést szolgálta, hanem az egyházi hatalmi érdeket. Formájában ez a tevékenység tőkésnek tekinthető, de tartalmában nem. Ekkor még a gazdaság leválása nem hozta magával a formális gazdaság kialakulását. (szabályos előírásos) GAZDASÁGI

ÉLET MEGJELENÉSI FORMÁI Polányi így fogalmaz: A primitív társadalmakban az egyéni nyereség ösztönzője teljesen hiányzott. Kifejezetten tudatosan és alapvetően gazdasági jellegű és gazdasági célú tevékenység a kereskedő és bankárréteg csoportoké. A szerzés motívuma sok cselekedetet mozgatott (jobbágyok kizsákmányolása). A nyereséggel való gazdálkodás, a tőkésítés, ebben a korszakban még többnyire csak a pénztőke működtetésére korlátozódik. A nemesség gazdasághoz való viszonya igen csekély. Ekkor, még amit elvesznek vissza is, adják (pazarlás). Később az egyház a gazdasági sikerben, jólétben, prosperitásban az isteni kegyelem jelét látja. Sikeres kereskedők, bankárok pénzük egy részét az egyházra hagyják, hogy ebből tegyék jóvá azt, amit a szegények ellen elkövettek, így ismervén el, hogy bűnös módon jutottak a pénzhez. Az egyéni nyereségvágy már a középkortól megjelent, de nem kapitalista

típusú nyerészkedés, mert célja nem a profit további növelése, na a felhasználás kapitalisztikus 2 jellegű is hiányzik belőle a „kapitalizmus szelleme” amelyben a gazdasági siker már az erény megnyilvánulása. A MUNKA JELLEGE Az osztálytársadalom kialakulásával és kizsákmányolással munka jellege szükségképpen megváltozik ahhoz képest, amikor még sem nem eszköz, sem nem kényszer, hanem az élet természetes tartozéka. Munkává kényszernek való alávetést a gazdaságon kívüli eszközök biztosítják, valamint a vallási ideológiák. Gazdasági fejlettség alacsony fokán nehéz gazdasági ösztönzést találni „a magas bér nem áldás, hanem átok, mert csak a heti kicsapongáshoz vezet” (Tawney). A vallási ideológia igyekszik az alávetettekkel elfogadtatni, hogy a munka helyzetük természetes tartozéka. Istennek tetsző létforma Ahol már alkalmaztak bérmunkásokat, ott a munka megélhetést szolgáló jellegének már

világossá kellett válnia. A középkori munkamegosztás még nem ismeri a munkák tőkés jellegű feldarabolását. A mezőgazdaságban és a bányászatban már létezik az a munka, ami a megélhetést szűkösen biztosítja, de megbecsülést nem biztosít végzőjének. A társadalom szerkezete bonyolulttá válik az egyén már nem, tartozik egy természet adta társadalmi közösséghez. A termelés szervezete nem biztosít munkát, megélhetést> ezért már ekkor jelentkezik a munkanélkülivé, de még nem volt felismerhető (szegények, csavargók). Az egyénnek kezd alternatívája lenni evilági sorsát illetően> választhat becsületes munka vagy a semmittevés közt, ami kiközösítéssel jár. A munka már nem az a természetes létezési forma, mint a törzsi társadalmakban volt. A SZOLIDARITÁSI HÁLÓ ÉS AZ ÉHENHALÁS JOGA A feudális kapcsolatok viszonossági alapon működtek, azaz lentről felfelé áramló pénzbeli és természetbeli szolgálatok

ellentéte ként, az úr védelmet nyújtott és igazságot szolgáltatott. Az egyén pusztulását megakadályozó biztonsági hálót e feudális kapcsolatrendszer elvileg kifeszítette. Elv és gyakorlat között nagy volt a különbség Amikor a kizsákmányolás foka emelkedik eretnekmozgalmak, parasztmozgalmak történnek. Szegények gyámolítása a középkor végéig az Egyház privilégiuma volt majd ezt az önkéntes alamizsnálkodás váltja fel, valamint a püspökök jövedelmének1/4 részének szétosztása. A püspökök később diakonisszákat vett maga mellé> feladatuk az érdemtelenek kizárása (Aki nem dolgozik ne is, egyék) Az egyház ekkor hozza létre a szegénygondozás intézményeit, szegényház, dologház, lelencház stb. Ezzel biztosították a szegények elkülönítését és ellenőrzését A hatóságok kötelezettségeikről gyakran elfelejtkeztek. A nagyszámban megjelenő szegényeket nem minden esetben bírták ellátni> ezért a

jótékonyságból zárták ki őket. (érdemtelenek) Az Egyház vagyonának csökkenésével a szegénygondozás feladata az államra hárul, amely a közösségek feladatává teszi ezt a tevékenységet. Nem saját szegények (érdemtelenekké válnak)> büntetésük, gályarabság, halál stb. A kapcsolat léte sem jelent biztonságot A társadalmi biztonsági háló már nem fog át mindenkit. A társadalmi berendezkedés, munkalehetőség hiánya mellett - az egyénnek még annyi esélye sem volt saját sorsának javítására, mint a tőkés társadalomban. A feudalizmus korai évszázadaiban egy sor jelenség utal arra, hogy a gazdaság önállósodik. Megjelennek a gazdasági profilú szervezetek, az egyéni létbizonytalanság, az egyéni nyereségvágy, a munka mint kényszerűség vagy a megélhetés eszköze. A vallás intézményei leváltak a gazdaságról és fordítva. A szimbolikus elemek (vallás, jogrend) 3 elfedik a gazdasági viszonyokat és célokat. Ez

segít abban, hogy az uralmon lévők – saját, gazdaságilag is kiváltságos helyzetüket legitimálják. Bármennyire gazdaságellenesnek is tűnnek bizonyos gyakorlatok (kényszeregyenlősítés, kamattilalma) ezek úgy vannak összhangban az adott gazdasági viszonyokkal, hogy lehetővé teszik e viszonyok saját minőségükben való reprodukcióját. A feudális társadalom intézményei, szervezete csak lassan bővülő újratermelés alapjaira épül. A prekapitalista viszonyokban a gazdaság formális szerepe csekély. Az önérdek már létezik, terjed a nyerészkedés. A profit a gazdaságilag mérhető ráfordítás-kibocsátás arány optimalizálásából adódik. > nem fordítanak elég figyelmet az erőforrások minimalizálására a bevétel maximalizálása a fő cél. A termelési szervezetet és a technikai fejlődést nem ösztönzi csupán az elosztás lehetőségeit, használja ki. Ez már önérvényesítő, de még nem racionális gazdaság. A gazdaság

az alapvető funkciókat egyre kevésbé volt képes betölteni, tehát a társadalmi újratermelés egésze vált problematikussá. A DIADALMAS GAZDASÁG Az áruviszonyok általánossá válnak, a munkaerő áruvá válásával a gazdasági viszonyok már tisztán gazdasági viszonyként jelennek meg. A gazdaságon kívüli kényszer korábbi formái, átadják helyüket a gazdasági, piaci kényszernek. A mikor nem lehet számítani a gazdasági kényszer hatékonyságára, fellép az erőszak (sztrájk ellenes beavatkozások). A gazdasági kényszer jellege eltűnik ismét az ideológia szerepét növelik. A tőkekiadásként jelentkező ráfordítások tekintendők ráfordításnak> a szükségleteket veszik figyelembe, ami fizetőképes keresletet feltételez. Nyíltan lehet vállalni a gazdaságilag elért sikereket> amely értékmérővé válik. A számolásból számítás lesz a viszonyoknak is gazdasági értelmezést ad A pénzbeli ellenszolgáltatás szokása

önmagát felerősítő folyamattá válik> egyre többen válnak ki a kölcsönösség alól (reciprocitás). A gazdasági fejlődést gátló társadalmi-jogi-ideológiai korlátok eltűnnek, s a gazdaság növekedése szükségszerűvé válik. A feszültség nagy a tőkés viszonyok kialakulásakor a rövidtávú profitérdek, a piac, a gazdasági érdek elutasítja a nem fizetőképes kereslet kielégítését. A kapitalizmus korrigálta magát. A gazdaság racionalitása korábban figyelembe nem vett szükségleteket is költségtényezőként, vagy kereslet formájában kielégített. AZ ÉHENHALÁS JOGÁTÓL AZ EGYÉNI, MAJD A TÁRSADALOMI BIZTOSÍTÁSIG A tőkés társadalomban a gazdaság működése a természettörvényeire épült. Ezért az embert gazdasági lényként értelmezi, akit a gazdasági ösztönzők hajtanak > szükségtől való félelem, nyereségvágy. Így az egyén sikere vagy kudarca önmagán múlik A szegénység előidézőjét a régi viszonyok

felbomlásában és az iparosodásban látták. A tömeges nyomor az újra termelődést fenyegette. Válaszként létrejönnek a munkásmozgalmak, és fejlődésnek indulnak a munkaügyi törvények és a társadalombiztosítás. (de ez csak a dolgozok számára) Később a társadalombiztosítás mellett létrejön a jólléti juttatásokat biztosító rendszer> azoknak, akik átesnek a hálón. A tőkés országokban fokozatosan növekszik a szociálpolitikai elosztás oka: a társadalmi újratermelés biztosítása (közoktatás, egészségügy)> fogyasztói társadalom működéséhez szükséges növekvő vásárlóerő biztosítása. Ezzel a társadalmi feszültségek megfékezése. Az erősödő szociálpolitikának a két világháborút követő gazdasági helyzet is lökést adott. Ezek a szolgáltatások csak részben váltak visszavonhatatlanná (gazdasági recesszió, politikai helyzet, konzervatív fordulat, munkanélküliség) esetén visszavonhatóvá válhatnak.

Az 1973-as olajválság és az ezt követő gazdasági recesszió megkérdőjelezi ezen 4 jólléti államok gazdaságosságát. Ezért csökken az állam szerepe a piacon és onnan fokozatosan kivonul. A mai tőkés társadalmak módosították az elosztást, Valamilyen szinten megoldják a piacról kiszorulók szükségleteinek kielégítését. Ennek ára más társadalmi szükségletek visszaszorítása. A lakosság egy részének a tevékenységére nem tart igényt a gazdaság és a társadalom. Fizikai fenntartásukat biztosítják, de társadalmi helyzetük egyenlőtlenné válik A TÁRSADALMI MUNKASZERVEZET ÉS AZ EMBERI SZÜKSÉGLETEK A munkások szervezettségének növekedésével politikai jogokat sikerült szerezni. A társadalombiztosítás és a szociálpolitika terén is jelentős lépések történtek. De a szociálpolitika alig hatott a gazdaságot alakító tényezőkre. Nem változtak az üzemen belüli viszonyok. A technikai fejlődés miatt a hangsúly

áttevődött a munka visszaemberesítésére > a létfenntartás már kevésbé jelent gondot. Ekkor fejlődik a munkaszervezés és annak hatásainak elemzése. Bíztak az automatizálásban, de ezt csak kevesen élvezhették Emelkedik a képzettség szintje a szakmai színvonal polarizálódik. (managerek, mérnökök) A magasabb képzettség feszültségnövelő tényezővé válik. A munkahumanizáló programokat azért fogadják el a tőkésvállalatok, mert az elégedettlenség a termelés zavartalanságát fenyegette. A TŐKÉS GAZDASÁG ÖSSZEFOGLALÓ JELLEMZÉSE A kapitalista fejlődés kezdeti szakaszán a gazdaság formális jellege dominált, pusztítva a nem gazdasági értékeket. Ez nehezítette magának a rendszernek a működését A politikai mozgalmak segítségével a munkásosztály képessé vált érdekeit érvényesíteni. A gazdasági hatékonyság minden társadalom szükséges eleme, ha a hatékonyságot eszközből elsődleges céllá teszik, ezzel a

hatékonyságot teszik tönkre. A hatékony cselekvés alapja a kooperáció feltétele az egyetértés, a célokat tekintve. Pl mennyi gazdasági előny használható fel oktatásra, szabadidőre. Kialakultak azok az intézményrendszerek, amelyek képesek a konfliktusok rendezésére A gazdaság azok győzelme, akiké a gazdaság feltételrendszere. Nem a gazdaságnak vannak érdekei, hanem azoknak, akik működtetik. A gazdaság azért jutott uralomra, mert a társadalmi hatalom alapjává a tőke vált. A társadalmi viszonyok rá épültek a gazdasági viszonyokra. Korábban a társadalmi elfedhette a gazdaságit ma a gazdasági viszonyok, rejtik el a társadalmit. A gazdaság formális jellege gyengült szükségletkielégítő jellege erősödött De a gazdaság működése, illetve a társadalom adottként való fennmaradása megköveteli bizonyos emberi szükségletek tagadását. (fizetőképes keresletet nem jelentő szükségletek visszaszorítása, helyette manipulált

fizetőképes szükségletek felkeltése) A termelésben a humanizált munka visszaszorítása, amely a ráfordítási költségeket is minimanizálja, de ez megkérdőjelezi a társadalmi viszonyok adott rendszerét. A MAI MAGYAR GAZDASÁG (szocialista) 1. Gazdasági érdekek és célok elsődlegessége 2. Gazdasági és társadalmi érdekek nagyjából egyenlő fontosságúak 5 A gazdasági érdek erőteljes érvényesülése magának a gazdaságnak is veszélyezteti a hosszú távú fejlődését 3. A gazdasági racionalitást a társadalmi érdekeknek kell alárendelni 1. A gazdasági szervezetek alárendelődnek a politikai hatalmi fennmaradás érdekeinek A tervcélok mellőzik a gazdasági viszonyok hatását. A szükségletek közül a termelésnövelés szükségletei (termelő fogyasztás) élveztek abszolút prioritást. A nehézipar kiemelt jelentősége a munkásosztály társadalmilag kiemelkedő szerepeként volt értelmezve. A termelés kollektív alapokra

átállítása nem szűntette meg az önérdeket. Később a gazdaság kizárólagos politikának való alávetettsége megszűnik A 2. gazdaságot legitimálják ezzel lehetőséget, adnak az egyéni gazdasági érdeknek, hogy formálisan is hatékony gazdasági tevékenységgé váljon. 2. Szükség van a gazdaság gazdaságként valóvállalására > Ami a gazdasági hatékonyság és jövedelmezőség kedvező alakulásával mérhető. De a szocialista etika korlátozó feltételt jelent. A piacot nem hagyják magára központilag, szabályozzák és módosítják. Fejlődése kezdeti szakaszán a rendszerfenntartás szükségletei dominálnak, később a kielégítendőnek tekintett szükségletek köre szélesedik. A hatékonyabb gazdaság jobban biztosítja a szükségletek kielégítését. Öncélú gazdaságszemlélet> Azon intézmények és szervezetek illetve vezetőik kiknek hatalma erre a gazdasági értelmezésre épült a korábbi állapotok fenntartásának a

hívei. Pozícciójukból kívánnák meghatározni a gazdaság eredményességét, csak olyan kritériumokat választva ki, amelyek alakulása központilag befolyásolható. Ellenkező esetben vagy hatékonysági - jövedelmezőségi kritériumokat kellene elfogadniuk, ami a piac szerepét erősíti, és övékét gyengíti, vagy a végső felhasználók szükségletkielégítési szintjét kellene mércének elfogadniuk, ami társadalompolitikai szempontból alapvető érdek, de az intézmények szempontjából esetleg közömbös, vagy pozíciógyengítő. 3. A politikai viszonyok stabilitását a gazdaság stabilitása biztosítja, a politikai racionalitás nem mehet tartósan a gazdasági racionalitás rovására. A formálökonómiai (formához ragaszkodó gazdaságtan) érdek túlzott érvényesülését azonban az össztársadalmi érdekeket kifejező társadalmi tervezés meggátolja. 2. GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS ÉRDEKEK ÉS POLITIKÁK A gazdaság és szociális szférák

közötti viszony történeti alakzatai a tőkés társadalomban A gazdaság fejlődése a piaci érdek, sok emberi és közösségi érdeket kiszorít. Ezek szükségletek új módon kezdtek szerveződni> így jön létre az intézményesülő szociálpolitika vagy a jóléti szféra. Amely a gazdasági fejlődéssel kölcsönhatásban fejlődött A gazdasági források bővülésével nőt a szükségletek köre, amelyek a piac megkerülésével elégültek ki. A társadalmi folyamatok azt hozták magukkal, hogy a munkásság osztállyá szerveződve politikai tényezővé vált. Követeléseik nem csak a forrásra terjedtek ki, hanem az elosztás mikéntjére is. 6 Szocialisták: termelő egyben fogyasztó, termeltető egyben termelő Szociáldemokraták: nem a tőke és a piac felszámolása a cél> korlátozások mozgalmakra támaszkodva. Pl Svédország Keynesianizmus,(a piac működésének kiegészítése állami eszközökkel) elképzeléseivel. A jóléti államok

többsége így avatkozott a gazdaságba Beveridge 1970-től a jóléti államok válsága – tarthatatlansága. Neoliberális szociálpolitika > jóléti célra szánt források jelentős csökkentése, társadalmi mozgalmak gyengülése, visszafogott adózás és piackorlátozás. Ezek következtében jövedelmek egyenlőtlenségének növekedése Munkanélküliség nem csökken a liberális politikával. Nők otthonba visszaszorítása konzervatív ideológiák hatására. Munkanélküliség fenntartásához érdekek is fűződhetnek (önhibássá minősíthetőek). A nekik nyújtható segély minimálissá tétele Ez a munkaviszonyban állókat megfélemlíti, és fegyelmezettebb munkavégzésre készteti. Ez által csökken a munkanélküliekkel való szolidaritás. Önkéntes biztosítási rendszer visszaállítása A neoliberális szociálpolitika elsősorban a korai szegénypolitika elemeit erősíti fel. Várható társadalmi következményei emlékeztetnek a korai

kapitalizmusra. A szociálpolitika életképessége a társadalmi erők életképességén múlik, képesek-e korábbi cél és eszköz rendszerüket megújítani, hogy vonzó legyen a társadalmi rétegek számára. Az alternatív mozgalmak fenyegető kihívást jelentenek a piaci és profit érdek számára> feladatuk még, hogy elfogadható programokat dolgozzanak ki a társadalom számára. Az antiutilitáriánus mozgalmak (haszonelvűség ellenes) gazdaság és munka ellenessége sem vonz tömegeket. 7 korszak Kire irányul a politika elsődlegesen sz. Marginális egyének Főbb szereplök Szükséglet, Főbb Melynek ki- eszközök elégítése az politika célja Az ellátáshoz való hozzájutás i jog Gazdasághoz való viszony Az alakzat megnevezése Állam, egyház Elemi létfenntartás Segély, szegényház , dologház Jog nélküli (egyedi elbírálás) szegényjo g marginális szegénypolitik a Állami szociálpolitika 1. 16.-19 közepe 2. 19. sz

utolsó Veszélyeztetet Állam harmadától a t és veszélyes Szakszervezetek csoport munkásmozgalo 2. VH-ig munkásosztál m y Létfenntartás Elismert kockázatokkal szembeni védelem Tb eü. Gazdasági alárendelt Lakásügy szerződésr oktatásügy e épülő „vásárolt” jog 3. 2. VH utáni Állampolgáro Állam, korszak k, mint társadalmi mozgalmak egyének Elemi és általános biztonság, munkalehetősé g biztosítása kezdetei, elismert szükséglete köre bővül Előzőek kapcsolódó rendszere, kiegészítve többféle szociális ellátással, kezdődő munkaerő politika Léthez való egyéni jog Közel Jóléti állam egyenrangú, tárgyalópartneri 3/ a 1980-as évek Állampolgáro Állam szerepe vége k és csökkenő, állampolgárok közösségeik és közösségeik szerepe nő Mint3. + képessé teszi az egyént arra, hogy elbánjon a nehézségekkel Előzőek de Mint jóléti alulról állam induló szervezésse l, kontrollal, közösségi

részvétellel Mint jóléti Jóléti állam+társadal társadalom mi gazdasági formák, nem gazdasági logikának alávetett gazdasági tevékenységek 4. Szocialista A társadalom elkötelezettség tagjai és ezek ű progresszió közössége jövőképe Mint a 3/a Teljes gazdasági társadalmi demokrácia tagság intézményei szükséges feltételek biztosítása Előzőek, ipari és gazdasági demokrácia intézménye i Szerves Társdalom(gazdasági és politika vagy társadalmi gazdasági érdek demokrácia kapcsolódik 5. 1975 (olajválságok) utáni időszak Állam, tőkés érdekcsoportok erősödnek, társadalmi mozgalmak megosztottságga l gyengülnek 1. 2. 1+2 Gazdaságnak az Jóléti állam periódus erősödik alávetettség nő válsága eszközei 3. gyengül (1+2) előtérben Állampolgáro k mint egyének, egyre inkább elkülönítve a marginálisoka t Mint3. de szintek csökkennek munkabiztonsá g feladva Készítette: Eszenyi Zsolt Sándor

(Szociálpolitika II.évfolyam) 8 Teljes társadalmi tagsághoz való jog