Szociológia | Devianciaszociológia » Balogh Róbert - A szegénység és a bűnözés kapcsolata

A szegénység és a bűnözés kapcsolata Kiselőadás Balogh Róbert Talán ott kéne kezdenem, hogy mit számítok bűnözésnek; lényegében, azt, amit a btk akár csak egy betüje megszegését is. Önmagának a bűnözésnek, mint jelenségnek nincs oka, csak a konkrét bűncselekményeknek. A kriminológia társadalomtudomány. A társadalomban valószínűségi, statisztikai törvényszerűségek érvényesülnek. A bűnözés társadalmi jelenség, szociológiai aspektusból a deviáns viselkedés egyik markáns formája. Ennek megfelelően a kriminológia leginkább a szociológia módszereit alkalmazza. (bár vele párhuzamosan más tudományágakra is jellemzőek.) - Az összbűnözés lényegesen elterjedtebb, mint azt a bűnügyi statisztika adatai mutatják. - Bűnelkövetőnek lenni - kivált fiatal korban - nem abnormális, sokkal inkább általános jelenség. Viszonylag magas arányban marad rejtve az alkalmi bűnözés A társadalomnak a bűnözőkre és

nem bűnözőkre való felosztása hibás. - Az első ízben "botlott" fiatalkorú elkövetők döntő többségéből nem lesz megrögzött bűnöző. Bűnözővé gyakran a megbélyegzés tesz A szegénység (mint egyenlőtlenségi faktor) növeli a bűnözés lehetőségét, ha egy társadalomban csak a falusi öregek szegények, akkor ennek nincs hatása a bűnözésre (a falusi öreg szegények devianciája legfeljebb az öngyilkosságra / a tejlopásra korlátozódik; nem tömeges méretű jelenség). Jelenleg a városi szegénység dominál; a szegények között sok a család és sok a szegény gyerek. A "nyertes" réteg értékvesztéses a "vesztes" réteg érdekvesztéses állapotba került A sikeres rétegnél a feltörés után már kicsi az esélye a lebukásnak, a lecsúszott rétegnek pedig teljesen mindegy, hogy lebukik-e (nincs vesztenivalója). A társadalmi egyenlőtlenségek valóban a bűnözés felhajtó erői és bővített

mértékben termelik újjá a bűnözést, mindazonáltal a lecsúszott réteg bűnözésének nagyobb az esélye a bűnözésre, mint az átlagos / annál jobb helyzetben lévőknek. 1. A 80-as évek óta a társadalmi szegregáció erősödik, a társadalom legalján csökkent a kilépési mobilitás. Az iskolai mobilitás vizsgálata során az derült ki, hogy a hátrányok újratermelődése nagyobb mértékű, mint az előnyöké. A dezintegrációval összefonódó szegregáció az 1980-as évek közepétől új típusú szegénységet jelent. (A létminimum alatt élők aránya 25-30%, és mögötte jelentős átstrukturálódás figyelhető meg.) Ez a folyamat a bűnözést növeli. 2. Drámai növekedés figyelhető meg a szegénységi küszöb alatt élő gyermekek arányában (42%). Irvin Waller szerint a gyermekek szegénysége a bűnözést teremtő társadalmi faktorok között kiemelkedő jelentőségű. Az általa végzett nemzetközi összehasonlító kutatás

szerint a létminimum alatt élő gyermekkorú lakosság társadalmi jelenléte és a bűnözés szintje között közvetlen összefüggés mutatható ki (pl. USA) 3. A bűnözést reprodukáló tényezők között a gyermekkori szegénység együtt jár a fiatalok iskolai nevelésének hiányosságaival. Nemzetközi összehasonlító kutatások tanúsítják, hogy a fiatalok intézményes nevelése a modern civilizációban - egyéb feltételek mellett és hosszabb távon a bűnözés megelőzését szolgálja. Az alapvető gazdasági, társadalmi folyamatok jelentősen hozzájárultak az egyenlőtlenségek növekedéséhez (munkanélküliség, szegénység, lakásproblémák); meghatározták a bűnözés volumenét és tendenciáját. azok, akik kedvezőtlen szocializációjuk miatt nem, vagy elégtelenül készültek fel a feszültségek feldolgozására, akiknek nincs jó szociális támogató rendszere, akiknek nincs jól funkcionáló családja, akiknek nem biztosít

örömforrást a munkája, akiknek hiányzik az önérvényesítést lehetővé tevő baráti és/vagy munkahelyi környezete, akiknek nincs lakásuk, akik nem tudtak elég élettapasztalatot szerezni a felelős életvitelhez, akik énhatások dilemmájával küzdenek, azok nagy valószínűséggel sodródnak kriminalitásba. Akkor, amikor egy szűk lakáson belül zajlik a szülők agresszivitása, a szülők bűnözése, a házastársi problémák obszcén “kiteregetése”, a felnőttek konfliktusterhes kapcsolata mindez alapján nagy valószínűséggel megjósolható a fiatalkor bűnözői karrierje. A család szerepe a normák reprodukciójában A bűnözés megfékezésére hatni képes intézmények - mint az iskola, a szociálpolitika, a gyermekvédelem intézményei vagy a büntető igazságszolgáltatás - nálunk nem képesek eredeti funkciójuk betöltésére, azaz a kedvezőtlen folyamatok befolyásolására, sőt maguk is szerepet játszanak a bűnözés

társadalmi reprodukciójában. A családban, mint a társadalom legtermészetesebb közösségében az értékek átörökítése, így a negatív értékeké is, lényegesen spontánabb, mint az intézményes szférában. A család elsődlegesen és minden más befolyásnál korábban és intenzívebben formálja a személyiséget és határozza meg a társadalmi érvényesülés lehetőségeit. A családi kisközösség sajátos szociális, kulturális adottságai alakítják ki az életmódot és az ezt motiváló egyéni normákat és szokásokat. Mivel a család gazdasági adottságai nagymértékben meghatározzák tagjaik integrációs esélyeit, a szegénység igencsak behatárolja azokat. A szegénység, a szülők munkanélkülisége megváltoztatja az egész család viszonyát a társadalomhoz, és közvetlen módon hozzájárul a következő generáció devianciájának kialakulásához, pusztán azáltal, hogy a szülők számára elveszett a társadalmi perspektíva. Az

ilyen kisközösségben kialakulhat egy olyan fiatal generáció, amely pályája kezdetén nem potenciális munkaerőként vagy aktuális munkanélküliként, hanem mindjárt bűnelkövetőként jelenik meg. A deviáns szülői környezet (elmebeteg, alkoholista, büntetett szülők) erőteljesen befolyásolják a gyermek szocializációs folyamatát, s valószínűsítik a bűnöző pályafutást, a fiatal korban elkövetett bűncselekményeket és a visszaesővé válást. A vagyonelleni bűnözés A vagyon elleni bűnözés egy része azonban már nem szükséglet szülte bűnözés, nem magyarázható csak az objektív szegénységgel. A 70-es években kialakult egy új irányzat, amelyet a jóléti bűnözés modern elméletének neveztek. Legnagyobb hatást gyakorló képviselője Brenner, aki 1976-ban fogalmazta meg alaptételét: a szociális egyenlőtlenséggel magyarázható alapvetően a vagyon elleni bűnözés növekedése. A munkanélküliség, az egyéb

egyenlőtlenségek, mint az egyes csoportok többihez képest alacsonyabb jövedelme a relatív szegénység, a hátrányos helyzet erős átéléséhez vezet és ebből ered a bűnelkövetés. Német követője, Heiland szerint a modern társadalmak a növekvő vagyon elleni bűnözést eddig alapvetően két elmélettel magyarázták: - A szociogazdasági elmélet szerint a nyugati ipari társadalmakban az élethelyzetek változásai, a gazdasági fejlődés eltérő intenzitású hatásai következtében egyes társadalmi csoportok (nők, idős munkavállalók, munkanélküliek, stb.) hátrányos helyzetbe kerülnek A hátrányos helyzet észlelése egy részüknél olyan irányba hat, hogy bűnös magatartással igyekeznek levezetni a rájuk nehezedő strukturális feszültségeket. - A jóléti bűnözés elmélete szerint a jólét növeli a jövedelmeket, az árukínálatot, de a szükségletek gyorsabban nőnek a reális lehetőségeknél. E feszültségek feloldása

érdekében követnek el bűncselekményeket. Heiland a két elméletből egy integrált harmadikat alkotott és arra az eredményre jutott, hogy a hátrányos helyzetű csoportok esetében az elosztási pozíciók romlanak, ami azt jelenti, hogy miközben javul az életszínvonaluk, jövedelmük, a többi társadalmi csoporthoz képest kisebb mértékben részesednek az általános növekedés javaiból, előnyeiből, amelyet pszichésen mélyen átélnek. Ez a magyarázata annak, hogy az egyenlőtlenségek növekedése, illetve az életkörülmények javulása egymástól függetlenül a vagyon elleni kriminalitás növekedését eredményezi. A hátrányos társadalmi helyzet Szoros kapcsolat van a halmozottan hátrányos társadalmi helyzet és a bűnözés között. (A vizsgált faktorok: az alacsony iskolai végzettség, alacsony jövedelem, szakképzettség hiánya, magas gyermeklétszám, alkoholizmus.) A bűnelkövetők, különösen az ismételt elkövetők körében magas

az egyes hátrányos helyzetet jelző faktorok jelenléte, s igen gyakran ezek halmozódása a jellemző. Mindamellett az is bebizonyosodott, hogy a nem hátrányos helyzetű személyek is követnek el bűncselekményeket, s a hátrányos helyzetűek túlnyomó többsége nem követ el ismertté vált bűncselekményt. a) A halmozottan hátrányos helyzettel: kapcsolatosan megállapítható továbbá, hogy minél több hátrányos faktor halmozódik fel a társadalom egyedeinél, annál nagyobb a valószínűsége a bűncselekmény elkövetésének. Erre engednek következtetni a bűnügyi statisztika adataiból készített halmozódási konstellációk, de ezt erősítik meg a pártfogoltakra vonatkozó adatok is. b) A faktorok halmozódásának legérdekesebb konstellációját az elsődleges és másodlagos faktorok kapcsolódása adja. Sajátos konstellációtípust mutat a büntetettség, az alkoholizmus, az alacsony iskolai végzettség, a segédmunka (vagy

munkanélküliség) és a hátrányos lakáshelyzet. Ez az öt faktor kölcsönösen kíséri egymást, igen gyakran együtt jelennek meg, az egyik szinte vonzza a másikat. Az ilyen faktorkonstellációk felismerése teszi lehetővé az individuális prognózist, így a visszaesővé válás illetve a bűnelkövetővé válás előrejelzését. c) A halmozottan hátrányos helyzet mellett a hátrányos helyzet egyes tényezői is kisebb- nagyobb mértékben összefüggést mutatnak a bűnözéssel. E szempontból a vizsgált tényezők közül kiemelkedik a gyermeklétszám és az iskolai végzettség szerinti hátrányos helyzet. A négy vagy több gyermek léte egy családban a jelenlegi szegényes társadalmi feltételek mellett olyan szociális faktor, amely önmagában, mint hátrányos faktor alig fordul elő, együtt jár egyéb hátrányos faktorokkal, különösen az alacsony iskolai végzettséggel, az alacsony jövedelemmel s ezekkel együtt olyan létformát alkot,

amely újratermeli önmagát és nagy arányban szüli a bűnözést. Kutatások rámutattak, hogy a legkedvezőbb a nevelési helyzet a kétgyermekes családokban, innen kerülnek ki a legkisebb arányban bűnelkövetők. A második helyen az egygyermekes családok állnak. A háromgyermekes családoktól kezdve a gyermeklétszámmal párhuzamosan növekszik az e családokból kikerülő fiatalkorúak kriminalitása. A második faktor az alacsony iskolai végzettség. A vizsgálatok során bebizonyosodott, hogy az általános iskolai végzettség hiánya nagyon gyakran kisiklott életpályát, tudatlanságot, felelőtlenséget is jelent és szinte vonzza a további hátrányos tényezőket. Véleményem szerint igen van összefüggés a szegénység és a bűnözés között, de nem mennyiségi, hanem bűnelkövetési fajták közti összefüggés van. Egyáltalán nem gondolom, hogy a szegények kevésbé folytatnának bűnelkövetési magatartást, mint a magasabb rétegüek, sőt

úgy vélem, hogy a „fehérgalléros” bűnözés sokkal nagyobb kárt okoz az ország gdp számára, hisz a szegény ember, amíg eltulajdonít pl. egy zsák krumplit vagy kirabol egy benzinkutat, addig „diplomata táskával” milliókat lopnak a gazdagok csak ez a fajta bűnözés sokkal kevésbé felderített, ez azért is van így, mert az ország a szegény bűnözés felderítésére van „berendezkedve”. Végül nem ejtettem még szót a „megélhetési bűnözésről, ez nem véletlen, mivel nem is létezik, mert a btk nem ismeri. Szóval, hogyha cinikusan (és ha a valódit és ne csak az igazat mondjam ) akarnám összefoglalni a mai bűnözési helyzetet, azt mondanám, hogy függetlenül a társadalmi helyzettől, rétegtől mindenki, azaz az egész ország bűnözik, ki így, ki úgy, de mindenki követ el életében büncselekményt