Jogi ismeretek | Alkotmányjog » Kukorelli István - Az alkotmány és az alkotmányosság fogalma

Kukorelli István: Alkotmánytan AZ ALKOTMÁNY ÉS AZ ALKOTMÁNYOSSÁG FOGALMA Az Alkotmány fogalma Különleges törvény, alaptörvény, amelyben az állam önmagát korlátozva biztosítja polgárai számára az alapvető jogokat, megszabja a hatalom gyakorlásának törvényes kereteit és szervezetét. Politikai megközelítésben a társadalom és a közhatalom viszonyát fejezi ki, megállapítja a hatalom korlátait s ennek a viszonynak a másik oldalán az állampolgárok szabadságjogait. Az Alkotmány összekapcsolja a jogot és az államhatalmat, garanciákat nyújt az állam polgárainak szabadságuk tiszteletben tartására és védelmére. Részben tehát aláveti a hatalmat a jognak, ugyanakkor elismeri az állam jogalkotó hatáskörét. Legfontosabb garanciaként első helyre került a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom szétválasztása és kölcsönös kontrollja. Jogi megközelítésben norma, mégpedig a legmagasabb szintű jogi norma, mert

magát a törvényalkotót is köti. Az Alkotmány a törvények törvénye, alaptörvény, mert kifejezi a társadalmi berendezkedés alapjait, meghatározza a társadalom és az állam viszonyát, megállapítja és biztosítja a személyes szabadságjogokat, a jogegyenlőséget, szabályozza az államszervezet felépítését és működését. Az alkotmányfogalom történelmi kialakulása Az első polgári alkotmányok: Az első polgári alkotmánynak az 1579-ben létrejött Utrechti Unió 1584-ben deklarált köztársasági alkotmányát tekintik. A köztársaság időszaka, a XVI-XVIII század Hollandia felvirágzásának az ideje. A nemzetközi jog atyja, a németalföldi Hugo Grotius az államot az emberek saját jogaik védelmére kötött szabad szerződése eredményének tekintette. Az angol történeti alkotmány: A XVII. században Angliában szokásjogi úton alakult ki az alkotmány Az angol polgári forradalom konkrét eredményeket harcolt ki anélkül, hogy

vívmányait írott alkotmányba foglalta volna (történeti alkotmány). Az angol alkotmányfejlődés forrásának tekintik az 1215 évi Magna Chartát (János király megerősítette a régi angol szabadságjogokat és az egyház függetlenségét), mely korlátozta a fejedelmi szuveneritást. 1679-ben hozta a parlament a Habeas Corpus törvényt, amely a személyes szabadság védelme érdekében biztosítékot teremtett az önkényes letartóztatással szemben. A Bill of Rights (1689) értelmében létrejött az alkotmányos monarchia kormányformája, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom szétválasztása. Az angol alkotmány kiemelkedő vívmánya a polgári szabadságjogok biztosítása. Az amerikai kartális alkotmány: 1787-ben megalkották az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát. Ez a legrégibb ma is hatályban lévő polgári alkotmány, amely az államszervezetet a hatalommegosztás elve szerint 1 építi fel. Az Amerikai Egyesült Államok az első olyan

állam a történelemben, amelyet polgárai maguk alapítottak a társadalmi szerződés, a hatalommegosztás és az emberi jogok eszméi alapján. Az USA alkotmányának vívmánya a föderalizmus, a prezidenciális demokrácia, az alkotmánytörvény és az egyszerű törvény megkülönböztetése, az alkotmányosság bírói kontrollja, valamint az állam és az egyház szétválasztása. Az egyik legjelentősebb nemzetközi hatású alaptörvény. A francia alkotmányok: A francia forradalom alkotmányos okmányai gyakorolták a legnagyobb hatást. Az alkotmányozó gyűlés 1789. augusztus 26-án kiadta az Emberi és polgári jogok nyilatkozatát A jogegyenlőség, a tulajdon szabadsága és védelme, a szerződéses szabadság jogintézményei részletesen a Code Civilben (1804) jelentek meg. A liberalizmus kedvezett a politikai mozgalmak, a pártok szervezésének. Megjelent a választójog általánossá tételének követelése A demokratikus mozgalmakon belül szerveződtek

a radikális pártok, a század közepétől a szocialista irányzatok, amelyek támadták a magántulajdont és az uralkodó osztályok műveltségi monopóliumát. A választópolgárok megnyerésére tömegpártok szerveződtek, ezek fellépése módosította a parlament működését is. A szociális jogállamok alkotmányai: A polgári alkotmányozás új szakasza, az ún. szociális alkotmányok megjelenése az I világháborút követő forradalmak után kezdődött, amelynek kiemelkedő példája a weimari alkotmány. A németországi munkásmozgalom hatására bekerültek az alkotmányba az ún gazdasági, szociális és kulturális jogok. Ezek sorában ott volt a munkához való jog Különösen a francia és az olasz köztársasági alkotmány példázza a demokratikus parlamenti rendszer megerősödését. A két világháború azt bizonyították, hogy az egyén kiszolgáltatott és védtelen a hatalommal szemben, a polgár szabadságának társadalmi és állami

feltételei vannak. Az egyén szabadságába be nem avatkozó jogállamhoz képest az aktív és jogszerű állami magatartást sürgetik. Így jelenik meg az alkotmányokban a modern polgári állam szociális jogállamként. A demokratikus alkotmányfelfogás szerint az államnak garantálnia kell a szociális piacgazdaság működésének feltételeit. Az alkotmány az állam feladataként szabja meg, hogy jogi szabályozással, kedvezményekkel, esetleg támogatással ösztönözze a gazdasági növekedést. Az államnak a műveltségi színvonal emelése érdekében fenn kell tartania az oktatási intézményeket és segítenie kell a kulturális tevékenységet. Gondoskodnia kell a rászorulók támogatásáról; szociális intézményekkel, a társadalmi szolidaritás ösztönzésével őrködnie kell a szociális biztonság érvényesülésén. Az állam jogállami jellege nem öncél. A törvények kötelező állampolgári tiszteletben tartása a közjót szolgálja, és a

törvényesség érvényesítése során is tiszteletben kell tartani az emberi méltóságot és a diszkrimináció tilalmát. Korunkban az alkotmánynak mint új társadalmi szerződésnek kell az egyén, a társadalom és az állam viszonyát szabályoznia. Az alkotmány nemcsak jogi alapnorma, hanem egyben társadalmi norma is, amely segíti az egyén szocializációját, polgárrá válását. A demokratikus alkotmány tartalmi összetevői: Az alkotmány széles körű társadalmi megegyezést kifejező alaptörvény, amely  legalizálja a politikai rendszert és az állami főhatalmat (legitimációs funkció)  jogilag megfogalmazza a társadalom gazdasági és politikai berendezkedésének alapintézményeit (deklaratív funkció)  védi a társadalmi rendet, a tulajdon és a vállalkozás szabadságát, a politikai intézményeket (védelmi funkció) 2  megállapítja az állampolgárok gazdasági, szociális és kulturális jogait, politikai és

szabadságjogait, azok korlátait és jogi biztosítékait (alapjogok biztosítása)  biztosítja az állampolgárok egyenjogúságát (diszkrimináció tilalma)  szabályozza a kormányzás szervezetét, a kormányzati szervek feladatait, hatáskörét és felelősségét (kormányforma)  megállapítja a közigazgatás funkcióit, szervezetét és törvényességi felügyeletét (közigazgatás)  biztosítja a helyi és területi önkormányzatok önállóságát, a helyi közösségek működését (helyi autonómia)  szabályozza a bírósági szervezet felépítését, garantálja a bírói függetlenséget és megállapítja a törvényesség érvényesülésének biztosítékait (igazságszolgáltatás)  meghatározza az alkotmány megtartásának jogi biztosítékait (alkotmányosság védelme)  megerősíti a nemzetközi jogi szerződések és az államok közötti együttműködés alapelveinek tiszteletben tartását, kinyilvánítja az államterület

sérthetetlenségét és rendelkezik a felségjelvényekről (szuverenitás) Az alkotmányosság követelményei Az alkotmányosság olyan elvi követelmények együttese, amelyek az ideális demokratikus alkotmány tartalmát és megvalósulását jellemzik. Az alkotmányos biztosítékok az alkotmányossági eszmék érvényesülését szolgálják. A népszuverenitás elve és a népképviselet: A népszuverenitás a feudális államrend eszmei alapjaival szemben forradalmi jellegű követelmény volt. Eszerint az állami főhatalom forrása a nép, ami egyet jelent a közhatalomban való széles körű állampolgári részvétellel, a képviseleti és a közvetlen demokrácia intézményeinek működésével. A népszuverenitás akkor valósul meg, ha széles körű a választójog, ha a képviseleti szervekben a különböző politikai irányzatok, a csoportérdekek ütközhetnek és hathatnak egymásra. A hatalmi ágak szétválasztásának és egyensúlyának elve: A hatalmi

ágak elválasztása a kormányzás szervezetének és hatáskörének alkotmányos meghatározása. Lényeges eleme a hatalmi ágak közötti kölcsönös függőség, ellenőrzés A törvények uralma, a jogállam megvalósítása: A polgári alkotmányok alapvető követelménye a törvényesség biztosítása, ennek érdekében alkotmányos intézmények létesítése (alkotmánybíráskodás, ombudsman, közigazgatási bíróság). Az egyenjogúság elve: A törvény előtti egyenlőséget jelenti. Az egyenlőség és a szabadság, különösen a tulajdon szabadsága ellentétben állnak egymással. Ezt az ellentmondást pozitív diszkriminációval, az esélyegyenlőség biztosításával próbálják az alkotmányok feloldani. Az emberi jogok deklarálása: Nem korlátozódhat az egyetemesen elismert alapvető erkölcsi-politikai eszmék kinyilatkoztatására, hanem olyan általános alkotmányos jogelveket jelent, amelyeket a 3 törvényalkotás a konkrét szabályozás

során alkalmazni köteles, és ezek érvényesülése ellenőrizhető. A MAGYAR ALKOTMÁNY TÖRTÉNETE. AZ ALKOTMÁNYOS RENDSZERVÁLTÁS JELLEMZŐI 1. A nemesi alkotmány A II. András által kiadott Aranybulla ugyanúgy fundamentális törvény volt, mint a Magna Charta (1215). Az Aranybulla a nemességnek a XIII századra kialakult jogállását rögzítette, a személyes szabadságot, az adómentességet, valamint az ellenállás jogát a király törvénytelen aktusaival szemben. A nemesi ellenállási jog (ius resistendi) a szokásjogi úton kialakult rendi alkotmány lényeges eleme volt. A magyar közjog a Szent Koronának közjogi funkciókat tulajdonított: olyan közjogi fogalom, amely a szuverenitás teljességének a kifejezője. A király hatalma a korona közvetítésével a nemességtől származott. A nemességet viszont a király adományozta A XV. Századtól kezdve a király csak az országgyűléssel együtt gyakorolhatta a törvényhozás hatáskörét, a

végrehajtó hatalmat pedig a törvények betartásával fejtette ki. Királyi hatalommal nem lehetett megváltoztatni a bíróságok törvény által megállapított szervezetét. A rendi alkotmány évszázadokon át az ország függetlenségének kifejezője volt, védelmét, megtartását a királynak esküvel és hitlevéllel kellett vállalnia. 2. A polgári alkotmány A reformországgyűlések a magyar nyelv hivatalos használatát vívták ki (1836. III) A korlátozott rendi monarchia az 1848. évi polgári forradalom eredményeként törvényes úton alakult át alkotmányos monarchiává. A kormányformáról az 1848-as márciusi törvények rendelkeztek, s korlátozott parlamentarizmus jött létre, mely egy évszázadon keresztül a magyar kormányforma alkotmányos alapját jelentette. Alkotmányos törvények voltak még a kiegyezés utáni korszakban: nemzetiségi törvény (1868), az állampolgárságról szóló törvény (1879), a büntető törvénykönyv (1878). A

kilencvenes években az ún. egyházpolitikai törvényekkel jórészt megtörtént az állam és az egyház szétválasztása. Az 1895 évi XLIII tc deklarálta a vallás szabad megválasztását és a vallásgyakorlás szabadságát. Új sajtótörvényt alkottak alaptörvényi jelleggel 1914-ben, a háború azonban a sajtószabadságot megszüntette. A történeti alkotmány a királynak az uralkodói jogok gyakorlásáról történt lemondásával (IV. Károly, 1918) és az 1910-ben választott képviselőház önfeloszlató határozatával összeomlott. 3. A közjogi provizórium A polgári demokratikus forradalom népgyűlésen deklarálta az új államformát, a népköztársaságot. Az egyesült kommunista és szociáldemokrata párt kikiáltotta a Tanácsköztársaságot, mely az első szovjet alkotmányt követve törvénybe iktatta az alkotmányt. A Horthy-rendszer a jogfolytonosságra hivatkozva építette fel a maga legitimációját. A forradalmak előtti közjogi

berendezkedéshez (király, kétkamarás országgyűlés) azonban nem lehetett visszatérni, erre hivatkozva fogadtatták el az ún. közjogi provizórium intézményeit 4 Az 1920. évi I törvény nem rendelkezett az államformáról, így az ország államformája ismét a királyság lett – király nélkül. A Horthy-rendszer a háborúra való felkészülés jegyében tovább korlátozta az állampolgárok szabadságjogait. A rendszer egyre inkább a fasizmus befolyása alá került. Belevitte az országot a háborúba a fasiszta Németország oldalán A kormányzót leváltó nyilasuralom végveszedelembe sodorta az országot (1944. évi X tc a nemzetvezetői funkcióról nyílt szakítás az alkotmánnyal). 4. 1946 évi I törvény – az ideiglenes alkotmány 1944-45 fordulóján a nemzeti bizottságok léptek a széthullott államapparátus helyére. A demokratikus erők határozott szándéka volt a nemzeti egységre épülő demokratikus alkotmány megalkotása. Az

ideiglenes kormány 1945 márciusában kiadott rendelete törölte a királyi jelzőt a hatóságok, intézmények és a bíróságok használatából. Az 1946 évi I törvény a köztársaság kikiáltásáról alkotmányos alaptörvény volt. Tartalma alapján ideiglenes alkotmány. Négyéves hatálya idején két megválasztott elnök lépett funkcióba (Tildy, Szakasits). 1947-ben megkezdődött a hatalom kizárólagos birtoklásáért, a proletárdiktatúráért folyó harc. 1949 májusában választott országgyűlés 1949 augusztus 18-án egyhangúlag fogadta el a népköztársasági alkotmányt. 5. Az 1949 évi XX törvény és módosításai Az 1949. évi alkotmánynál az alkotmány deklaratív és legitimációs funkciója került előtérbe, hiányoztak a jogi biztosítékok a polgárok jogai érvényesüléséhez. Az alkotmány az 1936-os szovjet alkotmány példáját követte, átvette annak szerkezeti felépítését. Az államhatalom tartalma a proletárdiktatúra,

célja a szocializmus felépítése. A parlamentet az alkotmány formálisan az államhatalom legfelső szervének nyilvánította. Működéséhez csak az évenként legalább két ízben történő összehívást írta elő, egyébként helyettesítő szerve, az Elnöki Tanács működött folyamatosan, amely érdemi viták nélkül szentesítette a kormány előterjesztéseit. Az önkormányzatok helyére lépő tanácsrendszer (1950 I tv) a szovjetek mintájára centralizált rendszer volt. Az alkotmány deklarálta a bírói függetlenséget, de ennek garanciáiról nem rendelkezett. Az ügyészséget szovjet mintára a törvényesség legfőbb őreként deklarálta, az önálló ügyészi szervezet azonban csak 1953-ban jött létre. Az alkotmányosság garanciái, a hatalmi ágak szétválasztása, a hatáskörök ellenőrizhetősége eltűnt az alkotmányból. Szabad választások helyett zárt listás választással biztosították a kommunista párt akaratának megfelelően a

képviseleti szervek összetételét. Az 1957. évi II törvény módosította a címert és a lobogót, továbbá szentesítette a Kádár-korány hivatalos elnevezését (forradalmi munkás-paraszt kormány). Az átfogó alkotmányreform (1972. I tv) az 1968-ban elhatározott gazdaságirányítási változásoknak megfelelően előírta a tervezésről, az államháztartásról és az állami vállalatról szóló törvények megalkotását. Az alkotmány deklarálta az állami és a szövetkezeti tulajdon egyenrangúságát is. 1988-tól fokozatosan kialakult a politikai pluralizmus, új politikai erők léptek színre, megkezdődött az alkotmányos rendszerváltozás. 5 6. Az alkotmányos átmenet kezdete A pártállamból az alkotmányos államba való átmenet dátuma: 1989. október 23 Az 1989 évi XXXI. törvény döntően az állam- és kormányformát, a kormányzati szervezetrendszert változtatta meg, továbbá új alkotmányvédő szerveket (ombudsman,

Alkotmánybíróság) hozott létre. Az önkormányzatoknál az alkotmányjogi rendszerváltás az első szabad választás után, 1990 őszén történt meg. A jogalkotásról szóló törvény jogi garanciákkal védte az Országgyűlés hatáskörét. 1949 óta ez volt az első törvény, amely átalakította a kormányzás belső rendszerét. Csak a törvényi és rendeleti típusú jogforrásokat tekintette a kormányzás jogi eszközeinek, tehát szakított a pártállamra jellemző utasítás típusú joggal. A törvény szerint a jog a népszuverenitásból, a törvényhozó hatalom akaratnyilvánításából származik. Az egyesülési törvény a rendszerváltás folyamatának egyik határköve. Az 1989 évi VIII. törvény a bizalmi-bizalmatlansági intézményről szól, megteremtve a Kormány parlament előtti közjogi-politikai felelősségét. 7. A Nemzeti Kerekasztal, az 1989 évi XXXI törvény Az érdemi politikai tárgyalások megkezdéséről 1989. június 10-én

írták alá az első megállapodást. A megegyezés lényege, hogy a törvényalkotás nem előzheti meg a politikai megállapodásokat. A Nemzeti Kerekasztal (NEKA) új hatalmi tényezőként lépett elő, a vitatott legitimitású Országgyűlés mellé nőtt fel, alkotmányozó nemzetgyűléssé vált a történelmi lendületben 1989 nyarán. A NEKA tevékenységének történelmi eredménye, hogy az alkotmányosság, a legalitás, a békés átment, a jogállamiság kérdéseiben konszenzus teremtődött. A megbeszélések eredményeként a békés átmenet sarkalatos kérdéseiben kialakult a politikai egyetértés: törvényjavaslat az alkotmány módosításáról, az Alkotmánybíróságról, a pártok működéséről és gazdálkodásáról, az országgyűlési képviselők választásáról, a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvény módosításáról. A köztársasági alkotmány (1989. évi XXXI törvény) jogilag az 1949 évi alkotmány

módosítása, ám a régi szerkezetben teljesen új alkotmányos értékeken nyugvó normatartalom található. Az alkotmányozó 1989 októberében a parlamentáris köztársaság, a független, demokratikus jogállam, a hatalommegosztás, a népszuverenitás, a többpártrendszer, az emberi jogok, a törvények uralmának elveit rögzítette az alkotmányban. 8. Az 1990 évi XL törvény Az 1990. március 25-is és április 8-i választások eredményeként létrejött a legitim, szabadon választott parlament, amely a többpártrendszert kifejező politikai képviselet lett. Az új Országgyűlés 1990. május 2-án tartotta meg alakuló ülését Ekkor jelentették be, hogy a választásokon legtöbb mandátumot szerzett két nagy párt, az MDF és az SZDSZ az ország kormányozhatósága érdekében megállapodást kötött. Ez kijelölte a további alkotmánymódosítások fő irányait: a Kormány alkotmányos pozícióját, a köztársasági elnök státuszát, a kétharmados

törvények körét. A politikai megállapodást megvalósító első alkotmánymódosító törvény (1990. évi XXIX. tv) szerint a miniszterelnököt az Országgyűlés választja, a Kormány többi tagját a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki. A Kormány a miniszterek eskütételével alakul meg. Bevezetésre került a tárca nélküli miniszteri funkció A megállapodást végrehajtó második alkotmánymódosító törvény (1990. évi XL tv) bevezette a kancellárdemokráciát. Ennek lényeg az ún konstruktív bizalmatlansági indítvány, amely a parlament irányából kizárja a kormányválságokat, nem állhat elő 6 kormányozhatatlansági helyzet. Ha a képviselők egyötödének kezdeményezésére a képviselők több mint a fele megvonja a Kormánytól a bizalmat, az új miniszterelnököt megválasztottnak kell tekinteni. Az alkotmányrevízió az 1946. évi I törvénynek megfelelően helyreállította a köztársasági elnök

eredeti státusát. Az alkotmány alapján a köztársasági elnököt az Országgyűlés ötévi időtartamra választja. Az államfői intézményt a megállapodás értelmében a legnagyobb ellenzéki párt képviselője tölthette be. Az Országgyűlés 1990 júniusában egyéb kérdésekben is módosította az alkotmányt: deklarálta, hogy az emberi jogokról rendelkező törvények az alapvető jog lényeges tartalmát nem korlátozhatják. Megszületett a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának intézménye. Az Országgyűlés szabályozta a képviselők jogállását, mentelmi jogát, összeférhetetlenségét, tiszteletdíját. Az 1990. évi LXIII törvény az önkormányzás alanyává a választópolgárok közösségét tette: a választópolgárok a helyi önkormányzást az általuk választott képviselő-testület útján, illetőleg népszavazással gyakorolják. Az 1990 szeptember 30-án és október 14-én megtartott kétfordulós

önkormányzati választások eredményeként létrejött az önkormányzati rendszer. 9. Az alkotmánymódosítások, az új alkotmány ügye Az 1994-es országgyűlési választásokon induló pártok programjaikban szinte kivétel nélkül az új alkotmány megalkotása mellett érveltek. A parlamenti többség gyors alkotmányozási szándékaival szemben az ellenzék kezdettől fogva hangoztatta fenntartásait. 1994 őszén további két kisebb alkotmánymódosító törvény született: megszűnt a kollektív nemzetiségi ombudsman, az Alkotmánybíróság tagjainak száma pedig 15-ről 11-re csökkent. Jelentős módosításnak minősíthető az 1997. évi LIX törvény, amely a népszavazást és népi kezdeményezést alkotmányos intézménnyé tette, pontosította a végrehajtó hatalom megbízatásának megszűnését, továbbá átvezette az alkotmány szövegén az igazságszolgáltatást érintő legfontosabb változásokat. Az 1997 évi XCVIII törvény rögzíti az

országgyűlési és az önkormányzati választások időpontját, amelyeket az előző általános választásokat követő negyedik év április vagy május, illetve – az önkormányzatoknál – október hónapjában kell megtartani. 1994-ben a T. Ház módosította az önkormányzati szervezetrendszert Közjogi szempontból jelentősége van még az ebben a ciklusban született a rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I törvénynek, a választás eljárásáról szóló 197 évi C törvénynek. 10. A magyar „alkotmányos forradalom” jellemzői Magyarországon nem revolúciós, hanem békés, tárgyalásos úton történt az alkotmányos rendszerváltozás. Az alkotmánymódosító törvények elfogadása általában nagy parlamenti konszenzussal történt. Az alkotmány legitimációját érintő kérdés, hogy az alkotmánymódosító törvényeket a mindenkori törvényhozó hatalom, a magyar Országgyűlés fogadta el kétharmados többséggel. Az új

alkotmány hiánya csak az alkotmány formai fogalma szempontjából igaz, tartalmi értelemben Magyarországon új alkotmányos rendszer jött létre, amely megfelel az alkotmányosság klasszikus európai alapelveinek. 7 A JOGFORRÁSOK 1. A jogforrás fogalma A jog forrása a tárgyi jog számára keretet adó jogszabály; másrészt a jogszabály létrehozója, megalkotója. A jog legfontosabb ismérvei közé tartozik az állami eszközökkel történi kikényszeríthetősége. 2. A magyar jogforrások rendszere Elsődlegesen az alkotmány, ennek nyomán pedig a jogalkotásról szóló 1987. évi XI törvény szabályozza, hogy mely állami szervek milyen terjedelemben rendelkeznek jogalkotó hatáskörrel. Jogalkotó szervek: Országgyűlés (törvényt), Kormány (rendeletet), a Kormány elnöke és tagjai (rendelet), önkormányzatok (rendeletet). 3. A jogszabályok Az alkotmány: A legmagasabb szintű jogszabály; minden más jogi norma meg kell, hogy feleljen az

alkotmánynak. Az alkotmány szerint az Országgyűlés megalkotja a Magyar Köztársaság alkotmányát; az alkotmány megváltoztatásához, valamint az alkotmányban meghatározott egyes döntések meghozatalához az országgyűlési képviselők 2/3-nak szavazata szükséges. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik az alkotmány rendelkezéseinek értelmezése, az alkotmányosság megteremtése. Az Alkotmánybíróság általi alkotmányértelmezés ultima ratiónak számít, azaz megfellebbezhetetlen. A törvény: Az Országgyűlés által kibocsátott aktus. Az Országgyűlés törvényben állapítja meg:  a társadalmi rendre (az alkotmányban felsorolt állami szervek működése, a társadalmi szervezetek és az érdekképviseleti szervek jogállása, az országgyűlési és a helyi önkormányzati képviselők választása, a miniszterek és az államtitkárok jogállása, a népszavazás, a bűncselekmények, a büntetések és a büntetés-végrehajtás)  a

gazdasági rendre (a gazdaság működése, a tulajdonviszonyok, az állam kizárólagos gazdasági tevékenysége, az állami pénzügyek)  az állampolgárok alapvető jogaira (az állampolgárság, a személyi szabadság, az egyesülési és gyülekezési jog, a sajtó, a házasság, az öröklés, stb.) vonatkozó szabályokat. A törvények egy részét az Országgyűlés egyszerű többségi szavazattal, más részüket pedig 2/3-os szavazati aránnyal fogadja el. A rendelet: A jogalkotási törvény a rendeletalkotás két vagy három szintjét különbözteti meg: a Kormány rendelete a jogforrási hierarchiában megelőzi a Kormány tagjai által kibocsátott rendeleteket. A rendeletalkotás harmadik szintje az államtitkár rendelkezése A Kormány egész tevékenységéért, benne tagjainak rendeletalkotásáért kizárólag a miniszterelnök tartozik politikai felelősséggel az Országgyűlés előtt. 8 A jogalkotási törvény a jogforrási rendszerben külön

státust biztosít a miniszteri rendeletnek. A Kormány tisztségviselői saját nevükben jogosultak rendelet kibocsátására, amely a miniszteri rendelettel egy szinten helyezhető el a jogforrási hierarchiában. Az önkormányzati rendelet: A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzat önállóan szabályozhatja, illetőleg egyedi ügyekben szabadon igazgathatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket. Döntését az Alkotmánybíróság, illetve a bíróság és kizárólag jogszabálysértés esetén bírálhatja felül. Az önkormányzat rendeletét az önkormányzat hivatalos lapjában, illetőleg a helyben szokásos módon kell kihirdetni. 5. Az Alkotmánybíróság határozatai Az Alkotmánybíróság az alkotmányvédelem legfőbb szerve. Egyéb hatáskörei mellett vizsgálja a jogszabályok alkotmányosságát. Határozatot hoz, amellyel

megsemmisíti az alkotmányellenes jogszabályokat, a törvényt, a rendeletet, az önkormányzati rendeletet és az állami irányítás egyéb jogi eszközeit. 6. Az állami irányítás egyéb jogi eszközei A jogalkotási törvény a normatív aktusok sajátos csoportjaként különbözteti meg az állami irányítás egyéb jogi eszközeit: a) határozat: az Országgyűlés, a Kormány, a kormánybizottságok és az önkormányzatok hozhatnak b) utasítás: miniszter adhat ki c) jegybanki rendelkezés: a MNB elnöke kötelező előírásokat adhat ki d) statisztikai közlemény: a KSH adhat ki e) jogi iránymutatás: az Országgyűlés és a Kormány irányelvet bocsát ki, amelyeket a Magyar Közlönyben kell közzétenni. A miniszter és az országos hatáskörű szerv vezetője irányelvet és tájékoztatót adhat ki. Az irányelv ajánlást ad a jogszabály végrehajtásának fő irányára és módszerére. 7. A bíró alkotta jog A bíróságok az igazságszolgáltatás

szervei. Funkciójuk tehát a jogalkalmazás, s nem a jogalkotás. Jogalkalmazó tevékenységük során azonban olyan helyzetbe kerülhetnek, amikor az adott tényállás s az alkalmazásra kerülő jogszabály nem teljesen fedi egymást. Az életviszonyok és az alkalmazásra kerülő jogszabályok közötti esetleges ellentmondások feloldásában játszik szerepet a Legfelsőbb Bíróság jogfejlesztő tevékenységével. Azon kívül, hogy konkrét ügyekben ítélkezik, az egész bírói tevékenységre befolyást gyakorol. A bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása a Legfelsőbb Bíróság feladata. Ennek ellátása során jogegységi határozatokat és elvi bírósági határozatokat tesz közzé. 8. A jogszabályok érvényessége és hatálya Az érvényesség: Az érvényes jogszabály létrejöttének alapvető feltétele a jogalkotó hatáskör. Ez azt jelenti, hogy az adott szervnek a szabályozás tárgyát képező életviszony rendezésére van

jogszabályban rögzített, jogalkotásra felhatalmazó hatásköre. Alapvető érvényességi kellék, 9 hogy a jogszabály beilleszkedjék a jogforrások hierarchiájába, magasabb rendű jogforrással ne legyen ellentétes, s hogy a rendelet feleljen meg a törvényi felhatalmazásnak. Az általános érvényű jogszabályok kihirdetése nélkül a jogszabályoknak megfelelő magatartás nem várható el. A nem közölt jogforrás rendelkezése szerinti magatartás ugyanis nem várható el a címzettektől. A jogszabály érvényességi kelléke a jogszabály létrehozására vonatkozó eljárási szabályok megtartása. A hatályosság: A jogszabály hatálya általában kiterjed egy ország területén a magánszemélyekre és a jogi személyekre, valamint a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra. Az időbeli hatály arra a kérdésre ad választ, hogy a jogszabály mely időszakban lehet életviszonyok tényleges alakítója. Általános elv, hogy a

jogszabályoknak visszaható hatálya nincs. A jogszabályban meg kell határozni a hatálybalépésnek időpontját, hogy kellő idő maradjon a végrehajtásra való felkészülésre. A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Az országos érvényű jogszabályok kihirdetése a Magyar Közlönyben történik. A jogszabály akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi, vagy ha a jogszabályban meghatározott idő lejár. A területi hatály azt a földrajzi területet jelzi, ahol a jogszabály az életviszonyok tényleges alakítója lehet. A jogszabály személyi hatálya jelenti azoknak a személyeknek a meghatározását, akikre a jogszabály jogokat és kötelességeket hárít. A jogszabályok általában hatályosak az ország területén tartózkodó külföldi állampolgárokra is. Természetesen a külföldön tartózkodó magyar

állampolgárokat is kötelezik a magyar jogszabályok. 9. A jogszabályok kihirdetése, közzététele és nyilvántartása a) A kihirdetés és a közzététel a jogszabályok érvényességének elengedhetetlen feltétele. A jogszabályokat a Magyar Közlönyben kell kihirdetni. A Magyar Közlöny a Magyar Köztársaság hivatalos lapja, a Miniszterelnöki Hivatal szerkeszti. b) A Határozatok Tára hivatalos lap; a kormánynak a határozatait közli. c) A minisztérium az utasítások és a jogi iránymutatások közzététele céljából hivatalos lapot adhat ki (tárcalap). d) A jogszabályok nyilvántartása. A Magyar Közlöny, a Határozatok Tára és az egyes tárcalapok a jogszabályok eredeti és hiteles megismerési forrásai. Eredetiek annyiban, hogy a jogszabályok az említett hivatalos lapokban jelennek meg először. 10. A jogforrási rendszer koherenciája A jogrendszer a jogszabályok összessége. Minden jogszabálynak illeszkednie kell a jogrendszer egészéhez.

A koherencia hiánya enyhébb esetben jogalkalmazási bizonytalansághoz, súlyosabb esetben alkotmányellenességhez vezethet. A legfontosabb koherencia-követelmény a jogszabályi hierarchia érvényesítése, azaz, hogy az alacsonyabb szintű jogszabály ne legyen ellentétes a magasabb szintűvel, végső soron az alkotmánnyal. 10