Gazdasági Ismeretek | Gazdaságtörténet » Gazdaságtörténet, 1999

Gazdaságtörténet I. VILÁGRENDSZER SZEMLÉLET A magyar történelem része a világtörténelemnek, hiszen a történelem totális, összefüggő nemzetközi rendszert alkot. A világrendszer különböző szintű egyenlőtlen-fejlettségű régiók, zónák (centrum, félperiféria, periféria) együttese, melyek összefüggésben, kölcsönhatásban vannak egymással. A világrendszer szemlélet alapja a világérintkezés, a centrum kibocsátó, a félperifériai közvetítő és a periféria felvevő szerepe. Ez a többirányú kapcsolat biztosítja a történelemben a mozgást, a dinamizmust (felemelkedés, lesüllyedés), a fejlődést. A világrendszer megjelenési formái: l. Világbirodalmak: a) Ókori birodalmak: ♦ Keleti-típusú birodalmak ♦ Antik-típusú birodalmak b) Középkori birodalmak. Az európai centrum formálódása: a feudális földjáradék kereskedő, banktőkévé alakulása, majd piaci tőkévé válása. 2. A világgazdaság: a) A tőkés

világgazdaság kialakulása Európa centrumában a XVI-XVII. század folyamán A szerves fejlődés folyamata. b) Az európai perifériák helye a nemzetközi munkamegosztásban. A nem szerves, követő fejlődés sajátosságai. Az ipari forradalom: komplex nemzetgazdasági, társadalmi átalakulás, egyetemes történelmi folyamat, melynek során az emberiség történetének "tradicionális korszakát felváltja a "modern" korszak. Az átalakulás egésze a MODERNIZÁCIÓ! Hullámai. szakaszai: 1. század második felétől a 19 század 80-as évekig Az Angliából elinduló folyamat átvezet a kereskedelmi kapitalizmusból az ipari világkapitalizmusba. (Kohászat, bányászat, textilipar, gépipar)· Az átalakuláshoz szükséges belső feltételek szempontjából a legjobb pozícióban NyugatEurópa, azon belül az atlanti térség, de leginkább Anglia volt.  Stabil polgári jogrend  Magántulajdon elismerése és védelme  A népesség ugrásszerű

növekedése (a lakosságot ellátni képes mezőgazdasági fejlődés)  A kereskedelemben felhalmozott belső erőforrások  Új és hatékonyabb technikák, jó piaci lehetőségek A népességnövekedés, iparosodás és a világgazdasági rendszer kialakulása egyben kihívást jelentett a késve bekapcsolódó országok számára. 1 2. Az 1880-as évektől a XX század közepéig Kulcságazatok: elektromosipar, autógyártás, olaj és vegyipar. Felemelkedő centrum országok: Németország, USA, Japán 3. A II világháborútól tartó folyamat húzó ágazatai: elektronika, légi közlekedés, űrkutatás, nukleáris energia, biotechnika, környezetvédelem, az informatika forradalma. (Esetleg ez már egy negyedik szakasz?) A világban kialakuló hármas centrum: Európa - USA - Japán. E modernizációs világfolyamat keretei között értelmezhető a magyar gazdaság és kereskedelem fejlődése. Az európai fejlődési modellbe ágyazottan vizsgálható

Magyarország helye, szerepe II. A TŐKÉS GAZDASÁG ÉS KERESKEDELEM FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON a.) Általános szintemelkedés a perifériákon a 18. század folyamán az abszolutizmus majd a felvilágosult abszolutizmus keretei között. A Habsburg birodalom munkamegosztásának kialakulása: az örökös tartományok, az ipar és a kereskedelem, míg a Magyar Királyság az élelmiszertermelés és nyersanyag-kitermelés központja. (1754 vámrendelet) A Magyar Királyság fejlődése: árutermelő gazdaság újjáéledése, a bányászat korszerűsítése, a manufaktúra alapítás kezdetei. b.) ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ A 19. század első felében a reformkor fő törekvései: A föld polgári tulajdonának megteremtése. A szabad munkaerő létrehozása. A hazai tőkés ipar és az önálló vámterület kialakítása. A hitelélet fellendítése (takarékpénztárak, bankok). A kereskedelmi tőke felhalmozása nagykereskedők (termény-nagykereskedők, kézműáru és szakosodott

textil-nagykereskedők, gyarmatárués fűszer-nagykereskedők, vasnagykereskedők) kezén, valamint a kereskedelmi tőke ipari vállalkozásokba áramlása, az ipari vállalkozások létrejötte. c.) A megkésett függő tőkés fejlődés az 1848-49-es polgári forradalom és szabadságharc után A jobbágyrendszer és a feudális kiváltságok felszámolásával alapvetően új feltételek teremtődtek a magyar polgári állam és gazdaság kialakulása számára. Ez a lehetőség Magyarország számára hamarabb és nagyobb mértékben nyílt meg, mint a többi kelet- és délkelet európai ország számára. 1867. osztrák – magyar kiegyezés 1867. évi XII tc értelmében az Osztrák-magyar Monarchia dualisztikus államforma (reál unió). Szuverenitás, a jogilag fennálló kapcsolat a Pragmatica Sanction alapszik közös ügyek: hadügy, külügy, pénzügy A közös ügyek terén közös minisztériumok, a magyar és az osztrák miniszerelnökkel együtt közös

minisztertanácsot (az uralkodónak tartozott felelősséggel) alkottak (ha az uralkodó is részt vett, akkor koronatanács). - a külügyminiszter elnökölt - a pénzügyminiszter kezében volt a költségvetés, valamint Bosznia-Hercegovina katonai és polgári közigazgatása (1878. évi okkupáció, ill 1908 évi annektálás után) - az uralkodó jogai: - elnapolhatta, feloszlathatta az országgyűlést, - kinevezhetett minisztereket, miniszterelnököket, - legfőbb hadúr (hadsereg vezénylete, hadüzenet küldés joga) 2 - főkegyúri jogok, nemesi adományozás 1868. évi XXX tc (Horvo-ban I tc) Magyarország és Horvátország egy és ugyanazon állam közösséget képeznek, de Horvátország külön politikai nemzet, belügyeire nézve saját törvényhozási és önálló kormányzati hatalom (beligazgatás, oktatás, vallás, igazságszolgáltatás). A kormány élén a bán állt (a király nevezte ki a magyar miniszterelnök előterjesztése alapján).

Magyar-horvát közös ügyek: hadügy, pénzügy, gazdasági ügyek. (közös parlament, a horvátok 29, később 40 képviselővel, a magyar kormányba bekerült egy horvát miniszter, a minisztériumokban horvát szekciók létesültek) 1850.október 1 Ausztria és Magyarország között megszüntették a vámsorompót 1867. évi XVI tc Vám- és kereskedelmi szövetség – tíz évenkénti megújítás lehetősége Valutaközösség Ausztria és Magyarország között 1878. évi XXV tc az osztrák bank átalakítása : Osztrák-Magyar Bank 1849.június 4 Karl von Geringer báró tejhatalmú császári biztos – a polgári közigazgatás élére 1849. október 20 elrendelték a földadó kataszteri elkészítését - telekkönyvi hivatalok, telkek összeírása, tiszta jövedelem kiszámítása ( a telkeket és épületeket adóztatták meg) 1850. április általános jövedelemadó bevezetése (császári pátens) 1850. november 1 Új adórendszer - pénzügyőrség

megszervezése, osztrák dohány monopólium, adó a sörre és pálinkára - Rendszeres állami bevételek kialakítása: -egyenes adók (22%) - állami vasúti jövedelmek (24%) - fogyasztási adók (16%) A kiegyezés utáni évtizedekben az állami bevételek összege 2,5 szeresére, a lakosságra nehezedő fogyasztási adó több mint 5,5 szeresére, az egyes állami monopóliumok jövedelmei 7-10 szeresükre nőttek. - Az államháztartás mégis deficites volt, ennek ellenére beruházásokat támogatott és kezdeményezett. A külföldi tőke (főleg osztrák) beáramlása (vasútépítésbe, hajózásba, bányászatba, cukoriparba) A XX. sz elejére az osztrák tőkeexportból kb 4,7 milliárd korona Magyarországra irányult Magyarországon az első nagyobb befektetések az 1848/49. évi szabadságharc leverése után indultak meg (főként hajózás, vasút, bányászat) 1850-es években megindult az osztrák vállalkozók magyarországi vasútépítési tevékenysége. (ez

összefüggésben állt a szénbányászat és az ipar területeivel is – osztrák Rothschild-ház) Cukoripar beruházásai (osztrák tőkések, 14 gyár létesült- alacsony bérek, olcsó nyersanyag) A magyarországi tőkebehozatal főbb formái:  Államkölcsön ügyletek (Rothschild-konzorcium - osztrák Rothschild-bankház - Creditanstalt, angol és francia, majd egyre inkább német nagy bankok)  Magyarországon kibocsátott záloglevelek, községi kötvények átvétele (ezek többsége (54,7%) külföldön, ezen belül ausztriában)  Jelzálogkölcsönök ( osztrák hitelintézetek által nyújtott, magyar ingatlanokra)  Külföldi tőke közreműködése a magyar vasúthálózat kiépítésében (70% külföldi kézen volt, osztrák és német pénzcsoportok)  Külföldi tőke érdekeltsége a magyar hitelintézetekben és az ipari vállalatokban (Pesti Magyar Kereskedelmi Bank - osztrák Wiener Bankverein csoportjába tartozott, 40% részesedést kapott a

magyar ügyletekből; Magyar Általános Hitelbank - osztrák Rothschildok) 3 A kiegyezés után a külföldi tőke tevékenysége még inkább megélénkült Magyarországon (tőkeexport nemzetközi fellendülése). Az európai tőkeexportáló hatalmak – kivéve Angliát (a dominiumok ill. gyarmatok felé fordult) – ezekben az években fordultak befektetéseikkel Kelet- és Dél-Kelet Európa felé (francia, német). Az 1880.-as évektől a külföldi tőke érdeklődni kezdett az ipari üzemek alapítása iránt (osztrák vállalkozók, nagybankok) - a magyar gyáripar 42%-a közvetlenül, 18%-a részben külföldi ellenőrzés alatt állt - az I. világháború előtti évekre a külföldi érdekeltség körét 36%-ra csökkentették a magyar gazdaság belső erősödése ill. a növekvő felhalmozás folytán A külföldi tőke csökkenése nem csak az ipar területére jellemző, hanem a gazdaság egészére. A nagyarányú tőkebeáramlás a XIX. sz utolsó harmadában

a belső tőkeképződést is jelentősen megerősítette, s ez a gazdaság általános fellendüléséhez vezetett. III. DEMOGRÁFIAI VÁLTOZÁSOK, AZ OKTATÁS SZEREPE Az ipari forradalom és a tőkés gazdaság kialakulásának előzményeként Nyugat-Európában a 1819.sz folyamán hatalmas népesedési folyamatok kezdődtek Az ugrásszerű növekedés okai: - az egészségügy helyzetének javulása (középkori járványok eltűnése) - élelmezési viszonyok javulása ( ez a mezőgazdasági technikák fejlődését követelte) A megnövekvő lélekszám az ipar számára munkaerőbázist is jelentett - oktatás, műveltség, szakképzett munkaerőre van igény Magyarországon: a természetes szaporodás arányának növekedése mellett megfigyelhetőek a lakosság létszámát csökkentő események is. A polgári állam keretei között sikeres kísérlet kezdődik meg a lakosság széles rétegeinek körében a műveltségi szint emelésére. 1787. évi összeírás szerint

Magyarország lakossága 9,3 millió fő volt 1850. évben 13,8 millió fő 1869. évben 15,4 millió fő 1910. –ben 20,9 millió fő A lakosság számának növekedése éppen akkor mérsékeltebb, amikor a gazdasági fejlődés a legdinamikusabb szakaszba került. Ezt az is befolyásolta, hogy a hetvenes évek elején volt az utolsó nagy „középkori” járvány (kolera), amelynek következtében min. 250 ezer ember halt meg A népesség növekedése ezért 1869 és 1880 között stagnált. Ezt követően a további befolyásoló tényező volt a nagyarányú kivándorlás (A XIX. sz utolsó évtizedeiben kb félmillió, a XX sz elején 1,5 évtized alatt 1,4 millió fő hagyta el az országot). Az 1880-as évektől az I. világháborúig eltelt időszak népesség-szaporulatának mintegy egyötödét emésztette fel a kivándorlás. A kivándorlás legnagyobb hulláma idején összesen mintegy 4-5 millió lakos hagyta el Közép-és Kelet-Európa országait, 50% Amerikába. A

halálozási arány a nyugathoz képest 23%-kal magasabb (gyermek-halandóság, elmaradottabb eü. ellátás, tömegbetegségként jelentkező tbc), a születési ráta 34% 4 A lakosság relative gyors szaporodása belső migrációhoz vezetett – 1910. körül a lakosság közel 1/3-a máshol élt és dolgozott, mint ahol született (iránya elsősorban a főváros, és néhány vidéki centrum lett) - következmény: - az ország peremvidékén népveszteség jelentkezett, a Duna-Tisza köze és Pest megye javára - a vidéki és városi lakosság számarányában eltolódás ment végbe A városi lakosság közel megkétszereződött ebben az időszakban (1913-ban a lakosság mintegy ¼-e élt városokban). A jelentősebb városokban az iparból és a közlekedésből, kereskedelemből élő népesség már meghaladta a lakosság 50%-át – modern városias külső (középületek, iskolák, kórházak, kővel vagy aszfalttal burkolt utcák, csatornahálózat, részben

vízvezeték, majd a századfordulót követően villanyvilágítás). Jelentős változások a népesség műveltségi szintjében, iskolázottságában - munkaerő minősége javult. A XVIII. sz végétől oktatási reformok a legtöbb európai országban – tömegoktatás alapjai XIX. sz-ban vezetik be a kötelező ingyenes népoktatást Erre Magyarországon az 1868. évi 38 tc révén Eötvös József minisztersége idején került sor - általános tankötelezettség 6 – 12 éves korig az elemi, 15 éves korig az ún. ismétlő iskolában - iskolák kötelező építése a községekben Az 1870. évi népszámláláskor a népesség 31%-a tudott írni és olvasni 1869-ben a működő 13,6 ezer iskolát a tankötelesek nem egészen 48%-a látogatta. 1880-ban közel 16 ezer iskola működött, ezeket a tankötelesek 77%-a látogatta, az írástudók aránya 46%-ra nőtt. A századfordulóra a tanulók létszáma meghaladta a 2,3 millió főt, a tankötelesek 82%-át. 1910-11.

89%, az iskolaköteles népesség 68%-a tudott írni és olvasni Az analfabétizmus az idősebb generációra szorul vissza, azonban a tömegoktatás színvonala nemigen tudott többet biztosítani az általános írástudatlanság felszámolásánál. A továbbtanulás csupán kevesek útja volt. 1868. oktatási törvény 59§ elrendelte, hogy minden 5 ezer lakosnál nagyobb lélekszámú helység köteles felsőbb népiskolát vagy polgári iskolát nyitni. - a középiskolai képzés ennek ellenére szűk körű maradt. A kevés , de jól felszerelt középiskolákban azonban valódi elitoktatás folyt (magas színvonalú tantervek, jól képzett tanerő). A magyar középiskolai képzés európai színvonalon állt 1910-ben a középiskolai képzettségűek 15%-a található az iparban és a mezőgazdaságban. Legnagyobb arányban a kereskedelem és hitel (25%), a közlekedés (21%), valamint a közigazgatás (18%) területén helyezkedtek el. A közel 7,8 millió kereső közül

alig több mint 320 ezer főt képviseltek. Felsőoktatásban: a magyar egyetemi hallgatók 15%-a teológus, 43%-a jogász, 12%-a mérnök. A termelési ágazatokban foglalkoztatott felsőfokú végzettségűek száma és gazdasági jelentősége elenyésző volt. IV. A MODERN BANKRENDSZER, KÖZLEKEDÉS ÉS KERESKEDELEM KIÉPÜLÉSE 5 A bankrendszer és biztosításügy születése és fejlődése Feltétele és velejáró folyamata a finanszírozásokra alkalmas modern (a beáramló külföldi tőke és a belső felhalmozások integrálására, valamint a gazdasági életbe való áramoltatásra képes) hitelrendszer kialakulása. (Magyarországon főleg a külföldi tőkék segítségével a 19 sz második felében jött létre.) A hazai bankrendszer másik fontos feladata a mezőgazdaság hitellel történő ellátása. A modern bankrendszer kiépülésével és külföldi tőkék megjelenésével Magyarország – a Monarchia egységében – bekapcsolódott az egyre inkább

kiterjedő nemzetközi gazdasági életbe. A polgári állam megerősödésének fontos mutatója továbbá a magántulajdon védelmét szolgáló biztosításügy fejlődése is. A XIX. sz második felében és a XX sz elején Mo-on a legdinamikusabb növekedés a modern hitelrendszer és az infrastruktúra kiépülése révén játszódott le, ezek az ágazatok álltak a gazdasági fejlődés élvonalában. Modern hitelrendszer kiépülésének kezdete: - Pesti Hazai Első Takarékpénztár - Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1848-ig csupán kisebb takarékpénztárakat hoztak létre, s mindössze 36 pénzintézet létesült A szabadságharc leverése után a hitelrendszer fejlődése megtorpant, ész csak az 1860-as évek elején vette kezdetét a fellendülés. 1866-ban már 80 pénzintézet működött (többnyire takarékpénztárak) 1867-1873. ugrásszerű változás, nagy fellendülés - külföldi tőke nagyarányú behatolása 1867. Magyar Általános Hitelbank (osztrák

Rothschildok, Creditanstalt, magyar nagybirtok és nagytőke képviselői) 1868. Angol-Osztrák Bank (osztrák és angol tőkések) – Bécsben 1868. Angol-Magyar Bank (osztrák, angol, magyar tőkések) 1869. Franco-Magyar Bank (frankfurti-párizsi Erlanger-bankház, bécsi Franco-Osztrák Bank) 1871. Magyar Általános Földhitel Részvénytársaság 1872. Municipális Hitelintézet Mindegyiket viszonylag magas részvénytőkével alapították, valóságos óriások voltak 8együttes tőkeerejük 1872-ben megközelítette a 280 millió koronát) 1873. május 9 Bécsi tőzsdekrach – válság – a pesti tőzsdét is magával rántotta – ingatag vállalatok, hitelintézetek sora ment tönkre, magával rántva életképes vállalatokat is (A fővárosban és vidéken 26 bank és takarékpénztár került csődbe- súlyos hitelválság lépett fel) A fokozódó bankjegykibocsátás nem segített, a következő években is folytatódott a válság (összesen 74 hitelintézet szűnt

meg, köztük az Angol-Magyar Bank és a Franco-Magyar Bank) A válság miatt a tőkebeáramlás megingott, visszavonult a magyar piacról. Az öt nagy bank közül egyedül a Magyar Általános Hitelbank (megszerezte az államkölcsön üzletek monopóliumát, ezzel a „magyar állam bankárjává” vált) vészelte át a válságot, s csak a Rothchild-csoport tudta megtartani pozícióját. 1880-as évek elejétől indult újra a bankrendszer fejlődése. 1881. Magyar Országos Bank (Union Générale-Landerbank csoport) Tőkeemelések: Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank illetve Magyar Jelzáloghitelbank Pesti Magyar Kereskedelmi Bank 1890. Magyar Ipar- és Kereskedelmi Bank alapítása (osztrák-német csoport) 6 1900-ra a bankok és takarékpénztárak száma meghaladta a 2000-et. A tőkeállomány 1873-hoz képest megötszöröződött. Magyar Jelzáloghitelbank 1881-től főként a községi kölcsönök kibocsátását monopolizálta. Magyar Kereskedelmi Bank

monopóliuma - helyérdekű vasutak finanszírozása 1890-es évek folyamán. A magyar banktevékenység jellegzetes vonása: A magyar bankrendszer erősen agrárcentrikus volt - döntő szerep a mezőgazdaság hitelellátása (a pénzintézetek kölcsönállományának általában 50-60%-át tette ki, kezdeményező szerep a gazdaságban) A modern gazdaság igényei megteremtették a biztosítási üzletágat is. Első biztosító társaságok: XIX. sz húszas-harmincas években (néhány osztrák és olasz társaság) - Osztrák Kölcsönös Tűzkárbiztosító Intézet - Trieszt Általános Biztosító Társulat - Adriai Biztosító Társulat 1857. Lévay Henrik – Első Magyar Általános Biztosító Társaság 1860-as évektől élénk alapítási tevékenység a biztosításügy terén (A század végére 17 magyar és 32 külföldi társaság) Tevékenységük: eleinte mezőgazdasághoz kapcsolódott (állat, tűz- és jégkár) XX. sz elejétől életbiztosítások

elterjedése Balesetbiztosítás (1880-ban még jelentéktelen) 1870. április Farkas Károly – Általános Munkás Betegsegélyező és Rokkantpénztár (önsegélyezés alapján, eleinte 3.000, a századforduló körül több mint 50000 tag) A munkásmozgalom fontos és állandó követelése volta a kötelező biztosítás törvényének kiharcolása. 1901. évi magyarországi munkás és szakönképzőegyletek kongresszusa – követelték a kötelező állami betegsegélyezés, baleset és aggkori biztosítás törvénybe iktatását – 1907. évi 19 tc Létrejött az Országos Munkás Betegsegélyző és Baleset Biztosító Pénztár. A modern közlekedés és hírközlés kiépülése A külső piacokra alapozott tőkés agrárfejlődés és a mezőgazdaság modernizálása megkövetelték a modern közlekedés gyors megteremtését. 1836. évi XXV tc Első intézkedés a magyarországi vasutakról – kezdetben ideiglenesnek tekintették - két kiegészítés, de lényeges

változás nem történt 1840. évi XVIII tc lehetővé tette részvénytársaságok alapítását (tisztázatlan kérdések pl: engedélyezési, felügyeleti jog gyakorlása, stb) XL. tc – új irány a meglévő 13 mellé: Bécs – Trieszt (Magyarországon keresztül) 1846. július 15 Az első gőzvontatású vaspálya átadása Pest – Vác (34 km) 1847. őszre 100 km Szolnokig A vasútvonal a részvényesek számára kezdettől veszteséges volt, állami támogatást kellett igénybe venni. Új útvonalak: Bécsújhely – Sopron (m.o-i szakasz 27 km) Pozsony – Marchegg (17 km) Bécs felé futó vasutak 1848. augusztus 20-tól 7 1848-as szabadságharcig 50 km lóvasút és 176 km gőzvasút pálya épült A szabadságharc után a birodalmi érdekeket tartva szem előtt kikerülő útvonalakat terveztek, de ez folyamatosan meghiúsult, és így Pest lett a Nagy-Magyarországot behálózó vasútvonalak fő csomópontja. Az 1850-es évek végén és a 60-as évekbe

lendületet vett a vasútépítés (osztrák tőke és a magyar nagybirtok érdekközössége is előmozdította). Bécs – Pest vasúti összeköttetésének megteremtése 1966-ig 2.160 km hosszúságú vasúthálózat (Bécs – Pest – Szeged – Temesvár : gabonatermő vidékek összekapcsolása, Bécs – Pest – Szolnok – Debrecen : állattenyésztés Tiszán túli centrumainak kapcsolata) 1867. évi XIII tc 60 millió ezüst forint vagy 150 millió forint kölcsön a közlekedési hálózat kiépítésére. Az államilag támogatott magánvasúti politika érvényesült, az 1873-ig létrejött vonalak 16%-a volt állami. (állami támogatás lényege: általában 90 évre, a befektetett tőke után, ha a jövedelem nem érte volna el, 5% kamatot biztosítottak – kamatgarancia – üzérkedési lehetőség) Az állam 1870-ben 1 millió, 1871-1873 között évi átl. 8 millió, 1874-ben 15,8 millió forintot fizetett ki kamatbiztosítás címén. 1867. Pest – Hatvan –

Salgótarján 1870. Hatvan – Miskolc 1871. Salgótarján – Losonc, és Miskolc – Bánréve ipari szempontból lényeges vonalak Az 1873. évi gazdasági válság a vasútépítkezések lendületét is megtörte, újabb nagy fellendülés csak az 1880-as évek elejétől tapasztalható – fővonalak összekötése a helyiérdekű vasúthálózattal (1900-ban 17.000 km, 1913-ban több mint 22,000 km hosszúságú vasúthálózat üzemelt) A válság következtében az állam szerepe jelentősen megnőtt. Azon magánvasutak, melyek az állami garancia több mint 50%-át igénybe vették, állami tulajdonba kerültek – az államosítási folyamat a válság során bajba jutott vasúttársaságok szanálásával kezdődött Baross Gábor minisztersége idején: – Tiszai vasút (1880), majd a vasutak egyre nagyobb része (14.000 km állami hálózat mellett 3000 km magán üzemelt a századfordulón) Hazánk vasútsűrűsége különösen fejlett volt (közép- és

kelet-európához mérve) 100 km2 –re kb. 5 km illetve 100 ezer lakosra 87 km vasút jutott, ez nagyjából megegyezett az osztrák-cseh területek szintjével, és közelített a nyugat-európai szinthez. A vasúthálózat kiépítésének egyéb gazdasági hatásai: - Megteremtette a modern gazdaság vérkeringését - Más ágakra is befolyást gyakorolt sokirányú piacteremtő hatásával - Kibővítette a munkaerő piacot (lehetővé vált a bérmunka vállalása) - Megváltoztatta a föld- és tőkepiac helyzetét - Megrendelései révén az ipar legfőbb piaca lett A vasúttal párhuzamosan megjelent a modern hajózás is (1830-as években) – gőzhajó A kiegyezés után rendkívüli ütemben kezdett fejlődni- a vízi utak fejlesztése valamint az árvízveszély állandó és kiterjedt folyamszabályozási munkákat követelt. 1878. évi berlini szerződés >> aldunai munkák megkezdése >> öt ütemben, 1896-ra lett kész Közben: Ferenc-csatorna,

Duna-szabályozás 1876. és 1879-es tiszai árvíz után: Tisza-szabályozás >> 1890-ig összesen 112 átvágás, kb 500 km-el lett rövidebb a folyó 8 1910-es évekre 3.500 km hosszú, gőzhajóval járható vízi út állt rendelkezésre, 338 gőzhajó és 1500 uszály, évente 2-3 millió utas és kb. 4 millió tonna áruszállítás 1846. Balatoni gőzhajózás megindítása - 1877-ig a „Kisfaludy” gőzössel, 1899-1913-ig plusz hat gőzhajó 1894. Magyar Királyi Folyam és Tengerhajózási Rt Tengerhajózás kiépítése a kiegyezés után: 1880-ra Fiume korszerű tengeri kikötő Tengerhajózási társaságok létesültek: - 1881. Adriai Tengerhajózási Társaság - 1892. Magyar-Horvát Tengeri Gőzhajózási Részvénytársaság - 1898. Magyar Keleti Tengerhajózási Részvénytársaság 1913-ban a magyar kereskedelmi flotta 123 állt ( 235 ezer tonna űrtartalommal) ezekben az évtizedekben épült ki az akkori értelemben vett modern úthálózat, postai

szolgálat, távirat szolgálati hálózat. 1891-ben indult meg a telefonhálózat kiépítése (egyenlőre 15 ezer km huzalhosszal, és kb. 5000 készülékkel) A dualizmus éveiben hatalmas beruházásokkal kiépült a modern infrastruktúra, és ez a gazdasági fellendülés meghatározó tényezőjévé vált. A modern kereskedelem a XIX. sz második felében jelent meg Magyarországon ♦ A belkereskedelem modernizációjának feltételei: a feudális gátló tényezők megszűnése, a tőkés viszonyok kialakulása, az infrastruktúra kiépülése. ♦ A kereskedelem feudális állapotok idején kialakult formáinak továbbélése: letelepedett kereskedelem (vegyeskereskedő, szatócs) , a házaló vándorkereskedelem (gyakran pénzkölcsönzéssel, uzsorával is foglalkozott) ♦ 1851-es császári pátens a szabad kereskedelemről. ♦ Vásárcsarnokok létrejötte: 1855. Pesti Borcsarnok, 1858. Gabonacsarnok, 1864. Pesti Áru és Értéktőzsde létrejötte (Előzményei:

Pesti Polgári Kereskedők Testülete megnyitja 1930-ban a Magyar Kereskedőség házát, benne a Kereskedői Pitvart. 1851-ben létrejövő Pesti Lloyd Társulat irányítja az 1858-ban szerveződő Gabonacsarnok működését. ) Pesten indult meg először az állandó és szakosított kereskedelmi üzlethálózat kiépülése, a nagyobb és modernebb üzletek kialakulása. 1880-1910. között – két és félszeresére emelkedett a fővárosi kereskedők száma 1876-1885. és 1906-1913 között négyszeresére nőtt az áruforgalom – ez összefüggésben állt a lakosság számának növekedésével is. A belkereskedelem modern formáinak uralkodóvá válása. • Az ipari forradalmak kibontakozása, az urbanizáció általánossá tette a letelepedett bolti kereskedelmet. Jellemző a szatócsboltok és a vegyeskereskedések szaporodása, majd a SZAKKERESKEDELEM dominanciája. Budapesten a növekvő igényeket hat új, nagy vásárcsarnok is kielégíti. A tömegtermelés és

tömegfogyasztás igényeihez igazodó új kereskedelmi formák létrejötte: 9 1911. - Párizsi Nagy Áruház (első modern áruház) 1898. - Hangya Szövetkezet 1904. - Általános Fogyasztási Szövetkezet • Kereskedelemben is jellemző a duális szerkezet: - tradicionális és modern formák egymás mellett élése nagyszámú kisméretű bolt és kisszámú nagyméretű kereskedés tartós egymás mellett élése. Az önálló kereskedők egyharmada azonban még Budapesten is kofa, piaci árus vagy házaló kereskedő volt. Kereskedelmi szakterületen nem történt lényeges változás, csak két témában: - az állat és állati eredetű termékekkel történő kereskedés visszaszorulása, - vas-, fémárukkal és háztartási eszközökkel való kereskedelem térnyerése A többség továbbra is élelmiszer, textil és ruházati cikkek eladásával foglalkozott. A fővárossal ellentétben vidéken az előrehaladás folyamata éppen csak megindult (uralkodó maradt a

házaló-kereskedelem, szatócs-kereskedelem) ♦ Kereskedelmi oktatás megszervezése: 1857. Kereskedelmi Akadémia A külkereskedelem fejlődése A magyar gazdaság növekedésében az áruforgalom oldaláról jóval nagyobb a külkereskedelem szerepe, mint a belkereskedelemé. Kelet-Európa tőkés fejlődésének egyik mozzanatát képezte a XIX. sz közepétől az ugrásszerűen emelkedő agrárexport >> M.o esetében ezek a lehetőségek 1850 után jelentősen kiszélesedtek (osztrák-cseh tartományok igényei, közös vámterület) 1876-ig a külkereskedelmi forgalom 5 x-ösére nőtt 1867. után a kivitel és behozatal új lendületet kapott – évi átlagban kb 2%-os növekedés, hatalmas búza és lisztkivitel >> 1850-1967. időszakhoz képest a háromszorosára bővült! - kivitel: nagyrészt a feldolgozatlan mezőgazdasági termények (több mint 50%), növekvő mértékben élelmiszeripari cikkek (liszt, cukor), késztermékek (37-38%) - behozatal: nagy

része késztermék, főként iparcikk (70%), nyersanyagok (21%), félgyártmányok (9%) A sajátos adottságok következtében a külkereskedelem túlnyomó része szó szerint nem volt külker. tevékenység, hiszen a Monarchia osztrák és cseh tartományaival bonyolódott 1880-as évek végéig a behozatal 80-85%-a a Monarchia örökös tartományaiból származott. Az 1890-es évek folyamán ez az arány némileg csökkent A kivitelnél nem észlelhető ilyen változás, változatlanul 70-75% irányult osztrák-cseh területekre. Az Osztrák-Magyar Monarchián kívüli kereskedelemben elsősorban Németország játszott fontos szerepet (behozatal: 1880-as évek végétől > osztrák-cseh áruk lassú visszaszorulása > német áruk 4%-ról az 1910-es évekre átlagosan 11%-ra nőtt – szén, pamut, ipari nyersanyagok, gépek kivitel: nem volt kiugró jelentőségű partner A védővámok életbe lépése és a tengerentúli gabona betörése az európai piacokra gátat

állított a hagyományos magyar agrárexportnak >> cukor (pl. Angliába 3%), iparcikkek (balkánra) részben pótolta. A századforduló előtti kereskedelmi mérleg váltakozóan alakult, nem mutatott egyértelműen passzív vagy aktív tendenciát. 10 A MEZŐGAZDASÁG TŐKÉS ÁTALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON Tőkés agrár- átalakulás a hitel ellátás javulásával felgyorsul. (Gépesítés, belterjes művelés, istállózó állattenyésztés, vetésforgó, stb.) Az ipari forradalom hatására, valamint az egyre bővülő agrárpiac szívó hatása nyomán a XIX. sz a mezőgazdaság tőkés fejlődésének fontos szakaszává vált. 1853. évi úrbéri pátens – az abszolutizmus birtokpolitikája, a forradalom intézkedéseit érvényben hagyta, a megváltásra vonatkozó rendelkezéseket átvette, rendezte az 1848-as márciusi törvények által nem érintett legelők, erdők és nádasok birtoklását, intézkedett azok elkülönítéséről, rendelkezett az

irányföldekről, szőlőkről, a földesúri kárpótlásról - lényegében nem változtatott a mezőgazdaság fejlődési lehetőségein 1849. szeptember – visszaállították a szőlődézsmát A tőkés fejlődés ütemét befolyásolta: - A tőkésedés a feudális viszonyok felszámolása idején milyen színvonalat ért el - A majorsági gazdaságok aránya - A jobbágyfelszabadítás után paraszti kézen lévő földek nagysága - Parasztság differenciálása – mekkora a földnélküliek aránya Kedvező feltételek: Az ingyen robot törlése ösztönző volt a tőkésítésre, kialakulhatott a szabad bérmunkás osztály, a nincstelenül felszabadultak olcsó munkaerőt biztosítottak a majorságok számára. Nyugat-Európa agrárimportja is hozzájárult a fejlődéshez – ösztönzés Vámhatárok lebontása Ausztria és Magyarország között Vasútépítés fellendülése – mezőgazdasági centrumok bekapcsolása a gazdasági vérkeringésbe Földesurak

kárpótlása 1857. május – 17 millió forint Tőkés bérleti rendszer kialakulása Hitelviszonyok javulása – jelzálogkölcsönök (1850-1866. között 752%-kal emelkedett, 9,4 millióról 80,4 millióra) Magyar Földhitelintézet - 1863. A tőkés fejlődést gátló tényezők: tőkehiány - a forradalmi papírpénz megsemmisítése kb. 60-70 millió ft veszteséget okozott - a jobbágyság felszabadítása után megnőttek a gazdálkodás költségei - a modern adórendszer nagy összegeket vont el a birtokosoktól (1851-57 a földadó 40%-kal, 1857-67 között további 23 %-kal növekedett; a földadó ugyanezen időszakokban először közel 4 x-esére, majd 23 %-kal nőtt) Az abszolutizmus éveiben a magyar mezőgazdaság tőkés jellegűvé vált, de a tőkés gazdálkodás kezdeti, elmaradott színvonalán (kevés bérmunkást tudtak a birtokosok megfizetni, a fejlett technikai eszközöket még nem nagyon alkalmazták). A mezővárosok esetében az amerikai utas

fejlődés kezdetlegesen már megjelent. A TŐKÉS ÁTALAKULÁS MEGGYORSULÁSA ÉS KITERJEDÉSE A KIEGYEZÉS UTÁN Hitelviszonyok: 11 A mezőgazdaságban a hitelellátás, mint a tőkés fejlődés központi kérdése 1867-ig lényegében megoldatlan maradt. A kiegyezés után megszűntek az osztrák kormány m.o-i hitelrendszert korlátozó intézkedései 1871. A Magyar Földhitelintézetre kiterjesztik az osztrák bankokra érvényes jogokat Az osztrák tőke egyre nagyobb szerepet vállalt a magyar jelzálogüzletben. 1867-1895. a magyarországi jelzálogkölcsönök több, mint 8-szorosukra növekedtek, és ez a folyamat 1913-ra megkétszereződött. A jelzálogkölcsönök nagymértékben hozzájárultak a nagybirtokok technikai fejlődéséhez is. Saját pénztőke felhalmozása: A kiegyezés után a korábbi kedvező helyzethez képest is felgyorsult. - földbirtokosok bekapcsolódása különböző tőkés üzletágakba (bank, vasút) – Zichy, Lónyay, Eszterházy,

Károlyi, Andrássy családok - tőkés bérleti rendszer terjedése (bérleti díjak felhasználása modernizálásra) A mezőgazdaság tőkefelhalmozása elsősorban a tőkés termelés alapján gyorsult meg. Növekedtek a földesurak bevételei a kiegyezés után (akár 20-40 %). Kedvező értékesítési feltételek (az európai fejlődés nyomában a felvevő piac kiszélesedett). - Magyarországhoz közeli piacok is jelentősen bővültek, pl: Németország és a Monarchia Ehhez hozzájárult a szabad kereskedelem és a vasúthálózat hazai és európai kiépülése. Kiszélesedtek a Magyarországi belső piacok. Az iparban történő fellendülés hatással volt a mezőgazdaságra is, valamint a parasztság felbomlása még tovább gyorsította ezt a folyamatot (felvevő piac növekedése), de a kivándorlás és a természetbeni bérezés némileg ellensúlyozta - exportra utaltság 1870-es évek végén agrárválság ->> ez súlyosan érintette a magyar

mezőgazdaságot – gabonaválság - a modernizálás kérdése sürgető lett – gépesítés, belterjes művelés terjedése A Monarchia monopolizált piaca visszafogta ill. korlátozta a technikai fejlesztést 1860-as évektől kezdetét vette a magyar mezőgazdaság technikai átalakulása – 1870-80-as években nagyobb lendület Az ipar fejlődése nagymértékben befolyásolta a mezőgazdaságot is: - termelési eszközök, fogyasztási cikkek, főbb élelmiszeripari termékek gyártása átkerült az iparba - mezőgazdasági termelés változása – talajjavítás, növénynemesítés, fajtajavítás, stb. - állati vontatású gépek, gőzgép megjelenése A mezőgazdaság fejlődése messze elmaradt az iparhoz képest. Európa nyugati területein az agrártechnika fejlődése 3 szakaszra osztható: 1.) az ipari forradalom korszaka - XVIIIsz utolsó és XIXsz első évtizedei nyomásos gazdálkodás - kezdetleges istállózó állattenyésztés – vetett takarmányok

termesztése (lucerna, vöröshere) - burgonya és kukorica elterjedése – állatnemesítés (Angliában) – gépesítéshez kapcsolódó találmányok (lóvontatású cséplő- és vetőgép, egysoros lókapa, járgányos szecskavágó, stb.) 2.) a XIXsz középső évtizedei az első korszak vívmányainak szélesebb körű elterjedése, kibontakozása – istállótrágyázás, kapásnövények, rendszeres takarmánytermesztés ->> váltógazdálkodás (norfolki négyes vetésforgó) a fejlődés felgyorsult: - újabb géptípusok (aratógép, fűkasza, burgonya- és répaszedő, gőzeke, gőzcséplő, önetető-szecskavágó, stb.) - növénynemesítés (pl. cukorrépa), műtrágyázás 12 - állattenyésztés: modern istállózás 3.) a XXsz első évtizedei Módszeres és korszerű gazdálkodásra törekedtek, a technikai haladásra ösztönző hatású volt az agrárválság. - műtrágyázás általános alkalmazása, zöldtrágyázás, vetőmagvizsgálat,

rendszeres növényvédelem, istállózás általános elterjedése, új gépek feltalálása (négyzetbe vetőgép, tánctalpas traktor, kalapácsos daráló) - előző korszak gépeinek általános elterjedése A magyar mezőgazdaság technikai fejlődésében szembetűnő az előbbi korszak összemosódása, vívmányainak részleges és szórványos alkalmazása. • fontos tényező a gépesítés (az 1870-es évek elején még alacsony szintű, 1895-re jelentős növekedés) a Dunántúl és a Felvidék volt a legkedvezőbb helyzetben – faeke-vaseke váltás gőzeke elterjedése (1871-ben: 7 db, 1895-ben: 159 db) – gőzcséplőgépek (3,7-szeres növekedés, az első egyetlen gépesített mezőgazdasági művelet, 30 ezer db az I.vh-ig) – lóerőre készült gépek (15-szörös növekedés) – lóvontatású vetőgépek (6,6-szeres növekedés) – arató és kaszálógépek elterjedése Mindezek ellenére a gépesítés színvonala alacsony volt (Németországban kb.

kétszer ekkora) Fontos szerepe volt a fejlődésben a trágyázás meghonosításának (a szerves trágya mellett egyre nagyobb szerepet kapott a műtrágya felhasználása), valamint a talajjavításnak is (lecsapolások, öntözés, alagcsövezés). A fejlődés eredményei: • nőtt a művelés alá vont területek nagysága • változás a művelési ágak arányában - 1873-1913 között a szántóföld területe 3,2 millió hektárral nőtt – terméketlen területek csökkenése (1/3 rész), legelő és rét feltörés • szántóföldi termelésben nagy arányú volt a termésmennyiség növekedése (18711880 és 1900-1910 a búza termés mennyisége 2,5-szeresére, a kukorica több mint 2-szeresére, a rozs, árpa, zab mennyisége 55-80%-kal nőtt) • rendkívül nagy növekedés a takarmánynövényeknél (burgonya 3,7-szeres, cukorrépa 6-szoros, takarmányrépa 7,6-szeres, vetett takarmányoknál 5-szörös) • nőtt a vetésterület (több mint 30 %-kal) ->

változás a vetésterület struktúrájában (a búza, kukorica és burgonya valamelyest növekedett, a gabonaneműek aránya visszaesett, jelentősen nőtt a répafélék és vetett takarmányok részesedése) • termésátlagok növekedése (1871-1880 és 1901-1910 között a búzánál 66%-os, a kukorica 60%-os, a rozs 71%-os, a zab 79%-os növekedést produkált, különösen nagy a burgonya és a takarmányrépa növekedése) – az átlagtermelés növekedése viszonylag alacsony technikai fejlettség mellett ment végbe • a leggyorsabb és nagyarányú fejlődés a XIX.sz utolsó évtizedeiben volt leginkább jellemző A folyamatok eredményeként az 1880-1890-es években Magyarország és a nyugat-európai országok mezőgazdasági fejlettsége közötti különbség a századforduló utáni időszakban fokozódott. Hasonló tendencia figyelhető meg Kelet-és Délkelet-Európa más elmaradottabb országaiban is. 13 A mezőgazdaságból származó bevétel tekintélyes

része az állattenyésztésből származott (a nemzeti jövedelem 40%-át tette ki). 1895. az állatállomány értéke mintegy 770 millió forint (szarvasmarha 53%, ló 28%, sertés 13%) Növekedés 1870-1911. között következett be (sertés 74%, szarvasmarha 34%-os, lóállomány 5%, a juhállomány csökkent 46%-kal). Jelentős fejlődés a minőségben, fajtajelleg változások. Tej és tejtermékek termelésének növekedése. 1880-as évektől modern, belterjes istállózó állattenyésztés fejlesztése – nagybirtokon modern tenyészetek – az állam jelentős szerepet vállalt (nemesített állatok külföldről történő beszerzése, elosztása, szállítási kedvezmények, kamatmentes hitelek, állategészségügy támogatása). Az állattenyésztés fejlettsége az ország egyes részei között eltérő képet mutatott – az országos átlagnál fejlettebb a Dunántúl (44%-kal), valamint Sopron és Vas megye (75%-kal). Az állattenyésztés alapvetően a paraszti

birtokon nyugodott. A mezőgazdaság egészét tekintve figyelemre méltó fejlődést mutatott, termelése több volt mint az iparé, együttes termelésüket nézve a mezőgazdaság 70%-ot tett ki, bár fejlődési üteme messze elmaradt az iparé mögött. A GYÁRIPAR KIALAKULÁSA A modern agrárátalakulás, a bankrendszer, az infrastruktúra kiépülése és az iskolázottabb lakosság megteremtették az előfeltételeit a gépi nagyipar kiépülésének. 1848-49. évi szabadságharc előtt a modern ipari fejlődésnek csupán a kezdeteit figyelhetjük meg (mindössze 9 gőzgép) – kezdetben néhány pesti gépműhely, szórványosan vidéki textilüzemek, malom- és cukoripar, vashámor 1850-1851. - a vasútépítkezések megindulása (osztrák tőkével) következtében megkezdődött a gépi nagyipar térhódítása Magyarországon. - cukoripar kiépülése, szénbányászat, vasipar Növekedett a vasszükséglet -- > hazai vállalkozók által ipari üzemek

létesítése 1852. Rimamurányi Vasmű (három kisebb társaság egyesüléséből jött létre) – fejlett technika: fafűtés helyett szénfűtés, gőzerő használata A magyar nyersvastermelés 1865-ben megközelítette az 1 millió mázsát. ♦ Élelmiszeripar kiemelkedő szerepe (a magyar malomipar túlszárnyalta az osztrák malomipar fejlődését, hosszú ideig első helyen állt) Kereskedőtőkések befektetései – liszt exportba – malomipar fejlesztése, malomalapítások – dohány-, fa és bőripar, szeszipar, sörgyártás 1867-ig Pesten 14 „nagyberendezésű” malmot alapítottak, vidéken is egyre több exportra is dolgozó malom 1860-as években jöttek létre Pesten és Budán a nagy részvénytársasági malmok, pl. Pannónia és Concordia. 1852-1863-ig a malomiparban alkalmazott gőzgépek teljesítménye 13-szorosára emelkedett. Szeszipar – 1865-ig földesúri jog volt, de létrejöttek tőkés üzemek is (kivitelre is termeltek). A szeszgyárakat

főleg magyarországi kereskedőtőkések alapították, fejlődési ütemük meghaladta az osztrák gyárakét. 14 Sörgyártás – Haggenmacher (svájci) és Dreher (osztrák), mellettük magyar tőkések Gépgyártás – fejlődése (bizonyos fokig) a mezőgazdaság tőkés fejlődéséhez, valamint a vasútépítéshez kapcsolódott, főleg a fontosabb gépműhelyek emelkedtek ki. A gépipar elmaradt a malomipar és a bányászati-kohászati ágak mögött, az osztrák tulajdonú cégek kivételével a magyarországi nehézipari üzemek főleg vasöntéssel és az öntvények durvább megmunkálásával foglalkoztak. Ganz-gyár - vasúti kerekek, malomberendezések gyártása (Ganz Ábrahám – 1844-ben önálló vasöntő műhely – ágyúgolyók, malomhengerek, vasúti kerekek gyártása, magyar szabadalom alapján) Röck-, Vidacs-, Schlick és Oetl-gyár – különféle mezőgazdasági munkaeszközök, gépek gyártása A kiegyezés előtti években a gépek

szórványos megjelenése volt leginkább jellemző (mindössze 480 gép – ebből 308 az élelmezési iparban, 83 a vas- és fémiparban, 17 a gépiparban, 29 a faiparban található). Szinte teljesen hiányzik a gépi textilipar – a gyorsan fejlődő cseh és osztrák textilipar a közös vámterületen visszaszorította a magyar fejlődést, ami a következő 50 évben még jobban érződött. (a meglévő gyárak is tönkrementek – 1852-ben Magyarországon csak 4 gőzgép, 1863ban 6 db -- > az örökös tartományokban ugyanakkor 180-ról 487-re emelkedett számuk) A megmaradt főleg kékfestő és színnyomó üzemekben működött a meglévő kevés gép: Goldberger-gyár, Spitzer Gerson kartonnyomó gyára, Fellmayer Antal (szegedi) és Fellmayer István (székesfehérvári) gyára A kiegyezés utáni időszakban az ugrásszerű fellendülés az iparra is hatással volt. 1867. után alapítási láz - részvénytársasági formában – a gyáripar fejlődése

összekapcsolódott a részvényüggyel – „gründolási-láz” 1867-1873. között mintegy 170 ipari részvénytársaság alakult – kb70 millió forint alaptőkével - az új vállalatok 1/3-a a malomiparba alakult Ebben az időszakban már figyelemre méltó a gőzgép térhódítása – az 1863. és 1884 évi összeírás közti években a gépek teljesítménye 8-szorosára nőtt – megoszlásuk továbbra is aránytalan Az élelmezési ipar és cukoripar területén szinte teljesen a gépi termelés vált a jellemzővé. 1868. évi 8 tc Törvényesítették a céhrendszer megszűnését Vas- és fémipar: - a gépek teljesítőképessége mintegy 6-szorosára növekedett - faszéntüzelés helyett koksztüzelés, a régi vízikerekeket leszerelték - Bessemer (1868) és Martin-eljárás (1873) A változások ellenére a nehézipari ágak nem váltak exportképessé, továbbra is szűk volt a termelőképességük. Az ipar nagyobb része továbbra is kisipari és kézműves

jellegű maradt, a kisárutermelés volt túlsúlyban. Az 1873. évi válság: Az ipari fellendülés folyamatát az 1873-ban kirobbanó és az évtized végéig elhúzódó válság akasztotta meg – a megtorpanást főként közvetett hatások idézték elő – bankrendszer megrázkódtatása, vasútépítés és építkezések leállítása, külföldi tőke átmeneti visszavonulása - a hazai vasgyárakban nagy eladhatatlan készletek halmozódtak fel - a vasérc és nyersvas termelés hosszú évekre lehanyatlott (1873-1879. között 5,4-ről 4,1 millió mázsára illetve 1,6-ról 1,2 millió mázsára csökkent) - széntermelés visszaesése - gépipar – hosszan elhúzódó válság, leginkább a vasútépítéshez kapcsolódó területeket érintette - építőanyagipar – építkezések tartós szünetelése, téglagyárak és építőtársaságok megszűnése 15 - élelmezési ipar válsága – malombukások, üzemkorlátozások – 1874-re a malomipar válsága

véget ért cukoripar – túltermelési válság 1872-től – az árak visszaestek, több kisebb gyár tönkrement szesz- és söripar – hosszabb idejű válság, üzemek megszűnése Állami ipartámogatás, az ipari forradalom kibontakozása - 1873-1879. között hanyatlás és stagnálás - 1880-a évektől az ipar technikai forradalma – állami ipartámogatás megindulása (a direkt beavatkozás sajátos kelet- és dél-kelet európai jelenség - - > ipartámogatási törvények) 1881. Első iparfejlesztési törvény - önálló vámvédelem hiányában alkalmazott pótmegállapodás 1881. évi 44 tc Első iparfejlesztési törvény - adómentesség (15 évre) bizonyos gyáraknak legújabb technika, új termékek, cikkek – továbbá az újonnan felszerelt gyáraknak meghatározott iparágakban – élelmezési ipar, mezőgazdasági gépgyárak, textilgyárak Az adómentességnek volt némi élénkítő hatása – új gyárak a fővárosban és környékén, régi

gyárakat bővítettek ill. korszerűsítettek (1882-1888 között 236 új és 187 régi gyár igényelte a kedvezményeket) 1890. évi 13 tc Második ipartámogató törvény – kedvezmények körét szélesítették, nagyobb közszállítások biztosítása – kamatmentes kölcsönök nyújtása (összesen kb. 3 millió korona) – szubvenciók rendszere (befektetések 10-30%-a) 1891-1899. között 360 gyárat alapítottak, és 213 fennálló üzemet kibővítettek 1899. évi törvény Harmadik ipartámogatási törvény – az állami ipartámogatás nagy korszakát nyitotta meg – 1899-1906. között 9 millió korona állami szubvenciót folyósítottak – 198 új gyárból 45 textil, 34 vegyi, 37 vas- és gépipari volt. 1907. évi tc Szélesebb lehetőségek – kedvezményezhető volt minden iparcikk gyártása, amelyeket az országban addig még nem állítottak elő, vagy keveset gyártottak – lehetővé tette a 15 év további 15 évvel történő meghosszabbítását

(„közgazdasági érdekből”) – a kereskedelmi miniszter nemcsak állami segélyeket, hanem részvényeket is jegyezhetett üzemekben A támogatások legnagyobb részét a textilipar (57%), a vas- és gépipar (12%), a ruházati ipar (7,6%), és a vegyipar (5,9%) kapta. Az állam ipartámogató tevékenységének hatásai: - magán források megnyitása - külföldi tőkére gyakorolt hatás (osztrák befektetők – a textilipar 90%-a) – állami szubvenciók, adómentesség, tarifa kedvezmények Külföldi tőke befektetések  bányatársaságok kiépülése 1880-as évek eleje - Észak-magyarországi Egyesített Kőszénbánya Rt. – hat kisebb bányatársaság egyesítése – az ország második legnagyobb termelője Szénbányászat: Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. (osztrák-német tőke és magyar ipari tőke – széntermelés 28%-a 1899-ben) , Ajkai Bányavidék, Magyar Általános Kőszénbánya Rt., Osztrák-Magyar Államvasúttársaság, Első

Dunagőzhajózási Társaság - a nyolc legnagyobb gyár a széntermelés 83,4%-át tartotta a kezében – nőtt a széntermelés (1880-1900. évi 18 millió mázsáról 65 millió mázsára, 1913-ra 102 millió) – szénbehozatal kétszeresére növekedett (bányászat technikai fejlődése ellenére még nem volt elterjedt a villamos energia használata) Nyersvastermelés: 1881-ben fontos fúziós folyamat ment végbe - Rimamurányi Vasmű, Salgótarjáni Vasfinomító – a két gyár fúziója eredményeként jelentős fejlődés (RimamuránySalgótarján Vasmű Rt) További fontosabb gyárak: Osztrák-Magyar Államvasúttársaság, Kaláni Bánya és Kohó Rt, Államkincstár Vasművek 16 - - - a vasércbányászat, nyersvas- és acéltermelés gyorsan fejlődött (1883-tól 1900-ig a 3-szorosára növekedett) – a század elején lelassult a fejlődés, de az acélgyártást tovább fejlesztették (háborús készülődés) Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt -

1990-es években átszervezés – Ózdon központosították az acéltermelést (Martin-kemencék építése), Salgótartjánban vasáru előállítás Államkincstár Vasművek - Diósgyőri Gyár – haditermelés, síngyártás Közlekedési eszközök – gyors fejlődés 1873. első gőzmozdony előállítása – a következő 20 évben 500 db, 1893-1896 között további 500 db – Ganz-gyár mellet 1898-ra még 5 nagy gépgyár foglalkozott vagongyártással Hajógyártás fellendülése – Első Dunagőzhajózási Társaság Óbudai Hajógyára, Danubius-, Nicholson-, Röck-gyár Gépgyártás - kétharmad része közlekedési eszközök gyártása, továbbá mezőgazdasági gépek és élelmiszeripari (malomipar) gépek gyártása 1900. Hofherr és Schrantz gyár – az ország legnagyobb mezőgazdasági gépgyára 1912. Kühne Gépgyár – első traktor MÁVAG (mozdony- és cséplőgépgyártás fejlesztése) – Ganz és Társa Vasöntöde Rt (vagon- és hengerszék

gyártás, robbanómotor, stb., hajógyártás – Danubius Hajógyárral fúzió) – Győri Vagongyár (autógyártás) – Láng Gépgyár ( gőzturbina előállítása) 1884. Weiss Manfréd Művek - eleinte konzervgyár, később tölténytárak, töltényhüvelyek, töltények (1893) gyártása – a XX.sz elejére Magyarország legnagyobb hadiüzeme Villamossági ipar – 1890-es években indult meg a fellendülés (izzólámpa, elektromos kábelek, villamosenergia-termelés) – elektrotechnikai cikkek gyártása A villamosipar fejlődését kiváló magyar szakemberek felfedezései is elősegítették. • Ganz Villamossági Gyár (villamosvasutak Olaszországban, elektromos áramtelepek berendezése Konstantinápolyban, villamos motorok gyártása) • Egyesült Villamossági és Izzólámpagyár Rt. – villanylámpa gyártás (leginkább exportra) Vegyipar – petróleumfinomítók fejlődése – műtrágya gyártás (Hungária Műtrágya-, Kénsav- és Vegyipari Rt.) -

gyógyszervegyészet (Chinoin) – erdélyi földgáz kiaknázásának kezdete Élelmiszeripar – a XIX.sz utolsó évtizedeiben változatlanul az élvonalban állt – felülmúlta ausztriai versenytársát Malomipar – őrlési forgalom rendszere: vámmentes import olcsó külföldi búzából (román) – fontos technikai újítások: javított szerkezetű önműködő osztályzókészülék, Ganz-féle hengerszék  teljesítőképesség nőtt Vidéki malomipar fejlődése a századforduló után – a liszttermelés 50%-kal nőtt. Budapesti nagymalmok termelése a századfordulótól az I. vh-ig stagnált (1900-ban megszűnt a balkáni búza vámmentes behozatala, az őrlési forgalom) Cukoripar – az alkalmazott erőgépek teljesítménye 1880-1900 között a nyolcszorosára nőtt -> a termelés 5-szörösére növekedett – új gyárak alakultak – a gyors fejlődést a külső piacok bővülése tette lehetővé (a hazai cukorfogyasztás alacsony volt) Söripar –

Gyors technikai fejlődés a századvégen – a magyar söriparban meghaladta a német és osztrák gépesítés ütemét 17 A gyáripar XIX.sz végi fejlődése ellenére fennmaradt az ipar egyoldalúsága – hiányzik a könnyűipar – textilgyártás elmaradott (gyapjúszövet-termelés, pamutszövet-termelés) – a bőr- és papíripar az 1880-1890-es években kezdett gépi nagyiparrá alakulni, de továbbra is elmaradott 1900-s évek elejétől – fordulat a textilipar fejlődésében (az ipartámogatás következtében magas és biztos profit  magyar és külföldi befektetések Magyar Textilipari Rt. Rózsahegyi fonó- és szövőgyára (a Monarchia egyik legnagyobb és legmodernebb textilüzeme), Goldberger-gyár A gyorsütemű fejlődés ellenére a textilgyártás a hazai szükségletek 30%-át tudta kielégíteni (1913) – hiány a kész textiláruk és a finomabb minőségű cikkek terén Gyors fejlődés volt tapasztalható a könnyűipar más ágainál is.

Papírtermelés – félkész termékek előállítása, a termelés megháromszorozódott Bőrgyártás – a századforduló körül kezdett gépi nagyiparrá alakulni – a hazai fogyasztás 40%-át fedezte Az ipar technikai szintje A magyar ipar az új angol találmányokat belga, német és osztrák közvetítéssel vette át. • gőzgép alkalmazása – 1768. Watt első működő gőzgépe, 1774 továbbfejlesztett kettős működésű változat - Corliss-gőzgépek • a viszonylag korán meginduló hazai gőzgépgyártás technikai szintje megfelelt a nemzetközi követelményeknek – 1858. Röck István gépgyárában megépült az első gőzgép – 1885. Láng-gyár gőzgépóriást épít az Erzsébet-malomnak – triplex gépek üzembe helyezése • gőzerő közlekedésben történő alkalmazása – 1873. MÁVAG első hazai gyártású gőzmozdonya (6200 lóerő), 1900.évi világkiállítás Grand Prix díját a MÁVAG 100 km/h sebességre képes mozdonya nyerte el,

világhírű volt továbbá a vasúti kerék kéregöntés • a kohászati iparban a legkorszerűbb technikát az 1870-1880-as évektől alkalmazták széleskörűen – Kerpely Antal és Borbély Lajos (1872. Salgótarján, regeneratív fűtésű izzókemence) európai hírű műszaki-iparszervezési szakemberek – 1872. Salgótarján – regeneratív fűtésű izzókemence, Bessemer-eljárás meghonosítása – 1875. Zólyom – Lauth-féle trió üzembe helyezése – 1878. Regeneratív tüzelésű, nagy termelékenységű kavaró – 1870-es évek végén indult meg a Martin-acélgyártás • európai színvonalon álltak a mezőgazdasági gépgyártás főbb termékei is 1891. szalmakazalozó, 1896-tól automatikus etetők gyártása) • malomipar nagy jelentőségű találmánya a hengerszék (Mechwart András) – gyártását a Ganz-gyár 1874-ben kezdte meg. A hengerszék későbbi továbbfejlesztése, valamint a daratisztítógép és a síkszita (Haggenmacher Károly) a

magyar malomipart és malomgyártást nemzetközileg is a technikai úttörők közé emelte. • A kohó- és gépipar területén a magyar ipar élenjáró vállalatai átvették a korszerű technikákat – a XX.sz új technikája az elektromosság ipari alkalmazása terén a magyar ipar tanúbizonyságot tesz rugalmas adaptációs készségéről – nagy jelentőségű szabadalmak, találmányok • Erősáramú villamossági ipar (1867.) – a Siemens nyilvánosság előtt ismerteti és bemutatja a dinamót az ipari alkalmazás első fázisa a világítás – a magyar ipar úttörő szerepet vállalt (1878. Szegedi árvíz idején világítás alkalmazása (Ganz-gyár) – Brenner Kávéház – Nemzeti Színház villanyvilágítása Déri Miksa, Zipernowsky Károly, Bláthy Ottó, Kandó Kálmán 18 1883. évi bécsi villamossági kiállítás – magyar áramfejlesztő gépcsoport bemutatása 1885. évi budapesti kiállítás – új magyar találmány – transzformátor

1886. a Ganz-gyár megépítette a világ első váltóáramú erőművét (Luzern – Svájc) – Rómában elkészült az első váltóáramú városi villamosközpont 1892. Tivoli – vízierőközpontra alapozva elkészült a Porta Pia-i távvezeték és világítási rendszer A magyar villamosipar szerepet játszott több villanyvilágítási rendszer kiépítésében is: Bécs, Budapest, Fiume, Temesvár valamint Európa és az Egyesült Államok illetve Ausztrália több városában. Kandó-találmány – a (többfázisú indukciós motorra alapozott) háromfázisú nagy vasúti rendszer – a Kandó-mozdony gyártását amerikai tőkével, Olaszországban kezdték meg Izzólámpagyártás – az 1880-as évek közepén indult meg – 1902-ben jelent meg az első modern fémszálas lámpa 1904. wolframlámpa magyar szabadalma – 1910 húzott wolframszál megjelenése Robbanómotor – Lenoir, Otto, Daimler – Csonka János, Bánki Donát (szelepes elrendezés, zárt

tolattyúház, karburátor) Számos nagy jelentőségű találmány ment veszendőbe, vagy került külföldre. (pl.: Kiegl József: szedőgép, Schenek István és Farkaby István: üzembiztos, korszerű akkumulátor, Pollák-Virág-féle betűíró gyorstávíró (1890), Puskás Tivadar: Telefonközpont, Schwart Dávid: kormányozható, alumínium-merevítéses léghajó – özvegye adta el a Zeppelinnek) Az iparfejlődés eredményei: Az ipari forradalom felülkerekedett Magyarországon is. A gépek elterjedése révén a nagyipar uralkodóvá vált. 1884-1898-ig a gőzgépek teljesítménye több mint négyszeresére emelkedett, minden iparágban vezető szerepet kapott a gépi termelés – az ipari bázis mégis szűk és egyoldalú 1898-1913 között a gyárak száma 2,7 ezerről 5,5 ezerre emelkedett, a nagyüzemi munkások létszáma 302 ezer főről 563 ezer főre nőtt. 1960-as évektől 1900-ig az ipari termelés növekedése átlagosan évi 6,2% Az ipari termelés közel

¾ részét a nagyipar állította elő, csupán több mint ¼ részét adta a kisipar. A NEMZETGAZDASÁG MODERNIZÁLÁSA A XIX.sz közepétől az Ivh-ig eltelt évtizedekben a magyar nemzetgazdaság gyökeresen átalakult (fejlett infrastruktúra, korszerű vasúthálózat, útrendszer, építkezések, városiasodás, modern bankés biztosítási rendszer). A növekedés üteme: Átalakultak a termelési folyamatok – átl. évi 11,2%-kal nőtt a termelés mértéke – a mezőgazdaság termelési üteme csak 2,6%  az ütemkülönbség következtében egyre inkább az ipar befolyásolta a nemzeti jövedelem emelkedését – a magyar nemzetgazdaság dinamikus szakaszában elérte az ipari forr. periódusának nyugat-európai növekedési rátáját  a magyar nemzeti jöv. az Ivh-ig több mint négyszeresére nőtt (átl évi 3,7%) A gazdaság dinamizmusa az ipari forradalom hatására bontakozott ki. A gazdaság szerkezeti változásai: 19 Az I.vh előtti évekre

jelentősen átalakult a gazdaság és a társadalom szerkezete 1869-ben a lakosság 75%-a dolgozott a mezőgazdaságban, 1900. évi népszámlálásnál ez az arány 68%-ra, 1910-re pedig 64%-ra csökkent  a korábban jelentéktelen ipari-forgalmi népesség növekedett, valamint ez a réteg a lakosság egyre fontosabb rétege lett. A kiegyezés körüli években a nemzeti jöv. 80%-át a mezőgazdaság állította elő – a századfordulóra ez 64%-ra, a világháború előtti évekre 62%-ra csökkent – az ipar részesedése 15%-ról 25%-ra, illetve 28%-ra nőtt. Külkereskedelem szerkezete valamint az arányok is változtak – modernizálás. Az ipari forradalom sajátosságai: A nyugat-európai forradalomhoz hasonló növekedési dinamizmus, a gazd. minden ágára kiterjedő modernizálás – túlsúlyra jutott a gépi nagyipar. Az ipari forr. Magyarországon 50-100 éves késéssel zajlott le Nyugat-Európához képest - sajátos folyamatok - radikális átalakulás a

gazdaságban és a társadalomban - nem idézett elő olyan változásokat, mint Nyugat-Európában – M.o továbbra is agrárország - az ipar igazodott a meghatározó agrárjelenséghez – a mezőgazdasággal összefüggő iparágak túlsúlya – korlátozta a többi iparág (pl. élelmezési ipar) fejlődését Az Osztrák-Magyar Monarchia (a sajátos magyar nemzetgazdaság beilleszkedésével) a XX.sz elejére 50 milliós piaccal rendelkező hatalmas gazdasági keret, különböző jellegű és fejlettségű területeket kapcsolt egybe – komplex gazdasági egység, sokoldalú gazdaság, az ipar minden ága kiépülhetett. Az ipari termelés volumenét tekintve Németország, Anglia és Franciaország mögött a Monarchia a 4. helyet foglalta el AZ I. VILÁGHÁBORÚ ÉS A FORRADALMAK GAZDASÁGA A világgazdasági fejlődés új korszakát az I.vh nyitotta meg illetve tette látványosan kitapinthatóvá. A háborúra a világ gazdaságilag tulajdonképpen nem volt

felkészülve (bár néhány országban már évekkel előtte történtek különböző „alapozó” intézkedések). A háborús gazdálkodás 1914 és 1918 között Az I.vh kitörésével Magyarországon véget ért az addigi gazdaságfejlődési folyamat, félbeszakadt a fejlődés üteme – a háborúra való fel nem készülés súlyos zavarokat okozott a gazdasági életben Az államhatalom egyre fokozottabban avatkozott be a gazdasági életbe – termelés, elosztás, ár, munkaerő szabályozás. 1912. évi 63 tc – a háború esetére szóló kivételes törvények 1912. évi 68 tc – rendelkezés a hadiszolgáltatásokról Ezek a törvények széles hatáskört biztosítottak a kormánynak  munkakényszer elrendelése, termelés katonai felügyelet, kötelező termelési előírások, állami árszabályozások, stb.  a további törvények alapjául is szolgáltak – a hadsereg számára dolgozó üzemeket militarizálták (1918.okt-ig 900 üzem, 450000 munkás

– alárendelve katonai fegyelmi és büntető hatalomnak – munkahelyüket nem hagyhatták el, szervezkedési jogukat elvesztették) Ipari kényszerintézkedések (állam) a fogyasztási piacok terén – malomipar, cukor- és szeszipar 1914. évi 50 tc – kötelező termelési előírásokat (haditermelés) adhatott az állam a vállalatoknak 1917.július – összes szerszámgép haditermelésre történő kihasználását írták elő 20 A Monarchia katonai megrendeléseinek kb 1/3-a jutott M.o-ra a háború előtt (1910-es évek elején évi 30 millió korona, 1913-ban 60 millió, ezt követően évi 1,4 – 2,1 milliárd korona) Az állam közvetlenül szabályozta a termelést – anyag- és energiaellátás központi szabályozása  központi gazdálkodási lista  háborús apparátusok létrehozása az anyaggazdálkodás területén  Hadirészvénytársaságok A fogyasztási iparágaknál visszaesés a termelésben  gazdasági összeomlás A

mezőgazdaságban súlyos helyzet alakult ki (munkaerőhiány, igaerő elvonása, állatállomány csökkenése, műveletlenül hagyott földek, terméshozam csökkent)  élelmiszerhiány 1915. nyara - Haditermény Rt – a mezőgazdasági termények teljes felvásárlója Növekvő bankjegykibocsátás  árak növekedése, a pénz értéke 4 év alatt a háború előtti szint 43%-ára esett vissza  infláció A MAGYAR GAZDASÁG A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT 1920 – 1944 STAGNÁLÁS, a rendszer megmerevedése. A háború utáni világgazdaságot súlyos piaci krízis nyomasztotta. Export – mezőgazdasági termékek piaca összeszűkült – tartósan benyomultak az amerikai termékek  kiélezett verseny  protekcionista vámpolitika (vámemelés, vámtarifa) a világpiaccal való szembesülés során bebizonyosodott az aránytalan gazdasági szerkezet és a viszonylagos elmaradottság – elmaradottabb termelési és termelékenységi színvonal 

versenyképtelenség, amit súlyosbítottak a protekcionista védőfalak 1921. július 15 radikálisan megnövelték a tilalmazott termékek számát (elsősorban késztermékek) – 1922-ben 20%-kal csökkent az import 1922-től Magyarországon is napirendre kerültek a vámvédelem kérdései - agrárius, nagybirtokos körök: szabad kereskedelmi, enyhén védővámos elveket képviseltek - kormányzat és ipari tőke: védővámos álláspont  később ez az irányzat győzött 1925. január 1 új vámtarifák életbe lépése – jelentősen magasabb vámok – az új vámtarifák megsokszorozódtak (összesen 2.244 tétel) Az új vámtarifákat a térség minden országában bevezették, nemcsak M.o-on  a korábbi kapcsolatok ezen országok között vagy megszakadtak, vagy nagyon alacsony szintre zuhantak. (Magyarországról fokozatosan kiszorultak az osztrák és cseh áruk, helyüket angol, francia, majd német és olasz termékek foglalták el.) Területi változások: A

XX.sz gazdasági fejlődésére nagy hatással volt az 1919-1920-ban politikai eszközökkel megváltoztatott gazdasági térszerkezet. – a területi átszabást leginkább Franciaország követelte A legnagyobb területi veszteségek kétségkívül a megszüntetett Osztrák-Magyar Monarchia szenvedte el (nem elsősorban a belső széthúzás miatt, hanem azért bomlott fel, mert a nyugati nagyhatalmak a háború után úgy gondolták, hogy érdekeiknek sokkal inkább megfelel egy kisállami szerkezetben levő térség). A 676.443 km2 területből Ausztria csupán 26,3 %-nyi területet kapott, a maradék területen jöttek létre az utódállamok: Csehszlovákia, Románia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság Magyarország elvesztette területének mintegy 70%-át, népességének közel 60%-át  az új terület 92.600 km2, a lakosság 7,6 millió fő Megváltozott gazdasági körülmények, megoldások: 21 Magyarország a bekövetkezett változás miatt merőben más

gazdasági egységgé vált, és gazdasági feltételei is átalakultak. - az ország területén megmaradt ágazatok eltérő súlya megváltoztatta a gazdaság szerkezetét - átalakultak az ipar belső arányai, az ország iparosodottabbá vált Minden átmenet nélkül erőteljesen külkereskedelemre utaltság – zárt belső kapcsolatai helyett kikerült a világpiacra (kivitel és behozatal tekintetében is szoros kapcsolat)  nagyarányú nyersanyag behozatal (ércek, fém, fa, textil- és bőripari termékek, papíráru, gépek, gépi felszerelések) A területi változások miatt több ágazat is elveszítette nyersanyag bázisát  pl. a kohászat csupán 31%-a, a vasérc 11%-a, a faiparban 16% erdőterület maradt az új ország területén – malomipar: a megmaradt 65 millió mázsa őrlőkapacitással szemben legjobb esetben is csak 20-28 millió mázsa gabonamennyiséget tudott biztosítani. Mezőgazdaság – a belső piac nem tudta befogadni a termékeket, a

kiviteli lehetőségek biztosítása nagyon fontos volt – a mezőgazdaság összes termelési értékének 27%-a került kivitelre 1920 után beruházások szükségessége – különösen fontos lett a felhalmozás és beruházás eddigi mértékének jelentősebb bővítése  ezek akadályokba ütköztek, hiszen a hagyományos külső források átmenetileg nem jöhettek szóba, pénzügyi helyzet zilált, a termelés színvonala alacsony – a mezőgazdaság bénultsága a külkereskedelmet is lehetetlenné tette – mind az ipari (1920-ban a háború előtti szint 40%, 1921-ben pedig 57%-án állt) , mind a mezőgazdasági export visszaesett (21%, illetve 41%), a nyersanyagimport 1/6-át és ¼-ét sikerült biztosítani  mindez az ipar talpraállását is lehetetlenné tette – a legsúlyosabb helyzet a volt hadiipari ágazatokban bontakozott ki A Szövetségi Tanács 1920. aug 19-i döntése ellenére a román kormány 1,5 milliárd aranykorona értékű gépet és

gépi felszerelést szerelt le és szállított ki A vagongyárak termelőképességük 30%-át, a cementipar 25%-át használta ki. – A gyáripar termelése 1920-ban a háború előtti szint 35-40, 1921-ben 51%-át érte el. Pénzromlás – 1919 nyarán a korona a háború előtti szint 15%-án, 1920 februárjában már csak az 1919 nyári szint 1/8-a. A Monarchia idején kibocsátott bankjegyek felülbélyegzésével megteremtették az önálló magyar koronát – a pénzmennyiség egy részének elvonásával fékezni próbálták a pénzromlást. Hegedűs Lóránt – 1920 decemberében vette át a pénzügyi tárcát  1921 elején a bankjegykibocsátás leállítása, mesterséges pénzszűke előidézése, költségvetési kiadások egyszeri adókivetésekkel történő fedezése  a szanálási kísérlet 1921 közepére összeomlott A vagyonosokra kivetett egyszeri adóknak csak töredéke folyt be – a kormány újra bankópréshez folyamodott – a belső

felhalmozódás korábbi forrásai eltorlaszolódtak  az infláció újabb szakasza indult el, mely felülmúlta a korábbit! Győztes országokban: hamar leküzdötték a gazdasági akadályokat, a polgári termelésre való átállás már 1921-re túltermelési válsággal járt, ez átmeneti visszaesést okozott Vesztes országokban: lassan emelkedett a termelés Az infláció A pénz értékromlása a bankok tőkeállományát és a megtakarításokat szétolvasztotta. 1921 második felétől óriási méreteket öltött a pénzromlás - 1921 nyarán 17,3 milliárd korona volt forgalomban, 1923 nyarán már 400 milliárd korona, 1924 tavaszára 2500 milliárd (ez volt az infláció csúcspontja) A deflációs pénzpolitika következményeként az 1921-ben kibocsátott bankjegyek csak 10%-a került forgalomba, ezt feloldva 1921-ben ez 65%-ra emelkedett. A vállalatok finanszírozásának fontos eszköze lett: 22 - részvénykibocsátás – a részvényláz során 500

milliárd korona értékű részvényt dobtak piacra (állami és bankhitelek ¼-e) - belső felhalmozás – a romló papírpénzt sietve gépekbe, épületekbe fektették Termelés fellendülésének különböző akadályait is sikerült elhárítani – termelési költségek leszorítása, inflációs bérek (1914 és 1924 között az árak 8000-szeres emelkedésével szemben a bérek 3500-szorosra növekedtek). Kis- és középtőke köreiben jelentős differenciálódás ment végbe – 4-5 milliárdos vagyon úszott el a kezükből (pl. takarékbetétek elértéktelenedése miatt) – tőkeátcsoportosulás: a kisipari üzemek száma 16.000-ről 24000-re emelkedett A népszövetségi kölcsön A nehéz gazdasági helyzeten az állam csak úgy tudott úrrá lenni, hogy külföldi kölcsönöket vett fel  1923. tavaszán a magyar kormány bejelentette igényét 40-50 millió aranykorona rövid lejáratú és 550-650 millió aranykorona hosszú lejáratú nyugati kölcsönre,

valamint kérte a jóvátétel biztosítására lefoglalt zálogjogok felfüggesztését. 1923. novemberében népszövetségi delegáció érkezett Magyarországra, Londonban pedig kidolgozták a kölcsön tervét – a kért összeg helyett 307 millió aranykoronát szavaztak meg 1924 nyarára kilátásba helyezték a folyósítást – márciustól előkészítő munkálatok 4.törvc - stabilizációs terv 5.törvc - Magyar Nemzeti Bank – formailag az államtól független részvénytársaság, a bankjegy kibocsátásának monopóliuma – a Bank of England 4 millió font (82 millió aranykorona) kölcsöne egészítette ki a bank arany- és devizakészletét, kötelezettségvállalás Ezzel a lépéssel sikerült az inflációt 1924 júliusában megszüntetni Magyarországon. Stabilizációs árfolyam megállapítása – 1927-ben új pénznemre történő átváltás (1 pengő = 2 aranykorona) 1924 június – a népszövetségi kölcsön folyósításának kezdete – felét

Anglia, másik felét további hat ország (elsősorban USA, Olaszország, Svájc) nyújtotta Feltételek (kedvezőtlen): - 80-88%-os kibocsátás - ennek ellenére az egész névérték utáni 7,5 %-os kamat (világpiaci kamatláb két-háromszorosa) - a felhasználás ellenőrzésére széleskörű jogkörrel felruházott népszövetségi főbiztost delegáltak A kölcsön felhasználása: - kb egynegyedét (81 millió pengő) fordították az államháztartás hiányának fedezésére - nagyobb részét a régi tartozások esedékes törlesztésére, az államapparátus fejlesztésére, építkezésekre, a szanálástól független célokra fordították A kölcsön megnyitotta a sort a nyugati hitelek egész áradata előtt. A külföld közreműködése nem zárult le, sőt utána bontakozott ki igazán. Egy évvel a stabilizáció után a bankok betétállománya a háború előtti szint csupán 15-20%-át érte el – tőkehiány, belső felhalmozás gyengesége. A

népszövetségi kölcsönt követően több hosszú lejáratú hiteltárgyalás indult meg. 1925. Rimamurányi Vasmű rekonstrukciós hitele, valamint 48 vidéki város által felvett kölcsön 1926-1929. között 38 hosszú lejáratú hitelmegállapodást kötöttek (megyék 62 milliós, vidéki városok 35 milliós kölcsönt vettek fel, a főváros 92 millió pengőt, de a legnagyobb kölcsönakciót a svéd gyufatröszt bonyolította le – 190 milliós kölcsön a földbirtokreform kártalanítási kötelezettségeinek fedezésére) 23 1924-1931. között 1,3 milliárd pengő névértékű hosszú lejáratú hitel áramlott az országba, 1,7 milliárd pedig áruhitelek (40%) és egyéb rövid- és középlejáratú hitelek (60%) formájában  1931 nyarára Magyarország hitelállománya 4,3 milliárd pengő – a felvett hosszú lejáratú kölcsönök több mint felét (kamat 7%) kamatfizetésre és törlesztésre fordították. Évi átlagban 400 millió pengőt

meghaladó hitelösszegeket vettek fel – ezzel túlszárnyalták a háború előtti mértéket (300 millió)  Magyarország a többi szomszédos ország eladósodási szintjén állt. A 1920-as évek kölcsöneinek nagy részét nem produktív beruházásokra fordították. Rövid lejáratú hitelek (a felvett összeg több mint fele) eleve nem jöhettek számításba a beruházási célokra. Hosszú lejáratú hitelek – 40 %-a tartozások, háború előtti adósságok törlesztésére fordították, 1/3-át megyék és városok kapták községfejlesztési célokra és társadalmilag hasznos építkezésekre (kórházak, utak) – nagybirtoknak juttatott 350 milliós összeget túlnyomórészt szintén nem produktív módon, hanem több mint felét fogyasztási és luxus célokra, egyharmadát nem a termelést fejlesztő építkezésekre, s csupán 10 %-át produktív beruházásokra költötték – a felvett hosszú lejáratú hitelnek a 20 %-át tették ki a termelő

beruházások, a közegészségügy, oktatásügy, stb a felvett összegek 15 %-át kapták, mintegy 25 %-át az államapparátus bővítésére, fogyasztási célokra fordították A termelést fejlesztő befektetések legnagyobb tétele az iparnak juttatott 150 milliós hitel volt  Bánhidai centrálé létrehozása, valamint a hozzá kapcsolódó program és két nagyobb ipari vállalat beruházási akciója Ilyen felhasználás mellett a hatalmas hitelösszegek, illetve törlesztésük mind súlyosabb teherré váltak, egyre nehezebben teljesíthető kötelezettséget jelentettek. Meglepő módon hasonlóan használták fel a hiteleket a szomszédos országokban is. A nemzetközi kapcsolatokat vizsgáló Angol Királyi Intézet általános érvénnyel állapította meg az 1930-as évek elején, hogy a hiteleket Európában inproduktív módon használják fel – általános jelenség. Külföldi tőkebefektetések Az inflációs periódusban csak szórványosan – a

stabilizációt követően néhány területen történtek külföldi tőkebefektetések – a piac miatt M.o-ra települő cseh és osztrák gyárak, a villamossági iparban az amerikai tőke, a bauxitiparban a német befektetések A század elején a vezető pénzintézetek részvényeinek többsége (55%) külföldi kézen volt, a változásokat követően azonban a Kereskedelmi Bank, a Leszámítoló Bank és a Pesti Hazai Első Takarékpénztár szinte teljesen magyar tőkecsoportok kezére került, a Hitelbank külföldi részvényállománya is lecsökkent  a magyar bankrendszer függetlenedik a külföldi tőkétől. A rendelkezésre álló belső és külföldi források célszerű felhasználásával a magyar gazdaság tempója jelentősen növelhető lett volna. Népesség és iskolázottság Az I.vh-t követően a népesség gyarapodása Európa szerte lelassult A demográfiai robbanás után 1920 és 1940 között a földrész lakossága csak 20%-kal növekedett. Kelet-

és Délkelet-Európai országaiban a népszaporodás meghaladta az európai átlagot, Magyarország népességének alakulása mérsékelt növekedést mutatott. A háborút követő években 30%, további években 26% körül mozgott, a világgazdasági válság nyomán a születések száma csökkent, 1931 és 1935 között 22%-ig süllyedt, 1945-ig 19-20% között stagnált. A halálozási ráta 1943-ra 14% körüli szintig mérséklődik  a születési réta 24 gyorsabban csökkent a negyedszázad adatai alapján, ezért a természetes szaporodás aránya is csökkenő tendenciát mutatott. A természetes szaporodás csökkenését némileg ellensúlyozta a kivándorlások rendkívüli visszaesése, ugyanakkor 1918 és 1924 között a szomszédos országokhoz csatolt területekről 350 ezren települtek át Magyarországra. – módosult a lakosság összetétele, áttagos élettartam jelentős emelkedése (I.vh előtt 40 év, ez a két világháború közötti időszakban

50 évre, 1941-re pedig 57 évre emelkedett) Magyarország lakossága az 1920. évi 798 millióról 1930-ra 8,69 millió, majd 1941 januárjára 9,32 millió főre (17%-kal) emelkedett Munkaerő létszám növekedése. Az ország lakosságának 90%-a élt az Alföldön (Budapest is), 25%-a a Dunántúlon, 15% az északi területeken – városiasodás – városok eltérő fejlődése. Fejlődés a lakosság iskolázottságában – igény az iskolázottabb munkaerőre – a társadalom életében nagyobb lett a hangsúly az oktatás jelentőségén – analfabétizmus visszaszorulása – minőségi változás a két világháború között nem igazán tapasztalható, csupán mennyiségi előrehaladás. A mezőgazdaság fejlődésének feltételei az ország új területén Magyarország függetlenné válása érzékenyen érintette a mezőgazdaságot, mert elvesztette korábbi vámmentes felvevő piacát. Lényeges változás a művelési-ágakban 1910. és 1920 adatai alapján: -

erdő területe 26%-ról 12%-ra, a rét 9,9%-ról 7,2%-ra, a legelő 11,7%-ról 10,9%-ra módosult, a gyümölcs és a kert arány nem változott (1,1%), a szántó 45,5%-ról 60,2%-ra, a szőlőterület 1,1%-ról 2,3%-ra nőtt Módosult a szántóterület szerkezete (előnyös változás) – megnőtt az intenzívebb kultúrák aránya, búzából egységnyi területen több termett, főleg a zab és a rozs rovására változott a vetésterület. Állatállomány csökkenése. Az ország területének változása módosította a birtokmegoszlást, nőtt a nagybirtok súlya  földreformok XXXVI/1920. december 7 - törvény a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésről (11 fejezetből állt) – végrehajtási utasítását 1921. júniusában adták ki (260 §) Nagyatádi-féle földreform – lényeges változást nem hozott a magyar birtokviszonyokban, az ország területének mindössze 8 5-a került felosztásra, tehát megmaradt a nagybirtok súlya A

földszerkezet változatlansága mellett kedvezőtlenné váltak a mezőgazdasági termékek értékesítési viszonyai – a mezőgazdaság fejlődése az 1920-as években lelassult. A mezőgazdasági termelés fejlődése az 1920-as években Bizonyos fokú emelkedés megfigyelhető, de a háború előtti szint elérése nem következett be. Kedvező változás az ugar vonatkozásában – 1920-1921-ben a szántó 14,2 %-a, 1922-1924-ben ez 7,6%-ra csökkent. A szántóföldi termelés értéke 1923-24-ben az 1913. évihez viszonyítva csak a 69%-át érte el Az állattenyésztésben az elmaradás 1911-hez képest – szarvasmarhánál 12%, a lóállománynál 5%, a sertésnél 26%, a juhnál 28%-os. Jelentős fejlődés az 1920-as évek második felében állapítható meg – gyáripar fejlődése  mezőgazdasági termények piaca bővült. Javult a helyzet a hitelviszonyok és az értékesítés terén – jelzálogkölcsönök  bizonyos fokú technikai fejlesztés

(gépesítés, műtrágya használat)  némileg emelkedtek a termésátlagok és a terméseredmények (az I.vh előtti szintet azonban csak a búza és a kukorica haladta túl valamelyest, a többi termék el sem érte azt). Mocsaras területek lecsapolása 25 Az állattenyésztésben kedvezőtlenebb a helyzet, az 1920-as évek első feléhez képest némi visszaesés tapasztalható. Az 1920-as évek második felében nem történt lényeges változás a vetésterület szerkezetében sem – növekedés az ugarterület rovására. Az értékesítés területén 1928 ,ásodik feléig nem mutatkoztak különösebb nehézségek (kivéve 1926.) A kivitel mennyiségének változása alapvetően nem az értékesítési viszonyok rosszabbodásának volt a következménye, hanem a terméseredmények alakulásának. Az ipar helyzete az új határok között Az ipar vált a gazdasági fejlődés mozgatójává, legfontosabb tényezőjévé. A fejlődés meghatározó eleme, hogy a

mezőgazdaság másodlagos ágazata a gazdaságnak, melynek fejlődése a piaclehetőségektől függ, de az ipar önmagában is piacteremtő tényező. A területi változások, az önálló vámterület bizonyos mértékig előnyösek voltak a gyorsabb ipari fejlődés megvalósulásához – a megmaradt területen koncentrálódott a korábbi ipari termelői kapacitások nagy része – a megmaradt terület iparosodottabb lett – az önálló vámterület lehetővé tette az addig visszafogottabb iparágak fejlődését. Szénbányászat – a bányászati kincsek nagy része a határokon kívül maradt – a meglévő kapacitást nem használta ki teljes egészében a magyar ipar, a meglévő technikai szinten több szén kibányászására lett volna lehetőség (Pécs-vidéki fekete szén, Tatabánya környéki barnaszén, Salgó- tarján körüli szénvidék) 1913-ban 7,1 millió tonna , 1921-ben 6,2 millió tonna, 1929-ben összesen 7,8 millió tonna – magas önköltség, a

termelés nem korszerűsödött, emberi munkaerő fokozottabb kihasználása, alacsony bérszínvonal, csekély mértékű gépesítés  a gazdaságos működést az árak mesterségesen magasan tartása biztosította A Magyar Általános Kőszénbánya Rt. és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt tulajdonában voltak a bányák, a termelést az osztrák tulajdonú Dunagőzhajózási Társaság ellenőrizte. Vasérctermelés, vaskohászat – a vasércbányák többsége határon kívülre került, a kohászati kapacitás nagy része viszont határon belül maradt – termelés 1913-ban 400 ezer tonna, 1929-ben ennek 64%-a – a hiányzó mennyiséget behozatalból pótolták - a magyarországinál nagyobb vasérctartalom, alacsonyabb világpiaci ár  rentábilis vas- és acélgyártás Nyersvastermelés : 1929-ben az 1913. évi termelés 193 %-át tette ki – állami diósgyőri és a Rimamurány-Salgótarján Vasmű Rt ózdi kohói Acéltermelés: az 1913. évi 443 ezer

tonnáról 1929-re 116 %-ra nőtt 1920-as években dunántúli bauxit-kutatások – Európa egyik leggazdagabb bauxit lelőhelyét tárták fel (Bakony-hegység ill. Fejér megye) – 1925 német tőke bevonásával: gánti bánya kiépítése , 1929-re évi 0,5 millió tonna timföld kitermelés (Alumíniumérc Rt) Villamosenergia termelés: – fellendülés – 1921-ben a villamosenergia-termelés 276 millió kWot tett ki – új, jelentősen olcsóbb előállítási eljárások  felgyorsították a termelést és felhasználást – 1925. után megindult az új erőművek és távvezetékek építése – 1929-ben 9 erőmű működött, a távvezetékrendszer hossza több mint 3400 km Gépipar: – sajátos fejlődés, Magyarországon nehézkesen indult meg a fejlődés főleg a tőkehiány és a szűk belső piac miatt – az iparág ragaszkodott a hagyományos, már bevált ágazataihoz, melyek a termelés felét tették ki (mezőgazdasági gépek, vagon-, híd-,

hajógyártás), az új ágazatok pedig összesen kb. az 1/5-ét (autógyártás, elektrotechnika)  a gépipar tulajdonképpen vegetált, néhány korszerű ágazat fejlődött csak ki, pl: traktorgyártás (MÁVAG, Hofherr-gyár) Autógyártás: - Magyar Vagon- és Gépgyár, Ganz-gyár, Magyar Általános Gépgyár, később a MÁVAG és a Weiss Manfréd Művek  évente 200-300 személygépkocsit gyártottak, de később teljesen leállították a termelést, mert kicsi volt fizetőképes kereslet – a teherautó-gyártás megmaradt 26 Kerékpár- és motorkerékpár-gyártás: Méray Motorkerékpárgyár (1923) – főleg külföldi alkatrészek összeszerelésével – később csepel-motorok , a Ganz-gyárban vasúti motorkocsigyártás (1925), majd 1928-tól Ganz-Jendrassik 220 lóerős Diesel-rendszerű motorvonat szabadalma Elektrotechnikai ipar: Ganz-gyár meghatározó szerepe – egyedüli ágazat, amely lépést tartott a világszínvonallal 1923. Bláthy Ottó

szabadalma az árammérő Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. 1920-tól átvette az amerikai izzólámpagyártás eredményeit és 1931-től élre tört a kriptonégők (Bródy Imre) gyártása révén 1922. az Egyesült Izzólámpagyárban megkezdődött a rádiógyártás és az elektroncsövek termelése Optikai rendszerek gyártása – Magyar Optikai Művek (1921) és a Gamma gyár A könnyű ipar és egyes ágazatai különösen gyorsan fejlődtek – leggyorsabban a textilipar növekedett. 1920-as években nagyarányú konjuktúra – 1920-1922 között 43 új gyár létesült, 14 gyár termelését bővítették – az ipari beruházások egyharmadát a textilipar kapta Papíripar: – a termelést az 1920-as években a 17 –szeresére növelte, 5 új gyárat alapítottak Az elzárkózó gazdaságpolitika következtében nőttek az árak, az árszínvonal jelentősen emelkedett, a fogyasztó mindeközben többnyire gyengébb minőségű termékekhez jutott a magyar

ipar révén, mint korábban az import esetében. Élelmiszeripar: - hagyományos vezető ágazatai válságba kerültek (malom-, cukor-, szesz- és söripar) – nyersanyagbázisuk elveszett, kapacitásuk nagy része kihasználatlan maradt Ez a gazdasági talpraállás nem jelentett maradandó sikert, mert a termelési folyamatok csupán mennyiségileg növekedtek, de az ország gazdasági struktúrája és technikai szintje az új helyzettel nem tudott lépést tartani, vagyis a talpraállás ellenére a folyamatokat súlyos ellentmondások terhelték – Magyarország nem tudta követni a világgazdaság fejlődését. A MAGYAR GAZDASÁG HELYZETE AZ 1930-AS ÉVEKBEN 1930-1938 Az 1929-1933. évi világgazdasági válság az egyes országokban különbözőképpen jelentkezett Súlyosbította a válságot, hogy összefonódott a mezőgazdasági és az ipari válság, valamint éles pénz- és hitelválság is kísérte. A válság idején tömegessé vált a munkanélküliség

(számuk 35-40 millióra emelkedett). Az 1929. októberében kirobbanó gazdasági válság súlyosan hatott a közép- és kelet-európai országok helyzetére – az évtized kedvező lehetőségeit és a talpraállás legfőbb tényezőit a válság egy csapásra megsemmisítette. A válság legsúlyosabb mértékben a mezőgazdaságot érintette – világméretű válság, a túltermelés tünetei már 1928-29-ben jelentkeztek. Az agrárválság A jelentős kiviteli felesleggel rendelkező magyar mezőgazdaságot a válság rendkívül érzékenyen érintette. Az agrárválság kibontakozására elsősorban a tengerentúli országok termelésének növekedése adja a magyarázatot. 1929. október 15 - gróf Bethlen István miniszterelnök arról beszélt, hogy gazdasági nehézségeink oka a világgazdasági válság. A magyar mezőgazdaság elmaradottságát (jellemző a szemestermelés túlsúlya) a válság teljes erővel a felszínre vetette. 27 A válságot nagyarányú

áresés követte – a növényeredetű termékek áresése 1929-1933 között 54%-os, az állatok és állati termékek árcsökkenése pedig 48%-os volt  szélesre nyílt az agrárolló A terményárak csökkenése miatt a mezőgazdaság pénzbevétele jelentősen apadt – a mezőgazdaság nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása 1933-ban az 1928 évinek csak a 4%-át érte el, összbevétele 1.507 millióról 662 millió pengőre esett vissza Export visszaesése – alapvetően négy országba irányult (Ausztria, Németország, Csehszlovákia, Olaszország), melyek a válság miatt felemelték a behozatali vámokat, csökkentették a mezőgazdasági behozatalukat – a magyar kivitelt legerősebben a csehszlovák intézkedések sújtották. A mezőgazdasági válság hozzájárult az 1931. évi pénzügyi csődhöz Belső piac: - egy részét a válság nem érintette (önellátó falusi lakosság), de a szükséges pénzeket nehezen tudták előállítani  a csökkenő

árakat növekvő mennyiséggel igyekeztek ellensúlyozni – ez tovább csökkentette az árakat – a mezőgazdaság el volt adósodva  mielőtt még túlságosan mélyre zuhantak volna az árak a kormány közbelépett Ártámogató intézkedések, vetőmag-, tenyészállat-, műtrágya, stb. akciók, hízlalási hitel, tyúkkölcsön – gabonajegy-rendszer (boletta) bevezetése (1930. nyár – 1934-ig volt érvényben) A bolettából befolyó pénz egy részét az állama kisbirtokosok behajthatatlan adóinak fedezésére fordította (bizonyos adókat elengedett), ebből 4 év alatt összesen 390 millió pengő folyt be. 1928. őszén állami kasszából premizálták az állati termékek kivitelét FUTURA Rt. – minimális áron felvásárolta az eladásra kínált terményeket – „egykéz-rendszer” Adósságokkal kapcsolatos kormányintézkedések: 1932. október – rendelet, miszerint az adósok haladékot kaptak, kamatukat maximalizálták, a 10 holdon aluli

birtokosok adósságainak egy részét az állam átvállalta. A válság idején a mezőgazdasági termelés nem nőtt (stagnált), de az össztermelés nem csökkent. Jó és rossz termések követték egymást, a magyar mezőgazdaság folytatta a külterjes termelést, nem volt rugalmas. Az ipari válság Az iparban a válság első jelei 1929-ben figyelhetők meg, elsősorban áresés formájában. A válság a gyáripar egyes ágaiban különböző időpontban és változó hevességgel tört ki. Első csoport: - termelési eszközöket gyártó iparágak (vas- és fémipar, gépgyártás, építőanyagipar, faipar) – itt volt a termelés visszaesése a legnagyobb mértékű – katasztrófálisan visszaesett a mezőgazdasági gépgyártás (Első Magyar Gazdasági Gépgyár Rt 1929-ben 1160 cséplőgépet adott el, 1932-ben mindössze 12 darabot, a Hoffherr-gyár forgalma 20 millió pengőről 2 millióra esett vissza, beszüntette működését a traktorokat, mezőgazdasági

gépeket és személyautókat gyártó Magyar Általános Gépgyár) Néhány gyár sikeres volt: - Weiss Manfréd – elekroacél-termelés, zománcedények gyártása - budapesti gépgyárakban: komplett erőművek, bányaberendezések, új rendszerű robbanómotorok, motorvonatok (Ganz-gyár), folyami hajók előállítása Nehézipar monopolizált – ez megnehezítete a válság lefolyását, azonban ezekben az ágakban tudták leginkább magasan tartani az árakat (átlagosan csak 3-4% csökkenés, egyes területeken áremelés 6%) Az árak magasan tartása erősen súlyosbította a nehézipar válságát, fokozva a termelés hanyatlását (a vasérctermelés 80, a nyersvas termelés 90%-kal csökkent) Második csoport: - élelmiszeripar és néhány fogyasztási cikkeket gyártó iparág – termelés csökkenése 23% - a cukorka-, kakaó-csokoládégyártás erősen visszaesett – a budapesti malmok termelése az 1929-es 3 millió mázsáról 1932-ben 1,3 millióra csökkent

(ennek ellenére a kenyérgyárak növelték termelésüket) – tejiparban a napi fogyasztás 0,37 literről 0,24 literre esett 28 Harmadik csoport: - könnyűipari ágak többsége (textil-, bőr- és papíripar) – alig érezték meg a válságot, termelésük 1930-ban kivétel nélkül meghaladta az 1929. évi szintet, 1931-32-ben 2, ill. 4%-kal csökkent, 1933-ban viszont 10%-kal múlta felül A villamosenergia termelés helyzete sajátosan alakult a válság alatt, ezekben az években épült fel a bánhidai erőmű (nagyrészt külföldi kölcsönből), Mátra-vidéki Erőmű. Fejlődött az elektromos cikkek gyártása (rádiókészülékek és tartozékaik, izzólámpagyártás), egyes gyárak tartották pozíciójukat, sőt még fejlődtek is (Orion, Egyesült Izzó Rt, Standard, Philips, Magyar Optikai Művek, Gamma Rt). Különösen azok az iparágak fejlődtek, amelyek olyan szükségleteket elégítettek ki, amiket korábban kizárólag importból fedeztek –

gumiipar, vegyipar (Chinoin, Soroksár úti olajfinomító, óbudai gázgyár, Kén utcai vegyigyár) – jelentős fejlődés a papíriparban (4 év alatt a termelés a 100-szorosára nőtt) – a legnagyobb fejlődést a textilipar produkálta, bár a belső szükségleteket nem tudta kielégíteni. Ezen iparágak helyzetét döntően befolyásolta, hogy az állam kedvezően avatkozott be, szinte teljesen kiszorították a külföldi áruk behozatalát. A gyáripar termelésének visszaesése 1932-ben érte el mélypontját, ekkor 24%-kal maradt el az 1929-es termelési színvonal mögött – a válság elhúzódása (a termelés csak 1936-ban érte el az 1929-es szintet) – a működő üzemek kapacitásuk 2/3-át használták ki  munkanélküliség, gyárak leállítása A fogyasztás visszaesése a kisipart sokkal erőteljesebben érintette – egy-egy iparágon belül elsősorban a „kicsik” szenvedtek – a vidéki iparban foglalkoztatottak helyzete rosszabb volt, mint a

városiaké Pénz- és hitelválság A válság hamarosan és elkerülhetetlenül magával rántotta a pénzpiacot és a hitelrendszert – 1931. nyarán a válság új fejezetét nyitotta meg  pénzügyi- és hitelválság ( a helyzetet nehezítette, hogy Magyarország az adós országok táborába tartozott) 1931. május 11 – a bécsi Boden Creditanstalt fizetésképtelenségével indult el Európában a válság 1931. július 13 – berlini Darmstadter und National Bank (Danatbank) összeomlása A Magyar Nemzeti Bank is kritikus helyzetbe került, a magyar kormány azonnali 40 millió pengős hitele mentette meg (1931 tavasz). A sorozatos csődök nyomán a külföldi hitelezők minden felmondható hitelt azonnal visszavontak  a Magyar Nemzeti Bank 1931.május 1 és július 13-a között 200 millió pengő értékű aranyat és devizát fizetett ki  gyorssegély, a pengő aranyfedezete 40%-ról 28%-ra csökkent  államcsőd, fizetésképtelenség  rendkívüli

intézkedések 1931. július 17 – kormányülés  rendelet (kedden, szerdán, csütörtökön zárva tartottak a bankok, semmiféle kifizetést nem lehetett eszközölni, bankkivétek korlátozása (a betéttulajdonosokat átmenetileg elzárták a pénzüktől) – pengő átválthatóságának szabályozása (az állam rátette a kezét a külkereskedelemre és a pénzváltásokra, bevezette a kötött devizagazdálkodást) – az állam továbbra is eleget tett bizonyos fizetési kötelezettségeinek (népszövetségi kölcsön, trianoni békeszerződésben megállapított jóvátétel részletei) – magánszférában erőteljes korlátozások – a pengő megszűnt konvertibilis valuta lenni, a magyar pénz kikapcsolódott a nemzetközi forgalomból 29 augusztus 15. - 5 millió font összegű kölcsön aláírása (Bethlen-kormány), ezzel bizonyos fokig stabilizálták az állam pénzügyi helyzetét - gróf Bethlen István augusztus 19-én lemondott. A gazdaság

viszonyai az 1930-as évek második felében A mezőgazdaság helyzete: Egyes országok gazdasági életében csak lassú javulás következett be. A magyar mezőgazdasági termelés feltételei a piaci viszonyok javulása folytán kedvezőbbé váltak – Gömbös miniszterelnök által kötött mezőgazdasági szerződések (Olaszország, Ausztria) 1934. évi magyar-német kereskedelmi pótegyezmény  javultak az értékesítés lehetőségei A mezőgazdaság gépesítése 1934 után az előző időszakhoz képest élénkebb lett ( a vezető tőkés hatalmakhoz viszonyítva még mindig elmaradottabb), de 1934-től 1938-ig a gépesítés lényegében stagnált, a gyarapodás legfeljebb a kiesést pótolta – hasonló helyzet a mezőgazdasági technika más területein is (műtrágyázás, öntözéses gazdálkodás, vetőmag-nemesítés, stb) Alig volt változás a mezőgazdaság egyoldalú szerkezetében – gabonaneműek nagy aránya – némi növekedés a szálastakarmányok,

kapásnövények, ipari növények területében – változások a vetésszerkezetben, szaporodott a belterjes művelés. Terméseredmények: fejlődést csak néhány termék esetében sikerült elérni, illetve túlhaladni a válság előtti szintet. Előrehaladás az állattenyésztés területén az 1930-as évek második felében – 1934-től nőtt az állatállomány, 1938-ra elérte az 1929-i szintet, de nem még haladta meg. A tőke és hitelhiány nem tette lehetővé a feudális maradványoknak a munkaviszonyok területéről való visszaszorulását sem – kishaszonbérlet, részesmunkák (ez a mezőgazdasági munkások életlehetőségét is biztosította). Kirívó a földbirtok egészségtelen megoszlása – a Nagyatádi-féle földreform nagyrészt nem rendezte át a földviszonyokat. Az 1930-as években végbement fejlődés csak azt jelentette, hogy a mezőgazdaság elérte a válság előtti szintet, de több területen még azt sem. A magyar mezőgazdaság

elmaradottsága nem minden birtoktípuson jelentkezett egyforma súllyal (tőkés bérleti gazdaságok fejlettebbek) – nem tudtuk felvenni a versenyt a Nyugat-Európában jelentkező megújulással – a mezőgazdaság szerepe csökkent mind a foglalkoztatottság, mind a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás terén. Az ipar alakulása az 1930-as évek közepétől 1934-ben Magyarországon is tapasztalható volt, hogy az ipar túljutott a válság mélypontján – a fejlődéssel párhuzamosan szerkezeti átalakulás – a termelés lassan emelkedni kezdett – a hagyományos iparágakban (bányászat, kohászat, energiatermelés) vontatott az előrehaladás – a szénbányászat termelőképességét kevéssé bővítették, de ezt sem használták ki teljesen, a bányamunkák gépesítése alig haladt előre – a vaskohászat hasonló képet mutatott, gyenge lépések a modernizálás felé (Bessemer-eljárás megszüntetése, elektromos acélgyártásra történő

áttérés) – a fémkohászat fontos szerepet kapott a fejlődésben (1934. Bauxit Tröszt első 10 ezer tonna kapacitású gyára, csepelen az első aluminiumkohó építése, az első csapolás 1935-ben). Villamosenergia-termelés – fellendülés – 1929-ig M.o-on 3,5 ezer km villamos távvezetéket építettek, 1938-ra 12 ezer km-t – a villamosenergia termelés 1921-hez képest 1938-ra a 4szeresére nőtt. Gépipar – nem tudott bekapcsolódni a gépgyártás átalakulásának nemzetközi folyamatába (szűk piacok, elégtelen tőkebefektetések miatt)  stagnált (a 30-as években a MÁVAG és a győri Magyar Vagon- és Gépgyár teherautó ágazata maradt fenn, Ganz hajógyár 1933-tól megkezdte a Duna-tengerjáró motoros hajók gyártását) 30 Elektrotechnikai ipar – gyorsan kiépülő rádióipar (1930-as évek végén már 40-50 ezer db, ¾ részben exportra) Hagyományos ágazatok visszaszorulása, új és modern ágazatok előretörése  belső

átcsoportosulás. Vegyipar – itt sem sikerült az új lehetőségekhez maximálisan igazodni – a vegyészet helyzetében az olajkutatás és ásványolaj termelés (1937-re) megindulása hozott változást – néhány vegyészeti ágazat termelése ugrásszerűen megnövekedett. Nehézipar – fejlődését 1935-től döntően a fegyverkezés gyorsította meg (külföldi katonai megrendelések, olasz, kínai, portugál, dél-amerikai hadianyag szállítások) – szerkezeti átalakulások kedvező tendenciája figyelhető meg – a Weiss Manfréd Művek, Állami Vas- és Fémgyárak, Diósgyőri Lövegüzem, MÁVAG, Vadásztölténygyár áttértek a közvetlen katonai cikkek gyártására – háború ipari előkészítése segítette a vaskohászat, acélgyártás, olajiparág fejlődését – általánosságban azonban stagnálás, némi csökkenés Textilipar – leggyorsabban fejlődő iparág, második legnagyobb ipari ágazat lett – géppark nagymértékű növekedése

– a textilipar és a papíripar alkalmassá vált a belföldi igények kielégítésére Bőripar – termelése 1935-ben 26%-kal túlszárnyalta az 1929 évi szintet Élelmiszeripar – erőteljesen visszaesett, kimagasló jelentősége az ipar fejlődésében megszűnt, részaránya az ipari termelésben erősen összezsugorodott – a hagyományos élelmiszeripari ágak visszahanyatlottak, csak néhány új ágazat ért el fejlődést – a fejlődés élvonalában került a konzervipar (különösen a gyümölcs- és paradicsomkonzerv-gyártás) – az új ágak főként exportra termeltek A magyar ipar technikai fejlődést tekintve eléggé lelassult, stagnált (néhány iparág kivételével). A hazai műszaki találmányok közül több elsikkadt vagy külföldre került. A magyar gyáripar fejlődése ezekben az években hasonlóságot mutatott a fegyverkezés és hadigazdálkodás útjára lépő országok ipari fejlődésével. A termelés 1937-re 10%-kal túlhaladta az

1929-es szintet (ebben a hadiipari termelés is közrejátszott). Az 1930-as évek közepétől meginduló fellendülést szinte kettétörte az 1937. nyarán bekövetkezett esemény Egészében az ipar korszerűtlen képet mutatott, sajátos vonás a kisipar meglehetősen nagy súlya az egész ipari termelésen belül. A MAGYAR GAZDASÁG A II. VILÁGHÁBORÚ ÉVEIBEN, A PÉNZÜGY KÉRDÉSEI Darányi Kálmán miniszterelnök 1938. március 5-i beszédében (Győr) nagyarányú 1 milliárd pengős (600 millió fegyverkezésre, 400 millió út-, vasútépítés, hajózás, távközlésre) fegyverkezési terv megindítását jelentette be – új gazdasági irányvonal – fedezetet az egyszeri vagyonadó kivetése (600 millió pengő) és belső kölcsön kibocsátása (400 millió pengő) 1938. március 6 Hóman Bálint kultuszminiszter szentesi beszéde – a hitelek mellett vagyonadókat is igénybe kívántak venni (csak az 50.000 pengőn aluli vagyonok mentesültek) Háborús

konjuktúra – nehézipari ágak fejlődése, a nagy üzemek óriási megrendeléseket kaptak az államtól – 1939. májusig az állam 300 millió pengőt fizetett ki a katonai megrendelésekre – a bőr-, textil- és konzervipar is részesedett a megrendelésekből. A II.vh kirobbanásakor a magyar gazdasági élet már nagyban a fegyverkezés állapotában volt, a semlegesség ellenére megtett minden szükséges intézkedést (katonai szempontból fontos üzemek, 31 bányák élére katonai parancsnokokat állítottak, a munkásokat katonai fegyelmi szabályok és katonai bíráskodás hatáskörébe vonták, napi 10-11 órára emelték a munkaidőt). A kormány fokozta háborús előkészületeit – nyersanyagkészletek felhalmozása. A nehézipari ágak fellendülése nyomán a tömeges munkanélküliség megszűnt – az építkezések több száz embernek adtak munkát (ferihegyi repülőtér, vasútépítkezések), növekedtek a bérek, nőtt a vásárlóerő. Az ipar

termelése 1939-ben igen gyorsan fejlődött, 1938-hoz képest 20%-kal emelkedett. A hadigazdaság kiépítésének bevezető szakasza 1940 nyarán hirtelen megszakadt, ugyanis erre az időre teljesítették a fegyverkezési beruházásokat – a katonai megrendelések lecsökkentek – a gyárak munkásainak egy részét elbocsátották. Az átmeneti hanyatlást megállította a Szovjetunió ellen indított háborúhoz való csatlakozás – a hadigazdaság kiépülésének újabb szakasza – 1941 nyarától rohamosan haladt előre a magyar gazdaság átalakítása – az állam közvetlenül és erősen beavatkozott a termelésbe, legfőbb vásárlóvá vált, a termelés jelentős része állami megrendelésre folyt. Harckocsi gyártás (Csaba, Toldi, Turán) – legnagyobb vállalatok bevonásával (Weiss Manfréd Művek, győri Magyar Vagon és Gépgyár, MÁVAG) – harckocsik optikai felszerelésének gyártása (Danuvia, Magyar Optikai Művek) – 1941. után több mint 1000

harckocsi – Hoffher-gyár: 700 tüzérségi vontató – Vadásztöltény-gyár: több száz páncéltörőágyú és ködgyertyák – Gamma gyár: légvédelmi, tüzérségi és tengerészeti berendezések Óriási méretű az alapanyagok termelése - olajtermelés, bauxit termelés A könnyűipar ágazatainak nagy része is a hadseregnek szállított – a közszükségleti cikkek termelésének visszaesése 1943-1944-ben tovább fokozódott – a textilipar a háború előtti mennyiség felét sem termelte, az élelmezési cikkekből is súlyos hiányok keletkeztek. Pénzgazdálkodás – az állam beavatkozása erre a területre is kiterjedt – a vállalatalapításokat engedélyhez kötötték – a magánbankhitelt állami ellenőrzés alá helyezték – az állam a Nemzeti Bankon keresztül csak a hadi beruházásokat fedezte bankjegy kibocsátásával. Az egyre növekvő állami beruházások, vásárlások és hitelezések nagy terhet róttak az államháztartásra.

Adóprés – az állami bevételek 1938-1943 között 4-szeresre növekedtek, de még így sem tudtak lépést tartani a kiadásokkal – a deficitet formailag államkölcsön felvételével tüntették el (a magyar állam adóssága 1938-1943 között 2,2 milliárd pengőről 6,9 milliárd pengőre nőtt, 1944-ben egy év alatt 9,5 milliárd pengővel növekedett)  infláció (1941-ig viszonylag lassú volt, 1942-1943-ban meggyorsult, 1944-ben rohamossá vált) A magyar gazdaság a háború küszöbére a német gazdaságot mindjobban kiszolgálta – 1939. elején a két ország között gazdasági tárgyalások kezdődtek – memorandum Magyarország helyzetéről és szerepéről a német tervekben (a magyar nemzetgazdaságnak fokozottabban a német piac szükségletéhez kell igazodnia, a magyar ipart a német kiviteli érdekek szerint kell átalakítani, bauxit és olaj nagyobb mennyiségű kiszállítása – 1941 és 1942-ben közel 1 millió tonna bauxitot, a termelés

90%-át, 1943-44-ben 1,5 millió tonna, 1944-45-ben 2 millió tonna bauxitot követeltek a németek, az olajtermelésnek 50-60%-a ugyancsak Németországba vándorolt). 1942-re a hadiipar egyes ágai többet termeltek a német, mint a magyar hadsereg számára – több száz millió pengős megrendelések a németektől – külön bizottság a megrendelések lebonyolítására (Deutsche Industrie Comission in Ungarn) – közös repülőgép-program (előbb 1 milliárd, majd 3 milliárd pengő értékben – Weiss Manfréd Művek és győri Vagongyár: Messerschmidt típusú gépek és repülőgép motorok gyártása). Német tőke fokozódó térhódítása – újonnan létrejövő ill. kiépülő iparágak támogatása (aluminiumipar, olajipar) 1938 – 1942 között a német kézen levő vállalati részvények állománya közel 50%kal, az iparral szoros kapcsolatban levő hitelintézeteknél több mint 100%-kal emelkedett 32 A magyar mezőgazdaság a II.vh idején, a

német befolyás érvényesülése Az 1939-ben átadott gazdasági memorandum a magyar mezőgazdaság feladatait is meghatározta – Magyarország tegye intenzívvé a mezőgazdaságát, fejlessze mezőgazdasági iparát (árupiac, mezőgazdasági termék- és nyersanyagszállítás szerepe) A háború előrehaladásával Németország egyre többet követelt – 1940-től a magyar állam erőteljesebb beavatkozása a mezőgazdaságban is (értékesítés területe, terménykészletek állami elosztása). 1940. - megjelent a legfontosabb mezőgazdasági termékek zárolásáról szóló rendelkezés (kenyérgabona, hüvelyesek, kukorica, burgonya, szárított és víztelenített zöldségek, főzelékfélék) – a szovjetellenes háborúba való belépést követően a nehézségek fokozódtak – 1941-ben a zárolás további termékekre is kiterjedt (cukorrépa, dohány, ipari növények, összes gabonanövény) – elszámoltatás bevezetése a takarmánynövényekre, elrendelték

a zsírbeszolgáltatást (1941) – fejadag bevezetése (gabona, zsír)  ez még mindig nem elégítette ki a növekvő háborús szükségleteket 1942. - új beszolgáltatási rendszer (JURCSEK-FÉLE rendszer) – a szántóterület kataszteri tiszta jövedelme után vetették ki A kormányzat még ezen intézkedésekkel sem tudta megszüntetni a fokozódó ellátási nehézségeket (főleg a kisparaszti gazdaságok maradtak el az előírttól, részben mert nem volt miből, részben pedig visszatartották a termékeiket mivel a feketepiaci árak magasabbak voltak, másrészt a háborúval történő szembenállás miatt) Az állam a mezőgazdasági termelés fokozására további intézkedéseket tett - kötelezővé tette az ipari növények termesztését (1942) – szorgalmazta a cukorrépa, kender, dohány és rostlen termesztését 1943. mezőgazdasági fejlesztési törvény – 10 éves időtartammal 1 milliárd pengős beruházást vettek tervbe Leginkább az

állattenyésztést támogatták – 1938-1942 között az állatállomány 26%-kal nőtt – Ukrajna elfoglalása után el kellet volna látni a területet nemesített állatokkal és nemesített vetőmaggal – az állattenyésztés fejlesztésére (az 1943. évi költségvetés 14,6 millió pengőt irányzott elő fejlesztésre), valamint a növénynemesítésre, lecsapolásokra, vízmosások lekötésére, árkolásokra, stb. fordított kiadások jelentős mértékben megnőttek A német megszállás (1944. március 19) után az ország egész gazdasága rohamosan tönkrement A GAZDASÁG EGYÉB TERÜLETEINEK KÖRÜLMÉNYEI A tőkés fejlődés korábbi, a XIX.sz második felében és a XXsz elején lejátszódó szakaszában Magyarországon a gyors gazdasági növekedés egyik központi tényezője az infrastruktúra jelentős fejlődése, a nagyarányú építési tevékenység volt. A közlekedés Az I.vh után e területek fejlődési dinamizmusa megtört – a hagyományos

közlekedési ágazatok fejlődése és növekedése úgyszólván megállt. Vasúti közlekedés – a korábban kiépült hálózat kapacitása elegendőnek bizonyult a szállítási követelmények kielégítésére – a vasúti vonalsűrűség (európai szinten a 7. helyen állt) újabb vonalépítést alig tett szükségessé, a mozdony és vagonpark is elegendő volt – nem történt technikai korszerűsítés (a Ganz-gyár világszínvonalon álló Diesel-vonatai külföldi megrendelésre készültek), és pályafelújításra sem került sor – 1935. május Bornemissza iparügyi miniszter országgyűlési beszéde (a sínhálózat nagyrészt elavult, a síncseréket elhanyagolják, a járműállomány leromlott állapotban van). 33 A vasút technikai fejlődésének első lépése a MÁVAG 1923-ban konstruált 424-es gőzmozdonyainak üzembe állítása volt. A válság nyomán a közlekedés teljesítménye visszaesett. Szerény lépések a vasutak fejlesztésére –

Budapest-Hegyeshalom vasútvonal villamosítása, 14 Kandó-villamosmozdony üzembe helyezése, Ganz-gyár néhány modern Diesel-sínautójának üzembe állítása. A vasúti szállítással szemben támasztott háborús igények 1938. után a szállítási kapacitások növelésére vezettek. A MÁV 1941 után nagyobb szabású beruházásba kezdett – a mozdonypark gyors fejlődésnek indult (327 gőzmozdonyt és 6 villamosmozdonyt gyártottak, mintegy 200 személykocsi és 4000 tehervagon készült el) – a kapacitás bővítése ellenére sem járt lényeges technikai fejlődéssel. Magyarországon a vasútépítés megrekedése együtt járt a vasút technikai fejlődésének stagnálásával. A fejlett országokban megfigyelhető az új, modern közlekedési ágak, elsősorban az autóközlekedés térhódítása – a gépkocsiállomány növekedésében az Egyesült Államok járt az élen. Magyarországon nem figyelhető meg ugyanez a tendencia – az útépítés

viszonylag számottevően előrehaladt, de a az ország ún. motorizálási mutatója az európai átlagnak csupán töredéke – az önmagában is igen alacsony gépjármű-állomány többségét a személygépkocsik tették ki. A vízi-közlekedés – stagnált, a dunai hajópark nem bővült, csupán a Duna-tengerjáró hajók vízrebocsátása hozott előrehaladást – 1930-as évek második felében három rendszeres járat jelezte a tengeri hajózás megindulását. Polgári légi-közlekedés: kezdetleges eredmények (1920-as években évente átl. 2-4000 fő, az 1930-as években 13-20.000 fő utazott repülővel) Építkezési tevékenység Az I.világháborút megelőző szinthez képest rendkívül lecsökkent – a budapesti lakásépítés évi átlagban 16000 szoba körül mozgott – ipari építkezés és egyéb építő tevékenység alig folyt. A háborús évek (különösen 1940-1942-ig) az általános építkezési tevékenységet is jelentősen fellendítették

– kiterjedt gyár- és középítkezések. Villamosítás Az ország infrastruktúra fejlődésének talán legdinamikusabb területe. 1913 előtt 300 község volt villamosítva, 1933-ra már 999 helység és 1938-ig további 180 településre vezették be a villamos áramot. 1938-ban a községeknek és városoknak csak 36%-a volt villamosítva, azonban a lakosság 71%-a lakott ilyen településen. A háborús években a fejlődés lelassult, 1939-1944 között összesen 201 újabb községet kapcsoltak be az országos hálózatba. Kereskedelem A belkereskedelem az új helyzetben súlyos csapásokat szenvedett –számos kereskedelmi központ a határszélre került (Szeged, Miskolc, Esztergom, stb), a termény- és közvetítő kereskedelem jórészt elveszítette létalapját – kis üzletek nyitása, üzlethálózatok kibővülése, önálló kereskedők száma nőtt – a túlzottan sok kicsiny bolt azonban nemcsak a hálózat fejlődésére, de korszerűtlenségére és

túlméretezettségére is utal – fejlődött a vidéki üzlethálózat is, de megmaradt korábbi elmaradott, szakosítatlan állapotában – Budapesten a sok jelentéktelen bolt közül több korszerű, nagy üzlet emelkedett ki (Corvin Áruház 1925., Meinl-csemege boltok, Izsák-festék- és háztartásicikk üzletek) – A kereskedők közel 1/3-a azonban még mindig kofa, piaci vagy házaló kereskedő, a specializáció alacsony, a boltok fele fűszer- és vegyeskereskedés. A külkereskedelem jelentősége ugyan ugrásszerűen megnőtt, lehetőségei azonban az elmaradott, drága termelés hatására igen kedvezőtlenül alakultak – a magas ipari védővámok 34 segítségével sem sikerült agrárvám-engedményeket kicsikarni a partnerektől – Európában egyre erősödött a protekcionista vámvédelem irányzata – a magyar külkereskedelem az 1920-as évek elejének mélypontjához képest ugyan gyorsan nőtt, de ez csak a külkereskedelem valamelyes

normalizálásának folyamatát tükrözi – a külker. tevékenység csúcspontja 1929, de még mindig 15-20%-kal maradt el a háború előttitől. A következő évtizedben a külkereskedelem rendkívüli mértékben visszahanyatlott, folyó árakon az 1929. évi színvonal felére-harmadára csökkent – struktúrájában azonban nagy változás következett be. A kivitel belső arányai alig módosultak, a legfőbb tételt képező élelmiszer- és nyersanyagkiszállítás még fokozódott is. A külkereskedelem iránya is radikálisan módosult – a két világháború között a Monarchia területén újonnan létrejött országokkal lebonyolított kereskedelem 1937-re az összes külkereskedelem alig több mint ¼-ére esett. Az 1930-as években Németország és Olaszország részesedése növekedett a legjobban a magyar külkereskedelemből. A bankügy és biztosítás Az I.vh előtt különlegesen erős, fejlett bankhálózat épült ki Magyarországon, ezért a háborút

követően a hálózat tovább fejlődésére nem volt szükség (1924 végén a stabilizációval rendezett pénzpiacon 2168 pénzintézet működött). A pénzintézetek száma a következő években általában csökkent – felszámolások, összeolvadások. A számszerű csökkenés nem fejezte ki a pénzintézetek tőkeerejében és forgalmában végbement visszaesést – szembetűnő a pénzintézetek által használ idegen tőke állományának összezsugorodása – takarékbetétek, folyószámlabetétek száma csökkent. A pénzintézetek tőkeállománya és hitelezési tevékenysége az I.vh-t követő évtizedekben mindvégig elmaradt a század eleji üzleti aktivitáshoz képest. Biztosításügy – hasonló tendenciák – a háború miatti változások és az infláció a magyar biztosítási ügyet rendkívül megrázkódtatták (a biztosító társaságok háború előtti vagyonuknak csupán 12%-át tudták megmenteni) – túlméretezetté vált a

biztosítóintézeti hálózat, kiélezett verseny 1919. február - létrehozták a Biztosító Intézetek Országos Szövetségét – 1923 augusztusában külön miniszterelnöki rendelet a biztosítók állami felügyeltének kiépítésére – 1926-tól rendeleti úton engedélyezési tilalmat vezettek be 1920-as évek végén átmeneti fellendülés, ezt követően azonban ismét fellendülés. A gazdasági válság a biztosítási üzlet minden területét visszavetette, de leginkább az életbiztosításokat. 1936. Phőnix osztrák biztosító konszern bukása A pénzintézeti és biztosítási hálózat összeszűkülését tehát a tőkeállomány és hitelezési-biztosítási tevékenység még nagyobb arányú csökkenése kísérte – változás a bankrendszer és hitelezési tevékenység belső struktúrájában. Bankkonszolidáció és bankmonopólium erősödése – a vezető bankok csoportja az összes részvénytársasági bank és takarékpénztári hálózat

tőkeerejének a 72%-át uralta, a Kereskedelmi Bank és a Hitelbank az összes tőkeerő 1/3-a felett rendelkezett – bank- és ipari monopóliumok összefonódásának gyors folyamata – a nagybankok és a velük összefonódó ipari monopóliumok befolyása, és gazdaság feletti hatalma rendkívül megnőtt. A NEMZETGAZDASÁG NÖVEKEDÉSE, SZERKEZETI VÁLTOZÁSAI ÉS FEJLETTSÉGI SZINTJE 35 A gazdaság főbb ágazatai fejlődésének lelassulása, stagnálása az I. vh Előtti szinthez képest a lét világháború között a gazdasági növekedés ütemét egészében is lassúvá tette. A nemzeti jövedelem szintje 1913-hoz viszonyítva 1929-ben mindössze 10%-kal volt magasabb. A válság nyomán 1933-ban a nemzeti jövedelem az 1929. évinek 55%-ára zuhant Az 1930-as évek lassú előrehaladása, a válságból való kilábalás eredményeként a nemzeti jöv. reálértéke 1938ban mintegy 6,7%-kal volt a válság előtti szint felett – tehát a gazdaság a

válságot követő években nem tudta elérni az 1920-as évek mérsékelt szintjét. Az 1944-ben bekövetkezett pusztulás a nemzeti vagyon mintegy 40%-át semmisítette meg, ami több év nemzeti jövedelmével volt egyenlő. Magyarország a fejlődésének utolsó negyedszázados szakaszában Európa leglassabban fejlődő országai közé süllyedt. Az I.vh előtt a magyar gazdaság növekedési üteme kiemelkedőnek számított, de a háború után lemaradt – fokozódott az ország gazdasági elmaradottsága – az egy főre jutó nemzeti jövedelem 1937-38-ban 120 dollárt tett ki, ez alig volt több, mint az európai országok 200 dolláros átlagának a fele. A gazdaság szerkezete nem maradt változatlan – kevéssé változott a lakosság foglalkoztatási megoszlása, az agrárlakosság túlsúlya lényegében nem tört meg – nemzeti jövedelem termelésének megoszlása – a gazdasági változások legfőbb mozzanata az iparosodás előrehaladása volt, a nemzeti

jöv. termelésében a mezőgazdaság részesedése két évtized alatt 42%-ról 37%-ra csökkent, az iparé 30%-ról 36%-ra emelkedett – a háború éveiben az ipar már túlsúlyra jutott a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásban. 1944. őszétől Magyarország hadszíntérré vált – a gépeket elszállították, a gyárakat, műhelyeket leszerelték – deportálások, nyilas rémuralom – a régi politikai rendszer és a gazdaság összeomlott – a II.vh utolsó éveiben Magyarország a nemzeti vagyonának majdnem 40%-át veszítette el (22 milliárd pengő), ez az összeg az 1938 évi nemzeti jövedelem mintegy 5-szörösét tette ki. 36