Történelem | Középiskola » Bors Mónika - A manufaktúra

Alapadatok

Év, oldalszám:2006, 1 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:137

Feltöltve:2006. július 03.

Méret:50 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

A manufaktúra A manufaktúra főként kézműves technikán alapuló, üzemen belüli munkamegosztásra épülő tőkés üzem. Nyugat-Európában a XVI századtól terjedt el, Kelet-Európában pedig a XVII-XVIII század a fénykora. Magyarországon a török hódítás miatt valójában kimaradt a korszak, csupán néhány manufaktúrát alapítottak, s 1840-től már gyárak alakultak. Angliára és Flandriára volt jellemző elsőként ez a termelési forma. Flandria volt Európa legiparosodottabb része a XV-XVI században. A legjelentősebb a textilipar, a textil manufaktúra volt Megnőtt az igény a gyapjú iránt, ezért Angliában a földek egy részén megszüntetik a termelést, és birkatenyésztésben kezdenek, majd a gyapjút Flandriába szállítják. Posztómanufaktúrák alakulnak ki, ahol a befektetett pénzből birkákat vásárolnak. Anglia, látva Flandria fejlődését maga is elkezd manufaktúrákat alapítani. A történelem során több termelési mód

alakult ki. Elsőként az ősközösségi az őskorban, majd az ókorban, például Egyiptomban az ázsiai, ezt követte a középkorban a rabszolgatartó, más néven antik termelési mód, amikor is fizetség nélkül dolgoztatták az embereket. Egy fejlettebb típus volt, szintén a középkorban a germán vagy más néven feudális termelési mód, majd ezt követte a tőkés termelés. A manufaktúrákban tőkés termelést folytattak. Angliában rendi monarchia volt XV-XVI századtól, viszonylagos erőegyensúlyi állapot. Kölcsönösen támogatta egymást a 3 rend és az uralkodó A polgárság katonai szolgálatot nyújtott, míg a király ennek fejébe pénzt, valamint kiváltságokat adományozott nekik. A rendi monarchia megváltozik, ugyanis a 3 rend meggazdagodott és a termékeiket a világpiacon értékesítették. Élelmiszert termeltek, valamint birkákat tenyésztettek, amelyeket Flandriába szállítottak. Flandriában, pedig posztót készítettek Először is

lenyírták a birkát, kimosták a gyapját, kifésülték, majd végezetül tömörítették és így megkapták a posztót, amelyet értékesítettek. Ebben az időben, a XVI-XVIII században játszódott le Angliában az enclosure, vagyis a bekerítés folyamata. A birtokosok először a közös legelőket, majd a bérlők parcelláit kerítették be, hogy kiterjesszék juhlegelőiket, vagy belterjes növénytermesztésbe fogjanak. Tehát ezeken a legelőkön elsősorban birkatenyésztéssel foglalkoztak, és az ebből származó hasznot befektették, újabb legelőket vásároltak. A tőke egy részét, pedig felhalmozták és megforgatták Mindezek következtében létrejött a tőkés társadalom. A feudális termelési módra volt jellemző az egyszerű árutermelés, melynek képlete: ÁPÁ. Ennek a lényege, hogy a készárut eladják, cserébe pénzt kapnak, amiért újabb árut, vagyis nyersanyagot vásárolnak. Alapja a föld magántulajdona Kétféle földbirtok létezett:

a benefícium, amely jótétemény, nem örökíthető földbirtok, és a feudum, amely örökíthető volt. A tőkés termelésben megváltozik az árutermelés képlete: PÁP. Ebben az esetben a vállalkozók speciális árut vásárolnak, vagyis munkaerőt Ezek az emberek több értékű árut állítanak elő, mint amennyit fizetnek nekik, így a vállalkozó ismét pénzhez jut. Mindebből a termelőnek értéktöbblete (Mehrwerk) származik Így a képlet helyesen: PÁP+m. A XIII. században Itáliában már manufaktúrák alakultak Két fajtája létezik: Szétszórt és a központosított (centralizált). Elsőként alakult ki a szétszórt, a kiadási és felvásárlási rendszer Lényege, hogy a vállalkozó nyersanyagot adott ki több munkásnak, akik saját házuknál, saját szerszámaikkal elkészítették a kért terméket, és ha a vállalkozónak tetszett felvásárolta és értékesítette, majd kapott pénzén újabb nyersanyagot kapott és újra kiadta azokat a

munkásoknak és ez így folytatódott körforgásszerűen. A központosított manufaktúrában a vállalkozó egy helyre helyezte el a munkásokat, és azok a vállalkozó gépeivel dolgozták fel a nyersanyagot. Ennek előnye, hogy a vállalkozónak nem kellett begyűjteni minden helyről a készterméket, hanem egy helyen volt az egész. Az első típusnál a vállalkozó a termék ellenértékét fizette ki a munkásnak, míg a másodiknál a munkájukért a dolgozók munkabért kaptak