Történelem | Középiskola » Bors Mónika - A magyar városfejlődés sajátosságai a X-XVI. században

A magyar városfejlődés sajátosságai a X-XVI. században 1. 2. 3. 4. 5. A városok kialakulása várostípusok A városok társadalom-szerkezete A városfejlődés típusai A város és a falu --------------------------------------------------------------------------1. A városok kialakulása A pénzforgalom megjelenésével, először Itáliában alakultak ki városok. Leginkább a folyók mellett és a kereskedelmi útvonalak mentén, kikötőknél, várak és székhelyek közelében. A falvakból és a falucsoportokból fejlődtek ki a tipikus középkori városok A városnak nagy szerepe volt a kereskedelem fejlődésében. Egyre gyakrabban rendeztek vásárokat, melynek következtében kereskedők vonultak a városba, sokan le is telepedtek és ezzel nőtt a népesség száma is. 2. várostípusok A kialakult városok különbözőképpen alakították ki kapcsolataikat a falusi néppel. Ennek alapján megkülönböztetünk nyílt és zárt várostípust. A nyílt város a

görög-római világra volt jellemző, ahol a vidéket egyenrangú félnek tekintették, és a falvak lakóit teljes polgárjoggal ruházták fel. Európában a zárt városok jelentek meg Teljesen elzárkóztak a külvilágtól, nem törődtek a falukkal és lakóikkal. 3. a városok társadalom-szerkezete Ezeknek a városoknak megvolt a sajátos társadalom-szerkezete. A leggazdagabb réteget alkották a városi elöljárók, vagyis a patríciusok. A ranglista harmadik fokán állt a városi önkormányzat (magistratus). Őket követték az iparos polgárok, akik teljes polgárjoggal rendelkeztek és a legalsó szinten állt a plebs, akik kereskedők voltak. A kereskedők, kézművesek szervezték a burgust, valamely hatalmi központ szomszédságában. A polgárok közülük is a kereskedők, a IX.-X században gildékbe tömörültek áruik biztonsága céljából, majd a kézművesek csatlakozását követően kommunákat alkottak, amely a városi közigazgatás alapja. Az iparos

polgárok céhekbe tömörültek szakmánként A céh védte érdekeiket, biztosította a piacszabadságot, korlátozta az iparűzők számát. Nem válhatott mindenki egyből mesterré, azért tenni kellett. A céhen kívüli iparűzőket (kontárokat) üldözték. 4. a városfejlődés típusai Rendkívüli fontosságú volt a városoknak a védelem, ezért nagy kiváltságnak számított az, ha körül vehették magukat fallal. Ezzel a kiváltsággal a nyugati típusú, szabad királyi városok rendelkeztek. De ezen kívül még számost kiváltsága volt: árumegállító, vásártartási jog, önkormányzatot hozhattak létre, szedhettek vámot, a városon áthajtott állatok után vámot -1- és fűpénzt szedhettek, önállóan hozhattak törvényeket és ítéleteket, felállíthatták a pellengért, és a király pallosjoggal is felruházhatta a várost. A másik várostípus az oppidum, azaz mezőváros volt, ami feleannyi kiváltsággal rendelkezett. Magyarországra

volt jellemző, a XIV-XV században alakult ki Önkormányzattal rendelkeztek, a földesúri szolgáltatásokat egy összegben fizethették meg. Megkapták a vásártartás jogát, és korlátozott vámmentességet nyerhettek el. Volt egy harmadik várostípus is, a bányavárosok. Jogaik és lakosságuk egyaránt külföldről származott (németek). Bárkinek a birtokán kutathattak ércek után A kitermelt ásványkincsek egy részét a király kapta, másik részét megtarthatták. 5. a város és a falu Kelet-Európában a városok a távolsági kereskedelem gócpontjai voltak, idegen népességgel, esetleg katonai gócpontok voltak kevés polgárral, vagy pedig hatalmasra duzzadt falvak. Hiányzott Keleten az önkormányzat és mindenfajta testületi jog A metropoliszok a vidék feletti irányítás központjai voltak, benne az uralkodóval és a helytartóval. Annak ellenére, hogy a zárt városok a környező vidéktől elhatárolódtak, mégis jelen volt a kölcsönös

egymásra utaltság. A városok lakói sem hagytak fel a mezőgazdasági termeléssel, sok városlakó rendelkezett földdel, ugyanakkor a falvakban is űztek ipari tevékenységet. A falu és a város elválaszthatatlanok voltak Ennek alapja a munkamegosztás A falu feladat volt az élelmiszertermelés elsősorban, a város feladat, pedig a kereskedelem és a kézművesség. A vidéket a földesúri birtokszervezet uralta és ezzel együtt a jobbágyokat is, akik a termelőmunkát végezték. A falvak nem képeztek önálló gazdasági egységet, hanem a birtok egyéb részeivel alkottak egészet. A település lakói a környezetükben lévő rendelkezésre álló anyagokból építkeztek. A falvakat úgy építették, hogy közel legyen a szántóföld, és a védelmet is biztosítsák. A falu és a város közötti különbség leginkább jogaikban mutatkozott: a falu a földbirtokostól függött, míg a város sajátos jogi különállást élvezett az állam területén. A

városok növekedésével, fejlődésével az ipar is fellendült. Fejlődött a technika Az ipar fejlődése a munkaerő iránti igény növekedésével, a mezőgazdaság fejlődése, pedig a munkaerő felszabadulásával járt együtt. Az árutermelés is folyamatosan változott Az ókorban az ázsiai, a középkorban az antik, vagyis a rabszolgatartó és a germán, vagyis a feudális termelési mód volt jelen. Az utóbbinál több fajt is volt Elsőként az egyszerű (ÁPÁ), melynek lényege, hogy az árut eladják és a kapott pénzért újabb árut, nyersanyagot vásároltak és ez így körforgásszerűen folytatódott. A céh után megjelent a manufaktúra, elsőként Itáliában Két fajtája volt: a centralizált és a szétszórt. Az utóbbiban volt a kiadási és felvásárlási rendszer (PÁP-m). Pénzen megvették az árut (esetlegesen munkaerőt, nyersanyagot), majd piacra viszik a terméket értékesíteni, és ennek fejében újra pénzre tesznek szert és

értéktöbbletet is szereznek. A bányavidékeken, a kikötővárosokban indult meg a fejlődés. A textilipar és szénbányászat is szerepet játszott a nagyvárosok kialakulásában. A nagymértékű iparosítás újabb városokat hozott létre. -2-