Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Nemzetközi szervezetek és intézmények vizsgatételek

Nemzetközi szervezetek és intézmények Vizsgatételek 1. A nemzetközi szervezetek fogalma, meghatározása, feladatköre A nemzetközi szervezetek fajtái, osztályozása; a tagság : jogok és kötelezettségek A nemzetközi szervezetek fogalma, meghatározása, feladatköre A nemzetközi szervezetek az államközi együttműködés azon formái, amelyek nemzetközi szerződések révén jönnek létre, állandó struktúrával, azaz legalább egy, de általában több állandó szervvel rendelkeznek és az alapító okiratukból következően nemzetközi jogalanyisággal vannak felruházva. A nemzetközi szervezetet államok hozzák létre, néha államközi (interstate) de jellemzően kormányközi (intergorvernmental, rövidítése IGO avagy INGO) szervezetek. Ezeken kívül beszélhetünk még nem-kormányzati szervekről (NGO) is. A nemzetközi szervezetet államok közötti szerződéssel hozzák létre (konstitucionális elem). Az alapító okirat tartalmazza a szervezet

céljaival, funkcióival, szervezetével (struktúrájával) és eljárásával kapcsolatos alapvető szabályokat. Ezeket a szerződéseket szerződésnek (pl: NATO), alapokmánynak (pl.: ENSZ), statútumnak vagy alkotmánynak illetve megállapodásnak nevezik. A nemzetközi szervezet állandó struktúrákkal, intézményekkel, szervekkel rendelkezik. Jellemzően legalább 3 szervet különböztetünk meg : közgyűlés, tanács és titkárság (institúcionális elemek). A létrehozott szerveknek függetlennek kell lenniük az őket létrehozó államoktól. A nemzetközi szervezetek nemzetközi jogalanyisággal rendelkeznek amely nem eredeti jogalanyiság hanem származékos (a létrehozó államok akarat-megegyezéséből származtatják). Az állami jogalanyisággal ellentétben korlátozott jogalanyisággal rendelkeznek, csak az alapító okirat által meghatározott területen és mértékben válhatnak a nemzetközi jogok és kötelezettségek hordozóivá. A nemzetközi

szervezetek fajtái, osztályozása A nemzetközi szervezetek osztályozásának alapja azok funkcionalitása (azaz, hogy milyen célból hoz6ták létre). Eszerint megkülönböztethetők : - univerzális (egyetemes) vagy zárt szervezetek - kormányközi vagy integrációs/szupranacionális szervezetek. Egyetemes szervezetek - tagságuk, feladataik és felelősségük az egész világra kiterjed (akár egy szakosított területen belül) Zárt szervezetek - nem törekednek univerzális tagságra, a tagfelvétel szigorú földrajzi, politikai-jogi, gazdasági fejlettség alapján engedélyezett - regionális szervezetek (pl.: Amerikai Államok Szervezete, Arab államok Ligája, Európa Tanács, stb.) - partikuláris szervezetek sajátságos funkcióval rendelkeznek amely nem kötődik szorosan egy meghatározott földrajzi környezethez (pl.: NATO, EU) illetve más, közös háttérrel rendelkező csoportosulások (pl.: Gazdasági Együttműködési és - Fejlesztési Szervezet,

Iszlám Államok Konferenciája, Varsói Szerződés és a KGST is ilyen volt). speciális zárt szervezetek azok amelyeket speciális közös érdek tart össze (pl.: OPEC) vagy más nyersanyag egyezmények illetve vízhasznosítással foglalkozó szervek (pl.: Duna Bizottság) Kormányközi illetve integrációs/szupranacionális szervezetek - kormányközi szervezetek esetében a határozatokat a létrehozó államok hozzák de a kötelezőnek elfogadott határozatok sem érvényesíthetők közvetlenül (azok véghezvitele az adott tagállam saját hatásköre, a tagállam belső jogi aktusa kell hozzá), a szervezet pénzügyi hátterét a tagállamok biztosítják. - integrációs/szupranacionális szervezetek a tagállamokra kötelező határozatokat hozhatnak amelyekhez nem szükséges valamennyi tagállam hozzájárulása. Az államok által választott független képviselők is hozhatnak határozatokat. Hozhat közvetlenül érvényesíthető döntéseket. A szervezet

pénzügyi autonómiával rendelkezik (tagdíjbefizetések valamint a tagállamok egyéb pénzügyi forrásai, pl.: EU) A nemzetközi szervezetek tagsága : jogok és kötelezettségek A szervezeteket létrehozó államok külső és belső szerepkörrel rendelkeznek : a belső szerepkör az állam részvételét jelenti a szervezetben míg a külső szerepkör az államok partneri viszonyát jelenti az adott szervezettel. A jogokat és kötelezettségeket tekintve a tagság három fajtája ismeretes: - teljes jogú tagság - társult tagság - részleges tagság Teljes jogú tagság - eredeti (alapító) és később felvett tagok - politikai, gazdasági és jogi feltételekhez kötött - nem mérvadó a felvételt kérő állam területi nagysága, lakosainak száma, gazdasági teljesítőképessége, stb. - egyéni jogok és kötelezettségek - plenáris üléseken való szabad részvétel - dokumentációhoz való hozzáférés - szavazati jogok - megválaszthatók a különböző

szervekbe a tagállamok avagy képviselőik - tagsági viszonyt nem befolyásolja az aktív/passzív magatartás de kötelességük hozzájárulni az adott szervezet céljainak megvalósulásához, funkcióinak ellátásához - hozzá kell járulni a szervezet anyagi fedezetéhez meghatározott mértékben - mentességek és kiváltságok biztosítása a szervezetnek és személyzetének a feladatok ellátásához - kollektív jogok és kötelezettségek - tagfelvétel és tagsági jogok meghatározása - alapító okirat módosítása illetve a szervezet esetleges megszűntetése (az államok és nem a küldöttségek hatásköre) - szerv létrehozása az adott szervezeten belül Társult tagság - korlátozott jogok (anno gyarmatok részvételét biztosította) Részleges tagság - a részleges tagok teljes joggal vehetnek részt az adott szervezet egy szervében míg az anyaszervezetnek nem tagjai (pl.: Svájc nem tagja az ENSZ-nek de tagja annak néhány szakosodott szervének mint

pl.: UNICEF, Nemzetközi Bíróság, stb) 2. A nemzetközi szervezetek működésének szabályai; az ügyrend A döntések, határozatok jellege, a döntéshozatal módja. A nemzetközi szervezetek és a tagállamok kapcsolatai. A székhelyország A nemzetközi szervezetek működésének szabályai; az ügyrend Az eljárási szabályok jogi hátterét az alapító okirat biztosítja. Az eljárási szabályok részleteit mindig az adott szervezet dolgozza ki és fogadja el plenáris döntéshozó szerv útján. Az eljárási szabályokat a többi szervezeten belüli szerv is átveszi (mutatis mutandis). Az adott szerv mindig ura saját eljárásának („is a master of its own procedure”). Politikai értelemben az eljárások célja a szervezet céljainak megvalósítása, az összérdek érvényesítése. Jogi értelemben az eljárási szabályok az adott szervezeten belül a célok és feladatok rendeltetésszerű megvalósítása érdekében folytatott tevékenység belső

jogi eszközei. A szabályok kötelező volta és jogi jellege nem kérdőjelezhető meg az egyes tagállamok által még akkor sem ha esetleg azok gátolják őket saját érdekeik érvényesítésében avagy céljaik megvalósításában. Az eljárási szabályok csoportosítása : - belső szabályok (szervezeti keretek, működés) - ügyrendi szabályok - döntéshozatal szabályai Belső szabályok - üléseken való részvétel megbízólevél alapján (kivéve külügyminiszteri szintű ülések) avagy meghatalmazó okirat alapján (nemzetközi jogi jellegű szerződéseket elfogadó ülés esetén) amelyeket a mandátumvizsgáló bizottság ellenőriz - ülések összehívása az alapító okiratban foglalt gyakoriságnak megfelelően (főszervek ülései) - napirend : titkárságok feladata az előző ülés határozatai alapján összeállítani és megküldeni a tagállamoknak (ideiglenes napirend), az ülésszak elején kerül elfogadásra (plenáris ülés) -

tisztségviselők : a tagállamok képviselői a tisztségviselők. Az elnök (választással avagy automatikus rotációval, elnöklése alatt a saját küldöttségét annak rangidős tagja képviseli), alelnökök (Bureau az elnökkel együtt, feladatuk az elnök helyettesítése akadályoztatás esetén valamint a különböző csoportok képviselete, rendszerint az egyes fő- vagy munkabizottságok elnökei), a rapportuerök (jelentéstevők a felső irányító szerv felé az egyes szervek nevében az egyes napirendi pontokról, jellemzően a küldöttek rangban fiatalabb diplomatái). - nyelvhasználat : szimultán tolmácsolás valamint a dokumentumok lefordítása a tagállamok nyelvére a jellemző (igen költséges tevékenységek, a titkárságok költségvetésének jelentős hányadát ez teszi ki). Ügyrendi szabályok - az eljárási szabályokon belüli szabálycsoport a következő bontásban : - általános vita - napirendi pontok vitája - felszólalások korlátai

- eljárási indítványok - általános vita : nemcsak az érintett felek vitája hanem harmadik fél bevonása a megbeszélésbe, jellemző az egyetemes szervezetek nyílt üléseire, zárt szervezetekre nem jellemző, általános vitára bocsátás a titkárságra történt benyújtás sorrendjében történik. - - - napirendi pontok vitája : felszólalások az adott pontra korlátozódnak a benyújtás sorrendjében, a nyilatkozatok kötelezik a küldöttség kormányait (politikailag) az annak megfelelő cselekvésre illetve magatartásra. felszólalások : korlátozott időtartamúak, bizonyos idő után nem lehet felszólalásra jelentkezni (elnök szablya meg a határidőt), az időkorlát betartatása kiterjedhet a szónok mikrofonjának kikapcsolására is, lehetőség van a felszólalásra történő válaszadásra (ezek időtartama is korlátozott). eljárási indítványok : cél a döntéshozatal elősegítése, gyorsítása avagy akadályozása, lassítása.

Eszközei : ülés felfüggesztése (nem vitatható indítvány, az elnöknek azonnali szavazásra kell bocsátania), ülés berekesztése (két, az adott indítványt ellenző képviselő meghallgatása után szavazással döntenek a berekesztésről), vita elhalasztása (az indítvány mellett és ellen 2-2 képviselő felszólalása után azonnali szavazással döntenek a halasztásról), vita lezárása. - ügyrendi indítvány : vita folyamán bármikor kérhető szó. Feltételei : csak eljárási kérdésre vonatkozhat (nem a napirendi kérdés érdemére), szavazás esetén csak a technikai lebonyolításra vonatkozhat, csak elnöki hatáskörbe tartozó ügyre vonatkozhat. A döntések, határozatok jellege, a döntéshozatal módja Azt a folyamatot amelynek a végeredménye a határozat vagy döntés döntéshozatalnak nevezik. Ezek jellegét az alapító okirat hatásköri szabályai határozzák meg, jelentős részük ajánlás jellegű de bizonyos esetekben kötelező

lehet a tagállamokra nézve. Ajánlás jellegű határozatok - legáltalánosabb, nem kötelező betartani (vitatott az egyhangú és a konszenzusos határozatok esetében), nemzetközi jog szokásjogi szabályainak kialakulásához hozzájárulhatnak. Léteznek ajánlás formájában elfogadott nemzetközi jogi kötelezettségeket tartalmazó okmányok (pl.: Nemzetközi Munkaügyi Szervezet okmányai) – ha ezeket a tagállamok elfogadták akkor rájuk nézve már kötelezőek. Kötelező jellegű határozatok - alapító okirat által meghatározott esetben (tagállamokra nézve kötelező) avagy a szervezet belső életével/működésével kapcsolatos határozatok (tagságra, szervek megválasztására, költségvetésre vonatkozó határozatok). Kötelezőek a partikuláris szervezetekben elfogadott határozatok is (pl.: EU, NATO) A döntéshozatal A szervezetek legfontosabb feladata a tagállamok véleményének összehangolása. Nem egyenlő a teljes nézetazonossággal.

Szigorúan követik az alapító okirat és a szabályzat idevágó részeit a döntéshozatali folyamat során (a szervezet akaratának kifejezése = döntéshozatal). Alaki kellékei : - határozattervezet (kidolgozott formában bármely küldöttség benyújthatja - preambulum (háttérinformációk felsorolása, előzmények bemutatása) - rendelkező rész (határozat tényleges mondanivalójának megfogalmazása) - módosítások (amendment – küldöttségek nyújthatják be, a vita után először ezek kerülnek szavazásra a tartalmilag legtávolabb esőtől kezdve) - quorum (csak bizonyos tagi létszám mellett lehet határozatot hozni, általában százalékos arányban van megjelölve) Főbb formái : - szavazáson alapuló döntéshozatal - konszenzusos döntéshozatal - Szavazáson alapuló döntéshozatal : Egyhangú döntések (jellemzően kisebb, zárt szervezetek – pl.: NATO, EU, OECD, OPEC – ritka, „senki nem lehet bíró a saját ügyében, az

alapokmányban köthető ki bizonyos kérdések eldöntésére) - Egyszerű és minősített többséggel hozott döntések (az alapító okirat határozza meg alkalmazásukat, szavazás közvetlen lebonyolítására vonatkozó szabályok ismerete fontos, a lebonyolítás módja lehet nyílt, titkos és névszerinti szavazással, fontos a szavazatszámlálás, lehet tartózkodni a szavazástól amely jelentősen befolyásolhatja a döntést illetve távol lehet maradni a szavazástól – ha még a kérdés felvetésével sem ért egyet az adott küldöttség) - Súlyozott szavazási eljárás (gazdasági és pénzügyi realitások figyelembevétele, jellemző a nemzetközi pénzügyi intézményeknél és az integrációs szervekben pl.: EU) Konszenzusos döntéshozatal : - „no objection procedure” (a résztvevők köréből senki nem utasítja el a határozatot azonban annak egyes részeit kifogásolni lehet és szabadabban értelmezhető az egyhangú határozatoknál) -

hiányosságai : időigényes, gyakran a kompromisszumok miatt ellenmondásos, „felvizezett” döntések, megkérdőjelezhető alkalmazhatóság - - A nemzetközi szervezetek és a tagállamok kapcsolatai. A székhelyország A nemzetközi szervezetek külső kapcsolatrendszerének négy fontos eleme van. Ezek : - tisztségviselők mentességei és kiváltságai és a székhely-megállapodások a székhelyet biztosító országban - állandó képviseletek ellátása - képviselet az egyes tagállamokban - szerződéskötések. Kiváltságok és mentességek Ide sorolhatók a diplomáciai (1961-es bécsi egyezmény) és konzuli mentességek és kiváltságok (1963-as bécsi egyezmény). A kiváltságok egyre szűkebb területet jelölnek (személyi sérthetetlenség, hivatali épület és helyiségek valamint az irattárak sérthetetlensége, zászló- és címerhasználat, nagyköveti gépkocsi zászlóhasználat, adó- és vámmentesség). A mentességek esetében jellemzően

eljárási mentességről van szó (kötelező ugyan a fogadóállam jogszabályainak betartása ám külön megállapodás alapján a védett személy mentes maradhat az adott állam büntető, polgári jogi és államigazgatási eljárásai alól. Az egyezmények legfontosabb rendelkezései : - adott szervezet jogi személyiségének és jogképességének megállapítása (szerződéskötések, ingó és ingatlan javak szerzése és elidegenítése) - adott javak, épületek, irattárak sérthetetlensége - szervezet tulajdona és javai mentesek az egyenes adók és vámok alól - szabad kapcsolattartás saját képviselőikkel és tagállamaikkal (diplomáciai futárcsomag, rejtjelezett üzenetek formájában is) - ülésen résztvevő tagállamok képviselőinek státuszát szabályozza - szervezet vezetőinek és helyetteseinek teljes diplomáciai mentessége (székhelyállam joghatósága alól hivatalos cselekmények esetén, adómentesség, bevándorlásra és külföldiekre

vonatkozó egyéb szabályok alóli mentesség) - szakértők (megbízásuk ideje alatti mentességek) - utazási igazolvány használata (adott esetben az útlevél használata is kötelező lehet) Székhely-megállapodások A székhely-megállapodások tartalmilag megerősítik az adott szervezet jogállását, sérthetetlenségét és mentességeit (tisztségviselőkre és küldöttségre vonatkozóan is), székhelyre utazó küldöttségek beutazását engedélyeznie kell a székhely államnak. Eredetileg az adott szervezet központját, székhelyét szabályozták. Állandó képviseletek Az egyes tagállamokban de azokon kívül is fenntarthatók külön megállapodások alapján. Nemzetközi szervezetek szerződéskötései Jellemzően szokásjogi szabályokon alapulnak (az 1986-os bécsi diplomáciai konferencia ugyan elfogadta az erre vonatkozó egyezményt de a harmincöt megerősítő okirat még nincs letétbe helyezve). Jellemzőik : - a nemzetközi szervezet

céljainak és funkciójának megvalósításához szükséges szerződések megköthetősége - alapító okiratban, határozatokban és gyakorlatban meghatározottak - korlátozottabb az államokénál (legátfogóbb az Európai Közösségé mint nemzetközi szervezeté) - a plenáris döntéshozó szerv felhatalmazása alapján jellemzően a főtitkár vagy a főigazgató jogosult szerződést kötni 3. Az Egyesült Nemzetek megalakulásának történelmi előzményei A II világháború utáni rendezésre vonatkozó elképzelések A világháború okozta közvetlen gondok és feladatok megoldása, a szövetségesek stratégiájának megvitatása és kialakítása valamint a katonai együttműködés fokozása mellett szükség volt a háború utáni elképzelések egyeztetésére is. A háború utáni együttműködés szervezeti kereteire történő első utalást a Londonban megtartott 1941. Június 21-I Nyilatkozat tartalmazza (tehát : egy nappal a Szovjetunió elleni

német támadás előtt). A nyilatkozatot Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága és domíniumai, azaz Ausztrália, a Dél-afrikai Únió, Kanada, Új-Zéland, valamint a német agresszió által megszállt államok elűzött, emigráns kormányai, tehát Belgium, Csehszlovákia, Görögország, Hollandia, Jugoszlávia, Lengyelország, Luxemburg és Norvégia képviselői, továbbá a francia ellenállást képviselő De Gaulle tábornok írták alá Hamarosan újabb lépésre került sor, ezúttal a két angolszász nagyhatalom vezetője által elfogadott Atlanti Kartára. A Winston Churchill miniszterelnök és FD Roosevelt elnök 1941. Augusztus 12-i találkozóján létrejött nyilatkozat 6-ik pontja még nagyon óvatosan és röviden említette meg, hogy „ a náci zsarnokság végleges összezúzása után olyan béke megteremtésére kerül sor, amely lehetőséget ad minden nemzetnek arra, hogy biztonságban éljen határain belül.” Ezt követően

került sor egy további, fontos találkozóra, ahol már gyakorlatilag a tengelyhatalmakkal szembenálló valamennyi állam képviselője részt vett. A washingtoni találkozón a négy nagyhatalom, tehát az USA, UK, SZU és Kína mellett 22 további ország képviselői vettek részt. A Washingtoni Nyilatkozatot 1942 Január 1-én fogadták el, amelyhez 1945 márciusáig még további 21 – közöttük számos latin-amerikai – állam, valamint Franciaország is csatlakozott. A Washingtoni Nyilatkozatot az Egyesült Nemzetek Nyilatkozatának nevezték el. Itt szerepelt tehát először a később létrejövő szervezet elnevezése, amely az emlékiratok tanúsága szerint Roosevelt elnöktől származott. A Nyilatkozat aláírói kötelezettséget vállaltak a háború győztes befejezéséért, elutasítva a különbéke gondolatát. Konkrét elképzelés még nem született meg a háború utáni szervezettel kapcsolatban, csupán általános utalásra került sor a nemzetközi

béke biztosítására vonatkozóan. A nemzetközi szervezettel kapcsolatban 1942-43-ban már számos elképzelés és terv kialakítására került sor, mindenekelőtt a szövetséges nagyhatalmak külügyminisztériumaiban. A brit álláspont volt képes legkevésbé megszabadulni a nagyhatalmi hegemónián alapuló, az „európai koncertre” emlékeztető megoldástól. Churchill álláspontja szerint a világot három nagy regionális térségre kellett volna felosztani : Európára, az amerikai kontinensre valamint Ázsiára és a csendes-óceáni térségre. A három regionális tanács fölött állt volna a legfelsőbb Világtanács, brit, amerikai és szovjet részvétellel. (Afrika gyakorlatilag az európai régióhoz tartozott volna az európai hatalmak gyarmatbirodalmai révén.) A brit álláspont eredetileg nem számolt Kína bevonásával a nagyhatalmi világtanácsba. Churchill féltette a Brit Birodalom távol-keleti érdekeit Kínával szemben, különösen az

Egyesült Államoknak Kínával fennálló szoros kapcsolata (még a Kuomintang-féle Kínáról van szó!) és erőteljes befolyása miatt. Az első időben az amerikai álláspont hajlott a regionális megoldás felé, amelyben a nagyhatalmak játszhatták volna a vezető szerepet. Roosevelt elnök kedvenc kifejezésével élve, a „négy rendőr” lett volna a felelős a béke biztosításáért. Mindezekre tekintettel, az 1943 tavaszán készített memorandumok még alternatív lehetőségként számítottak az egyetemes és a regionalitáson alapuló szervezet létrehozásával. Az előkészületekben fordulópontot jelentett az 1943. Október 30-án, Moszkvában elfogadott négyhatalmi külügyminiszteri nyilatkozat (szovjet, brit, amerikai és kínai). A közös ellenség legyőzésével kapcsolatos feladatok felsorolása mellett a nyilatkozat 4. pontja leszögezi, hogy a négy kormány „elismeri annak szükségességét, hogy lehetőleg minél előbb a békeszerető

államok szuverén egyenlőségén alapuló világszervezetet állítsanak fel a nemzetközi béke és biztonság fenntartására, amelynek nyitva kell állnia minden állam – legyen az nagy vagy kis állam – előtt.” A külügyminiszterek találkozója után hamarosan sor került a teheráni csúcstalálkozóra. (1943 November 28 - december 1) A Roosevelt, Sztálin és Churchill közötti találkozón elfogadott dokumentum most már konkrétan megjelölte a világszervezet létrehozásának feladatát. Ennek alapján készült el 1944 nyarára az amerikai tervezet a világszervezet – azaz az alapokmány – legfontosabb rendelkezéseiről. Ezután került sor a Dumbarton Oaksi-i konferenciára Washington egyik elegáns villanegyedében, 1944 augusztusa és októbere között, két részletben. Előbb a „három nagy” egyeztetett, majd pedig az amerikai és brit küldöttségek a kínai küldöttség egyetértését szerezték meg. A Dumbarton Oaks-ban tartott

tanácskozáson kialakultak az Egyesült Nemzetek Alapokmányának főbb rendelkezései. Véglegessé vált a Szervezet minden tagját egyenlő feltételek mellett tömörítő Közgyűlés és a szűkebb, különleges feladatokat ellátó Biztonsági Tanács közötti megkülönböztetés. Itt fogadták el a Tanács megjelöléséül a „biztonsági” kifejezést, a korábban használt „végrehajtó tanács” elnevezés helyett. Megállapodtak a Biztonsági Tanács összetételében is. Néhány fontos kérdés azonban továbbra is nyitva maradt, amelyek megoldása a jaltai konferenciára várt. A három nagyhatalom vezetői 1945. Február 4-11 között találkoztak Jaltában Az Egyesült Nemzetek létrehozása tekintetében a jaltai konferencia pozitív eseményként értékelhető. A konferencián elfogadott nyilatkozat egyik fő témája éppen az Egyesült Nemzetek konferenciájának összehívása volt, az „Egység és béke megszervezésében” mottójával. A Dumbarton

Oaks-ban függőben maradt kérdésekről végül is a következő döntések születtek : - Egyetértettek a Biztonsági Tanácsban alkalmazandó szavazási eljárásban. Eszerint az eljárási kérdésekben a Tanács a határozatokat bármely hét tagjának (az akkori 11 tagból!) igenlő szavazatával hozza. Minden más, nem eljárási kérdésben a határozatokat az állandó tagok egybevágó szavazatait magában foglaló hét igenlő szavazatával kell meghoznia. - Elfogadták a regionális megállapodások vagy szervezetek fokozott szerepét a regionális jellegű viszályok megoldásában. - Megegyeztek abban, hogy a Nemzetek Szövetsége mandátumrendszere helyett létre kell hozni a gyámsági rendszert. - A két nyugati nagyhatalom egyetértett Ukrajna és Belorusszia önálló ENSZ-tagságával. A Szovjetunió mindaddig valamennyi tagköztársaságának felvételét javasolta. Hangsúlyozni kell, hogy a nagyhatalmi egyhangúság elvét tükröző szavazási formula, tehát

az ún. vétójog, nemcsak „szovjet” találmány volt, végleges megszövegezése kimondottan az amerikai álláspontot tükrözte. A konferencia szokatlanul rövid idő, két hónap leforgása alatt végleges formába öntötte az Alapokmányt. Az 50 ország közel 300 küldöttének munkáját 1500 szakértő és egy ezres létszámú titkárság segítette. A nagyhatalmak küldöttségeit általában külügyminiszterek vezették, a konferencia irányító testülete a Koordináló Bizottság volt. (A négy nagyhatalom és 10 másik állam képviselői). Emellett a négy nagyhatalom végig vezető szerepet játszott a konferencia folyamán és együttes fellépésükkel megakadályozták, hogy lényeges változás történjék a Dumbarton Oaks-i javaslatokhoz képest, különösen a Biztonsági Tanács hatáskörének szűkítése vonatkozásában. Erre az együttes fellépésre azért is szükség volt mivel a 36 ország körülbelül 1200 módosító javaslatot terjesztett

elő. Különösen a Brit Birodalomhoz tartozó államok, így Ausztrália, Új-Zéland, Kanada, India, a Dél-Afrikai Unió játszottak aktív szerepet, de a latin-amerikai államok is. Érdemes megemlíteni, hogy a gyarmati rendszer következményeként „fekete” Afrikából csak Etiópia és Libéria volt jelen a konferencián. A latin-amerikai csoport azonban önmagában is 20 szavazatot képviselt, így adott esetben megakadályozhatta volna, hogy kétharmados többséggel fogadhassanak el bizonyos rendelkezéseket. A latin-amerikai államok fellépése nyomán került sor a regionális szervezetek szerepének elismerésére az Alapokmányban. E kérdésről nem szólt a Dumbarton Oaks-i tervezet, bár a nagyhatalmak Jaltában kifejezték ezen szándékukat. Felmerültek azonban vitás kérdések a három nagyhatalom között is. Nagy-Britannia féltette gyarmati érdekeit a gyámsági rendszer létrehozása miatt. A Szovjetunió javaslatára került be a népek

önrendelkezési jogának elismerése a célokkal kapcsolatos 2. pontba Ugyanakkor a Szovjetuniónak el kellett fogadnia az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítására vonatkozó tételt a harmadik cél (nemzetközi együttműködés létesítése) részeként. 51. alapító tagként Lengyelországot ismerték el, bár még nem vehetett részt a konferencián, mivel akkor még a londoni emigráns és a varsói ideiglenes kormány ügyében a nagyhatalmak nem tudtak megegyezni. A szükséges számú megerősítő okirat letétbe helyezése után az ENSZ Alapokmánya 1945. Október 24-én lépett hatályba, azóta ez a nap az ENSZ napja A „szükséges számnak” magában kellett foglalnia a Biztonsági Tanács 5 állandó tagjának, valamint az aláíró tagállamok többségének ratifikációját. Érdemes felfigyelni viszont arra a különbségre, amely szerint az Alapokmány módosításához az 5 állandó tag, valamint a tagság kétharmadának megerősítése

szükséges. 4. Az ENSZ Alapokmány jellege, tartalma, szerkezete Az ENSZ fő szervei és sajátosságaik Az ENSZ Alapokmány jellege, tartalma, szerkezete Az ENSZ Alapokmánya többoldalú nemzetközi szerződés amely prioritással bír más egyéb nemzetközi szerződésekkel szemben és amelyet az alapító tagállamoknak meg kellett erősíteniük. A tagállamoknak az Alapokmányból eredő kötelezettségeik elsőbbséget élveznek más, nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségekkel szemben. Szerkezetére nézve a nemzetközi szerződések szerkezete jellemző rá amennyiben fejezetekből, cikkelyekből és pontokból áll. Az egyes fejezetek a következőkkel foglalkoznak: - I. Fejezet : Szervezet és célok II. Fejezet : Tagfelvétel módja III. Fejezet : Az ENSZ fő szervei IV. Fejezet : A Közgyűlés V-VII. Fejezet : A Biztonsági Tanács VIII. Fejezet : Regionális megállapodás és a BT szerepe IX. Fejezet : Az ENSZ és a Gazdasági és Szociális

Tanács feladatai X. fejezet : A Gazdasági és Szociális Tanács XI. Fejezet : Az önkormányzattal nem rendelkező területekre vonatkozó nyilatkozat XII. Fejezet : A nemzetközi Gyámsági Rendszer XIII. Fejezet : A Gyámsági Tanács összetétele és funkciója XIV. Fejezet : A Nemzetközi Bíróság XV. Fejezet : A Titkárság Fontos eltérés azonban, hogy a preambulumban a szerződésektől eltérően a „Mi, az Egyesült Nemzetek népei” kifejezést használja míg a preambulum végén az Alapokmányt elfogadó kormányok képviselőire utal. Tartalmát tekintve – a fentiekkel összhangban – rendelkezik a szervezetről, a tagfelvétel módjáról, a szervezet fő szerveiről valamint az egyes szervek hatásköréről, működéséről. Az ENSZ létrehozásának Alapokmányban rögzített célja „megmenteni a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól, amelyek életünk folyamán kétszer zúdítottak kimondhatatlan szenvedést az emberiségre”. Hangsúlyozza,

hogy a „fegyveres erő alkalmazására, hacsak közérdek nem kívánja, sor többé ne kerüljön”. Lényeges megállapítása, hogy az ENSZ tagja lehet „minden más békeszerető állam, amely a jelen Alapokmányban foglalt kötelezettségeket vállalja, és a Szervezet megítélése szerint e kötelezettségek teljesítésére képes és hajlandó” azonban a tagállamok nem kötelezhetők a Szervezetben való maradásra ha olyan Alapokmány módosítások történnek amelyeket nem fogad el. Az Alapokmány nem rendelkezik kifejezetten a Szervezet nemzetközi jogalanyiságáról, azonban „a Szervezet minden tagjának területén megilletik a feladatainak ellátásához és céljainak eléréséhez szükséges jogképesség” valamint a BT megállapodásokat köthet a tagállamokkal fegyveres erő rendelkezésre bocsátásáról. Az ENZ széles körű jogalanyiságát 1949-ben a Nemzetközi Bíróság is megállapította. Az Alapokmány foglalkozik a tagfelvétel, a

felfüggesztés és a kizárás módjával. Mindhárom esetre a BT ajánlása alapján a Közgyűlés határozatával kerülhet sor. Felfüggesztésre akkor kerülhet sor, ha az adott tag ellen a BT megelőző avagy kényszerintézkedéseket foganatosított valamint azt a tagot amelyik „az Alapokmányban foglalt elveket következetesen megsérti” ki lehet zárni. A felfüggesztés után a tagsági jogok gyakorlásának visszaállításához elegendő a BT határozata. Az ENSZ fő szervei és sajátosságaik Az ENSZ-nek hat fő szerve van : - a Közgyűlés, - a Biztonsági Tanács, - a Gazdasági és Szociális Tanács, - a Gyámsági Tanács, - a Titkárság, - és a Nemzetközi Bíróság. A Közgyűlés - az ENSZ valamennyi tagállamából áll, - a szuverén államoknak egy-egy szavazata van, - elsődlegesen vitafórum, a határozatok végrehajtása a tagállamok politikai akaratának függvénye. - Feladatai : - Nemzetközi béke és biztonság fenntartására vonatkozó

kérdések vizsgálata (leszerelés és fegyverkezés szabályozásának elve – ajánlásokat tehet) - Az Alapokmány hatáskörébe tartozó kérdések megtárgyalása - Ajánlásokat tesz a nemzetek közötti konfliktusok békés rendezésére - Megválasztja a BT nem állandó tagjait, a Gazdasági és Szociális Tanács tagjait valamint a Gyámsági Tanács választandó tagjait - A BT-vel együtt megválasztja a Nemzetközi Bíróság bíráit - A BT javaslatára kinevezi a főtitkárt - Elősegíti és támogatja a nemzetközi együttműködést (politikai, gazdasági, nemzetközi jog folyamatos fejlesztése és kodifikálása, emberi jogok érvényesítésének elősegítése - Vizsgálja az ENSZ szerveinek jelentéseit - Vizsgálja és jóváhagyja a Szervezet költségvetését - Szervezési feladatokat lát el (tagfelvétel, felfüggesztés és kizárás a BT javaslatai alapján valamint a Titkárság tagjainak szolgálati szabályzatát megalkotja). - Hatásköre : - Két

irányból korlátozott : ha a BT az adott kérdéssel már foglalkozik akkor a KGY már nem tehet ajánlásokat csak a BT külön kérésére valamint minden olyan kérdést amelyben cselekvésre van szükség a vita előtt vagy után a BT elé kell terjesztenie. - Szervezete és eljárása : - Rendes és rendkívüli ülésszakokat tart - Rendes ülésszakon (évente egyszer) a hat főbizottság segítségével dolgozik (1.: politikai és nemzetközi biztonsági kérdések, 2.: gazdasági, világkereskedelmi és pénzügyi kérdések, 3.: szociális, humanitárius és kulturális kérdések, 4: speciális politikai és dekolonizációs kérdések, 5.: költségvetési, igazgatási és személyzeti – Titkárság – kérdések, 6.: jogi kérdése – Alapokmány, nemzetközi jog fejlesztése) - Rendkívüli ülésszakon egy bizottság (Committee of the Whole) működik (15 napon belül összehívandó a KGY határozatai valamint a BT illetve a tagállamok többségének kérése

alapján, sürgős rendkívüli esetben 24 óra alatt kell összehívni a tagállamok többségének vagy a BT 9 tagjának határozata alapján) - Évente választott elnök irányítja a munkát (méltányos földrajzi elosztás elvén alapuló rotáció) az alelnökökből és a főbizottsági elnökökből álló Általános Bizottság élén - Jelenlévő és szavazó tagok szavazatának 2/3-os többségével határoz jelentős kérdésekben (béke és biztonság, leszerelés, ENSZ fő szerveinek tagjai, tagság, költségvetés) egyéb kérdésekben egyszerű többséggel határoz - Költségvetését a tagállamok járuléka biztosítja (előre meghatározott kulcs alapján fizetendő az adott ország egy főre eső nemzeti jövedelmének és egyéb gazdasági mutatóinak alapján) - Kisegítő szervei : - Igazgatási és Költségvetési Kérdések Kisegítő Bizottsága, - Tagdíjbizottság - Program és Koordinációs Bizottság - Leszerelési Bizottság - Világűr

Békés Felhasználásával foglalkozó Bizottság - Békefenntartó Műveletek Különleges Bizottsága - Leszerelési Konferencia/Értekezlet - Gyarmati Országok és Népek Függetlenségével foglalkozó Különleges Bizottság - Speciális Apartheid-ellenes Bizottság - Nemzetközi Jogi Bizottság - Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottság (magyar kezdeményezésre jött létre) - Egyesült Nemzetek Adminisztratív Bírósága. A Biztonsági Tanács - Feladatai : - Kollektív béke és biztonság megteremtése valamint fenntartása (az államok meghatározott körére kiterjedő egyetemes vagy regionális biztonsági rendszer a tagok politikai függetlenségének és területi sérthetetlenségének biztosítására akár fegyveres eszközökkel is de megfigyelői tevékenység formájában is, a békefenntartó tevékenységhez az érintett állam(ok) beleegyezése szükséges, a résztvevő csapatok jellemzően önvédelemből használhatnak fegyvert, humanitárius célokat is

szolgálhat) - Háború (agresszió) kizárása a tagok és harmadik fél között is, támadás esetén egymás segítése (veszély megállapítása, ideiglenes szabályok alkalmazása, kényszerítő rendszabályok foganatosítása – pl.: gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi kapcsolatok felfüggesztése, blokád avagy embargó elrendelése, diplomáciai kapcsolatok szüneteltetése –, fegyveres erő bevetésének szükségessége) - Viták békés úton történő rendezése (békéltetés és vizsgálódás, cselekvésre csak akkor jogosult ha a viszály veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot) - Hatékony intézkedések amelyeket csak a békeszegő állammal szemben lehet foganatosítani - Ajánlás új tagok felvételére - Ajánlás a főtitkár kinevezésére valamint a KGY-vel együtt megválasztja a Nemzetközi Bíróság bíráit - Fegyverkezés szabályozására vonatkozó terveket dolgozhat ki - Regionális megállapodások és szervezetek

tájékoztatják a béke és biztonság érdekében tett lépéseikről és a BT felhasználhatja ezeket a megállapodásokat és szervezeteket kényszerítő szabályok esetén - Hatásköre : - Viszályok békés rendezése - Agresszió elhárítása - Egyéb (l. fent) - Szervezete és eljárása : - 15 tagból áll (ebből 10 nem állandó, 2 évre a KGY választja meg őket – 5 állandó : USA, Oroszország, UK, Franciaország és Kína) - eljárási kérdésekben bármely 9 tag igenlő szavazatával határoz, egyéb esetekben az öt állandó tag igenlő szavazatát magában foglaló kilenc igenlő szavazattal dönt (nagyhatalmi egyhangúság – vétójogként emlegetik) A Gazdasági és Szociális Tanács (ECOSOC) - Feladatai és hatásköre : - Nemzetközi gazdasági és szociális kérdések megvitatása - Gazdasági, szociális, kulturális, nevelésügyi és egészségügyi tanulmányok készít(tet)ése és ajánlások megtétele a KGY-nek, az ENSZ tagállamoknak

illetve az illetékes szakosított szerveknek - Ajánlásokat tehet az emberi jogok mindenki által történő tiszteletben tartásának biztosítására - Nemzetközi értekezletet hívhat össze hatáskörén belül - Egyezmények kidolgozása a szakosított szervek és az ENSZ közötti kapcsolatok felvételéről - Szakosított intézmények összehangolása - Rendszeres jelentések kérése a szakosított intézményektől - Észrevételezések megtétele a jelentésekről a KGY felé - BT tájékoztatása és kérés esetén támogatása - KGY által a hatáskörébe rótt feladatok teljesítése - Szolgálatok tétele - Alapokmány szerinti feladatok ellátása - Szervezete és eljárása : - 15 tagú tanácsból áll, elnöke és 4 alelnöke van (1-1 évre választják őket és ők töltik be a 4 ülésszaki bizottság elnöki tisztjét : Kormányközi Szervezetekkel való Tárgyalások Bizottsága, Nem Kormányzati Szervezetek Bizottsága, Emberi Települések Bizottsága,

Program és Koordinációs Bizottság) - az alelnökök később elnökké választhatók - az elnök általában abból a földrajzi régióból származik ahonnan a Közgyűlés elnöke is - évente egyszer tart egy öt hetes, tartalmi kérdésekkel foglalkozó ülést (Genfben vagy New York-ban) valamint két szervezeti kérdésekkel foglalkozó rövid ülést ősszel illetve tavasszal (New York-ban) - általában miniszteri rangú képviselők vezette delegációkkal dolgozik - évközi munkát az egyes bizottságok végzik (maga dönt a bizottságok létesítéséről) - tevékenységéről jelentést tesz a KGY-nek - Funkcionális és állandó bizottságokkal rendelkezik (Funkcionális : Statisztikai Bizottság, Népesedésügyi Bizottság, Szociális Fejlesztési Bizottság, Emberi Jogok Bizottsága, Nők Helyzetével foglalkozó Bizottság, Kábítószer Bizottság, Bűnmegelőzési és Ellenőrzési Bizottság, Tudomány és Technológia Bizottsága a Fejlesztés

Szolgálatában, Fenntartható Fejlődés Bizottsága. Állandó : Nem Kormányzati Szervek Bizottsága, Emberi Települések Bizottsága, Program és Koordinációs Bizottság, Kormányközi Szervezetekkel való Tárgyalások Bizottsága) - Regionális gazdasági bizottságok (Európai Gazdasági Bizottság, Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági és Szociális Bizottság, Latin-Amerikai Gazdasági Bizottság, Nyugat-ázsiai Gazdasági és Szociális Bizottság) - Koordinációs Adminisztratív Bizottság (nem végrehajtó szerv, csak ajánlásokat tesz, zárt léseket tart, ENSZ tisztviselők vesznek részt a munkájában, elnöke az ENSZ főtitkára, évente 2x ülésezik, a GSZT munkáját a szakosított intézmények nyelvére fordítja, speciális feladatokat tűz ki) - Szakértői testületek (megszűntetett állandó vagy funkcionális bizottságok helyett a bürokrácia és az adminisztráció csökkentésére) A Gyámsági Tanács - Feladatai : - „a gyámság alatt

álló területek lakosságának politikai, gazdasági, szociális előrehaladása, továbbá a fokozatos haladás az önkormányzati képesség - Hatásköre : - Csak a gyámsági rendszer alá helyezett területek ügyeivel foglalkozott - Szervezete és eljárása : - Már csak papíron létezik (Nemzetek Szövetsége mandátumrendszerének utódja volt) - Gyámsági területek igazgatására vonatkozó megállapodásokat az ENSZ KGY hagyta jóvá - BT állandó tagjai, gyámsági területek igazgatásával megbízott ENSZ tagok valamint annyi más tagállam volt tagja amennyi szükséges volt ahhoz, hogy a taglétszám egyenlő legyen a gyámsági területet igazgató és az ilyen területekkel nem rendelkező tagok között A Nemzetközi Bíróság - Az ENSZ legfőbb bírói szerve, a hat fő szerv egyike (nem független az ENSZ-től), székhelye Hága - Feladatai : - Eléje terjesztett jogviták eldöntése - Jogalkalmazása : - Általános vagy különös nemzetközi egyezmények

- Nemzetközi szokásjog - Civilizált nemzetek által elismert általános jogelvek - Bírósági döntések (precedens) - Szervezete és eljárása : - 15 tagja van (három évente 5-5 bírót választ az ENSZ KGY és BT külön-külön de egyidejűleg kilenc évre egyszerű többséggel) - a bíróság joghatósága csak az érintett állam hozzájárulásán alapulhat (érintett felek közötti kompromisszum alapján, nemzetközi szerződések zárórendelkezései alapján avagy a Bíróság kötelező joghatóságának előzetes és általános érvényű elfogadása alapján) - eljárása írásos (kereset és ellenkereset) és szóbeli (bíróság előtti érvelés) szakaszra oszlik - titkos tanácskozással hoz ítéletet (végrehajtása kötelező a felek számára) - tanácsadó véleményt is adhat (KGY, BT avagy a KGY által felhatalmazott szakosított szerv kérése alapján) A Titkárság - Feladatai : - Főtitkár : ENSZ fő szerveinek ülésén való részvétel,

évente jelent a KGY-nek a Szervezet munkájáról, BT figyelmének felhívása minden olyan ügyre amely veszélyeztetheti a nemzetközi békét és biztonságot, közvetítői, jószolgálati tevékenység - Titkárság : ENSZ szervezetekből reá háruló feladatok ellátása (szervezés, ülések lebonyolítása, tolmácsolás, dokumentáció lefordítása) - Szervezete és eljárása : - Főtitkárból és egyéb tisztviselőkből áll 5. Az államok közötti kapcsolatok alapelvei és az alapelvek érvényesülése (Helsinki záróokmány szerint) A szervezetek és konferenciák alapító okiratai eleve tartalmaznak olyan fontos politikai és jogi értékítéleteket amelyek meghatározzák működésük fő irányát és az államközi kapcsolatok alapvető normáit. Ilyen célokat és elveket tartalmaz az ENSZ Alapokmányának I Fejezete is. Ezek az alapelvek (elvek) a nemzetközi kapcsolatok legfontosabb, mindenki számára kötelező szabályai, a nemzetközi

szerződések és a nemzetközi szokásjog egyetemes hatályú szabályai amely egyben azt is jelenti, hogy ezekkel az alapelvekkel egy nemzetközi szerződés nem lehet ellentétes illetve az utóbbi esetben semmisnek tekintendő. Az államközi kapcsolatok alapelveit az 1975-ik évi Helsinki Záróokmány pontokba szedve (10 pontból álló dekalóg) tartalmazza melyek a következők : I. II. III. IV. V. VI. VII. Szuverén egyenlőség, a szuverenitásban foglalt jogok tiszteletben tartása. - minden állam joga a jogi egyenlőségre - területi épségre - szabadságra - politikai függetlenségre - szabadon fejleszthető politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális rendszerek - határok békés eszközökkel, megegyezés alapján történő szabad megváltoztatása - jog a nemzetközi szervezetekhez való tartozásra vagy távolmaradásra Tartózkodás az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől. - erőszak illetve fenyegetés tilalma bármely állam

területi épsége vagy politikai függetlensége ellen - másik államot nem lehet szuverén jogainak lemondására kényszeríteni - tartózkodás az erőszakos megtorló cselekményektől A határok sérthetetlensége - egymás és valamennyi európai állam határainak sérthetetlensége - tartózkodás más állam területének elfoglalásától illetve bitorlásától Az államok területi épsége - tartózkodás bármely állam területi épségének vagy politikai függetlenségének megsértésétől - tartózkodás egymás területének katonai megszállásától illetve ilyen megszállás törvényes elismerésétől A viták békés rendezése - résztvevő államok között felmerült viták békés eszközökkel történő rendezése - nemzetközi béke és biztonság valamint az igazságosság védelme - jóhiszemű együttműködés az igazságos megoldás megtalálása érdekében A belügyekbe való be nem avatkozás - tartózkodás a közvetett vagy közvetlen

beavatkozástól egymás belügyeibe - tartózkodás a belügyekbe való beavatkozástól illetve az ezzel való fenyegetéstől - tartózkodás bármilyen katonai, politikai, gazdasági és egyéb kényszerítő tettektől Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadságát. - a fenti szabadságjogok mindenkit megilletnek nemre, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül - állampolgári, politikai, gazdasági, szociális, kulturális és egyéb jogok gyakorlásának hatékony elősegítése - az egyén szabadságának elismerése vallásának / hitének szabad követésében és gyakorlásában - nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartása, törvény előtti egyenlőség - emberi jogok egyetemességének elismerése alapja a békének, igazságosságnak és jólétnek - együttműködés az Egyesült Nemzetekkel a fentiek megvalósításának elősegítéséért

VIII. IX. X. A népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga - népek joga külső beavatkozás nélkül, szabadon megválasztani külső és belső politikai státuszát - politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés szabad megvalósítása Az államok közötti együttműködés - egyenlőség alapján a kölcsönös megértés és bizalom, a baráti kapcsolatok és a jószomszédi viszony elősegítése - együttműködés a jólét növelése érdekében gazdasági, tudományos, műszaki, szociális, kulturális és humanitárius téren - kormányok, intézmények, szervezetek és személyek pozitív szerepvállalása a fentiekben A nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése. - nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése a nemzetközi jog általánosan elismert elveinek valamint a nemzetközi szerződéseknek megfelelően - belső jog harmonizációja a nemzetközi joggal Fontos megjegyezni, hogy a Helsinki Záróokmány

nem nemzetközi szerződés lévén nem kell beiktatni, azonban nagy jelentőségű politikai dokumentum és így politikai kötelezettségvállalás „ a résztvevő államok alulírott magas képviselői, tudatában annak, hogy államaik kiemelkedő politikai jelentőséget tulajdonítanak az Értekezlet eredményeinek a fenti szövegben foglalt rendelkezéseknek megfelelően fognak cselekedni”. A Záróokmány regionális megállapodás eredménye volt, amely 35 államot foglalt magába. Jelenleg a résztvevő államok száma 54. A dokumentum az egyetemes értékek hordozója 6. Nemzetközi béke és biztonság: a konfliktusok megelőzése és a „peace-making” Békefenntartás, békeépítés, a demokratikus alapintézmények megteremtése (választások elősegítése) A nemzetközi béke és biztonság fenntartásának célja egy újabb világháború elkerülése. Az ENSZ-en belül a béke és biztonság fenntartására elsődlegesen hivatott és szakosodott szerv a

Biztonsági Tanács. Eddig csak a legritkább esetben tudott reagálni a kialakult konfliktusokra a kényszerítő eszközök alkalmazása körében azonban az ideológiai és politikai konfliktusok okozta bénulás ellenére létrejött a békefenntartás intézménye. Ez utóbbi ugyan nem szerepel az ENSZ Alapokmányában de ad hoc jelleggel, az Alapokmány gyakorlati alkalmazása során alakult ki. Az ENSZ békefenntartás a nemzetközi béke és biztonság érdekében folytatott olyan, katonai erő felhasználásával járó, általában a konfliktusban résztvevő feleket szétválasztó megfigyelői, illetve közvetítői tevékenység amely nem tartozik az Alapokmány VII. Fejezetében tárgyalt kényszerrendszabályok körébe, de túl megy a VI Fejezetben felsorolt vitarendezési módozatokon. Az elsőgenerációs békefenntartó tevékenység A békefenntartó tevékenység mandátumát a BT illetve a Közgyűlés állapítja meg. Mivel nem kényszerítő rendszabályról van

szó, akcióra csak akkor kerülhet sor, ha az érdekelt államok, elsősorban a területileg illetékes „fogadó” álam(ok), ehhez hozzájárulásukat, beleegyezésüket adják. - résztvevő csapatok csak önvédelemből használhatnak fegyvert, - a fogadó állam hozzájárulása is szükséges ahhoz, hogy mely államok küldjenek csapatokat - ENSZ főtitkár (akcióban résztvevő csapatok parancsnokának kinevezése, de a politikai felügyelet megtartása és beszámolás a BT felé, politikai közvetítő különleges megbízott kinevezése) és a Titkárság szerepe az akció megszervezésében, lebonyolításában és megszűntetésében (a BT Vezérkari Bizottsága nem fejt ki érdemleges tevékenységet ezen a téren) - hagyományos megfigyelői feladatok - felek szétválasztása (demarkációs zónák) A másodikgenerációs békefenntartó tevékenység Az 1980-as évek végétől a békefenntartó tevékenységeket az alábbiak jellemzik : - kiterjed belső

polgárháborús helyzetekre is - közreműködés az adott országban a jogrend biztosításában, a hatalom demokratikus úton (választások) történő átadásában - referendum (népszavazás) megszervezése - humanitárius célok szolgálata - multifunkcionálissá váló békefenntartó tevékenység A békefenntartó tevékenység pénzügyi fedezete Az egész tagság hozzájárul egy előre meghatározott „kvóta” (befizetési kulcs) szerint. A békefenntartó tevékenység és a békeépítés Boutros-Boutros Ghali főtitkár „Preventív diplomácia, béketeremtés és békefenntartás” című előterjesztésében került ezen tevékenységek máig érvényes megfogalmazására. Ezek szerint : „A lehetséges legkorábbi szakaszban fel kell ismernünk azokat a helyzeteket, amelyek konfliktushoz vezethetnek és a diplomácia segítségével meg kell próbálnunk a veszély forrásait még azelőtt megszűntetni, mielőtt erőszakhoz vezethetnének. Amennyiben a

konfliktus mégis kirobban, foglalkoznunk szükséges a béketeremtéssel, amelynek célja a konfliktushoz vezető problémák megoldása. A békefenntartás során, amikor a harc megszűnt, dolgoznunk kell a béke bármennyire törékeny megőrzéséért és segítséget kell nyújtanunk a béketeremtők által elért megállapodások végrehajtásához. Készen kell állnunk, hogy segítsük a békeépítést, különböző bonyolult összefüggéseinek tisztázását; polgárháború és viszály által elpusztított intézmények és infrastruktúra újjáépítését és a háborúban résztvevő országok között korábbi békés kötelékek létrehozását a kölcsönös előnyök alapján. A legszélesebb értelemben meg kell szüntetnünk a konfliktus legmélyebben húzódó okait : a gazdasági egyenlőtlenséget, a szociális igazságtalanságot és a politikai elnyomást. A világszervezetnek ez a szélesebb értelemben vett küldetése megköveteli az egyes államok,

a regionális és nem kormányzati szervezetek, valamennyi ENSZ-szervezet koncentrált figyelmét és erőfeszítéseit, a legfontosabb szervezetek mindegyikének kiegyensúlyozott és harmonikus működését úgy, ahogy azt az Alapokmány megköveteli.” A jövőben felállítandó missziók fontos kritériumai - békefenntartó ENSZ missziók elsődleges kritériumai a nemzetközi béke és biztonság veszélyeztetésének megállapítása - tiszta és világos politikai cél megfogalmazása - regionális szervezetek szerepének megállapítása és körülírása az adott konfliktusban - tűzszünet tényleges megvalósulása és a feleknek a rendezés iránt való elkötelezettsége - ENSZ személyzet biztonságának szavatolása - pontos költség-előrevetítés - rendelkezésre álló erőforrások lehetőségének felmérése - a résztvevő erők ne csak önvédelemre használják a fegyvereiket hanem olyan esetekben is amikor a civil lakosságot rendkívüli veszély

fenyegeti - javaslat olyan egységek megszervezésére az egyes tagállamokon belül amelyek azok fegyveres erőinek kötelékeiben teljesítenek szolgálatot de a BT döntését követő 1 hónapon belül mozgósíthatók (nem állandó ENSZ hadsereg) 7. Leszerelés, fegyverzetkorlátozás 8. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa és tevékenysége Összetétel (ENSZ Alapokmány 23. Cikk) 1. A BT a szervezet 15 tagjából áll A Kínai Köztársaság, Franciaország, az Oroszországi Föderáció, Nagy-Britannia és Észak-Írország, Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok a BT állandó tagjai. A Szervezet további 10 tagját a Közgyűlés a BT nem állandó tagjává választja meg, különös tekintettel elsősorban az Egyesült Nemzetek tagjainak a nemzetközi béke és biztonság fenntartása és a Szervezet egyéb céljai tekintetében nyújtott hozzájárulásra, valamint a méltányos földrajzi eloszlásra is. 2. A BT nem állandó tagjait két évre

választják A nem állandó tagoknak a BT tagjai számának 11-ről 15-re történő emelése után megejtett első választása alkalmával négy úja tag közül kettőt egy évre kell megválasztani. A lelépő tagokat nem lehet nyomban újraválasztani. 3. A BT mindegyik tagjának egy képviselője van a Tanácsban Feladatok és hatáskör (ENSZ Alapokmány 24. Cikk) 1. A Szervezet gyors és hathatós cselekvésének biztosítása érdekében a tagok a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért a fő felelősséget a BT-re ruházzák és elismerik, hogy a BT e felelősségből folyó kötelességeinek teljesítésekor az ő nevükben jár el. 2. A BT e kötelességei teljesítése során az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel összhangban kell eljárnia. Azt a különleges hatáskört, amellyel a BT ezeknek a kötelességeknek teljesítése végett fel van ruházva az Alapokmány VI. (Viszályok békés rendezése), VII. (Eljárás a béke veszélyeztetése, a béke

megszegése és támadó cselekmények esetén), VIII. (Regionális megállapodások) és XII (Nemzetközi Gyámsági rendszer) fejezetei határozzák meg. 3. A BT megvizsgálás végett évenként és szükség esetében külön is jelentést tesz a Közgyűlés elé. (ENSZ Alapokmány 25. Cikk) A Szervezet tagjai megegyeznek abban, hogy a BT határozatait a jelen Alapokmánynak megfelelően elfogadják és végrehajtják. (ENSZ Alapokmány 26. Cikk) Abból a célból, hogy a nemzetközi béke és biztonság megalapozása és fenntartása a világ emberi és gazdasági erőforrásainak a fegyverkezés céljaira történő minél csekélyebb felhasználásával legyen előmozdítható, a BT köteles a Szervezet tagjai elé terjesztés végett a 47. Cikkben említett Vezérkari Bizottság segítségével a fegyverkezés szabályozását szolgáló rendszer létesítésére tervezetet kidolgozni. Szavazás (ENSZ Alapokmány 27. Cikk) 1. A BT mindegyik tagjának egy szavazat van 2.

Eljárási kérdésekben a BT határozatait kilenc tagjának igenlő szavazatával hozza 3. Minden más kérdésben a BT határozatait tagjainak az összes állandó tagok egybevágó szavazatait magában foglaló kilenc igenlő szavazatával kell hoznia. A VI fejezet és az 52. cikk 3 pontja értelmében hozott határozatoknál mindazonáltal a viszályban érdekelt félnek tartózkodnia kell a szavazástól. Eljárás (ENSZ Alapokmány 28. Cikk) 1. A BT-t úgy kell megszervezni, hogy feladatait folyamatosan elláthassa Ebből a célból a BT mindegyik tagjának a Szervezet székhelyén állandóan képviselve kell lennie. 2. A BT meghatározott időközönként üléseket tart, amelyeken a tagok, ha úgy kívánják kormányuk egy tagja vagy más, külön kijelölt képviselő által képviselhetik magukat. 3. A BT a Szervezet székhelyén kívül minden más olyan helyen is ülésezhet, amelyet munkájának megkönnyítésére legalkalmasabbnak ítél. (ENSZ Alapokmány 29.

Cikk) A BT olyan kisegítő szerveket létesíthet, amelyeket feladatainak elvégzésére szükségesnek tart. (ENSZ Alapokmány 30. Cikk) A BT Tanács maga állapítja meg eljárási szabályzatát, ideértve az elnök megválasztásának módját is. (ENSZ Alapokmány 31. Cikk) A Szervezet minden olyan tagja amely nem tagja a BT-nek, szavazati jog nélkül mindannyiszor részt vehet a BT elé terjesztett bármely kérdés megvitatásában, valahányszor a BT úgy véli, hogy az ügy az illető tag érdekeit különösképpen érinti. (ENSZ Alapokmány 32. Cikk) Az Egyesült Nemzetek minden olyan tagját, amely nem tagja a BT-nek, vagy minden olyan Államot, amely nem tagja az Egyesült Nemzeteknek, ha a BT által vizsgált viszályban érdekelt fél, meg kell hívni arra, hogy a viszályra vonatkozó vitában szavazati jog nélkül részt vegyen. A BT állapíthatja meg azokat a feltételeket, amelyeket helyesnek tart olyan Állam részvétele tekintetében, amely nem tagja a

szervezetnek. 9. Az Észak-atlanti Szövetség (NATO) 1949-ben alakult meg Washingtonban Észak-Amerika és Nyugat-Európa 12 demokratikus országa részvételével (USA, Kanada, Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Izland, Dánia, Norvégia, Olaszország, Portugália). Ehhez csatlakozott Görögország és Törökország 1954-ben, az NSZK 1955-ben majd pedig Spanyolország 1982ben. Franciaország és Spanyolország a katonai integrációban nem vesz részt, Izlandnak nincs hadereje. Magyarország, a Cseh Köztársaság és Lengyelország 1999-ben lett tagja a szervezetnek. Eredetileg a nemzetközi rendszer bipolarizálódásának (SZU-USA) ellensúlyozására létrehozott katonai szervezet volt. Célja a nemzetközi béke és biztonság valamint a stabilitás megteremtése egybehangolt politikai és katonai intézkedések révén. Alapvető elvek és feladatok - tartózkodás az ENSZ célokkal össze nem férhető bármilyen erőszaktól illetve

erőszakkal való fenyegetéstől - nemzetközi béke és biztonság, stabilitás előmozdítása - önsegély és kölcsönös segítségnyújtás révén hatékony védelmi rendszer kiépítése - bármelyik tag ellen intézett fegyveres támadás esetén kollektív fellépés az ENSZ Alapokmányának rendelkezéseivel összhangban a béke és biztonság helyreállítása érdekében - BT elsődleges felelősségének elismerése a nemzetközi ügyekben az ENSZ Alapokmányában meghatározott jogoknak és kötelezettségeknek megfelelően. Az 1991-es római csúcsértekezlet a következő stratégiai koncepciót tűzte ki a NATO elé : - politikai, biztonságpolitikai, és katonai cél- és eszközrendszer integrációja - nukleáris erők szerepéről kialakított elképzelések módosítása - NATO országok fegyveres erőinek jelentős csökkentése, mozgékonyságuk növelése - többnemzetiségű kötelékek kialakításának felgyorsítása - NATO parancsnoki rendszerének

reformja - eljárások és alkalmazásuk igazítás a válságkezelés követelményeihez - együttműködés nem NATO tag európai országokkal is (Észak-atlanti Együttműködési Tanács – NACC) 1994 : Partnerség a Békéért Program elindítása (PfP) - cél : békefenntartó katonai képességek fejlesztése közös tervezés, kiképzés és gyakorlatok útján, interoperabilitás kiépítése, átláthatóság erősítése, nemzeti védelmi tervezés, haderő demokratikus polgári ellenőrzésének erősítése - politikai konzultációk erősítése - partnerek bevonása a döntéshozatali folyamatok előkészítésébe és tervezésébe - PfP operativitásának erősítése - Bővítési tanulmány kidolgozása 1997 : Euro-Atlanti Partnerségi Tanács (EAPC) - együttműködő katonai és politikai erők integrációja - NATO és Oroszország együttműködési szerződésének aláírása (NATO-Oroszország Közös Állandó Tanács létrehozása) - NATO és Ukrajna

együttműködése - Madridi csúcsértekezlet : döntés 3 új tag (Magyarország, Csehország és Lengyelország) meghívásáról a szervezetbe. 1999 : Washingtoni Csúcstalálkozó - Biztonság – stabil euro-atlanti biztonsági környezet alapeleme, demokratikus intézmények erősítése, viták békés rendezése : egyetlen ország se legyen képes egy másik ország megfélemlítésére vagy kényszerítésére (erő vagy fenyegetés alkalmazásával) - Konzultáció – létfontosságú érdekekben (tagállamok biztonsága), erőfeszítések koordinációja Elrettentés és védelem – tagországok elleni agresszió elrettentése illetve agresszió elleni védelem Válságkezelés – válságok hatékony menedzselése (ideértve a hadműveleteket is, SFOR, KFOR) Partnerség – párbeszéd és nyitottság erősítése a Szövetségen belül és kívül is a közös akciók képességének érdekében, leendő tagországok felkészítése NATO legfontosabb

intézményei Észak-Atlanti Tanács - legfőbb és egyetlen politikai döntéshozó testület - NATO Alapszerződése írja le - évente 2x ülésezik (külügyminiszterek illetve hadügyminiszterek részvételével) - alkalmi csúcstalálkozókat tart (állam- és kormányfők részvételével) - legjellemzőbb a tagállamok állandó képviselőinek heti ülésezése Brüsszelben - bármely döntést bármely összetételben meghozhat - bizottságokat és munkaszerveket hozhat létre (döntés előkészítés és végrehajtás céllal) - döntéshozatal a tagállamok egyhangú szavazatával - üléseken a főtitkár (vagy helyettese elnököl) - munka előkészítés feladata a Politikai Főbizottságé (állandó képviselők helyettesei illetve szakértők alkotják) Védelmi tervező bizottság - állandó képviselők részvétele - évente min. 2x honvédelmi miniszteri szinten ülésezik - védelmi kérdésekkel (tervezési feladatok) foglalkozik - irányelveket dolgoz ki -

Tanáccsal megegyező jogosítványokkal bír saját felelősségi területén Atomtervező Csoport - rendszeresen ülésezik - védelmi miniszterek vesznek részt az üléseken - nukleáris erőkkel kapcsolatos konkrét politikai kérdések megvitatása és döntéshozatal (telepítés, biztonság, ellenőrzés, célpont meghatározása, elterjedés megakadályozása Főtitkár, Titkárság - főtitkár : konzultációs és döntéshozatali folyamat segítése, döntés előkészítés és végrehajtás, Nemzetközi Titkárság munkájának irányítása, elnököl a Tanács ülésein, Szövetség legfőbb szóvivői tisztségét tölti be Katonai Bizottság - NATO legfelső katonai szerve - Észak-atlanti Tanács és a Védelmi Tervező Bizottság irányítása alatt dolgozik - tagjai a tagállamok vezérkari főnökei - katonai és stratégiai kérdésekben vezető funkciót tölt be (parancsnokságok felé) - tanácsadói feladatok ellátása (Tanács felé) - irányelvek

meghatározása katonai kérdésekben - válsághelyzetben javaslatot tesz katonai erő alkalmazására (elvek, harcérintkezési szabályok, stb.) - munkáját a nemzetközi katonai törzs segíti Bizottságok és ügynökségek - a szövetség munkaszervei, döntés előkészítésben és végrehajtásban Parancsnokságok - csapatok felkészítése, hadműveletek tervezése és vezetése (válság idején) Euro-atlanti Partnerségi Tanács - évente 2x ülésezik honvédelmi miniszteri illetve külügyminiszteri szinten - havonta nagyköveti találkozókat tart - szükség esetén állam- és kormányfői találkozókat hív össze - akcióterv alapján működik : - rövidtávú terv a konzultációkról és gyakorlati együttműködésről, munkaterv - hosszú távú együttműködési program - együttműködés a polgári vészhelyzeti tervezés és katasztrófa-elhárítás területén - békepartnerségi együttműködés a külön dokumentumot képező PfP munkaprogram

alapján A NATO és Magyarország Csak meghívás alapján lehet csatlakozni a zárt szervezethez. Magyarországot 1997-ben hívták meg és 1999-ben csatlakozott a NATO-hoz népszavazás után. Az 1999évi I Törvény értelmében csatlakoztunk a NATO-hoz, az okiratot Martonyi János akkori külügyminiszter helyezte letétbe az USA kormányánál. 10. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Létrejötte Célja egy össz-európai biztonsági együttműködés létrehozása volt. Az alapgondolatot a SZU vetette fel az 1950-es évek elején. A szerződés létrejötte az NDK elismerését is törvényesítette volna és kizárta volna az NSZK részvételét a NATO-ban miközben szentesíti a német állam megosztottságát. Megerősítette volna a létező európai határok sérthetetlenségét A nyugat-európai országok illetve a NATO azzal a feltétellel volt hajlandó a tervezett konferenciához csatlakozni, ha abban az USA és Kanada is teljes jogú

tagként vehet részt, nem érinti Berlin státuszát illetve ha a konferencia kiterjed a hagyományos leszerelés valamint az emberi jogok teljes körére is. A 70-es évek elejére adottá váltak a fenti feltételek és 1975 július 31 – augusztus 1 között került sor a helsinki csúcsértekezletre amelyen 35 európai és észak-amerikai állam aláírta az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet Záróokmányát (Helsinki Záróokmány). A résztvevő államok szuverén és független államokként vettek részt az értekezleten, teljes konszenzus alapján működött, a biztonság nem csak katonai aspektusból került számbavételre, először foglalkozott össz-európai síkon az emberi jogok kérdésével és így hozzájárult a közép-kelet-európai államokban bekövetkezett változásokhoz, elindított egy katonai leszerelési folyamatot (Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről szóló Szerződés – CFE) valamint politikai

kötelezettségvállalásokat dolgoztak ki. A Helsinki Záróokmány 3 fő kosárra tagoldódott : első korsár – biztonság katonai-politikai aspektusait érintette, a résztvevő tagállamok közötti kapcsolatok alapelveit taglalta valamint a lehetséges katonai bizalomerősítő intézkedéseket, második kosár – gazdasági, technológiai és környezetvédelmi együttműködést érintette, harmadik kosár – humanitárius és egyéb területeken történő együttműködésre terjedt ki. Ezen a konferencián fogalmazták meg a Helsinki Alapelveket is : 1. Szuverén egyenlőség, a szuverenitásból eredő jogok tiszteletben tartása 2. Tartózkodás az erő használatától vagy az azzal való fenyegetéstől 3. A határok sérthetetlensége 4. Az államok területi integritása 5. A viták békés rendezése 6. A belügyekbe való be nem avatkozás 7. Az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, beleértve a gondolkodás, lelkiismeret és a vallás

szabadságát 8. A népek egyenjogúsága és önrendelkezése 9. Az államok közötti együttműködés 10. A nemzetközi jogból adódó kötelezettségek jóhiszemű teljesítése Az 1989-90-es változások megkérdőjelezték ugyan az EBÉE létjogosultságát azonban a jugoszláv események rávilágítottak, hogy még ha némileg módosult formában is de szükség van egy ilyen értekezletre (az egyetlen olyan európai nemzetközi fórum volt amelynek tagja volt az USA, Kanada és a közép-ázsiai köztársaságok is és tevékenysége nem korlátozódott pusztán a biztonság egy kiemelt területére). Az 1990-es években kezdődött meg az értekezlet intézményesülése (Párizsi csúcs) : 2-évenkénti találkozókban állapodtak meg, létrehozták a vezető tisztségviselők bizottságát az EBÉE munkájának irányítására illetve létrejött a Titkárság is (Prága) az Igazgató vezetésével valamint a Konfliktusmegelőző központ (Bécs) és a Szabad

Választások Irodája (Varsó) is megalakult. 1991-ben Budapesten jött létre az EBÉE parlamenti közgyűlése. - első külügyminiszteri értekezlet : 1991. Június 19-20 Berlin - 1992, Prága : a Tanács elfogadta a konszenzus mínusz 1 elvet (EBÉE kötelezettségvállalások durva megsértése esetén az érintett ország beleegyezése nélkül is lehet határozatot hozni – l. Jugoszlávia esete) - 1992, Helsinki csúcs : Biztonsági Együttműködési Fórum, Nemzeti Kisebbségi Főbiztos, Gazdasági Fórum, Vezető Tisztségviselők Informális Pénzügyi Szakértői Csoportjának létrehozása, elnök mandátumának kidolgozása, szerepének megerősítése - 1992, Stockholmi külügyminiszteri csúcs : Főtitkár intézményesítése, résztvevő tagállamok találkozóinak rendszeresítése Bécsben - 1992, Lisszabon : az EBÉE az ENSZ Alapokmány VIII. fejezetének értelmében regionális szervezetnek nyilvánította magát 1994, Budapest : Európai Biztonsági

és Együttműködés Szervezet elnevezés felvétele, intézményesülés befejeződése, Miniszteri Tanács, Vezető Tanács, Állandó Tanács létrejötte Az EBESZ ma a soft security képviselője a nemzetközi porondon – azaz a nem katonai biztonság területén játszik fontos szerepet (demokratikus választások szervezése, ellenőrzése, az európai hagyományos fegyverzetellenőrzés valamint a bizalom- és biztonságépítés fő letéteményese). Szervezetei I. Csúcstalálkozók (Summit Meeting) - Szervezet feladatainak és prioritásoknak kijelölése - EBESZ régió biztonsági helyzetének értékelése - 3 évente II. - Felülvizsgálati Találkozók (Review Conference) csúcstalálkozók előkészítése elmúlt időszak értékelése EBESZ következő időszakának teendőinek meghatározása specializált találkozók a bizalom és biztonságerősítő intézkedések és az emberi dimenzió területén - ma jellemzően Bécsben, a Szervezet székhelyén tartják

III. Miniszteri Tanács (Ministerial Council) - az EBESZ legfőbb politikai irányító testülete a csúcstalálkozók közötti időszakban - külügyminiszterek részvételével évente legalább egyszer ülésezik (kivéve csúcstalálkozók évei) - EBESZ szempontjából releváns kérdéseket vitat meg IV. Vezető Tanács (Council of Senior Officers) - külügyminisztériumok politikai igazgatóinak testülete - MT üléseit készítik elő, azok határozatait hajtják végre - MT ülései között az EBESZ legfelső irányító szerve - 1997 óta Bécsben, az Állandó Tanács keretén belül ülésezik V. Állandó Tanács (Permanent Council) - EBESZ irányító testülete - Szervezet munkájának napi irányításáért felel - Tagállamok állandó képviselői hetente – illetve szükség szerint – Bécsben üléseznek (állandó tagállami képviselet van Bécsben) VI. Biztonsági Együttműködési Fórum (Forum for Security Cooperation) - tagállamok állandó

képviselőiből áll - hetente Bécsben ülésezik - fegyverzetellenőrzési, bizalom- és biztonságerősítési, leszerelési témákat vitat meg - rendszeresen konzultál az EBESZ régió biztonságát érintő kérdésekben VII. Elnök - elnöki funkciót betöltő állam külügyminisztere - EBESZ tevékenység legfelső szintű irányításáért felel - EBESZ intézmények munkáját koordinálja - EBESZ-t képviseli - Válságmegelőzési és válságkezelési tevékenység irányítása - Szervezet tisztségviselőinek kinevezése, illetve javaslat kinevezésükre a MT felé Személyes képviselőket nevezhet ki munkája segítésére (trojka : előző és a következő elnök) VIII. Főtitkár, Titkárság - a főtitkár az elnök és a Szervezet képviseletében működik - támogatja a Szervezet vezető intézményeit munkájukban - vezeti és szervezi az EBESZ intézmények munkáját (elsősorban a Titkárságot) - segíti a határozatok végrehajtását -

kapcsolatot tart más nemzetközi szervezetekkel - irányítja és vezeti az EBESZ adminisztratív és pénzügyi tevékenységét - tevékenységéről rendszeresen beszámol az EBESZ politikai vezető szerveinek IX. Nemzeti Kisebbségek Főbiztosa (High Commissioner for National Minorities) - nemzeti kisebbségek helyzetének alakulása az EBESZ régióban - lépések potenciális feszültségek csillapítására és válságok megelőzésére - válságok megoldásában közreműködés - székhelye Hága X. Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodája (Office for Democratic Institutions and Human Rights) - szabad, demokratikus és tiszta választások elősegítése, azok megfigyelése - demokratikus intézményrendszer kialakításában és működtetésében való közreműködés - emberi jogok, civil társadalom és jogállamiság elősegítése - korai előrejelző és válságmegelőző tevékenység - székhelye Varsó XI. Média Szabadságának Megbízottja

(Representative for Freedom of the Media) - segítségnyújtás a kormányoknak a szabad, pluralista és független média megteremtésében és fenntartásában - tömegtájékoztatási eszközök tevékenységének figyelése és szükséges lépések megtétele a tagállamokban - székhelye Bécs XII. Parlamenti Közgyűlés (Parliamentary Assembly) - országgyűlések és azok képviselőinek bevonása az EBSZ munkájába - EBESZ országok parlamentjei közötti párbeszéd, együttműködés és egyéb kapcsolatok előmozdítása, a Szervezet demokratikus jellegének erősítése - székhelye Koppenhága XIII. Békéltető és Választott Bizottság (Court of Counciliation and Arbitration) - EBESZ országok közötti viták bírósági úton történő rendezése békéltetés és közvetítés útján - Székhelye Genf 11. Az Európa Tanács Létrejötte - I. VH után : Európa világpolitikai térvesztése (nemzet alapú rendszerek térvesztése, globalizáció megindulása,

USA, SZU térnyerési kísérletei) - Nemzetek Szövetsége nem tudott békét teremteni Európában (nemzeti érdekek prioritása dominált) - Visszaesett az Európai országok exportja a különböző vámok és restrikciós eljárások miatt (Európa országainak határai 20.000 km felé emelkedtek) - A fasizmus kezdett tért hódítani a vergődő államokban - II. VH után : az USA és a SZU diktálta a békét Európában - Közös európai cél : Európa túlélése az orosz leigázás és az amerikai kivásárlási szándékokat megelőzve, ennek érdekében Európának egyesülnie kell (1920-30-as évek gondolatmenete). Ennek érdekében a Páneurópai Unió létrehozása (1923, Bécs) - I. VH után új kohéziós erő : fasizmus megjelenése és új ellenállási mozgalmak létrejötte amelyek Európa-képe a regionalizmus és a szupranacionális autoritás volt. Ezek lehetséges megtestesülései : szuperállam, föderális világszervezet, Népszövetség átalakítása,

Európai Egyesült Államok, Európa Szabad Népeinek Uniója (utóbbi lengyel elképzelés volt). Ezt az USA eleinte nem nézte jó szemmel (export visszaeséstől tartott ami később be is következett és úgy gondolta veszélyezteti gazdasági vezető szerepét) azonban 1947-ben a Marshall-terv formájában gazdasági segítséget nyújtott NyugatEurópa újjáépítéséhez (koncepciója az volt, hogy Ny-Európa közös békéje védelmet nyújt az USA számára egy esetleges újabb háború kirobbanása ellen és a SZU befolyás megfékezése terén is). A Marshall segély szétosztására létrejött az OEEC azonban a segélyek a nemzeti kormányokhoz kerültek (vagyis az OEEC nem tudott föderális szervként működni). - Churchill-féle Nagy-Európa koncepció : Brit vezetéssel Egyesült Európa létrehozására való törekvés, Európa Tanáccsal (Cél: Európa – és benne Nagy-Britannia – világpolitikai súlyának visszaszerzése) - Új összetartó erő :

SZU-ellenesség (eredménye a Brüsszeli Öthatalmi Szerződés 1948. Március 17-én : gazdasági, szociális, kulturális együttműködés és önvédelmi céllal – regionális együttműködési valamint kölcsönös segítségnyújtási paktum) - Új elem : NATO létrejötte (1949. Április 4 Washington, 12 állam : GB, Belgium, Dánia, Franciaország, Izland, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Olaszország, Portugália, USA és Kanada részvételével) amellyel Ny-Európa és az USA közös biztonsági tömböt alkotott - Új elképzelés : harmadik erő Európája (European Union of Federalists). Cél: egyenlő távolságtartás az USA-tól és a SZU-tól. Ennek támogatói voltak : UEDC (Keresztény Demokraták Európai Uniója), MSÉUE (Szocialista Mozgalom az Egyesült Európai Államokért), EUF (Föderalisták Európai Uniója). Ezeket a mozgalmakat tömörítette az 1947-ben létrejött Movement for European Unity. - 1948. Május, Hága : első Európa Kongresszus 16

ország részvételével (kb 6630 küldött) - 1948. December : Európa Tanács tervezetének elfogadása - 1949. Május 5, London : Európa Tanács Statútumának közzététele (Miniszteri Tanácsból és Tanácskozó Gyűlésből áll, Állandó Bizottság létrehozása, európai autoritás létrehozása). Végső cél : olyan politikai autoritás felállítása Európában amelyben a tagállamok többségi szavazással dönthetnek a közös politikáról az emberi jogok védelme, a külpolitika, a gazdaság és az európai biztonság kérdéseiben. Fontossá vált egy Föderális Paktum aláírása amely demokratikusan választott parlamentet és annak felelős kormányt hozna létre. Azonban a britek nem kívántak szupranacionális fejlődést így a Kis-Európa formájában folytatódott a fejlődés amelyből kívül maradt Európa szovjetizált fele valamint Ny-Európa nagyobb része is. Az Európa Tanács intézményei Az Európa Tanács tevékenységét mindenekelőtt a

tagországok kormányai közötti jogharmonizációs együttműködésre alapozta, amely a közös értékeket, jogi és politikai gyakorlatot rögzítő, többoldalú nemzetközi egyezményekben (konvenciók) testesült meg. A jogharmonizációs tevékenység mellett az ET különböző együttműködési formák széles hálózatát hozta létre az emberi jogok, a kultúra, az oktatás, a szociális kérdések és a környezetvédelem területén. Az alapító tagállamok 1950-ben írták alá az Emberi Jogok Európai Egyezményét amely alapján a tagországok állampolgárai közvetlenül fordulhattak már a strasbourgi Emberi Jogi Bírósághoz. Az ET 1989-re 23 nyugat-európai demokráciát tömörítő szervezetté vált amely 135 nemzetközi egyezményt fogalmazott meg. Ezek közül kiemelkedik a már említett Emberi Jogok Európai Egyezménye, az Európai Kulturális Egyezmény, az Európai Szociális Charta, a Kínzás és az embertelen vagy megalázó bánásmód

megelőzéséről szóló Európai Egyezmény valamint a Helyi Önkormányzatok Európai Chartája. A Miniszteri Bizottság - az ET legfőbb döntéshozó és végrehajtó szerve - a tagállamok reprezentatív szerve - függ a tagállamoktól másrészt fölérendeltségi viszonyban áll a Parlamenti Közgyűléssel (ET másik döntő szerve) - tagállamok képviselői alkotják (jellemzően a külügyminiszterek az évi 2-3 ülésszakon, a köztes időben a miniszteri megbízottak látják el ezt a feladatot akik a tagállamoknak az ET mellé delegált állandó képviselői – 1994-ben a 32 tagállam közül már 29 rendelkezett állandó strasbourgi képviselővel) - 1985 – rapportőri csoportok bevezetése az MB ülések és döntések előkészítésére (prioritásnak megfelelő felsorolásban a kormányközi együttműködés intézményei) : - költségvetés, adminisztratív kérdések - demokratikus stabilitás (korábbi kapcsolatok Kelet- és Közép-Európa országaival

– GREL) - oktatás, kultúra és sport - nemek közötti egyenlőség, emberi jogok - információs politika - a kormányközi együttműködés programja (II. sz Költségvetési fejezet) - jogi együttműködés - kapcsolatok az Európa Tanács és az EBESZ között - társadalmi és egészségügyi valamint az ifjúságra vonatkozó kérdések - ezek mellett kb. 30 szakértői bizottság valamint további ad hoc bizottságok dolgoznak az MB kormányközi együttműködés terén - a főtitkár készíti el a szervezet költségvetését amelyet az MB hagy jóvá (tagállamok hozzájárulása kvótarendszer alapján, grand payeur államok : Németo., Franciao, Olaszo, UK és az Orosz Föderáció – 18-18%-os hozzájárulást fizetnek) - az ET együttműködési és segélypolitikája a demokratikus stabilitás megszilárdítására a IX-es Költségvetési fejezet - célja : demokratikus reformfolyamat erősítése és megszilárdítása Kelet-és KözépEurópa posztkommunista

demokráciájában valamint ezen országok integrációjának elősegítése. Alapelvei : - képviseleti demokrácia intézményének működése illetve azon személyek képzése, akik működtetik ezen intézményeket, beleértve a helyi demokrácia intézményeinek erősítését - hatékony szabályok és mechanizmusok az emberi jogok védelmére és támogatására - igazságos, hatékony és független jogszolgáltatás - erős és dinamikus „civil társadalom” (a nem kormányzati szervezetek és az ún. harmadik szektor erősítésének formájában) - pluralista, szabad és független média - olyan oktatási rendszer szorgalmazása, amely felvilágosult és toleráns állampolgárok nevelésére törekszik. A Parlamenti Közgyűlés - nemzeti parlamentek demokratikusan választott képviselőiből, nemzetközi kormányközi szerződés alapján hozták létre - nemzeti delegációk létszámát az ország nagysága és a költségvetési hozzájárulás határozza

meg (magyar országgyűlést heten képviselik) : 572 delegátusból áll, a különleges meghívotti státuszban lévő országok (Örményország, Azerbajdzsán, BoszniaHercegovina és Grúzia) összesen 20 fős képviselettel rendelkeznek - politikai csoportjai : szocialista csoport, európai néppártok csoportja, európai demokrata pártok csoportja, liberális demokrata és reformpárti csoport valamint az egyesült európai baloldal csoportja - Közgyűlés Irodája az elnökből, a 18 alelnökből valamint a politikai csoportok vezetőiből áll, feladatuk a Közgyűlés ülésszakainak előkészítése, parlamenti bizottságok üléseinek jóváhagyása, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartás - a PK nem buktathatja meg az ET legfontosabb végrehajtó szervét az MB-t - nem rendelkezik költségvetési hatáskörrel sem - csak az MB-hez intézett törvényhozó kezdeményezés joga illeti meg ajánlások és határozatok formájában (nem kompetens a

törvényhozásban) - csak konzultatív hatáskörrel rendelkezik - a PK munkáját előkészítő bizottságok : - politikai ügyek - gazdaság és nemzetközi fejlesztési együttműködés - társadalom és család - nemzetközi jog és emberi jogok - kultúra és oktatás - tudomány és technológia - környezetvédelem, regionális tervezés és helyi hatóságok - migráció, menekültügy és demográfia - mezőgazdaság és vidékfejlesztés - parlamenti kapcsolatok - költségvetés - nemek közötti egyenlőség - a tagállamok kötelezettségvállalásait ellenőrző monitoring bizottság - a PK évente négyszer, Strasbourgban ülésezik - a parlamenti bizottságok évente legalább 6 alkalommal ülnek össze Párizsban illetve a tagállamokban - a PK a plenáris ülésszakokon 4 féle állásfoglalást tehet : - ajánlások : MB-nek címzett javaslatok - határozatok : Közgyűlés döntései (végrehajtásuk a KGY feladata) - vélemények : MB által a Közgyűléshez

intézett kérdésekre adott válaszok (új tagállamok felvétele, egyezmények, költségvetés, Európa Tanács Szociális Chartája témakörökben) - utasítások : instrukciók az egyes parlamenti bizottságokhoz - a PK választja a szervezet 3 legmagasabb beosztású hivatalnokát : főtitkárt, főtitkárhelyettest és a KGY jegyzőjét valamint az ET Emberi Jogi Bíróságának tagjait - Új tagállamok felvétele : - pluralista parlamenti demokrácia, jogállamiság, emberi jogok és alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása alapelveknek való megfelelés - PK véleménye nem kötelező érvényű de politikai okokból célszerű figyelembe vennie az MB-nek a tagfelvételről való döntés során - Felvételi kritériumok : - valódi demokrácia (demokratikus intézmények megléte, többpárti demokrácia, szabad választások, írásos alkotmány, önkormányzati intézményrendszer kialakítása) - - Emberi Európai Jogi Egyezményhez való csatlakozás

(ratifikálása, egyéni panaszjog és a Bíróság joghatóságának elismerése : ellenőrizhető és számon kérhető feltételek) - nemzeti kisebbségek védelmének biztosítása (Szlovákia kapcsán merült fel) Felvételi eljárás : - a PK felkérést kap az MB-től tagfelvételre - a PK 3 bizottsága (politikai ügyek, jogi és emberi jogi ügyek valamint a nem tagállamokkal való kapcsolattartás bizottsága) jelentést készít a jelölt alkotmányjogi státuszáról rapportőrök segítségével - 1994-től : jogi szakvélemény kérése majd utána a három parlamenti bizottság rapportőrjeinek látogatása (találkoznak a legmagasabb kormányzati szint vezetőivel, a kisebbségek, nem kormányzati szervezetek, az ellenzék, a vallási csoportok képviselőivel is) - 1989 óta : különleges meghívotti státusz kialakítása (Magyarország az elsők között, szavazati jog nélküli részvétel a PK munkájában) - rapportőrök jelentése alapján a PK kérdőívet

intéz a tagjelölt politikai döntéshozóihoz (törvényhozási folyamatról, emberi és kisebbségi jogok védelméről, stb.) amelyre adott válaszokat a PK véleményezi és 2/3-os többséggel fogadhat el és terjeszthet az MB elé - kötelezettségvállalásokat róhat ki a tagjelöltre amennyiben az nem teljesíti valamennyi felvételi kritériumát (fontos elem az ellenőrzés mechanizmusa a teljesítés nyomon követésére amelyet hat hónapos időközökben végeznek amíg valamennyi kritérium teljesül) - az ellenőrzés rendszerét valamennyi tagállamra kiterjesztették (nem csak új tagok felvételére vonatkozik) és amennyiben a kötelezettségvállalásokat tartósan megszegi egy tagállam szankciókat helyez kilátásba – ehhez egy önálló parlamenti monitoring bizottság felállítása nyújt segítséget, amelynek 65 tagját politikai és földrajzi szempontok figyelembevételével a PK politikai csoportjai közvetlenül delegálják. - MB saját

ellenőrzési mechanizmusa : sajtószabadság, demokratikus intézmények működése, jogrendszer hatékonysága, halálbüntetés, rasszizmus és idegengyűlölet elleni fellépés eredményessége a vizsgálat tárgya. 12. Az ENSZ és a humanitárius kötelezettségek (A polgári lakosság védelme fegyveres konfliktusokban és természeti katasztrófák esetén. A humanitárius segítség jellege, fajtái, szervezetei) A genfi jog (1864, Svájc) a fegyveres összeütközések áldozatainak védelmét szabályozza, vagyis a sebesültek, betegek, hajótöröttek, hadifoglyok, a polgári lakosság védelmét. 1862-ben Henry Dunant javasolta, hogy hozzanak létre olyan semleges és önkéntes segélyszervezeteket, amelyek majd a háborúban vállalják a sebesültek ápolását és ellátását valamint a háborúban megsebesült katonák védelmét, helyzetük javítását nemzetközi egyezményben szabályozzák. Ez az első genfi egyezmény egyetemes érvényű írott

szabályozás a konfliktus áldozatainak védelmére, multilaterális megállapodás mely szerint a feleknek megkülönböztetés nélkül gondoskodniuk kell a sebesült vagy beteg katonai személyzetről és az orvosi személyzetet, a szállítóeszközöket és felszereléseket tiszteletben kell tartani. Az erre a célra létrehozott szervezet a Vöröskereszt lett amely a világ legnagyobb humanitárius szervezete. A nemzetközi humanitárius jog az alábbi pilléreken nyugszik : - a feleknek hogyan kell bánniuk azokkal a személyekkel akik nem harcolnak (noncombatant), azaz akik letették a fegyvert, tehát a sebesültekkel, hajótöröttekkel, hadifoglyokkal, politikai foglyokkal és a polgári lakossággal - a szembenálló feleknek nincs joguk kiéheztetni a velük harcban álló ország lakosságát és mint minden államnak, nekik is át kell engedniük az említett lakosságnak szánt segélyszállítmányt, amennyiben ilyen szállítmány szükségesnek bizonyul. - a

konfliktusban résztvevő felek kötelesek ellátni élelmiszerrel, orvossággal és más, az élet fenntartásához lényeges javakkal az általuk ellenőrzött területen található lakosságot – ideértve tehát saját lakosságukat is – amennyiben a lakosság hiányt szenvedne. - ha a konfliktusban szemben álló felek képtelenek a hiányt szenvedő lakosságot ezen lényegi javakkal ellátni, el kell fogadniuk a nemzetközi segélyakciók átirányítását azokra a területekre, amelyeket ellenőrzésük alatt tartanak, ide értve saját területüket is. A humanitárius jog a háborúban is az emberi méltóság megőrzését tűzte ki célul, a nemzetközi vagy nem nemzetközi konfliktusokban az ember személyiségének tiszteletben tartását, és az erő szigorúan minimális alkalmazását az ellenség harcképtelenné tevésére. A humanitárius akció célja: - lehető leggyorsabb segítségnyújtás a konfliktus áldozatainak (védelem, vigasz, segítség) - az

élet mentése, szenvedések enyhítése - az emberi lény tiszteletben tartásának biztosítása - megkülönböztetés nélküli segítség a rászorulókon. A fenti kötelezettségek inkább erkölcsi jellegűek, a jog szerint a segítséget más államra nem lehet rákényszeríteni. A genfi egyezmények szerint a segélyszervezetek kötelesek humanitáriusok és pártatlanok lenni, valamint semlegességet kell tanúsítaniuk : a segélyt a pártatlanság és megkülönböztetés nélküliség elvének betartásával kell szétosztani (előnyt csak a rászorultság foka jelenthet), a semlegesség és a függetlenség elve szerint humanitárius akció nem függhet politikai, pénzügyi, vallási vagy ideológiai és katonai nyomástól. A segélyszervezetek személyzetének biztonságát a humanitárius szállítmányok átjutását és az egyéb segélyműveleteket a sérthetetlenség elve garantálja. Az ENSZ 1994-ben fogadta el azt az egyezményt amely kimondja, hogy az ENSZ-ben

és szakosított intézményeiben valamint a kormányközi és nem kormányzati szervezetekben szolgálatot teljesítő személyzet valamint a különleges műveletekben résztvevők védelmet élveznek. A humanitárius személyzet védelmében kötelező a részes államoknak a személyzet tájékoztatása arról, hogy hol találhatók aláaknázott területek (1980-as évi egyezmény). A Vöröskereszt és a Vörös Félhold Mozgalmak A Vöröskereszt és a Vörös Félhold Nemzetközi Mozgalma létrehozta a katasztrófák idején tevékenykedő NGO-k számára a Magatartási kódexet : a háború sújtotta területen élő civileknek joguk van segítségre. Míg a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) a fegyveres konfliktusban semleges közvetítőként tevékenykedik és az 1949-ik évi Genfi Egyezmények őrzője addig a Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége (IFRCRC) a természeti csapások utáni rehabilitációban és a

fejlesztési programokban kompetens. A Vöröskereszt nemzetközi és nemzeti NGO amely együttműködik a kormányokkal de egyben független is azoktól. A Vöröskereszt és a Vörös Félhold akciók hét alapelvre épülnek (1965, Bécs) : - emberiesség - pártatlanság - semlegesség - függetlenség - önkéntesség - egység - egyetemesség A Mozgalom legfőbb szerve a négyévente ülésező nemzetközi konferencia (résztvevői az 1949-es Genfi Egyezmény részes államai, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága, a Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége). Itt döntenek a nemzetközi humanitárius joggal összefüggő kérdésekről és megválasztják a héttagú Állandó Bizottságot. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága - őrködik a humanitárius nemzetközi jog érvényesítésén és tevékeny részt vállal fejlesztésében - semleges és pártatlan szervezet (nemzetközi nem kormányzati szervezet) - 6000 alkalmazottja van - 25

tagú nemzetközi bizottság irányítja (svájciak, kooptálással kerülnek be) - számos képviselettel rendelkezik (helyi akciókat koordinálnak, együttműködnek a helyi hatóságokkal és nemzeti társaságokkal, részt vesznek a fegyveres erők képzésében, KeletKözép Európa regionális delegációjának központja Budapesten van 1997 óta) - Genfi Egyezmény részes államainak hozzájárulásából valamint a nemzeti társaságok befizetéseiből van bevétele akciói fedezésére - Tevékenysége : - küldöttei foglyokat látogatnak és segítik a kapcsolat felvételt családjukkal - ellenőrzik a fogva tartás körülményeit - élelmiszert szállítanak a civil lakosságnak - orvosi segítséget nyújt - sebesültek igénybe vehetik az általa kifejlesztett hadisebészeti programokat - semleges és független közvetítő a menekültek védelme és segélyezése terén Az államoknak el kell fogadniuk, hogy a humanitárius és pártatlan segélyszállítmányok nem

tekinthetők sem beavatkozásnak, sem ellenséges cselekedetnek. Az ilyen szervezetek fegyveres konfliktus esetén felajánlhatják szolgálataikat annak érdekében, hogy az áldozatokat a leghatékonyabban segélyezhessék és biztosíthassák védelmüket (kezdeményezési jog). Az otthonukat fegyveres konfliktus miatt elhagyni kényszerült személyek a humanitárius nemzetközi jog védelme alatt állnak (polgári lakosság védelme a hadviselés hatásai ellen) : tilos őket megfélemlíteni, megtámadni, a kiéheztetést mint harci eszközt felhasználni ellenük és tilos az életben maradásukhoz nélkülözhetetlen javak elpusztítása. A Vörös Félhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége - 176 nemzetközi szervezetet tömörít - székhelye Genfben van - - regionális képviseletei koordinálják a természeti katasztrófák utáni sürgősségi segélyezést, a nemzeti fejlesztést valamint az egészségügyi és elsősegélynyújtó programokat

közép-kelet-európai képviselete 1992-ben Budapesten nyílt meg helyi szervezeteket von be a segélyezési műveletekbe legfelső szerve a kétévente ülésező Közgyűlés (bizottságok segítik munkáját) szövetség élén az elnök áll (Közgyűlés választja) a Titkárság munkáját a főtitkár irányítja Liaison bureau : EU tagországokban működő nemzeti társaságok tevékenységét koordinálja pénzforrása a befizetett tagdíjak felhívásokat tesz közzé (pénzgyűjtési akciók) A Vöröskereszt az ENSZ-ben konzultatív státusszal rendelkezik, 1990 óta a Közgyűlésben megfigyelői státuszt kapott a VKNB, majd az IFRC 1995-ben szintén. A humanitárius segítségnyújtás ENSZ szervezetei Az ENSZ élelmiszer, egészségügyi és logisztikai támogatásokat nyújt, a sürgősségi segélyt hosszú távra kialakított fejlesztési programokkal kombinálja (pl.: katasztrófák utáni újjáépítés). Ugyanilyen fontos a katasztrófákra való

felkészülés is 1991-ben jött létre a Humanitárius Ügyek Főigazgatósága amely 1998-tól OCHA néven átszervezve végzi tevékenységét. Az OCHA (Humanitárius Ügyek Koordinációs Irodája) - élén : főtitkár helyettes áll - három fő funkciója van : humanitárius politika kialakítása és koordinálása, humanitárius eszmék melletti kiállás a politikai szervezetekben, humanitárius akciók összehangolása - információkat gyűjt, elemez és terjeszt - Humanitárius Korai Előrejelzési Rendszere elemzéseket és jelentéseket készít, Regionális Integrált Információs Hálózata régió-specifikus elemzéseket készít - ökológiai katasztrófák sújtotta országok megsegítésével is foglalkozik Az IASC (Intézményközi Állandó Bizottság) - humanitárius ügynökségek munkáját összefogó állandó bizottság - humanitárius akciókkal összefüggő tevékenységeket koordinálja - partnerei az UNICEF, UNDP, UNHCR, WFP, WHO, FAO, Emberi Jogi

Főbizottság, Nemzetközi Vöröskereszt Mozgalom, NGO-k, stb. - sürgősségi segélyezés koordinátora (szervezetek közötti döntéshozatal, szükségletek felmérése, felhívások közzététele, helyszíni koordinálás, humanitárius politika fejlesztése) - székhelye New Yorkban és Genfben van - éves költségvetése 42.4 millió USD - 50 millió USD központi sürgősségi forgóalap teszi lehetővé a gyors humanitárius reagálást Az UNICEF (az ENSZ Gyermekalapja) - gyermekek védelméért, fejlődéséért tevékenykedik a Gyermekek jogairól szóló egyezmény szerint - a konfliktusokban érintett gyermekeknek és asszonyoknak szervezi az egészségügyi, élelmezési és oktatási szolgáltatásokat - külön figyelem a fegyveres összeütközésekbe került gyermekekre (15 éves kor alatt tilos besorozni gyermeket) - 1997 – különmegbízott kinevezése a konfliktusban érintett gyermekek védelmére (segélyek biztonságos eljuttatása) - családjuktól

elválasztott, kíséret nélküli gyerekek programja - taposóaknák elleni küzdelem - 1965-ben Nobel-békedíjat kapott 13. A menekültek védelme és támogatása (UNHCR) Nemzetközi szinten szervezett formában csak a XX-ik században merült fel (Nemzetek Szövetségén belül), hogy az államok nemzetközi közösségének kell védelmet nyújtaniuk a menekülteknek. Kiemelkedően fontos menekültügyi problémát jelentett az I Világháború, az orosz forradalom, az oszmán birodalom széthullása, a görög-török háború, stb. Ennek okán 1921-ben jött létre Nansen főbiztos vezetésével a Menekültügyi Főbiztos hivatala (Nemzetek Szövetsége hozta életre), meghatározása szerint a menekült olyan specifikus csoport tagja, akinek az élete vélhetőleg veszélybe kerül, ha hazatérne. A menekültek eredetileg nem rendelkeztek nemzetközileg elismert személyi okmányokkal, amit az 1922-ben kiadott Nansen-útlevél pótolt. Az okmány kiadását követték

azoknak a normáknak a megjelenése amelyek már a menekültek jogi státuszára, munkavállalási jogára illetve védelmére specializálódtak. 1933-tól a hitleri üldöztetéssel kellett a világnak szembesülnie és a menekülthullám kezelésében a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága illetve tagsága játszotta a fő szerepet. 1943-ban Washingtonban alakult meg az UNRRA (Egyesült Nemzetek Segélyezési és Rehabilitációs Igazgatósága), a II. világháború során felszabadult területek lakosságának segélyezése volt a fő feladata (52 ország vett részt a szervezetben, nemzeti jövedelmének 2%át befizetve a költségvetésbe : az USA több mint a felét adta így a befizetéseknek). A szervezet segítségével több mint 7 millió embert telepítettek vissza és 1 millió számára hozta létre menekült táborokat. Az UNRRA 1947-49 között fejezte be tevékenységét (előbb Európában majd Ázsiában). 1946-ban ideiglenes jelleggel hozta létre az akkorra

már megalakult ENSZ az IRO-t (Nemzetközi Menekültügyi Szervezet). Feladata a már létező menekültkategóriák védelme volt, 1952-ig működött, helyébe az ENSZ 1951-ben (Genfi Egyezmény) hívta életre a Menekültügyi Főbiztosságot (UNHCR). Az UNHCR – az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága - kettős feladatot lát el : nemzetközi védelem és a menekültek helyzetének tartós megoldása (megelőzés, sürgősségi segélyezés és megoldások keresése a stratégiája) - az 1951-es Genfi Egyezményben szabályozzák a menekültek státuszát, jogait és kötelezettségeit. (Magyarország 1989-ben területi restrikciókkal, majd azt feloldva 1998ban lett tagja a szervezetnek) - a menekült fogalma : menekült az a személy, aki származási országán kívül található, „mert megalapozott a félelme attól, hogy faja, vallása, nemzetisége, bizonyos társadalmi csoporthoz való tartozása, politikai véleménye miatt üldöztetésnek van vagy lehet kitéve, és nem

számíthat ezen ország védelmére, vagy az üldöztetés miatt ide nem tud, vagy nem kíván visszatérni.” - a non-refoulement elv felállítása : senkit sem lehet akarata ellenére olyan területre küldeni, ahol üldöztetésnek lehet kitéve. - 1967.évi Jegyzőkönyv : megszűnteti az 1951-es Genfi Egyezmény időbeli korlátait (csak az 1951 előtti események menekültjeire vonatkozott), a részes államok megkülönböztetés nélkül azonos elbánást biztosítanak a menekültként elismerteknek vallási, oktatási, bírósági, foglalkoztatási és társadalombiztosítási kérdésekben. - 1985 : UNHCR hatáskörébe kerül a hazatérőkkel és otthonukat elhagyni kényszerülőkkel való foglalkozás is - menekülteket védi a humanitárius nemzetközi jog is - UNHCR központja Genfben van, Budapesten 1989-től van fiókirodája - élén a főbiztos áll (ENSZ Közgyűlés választja a főtitkár ajánlása alapján) - vezető testülete az 53 tagú végrehajtó

bizottság (EXCOM) amely évente ülésezik (költségvetés elfogadása), ezt előzi meg az NGO-kkal (pl.: Vöröskereszt, Karitász, Amnesty International, stb.) folytatott eszmecsere - 2x kapott Nobel-békedíjat (1954, 1981) További menekültekkel foglalkozó szervezetek : ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala a Közel-Keleten, Nemzetközi Migrációs Szervezet valamint a Kormányközi Európai Migrációs Bizottság. 16. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Elődje a Marshall-terv segélyeit elosztó Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (OEEC) volt amelyet 1948. Április 15-én hoztak létre Párizsban és eredetileg 17 tagja volt, megfigyelőként Jugoszlávia vett részt benne, társult tagként az USA és Kanada majd 1958-tól Spanyolország is. Adminisztratív szervként fő feladata az USA segélyszállítmányok elosztása, irányítása, ellenőrzése volt. 1961-ben az USA, Kanada, Japán,

Ausztrália és ÚjZéland is tagjaivá lettek és nevet változtatott a szervezet : Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet lett. Jelenleg 29 tagállama van amelyek a világ áru- és szolgáltatásvolumenének 2/3-át adják. - - - - - tagállamok és a Titkárság szakértői bizottságokban találkoznak és cserélnek véleményt - a Titkárság 1850 szakértőt alkalmaz (700 közgazdász, tudósok, jogászok, mérnökök) akik az Igazgatóságokon dolgoznak : - Közgazdasági Igazgatóság – tagállamok mikro- és makrogazdasági mutatóit elemzi, évente 2x publikálja a Gazdasági Kilátások kiadványát a lehetséges fejlődési trendekről - Statisztikai Igazgatóság – adatokat gyűjt, rendez, publikál (külkereskedelmi, nemzeti számlarendszer, foglalkoztatási, munkanélküliségi és áradatok) - Környezetvédelmi Igazgatóság – gazdasági és környezeti folyamatok összebékítése - Külkereskedelmi Igazgatóság – nemzetközi

kereskedelmi szabályok kidolgozása - Pénzügyi, Költségvetési és Vállalati Ügyek Igazgatósága – üzleti tevékenységhez szükséges feltételek elméleti és gyakorlati kutatása - Tudományos, Technológiai és Ipari Igazgatóság – e három terület hatása a gazdasági fejlődésre - Oktatási, Foglalkoztatási, Munkaügyi és Szociális Igazgatóság – társadalmi kizártság eseteinek megszűntetése, nemzetközi kiadványok az oktatás, nevelés és migráció területén - Mezőgazdasági Igazgatóság – ártámogatások csökkentése, mezőgazdaságból kiszorulók átcsoportosítása a megélhetés érdekében - Titkárságot a főtitkár irányítja, négy főtitkárhelyettes segíti - Igazgatóságokon kívüli központok : Területfejlesztési Szolgálat, Nemzetközi Energia Ügynökség, Nukleáris Energia Ügynökség tagfelvétel során a szervezet a jelölt képességeit, a jelölt pedig a szervezet követelményeit vizsgálja (megfelelés esetén a

tag parlamentjének ratifikálnia kell a felvételt és azt csatlakozási nyilatkozat formájában a francia hatóságoknál letétbe kell helyeznie). A tagfelvétel követelményei : - piacgazdaság megléte - demokratikus pluralizmus megléte - emberi jogok tiszteletben tartása - részvétel az egyenrangúak áttekintésében (peer-review) legfontosabb adminisztratív szerve a Tanács (döntéshozatali joggal bír, minden államot 1 fő képvisel + 1 fő az Európai Unióból, rendszeresen tanácskozik nagyköveti szinten, miniszteri szinten évente 1x ülésezik speciális bizottságai gazdasági kérdéseket vitat meg (kereskedelem, köztulajdon irányítása, fejlesztési segítség, pénzügyi piacok. Összesen 200 bizottsággal, munkacsoporttal és szakértői csoporttal működik az OECD, évente kb. 40000 nemzeti képviselőt fogad ülésein) OECD fenntartása : tagdíjbefizetésekkel a tagállamok világgazdasági súlyának megfelelően (első USA, utána Japán) Hivatalos

nyelve : angol és francia Tisztviselői : nemzetközi tisztviselők, szakértelem a fontos OECD szakértői munkái : - Lakosság elöregedése - Harc a korrupció ellen - - - Új vállalatirányítási módszerek - Oktatás és képzés - Elektronikus kereskedelem - Munkahelyek létesítése - Makroökonómiai politikák - Szabályozási reformok - Fenntartható fejlődés - Adózás - Nemzetközi kereskedelem Működési célja : - Lehető legmagasabb gazdasági növekedés - Foglalkoztatottság - Növekvő életszínvonal - Globálisan érvényesülő pénzügyi stabilitás - Korlátozás nélküli nemzetközi kereskedelem, diszkrimináció-mentesség - Tőkeáramlás liberalizálása 1998 : Nem tagállamokkal való Együttműködés Központja (kereskedelem, beruházás, adózás, környezet : tapasztalatok átadása valamint ország- és régió specifikus tanácsok) fejlődő országoknak nyújtott segélyek adminisztrálása : Fejlesztési Segítség Bizottsága

Fejlesztési Központ : fejlődő világra vonatkozó elméleti és világgazdasági kutatások központja 19. Nemzetközi pénzügyi intézmények (Világbank, IMF, IDA, IFC, MIGA, EBRD) EBRD – Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bank - Célja : nyitott, piacorientált gazdasági rendszerre történő átmenet folyamatának támogatása az átalakuló országokban a többpárti demokrácia, a pluralizmus és a piacgazdaság elveinek megfelelően (26 országban infrastrukturális beruházásokkal, magánszektor közvetlen finanszírozásával vesz részt, kiemelt jelentősége van a környezetvédelmi vállalkozásoknak) - Hiteleket nyújt (privatizáció elősegítése), befektet (vállalatok alaptőkéjébe a magán- és külföldi tőke arányának emelésére), garanciát (magánvállalatok megjelenésének elősegítése a belföldi és nemzetközi tőkepiacokon), finanszíroz (infrastrukturális beruházásokat) vállal : egyszerre kereskedelmi és fejlesztési

intézet - Alaptőkéje eredetileg 10 milliárd ECU (12.2 milliárd USD) volt amely 1 millió részvényre oszlik, csak tagállamok jegyezhetik, tagállamok alaptőke részesedésük 30%-át 5 év alatt egyenlő részletben fizették be (ennek fele lehetetett fizetési kötelezettségvállalási ígérvény – Magyarország alaptőke részesedése 79 millió ECU) - Nemzetközi tőkepiacokon felvett hitelekből is finanszíroz, társfinanszírozást is végez - Szervezete : - Kormányzótanács – legfontosabb irányító testület, feladatainak és felhatalmazásának nagy részét átruházza az Igazgatótanácsra, tagállamok 1-1 kormányzót és helyettest delegál a KT-ba, az IT létszáma 23 fő (Ügyvezetőségen belül az EU-t 11, közép- és kelet európai országokat 4, a többi európai országot 4 és az Európán kívüli országokat szintén 4 igazgató és helyettes képviseli) - Bank elnöke az IT elnöke is. - Igazgatótanács – bank általános működési

területeinek meghatározása, kölcsönökről, garanciákról, részvényberuházásokról, technikai segélyekről, a bank által felvett nemzetközi kölcsönökről és az általános stratégiáról dönt - Alapokmánya rögzítette elkötelezettségét a környezetvédelemmel kapcsolatban - Különböző típusú kölcsönöket nyújt (nem exporthitel és nem biztosítási tevékenység) - Részvényvásárlásokat eszközöl (középtávon megtérüljön, nem igényel a bank ellenőrzési jogot és a vállalkozás irányításába sem szól bele) - Versenyképes ipari ágazatok létrejöttét támogatja - Hozzájárul a vállalkozások terjedéséhez és a versenyszellem fokozódásához 20. Szakosított szervezetek és intézmények (Az a/ illetve a b/ csoportban felsoroltakból tetszés szerint egy-egy szervezet ismertetése és tevékenységének elemzése) a) FAO – Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet A II. világháború után természetes elvárás volt az

éhség megszűntetése, a táplálkozási lehetőségek javítása minden nemzet, de különösen a háborús pusztításokat szenvedők számára. A szervezet mandátumát illetően több, évekig tartó vita is volt a szövetségesek között, míg végre a szervezet 1951-ben Washingtonból Rómába költözött, ahol ma is működik. Fő tevékenysége a főként a fejlődő világban terjedő éhség és szegénység megállítására, megszűntetésére irányul. A szervezet céljai : - a tagállamok táplálkozási és életszínvonalának emelése - a mezőgazdasági és élelmezési termékek termelésének és elosztásának javítása a tagállamok körében - a falusi lakosság életkörülményeinek javítása - nemzetközi együttműködés mezőgazdasági és élelmezési katasztrófák, problémák esetén, a világélelmezés biztonságának garantálása Legfontosabb feladatai : - széles körű technikai tanácsadó tevékenység a kormányok és fejlesztési

szervezetek megbízásából - termelési, forgalmazási, elosztási adatok gyűjtése, rendszerezése és publikálása - tanácsadás a kormányok számára termelési, élelmezési ügyekben - semleges vitafórum biztosítása a kormányok számára vitás kérdések esetén. A célkitűzések megvalósítására a Szervezet a nemzeti mezőgazdasági irányító szervek közötti szoros nemzetközi együttműködést alkalmazza. Ennek kiemelten fontos eleme az ún megfigyelő (monitoring) rendszer, amelynek segítségével a legfontosabb termények terméseredményeit becslik többször is az év folyamán. Ezzel ugyanis előre fel tudják mérni, hogy hol, melyik térségben milyen nagyságú terméstöbblet, illetve -kiesés várható, s ezt milyen nemzetközi áthidaló készletekkel lehet orvosolni. A FAO éppen ebben a kapcsolatteremtésben nélkülözhetetlen. A Szervezet a legmodernebb technikát, a műholdas megfigyelést is alkalmazza : kiemelten fontos mezőgazdasági

területekről – az érintett kormányok engedélyével – felvételeket készít, amelyeket kinagyítanak és elemeznek. Az eredmény egy még pontosabb terméseredmény-becslés, amely az ellátási biztonság legfontosabb eleme. A mezőgazdasági és Élelmezési Szervezetnek három fő szerve van : - a Konferencia - a Tanács és - a Titkárság. A legfőbb irányító testület a Konferencia, amelynek minden tagállam résztvevője. Üléseit kétévenként tartja. Feladata és jogköre a szervezet működési elveinek, irányvonalának, programjainak megvitatása és jóváhagyása, új tagok felvétele. Itt választják a szervezet vezérigazgatóját négy éves időtartamra. Az ülésszakok közötti időszakban a Szervezetet a Tanács irányítja, amelynek tagjait (jelenleg 49 tagállam) a Konferencia választja 3 évre. A Tanács a Szervezet hatáskörébe tartozó összes kérdéssel foglalkozhat, tevékenységéről a Konferenciának számol be. Tevékenységét

állandó bizottságokba szervezi. Az állandó bizottságokon kívül ágazati és regionális alárendelt szervei is vannak. Az ágazati szervek egy-egy kiemelten fontos mezőgazdasági vagy élelmezési ágazat szakmai kérdéseivel foglalkoznak, míg a regionális szervek egy adott régió mezőgazdasági termelési és élelmezési problémáit összegzik, elemzik, dolgoznak ki ezekre megoldási javaslatokat. Mind a Konferencia, mind a Tanács egyszerű szótöbbséggel dönt az eléje kerülő kérdésekben. Kétharmados többségre van szükség a Tanács esetében megállapodások és egyezmények elfogadásához, a Konferencia esetében az Alapokmány módosításához, tagfelvételhez, a költségvetés jóváhagyásához. A feladatok konkrét megvalósítását a Titkárság végzi, amelyet a vezérigazgató irányít. A központi apparátus munkáját több regionális hivatal is segíti. Magyarország 1946-ban lett tagja a Szervezetnek, 1949 – 1967 között tagsága

szünetelt. 1967-ben megújítottuk tagságunkat. 21-22-23. A nemzetközi szervezetek és a globalizáció (Az alábbi témák közül a hallgató választása szerint egy téma ismertetése és elemzése) A népességnövekedéssel és az élelmezéssel kapcsolatos problémák A világ népessége mára már jóval meghaladta a 6 milliárdot. A legkevésbé fejlődő országok természetes népességnövekedése háromszor magasabb a fejlett ipari államokénál. Ma a világ népességének 80%-a a fejlődő világban él, a gyors népességnövekedés az amúgy sem lendületes gazdasági növekedés eredményeinek jelentős részét elszívja. A lassú gazdasági növekedés nem teszi lehetővé, hogy a gyorsan emelkedő népesség munkaképes részét a termelő és szolgáltató szektor felszívja. A fiatalokból és öregekből álló népesség ma már eléri a munkaképes lakosság nagyságát. Jelentős gond a fejlődő világban a városba áramló vidéki népesség

foglalkoztatása, ez növekvő keresletet jelent alapvető társadalmi szolgáltatások (egészségügy, lakás, iskola és oktatás) iránt, amelyet az adott államok csak részben képesek kielégíteni. A népesség növekedésének korlátozása mind gazdaságilag mind erkölcsileg bonyolult feladat, ez korlátozza a hatékony és eredményes nemzetközi fellépést. Az ENSZ alapelve szerint a gyermekek számának meghatározása és születésük ügye a szülők alapvető emberi joga : az állam nem avatkozhat be abba, hogy a szülők hány gyermeket kívánnak, másrészt az állam – közvetett népességkorlátozó programokkal, családtervezési hálózattal, információs és oktatási lehetőségekkel – nagyon is befolyásolja a családok döntéseit (Kína, Srí Lanka, KOREAI Köztársaság, Kuba). 1960 előtt az ENSZ népességügyi tevékenysége statisztikák készítésére és tényfeltárásra szorítkozott (Népesedési osztály, Statisztikai Hivatal –

népesség összeírási technikák nemzetközi elterjesztése, elemzése, Demográfiai Évkönyv megjelentetése). Tevékenységének kiszélesítéseként 1967-ben létrehozta a Népesedési Tevékenységek ENSZ Alapját. 1954 óta 10 évenként tartanak Világ Népesedési Konferenciákat. Legutóbb 1994-ben volt Kairóban, ennek témája a nők jogainak, társadalmi és gazdasági helyzetének elemzése volt. A konferencia által lényegesnek minősített kapcsolat a fenntartható fejlődés és a népességnövekedés között nagyon is valós : a világ népesség-növekedésének drasztikus csökkentése nélkül nem várható a világban tapasztalható szegénység, gazdasági elmaradottság csökkentése sem. A mezőgazdaság és az élelmezés nemzetközi szervezetei 1960 – 1984 között nagy optimizmus volt megfigyelhető a rohamosan növekvő világ népességének mezőgazdasági és élelmezési cikkekkel történő ellátásával kapcsolatban (világ

búzatermelésének üteme egy főre vetítve 40%-kal emelkedett, az USA ekkor vált a világ „kenyeres kosarává”). 1984 után ez az optimizmus alábbhagyott (szárazságok majd árvizek és egyéb természeti katasztrófák csökkentették a termést illetve megjelent a vegyszerekkel szembeni ellenszenv így a világ gabonakészletei jelentősen csökkentek miközben a termőtalaj termelékenysége is jelentősen romlott). A legjelentősebb élelmezési válság a fejlődő országokat sújtotta (alacsony az egy főre jutó kalóriafogyasztás, az élelmiszer-elosztás egyenlőtlen és igazságtalan, az éhezés és alultápláltság egészségügyi problémákhoz vezet). Fontos megjegyezni, hogy a volt középkelet-európai, szocialista államokban jelentősen nőtt a szegények száma A világot a gazdagság melletti mély szegénység jellemzi : 2.8 milliárd ember kevesebb mint 2 USD-t költ naponta, 1.2 milliárd pedig kevesebb mint 1 USD-vel rendelkezik naponta (utóbbiak

44%-a Délkelet-Ázsiában él). A fejlődő világban minden ötödik gyermek meghal 5 éves kora előtt és itt az öt éven aluli gyermekek mintegy 50%-a alultáplált). A globális előnyök globális eloszlása rendkívül egyenlőtlen : a 20 legfejlettebb állam átlagos jövedelme 37x-ese a legszegényebb 20 állam jövedelmének. A közép-kelet-európai országokban az 1 dollár/nap fogyasztással élők száma az elmúlt 10 évben több mint 20x-osára emelkedett. A Világbank speciális jelentése szerint 1993-94-ben a 27 átalakuló országban 141 millió ember volt szegény. Ezt látva a nemzetközi közösség több célt tűzött ki a szegénység és az emberi nélkülözés lényeges csökkentésére : - felére csökkenteni a rendkívüli szegénységben élők (kevesebb mint 1 USD/nap) számát - biztosítani a univerzális első fokú oktatást - megszüntetni a nemek közötti megkülönböztetést az alap- és a középfokú oktatásban - háromnegyedével

csökkenteni a anyasági elhalálozást - biztosítani az általános hozzájárulást a születéssel és szüléssel kapcsolatos egészségügyi szolgáltatásokhoz - a fenntartható fejlődés nemzeti programjait 2005-ig ki kell dolgozni úgy, hogy a környezeti források kimerülését 2015-re megállíthassuk. Ezek mellett a világ népessége az elkövetkező 25 évben 2 milliárddal emelkedik és ennek 97%-a a fejlődő világban születik majd meg. A lassú fejlődés fő oka több régióban is az alacsony gazdasági növekedési ütem, az átalakuló országokban pedig a növekvő jövedelemelosztási különbség. A kulcsszó tehát a fenntartható fejlődés és növekedés Az élelmezéssel és mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos legfontosabb nemzetközi szervezet a Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezet (FAO) amely több nemzetközi szervezettel együtt látja el munkáját (pl.: világ mezőgazdasági, erdészeti és halászati „termelésének”

űrtechnikával megvalósított figyelése és követése). 1974-ben hívták össze a Világ Élelmezési Konferenciát (Rómában). Az ezen elfogadott nyilatkozat a következő alapelvet fogalmazta meg : az éhség és alultápláltság nélküli élet alapvető emberi jog és az egyes kormányoknak mindent meg kell tenniük ennek megvalósíthatósága érdekében. Ez a konferencia határozta el a Világ Élelmezési Tanács felállítását is valamint létrehozta a Mezőgazdasági Fejlesztés Nemzetközi Alapját (1977, ENSZ szakosított szerve, OPEC országok vállalták a létrehozáshoz szükséges 1 milliárd USD 40%-át). Az Alap célja koncesszionális segélyek és kölcsönök nyújtása a rászoruló fejlődő országoknak a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelés fokozása érdekében. 24. Nemzetközi Szervezetek és a civil társadalom (Nem-kormányzati nemzetközi szervezetek és intézmények : politikai pártok szövetségei, nemzetközi szakszervezeti

együttműködés, emberi jogi, vallási, humanitárius és segélyszervezetek) Az NGO-k általános értelmezés szerint egyesületek, alapítványok avagy köztestületek. Eredetüket tekintve európai történelmi gyökereik vannak (egyházi indíttatású karitatív szervezetek, Hanza-szövetség, stb.), magánszemélyek által létrehozott szervezeteket jelentenek akár az állam jogrendje ellen akár olyan feladatok ellátására amelyet az állam nem tud avagy nem akar ellátni. Az NGO-k (civil szervezetek) meghatározása és főbb jellemzőik : - közhatalmi funkciót nem gyakorolnak, függetlenek a kormányzattól - spontán magán- vagy vegyes kezdeményezésűek, de alapításukban a kormány nem vesz részt - különböző állampolgárságú, természetes vagy jogi személyeket, esetleg köztestületeket tömörítenek - önszerveződés révén alakulnak meg, tevékenységüket főként önkéntesek végzik, a fizetett alkalmazottak szám csekély - elsődlegesen

humanitárius, szociális, kulturális, fejlesztési, környezetvédelmi és emberi jogi területeken tevékenykednek - rugalmas felépítésük lehetővé teszi a gyors reagálást - kereskedelmi tevékenységet nem folytatnak, nem profitorientáltak - adományaik adó- és illetékmentesek - egyes tevékenységükért állami támogatásban részesülhetnek - hozzáférhetővé teszik a szolgáltatást az érintettek számára - biztosítják az átláthatóságot, a társadalmi ellenőrzést A nemzetközi NGO-k főbb ismérvei (1986. ET Egyezmény) : - a szervezetnek nemzetközi nem profitorientált szervezetnek kell lennie - a szervezetet a fenti egyezmény egyik részes állama szerinti belső jog alapján megfogalmazott okirat alapján kell létrehozni - tényleges tevékenységet kell folytatnia legalább két állam területén - alapszabály szerinti székhelye az egyik részes állam területén van, tényleges székhelye ebben az államban vagy egy másik részes államban

van. Az NGO-k jogi helyzete : - egyesületi vagy non-profit törvény alapján működnek - kettős (külső – nemzetközi, illetve belső – székhely szerinti) jogrend szerint működnek - a székhely államban szerzett elismerés tényét és terjedelmét a többi részes államban is irányadónak kell tekinteni (1986 ET Egyezmény – 14 államnak kéne ratifikálnia, még nem történt meg így még nem lépett életbe) Az NGO-k és a kormányközi szervek együttműködése - megfigyelői státuszt tölthetnek be - konzultatív státuszt tölthetnek be - általános, speciális vagy listás (Roster) NGO-k létezne - általános konzultatív státusz : a szervezet tevékenységének nagy részével foglalkozik - speciális konzultatív státusz : szervezet tevékenységének kis részével foglalkozik, speciális területen, speciális szakértelemmel vesz részt - listás konzultatív státusz : alkalmankénti segítséget nyújtanak A politikai pártok szövetsége

Szocialista Internacionálé - jogelődje : Első Internacionálé (Karl Marx, 1864, London) - mai szervezet : alapítva 1951, Frankfurt (33 ország szocdem pártjainak részvételével) 143 párt és szövetség (szocialista, szocdem, munkáspártok) a tagjai székhely : London elnöke : Antonio Guterres (portugál szoc.párt főtitkára, miniszterelnök) főtitkára : Luis Ayala (chilei) (1976-92 között Willy Brandt volt az elnöke) legfelső döntéshozó szerve : Kongresszus (három évente ülésezik) célja : nemzeti pártok tevékenységének és politikájának egyeztetése, szocdem szellemiség kialakítása nőszervezete : Szocialista Női Internacionálé (SWI), ifjúsági szervezete : Szocialista Fiatalok Nemzetközi Egyesülete (IUSY) folyóirata : Socialist Affairs (negyedéves) Liberális Internacionálé - alapítva 1947, Oxford - székhelye : London - világ liberális pártjainak szervezete - 67 ország, 84 pártja a tagja (Magyarország – SZDSZ) – pártok

egynegyede kormányon van - célja : emberi jogok és a demokrácia, a társadalmi igazságosság, a tolerancia, a piacgazdaság, a szabad kereskedelem és az erős nemzetközi szolidaritás megvalósítása - európai szinten : Európai Liberális és Demokratikus Pártok Szövetsége Kereszténydemokrata Internacionálé - alapítva 1961, Santiago de Chile - értékrendje : demokrácia, béke, emberi jogok és az ember kiteljesedése a szociális és környezeti piacgazdaság révén, politikai szolidaritás kialakítása a pártok között (jellemzően Dél-Amerika, Afrika, Európában EUDC – Európai Kereszténydemokrata Unió) - székhelye : Brüsszel - tagszervezetek nemzetközi tevékenységét koordinálja - 68 országban 98 párt a tagja - konzultatív státusz az ECOSOC-ban és az UNCTAD-ban - elnöke : Wilfred Martens (holland) Európai Parlamenti pártok frakciói - Európai Szociáldemokrata Párt - Európai Néppárt - Európai Liberális és Demokratikus Pártok (ELDP)

- Unió Európáért (Európai Demokraták alkotják) - Egyesült Baloldal - Zöldek - Radikális Európai Szövetség - Nemzetek Európája Nemzetközi szakszervezeti együttműködés Elődjük a Nemzetközi Munkásszövetség volt (1864, London) amelynek munkásszervezetek és pártok egyaránt tagjai voltak. A Munka Világszövetsége (WCL) - alapítva : 1920, Keresztény Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége néven - 1968 óta : Munka Világszövetsége - célja : dolgozók szervezkedési szabadsága, emberi jogok érvényesítése, dolgozók életszínvonalának emelése, tagszervezetek összehangolása és nemzetközi képviselete - szemináriumokat tart, regionális szervezeteket működtet (pl.: UTAL Dél-Amerikában amely segít az általános oktatásban, a szakszervezeti képzésben) - elnöke : F. Kilongi (Kongó) - főtitkára :Willy Thys (Belgium) - 28 millió tagja van - 114 tagszervezete van a világ országaiban szakmai szervezeteit a Nemzetközi Szakszervezeti

Uniók Szövetsége tömöríti - magyar tagja a Munkástanácsok Országos Szövetsége Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége - alapítva : 1949, Brüsszel (kettészakadt) - legnagyobb nemzetközi szakszervezeti központ - célja : munkavállalók globális gazdasági és szociális érdekeinek demokratikus és szakszervezeti jogainak képviselete, védelme - legfelső szerve : világkongresszus - állandó munkabizottságai vannak, ágazati irodái működnek Genfben, Rómában, NewYork-ban, Bécsben és Nairobiban - taglétszáma kb. 124 millió - 215 tagszervezete van a világ 145 országában - elnöke : LeRoy Trotman (Barbados) - főtitkára : Bill Jordan 1994 óta (brit) Szakszervezeti Világszövetség - alapítva : 1945, Párizs - 1949 óta szovjet befolyás alatt működik (egyik utolsó elnöke Gáspár Sándor volt) - székhelye : Prága - célja : szakszervezeti szolidaritás erősítése információ- és tapasztalatcsere útján, együttműködés és

érdekképviselet nemzetközi fórumokon, segítségnyújtás a tagoknak a munkavállalói jogok érvényesítésében - taglétszáma kb. 132 millió - 121 országban 93 tagszervezete van - főtitkára : Alexander Zsarikov (Oroszország) - kongresszusa ötévente, főtanácsa másfélévenként, elnöksége évente 2x ülésezik - TUI : 6 nemzetközi szakszervezeti unió a szakmai, ágazati és tagszervezetek tömörítésére Európai Szakszervezeti Szövetség - alapítva : 1973 - már nem csak az európai országok tagszervezeteit tömöríti - székhelye : Brüsszel - 33 ország 77 szervezettel képviseli benne az 59 milliós tagságot - elnöke : Friedrich Verztnitsch (osztrák) - főtitkára : Emilio Gabaglio (olasz) Munkaadók Nemzetközi Szövetsége - egyik legrégebbi munkaadói szervezet - jogelődje 1919-ben Washingtonban alakult meg - alapítva : 1948, Párizs székhelye : Genf 119 ország 122 munkaadói szövetségét tömöríti feladata : szabad vállalkozás

előmozdítása, tagok nemzetközi szintű érdekképviselete, folyamatos tájékozódás gazdasági és szociális kérdésekről Kis- és Középvállalatok Nemzetközi Szövetsége - alapítva : 1947, Lausanne - 10 millió vállalkozót képvisel világszerte - elnöke : Mario Secca (portugál) - főtitkára : Jacques Desgraz (svájci) - magyarországi tagszervezete : IPOSZ Emberi jogi szervezetek Olyan szervezetek, amelyek elismerik és védelmezik az emberi jogok széles körét. Emberi Jogi Ligák Nemzetközi Szövetsége - alapítva : 1922, Párizs - célja : emberi jogok eszméjének terjesztése, tiszteletben tartása, erőszak elleni küzdelem - 2 aktív tagja részt vett az Emberi Jogok Egységes Nyilatkozatának megfogalmazásában - ENSZ-ben akkreditált NGO-ként vesz részt - 90 országban 114 tagszervezete van - magánszemélyek, vállalatok adományaiból és hagyatékokból fedezi akcióit - irodája van Brüsszelben - konzultált az Európai Parlamenttel és az

Európai Bizottsággal, jelentős szerepe van az ENSZ Emberi Jogi Bizottságában és Albizottságában Amnesty International - alapítva : 1961, London (Peter Benenson, jogász : politikai és vallási foglyok : lelkiismereti foglyok) - célja : gyorsan és méltányos bírósági tárgyaláson döntsenek minden fogoly sorsáról, szüntessék meg a halálbüntetést és a kínzást, lelkiismereti foglyokat bocsássák szabadon - évente világméretű kampányokat szervez melyek célja nem szervezet vagy kormány, hanem az egyének - tárgyalja az igazságszolgáltatás megkerülésével végrehajtott halálbüntetéseket, eltűnéseket, kínzásokat, a lelkiismereti foglyok, a nem méltányos bírósági tárgyalások, az ítélet vagy vád nélküli fogvatartások és a halálbüntetések eseteit, valamint a fegyveres ellenzéki csoportok által elkövetett jogsértéseket. - taglétszáma kb. 1 millió (162 országban) – egyetemisták, egyetemi / főiskolai tanárok, zenészek,

művészek - kb. 5300 helyi csoportja működik, 53 országban nemzetközi szekciója van - pontos és független minden kormánytól, vallási és gazdasági csoporttól - költségvetése alapítványokból, vállalatoktól, adományokból és tagdíjbefizetésekből származik - 1977-ben Nobel-békedíjat kapott Human Rights Watch - alapítva : 1978, Helsinki (Helsinki Watch) majd 1988-tól HRW - székhelye : New York (irodái vannak Brüsszelben, Londonban, Moszkvában, Hong Kongban, Los Angelesben és Washingtonban) - 150 szakemberrel dolgozik (jogászok, újságírók, tanárok, egyéb szakértők) - kb. 70 országban van jelen - tényfeltáró kutatásokat végez, nemzetközi akciókban vesz részt (gyermekkatonák besorozásának tilalma, taposóaknák elleni nemzetközi küzdelem, jugoszláviai és ruandai háborús bűnösöket elítélő nemzetközi törvényszék felállítása érdekében szólalt fel) - tényeken alapuló jelentéseket készít független szervezet

költségvetése magánalapítványoktól, magánszemélyektől és adományokból származik Vallási szervezetek Caritas Internationalis - alapítva : 1924, Amszetradm (Caritas Catholica néven), 1950-től Karitász (Róma) - katolikus egyház hivatalos segélyszervezete - székhelye : Róma - célja : küzdelem a társadalmi igazságosságért, a szegénység okainak és enyhítési módjainak feltárása - akciók a legszegényebbek javára (jótékonyság) - menekültszolgálatot tart fenn, részt vesz a katasztrófasegélyezésben - pártatlan és felekezetközi - legfelső szerve : Közgyűlés (négyévente ülésezik) - konzultatív státusza van az ECOSOC-ban és az UNESCO-ban, az ILO-ban és az Európa Tanácsban, kapcsolatot tart fenn az Egyházak Világtanácsával - 156 nemzeti szervezete van - 44 európai ország 48 katolikus szervezetét tömöríti (Caritas Europa, Brüsszel – elsősorban a szociális és jóléti politikák következetes végrehajtásáért

lobbizik) Jezsuita Menekültszolgálat - gyakorlati és lelki támaszt nyújt a menekülteknek és az otthonukat kényszerből elhagyóknak - alapítva : 1980 (Jézus Társasága) - 50 országban van jelen - központja Rómában van - kéthavonta jelenteti meg bulletinjét (Dispatches) Egyházak Világtanácsa - alapítva : 1948, Amszterdam - nem római katolikus keresztény egyházakat tömöríti (anglikán, baptista, evangélikus, református, metodista, görög katolikus, görög keleti, presbiteriánus) - célja : ökomenikus párbeszéd, egyházak és hívők közötti kapcsolat - 337 tagszervezete kb. 100 országban van jelen - legfelső szerve : Közgyűlés - székhelye : Genf - költségvetése : tagegyházaktól - sokat fordít a rászorultak, menekültek és migránsok segélyezésére - megpróbálja befolyásolni az ET és az EU tárgybani döntéseit Zsidó Világkongresszus - alapítva : 1936, Genf - célja : eredetileg Izrael állam megalapítása - kb. 90 országban

megtalálható zsidó közösségek önkéntes társulása - mai célja : tagjainak érdekvédelme és képviselete, diszkrimináció felszámolása, Izraellel való kapcsolatok ápolása - fontos témái : emberi jogok, békekultúra, történelem és vallások közötti párbeszéd - székhelye : New York - konzultatív státusza van az UNESCO-ban - B’NAI B’RITH : egyik legjelentősebb zsidó szervezet, célja : zsidó nép és Izrael állam fennmaradása, antiszemitizmus, fanatizmus és tudatlanság elleni harc, legfontosabb tevékenysége : judaizmus és fiatalok oktatása, nevelése, konzultatív státusza van az UNESCO-ban, székhelye Washington Humanitárius és segélyszervezetek Médicins sans Frontiérs - alapítva : 1971. Dec 20 (francia orvosok által) - első nem katonai NGO amely sürgősségi orvosi segítségnyújtásra szakosodott (Bernard Kouchner : humanitárius beavatkozás elve) - célja : javítani a nemzetközi segélyezés gyakorlatán,

megkülönböztetéstől mentes gyors és önkéntes orvosi segítségnyújtás a háborúk és katasztrófák áldozatainak, élelmezési, betegségmegelőzési, közegészségügyi és rehabilitációs tervek kidolgozásában részvétel - egyetemes orvosi etika, pártatlanság és semlegesség jellemzi - média szerepét felismeri és használja - 5 operatív központja van Európában (Franciao., Hollandia, Luxemburg, Spanyolo, Svájc) - székhelye : Brüsszel Médicins du Monde - célja : nemzetközi szolidaritás, egészségügyi (orvosi) hivatású tagok önkéntes elkötelezettsége és a szükséget szenvedők megsegítése - alapítva : 1980 (15 orvos hozta létre a Vietnámból a Kínai tengeren át menekülőknek eljuttatott segítség megszervezése kapcsán) - 1996-tól konzultatív státusz az ECOSOC-ban - nemzetközi segélyprogramokban vesz részt - orientációs központja van Párizsban - 15 nemzetközi képviselete van, 15 ezer taggal, 6 ezer önkéntessel - éves

költségvetése 361 millió frank