Irodalom | Középiskola » Thomas Mann - Márió és a varázsló, elemzés

Mann, Thomas (1875-1955) A XX. századi próza megértéséhez tudnunk kell, hogy a XX század a változás, a modernizáció százada. A világ többcentrumúvá vált, faji-tudományos- gazdasági-kulturális ellentétek jellemzik napjainkban is. Egy kétezer éves világszemlélet rendül meg: a hit; ugyanakkor a polifónia teljes körűen jelen van az emberi világban. A filozófiai irányzatok közvetlenül megjelennek az irodalmi művekben; különösen fontos a pszichológia, mint új tudományág szinte robbanásszerű felbukkanása. A világirodalom valóban a világ irodalmává kezdett válni. Német elbeszélő, regényíró, esszéista. 1875 június 6-án Lübeckben született jómódú régi patrícius-családból. 1893-ban Münchenbe költözött, és miközben egy biztosítótársaságnál gyakornokoskodott, előadásokat hallgatott az egyetemen. 1895-től 1897-ig fivérével, Heinrich Mann-nal együtt Itáliában időzött. Első regényének, az 1901-ben megjelent A

Buddenbrookháznak a nagy sikere után csak az írásnak szentelte magát Végleg megtelepedett Münchenben, házat vett, családot alapított, öt gyermeke született és polgári jómódban élt. Sorra jelentek meg művei, amelyek révén Európa legnagyobb és legtekintélyesebb polgári íróinak egyike, idővel valóságos írófejedelem lett. 1929-ben Nobel-díjjal tüntették ki 1933-ban a fasiszta hatalomátvétel után néhány nappal még azzal a szándékkal utazott külföldre, hogy hazatér, de olyan sajtó- és rádióhajszát indítottak ellene, hogy megváltoztatta szándékát. Rövidesen müncheni házát is lefoglalták, és az író lányának éppen hogy csak az ottmaradt kéziratokat sikerült kimentenie. Thomas Mann Svájcban, a Zürichi tó partján telepedett le. 1938-ban az Egyesült Államokba emigrált, és a II világháború alatt szépirodalmi munkássága mellett rádióbeszédekben, közíróként is próbált hatást kifejteni. 1952-ben visszatért

Svájcba, és ismét a Zürich melletti Kilchbergben telepedett le. 1955. augusztus 12-én Zürichben halt meg A modern próza német ajkú képviselője Thomas Mann; egy korváltás időszakában született meg életműve, amelyben kiteljesedik a polgárságot mint osztályt és a művészt mint feladatkört bemutató törekvés. Első regénye, A Buddenbrook ház a század egyik legnagyobb könyvsikerévé vált. Tonio Kröger című regényében behatóan foglalkozik a polgár-művész ellentéttel: elítéli a polgárok művészetekkel szemben néha megnyilvánuló ostobaságát, de a művészek szépségimádatát is. Thomas Mann az első világháborút szükségesnek tartotta, világnézeti fordulata később következik be, akkor már kiáll a köztársaság mellett. Párizsi előadóútjáról Svájcba megy, majd az Egyesült Államokba utazik, ahol aktív fasizmusellenes tevékenységet folytat. Szállóigévé vált híres mondata: “Ahol én vagyok, ott van

Németország.” Thomas Mann írói világánál kell, hogy szót ejtsünk az idő kérdéséről, amely fontos szerepet játszik a XX. századi szépirodalomban Az idő kétféleképpen is szerepet játszik az elbeszélő irodalomban; mint elbeszélő idő, azaz az az idő, amire szükségünk van, hogy az elbeszélést meghallgassuk vagy elolvassuk, és mint elbeszélt idő, azaz az az időtartam, ami alatt az események lejátszódnak – a XX. századi irodalom felfedezése Éppen Thomas Mann volt az, aki ezt a kettősséget tudatosan kihasználta, s mibenlétéről elgondolkodott. Thomas Mann kifejezetten intellektuális író, s ez a művek koncepciójában, a szereplők alkatában is tetten érhető. Erősen önéletrajzi, vallomásos író: a személyest azonban szimbolikussá teszi, s ezzel elszakítja az életrajztól. Az írói szemléletet áthatja az irónia Ironikus látásmódja már önmagában is azt mutatja, hogy a szerző felülről nézi az embereket és az

eseményeket. Az elbeszélő véleménye és a hősök önmagukról alkotott véleménye gyakran átmegy egymásba (pl Tonio Kröger). A fasizmussal először Olaszországban találkozott. Ezt az élményét mutatja be a Mario és a varázslóban A novella 1930-ban jelenik meg Az író 1926-ban Itáliában járt, s ezután alkotta művét Mussolini 1922-ben lett miniszterelnök. A fasiszta diktatúrát akarja kiépíteni A mű ideje a 20-as évek Olaszországában képzelhető el. Az olaszo-i fürdőhelyen, Terre di Venerében, a Grand Hotelben játszódik a cselekmény. Ez a hely közkedvelt kirándulóhely, ahol az igényesebbek laknak A fasizmus előkészítésével foglalkozik. A középpontban egy tragikus véget érő művészet állCipolla a mű kp-i figurája, kinek a megjelenését egy terjedelmes expozíció készíti elő. Sejtelmes, megjegyzések utalnak a bekövetkező borzalomra. "Az atmoszférát bosszúság, izgalom, remegtette kezdettől fogva, végül

megtörtént a kirobbanás ezzel a borzalmas Cipollával,kinek szemében végzetszerűen - s egyébként emberileg nagyon megrázóan- testesült meg és sűrűsödött össze az, ami a hangulatban tuképpen kínos volt". Mann olasz & olasz között különbséget tesz A szegényebbek másodrendűnek érzik itt magukat A szállóban megtalálható a római magas arisztokrácia. Az orvos azt mondja, amit gondol, nem azt, amit a hercegnô hallani kívánt volna. Egy 8 éves kislány meztelenül van a strandon, amire azt mondják, hogy szemérmetlenség. "A szemérmetlenség Olaszország vendégszeretetével való háládatlan és sértő visszaélésszámba megy." Ez erkölcsi képmutatás, eltúlozzák a dolgokat Álszemérem és túlérzékenység uralkodik. Ez szinte nevetséges Ellenszenvet és titkos lázongást váltott ki Cipolla megjelenése, cselekedetei. Negatív, erőszakos kifejezéseket használ A varázsló magatartása , módszerei is a fasizmusra

emlékeztetnek. Cipolla megtöri az emberek akaratát, belegázol méltóságukba, végül azt Mario esetében földig tiporja. A mutatványok félelmet keltenek, a közönség ki van szolgáltatva. A gyerekeket is megfertőzi a politika, az olasz felsőbbrendűség tudata Cipolla kellemetlen, ellenszenves, mint az expozíció.Cipolla: "Nehezen meghatározható korú, éles, kusza vonalú ábrázattal, szúrós szemmel, redősen zárt szájjal, kicsiny, feketére viaszozott bajuszával, éles alsó ajka és álla között úgynevezett légyszakállal, s bonyolult utcai estélyi eleganciával öltözve." Szigorú komolyság, rosszkedvű gôg, önteltség jellemzi. Apró, szigorú szemek Csúf haj Nyomorék test, púpos hát. Már külsőleg is visszataszító ember A külsőségekben is igyekszik hatást kelteni, "bókjaiban volt valami gúnyos, és lealázó." Viselkedése az olvasó ellenszenvét váltja ki Munka közben iszik, dohányzik. Valójában nem bűvész,

hanemhipnotizőr Cipolla két tulajdonsága a legjellemzôbb: a tudatosság és a fokozatosság. Megtestesítôje az erőszaknak, mely határozottságát fejezi ki. Idegen akaratok letiprásának eszközévé válik Azért gúnyolja ki azokat, akik nem tudnak olvasni, számolni, mert neki kisebbségi érzése van fogyatékossága miatt. Lenyűgöző, remek beszélőkészsége van. Az est első részében mutatványainak hatása nem megalázó Fokozatosan vonja hatása alá az embereket. Pla táncolók Angielieri úr akaratának lerombolása Mann-ék sem mennek haza. Egy római úr ellenáll, végül ô is táncolni kezd "Ez a legény az emberi nem becsületéért állt ki a gátra. Az előadás résztvevői kiszolgáltatottá válnak Mario esetében az emberi méltóságot alázza meg Silnestra nem viszonozza a fiú szerelmét. Cipolla azt mondja neki, hogy ő a lány, csókolja meg Mario a hatása alá kerül, és teljesíti kérését. Mikor magához tér, és rádöbben

tettére, lelövi a bűvészt Az ító helyesli Mario tettét: "Rettenetes vég, szörnyű végzetes befejezés. És flszabadító vég mégis, nem tehetek róla, így kellett, és így kell éreznem !" A novella kezdete is érzékelteti, hogy ennek be kellett következnie. Cipolla költői túlzás, abszurd figuraA mű mondanivalója Az író azt mutatja be, milyen lélektani szituáció segítette a fasiszta diktátor hatalomra jutását, mertCipolla ennek a megtestesítôje. egyre inkább megfosztja a tömeget saját akaratától, és rákényszeríti a magáét. A diktátor sikerét segíti elő a kiszámítottság, a határozottság. Mario az erőszakra tettel válaszol, az emberi méltóság ellen támadó, durva erőkkel szemben a passzív ellenállás nem segít (római úr) , csak a valóságos harc. Mario lázad, megöli a hipnotizőrt, de magát az eszmét ezzel nem öli meg. A Mario és a varázsló 1930 elején jelent meg, amely egy néhány évvel korábbi olasz

tengerparti nyaralás élményéből keletkezett, ezért olyan, mintha útinapló lenne. A regényben az egyes szám első személyben megszólaló, a személyességet, a velem történt tényszerűséget, a tanú voltam alapállását mindvégig megőrző elbeszélő úgy véli, hogy az alapvető hiba az volt, hogy rosszkor érkeztek meg a nyaralóhelyre, amit fokozott, hogy „lustaságuk” miatt nem távoztak el időben. Tele volt a helység olasz vendégekkel, s hozzájuk képest mindenki más másodosztályúnak számított. Ennek első jele, hogy az üvegverandán nem étkezhettek, a következő, hogy a római hercegi család kifogásai miatt, annak ellenére, hogy a gyerekek már kigyógyultak a szamárköhögésből, el kellett hagyniuk a szálloda főépületét. Ezért költöztek át másik szállodába A nyaralásukat az is rontotta, hogy konfliktusba keveredtek a hatóságokkal a strandon, csak, mert az ott tartózkodó emberek prűdek voltak. És büntetést kellett

fizetniük a „közerkölcs” megsértése címén. Beköszöntött a nyaralás utószezonja, ekkor került sor a bűvész Cipolla „vendégjátékára”, amely messze felülmúlta az addigi kellemetlen emlékeket. Az elbeszélő családostul, két gyerekkel megy el az előadásra Reflexióban kezdettől fogva jelen van a kételkedés: helyes- e elvinni őket, nem kellene- e távozni? Az előadásra késő este kerül sor. Cipolla éjszakai ember, mágiája csak ekkor érvényesülhet valóságosan és jelképesen. Cipolla valóban keményen dolgozik, teljes energiaösszpontosítással, de munkájának lényege a másik ember akaratának megtörése, s ezután valamilyen megszégyenítő helyzetbe hozása. Tevékenysége közben hazafias szólamokat hangoztat, s ezekbe fasisztoid eszméket fűz bele. Cipolla ördögi megjelenésű, a fizikai torzsága belső torzsággal párosul, uralkodni akar az embereken. Cipolla szerint van szabadság, van akarat, de nincs szabad akarat Még

asz elbeszélő is a hatása alá kerül, de az elbeszélésen érződik az ellenszenv. A bűvész fő áldozata Mario, (ő az egyszerű ember, akit a fasizmus eltiport), aki szintén megteszi, amit a hipnotizőr parancsol. Őt a legtitkosabb és legbensőségesebb érzéseiben támadja, viszonzatlan szerelmében csúfolja meg Cipolla, aki a lány szerepében ér és kap csókot a fiútól. Mario azonban, magához térve, lelövi a varázslót. Ez a „varázsló” valóban létezett, és ugyan úgy viselkedett, mint ahogy a regénybe van leírva. Csak a halálos befejezés költött: a valóságban Mario a csók után komikusan megszégyenülve elszalad, és másnap, mikor a teát szervírozta, rendkívül megelégedett és tárgyilagosan elismerő volt Cipolla munkája iránt. A mű tanulsága, hogy az ember szabadsága, akarata törékeny. Nem szabad olyan szituációt létrehozni, ahol az ember akarata megtörik Az emberi méltóság és szabadság az egyik legnagyobb szentség

és az embert soha semmilyen körülmények között sem lehet megalázni és nem szabad eltűrni az ehhez kapcsolódó cselekedeteket. A Mario és a varázsló látnoki írás, csak 1933 után nyeri el teljes értelmét, s a valóságban csak 1945ben hangozhat el a „felszabadító vég” kijelentése. Az elbeszélés azonban nemcsak egyetlen politikai helyzet allegóriájaként olvasandó. Éppen a teljes politikai konkrétság hiánya, a varázsló „művészi” tevékenysége mélyíti el a szimbolikus jelentéskört. A mű meglehetős egyértelműséggel konkretizálja a minden időkre érvényes igazságot. A Mario és a varázsló látnoki írás, csak 1933 után nyeri el teljes értelmét, s a valóságban csak 1945-ben hangozhat el a “felszabadító vég” kijelentése, a II. világháború végetérésére vonatkoztatva. A varázsló “művészi” tevékenysége mélyíti el a szimbolikus jelentéskört, s teszi nyilvánvalóvá, hogy embercsoportok megbolondítása

mindenkor szörnyű bűn