Történelem | Felsőoktatás » A náci fajelmélet és következményei

TÖRTÉNELMI TEAHÁZ I. ELŐADÁS A náci fajelmélet és következményei I. A Mein Kampf 1. Bevezető gondolatok a műhöz A Mein Kampf-ot Hitler a landbergi börtönben írta. Ez életében kiadott egyetlen könyve. Landsbergben a könyv első kötete készült el 1925-ben jelent meg A második kötetet már szabadulása után írta (megjelenése: 1927). A Mein Kampfhoz kapcsolódik az 1928-ban megjelent Zweites Buch, mely a hitleri külpolitika alapvonásait tartalmazza. A művet megjelenésekor csekély érdeklődés kísérte, 1933 után azonban milliós példányszámban adták ki. Ajándékozták is: az új házasok pl nászajándékként vihették otthonukba. Közel 800 oldalas, rosszul szerkesztett, nehézkes stílusban megírt és unalmas könyv. A mű híven kifejezi szerzőjének emberellenességét, történetietlenségét, gyilkos szándékait. E könyvben már minden benne rejlett, amit Hitler a háborúról, az ember- és fajirtásról „elvileg” kínálni

tudott. Szellemi anyagát illetően ez a könyv egyetlen új gondolatot sem tartalmazott. Alapanyaga a kifejezetten antiszemita fajelmélet brosúrairodalmából származott, amit átszőtt az alldeutsch imperializmus szelleme, s amit itt-ott tarkítottak a Hitler által végiglapozott jelentős művekből önkényesen kiragadott mozaikszemecskék Főtémája az „egyetlen” természeti-társadalmi törvény kifejezése, illetve az egyetlennek kinevezett ellenség bemutatása, leleplezése és az olvasó felajzása ellene. 2. A fajelmélet Nem volt más, mint tudatos hazugság a politikai cél érdekében. (Hitler magánbeszélgetéseiben olykor el is ismerte, hogy bizonyos értelemben nincsenek tiszta fajok, sőt egyáltalán fajok sem Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy mindvégig „faji” politikát folytasson, és főellenségként a zsidót absztrahálja, mert ez volt az a találmány, amelyet a legalkalmasabbnak vélt arra, hogy „egyetlen” ellenségként mutassa

be. ) Az emberi világban a Mein Kampf három alapvető fajt különböztet meg: 1. a kultúrateremtő; 2. a kultúrahordozó; 3. kultúraromboló Kultúrateremtésre kizárólag az árják képesek, de azt nem részletezi, hogy mely népeket sorol az árják közé. Az árják vérükben hordozzák a kultúrateremtő-és megőrző képességet Éntudatuk kevéssé fejlett, tehát nem egoisták Erős a közösségi szellemük és készségük arra, hogy áldozatot hozzanak a közösség javára. Az árják által teremtett kultúrát néhány más faj alkalomszerűen továbbviheti, átadhatja (pl. a japán) TÖRTÉNELMI TEAHÁZ I. ELŐADÁS A kultúrarombolók a zsidók. Egy-egy megjegyzés erejéig szóba kerülnek a négerek is, rájuk azonban Hitler nem sok szót fecsérel. Forrás a szlávokról! A zsidók legfőbb jellemvonása az egoizmus. Ezért kell őket parazitáknak tekinteni, és ezért szokták őket időről-időre kiutasítani annak a népnek a köréből, amelyen

élősködnek. Hitler a Mein Kampf tekintélyes részét annak szenteli, hogy a maga módján bemutassa a zsidók tengernyi vétkét, amit az uralkodásra hivatott árja fajjal szemben elkövettek. A fajok megkülönböztetése Hitler számára kiindulópont volt ahhoz, hogy az emberiség történetét úgy tüntesse fel, mint a fajok egymás közötti harcát a létért. A küzdelem kimenetelét a fajok hierarchiája és belső tisztasága dönti el. Hitler azt állítja, hogy a zsidó népet eredetileg nagyon tehetségesnek tartotta. Véleménye a bécsi kaftános-pajeszes zsidók látványa alapján változott meg Ezek elborzasztották, és még jobban meggyötörte az a gondolat, hogy e szörnyek keresztény szőke lányokat birtokolhatnak. Hitler a bécsi antiszemitizmus befogadására lelkileg alighanem azáltal vált alkalmassá, hogy csalódásait a művészeti pályát illetően, létbizonytalanságáért, ami gyötörte, vélhető kudarcaiért, amelyeket valamilyen formában

a nőkkel kapcsolatban elszenvedett, mindazért a nélkülözésért és kilátástalanságért, ami osztályrészéül jutott, kereste a felelőst, az okot, a bűnbakot. Hitler számára a zsidó, mint egyetlen ellenség, vádlottak padjára ültetése azáltal is könnyebbé vált, hogy Németországban tulajdonképpen kevés zsidó élt. Számszerűen tehát csak egy igen kis réteg érdekeire támadt rá, miközben mégis megjelenítette általa a nácizmus sok millió főre rúgó ellenzékét. A németországi zsidóknak nem volt aránytalanul nagy szerepük a gazdasági életben, de meglehetősen szem előtt állt az a zsidó értelmiségi réteg, amelynek részben a liberális demokrata vagy a szociáldemokrata politizálásban, részben pedig abban a modern szellemi és művészeti életben volt nagy szerepe, amelyet a nyárspolgár annyira utált. Hitler már 1919-ben eljutott odáig, hogy elengedhetetlennek jelentse ki a zsidók „eltávolítását”. A zsidókat már

akkor „betegséghordozóknak” nyilvánította, és kijelentette, hogy a betegséget nem lehet meggyógyítani a bacilus kipusztítása nélkül. Már ebben az időben említést tett koncentrációs táborokról. A Mein Kampf lapjain összegződik mindaz, amit a zsidók vétkeként valaha is megfogalmaztak: lopás, csalás, kútmérgezés, uzsora, lánykereskedelem, prostitúció, nemi eltévelyedés, uraloméhség, erkölcsrombolás, álhumanizmus, liberalizmus, szabadkőművesség, Marx, munkásmozgalom, szociáldemokrácia, nemzetárulás. És végül a zsidó világ-összeesküvés, ami egységbe fűz minden zsidót a világ minden táján, attól az egyetlen céltól vezérelve, hogy megrontsák a többi népet és mindenekelőtt a német népet. Forrás! Végül is a zsidóellenességből államérdek lett, ami lehetővé tette a nácizmus minden ellenségének és ellenlábasának egyetlen arcban való megjelenítését. Az antiszemitizmus tárgya, az absztrakt zsidó

valamiféle hétfejű sárkánnyá vált A Mein Kampf alapján hinni lehet, hogy Hitlernek a zsidókra olyan nagy szüksége volt, mint egy falat kenyérre. Gyors kipusztításukat vagy kivándorlásukat a hatalom megszerzéséig nem kívánhatta, mert a leghatékonyabb „világnézeti” és politikai propagandafegyvertől fosztotta volna meg magát. Egyelőre az volt az érdeke, hogy minél tovább fenyegethesse és átkozhassa őket. De már a Mein Kampf idején is voltak távolabbi tervei Erre utalnak a Mein Kampf azon részei, amelyekben Hitler leírja, hogy a TÖRTÉNELMI TEAHÁZ I. ELŐADÁS zsidó méregkeverők ellen már 1914-ben pert kellett volna indítani, és könyörtelenül ki kellett volna végezni őket. Vagy egy másik helyen: a háború idején mintegy 12–15 000 zsidót mérges gázba kellett volna fojtani. Eléggé valószínű, hogy Hitlernek 1924-25-ben végleges és részletekbe menő terve a végső megoldásra nem volt, de az is bizonyosra vehető,

hogy aligha találhatott volna ki valaki olyan gyilkos eljárást, ami ellen Hitlernek elvi kifogása lehetett volna. Hitler el volt szánva arra, hogy a németek fajtisztasága érdekében a zsidókkal való keveredést még a zsidókérdés végleges rendezése előtt megakadályozza. Ezt a házasság kérdésével foglalkozva fejtette ki II. Ami a Mein Kampfból következik A Mein Kampf gyakorlati megvalósítása a náci hatalomátvétel után vált lehetségessé. 1933-39 között „szelídebb” formában, 1939-tól a koncentrációs táborokon keresztül. 1. Az 1933-1939 közötti fontosabb zsidókat sújtó rendelkezések: 1. 1935: a nürnbergi faji törvények: megszüntették a zsidók jogát a német állampolgársághoz és megtiltották a zsidók és árják közötti házasságot 2. 1938: a közhivatalok, az újságírás, a mezőgazdaság, a szórakoztató ipar, az orvosi – és a tanári pálya, a tőzsde, a jog tiltott területekké váltak a zsidók számára. A

boltosok nem szolgálták ki a zsidókat 3. 1938 november 7: Párizsban egy tizenéves menekült zsidó meggyilkolt egy náci diplomatát. A következmény a kristályéjszaka lett Legalább 7500 zsidó boltot raboltak ki, 20 000 zsidót tartóztattak le, 70-et meggyilkoltak vagy súlyosan megsebesítettek. A zsidó közösséget 1 milliárd márka kártérítésre kötelezték A náci hatalomátvételkor Németországban felállított koncentrációs táborok „csak” internálótáborok voltak, ahol a náci hatalomnak különböző okokból nem tetsző, a náci uralommal szembeszegülő személyeket gyűjtötték össze. 1938-ban a táborokban 30 000 foglyot tartottak nyilván. A háború előtti időszaknak 3 nagy tábora volt: Dachau (München közelében), Buchenwald (Weimar közelében), Sachsenhausen (Berlin közelében). 2. 1939-1945 közötti időszak Himmler 1939-ben létrehozta a Különleges Akciócsoportot (Einsatzgruppen). Négy egységét A, B, C, D betűkkel

jelölték. Ez az SS-nek különálló és hatékony haderőt biztosított. Célja: a keleten előrenyomuló hadsereg mögött a zsidók és a politikai komiszárok megsemmisítése volt 1940 júniusában használták először a „végső megoldás” (Endlösung) kifejezést. Ez a zsidó lakosság deportálását jelentette. 1941június 31-én Heydrich táviratában már a „teljes megoldás” (Gesamtlösung) fogalom is szerepelt. 1942 januárjában tartották a wansee-i konferenciát. Itt 11 millió európai zsidó megsemmisítéséről döntöttek Ekkor már folytak a chlemnói haláltábor építési munkái A végrehajtás folyamatát kis részekre osztották fel: ez biztosította, hogy az abban részt vevők ne tekinthessék át az egész folyamatot. A végrehajtók számára az áldozatok nem számítottak emberi lényeknek. 1939 után háromféle tábor létezett: 1. A koncentrációs táborok: célja nemcsak a bűnösök kivégzése volt, hanem a lassú halál elérése a

fokozott testi, lelki leépülés útján. TÖRTÉNELMI TEAHÁZ I. ELŐADÁS 2. A munkatáborok: a megszállt területek lakosságának és a szovjet hadifoglyoknak a munkáját használták Németország háborús hadipotenciáljának növelésére. 1939 szeptember 26-án pl. egész Lengyelország teljes zsidó lakosságát kényszermunkára kötelezték A munkatáboroknak két típusa létezett 1942 végén: a./ az ún SS-táborok, melyek nagyobb gettók mellett, az SS irányítása alatt működtek Itt férfiak és nők különválasztva éltek b./ az ún gyári táborok: magántulajdonú német cégek, vállalkozások irányítása és gyári őrség ellenőrzése alatt működtek. Itt a férfi és női munkaerő egy táborban lakott A munkatáborokban a munkaadó az elemi feltételeket biztosította, hogy a termelés érdekében a munkaerő életben maradjon. 3. A megsemmisítő táborok: itt a foglyok dolgoztatásának célja a „munka általi megsemmisítés” volt 1941.

október 23-án megtiltották a zsidók kivándorlását a Harmadik Birodalomból és a megszállt Európából. Innentől a fizikai és területi elszigetelés helyett a fizikai megsemmisítés lett a táborok elsődleges célja Ezután hozták létre az első megsemmisítőtáborokat. A táborok hálózata 1945-re 15 nagy központi táborból és 900 kisebb egységből állt. 1933-1940 között 100 000 zsidót öltek meg. 1941-ben az Einsatzgruppen tevékenysége miatt 1,1 millió zsidó veszítette életét 1942-ben már 2,7 millió zsidót öltek meg (Egyedül az Einsatzgruppen „A” Belorussziában 1942 január 31-ig 229 052 zsidót ölt meg.) Az első megsemmisítőtábor Chlemnóban kezdte meg működését 1941 decemberében, mikor a lodzi gettó lakosait gázosították el teherautókban 1944 nyaráig 320 000 embert gyilkoltak meg egyedül ebben a táborban. További megsemmisítőtáborokat hoztak létre 1942 tavaszán Belzec, Sobibor, Treblinka térségében az Aktion

Reinhardt keretében, mely célul tűzte ki az összes zsidó megsemmisítését a lengyel területeken. A táborokban 1,7 millió zsidót gyilkoltak meg CO-al A táborokban mindösszesen kb. 10-12 millió ember pusztult el III. A halálgyár: Auschwitz A tábor terve az SS wroclawi Főparancsnokságának Hivatalában született. A terület felülvizsgálatában részt vett a sachsenhauseni koncentrációs tábor akkori parancsnoka, Rudlf Höss 1 is. A tábor felállítására 1940 áprilisában adták ki a parancsot. A tábor parancsnoka Höss lett. Megnyitásakor a tábor hat roskatag barakképületből és egy düledező dohánygyárból állt Mintegy 40 km2 tartozott a tábor fennhatósága alá Az első foglyok (lengyelek) 1940 június 14-én indultak el Auschwitz felé. Az Auschwitzhoz vezető utat lezárt tehervagonokban kellett megtenni. A foglyok szállítás közben nem kaptak semmi élelmet, és nem biztosítottak számukra lehetőséget természetes szükségeik

végzésére. 1 1940 május 1-jén Hösst előléptették és Auschwitzba helyezték át Sachsenhausenból, ahol 1938 óta a parancsnok mellett látta el a segédtiszti teendőket. Höss katona volt az I világháborúban, majd pedig a sziléziai és schleswig-holsteini gazdaságokban dolgozott 1923-ig; ekkor részt vett egy gyilkosságban, amelyért tízévi börtönre ítélték. Öt év után kegyelmet kapott, szabadlábra helyezeték, és 1932-ben Münchenben csatlakozott a náci párthoz. 1933-ban Pomeránia egyik uradalmában egy SS-lovasszázad parancsnoka volt, és itt vonta magára egy szemle alkalmával Himmler figyelmét. Ettől kezdve biztosítva volt a jövője 1934-ben Dachauba kerül, ahol eleinte a védőőrizetesek táborában volt Blockführer, egészen addig, amíg Sachsenhausenba helyezték át. TÖRTÉNELMI TEAHÁZ I. ELŐADÁS A tehervagonokat először a birkenaui pályaudvaron nyitották ki. A vágányok innen egyenesen a II. és III krematóriumhoz

vezettek Itt az SS-ek kiválogatták a foglyokat Csomagjaik félretétele után a zsidók egyesével elhaladtak az SS-orvos előtt, aki eldöntötte, munkaképes-e vagy sem. A munkaképeseket kis csoportokban azonnal elvezették a táborba A transzportok 25-30%-a volt általában munkaképes (Johann Kremer SS-orvos: „Hajnali 3 órakor voltam először „különleges akción”. Dante pokla ehhez képest valóságos vígjáték. Nem ok nélkül nevezik Auschwitzot haláltábornak”) A foglyok kiválogatása után a gázkamrákba szánt emberekkel, akik a rakodón maradtak, közölték, hogy fürdeni mennek. A gázkamrák mennyezetén zuhanyrózsák voltak A 210 m2 alapterületű helyiségbe ütlegelések közepette kutyákkal mintegy 2000 áldozatot kergettek be. A gázkamra ajtajának bezárása után ciklont 2 szórtak a helyiségbe 15-20 perc múlva kinyitották a gázkamra ajtaját, kivették a meggyilkoltak aranyfogait, fülbevalóit, lehúzták gyűrűjüket, levágták a

hajukat, majd a krematóriumhoz szállították őket. Irataikat megsemmisítették A hajból matracot készítettek. Az aranyakat összeolvasztották és az SS Központi Egészségügyi Hivatalának küldték. A holttestek elégetése után maradt hamut vagy elásták, vagy a környező folyókba és tavakba szórták A rablott értékeket különféle intézményeknek küldték szét Az akció fedőneve: Aktion Reinhardt volt Az újonnan érkezett foglyok egy részét az SS különleges munkacsapatokba osztotta be (Sonderkommando). Feladatuk a gázkamrák kiürítése és a holttestek elégetése volt Később őket is a gázkamrába küldték, hogy ne maradjanak tanúk. Nem minden transzportot szelektáltak a pályaudvaron. Némelyiket egyenesen a táborba irányították, ahol átestek az ún „fogadás” szertartásán: a foglyokat sorba állították A táborparancsnok kijelentette, hogy nem szabad megfeledkezniük arról, hogy „koncentrációs táborba érkeztek, ahonnan

csak a krematóriumok kéményén keresztül lehet kijutni” A foglyokat ezt követően a 26. Blokk felé hajtották A blokk előtt le kellett vetkőzniük, megnyírták őket, majd bezsúfolták őket a fürdőbe. Forró vagy jeges vizet eresztettek rájuk, majd kikergették a foglyokat meztelenül az udvarra. Itt kiosztották a rabruhákat. Nyilvántartásba vették őket Feljegyezték a fogoly személyi adatait és számot adtak nekik (tetoválás). Rongydarabra nyomtatott számukat a foglyok felvarrták nadrágjukra és zakójukra A szám fölé egy színes háromszöget kellett varrniuk A háromszög színe a letartóztatás okát jelölte. A háromszögben annak az államnak a kezdőbetűje volt olvasható, ahonnan a fogoly származott. A fehérneműt többhetes időközökben cserélték. A számozott foglyok létszáma 405 000 volt. Mintegy 340 000-ren életüket vesztették A személyi adatok felvétele után a foglyokat karanténba irányították, ahol általában 68 hetet

töltöttek. Gyakorlatoztatták őket, német indulókat tanultattak meg velük, ütötték-verték őket A karantén célja az volt, hogy testileg-lelkileg megtörje a foglyokat Igen nagy volt a halandóság. Ha a foglyoknak sikerült átvészelniük ezt az időszakot, beosztották valamelyik munkacsapatba. A foglyok hétköznapjai Apell-el kezdődtek és fejeződtek be. A tábor fennállásának kezdeti időszakában naponta háromszor, később kétszer tartottak Appelt. Célja a foglyok létszámának megállapítása volt A tábort a foglyok építették fel. Ezen kívül a foglyok a mezőgazdaságban, a hal- és baromfitenyésztésben, a gázkamrák és krematóriumok építésén, a terep víztelenítésén és 2 A gyilkoláshoz szükséges ciklon B27 gázt Dessauból szállították. A ciklon a leggyorsabban és a legerősebben ható mérgek közé tartozik. A halált belső fulladás okozza, amelyet félelemérzet, szédülés és hányinger kísér TÖRTÉNELMI TEAHÁZ

I. ELŐADÁS ipari üzemekben dolgoztak. 1942-ben és 1944-ben mintegy 40 altábor jött létre A foglyok az ágyúk és vegyi anyagok gyártásánál, a szénfejtésben dolgoztak napi 12 órát Háromszor kaptak enni naponta. Reggelire általában ½ l fekete kávét vagy teát, legfeljebb 5 gr cukorral A levest délben adták ki: krumpliból, fehérrépából vagy káposztából készült minimális hús vagy zsírtartalommal Gyakran kerültek a levesbe gombok, papírdarabok stb. A vacsora ½ l kávé vagy tea, 300-350 gr kenyérrel és valami feltéttel, pl kolbásszal (kb 20 gr), margarinnal (kb 30 gr), lekvárral (l evőkanál) vagy túróval (kb 30 gr) Pénteken néha 5-6 közepes nagyságú főtt, tisztítatlan burgonyát adtak A foglyok egész napi táplálékának kalóriatartalma napi 1300 és 1700 kalória között mozgott Ez kevesebb, mint amennyire az embernek nyugalmi állapotban szüksége van Éppen ezért éhezéses betegségek alakultak ki A fogoly ennyi táplálék

mellett 3-6 hónapig bírhatta ki. Ráadásul az SS tagjai rendszeresen lopták a foglyoknak szánt élelmiszereket. A táborban a legborzalmasabb sorsa a terhes asszonyoknak és a gyermekeknek volt. A kezdeti időszakban egyenesen a gázkamrákba irányították őket. A gyermekekre ugyanazok az előírások voltak érvényesek, mint a felnőttekre. A lakásviszonyok borzalmasak voltak. Azokban a termekben, ahol 40-50 ember is alig fért el, kb. 200 fogoly aludt Az éjszaka pihenés helyett a nappali kínok meghosszabbítása volt Az egészségügyi viszonyok betegségek, járványok kitöréséhez vezetett. A kórház a krematórium előcsarnoka volt. Az SS orvosok időnként szelektálták a betegeket (gázkamra, vagy szívbe adott fenol-injekció) Az SS orvosok által végzett műtétek általában a foglyok halálával végződtek Ezek a műtétek tulajdonképpen meg nem engedett orvosi kísérletek voltak, az SS orvosok továbbképzését szolgálták. A kísérleteknek az volt a

célja, hogy kidolgozzák a szlávok biológiai kiirtásának gyors módszereit. A 11. Blokk volt a halálblokk Ennek udvarán 20 000 foglyot lőttek agyon Itt végezték az első kísérleteket a ciklon B gázzal Az első próba 1941 szeptember 3-án folyt le Ekkor kb. 600 szovjet hadifogoly és 250, a tábori kórházból odaszállított fogoly vesztette életét A Vörös Hadsereg közeledése arra kényszerítette a nácikat, hogy ürítsék ki a tábort és tüntessék el a halálkombinátot. A férfi és női foglyok utolsó gyalogos transzportja 1945 január 18-án indult el a táborból. A tábori hatóságok azonban már néhány hónappal ezelőtt megkezdték a megsemmisítő berendezések és a barakkok egy részének a lebontását. Csak azok a foglyok maradtak ott, akik nem voltak már képesek gyalog menetelni. 1945 január 20-án az SS-ek felrobbantották a II és III krematóriumot, január 25-éről 26-ára virradó éjjel pedig az V krematóriumot 1945 január 27-én

15,00 körül Konyev marsall vezetésével bevonultak Auschwitzba és Birkenauba a Vörös Hadsereg I. Ukrán Frontjának katonái