Egészségügy | Felsőoktatás » Dr. Major Magda - Az orvoslás gyökerei

Az orvoslás gyökerei Ismét nemzetközi tudóssal folytatjuk sorozatunkat, egyben visszatérünk a nyugati, európai orvoslás megalapozójához. Hippokratész-t (görögül Ιπποκράτης, latinul Hippocrates), (Kr.e kb 459-460 – Kre kb 370) a görög orvost gyakran úgy emlegetik, mint az epidemiológia atyját. Az igazi epidemiológia úttörői közül több híres személyiséget illetnek ezzel a jelzővel, mint azt sorozatukban is olvashatjuk, de valójában Hippokratész volt az első, aki a betegségek előfordulási gyakoriságát és a környezetnek erre való hatásait vizsgálta. Tőle származik az „endemic”, vagy magyarosan „endémia” (egy betegség, ami előfordul egy bizonyos helyen, vagy helyeken, de máshol nem) és az „epidemic”, vagy magyarosan „epidemia” (betegség, ami előfordul egy bizonyos időben, vagy időkben, de máskor nem) kifejezések megalkotása. Hippokratész életéről (Periklész kora – Klasszikus Athén) fennmaradt

feljegyzések egymásnak ellentmondó, bizonytalan állításokat tartalmaznak. Biztos adatokat életrajzírójától az ephezoszi Szóranosztól tudunk meg, aki a kószi Aszklépiadai irattárban kutatott. Tőle tudjuk, hogy Hippokratész a 80. olümpiász 1 évében (i e 460–459) született, Argianiosz hónap 27. napján, a görögországi Kósz szigetén, Hebriadasz monarchiája idején. Hippokratész életéről semmi mást nem tudunk hitelesen állítani. Némely feljegyzések szerint családja Héraklészt is ősként tisztelte. Az orvostudomány megalapítójának tartják, az ókorban egyenesen Aszklépiosztól, a gyógyítás istenétől származtatták. Valószínű, hogy a fiatal Hippokratészt apja vezette be az orvostudományba. Démokritoszhoz szoros barátság fűzte. Philon a „De providencia” című művében úgy jellemezte viszonyukat, mint: „aemulatores sapientiae inter se” („a bölcsességben vetélkedők”). Megjegyezendő, hogy Hippokratész nem

orvostudományi, hanem filozófiai problémák miatt fordult a filozófushoz. Kettejük kapcsolatát számos más feljegyzés is említi. Számos legenda fűződik nevéhez, ezekből álljanak itt a talán leghíresebbek. Egyes írások szerint egy alkalommal Hippokratész állított ki orvosi igazolást, arról, hogy Demokrítosz nem őrült. Demokritosz állandóan nevetett, ezért Hippokratészhez küldték kezelésre, aki megállapította, hogy a filózófus nem elmebeteg, hanem szeret nevetni és a „nevető filozófus” nevet adta neki. Perdikkasz macedón királyt „szerelmi betegségéből gyógyította ki Egyértelműen visszautasította Artaxerxes perzsa király udvarába szóló meghívását és ajándékait. Valószínűleg feltételezéseken alapszik az a történet, miszerint sikeresen élesztette újra Augustus unokaöccsét. Tanulmányai befejezése után több utazást tett Görögországban és más országokban. Családja a görögség északi részével

nemzedékeken át összeköttetésben maradt: a makedón udvart gyógykezelte, sőt egyik fia, Thesszalosz állítólag egy sziciliai expedícióban is részt vett az athéniek oldalán, később pedig 1 Arkhelaosz makedón király (414-399) udvari orvosa volt. Egy másik fia, Drakón egyik leszármazottja állítólag Nagy Sándor feleségének, Roxanénak volt az orvosa. Írásait a „Corpus Hippocraticum” (Hippokratészi gyűjtemény) tartalmazza, bár a gyűjtemény nem minden darabjának hitelessége igazolt. Egyik legjelentősebb munkája az „Aphoriszmoi” (Aforizmák), amelyek bölcseleti intelmek, s amelyek közül több mind a mai napig élőként fennmaradt. „Peri arkhaiész iétrikész” (A régi orvostudományról) című művét Platón is idézi, mivelhogy filozófiájának természettudományi alapokat adott. Felfogásának lényege a gondos megfigyelésen és feljegyzéseken alapuló tapasztalati tudás nagyrabecsülése és a környezet döntő

fontosságának felismerése volt. A gondos megfigyelést fölébe helyezte az elméleti spekulációknak. Ókori görög sebészek eszközei A megfigyelésekből vont le következtetéseket az egyes betegségek lefolyására és kritikus napjaira vonatkozólag. Hippokrátész előtt az ókorban is voltak pusztító járványok, melyek ellen ösztönösen védekeztek az emberek, orvosok. Az epidemiológus gondolkodás csíráját vélhetjük felfedezni, ha a már akkor is gyakorolt elkülönítésre, házak, ruhák elégetésére, sőt a betegek durva megkülönböztetésére, városokból való kiűzetésére gondolunk. Hippokrátész szerint „minden betegség természeti jelenség törvényszerű lefolyással, tehát megérthető, megmagyarázható, prognosztizálható, központjában nem a betegség, hanem a szenvedő ember áll”. „Peri aerón hüdatón topón” („A levegőről, a vizekről és a helyekről”) című művének mottója: „Mi az ember a táplálékhoz, az

italhoz és minden máshoz való viszonyában?” és az általános emberismeret föld- és néprajzi kiteljesedéséhez járul hozzá irodalmi téren és eszközökkel. Hippocrates fája Kos szigetén. Műveinek jelentős részét ennek a fának árnyékában írta a tudós orvos Kidolgozta a betegvizsgálat módszertanát. Részletesen leírta egyes betegségek (tüdőgyulladás, gyermekágyi láz, epilepszia) tüneteit. Felvilágosult látásmódját tanúsítja, hogy a „Szent Betegséget”, az epilepsziát nem holmi démonok ártó hatásának tartotta, hanem az agy egy bizonyos megbetegedésének. „Peri aerón hüdatón topón” (A levegőről, a vizekről és a helyekről) című műve az általános emberismeret föld- és néprajzi kiteljesedéséhez járul hozzá irodalmi téren és eszközökkel. Hangsúlyozta a természet gyógyító erejének szerepét. Nagy jelentőséget tulajdonított az egészség megőrzésében a helyes táplálkozásnak és a testmozgásnak.

Hippokratész minden betegségben a négy testnedv – haima (vér), kholé (sárga epe), melankholé (fekete epe), phlegma (nyálka) – aránytalan eloszlását, az éltető testnedvek hibás keveredését látta (humorálpatológia). A gyógykezelésben pedig a legfontosabbnak a szervezet ellenálló képességének növelését tartotta, ártalmatlan módszerekkel. Meggyőződése szerint az orvosi működés alapja az erkölcsi tisztaság, az orvosi etika törvényeinek megtartása. Hippokratész irodalmi alkotásait elsőként a görögül író római orvos, Galénosz magyarázta a császárkorban. A „Horkoszt” (eskü) az egykori tanítványok nyomán teszi le ma is minden újonnan végzett orvos, megfogadva az orvosi etika legmagasabb rendű formáinak betartását. A ma fiatal orvosai is ezt az esküt teszik le – szinte változatlan szöveggel – amikor orvosdoktorrá avatják őket. 2 Genetikai gondolkodása szerint a tulajdonságok öröklődését is

keveredéssel, a férfi és a női magnedv elegyedéssel magyarázta. Úgy vélte, a gyermek nemét és jellemvonásait is az szabja meg, hogy a kétféle magnedv közül melyik kerül túlsúlyba, amikor a párzás után a nedvek elegyednek. Hippokratész nemcsak az orvoslás, hanem a Pszükhé a görög mitológiában halandó lélektan területén is az úttörők között állt. Ő volt az első a királylány, aki előbb Erósz kedvese, majd görögök közül, aki a lelket nem aérnek (levegőnek) hanem mint istennő, felesége lett. pszükhének nevezte. Akárcsak ahogyan a világ Történetében az emberi lelket személyesíti meg, amely a halált is vállaló küzdelmekkel felépítéséről gondolta, a lélek harmóniáját a víz és a tűz érdemli ki, hogy a szerelemmel földöntúli keveredési arányával magyarázta. A keveredés alapján a boldogságban egyesüljön. lelki alkatok hét csoportját határozta meg. Szembefordult korábban élt orvostársainak

elméleteivel a betegségek eredetét illetően, akik fejtegetésekkel, filozófiával magyarázták azt. Szerinte a megfigyelés, a környezet hatásainak számításba vétele fontos. Ha megfontoljuk ez igen nagy előrelépés volt a természettudományos gondolkodás terén A Kósz szigeten lévő aszklepeidonban (Aszklepiosznak, a gyógyítás istenének szentelt templom) tanult és tanított a „nyugati, -európai medicina atyja, Hippokratész. A Hippokratész nevéhez fűződő irodalom körülbelül ötven műből áll, ami felöleli az orvostudomány csaknem minden ágát. Az egyik könyv cime „Az Eskü”, melyről már szóltunk Egy másik könyv „Az Aforizmák”, mely összegyűjti a neki tulajdonított aforizmákat, melyek közül kiemelünk kettőt, mely a legjellemzőbb volt szerzőjére és minden orvosnak ez kell legyen hitvallása: „Salus aegroti, suprema lex esto!” (A beteg java a legfőbb törvény!) és „Primum nil nocere!” (Csak nem ártani! ). Dr.

Major Magda és Dr Major Tamás sr Virányos Klinika 3