Művészet | Művészettörténet » Nagy Klára - Tudomány és művészetek

http://www.doksihu Tudomány és művészetek Mona Lisa aranymetszései Készítette: Nagy Klára III/6 tanító (német műveltség terület) http://www.doksihu Az előadások alkalmával nagyon megtetszett a Mona Lisa című festményben megtalálható aranymetszések, így ezt szeretném bővebben kifejteni és véleményemet elmondani. Talán azért is figyeltem jobban, mert az egyik kedvenc képem. Dolgozatom elején először a képről általánosságban beszélek, aztán térek rá az aranymetszésre. A megíráshoz felhasználtam az előadáson elhangzott anyagot is. Mona Lisa (más néven La Gioconda) Leonardo da Vinci 1503-1506 között készült leghíresebb festménye, remekműve, ami jelenleg a párizsi Louvre-ban van kiállítva. Egy rejtélyes, megfontolt választékossággal teli, bölcsességet sugárzó női mosoly egy érdekes tájban. Sokak szerint talán az egész festészet történetének legismertebb alkotása Ez köszönhető annak, hogy a kép

„női” arca gyakorlatilag már a közösségi emlékezet részének tekinthető, ismert az egész világon, másolják, fényképezik, karikatúrákat készítenek róla és ezerszámra sokszorosították. A középkori festészet, legalábbis fő tendenciaként, az alakok szembülső ábrázolása és a képek tengelyes szimmetriájú tagolása jellemezte. A gótika második felétől kezdett érvényesülni a mozgalmasabb, életszerűbb, tehát a szimmetrikus merevségét is feloldó ábrázolás. Ez az életszerűség-igény folytatódott a reneszánszban, de minőségileg új szinten: az evilági emberközpontúság, a cselekvő élet és a mozgás szellemében, a vizuális gyönyörködtetés rehabilitálásával s a perspektíva alkalmazásával forradalmasították a festészetet Egészében, tendenciaként jellemezte ez a felfogás és módszer a reneszánsz festészetét, maguk az alkotók azonban nem kánon szerint dolgoztak. Lényegesen másképpen látta és ábrázolta

a világot pl. Masaccino, mint Michelangelo, vagy Pisanello, mint Tiziano Sem eszmevilágában, sem a művészi megoldások tekintetében nem homogén korszak a reneszánsz Hogyan is lehet elképzelni, hogy ezek az annyira különböző programú és módszerű festők egyazon arányozási elvet alkalmaztak az ugyancsak különböző élmények kiváltására? Márpedig van ilyen képzelgés, és persze az aranymetszés-hivők táborában. Hagenmaier Raffaello Sixtusi Madonná-járól, Vitányi Tizianónak A Pesaro-család Madonnája című képéről bizonyította be, hogy a függőleges tengely aranymetszés szerint tagolja a képet, pedig egyetlen markáns pont sincs az általuk konstruált tengelyen. Németh Lajos Michelangelo Szent Család-ján lát ugyanilyen tagolást. Leggyakrabban Leonardo és Dürer képeire szoktak hivatkozni Nézzük tehát a példákat: Ghyka Isabella d’Este portréját közli Leonardótól, ún aranynégyszögek – vagyis 1,618:1 oldalarányú

téglalapok – szerint tagolva a képet. Csakhogy ezen a téglalaphálón egyetlen olyan vonal sincs, amely a hölgy testi vagy szellemi karakterét akár csak sejtetné is, s egyetlen olyan metszéspont sem, amelynek akár csak halvány jelentősége is lenne http://www.doksihu A Mona Lisa behálózásában ismét Hagenmaieré az érdem, aki kettős triangulációt tételezett fel kiindulásnak, majd meghúzta a háromszögek magasságvonalát. Ez rendben is van, végtére is minden téglalapot lehet így tagolni Most következik a mutatvány: azt sugalmazza, hogy ez a magasságvonal ( a kép függőleges szimmetriatengelye) Mona Lisa szembogarán fut át, ezért azután a metszéspontnak és a kép felső sarkainak az öszszekötésével húzta meg a segédvonalakat. Valójában azonban nem a pupilla középpontját metszi, hanem a peremén megy át a szimmetriatengely. Ebben a vonalba esik a száj bal sarka is. Ezenkívül azonban egyetlen olyan pont sincs a portrén, amelyet

Hagenmaier hálója alapján bármilyen szempontból fontosnak, jellemzőnek vagy érdekesnek tarthatnánk Érdekességről csak mértani vonatkozásban lehet szó, s akkor sem maradéktalanul: olyan ötszög rajzolódik ki az ábra közepén, amelynek kétszer két oldala – a szerkesztés logikája folytán – egyforma hosszú, ettől azonban még nem lesz szabályos ez a sokszög Igazában tehát mérnöki játék marad az egész szerkesztés: semmit nem árul el Leonardo módszeréről, és a suta ötszögnek sincs köze az aranymetszéshez, noha éppen annak illusztrálására lenne hivatott. Hogy mennyire tudománytalan és bizarr játszadozás az ilyesmi, azt egy ellenpéldával mutathatom be. Leonardo festményének a mérete 77x53 cm: ez máris valószínűtlenné teszi, hogy aranymetszés szerinti kompozíciót találunk az elrendezésen. Minthogy azonban a hosszabb és a rövidebb oldal aránya csaknem pontosan négyzetgyök kettő, csábító lehetőségnek ígérkezik,

hogy egy négyzetre és egy téglalapra bontsuk a képet, majd a szimmetriatengely és a két-két átló meghúzásával próbáljuk rekonstruálni a szerkesztést. Találunk is két különös méretet: a száj vonala pontosan a négyzet vízszintesére esik, ha pedig a négyzet átlójával körívet rajzolunk, akkor a hajkorona pontját kapjuk meg. Vagy: a ruhakivágásnak a szimmetriatengely felső szakaszán és a kép alsó sarkától mért távolsága is majdnem azonos: http://www.doksihu Leonardo da Vinci leghíresebb műve, a Mona Lisa több „láthatatlan” aranytéglalapot tartalmaz. A festő a reneszánsz mesterek hagyományait követve több évig dolgozott a képen, így nem kizárt, hogy a kompozíció kialakításakor szántszándékkal alkalmazott matematikai eszközöket. Ez természetesen semmit nem von le a kép művészi értékéből. A világhírű mosoly titokzatossága semmilyen számítással nem magyarázható Harmadjára az Utolsó vacsora arányai

követelnek szót. Szólítsuk hozzá tanúnak magát Luca Paciolit, aki éppen a Divina Proportioné-nak lodovico Sforzához írt ajánlásában dicsérte Leonardo szobrászi és festői zsenialitását. Nyomatékosítja szavait, hogy ő volt az első, aki felismerte ( vagy talán Leonardótól hallotta), amikor jézus kimondja: „ Egyikőtök elárult engem” – Nos, Pacioli a maga matematikus látásmódjával dicséri a képet. Nem csak bámulatos életszerűségét magasztalja, hanem az ecsetvonások megtervezettségét is, annak példázására, hogy: „Ugyan ki ne kívánná egy szép, szabályos és jól elrendezett vonalcsoportú kép megpillantásakor – ahonnan már csak a lélegzet látszik hiányozni – ezt inkább valami isteninek, mint emberinek tartani?” Az elrendezettség valóban jellemzi Leonardo remekeit, ha nem is annyira feszesen, mint ahogyan Pacioli és néhány más kortársa vélte. De vajon elképzelhető-e Pacioliról, hogy beéri ezzel az

általános elvű méltatással, és hogy – éppen a Divina Proportione ajánlásában – szót sem ejt az „isteni arány”-ról, ha csakugyan érvényesülését látja a képen? Másoknak, úgy látszik, alaposabbak az ismereteik, s élesebb a szemük. Vitányi istván például habozás nélkül deklarálja: „leonardo aposolai hármasával külön csoportot alkotnak, amelynek öt háromszögbe írhatók bele. E háromszögek azonban nem egyenlő nagyságúak: a Jézustól közvetlenül balra és jobbra lévő csoport keskenyebb, a távolabbiak szélesebb alapú háromszögbe írhatók bele, s az alapok hossza az arányok elméletében ismert legfeszültebb viszonyok, az ún. aranymetszésnek felel meg” Érdekes dolognak tartom az aranymetszést, hisz az ember nem mindennap foglalkozik ilyen dolgokkal. Örülök neki, hogy ez által is többet megtudtam a kedvenc képemről