Szociológia | Tanulmányok, esszék » Szocializáció és életciklus

Szocializáció és életciklus Készítette: -2- Szocializáció és életciklus • Bevezetés • Az egyén fejlődése a csecsemőkorától a kisgyermekkorig • Különböző emlékek a gyermekfejlődésről • Szocializációs közegek • A reszocializációról röviden • Életút a gyermekkortól az öregkorig • A halál és a nemzedékek váltakozása I. Bevezetés Ahogy haladunk az evolúciós lépcsőn felfelé, úgy megfigyelhető, hogy az egyre magasabb rendű állatok utódainak meg kell tanulnia, hogy hogyan kell viselkedni, életben maradni. Ugyanez jellemző az emberi csecsemőre is: Kb. 4-5 éves korig nem képes az önálló életre, életbennmaradásra gondoskodás nélkül. A gyerek a születése pillanatától aktív lény. Azt, hogy a tehetetlen csecsemő fejlődése során értelmes személyiséggé válik – aki öntudattal bír, képes feltalálni magát abban a kultúrában, társadalomban, ahova születik – szocializációnak nevezzük. Ez a

folyamat összekapcsolja a különböző nemzedékeket. A szülő felelős a megszületett gyermekért, és az idősebbek is szülők maradnak, habár már nagyszülőkké váltak, így egy egész kapcsolatrendszert figyelhetünk meg. A kulturális tanulás egész életünkben megmarad, de a legintenzívebb a csecsemő, és a kisgyermekkorban. II. Az egyén fejlődése a csecsemőkortól a gyermekkorig Feltételezhető bizonyos megfigyelések alapján, hogy létezik a nyelvtanulásnak, és az összetett viselkedési formáknak elsajátítására egy „kritikus időszak”. Ha ez az időszak elmúlik, már nem lehet tökéletesen pótolni. Megfigyelhető volt ez az „Aveyroni vad fiú” esetében A vad fiú 11–12 éves koráig egyedül élt az erdőben, egészen állatias körülmények között. Amikor emberek közé került, már nem tudta – vagy nem akarta – elsajátítani az emberi nyelvet. Bebizonyosodott, hogy nem fogyatékos. Később már hajlandó volt ruhát viselni,

és szobatiszta lett. Ez esetben figyelembe kell venni, hogy az átéltek okozhattak olyan pszichológiai károsodást, ami miatt képtelen volt megtanulni mindazt, amit a többi gyermek már korábban el tud sajátítani. -3Az érzékelés fejlődése William James pszichológus és filozófus szerint (1890): „A csecsemőt, akit egyszerre rohannak meg a szeméből, füléből, orrából, bőréből, és belső szerveiből érkező ingerek, mindezt egyetlen nagy, tarka, lüktető kuszaságnak érzékeli”. Ma már a legtöbb gyermeki viselkedést kutató szerint, az újszülött csecsemők is szelektíven reagálnak a környezetükre. A tapintásra való érzékenység, és a melegség élvezete a születéstől fogva létezik. Egyhetes kortól szívesen figyelik a mintás felszínt, de még csak 3040 cm-ig látnak el Egy hónapos kor után gyorsan fejlődik a látás és a hallás 4 hónapos kor után a csecsemő szemmel kíséri a felnőttek mozgását. 1. A gyermek bizonyos

reakcióit a már társadalmi cselekvésként értelmezi a szülő Így a sírást, a mosolygást, a mocorgást. A sírás jelenthet éhséget, kényelmetlenséget Itta azonban megfigyelhető bizonyos kulturális előfeltétel: – Sok kultúrában a gyermek nincs állandó fizikai, testi kapcsolatban anyjával, így sírással hívja fel magára a figyelmet. – Más kultúrákban azonban a gyermeket valamilyen formában magukon – közvetlen testi közelben – hordják az anyák. Ekkor már csak a vészhelyzetet jelentő legkeservesebb sírásra figyel fel az anya. A mosoly és néhány egyéb arckifejezés elégedettséget jelent. A gyermek 4 hónapos kortól mosolyog. Ez velük született reakció, nem tanulják Ezt bizonyítja, hogy a vakon született gyermekek is ugyan olyan idősen kezdenek mosolyogni, mint társaik. Azt viszont meg kell tanulniuk, hogy mikor és milyen helyzetekben illik mosolyogni, ezt a kultúrája szabja meg. 2. A csecsemő már 3 hetes korától meg

tudja különböztetni az anyját, vagy elsődleges gondozóját másoktól. Bizonyos jellegzetességekre figyel fel: nemre, hangra vagy a karbavétel módjára. Az ekkor jelentkező reakciókat is befolyásolják a kulturális különbségek. Kb. 7 hónapos kortól kezdve lesz szilárdabb a ragaszkodás az anyához Ekkor érti meg a gyermek, hogy az anya külön személy, akkor is létezik, ha nincs ott, képes emlékezetében képet megőrizni róla. Ekkor kezdi érzékelni az időt, hiszen egyrészt emlékezik az anyjára, másrészt várja őt vissza. 8-9 hónapos gyermek képes elrejtett tárgyak felkutatására, kezdik megérteni, hogy a tárgyak önálló létezéssel bírnak. Eddig, ha nem volt a szemük előtt, akkor számukra nem létezett tárgy. 3. A gyermek első néhány hónapja az anya, a szülők számára is intenzív tanulással telik Megtanulják a kisbaba viselkedése által közvetített üzeneteket, és azt, hogyan válaszoljanak ezekre. Különböző kulturális

közegekben eltérő jelzések kapnak hangsúlyt 4. A bizonyos személyek iránt érzett vonzódás a szocializáció egyik alapvető lépcsőfoka Az elsődleges kapcsolat – amely rendszerint anya és gyermeke között jön létre – olyan -4viszonnyá válik, amely erős érzelmi tartalommal telítődik, és amelynek alapján komplex társadalmi tanulási folyamatok indulnak el. Kb. 1 éves kortó képes megérteni a többi családtag érzelmeit, képes feldühíteni és megvigasztalni. Életét a játék tölti ki, eleinte egyedül, majd játszótársat is igényel A játékon keresztül a gyerekek tovább javítják testkoordinációjukat (14 hónaposan megtanulnak járni). Újabb képességeket próbálnak ki, utánoznak másokat, a felnőtteket Mildren Parten (1932-ben) szakaszokra osztotta a játék fejlődését, ami még ma is mérvadó: - Magányos, független játék - Párhuzamos tevékenység (utánoz más gyerekeket, de nem kapcsolódik be tevékenységükbe) -

Asszociatív játék (Kb. 3 éves kortól)(figyel, válaszol arra, amit a többiek tesznek, de saját kedve szerint cselekszik.) - Kooperatív játékok (4 éves kortól)(együtt működnek egymással) 1-5 éves korig önkorlátozást tanul e gyermek: szobatisztaság. A fejlődő egyén most már képes órákat külön tölteni szüleitől. John Boweby pszichológus (1951) többek között azt állította, hogy az a gyermek, akinek édesanyja szülés után röviddel meghal, az szorongani kezd és ez hosszútávon is kihathat a személyiségére = anyamegvonás elmélete. Ezt az elméletet bizonyítandó Harry Harlow majmokat nevelt fel, anyjuktól elválasztva. Ezzel alá is támasztotta az elméletet, hiszen az így felnevelt résusmajmok viselkedészavarral rendelkeztek, más majmokkal ellenségesen viselkedtek, képtelenek voltak párosodni, és nem is lehetett őket megtanítani erre. De ugyan ezt a következtetést nem vonhatjuk le a gyermekcsecsemők esetében. Az a lényeg,

hogy a gyermek legalább egy emberrel érzelmileg stabil kapcsolatban legyen csecsemő, és kisgyermekkorában. Ha ez a kapcsolat nem létezik – megfigyelések alapján – 6 hónapos és 4 éves kor között figyelhetők meg a szorongás egyértelmű jelei. A kisgyermek beszéd- és szellemi fejlődése retardációt mutat, később pedig nehezen tud szoros, és tartós kapcsolatokat kialakítani. 6-8 éves kor után e jelenségek megváltoztatása egyre nehezebbé válik. Boweby szerint: „A mentális egészség szempontjából épp olyan fontos az anyai szeretet a csecsemő- és a gyermekkorban, mint a vitamin és a fehérje a fizikai egészség szempontjából”. Ezt részben megcáfolták, hiszen nem az anyával való kapcsolat a döntő, hanem az ismerős személlyel való kapcsolat biztonsága is fontos. Az ember társas fejlődését alapvetően meghatározza, hogy a kisgyermekkorában mennyire tud tartós kapcsolatok kialakítani más emberekkel. Ez a szocializáció

döntő tényezője minden kultúrában. -5- III. Különböző elméletek a gyermekfejlődésről Az Én kibontakozásának problémáját sokan vitatják, és az egymással versenyző elméletek eltérően szemlélik ezt a kérdést, mivel mind más oldalról mutatják be a szocializációt. 1. Sigmund Freud: munkáiban arra összpontosít, hogy a kisgyermek miképpen kezeli a szorongásait, és hogy általában a gyermekkori fejlődés milyen érzelmi tényezőkön alapul. 2. George Herbert Mead (Amerikai filozófus, szociológus): Azt vizsgálta főként, hogy a kisgyermek hogyan sajátítja el az „Én” és az „Engem” fogalmak használatát. 3. Jean Piaget : legismertebb írása a kognóciával foglakozik: hogy a gyermekek miként tanulnak meg gondolkodni önmagukról, környezetükről. 1. Freud szerint a csecsemőknek nem csak ételre, italra, hanem erotikus kielégülésre is van szüksége. Az erotikus jelzés arra az általános vágyra utal, hogy szoros és

kellemes testi kontaktusban lehesse más emberekkel. A gyerekek megtanulják elfojtani a szülei iránti erotikus vágyaikat, amikor elérik az ödopális szakaszt (amikor képes a gyermek kiszakadni a szülei állandó társaságából). Ödipuszi komplexus: a kisfiúban erős ellenérzés van apja iránt, mivel az szexuálisan birtokolja anyját. Ahogy a gyermekek föloldják ödipuszi komplexusukat, erőteljesen befolyásolja későbbi, főként szexuális kapcsolataikat. 2. G H Mead: különös tekintettel értelmezte az Én tudat kibontakozását Szerinte e csecsemők és a kisgyermekek elsősorban, a körülöttük lévő cselekedeteinek utánzása révén válnak társadalmi lényekké. Ennek egyik módja a szerepjáték, Az egyszerű utánzástól alakulnak ki a bonyolultabb játékok. A fejlődés szakaszai: - Szerepátvétel: 4-5 éves korban a gyerek eljátssza a felnőtt szerepét. Csak ebben a szakaszban alakul ki az Én tudat: megtanulja megkülönböztetni a relatív

Ént, és a felépített Ént. - Öt éves kor táján válik a gyermek autonóm cselekvővé. - 8-9 éves kor táján kezd a gyermek szervezett játékban részt venni, kezdi megérteni az általános értékeket, erkölcsi szabályokat, melyek a közösségi életet irányítják. 3. Piaget arra a következtetésre jutott, hogy az ember kognitív fejlődésének – vagyis annak, hogy megtanul önmagáról, és a környezetérő gondoskodni – több, egymástól jól elkülöníthető szakaszán megy keresztül. Minden szakasz új képességek elsajátítását jelenti, aminek előfeltétele az előző szakasz sikeres befejezése. - Szenzomotoros szakasz: születéstől 2 éves korig tart. A tárgyak nem különülnek el a személyektől. Legfontosabb eredmény, hogy a végén a gyermek a környezetét, mint jól elkülönülő, és stabil tulajdonságokkal rendelkező tárgyak és személyek összességét fogja fel. -6- Műveletek előtti szakasz: 2-7 éves korig tart. A

gyermek elsajátítja a nyelvet magas szinten. Egocentrikus, de nem önző, hanem a saját nézőpontjából figyeli a világot A gyerekek együtt, de nem egymással beszélgetnek. Nem tudják mi az pl: sebesség. - Konkrét műveletek szakasza: 7-14 éves korig. Az elvont logikai fogalmak elsajátítása. Megtanulja a matematikai műveleteket, sokkal kevésbé egocentrikus - Formális műveletek szakasza: 14-15 éves korig. Egy problémával szembesülve képesek az össze megoldási lehetőséget felsorakoztatni, és a döntés előtt gondolatban mérlegelni azokat. Erre a szintre nem jut el mindenki, ami részben az iskolai oktatástól is függ. IV. A szocializációs közegek /Azok a csoportok, vagy társadalmi helyzetek, amelyben a szocializáció alapvető folyamatai végbemennek/ 1. A család: A modern társadalmakban a korai szocializáció többnyire szűk családi körben történik. A gyermek szocializációs környezete gyakran rendkívül előnytelen, viszonylag gyakori

az erőszak, és a megrontás, és az ilyen tapasztalatok kihatnak a gyermek egész életére. Normális esetben a család a szocializáció folyamatának legfontosabb közege. Jelentős mértékben befolyásolja a szocializációs mintákat az, hogy a család milyen környéken él, és milyen társadalmi osztályhoz tartozik. A gyerekek a szüleikre, vagy az őket körülvevő közösség tagjaira jellemző viselkedésformákat veszik át. 2. Kortárs kapcsolatok: Hasonló korú gyerekek baráti közössége. Minden nemzedéknek megvannak a maga jogai és kötelezettségei, s ezek úgy változnak, ahogy az életkori osztályok tagjai idősebbek lesznek. Tipikus sorrend: gyerekkor, ifjú harcosok, öreg harcosok, ifjú vének, öreg vének A kortárs kapcsolatok – Piaget szerint – „demokratikusabbak”, mint a szülő gyermek kapcsolat, és egyenrangúak benne a viselkedési formákat, szabályokat szabadon alakíthatják. 3. Iskolák: Az iskolai oktatás szabályozott folyamat:

meghatározott tantárgyakat, meghatározott tanterv alapján kell tanulni, emellett létezik egy rejtett tantervnek nevezett normarendszer is, ami szabályozza a tanulási folyamatot. A gyerekeknek meg kell tanulni csöndben maradni, pontosan elvégezni a feladatukat, betartani az iskolai fegyelem előírásait. 4. Tömegkommunikációs eszközök: A médiumok mélyrehatóan befolyásolják az emberek viselkedését és nézeteit. A tájékoztatási eszközök sok olyan információt közölnek, amit az egyén másként nem tudna megszerezni. -75. Más szocializációs közegek: A munka minden kultúrában fontos kerete a szocializációs folyamatoknak, valamint a helyi közösség. V. Reszocializáció /Ha a korábban követett értékektől, és viselkedési formáktól jelentősen eltérő mintákat kell elsajátítani az embernek. Pl: ha az egyén olyan intézménybe kerül, ahol elszigetelik a külvilágtól: börtön, laktanya, stb./ Komolyabb stresszhelyzet esetén az

egyén gondolkodásmódjában és személyiségében ily módon bekövetkező változások egészen drámaiak lehetnek. Bruno Bettelheim a 30-as évek végén a 40-es évek elején a nácik által koncentrációs táborokba hurcolt emberek reszocializálódását vizsgálta. William Sargant tanulmányozta az „agymotozást”, mint válsághelyzetet. A válsághelyzetekben a jelek szerint az történik, hogy a szocializációs folyamat megfordul. A szocializáció során elsajátított viselkedésformákat elveszíti az egyén, aki így hasonló szorongásokat él át, mint a szülői oltalomból kiszakított kisgyermek. Az egyén személyisége ezután teljesen újjáépül. VI. Életút a gyermekkortól az öregkorig Az emberi élet szakaszai éppúgy társadalmi, mint biológiai természetűek. Hatással vannak rájuk a kulturális különbségek, és az anyagi körülmények is. 1. Gyermekkor: Csecsemőkor és serdülőkor közötti évek. Philippe Ariés francia történész

szerint a gyermekkor, mint a fejlődés elkülönülő szakasza a középkorban nem létezett. A felnőttek és a gyerekek ugyan azt a munkát végezték 2. Serdülőkor: A pubertáskori biológiai változások nem függenek a társadalomtól. A tinédzserek gyakran próbálják követni a felnőttek viselkedését, de a jog gyerekeknek tekinti őket. A gyerek és a felnőttkor között állnak. 3. Fiatal felnőttkor: A modern társadalmakban egyre inkább a személyiségfejlődés és a szexuális érés sajátos szakaszává válik. 4. Érett felnőttkor: Manapság a házasságban, a családi életben, és egyéb társadalmi közegekben komoly bizonytalanságokat kell feloldani, meg kell valósítani önmagunkat. -8- 5. Öregkor: A tradicionális társadalmakban az idősebb embereket rendszerint nagy tisztelet övezi. Az iparosodott társadalmakban a gazdasági életből kikerülve az idős emberek nehezen tudják életük utolsó szakaszát hasznossá tenni. VII. A halál és

a nemzedékek váltakozása Az ember ma jobbára úgy tekint a halálra, mint az egyén életének végére, nem pedig a nemzedékek megújulására. A tradicionális kultúrákban, ahol a gyerekek, szülők, nagyszülők gyakran együtt élnek, az emberek általában tisztában vannak a halálnak és a nemzedékek váltakozásának összefüggésével. Tehát a társadalmi környezet, amelyben születünk és felnövünk, döntően meghatározza viselkedésünket. Más emberekkel folytatott interakciókban veszünk részt életünk során, ez meghatározza személyiségünket, értékeinket és viselkedésünket, de a szocializáció az egyéni lét és a szabadság forrása is egyben. -9Irodalomjegyzék: Felhasznált irodalom: Giddens, szociológia, Budapest: Osiris, 1995 Statisztikai évkönyv, 2001, Ksh