Földrajz | Tanulmányok, esszék » Kassai Gyöngyi - A Balaton, a boldogság tája

A Balaton, a boldogság tája „Ha a boldogságot egy tájjal akarnám kifejezni, a Balatont választanám” (Déry Tibor) Kassai Gyöngyi, 9.b Felkészítő tanár: Gaálné Gerencsér Hajnalka Azért választottam dolgozatom témájául a magyar tengert, mert nekem is sok személyes élményem kötődik hozzá, csakúgy, mint minden magyar embernek, lévén ez a tó hazánk egyik egyedülálló, nemzeti kincse. „A Balatonnak nincsenek hétköznapjai”, állítja Egry József, a Balaton festője, és ebben mindenki egyetért, aki már látta valaha kékeszölden csillogó vizet. A Balaton mindnyájunk számára a boldogság tája; kicsiben elénk varázsolja a végtelen tengert, de azért mégsem olyan nagy, hogy egy-egy nyári utazás során körbe ne lehetne utazni. Mégis, sok olyan értéket rejteget a felszín alatt, amikre nem is gondolunk a vízparton üldögélve – régi korok történetei, meséi kapcsolódnak hozzá, csakúgy, mint aktuális környezetvédelmi

problémák. Dolgozatom célja a Balaton bemutatása minél több szempontból - a teljesség igénye nélkül szeretnék néhány részletet felvillantani, ami bepillantást enged a Balaton múltjába és jelenébe, és talán kicsit a jövőjébe is, hogy jobban megismerjük a tó csodálatos sokszínűségét. A Balaton földrajzi jellemzői, élővilága (MEK) A Balaton (1. ábra) Közép-Európa legnagyobb tava a maga 596 km2-ével Része annak a süllyedéksorozatnak, amely a Dunántúli-középhegység déli előterében formálódott ki. Kiterjedése többször változott, magasabb vízállások idején elborította Tapolcai-medencét is, része volt a tónak a Kis-Balaton (2. ábra) és a Nagyberek is A tavi hullámzás ekkor alakította ki a tó északi, déli és keleti szegélyét kísérő „balatoni magaspartokat”. A visszahúzódó tó homokturzásokat emelt, amelyek az élő tó vizétől elgátolták a déli partokat csipkéző berkeket (pl.: Nagyberek), és ekkor

formálta ki a strandolásra alkalmas homokos partokat is. A 77 km hosszú és 1,5-14 km széles tó fő táplálói a vízfolyások – főleg a Zala (3. ábra)- , illetve a felszínére hulló csapadékvíz. Vízfeleslegét a Sió-csatornán vezetik le A tó földrajzilag sekélynek minősül, mert átlagos vízmélysége csak 3-4 méter. Vize nyáron gyorsan 20 oC fölé melegszik, a legmelegebb napokon pedig a 27 oC-ot is elérheti. 1 Keményebb teleken viszont 30 cm vastag jégpáncélt is növeszthet. Klímája mérsékelten meleg, a napsütéses órák száma megközelíti a kétezret, az évi középhőmérséklete pedig 10 oC körül alakul. A Mecsek után itt köszönt be legkorábban a tavasz és legkésőbb a tél A csapadék mennyisége 650-700 mm. A Balaton-felvidéket sajátos hangulatú medencék és hegyek tagolják. A keleti részre a lösz a jellemző, nyugatabbra a vörös homokkőhegyek, majd a mészkő-és dolomithegyek, vulkáni kúpokkal váltakozva. A

hegyek lábához karsztos mezők, dombok simulnak Itt, az északi-parton gyorsabban mélyül a víz, míg a déli parton a sekély, homokos strandok a jellemzőek. Élővilága is jellegzetes (1,). Fontosabb halai: harcsa, garda, kárász, süllő, ponty, ragadozó őn, naphal, busa. Jellegzetes madarai: nádirigó, cserregő nádiposzáta, nádi tücsökmadár, tőkés réce, bütykös hattyú (5. ábra), szárcsa, lúdfélék, sirályok, csérek Főbb növényei: hínár, nádasok, vízimenta, réti fűzér, fonalas alga. Tájvédelem (KO) A Balaton-felvidéken az első védett területet 1942-ben jelölték ki, ekkor az Országos Természetvédelmi Tanács védelem alá helyezte a tapolcai tavasbarlangot és a balatonakarattyai Rákóczi-szilfát. A Tihanyi-félszigeten 1952-ben alakították ki hazánk első tájvédelmi körzetét, majd ezután nyilvánították védetté a Kis-Balatont. 1965-ben védetté nyilvánították a bazalthegyeket, a Badacsonyt (4. ábra) és a Szent

György-hegyet (6ábra) (meglehetősen nagy tájsebekkel a külszíni fejtések miatt), majd 13 évvel később a védelmet kibővítették a többi tanúheggyel: Gulács, Csobánc, Szigliget, Tóti-hegy. Később a Kálimedence és a Keszthelyi-hegység területét, majd 1986-ban a Kis-Balatont is a tájvédelmi körzetek közé sorolták. 1997-ben alakult meg a Balatonfelvidéki Nemzeti Park(7ábra) Igazgatósága. Környezetvédelmi problémák – Kis-Balaton (MEK) A Balaton vízminősége nagyban függ a Kis-Balatontól, mivel ez a természetes szűrő szerepét töltötte be – a Zala itt szabadult meg hordalékától és szennyeződéseitől. A Zala gátak közé szorításával és a Keszthelyi-öbölbe vezetésével, valamint a Kis-Balaton (8-9. ábra) lecsapolásával ez a szűrő megszűnt. Az 1860-as években kezdődött meg a Balaton vízszintjének szabályozása, a siófoki vízleeresztő zsilip a korábbi 3-4 méteres 2 vízszintingadozást a minimálisra

szorította, ezért a Kis-Balaton elmocsarasodása végérvényesen megindult. Lassan lefűződött a Balaton testéről, megszűnt az élő kapcsolata a tóval. Az 1920-as években végrehajtott Zala-szabályozással a Zala árvizei nem táplálták többé, így lehetőség nyílt a haszontalannak tartott, mocsaras terület lecsapolására, amit 1922ben meg is tettek. Akkoriban nem a mocsár különleges állat-és növényvilágának (10-11ábra) megőrzését tartották szem előtt, hanem a gazdasági hasznot: az iszaptalajokat jól jövedelmező nádtermelésbe fogták, s ugyanakkor megindult a jó fűtőértékű kis-balatoni tőzeg kitermelése is. A gondok csak jóval később jelentkeztek. A Zala folyó lebegő hordaléka immár a kisbalatoni szűrés nélkül a keszthelyi öböl eliszapolódásának folyamát indította el, s az 1960-as években a tóban létrejövő eutrofizálódási jelenség így egyre nagyobb gondokat okozott. A mezőgazdasági, ipari, közlekedési

és kommunális eredetű szennyeződések nem kerülték el a tó többi részét sem – a civilizáció gyors előretörése miatt a Balatonba jutó vizek minősége megállíthatatlanul romlott. A helyzetet tovább súlyosbították azok az 1969-ben meghozott kormányrendeletek, amelyek lehetővé tették a Balaton partmenti településein újabb üdülőtelepek kialakítását, illetve a zártkerti parcellázást, így sok, infrastrukturális ellátás nélküli épületet húztak fel. Az üdülőterület pedig túlzsúfolttá vált A tó kritikus környezeti állapotára 1965-ben egy tömeges halpusztulás hívta fel a figyelmet, amelyet még számos hasonló eset követett. Az élőhely romlását mutatja az is, hogy az utóbbi 50 év folyamán negyvennél több faj tűnt el a tóból. 1982 nyarán az algavirágzás a turisták számára is egyértelművé tette a tó szennyezettségét. Ezek a tények szülségessé tették egy tómentő program kidolgozását. A

kormányhatározatok fő célja a Kis-Balaton rekonstrukciója, a Keszthelyi-öböl kotrása, a berkek vízrendezése, illetve a települések szennyező forrásainak mérséklése és a mezőgazdasági területek szennyező forrásainak kiszűrése volt. 1983-ban indultak meg a tényleges munkálatok a balaton megmentéséért A legnagyobb hangsúlyt a Kis-Balaton szűrőfunkciójának visszaállítására fektették. A Kis-balatoni Vízvédelmi Rendszer kiépítésének első ütemében egy nagy, sekély víztározót hoztak létre, hogy a benne elszaporodó vízinövények segítségével megkösse a Zalából érkező szerves és szervetlen tápanyagokat. A megépült tározók hatékonyságát azonban vitatják A másik fontos tómentő akció a Keszthelyi-öböl fenékkotrása volt, aminek eredményessége szintén kétséges. A kitermelt iszapot ugyanis náddal borított területeken helyezték el, ahonnan visszamoshatja az eső a tóba. A tófenék kotrása pedig felszabadítja

a leülepedett foszfort, erősítve az eutrofizációs folyamatot, ami komoly károkat okoz. Az algavirágzás megakadályozását célozta a tó vízszintjének mintegy 10 cm-rel történő megemelése. Emiatt a 3 tó nehezebben melegszik fel, ami megakadályozza az algavirágzást, de az ökológiai egyensúly megbomlásához vezethet, mivel lecsökkenti a magasabb rendű fajok táplálékául szolgáló mikroorganizmusok szaporodását. A kommunális és mezőgazdasági eredetű szennyezőforrások kiszűrésére is számos intézkedés született. A 80’-as évek elején a balatoni vízgyűjtőn kívülre vezetett szennyvizek jóvoltából mintegy 30%-kal csökkent a tó foszforterhelése. Felszámolták a tó környéki nagyüzemi állattartó telepeket, illetve a vízgyűjtő nagyvárosaiban bevezették a foszforkicsapatást is. 1993-ig az intézkedések kedvező hatásaként valóban csökkent a tó foszfor-és nitrogénterhelése, 1994-től viszont ismét emelkedést

mutat, tehát a Balaton sorsa még mindig kétséges. A Balaton története (2, KO, KE) A Balaton környéke ősidők óta lakott volt. A kelták már a Kr e III században szőlőt műveltek és vasfegyvereket készítette ezen a területen. A római korban a tó Pannonia provinciához tartozott. A rómaiak Lacus Pelso-nak nevezték, a Pelso elnevezés egy illír, mocsár, nádas jelentésű közszó volt. A Balatonnál helyezkedett el a villagazdaságok legnagyobb csoportja. A villa szó a rómaiaknál árutermelő birtokot jelentett - egy vidéki ház csak megfelelő méretű földbirtokkal és megművelt gazdasággal lehetett „villa”. Már az első századtól kezdve villa rusticának nevezett kisebb mezőgazdasági települések jöttek létre. A tó vidéke spontán betelepülés révén népesedett be, de sok leszerelt katona is itt telepedett le, akik igyekeztek birtokukat eredeti hazájuk képére formálni. A Balaton-felvidék népszerű volt, mivel Itáliához hasonló

természeti adottságokkal és hangulatokkal rendelkezett – a lankás hegyoldalak, a szőlőtermesztési lehetőség, a csodálatos kilátás, és nem utolsó sorban a jó stratégiai feltételek vonzották ide a rómaiakat. Ezen a vidéken haladtak keresztül a Savariát (Szombathely) és Mursát (Eszék), valamint Postoviót (Ptuj-Pettau Szlovéniában) és Aquincumot összekötő főbb útvonalak. A 2 fontos hadiút kereszteződésénél fekvő település (Balácapuszta) a Caesariana nevet és a villa urbana rangot kapta, az ott élő kereskedőcsalád pedig többek között fürdőházzal, padlófűtéssel és mozaikpadlóval tette kényelmessé a lakását (12-13.ábra) Ezen kívül 3 katonai tábort és közel 500 villát tártak fel a régészek. Már ekkor jelentős volt a halászat, az állattenyésztés (főleg juhokat tartottak, a gyapjuk miatt), és a fakitermelés is, sőt, az itt készített borok az itáliaiakkal vetekedtek. A déli oldal lápos területei szinte

lakatlanok voltak. Csak a IV századtól történtek kísérletek a mocsarak lecsapolására. Galerius császár (293-311) (14ábra) az elmocsarasodott 4 Sió-berekben a tó vízfeleslegének levezetésére és vízszintjének állandósítására vízelvezető csatornát ásatott ki, és a csatorna indulási helyére zsilipet építtetett. A zsilipen egy fontos kereskedelmi és hadi út vezetett keresztül, és ezen a stratégiailag fontos helyen nemsokára erőd is épült Tricciana (15.ábra) néven A déli part másik fontos erődítménye Valcum (16.ábra) volt, amely a mai Fenékpusztán, Keszthely mellett épült A IV század végére kulturális és közigazgatási központtá vált – erről tanúskodnak a feltárt paloták és kincstárak. Hiába voltak azonban erősek az erődök és virágzóak a gazdaságok, a barbárok támadásival szemben nem tudtak védekezni. Később, a X. században ide is elértek a honfoglaló magyarok, akik néhány ütközet után

elfoglalták a tóvidéket; Árpád vezér törzse önmaga szálláshelyéül jelölte ki a Balatonfelvidéket. A magyarok tehát megtelepedtek, megőrizték és szaporították a falvakat, templomokat, monostorokat építettek. Jellemző volt ebben az időben, hogy a házakat a földbe süllyesztették, így a földből csupán a ház fala és a tetőzet emelkedett ki. A jobbágytelkeken a család önálló gazdasági egységet alkotott. A Balaton nevének eredetéről abban az oklevélben találhatók nyomok, amellyel Árpád-házi I. András király 1055-ben megalapította a tihanyi bencés apátságot (17-18ábra) (3,). Ebben találhatóak nyelvünk legrégibb összefüggő emlékei is A Balaton neve szláv eredetű. A honfoglalás előtti pannóniai szláv fejedelemségnek a Zalavár helyén levő székhelye volt Blatn grad (Mocsárvár, Sárvár). A szláv nevet a németek Mosapurc-nak fordították, a tó német Plattensee elnevezése viszont a szláv Blatn jezer (mocsaras,

sáros tó) részfordításával keletkezett. A magyarba a szláv név előtagja került, amely eredetileg a KisBalaton neve volt, majd később az egész Balatonra vonatkoztatták A XII-XIII. században sok faluban román és gótikus stílusú templomok (19ábra) épültek, később pedig megindult a mezővárosok fejlődése is. A tatárjárás után kezdtek el várakat építeni, ennek nyomait ma is láthatjuk például Szigligeten (20.ábra) Több helynév például Köveskál (1341-42) és Kővágóörs - első okleveles említése azt bizonyítja, hogy ezeken a helyeken a kővágás és a kő felhasználása már a XIV. század óta élő gyakorlat volt A XV. századtól kezdve vált jellemzővé a földfalazatú házak kövekkel való megerősítése, valamint az, hogy a szőlőhegyeken (21.ábra) kőből építettek pinceházakat A XVI. században megjelent a török, s 1541-től a háborús idők minden zűrzavara, kegyetlensége zúdult a Balaton mellékére is. A 150 éves

uralom idején, főleg a déli part települései fogyatkoztak meg, csak Fonyód vára maradt magyar kézen, de az északi part falvainak népe is nagy részben a töröknek adózott. A török hódoltság után alakult ki az a jellegzetes középkori településforma a Balaton-felvidéken, amit hegyközségnek nevezünk. Ez 5 egy zárt világ volt, ahol mindenki – társadalmi, vagyoni helyzetétől függetlenül - egyenlő volt. A hegyközség lakói érdekközösséget alkottak, amelynek célja a biztonságos és hatékony termelés volt. Minden évben Szent György napján hegyelöljáróságot választottak (hegybíró és12 hegyesküdt), amelynek feladata az igazságszolgáltatás és a közigazgatás volt (pl. adásvétel lebonyolítása, rendfenntartás) A szőlőhegyen mindig fontos volt a tulajdon védelme (a birtokhatárokat gyepűvel jelölték meg), de ha valaki parlagon hagyta a szőlőjét és más megművelte, nem követelhette vissza. Az egy tulajdonos birtokában

lévő szőlő területét sohasem korlátozták, mindenkinek annyi szőlője lehetett, amennyit rendben tudott tartani. A Tó, 1514-ből származó első magyar térképszerű ábrázolását (22.ábra) (4,) Bakócz Tamás esztergomi érsek titkárának, Lázár deáknak köszönhetjük. A magyar származású Lázár deák térképe a legrégebbi részletes országtérkép. Hadászati célból készült, még a töröknek az országba való behatolása előtti időben. Lázár-deák térképe messze felülmúlja a korábbi idõk Magyarországot ábrázoló térképeit, mert tartalma rendkívül gazdag. Első pillantásra eltorzultnak látszik, de ez azért van, mert keretének északi iránya és a valódi északi irány között kb. 45 fokos eltérés mutatkozik keletre, az átdolgozás során keletkezett hiba miatt Az északi part mentén létrejött a magyar végvárrendszer, melynek várai a kuruc háborúk idején (1704-1709) jutottak ismét szerephez. Többek között

Veszprém, Keszthely, Nagyvázsony és Sümeg (23.ábra) végvárai is ekkor váltak újra kiemelkedő fontosságúakká A parasztok csak a a végvári korszak elmúltával építhettek kőházakat. A Balaton-felvidéken két jellemző tevékenység alakult ki: a kővágás és szőlőépítés. Szűkösek voltak a növénytermesztés és állattenyésztés lehetőségei, ezért minden természet adta lehetőséget kihasználtak. A tóba szaladó friss patakokon malmokat építettek, és jobban rákényszerültek a nyersanyagok (fa, agyag, ásványok, kőzetek) kitermelésére és megmunkálására. A XVIII századtól századtól a Balaton északi és déli partjának fejlettsége közti különbséghez nagyban hozzájárult a szőlőhöz való viszony is. A szőlőtermelés (2425ábra), mint a legjobban kifizetődő árutermelés a kereskedelmi vérkeringésbe sokkal jobban bekapcsolódó északi területet fejlesztette, így a hegyközségekben korábban megkezdődött a

polgárosulás. Sajátos építészeti minta alakult ki: egyrészt a falvak lakóházai hasonlítani kezdtek a présházakra, másrészt a barokk présházak mellett ott álltak a boronafalas pincekamrák, jelezve, hogy nem mindenki engedheti meg magának a kőből emelt épületeket. A tó szabályozásában is fontos előrelépések történtek. A XVIII század végén Krieger Sámuel elkészítette a Sió mocsárvidékének szabályozásának és a Balaton lecsapolásának 6 részletes, pontos tervét. 1863-ban a Sióra fazsilipet építettek, majd 1891-ben betonból készült zsilipre cserélték ki (26.ábra) A reformkor polgárosodása fellendítette a Tó idegenforgalmi életét. 1728-ban az északi partmellék összefüggő szőlőterületén megépült az első fürdőház, a század végén pedig a kisebb-nagyobb nyárilakok mellett már rangos szállodája is épült az addigra felfedezett fürdőtelepnek. Az 1800-as évek közepétől megjelentek az első gőzhajók

(27ábra), Széchenyi István kezdeményezésére, de az új korszak akkor kezdődött az egész Balaton-part életében, amikor 1861-ben megnyílt a déli vasút, és megindult a rendszeres vasúti közlekedés Budapest és Nagykanizsa között. A lassan kibontakozó gyógyfürdő- és üdülőélet serkentőleg hatott a tó menti településekre is, melyek közül addigra Balatonfüred savanyúvízforrásaival már kulcsszerepet töltött be a térség hazai idegenforgalmi életében. Füred ez időben valóságos országos központ volt: a kor társadalmi és politikai vezéralakjai, az irodalmi élet nagyjai itt adtak egymásnak találkozót. Széchenyi István és Kossuth Lajos, Deák Ferenc és Wesselényi Miklós éppúgy megfordultak itt, mint Berzsenyi Dániel, Kazinczy Ferenc és Vörösmarty Mihály. Füred legjelentősebb rendezvénye, az Anna-bál minden évben rengeteg látogatót vonzott. A rendszeres hajóforgalom megindulása, az 1900-as évek elején meginduló

iparosodás, -elsősorban a nagy bányaüzemek fejlődése- valamint az északi part mentén haladó Székesfehérvár-Tapolca vasútvonal megépítése, a városok fejlődését a lakosság gyarapodását eredményezték a Balaton vidékén. Az 1910 évi általános népszámlálás adatai szerint 170 000 fő volt a balatoni régió lakossága, de később nyaranta már több ezren vendégeskedtek itt. 1920 és 1940 között számos magánvilla - közöttük Blaha Lujzáé is- társas üdülőház, szálloda és panzió létesült mind az északi, mind a rohamosan fejlődő lankás, homokos partú déli oldalon. A vagyonos polgárság Keszthely (28ábra) mellett már Siófok (29ábra) és Balatonlelle üdülőtelepeit is előszeretettel látogatta. Keszthelyen a cölöpökre épült fürdőházak voltak híresek, valamint nagy előnyt jelenett az is, hogy közel feküdt Fenékpusztához, ahol egy kitűnő ménes és több halászóhely is várta a látogatókat. Itt volt a gazdasági

oktatásáról híres Georgicon (30.ábra), továbbá Keszthelyen kötött ki a Balatonkeneséről induló gőzhajójárat, amely a leghosszabb, mivel teljesen keresztbeszeli a Balatont. Balatonalmádin légkúrából, napkúrából és vízkúrából álló gyógyprogramot szolgáltattak. Siófokon is fellendült a fürdőélet, főleg a hajójáratnak köszönhetően, ami Balatonfüredre közlekedett. Szanatóriumok sora nyílott a gyógyvízforrásokra épülve Hévízen és Balatonfüreden is. Badacsonyra pedig a szüreti mulatságok vonzották a vendégeket 7 A Balaton télen (31.ábra) is sok szórakozási lehetőséget nyújtott A jégen lehetett korcsolyázni, vitorlásszánnal, valamint fakutyával is közlekedni. A fakutya (32ábra) egy speciális, botokkal hajtott, talpakon csúszó szék volt. Még jégfarsangokat is tartottak a befagyott tavon. Persze a helyiek számára más miatt volt fontos a tél beállta; ilyenkor voltak a nád-és jégaratások, valamint a

halászat is bő fogással kecsegtetett. A század második felében már a milliós nagyságrendet is elérte nyaranta a vendégek száma. Sajátos képet mutat a 2 világháború közti Balaton: pompás villák és zászlók, fürdőtelepek, pezsgő kulturális élet jellemezte. A II. Világháború meglehetősen nagy pusztítást végzett a Balaton menti üdülőhelyeken, hiszen a front a part mentén vonult végig. A Balaton 1945 utáni arca is különleges: a SZOT- és pártüdülők, a KISZ-táborok, az IBUSZ-plakátok világa, a keleti és nyugati blokk turistáinak találkozóhelye, a „Zimmer frei” táblájú nyaralók virágkora volt ez. A viszonylagos elzártság jobban rákényszerítette az embereket, hogy itthon nyaraljanak, és jobban értékeljék a hazai örömöket. Szinte „klasszikussá” váltak a balatonparti nyarak A Balaton térsége tehát szinte minden korban sok embert vonzott és ejtett rabul szépségével, valamint gazdasági és turisztikai haszna

sem elhanyagolható. Gyöngyszemek a Balaton irodalmából (KE) A Balaton irodalma nagyon szerteágazó, ezért természetsen nincs lehetőség minden művet felsorolni. Viszont tanulságos látni, hogy költőink milyen szeretettel és lelkesedéssel alkottak a tóról, amelyet - főleg a reformkorban – „fedeztek fel”. Bár már népdalok is őriztek rövid történeteket a Balatonról, és magasztalták a vidék szépségeit, de a verselő magyar írók közül Fejér Antal volt az első, aki Hol Veszprém megyének című költeményében Balatonfüredről írt, 1777-ben. Őt követte Baróti Szabó Dávid, majd Tapolca szülötte, Batsányi János a 18. század végén, akik főleg a keszthelyi hajókról és a „háborgó tengernek hullámairól” zengtek. Kis János 1798-ban, A Balaton melléke című versében már a „tók királyát” üdvözölte, ám a Balaton első, vérbeli költője, Pálóczi Ádám (33.ábra) nevezte először a tavat a „magyar tenger”-nek

A magyar rokokó poétája, Csokonai Vitéz Mihály pedig szerelmi bánatát sírta el A tihanyi echóhoz című, 18. század végén keletkezett versében. A Balatont a 19. század elején fedezték fel mind a mérnökök, mind a külföldi utazók, mind a művészek. Míg a gyakorlatias műszaki emberek kiszerették volna szárítani a tavat, addig az írók, festők művészi témát kerestek benne. A század kezdetén főleg klasszicista 8 alkotások születtek róla. A költők fő témája Tihany, Balatonfüred és Keszthely volt; több mű is emléket állít a Keszthelyen (34.ábra) tartott 1818-as helikoni ünnepségeknek - melyeken számos magyar költő vett részt - és a kezdeményezés mecénásának, Festetics Györgynek. A helikoni költők legismertebb alakja Berzsenyi Dániel (35.ábra) volt, akinek főbb balatoni művei a következők: A Balaton – ezzel a költeménnyel Matthisson nevű svájci költő genfi tavat dicsőítő soraival szállt költői

versenybe, a Balaton táját az idillikus boldogság földjeként festve le - , Keszthely, A remete – egy tihanyi barlangban lakó remete meséli el benne egy szerelmespár tragédiáját -, A füredi kúthoz , és a Himnusz Keszthely isteneihez – ebben a helikoni összejövetelt dicséri. Mivel a romantika főbb kellékei – vadregényesség, egzotikum, „régi dicsőséget” idéző, omladozó várfalak, mítoszteremtés – mind megtalálhatók a Balatonnál, nem lehet rajta csodálkozni, hogy a romantika jegyében alkotó költőket is megihlette a tó. Így lett a balatoni táj első nagy alkotója Kisfaludy Sándor (36.ábra), akit nemcsak költészete, hanem élete is a Balatonhoz láncolt – Sümegen gazdálkodott, Füreden nyaralt és színházat hozott létre, és a Badacsonyban udvarolt Szegedy Rózának (37-38.ábra) Több művet is írt ebben a témában (pl. Boldog szerelem) mégis elsősorban regéi kötötték a Balatonhoz – Regék a magyar előidőkből

(1807): Csobánc, Tátika, Somló Ezek érzelmekkel telített, tragikus szerelmi történetek voltak, ahol a költői képzelet a hegyektől a zalai nádasokig egyaránt elkalandozott. Későbbi műveiben (Szentmihályhegyi remete, Szigliget) inkább a hazafias eszmekör dominál, és a Balaton csak egy-egy strófában bukkan fel. Az utókot tiszteletét mutatja, hogy az első balatoni gőzhajót róla nevezték el. Vörösmarty Mihály is sokat járt a Balaton környékén, Füreden is gyakran megfordult, ám csak A tihanyi visszhang című műve (1830) örökítette meg a vidék emlékeit, melyben egy leány átkot szór a visszhangra, amely kifecsegte szerelmét. A ma már kevéssé ismert reformkori alkotók közül Vachott Sándort (39.ábra) is megigézte a tájék, melynek Balaton vidékén (1842) állított emléket. Ebből a versből idéznék néhány sort: „Lágy habjaidnak búskomoly zaja Felkölti a szív mély sejtéseit. Szép vagy te, oh hullámzó Balaton! Közel

hegyekről rád zöldellenek Végetlenül a jókedv bokrai, Mikről a bornak dús gyümölcse függ. De homlokodra tőn, oh Badacson, 9 Az alkotó kéz sziklakoronát, Hogy légy királyné a hegyek között. Hadd nézzek én szét bérceid fokán.” A magyar irodalomban Garay János (40.ábra) volt az első, aki egy egész verseskötetben Balatoni kagylók, (1848) – örökítette meg a tájegység szinte minden jellemzőjét Dicsérte benne Széchenyi jeles tettét, a hajózás megindítását, a „hullámzabolázó gőzöst”, de énekelt a balatoni halászokról, a balatoni nimfa szerelmi bánatáról, sőt, a balatoni táj szinte minden eleme köré egy-egy mondát szőtt. A Balaton keletkezését például egy, az Isten által földre ejtett könnycseppként képzelte el: „A könyű lecseppent / A legszebb vidéken, / A föld meg nem itta, / Megtartotta épen. / Tükre lőn az égnek, / S szép Magyarországnak / Nevezik e könnyet / Balaton tavának.” A kor

legnevesebb költője, Petőfi csak a Lánggal égő teremtette című versében tesz említést a tóról, saját háborgó lelkét hasonlítja hozzá. Az ő stílusában verselt Tompa Mihály is, aki a Két menyasszony című költeményében a balatoni halászok szerelmi történetét meséli el. A Balatonról sokkal kevesebb prózai alkotás született, mint lírai, ezek is főleg útleírások, naplók, újságcikkek. Azonban a magyar szépirodalom egyik nagy alakja, Jókai Mór (41-42.ábra) - aki 25 nyarat töltött Füreden – páratlanul szép leírást alkotott a téli Balatonról Az aranyember (1872) című regényében. A másik kiváló elbeszélő Eötvös Károly volt, aki az első „Balatoni monográfiát” írta, Utazás a Balaton körül címmel (1901). A XX. században is sok művészt megihletett a Balaton, például Móricz Zsigmondot, Nemes Nagy Ágnest, Takáts Gyulát és Weöres Sándort. Természetesen ezeken kívül is születtek alkotások, amelyeket

nincs lehetőség mind felsorolni. Én nagyon élveztem ezt a kutatómunkát a Balatonról, mert számomra eddig ismeretlen nézőpontokból csodálkozhattam rá az értékeire. Figyelemreméltó, hogy a reformkorban milyen nagy figyelmet szenteltek a tónak és környékének fejlődésének. Jó lenne, ha mi is vigyáznánk rá, hogy még sokáis élvezhessük áldásait. Végezetül Kossuth Lajos gondolatait idézném az 1842-es Pesti Hírlap Caleidoscop című cikkéből: „Szép ez a Balaton, szép mindenkoron; szép, midőn a vihar közelgését haragos színt öltve jelenti, de legszebb, mondhatatlanul szép, midőn a kelő nap az első sugárt, vagy a telihold a bájos fénycsomót göndör vízszínén végiglövelli. Ki a Mindenható mosolyát egy földi képben látni sóvárog, ezt nézze meg.” 10 Mellékletek 3. ábra 1. ábra 4.ábra 2. ábra 5.ábra 6.ábra (Csobánc és Szent György-hegy) 7.ábra 11 8.ábra 9.ábra 14.ábra 11.ábra 10.ábra

12.ábra 13.ábra 15.ábra 12 16.ábra 17.ábra 20.ábra 22.ábra 18.ábra 19.ábra (Szenyér, templom a 13-14. századból) 21.ábra 23.ábra 24.ábra (pince, Balatonboglár) 13 25.ábra (Badacsony) 27.ábra 26.ábra 29.ábra (a siófoki első vasútállomás) 28.ábra 30.ábra (a Phoenix balatoni gálya és a Georgicon) 32.ábra 31.ábra 14 33.ábra 34.ábra (Keszthely, Helikon könyvtár) 35.ábra 36.ábra 37.ábra 38.ábra (Szegedy Róza háza) 41.ábra 39.ábra 40.ábra 42.ábra (Jókai villa) 15 Források KO: Kaiser Ottó – Dlusztus Imre: Balaton – Pécsi Direkt Kft. Alexandra Kiadója, 2005 KE: Kovács Emőke: A 19. századi Balaton világa – Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2007 • MEK:Martonné Erdős Katalin: Magyarország tájföldrajza – Kossuth Egyetemi Kiadó (Debreceni Egyetem), Debrecen, 2001 • VD:V. Deák Éva: Felfedezem a Balatont – Móra Könyvkiadó, 1979 • • Internetes források:

1,http://www.altisk-lellesulinethu/socrates/2000/a balatonhtm 2,http://www.balatonhu/?changelang=hu&open partner=1&partner id=1566 3,http://ujember.katolikushu/Archivum/20051120/0902html 4,http://ww3.szenteshu/szentes/medgyesi/indexhtm Képek forrásai: http://www.pannonremarkhu/ http://www.balatonihirekhu/indexphp?id=1439 http://hu.wikipediaorg/wiki/Zala (foly%C3%B3) http://www.ohbhu/city/balaton/photo2huhtml - (saját) http://keptar.organichu/tapolca/08110050JPG http://www.hikhu/tankonyvtar/site/books/b10103/ch04s04s02s01html http://www.igmhu/somogy/eu/marcali/ma9htm http://www.balatonihirekhu/indexphp?id=1439 http://www.balatonihirekhu/indexphp?id=1439 http://www.balatonihirekhu/indexphp?id=1439 http://www.vmmuzeumhu/mainphp?id=6&menu=1 http://www.vmmuzeumhu/mainphp?id=6&menu=1 http://www.roman-emperorsorg/galeriushtm http://images.googlehu/imgres?imgurl=http://balatonbloghu/media/image/060424s%C3%A

1gh%C5%91s%C3%B6k.jpg&imgrefurl=http://balatonbloghu/tags/s%25C3%25A1gv%25C3 %25A1r&h=211&w=140&sz=17&hl=hu&start=1&tbnid=b RwTRnICgENcM:&tbnh=106& tbnw=70&prev=/images%3Fq%3DTricciana%26gbv%3D2%26svnum%3D10%26hl%3Dhu http://www.vendegvarohu/gen http://bmgyika.baranyahu/helyek/biciklihtm - (saját) http://www.igmhu/somogy/eu/marcali/ma8htm http://bmgyika.baranyahu/helyek/biciklihtmhttp://imagesgooglehu/imgres?imgurl=http://w ww.itthonotthonvanhu/kep/cikk/2275jpg&imgrefurl=http://itthonotthonvanhu/cikkekphp% 3Fmeddige%3D2007%26meddigh%3D5%26meddign%3D29%26regio%3D0&h=251&w=25 0&sz=70&hl=hu&start=10&tbnid=txJMg4o7aGMYyM:&tbnh=111&tbnw=111&prev=/imag es%3Fq%3DBalatonfelvid%25C3%25A9ki%2BNemzeti%2BPark%26gbv%3D2%26svnum %3D10%26hl%3Dhu http://www.cartomaphu/kepek/mo 1528 njpg http://bmgyika.baranyahu/helyek/biciklihtm http://www.igmhu/somogy/eu/fonyod/fo10htm http://www.siposborhazhu/hu/keptarhtm

http://www.siofokcom/uj/galeria/varos25jpg 16 http://images.googlehu/imgres?imgurl=http://wwwbalatonnalhu/kepek/balcsi goyosjpg&i mgrefurl=http://www.balatonnalhu/balcsihtm&h=114&w=179&sz=16&hl=hu&start=15&tb nid=plRXbTrAIWzrlM:&tbnh=64&tbnw=101&prev=/images%3Fq%3Dels%25C5%2591%2 Bbalatoni%2Bvas%25C3%25BAt%26gbv%3D2%26svnum%3D10%26hl%3Dhu http://www.andorahu/indexphp?option=content&pcontent=1&task=view&id=411&Itemid=4 82&PHPSESSID=24aa37ffffc2cc87a4610b33f46c9dd3 http://www.siofokhu/Varosunkrol/Varosunkrol-menu-2htm http://mek.oszkhu/01900/01903/html/index1867html http://www.igmhu/somogy/eu/siofok/si18htm http://mek.oszkhu/01900/01902/html/index295html http://www.tancsics-ohazasulinethu/konyvtar/images/keszthely helikonjpg http://tetelek.atwhu/backup/img/Online tetelek/irodalom/BerzsenyiDanielhtml http://zalai.dfmkhu/zalaiak?p=513 http://mek.oszkhu/01900/01903/html/index778html http://www.siposborhazhu/hu/keptarhtm

http://www.berze-nagysulinethu/vachott/vachotthtm http://gutenberg.igyfkptehu/edok/szekszard/irodalmi elemei/image004jpg http://www.jokai-biblhu/ http://www.astoriaszallohu/newsphp?item10 17