Gazdasági Ismeretek | Vállalkozási ismeretek » Ertsey-Nábrádi - Vállalkozási alapok

VÁLLALKOZÁSI ALAPOK SZERKESZTETTE: DR. ERTSEY IMRE DR. NÁBRÁDI ANDRÁS CAMPUS KIADÓ DEBRECEN 2003 1 Szerkesztette: DR. ERTSEY IMRE DR. NÁBRÁDI ANDRÁS Lektorálta: DR. BORSOS JÁNOS DR. PFAU ERNŐ Szerzők: DR. BAI ATTILA 23; 24; 312 fejezet DR. ERTSEY IMRE 5 fejezet DR. FELFÖLDI JÁNOS 34 fejezet FENYVES VERONIKA 5. fejezet DR. GÁLYÁSZ JÓZSEF 136 fejezet GRASSELLI NORBERT 4. fejezet KOTORMÁN ANNAMÁRIA 3.11 – 313; 32 fejezet DR. NÁBRÁDI ANDRÁS 11; 12; 13; 14 fejezet NAGY ANDRIÁN 1.31 – 135; 21; 22 fejezet DR. POSTA LÁSZLÓ 33 fejezet 2 1. A vállalkozás 6 1.1 A vállalkozás fogalma, a fogyasztói igény, a piac valamint a vállalat fogalma 6 1.2 A vállalkozások jellege és formája 9 1.3 A vállalkozások típusai, megalapítása, létrehozása 13 1.31 Egyéni vállalkozás

14 1.32 Mezőgazdasági őstermelő 16 1.33 Családi gazdaság 19 1.34 Gazdasági társaságok 22 1.341 Közkereseti társaság 23 1.342 Betéti társaság 24 1.343 Korlátolt felelősségű társaság 25 1.344 Részvénytársaság 27 1.345 Közös vállalat 31 1.346 Egyesülés 32 1.35 Szövetkezet 32 1.36 Sajátos termelői szerveződések 34 1.4 A vállalkozások működése 42 1.41 A vállalkozás működésének jogi háttere 42 1.42 A vállalkozások irányítása

42 1.43 A vállalkozás finanszírozásának alapesetei 44 1.44 Vállalkozás növekedése 48 1.45 A vállalkozás hanyatlása 50 1.46 A vállalkozás megszűnése 52 2. Kalkulációs alapfogalmak 55 2.1 A hozam és a termelés értéke 55 2.11 A hozam és a kibocsátás 55 2.12 A termékek csoportosítása 56 2.13 Hozamérték, árbevétel 56 2.14 Termelési érték 57 2.15 Az árak típusai 57 2.16 A termelési érték kategóriái 59 2.17 A termelési érték növelésének módjai 59 2.2 A ráfordítás,

a termelés költsége 60 2.21 A ráfordítás fogalma 60 2.22 A termelési költség 60 2.23 A költségek fajtái és csoportosítása 61 2.24 Az önköltség számítása 63 2.3 A jövedelem, a jövedelem kategóriái 64 2.4 Hatékonyság, jövedelmezőség 69 3 3. A vállalkozás működésének feltételei, termelési eszközök 72 3.1 A befektetett eszközök 73 3.11 A befektetett eszközök értékelése 73 3.12 A befektetett eszközök csoportosítása, főbb jellemzőik 74 3.13 A tárgyi eszközök éves költségei 76 3.131 A tárgyi eszközök amortizációja 77 3.132 A tárgyi eszközök

fenntartása 79 3.14 A beruházások 79 3.2 A forgóeszközök 92 3.21 A forgóeszközök csoportosítása a termelés szakaszaihoz való kapcsolat szerint 92 3.22 A forgóeszközök csoportosítása a termelésben betöltött szerep alapján 93 3.23 A forgóeszközök csoportosítása a számviteli nyilvántartások alapján 93 3.24 A forgóeszközök körforgása 95 3.25 A forgóeszköz szükséglet nagyságát befolyásoló főbb tényezők 96 3.26 A forgóeszköz lekötés és szükséglet meghatározása 99 3.3 A termőföld, mint a mezőgazdasági termelés erőforrása 100 3.31 Művelési ágak és azok jellemzői 101 3.32 Termőföld vásárlása,

bérlete 103 3.33 Földjáradék (bérleti díj) – földár összefüggései 106 3.34 A termőföld értékelése 108 3.35 Bérleti formák 110 3.4 Humánerőforrás-gazdálkodás 113 3.41 Az emberi erőforrás és befolyásoló tényezői 113 3.42 Az emberi erőforrás gazdálkodás (EEG) területei 114 4. Vállalkozások belső és külső kapcsolatrendszere 123 4.1 A vállalkozások belső kapcsolatai 123 4.11 Tulajdonosok 124 4.12 Menedzserek 125 4.13 Alkalmazottak 126 4.2 Vállalkozások külső kapcsolatai 126 4.21 Állami gazdaságpolitika

128 4.211 Történeti áttekintés 129 4.212 A közgazdasági szabályozás alapesetei 130 4.213 A kormány szerepe a gazdaságpolitika kialakításában 130 4.214 Minisztériumok 131 4.215 Egyéb szabályozó szervezetek 132 4.216 Vállalati döntéshozatalt befolyásoló külső csoportok 134 4.217 Nemzetközi szervezetek 135 5. A gazdaságstatisztika alapjai 137 5.1 A statisztikai információs rendszer és annak működése 137 4 5.2 A gazdaságstatisztika fogalma, feladata, szemléletmódjai 146 5.3 Osztályozások, vállalati regiszter 149 5.4 A nemzetgazdasági mérlegrendszer 155 5.5 Pénzügyi elszámolások, pénzügyi mérlegek 161 Felhasznált irodalom

165 5 1. A vállalkozás Ebben a fejezetben megismerhetjük a vállalkozás fogalmát, létrejöttének szükséges és elégséges feltételeit, a vállalat definícióját. Bemutatjuk az összefüggéseket a vállalati jelleg és az üzemelési forma között, részletezve egyben a legfontosabb előnyöket és hátrányokat, amelyek az egyes csoportokra jellemzők. Ismertetésre kerülnek a vállalkozások típusai, az egyéni és társas vállalkozások, valamint a szövetkezetek megalapításának alapvető gazdasági összefüggései. A fejezet végén kitérünk a sajátos termelői szerveződésekre is. 1.1 A vállalkozás fogalma, a fogyasztói igény, a piac valamint a vállalat fogalma A vállalkozás sajátos kategória a magyar szóhasználatban egyszerre jelent gazdasági tevékenységet és szervezeti keretet. Elsőként ismerjük meg a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos definíciót. Üzleti vállalkozás alatt, olyan emberi

tevékenységet értünk, amelynek alapvető célja a fogyasztói igények kielégítése nyereség elérésével. A vállalkozás tehát emberek által végzett tevékenység, melynek fő mozgató rugója a nyereség elérése. Kimondhatjuk azt is, hogy minden vállalkozás nyereség érdekelt, a nyereség az, amely a vállalkozás fenntartásához a bővített újratermeléshez elengedhetetlen szükséges eszköz. A vállalkozásban megjelenik az is, hogy fogyasztói igényeket kell, hogy kielégítsen. Mi is a fogyasztói igény? Fogyasztói igény alatt olyan termék vagy szolgáltatás iránti szükségletet értünk, amelyért fizetőképes kereslet jelenik meg a piacon. A definícióból is következik, hogy minden vállalkozás vagy meglévő, vagy a jövőben fellépő szükséglet kielégítését végzi. A fogyasztói igény meghatározásában megjelenik a piac fogalma is. 6 A piac tulajdonképpen nem más, mint az a képzeletbeli terület, ahol a termék vagy

szolgáltatás gazdát cserél. Ez a piac lehet rendkívül kicsi, pl bolhapiac, de piacnak hívjuk egy település zöldség-, gyümölcs- vagy virág piacát, beszélünk regionális, területi piacról is, országhatáron belüli, földrajzilag kiterjedtebb, pl. európai, vagy világméretekben megjelenő ún. világpiacról is Függetlenül a piac nagyságától minden vállalkozás arra törekszik, hogy terméke vagy szolgáltatása gazdát cseréljen jövedelem elérése mellett. A vállalkozások definíciójánál rögzítenünk kell azt is, hogy milyen eszközzel, munkaerővel történik az új érték előállítása. Mindezek alapján bővíthetjük a vállalkozás definícióját: Vállalkozás alatt saját vagy idegen eszközökkel és munkaerővel, jövedelemszerzési céllal hosszútávon végzett gazdasági tevékenységet értjük. A vállalkozások közös jellemzői Minden vállalkozás szervezetileg elkülönült. formailag önálló A szervezetileg elkülönülés

még a legegyszerűbb egyéni vállalkozásokra is jellemző. A vállalkozó külön kell, hogy kezelje a vállalkozási tevékenysége során megjelenő bevételeket és a felmerülő költségeket. Ez akkor is érvényes, ha pl. az egyéni vállalkozónak van főállású munkaviszonya. Egyéni vállalkozásából is, főállású munkaviszonyából is származik bevétele, illetve jövedelme, a kettőt viszont minden esetben külön kell kezelni, és külön kell a jövedelmek után adózni. A formai önállóság azt jelenti, hogy minden vállalkozás egyben „cég” is. Önálló névvel rendelkezik, amely a jelenlegi fennálló jogszabályok értelmében országhatáron belül nem lehet egyforma egy másik vállalkozáséval. Önálló cégének nevében a vállalkozás tulajdont szerezhet, szerződést köthet, perelhet és perelhető, vagyis jogalanyisággal rendelkezik. A jogalanyiság független attól, hogy a cég egyszemélyes, vagy társas vállalkozás. A

vállalkozásra jellemző az is, hogy létrehozói vagy létrehozója biztosítja, vagy biztosítják a megalakuláshoz, a működés megkezdéséhez szükséges anyagi feltételeket. A hatályos jogszabályok értelmében minden vállalkozás létrehozásakor valamilyen nagyságú alaptőkével vagy törzstőkével kell, hogy rendelkezzen. Ezt a tőkét az alapítóknak kell rendelkezésre bocsátani, amely tőke lehet készpénz és ún. apport is 7 Apportnak nevezzük azokat a dologi, vagyoni tárgyakat, vagy szellemi terméket, amely piacképes értékkel rendelkezik. Mint ahogy az eddigiekből is kiderült, minden vállalkozás nyereségorientált. A nyereség viszonylag egyszerűen megfogalmazható, melynek lényege az, hogy a termék vagy szolgáltatás előállításához szükséges költségeknél magasabb áron történjen az értékesítés. Az értékesítés és a költség különbsége tulajdonképpen a nyereség, amelyről részletesen a 2. fejezetben ejtünk szót

Más megítélés azonban az, hogy minden vállalkozás ugyan nyereségorientált, de a lehető legtöbb eszközt felhasználja arra, hogy kimutatásaiban a nyereséget legális úton csökkentse. Ugyanis a nyereség adóköteles Az állam a rendelkezésére álló szabályozó eszközökkel arra törekszik, hogy a vállalkozások nyereségét megadóztassa azért, hogy olyan közcélú tevékenységet tudjon finanszírozni, mint pl. az oktatás, honvédelem, egészségügy, stb Minden vállalkozás a nyereség reményében kockáztat. Kockáztatja az alapítók befektetéseit, a vállalkozásban résztvevők jövedelmét, viszont a vállalkozások különböző formái kockázatvállalás szempontjából eltérőek. Amikor csak természetes személyek hoznak létre vállalkozást, van olyan forma, mely esetben az alapítók teljes vagyonukkal felelnek a vállalkozás során vállalt kötelezettségekért. Ezt nevezzük korlátlan felelősségvállalásnak. Olyan forma is

elképzelhető, amikor minden egyes tag teljes vagyonával felel, ezt nevezzük egyetemleges felelősségnek. Létezik olyan kockázatvállalás is melynek során az alapítók csak a vállalkozásban elhelyezett tőkéjükkel felelnek a kötelezettségvállalásért, ezt nevezzük korlátolt felelősségnek. A korlátolt felelősség elnevezés megtévesztő. Ugyanis tisztáznunk kell: a vállalkozás, mint önálló cég, az teljes vagyonával felel a vállalt kötelezettségekért, viszont az alapító tagok csak a vállalkozásba fektetett tőkéjük mértékéig. A magyar jogrend a vállalkozások két nagy csoportját különbözteti meg. Az egyik az ún. jogi személyiség nélküli vállalkozások kategóriája, a másik a jogi személyiségű vállalkozások csoportja. A jogi személyiség gazdasági értelemben egy magasabb elismertségi szintet jelent. Egyes tevékenységeket, pl. csak jogi személyek végezhetnek így bankjegy nyomtatás, pénzintézeti tevékenység,

veszélyes vegyszerek, gyógyszerek készítése, stb. A tevékenység elismerésén túl a jogi személyt megkülönbözteti az is, hogy az elvileg korlátlan élettartalmú. A hivatalos megfogalmazás szerint a jogi személy fogalma a következő: 8 Jogi személy az az önálló érdekkel bíró állandó jellegű kollektíva, amelynek önállóságát – a képviselő szerv által képviselt – szervezet testesíti meg és amely az államilag elismert cél érdekében gazdálkodási önállósággal és ehhez tapadó vagyoni felelősséggel tevékenykedik. 1.2 A vállalkozások jellege és formája A vállalati jelleg és az üzemelési forma kapcsolatára négy alapvető kategóriát állíthatunk fel. Első: az egyszemélyes társaság. Az egyszemélyes társaság, ahogy neve is jelzi, egyetlen tulajdonosból áll. Előnye ennek a vállalkozási jellegnek a szervezet egyszerűsége. A törvény nem ír elő semmilyen megkötöttséget az egyszemélyes vállalkozás

szervezeti felépítése során, viszonylag könnyen megalakítható, nem jogi személyiségű vállalkozási forma. Jellemzője, hogy a tulajdonos a törvényi keretek betartása mellett szabadon dönthet gazdasági tevékenységéről, munkaidő beosztásáról, a vállalkozásban képződött eredmény felhasználásáról. A legtöbb országban, így Magyarországon is az egyszemélyi tulajdonú vállalat a nagyobb vállalkozásokkal szemben adózási előnyökkel rendelkezik. Hátránya viszont hogy az egyszemélyi tulajdonú vállalat vagy vállalakozás korlátozott élettartalmú. Korlátozott élettartam miatt az egyszemélyű vállalkozásokkal szemben, érthetően nagyobb a bizalmatlanság. Gondoljunk csak arra, hogy a vállalkozó megbetegedésével, pl. a szerződésben vállalt kötelezettséget nem tudja teljesíteni. Az is problémát jelenthet, hogy az egyszemélyes vállalkozásnál a tulajdonos nem tud megfelelni minden elvárásnak. Nincs pl. kellő ismeret

számviteli elszámolásokról, vagy adózásról, vagy marketingfogásokról, stb. Az egyszemélyes vállalkozásoknál problémát jelenthet a jó alkalmazottak megtartása. Ugyanis, ezen kisvállalkozások esetében nem áll rendelkezésre olyan mértékű tőke, amely a fejlesztést elősegítené. Emiatt is az ilyen vállalkozásoknál nehézségek jelentkeznek a tőke növelésére. Az egyszemélyi tulajdonú vállalkozások formája jelenleg Magyarországon a következőkre terjed ki. Egyéni vállalkozás, mezőgazdasági őstermelő és sajátos rendelkezés értelmében a családi gazdaság. A vállalati jelleg szerint a második nagy csoportot a tulajdonos társulás alkotja. Itt már legalább két tulajdonos köt szerződést arra, hogy közösen végez önálló név alatt gazdasági tevékenységet. A tulajdonos társulásra is 9 jellemző még a viszonylagosan könnyű megszervezési, alapítási procedúra. Előnye továbbá, hogy egyesíti a társak tehetségét,

amely egyaránt értendő a szellemi kapacitásra és az anyagi tehetségre is. Az egyszemélyű vállalkozással szemben itt már jóval több tőke állhat rendelkezésre, következésképp a fejlődés növekedés esélye nagyobb, mint azt az egyéni vállalkozásnál láthattuk. A társulási formák hátrányaként megemlíthető viszont, hogy a hatalom megosztott. A különböző vállalkozási formák esetében eltérő döntési, szavazási jogkörrel rendelkeznek a tagok, de mindegyik tag rendelkezik valamilyen jogkörrel. Vagy a paritásos elv érvényesül, miszerint egy tag egyenlő egy szavazat, vagy az alapítói tőke arányában történhet a szavazás. Ez utóbbi a legelterjedtebb a társas vállalkozások között. Mint ahogyan említettük, minden vállalkozás valamilyen mértékű alaptőkével vagy törzstőkével jön létre. A társulási formáknál törvény egyes esetekben már rendelkezik ennek minimális mértékéről, pl. Kft, Kht minimum 3 millió forint

A társulási formáknál eltérő a kötelezettség illetve felelősségvállalás. Van olyan, ahol korlátlan és egyetemleges felelősség érvényesül, van olyan is, ahol korlátolt felelősség is megjelenik. A mai magyar jogrendben az alábbi formák alkotják a társulásokat: közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság, közhasznú társaság. A vállalkozási formák harmadik nagy csoportja a közös vállalkozás. Közös vállalkozásoknak az a jellegzetessége, hogy már meglévő cégek hoznak létre egy új szervezetet, amely szervezet önálló névvel és tevékenységi körével végzi gazdasági tevékenységét. Közös vállalkozást alapvetően két célból hoznak létre. Az első esetben, amikor nyereségorientált cégek azért hoznak létre egy új szervezetet, hogy abban a szervezetben olyan tevékenységet lássanak el, amely nem nyereségtermelő, vagy más szóval non-profit érdekeltségű. Ilyen tevékenységek, pl.

piackutatás, közös anyagkönyvelés, nyilvántartásvezetés, bérszámfejtés, kutatásfejlesztési tevékenység A második esetben már tisztán a nyereség elérése és fokozása a fő cél a közös vállalkozás megalapításánál. A jelenlegi gyakorlat szerint a közös vállalkozások megjelenési formája Magyarországon az egyesülés és a közös vállalat. A vállalkozások negyedik egyben legnagyobb méretű vállalkozási formáját a közösségi vállalkozások alkotják. A közösségi vállalkozásokra egyaránt jellemző az, hogy érvényesül a tagok korlátozott felelősség vállalása, a korlátlan élettartamra történő megalapítás, valamint a nagyobb esély a tőke növelésére. A közösségi vállalkozásokat a jogi 10 szabályok erősen kötik, illetve befolyásolják. Megszervezése, létrehozása a legnehezebb, illetve a legbonyolultabb a vállalkozások között. A megalapításhoz szükséges alaptőke nagysága szintén a legnagyobb, pl.

részvénytársaság esetében minimum 20 millió forint. A közösségi vállalkozásokra jellemző az, hogy nagyon sok tulajdonosa lehet. A tulajdonlást ún. jogokat megtestesítő értékpapír fejezi ki (részvény, részjegy). Az értékpapír gazdája egyben a közösségi vállalkozás tulajdonosa is. Jellemzője továbbá, hogy minden közösségi vállalkozás egyben egy összetett felépítésű szervezet, melyben a tagok érdekeinek és tőkéjük védelmének érdekében több önálló irányító és ellenőrző egység működik. Ezekről részletesen a következő fejezetben fogunk szót ejteni A mai magyar gyakorlatban a közösségi vállalkozások kategóriájában a részvénytársaság és a szövetkezet sorolható be. Mielőtt részletesen megismernék az egyes vállalkozások specialitásait, térjünk ki a vállalat fogalmára. Van-e különbség vállalat és vállalkozás között? A köznapi szóhasználatban ma már nagy különbséget nem tudunk a kettő

között tenni, de talán sejthetjük, hogy a vállalat valamilyen nagyobb méretű vállalkozás, ahol több ember dolgozik és nagyobb tőke áll rendelkezésre a gazdasági tevékenység végzésére. Tulajdonképpen igaza is lehet annak, aki ezt állítja, de a pontosság és a szabatosság miatt definiáljuk magát a vállalatot is. A vállalat - általában a jogi személyiséggel rendelkező - üzleti vállalkozás, szervezeti kerete. A jogi személyiség utal arra, hogy egy magasabb elismertségű vállalkozásról van szó, és azt is, hogy a vállalat egyben egy sajátos gazdasági tevékenységet végző szervezeti kategória. A vállalkozások csoportba sorolása és rendszerezése a magyar törvények szerint Amint az eddigiekből is kiderült a vállalkozásokat különböző szempont szerint csoportosíthatjuk egyéni, társas, jogi személyiségű, jogi személyiség nélküli, stb. Az 11 sz táblázat a vállalkozásokat az előbb említett szempontok szerint

csoportosítja. 11 1.1 sz táblázat Megnevezés A vállalkozások rendszerezése társas vállalkozás egyszemélyi tulajdonú gazdasági szövetkevállalkozás társaságok zetek jogi személyiség jogi személy nélküli egyéni vállalkozás mezőgazdasági őstermelő családi gazdaság közkereseti társaság betéti társaság korlátolt felelősségű társaság, közhasznú társaság Részvénytársaság Egyesülés közös vállalat Szövetkezet Az egyes vállalkozások népszerűségét jól reprezentálja az, hogy jelenleg Magyarországon hányat alapítottak, illetve működik a gazdasági élet területén. Létszámát tekintve az egyéni vállalkozások a meghatározóak Az új évezred statisztikai kimutatásai szerint mintegy 660 ezer egyéni vállalkozás működik Magyarországon. Sajátos egyszemélyi vállalkozásnak minősíthető a mezőgazdasági őstermelő. Az évenként megújított regisztrációnak megfelelően számuk 1-1,1 millió körül

alakul. 2002. óta létezik a családi gazdaság, mint speciális mezőgazdasági vállalkozási kategória, számuk az elmúlt évben 20 ezer körüli volt. A jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok is rendkívül elterjedtek és népszerűek Magyarországon. A betéti társaságok száma megközelíti a 180 ezret, a közkereseti társaságok száma mintegy 35-40 ezer. A jogi személyiségű gazdasági társaságoknál legnépszerűbb a Kft. Számuk 160170 ezer körül alakult a 2000-es években Közös vállalat, illetve egyesülés viszonylag kevés van Magyarországon 1100-1300-ra tehető a számuk. A közösségi vállalkozás kategóriájába sorolt részvénytársaság illetve szövetkezetek száma nagyságrendileg megegyezik, mindkettő esetében 8000 körüli a vállalkozások száma. 12 1.3 A vállalkozások típusai, megalapítása, létrehozása A vállalkozások létrehozásának alapvetően két lehetőségét különböztetjük meg. Vagy új céget

alapítunk, vagy már működő vállalkozást vehetünk meg. Vagyis új társaság megalakulásáról, vagy átalakulásról beszélhetünk. Úgyis létrejöhet egy új vállalkozás, ha egy korábban meglévő átalakul, új tulajdonba kerül. Ez utóbbi esetben az új vállalkozás megszerzi jogelődjének vagyonát, rendelkezik mindazon jogokkal és terhelik mindazon kötelezettségek, melyekkel a jogelőd cég rendelkezett. Milyen gazdasági tevékenységre célszerű vállalkozást létrehozni? A válasz természetesen egyszerű, olyanra, ami eredményességgel működtethető. Viszont az is ismeretes, hogy nem minden vállalkozás tud tevékenységének megkezdését követően hatékonyan és jövedelmezően gazdálkodni. Ennek kivédését jelentheti az, ha ún Franchise rendszer keretében kezdi el valaki vállalkozását. Mi az a franchise? Franchise alatt komplex rendszer eladását értjük márkanév használattal, eszköz beszerzés és anyagellátási lehetőséggel,

betanítással, megállapodott üzleti területen, szigorú előírások alapján a franchise-t adó felügyelete mellett. Vagyis miről van szó? Arról, hogy már egy jól bevált üzletláncolatba belépve, átvéve annak szervezeti kereteit, finanszírozási rendszerét, irányítási metodikáját, viszonylagosan sikeresebben indíthatunk el egy új vállalkozást. A franchise-nak két nagy alaptípusát különböztetjük meg. Az első a termék és védjegy használat átadása mellett történő vállalkozás. Ezen belül további 3 típust különböztetünk meg, így a licensz vásárlás, ami nem más, mint a gyártási jog megszerzése, termék használati díj mellett. A második az ún. dealer, amely termék vagy szolgáltatás kizárólagos eladási jogát jelenti egy adott földrajzi területen, a harmadik pedig a koncesszió, amely szintén kizárólagos jogok átadását jelenti egy adott termékpálya vagy szolgáltatás folyamatában. A franchise rendszer második,

egyben legátfogóbb és integrált tevékenységét jelenti, az ún. üzleti franchise. Ez esetben a frachise-t adó a vállalkozás egészére 13 kiterjedően integrálja és felügyeli a gazdasági tevékenységet. Ilyen üzleti franchise a jól ismert Mcdonald’s hálózat. Vállalkozások alapítása természetesen új ötletek megvalósítására, termék bevezetésére, szolgáltatás nyújtására is lehetséges, sőt ez inkább elterjedt a magyar gyakorlatban. Az egyszemélyi tulajdonú vállalkozásokat kivéve az új üzleti vállalkozás társasági szerződéssel vagy alapító okirattal hozható létre. Minden vállalkozás rendelkezik önálló adószámmal, KSH számmal, társadalombiztosítási számmal, minden vállalkozás megalapításának jogosságát a cégbíróság hivatott ellenőrizni. Minden vállalkozásnak rendelkeznie kell valamelyik pénzintézetnél vezetett önálló elszámolási számlával, minden vállalkozás valamilyen szinten kötelezett

tevékenységének eredményességéről kimutatást vezetni, és azt az adóhatóságnak bemutatni. Az egyes vállalkozásokkal kapcsolatos alapítási specialitásokról a fejezet következő részeiben térünk ki. Az általános bemutatást követően ismerjük meg részletesen is az egyes vállalkozási formákat. 1.31 Egyéni vállalkozás Egyéni vállalkozást minden 18. életévét betöltött, szerződéskötésre jogosult magyar állampolgár indíthat, aki állandó lakhellyel rendelkezik, cselekvőképes és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából. (Mellettük azonban a devizajogszabályok szerint külföldinek minősülő külföldi állampolgárok is alapíthatnak egyéni vállalkozást, ha külön törvény rendelkezései értelmében önálló vállalkozóként gazdasági célú letelepedésre jogosultak.) Az egyéni vállalkozói tevékenység folytatásához - mezőgazdasági termelőtevékenység és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatás

kivételével kizárólag egyéni vállalkozói igazolványra van szükség. Vállalkozói igazolványt a vállalkozás székhelye szerint illetékes területi okmányirodákban lehet váltani. Az igazolvány kiváltásához személyi igazolvánnyal, hatósági erkölcsi bizonyítvánnyal, és a tevékenység folytatásához szükséges szakhatósági engedéllyel kell rendelkezni. Amennyiben a tevékenység képesítéshez kötött, úgy annak meglétét a vállalkozónak igazolnia kell, továbbá nyilatkozatot kell tennie, hogy vele szemben kizáró okok nem állnak fenn. 14 Az okmányirodában a kérelmező helyett az érintett szervezetektől az erre a célra létrehozott számítógépes rendszer útján közvetlenül, haladéktalanul megkérik az egyéni vállalkozó adószámát, szükség esetén adóazonosító jelét, valamint statisztikai számjelét. Az adóhatóság az adóazonosító számot, a Központi Statisztikai Hivatal pedig a statisztikai számjelet - a

megállapításukhoz szükséges adatok megérkezésétől számított 5 napon belül - köteles megküldeni az okmányirodába. Az okmányiroda a vállalkozói igazolványban tájékoztatja az egyéni vállalkozót a nyilvántartási számról, melyet a vállalkozással összefüggő minden iratán fel kell tüntetnie. Az adószám birtokában az egyéni vállalkozói igazolványhoz kötött tevékenységet folytató adózó a vállalkozói igazolvány kézhezvételétől számított 15 napon belül az adóhatósághoz írásban köteles bejelenteni a könyvvezetésének módját, valamint ha az nem azonos az adózó székhelyével vagy lakóhelyével, akkor iratai őrzésének helyét és levelezési címét is. Egy személynek csak egy egyéni vállalkozása lehet, és az egyéni vállalkozás folytatásával egyidejűleg nem lehet gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja sem. Vállalkozása keretein belül viszont többféle tevékenységet is folytathat és ehhez több

telephellyel, fióktelephellyel is rendelkezhet. Az egyéni vállalkozó köteles székhelyét, nyílt árusítású üzletét, termelő-, szolgáltató egységét az ott folytatott alapvető tevékenységre utaló cégtáblával megjelölni. A cégtáblán fel kell tüntetni az egyéni vállalkozó nevét, az üzlettől, termelő-, szolgáltató egységétől eltérő helyen levő székhelyét. Az egyéni vállalkozó személyes közreműködése törvényileg előírt, de annak mikéntjét, mértékét és módját maga döntheti el. A vállalkozó korlátozás nélkül alkalmazhat kisegítőt, bedolgozót, alkalmazottat, középfokú szakoktatási intézményi tanulót és segítő családtagot. (Segítő családtagnak minősül a közeli hozzátartozó, az élettárs, az egyeneságbeli rokon házastársa, a házastárs egyeneságbeli rokona, valamint a testvér házastársa.) Az egyéni vállalkozás megszűnik, ha a vállalkozó igazolványát visszaadja, meghal, vagy

cselekvőképességét elveszti, illetve ha azt a kiállító visszavonja, mert olyan körülmény merült fel, amely az igazolvány kiállítását eleve kizárná, vagy a vállalkozó a jogszabályban előírt kötelezettségeinek külön felszólításra sem tett eleget. A vállalkozó 15 a vállalkozás megszűnése előtt vállalt kötelezettségeiért mindenkoron teljes vagyonával, korlátlanul felel. Az egyéni vállalkozó a székhelye szerint illetékes cégbíróságtól kérheti, hogy a cégjegyzékbe egyéni cégként jegyezzék be. Az egyéni cég nem jogi személy. A bejegyzés előnye abban rejlik, hogy a cégjegyzék közhitelesen tanúsítja az egyéni cég bejegyzett adatait, valamint, hogy a bejegyzett cégnév cégoltalom alatt áll. Az egyéni cég a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá vagy egyszemélyes részvénytársasággá is átalakulhat. Az egyéni

vállalkozóvá válás költségei1: • az egyéni vállalkozói igazolvány kiváltásához 5000 forintos illetékbélyeg szükséges, • az egyéni vállalkozói igazolvány kiadására irányuló kérelemhez csatolandó hatósági erkölcsi bizonyítvány kiállításának díja 2000 Ft, • egyéni cég esetén a cégbejegyzési eljárás illetéke 15 000 Ft, • egyéni cég bejegyzése esetén a közzétételi költségtérítés 10 000 Ft, • a cégjegyzés valódiságának tanúsításához aláírási címpéldány szükséges, melynek elkészítéséért kb. 1000 forintot kell fizetni a közjegyzőnek. 1.32 Mezőgazdasági őstermelő A mezőgazdasági őstermelő kategóriáját 1997. január elsején vezették be. A ma érvényben lévő jogszabályok alapján őstermelő lehet minden 16. életévét betöltött magánszemély, aki saját gazdaságában, a vonatkozó törvényben felsorolt termékek előállítását nem egyéni vállalkozóként végzi, és ennek

igazolására őstermelői igazolvánnyal rendelkezik. Általános szabály, hogy az őstermelővé válás állampolgárságtól független, tehát hazánk területén ilyen tevékenységet végző, ebből jövedelmet szerző külföldi magánszemély is lehet őstermelő. Az őstermelői igazolványt a földművelésügyi hivatalok falugazdászai állítják ki. Egy személy egyszerre csak egy őstermelői igazolvánnyal rendelkezhet. Az első kiváltás, valamint az elveszett vagy megsemmisült 1 2003. nyarán 16 igazolvány pótlása 1000 forintba kerül, az érvényesség meghosszabbítása ingyenes. A kiváltáshoz személyi igazolványra és adóazonosító kártyára van szükség. Ekkor adatnyilvántartó lapot töltenek ki, amelyen meg kell nevezni a személyes adatokon kívül azon földterületek (saját vagy bérelt egyaránt) helyrajzi számát, nagyságát és művelési ágát, amelyen a gazdálkodás folyik. Ez a lap a falugazdásznál marad A hologrammos

biztonsági matricával ellátott igazolványhoz értékesítési betétlap tartozik, melyen megtalálható a terület nagysága és művelési ága. Nyilatkozni kell a saját gazdaságban várhatóan termelt termékekről is. Mivel a mezőgazdasági őstermelő kifejezetten adójogi kategória, amire az SZJA törvény szabályai vonatkoznak, csak olyan mezőgazdasági tevékenységet lehet végezni, amelyet a törvény kifejezetten megenged. Lehetőség van egyéni vagy közös őstermelői igazolvány kiváltására is. Közös őstermelői igazolványt a magánszemély a vele egy háztartásban élő családtagjával, családtagjaival együttesen tett nyilatkozattal igényelhet. (Ebben a vonatkozásban családtagnak minősül az őstermelő házastársa, egyenesági rokona – ideértve az örökbefogadott mostoha és nevelt gyermekét, örökbefogadó, mostoha- és nevelőszülőjét is). Az együttes nyilatkozat feltétele, hogy minden egyes családtagnak az őstermelői

jövedelem megállapítása és az általános forgalmi adózás tekintetében is ugyanazt az adózási módot kell választania. A közös őstermelői tevékenység időszakában egymással munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban nem állhatnak, a segítő családtagra vonatkozó rendelkezéseket együttesen alkalmazhatják. A családtagok egybehangzó nyilatkozata, illetve hozzájárulása alapján a közös őstermelői igazolványt annak a nevére kell kiállítani, akit a családtagok megneveztek. A közös igazolványban fel kell tüntetni a többi együttes nyilatkozatot adó családtag azonosító adatait is. A közös igazolvánnyal működő őstermelők jelentős preferenciákat élveznek. Bevételeiket és – tételes költségelszámolás esetén – költségeiket úgy kell megállapítani, hogy a közösen elért összes bevételt, illetve összes költséget osztani kell a családtagok számával. A bevételek és költségek igazolása

bármelyikük nevére kiállított bizonylat alapján történik. A külön őstermelői tevékenységet folytató családtagoknak egymástól függetlenül kell eleget tenniük adókötelezettségüknek. (Kvancz, 2003.) 17 A közös őstermelői igazolvány előnyei: • Nem kell külön figyelmet fordítani arra, hogy kinek a nevére adják le a terméket, terményt. • A vásárlásoknál nincs jelentősége annak, hogy a családtagok közül kinek a nevére szól a számla. • A családtagok között egyenlő arányban oszlik meg a jövedelem, így azt személyenként nem kell külön számon tartani. Hátrányai: • Az őstermelői igazolvány csak egy példányban áll rendelkezésre a családban. • A közös őstermelői igazolvánnyal való termelésnél előírás, hogy a jövedelem egyenlően oszlik meg a családtagok között, nem lehet „irányítani” a bevétel és a költség családtagok közötti megoszlását. A mezőgazdasági őstermelőnek tevékenysége

megkezdésekor nyilatkoznia kell, hogy bevételeit milyen adózási forma alapján kívánja elszámolni az adóhatóság felé. Adózóként a 12 sz táblázatban felsorolt adózási módok egyikét választhatja jövedelmének megállapítására: 1.2 sz táblázat Az őstermelők által választható adózási módok 6 millió Ft árbevétel alatt: 6 millió Ft árbevétel felett: • Kistermelői átalányadózás • 10%-os költséghányad • 10%-os költséghányad • Tételes költségelszámolás • Tételes költségelszámolás Forrás: Kvancz, 2003. A magánszemélyeknek a döntés meghozatalakor meg kell becsülniük, hogy a mezőgazdasági őstermelésből származó árbevételük az adott évben hogyan fog alakulni. A 10%-os költséghányadot és a tételes költségelszámolást – a várható bevétel nagyságától függetlenül – bárki választhatja, a kistermelői átalányadózást viszont csak azok, akiknek az őstermelői tevékenységből származó

bevételük nem haladja meg a 6 millió forintot. 18 A 1.3 sz táblázatban összegezve láthatóak az előbbiekben kifejtett adózási módokból származó előnyök és hátrányok: 1.3 sz táblázat Az egyes őstermelői adózási formák előnyei és hátrányai Előnyök Hátrányok 10%-os költséghányad • • • • • a költségekről nem szükséges számla nincs költségnyilvántartás adókedvezményeket lehet igénybe venni egyszerű, könnyen alkalmazható nincs árbevételi felsőhatár • • • • • a teljes bevétel 90%-a jövedelemnek számít a veszteség nem határolható el nem szolgáltat információt a gazdálkodónak bizonyos árbevétel felett nem célszerű alkalmazni a tényleges költségek nem számolhatóak el Kistermelői átalányadózás • • • • a termelési költségekről nem szükséges számla nem kell a költségeket nyilvántartani egyszerűen alkalmazható minimális a nyilvántartása • • • • a

veszteség nem határolható el a kedvezményeket nem lehet igénybe venni az árbevétel felső határa 6 millió forint diktált a jövedelem meghatározása Tételes költségelszámolás • • • • • • számla nélkül is elszámolható költség • a veszteség elhatárolható kedvezményeket lehet igénybe venni • a jövedelmet a gazdálkodó „irányítja” • a tényleges adófizetés határa kitolódik nincs árbevételi felső határ a költségeket gyűjteni, nyilvántartani szükséges minimális szakértelemre van szükség szükséges nyilvántartásokat vezetni Forrás: Kvancz, 2003. 1.33 Családi gazdaság A gazdálkodó család és a családi gazdaság széles körben elterjedt fogalmak, amelyeket ennek ellenére meglepő módon mégis igen nehéz meghatározni. 19 A vállalkozások jellegét tekintve megállapítható, hogy a családi gazdaság (vagy családi vállalkozás) egy speciális vállalkozási forma, önálló kategória, amely

jellegéből adódóan szerveződhet akár egyéni vállalkozás, akár tulajdonos társulás formájában is, attól függően, hogy a benne résztvevők mely szervezeti keretet tartják kedvezőbbnek. Közelebbről megvizsgálva a családi gazdaság elnevezés igen tág fogalmat takar. Általánosan elmondható, hogy a családi kapcsolatokra és erőforrásokra épülő vállalkozás, ahol szorosan összefonódik a gazdaság és a háztartás, valamint az árutermelés és a saját fogyasztás. Egy szülőket, gyerekeket és esetenként további rokonokat magába foglaló egység, amely a gazdaságot, mint termelő egységet birtokolja és működteti. A termelő tevékenységet végző család tulajdonában van a tőke nagy része. A termelés saját tulajdonú termőföldön éppúgy folyhat, mint bérelt területeken. A munkát a család és a rokonság végzi, de bérmunka alkalmazása sem ritka. Az erőforrásoktól függően a családi gazdaságokra az eltérő méret,

termelési szerkezet, és az össztermelésen belül eltérő arányú árutermelés a jellemző. (Alvincz – Varga, 2000) A legújabb meghatározást azonban a kormány által elfogadott, a családi gazdaságok létrehozásáról, nyilvántartásba vételéről, működéséről, valamint kiemelt támogatásukról szóló 326/2001. (XII30) számú kormányrendelet alapján adhatjuk. A családi gazdaság legfeljebb 300 hektár nagyságú termőföld tulajdonával, illetőleg haszonbérletével, használatával rendelkező gazdálkodó család valamennyi termőföldje, az ahhoz tarozó leltárban megjelölt ingatlan és ingó vagyontárgyak (épület, építmény, mezőgazdasági berendezés, felszerelés, gép, állatállomány, készlet, stb.) hasznosításával legalább egy családtag teljes foglalkoztatásán és a többi családtag közreműködésén alapuló gazdálkodási forma, amelynek keretében érvényesülhetnek a családi tradíciók is. A családon belül az

érdekazonosság jellemző, amely alapja a gazdaság továbbfejlesztésének és versenyképesebbé tételének. A családi gazdaság mezőgazdasági tevékenységet (növénytermesztés, kertészet, állattenyésztés, halászat, haltenyésztés, szaporítóanyag termesztés, vadgazdálkodás, erdőgazdálkodás, vegyes gazdálkodás) és kiegészítő tevékenységet (falusi turizmus, agroturizmus, kézműipari tevékenység, fűrészáru-feldolgozás, elsődleges élelmiszer-feldolgozás, a 20 mezőgazdasági tevékenység során keletkezett melléktermékek, növényi és állati eredetű hulladékok hasznosítása és nem élelmiszer célú feldolgozása, valamint az ezekből a termékekből keletkezett termékek közvetlen termelői értékesítése) folytathat. A családi gazdaságnak a családi gazdálkodón kívül (aki élethivatásszerűen foglalkozik mezőgazdasági, illetve mezőgazdasági és kiegészítő tevékenységgel) még legalább egy tagjának

(közreműködő családtag) kell lennie. A maximális létszám nincs meghatározva, de a tagok csak a gazdálkodó szűk családjából (házastárs, élettárs, gyerek, szülő) kerülhetnek ki. Nem lehet tag a gazdálkodó testvére, apósa, anyósa, menye, veje. Azok a családok, akik a 326/2001. (XII30) számú kormányrendelet alapján családi gazdaságként regisztráltatják magukat, 2001. január 1-től jogosultak az általános agrártámogatásokon túl többlettámogatásokra és plusz kamattámogatásra. Termőföld vagy tanya értékesítése esetén elővásárlási jog, bérbeadása esetén előhaszonbérleti jog illeti meg. A nyilvántartásba vételt a családi gazdaság központja szerint illetékes megyei (fővárosi) FM Hivatalnál, a leendő családi gazdálkodónak és családtagjainak közösen kell kezdeményezni. (Nagy, 2002) A családi gazdálkodóként való nyilvántartásba vételhez szükséges: • a családi gazdálkodó nyilatkozata, hogy a

gazdálkodást élethivatásszerűen kívánja végezni és legkésőbb 2005. január 1 - től más kereső foglalkozást nem végez, munkaviszonnyal, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonnyal nem rendelkezik, • legalább középfokú mezőgazdasági végzettség, ennek hiányában igazolt, legalább 3 éven át folytatott mezőgazdasági termelő tevékenység, • a családi gazdálkodó nyilatkozata arról, hogy lakóhelye legalább 3 éve a családi gazdaság központjaként megjelölt településen van, • őstermelői illetve egyéni vállalkozói igazolvány, valamint adóbevallás, • nyilatkozat arról, hogy a családi gazdasághoz tartozó termőterületek bejelentett adatai megegyeznek az ingatlanok földhasználati lapján szereplő adatokkal, • vagyoni, elszámolási viszonyokról szóló szerződés, valamint az ehhez kapcsolódó vagyonleltár. 21 Az FM Hivatal törli a nyilvántartásból a családi gazdálkodót, ha: • a nyilvántartás feltételei

nem állnak fenn, • a gazdálkodó család tulajdonában, használatában lévő földterület nagysága meghaladja a 300 hektárt, • a gazdálkodó család tagja meghal, és a túlélő családtagok nem jelentik be, hogy folytatni kívánják a gazdálkodást, • az állami támogatás igénybevételéhez a támogatás szempontjából lényeges körülmény tekintetében valótlan adatot szolgáltatott, • a nyilatkozata ellenére 2005. január 1 után nem szüntette meg más kereső foglalkozását, • a gazdálkodó saját kérésére. 1.34 Gazdasági társaságok A gazdasági társaság üzletszerű gazdasági tevékenység folytatására jön létre, önálló cégnévvel rendelkezik. Gazdasági társaság alapítói, tagjai külföldi és belföldi természetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok lehetnek. A gazdasági társaság alapításához - a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság kivételével legalább

két tag szükséges. Természetes személy egyidejűleg csak egy gazdasági társaságban lehet korlátlanul felelős, kiskorú személy pedig egyáltalán nem lehet korlátlanul felelős tag. Közkereseti és betéti társaság nem lehet másik gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja. Egyszemélyes gazdasági társaság – ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik – nem lehet gazdasági társaság egyedüli tagja, illetve részvényese. A társasági formák előnye, hogy egyesíti a tagok szellemi tehetségét, és anyagi lehetőségeit. Ezáltal szélesebbek az ületi lehetőségeik, és nagyobb irántuk a partnerek körében kialakult bizalom. A gazdasági társaságok a cégbejegyzés időpontjától kezdődően jönnek létre. A cégbejegyzési kérelem benyújtásától a cégbejegyzésig terjedő időszakban ún. előtársaságként folytatják gazdasági tevékenységüket Az előtársaság – nevében szerepeltetve a „bejegyzés alatt" megjegyzést

– szerződéseket köthet, működhetnek a szervezeti egységei, a vezető tisztségviselői képviselhetik a társaságot. Ezen időszak alatt nem hozhatók azonban stratégiai döntések: nem módosítható a társasági 22 szerződés, a tagok személyében nem következhet be változás, a társaság nem alakulhat át, jogutód nélkül nem szűnhet meg, illetve nem kezdeményezhető tag kizárására irányuló per. Az előtársaság a cégbejegyzéssel egyidejűleg automatikusan teljes jogú társasággá válik. Ha a cégbíróság a társaság bejegyzését elutasítaná, az előtársaság működését köteles haladéktalanul beszüntetni és elsősorban vagyonával felel ezen időszak alatt vállalt kötelezettségeiért. Ha ez nem lenne elegendő, akkor a vezető tisztségviselők korlátlanul és egyetemlegesen felelnek az általuk kötött szerződésekért. 1.341 Közkereseti társaság A közkereseti társaság olyan nem jogi személyiségű gazdasági társaság,

amelyben a tagok csak természetes személyek lehetnek, akik korlátlan és egyetemleges felelősség mellett közös gazdasági tevékenységet folytatnak, és az ehhez szükséges vagyont a társaság rendelkezésére bocsátják. (Ebből kifolyólag közkereseti társaság tagja csak 18 életévét betöltött, azaz nagykorú személy lehet.) Az alapításhoz legalább két tag kell, akik a tevékenységhez szükséges vagyont a vállalkozás rendelkezésére bocsátják. Ebben a társasági formában a tagoknak személyes közreműködési kötelezettségük van, amit azonban viszonylag tágan lehet értelmezni. Megfelel a törvényi előírásoknak a társaság érdekében kifejtett bármely tevékenység, pl. a társaság vezetésében való részvétel, a tevékenység szervezése, menedzseri feladatok ellátása vagy a társaság képviselete. A társaságot a tagok vagyoni hozzájárulásával alapítják meg. A hozzájárulás után a tagok sem kamatot, sem használati díjat

nem kapnak. A hozzájárulást csak a társaságból való kilépéskor vagy kizáráskor, illetve a társaság megszűnésekor kérhetik vissza. A közkereseti társaságot is társasági szerződéssel hozzák létre, melyben definiálják a társaság tagjainak jogait és kötelezettségeit is. Lefektetik továbbá a taggyűlés működésének szabályait, ezen belül meghatározzák, hogy a szavazások vagyonarányosan történnek-e, vagy minden tag egyenlő, tehát egy-egy szavazattal rendelkezik a taggyűlésben. 23 A közkereseti társasági forma előnyei között említhetjük meg, hogy nincs minimálisan előírt alaptőke, viszonylag egyszerűen vezethető, és a jogi előírások száma sem túl nagy. Azoknak ajánlható, akik alacsony vagyoni hozzájárulás mellett kívánnak társaságot létrehozni, és fontos számukra, hogy minden tag rendelkezzen képviseleti jogosultsággal. Általában családi vagy kisvállalkozások számára ajánlott forma, amelyben a

kölcsönös bizalomra alapul a gazdasági tevékenység. Különösen fontos ez, hiszen minden tag köteles valamilyen vagyoni szolgáltatásra, és a társaság kötelezettségeiért a tagok magánvagyonukkal is felelnek. 1.342 Betéti társaság A betéti társaság olyan jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, melyben a tagok közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget úgy, hogy legalább egy tag felelőssége korlátlan. Az ilyen tagot a társaság beltagjának nevezik, s ha több beltag van, valamennyi felelőssége korlátlan és egymással egyetemleges. Nem lehet betéti társaság korlátlanul felelős tagja olyan személy, aki más vállalkozásban szintén korlátlanul felelős tag (pl. más betéti társaság beltagja, közkereseti társaság tagja, vagy egyéni vállalkozó). A beltagon kívül a társaságnak legalább egy kültagja kell, hogy legyen. A kültag gyakorlatilag csak vagyoni befektető, a társaság

tartozásaiért csupán a bevitt vagyonával felel. Üzletvezetésre és a társaság képviseletére nem jogosult. (Kivétel, ha a társaság nevében a kültag neve is szerepel, de ekkor felelőssége szintén korlátlan.) A betéti társaság saját cégneve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető. A betéti társaság alapításához társasági szerződés szükséges, melyet valamennyi tagnak alá kell írnia, és azt közokiratba kell foglalni, vagy ügyvédnek kell ellenjegyeznie. A szerződésben többek között meg kell határozni a tagok által esetlegesen vállalt személyes közreműködés módját, tartalmát, továbbá – amennyiben a társasági szerződés a tagok gyűléséről is rendelkezik – annak szabályait. A tagok a társaság részére vagyoni betét (pénzbeli vagy nem pénzbeli) szolgáltatására kötelesek, ami értelemszerűen a társaság vagyonává válik. 24 Minimális

alaptőke nincs kikötve, a tagok szavazati aránya a taggyűlésben minden esetben vagyonarányos. A betéti társaságban fennálló tagsági jogviszony megszűnik: • ha a tag vagyoni hozzájárulását felhívás ellenére sem teljesítette, • a tagok közös megegyezésével, • a tag kizárásával, • rendes felmondással, • azonnali hatályú felmondással, • a tag halálával vagy jogutód nélküli megszűnésével. A tagsági jogviszony megszűnésére más lehetőség nincs. A vagyoni betét átruházásával nem kerülhet sor a tagság megszüntetésére. Ez azt is jelenti, hogy a betéti társaságban nincs üzletrész, nincs tehát tagsági jogokat megtestesítő forgalomképes jog. Tagsági jogviszonyát bármelyik tag három hónapra írásban felmondhatja. A többi tag a felmondási időt legfeljebb további három hónappal meghosszabbíthatja. A rendes felmondáson túlmenően tagsági jogviszonyát bármely tag írásban, azonnali hatállyal is

felmondhatja, ha a társaság valamely más tagja a társasági szerződést súlyosan megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a vele való együttműködést vagy a társaság céljának elérését nagymértékben veszélyezteti. A felmondás okát ilyenkor meg kell jelölni. Megszűnik a betéti társaság, ha a társaságból valamennyi beltag vagy valamennyi kültag kiválik. A társaság tagjainak ilyen esetben három hónap áll rendelkezésre új tag felvételére, vagy – ha legalább ketten maradtak, – közkereseti társasággá való átalakulásra. 1.343 Korlátolt felelősségű társaság A korlátolt felelősségű társaság (Kft.) a tagok előre meghatározott összegű törzsbetéteiből álló törzstőkével alakuló gazdasági társaság, amelynél a társasággal szemben a tagok kötelezettsége csak a társasági szerződésben vállalt vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki, a társaság tartozásaiért a tagok – néhány

kivételtől eltekintve – nem felelnek. Kft-t egy, vagy több tag alapíthat Egy alapító esetén egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságról beszélünk. 25 A társaság törzstőkéjének minimális összege 3 millió forint, melynek legalább 30%-át, azaz 1 millió forintot pénzbeli betétként, míg a fennmaradó összeget nem pénzbeli betétként (apportként) jegyezhetnek. Az egyes törzsbetétek összege nem lehet kevesebb százezer forintnál. Amennyiben valamely tag a vagyoni hozzájárulását a társasági szerződésben foglalt teljesítési határidő után írásbeli felszólítás ellenére 30 napon belül elmulasztja teljesíteni, tagsági viszonya automatikusan megszűnik és a mulasztásából eredő kárért – így az elmaradt haszonért is – a társaság felé helytállni tartozik. A Kft. bejegyzése után a társaság vagyonából a tagokat megillető hányadot és tagsági jogaikat az üzletrész testesíti meg. Minden tagnak csak egy

üzletrésze van, másik önálló üzletrész megszerzése esetén az eredeti üzletrész az átvett értékével növekszik. Egy üzletrésznek több tulajdonosa is lehet, ők a társasággal szemben egy tagnak számítanak, a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek, jogaikat pedig közös képviselőjük útján gyakorolják. A társaság fennállása alatt a tag által teljesített vagyoni hozzájárulás nem követelhető vissza, a tag csak osztalékra tarthat igényt, illetve üzletrészét értékesítheti. Az üzletrész a társaság tagjaira szabadon átruházható, kívülálló személyre történő átruházás esetén a tagot, a társaságot és a taggyűlés által kijelölt személyt elővásárlási jog illeti meg. A társasági szerződés az üzletrész kívülálló személyre való átruházását a társaság beleegyezéséhez kötheti, illetve annak adásvételi jogcímen kívüli, pl. ajándékozás útján történő elidegenítését

megtilthatja, vagy korlátozhatja. A Kft. legfőbb döntéshozó szerve a taggyűlés A taggyűlés akkor határozatképes, ha azon legalább a törzstőke fele képviseltetve van. A taggyűlés egyebek mellett dönthet a társasági szerződés módosításáról, a társaság székhelyének, telephelyének, fióktelepének és tevékenységi körének módosításáról. A taggyűlésen történtekről és a hozott határozatokról jegyzőkönyvet kell vezetni. A társaság vezetésével kapcsolatos teendőket az ügyvezető látja el. Ügyvezető csak természetes személy lehet, ezen feladatot személyesen kell ellátni, képviseletnek nincs helye. Az ügyvezető a taggyűlés hozzájárulása, vagy a társasági szerződés engedélye hiányában nem szerezhet részesedést, illetve nem lehet vezető tisztségviselő az általa vezetett társaságéval azonos tevékenységet folytató más gazdálkodó szervezetben. További összeférhetetlenségi ok, hogy a felszámolás 26

elrendelését követően 3 éven át nem lehet más társaságnál vezető tisztségviselő az, aki a felszámolás elrendelését megelőző két éven belül legalább egy évig a felszámolt társaságnál ügyvezető volt, feltéve, hogy ügyvezetővé nem a felszámolás elkerülése érdekében választották. Az ügyvezető e minőségében a tagok, illetve munkáltatója által nem utasítható, míg az általános képviseleti és cégjegyzési jogosultsággal bíró vezető állású munkavállalót (cégjegyzőt) az ügyvezető utasíthatja. Felügyelő bizottság létrehozása csak ötvenmillió forintnál nagyobb törzstőkéjű társaság esetében kötelező. A társasági szerződés az ügyvezető megválasztását, visszahívását és díjazásának megállapítását, valamint egyes jogügyletek jóváhagyását a felügyelő bizottságra ruházhatja át. A társaság üzletrész tulajdonosainak – eredményes működés esetén – osztalékot fizethet. Abban az

esetben, ha osztalékfizetés következtében a társaság saját tőkéje nem érné el a társaság törzstőkéjét, a tagoknak még akkor sem fizethető osztalék, ha adott évben a társaság felosztható eredményre tett szert. Osztalékelőleg fizetésére pedig csak akkor van lehetőség, ha a közbenső mérleg alapján valószínűsíthető, hogy az éves osztalék kifizetésének a fentiek szerint nem lesz akadálya. Ha a Kft. egymást követő két évben nem rendelkezik az előírt jegyzett tőkének megfelelő összegű saját tőkével és a tagok a második év beszámolójának elfogadásától számított három hónapon belül a szükséges saját tőke biztosításáról nem gondoskodnak, kötelesek elhatározni olyan gazdasági társasággá való átalakulást, amelynél a törvény a jegyzett tőke legkisebb mértékét nem határozza meg. A korlátolt felelősségű társasági forma választása azoknak ajánlott, akik közepes mértékű vagyoni

hozzájárulás mellett szeretnének vállalkozni, de saját vagyonukkal nem kívánnak a társaság tartozásaiért felelősséget vállalni. 1.344 Részvénytársaság A részvénytársaság (Rt.) olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével 27 (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a részvényes kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért – néhány kivételtől eltekintve – a részvényes nem felel. Az Rt. részvényesek vagyoni hozzájárulásából keletkező alaptőkéje nem lehet kevesebb húszmillió forintnál. A részvényesek vagyoni hozzájárulása pénzbeli hozzájárulásból illetve az Rt. tulajdonába adott nem pénzbeli hozzájárulásból áll. A pénzbeli hozzájárulás összege alapításkor nem lehet kevesebb az alaptőke harminc

százalékánál és tízmillió forintnál. Az alaptőke fennmaradó összege nem pénzbeli betétben szolgáltatható. Amennyiben valamely részvényes a vagyoni hozzájárulását az Rt. alapítását szabályozó szerződésben foglalt teljesítési határidő után az ügyvezetés – igazgatóság - írásbeli felszólítása ellenére 30 napon belül elmulasztja teljesíteni, tagsági viszonya automatikusan megszűnik és a mulasztásából eredő kárért – így az elmaradt haszonért is – a társaság felé helytállni tartozik. A részvénytársaság zártkörűen vagy nyilvánosan működik. Zártkörűen működik az a részvénytársaság, amelynek részvényei nyilvános forgalomba hozatalra nem kerülnek. Nyilvánosan működik az a részvénytársaság, amelynek részvényei részben vagy egészben nyilvánosan kerülnek forgalomba hozatalra. Ennek megfelelően Rt zártkörű, vagy nyilvános eljárással alakulhat. Mindkért formánál kötelező előírás a

társaság vagyonának, az alaptőkének részvényesek általi rendelkezésre bocsátása. Zártkörű alapítás során az alapítók arra vállalnak kötelezettséget, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság valamennyi részvényét maguk átveszik, külső személyek az alapításban nem vehetnek részt. A nyilvánosan működő részvénytársaság nyilvános eljárással, részvényjegyzés útján alapítható. A részvényjegyzés az alapítási tervezetnek megfelelően, az abban foglaltakkal megegyező módon történik. Az alapítók az alapítási tervezetet az értékpapírokra vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően elkészített tájékoztató részeként kötelesek közzétenni. A tájékoztatónak tartalmaznia kell minden, a kibocsátó piaci, gazdasági, pénzügyi, jogi helyzetének és annak várható alakulásának a befektető részéről történő megalapozott megítéléséhez szükséges adatot. 28 A részvényjegyzés a jegyzési

ív aláírásával történik. A részvényjegyző köteles az általa jegyzett összeg legalább tíz százalékát az alapítók által megjelölt módon a jegyzéssel egyidejűleg befizetni. Az alapítás meghiúsul, ha a részvénytársaság tervezett alaptőkéjét megtestesítő valamennyi részvényt vagy – az alapítási tervezet ilyen rendelkezése esetén – a jegyzési minimumnak megfelelő számú részvényt a részvényjegyzésre megállapított zárónapig nem jegyezték le, kivéve, ha a részvényjegyzést jegyzési garanciavállalás biztosítja. Az alapítók az eredményes részvényjegyzés zárónapjától számított hatvan napon belül kötelesek megtartani az alakuló közgyűlést. Az alakuló közgyűlés feladata, hogy megállapítsa a részvényjegyzés eredményességét, döntsön a túljegyzés elfogadásáról vagy visszautasításáról, kivéve, ha az alapítók az alapítási tervezetben ezt a jogot maguknak tartották fenn, elfogadja a

társaság alapszabályát, és megválassza az első igazgatóságot, a felügyelő bizottságot és a könyvvizsgálót, kivéve, ha az alapítók az alapítási tervezetben ezt a jogot maguknak tartották fenn. A részvény valamely részvénytársaságban fennálló tagsági jogokat és kötelezettségeket megtestesítő értékpapír, amely bemutatóra szóló vagy névre szóló lehet. A részvényt nyomdai úton vagy ún dematerizált értékpapírként vagyis értékpapírszámla útján történő kibocsátás és nyilvántartás útján lehet előállítani. A zártkörűen működő részvénytársaság részvényei, csak névre szóló részvények lehetnek, a nyilvánosan működő Rt. névre szóló és bemutatóra szóló részvényt is kibocsáthat. A bemutatóra szóló részvény – tulajdonosának megjelölése nélkül – szabadon átruházható. A névre szóló részvény eltérő törvényi rendelkezés hiányában ugyancsak szabadon átruházható, a

zártkörűen működő részvénytársaság alapító okirata azonban a részvény átruházását e törvény rendelkezései szerint korlátozhatja, illetve a részvénytársaság beleegyezéséhez kötheti. A nyomdai úton előállított névre szóló részvény átruházása a részvény hátoldalára vagy a részvényhez csatolt lapra (toldatra) írt teljes vagy üres forgatmány útján történik. A dematerializált részvény átruházására kizárólag értékpapír-számlán történő terhelés, illetve jóváírás útján kerülhet sor. Ezen részvénynél az értékpapír tulajdonosának azt kell tekinteni, akinek számláján az értékpapírt nyilvántartják. 29 Az egyes részvénytípusokon belül eltérő fajtájú részvények bocsáthatók ki. Ezek lehetnek törzsrészvény, elsőbbségi részvény, dolgozói részvény, és kamatozó részvény. A részvényes köteles az Rt-nek a cégjegyzékbe való bejegyzésétől számított egy éven belül a

részvények teljes névértékét, illetve kibocsátási értékét befizetni, a nem pénzbeli hozzájárulást pedig az Rt. bejegyzési kérelme benyújtásáig rendelkezésre bocsátani. Az Rt fennállása alatt a részvényes az általa teljesített vagyoni hozzájárulást nem követelheti vissza. A részvényesnek joga van a részvénytársaságnak a számviteli jogszabályok szerint számított adózott eredménye közgyűlés által felosztani rendelt, részvényei névértékére jutó arányos hányadára (osztalék). A részvényes az osztalékra csak a már teljesített vagyoni hozzájárulása arányában jogosult. A közgyűlés az osztalék kifizetéséről az igazgatóságnak a felügyelő bizottság által jóváhagyott javaslatára, a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásával egyidejűleg határozhat. Nem fizethető osztalék, ha ennek következtében a részvénytársaság saját tőkéje a számviteli jogszabályok szerint számított módon nem

érné el a részvénytársaság alaptőkéjét. Minden részvényes jogosult a közgyűléseken részt venni, felvilágosítást kérni és észrevételt tenni. A részvényes jogosult indítványt tenni és szavazati joggal rendelkező részvény birtokában szavazni. A részvényhez fűződő szavazati jogot általában a részvény névértéke határozza meg. Az Rt. legfőbb szerve a közgyűlés, amely a részvényesek összességéből áll. Kizárólagos hatáskörébe tartozik különösen: az alapító okirat megállapítása és módosítása, az igazgatóság tagjainak, továbbá a felügyelő bizottság tagjainak és a könyvvizsgálónak a megválasztása, visszahívása, díjazásának megállapítása, a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása, ideértve az adózott eredmény felhasználására vonatkozó döntést is. Döntés osztalékelőleg fizetéséről, döntés a részvények típusának átalakításáról, az egyes részvénysorozatokhoz

fűződő jogok megváltoztatása, illetve az egyes részvényfajták, osztályok átalakítása. A közgyűlést az alapító okiratban meghatározott módon, zártkörűen működő részvénytársaságnál a közgyűlés kezdő napját legalább tizenöt nappal megelőzően a részvényeseknek küldött meghívó, nyilvánosan működő részvénytársaságnál a közgyűlés kezdő napját legalább harminc 30 nappal megelőzően az alapszabályban meghatározott módon közzétett hirdetmény útján kell összehívni. A közgyűlés a szavazatok háromnegyedes vagy egyszerű többségével hozhat határozatot. Az Rt. ügyvezető szerve az igazgatóság, ami legalább három, legfeljebb tizenegy természetes személy tagból állhat. Az igazgatóság elnökének, illetve tagjának tisztsége erre irányuló munkaviszony keretében nem látható el. Az igazgatóság jogait és feladatait testületként gyakorolja Az igazgatóság tagjainak egymás közötti feladat- és

hatáskör megosztásáról az igazgatóság által elfogadott ügyrendben kell rendelkezni. Az igazgatóság az ügyvezetésről, a társaság vagyoni helyzetéről és üzletpolitikájáról az alapító okiratban (alapszabályban) meghatározott gyakorisággal, de legalább évente egyszer a közgyűlés, három havonta a felügyelő bizottság részére jelentést készít. A zártkörűen működő Rt-nél az igazgatóság jogait vezérigazgató is gyakorolhatja. A részvénytársasági forma a magas alapítási költségek és a bonyolult szervezeti felépítés miatt csak a kiemelten nagy vállalkozások számára javasolt választás. 1.345 Közös vállalat A közös vállalat csak jogi személyek által alapítható gazdasági társaság. Eredményorientált gazdálkodó és szolgáltató tevékenységet végez. Megalakulásának feltétele a tagok vagyoni hozzájárulása. Sajátos a kockázat- és felelősségvállalás a közös vállalatban. A létrehozó tagok ugyanis a

vállalat tartozásaiért a közös vállalat vagyonán túl is kezesként felelnek, a vagyoni hozzájárulásuk arányában. A társaság tagjai a társaság nyereségéből is vagyoni hozzájárulásuk arányában részesülnek, és a veszteséget is ilyen arányban viselik. A szervezet munkáját igazgatótanács vezeti, amibe minden alapító tag egy-egy képviselőt delegál. Képviselő lehet a jogi személy tag törvényes képviselője, de lehet bármely más általa meghatározott személy is. A közös vállalatban a szavazati jog a betett vagyon arányában oszlik meg. Az IT akkor határozatképes, ha a szavazatok legalább 3/4 részét képviselő tagok jelen vannak. Amennyiben a társaság 200 főnél több főállású dolgozót foglalkoztat, kötelező felügyelő bizottság felállítása. 31 Közös vállalat viszonylag kevés van. Ennek oka a rugalmatlanságában és a kedvezőtlen felelősségi alakzatokban keresendőek. 1.346 Egyesülés Az egyesülés nem

gazdasági társasági forma, hanem – összhangban az Európai Unió szabályozásával – jogi személyiséggel rendelkező kooperatív társaság, szervezetében és működésében mégis társaság módjára viselkedik, amit a gazdasági társaságokról szóló törvény azzal is kifejezésre juttat, hogy az egyesülésre is alkalmazni kell az általános részben szereplő szabályokat. Az egyesülésnek természetes és jogi személyek is tagjai lehetnek, akik korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társaság tartozásaiért. Az egyesülés nem folytat saját javára üzletszerű gazdasági tevékenységet. Azt főleg résztevékenységek közös folytatására, feladatok koordinálására, a tagok fő tevékenységeinek kiegészítésére, illetve olyan szervezeti egységek működtetésére hozzák létre, amelyek vállalati keretek között nem, vagy csak áttételesen működhetnek gazdaságosan (kutatási, fejlesztési tevékenység, piaci információk gyűjtése,

közös marketing tevékenység, adatfeldolgozás, nyilvántartás, szakmai érdekképviselet, stb.) Az egyesülés tehát olyan nem direkt profitorientált formáció, ahol a nyereség ugyan nem kizárt, de nem a tevékenység domináns mozgatója. Nem túlzottan gyakori forma, hazánkban mindössze 150-200 működik belőle. 1.35 Szövetkezet A szövetkezeti forma akár egy lehetne a gazdasági társaságok közül, de – tekintettel az olyan klasszikus alapelvekre, amelyeket a gazdasági társaságok nem követnek, illetve arra, hogy a szorosan vett gazdasági tevékenységen és nyereségre törekvésen kívül a szövetkezet általában más tevékenységet is ellát – külön törvényben nyert szabályozást. 32 A szövetkezet az alapszabályban meghatározott összegű részjegytőkével, a szövetkezés szabadsága és az önsegély elvének megfelelően alapított, a nyitott tagság és a változó tőke elvei szerint a tagok személyes közreműködése mellett

demokratikusan működő, a tagok saját gazdálkodása eredményességének előmozdítását szolgáló, jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezet, amely elősegíti a természetes személy tagok fogyasztását és tagjai, munkavállalói és azok hozzátartozói kulturális, oktatási, szociális szükségleteinek kielégítését. Szövetkezetet legalább öt tag alapíthat, akik természetes személyek és – korlátozásokkal – jogi személyek is lehetnek. A szövetkezet alapításakor és működése során a jogi személy tagok száma nem érheti el a taglétszám 50 százalékát. A jogi személy tag jogai és kötelezettségei megegyeznek a természetes személy tagokra vonatkozó előírásokkal, de – szervezet lévén – értelemszerűen mentesül a személyes közreműködési kötelezettség alól és – képviselője révén sem – viselhet tisztséget. Az alapításról szóló döntést az alakuló közgyűlés hozza meg, itt fogadják el az

alapszabályt és választják meg a tisztségviselőket. A szövetkezetet a cégbejegyzés megtörténtével kell megalakultnak tekinteni, de – az előtársaságok jogaihoz hasonlóan – a még nem bejegyzett szövetkezet nevében is lehet szerződéseket kötni. A későbbi működés során is a közgyűlés a szövetkezet legfőbb önkormányzati szerve, amely a tagok legalább felének jelenléte esetén határozatképes. A közgyűlést az igazgatóság köteles szükség szerint, de évente legalább egyszer összehívni. Soron kívül erre akkor kerül sor, ha ezt a felügyelő bizottság, vagy a tagok tíz százaléka írásban – az ok megjelölésével – indítványozza. A működés egyszerűsítését jelentheti a küldöttgyűlés működtetése. A küldöttgyűlésen a tagok által saját soraikból választott küldöttek vesznek részt, az alapszabály határozza meg a küldöttek taglétszámhoz viszonyított arányát, megválasztásuk módját és

megbízatásukhoz kapcsolódó egyéb szabályokat. A küldöttek létszáma ötvennél nem lehet kevesebb. A küldöttgyűlés működésére a közgyűlésre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. Az igazgatóság legalább három tagból áll. Ötven főnél kisebb létszámú szövetkezetben az alapszabály ügyvezető elnöki tisztséget rendszeresíthet 33 az igazgatóság helyett. Főszabályként az igazgatóság tagja csak szövetkezeti tag lehet, de ha az alapszabályban a tagok kifejezetten megengedik, a tisztség munkaviszony keretében is ellátható. Az igazgatóság gyakorlatilag az ügyvezetést látja el és általános hatáskörrel rendelkezik azokban a kérdésekben, amelynek eldöntése nem tartozik a szövetkezet más szervének a hatáskörébe. Tevékenységéért a közgyűlésnek felelős. Az igazgatóság elnöke és tagja, továbbá az ügyvezető elnök és az ügyvezető igazgató nem választható meg a felügyelőbizottság és az

egyeztetőbizottság tagjává, ettől a rendelkezéstől az alapszabály érvényesen nem térhet el. A felügyelő-bizottságot kötelező létrehozni, ugyancsak legalább három tagból áll és maga választja meg elnökét. Ötven főnél kisebb taglétszámú szövetkezet e bizottság helyett könyvvizsgálót alkalmazhat, vagy a szövetkezet egyik tagját bízhatja meg a feladatkör ellátásával, ami nem egyéb, mint az önkormányzati érdekek képviselete és a folyamatos ellenőrzés. A szövetkezet tisztségviselőinek kell tekinteni minden esetben a Sztv. rendelkezései folytán: az igazgatóság elnökét és tagjait, a felügyelőbizottság elnökét és tagjait (illetőleg azt a személyt, aki ez utóbbi bizottság feladatait ellátja), az ügyvezető elnököt és kizárólag az alapszabály kifejezett ilyen irányú rendelkezésére az ügyvezető igazgatót. Az alapszabály további tisztségviselőket rendszeresíthet A szövetkezet megszűnik, ha • a

közgyűlés az összes (tehát nem csupán a jelen lévő) tag kétharmados szótöbbségével elhatározza a szövetkezet jogutód nélküli megszüntetését, • más szövetkezettel egyesül, abba beleolvad, szétválik, vagy gazdasági társasággá alakul át, • a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja, • felszámolják. 1.36 Sajátos termelői szerveződések Az agrárgazdaságon belül az alapanyag-termelők nagyon heterogének termelési kapacitásokban, szakmai felkészültségben, technológiai 34 színvonalban és érdekérvényesítő képességben. A feléjük közvetített piaci elvárások állandóan növekednek, a piac kínálati helyzete miatt a termelői verseny egyre élesedik. Ebben a folyamatban beazonosítható egy termelői kör, amely a mai feltételrendszerben veszélyeztetett, összefogás és segítség nélkül tevékenysége feladására kényszerülhet. Ha ezt nemzeti határokon belül vizsgáljuk, azt mondhatjuk, hogy ez nem más, mint

szerkezetváltás, strukturális átrendeződés. Ez ökonómiai megközelítésben pozitív folyamatként értékelhető, de ha azt a vetületét vizsgáljuk, hogy a termékpálya mezőgazdasági szereplői az ágazat hozzáadott értékéből egyre kisebb hányadban részesednek, akkor a folyamat veszélyes, egyrészt az ágazat alulértékelése miatt bekövetkező fejlesztési lemaradások, másrészt a mezőgazdaságból élők jövedelemhelyzetének romlásából adódó, a rurális térségekben megjelenő szociális problémák miatt. Tekintettel azonban arra, hogy a versenykörzet már csak világpiaci dimenzióban értelmezhető igazán, az EU-s csatlakozást követően, pedig a szabályozási és döntési kompetenciák jelentős része is Brüsszelbe helyeződik át, ezért nemcsak az egyes termelők, hanem a magyar mezőgazdaság térvesztésével, leértékelődésével is számolnunk kell, hacsak nem alkalmazkodunk sikeresen a megváltozott feltételrendszer generálta

kihívásokra. Ezek részletes elemzését más fejezetek tárgyalják, egy tényezőt azonban itt is célszerű kiemelni, ami nem más, mint a felvevő piacok és az ellátó rendszerek (input oldal) jelentős koncentrációja. A termelő szempontjából ez úgy jelenik meg, hogy „nagyoktól” vásárol és „nagyoknak” ad el, akár közvetve, akár közvetett (közvetítő/lánckereskedelem) úton. Egy ilyen struktúrában a kis és közepes gazdaságok piaci érdekérvényesítő képessége rendkívül alacsony, amely végső soron a szegénységhez és a gazdasági ellehetetlenüléshez vezet. A fentiek jobb megértésére néhány gyakorlati példa: • Ha valaki kis tételben szeretne eladni egy nagy élelmiszer láncnak (TESCO, METRO, stb.), nem tud üzletet kötni, mert a felvevő oldal nem így építette ki beszerzési szervezeti egységét. • Beszerzés esetén akár 20-30%-os árelőnyt is elérhet az a termelő, aki nagy tételben vásárol, de a kisgazdaságok

szükségletei egy-egy termék esetén nem érik el ezt a mértéket. • Napjainkban a politika szintjét is megjárt kistermelői tejértékesítés gondjai szintén a koncentrálódott feldolgozóüzemek 35 költségracionalizálási szempontjára és élelmiszerbiztonsági követelmények szigorodására vezethetők vissza. A fenti példák hátterében két markáns folyamat húzódik meg. Az egyik az a fogyasztói elvárás, hogy nagy választékból olcsón, és ráadásul kényelmesen akarunk vásárolni. A másik tényező a profit-érdekeltség, amely a termékpálya szereplőinek piaci körülmények közötti „osztozkodása”. Ezen összefüggések ismeretében azt kell megvizsgálnunk, hogy kinek mi a teendője a megváltozott feltételrendszerhez való alkalmazkodásban, végső soron a gazdasági pozíciók megőrzésében, javításában. Szerencsére ez a rövid helyzetértékelés nem ismeretlen az ágazat irányításáért felelős EU-s döntéshozók és az

FVM előtt sem, határozott és piackonform törekvések, illetve intézkedések szolgálják a pozitív folyamatok erősítését, amit a 3/2003 (I24) FVM támogatási rendelet támaszt alá, ugyanis a hivatkozott jogszabály kiemelt támogatást biztosít a következő szervezeteknek: • zöldség, gyümölcs termelői, értékesítő szervezetek, • egyes termékek beszerzését, értékesítését, szolgáltatást nyújtó szövetkezések és egyéb gazdálkodó szervezetek, • termelői csoportok Van tehát egy egyértelmű ágazatpolitika, az azt segítő EU konform támogatási rendszer, amelynek fennmaradásával hosszú távon számolni lehet. Ezt követően a termelőkön a sor, hogy felismerjék érdekeiket, létrehozzák azokat a szerveződéseket, melyek növelik piaci súlyukat, elősegítik a műszaki fejlesztést és lehetőséget ad az összefogás egyéb előnyeinek kihasználására. Zöldség, gyümölcs termelői, értékesítő szervezetek (TÉSZ) A 25/1999.

(III5) FVM rendelet szabályozza a zöldség-, gyümölcs termelői-, értékesítő szervezetek létrehozásának céljait, az állami támogatások igénybevételéhez szükséges elismerés feltételeit és rendjét. Ez a jogszabály az EU-s jogharmonizáció részeként jelent meg, és azért érdemel nagy figyelmet, mert az EU-ban a zöldség-, gyümölcs ágazat nem részesül közvetlen támogatásban, viszont azok a termelők, akik összefognak, a közös célok megvalósításához szervezeteiken keresztül támogatást kaphatnak. Ez a szabályozás alapvetően nem azzal a céllal született, hogy jogalap legyen a támogatások kifizetésére, hanem azért, hogy az összefogást generálja, ugyanis az ebből származó előnyök többszörösét tehetik ki a kapott támogatási összegnek. 36 Tekintve, hogy költségvetési, illetve közösségi források felhasználásáról van szó, érdemes röviden áttekinteni a szabályozást, és megismerni a támogatás elveit és

konkrét mértékét. Fogalmak: A zöldség-, gyümölcstermelői, -értékesítő szervezet: A zöldség- és gyümölcstermelők (a továbbiakban: termelők) kezdeményezésére, az általuk előállított zöldség és gyümölcs termelésének szervezése, termékeik tárolása, piacképes áruvá történő élőkészítése és közös értékesítése céljából létrehozott, tagjai (részvényesei) (a továbbiakban: tagok) által demokratikusan irányított, jogi személyiséggel rendelkező gazdálkodó szervezetet (továbbiakban: szervezet) a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) zöldség-, gyümölcstermelői, -értékesítő szervezetnek (továbbiakban: TÉSZ) ismerheti el. A TÉSZ tagja kizárólag a rendelet által definiált termelő lehet. Zöldség és gyümölcs: a rendelet 1.számú mellékletében felsorolt termékek. Termelő: az a zöldség-, illetve gyümölcstermelést (TEÁOR: 01.02, 01.13) folytató

természetes személy, jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, aki (amely) étkezési, piaci vagy feldolgozóipari értékesítésre szánt terméket termel és a mezőgazdasági termelők agrártámogatás igénybevételével összefüggő adatszolgáltatásról és nyilvántartásba vételről szóló 236/1998. (XII30) Korm. Rendeletben foglalt adatszolgáltatási kötelezettségének eleget tett, valamint e rendelet alapján nyilvántartásba vették. TÉSZ-ként elismerhető szervezetet a tagok abból a célból hozhatnak létre, hogy ezáltal • biztosítsák a termelésnek a kereslethez történő igazítását, elsősorban a mennyiség és minőség vonatkozásában, • biztosítsák a kínálat koncentrációját, és segítsék a tagjaik által megtermelt termékek piacon történő elhelyezését, • csökkentsék a termelési költségeket, és stabilizálják a termelői árakat, • elősegítsék olyan különböző

környezetbarát termesztési módszerek és hulladékkezelési eljárások alkalmazását, amelyek védik a környezet minőségét és/vagy javítják a környezet biológiai állapotát, • biztosítsák termékeik tárolásához, áruvá történő előkészítéséhez és értékesítéséhez szükséges technikai hátteret. 37 Az elismerés feltételei: A TÉSZ-ként történő elismerés feltétele, hogy a szervezet taglétszáma legalább 15 fő, a tagok által megtermelt zöldség és gyümölcs értékesítéséből származó tárgyévi várható árbevétel legalább egyszázötven millió forint legyen. Igazolt természeti katasztrófa esetén ettől el lehet térni. TÉSZ-ként az a szervezet ismerhető el, amelynek társasági szerződése (alapító okirata, alapszabálya) (a továbbiakban: alapszabály) tartalmazza a tagok kötelezettségvállalását arra, hogy • betartják a szervezet által meghatározott termelési és környezetvédelmi szabályokat, •

betartják a szervezet által meghatározott értékesítési szabályokat, • a szervezet finanszírozásához, a TÉSZ-en keresztül forgalmazott termék értéke vagy tervezett értéke alapján az alapszabályban meghatározott mértékű működési költség hozzájárulást fizetnek, • az alapszabályban meghatározott módon termelési adatokat szolgáltatnak a szervezet felé (különösen a termőterület, a betakarított termék mennyisége, hozama, valamint termékeinek TÉSZ-en kívüli értékesítése vonatkozásában), • adott termék értékesítésére csak egy TÉSZ-nek lehetnek tagjai, • zöldség- és gyümölcstermésük száz százalékát a TÉSZ-en keresztül forgalmazzák, kivéve a rendelet által megengedett és az alapszabályban rögzített eltéréseket, • belépésüket követő egy évig nem léphetnek ki a TÉSZ-ből, valamint a kilépési szándékukat az előző év május 31.-éig írásban jelzik a TÉSZ felé. TÉSZ-ként történő

elismerés feltétele továbbá, hogy • a gazdasági társaságként működő TÉSZ-ek esetében az alapszabálya rendelkezzen arról, hogy egy tag részesedése, illetve szavazati aránya se haladhassa meg a szervezet alap-, illetve törzstőkéjének harminc százalékát, • a gazdasági társaságként működő TÉSZ-ek esetében a szervezet döntéseinél a tagok számára a megtermelt termékük értékével arányos szavazati jogot biztosítson, • a szervezet tagjai számára segítséget nyújtson a környezetbarát termesztési módszerek alkalmazásához, valamint • a szervezet tagjai számára technikai eszközöket biztosítson a megtermelt termékeik tárolásához, csomagolásához és 38 forgalmazásához, és ezen tevékenységét üzleti és pénzügyi szempontból szakszerűen végezze. A TÉSZ-ek kötelesek alapszabályt alkotni, amelynek vannak a jogszabály által megfogalmazott kötelező tartalmi elemei. Az elismerés eljárási rendje: Kérelemre az

FVM bírálja el és ad végleges vagy előzetes elismerést a becsatolt elismerési terv alapján. A terv megvalósítása során a szervezet kérheti a végleges elismerést. Tekintettel arra, hogy az elismerési határozattal a szervezet állami támogatás igénybevételére válik jogosulttá, a minisztérium rendszeres jelentési és beszámolási kötelezettséget ír elő. A TÉSZ-ek támogatása (2003-ban): • előzetesen elismert TÉSZ-ek esetében o 150 millió forintig az árbevétel 20%-a o 150-300 millió forint árbevétel között 30 millió forint, plusz a 150 millió forint feletti rész 3%-a o 300-400 millió forint árbevétel között 34,5 millió forint, plusz a 300 millió forint feletti rész 9%-a • elismert TÉSZ-ek esetén az árbevétel 8%-a A támogatás felhasználásának rendje is szabályozott, általában a közösen használt eszközök fejlesztésére fordítható. Termelői csoportok: A 85/2002. (IX18) FVM rendelet szabályozza a termelői

csoportok létrehozásának céljait, az állami támogatások igénybevételéhez szükséges elismerés feltételeit és rendjét. A szabályozás EU konform, célja az elégtelen termelői szerveződés következtében fellépő strukturális hiányosságok orvoslása és a termelők piaci érdekérvényesítő képességének megerősítése. Fogalmak: A termelői csoportok az azonos termék, illetve termékcsoport szerint szerveződő termelők olyan együttműködései, amelyekben piaci pozícióik megerősítése érdekében az általuk önállóan végzett mezőgazdasági, erdészeti vagy halászati alaptevékenységükhöz illeszkedő tevékenységre, különösen az általuk előállított növényi és állati termékek termelési folyamatának elősegítésére, termékeik feldolgozásra való átvételére, 39 tárolására, piacképes áruvá történő előkészítésére, valamint közös értékesítésére, az e rendeletben meghatározott szabályok betartásának

vállalásával önkéntesen társulnak. Termelői csoport tagja az a mezőgazdasági, erdészeti vagy halászati alaptevékenységet folytató természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság (továbbiakban: termelő) lehet, aki (amely) piaci vagy feldolgozóipari értékesítésre szánt terméket termel, és a mezőgazdasági termelők agrártámogatás igénybevételével összefüggő adatszolgáltatásról és nyilvántartásba vételről szóló 236/1998. (XII:30) Korm rendeletben, illetve a hegyközségek adatszolgáltatási rendjéről szóló 34/1997. (V9) FM rendeletben foglalt adatszolgáltatási kötelezettségének eleget tett, és nyilvántartásba vették. Cégforma: A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Miniszter (a továbbiakban: miniszter) termelői csoportnak a termelők által létrehozott szövetkezeti vagy korlátolt felelősségű társasági formában működő gazdálkodó szervezeteket ismeri el. Egy

adott termelői csoport csak egy termékre vagy termékcsoportra szakosodottan működhet. A termelői csoport célja: • biztosítani a termelés megszervezését és hozzáigazítását a kereslethez, különösen a minőség és mennyiség tekintetében • biztosítsák termékeik tárolásához, áruvá történő előkészítéséhez és értékesítéséhez szükséges technikai hátteret. • ösztönözni a kínálati oldal koncentrációját, és elősegíteni a tagok által előállított termékek forgalomba hozatalát • csökkenteni a termelői költségeket és stabilizálni a termelői árakat • ösztönözni a tagokat környezetkímélő termesztés technológiai és termelési, tenyésztési módszerek, valamint hulladék felhasználási eljárások alkalmazására, különösen a víz, a talaj és a táj minőségének védelme, a biológiai sokszínűség megóvása és/vagy elősegítése érdekében. Az elismerés feltételei: • Termelői csoportot legalább

tizenöt termelő alapíthat azzal a feltétellel, hogy a tagok által előállított termékek értékesítéséből származó tárgyévi várható árbevétel legalább százötven millió forint, méhészet, juh-, kecske-, nyúl-, és prémesállat-tartás, valamint dohány-, és gyógynövény termesztés esetében pedig hetvenöt millió 40 • • forint legyen. Legfeljebb ötéves időtartamra előzetes elismerés adható az elismerést kérő azon termelői csoport részére, melynek tárgyévi várható árbevétele legalább hatvan millió forint, méhészet, juh-, kecske-, nyúl-, és prémesállat-tartás, valamint dohány-, és gyógynövény termesztés esetében pedig harminc millió forint. További feltétel, hogy a létesítő okirata tartalmazza a tagok kötelezettségvállalását a rendelettel összhangban (termékeiket termelő csoporton keresztül forgalmazzák, 3 évig nem lépnek ki, stb.) Elismerésük eljárásrendje hasonló a TÉSZ-ekhez. Termelői

csoportok állami támogatása: Előzetesen elismert termelő csoportok esetében • 150 millió forintig az árbevétel 10%-a • 150-300 millió forint árbevétel között 6%-a • 300 millió forint árbevétel felett az árbevétel 5%-a, de összességében legfeljebb harminc millió forint. A szőlő és bor ágazatban, valamint a juh-, kecske-, nyúl-, méz-, gyógynövény szakágazatban a támogatási kulcsok magasabbak. Elismert termelői csoportok esetében a támogatás az árbevétel 6%-a. A folyósított állami támogatás felhasználása kötött, alapvetően itt is a közös célokat szolgáló beruházásokra fordítható. Egyes termékek beszerzését, értékesítését, szolgáltatást nyújtó szövetkezések és egyéb gazdálkodó szervezetek: Ebbe a kategóriába a szövetkezeti törvény alapján alakult szövetkezetek, és a legalább tíz mezőgazdasági termelő által alapított gépkörök tartoznak. Szövetkezet esetén a támogatási jogosultság

feltétele, hogy tevékenységüket non profit jelleggel és a nyitott tagság elvének megfelelően végzik, árbevételének 70%-a pedig a tagok alaptevékenységéből származik. A támogatás mértéke: • Az éves árbevétel 5%-a, de legfeljebb 60 millió forint, amely nem haladhatja meg a jegyzett tőke 200%-át. • Tejszövetkezet esetén a szervezet működésének elősegítése céljából 10.000 forint tejelő szarvasmarha egyedenként, de legfeljebb 10 millió forint. 41 • Gépkörök esetében a működés személyi és tárgyi feltételeinek biztosításához tagonként 100.000 forint, legfeljebb azonban 3 millió forint. 1.4 A vállalkozások működése Ebben a fejezetben megismerjük a vállalkozás működtetésével kapcsolatos alapvető gazdasági összefüggéseket, betekintést kapunk a vállalati finanszírozás alapelemeire, röviden ismertetjük a vállalkozás növekedésével kapcsolatos előnyöket, veszélyeket, feltárjuk a vállalkozás

hanyatlásának okait és figyelmeztető jeleit, végül a vállalkozás megszűnésével kapcsolatos tevékenységeket tárgyaljuk. 1.41 A vállalkozás működésének jogi háttere Függetlenül egy vállalkozás nagyságától, formájától minden egyes gazdasági tevékenységet folytató cégnek a működtetéssel kapcsolatosan alapvető szabályokat kell betartani. Ezeket jórészt törvényi előírások és rendelkezések szabályozzák, így pl. a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi törvény, szövetkezetekről szóló többször módosított 1995 évi törvény, az egyéni vállalkozásokról szóló 1990. évi törvény, továbbá szakminisztériumi rendeletek, országgyűlési határozatok, pl. éves költségvetési politika, adózás. A vállalkozás működéséhez elengedhetetlenül szükséges továbbá a Munka Törvénykönyvében rögzítettek betartása, betartatása, továbbá a társadalombiztosítással kapcsolatos rendelkezések ismerete.

Mindezeken túlmenően a vállalkozások specialitásától függően szükséges ismerni a hatályos jogszabályokat és rendelkezéseket melyek a tevékenységi kört szabályozzák, pl. ÁNTSZ, tűzbiztonság, vagyonvédelem, engedélyköteles tevékenységek, stb. 1.42 A vállalkozások irányítása Minden vállalkozás élén vezető áll, akinek a vállalkozás működtetése során alapvető feladatai és kötelezettségei vannak. Ezek közül általános az, hogy a vállalkozást a társasági szerződésben vagy az alapszabályban 42 rögzített személy vagy személyek képviselhetik. A képviselet a gazdálkodás egészét érintő területre terjed ki. Így pl szerződéskötések a bankszámla feletti rendelkezés, a különböző beszámolók elfogadása, belső ügyrend kialakítása, személyi felelősséghez kötött. A vállalkozások különböző típusainál eltérő megnevezést használunk. Egyéni vállalkozás esetében a tulajdonos, társas

vállalkozások esetében üzletvezető, ügyvezető, igazgató, vezérigazgató elnevezéseket használjuk. Általános az a megkötés a vezetővel szemben, hogy nem lehet korlátlanul felelős tagja az első számú vezető a taggyűlés vagy közgyűlés hozzájárulása nélkül, más hasonló tevékenységet folytató gazdasági társaságnak. Ugyanilyen elvárás az, hogy a vállalkozás tevékenységi körébe eső üzletszerű gazdasági tevékenységet a vezető saját nevében nem folytathat. Szintén megkötés az is, hogy nem lehet vezető tisztségviselő más hasonló tevékenységet folyatató gazdasági társaságnál. A vállalkozások ügyvezetését néhány kivételtől eltekintve végezheti nem tulajdonos, vagyis alkalmazott ügyvezető, illetve társasági tag is. Ez utóbbi esetben gazdaságilag önálló vezetőnek hívjuk azt a személyt, akinek a vállalkozásban a részesedése 50% felett van. Rá a munkajogi előírások nem, vagy csak részben vonatkoznak,

hiszen senki nem lehet saját munkavállalója és ugyanakkor munkáltatója is önmagának. Minden vezetőre érvényes a munkakötelezettség. Gazdasági társaságoknál vezető köteles a társaság összes ügyét intézni. Nincs joga ahhoz, hogy tevékenységét magasabb fizetés elérése céljából átmenetileg szüneteltesse, vagyis ellentétben a közalkalmazotti és köztisztviselői álláshelyeket betöltőkkel nincs ún. „sztrájkjog”, ha mégis megtenné, az azonnali felmondási lehetőséggel jár. Sajátossága még a vállalkozás vezetőjének, hogy tevékenységét kötetlen munkaidőben végzi. A kötetlenség ugyanakkor nem mentesíti a vezetőt felelősségvállalása alól. Ezért célszerű munkáját úgy megszervezni, hogy elérhetőségét mindig biztosítja illetve munkatársaira, beosztottjaira állandó jellegű megbízatásokat delegál. Ilyen, pl a különböző szervezeteknek történt jelentés elkészítése, adófizetési kötelezettségek

betartása, rendszeres ellenőrzés. Minden vállalkozás vezetőjére érvényes a gondosság elve és annak követelményei. A vezető nem emelhet kifogást, hogy túlterhelés vagy nem megfelelő szakképzettség miatt egy feladatot nem tudott ellátni. A gondosság követelményei közül kiemelhető, hogy tudnia kell mindig vállalkozásának gazdasági helyzetét, a vállalkozás kockázatát, elvárás az, hogy üzemgazdasági ismereteken alapuló vezetést végezzen. A vezetőnek a vállalkozással szemben elkötelezettnek kell lennie. Ennek sajátos követelményei a következők. Vezetői pozícióját saját érdekében 43 nem használhatja ki. A cég pénzeinek célidegen felhasználása tilos, csakúgy, mint a csúszópénzek elfogadása is. A vezetők számára titoktartási és egyes esetekben hallgatási kötelezettséget is előírhatnak. Ha a cég vezetője alkalmazotti (nem tulajdonos) státuszban tevékenykedik, jogosult bérezési és béren kívüli

járandóságokra, így pl. alapbér vagy rendszeres havi jövedelem, táppénz, gépjárműhasználat, különféle ráfordítások és költségek térítése, stb. Akkor működik egy üzleti vállalkozás eredményesen, ha a vállalkozás vezetői ugyanabban érdekeltek, mint a tulajdonosok, vagyis a cég hosszútávon hatékony és működésében nyereséges. 1.43 A vállalkozás finanszírozásának alapesetei A vállalkozások finanszírozásának két alapesetét különböztetjük meg, egyrészt vállalkozás létrehozásával kapcsolatos ráfordításokat, másrészt a már működő vállalkozás kiadásait. Ez utóbbi további két fő területre terjed ki, egyrészt a havi rendszeres kiadások finanszírozását jelenti, másrészt az eseti jellegű fejlesztéseket, beruházásokat foglalja magába. A vállalkozások létrehozása a vállalkozás formájától, nagyságától függően eltérő, de költségigényes. Finanszírozni kell a megalapítás során a

társasági szerződés vagy alapító okirat elkészítését, a cégbírósághoz történő bejegyzést, a számlanyitást, a rendelkezési jogkörrel kapcsolatos hitelesítéseket. Nem részletezve az egyes tételeket, ezen költségek különböző formáktól függően 10-500 ezer forintos nagyságrendet tehetnek ki. A folyó finanszírozásokat lehet „szükséges rossznak” is nevezni. Szükséges, mert a vállalkozás működéséhez elengedhetetlen, a termék előállítás vagy szolgáltatás érdekében különböző anyagokat vásárolni, munkabért fizetni, alvállalkozókat finanszírozni. Azért nevezhető e szükséges tevékenység egyben „rossznak” is, mert az esetek döntő többségében a kiadások és a bevételek időben nem esnek egybe. A termék vagy szolgáltatás értékesítése után a jelenlegi rendelkezések szerint 60 napon belül kell megtéríteni annak ellenértékét. Több termelő tevékenység, ilyen pl. a mezőgazdaság, a ráfordítások

időben hosszan elnyúlnak, akár több év is lehet, a bevétel viszont csak a termék elkészülte, illetve értékesítése után jut el a vállalkozóhoz. Következésképp minden vállalkozásnak jó előre el kell készíteni bevétel44 kiadási tervét, hogy a vállalkozás, működő és fizetőképes legyen. Abban az időszakban, amikor nem áll rendelkezésre elegendő saját forrás idegen vagy külső tőkét kell bevonni a gazdálkodási tevékenységbe. Az idegen vagy külső tőke leggyakrabban pénzintézeti hitel, ritkábban befektetői hitel vagy tulajdonos társ bevonásával valósítható meg. A vállalkozások finanszírozásának részterületeivel, a hitelezés gyakorlatával külön könyvben foglalkozunk, így a részletekre nem térünk ki. Érdemes viszont megemlíteni a tőkemozgással kapcsolatos alapvető összefüggéseket. A vállalkozások alaptőkéjének vagy törzstőkéjének emelése, új betétekkel, részvényekkel vagy a felhalmozott vagyon

tőkésítésével mehet végbe. Minden vállalkozás esetében a tőkeemelésnek formális feltételi vannak. A tőkeemelésről ún „tőkeemelési határozatot” kell hozni, amelyet a taggyűlés hagy jóvá és közjegyző ellenjegyez. A határozatot követően megtörténik az új törzsbetétek befizetése, üzletrészek átvétele, vagy részvényjegyzés. A tőkeemelés akkor lép hatályba, amikor az a cégjegyzékbe is bejegyzésre került. A tőke mozgás másik általános esete a törzstőke vagy alaptőke leszállítása. Ennek többféle oka is lehet. Nyilván legelterjedtebb az, ha a társaság veszteségeinek leírása indokolja a tőkeleszállítást, de olyan is elképzelhető, amikor is a korábbi tőkefelhalmozás olyan mértéket ölt, hogy az egy esetlegesen visszafejlesztett működéshez már túlzott. A tőkeleszállítás történhet a tulajdonos részére visszafizetéssel vagy visszafizetés nélkül. A tőkecsökkentés is csak taggyűlési határozattal

hozható. A tőkeleszállítását a cégbíróságnak történt bejelentést követően hivatalos lapban 30 napos időközzel kétszer közé kell tenni. E rendelkezés a vállalkozásnak hitelt nyújtó vagy szerződési kötelezettségben álló más cégeknek nyújt információt, tájékoztatást. Érvényesül az az alapelv is a tőkeleszállítással kapcsolatban, hogy az nem csökkenhet a törvényben rögzített minimum alá, jelenleg Kft-nél, Kht-nál 3 millió forint, Rt-nél 20 millió forint. Csakúgy, mint a tőkeemelésnél, a tőkeleszállításnál is az érvényesség a cégjegyzékbe történt bejelentést követően válik hatályossá. A vállalkozások finanszírozásánál a tőkeemelés és tőkeleszállítás nem gyakori esemény, hiszen láttuk, hogy ennek komoly adminisztratív elvárásai is vannak. Az időszakos pénzhiány ill. tőkehiány fedezésére a vállalkozások egyéb legális eszközöket vehetnek igénybe. Ezek leggyakoribb esetei a 45

következők: Számlakövetelés átvállalása. A követelés átvállalást általában stabil és megbízható vevőkör esetén alkalmazzák, tulajdonképpen egy még át nem adott termék vagy szolgáltatás előfinanszírozását jelenti. A vevő megbízik a vállalkozóban, a követelés átvállalás pedig a követelés értékének kb. 80%-a Gyakran előfordul adósság finanszírozás esetében a könnyen értékesíthető készletek időszakos átadása. Itt a vevők általában a készletérték kb 50%-áig hajlandók az időszakos finanszírozásra. Előfordulhat olyan megoldás is amikor ingatlanokat, gépi berendezéseket úgy adnak el vevőknek, hogy azt azonnal a papíron történő értékesítést követően visszabérlik. Az ingatlan finanszírozásnak, a gépi berendezések ilyen jellegű eladása, visszabérlésnek mértéke alapjául a nettó ár 50%-át veszik figyelembe. Érdekes módon adósság finanszírozást lehet készpénz finanszírozással is

megoldani. Ennek a megoldásnak is azonban komoly ára van Ha megfelelő biztosíték áll a cég rendelkezésére, akkor pénzintézeti hitelből is finanszírozható egy másik adósság. A megfelelő biztosítékokat minősíteni szokták, legjobbnak ítélhető meg az állami garancia, a bank garancia, az óvadék, illetve a készfizető kezesség. A rangsorban a következő a közraktárjegy és a zálogjog, és viszonylag gyengének minősíthető a kézi zálogjog, az egyszerű kezesség, illetve a váltó. A folyamatos finanszírozási kérdések taglalásán túl térjünk ki néhány gondolat erejéig az eseti kérdésekre is, nevezetesen a beruházások tőkeellátásának néhány összefüggésére. Itt is rögzíthető, hogy a beruházás megvalósítása vagy saját erőből, vagy külső forrás igénybevételével lehet. Mind a két alapesethez párosulhat állami támogatás is. A beruházás finanszírozás változatainál alapvetően négy csoportot

különböztetünk meg: • saját erős beszerzés (támogatással, vagy anélkül), • hitelből történő beszerzés (támogatással, vagy anélkül), • pénzügyi lízing útján történő beruházás (támogatással, vagy anélkül), • pénzügyi lízing és saját tőkebefektetéssel (támogatással, vagy anélkül). A saját erős beruházás előnyei közül kiemelhető az, hogy a megvalósítás során nagy pénzügyi önállóságot biztosít. A termelést nem terhelik kamatköltségek, és visszafizetési kötelezettség sincs. Saját erős beruházás esetében a többi tevékenység finanszírozásakor a vállalkozás hitelképessége annál jobb, minél nagyobb mértékű és arányú a saját tőkehányad. Pozitívumaként említhető még meg az is, hogy sikertelen 46 gazdálkodás esetén a termelés nehézségeit könnyebben át tudják hidalni, hiszen pénzügyi döntései nem függnek másoktól. Végül, de nem utolsó sorban megemlíthető a saját

erős finanszírozás esetén, hogy a képződő amortizáció a gazdaságon belül képződik és ott is kerül felhasználásra. Saját erőből történő finanszírozás csak akkor valósítható meg, ha a gazdaság ténylegesen rendelkezik a beruházáshoz szükséges szabad forrással. Minden esetben viszont jelentős tőkét köt le és von el más területekről, ami hátrányaként említhető. A finanszírozás második alapesete az, amikor a beruházás hitelből történik. Mikor érdemes hitelből finanszírozni a beruházásokat? Természetesen akkor, ha a vállalkozó nem rendelkezik a befektetéshez szükséges saját erővel. Akkor is célszerű, ha a tőkepiacon a saját tőke megszerzésének hosszú az időigénye, emiatt pl. a befektetés időszerűtlenné válhat. Szintén indokolt a hitelből történő finanszírozás, ha a tőkepiacon a saját tőke bevonásának költsége olyan mértékben rontja a befektetés jövedelmezőségét, hogy az veszélyezteti a

befektetés elvárt időn belüli megtérülését. Legfontosabb alaptétele hitelből történő finanszírozásnak az, hogy az idegen tőke költsége kisebb legyen a saját tőke elvárt hozamánál. Egyszerűbben kifejezve akkor indokolt hitelt felvenni, ha a külső kamatláb (hitelkamat) alacsonyabb, a belső kamatlábnál (tevékenység költségarányos jövedelme). Sokak számára nem ismert az, hogy a kifizetett kamatot a vállalkozások költségként számolhatják el. Ez azt jelenti, hogy a kamat tekintetében érvényesül az adóalap csökkentő hatás. Ez természetesen csak azon vállalkozásokra érvényes, akik jövedelmet tudnak produkálni. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a kölcsön összege nem költség, annak visszafizetését mindig az adózott eredményből kell megtenni. A finanszírozás harmadik lehetősége a lízing. A lízing egy olyan bérleti szerződés, amely egy vagy több évre szól és rendszeres fix összegű díj fizetésével jár. A

finanszírozás egyik legelterjedtebb módja e területen a pénzügyi lízing. A pénzügyi lízing szerződés megkötése pontosan olyan, mint ha hitelt vettünk volna fel. Azonnali bevétel származik belőle, mert a bérbevevőnek nem kell az eszközért fizetnie, ehelyett rögzített nagyságú részletekbe vállalt visszafizetési kötelezettsége van a lízing szerződésben. Milyen előnyei lehetnek a lízingnek? A lízingdíj költségként elszámolható, tehát csökkenti az adóalapot. Az is megemlíthető, hogy a lízingtársaságok adminisztrációja általában rugalmasabb és gyorsabb a kereskedelmi bankok ügyintézésénél. Mivel a lízing 100%-os idegen vagy külső finanszírozást jelent a vállalkozó saját tőke bevonása nélkül tudja tevékenységét bővíteni, fejleszteni. A lízing 47 esetében a fedezet maga az eszköz. Egészen addig a hitelnyújtó tulajdona marad, míg a teljes lízingdíjat az igénybevevő ki nem fizeti. Részletfizetés

elmaradása esetében a lízingbe adó az eszközt egyszerűen visszaveheti. Sajátos formája a lízing szerződésnek a visszlízing Ennek a lényege a következő: amennyiben a vállalkozó saját eszközeit átadja egy lízingelő cégnek, és azt azonnal visszabérli – lízingeli – akkor a vállalkozó költségei emelkednek, ugyanakkor a visszlízinggel a vállalkozó saját termelésébe fektetett tőkéjét felszabadítja. Ezzel a megoldással termelését más területen tudja bővíteni, de gyakran fizetésképtelenségi, likviditási problémáit is át tudja hidalni. Mindezen előnyök ellenére a lízingelés elég drága finanszírozási forrás, általában a bankkamatot jóval meghaladó költség terheli. További negatívumaként említhető meg az, hogy a lízing tárgy a vállalkozásban mérlegen kívüli tételként kerül kimutatásra, így az nem szerepel a vállalat valós értékében. Ez különösen hátrányt jelenthet banki forgóeszközhitel felvétel

elbírálásakor. A vállalkozások finanszírozásának alapelemei során nem tértünk ki konkrét példákkal és mutatókkal annak hatékonyságának vizsgálatára. Erről bővebben a „Befektetett eszközökkel kapcsolatos költségek, illetve a beruházások című fejezetben ejtünk szót. 1.44 Vállalkozás növekedése A vállalkozás megalapítása, majd működése során, ha a tevékenység kellő jövedelmet biztosít, óhatatlanul is növekedés, fejlődés következik be. Először a tevékenysége (termelés, szolgáltatás) mennyiségi volumene növekszik, később ez kiegészül minőségi változásokkal is. A termékhez, szolgáltatáshoz kapcsolódó új, kiegészítő termék- vagy szolgáltatásbővülés magával hozza azt, hogy megnő a termékértékesítés, illetve a szolgáltatás volumene, földrajzi kiterjedése. Ezzel párhuzamosan a korábbi egyszerű vállalkozó-vevő kapcsolat újabb értékesítési csatornákkal bővülhet. Ismertté válik a

márka, a cégnév, a szolgáltatás, ugyanekkor a vállalkozó növekvő versennyel, illetve konkurencia harccal kell, hogy szembe nézzen. Gyakran előfordul, hogy a vállalkozás ebben a stádiumában még nem elég erős arra, hogy magában vívja meg ezt a gazdasági versenyt, így kénytelen önállóságát feladva más vállalkozásokkal közös akciókban részt venni. A méretnövekedés 48 szükségszerűen magában hordozza a vezetési és a szervezeti változtatás igényét is. Milyen tényezők generálják a növekedést, a vállalkozás fejlődését? Döntően e kérdésre a választ három nagy csoportban próbáljuk megadni. Legnyilvánvalóbb a generáló tényezők közül a gazdasági tényező. A magasabb profit, illetve jövedelem elérése, mint ahogy eddig is láttuk minden vállalkozás mozgatórugója. A magasabb jövedelem alapvetően két úton érhető el, illetve közelíthető meg. Az első az, hogy a vállalkozás igyekszik termékét,

szolgáltatását minél alacsonyabb költségen előállítani. Ha a termék vagy szolgáltatás rendkívül élőmunka igényes, akkor ennek kiváltására, vagy csökkentésére robotizálás az élőmunka holtmunkával történő kiváltása vezethet eredményre. Itt kell említést tennünk, hogy a fajlagos költségek csökkentése a rendelkezésre álló kapacitások maximális kihasználásával is lehetséges. A költségek mérséklésére számos egyéb lehetőség is van, itt erre nem térünk ki részletesen. Magasabb profit elérésének másik lehetősége az, hogy növeljük a kibocsátást, ezzel párhuzamosan próbálunk nagyobb értékesítési árakat elérni. A kibocsátás növekedés szintén további beruházásokkal, befektetésekkel valósítható meg. Magasabb ár elérése pedig számos egyéb tényező mellett a minőségi termék előállítás vagy szolgáltatás kérdésköreire terjed ki. A termékek, szolgáltatások minőségének fokozása, csak

úgy, mint a termelés mennyiségi növelése egyedül többlet befektetéssel valósítható meg. Elmondhatjuk, tehát hogy a növekedést generáló tényezők közül, az egyik legjelentősebb, meghatározóbb elem maga a gazdasági tényező. A második nagy csoportja a fejlődés elősegítésének pszichológiai okokra vezethető vissza. A kezdeti stádiumban még magasabb fizetés, bér elérése, az önmegvalósítás lehetősége merül fel, később a merészség, a nagyobb kockázatvállalás játszik szerepet. Ezt követően – főleg akkor, amikor a vállalkozás már meglehetősen tőkeerős – a presztízs növelés, vagy akár az erő fitogtatás is megjelenik a növekedést generáló tényezők között. Ugyancsak előmozdítja egy vállalkozás növekedését, fejlődését a stratégiai tényezők nagy csoportja. A vállalkozás megalakulásának kezdetekor maga a túlélés – kezdeti likviditási gondok, termék, szolgáltatás ismeretlensége miatt – jelenti

az egyetlen stratégiai célt. A növekedés későbbi fázisában a stabilitásra való törekvés a jellemző. A vevőkör kialakítása után annak megtartása, mennyiségi és minőségi fejlesztése lépésről-lépésre történő útja a jellemző. A növekedés 49 kiteljesülési fázisában nagyobb horderejű stratégiai tényezők is szerepet kapnak, így pl. monopolisztikus törekvések, a gazdasági hatalom megszerzését követően pedig a politika befolyásolása. A növekedés óhatatlanul nemcsak előnyökkel, hanem veszélyekkel is jár. A növekedéssel párhuzamosan vezetési krízisek elé néz a vállalkozás, egyre inkább sérül az autonómia, nehézségekbe ütközik az ellenőrzés, a méret növekedéssel párhuzamosan átláthatatlanabbá válik a cég. Ha mindezek bekövetkeznek teljes pszichológiai krízis, illetve a vállalkozás hanyatlása történik, melynek jól definiálható és figyelmeztető jelei, érzékelői, ún. szenzorai vannak

Következő részben a működéssel és növekedéssel párhuzamosan járó hanyatlás általános jeleivel és okaival foglalkozunk. 1.45 A vállalkozás hanyatlása A vállalkozás hanyatlásának számos oka lehet, ezek közül legnyilvánvalóbb az, amikor ezt a gazdasági csökkenés okozza. Gazdasági csökkenés érdekes módon akkor is megjelenik, ha túltermelés van, akkor is ha valamilyen okból alultermeléssel találkozunk. A túltermelési válság azt jelenti, hogy a megtermelt termék és szolgáltatás olyan mértékű kínálata jelentkezik a piacon, amellyel szemben fizetőképes kereslet nem támaszt igényt. Ekkor az értékesítési árak drasztikusan csökkennek, legtöbbször olyan mértékű csökkenés áll be, hogy a termék vagy szolgáltatás előállításának költségeit nem fedezi. Tartós túltermelés esetén bekövetkezhet az, hogy a vállalkozó kénytelen tevékenységét visszafogni vagy azzal felhagyni. Ezzel ellentétes az, amikor nincs

elegendő termék vagy szolgáltatás a piacon. Ilyen ok lehet pl. a természeti katasztrófa, szárazság, árvíz, földrengés, stb Ebben az esetben a termelő ugyan termékét előállította, de a bekövetkezett váratlan események miatt, olyan kis mértékű lett a hozama, hogy arra kereslet nem jelentkezett, vagy maga a kereslet szűnt meg az előbb említett események miatt. A gazdasági csökkenés mellett a vállalkozás hanyatlásának további számos oka is fellelhető. Ide sorolhatjuk többek között az üzleti etikátlanságot, a késedelmes fizetést, amely megkeserítheti a vállalkozó életét. A hanyatlásnak a gazdasági életben szervezeti okai is lehetségesek. A vállalkozás túlzott hierarchikus felépítése megnehezíti a 50 döntéseket, amelyek így időben elhúzódnak. A késedelmes döntésnek egyenes következménye lehet a bevétel kiesés, a költségek indokolatlan emelkedése, rosszabb esetben a piacvesztés. Hasonló lehet az eredménye a

szervezeti kultúra megkötöttségének is. Az okok között sorolható tovább az elfogadtatási kényszer, az indokolatlan alkalmazkodás, a túl sok megalkuvás, és a kellemetlen dolgok elsimítása is. Mindezek együttesen a vállalkozásban megszaporítják a konfliktusokat, gyakran alakul ki stresszhelyzet, és ezek miatt is az értékrend megváltozását tapasztalhatjuk. Milyen figyelmeztető jelek mutatják azt, hogy a vállalkozás nem megy jól, hova tovább, még hanyatlik is? Ezek közül az első lehet, ha azt tapasztaljuk, hogy felesleges munkaerő alkalmazása történt. Az üzleti élet nem ismerheti el felesleges munkavállalókat, már nem egészséges az a szervezet, ahol egyenlőtlen a vállalás és a munkavégzés mértéke. Figyelmeztető jel lehet az is, hogy a szakmai hozzánemértést tolerálják. Szokás mondani azt, hogy az hibázik, aki dolgozik, de ez nem egyenértékű ennek folyamatos elviselésével, tolerálásával. A hanyatlás figyelmeztető oka

lehet – nem minősítve a közszolgálatokat és a köztisztviseleteket – a hosszadalmas adminisztratív procedúra. Egyegy új ötlet megvalósítása, bevezetése, piackapcsolat építése nem szabad hogy megálljon vagy lassuljon azért, mert az adminisztráció ennek gátat szab. Különösen közepesnél nagyobb vállalkozások esetében hanyatlás figyelmeztető jele lehet az aránytalan, túl nagy vezetői beleszólás a mindennapi ügymenetbe. Szinte lehetetlenség az, hogy egyetlen vezető a gazdaság minden szegmenséhez értsen, és jó döntéseket hozzon. Ugyanehhez kapcsolódik az a figyelmeztető jel, amikor is az üzleti életben megszokott keménységet a formalitás és a formaiság veszi át. Az ügyvezetőket, vezető tisztségviselőket azért tisztelik beosztott munkatársai, mert jó irányba vezetik a céget, de régen rossz az, ha ez csak formalitásokban testesül meg. Minden cég nagy kockázatvállalással végzi tevékenységét, a fejlődés, a

fejlesztés sem nélkülözi az üzleti kockázatot. Ha a vezetőkben a kockázatvállalás mellőzését tapasztaljuk, megjelenik továbbá a rettegés, a konfliktus- és egyéb kényelmetlen helyzetektől, ez is arra utal, hogy a vállalkozás hanyatló szakaszába érkezett. 51 Gyakran figyelmeztető jelek között szerepelhet a tiszta célok, valamint a hatékony kommunikáció hiánya. Ezért szükséges minden szervezetnél az információáramlás szabályozott és hatékony rendszerét kialakítani. Végül de nem utolsó sorban a hanyatlás oka egyben jele is lehet az elavult szervezeti struktúra foggal-körömmel történő megtartása is. Tudomásul kell venni, hogy a világ, benne az üzleti élet változik, melyben ugyanúgy változnak a szervezettel szemben elvárt követelmények és kihívások is. A hanyatlás okainak feltárása és figyelmeztető jeleinek elemzése lehetővé teszi a vállalkozás számára, hogy a krízises időszakból kilábaljon,

profilváltás, szervezeti struktúraváltás alkalmazásával újra életképessé váljon. Azonban ez nem mindig sikerül, ekkor bekövetkezhet a vállalkozás megszűnése. 1.46 A vállalkozás megszűnése Üzleti vállalkozások megszűnésének két alapvető formáját különböztetjük meg. Az egyik a jogutód melletti megszűnés, a másik a jogutód nélküli. Az előbbit átalakulásnak, az utóbbit vagy felszámolásnak, vagy végelszámolásnak nevezzük. A vállalkozások átalakulását Magyarországon törvény szabályozza. Van, amikor az átalakulás kötelező jelleggel érvényre jut, pl. egy két személyes közkereseti társaság egyik tagjának kiválásával, vagy halálával automatikusan egyéni vállalkozásként kell, hogy működjön, máskor azonban - ez az esetek döntő többsége - a döntés szubjektív alapú. A jogutód melletti átalakulás hasonlóképpen történik, mint egy társaság megalapítása, annyi különbséggel, hogy a jogelőd

szervezet vállalt kötelezettségeit a jogutód kénytelen továbbvinni. Az átalakulások történhetnek új cég megalapítással, de létrejöhet vállalkozások fúziójával is. Ez utóbbinak két válfaját különböztetjük meg Az első az ún beolvadás, amikor is az egyik vállalkozás megszűnik és beolvad a másikba cégnevének elhagyása vagy a másikba építésével. A fúzió másik esete az összeolvadás, ami azt jelenti, hogy két vagy több meglévő cég egy teljesen új önálló nevű társaságot alkot. A jogutód nélküli megszűnésnek két alapesetét különböztetjük meg, a felszámolást és a végelszámolást. A felszámolás fizetésképtelenség miatti megszűnést jelent. 52 Mit értünk fizetésképtelenség alatt? Fizetésképtelen az a cég, amely elismert tartozását a lejáratot követő 60. napon belül nem egyenlítette ki. Akkor is fizetésképtelen, ha a hitelező fizetési felszólítására a lejárt tartozását 30 napon belül

nem egyenlítette ki és tartozását érdemben nem vitatta, vagy tartozása elfogadható okáról illetve rendezése akadályáról a hitelezőt nem tájékoztatta. Fizetésképtelen továbbá az a cég, ahol is az előbb említett okok miatti végrehajtás eredménytelen volt, végezetül pedig az a vállalkozás, amely a csődeljárás során kötött egyezségben vállalt kötelezettségeit nem teljesítette. Minden felszámolási eljárást meg kell, hogy előzzön egy ún. csődeljárás A csődeljárás célja az, hogy a fizetésképtelen gazdasági szervezetek tevékenységét újjá szervezve az fizetőképes legyen, illetve ha az előbbi nem sikerül, a céget felszámolási eljárással megszűntesse. A csődeljárás tehát egy nagyon pozitív tevékenység, hiszen a vállalkozás megmentése a fő célkitűzés. A csődeljárás szigorú eljárási procedúra szerint történik. Ennek a lényege az, hogy maga az adós kezdeményezheti saját csődeljárását. A

csődeljárás megindítását a bírósághoz történő beadást követően a cégközlönybe közzéteszik. A közzétételt követően az adós mindösszesen 120 nap fizetési haladékot kap, egyben arra is kötelezi magát, hogy a cég fizetőképességének helyreállítására programot dolgoz ki. Vállalja továbbá, hogy a közzétételt követő 60 napon belül ún. egyezségi tárgyalást hív össze, ahol is a hitelezőkkel próbál megegyezni, fizetőképességének visszaállítása ügyében. Ha az egyezség megtörténik, a csődeljárás sikeres volt, a cégnek nem kell megszűnnie. Ha a hitelezők nem mennek bele az egyezségbe a bíróság az adós céggel szemben felszámolási eljárást kezdeményez. A felszámolási eljárás is törvényben rögzített előírásoknak megfelelően történik. Cégközlönyben közzéteszik a felszámolási eljárás megkezdését, kötelező jelleggel értesítéseket küldenek ki adó-, vám-, illeték-, és egyéb

hivataloknak, továbbá hivatalos felszámoló biztost jelölnek ki. A felszámoló biztos vezetésével a cég ingóságai, ingatlanjai árverezésre kerülnek, mely bevételből meghatározott sorrendben próbálják kiegyenlíteni a felszámolandó cég meglévő tartozásait. Jogutód nélküli megszűnés másik esete a végelszámolás, amely eredményes működés melletti megszűnést jelent. A végelszámolás is rögzített rendben történik, mivel azonban itt nem a fizetésképtelenség miatt történik a megszűnés egyes esetekben ún. könnyített eljárás is 53 alkalmazható. A magát megszűntetni kívánó cég a cégbíróságtól kéri végelszámoló kijelölését, csakúgy, mint a felszámolási eljárás esetében a cégbíróság a cégközlönyben közéteszi a végelszámolási eljárás megkezdését, megindítását. Ha és amennyiben van, a hitelezők 30 napon belül élhetnek keresetükkel. Ezt követően a cég kikerül a nyilvántartásokból, és

jogutód nélkül megszűnik. 54 2. Kalkulációs alapfogalmak Az előző fejezetben tisztáztuk a vállalkozások lehetséges szervezeti kereteit, alapításuknak, működésüknek feltételeit. A vállalkozások működésének, működtetésének sikerét sokféle tényező alapján tudjuk mérni és értékelni. Ahhoz, hogy tevékenységünket reálisan tudjuk megítélni, tisztázni kell néhány alapfogalmat és egyes mutatók jelentését és számítási módját. 2.1 A hozam és a termelés értéke 2.11 A hozam és a kibocsátás A termelés során arra törekszünk, hogy eladható, azaz piacképes termékeket és szolgáltatásokat állítsunk elő. A tevékenységünk eredményeként megtermelt termékeket, azaz a termelés produktumait összefoglalóan hozamnak nevezzük. A hozam a megtermelt termékek és szolgáltatások naturális egységben kifejezett mértéke. (Az itt definiált hozam kifejezés nem tévesztendő össze a pénzügyi és közgazdasági

értelemben vett hozammal, ami nyereséget vagy pénzhozamot jelent!) Hozam lehet a pékségben megsütött összes kenyér kilógrammban kifejezve, vagy a gyárban összeszerelt mobiltelefonok száma. Egy mozi hozama leegyszerűsítve lehet akár a nézők száma is. Hozamok alapján csak az azonos terméket vagy szolgáltatást előállító vállalkozások, ágazatok hasonlíthatóak össze. A különböző tevékenységek hozamai egy-egy ágazaton belül csak közös mérőszámok segítségével vethetőek össze. A hozamokat a termelőkapacitás egységére vetítve, a fajlagos hozamot mutathatjuk ki, amivel a termelés színvonalát jellemezhetjük. Fajlagos hozam lehet a kemencénként sütött kenyér kilogrammban kifejezve, a telephelyenként összeszerelt mobiltelefonok száma, vagy a mozikban a vetítőtermenként jegyet váltott nézők száma. Közgazdasági értelemben csak azok a hozamok értékelhetőek, amelyeket realizálni is tudunk, azaz ténylegesen

értékesítésre kerülnek. Ha előállítunk egy terméket, de azt nem tudjuk se értékesíteni, se a termelési folyamat során újra felhasználni, akkor az előállítás érdekében felmerült 55 költségek a veszteségeinket növelik, sőt esetenként annak raktározása még többlet költséget is jelent. A realizált hozamot – ami az eladás révén árbevételt eredményez a vállalat számára, – kibocsátásnak nevezzük, ami szintén naturális mérőszám. 2.12 A termékek csoportosítása Az előállított termékeket jelentőségük, piacképességük alapján különböző csoportokba sorolhatjuk: • A főtermék a termelés vagy szolgáltatás elsődleges célja, produktuma. Főtermék például a mobiltelefon összeszerelő üzemben a mobiltelefon készülék, a moziban a levetített film. • Az ikertermékek a termelés során előállított közel azonos értékű termékek. Ikertermékek lehetnek a pékségben a kenyér és a kifli • A

melléktermék a főtermék vagy ikertermékek előállítása mellett képződő alacsonyabb használati értékű produktum. Melléktermék lehet az asztalos üzemben keletkező faforgács, vagy az állattartás során termelődő szerves trágya. 2.13 Hozamérték, árbevétel A hozamok összehasonlíthatóságánál kitértünk a különböző mérőszámokra. Az összehasonlíthatóság legkézenfekvőbb mércéje a pénz, amelynek segítségével a legtöbb dolog egyértelműen mérhető és egymáshoz viszonyítható. Ezért a gazdálkodásban, a gazdasági kalkulációkban legtöbbször az előállított termékek és szolgáltatások pénzben kifejezett értékét, a hozamértéket használjuk. A hozamértéket megkapjuk, ha az előállított termék vagy szolgáltatás egységét megszorozzuk egy (általában éves) átlagos értékesítési egységárral. Hozamérték = Hozam x Egységár Egy kizárólag kenyérsütésre szakosodott pékség napi hozamértéke, ha 500 kg

kenyeret sütnek naponta, és azt kilógrammonként 130 Ft-ért értékesítik, 65.000 Ft 56 Meg kell jegyeznünk, hogy a hozamérték – bár sokszor egybe esnek – nem teljesen szinonim fogalom az árbevétellel. Árbevétel alatt csak a ténylegesen értékesítésre került, azaz realizált hozamok pénzben kifejezett értékét értjük. Árbevétel = Realizált hozam (kibocsátás) x Egységár A fenti példában szereplő pékség napi árbevétele – feltételezve, hogy minden kenyeret sikerült eladniuk, – szintén 65.000 Ft Ha nem sikerül minden megtermelt terméket értékesíteni, akkor az árbevétel és a hozamérték különbözik egymástól. A különbség ebben az esetben a raktárkészlet értéke. 2.14 Termelési érték A termelési érték pontos meghatározásához a hozamértéken kívül (amennyiben felmerül), számításba kell vennünk még néhány olyan tényezőt, ami közvetlen hozamtartalomhoz nem köthető. Növelheti a termelési értéket

a célzott állami támogatás, a biztosítási kártérítés, de néhány a termeléssel nem szorosan összefüggő tétel is. Ilyen például a kapott kamat és az osztalékbevétel, az infláció okozta árnövekedés, vagy az árfolyamok ingadozásából eredő árfolyamnyereség is. Ha nincs ilyen tétel, akkor a termelési érték megegyezik a hozamértékkel. Ezek alapján a teljes termelési értéket az alábbi képlet alapján számíthatjuk ki: Termelési érték = Hozam x Egységár + hozamtartalommal nem rendelkező egyéb tényezők Fontos megjegyezni, hogy ez a képlet csak vállalati szinten érvényes, nemzetgazdasági szinten a fentebb felsorolt járulékos tételek nem értelmezhetőek. 2.15 Az árak típusai A termékeket vagy szolgáltatásokat alapvetően értékesítés céljából állítjuk elő, de hogy milyen áron tudjuk eladni, azt számtalan tényező befolyásolja. Az értékesítési ár nagysága elsősorban a piaci viszonyoktól 57 függ, tiszta

piaci verseny esetén leginkább a kereslet-kínálat alakulása befolyásolja, de a termék vagy szolgáltatás jellege, a vállalkozásunk piaci helyzete, mérete, illetve az ágazat nemzetgazdasági és stratégiai megítélése alapján változhat. A termelési érték kiszámításakor illetve az értékesítés során az alábbi árkategóriák jöhetnek szóba: • Piaci ár: A piacon uralkodó kereslet-kínálati viszonyok alapján kialakult értékesítési ár, amennyit a potenciális vásárlók ténylegesen hajlandóak kifizetni a termékért vagy szolgáltatásért. A piaci ár kategórián belül megkülönböztetünk nagykereskedelmi és kiskereskedelmi (fogyasztói) árat attól függően, hogy az értékesítés kinek az irányába történik. Nagykereskedelmi áron általában nagyobb mennyiséget és kedvezőbb áron értékesítünk. • Alapár: Egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott olyan ár, amelyhez az agrárpiaci rendtartás egyes eszközeinek

alkalmazása köthető. • Irányár: egyes termékpálya-szabályozásokban az adott termékre előre meghatározott olyan ár, amely a piaci viszonyok függvényében a várható áringadozások centrumát jelöli, amelyhez az agrárpiaci rendtartás egyes eszközeinek alkalmazása köthető. • Védő ár: A társadalmilag vagy gazdaságilag kedvezőtlen piaci hatások kivédésére szolgáló, meghatározott árakat soroljuk ide. • Minimum ár: az egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott, a felvásárló által a termelő részére fizetendő minimális átvételi ár. • Maximum ár: A fogyasztók védelmét szolgáló, felülről korlátozott ár. Általában állami beavatkozás következtében kerül meghirdetésre • Intervenciós felvásárlási ár: egyes termékpálya-szabályozásokban meghatározott olyan - a termelők vonatkozásában részükre méltányos jövedelmet biztosító, előre meghirdetett - ár, amelyet ha a piaci ár elér és a külön

jogszabályban meghatározott feltételek teljesülnek, az állami felvásárlás megindul • Önköltségi ár: Belső kimutatásokban, elszámolásokban alkalmazott kalkulált ár, ami megmutatja, hogy pontosan mennyibe kerül egy termék vagy szolgáltatás előállítása a termelőnek. 58 2.16 A termelési érték kategóriái A termelési érték vállalati vagy ágazati szintű elemzése során az alábbi kategóriákat különböztetjük meg: Bruttó termelési érték: az időegység alatt előállított összes termék vagy szolgáltatás pénzben kifejezett értéke. Halmozatlan termelési érték: a bruttó termelési érték és a termelés során újra felhasznált termékek értékének különbsége. Árutermelési érték: időegység alatt a vállalat által értékesített termékek és szolgáltatások érték. Hozzáadott érték: a bruttó termelési érték, valamint az újrafelhasználás és a vásárolt áruk értékének különbözete. Nettó

termelési érték: a bruttó termelési érték, valamint az újrafelhasználás, a vásárolt áruk értéke és az amortizáció értékének különbözete. A fajlagos termelési érték kifejezésekor a termelési értéket a különböző erőforrások, termelőkapacitások egységéhez viszonyítjuk. Fajlagos termelési érték például az egy pék által sütött kenyerek értéke, vagy az egy munkaóra alatt összeszerelt mobiltelefonok értéke. 2.17 A termelési érték növelésének módjai A termelési érték növelésének alapvető módja a hozamok fokozása. Ez általában mennyiségi többletet jelent. Az öncélú hozamnöveléssel viszont vigyáznunk kell, hiszen a hozamok fokozása törvényszerűen a költségek növekedésével is jár. Ez azonban a vállalkozásunk szempontjából csak akkor kifizetődő, ha a költségnövekedés mértékénél és annak alternatív költségeinél nagyobb arányban nő a termelési érték. Változatlan hozamok mellett a

termelési érték növelhető úgy is, ha magasabb áron tudjuk értékesíteni termékeinket vagy szolgáltatásainkat. Magasabb árat alapvetően a magasabb minőség eredményezhet. A magasabb értékesítési ár eléréshez vezethet, ha megfelelően, körültekintően (esetenként szerencsésen) választjuk meg az értékesítés helyét és idejét. Ugyanazt a minőségű és fajtájú virágot magasabb áron 59 lehet értékesíteni nőnap és anyák napja idején, mint általában hétköznapokon. A termelési értéket az egyéb tényezők is befolyásolják. Növelheti a termelési értéket az állami vagy pályázati forrásokból nyert támogatás, a biztosítási kártérítés, illetve a termeléssel nem szorosan összefüggő tételek is. Ilyen például a kapott kamat, az infláció okozta árnövekedés, vagy az árfolyamok ingadozásából eredő árfolyamnyereség is. Utóbbiak mértékét csak nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk befolyásolni, de a

pályázati kiírásokat figyelemmel kísérve sikeres pályázatokkal jelentős többletet érhetünk el. 2.2 A ráfordítás, a termelés költsége 2.21 A ráfordítás fogalma A termelési folyamat során a termékek vagy szolgáltatások előállítása érdekében felhasznált erőforrások naturális egységben kifejezett mennyiségét ráfordításnak nevezzük. A pékség példájánál maradva a ráfordítások között szerepelhet a liszt, a víz, az élesztő, vagy a felhasznált energia mennyisége. Fajlagos ráfordításról beszélhetünk, ha a ráfordítások mértékét valamely más termelési tényező egységéhez viszonyítjuk. Fajlagos ráfordítás például az egy kilogramm kenyér előállításához szükséges liszt mennyisége, vagy egy órányi mozifilm levetítéséhez szükséges villamos energia mennyisége kilowattban kifejezve. A fajlagos ráfordításokkal a termelés színvonalát jellemezhetjük, hiszen – bizonyos keretek között – a magasabb

ráfordítás magasabb hozamot eredményez. 2.22 A termelési költség A termelési költség a termékek és szolgáltatások előállítása érdekében felhasznált ráfordítások pénzben kifejezett értéke, kiegészítve olyan tényezőkkel (amennyiben felmerülnek), amelyeknek nincs közvetlen ráfordítástartalmuk. Ilyenek lehetnek a különböző adók, biztosítási, bérleti és tagsági díjjak, a fizetett kamatok, vagy az árfolyam ingadozás következtében elszenvedett árfolyamveszteségek. 60 A teljes termelési költség képlete tehát a következők szerint alakul: Termelési költség = Ráfordítás x Egységár + ráfordítás-tartalommal nem rendelkező egyéb tényezők Egy-egy termék vagy szolgáltatás termelési költsége általában több különböző egységárú ráfordításból tevődik össze. Egy asztal termelési költsége például áll a felhasznált anyagok költségéből, energiaköltségből és munkadíjból, hogy csak a főbb

tételeket említsük. 2.23 A költségek fajtái és csoportosítása Megjelenési forma szerint léteznek elemi és összetett költségek. Elemi költségeknek a további részekre nem bontható költségeket nevezzük. Ide tartozik az anyag jellegű költség, a személyi jellegű költség, az értékcsökkenési leírás, valamint az egyéb költségek. Az összetett költségek legalább két, vagy több elemi költséget foglalnak magukba. Ilyenek lehetnek a speciális tárgyi eszközök költségei, a segédüzemági költségek, illetve az általános költségek. Elszámolhatóság szerint közvetlen és közvetett (általános) költségeket különíthetünk el. A közvetlen költségekről egyértelműen eldönthető, hogy melyik termék, szolgáltatás, esetleg ágazat érdekében merült fel, míg a közvetett költségek esetében ez nem állapítható meg. A költségek a termelési volumennel való kapcsolat szerint lehetnek állandó és változó költségek.

Állandó (fix) költségek azok a költségek, amelyeket akkor is fizetni kell, ha nincs kibocsátás (tehát üzemszünet, leállás esetén is). Az állandó költségek mértéke egy bizonyos határon belül független a termelés volumenétől. Nagyobb mértékű kibocsátási szint változás esetén az állandó költségek lépcsőzetesen változnak. Ilyen költségek pl. az amortizáció, a bérleti díj, vagy a kölcsönök kamata A változó költségek a kibocsátás mennyiségével együtt változnak, de nem mindig azonos mértékben. Változó költségek pl az anyagköltség, az energiaköltség, a munkabér. Teljes költségen az adott termékmennyiség vagy szolgáltatás előállítása során felmerülő fix és változó költségek összegét értjük. 61 A költségek változásának intenzitása lehet csökkenő (degresszív), ha a költségek kisebb mértékben változnak, mint a hozamok, arányos (proporcionális), amikor azonos arányban változnak a

költségek és a hozamok, vagy növekvő (progresszív), ha a költségek változásának mértéke meghaladja a hozamváltozás mértékét. Nagyobb, összetett tevékenységet végző vállalatoknál szokásos a különböző költségek munkaműveletenkénti felosztása is. A költségek kifejezhetősége szerint explicit és implicit költségek léteznek. Explicit vagy kifejezett költségek, amelyek adott időszak folyamán az adott időszak termelésével kapcsolatban számlákon, pénzügyi átutalásokon kifejezett formában jelennek meg. Ilyen például az anyagköltség, az energia és bérköltség. Implicit vagy rejtett költségek azok a kiadások, amelyek az adott időszak ráfordításai, bár tényleges pénzkifizetésekben, számlákon az adott időszakban nem jelennek meg. Pl.: amortizáció vagy alternatív költség A haszonáldozati költség, lehetőség-költség, vagy alternatív költség (Opportunity costs) az elszalasztott alternatíva jövedelmét jelenti.

Más szavakkal annak a tevékenységnek vagy szolgáltatásnak a jövedelme (haszna) amiről le kell mondanunk, ha a pénzünket más szolgáltatás megvásárlására költjük. A határköltség az egységnyi kibocsátás növekményre jutó költségnövekményt jelenti. Vagyis az a költségváltozás, amelyet egy egységnyi pótlólagos termékkibocsátás okoz. A határköltség értékét megkapjuk, ha az egymást követő kibocsátások összköltségét kivonjuk egymásból. Elsüllyedt költségeknek nevezzük azokat a költségeket, amelyeket gazdasági döntéssel megváltoztatni nem tudunk. Számviteli költségnek nevezzük a vizsgált évben felmerült és a számviteli rendszerben nyilvántartott költségeket. Gyakorlatilag az explicit költségek és az amortizácó összege. A számviteli költségeket és az alternatív költségeket együtt gazdasági költségeknek nevezzük. A fajlagos termelési költség a termékegységre, szolgáltatásra, vagy termelési

kapacitásra vetített költség. Fajlagos termelési költség lehet 62 például az egy mobiltelefon összeszereléséért kifizetett munkabér, vagy egy kilogramm kenyér sütéséhez szükséges liszt ára. A termékegységre, vagy szolgáltatásra jutó költséget önköltségnek vagy más néven átlagköltségnek nevezzük. Önköltség = Termelési költség Termék vagy szolgáltatás mennyisége 2.24 Az önköltség számítása Önköltséget számíthatunk az összes költség alapján vagy csak a közvetlen előállítási költség alapján, attól függően, hogy az általános költségek termékre vagy szolgáltatásra eső részét szerepeltetjük-e a kalkulációban. Az önköltségszámítás alapesetei: Ha a termelési folyamatban csak egy főterméket vagy szolgáltatást állítunk elő, akkor a termelés összes költségét elosztva a megtermelt termék vagy szolgáltatás mennyiségével az önköltséget kapjuk. Ha a termelés során fő- és

melléktermék is képződik, akkor a termelés összes költségéből, azaz a bruttó költségből le kell vonni a melléktermék értékét, vagy annak költségét és az így megmaradó nettó költséget osztjuk el a megtermelt termékek vagy szolgáltatások mennyiségével. Ha iker és melléktermékek egyaránt képződnek a termelés során, akkor kétféle eljárást alkalmazhatunk. • Arányszámos osztókalkuláció alkalmazása esetén a nettó termelési költséget előre meghatározott arányszám alapján osztjuk fel. Ez az arányszám kötődhet egy rögzített viszonyítási alap arányszámaihoz is. • Egyenértékszámos osztókalkuláció esetén először kiszámítjuk a nettó termelési értéket oly módon, hogy a termelés összes költségéből, azaz a bruttó költségből levonjuk a melléktermék értékét, vagy annak költségét. Ezután egy átszámítási kulcs alapján egyetlen termékben fejezzük ki az összes ikerterméket. Ennek az egy

terméknek 63 meghatározzuk az önköltségét, majd az átszámítási kulcs segítségével kifejezzük a többi ikertermék önköltségét is. 2.3 A jövedelem, a jövedelem kategóriái A vállalkozások hosszútávú működésének alapfeltétele, a vállalkozók elsődleges célja a jövedelem növelése és a hatékonyság fokozása. A következő részfejezetekben ezeket az alapfogalmakat, valamint felhasználásuk lehetőségeit mutatjuk be. A jövedelem (nyereség, haszon, profit) az adott tevékenység (ágazat) pénzben kifejezett eredményének és ráfordításának pozitív előjelű különbsége. Amennyiben negatív, akkor veszteségről beszélhetünk Kiszámítása során ágazati szinten a termelési értékből vonjuk ki a termelés összes költségét, vagy a költségek bizonyos részét, ez különbözteti meg a későbbiekben részletezett jövedelem-kategóriákat. A vállalkozási szintű, adózás előtti jövedelmet az ágazati jövedelmek, a

készletváltozások értékének egyenlege2, a pénzügyi eredmények (betétiés hitelkamatok, értékpapírok nyeresége/vesztesége), valamint a rendkívüli eredmények (vállalati szinten jelentkező kártérítések, bírságok) összegzésével kaphatjuk meg. Ha ebből levonjuk a társasági és egyéb adókat, a mérleg szerinti eredményhez jutunk. A gazdasági tevékenységek megítélésekor a szakemberek nagy része sokszor csak a hagyományos „költség-jövedelem-beruházásigény” jellegű, hagyományos logikai módszert alkalmazza. Eszerint minél kisebb költséggel és eszközfelhasználással minél nagyobb profitot érünk el, annál kedvezőbb a befektetés. Ez önmagában természetesen igaz Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt, hogy készpénzünket, egyéb forgóeszközeinket és befektetett eszközeinket is többféle, nyereséggel kecsegtető célra használhatjuk fel. Amikor nem ezeket a lehetőségeket valósítjuk meg, egyúttal lemondunk az

ezekkel elérhető jövedelemről is – természetesen egy várhatóan még kedvezőbb eredmény elérése érdekében. A számviteli elszámolás csak azokat a költségeket képes számításba venni, melyek az adott tevékenység érdekében végzett anyag- és 2 (Árbevétel-Előállítási költség)*(+/-) Készletváltozás 64 eszközbeszerzésekkel kapcsolatosak, pénzkiadással járnak és számlákkal igazolhatók, esetleg a vállalkozás számviteli rendszerében leírt módon átcsoportosíthatók (aktív-, passzív időbeli elhatárolás, amortizáció, általános költségek). Figyelmen kívül hagyja azonban azt az elmaradt hasznot, amelyhez azért nem jut hozzá a vállalkozás, mert pénzét és idejét egyszerre csak egy adott tevékenységbe képes fektetni, ezáltal nem tudja kihasználni az összes, nyereséggel kecsegtető alternatívát. Az adott tevékenység alternatív költsége tehát az ugyanazokkal az eszközökkel, de másirányú felhasználással

elérhető, valószínű jövedelmet jelent. Szinonimaként használatos fogalom a haszonáldozati költség, angolul az „opportunity cost”. Ez a „költség” a közgazdaságtani döntések megalapozásához nélkülözhetetlen, nem jelentkezik azonban számvitelileg is elszámolható adócsökkentő tényezőként. A közgazdaságilag is nyereséget nyújtó tevékenység tehát képes elérni egyrészt a számviteli profitot (a termelési költségeknél nagyobb termelési értéket), ezen felül pedig még fedezetet nyújt az alternatív költségekre is. Mondanivalója az, hogy ne egyszerűen csak nyereség elérésére törekedjünk, hanem a legjövedelmezőbb változat kiválasztására! A különféle közgazdasági jövedelemkategóriák magyarázatát, a köztük meglévő különbségeket és felhasználási lehetőségeiket az alábbiakban foglaljuk össze: • Nettó jövedelem (NJ, számviteli profit) = Termelési érték (TÉ) – Termelési költség (TK) A

nagyvállalatok tevékenységének eredményességét méri, a fejlesztések elsődleges forrása, a társasági adóalap kiindulási alapja. Hátránya, hogy számviteli módszerekkel változtatható (amortizációs elszámolás, általános költségek felosztása, időbeli elhatárolások), ami vállalkozási szinten reális eredményt ad, nem tükrözi viszont az adott ágazatok tényleges teljesítményét. • Bruttó jövedelem = TÉ – Személyi költségekkel (SZK) csökkentett TK = NJ + SZK Kisvállalkozások tevékenységének eredményét jelzi, amely magában foglalja a vállalkozó és családjának munkabérét is, hiszen az utóbbit nem fizetik ki, a költségszerkezetben pedig nem számolják el. Következésképpen azokkal a tevékenységekkel érhető el nagy bruttó jövedelem, melyek kézimunka-igényesek. 65 • • • Fedezeti összeg = TÉ – Közvetlen költségek (KK) = NJ + Általános költségek (ÁK) A vállalkozás egyes ágazatainak

teljesítmény-mérésére, rangsorolására, elemzésére alkalmas, hiszen csak az adott tevékenység által befolyásolható tényezőket (TÉ, KK) veszi számításba. Figyelmen kívül hagyja viszont az ágazat által ténylegesen nem változtatható tényezőket (ÁK, pénzügyi-, rendkívüli nyereség/veszteség). Mivel az általános költséget többnyire a termelési érték arányában osztják szét az ágazatok között, ezért a nagy termelési értékű ágazatok fedezeti összege is nagyobb. Ezeket az ágazatokat olykor még veszteségesen is megéri fenntartani, mert megszüntetésük esetén a változatlan nagyságú általános költségek a kisebb fedezeti összeggel bíró ágazatokat is veszteségessé tehetik. A fedezeti összeg növelésének indirekt lehetősége az általános költségekkel való takarékoskodás is. Fedezeti hozzájárulás = TÉ – Változó költségek = NJ + Állandó költségek Arra a kérdésre kaphatunk a segítségével választ,

hogy ha veszteséges a termelésünk, rögtön, vagy csak később érdemes-e a tevékenység megszüntetése, vagyis a veszteségminimalizálás eszköze. Ha a termékeink értéke nem is nyújt fedezetet az összes költségre, de meghaladja a változó költségeket (gyakorlatilag az amortizációs- és egyes egyéb közvetlen költségeken kívüli költségeket), akkor még egy ideig célszerű folytatni a tevékenységet. Így ugyanis csak az állandó költségek egy része jelentkezik veszteségként, ha viszont rögtön megszűnne a tevékenység, akkor az összes állandó költség nagyságával egyezne meg (költségremanencia). Amennyiben azonban nemcsak a nettó jövedelem, hanem a fedezeti hozzájárulás is negatív, úgy azonnal meg kell szüntetni a tevékenységet. Nagy a fedezeti hozzájárulása azoknak az ágazatoknak, amelyekben speciális eszközöket használunk fel. A hazai számviteli költségfelosztással nehézkes ennek a jövedelemkategóriának a pontos

meghatározása. Gazdasági profit = NJ – Alternatív költség Nemcsak az alaptevékenység abszolút jövedelmi viszonyainak, hanem a relatív profit értékelésére is alkalmas. Ha nemcsak a nettó jövedelem, hanem a gazdasági profit is pozitív, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nemcsak eredményes a tevékenységünk, de a lehető legnyereségesebb. 66 Az alternatív költségek meghatározásánál azonban néhány tipikus hibától óvakodni kell. Ezek a következők: • Mindig a ténylegesen rendelkezésünkre álló összetételű anyagi források jelentik a kiindulási alapot. Amennyiben készpénzünk van, elvileg bármely tevékenységet elkezdhetünk, sőt bankba is tehetjük. Ha viszont vagyonunk nemcsak készpénzből, hanem egyéb eszközökből (anyagok, gépek) is áll, akkor vagy ezeknek a becsülhető piaci értékével, vagy a felhasználásukkal végezhető tevékenységek jövedelmével számolhatunk. • Speciális gépek esetében alternatív

felhasználási lehetőségként kizárólag az eszköz várható piaci árának banki kamata jelentkezik, szembeállítva az adott ágazatban elérhető nyereséggel. • Eszközbeszerzés megítélésénél a haszonáldozati költség a finanszírozás módjától függ. Vissza nem térítendő állami támogatás csökkenti a tőkeigényt, kamatmentes hitelnél ez 0%, saját tőke felhasználásánál a banki betéti kamat, míg hitelfelvétel esetében a banki hitelkamat a mérvadó. Vegyes finanszírozásnál az előzőek súlyozott számtani átlagával kapjuk meg azt a kamatlábat, melyet minimum el kell érnünk ahhoz, hogy a pénzünket érdemes legyen az adott eszközök beszerzésére fordítani. Mivel a forgóeszközök egy éven belüli pénzlekötéssel járnak, ezért beszerzésük esetén a rövid távú (maximum egyéves) kamatlábakat, a befektetett eszközöknél viszont a várható élettartamuknak megfelelő hosszútávú kamatlábakat, vagy az erre az időszakra

számolt egyéves kamatlábak egyszerű átlagát célszerű használni. Például, ha 1 MFt készpénzünk, 2 MFt egyéb forgóeszközünk (saját) és 3 MFt piaci értékű befektetett eszközünk van, 3 MFt v.nt beruházási támogatást, 3 millió Ft kamatmentes hitelt és 1 MFt 20%-os kamatú forgóeszközhitelt vagyunk képesek beszerezni egy adott tevékenység beindításához (egyéves betéti kamat: 10%, 7-éves betéti kamat: 7%/év) akkor a banki befektetés alternatív költsége a következőképpen számítható: készpénz: 1 MFt x 0,1 = 100 eFt egyéb saját forgóeszköz: 2 MFt x 0,1 = 200 eFt saját befektetett eszköz: 3 MFt x 0,07 = 210 eFt kamatmentes hitel: 3 MFt x 0 = 0 eFt forgóeszköz-hitel: 1 MFt x 0,2 = 200 eFt Összesen: 10 MFt 710 eFt V.nt állami támogatás 3 MFt 0 eFt Mindösszesen: 13 MFt értékű eszköz 67 Eszerint, ha a 13 MFt értékű eszközt igénylő tervezett tevékenységünk legalább 710 eFt készpénzben jelentkező nyereséget nem

képes elérni, akkor közgazdaságilag nem éri meg belevágni, mert a banki befektetés, illetve hitelfelvétel alternatív költsége előreláthatóan felülmúlja az adott tevékenység jövedelmét. Ha a teljes tőke (4 MFt forgó- és 6 MFt befektetett eszköz) saját forrásból állna rendelkezésünkre, akkor ennek alternatív költsége (4x0,1)+(6x0,07)= 0,82 MFt lenne. Üzleti tevékenységek vizsgálatánál az ugyanezen eszközparkkal és ugyanerre az időszakra vetített várható pénzjövedelem jelenti az alternatív költséget. • A haszonáldozati költség megítélését befolyásolja a kockázat is. Ha egyforma a banki és az üzleti tevékenységgel elérhető jövedelem, akkor még mindig ajánlatos elvetni az adott tevékenység elkezdését, mert ha nem vágunk bele, akkor fáradság és kockázat nélkül jutunk ugyanakkora nyereséghez. Amennyiben üzleti tevékenységünk jövedelme várhatóan felülmúlja a banki befektetés nyereségét (alternatív

költségét), akkor mérlegelni kell, hogy a várható jövedelemtöbblet kompenzálja-e a nagyobb (piaci, időjárási, stb.) kockázatot. • Végezetül: kizárólag reális befektetési lehetőségeket szabad számításba venni alternatívaként. A banki befektetés mindenki számára elérhető, ezért jövedelme alternatív költségként mindig számításba vehető. Egyéb tevékenységeknél viszont nemcsak a rendelkezésünkre álló eszközök mennyisége és összetétele, hanem a piac, a képzettségünk és szakmai kapcsolatrendszerünk is behatárolja lehetőségeinket. A jövedelem növelése alapvetően a pénzbeli eredmények növelésével, a költségek csökkentésével, illetve a költségnövekedést és annak alternatív költségét meghaladó eredmény-növekedéssel érhető el. Az eredmények növelése a termelés mennyiségének növelésével, az értékesítési ár emelésével (jobb minőséggel, megfelelő időben és fizetőképes piacon történő

eladással), az elérhető állami támogatások igénybe vételével, valamint a megfelelő pénzügyi gazdálkodással valósítható meg. A költségcsökkentés forrása az ésszerű takarékosság és - a befektetett eszközök jobb kihasználásával - az állandó költségek csökkentése lehet. A kapacitás-kihasználás többlet forgóeszköz igénye és az emelkedő input-árak általában együtt járnak a költségek növekedésével, ezért a jövedelem-növelés a bevételek még fokozottabb növelésével érhető el. 68 2.4 Hatékonyság, jövedelmezőség A hatékonyság a termelés tágabb értelemben vett eredményeinek és ráfordításainak viszonyát jelenti. Hatékonyság = Eredmény Ráfordítás A tágabb értelemben vett eredménykategóriák közé tartozik a jövedelmen kívül a termelési érték, az árbevétel, a hozamérték és a hozam is. A tágabb értelmű ráfordítások magukba foglalják a naturális jellegű ráfordításokon kívül a

termelési költséget és a termelés érdekében felhasznált erőforrásokat (földterületet, tenyészállatokat, gépeket, épületeket, forgóeszközöket) is. Ezek közül bármelyik eredménykategóriát akármelyik ráfordítás-kategóriához viszonyítjuk, hatékonysági mutatót kapunk. Csoportosítási lehetőségek: • A kategóriák mértékegysége szerint: o Naturális hatékonyság: a hozam és a természetes mértékegységben kifejezett ráfordítás, vagy erőforrás hányadosa, pl. átlaghozam (t/ha) o Ökonómiai hatékonyság: amennyiben akár az eredmény- akár a ráfordítás-kategóriában pénzérték is szerepel (pl. területegységre jutó termelési érték, Ft/ha). • A számlálóban és nevezőben szereplő mutatók alapján: o Termelékenységi mutatók: egységnyi erőforrás felhasználásával elérhető eredmény (pl. munkatermelékenység, Ft TÉ/fő/óra) o Igényességi mutatók: egységnyi eredmény eléréséhez szükséges tágabb

értelmű ráfordítás (pl. területigény: 0,01 ha/1 eFt NJ) • A figyelembe vett ráfordítás-mennyiség alapján: o Átlagos hatékonyság (ÁH): egy adott ráfordításszinten elért összes eredmény és az eléréséhez szükséges összes ráfordítás hányadosa (pl. 5 t búzaszem, 200 kg NPK, ÁH= 5000 kg / 200 kg = 25 kg/kg). o Pótlólagos hatékonyság (PH): egy előző ráfordításszinthez képest alkalmazott többlet-ráfordítással elérhető eredményváltozás (pl. előző termelési szint: 3 t búzaszem, 100 kg NPK, mostani termelési szint: 4 t búzaszem, 150 kg NPK, PH = (4000 kg – 3000 69 kg) / (150 kg – 100 kg) = 20 kg/kg (az 50 kg többletműtrágya átlagában). o Marginális hatékonyság (MH): az utolsó egységnyi többletráfordítással elérhető eredményváltozás, melyet a matematikából ismert deriválással kaphatunk meg (MH = d (Eredmény) / d (Ráfordítás)). A legfontosabb mutató az előzőek között, hiszen ezzel pontosan

meghatározhatjuk, hogy mennyi ráfordítást érdemes alkalmazni adott termelési/közgazdasági feltételek mellett. Az átlagos és pótlólagos hatékonyság esetleg kedvező átlagszámai ezzel szemben - a csökkenő hozadék elvéből következően – hatékony első egységnyi ráfordítások és gazdaságtalan utolsó egységek átlagából adódnak. Miután a gazdálkodás alapvető célja a hatékonyságfokozás mellett a jövedelem elérése, ezért kiemelten fontosak azok a hatékonysági mutatók, melyekben eredménykategóriaként valamelyik jövedelemfajta (NJ, BJ, FÖ, FH) szerepel. A jövedelem tehát egy pénzértékben kifejezett fogalom, míg a jövedelmezőség a jövedelem viszonyítását jelenti valamelyik pénzben kifejezett ráfordítás-kategóriához, melyet százalékban mérhetünk. A jövedelmezőségi mutatók közül a költségarányos, a tőkearányos és a személyi jellegű költség-arányos jövedelmezőség tekinthető a legfontosabbnak, ezek

azt fejezik ki, hogy egységnyi termelési költséggel (TK), tőkével (T), illetve személyi jellegű költséggel (SZK) mennyi jövedelem (J) állítható elő. Költségarányos jövedelmezőség (jövedelmezőségi ráta) = J J Tőkearányos (eszközarányos) jövedelmezőség = Személyi jellegű költség-arányos jövedelmezőség = J TK T SZK * 100% * 100% * 100% A költségarányos jövedelmezőség egyéves időtávú, a tőkearányos jövedelmezőség (miután befektetett eszközöket is tartalmaz) hosszabb távú döntések megalapozására szolgál. A munkabérarányos jövedelmezőség elsősorban a kézimunka-igényes ágazatokban bír jelentőséggel. A mutatók értékeléséről elmondható, hogy – a mezőgazdasági termelés nagyobb kockázata miatt elvárható kockázati prémiumon kívül – a költségarányos jövedelmezőségnek legalább az egyéves betéti/hitel kamattal (finanszírozástól függően), a tőkearányos 70 jövedelmezőségnek

pedig (a tőkeösszetételtől és a finanszírozástól függően) az egyéves és többéves kamatok súlyozott átlagával felül kell múlnia a 100%-ot. A személyi jellegű költség-arányos jövedelmezőség (SZKJ) értékelésekor az a mérvadó, hogy mennyi a személyi jellegű költségek aránya az összes termelési költségből. Amennyiben ez pl a dohányágazatban 50%, akkor a minimálisan elvárható SZKJ = 200% + kockázati prémium + alternatív jövedelmezőség. A 200%-os SZKJ esetén ebben az esetben pontosan nullszaldós a termelés. 71 3. A vállalkozás működésének feltételei, termelési eszközök A vállalkozónak ahhoz, hogy megkezdhesse működését, majd a megkezdett vállalkozási tevékenységét folytathassa, termelési eszközökre van szüksége. A termelési eszközöket más néven reáljavaknak nevezzük A termeléshez szükséges eszközöket a vállalkozó az árupiacon szerzi be saját- vagy idegen forrásból. A termelési eszközök

összessége képezi a vállalkozó, illetve a vállalkozás vagyonát. A termelési eszközök az értéktermelés tényezői, hiszen a vállalkozó az eszközöket azért vásárolja meg, hogy a vásárlásukra fordított pénz megtérüljön az elért bevételekben. A bevételeknek a termelési eszközök árának megtérülésén túl a vállalkozó számára nyereséget (azaz profitot) is kell, hogy biztosítsanak. A profit egy részét a vállalkozó vállalkozásában tartja, hogy azt újabb eszközök beszerzésére fordítsa, és a vállalkozás egyre több profitot termeljen. A termelési eszközök a termelési folyamat során elhasználódnak, értékük átmegy a termelési folyamatban előállított termékek értékébe. A vállalkozói vagyon, azaz a termelési eszközök csoportosítása a következő: 3.1 sz ábra A termelési eszközök csoportosítása TERMELÉSI ESZKÖZÖK BEFEKTETETT ESZKÖZÖK Immateriális javak Tárgyi eszközök Befektetett pénzügyi

eszközök FORGÓESZKÖZÖK Készletek 72 Követelések Értékpapírok Pénzeszközök A termelési eszközök csoportosítása alapvetően aszerint történik, hogy az adott eszköz mennyi ideig szolgálja a vállalkozás tevékenységét. Ez alapján a termelési eszközöknek két fő csoportját különbözetjük meg: a befektetett eszközöket és a forgóeszközöket (lásd: 3.1sz ábra) Befektetett eszközöknek azokat a piaci értékkel rendelkező vagyoni értékeket nevezzük, melyek a vállalkozás tevékenységét tartósan, legalább egy éven túl szolgálják. Ezek az eszközök tehát egy évnél hosszabb időn keresztül szolgálják az értéktermelést, és értékük fokozatosan megy át az új termék értékébe. A forgóeszközök azon kisebb értékű termelési eszközök, melyek rendszerint egy termelési folyamatban – egy évnél rövidebb idő alattelhasználódnak, s értékük teljes egészében átmegy az új termék értékébe. 3.1 A

befektetett eszközök A befektetett eszközök olyan termelési eszközök, melyeknek rendeletetése, hogy a vállalkozás tevékenységét tartósan, legalább egy éven túl szolgálják. Ezek az eszközök tartósságuk által alapvetően meghatározzák, befolyásolják: • a termelés méretét, keretét • a termelés során előállított termékek körét, mennyiségét és minőségét, • merevítik, rugalmatlanná teszik a termelés szerkezetét, • hosszú időn keresztül mennek át az új termék értékébe. A befektetett eszközök jelentősen meghatározzák a vállalkozás nyereségességét, ezért komoly mérlegelés szükséges a beszerzésükkel kapcsolatban. 3.11 A befektetett eszközök értékelése A vállalkozónak az idő függvényében értékelnie kell termelési eszközeinek értékét bizonyos jogi előírások (pl. számviteli-és adózási jogszabályok) miatt és a saját döntéseinek (pl. döntés az eszközök leselejtezéséről, új

eszközök beszerzéséről) megalapozása végett egyaránt. Az értékelés viszonylag egyszerű olyan eszközök esetében, melyek rövid idő alatt elhasználódnak. A befektetett eszközök értékelése ezzel 73 szemben tartósságuk miatt bonyolult feladat, hiszen az általuk előállított termékek piaca folyamatosan változik, ezzel együtt az általuk elérhető profit nagysága is változik. A befektetett eszközök értékelésére több módszert ismerünk, ezek a következők: • Bekerülési költségen történő értékelés (bruttó ár). A bekerülési költség a befektetett eszközök létesítésének költsége. Minden olyan költséget tartalmaz, mely a befektetett eszköz használatba vételéig, azzal kapcsolatosan felmerült. A befektetett eszközök nyilvántartása korrigált bekerülési értéken történik a 2000. évi C törvény a számvitelről (Rövidítve: Sztv.) előírásainak megfelelően A korrigált bekerülési érték, vagy nettó

érték az eszköz bruttó értéke csökkentve az elszámolt értékcsökkenési leírás értékével. • Piaci értéken való értékelés. A kereslet-kínálat által kialakított ár, mely a gazdasági környezet folyamatos változása miatt jelentősen eltérhet a nettó értéktől. • Új eszköz beszerzési árán történő értékelés. Az új beszerzési ár megmutatja, hogy a már meglévő befektetett eszköz pótlása - a piaci viszonyok változásaitól függően - mennyibe kerül az új beszerzési áron. • Értékesítéskor realizálható áron történő értékelés. A használt befektetett eszköz értékesítéséből elérhető piaci ár meghatározását jelenti. • Saját előállítású eszközök értékelése. A saját előállítású eszközök értékelésénél felvetődik a kérdés, hogy azokat előállítási költségen értékelje a vállalkozó – azaz az eszköz értéke egyenlő az előállításával kapcsolatban, az üzembe helyezésig

felmerült költségek összegével -, vagy piaci értéken. Jelenleg a Sztv szerint a saját előállítású eszközöket tényleges közvetlen költségen kell nyilvántartani, azonban a piaci ár ismerete nélkülözhetetlen pl. az eszköz értékesítése esetében. 3.12 A befektetett eszközök csoportosítása, főbb jellemzőik A befektetett eszközöknek alapvetően három csoportját különbözetjük meg: Az immateriális javak olyan forgalomképes nem anyagi eszközök, melyek a vállalkozás tevékenységét közvetlenül és tartósan szolgálják. 74 Az immateriális javak között tartjuk nyilván többek között a vagyoni értékű jogokat (pl. bérleti jog, haszonélvezeti jog, stb), az üzleti és cégértéket (amely egy megvásárolt vállalkozás üzleti hírnevét fejezi ki), a szellemi termékeket (pl. szabadalom, védjegy, szoftver, szerzői jog, stb) és a kísérleti fejlesztések aktivált értékét (a jövőben hasznosítható kutatás-fejlesztés

érdekében felmerült előállítási költség). A tárgyi eszközök azon anyagi eszközök, melyek tartósan legalább egy éven túl közvetlenül, vagy közvetve szolgálják a vállalkozás tevékenységét, függetlenül attól, hogy a használatba vételre sor került vagy nem. A tárgyi eszközök nagyobb értékű eszközök, meghatározó tulajdonságuk a tartósság, ezért értéküket több évre osztják fel. Sajátosságaikból adódóan (tartósság, meghatározzák a termelés méretét, stb.) ezzel az eszközcsoporttal kapcsolatos gazdasági döntések meghatározóak a befektetett eszközök hasznosítása szempontjából. A tárgyi eszközöknek hat csoportja van: • Ingatlanok. Az ingatlanok közé tartozik a föld és mindazon anyagi eszközök, melyeket a földdel kapcsolatban létesítettek (épületek és építmények). Jellemző rájuk, hogy hosszú élettartamúak (50 év vagy annál hosszabb idő). A föld lehet termőföld, építmény elhelyezésére

szolgáló föld (telek), illetve hasznosításra alkalmatlan föld. Az épületek, építmények lehetnek ingatlan jellegű műszaki alkotások végleges vagy ideiglenes jelleggel (azaz épületek), víz-, gáz-, csatorna- és fűtési vezetékek, és egyéb építmények (pl. út, kerítés, stb.) • Műszaki berendezések, gépek, járművek. A vállalkozás tevékenységét tartósan és közvetlenül szolgáló gépek, járművek, berendezések tartoznak ebbe a csoportba. A termelésben általában rövidebb ideig vesznek részt, mint az ingatlanok, elhasználódási idejük 4-10 év. Csoportjai: erőgépek, erőművi berendezések; egyéb gépek és berendezések, műszerek, szerszámok; szállítóeszközök, hírközlő berendezések; számítástechnikai eszközök; járművek. • Egyéb berendezések, felszerelések, járművek. Azon berendezések, felszerelések és járművek tartoznak ebbe a csoportba, melyek a vállalkozás tevékenységét tartósan, de nem

közvetlenül szolgálják (pl. a vezető szolgálati személygépkocsija) • Tenyészállatok. • Beruházások. Az üzembe nem helyezett, rendeletetés szerűen használatba nem vett tárgyi eszközök bekerülési értéke, továbbá a 75 már használatba vett tárgyi eszközökön végzett felújítások még nem aktivált (használatba nem vett) értéke. • Beruházásokra adott előlegek. A tárgyi eszközök beszerzésére, létesítésére, stb. a termelőknek, kivitelezőknek adott előlegek A befektetett pénzügyi eszközök azok az eszközök (részesedés, értékpapír, adott kölcsön), melyeket a vállalkozó azzal a céllal fektetett be más vállalkozónál, hogy ott tartós jövedelemre (osztalék, kamat), illetve irányítási, befolyásolási, ellenőrzési lehetőségre tegyen szert. Ide soroljuk: • a részesedéseket, melyek osztalékot, befolyásolási-, ellenőrzési-, irányítási jogot biztosítanak tulajdonosuknak, • értékpapírokat, melyek

kamatjövedelmet eredményeznek a tulajdonos számára (kötvény, zálogjegy, stb.), • tartósan adott kölcsönöket, melyek szintén kamatjövedelmet biztosítanak, • és a hosszú lejáratú bankbetéteket. A befektetett pénzügyi eszközöket vételi áron kell nyilvántartani. Ha ezeknek az eszközöknek a piaci értéke tartósan és jelentősen alatta marad a nyilvántartási árnak, akkor értékvesztéssel kell korrigálni az értéküket. (Az értékvesztés nem egyezik meg a tárgyi eszközöknél, és az immateriális javaknál jelentkező, a használattal összefüggő értékcsökkenéssel!) 3.13 A tárgyi eszközök éves költségei A tárgyi eszközökről általában elmondható, hogy a vállalkozás tevékenységében meghatározó szerepük van függetlenül attól, hogy ipari, mezőgazdasági- vagy szolgáltató tevékenységet végez. Ezért kell külön foglalkoznunk ezen eszközök éves költségeivel. A tárgyi eszközök éves költségei két részből

tevődnek össze: A tárgyi eszköz folyamatos üzembetartásával, termelőképességének fenntartásával kapcsolatban felmerült költségek, azaz a javítás és a karbantartás költségei. A tárgyi eszközök idővel és használattal összefüggő értékcsökkenési költségek, más néven az amortizáció. A befektetett eszközök értéke használatuk során a fizikai és erkölcsi avulás következtében csökken az idő függvényében. 76 3.131 A tárgyi eszközök amortizációja Az amortizáció, az értékcsökkenés költségként történő elszámolása az immateriális javak és a tárgyi eszközök esetében lehetséges. Az amortizáció megállapítása a tárgyi eszközök esetében nagyon fontos terület, ezért kell a vállalkozásoknak kialakítani a saját amortizációs rendszerüket, azaz meghatározni, hogy az egyes tárgyi eszköz csoportok esetében hogyan határozza meg az értékcsökkenés nagyságát. A rendszer a tárgyi eszközökbe

történő egyszeri befektetés folyamatos költségként való elszámolását, és megtérülését biztosítja. A tárgyi eszközök elhasználódásával összefüggésben egyrészt növeli a termelés költségeit, másrészt az így elszámolt tőkerész szabaddá, felhasználhatóvá válik, ezáltal biztosítja a pótlás lehetőségét, vagy akár új technológia megvalósítását. Az értékcsökkenés meghatározásának két alapvető rendszere: Időarányos amortizációs elszámolási rendszer. Ebben az esetben az adott tárgyi eszköz élettartamát években fejezik ki, s ennek ezek arányában határozzák meg az értékcsökkenés mértékét. Teljesítményarányos amortizációs elszámolási rendszer. Ebben az esetben a tárgyi eszköz életteljesítményét veszik alapul pl. teherautó esetében kilométerben kifejezve, így az éves értékcsökkenés a használat mértékétől, intenzitásától függ. Az időarányos leírási rendszernek többféle formája

van, ezek: Lineáris értékcsökkenési leírási rendszer. Lényege, hogy a használat minden évében azonos összegű és mértékű értékcsökkenést határoznak meg, illetve számolnak el költségként. Az éves leírás mértékét a leírási kulcs százalék fejezi ki, mely ezesetben minden évben állandó. Meghatározása a következő: Éves értékcsökkenési leírási kulcs (%/év)=100% / élettartam években kifejezve A tárgyi eszköz éves értékcsökkenését a leírási kulcs és az eszköz bruttó értékének szorzataként kapjuk meg. Éves értékcsökkenés (Ft)=(leírási kulcs(%)*bruttó érték(Ft)) / 100 77 Ez a leírási rendszer nagyon egyszerű, ezért egyben a leggyakrabban alkalmazott rendszer. Azonban az eszközök időbeli kihasználására, annak intenzitására nincs tekintettel. Degresszív értékcsökkenési leírási rendszer. Lényege, hogy az eszköz használatának kezdeti szakaszában nagyobb értékű értékcsökkenést

számolnak el, a használat idejének előrehaladtával egyre kisebb lesz az amortizáció összege. A degresszív leírásnak többféle módszere ismert: • csökkenő leírási kulcsok alkalmazása • az eszközök nettó értéke (Nettó érték = Bruttó érték-elszámolt értékcsökkenés) az elszámolás alapja, állandó leírási kulcs alkalmazása mellett. (Az elszámolt értékcsökkenéssel a nettó érték folyamatosan csökken.) • „Évek összegzése szerinti módszer” Mindegyik degresszív módszerre jellemző, hogy a befektetett tőke nagyobb hányada a használat első felében megtérül, ezáltal elősegítheti a gyorsabb műszaki fejlesztést. Progresszív értékcsökkenési leírási rendszer. Lényege, hogy az idő előrehaladtával az eszközre elszámolt amortizáció összege növekszik. Ennek a módszernek az alkalmazása csak néhány sajátos tárgyi eszköz esetében (pl. ültetvények, melyeknek a jövedelme a kezdeti időszakban szerényebb)

indokolt. Az értékcsökkenésként elszámolandó összeg alapján az eszközöknek két csoportját különböztetjük meg: • a vásárolt tárgyi eszközöket, melyek bruttó értékébe beleszámít a beszerzési áron felül az üzembe helyezésig felmerült összes költség pl. az eszköz beszerzésére felvett hitel kamatai, a biztosítási költségek, hatósági díjak is. Nem része azonban a bruttó értéknek az eszköz általános forgalmi adója, mivel azt a vállalkozás visszaigényelheti. • A saját előállítású eszközöket, melyeknél az értékcsökkenés alapja a Sztv. előírásainak megfelelően az előállítási (közvetlen) költség A használatban töltött évek során az eszköz folyamatosan veszít az értékéből, illetve állaga romlik. A tárgyi eszközök állagának vizsgálatára szolgál az avultság (%) mutatószám, melynek meghatározása a következőképpen történik: Avultság (%) = Nettó érték : Bruttó érték * 100 78

A mutatót a tárgyi eszközök csoportjai szerint kell meghatározni és a változást vizsgálni. A mutató csökkenése az állag romlására utal, amely a javítási-karbantartási költségek növekedésével jár. 3.132 A tárgyi eszközök fenntartása A vállalkozás tárgyi eszközeivel kapcsolatban kiemelt feladat termelőképességük fenntartása a használati idejük alatt. A tárgyi eszközök folyamatos termelőképességének fenntartását, karbantartását és a kisebb javításokat fenntartási költségeknek nevezzük. A tárgyi eszközök fenntartási költségeire jellemző, hogy célja a termelés biztonságának, zavartalanságának megteremtése. A nagyobb biztonság, nagyobb költségekkel jár, ezért gondos mérlegelést igényel a karbantartási munkálatok gyakoriságáról való döntés. Másik jellemzőjük, hogy jól felkészült szakemberekre van szükség, és a biztonság bizonyos eszköz- illetve anyagkészletet igényel, ami pénzeszközöket köt

le. Ezért is meg kell találni a helyes készlet mennyiséget, amely még elegendő a termelés biztonságának megteremetéséhez, de nem köt le feleslegesen pénzeszközt. A javítás-karbantartással kapcsolatban bizonyos idő elteltével felmerül a kérdés, hogy érdemes-e még folytatni az eszköz karbantartását, illetve felújítást végezni rajta, vagy célszerűbb újat vásárolni. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy ha a használt eszköz éves amortizációs költsége és az éves javítási-karbantartási költsége összesen kevesebb, mint az új eszköz éves amortizációs költsége, akkor még érdemes felújítani az eszközt. Fontos szempont viszont az is, hogy egy használt gép üzembiztonsága soha sem lesz olyan, mint egy új gép üzembiztonsága! 3.14 A beruházások Alapvetően egy vállalkozás a megalakulásakor forgóeszközökkel (készpénzzel) és apporttal (szellemi és egyéb fizikai eszközökkel) rendelkezik. A működés sikerességének

feltétele a készpénz sikeres befektetése hosszú-, vagy rövidtávra, vagyis befektetett-, vagy forgóeszközökbe. Beruházásnak a befektetett eszközök vásárlását, saját erőből történő létesítését, vagy a már meglévő eszközök több évre kiható felújítását nevezzük. A befektetési döntések arra irányulnak, hogy 79 készpénzünkből, a beszerezhető állami támogatásokból, valamint az idegen forrásokból (hitelek, társtulajdonosok) rendelkezésünkre álló pénzösszeg mely részét fektessük be rövid távra (forgóeszközökbe) és mely részét hosszú távra (befektetett eszközökbe). A befektetési döntések mindig előzetes kalkulációkat igényelnek, ahol megpróbáljuk értékelni azt, hogy gazdaságos lesz-e a tervezett beszerzés, és ha igen: ez ténylegesen a jók közül a legjobb lehetőség-e. A finanszírozási döntésekkel ezt követően azt próbáljuk meghatározni, hogy a legjobbnak tűnő változat eszközeinek

költségeit elő tudjuk-e teremteni és ha igen: milyen forrásból. A legolcsóbb mindig a vissza nem térítendő állami támogatás, ezt követik a kamatmentes hitellehetőségek, majd a saját tőke és végül a hitel következik. Az állami támogatás veszteséges felhasználása nem a vállalkozót, hanem az államot sújtja, ezért részére gazdasági szempontból gyakorlatilag kockázatmentes. A kamatmentes, de visszafizetendő hitel esetén legalább nullszaldósnak kell lenni a beruházásunknak, míg ugyanez az eredmény a saját tőkénk felhasználásakor már közgazdaságtanilag veszteséget eredményez – itt már legalább a betéti kamatlábat kell elérnünk ahhoz, hogy elmondhassuk, hogy a legjobb döntést hoztuk. Ha a saját készpénzünk befektetésével nyereséget érünk el, de kevesebbet a betéti kamatnál, akkor ugyan jó döntést hoztunk, de nem a legjobbat – ha bankba raktuk volna pénzünket, jobban jártunk volna. Értelemszerűen hitel

felvételekor a hitelkamat elérése jelentkezik minimális nyereségigényként. Természetesen nem szabad eltekinteni attól, hogy az állami támogatásnak és a banki hiteleknek is feltétele megfelelő saját erő előteremtése, ami általában 25-50%, következésképpen saját készpénzünk 2-4-szeresébe kerülő döntéseket vagyunk általában képesek megvalósítani. Ha ennél is több pénzre lenne szükségünk egy beruházás során, akkor a következőket tehetjük: • Társtulajdonosokat vonunk be részvény-kibocsátás (RT), törzstőke felemelése (KFT), kültagok (BT), illetve beltagok (KKT) formájában. Ennek pénzügyi vonzata a jövőben ránk jutó nyereségrész csökkenése, illetve a döntések önállóságának feladása. • Vállalati kötvényt bocsátunk ki, ami jogilag hitelfelvételnek felel meg, tehát a kötvény névértékét és előre megállapított kamatát garantáltan vissza kell fizetni a kötvénytulajdonosnak. Ez a kamat általában

a betéti és hitelkamatlábak között van, így a kibocsátó a banki hitelhez képest olcsóbban jut hitelhez, a kötvénytulajdonos 80 • pedig a banki betétnél nagyobb kockázat fejében magasabb kamatot kap. Csak nagyvállalatok esetén számításba vehető módszer Lízingeljük az adott eszközt. A lízingdíj általában jóval magasabb a banki hitelkamatnál, költségként azonban elszámolható (adócsökkentő tényező), általában jóval kisebb saját tőkével is igénybe vehető és hitelképtelen vállalkozók számára is esetleg elérhető. Utóbbi magyarázata, hogy a biztosíték ebben az esetben maga a vásárolt eszköz, mely a lízingeltető tulajdonába kerül. A lízingelő vállalkozó csak garantált használati joggal rendelkezik, ténylegesen tehát tudja használni az eszközt, rendszeresen fizeti annak esedékes lízingdíját és amikor lejárt a lízing időtartama többnyire minimális összeg ellenében - az eszköz tulajdonosává válik.

Pénzforgalmilag a saját vásárlással szemben a lízing igen kedvező, hiszen nem egyszerre kell kifizetnünk a beruházás teljes összegét. Az operatív lízingszerződés keretében a fogyasztó úgy vehet igénybe idegen tulajdonú eszközöket, hogy azok nem jelennek meg a mérlegében. Ebben az ügyletben az értékcsökkenést az eszközt lízingbe adó tulajdonos számolja el. A pénzügyi lízing gyakoribb az ún. ESCO3-ügyletek eszközeinek felhasználásában A szokásos szerződéses idő a teljes használati időnek legalább a háromnegyede. A lízing időtartamának lejáratát követően a lízingbe vevőre száll át a berendezés tulajdonjoga, ha megfizeti a méltányos maradványértéket (ez a piaci árnál rendszerint kisebb). A beruházási döntések alapelvei és alkalmazásuk A beruházási döntések meghozatala mindig több lépésből álló folyamat. Ennek első lépése a számításba vehető technológiai változatok kidolgozása és az ezek

megvalósításával együtt járó adatbázis beszerzése. Ezt követi az adatbázis segítségével, az adott helyzetben használható beruházás-elemzési mutatók kiszámítása, értékelése, majd a megvalósítandó változat kijelölése és megvalósítása. Végül szükséges az utólagos felülvizsgálat, a működés során esetleg jelentkező, előre nem tervezett kedvezőtlen változások korrigálása, a beruházás eredményességének időnkénti újraértékelése. A legpontosabb beruházás-elemzési módszerek figyelembe veszik a pénz időértékét. A több évszázados bölcsességek - „Az idő pénz” „Jobb ma 3 ESCO = Energy Saving Company, energetikai beruházások speciális lízingszerű finanszírozása 81 egy veréb, mint holnap egy túzok.” - figyelmen kívül hagyása egyenértékű lenne azzal, mintha bankba raknánk a pénzünket azért, hogy ugyanannyit kapjunk vissza a lejáratkor. Közben azonban emelkednek az árak, a pénzünket

olyan helyre is tehettük volna, ahol nyereséget érhettünk volna el vele – ráadásul a garanciális 1 millió Ft fölötti betétünket nem is biztos, hogy egyáltalán visszakapjuk egy bankcsőd esetén. Az egyéb célú befektetésekkel elérhető nyereség, ennek hiányában az infláció, valamint a kockázat azok a tényezők, amelyek miatt a jelenleg kezünkben lévő pénzösszeg mindig többet ér, mint a későbbi ugyanakkora (bizonytalan, kisebb vásárlóértékű) összeg. Ezek után nyilvánvaló, hogy a jelenlegi és jövőbeni pénzösszegek közvetlenül nem hasonlíthatók össze, ehhez közös nevezőre kell hozni őket. A jelenlegi összegek jövőbeni értékének kiszámítására a kamatos kamat-számítás, a jövőbeni pénzáramok jelenlegi értékére pedig a diszkontálás alkalmas, a következő példák szerint: • Kérdés: Mennyit ér a jelenleg (2003-ban) meglévő 100 Ft a következő években, ha a betéti kamatok: 2003: 5%, 2004: 4%, 2005: 3%?

Válasz: 2004-ben: 100 x 1,05 = 105 Ft 2005-ben: 100 x 1,05 x 1,04 = 109,2 Ft 2006-ban: 100 x 1,05 x 1,04 x 1,03 = 112,5 Ft Egyszerű kamatozással 2005-ben csak 109 (100+5+4), 2006-ban csak 112 (100+5+4+3) Ft-ot érne a 100 Ft, viszont miután nemcsak a tőke (a 100 Ft), hanem annak kamata is befektethető, tehát kamatozik, ezért a kamatos kamat-számítás ad pontos eredményt. • Kérdés: Mennyit ér a 2006-ban meglévő 112,5 Ft a megelőző években, ha a betéti kamatok: 2003: 5%, 2004: 4%, 2005: 3%? Válasz: 2005-ben: 112,5 / 1,03 = 109,2 Ft 2004-ben: 112,5 / 1,03 / 1,04 = 105 Ft 2003-ban: 112,5 / 1,03 / 1,04 / 1,05 = 100 Ft Látható, hogy az előző példával megegyező eredményekhez jutottunk, tehát például megegyezik a 2003-as pénzérték 2005-ös jövőértéke ugyanazon 2005-ös pénzérték 2003-as jelenértékével ugyanazon a kamatok esetén. Minden beruházás jellemzője, hogy kezdetben nagy összegeket költünk épületekre, berendezésekre, annak

reményében, hogy annak működése során több pénzt kapunk vissza, tehát hogy megtérül a beruházás. Míg 82 azonban a kiadott pénzösszeg fix nagyságú és a beruházás elején történik, a későbbi bevételek csak valószínűek és kisebb pénzértékkel bírnak. Ezért nem elég ugyanannyit visszakapnunk, mint amennyit beruháztunk, a kockázat és az egyéb befektetési lehetőségek függvényében jóval nagyobb bevétel lesz egyenértékű a kezdeti kiadásokkal. A különböző évek pénzforgalmának közös nevezőre hozása – mely beruházáselemzésnél mindig a beruházás évének a pénzértéke – ún. diszkontfaktorok segítségével történhet, mely a finanszírozási forrásoktól függő nagyságú és azt fejezi ki, hogy mennyiszer ér többet a jelenlegi pénzösszeg a jövőbeninél. Függetlenül attól, hogy melyik beruházás-elemzési eljárást alkalmazzuk, bizonyos alapelveket követni kell. Ezek az aranyszabályok a következők: •

A beruházás-elemzés során mindig csak a pénzáramokat szabad figyelembe venni. Ide tartoznak azok a tételek, amelyekhez bevételi, vagy kiadási számla köthető, esetleg amelyekkel pénzkiadás, vagy pénzbevétel kerülhető el. Így pénzkiadásnak számít a saját ingatlan értéke, ha felhasználjuk, mert igaz, hogy nem kell érte kiadnunk a pénzt, de ha nem lenne rajta az objektum, eladhatnánk és készpénzt kaphatnánk érte. A meg nem kapott készpénz egyenértékű a tényleges pénzkiadással. Szintén pénzforgalmi tétel az épületek, gépek beszerzési értéke, azonban nem szabad figyelembe venni a beszerzési érték évente költségként elszámolt értékét, az amortizációs költséget, hiszen annak elszámolása során nem adjuk ki még egyszer ugyanarra az eszközre a pénzt. Ha kiadásként vennénk figyelembe, az a beruházási költség kétszeri elszámolását jelentené. Nem szabad elfelejtkeznünk a működés során, vagy végén eladott

eszközökért kapott összegekről sem. A pénzforgalmi szemlélet nagy előnye, hogy objektívvá teszi az eredményeket a hagyományos költség-hozamjövedelem számításokkal szemben. A költség és a jövedelem sokféleképpen manipulálhatók (amortizációs elszámolás megváltozása, készletértékelés, általános költségek felosztása, stb.), a pénzforgalom azonban a kapcsolódó számlák segítségével pontosan követhető, tehát objektív eredményt ad. • Önmagukban a befektetett eszközök (az épületek és a technológia) még nem működőképesek, a beinduláshoz és a folyamatos működéshez forgóeszközökre (alapanyag, energia, foglalkoztatottak) is szükség van. A pénzforgalmi tételekbe tehát minden beletartozik, ami a beruházással kapcsolatban bevétellel, vagy kiadással jár, így 83 • • • beinduláshoz szükséges forgóeszközök, illetve a termelés szintjének változásával együttjáró forgóeszköz-változás

(növekedés, vagy csökkenés) is. Ezeket nevezzük pótlólagos pénzáramnak A beruházási döntés előtt kifizetett költségek még akkor sem vehetők számításba, ha kapcsolatban vannak a beruházással. Így például egy szakértői vélemény díja készpénzben merül fel, azonban önmagában ettől nem lesz sem jobb, sem rosszabb maga a beruházás. Ha egy rossznak tűnő beruházást csak azért valósítunk meg, mert már belefektettünk valamennyi pénzt az előzetes vizsgálatokba, akkor ugyanúgy járunk, mintha a kaszinóban jelentős veszteséget követően újra és újra vissza akarnánk nyerni az elvesztett pénzt. Ha a szakértő nem javasolja a beruházás megvalósítását, akkor fogjuk ezt föl úgy, hogy egy minimális veszteség (a szakértői díj) ellenében megkímélt bennünket egy nagyobb veszteségtől (a megvalósított hibás beruházás veszteségétől). Az előzetes vizsgálatok nem befolyásolják a tényleges működést, csupán

információt szolgáltatnak róla. A termelési költségeken kívül az adók is figyelembe veendők, hiszen tényleges kifizetést jelentenek és a beruházás is adózott pénzből történik. Itt viszont pontosítani szükséges az amortizáció szerepét: közvetlenül nem számolható el kiadásként, közvetve viszont – mivel a termelési költség növelésével csökkenti az adózás előtti jövedelmet – adómérséklő tényezőként a kiadások csökkentésével jár. Amennyiben az amortizáció nagysága kisebb, vagy egyenlő az adózás előtti jövedelemmel, a költségcsökkentő hatás megegyezik az amortizáció teljes összegének az adókulccsal (18%) való szorzatával. Ha a jövedelem a kisebb, úgy az amortizáció csak részben jár adómegtakarítással, ha pedig veszteséges lenne az adott évben a vállalkozás, akkor egyáltalán nem jelentkezik ez a hatás. Amennyiben viszont a beruházás nem nyereséges, de nem önálló, hanem egy nagyobb és

nyereséges vállalkozás egyik egysége, akkor az adómegtakarítás vállalati szinten természetesen kihasználható. Abban az esetben, ha a beruházás egyes eszközeit időközben értékesítjük, az értékesítésből származó nyereség – az értékesítési ár és az eszköz nettó értéke közötti különbség – adóköteles. A kiadások és költségek évenkénti változását lehetőleg ne egyforma értékekkel, hanem szakmailag helyesen próbáljuk becsülni. Így a lineáris amortizációval elszámolt amortizációs költség évenként változatlan, az épületek és a számítástechnikai eszközök értéke, valamint a munkabérek járulékai kisebb mértékben növekednek, míg 84 • a munkabérek, az energia- és az ingatlanárak nominálértéke az inflációnál várhatóan magasabb lesz a következő években. A finanszírozási költségeket figyelmen kívül kell hagyni a számításoknál. Noha a kamatok és osztalékok kifizetése is

készpénzben történik a hitelezők és a társtulajdonosok felé, a diszkont-kamatláb kiszámításakor a beruházás pénzforgalmába ezeket már egyszer belefoglaltuk. Így ha ezeket a költségeket levonnánk a beruházás pénzforgalmából, majd az így kapott értékeket még egyszer diszkontálnánk, az a finanszírozás költségeinek kétszeres számbavételének felelne meg. Az adózás utáni jövedelem és a pénzforgalmi egyenleg kiszámítása közötti különbségeket a 3.1 sz táblázat mutatja be 3.1 sz táblázat A jövedelemszámítás és a pénzforgalmi egyenleg alkotórészei Termelési érték (TÉ) Értékesített termékek értéke Belső felhasználású termékek értéke Állami támogatás, biztosítási kártérítés Termelési költség (TK) Anyagköltség Munkabér és járulékai Amortizáció Egyéb gépi költségek Egyéb közvetlen költségek (pl. biztosítási díj) Általános költségek Nettó jövedelem (NJ) = TÉ - TK Finanszírozási

költségek (kamat, osztalék) (FK) Adók (A) Adózás utáni eredmény = NJ – FK - A Bevételek (B) Értékesített termékek értéke Elmaradt kiadások (pl. vásárolt energia helyettesítése saját energiaforrással) Állami támogatás, biztosítási kártérítés Kiadások (K) Vásárolt anyagok költsége, ennek változása Munkabér és járulékai Elmaradt bevételek (pl. saját anyagok, ingatlan piaci értéke) Egyéb gépi költségek Egyéb közvetlen költségek (pl. biztosítási díj) Általános költségek (amortizáción kívüli része) A beruházás bruttó értéke Adók (A)* Pénzforgalmi egyenleg (PF) = B - K Forrás: Bai, 2003. Jelmagyarázat: *Társasági adó = (NJ) x (adókulcs), többi adó: amortizációtól független 85 A beruházások pénzforgalma tehát általában a következőképpen alakul: • 1. év: negatív, mert az eszközök értékének kifizetése ekkor történik, a működés viszont jobb esetben is az év egy részére

szorítkozik. • Működés évei: általában a bevételek dominálnak. Az első évek esetleges vesztesége akkor következhet be, ha több évig tart a beruházás teljes megvalósulása, a későbbi esztendőké pedig a javítási költségek növekedésének tudható be. Bármikor veszteséget okozhat, ha – akár értékesítési, akár alapanyag-beszerzési, akár gépmeghibásodási okokból – nem teljes kapacitással folyik a termelés. Egy-két veszteséges év természetesen előfordulhat, ha azonban már a működés évei is többnyire negatív egyenleggel zárnak, akkor tulajdonképpen számítások nélkül is tudhatjuk, hogy rossz a beruházás – vagyis, hogy a megvalósításkor pénzt költenénk annak érdekében, hogy veszteséget állítsunk elő. • Az üzem megszüntetése egy utolsó bevételtöbbletet jelent, ami egyrészt a használt berendezések, ingatlan értékesítéséből származik (esetlegesen csökkentve ezek adójával), másrészt a

felszabaduló forgóeszközök eladásából. Saját felhasználás esetén piaci értékük a mérvadó. Beruházás-elemzési eljárások Az ebben a fejezetben bemutatott négy eljáráson kívül még jónéhány beruházás-elemzési mutató ismert. Ezek azonban vagy az idő pénzértékét nem veszik figyelembe, vagy szubjektív tényezőkre épülnek. Mindkét esetben a kapott eredmények jelentős pontatlansággal terheltek bármely jövőbeni esemény bekövetkeztekor. Az itt ismertetett mutatók sem tényadatokon, hanem (az üzemelést tekintve) csak valószínű előrejelzéseken alapulnak, ez azonban a többi módszernél kisebb – csak statisztikai, nem elvi jellegű – hibaforrás. Minden helyzetben mindegyikük nem alkalmazható, de megfelelő helyzetben és helyesen alkalmazva a legpontosabbak. A szövegben – az ezzel foglalkozó szakirodalmak többségét követve – az eljárások angol megfelelőjének rövidítését használjuk. Nettó jelenérték (Net Present

Value, NPV) Az NPV a jelenleg legjobbnak tartott, egy beruházás értékelésére bármely esetben, önmagában is felhasználható mutató. Kiszámításának lépései: 86 • Kiszámítjuk a beruházás várható élettartama alatt előrejelezhető éves pénzforgalmi egyenlegek nagyságát minden évre. • Ezeket a pénzáramokat diszkontálással közös nevezőre (a beruházás évének pénzértékére) hozzuk, vagyis kiszámítjuk jelenértéküket. Az első év a beruházás éve, ennek pénzértéke változatlan marad, a többi év pénzértéke kisebb lesz. • A jelenértékek összeadásával meghatározzuk a nettó jelenértéket, mely megadja azt, hogy a rendelkezésünkre álló egyéb felhasználási lehetőséggel összehasonlítva (jelenlegi pénzértéken) hány Ft-tal járunk jobban, vagy rosszabbul, ha mégis az adott beruházást valósítjuk meg. Ct Számítása: NPV = - C0 + Σ , ahol (1 + rt ) - C0 : a beruházás értéke, Ct: a működés egyes

éveinek pénzforgalma, rt: az adott évet megelőző évek diszkontlábainak szorzata (kamatos kamat értéke), Σ: az egyes évek diszkontált pénzforgalmainak összeadása. Az NPV talán legnagyobb előnye, hogy nemcsak a nyereségtermelő képességet jelzi, hanem ennek relatív voltát is, vagyis figyelembe veszi a haszonáldozati költséget. Ha a beruházás NPV-je pozitív, akkor érdemes megvalósítani, mert ez tőkénk legnyereségesebb felhasználása. Ha negatív, akkor a beruházásunk lehet, hogy nyereséges, de ez semmiképpen nem az elérhető maximális profit, tehát nem a legjobb felhasználási lehetőség. Ezek a számítások kézzel is elvégezhetők, de sokkal gyorsabb a számítógépes programok (pl. Microsoft Excel) használata A számítógép előnye, hogy az NPV legvalószínűbb értékének kiszámítását követően, gyakorlatilag elhanyagolható többletmunkával, érzékenységi vizsgálatokat is elvégezhetünk. Ekkor azt tudjuk megvizsgálni,

hogy az egyes gazdasági tényezők (input-, output-árak, -mennyiségek, az egyes költség- és bevételcsoportok, a kapacitás-kihasználás) függvényében mennyi az a minimális termékkibocsátás, termékár, támogatási szint, maximális anyag-, személyi-, stb. költség, hitelkamat, amely esetén még megéri megvalósítani a beruházást. A számítás elvégzésénél addig változtatjuk az egyes tényezőket (általában külön-külön, ritkán – ahol ennek értelme van - egymással kapcsoltan), amíg az NPV egyenlő lesz 87 nullával. A tényleges működésnél ez segítséget nyújt ahhoz, hogy egyből megítélhessük azt, hogy mi az a szint, amit minimum el kell érnünk az egyes tényezők esetén ahhoz, hogy még mindig jónak értékelhessük az adott beruházást. Belső megtérülési ráta (Internal Rate of Return, IRR) Ezt a mutatót használják leggyakrabban a beruházások értékelésére. Az eredmény a beruházással elérhető átlagos

jövedelmezőséget adja meg százalékos formában. Kiszámításának az első lépése megegyezik az NPV-vel, az ezt követő iterációs műveletek elvégzésére azonban csak számítógépes szoftverek alkalmasak (pl. Microsoft Excel IRR függvény) Ct = 0, ahol (1 + IRRt ) IRRt a keresett átlagos jövedelmezőség, a többi jelölés megegyezik az NPV-nél leírtakkal. Számítása: - C0 + Σ Összességében a végeredmény azt a jövedelmezőséget adja meg, amelyet diszkontfaktorként felhasználva az NPV=0. Ha ez az érték magasabb, mint a tőkénk alternatív felhasználásával elérhető jövedelmezőség (AJ, pl. betéti kamatláb), akkor a beruházást érdemes megvalósítani Következésképpen az NPV-vel megegyező eredményt ad, hiszen: • ha NPV > 0, akkor IRR > AJ • ha NPV = 0, akkor IRR = AJ • ha NPV < 0, akkor IRR < AJ Az IRR-rel kapott átlagos jövedelmezőség sok döntéshozó számára könnyebben értelmezhető és kezelhető, mint a

teljes élettartamra vonatkozó relatív pénzforgalmi többlet (az NPV). Sajnos használata igen korlátozott, a gyakorlatban legtöbbször előforduló esetekben téves, vagy értelmezhetetlen eredményt ad. Ezek a „problémás esetek” a következők: • Ha a beruházás teljes élettartama alatt változatlan a diszkontláb (betéti-, hitelkamatok, stb), akkor az IRR teljes értékű eredményt ad. Változhatnak azonban a kamatlábak, a finanszírozás módja az egyes években, ebből következően a jövőbeni értékek diszkontálására szolgáló kamatláb is különböző az egyes években. Ha a legalacsonyabb diszkontfaktortól is kisebb az IRR, akkor biztosan rossz a beruházás, ha a legmagasabbtól is nagyobb, akkor biztosan jó. Azt azonban nem tudjuk megítélni az IRR segítségével, hogy mi a 88 • • • helyzet, ha ezen értékek között helyezkedik el. Van, amelyik évhez képest jó, van, amelyikhez képest rossz, de összességében? A legtöbb

beruházás pénzforgalmában előfordulhat a pozitív és negatív pénzforgalmú évek váltakozása is. Ha a negatív pénzforgalmú kezdeti éveket csak pozitív szaldójú évek követik, akkor az IRR jó eredményt ad, ellenkező esetben viszont esetleg több eredményt, mely nem alkalmas a döntéshozatalra. Amennyiben ugyanolyan NPV-jű beruházásoknál eltér a bevételek időbeni ütemezése (a legnagyobb értékek a korai, illetve a későbbi években találhatók), akkor különböző IRR-t kapunk. Ennek oka, hogy az NPV figyelembe veszi a diszkontláb változását, az IRR azonban átlagos jövedelmezőséget ad meg. Szintén különböző az NPV és az IRR értelmezése, ha jelentősen eltérő értékű két, vagy több beruházás költségvetése. Az NPV alapján a nagyobb, míg az IRR szerint a kisebb beruházásokat kellene megvalósítanunk. Előző esetben több pénzhez jutunk, utóbbiban nagyobb lesz a tőkénk hatékonysága. Ekkor célszerű a kisebb

beruházás megmaradó tőkénk befektetésének pótlólagos hatékonyságát is kiszámolni, majd súlyozottan átlagolni a kisebb beruházás IRR-jével, majd a kapott eredményt összehasonlítani a nagyobb projekt IRR-jével. Az NPV azonban ennél itt is egyszerűbben használható. Jövedelmezőségi index (Profitability Index, PI) A jövedelmezőségi index szintén hatékonysági mutató. Abban különbözik az IRR-től, hogy míg ott a beruházáshoz és az azt követő kiadásokhoz viszonyítjuk a bevételeket, a PI használatakor csak a beruházás értékéhez. Kiszámításának első két lépése ugyanaz, mint az NPV-é, harmadik lépésként azonban különválasztjuk a beruházás évének pénzforgalmát és a többi év pénzforgalmának diszkontált értékét, végül pedig az utóbbit egyszerűen elosztjuk az előbbivel. A felhasznált értékek tehát megegyeznek az NPV-vel, a különbség tehát csak az, hogy ott egy összeadáshoz, míg a PI-nél egy

osztáshoz használjuk fel ugyanazokat a számokat. Ct (1 + rt ) Számítása: ∑ , ahol − C0 a jelölések ugyanazok, mint az előzőekben. Felhasználása abban az egy esetben célszerű, amikor önmagában alkalmazva az NPV is csődöt mond. Arról a többször előforduló esetről 89 van szó, amikor a beruházónak sok lehetőség közül kell – egyet, vagy esetleg többet is – kiválasztani úgy, hogy az elérhető pénzügyi források nem teszik lehetővé az összes jónak tekinthető (pozitív NPV-jű) beruházás megvalósítását4. A számítás lépései: • Kiszámítjuk az összes számításba vehető beruházás NPV-jét. • A negatív NPV-jűeket kiszelektáljuk, megnézzük, hogy a a maradék finanszírozására elegendő-e az alapszámításnál figyelembe vett összeg és finanszírozási konstrukció. • Az alapesethez képest drágább, de esetleg még hozzáférhető források (pl. nem kedvezményes hitelek) feltérképezése, az új diszkontláb

kiszámítása, majd ezzel az NPV-számítások újra elvégzése. • Ha a pozitív NPV-jű beruházások mindegyikének finanszírozását végképp nem tudjuk megoldani, akkor ne az NPV, hanem a PI alapján rangsoroljuk a beruházásokat, majd ebben a sorrendben valósítsuk meg őket. Összességében így fogjuk elérni a legnagyobb nyereséget. Diszkontált megtérülési idő (Discount Payment Period, DPP) Ez a mutató az, amelyet talán legkönnyebb kiszámítani. Hátránya, hogy önmagában nem, csak az NPV-vel, vagy az IRR-rel együtt alkalmas döntés-megalapozásra. Azt az időtartamot adja meg, amely alatt – a pénz időbeli értékváltozását is figyelembe véve – visszakapjuk a beruházásba fektetett pénzt. Értelmezése: ha kevesebb idő alatt kapjuk vissza pénzünket, mint amennyi ideig várhatóan működni fog a beruházás, akkor jónak minősül a befektetés. Kiszámításának első két lépése megegyezik az NPV-nél leírtakkal. Ezt követően a

működés első évétől kezdve összeadjuk az egyes évek pénzforgalmának jelenértékeit addig, amíg ez az összeg egyenlő nem lesz a beruházás pénzértékével. A DPP egyenlő a kapott időtartammal. Amennyiben ez nem kerek szám – az adott év elején még kisebb, a végén már nagyobb az összeg, mint a beruházás értéke – akkor a matematikából jól ismert lineáris interpolációval kapjuk meg a pontos értéket. Általánosságban minél rövidebb időtartam alatt térül meg a beruházás, annál kedvezőbb a megítélése. Fokozottan igaz ez nagy kockázattal járó beruházásoknál, magas inflációs viszonyok között, vagy akkor, amikor több kedvezőnek tűnő befektetési lehetőség áll rendelkezésünkre. 4 „Szűkös erőforrások” törvénye 90 Ugyanakkor ez az eljárás nem veszi figyelembe a beruházás teljes élettartama alatti teljesítményét, hanem csak a megtérülési idejéig eltelt idő pénzforgalmával számol. Márpedig

könnyen elképzelhető, hogy olyan választás elé kerülünk, hogy van egy gyorsan megtérülő, de aztán tovább nem működő beruházási lehetőségünk és egy másik, amely ugyan hosszabb idő alatt térül meg, de ezt követően még hosszú idejű nyereséges működéssel kecsegtet. Ebben az esetben – ha az NPV és a DPP ellentétes következtetést ad – általában az NPV-t érdemes követnünk. Ha viszont megegyezik a két beruházási lehetőség NPV-je, vagy nagyon kicsi a különbségük, akkor a DPP fontos kiegészítő információt ad és a döntés alapjául is szolgálhat. Az előzőekben bemutatott eljárások legfontosabb jellemzői: Nettó jelenérték (NPV) legjobb más befektetéshez képest elérhető pénznyereség/veszteség (Ft) leggyakoribb beruházás és működés átlagos jövedelmezősége (%) index szűkös erőforrások esetén a beruházás hatékonysága (viszonyszám) Diszkontált megtérülési idő (DPP) kiegészítő jellegű

a beruházott összeg visszatérülése (év) Belső megtérülési ráta (IRR) Jövedelmezőségi (PI) Összefoglalva: lehetőleg olyan beruházásokat valósítsunk meg, melyek működtetésével • több pénzt kapunk vissza, mint amennyit más befektetéssel elérhetnénk (NPV > 0), • magasabb jövedelmezőséget érünk el, mint egyéb beruházás esetén (IRR > AJ), • a beruházott összeg minél többszörösét kapjuk vissza (PI > 1 és a lehető legmagasabb), • minél hamarabb (DPP minél kisebb, legfeljebb a beruházás élettartama), • mindezt úgy, hogy közben figyelembe vesszük a pénz értékének csökkenését a beruházás ideje folyamán. 91 3.2 A forgóeszközök A forgóeszközök azon kisebb értékű termelési eszközök, melyek rendszerint egy termelési folyamatban elhasználódnak, s értékük teljes egészében átmegy az új termék értékébe. A forgóeszközök fontos jellemzője, hogy biztosítják a befektetett eszközök

által meghatározott kapacitások kihasználását. A forgóeszközöket csoportosíthatjuk a termelés szakaszaihoz való kapcsolat szerint, a termelésben betöltött szerep alapján és a számviteli nyilvántartások alapján. 3.21 A forgóeszközök csoportosítása a termelés szakaszaihoz való kapcsolat szerint A termelésnek alapvetően két szakasza különíthető el a termék előállítás és a termék értékesítés (forgalmazás). A forgóeszközöket csoportosíthatjuk az alapján, hogy a fent leírt két szakasz melyik részében vesznek részt. Ez alapján megkülönböztetjük a termelés körében funkcionáló és a forgalom körében funkcionáló forgóeszközöket. A termelés körében funkcionáló forgóeszközök közé tartoznak: • az alapanyagok, melyeket a termelés során a termék előállításhoz felhasználnak, beépülnek az új termékbe. Az alapanyagok nélkülözhetetlenek a termelés során – ha nincs alapanyag, akkor a termelés nem

lehetséges. Alapanyag pl a mezőgazdaságban a vetőmag, a takarmány; a bútorgyártásban a fa. • a segédanyagok, melyek a termelés hatékonyságát, ezáltal jövedelmezőbbé tételét szolgálják. A segédanyagok ún választható erőforrások, azaz felhasználásuk nem nélkülözhetetlen a termeléshez, a vállalkozó dönti el, hogy szükség van-e rá. Pl segédanyag a mezőgazdaságban a növényvédő szer. • az üzem- és fűtőanyagok, melyek szilárd vagy folyékony energiaforrások (benzin, gázolaj, stb.) • egyéb anyagok. A forgalom körében funkcionáló forgóeszközök: • az áru- és anyagkészletek, melyeket a vállalkozás értékesítési céllal szerzett be vagy állított elő, 92 • készpénz és követelések (azaz jogszerű fizetési igények a vállalkozás részéről), melyek az áru- és anyagkészletek értékesítéséből származnak. 3.22 A forgóeszközök csoportosítása a termelésben betöltött szerep alapján A

termelés egy több szakaszból álló folyamat, melynek során a termelés érdekében befektetett pénzből végül ismét pénz lesz az értékesítés eredményeként. • Anyagok. A termelés első szakaszában a vállalkozó anyagokat szerez be, melyeket a termelés során vagy a termelés érdekében felhasznál. Ezek lehetnek alapanyagok, segédanyagok, stb. • Befejezetlen termelés. A befejezetlen termelés olyan készletállomány, amelyen már néhány munkaműveletet elvégezetek, de még nem értékesíthetőek, további megmunkálásra kerülnek, amely a termelési folyamat következő szakaszában jelentkezik. • Készárukészletek. A termelés során elkészült, piacképes, értékesíthető készleteket soroljuk ide. • Pénzeszközök és pénzügyi követelések. A termelési folyamat utolsó szakaszában a készárukészletek értékesítése révén a vállalkozásnak pénzeszköze vagy követelése lesz, mely lehetővé teszi a termelési folyamat

újrakezdését. 3.23 A forgóeszközök csoportosítása a számviteli nyilvántartások alapján A számviteli nyilvántartások (melyek a Számviteli törvény előírásai szerint készülnek) alapján a forgóeszközök négy csoportra oszthatók: Készletek. Számos forgóeszköz féleség sorolandó a készletek közé a Sztv. szerint A készletek közé tartoznak többek között az anyagok és a különböző fogyóeszközök, melyeket a vállalkozó a termelés érdekében felhasznál. Pl alapanyagok, segédanyagok, fűtőanyagok, stb Készletnek minősülnek a számvitelben a hízó-, a növendék- és egyéb állatok. Szintén a készletek csoportjába tartoznak a befejezetlen termelés, a félkész termékek (még nem készült el a termék, de már értékesíthető) és a késztermékek (az összes munkafázison átment, értékesíthető 93 termék), melyek a vállalkozás saját előállítású készleteit jelentik. Az áruk a Sztv. szerint a vállalkozás azon

készletei, melyeket a vállalkozó továbbértékesítési céllal szerzett be. Követelések. A Sztv szerint a követelések különféle szerződésekből (pl szállítási-, szolgáltatási szerződés) jogszerűen eredő, pénzben kifejezett fizetési igények, melyeket a vállalkozás már teljesített, a másik elfogadott. A követelések származhatnak eladott, de még ki nem fizetett szolgáltatásokból, termékértékesítésekből, kölcsönnyújtásból, adó visszaigénylésből, stb. Értékpapírok. Itt tartjuk nyilván azokat a kötvényeket, részvényeket, melyeket a vállalkozás nem befektetési céllal – más néven forgatási céllal – vásárolt meg, azaz egy évnél rövidebb ideig van a vállalkozásnál. Pénzeszközök. A Sztv szerint a pénzeszköz a fizetési eszközként felhasználható tényleges pénz (készpénz, számlapénz) vagy csekk, amely lehet forint, illetve valuta (deviza). A pénzeszközök között tartjuk nyilván a pénztárat

(=készpénz), a csekkeket és a bankbetéteket (pl. elszámolási betétszámla, elkülönített betétszámla, deviza betétszámla, stb.) 94 3.24 A forgóeszközök körforgása A forgóeszközök körforgása az a folyamat, melynek során a forgóeszközök értéke – többszöri formaváltozás után átmegy a termék értékébe, majd visszatér eredeti formájába. (32 sz ábra) 3.2 sz ábra A forgóeszközök körforgása A forgóeszközök körforgása Anyag Termelés Pénz Befejezetlen termelés Forgalom Áru Forrás: Nábrádi A. 2003 Mivel egy körforgásról van szó, felmerül a kérdés, hogy mi a folyamat kiindulópontja. Alapvető kiinduló pontnak tekinthetjük a pénzt, hiszen pénz nélkül lehetetlen vállalkozási tevékenységet folytatni. Az ábráról jól leolvasható, hogy a körforgás alapvetően két szakaszra osztható: a termelés és a forgalom szakaszaira. A termelés szakaszában a vállalkozó a pénzből anyagot vásárol, melyből

először befejezetlen termelés, majd elkészült, értékesíthető termék, azaz 95 áru lesz. Az áru létrejöttével kezdődik el a forgalom szakasza, melynek során az áruból ismét pénz lesz és a körfolyamat kezdődik elölről. A forgóeszközök körforgásának szakaszai (elméleti jellegű felosztás szerint): Készenléti szakasz (termelés-előkészítés), mely az anyagok beszerzésétől, illetve előállításától az anyag felhasználásáig tart. Ráfordítási szakasz (termelés), mely az anyag felhasználástól a végtermék (áru) előállításáig tart. Megtérülési szakasz (forgalom), mely az áru raktározását és értékesítését foglalja magában. A fenti három szakasz együttes időtartama megadja a forgóeszközök teljes körforgási idejét. A vállalkozás számára a kedvező az, ha a körforgás minél kevesebb idő alatt megy végbe, mivel ez esetben a vállalkozásba befektetett pénz hamarabb megtérül és ez által újra

befektethető. Természetesen a vállalkozás jellegéből adódnak korlátok, mert pl. egy kis vegyesbolt esetében jóval gyorsabb lehet a körforgás, mint egy mezőgazdasági termelő esetében. 3.25 A forgóeszköz szükséglet nagyságát befolyásoló főbb tényezők A vállalkozás forgóeszköz szükségletének helyes meghatározása nagyon fontos feladat, hiszen a forgóeszközök biztosítják a meglevő kapacitások kihasználását. Ezért fontos a vállalkozónak tisztában lennie a forgóeszköz szükségletet meghatározó tényezőkkel. • A termelés (ágazat) eszközigénye, eszközigényessége. Alapvetően meghatározzák a forgóeszköz szükségletet, ezért a legfontosabb tényezőnek tekinthetők. Az eszközigény egy ágazat összes, vagy termelőkapacitásra vetített eszközszükségletét, míg az eszközigényesség egy egységnyi termék előállításának eszközszükségletét jelenti. Bizonyos ágazatoknak alacsony az eszközigénye, illetve

eszközigényessége, míg másoknak kifejezetten magas. Ezzel tisztában kell lennie a vállalkozónak már a vállalkozás megalapításakor. • Az ágazat termelési periódusának hossza. Alapvető szabály, hogy a hosszabb termelési periódus nagyobb forgóeszköz szükséglettel jár együtt, hiszen hosszabb az az idő, ami alatt a pénz ismét „pénzzé 96 • • • • válik”. Ezért nagyon fontos, hogy a vállalkozó törekedjen a lehető legrövidebb termelési periódus elérésére (pl. a készletek állási idejének rövidítése által). Bizonyos ágazatoknál igen korlátozott a lehetőség a termelési periódus lerövidítésére pl. a mezőgazdasági termelésben a biológiai korlátok miatt. A termelési perióduson belül a költségek felmerülésének ideje, üteme. A visszatérülések nagysága és üteme. Az a kedvező, ha a befektetett forgóeszközök megtérülése egyenletes, azaz az árbevétel folyamatosan jelentkezik és a

visszatérülés magas. Ezeket is befolyásolja azonban, hogy a vállalkozás melyik ágazatban működik, hiszen pl. egy ipari vállalkozásnál az árbevétel folyamatosan folyik be, míg egy növénytermesztő vállalkozásnál egy teljes év is lehet egy teljes körforgás időszükséglete. A forgóeszközök forgási sebessége. A forgóeszköz szükséglet nagyságát alapvetően meghatározza: minél nagyobb a forgási sebesség, annál kisebb a szükséges forgóeszköz lekötés. Természetesen az ágazat a forgási sebességet is behatárolja, ugyanis a kis vegyesboltban a pénz akár 1 nap alatt újból pénzzé válhat, míg az állattenyésztésben egy évnél hosszabb időbe telhet ez a folyamat. A forgóeszközök forgási sebessége kifejezhető napokban (fordított mutatószám) és kifejezhető fordulatokban (egyenes mutatószám). Napokban kifejezve azt jelenti, hogy egy teljes fordulat hány napot vesz igénybe; annál kedvezőbb minél kisebb a mutató értéke,

ezért nevezzük fordított mutatónak. Fordulatokban kifejezve a forgási sebesség azt mutatja meg, hogy időegység alatt hány teljes körforgás megy végbe. A forgási sebesség annál kedvezőbb, minél magasabb a mutató értéke, ezért nevezzük egyenes mutatószámnak. A készletgazdálkodás színvonala. Ezen az egyre nagyobb jelentőségű területen nagy a lehetőség a beavatkozásra a szakemberek számára. Magában foglalja a beszerzéshez- és a termeléshez szükséges készletekkel, illetve az értékesítés készleteivel való gazdálkodást. Az anyag- és készletgazdálkodás a termeléshez és az értékesítéshez szükséges eszközöket, anyagokat biztosító folyamatok összesége, melynek megvalósítása logisztikai rendszer keretében történik. A készletgazdálkodás során a beszerzés, a termelés és az értékesítés készleteit megkülönböztetve kell megoldani a készletezés, az anyagi folyamatok és az ezekkel kapcsolatos információk

kezelését. A hatékony logisztikai rendszer működését tulajdonképpen ezen feladatok harmonizálása jelenti. A logisztika alapvető célja, hogy az 97 • • anyaggazdálkodás segítségével a legjobb színvonalú kiszolgálást biztosítsa a legkisebb költséggel. A készletgazdálkodásnak három területe különböztethető meg a termelési periódusnak megfelelően: a beszerzés, a raktározás és az értékesítés kiszolgálás. A beszerzésre vonatkozóan meg kell határozni a rendelési tételnagyságot; a termékmennyiséget és -minőséget; a szállítási határidőket; a szállítók kiválasztását; a rendelés feladás idejét; a termék átvételének idejét, helyét és formáját. A raktározás során a készletek mozgatását és tárolását kell megoldani. Ehhez szükséges a tároló helyek kijelölése-elhelyezése, a raktározási rendszer megválasztása, a termelőhely anyagokkal való ellátása, a nyilvántartások rendszerének és a

raktári ügyrendnek a kialakítása. Az értékesítés kiszolgálás keretében a készterméknek a vevőkhöz való eljuttatását és a késztermék raktárak szabályozását kell megoldani a készletgazdálkodás során. A saját termelésű és a vásárolt készletek aránya. A saját termelésű készletek nagy aránya a lekötés szempontjából kedvezőtlenebb, hiszen több termelési ciklusban le van kötve a vállalkozó pénze, viszont olcsóbb és biztonságosabb lehet a saját termelésű készletek felhasználása. A vásárolt készletek eszközlekötés szempontjából előnyösebbek, de körültekintőnek kell lenni a szállító megválasztásakor. Egyes anyagok beszerezhetősége. Bizonyos anyagok esetében előfordul, hogy ritkán lehet hozzájutni, ezért raktároznia kell a vállalkozónak annak ellenére, hogy ez plusz költségekkel jár. 98 3.26 A forgóeszköz lekötés és szükséglet meghatározása 3.3 sz ábra A forgóeszköz lekötés,

szükséglet meghatározása Maximális forgóeszköz szükséglet Tartósan lekötött Állandóan lekötött 2 4 6 8 10 12 Forrás: Nábrádi A. 2003 A forgóeszköz szükséglet pontos meghatározása kiemelt fontosságú feladat, hiszen ha kevés a forgóeszköz, akkor a termelés zavartalansága veszélybe kerül, míg a túlzott forgóeszköz lekötés felesleges pénzlekötéssel és költségekkel jár. A forgóeszköz szükséglet meghatározása során a kiindulópont az állandóan lekötött forgóeszköz mennyiség (lásd: 3.3 sz ábra), mely a teljes termelési periódusban szükséges a vállalkozás működéséhez. Ezen felül a termelési periódus során jelentkezik egy bizonyos szintű tartósan lekötött forgóeszköz igény. Ez a fogóeszköz lekötés nem a teljes perióduson keresztül áll fenn, de annak jelentős részében. A tartósan lekötött forgóeszköz mennyiségen felül jelentkező szükségletet is meg kell terveznie a vállalkozónak,

illetve meg kell határoznia a termelés során a maximális forgóeszköz szükségletet. 99 A forgóeszköz szükséglet meghatározásának lépései: 1. A forgóeszköz jellegű költségek göngyölítése (kumulálása) havi, illetve időszaki bontásban megadja az átlagos forgóeszköz felhasználást. 2. A készletek értékének és változásának meghatározása (már meglevő készlet + bejövő készlet + kimenő készlet), illetve a termelési készletek éves átlagának meghatározása. 3. Az 1 és a 2 pontban meghatározott forgóeszköz szükséglet összege adja meg a halmozott forgóeszköz lekötést. 4. A halmozott forgóeszköz lekötést korrigálni kell az árbevétellel A kettő különbözete megmutatja, hogy adott időszakban a vállalkozás pénzhiánnyal, vagy pénzfelesleggel rendelkezik. Amennyiben pénzhiány jelentkezik, a vállalkozónak az árbevételen túl más forrás bevonásával, pl. forgóeszközhitel felvételével kell áthidalnia a

kialakult helyzetet. 3.3 A termőföld, mint a mezőgazdasági termelés erőforrása A mezőgazdasági termelésben a termőföldnek kiemelt szerepe van, hiszen a működő tőkének 40-60%-át képezi, valamint elsődlegesen megszabja a rajta folytatott gazdálkodás hatékonyságát. Termőföld nélkül a mezőgazdasági tevékenység nem képzelhető el. Ez különösen igaz növénytermesztési profilú gazdaság esetén, de az állattenyésztésben is nagy szerepe van a takarmányelőállítás miatt. Sajátos tulajdonságait a következőkben lehet összegezni: • ellentétben a mezőgazdaságban működő egyéb tőkejavakkal, a termőföld nem emberi munka eredményeként jött létre, hanem determinált külső erőforrásként jelenik meg; • természeti folyamatoknak való kitettsége szintén jellemző, ami azt jelenti, hogy az időjárás behatásaitól nem védhető meg, földrajzi elhelyezkedése nem változtatható meg; • összmennyisége egy országra

vonatkozóan adott, ugyanakkor vállalati szinten befolyásolható – a vállalkozó döntéseitől függően – a mérete, így lehetséges a meglévő földterület bővítése vásárlással, illetve bérlettel; • használata rugalmasnak tekinthető, hiszen nem egy, hanem sok növényi kultúra termesztése oldható meg rajta sikerrel (bár ezt a föld 100 minősége behatárolja, jobb földön sokkal bővebb azoknak a növényi, illetve állati termékeknek a köre, amit jövedelmezően elő lehet állítani, a rosszabb földminőség adottságai ettől jóval limitáltabb termelést tesznek lehetővé); • a termelésnek a termőföld színtere és egyben eszköze is, ugyanakkor szerepe van a kincsképzésben is (ezt a későbbiekben tárgyalt árnövekedés messzemenően alátámasztja); • a termőföldnek nincs elhasználódási ideje, mint más befektetett eszköznek, így utána nem számolható el amortizációs költség sem; • az előbbiekben már említésre

került, hogy meglétére feltétlenül szükség van a mezőgazdasági termelésben, így mással nem pótolható (ugyanakkor megjegyzendő, hogy közgazdasági értelemben ráfordításokkal pótolható, hiszen ha több terméket akarunk előállítani, akkor ahhoz nem feltétlenül több termőföldre van szükség, lehetséges, hogy a ráfordítások (pl. műtrágya) fokozásával is elérhető a kívánt többlethozam); • termőképességgel rendelkezik, ami más tőkerészre szintén nem jellemző, s ez az, ami alapvetően befolyásolja a gazdálkodás hatékonyságát. A föld tulajdonosa a termőképességtől függően jövedelmet realizál, ami számára, mint földjáradék jelenik meg. Mindezek a tulajdonságok alátámasztják azt a megállapítást, mely szerint a mezőgazdaságban a termőföld a legfontosabb tőkerész, a többi termelési tényező struktúráját, a termelés módját, eredményét nagyban befolyásolja a rendelkezésre álló föld mennyisége és

minősége. 3.31 Művelési ágak és azok jellemzői Magyarország összes földterülete 9,3 millió ha, ebből a hasznosított, művelésbe vont terület mintegy 8 millió ha. A művelés alól kivett 1,3 millió ha mintegy 14%-a az összes területnek, ami arányaiban alacsony, ezért kedvezőnek mondható, azonban az is megjegyzendő, hogy ez a terület az elmúlt 40-50 évben indokolatlanul megnőtt. Ennek okaként az jelölhető meg, hogy a termőföldnek a rendszerváltást megelőzően nem volt értéke – mint ahogy valós földpiac sem volt –, így nem bántak vele takarékosan. Az összes területből mintegy 6,2 millió ha a mezőgazdaságilag művelt terület. Ezt kiegészítve az erdő, nádas, halastó által elfoglalt területtel 101 megállapítható, hogy kb. 8 millió ha-on folyik erdő-, illetve mezőgazdasági tevékenység (3.2 sz táblázat) 3.2 sz táblázat A művelési ágak alakulása 1997-ben Művelési ág ezer ha % Szántó 4.711 50,64 Kert 109

1,17 Gyümölcsös 96 1,03 Szőlő 131 1,41 Gyep 1.148 12,34 Mezőgazdasági 6.195 66,59 terület Erdő 1.767 18,99 Nádas, halastó 74 0,79 Művelt terület 8.036 86,37 Művelés alól kivett 1.267 13,63 terület Összes földterület 9.303 100,00 Forrás: KSH, 1998. A művelési ág a földhasználat módját jelenti, s a mezőgazdasági területen belül 5 fő művelési ágat különböztetünk meg. Így elkülönítjük a szántó, kert, gyümölcsös, szőlő, gyep művelési ágakat. Ezek kifejezik a földhasználat intenzitását, s ennek megfelelően a gazdálkodás során eltérő szintű ráfordításokat igényelnek, s hozamaik várható mennyisége is nagy különbségeket tükröz. Ezen felül, mint már korábban említettük, megkülönböztetünk még erdő, nádas-halastó művelési ágakat, melyek közül – a mezőgazdasági termelés szempontjából – a halastónak van nagyobb jelentősége. Hogy az egyes művelési ágak összehasonlíthatóbbak legyenek,

bevezették a szántóegység fogalmát, ami azt jelenti, hogy az egyes művelési ágakat – a könnyebb összehasonlítás végett – szántóvá konvertáljuk. A fontosabb átszámítási kulcsok a következők: szántó = 1 kert = 4 gyümölcsös = 4 szőlő = 5 gyep = 0,1-0,5 (intenzitástól függően) 102 A szántóegység használatával a különböző gazdaságok termőföldbeli viszonyai összehasonlíthatóbbakká váltak, azonban mindenképp meg kell jegyezni, hogy ez a megközelítés csak felületes összevetésre ad lehetőséget. Ennek magyarázata az, hogy a művelési ág önmagában nem fejezi ki a földterület termőképességét, a hasznosítások valós különbségeit. A művelési ágak kialakulása összefügg az éghajlati adottságokkal, de főként a talajok termőképességével. Befolyásolják a lakossági igények, valamint az előállítható termékek értékesítési lehetőségei is. Az évszázadok során kialakult művelési ágak manapság

főként a piaci, közgazdasági viszonyoktól függően változnak. 3.32 Termőföld vásárlása, bérlete A saját földön való gazdálkodás mindig is egyfajta tekintélyt, elismerést jelentett a gazda számára a külvilág részéről, saját magának pedig elégedettséget, megnyugvást biztosított. Ezeken a szubjektív tényezőkön kívül objektíven is lemérhető az, hogy a termőföld tulajdonlásából milyen haszna, jövedelme származik a tulajdonosnak. Adott esetben úgy is feltehető a kérdés, hogy érdemes-e a gazda számára megvásárolni a kiszemelt földdarabot, vagy sem? Vásárlásnál mindig az a kritikus kérdés, hogy mennyit szabad adni a földért. Általában úgy fogalmazhatunk, hogy az a helyes ár, aminél a befektetés (maga a földtulajdon) megfelelő jövedelmet biztosít, és emellett a földtulajdonos a felvállalt terheket is fizetni tudja. Ha túl magas a vételár, növekszik a vállalkozás kockázata, egyrészt a megfelelő jövedelem

elérésére, másrészt a kötelezettségek teljesítésére vonatkozóan is. Ennek megfelelően a földvásárlást alaposan meg kell fontolni, mivel hosszútávra szóló döntésről van szó, ami alapjaiban befolyásolhatja a gazdálkodás jövedelmezőségét, hatékonyságát. A föld árának kialakítását többféle szempont szerint végezhetjük el. Vélhetően az, aki földet szeretne vásárolni, először tájékozódik, hogy az adott régióban mennyiért, milyen áron cserélnek gazdát a hasonló adottságú földek. Ekkor tulajdonképpen a föld piaci értékét igyekszik megtudni a vevő. A piaci érték függ a föld jövedelemtermelőképességétől, amit a mindenkori közgazdasági környezet (költségek, árak 103 stb.) befolyásol Földkínálati helyzetben alacsonyabb, míg földkereslet esetén magasabb piaci ár kialakulása jellemző. A következő megközelítés, amikor a földvásárló azt határozza meg, hogy maximálisan mekkora árat ajánlhat

a földért, annak jövedelemtermelőképességét figyelembe véve. Ekkor a földjáradék és az értéknövekedés éves összegét kalkuláljuk, majd attól függően, hogy hány év alatt szeretnénk, hogy a hozadékból térüljön meg a vásárlás, felszorozzuk az éves hozadék értékét az évek számával. Ha az így kiszámított érték magasabb, mint a piaci érték, akkor a vásárlás – a jövedelemtermelőképesség szempontjából – kivitelezhetőnek, kedvezőnek ítélhető meg (3.3 sz táblázat) 3.3 sz táblázat A földvásárlás árajánlatának felső határa a termőföld jövedelemtermelő-képessége alapján Me.: Ft/ha/év Megnevezés Érték Földjáradék 14.500 Földérték növekedése 21.750 Összes hozadék 36.250 10 évre számolt hozadék (Ft/ha) 362.500 A föld piaci ára (Ft/ha) 350.000 Különbözet (Ft/ha) +12.500 Forrás: Posta, 2002. Szintén a földért adható maximális ár kiszámítása a cél akkor, amikor a pénzügyi

megvalósíthatóság figyelembevételével kalkulál a potenciális földvásárló. Ennek a megközelítésnek akkor van nagy jelentősége, ha a vásárlónak van ugyan némi saját forrása a vásárlás kivitelezéséhez, azonban jórészt (vagy teljes egészében) hitelből kívánja finanszírozni a vételt. Ekkor pénzforgalmi tervet kell készíteni, amelyben a tervezett bevételek-kiadások egybevetésével kell azt megállapítani, hogy mekkora az az érték, aminek visszafizetését (kamatokkal együtt) vállalhatja a vásárló. Ha a pénzforgalmi terv azt tükrözi, hogy a termőföldből származó bevételekből nem tudja törleszteni tartozásait, akkor el kell állni a vásárlástól. Ha a kiszámított érték magasabb, mint a föld piaci ára, akkor viszont a vásárlás pénzügyi szempontból kivitelezhetőnek ítélhető meg (3.4 sz táblázat) 104 3.4 sz táblázat A földvásárlás árajánlatának felső határa a pénzügyi megvalósíthatóság

alapján Me.: Ft/ha Megnevezés Érték Vásárláshoz rendelkezésre álló saját 150.000 tőke Maximális kölcsön földvásárlásra 223.000 (pénzforgalmi terv alapján kalkulálva, a visszafizethetőség alapján) Összes rendelkezésre álló tőke 373.000 A föld piaci ára 350.000 Különbözet +23.000 Forrás: Posta, 2002. Indokolt mind az előző, mind a most említett kalkulációt több variációban is elkészíteni, azaz kidolgozhatunk egy realista, egy optimista és egy pesszimista megközelítést is arra nézve, hogy az elérhető jövedelem, illetve a pénzforgalom szempontjából hol van az az érték, ami biztonsággal adható a földért. Az utolsó megközelítés is tulajdonképpen ez utóbbiakat támasztja alá, hiszen ekkor minden kockázati tényezőt és hatását próbáljuk számszerűsíteni és az eddigieken túlmenően több oldalról is vizsgálat tárgyává tenni a földvásárlást. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a vásárlónak nagyon

óvatosnak kell lenni, nem szabad elhamarkodni a vásárlást, mert az hosszútávon alapvetően befolyásolja a gazdálkodás eredményeit, s ha bármilyen szempontból túl merésznek, kockázatosnak tűnik a földvásárlás, akkor inkább a bérlettel kell fedezni a vállalkozás termőföld szükségletét. A földbérlet nem más, mint a termőföld használati jogának időleges átruházása, bérleti díj fizetése ellenében. Akkor jön létre, ha mind a földtulajdonos, mind a bérlő számára összességében kedvezőnek minősül, azaz az előnyei nagyobbak, mint a hátrányai. Nálunk a bérleti gazdálkodás gyakorlata az 1950-től 1990-ig terjedő időszakban gyakorlatilag teljesen visszavonult. Ezért – ellentétben például a nyugat-európai országok gyakorlatával –, még nincs kialakult 105 kultúrája, elfogadott rendje e földhasználati formának. Időre van szükség, amíg a rendszer kiforrottá, a felek számára egyértelművé, elfogadhatóvá

válik. Általában igaz az, hogy az a jó bérlet, ami mindkét fél számára megbízható rendszert nyújt. Lényeges, hogy a feleknek, a termeléshez történő erőforrás hozzájárulásuk alapján célszerű részesedni a gazdálkodás jövedelméből. Ez úgy lehetséges, hogy felmérik – megbecsülik – a gazdaságban működő tőkerészek nagyságát, mértékét és ennek arányában osztoznak az elért jövedelmen. A bérleti díj meghatározásakor tehát mindkét félnek korrekten kell eljárnia, s közös megegyezéssel kell kialakítaniuk a bérleti díjat. Természetesen a mindenkori piaci viszonyok is befolyásolják a díj alakulását, így a föld jövedelemtermelő képessége – összefüggésben a föld minőségével –, valamint a földkínálat –kereslet alakulása is hatással van a bérleti díj nagyságára, mértékére. 3.33 Földjáradék (bérleti díj) – földár összefüggései A bérleti módoknak és azok jellemzőinek bemutatása előtt

lényeges tisztázni a földjáradék és a földár közötti kapcsolat alakulását. Akkor, amikor földjáradékról beszélünk, tulajdonképpen a földtőke kamatát, a földbe fektetett tőke hozadékát – illetve annak egy részét – értjük rajta. Ez nem más, mint a gazdálkodás jövedelmének az a része, ami az egyéb (a földtőkén felüli) tőkerészek kamatigényének levonása után marad a földtulajdonos számára. (A földjáradék tehát mindig a föld tulajdonosát illeti meg!). Saját földön történő gazdálkodás esetén nem különül el a jövedelemtől élesen – bár számítása, hasonlóan a többi tőkerész járadékának számításához, mindig kívánatos –, bérleti gazdálkodás esetén viszont a földjáradékot bérleti díj formájában fizeti ki a bérlő a földtulajdonosnak. A földjáradék számításának egyszerű képlete a következő: Fj = TÉ – (TK + Ki), ahol Fj = földjáradék TÉ = egységnyi termőföldről nyert

hozam értéke (termelési érték, illetve árbevétel) 106 TK = a hozam érdekében eszközölt ráfordítások értéke (termelési költség) Ki = a termelésbe fektetett, földön felüli tőkerészek (befektetett és forgóeszközök) kamatigénye (Természetes, hogy a vállalkozó minden termelésbe fektetett tőkerész után kamatot vár el, hiszen ha tőkéjét bankba fektette volna, az ott is kamatozna számára.) A 3.5 sz táblázat a földjáradék kiszámítását mutatja be 3.5 sz táblázat Földjáradék számítása Me.: Ft/ha Megnevezés Termelési érték Termelési költség Jövedelem Földtőkén kívüli tőkerészek: – befektetett eszközök – forgóeszközök Összesen Földtőkén kívüli tőkerészek kamatigénye (10%) Földjáradék Forrás: Posta, 2002. Érték 150.000 120.000 30.000 110.000 45.000 155.000 15.500 14.500 A földjáradék szoros összefüggésben áll a termőföld árával, hiszen ha tőkésítjük a földjáradékot (értékét

visszaosztjuk a földtőkétől elvárt kamatigénnyel), akkor megkapjuk az árat. A tőkésítésnél használt ráta azonban nem azonos a banki kamatláb mértékével, hanem annál jóval alacsonyabb. Ennek oka pedig az, hogy a földtulajdonosnak nem csak a földjáradékból származik jövedelme, hanem a föld értéknövekedéséből is. Ez más országokban is így van, azonban magyarországi viszonyok között a két említett jövedelemrész közötti arány erőteljesen az értéknövekedés irányába mozdult el, hiszen a termőföld árak évi átlagos növekedése a közelmúltban éves átlagban nem ritkán 100% körül alakult, azaz évente duplázódott a földár. Ennek oka egyrészt az, hogy igen olcsón lehetett földhöz jutni a kárpótlási eljárás során, másrészt pedig az, hogy az európai földárakhoz viszonyítva még mindig nagyon alacsonynak tekinthető a termőföld ára Magyarországon, s így további 107 árnövekedésre lehet számítani a

jövőben is. (Németországban 1 ha átlagos minőségű föld ára átszámítva 1-3 millió Ft körül alakul. Ehhez képest Magyarországon átlagosan néhány százezer forintért lehet 1 ha földhöz hozzájutni.) Visszatérve előző gondolatunkhoz, a földjáradék tőkésítésével – alacsony ráta használatával – juthatunk el a földárhoz. Példánknál maradva (4%-os rátát alkalmazva) 14.500 x 100 = 362.500 Ft / ha 4 földárat állapíthatunk meg. A földtulajdonos földjáradékához hozzáadva az évi árnövekedés értékét kiszámítható az a teljes jövedelem, amit számára a földtulajdonlás eredményez. (Ez az érték többségében meghaladja a banki kamatot, tehát a földtulajdonlás jó befektetésként értékelhető.) A két jövedelemrész között az a lényegi különbség, hogy addig, amíg a földjáradékot évente megkapja a földtulajdonos a bérlőtől bérleti díj formájában – saját földön való gazdálkodás során pedig a

termelés jövedelmének részeként jut hozzá –, addig az éves árnövekedést csak akkor realizálhatja, ha földjét eladja, értékesíti. 3.34 A termőföld értékelése A termőföld értékelésén – a használattal kapcsolatos értékelésen túlmenően, amit a művelési ágaknál leírtunk – elsősorban a föld gazdasági értékelését értjük. Magyarországon a termőföld értékelésére és egységes rendszerbe foglalására először 1887-ben került sor. Ez, a földek jövedelemtermelő képességét mutatta az akkori fizetési eszközben, s ez alapján nevezzük aranykorona rendszernek. Az előbbieknek megfelelően – mivel a közgazdasági környezet állandóan változik – ezt a rendszert 25 évenként felújították, karbantartották, azonban sajnos erre az utóbbi, most már több mint 50 évben nem került sor. Ezért az aranykorona rendszer ma már csak tájékoztató jelleggel ad információkat a földek közötti minőségkülönbségekről.

Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az 1980-as években kidolgozásra került egy másik – az úgynevezett 100 pontos – 108 értékelési rendszer, azonban ennek bevezetésére és használatára mindeddig nem került sor, így ma is a régi, elavult aranykorona rendszer van használatban. Az aranykorona értékek művelési áganként eltérőek, ugyanakkor az 1 ha mezőgazdasági területre vonatkozó átlagos aranykorona érték 17,1, míg szántó esetében 21,1. Felvetődik a kérdés, hogy ha ez a rendszer ennyire elavult, akkor milyen gyakorlati haszna lehet jelenleg is? Erre válaszként szolgál, hogy az aranykorona rendszer képezte alapját a földadó számításának, azonban 1994-től Magyarországon nincs földadó fizetési kötelezettsége a földtulajdonosoknak. Azzal, hogy ezt az adófajtát eltörölték, nyilvánvalóan azokat juttatták még kedvezőbb helyzetbe, akik a legjobb földekkel rendelkeztek, hiszen eleve is ők tudták a legnagyobb jövedelmet

előállítani. A földadó számítása művelési áganként eltérő aranykorona értékektől indult, s progresszív típusú adó révén, minél jobb minőségű földdel rendelkezett a földtulajdonos, annál több földadót kellett fizetnie. Ezzel szemben a nagyon gyenge földminőség mentes volt az adófizetés alól. További használatát jelenti az aranykorona rendszernek az ingatlanforgalom területe, ahol pl. földvásárlás, földcsere esetén a földminőség kifejezésére szintén az aranykorona értéket használják. Ugyanígy termőföld bérbeadásakor, az esetek többségében a bérleti díjat is 1 aranykoronára vonatkozóan rögzíti a bérleti szerződés, mégpedig leggyakrabban gabona (búza) kg-ban. Végül említést érdemel még az, hogy az 1990-es években lezajlott kárpótlási eljárás során, a kárpótlás mértékének megállapításánál szintén az aranykorona értékből indultak ki. Ekkor 1 aranykorona értékét 1000 Ft-ban

határozták meg, s erről az értékről indultak a licitálások is a földárverések során. (Ha azonban nem volt ajánlat, akkor a licit lefelé mozdult el, így akár minimálisan 500 Ft/aranykorona értéken is földhöz lehetett jutni. Átlagos minőségű szántó esetében ez azt jelentette, hogy kb. 10000 Ft értékű kárpótlási jegyért lehetett 1 ha szántóföldhöz hozzájutni.) 109 3.35 Bérleti formák A bérleti gazdálkodásnak többféle lehetősége, módja kínálkozik a felek számára. Attól függően, hogy a bérleti díj fizetése hogyan történik, a bérleteket készpénzes, illetve részes bérlet kategóriába sorolhatjuk. A készpénzes bérlet esetében a bérleti díj pénzösszegben kerül kifizetésre a tulajdonos számára, míg részes bérleti gazdálkodás esetén a bérleti díj az előállított termék(ek) egy részeként (esetleg annak értékeként) realizálódik a földtulajdonosnál. A készpénzes bérlet legegyszerűbb formája

az, amikor a földtulajdonosnak a bérlő a föld használatáért előre meghatározott (fix) összeget fizet, általában 1 évre vonatkozóan. Ez esetben a bérlőé a gazdálkodás összes bevétele, ugyanakkor neki kell fedezni a felmerülő összes költséget is. Ez a változat tekinthető a bérleti szerződések legegyszerűbb formájának. A bérlőnek a bérleti díj fix költséget jelent, míg a földtulajdonos számára ugyanaz fix bevételt képez. A bérleti díj tehát független a hozam (termésátlag) alakulásától, illetve a termék értékesítési árától, azaz az ezekből fakadó összes kockázat a bérlőt terheli. A készpénzzel történő fizetés ugyanakkor általában több gazdálkodási szabadságot ad a bérlőnek, mint az egyéb bérleti formák, sőt – mivel a bérleti díj garantált bevételt jelent a tulajdonosnak – általában ez a legolcsóbb formája is a bérletnek, mivel a tulajdonos alacsonyabb díjjal is megelégszik a biztos

bevételért cserébe. Ebből kifolyólag a bérlő jövedelme magasabb lehet ez esetben, mint a többi változatnál. A bérleti díj kialakításánál mérlegelendő a piaci értékítélet, a földtulajdonos költségei alapján meghatározott igény, valamint a bérlő fizetőképessége. A piaci érték az adott régióban kialakult bérleti díjakat jelenti. Ezek tükrözik a gazdasági hatásokat, amelyek hosszútávon érvényesülnek, ugyanakkor a helyi specifikumokat is figyelembe veszik. Jellemző, hogy a bérlő mielőtt konkrét tárgyalásba bocsátkozna, először felméri, hogy az adott régióban mennyiért lehet földet bérelni, tájékozódik a piaci érték felől. 110 A tulajdonosi költségek alapján meghatározható, hogy mennyi az a minimális bérleti díj, amennyiért hajlandó földjét bérletbe bocsátani a földtulajdonos. Ezek egyrészt a földtőke kamatigényét (a földjáradékot) jelentik, másrészt a földön lévő esetleges egyéb

eszközök, amortizációs-, javítási-, esetleges biztosítási költségeinek áthárítását célozzák. (Magyarországon jelenleg nincs föld-, illetve vagyonadó fizetési kötelezettség, ezért ennek költségét nem kalkulálhatja a tulajdonos.) A számítás menetét mutatja be a 3.6 sz táblázat 3.6 sz táblázat Bérleti díj megállapítása a tulajdonosi költségek alapján Me.: Ft/ha Földtőke kamatigénye (362.500 Ft 4%-a) 14.500 Amortizáció (vízelvezető rendszeré) 600 Javítás, karbantartás 500 Biztosítás 400 Adók A földtulajdonos bérleti díj igénye, 16.000 költségei alapján Forrás: Posta, 2002. Mint látható, a tulajdonosi költségek legnagyobb részét a föld árával összefüggő földjáradék igény jelenti. A tulajdonos mellett a bérlő is számol, nevezetesen azt a maximális értéket határozza meg, amit fizetni képes a kiszemelt föld bérleti díjaként. Először a tervezett átlagos, éves termelési értékből

(árbevételből) levonja a tervezett költségeket, majd a jövedelemből saját tőkéjének, illetve vállalkozói kockázatvállalásának elvárt járadékát vonja le. Az így megmaradó jövedelemrész az, amit fel tud ajánlani bérleti díjként a földtulajdonos számára. Kalkulációjának sémáját a 37 sz táblázat mutatja be. 111 3.7 sz táblázat Bérleti díj megállapítása a bérlő fizetőképessége alapján Me.: Ft/ha Termelési érték (árbevétel) 130.000 Termelési költség 105.000 Jövedelem 25.000 (-) A bérlő saját tőkéjének járadéka 8.000 (-) A bérlő vállalkozói járadéka 3.000 A bérlő bérleti díj fizető képessége 14.000 Forrás: Posta, 2002. A három oldalról megközelített bérleti díj többnyire nem egyezik meg egymással. A felek által végzett kalkuláció és a piaci érték ismeretében kezdődik meg az alku, aminek a végén megszületik a tényleges bérleti díj értéke. A fix bérleti díjú szerződés mellett a

készpénzes bérlet másik változata a rugalmas bérleti díjú szerződés. Ez az előző továbbfejlesztett változataként fogható fel. Alkalmazásakor a felek a bérleti díj alakulását valamely tényező változásához kötik, így beszélünk hozamszinthez, értékesítési árhoz, esetleg mindkettőhöz kapcsolt rugalmas bérleti díjú szerződésekről. A hozamhoz kapcsolás a termelési, míg az árhoz történő igazítás az értékesítési kockázat egy részét osztja meg a felek között. A készpénzes bérleti forma mellett a részes bérlet a másik lehetősége a tulajdonosnak és a bérlőnek a bérleti gazdálkodás során. Ekkor a bérleti díjat a tulajdonos az előállított termékek (értékének) egy részének formájában kapja meg. Fokozott kockázatmegosztásról van tehát szó ez esetben, hiszen mind a termelési, mind az értékesítési kockázatot teljes egészében közösen viselik a felek. A tulajdonosnak a részes bérlet során az az

érdeke, hogy minél inkább a ráfordítások fokozására ösztönözze a bérlőt, hiszen elvileg magasabb ráfordítások magasabb hozamokat indukálnak, s ez által több lesz a tulajdonosi jövedelem is. Ugyanakkor előfordulhat, hogy a bérlő számára már nem éri meg tovább fokozni a ráfordítások (egyébként is magas) szintjét, mert az azzal elérhető többletbevétel nem fedezi a többletköltségeket. (Számára jövedelmezőbb lehet inkább másik földet is bérelni, s ott kiadni a ráfordításokat, semmint a már meglévő földön 112 tovább növelni a ráfordítások szintjét.) Így egyfajta érdekellentét alakulhat ki bérlő és tulajdonos között e bérleti formánál. Az ellentét feloldása úgy lehetséges, ha a felek megosztják egymás között bizonyos – változó jellegű – ráfordítások (pl. a műtrágyázás) költségét, azaz ezeket közösen fedezik. Természetesen bonyolítja a helyzetet az, ha a bérleményen nem csak

növénytermesztést, hanem állattenyésztést is végez a bérlő, illetve ha több növénykultúrát termel, esetlegesen, ha a bérlő nem csak egy bérleménnyel rendelkezik. Ilyen esetekben egyszerűbb a fix bérleti díjú, vagy a rugalmas bérleti díjú bérleti formák alkalmazása. Felmérések alapján megállapítható, hogy jelenleg az átlagos bérleti díjak 14-18.000 Ft/ha közötti értékeken alakulnak, ami a termelési költségeknek 13-15%-át teszi ki. Természetesen ez attól is függ, hogy a bérelt területen milyen ágazatokkal foglalkozik a bérlő, hiszen ugyanaz a bérleti díj magasabb részarányt jelent a költségek között extenzív, míg alacsonyabb részarányt eredményez intenzív gazdálkodás esetében. 3.4 Humánerőforrás-gazdálkodás 3.41 Az emberi erőforrás és befolyásoló tényezői A mikro-ökonómia erőforrás csoportosításában az – információval együtt – öt erőforrás (termelési tényező) között szerepelnek a

munka és a vállalkozói képességek. Mindkét termelési tényező az emberhez kapcsolódó sajátosságokat, képességeket, készségeket és tevékenységeket takar. A munkát és a vállalkozói képességet a gazdasági tevékenységben résztvevő ember oldaláról közelítjük meg. Ezért e két termelési tényezőt együtt kifejező, emberi erőforrásként tárgyaljuk őket. Egy vállalkozás tevékenysége során több aspektusból is kapcsolatba kerül az emberrel. Ezeknek a kapcsolatoknak a kezelésére fogalmazzák meg és alakítják ki a vállalkozás humánpolitikáját, ami az emberekkel kapcsolatos (azokra vonatkozó) vállalkozói célokat és feladatokat, az ezek megvalósítását szolgáló eszközöket és módszereket, valamint taktikát öleli fel. 113 A munka nemcsak a megélhetést szolgálja, hanem az ember saját céljai elérésének eszköze is. Más erőforrásoktól eltérően az ember saját célokkal rendelkezik, rugalmas, kreatív,

innovatív és nagyon fontos, hogy teljesítményét szabályozni képes. Az emberi erőforrás (humán erőforrás vagy munkaerő) a vállalkozásnál alkalmazottaknak és foglalkoztatottaknak a munkavégzéshez szükséges képzettség és képesség szerint strukturált összessége. A vállalkozás szempontjából a munkaerőt külső és belső tényezők befolyásolják. A külső befolyásoló tényezők közé soroljuk a földrajzi helyzetet, a jogi szabályozást, a szakszervezeteket, és a munkaerő piacot. A munkaerőt befolyásoló belső tényezők közül a tevékenység jellege, a vállalkozás stratégiai menedzsmentje, a szervezeti struktúra, és a szervezeti kultúra és vezetési stílus a legmeghatározóbbak. Az emberi erőforrás gazdálkodás a vállalkozás belső érintettjei (tulajdonos, menedzser, alkalmazott) felé megnyilvánuló humánpolitika megvalósításának színtere, ami az egymással kölcsönhatásban funkcionáló területeken keresztül a

szervezeti és egyéni célok egyidejű figyelembevételével teremti meg az emberi erőforrás hatékony felhasználását. Az emberi erőforrás gazdálkodás végső célja a szervezeti hatékonyság biztosítása. 3.42 Az emberi erőforrás gazdálkodás (EEG) területei Az emberi erőforrással való gazdálkodás az a tevékenység, aminek célja az emberi erőforrás hatékony felhasználása, és ezen keresztül a szervezet hatékony működésének a biztosítása. Az emberi erőforrás gazdálkodást (EEG) a következő négy területre osztjuk fel: I. a munkaerő-gazdálkodás alapvető feladatai II. a bér- és jövedelemgazdálkodás III. a munkaerő-fejlesztés és munkakapcsolatok IV. a munkavégzés szervezése Ezek az EEG területei, de nem különálló területei, ugyanis ezek együttese határozza meg az emberi erőforrás gazdálkodás sikerét egy vállalkozáson belül, ugyanakkor olyan sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek lehetővé és szükségessé teszik

egyedi vizsgálatukat (esetenként mérésüket) és kezelésüket. 114 I. Munkaerő-gazdálkodás alapvető feladatai A munkaerő-gazdálkodás alapvető feladatait magában foglaló terület a szűkebb értelemben vett munkaerő-gazdálkodást jelenti, amit gyakran a létszámgazdálkodással azonosítanak. Ezen belül négy alapvető feladatot kell ellátni: i. A létszám nagyságának és struktúrájának meghatározása és biztosítása ii. A struktúrán belül a szükséges képzettség, képesség és alkalmasság biztosítása iii. A munkateljesítmények mérése iv. A törvény előírásaiból adódó munkaerő-gazdálkodási feladatok ellátása. (i) A létszám nagyságának és struktúrájának meghatározása és biztosítása a munkaerő-tervezés révén valósítható meg. A munkaerőtervezés annak a megtervezését jelenti, hogyan biztosítsuk a vállalkozás számára szükséges munkaerőt. A munkaerő-tervezés lépései: 1. Helyzetelemzés 2.

Stratégiai célok meghatározása, interpretálása 3. Munkaerő- kereslet (szükséglet) meghatározása 4. Munkaerő-kínálat (fedezet) számbavétele 5. Munkaerő-kereslet és -kínálat összevetése (munkaerő-mérleg) és elemzése 6. Munkaerő-kereslet (szükséglet) és a -kínálat (fedezet) összehangolása A helyzetelemzés (1.) mind a közép és hosszú távú tervezéshez, mind pedig a rövid távú tervezéshez szükséges lépés, hiszen tisztában kell lenni azzal, hogy mi a jelenlegi állapot és honnan indulunk. Hosszabb távra értelmezve alapvetően a vállalkozás stratégiai céljaiból kell kiindulni (2.) és a munkaerőigényt a vállalkozás munkaerőkeresletének értelmezve a tervezési munka előrejelzésként működve vetíti előre a jövőbeni igényt. A munkaerő-kereslet (3) a vállalkozási stratégiából levezethető feladatok és a munkakörök összekapcsolódását kifejező szervezeti struktúra összevetéséből határozható meg. A

munkaerő-kínálat előrejelzése (4.) két színteret érint, nevezetesen a belső munkaerő-kínálat és a külső munkaerő-kínálat előrejelzését. A belső kínálat elemzése az aktuális állapotból indul ki, amivel együtt elemzik a fluktuációt és a vállalkozáson belüli munkaerőmozgást. A külső kínálat előrejelzéséhez megvizsgálják a munkanélküliségi helyzetet (arányát, szakképzettség szerinti összetételét stb.), a közlekedési lehetőségeket, a helyi képzési rendszert és fontosabb mutatóit, a körzetben potenciálisan 115 felszabaduló (üzembezárások stb. miatt) vagy elszívható (üzembeindítások stb. miatt) munkaerőt Az előrejelzést a munkaerőkínálat esetében is statisztikai módszerekkel vagy intuíció alapján végzik A munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat összehasonlítása és elemzése (5.) révén tárjuk fel, hogyan alakul a létszám és az összetétel A különböző helyzetek eltérő kezelést

kívánnak meg, ezért a kereslet és a kínálat összehangolására cselekvési terveket (akciótervek) dolgoznak ki (6.) Rövidtávon a munkaerő-szükségletet (3.) egyrészt a kialakított és aktuális szervezeti struktúra által tükrözött feladatmegosztás és a feladatok maradéktalan ellátásához kialakított munkakörök betöltéséhez szükséges létszám és összetétel alapján kalkulálhatjuk. Természetesen ekkor is meghatározó a tervezett termelési volumen és árbevétel, a termelékenységi célok (fajlagos hozamok, fajlagos árbevétel) és a rendelkezésre álló költségkeret. Ez a felülről-lefelé módszer, amikor a vezetés által felülről meghatározott feladatmegosztás és keretek között kell a feladatokat ellátni, de a kitűzött célokat el kell érni. A munkaerőszükségletet másrészt az alulról-felfelé módszer alkalmazásával is meghatározhatjuk. Ekkor a kitűzött célok elérése függvényében (2) készített technológiai

tervek alapján számolható a munkaerő-szükséglet, vagyis a célok eléréséhez szükséges tevékenységeket, műveleteket határozzák meg. Ezekhez rendelik hozzá a szükséges létszámban és összetételben a munkaerőt, amit a megfelelő csoportosításokban vállalkozási szinten is összesíthetnek. Gyakran csak a két módszer kombinálásával lehet eredményt elérni. A munkaerő-fedezetet (4.) a vállalkozás munkaerő-kapacitása biztosítja, ami elsősorban a meglévő létszám nagyságától, összetételétől, minőségi jellemzőitől, a ledolgozható napok számától, és az egy munkanapra jutó teljesítmény nagyságától függ. A munkaerő-szükséglet és a munkaerő-fedezet összehasonlítására (egybevetésére) szolgál a munkaerő mérleg (5.) A munkaerő mérleg megmutatja, hogy az egyes időszakokban a rendelkezésre álló munkaerőn kívül még mennyi dolgozó munkába állítása szükséges, illetve mely időszakokban nem biztosított a

foglalkoztatás. A mérleget ágazatonként és havi vagy dekádos bontásban készítjük el, de indokolt lehet más jellegű és mélyebb bontású mérleg elkészítése is. A munkaerő-szükséglet és a munkaerő-fedezet összehangolására cselekvési terveket kell kidolgozni (6.), még akkor is, ha ezek esetleg nagyon egyszerűnek tűnnek. Ugyanis gyakran az időkorlát miatt nem a 116 probléma bonyolultsága számít, hanem a gyors megoldás megtalálása a fontos. (ii) A struktúrán belül a szükséges képzettség, képesség és alkalmasság a munkaerővel szembeni minőségi igényeket fejezik ki. A létszámnagyság (i) és a minőségi igények (ii) szerinti kereslet-kínálat illetve szükséglet-fedezet összhangját megteremtő cselekvési tervek szükségesek akkor is, ha az összevetés (mérleg) alapján munkaerőhiány van, de akkor is, ha felesleg van. Munkaerőhiány esetén a túlmunka, az előléptetés, átképzés, átcsoportosítás,

munkakör-gazdagítás, mint belső forrás mobilizálása, és a felvétel, időszakos alkalmazás, munkaerő-kölcsönzés, mint külső forrás felhasználás lehet a cselekvési tervek tartalma. Ez esetben a cselekvési terv tartalmazza a toborzás, a kiválasztás, a szerződéskötés, és az esetleges beléptetési programokkal kapcsolatos akciókat. A toborzás azoknak a tevékenységeknek az összessége, amelyek belső és/vagy külső forrásból a megfelelő számú és minőségű munkaerő megszerzésére irányul. Munkaerő-felesleg esetén a természetes fogyás és a létszámcsökkentés jöhet szóba. Az utóbbi években gyakorivá vált, hogy létszámcsökkentéssel próbálják megoldani a vállalkozás problémáit. Nem fektetnek kellő hangsúlyt a műszaki fejlesztés, a holtmunka felhasználása, a vállalkozói (alvállalkozói) megbízás igénybevétele, és a termelési szerkezet változtatása által nyújtott lehetőségek kihasználására. (iii) A

munkateljesítmények mérése A munkateljesítmény tágabb értelmezés szerint a kitűzött munkafeladat időegység alatt teljesített része. A szűkebb értelmezés szerint az időegység alatt végzett munka produktumának mennyisége. Ez a teljesítményektől függő érdekeltségi rendszer működtetésének az alapja, ugyanakkor a hatékonyság javítása, a gazdálkodás értékelése is megköveteli, hogy mérjék a munkateljesítményeket. Különböző teljesítményértékelési módszereket alkalmazhatnak a különféle munkakörök, feladatok és célok függvényében. Alapvetően objektív és szubjektív mérési módszereket különböztetünk meg. Az objektív mérési módszerek a munka eredményének a mennyiségi jellemzőkkel való mérhetőségén alapulnak. Például hány darab megfelelő méretű és minőségileg kifogástalan terméket varr meg az adott munkás vagy munkacsapat. De ilyen lehet a naponta eladott termékek száma, esetleg értéke vagy

adott időszak alatt megkötött megbízási szerződések értéke stb. Ezek számszerűsítésében segítenek a különböző 117 munkatermelékenységi mutatók. Ezeket az eredmény-kategóriák és a ráfordítás-kategóriák hányadosaiként képezzük. Ezeknek a mutatóknak a reciproka adja a munkaigényességi mutatókat. A leggyakrabban alkalmazott munkatermelékenységi mutatók közé tartozik az 1 munkanapra jutó termelési érték, az 1 munkaórára jutó termelési érték, az 1 munkaórára jutó termékmennyiség, az 1 foglalkoztatottra jutó termelési érték, a 100 Ft munkabérre jutó termelési érték stb. Az 1 munkaórára jutó termelési érték, mint termelékenységi mutató azt fejezi ki, hogy 1 óra munkával hány Ft termelési értéket állítottak elő. Ennek reciproka az egységnyi (pl. 1000 Ft) termelési értékre jutó munkaóra, mint munkaigényességi mutató azt fejezi ki, hogy egységnyi (pl. 1000 Ft) termelési érték előállítása

mennyi munkaórát igényel. A szubjektív mérési módszerek alkalmazása során többnyire a közvetlen munkahelyi vezető értékeli az egyén vagy a csoport teljesítményét. Ekkor a közvetlen felettes a tények ismeretében ítélő képessége segítségével rangsorolja vagy adott skálán értékeli, vagy valamilyen jellemző alapján osztályokba sorolja a teljesítményeket. Mindkét módszer alkalmazható abban az esetben is, ha bizonyos célokat tűztek ki és ezeknek a teljesítése jelenti a teljesítményt. Így mérhető például az, hogy a kitűzött forgalom növekedést hány százalékban teljesítették, ami objektív mérésnek számít. Szubjektív ítéletet alkothatnak akkor, ha a vevői elégedettség javítását, netalán a vállalat külső megítélésének javítását tűzték ki célul és az itt elért eredményeket értékelik. (iv) A törvény előírásaiból adódó munkaerő-gazdálkodási feladatok ellátása A törvény előírásaiból

adódó munkaerő-gazdálkodási feladatok az alábbiakat foglalják magukban: • Munkaviszony létesítése, próbaidő • Munkaviszony módosítása és megszűnése • Munkaidő, pihenőidő, szabadság • Munka díjazása • Kártérítési felelősség • Munkaviszonnyal kapcsolatos igazolások Ezekről a törvény részletesen rendelkezik, ezért itt terjedelmi illetve ésszerűségi okokból nem térünk ki. 118 II. Bér- és jövedelemgazdálkodás A munkavállaló szempontjából a munkáltatótól származó kereset a munkaviszony alapján pénzben vagy természetben kapott munkabér vagyis jövedelem. A munkáltató szempontjából ez a kereset költségként elszámolt és kifizetett összeg. Az élőmunka felhasználásával kapcsolatos költségek legnagyobb részét a bérköltségek teszik ki, de más költségek is felmerülnek az élőmunka igénybevétele kapcsán. A bérgazdálkodás első lépéseként az élőmunka felhasználást kell racionalizálni,

vagyis csak annyi munkaerőt szabad foglalkoztatni, ami feltétlenül (minimálisan) szükséges. A bérgazdálkodást pedig úgy kell kialakítani, hogy az a célok (potenciális keresetek nagysága, helyes kereseti arányok kialakítása) elérését szolgálva a hatékonyság elvén alapuljon, vagyis a munka eredménye döntse el, hogy milyen bérszínvonal alakul ki a vállalkozásnál. A munkabér összetevői az alábbiak: Alapbér: a munkaszerződésben meghatározott személyi órabér, heti, havi vagy éves bér, amely a jogszabályban meghatározott minimálbérnél nem lehet kevesebb Törzsbér: a ténylegesen elvégzett munkáért járó bér. Időbér esetén a munkában eltöltött idő alapján, teljesítménybér esetén a munka mennyisége és minősége alapján számolják Pótlék: a szokásostól eltérő munkakörülmények és munkavégzési feltételek miatt kapja a dolgozó Kiegészítő fizetés: le nem dolgozott munkaidőre jár pl. rendes szabadság idejére

fizetett Prémium: előre meghatározott feladatok teljesítéséért jár Jutalom: az elvégzett munka utólagos értékelése alapján fizetik pl. 13 havi fizetés A munkabérek alapján mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak járulék és egyéb fizetési kötelezettsége van. A különböző járulékokat és fizetni valókat, amelyek a munkabér miatt terhelik a munkáltatót és a munkavállalót, együttesen közterheknek nevezik. Ezek mértékét a bruttó bér százalékában határozzák meg, ami a gazdaságpolitika függvényében változik, ezért az alábbiakban csak a közterheket alkotó jogcímeket soroljuk fel. A munkáltató a munkavállaló bére után fizeti: • a munkáltatói (munkaadói) járulék • egészségügyi hozzájárulás (EHO) • szakképzési hozzájárulás 119 • társadalombiztosítási járulék (TB), aminek egy része a nyugdíjbiztosítási alapba, más része az egészségbiztosítási alapba kerül A munkavállaló bruttó

bérét terheli: • a munkavállalói járulék • a személyi jövedelemadó (SZJA) előleg • társadalombiztosítási járulék (TB), aminek egy része nyugdíjbiztosítási járulék, más része egészségbiztosítási járulék Szemléltetésképpen megjegyezzük, hogy ahhoz, hogy a munkavállaló 100 Ft-ot, mint nettó jövedelmet megkaphasson, a közterhek jelenlegi mértéke miatt a munkáltatónak kb. 300 Ft-ot kell különböző jogcímeken levonnia illetve kifizetnie (beleértve ezt a 100 Ft-ot is). Időbérben való foglalkoztatás A munkavállaló törzsbérét időbérben való foglalkoztatás esetén a megállapított személyi bér és a munkában eltöltött idő határozza meg. Ezért ennél a bérformánál a törzsbér és a munkateljesítmény között csak közvetett kapcsolat van. Jellemzően ott alkalmazzák, ahol a teljesítmény ésszerű keretek között nem számszerűsíthető, mert a feladat túl sokrétű vagy nem normázható, a munkaellátás nem

egyenletes, a munka intenzitását nem a munkavállaló, hanem egyéb feltételek (kiszolgálás, szalagsebesség stb.) szabják meg Tehát a törzsbér értékét itt a ledolgozott óraszám és a személyi órabér szorzata adja. Teljesítménybérben való foglalkoztatás A munkavállaló törzsbére szoros kapcsolatban van a teljesítményével. Általában a mennyiségi és minőségi követelmények együttes teljesítését értjük teljesítmény alatt, de az elvárás a feladattól függően, döntően a mennyiségi vagy a minőségi követelményekre is helyezheti a hangsúlyt. Ebben a rendszerben különféle bérformákat használhatnak. Ilyen a darabbéres bérforma, a teljesítményhez kötött időbér bérforma, és a teljesítményen és személyi béren alapuló bérforma. A darabbéres bérformánál a törzsbér értékét az elkészített darabok száma és a darabbér szorzata adja. Ilyen pl a kis- és középsorozatgyártásban alkalmazható A teljesítményhez

kötött időbér bérforma esetén a ledolgozott idő és a személyi órabér szorzataként kapott érték kifizetését meghatározott teljesítményhez (norma) kötik. A norma alatti teljesítmény a törzsbér 120 meghatározott mértékű csökkenését vonja maga után. Ott alkalmazzák, ahol magas minőségi követelmények vannak, de nem mondhatnak le egy minimális mennyiségről sem. A teljesítményen és személyi béren alapuló bérforma a személyi időbér és a darabbér kombinálásával együtt a teljesítményt is figyelembe veszi. A teljesítményt ekkor teljesítményszázalékban mérik és ezt szorozzák a személyi órabérrel és a munkával eltöltött idővel, így kapják a törzsbér értékét. Ez a bérforma ott alkalmazható, ahol a mennyiség mellett a minőségnek is fontos szerepe van. III. Munkaerő-fejlesztés és munka(ügyi)kapcsolatok A munkaerő biztosítása nem csak egyszeri vagy alkalmanként felmerülő feladat, hanem folyamatos

tevékenységet igényel, hogy a vállalkozás változó igényeivel is lépést tudjon tartani a munkaerő-állomány. A fejlesztéshez különféle formák állnak rendelkezésre a képzés, továbbképzés és átképzés területén. A vezetői réteget érintő vezetőfejlesztés, karriertervezés, és utódlási terv konkrét igényekre fordítja le a fejlesztés feladatait. A munkakapcsolatok beosztottak, beosztottak és vezetők, valamint vezetők és vezetők közötti emberi és szakmai kapcsolatokat takarnak. Továbbá a vállalkozást vezetők és a munkavállalói szervezetek közötti kapcsolatokat jelenti, amelyeknek egyik legfontosabb területe az érdekegyeztetés. Ebben a munkaügyi kapcsolatokat formáló szakszervezetek szerepe és a kollektív szerződés lehet meghatározó. A kollektív szerződés egy írásbeli megállapodás, amiben rögzítik a vállalkozás és a szervezetek (és tagjaik) közötti kapcsolatok lényegesebb pontjait pl. munkaidő, túlmunka,

bérek, juttatások, előmenetel stb A jól működő emberi és szakmai kapcsolatok, és az érdekegyeztetések sikerességében kiemelt szerepe van a kommunikációnak és a konfliktuskezelésnek. IV. Munkavégzés szervezése Munka végezhető egy vállalkozásnál munkaviszonyban és munkavégzésre irányuló polgári jogviszonyban. Munkaviszonyban munkavállaló csak ember lehet, viszont polgári jogviszonyban jogi személy is lehet munkavégzésre kötelezettként megjelölve. Ez olyan lehetőségeket nyújt, amelyek a szervezés során a hatékonyág, a gazdasági hatékonyság kritériumainak való megfelelést megkönnyítik, a racionális gazdálkodásban a kettő kombinálása nélkülözhetetlen. A szervező munka 121 esetében megkülönböztetünk szervezést, munkaszervezést és munkahelyszervezést. A szervezés egyebek mellett szervezetek létrehozása, amelyek egyfajta feladatmegosztást, alá- és fölérendeltségi viszonyokat tükröznek. A munkavégzés a

szervezés adta keretek között a munkaszervezés révén kialakított körülmények között valósul meg. 122 4. Vállalkozások belső és külső kapcsolatrendszere 4.1 A vállalkozások belső kapcsolatai A vállalat belső szereplői a vállalakozáshoz tartoznak, a szervezet tagjai. A vállalkozás belső rendszerét három csoportra lehet felosztani: • tulajdonosok, • menedzserek, • alkalmazottak. A legegyszerűbb vállalkozási forma (ld 1. fejezet), az egyszemélyes vállalkozás esetében természetesen nem beszélhetünk ilyen csoportokról, ebben az esetben a tulajdonos testesíti meg mindhárom csoportot. A három csoport részt vesz a vállalkozás működtetésében, egy közös cél érdekében dolgozik, miközben a csoportok között érdekellentétek feszülnek. A tulajdonosok érdeke a befektetett tőkéjük növekedése, a menedzserek a vállalat eredményes működésében, míg az alkalmazottak személyes jövedelmük maximalizálásában

érdekeltek. 4.1 sz ábra A vállalat belső kapcsolatai VÁLLALAT Tulajdonosok Menedzserek Alkalmazottak Forrás: Nábrádi, 2003. 123 Az érdekek ezen eltéréséből származik az úgynevezett képviseleti probléma. A probléma alapja az, hogy a tulajdonosnak nincsen pontos információja a vállalat lehetséges teljesítményéről, a menedzserek viszont rendelkeznek ezekkel az adatokkal. Ezt az információtöbbletet használják fel a menedzserek céljaikra. Amennyiben, a vállalat irányítói, a menedzserek úgy döntenek, a vállalat nyereségét növelik az osztalékok rovására, ez a részvényesek (tulajdonosok) tiltakozásába ütközhet, hiszen az ő bevételük csökkenhet. A probléma megoldására az utóbbi években egyre gyakrabban a menedzserek fizetésük egy részét részvény formában kapják, így ők is érdekeltté válnak az osztalékok, illetve a részvények értékének növelésében. A nyereség vagy az osztalék az alkalmazottak, dolgozók

rovására is növelhető, például bérük csökkentésével. Az alkalmazottak így elveszíthetik motivációjukat, az érdekeltség megőrzése érdekében több vállalatnál elindították a Munkavállalói Részvénytulajdonosi Programot (MRP). A program keretében az alkalmazottak kedvezményes vállalati részvényeket vásárolhatnak, később a részvények értékének növekedéséből, illetve az osztalékból profitálva. Az alkalmazottak ezáltal a vállalat résztulajdonosaivá válnak. 4.11 Tulajdonosok A tulajdonos azért fekteti tőkéjét a vállalkozásba, mert reméli, hogy növelheti értékét. A tulajdonos tehát a tőke (részvényeinek, részjegyének, vagyonrészének) hozadékának maximalizálásában érdekelt. Természetesen több más befektetési lehetőség is elképzelhető, a leggyakrabban kereskedelmi bankokon keresztül. A tulajdonos ebben az esetben nem közvetlenül fekteti tőkéjét a vállalkozásba, például mert az általa ismert

vállalkozások nem elégítik ki a hozam iránti várakozásait. A tőketulajdonos banki betétbe fekteti tőkéjét, hozama ebben az esetben a kamat (ld. Vállalkozások finanszírozása) A bank az összegyűjtött tőkét vállalkozásokba fekteti, nagyobb hozamot érve el, mint a fizetendő kamat. A befektetett tőke és a kamat közötti nyereség ez esetben a bank hozadéka. A tulajdonosok, mint ahogyan azt a fenti példában is láthatjuk, nem csak természetes személyek, hanem bankok, illetve egyéb jogi személyek, intézmények lehetnek. 124 A természetes személy a saját, személyes tulajdonát képező tőkét fekteti a vállalkozásba. A természetes személy két módon vehet részt tulajdonosként a vállalkozásban, részvényt vásárol vagy közvetlen tulajdonosként vesz részt a vállalkozás finanszírozásában. Sok vállalkozásnak egyetlen (vagy csak néhány) tulajdonosa van. Ez a tulajdonos döntő befolyással lehet a vállalat működésére, még

akkor is, ha a közvetlen irányítást a menedzserek végzik. A tulajdonos érdeke ebben az esetben a vállalkozás (méretének, értékének) növelésében testesül meg. A tulajdonos személye ebben az esetben gyakran egybeesik a menedzser személyével, de mindenképpen közvetlen utasításokkal szól bele a vállalat irányításába. A tőzsdén (ld. Vállalkozások finanszírozása 6 fejezet) szereplő vállalat tulajdonosai nagyszámúak lehetnek. A vállalat részvényei a tőzsdén állandó mozgásban vannak, sok természetes személy csak rövid időre válik tulajdonossá. A részvények adás-vétele során a vállalat tulajdonosainak köre állandóan változik. A részvények tulajdonosai közvetett hatással vannak a vállalkozás életére. A többségi tulajdonlásról ld. Vállalkozások finanszírozása 4 fejezet A jogi személyű tulajdonosok állami intézmények és privát tulajdonú vállalkozások is lehetnek. A leggyakoribb ilyen tulajdonosok a bankok,

pénzintézetek, egészség- és nyugdíjbiztosítási pénztárak, állami intézmények és egyéb vállalkozások. Az intézményi tulajdonosok jellemzője, hogy képviselőik útján vesznek részt a vállalatok irányításában. 4.12 Menedzserek A menedzser a vállalat vezetője, ő az, aki döntéseivel közvetlenül befolyásolhatja a vállalkozás életét. A menedzserek döntései a vállalat hosszú távú stratégiájára, illetve operatív (mindennapi) működésére is hatással vannak. A vezetőnek fontos célja a vállalat nyereségessége, hiszen ez közvetlenül befolyásolja személyes jövedelmét. A menedzserek azért is konfliktusba kerülhetnek a tulajdonosokkal, mert a vállalat értéknövekedésétől eltérő célok, például a bérük növekedése, vagy munkafeltételeik javítása is vezetheti őket. 125 4.13 Alkalmazottak A munkavállalók céljai elsősorban a személyes jövedelmük növekedéséhez kötődik. Ők azok, akik legkevésbé

kötődnek a vállalathoz, mint szervezethez. A legtöbb konfliktus a munkavállalói bérekből adódik, hiszen ez a vállalat, tehát a menedzserek és tulajdonosok számára költség, ami a profitot csökkenti. A vállalat vezetésének feladata, hogy a munkavállalók céljait a szervezeti célokkal összhangba hozza, őket is érdekeltté tegye. A vállalat alapításának és működésének legfőbb célja a profitszerzés a fogyasztók igényeinek kielégítésével. A nyereségesség a vállalkozás piaci túlélésének is feltétele. A vállalkozás azonban nem egyedülálló gazdasági egység, hanem egy környezetben mozog, ahol egyéb tényezők, szereplők is hatással vannak rá. 4.2 Vállalkozások külső kapcsolatai A vállalkozás, mint önálló entitás, több más egységgel kerül kapcsolatba működése során. Ezek a szervezetek vagy csoportok kölcsönhatásban állnak a vállalkozással, a vállalat befolyásolja őket, és ők is hatással vannak a

vállalatra. A vállalat külső környezetét az alábbi ábrán bemutatott tényezők jelentik. 4.2 sz ábra: A vállalkozás külső kapcsolatai Forrás: Nábrádi, 2003. 126 Az ábrából látható, hogy a vállalkozás külső környezetét a következő tényezők határozzák meg: • technológiai környezet, • szociális/kulturális (társadalmi) környezet, • természeti környezet, • gazdasági környezet, • jogi (politikai) környezet, • nemzetközi környezet. A természeti környezettel való kapcsolata a vállalatnak nem egyoldalú. A vállalatok kihasználják a természeti erőforrásokat, de ugyanakkor – főleg az utóbbi évtizedekben – a vállalkozások komoly összegekkel támogatják a természet megőrzését. A természet védelme ugyanakkor komoly innovációs tényezőt jelent, a fejlett gazdaságokban a környezetmegőrző technikák, megújuló erőforrások (pl. napenergia) technológiája önálló iparággá fejlődött. A

makrokörnyezetben az alább felsorolt meghatározó szereplőkre kell figyelnie a vállalkozásnak: • versenytársak, • szállítók, • vevők, • helyi és önkéntes közösségek, • szabályozó (állami) szervezetek, • kamarák, • érdekképviseletek, • pénzintézetek. Az első három csoport jelenti a legfontosabb szereplőket a vállalat szempontjából, hiszen ők alkotják a szűk értelemben vett piacot. A definíció szerint (ld. 41 fejezet), éppen a fogyasztók igényeinek kielégítésére jött létre a vállalkozás. A fogyasztók elégedettsége vagy elégedetlensége minden esetben közvetlen hatással van a vállalkozás nyereségességére. A versenytársak gyakran azonos fogyasztói igényeket próbálnak kielégíteni termékeikkel, azonos piacon vagy piaci szegmensen belül versenyeznek. A vállalatra pozitív hatással is lehetnek versenytársai, amennyiben ösztönzik, kényszerítik a költségek csökkentésére vagy az innovációra, tehát a

fejlődésre. A szállítók számára a vállalkozásunk a vevő, ők látják el vállalkozásunkat a 127 szükséges erőforrásokkal. A szállítók közé soroljuk például a pénzintézeteket, a tőke szállítóit vagy a munkaközvetítő irodákat, a munkaerő szállítóit. Az állami intézmények szerepe az országok politikai rendszereitől és hagyományaitól függően jelentősen különbözhet. A mai gazdasági rendszerekben azonban mindenhol igaz, hogy a gazdaság működésének szabályozásában nem csak a piac („a láthatatlan kéz”), hanem az állam is részt vesz. A szabályozó szervezetek és a vállalkozás közötti interakció nem csak egyoldalú lehet, a vállalatok is próbálnak hatni az állami szabályozásra, ezt nevezzük lobbyzásnak. 4.21 Állami gazdaságpolitika A piaci folyamatok, a gazdaság állami szabályozását gazdaságpolitikának nevezzük. A gazdaságpolitika alapvető célkitűzései közé tartozik a normális ütemű

növekedéshez szükséges feltételek megteremtése, gondoskodás megfelelő szintű árstabilitásról, foglalkoztatottságról illetve a külgazdasági kapcsolatok elősegítése. 4.3 sz ábra Az újraelosztás vázlata Forrás: Nábrádi A. 2003 128 Az állami újraelosztási (redisztribuciós) rendszer vázlatát a 4.3 ábrán látjuk. Az állami apparátus a beszedett adók egy részét működési költségre használja fel, az állami jövedelem nagyobb része visszaosztásra kerül, például támogatások formájában a társadalomnak és a gazdaságnak. A fekete gazdaság által termelt jövedelem kívül esik az államháztartás hatáskörén. 4.211 Történeti áttekintés A II. világháború utáni időszakban a szocialista gazdaság tervutasításos rendszerben működött 1967-ig. A tervek 3-4, illetve 5 évre készültek, az Országos Tervhivatal határozta meg az elérendő sarokszámokat. A cél a lerombolt magyar gazdaság újjáépítése volt, ezért

elsősorban a termelés mennyiségének növelése volt a fontos. A külgazdasági kapcsolatok a Közös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) keretében főleg a szocialista országokba irányultak. 1968-ban bemutatták Magyarországon az Új Gazdasági Mechanizmust (UGM), ami egy sajátos magyar modell kialakítását jelentette. Az állami vállalatok némi gazdasági önállósághoz jutottak, ettől az időponttól beszélhetünk vállalati gazdálkodásról. A cél nem a termelés, hanem a jövedelem maximalizálása volt. A következő változás 1989-90-ben történt. Ezekben az években az ország viszonylag gyors ütemben tért át a szocialista gazdaságról a kapitalista rendszerre. A gazdaságban a fő hangsúlyt a magántulajdon kapta, a gazdaságpolitikában pedig az adó-, hitel-, és támogatáspolitikával próbálták szabályozni a piacot. A külkereskedelem orientációja megváltozott, a nyugat-európai kapcsolatok erősödnek. A következő fordulópont

várhatóan a 2004-es év lesz. Az Európai Uniós csatlakozással az ország önként korlátozza nemzeti önállóságát egy nagyobb, jövedelmezőbb piachoz csatlakozás reményében. A magyar gazdaság nemzeti sajátosságait megtarthatja a gazdaságpolitika, de igazodni kell az uniós szabályokhoz, illetve elvárásokhoz. 129 4.212 A közgazdasági szabályozás alapesetei A szabályozást két csoportba lehet sorolni: a közvetlen (direkt) szabályozási rendszerek és a közvetett (indirekt) szabályozási rendszerek közé. 4.1 sz táblázat A közvetett és közvetlen szabályozási rendszer Közvetlen szabályozás Tervutasításos forma Közvetett szabályozás Pénzügypolitika eszközrendszere (monetáris, költségvetési, deviza) Szabadáras rendszer Kétszintű bankrendszer Kétszintű adórendszer (termelői, fogyasztói) „Egészséges” munkanélküliség, alulról szabályozott bérpolitika (minimálbér) Sajátos támogatáspolitika Könnyebb

piacszabályzás Fix árak, árpolitika Egyszintű bankrendszer Döntően egyszintű adórendszer Teljes foglalkoztatottság, munka-, és bérpolitika Sajátos támogatáspolitika Szigorú piacszabályozás Forrás: Nábrádi A. 2003 A közvetett szabályozási rendszer legfontosabb részterülete a pénzügypolitika. Ez a politikai eszköz a 41 sz táblázatban látható három részre bontható fel: monetáris politika, költségvetési fiskális politika, devizapolitika. A monetáris szabályozáson a pénzrendszerrel, a pénzforgalommal kapcsolatos legalapvetőbb intézkedések összegzését értjük. A fiskális politika az állam meghatározott időszakra vonatkozó bevételeinek és kiadásainak összesítése, a fiskális szabályozás keretébe tarozik az adópolitika, hitelpolitika és a támogatáspolitika. A devizapolitika a külgazdasági egyensúly megtartására irányuló árfolyam politika, nemzetközi hitelpolitika, valutáris likviditási politika, valamint

állami tartalékpolitika (ld. Vállalatok finanszírozása) 4.213 A kormány szerepe a gazdaságpolitika kialakításában A kormány feladata a minisztériumok és közvetlenül alárendelt szervek irányítása, a kormány hangolja össze a szervezetek tevékenységét. A belügyminiszter közreműködésével biztosítja a helyi önkormányzatok 130 törvényességének ellenőrzését. A kormány felelős a társadalmi-gazdasági tervek kidolgozásáért, illetve megvalósításáért. A mindenkori kormány határozza meg a tudományos és kulturális fejlesztés állami feladatait és biztosítja ezek megvalósulásához szükséges feltételeket; illetve meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről. A külpolitika meghatározásában is közreműködik a kormány, illetve a Magyar Köztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt. 4.214 Minisztériumok A kormány a legtöbb esetben nem

közvetlenül irányít, hanem a minisztériumokon, illetve állami szerveken keresztül. A minisztériumok a kormány gazdaság (társadalom) szervező intézményei. A Belügyminisztérium feladata a helyi önkormányzatok felügyelete, működésük támogatása. A települési önkormányzatok önálló hatáskörben állapítják meg többek között a helyi adót, az adókedvezményeket. A Belügyminisztérium irányítja a közigazgatást, a rendőri szervezetet, illetve a közigazgatási személyzetpolitikát. Magyarországon a belügyminiszter szerepe kiemelkedő jelentőségű, a kormányfő tartós betegsége vagy halála esetén ő veszi át a kormány irányítását. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium összehangolja a gazdaságpolitikát, a területfejlesztést, a településfejlesztést, a környezetvédelmet és az oktatást az állami egészségpolitikával. A minisztérium pénzügyi feladatai közé tartozik a társadalombiztosítási

alapok kezelése, mely tevékenysége során szorosan együttműködik a Pénzügyminisztériummal. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium felügyeli a Munkaerőpiaci Alap pénzeszközeinek felhasználását. A minisztérium megyei szervezetein keresztül munkaerőpiaci prognózisokat és programokat készít, álláskeresési, rehabilitációs, foglalkoztatási tanácsadást és munkaközvetítést végez. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium látja el a mezőgazdaság, vadgazdálkodás és halászat, az élelmiszeripar, az 131 erdőgazdálkodás központi irányítását. Az FVM dolgozza ki az ágazat támogatási rendszerére vonatkozó javaslatokat, illetve a területfejlesztés keretében ellátja a vidékfejlesztés irányítását és kidolgozza az agrárpiaci rendtartás működését. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium határozza meg a gazdaságfejlesztés, gazdasági növekedés és a versenyképesség feltételeit. A

minisztérium kialakítja a befektetés-ösztönzés, a piacszabályozás rendszerét és a mikro-, kis-, és középvállalkozások fejlesztésére, támogatására vonatkozó javaslatait. A kormány műszaki, innovációs és piacfelügyeleti stratégiájának kidolgozásában is részt vesz. A Környezetvédelmi Minisztérium feladata az egészséges és szép környezet megőrzése. A környezetvédelmi, természetvédelmi és meteorológiai szakterületek ágazati, szakmai irányítása is hatáskörébe tartozik. A Külügyminisztérium határozza meg a kormány külgazdasági politikáját, beleértve a vámpolitikát is, elemzi és értékeli a külgazdasági folyamatokat, részt vesz a monetáris-, árfolyam-, adó-, pénzügy-, és hitelpolitika kialakításában. A külügyminiszter és a gazdasági miniszter együtt dolgozzák ki a kereskedelemfejlesztés szabályozási és támogatási, illetve a piacvédelem rendszerét. A Pénzügyminisztérium gondoskodik a gazdasági

stratégia pénzügyipolitikai kereteinek meghatározásáról és kidolgozza az államot illető befizetésekre (adók, illetékek, vámok) vonatkozó javaslatokat. A pénzügyminiszter felel a társadalombiztosítási költségvetéssel, a zárszámadással és gazdálkodással kapcsolatos kormányzati feladatokért. 4.215 Egyéb szabályozó szervezetek A minisztériumokon kívül a vállalkozások leggyakrabban a következő szabályozó szervezetekkel kerülnek kapcsolatba: • Országos hatáskörű szervek: Központi Statisztikai Hivatal • Köztestületek hivatala: Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság, Országos Egészségbiztosítási Pénztár • Központi közhivatal: Gazdasági Versenyhivatal 132 • Központi Közigazgatási Tisztiorvosi Szolgálat Szerv: Állami Népegészségügyi és Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal A Hivatalt (APEH) 1987-ben alapították, központi közigazgatási szervként. A szervezet legfőbb feladata az adók

behajtása Az APEH ezen kívül tájékoztatást ad önkormányzatok részére a szükséges és rendelkezésre álló bevételi adatokról. A hivatal értesíti az önkormányzati adóhatóságot a hatáskörébe tartozó, adóval kapcsolatos, titoktartási kötelezettség alá eső tényekről, amennyiben az adóhiány feltárását teszi lehetővé. Az APEH számítástechnikai szolgáltatást nyújt költségvetési szerveknek. A vállalkozások leggyakrabban a társasági adó fizetése során kerülnek kapcsolatba az Adóhatósággal (ld. Vállalatok finanszírozása) Központi Statisztikai Hivatal A Statisztikai Hivatalt (KSH) budapesti székhellyel 1867-ben alapították. A KSH jogállása országos hatáskörű szerv. A szervezet főbb feladatkörei közé tartozik a statisztikai adatfelvételek megtervezése, a hivatal feldolgozza, elemzi, közzéteszi és védi az adatokat. A KSH feladata a népszámlálás lebonyolítása, az Országgyűlés és a kormány tájékoztatása

az ország társadalmi, gazdasági, népesedési adatairól. A szervezet vezeti a Magyar Köztársaság Közigazgatási Helynévkönyvét, kiadja a Magyar Köztársaság Helységszótárát és névjegyzéket készít a gazdasági szervezetekről. Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) A szervezetet 1993-ban alapították. A pénztár főbb feladatkörei közé tartozik az Egészségbiztosítási Alap kezelése, a nyilvántartások vezetése, a pénzügyi elszámolásokkal és az adat-szolgáltatásokkal kapcsolatos feladatok. A szervezet közreműködik az egészségbiztosítási ellátásokkal, ezek finanszírozásával, a gyógyszerek árához nyújtott támogatással, valamint járulékfizetéssel kapcsolatos jogszabályok előkészítésében. Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság A Főigazgatóság teendői magukban foglalják a Nyugdíjbiztosítási Alap kezelését. Ezt a feladatot kormányzati irányítás mellett a Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság

végzi, amely egyben a társadalombiztosítás nyugdíjágazatának központi hivatali szerve is. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság területi szervei a fővárosi és 133 megyei nyugdíj-biztosítási igazgatóságok és ezek kirendeltségei, elkülönült feladatot ellátó igazgatási szerve, pedig a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság. Gazdasági Versenyhivatal A Versenyhivatal főbb feladatkörei: vizsgálja és eldönti, hogy a vállalkozások gazdasági tevékenysége nem tisztességtelen-e, sérti vagy veszélyezteti-e a verseny a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit, az üzleti tisztesség követelményeibe ütközik-e. A szervezet dönt a fogyasztók megtévesztésével, a gazdasági verseny korlátozásával, a gazdasági erőfölénnyel történő visszaéléssel kapcsolatos ügyekben. A Gazdasági Versenyhivatal elbírálja a vállalkozások szervezeti egyesülésére benyújtott kérelmeket, illetve ellátja az árak

megállapításáról szóló 1990. Évi LXXXVII Törvényben szabályozott versenyfelügyeleti feladatokat, így különösen a törvényben előírt vállalkozói bejelentési kötelezettség alapján, részben vagy egészben megtiltja a tervezett áremelést, ha az új ár a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvénybe ütközik. Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) Az ország közegészségügyi-járványügyi főhivatala, amely a fegyveres erők és a rendőrség kivételével bárhol, bárkinél közegészségügyi vizsgálatot végezhet. Főbb tevékenységek: • Kimunkálja a légszennyezettség normáit, • Kidolgozza az ivóvíz higiénés határértékeit, • Vizsgálja az ivó-, ásvány-, gyógy- és felszíni vizeket, • Kimutatja az élelmiszerek, italok, élvezeti cikkek vegyi, ill. biológiai egészségkárosító anyagait, • Megállapítja a járványveszélyt, intézkedik annak megelőzésére, stb. 4.216

Vállalati döntéshozatalt befolyásoló külső csoportok A helyi és önkéntes állampolgári közösségek alatt minden, nem állami szervezetet, csoportosulást értünk. A helyi társadalom mindig kiemelkedő jelentőségű a vállalat számára, hiszen ez az a közeg, ahol a vállalat működik. Ezen közösségek befolyása a vállalatra jelentős lehet, mint ahogy azt az alábbi ábra is mutatja. 134 4.4 sz ábra Milyen külső csoportok akarnak részt venni a vállalati döntéshozatalban? Forrás: Chikán, 1997. A nemzetközi felmérés szerint a vállalati döntéshozatali folyamatokat leginkább a szakszervezetek, a környezetvédők, a politikai pártok és a kamarák befolyásolják. A legerősebb csoportnak globális viszonylatban a szakszervezeteket tekinthetjük. Ők azok akik – a megkérdezett vállalatok szerint – a vállalati döntéshozatalra leginkább hatással vannak. A számunkra legérdekesebb, Európai Uniós környezetben szintén a

szakszervezeteket nevezték meg a cégek a legerősebb érdekcsoportként, ez után a politikai pártok, a környezetvédők és végül a kamarák befolyásoló ereje következik. 4.217 Nemzetközi szervezetek A vállalatok kapcsolatai ritkán korlátozódnak egy országra. A nemzetközi szervezetek szintén hatással vannak a vállalat életére, működésére, kapcsolataira. A következő részben néhány ilyen szervezetet sorolunk fel, a teljesség igénye nélkül. Világkereskedelmi Szervezet (WTO) A World Trade Organization (WTO) 1995-ben alakult meg. A szervezetnek 144 állam a tagja, székhelye Genfben, Svájcban található. A WTO összesen 550 fős apparátussal működik, éves költségvetése 143 millió svájci frank (CHF), melyből 0,4 százalékot, tehát nagyjából 600 ezer frankot Magyarország fizetett be. A szervezet elsődleges feladata a tiszta piaci verseny, a diszkriminációmentes (korlátozások nélküli) kereskedelem megteremtése, illetve az áruk

piacra jutásának 135 megkönnyítése. A WTO felügyeli a tagok kereskedelempolitikáját, ezen belül különleges hangsúlyt helyeznek a vámpolitikára. A Világkereskedelmi Szervezet elődje az Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) volt, amely a WTO megalakulásával megszűnt. Az 1947-ben alakult General Agreement on Tariffs and Trade (GATT) egy tárgyalássorozat volt, nem rendelkezett igazi szervezeti keretekkel. A tárgyalások nagyjából ötévente követték egymást, ezeken a kereskedelmi tárgyalásokon bilaterális (kétoldalú) egyezmények születtek a kereskedelem liberalizálásáról. A hagyományt a WTO is követi, amennyiben tárgyalássorozatokat rendeznek, ám ezek a tárgyalások már multilaterális (többoldalú) tárgyalások és gyakran mindenkire kötelező érvényű szabályozásokat tartalmaznak. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) Az International Standardization Organisation (ISO) 1947 alakult meg, Genfi székhellyel.

Az ISO közvetlenül 30 ezer szakértőt foglalkoztat világszerte. A szervezet feladata a tudományos, műszaki és gazdasági területeken az ipari, kereskedelmi és mezőgazdasági szabványok egyesítése, egységesítése, illetve az erre vonatkozó nemzetközi egyezmények előkészítése, koordinálása és kidolgozása. Az ismertebb ISO szabványok közé tartoznak az ISO 216 papírméretekre (pl. A3, A4) vonatkozó szabványok, az ISO alapú országnév rövidítések (pl. HUN, GER), ISO alapú csavarméretek, az SI mértékrendszer (pl. méter, kilométer) és az ISO 9000 minőségmenedzsment paramétereinek kidolgozása. Közép-Európai Szabadkereskedelmi Megállapodás A Central European Free Trade Agreement (CEFTA) Krakkóban alakult 1992-ben. Az alapító országok Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország voltak, mely országokhoz 1996-ban Szlovénia, 1997-ben Románia és 1998-ban Bulgária csatlakozott. A CEFTA nem állandó szervezet, működése ad-hoc

(eseti jelleggel) létrehozott bizottságokra épül. A megállapodás célja a közép-európai közös piac létrehozása volt Az országok a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) megszűnése után összeomlott gazdasági kapcsolatok bővítését tűzték ki feladatul. A megállapodás a vámok megszűntetését, kölcsönös vámkedvezmények bevezetését célozza. 136 5. A gazdaságstatisztika alapjai 5.1 A statisztikai információs rendszer és annak működése A gazdasági, társadalmi tevékenységek irányításához, az ennek során nélkülözhetetlen döntések meghozatalához információkra van szükség. Egy-egy helyes döntés megalapozásához általában nem elegendő egyetlen információ, hanem számos egymással logikailag összefüggő információra, információ rendszerre van szükség. Az információ előállítása, feldolgozása, tárolása és forgalmazása tehát nagy szerepet játszik a gazdasági fejlődésben és a társadalom

életében. A gazdaság és a társadalom szereplőinek információval való ellátásában kiemelt szerepe van a statisztikai információs rendszernek, amely nem más, mint az egymással kapcsolatban álló, logikailag összefüggő információk összessége. A statisztikai adatok önmagukban nehezen értékelhetők Az elemzés összehasonlítás, például ha egy ország népességét az adott ország lakásállományának nagyságával együtt értékeljük az életszínvonalat kifejező hasznos mutatóhoz jutunk. A statisztikai információs rendszer - tartalmát tekintve - a statisztikai adatok, mutatószámok egymással kapcsolatban álló, logikailag összefüggő rendszere. A statisztikai információs rendszer, működési és szervezeti oldalról is megközelíthető. A statisztikai információs rendszert működési oldalról azok a műveletek és eljárások jelentik, melyek a rendszert alkotó statisztikai információk keletkezését, rögzítését,

regisztrálását, tárolását, szükség szerinti átalakítását és mozgatását teszik lehetővé. A szervezeti oldal az információs rendszer működését lehetővé tevő szervezeti egység, illetve intézmények összessége, valamint azok egymás közötti kapcsolatai. A statisztikai információs rendszer szerkezetét és működését az 5.1 sz ábra mutatja be. Az információs rendszert alkotó adatok, mutatószámok természetesen csak akkor hozhatók egymással megfelelő kapcsolatba, ha azonos fogalmak, osztályozások, statisztikai egységek és módszertani meggondolások alapulvételével készülnek. 137 5.1 sz ábra A statisztikai információs rendszer szerkezete és működése Forrás: Hunyadi-Vita: Statisztika közgazdászoknak, 2002. Statisztikai információkra mindenekelőtt a kormányzat és más országos szintű vezető testületek tartanak igényt. Ezt az információigényt a legtöbb országban egy erre specializálódott hivatalos

statisztikai szolgálat látja el. Ennek feladatait, működési kereteit és feltételeit külön törvénnyel szabályozzák. Nem nélkülözhetik ezeket az adatokat az üzleti döntéshozók sem, bár ezek statisztikai információigényeit részben maguk a gazdasági szervezetek elégítik ki a saját maguk részére végzett felmérésekkel, részben pedig erre szakosodó cégek vagy kutatóhelyek vállalják ezt fel. Az információs rendszerek által nyújtott tájékoztatás rendelkezésre kell álljon a vállalatok, gazdasági társaságok tevékenységeit valamely szinten irányító vezető számára. Az üzleti alapon statisztikai tevékenységet végző cégek közül külön említést érdemelnek a közvélemény-kutató, piackutató cégek. A tudományos kutatás statisztikai információigényei részben a hivatalos statisztikai szolgálat adataival, részben az üzleti alapon működő, előbb említett cégektől beszerzett adatokkal, illetve maguk a tudományos

kutatók által gyűjtött adatokkal elégíthetők ki. Végül a közvélemény tájékoztatása is a hivatalos statisztikai szolgálat feladata, amelynek kiadványai útján tesz eleget. 138 A nyilvántartó rendszerek és a statisztikai információs rendszerek feladata között alapvető különbség van. Egy nyilvántartó rendszer mindig bizonyos egyedekre vonatkozó adott fajta információk teljes körű, naprakész biztosítása. Egy statisztikai információs rendszer funkciója ezzel szemben mindig csak az egyedek összességét jellemző bizonyos fajta információk rendszeres kibocsátása. Az egyedek összességét jellemző információk forrása akár mintavételes adatfelvétel is lehet, ami egy nyilvántartó rendszer esetében kizárt. Az adatbázis az adatgyűjtési rendszeren keresztül kerül kapcsolatba a rendszer outputját képező adatokat szolgáltatókkal, és a tájékoztatási rendszeren keresztül szolgálja ki az adatfelhasználókat. Az

adatszolgáltatók és adatfelhasználók között nincsenek merev határok. Az adatgyűjtési rendszeren belül tervezik meg az adatgyűjtés módját és rendszerességét, valamint az adatgyűjtés leggyakoribb eszközét, a kérdőívet is. A tájékoztatási rendszer ezzel szemben azt a célt szolgálja, hogy valamilyen alkalmas módon és formában eljuttassa a felhasználóhoz az általa igényelt információkat. Ma már mind az adatgyűjtés, mint a tájékoztatás egyre növekvő hányada elektronikus úton történik. Végső soron az egész statisztikai információs rendszer a felhasználókért van. Az egész rendszert az adatfelhasználók információigényei tartják fenn, illetve hozzák működésbe. A legegyszerűbb esetekben a statisztikai információs rendszer "működtetése" mindössze egy adott tárgyú teljes körű vagy részleges adatfelvétel tervezéséből, gyakorlati kivitelezéséből, illetve az adott felvétellel nyert elemi adatok

feldolgozásából-elemzéséből áll. Ez a helyzet például akkor, ha egy kereskedő üzletének megnyitása előtt felmérést készít az általa forgalmazni kívánt termékek iránti keresletről. A statisztikai információs rendszerek feladata ennél azonban rendszerint jóval összetettebb. A munkanélküliség időbeli alakulásáról és szerkezetéről való folyamatos tájékoztatás már például azonos módon végzett adatfelvételek egész sorozatát tételezi fel. A bonyolultabb információs rendszerek általában kisebb rendszerekből, ún. alrendszerekből tevődnek össze Ehhez az egyes alrendszerek koordinációját kell megvalósítani. Több alrendszerben is megjelenő adatokat, mutatószámokat mindig azonos módon határozzák meg. Csak az időben állandó és megfelelően szabványosított fogalmi és osztályozási rendszer, illetve módszertan alapján készült információk tájékoztatják igazán azok felhasználóit. Ezen túl, a rendszerekkel

szemben is követelmény a nyitottság, a rugalmasság, hogy folyamatosan alkalmazkodjanak a vizsgálat tárgyának, a külső környezetnek, valamint a felhasználói igényeknek a változásaihoz. 139 Az információs rendszerek vonatkozhatnak egy-egy kisebb-nagyobb gazdasági egységre (mikroszintre), valamiféle több egységet átfogó szervezetre (mezoszintre), avagy az egész társadalomra, illetve gazdaságra (makroszintre). A mikroszintű információs rendszerek általában egyszerűek, kialakításuk nem igényel széles körű adatgyűjtést, s az adatok statisztikai szemléletű feldolgozása sem mindig követelmény. Mezoszint egyre nagyobb szerephez jut. Itt a különféle szakmai kamarák, bank- és biztosítás-felügyeletek stb. statisztikai információs rendszerére kell gondolni, illetve a mezoszintű információs rendszer működtetése szükséges a napjainkban egyre nagyobb jelentőségű regionális információk biztosításához. A legfontosabb

makroszintű statisztikai információs rendszer, az ún. hivatalos statisztikai szolgálat Az egyes speciális információs rendszerek a bármely esetben használható általános statisztikai módszertan mellett és arra építve saját speciális módszertant is kialakítottak. Ezekkel a speciális eszközökkel az ágazati és szakstatisztikák, így például a népességstatisztika, az árstatisztika, a külkereskedelmi statisztika stb. foglalkoznak A társadalom- és gazdaságpolitikai intézkedések meghozatalához szükséges a statisztikai jellegű információk folyamatos biztosítása. Ezeknek az információs rendszereknek a működtetése az ún. hivatalos statisztikai szolgálatok feladata. Ez az információs rendszer elsősorban bonyolultságában és méreteiben különbözik az egyéb statisztikai információs rendszerektől. Ez részben az igényelt adatok nagy tömegében, részben pedig a potenciális adatszolgáltatók hatalmas számában nyilvánul meg. A

társadalomra vonatkozó elemi információk szolgáltatói ugyanis az állampolgárok és a háztartások milliói, valamint a folyamatosan növekvő számú különféle egyesületek és társadalmi szervezetek. A gazdaságra vonatkozó elemi információk forrásait képező különféle gazdasági szervezetek száma ugyancsak jelentős, ma már meghaladja az egymilliót. Ezért a társadalom- és gazdaságstatisztikában, napjainkban már elkerülhetetlen a mintavételes adatfelvételek útján történő adatgyűjtés. Az is elég nyilvánvaló, hogy egy ilyen rendszer fenntartása nemcsak egyszerűen költséges, hanem mindenekelőtt kifejezetten erre képzett szakembereket és számítógépes hálózatokat igényel. Emellett a rendszer szokatlanul nagy mérete különös fontossággal veti fel a használt fogalmak, osztályozások és eljárások szabványosításának szükségességét is. A statisztikai törvény meghatározza a statisztikai információs rendszer

működését. Az első statisztikai törvényt 1874-ben hozták (XXV tc), amit 1897-ben, majd 1929-ben követett a statisztikai tevékenység 140 törvényi szabályozásának módosítása, a kor követelményeihez való igazítása. A jelenleg is hatályos statisztikai törvény az 1993 évi XLVI törvény, amelyet 1993. április 27-én fogadott el az Országgyűlés, amit utoljára 1999-ben módosítottak, és alapvetően a statisztikai szolgálat működését kívánja szabályozni, összhangban más országos- és helyi hatáskörű szervek statisztikai tevékenységével, valamint az adatszolgálatokra vonatkozó jogokkal és kötelezettségekkel. Magyarországon ezen kívül több más törvény is befolyásolja az információs rendszer működését. Fontosságánál fogva ezek közül a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII törvényt emeljük ki, amit röviden adatvédelmi törvénynek szokás nevezni.

„ A hivatalos statisztikai szolgálat a társadalmi, gazdasági és környezeti jelenségekre és folyamatokra, valamint az államháztartásra, az önkormányzatokra és ezek hatósági tevékenységére vonatkozó statisztikai adatok gyűjtését, feldolgozását, tárolását, szolgáltatását, közzétételét és elemzését végzi” A magyar hivatalos statisztikai szolgálat centralizált, de többcsatornás. Részben az 1867 óta folyamatosan működő Központi Statisztikai Hivatal (KSH), részben pedig a minisztériumok és néhány országos hatáskörű szerv feladata. A hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szerv vezetőjének biztosítani kell a statisztikai tevékenység működésének önállóságát és a statisztikai tájékoztatás függetlenségét. A hivatalos statisztikai szolgálat szerveinek tájékoztatási rendszerét - az OST állásfoglalásának figyelembevételével - a szerv vezetője állapítja meg. A tájékoztatási rendszer

kiadványokból és más adathordozókon lévő, adatállományokból történő közlésekből áll. A hivatalos statisztikai szolgálathoz tartozó szervek: • Központi Statisztikai Hivatal • a minisztériumok és a Miniszterelnöki Hivatal • az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala • a Legfőbb Ügyészség • a Magyar Nemzeti Bank • a Gazdasági Versenyhivatal • az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság • Pénzügyi Szervezetek • az Állami Bankfelügyelet 141 A KSH azonban nemcsak egyszerűen az adatok jelentős részének összegyűjtésével, tárolásával, feldolgozásával és közzétételével foglalkozik, hanem a hivatalos statisztikai szolgálat egyéb szerveinél folyó statisztikai tevékenység eredményeinek szintetizálásával, összehangolásával, illetve szakmai és egyéb jellegű irányításával is. A KSH felhasználja még a különféle adminisztratív célú nyilvántartásokból nyerhető információkat is. A KSH

emellett még a következő főbb feladatokat látja el: • összeállítja és jóváhagyásra előterjeszti a hivatalos statisztikai szolgálat országos statisztikai adatgyűjtési programjának (OSAP) tervezetét, majd annak elfogadása után figyelemmel kíséri a program végrehajtását, • kialakítja, közzéteszi és a hivatalos statisztikai szolgálat keretein belül kötelezővé teszi az alkalmazandó statisztikai módszereket, fogalmakat, osztályozási rendszereket, • országos érvényű számjelrendszereket alakít ki és statisztikai regisztert működtet, • érvényesíti a statisztika érdekeit más kormányzati információrendszerekben és államigazgatási nyilvántartásokban, • évente jelentést készít az Országgyűlés és a Kormány számára az ország társadalmi, gazdasági és népesedési helyzetéről, • részt vesz a statisztikát érintő jogszabályok előkészítésében, • kapcsolatot tart a nemzetközi statisztikai szervezetekkel

és más országok statisztikai hivatalaival. A statisztikai törvény értelmében a KSH központi és területi szervezeti egységekből - megyei igazgatóságokból - áll. A KSH a Kormány közvetlen felügyelete alá tartozó, szakmailag önálló országos hatáskörű közigazgatási szerv, melynek élén elnök áll. A KSH elnökét és elnökhelyetteseit a miniszterelnök nevezi ki és menti fel. A kinevezés időtartama 6 év, amely két ízben további 6-6 évvel meghosszabbítható. A KSH elnöke a közigazgatási államtitkárt, a KSH elnökhelyettesei, pedig a helyettes államtitkárt megillető illetményre és juttatásokra jogosultak. A KSH szervezetét a KSH elnöke állapítja meg. Az Országos Statisztikai Tanács (OST) a hivatalos statisztikai szolgálat működésének, munkája összehangolásának elősegítésére, a társadalmi érdekek képviseletének és az adatfelhasználók igényeinek érvényre juttatására, az országos statisztikai adatgyűjtési

program tervezetének véleményezésére, a KSH elnökének szakmai tanácsadó, véleményező szerveként működik. 142 A hivatalos statisztikai szolgálat működését tekintve igen fontos, annak szabályozása, hogy melyek azok a módszerek, amelyek segítségével az adatokhoz hozzájuthatunk. A statisztikai törvény alapján adatgyűjtéseket adatszolgáltatási kötelezettség előírásával vagy önkéntes adatszolgáltatás alapján lehet végezni. Adatszolgáltatási kötelezettség bármilyen természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet számára előírható törvény vagy kormányrendelet formájában, de csak bizonyos szabályok és eljárások betartásával. Az adatszolgáltatásra kötelezett személy vagy szerv az adatokat a valóságnak megfelelő tartalommal, adott határidőre, meghatározott módon és térítésmentesen köteles szolgáltatni. Természetes személyeket személyes adatok szolgáltatására csak

törvénnyel lehet kötelezni. Az ún különleges adatok (faji eredet, nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozás, politikai vélemény vagy pártállás, vallásos vagy más meggyőződés) szolgáltatására azonban csak névtelenül (személyazonosításra alkalmatlan módon) és önkéntes alapon. Az egészségi állapotra, kóros szenvedélyre, szexuális életre és bűntettet előéletre vonatkozó adatok ugyancsak különleges adatoknak minősülnek. A jogi személyek, valamint a gazdasági tevékenységükre vonatkozóan a gazdasági tevékenységet folytató természetes személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek kormányrendelettel kötelezhetők adatszolgáltatásra. A törvénnyel elrendelt adatgyűjtések kivételével minden adatszolgáltatási kötelezettséggel járó statisztikai adatgyűjtésnek szerepelnie kell a hivatalos statisztikai szolgálat országos adatgyűjtési programjában. A program tervezetét a KSH állítja össze a

hivatalos statisztikai szolgálat javaslatai alapján, amit az Országos Statisztikai Tanács (OST) véleményez. A tervezetet a KSH elnöke véglegesíti és terjeszti elő jóváhagyásra a Kormány elé. A Kormány az előterjesztés alapján rendeletet hoz a programról és az annak teljesítéséhez szükséges adatszolgáltatási kötelezettségekről. A hivatalos statisztikai szolgálaton belül elég erős és többszörös szűrés valósul meg annak érdekében, hogy az adatgyűjtések volumene és költségigénye ésszerű határok között legyen tartható. Az adatátvételek részben tehermentesítik az adatszolgáltatókat, részben pedig jelentős költségmegtakarítással járnak. Az eredetileg nem statisztikai célra gyűjtött elemi információk statisztikai célú használatának jó példája az ún. népmozgalmi statisztika, amelynek alapadatait a KSH a népmozgalmi 143 esemény helye szerint illetékes anyakönyvvezetőktől, egészségügyi

intézményektől, bíróságoktól, illetve a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi szervétől szerzi be (a statisztikai törvény 10§-a alapján). A különféle számviteli és adódokumentumok, illetve nyilvántartások ugyancsak felbecsülhetetlen értékű statisztikai adatforrások. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság adatállományai szintén kiválóan hasznosíthatók statisztikai célokra is. Az adatszolgáltatók személyiségi jogainak védelmét a statisztikai törvény még azzal az előírással is biztosítja, hogy a természetes személyekre kiterjedő adatgyűjtések esetében az érintett személy azonosító adatait csak addig szabad megtartani az adathordozókon, amíg azokra feltétlenül szükség van az elemi adatok teljességének és összefüggéseinek ellenőrzése céljából. A Központi Statisztikai Hivatal működésének eredményeképpen rendelkezésre álló

statisztikai információs rendszer két nagy alrendszerre oszlik. Az egyik alrendszer a gazdaságstatisztikai információk rendszere, a másik pedig a társadalomstatisztikai információk rendszere. Az e két alrendszer közötti határok nem élesek, mert például a foglalkoztatottság statisztikája mindkét alrendszerbe joggal beleérthető. A gazdaságstatisztikai információ-rendszer centrumában a nemzetgazdasági számítások állnak, a társadalomstatisztikai rendszer középpontját pedig a népességi és népmozgalmi statisztika képezi. A gazdaságstatisztikán belül ágazati (a tevékenység jellege alapján), funkcionális (az információ jellege alapján) és területi (területi körzetek alapján) alrendszerek, a társadalomstatisztikán belül pedig például népességstatisztikai, életmódstatisztikai stb. alrendszerek különíthetők el egymástól A KSH a saját és a hivatalos statisztikai szolgálat egyéb szerveinek tevékenysége eredményeképpen

előálló adatokat, mutatószámokat rendszeresen vagy esetenként megjelenő kiadványokban, adattárakban teszi közzé. Ma már a statisztikai adatok egyre növekvő hányada elektronikus formában, a KSH honlapján is hozzáférhető. A legfontosabb mutatószámok és elemzési eredmények közzétételében fontos szerepet kapnak a különféle médiumok is. A kormányzat és az üzleti világ számára legfontosabb adatokat, mutatószámokat néhány oldalas gyorstájékoztatókban hozzák nyilvánosságra előre meghirdetett tájékoztatási naptár szerint. Havi, illetve negyedéves rendszerességgel megjelenő kiadványok a Legfrissebb adatok című sorozat füzetei, az A KSH jelenti című sorozat és a Statisztikai havi közlemények. Az éves rendszerességgel megjelenő kiadványok közül külön említést érdelemnek 144 a Magyar statisztikai évkönyv és a Magyar statisztikai zsebkönyv. E kiadványok már hosszú idő óta viszonylag stabil szerkezetben és jól

összehasonítható módon közlik az ország társadalmára, gazdaságára és természeti környezetére vonatkozó legalapvetőbb statisztikai adatokat és mutatószámokat. E két kiadvány jellegének és méretének megfelelő részletezettségben adatokat közöl a népességről és népmozgalomról, a foglalkoztatottságról, a beruházásokról az egész nemzetgazdaság és az egyes nemzetgazdasági ágak gazdasági teljesítményéről, a háztartások életkörülményeiről, jövedelméről és fogyasztásáról, valamint az árak alakulásáról és a pénzügyi folyamatokról. Mindkét adattárban megtalálhatók a legfontosabb nemzetközi adatok is. E kiadványokban ma már minden fejezet elején elég részletes módszertani leírás található, ami a legfontosabb mutatószámok tartalmáról és forrásáról ad felvilágosítást, s megadja a részletes módszertani leírások lelőhelyeit is. A KSH számos más rendszeresen és időszakonként megjelenő

szakosított zsebkönyvet, évkönyvet, adattárat is publikál. Ilyenek az Ipari és építőipari statisztikai évkönyv, a Demográfiai évkönyv, a Mezőgazdasági statisztikai évkönyv stb. A rendszeresen vagy időszakosan megjelenő adattárakon kívül a KSH sok olyan kiadványt is közzétesz, melyekben az adatok mellett szöveges elemzések, értékelések is szerepelnek. A KSH jelenteti meg emellett a statisztikai tevékenység végzéséhez elengedhetetlen nómenklatúrákat, osztályozásokat, módszertani leírásokat is. A KSH mindezek mellett még szak- és tankönyvek kiadásával is foglalkozik. A statisztika nemzetközi szervezetei közül meg kell említeni mindenekelőtt az Egyesült Nemzetek Szervezete New York-i székhelyű Gazdasági és Szociális Tanácsán (ECOSOC) belül működő Statisztikai Bizottságot, ami az ENSZ-ben folyó statisztikai tevékenység általános irányító szerve. Magát az ENSZ-ben folyó statisztikai tevékenységet a Titkárság

Statisztikai osztálya, a UN Statistics Division (UNSD) végzi. Az UNSD által összeállított legfontosabb adattárak talán a Statisztikai évkönyv (Statistical Yearbook) és a Nemzeti számla statisztika (National Accounts Statistics). Az ENSZ szakosított szervezetei közül az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezet (FAO), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), az ENSZ Nevelésügyi Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO), az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) végeznek számottevő statisztikai tevékenységet. Nagyon fontos számunkra a Luxembourgban székelő EUROSTAT (Statistical Office of the European Union) is, ami nem más, mint az Európai Unió országainak közös statisztikai hivatala. Az EUROSTAT átveszi, ellenőrzi, feldolgozza, majd összesítés után 145 publikálja a tagországok nemzeti statisztikai szolgálatai által előállított különféle adatokat, s kulcsszerepet játszik a nemzeti

statisztikák harmonizálásában, összehasonlíthatóvá tételében és a tagországokban folyó statisztikai tevékenység koordinálásában is. Ennek érdekében ajánlásokat fogalmaz meg mind a tagországok, mind a csatlakozni kívánó országok statisztikai szolgálatai számára, és statisztikai vonatkozású jogszabályok megalkotását kezdeményezi. A legfontosabb statisztikai szabványok - pl. az Európai Számlarendszer (ESA95) - használatát az Európai Tanács rendeletei teszik kötelezővé. A statisztika nemzetközi szervezete, a Nemzetközi Statisztikai Intézet (ISI), 1985-ben alakult. A világ mintegy 2000 kiemelkedő statisztikusának tudományos egyesülete. Elsősorban új statisztikai módszerek kidolgozását és alkalmazásának elterjesztését célozza nemzetközi együttműködés útján, de élen jár a statisztikai tevékenység etikai normáinak kialakításában és propagálásában is. 5.2 A gazdaságstatisztika fogalma, feladata,

szemléletmódjai A gazdaságstatisztika feladata, módszerek biztosítása a nemzetgazdaság mindenkori állapotának vizsgálatához, a gazdasági folyamatok nyomon követése, amelyet a gazdaságstatisztika fogalmainak, módszereinek alkalmazása tesz lehetővé, végül a nemzetközi összehasonlítás, melynek érdekében a különböző módszerek meghatározásakor felhasználják a nemzetközi szervezetek ajánlásait is. A gazdaságstatisztika oktatás célja a gazdaságstatisztika módszereinek felhasználó-orientált ismertetése, a nemzetgazdaság makroszintű összefüggéseinek bemutatása, hogy a felhasználót segítse saját gazdasági egységének elemzésében. A statisztikában végzett elemzés, értékelés jelenthet térbeli vagy időbeni összehasonlítást. Térbeli összehasonlítás esetében a viszonyítási alap lehet például valamely konkurens vállalat, az adott ágazat hazai teljesítménye, vagy a nemzetgazdaság egészének aktuális állapota.

Időbeli összevetés lehet a vizsgálat tárgyát képző vállalat korábbi teljesítménye, bár ennél az elemzési eljárásnál gondot okozhat például ha időközben a vállalat szervezeti átalakuláson ment keresztül. 146 Az elemzések, összehasonlítások során különböző szemléletmódokat alkalmazhatunk. A vizsgálat irányulhat: • nominál-, vagy reálfolyamatokra, • gazdasági folyamatok eredményességére, vagy ráfordításigényességére, • jövedelmek esetében azok keletkezésére, vagy felhasználására, • ráfordítás elemzés esetén a munka- vagy/ és az eszközráfordításokra. A gazdaságstatisztika két legfontosabb alapfogalma a gazdasági alany és a gazdasági folyamat. Gazdasági alanynak nevezzük a gazdaság szereplőit, illetve ezek többékevésbé homogén csoportjait. Sokfajta csoportosításuk lehetséges: a nemzetközi ajánlások bevezették az intézményi egység, illetve az intézményi szektor fogalmát. A intézményi

egység olyan gazdasági egység, amely a maga nevében képes eszközök birtoklására, kötelezettségek vállalására, gazdasági tevékenységek végzésére, továbbá más gazdasági egységekkel üzleti kapcsolatok létesítésére. Az intézményi egységek főbb csoportjai a természetes-, és a jogi személyek. A természetes személyek közülük kiemeljük a háztartásokat, amelyek olyan együtt élő személyek csoportja, akik jövedelmüket, vagy annak számottevő részét közösen használják fel, s vagyontárgyaik nagy részét közösen birtokolják. A jogi személyek lehetnek: • Korporációk: Valamennyi szervezeti egység, vállalat, vállalkozás, amelyek piaci termékeket, és szolgáltatásokat állítanak elő. Tehát olyan jogi személyek, amelyek termékek, vagy szolgáltatások nyereséges termelésére létesültek, működésük profitorientált. • Non profit intézmények • Kormányzat A korporációk csoportosíthatóak: Tulajdon szerint: o

Állami tulajdonú o Magántulajdonú o Vegyes tulajdonú 147 A kapcsolatok jellege szerint: o Önálló o Alárendelt o Társult (mellérendelt kapcsolat) o Holdingok (több társaság pénzügyi összefogása) o Kisegítő (szolgáltatók) o Quasi Gyakran alkalmazzuk az intézményi egységek jogi forma szerinti csoportosítását is: o Egységei a különböző vállalati típusok (Rt, Kft, Szöv.) o Nonprofit intézmények: Céljuk termékek vagy szolgáltatások előállítása, de nem nyereségorientáltak. Adómentességet vagy kedvezményeket élveznek jóléti intézmények, alapítványok, vállalkozói szakmai szövetségek, gazdasági kamarák, stb. o Kormányzat, államháztartás Az intézményi szektorok főbb csoportjait az 5.1 sz táblázat tartalmazza: 5.1 sz táblázat Intézményi szektorok a nemzeti számlarendszerben Első Nem pénzügyi vállalat Pénzügyi intézmények Második Osztályozási fokozat Állami Belföldi magán Külföldi Központi bank

Egyéb pénzbetéti társaság Állami Belföldi magán Külföldi Állami Belföldi magán Külföldi Biztosítók és nyugdíjintézetek Állam Háztartások Harmadik Pénzügyi nonprofit intézmények Központi kormányzat Önkormányzat Államot szolgáló nonprofit intézmények A szorosan vett háztartások a nonprofit Intézmények nélkül Munkáltatók háztartása Önállóak háztartása Alkalmazotti háztartások Tulajdonból és transzferből élők háztartása Háztartásokat szolgáló nonprofit intézmények Külföld Forrás: Nyitrai Ferencné dr.: Gazdaságstatisztika, 1996 148 Gazdasági folyamat alatt egy meghatározott időszak alatti termék és pénzmozgások értendők. A gazdasági folyamatok egységei a gazdasági ügyletek, más néven gazdasági tranzakciók. Ezek lehetnek: • termelési tranzakciók • jövedelmi tranzakciók • tőke tranzakciók • átértékelési tranzakciók A gazdasági tranzakciók természete szerinti

csoportosításában 4 alapkategóriát különböztetünk meg: 1. Javakkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos műveletek: Ezek a műveletek a termeléshez, az értékesítéshez, a javak és szolgáltatások felhasználásához kötődnek. 2. Disztributív, ún elosztási jellegű tranzakciók: A keletkezett jövedelmek és vagyon elosztásához és újraelosztásához kapcsolódnak. A legkülönbözőbb eredetű és felhasználási célú jövedelmek mozgását tartalmazza. 3. A pénzügyi aktívák és passzívák változásai: A pénzmozgásokat követik, amelyek jól szemléltetik a gazdaságban végbemenő folyamatokat, jelzik a gazdasági alanyok magatartását. 4. Felhalmozás jellegű tranzakciók: Ide tartozik az állótőke értékcsökkenése, az ásványi vagyon feltárása, a földvásárlás, s a természeti katasztrófák által bekövetkezett vagyoncsökkenés. A gazdasági folyamatok elemzésének célja megfigyelni: • hogy a tranzakciók jellege monetáris-e vagy

nem, illetve, hogy ezek az abban résztvevő szereplők számára milyen eredménnyel járnak. • milyen gazdasági típusú tranzakciók mennek végbe a gazdaságban, s ezek mennyiben segítik a gazdaság fejlődését. 5.3 Osztályozások, vállalati regiszter A gazdaságstatisztika egyik fontos területe a szerkezet és a szerkezetváltozás vizsgálat, melynek eszközéül a hosszú időszakot felölelő standard osztályozások szolgálnak. A standard osztályozás lényege az országosan egységes, tehát nem csupán statisztikai célt szolgáló, hanem a nyilvántartások egyéb területein is alkalmazott rendszer, amely illeszkedik a nemzetközi ajánlásokhoz is. Az 149 osztályozásoknak két típusát különböztetjük meg: a tevékenységi és a termékszemléletű osztályozást. Az ENSZ Statisztikai Bizottságának 1989-ben New Yorkban tartott 29. ülésén elfogadták a tevékenységi jegyzéket a gazdasági tevékenységek szabványos nemzetközi

osztályozásának 3. változatát (ISIC Rev 3 / International Standard Industrial Classification of All Economic Activities Rev. 3 / Az ISIC Rev3 négy fokozatú: 17 nemzetgazdasági ágat, 60 ágazatot, 159 alágazatot és 292 szakágazatot tartalmaz. Az ISIC a tevékenységek csoportjait állítja össze és az egyes gazdasági egységeket főtevékenységük alapján sorolja be. Ugyanezen a bizottsági ülésen fogadták el az első világszintű termék- és szolgáltatási osztályozási renszert (CPC / Central Produkt Classification). A CPC kifejezetten termék szemléletű, egységes képet ad a termelés, a fogyasztás, a kül- és a belkereskedelmi forgalom, a készletek, a beruházások produktumainak csoportba sorolásához. A CPC 5 fokozatú osztályozási rendszer, az első szint 10, a második 69, a harmadik 292, a negyedik 1035, s végül az ötödik szint 1966 termékcsoportot tartalmaz. Világszinten e két fő osztályozás mellett még több nemzetközi

osztályozást alkalmaznak. Ilyen például a mezőgazdasági és ipari termékek osztályozását tartalmazó Harmonised System (HS). A magyarországi osztályozásokat tehát az Európai Unióhoz való felzárkózás érdekében a nemzetközi rendszerekhez kellett igazítani. A legjelentősebb osztályozásokat és azok kapcsolatát az 5.2 sz ábra szemlélteti. 150 5.2 sz ábra Az osztályozások nemzetközi kapcsolata Forrás: Szolgáltatások Jegyzéke KSH, 2000. Budapest A magyar gazdaságstatisztikában központi szerepet tölt be a Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályzási Rendszere, a TEÁOR. Ez a rendszer tevékenységi elveken épült fel, és központi koordináló funkciót lát el az egyéb, főként termékszemléletű hazai osztályozók között, valamint a hazai és a nemzetközi osztályozók között. A TEÁOR először 1992-ben került alkalmazásra, alapvető tagolása a nemzetgazdaság ágainak, ágazatainak felel meg. Kialakításában, mint arra

már korábban utaltunk figyelembe vették a nemzetközi ajánlásokat, két szintjén a TEÁOR azonos az ISIC Rev.3-mal Ezeknek megfelelően az új tevékenységi osztályozóban az első szint a nemzetgazdasági ágnak, a második szint ezen belül az ágazatnak felel meg, és ezen a két szinten a rendszer igazodik az ENSZ Statisztikai Bizottsága és az Európai Közösség által egységesen elfogadott ajánlásokhoz. A TEÁOR végső célja az, hogy az országban működő gazdasági szervezeteket főtevékenységük alapján besorolják az osztályozás egyes ágazati kategóriáiba. 151 Az új Belföldi Termékosztályozás (rövidítve: BTO) az Európai Unió kötelező termékosztályozásaival összehangolt termékcsoportosítási rendszer. A BTO a belföldön gyártott, valamint importból belföldi forgalomba került ipari, illetve mezőgazdasági, erdészeti és halászati termékek (nyersanyagok, félkész- és késztermékek) nemzetgazdasági szintű egységes

csoportosítása. A nemzetközi követelményekhez igazodás következtében a BTO számos területen gyökeresen eltér a korábbi hazai termékosztályozások csoportosításaitól, azok tartalmától, részletezettségétől, sorrendjétől. Emiatt az Ipari Termékek Jegyzéke (ITJ), a Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzéke (METJ), a Számítástechnika-alkalmazási Termékek Jegyzéke (SZATJ), illetve a Hadiipari Termékek Jegyzéke (HTJ) keretében használt csoportosításokról a BTO-ra való áttérés, gondos előkészítést és jelentős munkaráfordítást igényel a gazdasági élet valamennyi érintett szereplőjétől. A KSH az áttérés támogatása érdekében részletes fordítókulcsokat dolgozott ki, amelyek segítséget nyújtanak az új termékcsoportok tartalmának értelmezéséhez, illetve rávilágítanak a BTO és a korábbi hazai termékcsoportosítások közötti összefüggésekre. A csoportosítások decimális számozási rendszerben

készültek. A legrészletesebb csoportosítási szint tételeit egységesen 10 számjegyű termékkód azonosítja. Alapstruktúráját tekintve a BTO közvetlenül kapcsolódik az Európai Unió hatályban lévő tevékenységi osztályozásához (NACE Rev. 1), s így kódszámrendszerének első négy számjegye megegyezik a NACE Rev. 1 megfelelő szakágazati szintű kódszámaival. Az új Szolgáltatások Jegyzéke (SZJ) hét szintű hierarchikus osztályozás. Az első hat szint kódszáma, struktúrája és tartalma megegyezik a CPA szolgáltatási részével, a 7. szint szolgál a hazai sajátosságok kifejezésére, a további részletezési igények kielégítésére. A CPA hierarchikus osztályozás, hat hierarchikus és egy közbenső szinttel rendelkezik. Mivel a CPA a NACE Rev 1-hez igazodik, az első négy szinten és a közbenső szinten azonos azzal, és azt részletezi a további szinteken (5-6. számjegyen) Részleteiben, az egyes szintek megnevezései, kódolásuk

és az elemek száma a következőképpen alakul: az első szint 1 alfabetikus kóddal azonosítva (17 főcsoport), a közbenső szint 2 karakteres alfabetikus kóddal azonosítva (31 alfőcsoport), a második szint 2 számjegyes kód (60 főosztály), a harmadik szint 3 számjegyes kód (220 csoport), a negyedik szint 4 számjegyes kód (492 osztály), az ötödik szint 5 számjegyes kód (946 kategória), a hatodik szint 6 számjegyes kód (2303 alkategória). 152 A statisztikai osztályozásokra vonatkozó hazai harmonizálási döntés elsődleges szempontja az volt, hogy statisztikai információink összekapcsolhatók legyenek a világ mértékadó országainak azonos tartalmú adataival, többek között a külkereskedelmi forgalom területén. Nyilvánvaló, hogy az áruk és a tőke nemzetközi áramlását annak elemzését elősegíti, ha a hivatalos gazdaságstatisztikai adatok átláthatók, egységesen értelmezhetők. Erre a vámtarifaszám-alapú áruosztályozásra

hivatkoznak a legfontosabb adójogszabályok: az általános forgalmi adóról szóló törvény (Áfa-tv.), a fogyasztási adóról szóló törvény (Fotv), a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló törvény (Jö-tv.), a személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja-tv.), a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény (Tao-tv.) A Kereskedelmi Vámtarifa (VTSZ)szerinti új besorolási rend a szállítható javakat, vagyis az ipari, a mezőgazdasági és az erdészeti termékeket érinti, ugyanakkor – az előző évek gyakorlatával egyezően – a KSH statisztikai osztályozásaira hivatkoznak az 1999. évi adótörvények az építmények, valamint a szolgáltatások körében, lényegében nem változtatva az Építményjegyzékkel (ÉJ), valamint a Szolgáltatások Jegyzékével (SZJ) a korábbi években azonosított adótárgyakat. A Vámés Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) és

a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) együttműködésével kialakított információs és ügyfélszolgálati rendszere segít az önbesorolásokban, hogy az adótörvényekben megadott új áruazonosító rendszert a „laikusok” is alkalmazhassák. Növekvő jelentőségű a foglalkozások osztályozása. A Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR), az e téren alkalmazott nemzetközi ajánlásokat elsősorban az International Labour Organisation (ILO) dolgozza ki. Ez a rendszer mind a hazai, és mind a nemzetközi gyakorlatban az aktív kereső népességet csoportosítják egyfelől a foglalkoztatás jellege, másfelől a betöltött munkakör szerint. Említést kell tenni ennél a témakörnél a regiszterekről. A különböző regiszterek az egységes nemzetgazdasági osztályozási rendszerek szerint csoportosított gazdasági alanyok megnevezését és főbb adatait tartalmazzák. A regiszterek célja az országosan egységes adatcsoportosítás. A

regiszterek használata általában országon belül kötelező. A gazdálkodás alapfeltétele a piacgazdaságban az egységes, központosítottan kezelt, könnyen hozzáférhető és naprakész cégregiszter. Az országos regisztereknek az alábbi követelményeknek kell megfelelniük: Egyértelmű eligazítást kell, hogy adjanak az adatok 153 előállítói (a termelői, forgalmazói, felhasználói tevékenységet folytató gazdálkodók) számára arról, hogy az adatokat milyen módon kell nyilvántartani, és milyen csoportokba kell összesíteni. A regisztereknek alkalmassá kell tenniük az adatokat a számítástechnikai feldolgozásra. Az egyes regisztereket alkalmassá kell tenni nemzetközi összehasonlításra. A regisztereknek mindig az aktuális állapotot kell tartalmazniuk. A cégregiszterek aktualizálása történhet folyamatosan (ez könnyen megoldható hálózati és az on-line kapcsolatok esetében) vagy bizonyos határnapokhoz (nyomtatott publikációk

esetében) kötötten, ez utóbbit főleg a nyomtatott publikációk esetében alkalmazzák. Ide tartoznak a nálunk több évtizede meghonosodott vállalati névjegyzékek, a cégnyilvántartások, amelyek nagyon fontosak lehetnek például egy-egy üzleti kapcsolat kialakulásakor napjainkban a vállalatok, vállalkozások között. Gyakran találkozhatunk olyan esetekkel, hogy egyes kisebb hazai vállalkozók, sőt nem ritkán a nagyvállalatok képviselői is kapcsolatot létesítenek olyan jól csengő nevű céggel is, amelyek nincsenek bejegyezve, fantom-cégek, vagy legális üzleteket nem köthetnek, vagy nem rendelkeznek olyan tőkeerővel, gazdasági háttérrel. Ez azonban gyakran már csak akkor derül ki, amikor a vállalkozó már szállított, de nem kapta meg az áruért az ellenszolgáltatás. Ezt megelőzendő az üzleti kötelezettség-vállalás előtt az informálódás a leendő partnerről. A céginformációról, a cégnyilvántartásról az 1997 évi CXLV.

törvény rendelkezik Az Igazságügyi Minisztérium szervezeti egységeként létrehozott Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat közokirat formájában ad információt a cég • a cégjegyzékének egyes, fennálló vagy törölt adatairól (cégbizonyítvány) • a cégnyilvántartásában szereplő valamennyi hatályos adatáról (cégkivonat) • a cégnyilvántartásában szereplő valamennyi hatályos és már törölt adatáról (cégmásolat). A Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálattól még kérhető információ a cég • elnevezéséről, tehát arról, hogy az adott cégnév szerepel-e a cégnyilvántartásban (névlista) • elnevezésének és székhelyének hatályos és törölt adatairól (névjegy) • beszámolójában szereplő eredmény-kimutatásról, illetve mérlegadatokról, amennyiben a cég a számviteli törvény szerint kettős könyvvezetésre kötelezett 154 • • beszámolójának kiegészítő mellékletéről,

amennyiben a cég a számviteli törvény szerint kettős könyvvezetésre kötelezett továbbá valamennyi, a Cégközlönyben megjelent, a cégjegyzékben szereplő adatainak változásáról a változásról szóló közlemény szövegének közlésével (cégfigyelés). A Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat a céginformáció megadása során a cégbírósághoz bejelentett és számítógépen rögzített, de még el nem bírált adatról, jogról, illetve tényről is felvilágosítást ad, feltüntetve, hogy a kért adat "bejegyzés alatt" áll. A cégek által benyújtott iratokról másolat kérhető. Céginformációnak minősül az is, ha a Szolgálat megállapítja, hogy a keresett cég nem szerepel a cégnyilvántartásban vagy a keresett közlemény nem jelent meg a Cégközlönyben. A céginformáció iránti kérelmet nyomtatványon kell benyújtani a Szolgálathoz. A nyomtatvány a cégbíróságokon, illetve Budapesten a Szolgálat

ügyfélszolgálati irodáiban áll rendelkezésre. A kérelem személyesen vagy postai úton, valamint számítógép-hálózat útján nyújtható be. A céginformáció iránti kérelemhez csatolni kell a Szolgálat igénybevételével felmerülő, meghatározott pézösszeg megfizetésének igazolását is. A Szolgálat a céginformációt postai úton vagy telefaxon küldi meg, illetve az személyesen is átvehető. A Szolgálat a céginformáció szolgáltatása mellett közreműködik a Cégközlöny szerkesztésében is. 5.4 A nemzetgazdasági mérlegrendszer A nemzetgazdasági mérlegrendszer megmutatja a termelés folyamatát, a termelés, fogyasztás, forgalmazás kapcsolatrendszerét, egységes rendszerbe foglalja az ágazati statisztikákat, a statisztika különböző szakterületeit, más társadalmi, környezeti vizsgálatokhoz való kapcsolatot biztosít, koordináló funkciót lát el a hazai és a nemzetközi összehasonlításokban, biztosítja az Európai Unió

tagországaival való összehasonlíthatóságot, adatbázis gazdasági előrejelzések készítéséhez. A nemzetgazdasági szintű elszámolások alapfogalma Bruttó Hazai Termék (Gross Domestic Product), amit mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalomban, és a fontosabb felhasználók is GDP-nek emlegetnek. A GDP az anyagfelhasználástól mentes termelést a 155 létrehozott új értéket az úgynevezett hozzáadott értéket tartalmazza. Háromféle módon számítható ki: • az összes anyagi és nem anyagi jellegű termelésből • a felhasználás oldaláról • a jövedelemadatok alapján Tisztában kell lenni azzal a ténnyel, hogy a GDP csak az adózás során bevallott adatokat tartalmazza. A gazdaságkutató intézetek időszakonként készítenek becsléseket a „fekete gazdaságban” előállított GDP lehetséges értékéről, de ezt az értéket csak durva megközelítéssel tudjuk megbecsülni. A GDP adatokra úgy kell tekintenünk felhasználáskor,

mint a hozzáadott érték alsó megközelítésére, amelynél a valós érték csak nagyobb lehet. A GDP-t folyóáron számolják, előállítását alapáron, felhasználását piaci áron. Az alapár a termelés értékelésére alkalmazott ár, a piaci ár a vevők által ténylegesen fizetett ár. Hosszú idősorok összehasonlítása esetén összehasonlító áron értékelik: Az összes termelés értékét korrigálják (deflálják) az árindexekkel. A termelő felhasználások értékét deflálják az árindexekkel. A kettő különbsége az összehasonlító áron számított GDP. A Bruttó Nemzeti Jövedelem (GNI) a GDP-nek és a nem rezidens gazdasági egységektől kapott elsődleges jövedelmeknek az összegéből, valamint a nem rezidens gazdasági egységeknek fizetett elsődleges jövedelmek különbségeként számítjuk ki. A GNI jövedelmi, a GDP termelési mutató. A Bruttó Nemzeti Termék (GNP) abban az esetben tér el a GDP-től, ha az ország nemcsak

tőkét fogad be, hanem maga is befektet külföldön. A külföldön befektetett tőke hozadéka az adott nemzetgazdaság eredménye, amelyet a mutató figyelembe vesz. A Nettó Hazai Terméket (NDP) a GDP és az amortizáció különbségeként határozhatjuk meg. Az amortizáció számításának technikája országonként eltérő. A nemzetgazdasági elszámolási rendszer alapja a termelőtevékenység. Ezen minden társadalmilag szervezett keretek között folyó tevékenység értendő, függetlenül azok anyagi vagy nem anyagi jellegétől. A termelőtevékenység számbavétele során használt mutatók a következők: • Termékek: A termelés során fizikai valóságukban megjelenő tárgyak. • Szolgáltatások: Termelő és nem termelő típusúak lehetnek. A termelő és a felhasználó közti kapcsolatok során jönnek létre. • Összes kibocsátás: Amit az összes piaci és nem piaci termelés alkot. 156 • Termelőfogyasztás: Azon javak és szolgáltatások

összes értéke, amelyeket a termelés folyamatában átalakítanak vagy felhasználnak. A nemzetgazdasági elszámolásokban nemcsak a termelés játszik jelentős szerepet, hanem a jövedelem is. A jövedelmi folyamatok, nem minden esetben járnak pénzmozgással. A pénz formájában keletkező jövedelmek mellett kisebb számban léteznek természetbeni jövedelmek is. A továbbiakban bemutatjuk a jövedelem elosztásának mutatóit: Elsődleges jövedelemelosztás az a folyamat, amely keretében a jövedelmek eredetileg képződtek, melynek eredményeként a következő típusú jövedelmek keletkezhetnek: • Termelési tényezők jövedelme, amely a termelési folyamatban résztvevő munkából és tőkéből származó jövedelmeket tartalmazza. A termelési tényezők jövedelmei lehetnek a foglalkoztatottak illetményei, a gazdálkodó egység működésének eredménye, a vegyes jövedelmek, a termeléshez kapcsolódó adók nettó értéke, a termékadók, az import adó,

vám, és a fogyasztói adók. • A Tulajdonból származó jövedelmek azon tulajdonosok jövedelmei, amelyeket tulajdonosaik más intézmények használatába engedtek át. E jövedelmeknek két csoportját különböztetjük meg, az első csoportot a földjáradék, a másodikat a szellemi tőke - tulajdon jövedelmei (kamatok, osztalékok, jogdíjak) alkotják. Másodlagos jövedelemelosztás, amely a jövedelmek újraelosztása transzfereken, jövedelemáramlásokon keresztül. E jövedelemelosztás célja a háztartások jövedelmének és az állam jövedelmének növelése. Ide tartozik a társadalombiztosítási járulék is, melyet a keresők vagy azok munkáltatói fizetnek be, amely esetenként közvetítő szervezeten keresztül jut el a végső felhasználókhoz. Rendelkezésre álló jövedelem, az a jövedelemösszeg, amelyet a gazdasági folyamatok résztvevői felhasználhatnak végső fogyasztásra vagy megtakarításra. A rendelkezésre álló jövedelmeket

kiegészítjük a természetbeni társadalmi juttatásokkal (ilyen például az ingyenes oktatás). Meg kell említenünk a korrigált rendelkezésre álló jövedelmet is. Ami a másodlagos elosztás után létrejött jövedelemnél az intézményi szektorban kisebb, míg a háztartási szektorban nagyobb értéket képvisel. Egyre jelentősebb a külföld szerepe (mivel a jövedelmek keletkezése, elosztása nemcsak az ország gazdaságán belül történik), ami kétirányú folyamatokon keresztül érvényesül: a belföldön szerzett jövedelmek egy része a külföldiekhez jut, a külföldön szerzett jövedelmek egy részét 157 pedig belföldiek kapják. Mint ahogy már megfigyelhettük a termelés és a jövedelem alakulását is különböző tartalmú mutatószámokkal vizsgálhatjuk nemzetgazdasági szinten, melyeket az 5.2 sz táblázat szemléltet. 5.2 sz táblázat Termelési és jövedelmi mutatók Az elsődleges A rendelkezésre Termelés, álló nemzeti Hazai

nemzeti hazai Jövedelem Nettó nemzeti Nettó nemzeti Nettó hazai rendelkezésre Nettó hazai jövedelem jövedelem álló jövedelem termék (NDP) (NNI) (NDI) (NNDI) Bruttó nemzeti Bruttó nemzeti Bruttó hazai rendelkezésre Bruttó hazai jövedelem jövedelem álló jövedelem termék (GDP) (GNI) (GDI) (GNDI) Forrás: Nyitrai Ferencné dr.: Bevezetés a gazdaságstatisztikába, 1997 A magyar gyakorlatban ezeknek a mutatószámoknak csak egy részét számolják, a nemzetközi gyakorlatban, azonban bármelyikkel találkozhatunk. Természetesen egy adott időszakban létrehozott jövedelmek nem kerülnek teljes egészében az adott időszakban fogyasztásra. A fel nem használt jövedelmek a megtakarításokat növelik Ugyanakkor az előző időszakokból származó megtakarításokból is lehet az adott időszaki fogyasztást finanszírozni. Minden gazdasági folyamat célja a végső felhasználás, amelynek három lehetséges csoportját különböztetjük meg: a végső

fogyasztás, a felhalmozás vagy tőkeképzés és végül az export. A végső fogyasztás esetében meghatározó tétel a lakosság, a háztartások fogyasztása. De ide tartoznak még a nonprofit intézmények lakossági fogyasztást szolgáló kiadásai, amelyek irányulhatnak egyéni fogyasztásra vagy kollektív szolgáltatásokra, az állam fogyasztási kiadásai, amelyek szintén egyéni fogyasztásra vagy kollektív szolgáltatásokra irányulhatnak. A felhalmozás vagy tőkeképződés, amely lehet beruházás vagy készletváltozás. A beruházás nem más, mint állótőke képződés, amely a termelési folyamatok eredményeként létrejött tartós javakat jelenti, 158 amelyek több éves időintervallumban használódnak el. A beruházások értékének időbeli összehasonlítása fontos makrogazdasági mutató. A készletváltozás jelenthet készletnövekedést vagy -csökkenést. A nemzetgazdaságban a felhalmozott eszközök egy része a megtakarítás, amely

lehet rövid vagy hosszú távú, átmeneti vagy tartós. A megtakarítási formák (-takarék, -értékpapír, -forint, -deviza) változását is célszerű vizsgálni. A tőkejavak állománya nemcsak nőhet, de csökkenhet is (háború, természeti katasztrófák, átértékelések). És végül a harmadik az export, amit nettó értelemben, tehát a kivitel és a behozatal különbségeként szoktak számolni. A nemzeti számlarendszer (SNA) az aktívákat az 5.3 sz táblázat szerint csoportosítja. A reálaktívák a valóságban tárgyi formában is megjelenő értékek. Az eszmei aktívák csoportjában vannak az ún. szellemi termékek A nemzeti számlarendszer a szellemi tőkét nem mindig tekinti tőkejószágnak, de az általa létrehozott szoftver és egyéb szellemi terméket már a vagyon, az aktívák részeként kezeli. Ilyen eszmei aktíva például a szerzői jog vagy az elővásárlás. Ezek mindegyike valamilyen speciális jog, ami előnyt biztosít egyes

gazdasági egységeknek a többi gazdasági egységgel szemben. A pénzügyi aktívák tulajdonképpen a hitelezők követelései az adóssal szemben. Csoportosítja a pénzügyi eszközöket átválthatóságuk szerint is, ami befolyásolja az egyes eszközöket birtokló intézmények likviditását. 159 5.3 sz táblázat Az aktívák fajtái Első Reálaktívák Eszmei aktívák Pénzügyi aktívák Második Harmadik és negyedik Osztályozási fokozat Termelésből Készletek származó Anyagok aktívák Befejezetlen termelés Késztermékek Állóeszközök Lakóépületek Egyéb épületek Gépek és felszerelések Megművelt természeti javak Művészeti alkotások Nem termelésből Föld származó Ásványi kincsek aktívák Történelmi műemlékek Régiségek és egyéb műtárgyak Vagyonértékű jogok Ásványi fúrások aktivált értéke Szoftver és egyéb szellemi termékek Arany Készpénz és Készpénz betétek Átruházható betétek Egyéb betétek Rövid

lejáratú Értékpapírok (részvényeken Hosszú lejáratú kívül) Részvények Kölcsönök Rövid lejáratú Hosszú lejáratú Forrás: Nyitrai Ferencné dr.: Gazdaságstatisztika, 1996 160 5.5 Pénzügyi elszámolások, pénzügyi mérlegek A működő piacgazdaságokban a pénzügystatisztika a gazdaságstatisztika egyik legfontosabb eleme. A piacgazdálkodásra áttérő országokban, köztük hazánkban a pénzügyi számbavétel illetve elemzés hozzásegített a versenyszférában való eligazodáshoz. Ennek eredményeképpen jelenik meg ugyanis a nemzetgazdaság, illetve az egyes gazdaságok munkájának az eredményessége, vagy éppen annak egyes területeken megmutatkozó hiánya. Ezeket az eredményeket a pénzügystatisztikai mutatószámok segítségével mutathatjuk ki, akár makrogazdasági, akár vállalkozási szinten. A pénzügystatisztika feladatait makroszinten együttműködésben végzi a Pénzügyminisztérium, a Központi Statisztikai Hivatal és

a Magyar Nemzeti Bank. A piacgazdaságban előtérbe helyeződnek az értékesítés-orientált elemzések a termeléscentrikus elemzésekkel szemben, de az elemzések mellett folyamatosan nyomon kell követni a pénzügyi folyamatokat, és az ezekre ható tényezőket is. Ehhez pénzügyi számlák szükségesek, melyek bemutatják a pénzügyi eszközök és források változásait. Ezekre a számlákra a vállalatoknál ugyanúgy szükség van, mint az államháztartás egészében. A pénzügyi eszközöket és forrásokat két fő szempontból osztályozhatjuk: • az adós és a hitelező közt létrejött jogi kapcsolatok alapján • a pénzügyi közvetítő eszközök likviditásának mértéke szerint E két szempont kiegészíti egymást az elemzésben, főleg abban az esetben, ha az elemzésben egyéb tényezőket is figyelembe veszünk, ilyen lehet például a pénzügyi eszközök átruházhatósága, a vizsgált gazdasági egység piacképessége. A kilencvenes években

a vállalkozásoknak, és az államháztartásnak is egy új elemzési eszköztárat kellett létrehozniuk. Ezért előnyösebb volt a külföldi cégekkel létrejött hazai közös vállalatoknak a helyzete, mert ezek túlnyomó részt átvették a külföldi tulajdonos-vállalatnál alkalmazott pénzügyi elszámolási rendszert, s melyeket igyekeztek adaptálni a hazai viszonyokra. A pénzügyi elszámolásoknak van egy, az Európai Unió által ajánlott sémája (5.4 sz táblázat), amelynek részletezettsége az Unió fejlett országainak igényeit tartja szem előtt. 161 5.4sz táblázat Pénzügyi elszámolási csoportosítás az Európai Unióban Tételszám Megnevezés F 00 Arany F 10 Speciális lehívási jogok F 11 e jogok eszközei F 12 e jogok allokációja F 20 Bankjegyek és látra szóló betétek F 21 hazai fizetőeszközökben F 22 külföldi fizetőeszközökben F 23 nettó pozíció az IMF-nél F 30 Egyéb betétek F 31 hazai fizetőeszközökben F 311

lekötött betétek F 312 látra szóló takarékbetétek F 313 lekötött takarékbetétek F 32 Egyéb betétek devizában F 40 Váltók és rövid lejáratú kötvények F 50 Hosszú lejáratú kötvények F 60 Részvények és egyéb tőkerészesedések F 61 részvények F 62 egyéb tőkerészesedések F 71 Rövid távú kereskedelmi hitelek F 72 Szállítók és vevők hitelei F 73 Egyéb rövid távú kölcsönök F 80 Közép- és hosszú távú kölcsönök F 81 közép- és hosszú távú kereskedelmi hitelek F 82 egyéb közép- és hosszú távú kölcsönök F 90 A biztosítók technikai tartalékai F 91 kockázati tartalék F 92 kártérítési tartalék Forrás: Nyitrai Ferencné dr.: Gazdaságstatisztika, 2000 162 A pénzügyi statisztikának a gazdaságstatisztikában jelenleg a következő fajtái alakultak ki: • monetáris statisztika • kormányzati pénzügyi statisztika • nemzetközi fizetési mérleg • vállalati pénzügyi elemzés • a pénzügyi

szektor helyzetének és fejlődésének vizsgálata A monetáris statisztika feladata azoknak a pénzügyi eszközök állományának statikus és dinamikus vizsgálata, amelyek az országban folyó pénzforgalom meghatározói. Elsősorban jegybank alkalmazza A monetáris statisztika a pénzmozgások és a reálfolyamatok kapcsolatát veszi figyelembe. A monetáris statisztikai elszámolások vizsgálják a banki és az egyéb betétállomány összetételét. A kormányzati pénzügyi statisztika vizsgálja a kormányzat szerepét a jövedelmek átcsoportosításában, elemzi a költségvetés gazdaságpolitikai szerepét, figyeli, hogy az érvényben lévő adófajták hogyan hatnak a kereslet és a kínálat színvonalára és összetételére, alkalmas gazdasági előrejelzések készítésére, a költségvetési hiány finanszírozási módjának megtalálására, továbbá vizsgálja a költségvetési bevételek és kiadások szerkezetét. A nemzetközi fizetési mérleg

egyike a pénzügyi eszköztár legismeretesebb tradicionális elemeinek. Megmutatja az ország külfölddel bonyolított áru és pénzforgalmának adott évi egyenlegét, ami kifejezi az ország eladósodásának növekedését vagy csökkenését, továbbá az áruforgalomból származó bevételek és kiadások alakulását, az idegenforgalom egyenlegét, a szolgáltatások forgalmát és végül a nemzetközi tőkemozgások egyenlegét. A vállalatok, gazdasági társaságok pénzügyi helyzetének elemzése elkerülhetetlen feladat. Az éves beszámolóban számot kell adni a vállalkozás likviditásának, hitelképességének, működőképessége pénzügyi vonatkozásainak állapotáról, kintlévőségeiről és tartozásairól, realizált eredményéről az adófizetés előtti és utáni állapotban, eszközállományának értékéről, alakulásáról, zárókészleteiről készletfajtánként. A beszámolók tartalmazzák mindazokat a forrásokat, amelyek

biztosíthatják a vállalat működését a következő időszakban 163 (például: megtakarítások). A részvénytársaságok kötelesek nyilvánosságra hozni az éves beszámolójuk legfontosabb tételeit (forgalom, nyereség, eszközök értéke). A tulajdonosok részére ennél sokkal részletesebb pénzügyi elszámolásra van szükség. Ezekből az adatokból tudják megállapítani, a társaság eredményességét. 1992 óta a Kft-k mérlegadatai nyilvánosak, a cégbíróságokon megtekinthetőek. A pénzügyi szektor teljesítményének elemzése is egyike a viszonylag új statisztikai vizsgálatoknak. A pénzintézetek belső információs rendszere a 90-es évek elején kezdett kiépülni. A banki termelést a kapott és a fizetett kamatok különbsége, a kamatrés fejezi ki. Fontos feladat a bankok likviditásának elemzése, az, hogy milyen körben folytatják a bankok tevékenységüket, milyen kockázati feltételekkel végzik pénzügyi műveleteiket, az, hogy

milyen az adósok köre és milyen hányadot képvisel a behajthatatlan adósságállomány. A pénzintézetek pénzügyi helyzetét nagymértékben befolyásolja az, hogy milyen a vállalkozói szféra hitelképessége, likviditása. 164 Felhasznált irodalom 1. Alvincz J – Varga T: A családi gazdaságok helyzete és versenyképességük javításának lehetőségei; AKII Budapest, 2000. 2. Balogh Péter: Prognosztizáló módszerek alkalmazása az árelemzésben; Debreceni Egyetem Agrártudományi Közlemények 10, Debrecen, 2003. 240-207 p 3. Bódi E (szerk): Közgazdaságtan, Pénzügyi és Számviteli Főiskola, Budapest, 1999. 4. Brealey – Myers: Modern vállalati pénzügyek (Hetedik, új, átdolgozott kiadás) Budapest, 1999. 5. Buzás – Nemessályi - Székely: Mezőgazdasági üzemtan I, Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapest, 2000. 6. Chikán A: Vállalatgazdaságtan, Aula Kiadó, Budapest, 1997 586 p 7. Gacsályi I – Meyer D – Misz J – Simonits Zs:

Közgazdaságtan II. Makroökonómia, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000 8. Hunyadi L – Vita L: Statisztika közgazdászoknak KSH, Budapest 2002. 9. Kopányi M – Petró K – Vági M: Közgazdaságtan I Mikroökonómia, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000. 10. Kotler, P: Marketing menedzsment, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1998. 11. Kvancz J: A mezőgazdasági kistermelők, őstermelők adózási, nyilvántartási, támogatási rendszerének elemzése és fejlesztésének lehetőségei. Doktori (PhD) értekezés, Debrecen, 2003 12. Meier D – Solt K: Makroökonómia Aula Kiadó, Budapest, 1999 13. Nábrádi A: A közgazdasági szabályozás eszközrendszere és gyakorlata a magyar mezőgazdaságban, kézirat, Debrecen, 2003. 65 p. 14. Nábrádi A: Eszközgazdálkodás, kézirat, Debrecen, 2003 60 p 15. Nábrádi A: A mezőgazdasági vállalatok külső kapcsolatrendszere, kézirat, Debrecen, 2003. 45 p 16. Nábrádi A: Vállalkozási formák a mezőgazdaságban

Ökonómiai füzetek 3. Egyetemi jegyzet, Debrecen, 1995 43 p 17. Nagy A: A családi gazdálkodásra való áttérés ökonómiai elemzése In.: Innováció, a tudomány és a gyakorlat egysége az ezredforduló agráriumában. Debrecen, 62-66 p 2002 165 18. Nyitrai Ferencné dr: Bevezetés a gazdaságstatisztikába KSH, Budapest 1997. 19. Nyitrai Ferencné dr: Gazdaságstatisztika Bíbor Kiadó, Miskolc 2000. 20. Nyitrai Ferencné dr: Gazdaságstatisztika KSH, Budapest 1996 21. Pfau E – Posta L: Mezőgazdasági vállalkozások és üzemek gazdaságtana, Ökonómiai füzetek 6. Termelési érték, termelési költség, jövedelem. Debrecen, 1996 22. Supp Gy: Az üzemméret és a gazdasági hatékonyság összefüggése nagyüzemi tejelő tehenészetek esetén. DATE Tudományos Közleményei. Debrecen, 1996 321-327 p 23. Supp Gy – Buzás F E: Költség- és jövedelemviszonyok családi és részmunkaidős tejtermelő gazdaságok esetében. Tiszántúli Mezőgazdasági

Tudományos Napok, Debrecen, 1999. október 28-29 Ökonómiai szekció 169-173. p 24. Szűcs I (szerk): Alkalmazott statisztika, Agroinform Kiadó, Budapest, 2002. 551 p 25. Ertsey I (szerk): Gazdaságstatisztika jegyzet, kézirat, Debrecen, 2003. 26. 1990 évi V törvény az egyéni vállalkozásról 27. 1995 évi CXVII törvény a személyi jövedelemadóról 28. 1997 évi CXLIV törvény a gazdasági társaságokról 29. A mezőgazdasági őstermelői igazolványról szóló 228/1996 (XII 26) kormányrendelet 30. A családi gazdaságok létrehozásáról, nyilvántartásba vételéről, működéséről, valamint kiemelt támogatásukról szóló 326/2001. (XII.30) számú kormányrendelet 31. A gazdasági tevékenységek egységes ágazati osztályozási rendszere (TEÁOR’ 98) – 2000. évi bővített kiadás KSH, Budapest 2000 32. A gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása az európai közösségben (NACE Rev.1) KSH, Budapest 2000 33. Szolgáltatások jegyzéke

KSH, Budapest 2000 34. Magyarország nemzeti számlái 1998-1999 KSH, Budapest 2001 35. Kereskedelmi és Vámtarifa I-II KOTK, Budapest 2002 36. Belföldi Termékosztályozás KSH, Budapest 2002 166