Oktatás | Tanulmányok, esszék » Molnárné Bagdy Mónika - A középkori egyetem

SZENT ISTVÁN EGYETEM GÖDÖLLŐ GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KAR HUMÁNTUDOMÁNYI, NYELVI ÉS TANÁRKÉPZŐ INTÉZET PEDAGÓGIA DOCENTÚRA Nevelés - és művelődésfilozófia Dr. Farkas Attila egyetemi adjunktus részére A középkori egyetem Készítette: Molnárné Bagdy Mónika Andragógia szak II. évfolyam levelező 2009/2010. Nevelés – és művelődésfilozófia Tartalomjegyzék Bevezetés. 3 Az egyetemek létrejötte . 3 Európai egyetemek . 4 „Hét szabad művészet” . 5 Universitas, Studium generale magyarázata . 7 Az első lépések az egyetem felé. 8 Befejezés . 10 Felhasznált forrás:. 11 2 Nevelés – és művelődésfilozófia Bevezetés Dolgozatom témájául a középkori egyetemet választottam. Kíváncsi voltam milyen rendszer alapján oktattak, mi volt a filozófiájuk és milyen lehetőségek voltak adottak mindehhez a középkorban. "Kezdetben voltak a városok" - írja Jacques Le Goff -, amelyekkel együtt

született meg a középkori értelmiségi, "mint azon mesteremberek egyike, munkamegosztásba beilleszkedve, megtelepedtek a városokban." akik a kialakuló 1 A középkori egyetem kialakulása az európai kultúrkör egyik legjelentősebb és talán legidőállóbb intézményének a létrejöttét jelentette. Tanárok és diákok együttesen hozták létre azokat a sajátosan működtetett testületeket, amelyek statútumaikkal és adminisztratív gépezetükkel, jól szervezett belső életükkel, pontosan rögzített tanmenetükkel valamint tudományos előmeneteli rendszerükkel máig mintaadói legmagasabb szintű iskoláinknak, az egyetemeknek. Ezekhez hasonlót az úgynevezett klasszikus civilizációk nem produkáltak A görög, a római, illetve a középkori nevelés és oktatás átmeneteit a képzés hasznosságának fokozatos hangsúlyozódása jellemezte. A változás ebben a tekintetben - mondjuk a cicerói doctus oratortól a kolostori, majd

katedrálisiskolákon át az egyetemekig - legalábbis exponenciális. Az antik iskolák távolról sem szakmai karrierre vagy valamely "ars" hivatásszerű művelésére készítettek föl, sokkal inkább a tanuló egész személyiségének, műveltségének, de leginkább "morális lényének" kimunkálására törekedtek. Az egyetemek létrejötte A világ első egyetemei mind európaiak voltak, mivel a régebbi ázsiai és afrikai oktatási intézmények még nem adtak akadémiai fokozatot. Ugyanakkor tudvalevő, hogy magas fokú oktatási intézmények már régebben is léteztek Kínában, Egyiptomban és Indiában - némelyikük még ma is működik. Az első akadémiát Kr. e 387-ben a görög filozófus, Platón alapította Akadémosz ligetében, Athén közelében, ahol a diákjainak filozófiát, matematikát és testnevelést tanított, mintegy előfutáraként a modern európai egyetemeknek. 1 Le Goff, Jacques: Az értelmiség a középkorban,

Magvető, Budapest 1979. 11 3 Nevelés – és művelődésfilozófia Más görög városok is ismertté váltak oktatási intézményeikről: Hippokratész városa, Kos, az orvosi iskolájáról Rodosz, pedig filozófiai iskoláiról. A legismertebb ókori görög "egyetem" az Alexandriai Múzeum és Könyvtár volt. Platón után körülbelül ezer évvel a modern egyetemekhez hasonló intézmények alakultak Perzsiában és az Iszlám világban, nevezetesen a Gundishapuri Akadémia, később, pedig az Al-Azhar Egyetem, Kairó egyeteme. Európai egyetemek A Karoling korszakban arisztokraták gyerekeinek oktatása céljából egy híres akadémiát hoztak létre Charlemagne-ban, hogy segítsék a birodalom vezetéséhez szükséges szakismeretek elsajátítását. Ez már előrevetítette az egyetemek kialakulását a 11 században Európa egyetemei legnagyobb számban, a középkorban, Angliában, Franciaországban, és Itáliában jöttek létre a 10-14. század

első felének folyamán Az első európai középkori egyetemek Bolognában (Itália) és Párizsban (Franciaország) jöttek létre, ahol jogot, orvostudományt és teológiát oktattak. A bolognai iskolában a 10. századtól kezdve tanítottak egyetemmé, pedig 1088-ban avatták Jelentős itáliai egyetem volt még a Modenában és Reggio Emiliában - Emilius által alapított(1175), a vicenzai (1204), az arrezoi (1215), a páduai (1222), a sienai(1240) és a római, La Sapienza (1303), valamint a pizzai(1338) és a ferrarai (1391) egyetemek. Az egyetemeket általában statútummal vagy alapító okirattal hozták létre. A párizsi intézmény 1150 óta egyetem. Franciaországban jóval kevesebb, bár hasonló fontosságú egyetem létesült a 10-14. században Ilyen például a toulouse-i (1229), az avignoni (1303), és az orléansi (1306). Franciaországban a magas presztízsű, elit Grand écoles-ba a legkiválóbb diákok közül is csak azon kevés kiválasztott járhatott,

akik a bölcsész, közgazdasági vagy mérnöki szakon megfeleltek a nagyon kemény felvételi követelményeknek. Angliában a két legfontosabb oktatási intézmény volt az oxfordi egyetem, ahol 1096 óta tanítanak, egyetemmé avatására azonban csak 1167-ben került sor; valamint a cambridge-i, ahol a tanítás már a 12. században megkezdődött, egyetemként azonban csak 1209-től működött. Nagy-Britanniában egy egyetemet parlamenti jóváhagyással vagy királyi okirattal alapíthattak a tudósok tanácsának javaslatára, és csak a legkiválóbbak kaphattak bármilyen diplomát. 4 Nevelés – és művelődésfilozófia Valószínűleg akadtak Itáliában és Franciaországban is szép számmal olyan iskolák, amelyekben egyetemen graduált tanárok az elemi szintet nagyságrendekkel meghaladóan tanították az egyes tudományokat. Bár minden alapjuk meg lett volna a "generale" státusra, mégis - pápai vagy kegyúri licencia híján - a

tizennegyedik század jogi felfogása szerint a studia particularia körébe soroltattak. „Hét szabad művészet” Európában akkor mehetett egyetemre valaki, ha teljesítette a triviumot: a nyelvtan, a retorika és a logika tárgyakat, valamint a kvadriumot, ami az aritmetika, geometria, zene és csillagászat tárgyakból („Hét szabad művészet”) állt össze. Az értelmiségi tehát - legalábbis kezdetben - elsősorban kézművesnek vagy mesterembernek érezhette magát, csakúgy, mint a városlakók többsége. Mestersége értelemszerűen a septem artes liberales (hét szabad művészet/tudomány) művelése, tanítása és alkalmazása volt. Legfőbb szerszámait pedig - saját elméjén kívül - az írott "könyv", valamint az írás, olvasás és tanítás ekkor szükséges kellékei jelentették. Ekkortól a könyv luxuscikkből szerszámmá és áruvá (!), ipari és kereskedelmi cikké lesz. A gyorsabb használat érdekében meg is szaporodnak benne a

rövidítések, megjelenik a lapszámozás és a tartalomjegyzék is. Kis túlzással akár a "kézikönyvek" beszélhetnénk. 2 2 Le Goff, Jacques: Az értelmiség a középkorban 93.old Magvető, Budapest 1979 11 5 Nevelés – és művelődésfilozófia 1. A hét szabad művészet – Kép Herrad von Landsberg (12 század) Hortus deliciarumából A periférián, található területeken az egyetemek alapítása rendszerint a 14. század közepére (Krakkó, Prága) ill. második felére tehetők Magyarország legrégebbi egyetemei az 1367-ben alapított pécsi egyetem és az 1395-ben létrehozott óbudai egyetem voltak, amelyek a török uralomig működtek. (A pécsi egyetemet 1923-ban újra megnyitották.) „A régi épület így nyerhetett új funkciót a 14. században, itt kezdhette meg működését az 1367-ben alapított első magyar egyetem-, vagy legalábbis annak egy része, a jogi fakultás. Mellette épült meg az ún. Aranyos Mária-kápolna,

amelynek a szobortöredékei a budai Zsigmond-kori leletanyag színvonalához mérhetők. Az itteni ásatások során került napvilágra az egyetemalapító Vilmos püspök címere, amelyet a mai egyetem címerként, lógóként egyaránt magáénak vall. A feltárt épületekre védőtető került, a helységekben bemutatandó kiállítás tervei készen vannak, a befejezés, pedig egyre csak húzódik”. 3 2. Pécs Egyetem épülete 3. Vilmos püspök címere Az egyetemek széles körű autonómiát élveztek a középkorban, annak előnyeivel (szabadság), és hátrányaival (állandó összeütközések a helybéliekkel és a világi hatalommal -pl. Villon korában a Sorbonne). 3(Részlet : Dr Font Márta egyetemi tanár írása „A középkori pécsi egyetem helyreállításának problémái „ c. kiadványból 6 Nevelés – és művelődésfilozófia A tanítás módjáról: ekkor alakul ki a mai nagyelőadás-szeminárium rendszer, mivel kevés volt a könyv, a

professzorok 100 (olykor több) diáknak tartottak előadást, s az idősebb diákok ezt magyarázták el szemináriumi keretek közt a kisebbeknek. 4 Universitas, Studium generale magyarázata Magának az egyetem szónak eredendően semmi köze sincs tudományok vagy tanulmányok egyetemességéhez. Az universitas kifejezést a XII századtól kezdődően egészen a XIV. század végéig és a tizenötödik elejéig, igen tág értelemben használták Általában jelölte a közös érdekű és jogi státusú emberek csoportját, magát a csoportosulást, de a mai értelemben vett testületet is. A skála az egyszerű szakmai szervezetektől egészen a törvényhatóságokig terjedt. Az universitas akadémiai kontextusban sem jelentette az egyetem elvont fogalmát, de az egyetemnek, mint entitásnak a megnevezését sem. Egyszerűen tanárok és diákok csoportosulására vonatkozott, és tulajdonképpen azokat a személyeket jelölte, akiket az adott egyetemi szervezet

tömörített. Csak a tizennegyedik-tizenötödik század fordulójától kezdik - a collegium, a congregatio vagy a corpus mintájára - az universitas kifejezést az akadémiai testületek megkülönböztető terminusaként használni. Studium generale: Inkább közelít az egyetemmel kapcsolatos mai felfogásunkhoz a középkori studium és studium generale fogalma. Utóbbi megjelölés kezdetben tökéletesen deskriptív jellegű volt. A kifejezés első fele (studium) a tanulmányok folytatására alkalmas helyet és közeget jelölte, tehát magát az iskolát, a második fele (generale) viszont közvetlenül sem a tanított tárgyak általános vagy univerzális természetére, sem pedig a résztvevők számára nem utalt, mindössze azt fejezte ki, hogy az iskola vonzáskörzete túlnő az adott régión. Hogy kezdetben ez utóbbi jelző elnyerésének mik voltak pontosan a föltételei, az mindmáig vitatott kérdés. A kifejezés a tizenharmadik század nagy részében még

nem rendelkezett pontos technikai és jogi jelentéssel, sőt a század első felében még meglehetősen ritkán is fordult elő. 4 tortenelem. fazekas Hu/uploads/355 doc - 7 Nevelés – és művelődésfilozófia Az első lépések az egyetem felé A tizenegyedik században veszi kezdetét Európában az általános föllendülés, amelyet a rákövetkező évszázad ún. "reneszánsza" koronáz meg, és amelynek hatásai a későbbi középkori tudományosság valamennyi területén, nyomon követhetők. Az 1033-as esztendő már-már szimbolikus jelentőségű, hiszen amellett, hogy Krisztus halálának ezredik évfordulóján a 33 évvel korábban egyszer már elmaradt világvége utolsó látványos ígérete volt, Anselmusnak, a skolasztika atyjának, az első már nem kompilátor skolaszta tudósnak és szentnek is a születési dátuma. 4. Anselmus Ez az időszak, mint az utolsó nagy éhínségek ideje, az ezredévi apokalipszis egyik záró jelenete

Európában. A tizedik századot Európa saeculum obscurumának szokás nevezni Az ezredforduló egy szegény, kifosztottnak tűnő, éhínség ostromolta, gyéren lakott, ám relatíve mégis túlnépesedett, bűntudattól áthatott, járványoktól szenvedő, éhező és félelemben élő Európát mutat. A karolingok rövid életű rendje utáni zűrzavarban csak lassan eszmél rá Európa, hogy mégiscsak túlélte a millenniumra várt világvégét. A normannok letelepednek, a magyarok felveszik a keresztséget, a szaracénokat is sikerül kissé távolabb tartani. Anyagi és szellemi kincseik révén a nehéz időkben a túlélés lehetséges bárkái a kolostorok voltak. Ezeknek iskolái - az olyan szabályt erősítő kivételektől eltekintve, mint amilyen a karoling reneszánsz idején a rövid életű schola palatina volt - a tanulás és 8 Nevelés – és művelődésfilozófia általában a művelődés kizárólagos fórumaivá lettek, mégpedig úgy, hogy inkább

csak magukba zárták, de nem vagy csak igen szűk körben terjesztették a tudományt. Az ezredforduló utáni évszázadban azonban sorra tűnnek fel azok a jelesebb iskolák, amelyek a konszolidáció teremtette szabadabb mozgási lehetőségek hatására szinte sarkallják a mobilitásra magát a tudományt, annak diákjait, tanárait és eszméit egyaránt. A dialektikával foglalkozókat philosophi, sophistae, de leginkább peripatetici néven kezdik emlegetni, ami tartalmilag és formailag egyaránt kifejezi attitűdjüket. Besate-i Anselmus maga vette fel az Anselmus Peripateticus nevet. Az első tartós, már teoretikusan sem érdektelen, középkori vita teológusok és filozófusok között azonnal kezdetét is veszi, és a jól ismert, ám kissé leegyszerűsítő címkével ellátott dialektikusok-antidialektikusok mozgalmává válik. Ennek tágabb értelemben szereplőjének kellene tekintenünk szinte minden jelentősebb gondolkodót a korszakban, a chartres-i

Fulbertustól az említett Anselmus Peripateticuson és a legismertebb ellenpólusokat képviselő tours-i Berengariuson és Petrus Damianuson át, többek között Lautenbachi Manegoldon és Lanfrancuson át egészen Anselmusig és Roscellinusig. Az újonnan alapított beci kolostori iskolának 1042-tõl 1062-ig húsz éven át Lanfrancus volt a vezetője. 5. Lanfrancus Ez idõ alatt tett szert az iskola a Tours-ban működőhöz hasonló hírnévre, és vált annak egyik fontos szellemi ellensúlyává is. Míg az előbbiben Berengarius a dialektikusok élén a "per omnia ad dialecticam fugere" elvével mindent - még az oltáriszentség misztériumát is - a dialektika kése alá kívánt vetni, melynek eredményeképpen például kétségbe vonta, hogy a 9 Nevelés – és művelődésfilozófia consecratio során a kenyér és a bor valóban Krisztus testévé és vérévé változhatna, addig itt Lanfrancus a dialektika és a filozófia "óvatosabb"

használatát, mindenekelőtt a hittitkok tiszteletben tartását hirdette. Utóbbi véleménye szerint így a filozófia sokat segíthet a hitigazságok kifejtésében és elfogadtatásában is. Álláspontjával mérsékelte az antidialektikusok szintén szélsőséges felfogását, mely szerint az emberi tudományok eredendő fogyatékosságuk folytán - kissé leegyszerűsítve - egyáltalán nem is használhatóak a hit dolgaiban, következésképpen e területről száműzendőek. Fő előharcosukként többek között a remetéből ostiai püspökké lett szentet, Petrus Damianust (1007-1072) szokás emlegetni. 5 Befejezés Szerintem a középkori egyetemek fejlődésének kezdeti szakaszára jellemző a látszólagos tevékenység e mögött azonban olyan erők működtek, amelyek törvényszerűen vezettek az egyetemek kialakulásához. A középkor legtekintélyesebb egyeteme a párizsi és a bolognai időrendben is az első alapítók közé tartoztak. A két

intézmény az egyetemi szervezet évszázadokig élő és alkalmazott modelljét teremtette meg. Amit örökül hagytak az tiszteletre méltó és becsülendő. 5 Ferencz Sándor: A középkori egyetem 10 Nevelés – és művelődésfilozófia Felhasznált forrás: 1. 2. 3. 4. Ferencz Sándor: A középkori egyetem Le Goff, Jacques: Az értelmiség a középkorban 93.old Magvető, Budapest 1979 11 http://hu.wikipediaorg/wiki/H%C3%A9t szabad m%C5%B1v%C3%A9szet Részlet : Dr Font Márta egyetemi tanár írása „A középkori pécsi egyetem helyreállításának problémái „ c. kiadványból 5. tortenelem fazekas Hu/uploads/355 doc – 11