Irodalom | Tanulmányok, esszék » Porkoláb Ádám - Kafka, Az átváltozás elemzés

Egy novella, vagy kisregény elemzése: Kafka – Az átváltozás Begépelte: Porkoláb Ádám (eredeti írója ismeretlen) (www.poorkyatwhu) Franz Kafka a XX. századi irodalom egyik legjelentősebb újítója, legtöbbet vitatott alkotó személyisége. Német nyelvű regényíró, aki műveiben az emberi lét legmélyebb rétegeit kutatja és tárja fel. Kafka bizarr történetei azt sugallják, hogy maga a világ torzult valószerűtlenné. Az Átváltozás című novella az író művészetének csúcspontja, és a regényhez vezető út egyik állomása. Ez a novella talányos értelmű mű, nem szorítható az egysíkú és egy szempontú elemzés korlátai közé. Kafka több szempontból is látja mindazt, ami művében történik. A főszereplő létének az átváltozásnak az értelmét, jelentését, értékét újabb és újabb oldalról világítja meg. Az író más szemszögből nézi hősét, mint a szereplő környezete. A különféle látásmódok sora a

főszereplőnek önmagáról és a körülményekről alkotott képével egészül ki. Mint Kafka több műve, az Átváltozás is ébredéssel, felébredéssel kezdődik. Ezúttal igen különös ez az ébredés: Gregor Samsa, a kereskedelmi utazóügynök egy reggel szörnyű féreggé változva találja magát ágyában. A hőst váratlanul éri a fantasztikus, értelmetlen és mégis szinte végzetszerű metamorfózis. És szinte kiszorítja megszokott, jól ismert helyzetéből. A hős sorsa sem igazi megrendülést, sem felszabadult nevetést nem vált ki belőlünk. A nevetségesség ott bujkál a sorokban, de elnyomja a nyomasztó érzés és a szánalom. A főhős állapotát szörnyű víziókként éljük át A kafkai hangnem a tragikum és a komikum különleges szinte meghatározhatatlan kombinációja. Jellemző rá a groteszk kettősség, amely át meg átszövi az egész novellát Groteszk ellentmondás feszül például a féreggé vált Samsának és a változatlanul

maradt környezetének viszonyában. Samsa szobája börtönné vált, színtere a hős életének Gregor mindentől és mindenkitől elidegenedve, magára hagyatottan , szeretethiánnyal küszködve, bolyong a tárgyak és környezeti hatások világában. Az író aprólékosan ábrázolja a környezetet. Az olvasónak az a benyomása, hogy a köznapi élet elrendezett felszíne és lényegi csődje ütközik meg ebben a tragikomikus ellenpontozásban. Magában Gregorban is jelentkezik ez a groteszk ellentét A hivatalnoki szemlélet, a haszonelvűség arra készteti, hogy a hivatali főnökének jóindulatát feltétlenül megőrizze. Aggasztó baleseténél is inkább foglalkoztatja az, hogy mit szól majd a főnök, amiért lekéste a vonatot. Gregor Samsa olyan világban él, melyben megszűnt a helyes értékrend, melyben az élet lélektelen mechanizmussorozattá lett, s az ember elvesztette lényegét. A műben nem annyira magára az átváltozás eseményére esik a

hangsúly, mint inkább Gregor, és a rovarlét viszonyára, a hős életének kudarcára. Kafka metaforába sűríti az életcsőd lényegét. Az író továbbfejleszti a „Gregor léte rovarlét, féreglét” metaforát. A túlzás segítségével mutat rá egy látszatrend hazugságaira, Kafka megszenvedett élményeire. Az íróról tudjuk, hogy a számára nyomasztó hivatali munkát nagy gonddal végezte; hogy zsarnoki természetű apjával megromlott a viszonya, hogy betegsége fokozta kisebbrendűségi érzéseit. Ezek a motívumok szorongásos álommá fokozódtak az átváltozásban A tisztes kereskedelemi utazó életének csődjét a rovarléttel együtt járó képzetek érzékeltetik. Az átváltozás úgy is értelmezhető, hogy Samsa a „féregburokban” levő ember módjára érzékel, gondolkodik. Féreg voltát önmaga tapasztalja, de meg is kérdőjelezi „Hát állat ő, hogy ennyire megragadja a zene?.” – fut át az agyán, amikor húga

hegedűjátékát hallgatja A két valóság (emberi és állati) egybejátszása a hős életének groteszk tragikomikumát élezi ki. Samsa az undorító szörnyalakban lelkileg magára talál. Emberibb emberré válik, mint amilyen ember alakban volt. Felismerései a szenvedésben érlelődnek. Az átváltozással járó megpróbáltatások a családtól való elszigetelődés annak az énjének előretörését jelenti, amely eddig háttérbe szorult, mert nem volt rá szükség. Az „agyondolgozott és holtfáradt” család fokozatosan lemond Gregorról, aki a család szégyeneként egyre több gondot okoz, például fölháborítja az albérlőket. A novella ezzel azt akarja bemutatni, hogy az életre, üzletre képtelen ember az életképesek szemszögéből nézve szörnyszülött. Végül is, ha némi önáltatás árán is, de meg kell szabadulni tőle A haszonelvűség és a családi zsarnokság világában felismerhetetlenné válnak a lélek valódi értékei. Az olvasó

többnyire részvéttel követi Samsa vergődését, de ebbe a szánalomba borzadás is vegyül. Gregor Samsa - aki undorító szörnylakot ölt -, maga is belátja, hogy pusztulnia kell, önszántából a családra való tekintettel szenderül halálba. Eltűnésével a család újra, „rendezett” polgári életét éli tovább