Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Nemzetközi üzletszervezés

NEMZETKÖZI ÜZLETSZERVEZÉS 1. Az áruk csoportosítása: Az adásvétel tárgya az áru. Az áru szerződésben való meghatározásakor ki kell térni az áru : megnevezésére, minőségi jellemzőire, mennyiségére, csomagolására. A minőség a termék mindazon tulajdonságainak összessége, amelyek valamely felhasználási célra való alkalmasságának fokát határozzák meg. Ennek függvényében aztán meghatározhatók az áru azon tulajdonságai illetve minőségi paraméterei, amelyek nagy számuk és sokféleségük ellenére négy csoportba sorolhatók:  a külső megjelenés paraméterei: forma, szín, díszítés, adjusztálás, méretek,  anyag- és gyártási paraméterek: az eredetre vagy évjáratra utaló adatok, gyártáskor felhasznált anyagfajta és -minőség, a gyártás, a konstrukció, a tervezés, a szerelés színvonala.  teljesítmény-paraméterek, beleértve a termék által előállított gyártmányok mennyiségét és minőségét is,

 felhasználási, alkalmazási paraméterek: könnyű kezelhetőség, energiafelhasználás, kompatibilitás, biztonság- és környezetvédemi, egészségügyi követelményeknek való megfelelés. 2. Minőségbiztosítás: a fejlett ipari országokban a vállalatvezetés a piaci pozíció megtartása, erősítése érdekében aminőséggel, mint stratégiai tényezővel számol. A termék vagy szolgáltatás megfelelő minősége a felhasználásra való alkalmasságot jelenti, beleértve a funkcionális, esztétikai és gazdasági szempontokat. A tartós fogyasztási cikkek, gépek, berendezések esetén például olyan szembpontok kerülnek előtérbe, mint az élettartam, a hibamentes és gazdaságos működés, az egyszerű és olcsó javíthatóság, mérsékelt fenntartási költségek, a fogyasztási cikkeknél ellenben sokszor fontosabb lehet a megjelenítés, a tetszetős csomagolás. A piac által igényelt, garantáltan megbízható minőséget egy szervezet megfelelő

minőségügyi rendszer kiépítésével tudja elérni és fenntartani, mely a következő részterületekből áll:  minőségpolitika  minőségirányítás  minőségügyi rendszer  minőségbiztosítás. 3. A minőségbiztosítási rendszerek tanúsítása: a minőségbiztosítási rendszer tanúsítása azért lényeges, mert manapság a vevők olyan beszállítókat keresnek, amelyeknek tanúsított minőségrendszerük van. A minőségtanúsítással rendelkező vállaltok így sokkal jobb versenyhelyzetben vannak a piacon mint azok a cégek, amelyek nem rendelkeznek tanúsított minőségbiztosítási rendszerrel. A tanúsítást végezheti:  maga a vevő saját szempontjai szerint és saját apparátussal,  a továbbfelhasználó, hiszen saját termékébe építi be a szállítótól vett anyagok vagy terméket, így ismerni akarja annak minőségi paramétereit,  az eladó megbízásából valamely független, erre feljogosított tanúsító intézmény.

Nemzeti Akkreditáló Testület, a NAT. Ha a tanúsítás Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) ISO 9001-9003 minőségbiztosítási szabványsorozata előírásainak való megfelelést tanúsítja, az a vevő számára a termék megbízható minőségét garantálja. Ezért az ISO szerint tanúsított minőségbiztosítási rendszerrel rendelkező eladó terméke piacképes, és állja a versenyt. 4. Minőséggel kapcsolatos szabályok: A fogyasztói, felhasználói igények kielégítésére a termékekkel kapcsolatos minőségi követelményeket szabványok rögzítik. A szabványok önkéntes dokumentumok, amelyeket közmegegyezéssel fogadnak el, és amelyek rendező hatást érnek el. A szabványok szintje lehet nemzetközi, regionális, nemzeti, szakmai és vállalati. A szabványok lehetnek alapszabványok, vonatkozhatnak fogalom-meghatározásra, vizsgálati módszerre, termékre, eljárásra, szolgáltatásra, megadandó adatokra. Alkalmazása lehet önkéntes, vagy

törvény által kötelező. A GATT-nak a kereskedelem technikai akadályairól szóló kódexe is foglalkozik a szabványok és egyéb technikai szabályzatok kérdésével. A kódex hangsúlyozza, hogy az importált terméket a hazaival vagy bármely más országból származó hasonló termékkel azonos elbánásban kell részesíteni mind a szabványok, mind a vizsgálati módszerek és tanúsítási rendszerek alkalmazása során. Megkívánja, hogy a technikai szabályzatok és szabványok minél szélesebb összehangolása érdekében a tagországok sajátjaik alapjaként a már meglévő nemzetközi szabványrendszereket alkalmazzák. Hazai jogszabályi előírások: Jogszabály kötelezi a termék gyártóját, illetve forgalmazóját, hogy a terméknek a felhasználás szempontjából lényeges tulajdonságait a megrendelő számára tanúsítsa. A minőség tanúsításának módja lehet:  minőségi bizonyítvány: a termék tulajdonságait adatokkal, mérésekkel kell

igazolni,  műszaki leírás: kezelési módot kell közölni, lényeges tulajdonságokat leírni,  minőségi jel: jelentése meghatározott és az érdekeltek számára megismerhető,  a terméken vagy csomagoláson - árucímke segítségével vagy más módon - feltüntetett adatok, ha a termék jellege azt lehetővé teszi,  kísérőjegyzékben szabványra, más műszaki előírásra, vagy a szerződésre történő hivatkozás. Export esetén az importőr országának minőséggel kapcsolatos előírásai is mérvadók, melyeket az exportőrnek a sikeres export érdekében ismernie és követnie kell. A minőség rögzítése az adásvételi szerződésben: sokféle módon történhet, függően az áru természetétől, egyedi vagy tömegjellegétől, bonyolultságától, a szerződő felek kapcsolatától és a kereskedelmi szokásoktól, de egyértelműnek kell lennie. A minőség meghatározása történhet:  kémiai összetétel alapján vagy a jellemző

hatóanyag-tartalom százalékos kifejezésével, vegyianyagoknál,  műszaki dokumentációval, berendezéseknél, gépeknél,  márka és típuselnevezéssel, világszerte jól ismert termékeknél,  eredet-megjelöléssel, amely utal egy országon belül meghatározott tájegységre és az onnan szállított áru jellegzetes minőségére  minta alapján: tételminta, átlagminta, típusminta, referenciaminta, ellenminta, gyártási minta  különféle, a gyakorlatban kialakult záradékokkal: szokásos minőség kikötésével, minőségi szokvány kikötésével, „olyan amilyen” kikötéssel, tőzsdei-minőségre hivatkozással. 5. Minőségellenőrzés: azokat a módszereket és eljárásokat foglalja magában, melyekkel valamely termék vagy szolgáltatás egy vagy több jellemzőjét mérik, megszemlélik, vizsgálják, és az eredményt összehasonlítják az előírt követelményekkel, hogy meg lehessen állapítani az előírásoknak való

megfelelést. A minőségellenőrzés a minőségbiztosítás törvényi előíráson vagy szerződéses megállapodáson alapuló módszere. Szerződéses megállapodás esetében arról is rendelkezni kell, hogy kinek, hol, mikor, milyen módszerrel és kinek a költségére kell minőségellenőrzésről gondoskodnia. Sor kerülhet rá gyártás folyamán, szereléskor vagy árukiadáskor, lehet mintavételes ellenőrzés, mérőellenőrzés, funkcióellenőrzés. Termékfelelősség: a termék olyan hibájával kapcsolatos felelősség, amely abban nyilvánul meg, hogy a termék nem nyújtja az összes körülmény figyelembevételével tőle joggal elvárható biztonságot. A termékhiba nem korlátozódik valamely termék fizikai hibájára, hanem kiterjed a termék forgalombahozatalával kapcsolatos szolgáltatásokra, amelyek magukba foglalják a termékre vonatkozó műsz6aki dokumentációk megfelelő alaki és tartalmi kellékeit is. 6. Az áru mennyisége: Az adásvételi

szerződésben az áru mennyiségi jellemzuőinek meghatározásakor általában az alábbiakat szokás rögzíteni:  mértékegység  bruttó és nettó adatok: súly csomagolással és a nélkül.  adott esetben a megengedett mennyiségi tolerancia: ha nem konkrét mennyiségben állapodtak meg,  mennyiség ellenőrzésének módszere, helye és ideje. 7. Csomagolás: funkciói:  áru mozgatása, rakodása, tárolása folyamán ne károsodjék,  könnyen kezelhető legyen,  fuvarozás, szállítás könnyítése,  az áru a környezetet ne károsítsa. 8. Csomagolási feltételek: „nettó csomagolás beleértve”, „bruttó csomagolás beleértve”, „nettó csomagolás nélkül”. Csomagolás megválasztását befolyásoló tényezők:  áru jellege,  fuvarozás módja  éghajlati viszonyok  rendeltetési ország csomagolási előírásai  áru kezelése és raktározása  környezetvédelmi követelmények  marketingmegfontolások

 költségszempontok 9. Csomagolási formák: ömlesztett áru, bála, zsák, hordó, dob, farekesz, faláda, konténer, zsugorfólia, egységrakományképző eszközök. SWP (seaworthy packing) tengerképes csomagolás, CP (continental packing) szárazföldi csomagolás, MP (machine packing) bálaprés, FP (fit packing) az áru alakjához idomuló csomagolás. 10. A szállítási határidő: Azonnali ügyletek: azonnal, prompt, raktárról vagy hasonló értelmű kikötések azt jelentik, hogy a szerződés megkötése és teljesítése közötti időtartam igen rövid. E kifejezések pontos értelméről a kereskedelemben kialakult szokások adnak eligazítást, szokásos értelmezésük azonban árupiaconként eltérő lehet. Határidőre kötött ügyletek: előírhat a szerződés egy hosszabb időtartamot is a teljesítésre. Ilyenkor a teljesítés az adott időszakon belül bármikor lehetséges. Az alábbiak a határidő ílymódon való kikötésének néhány

szokásos esetét és ezek pontos tartalmát mutatják. Fix határidős ügyletek: ha a szerződés tárgyát képező áru olyan természetű, vagy a szállítási határidő megfogalmazásából az tűnik ki, hogy a teljesítéshez a partnernek csak meghatározott időben fűződik érdeke, fix határidős szerződésről van szó. Lehívás: lehetséges olyan megállapodás is, amelynek értelmében a teljesítés idejét a másik fél maga határozhatja meg. Részhatáridők, résszállítások: ha a szerződés a szállítást ütemezi részhatáridők és mennyiségek megadásával, a részteljesítésekre nézve éppoly szigorúak a követelmények, mint amikor a szerződés egyetlen határidőt tartalmaz. Az utóbbi esetben is előfordulhat, hogy az eladó a megállapodott mennyiségnél kevesebbet szállít, azonban a vevő ilyenkor választhat, hogy átveszi-e a szállított mennyiséget, vagy visszautasítja az eladó teljesítését. 11. A szerződés, mint az ajánlat

elfogadása: A külkereskedelmi partnerek megállapodásának jogi megfogalmazása a külkereskedelmi szerződés. Az a törvény, amely Mo-on a külkereskedelmi tevékenység és a külkereskedelmi szerződés fogalmát meghatározza, olyan szerződéseket tekint külkereskedelmi szerződésnek, amelyet a törvény hatálya alá tartozó tevékenység körében belföldi külföldivel köt. Külker Adásvételben az egyik fél, az eladó meghatározott áruk leszállítására, tulajdonba adására, a másik fél, a vevő pedig ezek átvételére és a vételár kifizetésére vállalkozik. A magánjogi szerződések valamilyen gazdasági szükséglet kielégítésére jönnek létre. A szerződésnek e gazdasági funkciója mellett hasonlóképpen fontos jogi funkciója is van, vagyis az, hogy a felek megállapodása feleljen meg azoknak a követelményeknek, amelyek biztosítják, hogy a szerződésből eredő jogos követelések érvényesíthetők lesznek. Maga a szerződés szó

olyan jogviszonyra utal, amit a jog elismer, és ezzel a jogviszonyból eredő követelések érvényesíthetőségét állami kényszer útján biztosítja. A szerződés minimális tartalma: a szerződés akkor jön létre, ha legalább két jogalany joghatásra irányuló egybehangzó akaratát kinyilvánítja. A Bécsi Egyezmény is megjelöli a szerződés minimálisan szükséges kellékeit. Ezek az áru kifejezett meghatározása, a mennyiség és az ár. A kereskedelmi szokások, mint elsősorban a szerződés teljesítése során rendszeresen követett gyakorlatok, értelmezik és kiegészítik a szerződés tartalmát. Tehát a szerződés tartalmi összetevői:  a felek kifejezett megállapodása,  a szerződésre irányadó jog diszpozitív rendelkezései,  a kogens jogszabályi rendelkezések, valamint  a kereskedelmi szokások. A szerződéskötés folyamatában elvileg kétféle nyilatkozatot különböztetünk meg: az ajánlatot és az ajánlat

elfogadását. A szerződéskötési ajánlat olyan nyilatkozat, amelyet meghatározott címzetthez intéztek, amely az ajánlattevő egyoldalú kötelezettségét eredményezi a szerződés létrehozására és amely a lényeges szerződési feltételeket olyan részletességgel tartalmazza, amely lehetővé teszi egyszerű elfogadással a címzett részéről a szerződés létrejöttét. 12. Szándéklevél: Letter of Intent: egyoldalú jognyilatkozat, amely valaminek a szándékolt megrendelésére, valamilyen szolgáltatás nyújtására irányul. Felhasználása kétféle helyzetet tükrözhet:  már minden kérdésben egye4tértés jött létre, de a megállapodás életbe léptetéséhez valamilyen külső tényező függvénye, vagy  még semmiben nincs megállapodás, csak a felek szándéka adott, hogy egy konkrét üzleti konstrukciót megvalósítsanak. 13. Ajánlati kötöttség: a megfelelő formában és tartalommal adott ajánlat ún. ajánlati kötöttséget

eredményez, kivéve, ha az ajánlattevő ezt a kötelezettségét az ajánlatban kizárta. Az ajánlati kötöttség időtartama alatt az ajánlattevő:  nem állhat el szerződéskötési szándékától, ameddig rendes körülmények között a válasz megérkezését várhatta, illetve  nem módosíthatja az ajánlat feltételeit,  másnak ugyanazt a tételt nem adhatja el. Az ajánlatnak és az elfogadásnak tartalmilag meg kell egyeznie egymással. Ebből adódik, hogy még az érvényességi időn belül is mentesíti ajánlati kötöttsége alól az ajánlattevőt: a címzett elutasító válasza és a címzett ellenajánlata. Az ajánlat és a szerződés alakja: írásban:  az eladó ajánlatot ad partnerének, aki azt elfogadja;  hosszabb kapcsolat során az eladó által tartósan változatlan feltételek mellett kínált árukra vonatkozóan a vevő megrendelést küld, amit az eladó visszaigazol;  a felek tárgyalások folyamán, közösen alakítják

ki a szerződés feltételeit. 14. Alávetési szerződések: amelyek az egyik fél által egyoldalúan megszerkesztett szerződésszövegek alapján jönnek létre. Azok módosításáról tárgyalni nem lehet Az írásban tett ajánlatok különleges változata az, amikor az ajánlattét4el általános üzleti feltételek megküldésével történik. Szerződéskötési munkájukban a kereskedők támaszkodhatnak nemzetközi szervezetek, szakmai egyesülések által kidolgozott mintaszerződésekre, útmutatókra is, amelyeket a felek egyenlő eséllyel módosíthatnak vagy kiegészíthetnek. A szerződés egyes feltételei:  a szerződő felek megnevezése  az áru megnevezése, minősége, mennyisége, csomagolása  ár, esetleg egységár, pénznem, fuvarparitás  a szállítás módja, határideje  fizetési feltétel  szerződést biztosító mellékkötelmek  garanciális kérdések  alkatrészek pótszállítása  bírói foghatóság  a

szerződésre irányadó jog  a szerződéstől való elállás és következményei,  egyéb záradékok. 15. Záradékok: Jogfenntartás: a tulajdonjog fenntartását rögzítő kitétel azt mondja ki, hogy a szállított árun a tulajdonjog addig nem száll át a vevőre, amíg az a vételárat ki nem fizette. Az ilyen kikötést írásban kell megtenni, és az legfeljebb a vételár megfizetéséig terjedő időre vonatkozhat. Tartalma, hogy a vevő ilyen helyzetben az árut nem adhatja el és azt nem terhelheti meg. A tulajdonjog fenntartásának terjedelmét tekintve beszélhetünk egyszerű és kiterjesztett tulajdonjog-fenntartásról. Az első esetben a jogátszállás egyszerűen valamely feltétel bekövetkeztéhez kötött. Az utóbbi esetben a vevőt mint az eladó ügynökét tekintik Ez a megoldás feljogosítja a vevőt az áru továbbadására, de egyidejűleg biztosítja az eladó pozícióját is. Mozgó ár záradék: ha a felek ilyen árfeltétellel

állapodtak meg, az árváltoztatás előfeltételét és módszerét egy záradékban célszerű megfogalmazni. Kamatzáradék: a felek ilyen záradékban rendelkezhetnek a szerződésben felmerülő pénzfizetési kötelezettségek késedelmes teljesítésekor felszámítható kamat mértékéről. Vis major: a felek ellenőrzésén kívül eső azon körülményeket vagy eseményeket jelöli, amelyek bekövetkezte megszünteti a magánjogi felelősséget, mert azok a legnagyobb gondossággal sem voltak elháríthatók. Olyan akadályokról van szó, amelyek objektíve lehetetlenné teszik egy szerződés teljesítését, de mentesítik a felet a szerződésszegés következményei alól. A vis major záradékok értelme abban van, hogy meghatározzák azokat az akadályokat, amelyeket vis majorként fogadnak el, illetve kikötik azokat a joghatásokat, amelyek ezen akadályok közül bármely bekövetkezte esetén közöttük irányadóak. Jogválasztás: a nemzetközi elemet

tartalmazó jogviszonyok esetében a jogválasztás szabadságát a legtöbb jogrendszer joga elismeri, így a magyar jog is. Joghatóság kikötése: a felek szabadon állapodhatnak meg abban is, hogy a vitás kérdések rendezése mely rendes bíróság vagy választott bíróság előtt történjék. Az eljáró fórumot a felek a szerződésben határozzák meg. Aláírás: a külker Szerződések esetében a hazai jogi szabályozás szerint jogi személy nevében aláírásra csak képviseleti joggal felruházott személy is jogosult. 16. A szerződés biztosítékai: kötbér: tartalma, hogy meghatározott pénzösszeg fizetésében állapodnak meg a felek arra az esetre, ha valamelyikük neki felróható okból nem vagy nem szerződésszerűen teljesít. Jótállás: leginkább a szerződés hibás teljesítése esetére alkalmazzák. A jótállásra kötelezett az általános szabályokhoz képest szigorúbb felelősséggel tartozik azért, hogy az általa szállított termék

rendeltetésszerű használata során bekövetkezett meghibásodás esetén a terméket kijavítja vagy kicseréli. Garancia: egy, az alapviszonyon kívülálló harmadik személy arra vállal kötelezettséget, hogy meghatározott feltételek mellett egy előre megállapított összeghatárig fizetést teljesít a kedvezményezettnek. Kezesség: olyan járulékos kötelezettség, amely a kezes és a jogosult közötti szerződésen alapul, és amelyben a kezes kötelezettsége a főkötelezettéhez igazodik. Ez azt jelenti, hogy a kezes is felhozhatja mindazokat a kifogásokat, amelyek a főkötelezettel szemben a jogosultat megilletik. Zálogjog: kikötésével a kötelezett valamilyen vagyontárgya nyújt fedezetet a jogosult követelése kielégítésére a követelés. 17. A kereskedelmi ügyletek okmányai: az okmányok szerepét vizsgálva az alábbiak emelhetők ki:  bizonyos okmányok szükségesek az árunak az exportőr országából való ki és az importőr országába

való beviteléhez.  általában szükségesek az okmányok az ellenérték beszedéséhez is, hiszen legtöbbször rendben lévő okmányok ellenében banki úton történik a fizetés.  az okmányok adminisztratív célokat is szolgálnak, ezért mind az exportőr, mind az importőr az ügyleti nyilvántartásban minden egyes okmányból legalább 1-1 példányt megőriz.  bizonyítóerejüknél fogva az okmányok szerephez jutnak a viták rendezése során.  az áruhoz fűződő jogok bizonyos okmányok nélkül nem gyakorolhatók. 18.Számlák: kiállításuk és tartalmuk: a számlákat az exportőr saját, céges számlanyomtatványán állítja ki általában a vevő országának nyelvén, de legalábbis az ott használatos kereskedelmi nyelven. Tartalmazzák a számlaszámot, a kiállítás dátumát és helyét, az exportőr és az importőr hivatkozási számait, az exportőr és az importőr nevét és címét, az áru megnevezését, fajtáját,

ennyiségét, csomagolását, származási helyét, egységárát, a számla összegét, devizanemét, a fuvarpartiást, a fuvarozási eszközt, a fizetés módját, az áru címzettjét, a rendeltetési helyet, az eladó cégszerű aláírását. A számlákon rendszerint külön fel kell tüntetni a különféle jogcímeken nyújtott árengedményeket. Funkciójuk:  Kereskedelmi számla: dokumentálja az exportőr és az importőr adásvételből származó elszámolási kapcsolatát. Ez a számla a fizetés teljesítéséhez szükséges Alapjául szolgál az importilletékek és a vám kiszabásának, eszköze lehet az import- és devizaellenőrzésnek. A vevő vagy bankja a kereskedelmi számla alapján fizet, és szükséges a vámoláshoz.  Előszámla: kiállítására akkor kerül sor, ha az eladó az érkezési súly alapján ad el, de az ellenértéket még az áru érkezése előtt kívánja megkapni. Ilyenkor a feladási súly alapján számláz, és a végleges

számlázásra az áru megérkezése és átvétele után kerül sor.  Vámszámla: a vámkezeléshez szükséges. A kiállításra vonatkozó előírások országok szerint különbözőek lehetnek, de valamennyi vámszámla közös jellemzője, hogy a kereskedelmi számla szokásos adatain túl speciális adatokat is tartalmaz. Általában tartalmazza a „current domestic value” (érvényes hazai ár) vagy ehhez hasonló adatot.  Konzuli számla: főképpen néhány dél-amerikai országban követelmény import esetében. Az exportőr kiállítja a szokásos ker. számlát, amit az importőr országnak az exportőr országában működő konzulátusa láttamoz. A láttamozással a konzul elsősorban az árunak az eladó országában érvényes piaci árát igazolja. A konzuli számlával védekeznek a dömpingárak ellen és a reális vámérték meghatározását szolgálja. Igazolja az áru származását. A láttamozásért illetéket kell fizetni  Pro forma számla:

valójában egy számla formájában kidolgozott ajánlat. Az ajánlat jellegét, tehát, az eladó közli a vevővel. Ha a vevő megkapja az import engedélyt, és a pro forma számla egy példányát aláírva visszaküldi az eladónak, a szerződés létrejött. 19. Fuvarokmányok: 1. szárazföldi típusú fuvarokmányok: legfontosabb tartalmi elemeik: a feladó neve, címe, címzett neve, címe, költségviselő megnevezése, áru fuvareszközbe rakásának időpontja, az áru kiszolgáltatásának időpontja, az áru megnevezése, jelzése, mennyisége, jellemző méretei, csomagolás módja, besorolása a fuvareszköznek megfelelő veszélyesáru fuvarozási szabályzat szerint, áru kísérőokmányainak felsorolása, bérmentesítés, fuvarozás útvonalára vonatkozó előírások, fuvarozás során elvégzendő egyéb szolgáltatások megrendelése, fuvarozó megjegyzései az áru állapotára, ennyiségére, rakodási módjára, vonatkozóan. Funkciója: áru feletti

rendelkezési jogot testesít meg, reklamációs jogot testesít meg, inkasszós jogot biztosít. 2. értékpapír típusú fuvarokmányok: tartalmukat és szerepüket a nemzetközi fuvarozásban nemzetközi egyezmények szabályozzák. Funkciója: az árut a kiállításuktól függően erre feljogosított személy csak az okmány eredeti példánya ellenében veheti át a fuvarozótól. Rajta a fuvarozó feltünteti, hogy milyen felelősséget vállal a fuvarozás során, és milyen jogokat biztosít a fuvaroztatóknak.  Nemzetközi vasúti fuvarlevél: CÍM-fuvarlevél: több példányból álló garnitúra, amelynek       valamennyi példányát egymással egybehangzóan kell kitölteni. Kitöltése a feladó feladata, aki külön díj ellenében a vasutat is megbízhatja az okmánykiállítással. Ú (Sz)MGSZ-fuvarlevél: azokban az európai és ázsiai országokba, melyek a COTIF/CÍM egyezményt nem írták alá, vasúton az (SZ)MGSZ fuvarlevél

alkalmazásával fuvarozható áru. Tartalma, funkciója, valamint az okmány útja sok tekintetben hasonlít a CÍM fuvarlevélhez. CMR-fuvarlevél: nemzetközi közúti árufuvarozás során alkalmazzák. A feladónak kell kiállítania, de külön díj ellenében kiállítja a fuvarozó is. Az okmányt a feladó ország hivatalos nyelvén, valamint a CMR egyezmény hivatalos nyelvén tehát németül, angolul vagy franciául kell kitölteni. Légifuvarlevél: a Nemzetközi Légifuvarozási Szövetség fuvarlevele használatos. Formájára nézve többféle lehet, minden légitársaság maga választhatja meg a fuvarlevél formáját. Tartalma, funkciója, felhasználása és útja azonban nem tér el az említettektől Amennyiben több légitársaság valamilyen gazdasági tömörülést hoz létre, úgy ők valamennyien azonos formátumú okmányt használnak. Angolul tölti ki a fuvarozó és aláíratja a feladóval is. Dunai fuvarlevél: a dunai árufuvarozás okmánya lehet

szárazföldi típusú okmány is, ez a dunai fuvarlevél. A hajóstársaságok saját fuvarlevél-garnitúrákat használnak, amelyek tartalma azonban lényegében megegyezik. A feladó állítja ki, vagy megbízásából és felelősségére a fuvarozó. Tengeri hajórakjegy: a hajótársaság állítja ki angol nyelven, annyi eredeti példányban, amennyit a vevő előírása alapján a feladó kér. Az eredeti példányok számát számmal és betűvel is fel kell tüntetni az okmányon. Feltüntetik rajta az áru feladóját és a címzettjét Ha címzettet nem neveznek meg, akkor az okmány bemutatóra szóló, ha címzettet megneveznek, akkor az okmány névre kiállított lesz, ha a címzett megnevezése helyett, vagy a címzett neve előtt szerepel a rendeletre záradék, akkor a tengeri ahórakjegy rendeletre kiállított. Tartalmazza a hajó nevét, a berakási kikötőt, a kirakási kikötőt, az áru megnevezését, mennyiségét, az áruk, csomagok jelölését méreteit.

Funkciója: igazolja, hogy létrejött a fuvarozási szerződés a feladó és a fuvarozó között. Reklamációs, inkasszós és áru feletti birtokjogot biztosít. Fajtái: Átrakásos hajórakjegy, ha a hátoldala üres, akkor ki kell egészítenie egy másik szerződésnek, mely a fuvarozás általános feltételeit tartalmazza. Folyami rakjegy: értékpapír jellegű okmány a folyami rakjegy is, melyet a vevő kívánságára dunai fuvarozásban is ki lehet állíttatni a hajóstársasággal. 20. Szállítmányozói okmányok:  FIATA FCR: szállítmányozó állítja ki egy eredeti példányban, és néhány másolattal. A címzett az árura vonatkozó adatok, annak megjelölése, hogy fuvaroztatást vagy rendelkezésre tartást kér-e a megbízó, különleges megjegyzések, bérmentesítési előírások, a kiállítás dátuma, helye és a szállítmányozó aláírása. A szállítmányozó arra vonatkozó kötelezettségvállalását jelenti, hogy küldeményt a

megbízó utasítására harmadik személynek vagy annak rendeletére továbbítja, illetve tartja.  FIATA FCT: szállítmányozó állítja ki, hasonló a tartalma az FCR-éhez, de kiegészül a fuvarozásra vonatkozó adatokkal. Az okmány kiállításával a szállítmányozó arra     vállalkozik, hogy a fuvarozásra átvett árut a rendeltetési helyen az általa megnevezett szállítmányozón keresztül az okmány birtokosának és ellenében kiszolgáltatja. FIATA FWR: szállítmányozói átvételi elismervény raktárravételről. Bár forgatható okmányként is kiállítható, de nem azonos értékű a közraktárjeggyel. FIATA FBL: szállítmányozó állítja ki. Tartalma megegyezik a tengeri rakjegyével Szerepel rajta a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) és a kibocsátó szállítmányozó szervezet emblémája, a kiállító szállítmányozó megnevezése, és az ország kétbetűs kódja. A kiállító szállítmányozó fuvarozóként felel

az áruért, felelősségének felső határa az általa bekapcsolt fuvarozó által vállalt felelősségével azonos. SDT és az FFI: a veszélyes árukat kíséri az SDT (feladói nyilatkozat veszélyes áruról), amelynek funkciója a veszélyes áruk kezeléséhez szükséges adatszolgáltatás biztosítása és a FFI szállítmányozási megbízást, amelynek előnye az egységesített formából adódik. CÍM/UIRR: fuvarlevél az európai huckepack forgalomban használt, egységesített okmány. Tartalma: a feladó a kombitársaság (huckepack társaság), a feladási állomás ahol a közúti fuvareszköz a vasúti fuvareszközre kerül, rendeltetési állomás, ahol a vasúti fuvarozás befejeződik. Funkciója: igazolás a megbízó számára a közúti fuvareszköz átvételéről, és reklamációs jogot biztosít a megbízónak. 21. Származásigazolások: exportőr állítja ki az erre rendszeresített formanyomtatványon, amelyet az exportőr országának kereskedelmi

és/vagy iparkamarája illetve a vámhivatal láttamoz. A származási bizonyítvány olyan okmány, mely igazolja az áru természetét, minőségét értékét és azt, hogy hol termelték, vagyis deklarálja a származási országot. A származási bizonyítványnak a nemzetközi kereskedelemben fontos szerepe van, mert az áru behozatali vámkezelésénél az árut kísérő származási bizonyítvány teszi lehetővé az árunak a megfelelő vámtarifába való besorolását, és a csak meghatározott országok áruinak járó vám és más kereskedelmi kedvezmények igénybevételét. Fajtái: Form A származási bizonyítványt kell adnia az exportőrnek, ha az importőr országa az Általános Preferenciális Rendszer keretében részesíti8 valamely ország áruit preferenciális vámelbánásban. EUR 1 szállítási bizonyítvánnyla vagy EUR. 2 űrlappal kell származást igazolni az EU, az EFTA és a CEFTA országok viszonylatában a magyar külker. Mindkét irányú

forgalmában Egyéb bizonyítványok és igazolások:  minőségi bizonyítvány/igazolás: termelő állítja ki, vagy független minőségellenőrzésre szakosodott intézetek, pontos leírást ad a termék kémiai, fizikai vagy egyéb minőségi jellemzőiről. Igazolja az importőrnek, hogy az adott áru minősége, specifikációja a feladáskor milyen minőségi mutatóknak felelt meg.  egészségügyi bizonyítványok: exportőr, vagy megbízottja állítja ki és a növényegészségügyi állomás illetve a hatósági főállatorvos láttamozza. Növények vagy növényi részeket tartalmazó termékek és élőállatok vagy állati eredetű termékek esetében lehet szükség egészségügyi bizonyítványok benyújtására. Az importőr és a tranzit-országban a fogyaztó- és egészségvédelem eszköz. Fajtái: növényegészségügyi bizonyítvány, állategészségügyi bizonyítvány, sugárbizonylat.  Blacklist certificate: vagy a hajóstársaság vezeti rá

a bill of ladingre, vagy az exportőr céges papíron állítja ki. Tartalmazza, hogy sem az árut szálíltó hajó sem a biztosító társaság nem szerepel az importőr ország „feketelistáján”. Az embargót, fekete listát bevezető importőr ország hatóságának igazolja, hogy általuk feketelistára tett ország hajósés biztosítótársasága nem vesz részt az ügyletben.  Certificate of class: igazolás hajó osztálybasorolásáról: egy hajóosztályozó társaság állítja ki. Az árut fuvarozó ahó adatait igazolja Tanúsítja az importőrnek, hogy az árut szállító ahó műszaki állapotát rendszersen ellenőrizték, és egy hajóosztályozó társaság, osztályba sorolták.  Csomagolási és súlyjegyzék: az exportőr állítja ki. Azokat az adatokat tartalmazz, mint a kereskedelmi számla, de funkcióját tekintve ezek közül legfontosabbak a csomagolási egységek száma, bruttó és nettó súly, a csomagok jelölése, az egyes

csomagolási egységek volumene, és minden további részletes információ a csomagolásról. Vevő részére igazolja, hogy feladáskor az áru súlya megegyezett az adásvételi szerződésben rögzítette. 22. Hatósági okmányok:  tevékenységi engedély: külkereskedőnek kell kérelmeznie az engedélyt az ilyenirányú tevékenysége megkezdése előtt. Formai követelmények nincsenek A külkereskedelmi hatóság adja ki, határozott időtartamra vagy visszavonásig szóló érvényességgel.  Forgalmi engedélyek: külkereskedő állítja ki, és az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Engedélyezési Főosztályához nyújtja be. Vannak termékek, amelyek exportban, mások importban vagy mindkét irányban engedélykötelesek.  Vámokmány: az EV okmány: az okmány a vámeljárást kezdeményezőnek kell kiállítania, csatolva hozzá a vámkezeléshez szükséges okmányokat. 23.Külker ügyletek finanszírozása A likviditás fenntartása, az átmeneti

pénzhiányok áthidalására szolgáló hitelek iránti igény a külkereskedelmi kapcsolatokban is jelentkezik az exportőr és az importőr oldalán egyaránt. Kettőjük kapcsolatában is adódik lehetőség az egymásnak való hitelezésre. Az exportőr és az importőr között létrejött fizetési megállapodástól függően hol egyiküknek, hol másikuknak lehet szüksége arra, hogy külső források bevonására keressen megoldást pénzügyi nehézségeire. Az exportőr lehetőségei: 1. folyószámlahitel - az exportőr számlavezető bankja egy keret erejéig teljesíti azokat a fizetési megbízásokat, amelyekre az exportőr számlakövetelése nem nyújt fedezetet. 2. diszkontkamatozású hitel - jellemzője, hogy a kamatok megfizetése a hitel folyósításával egyidejűleg esedékes. 3. záloghitel - a bankok hitel fejében valamilyen vagyoni fedezetet kívánnak meg követeléseik behajtásának biztosítására. A bank ilyenkor zálogot szerez az árun, amelynek

alapján az adósa esetleges nemfizetése esetén az árut magához veheti, elárverezheti, és az árbevételből kielégítheti követelését. 4. cessziós hitel - az exportőr felvehet hitelt követelései megelőzése céljából oly módon, hogy a hitel biztosítékaként számlaköveteléseit a bankra engedményezi. 5. váltódiszkontálás - ha az exportőr váltófedezet mellett nyújt hitelt külföldi vevőjének, a váltó maga az exportőr számára is biztosíthat finanszírozást. 6. exportokmányok leszámítolása, negociálása - a bank megvásárolja az exportőrtől a váltót vagy a kereskedelmi okmányokat, és visszkereseti jogát fenntartva meghitelezi azokat a kamat és bankköltséggel csökkentett összeggel. Ezután az okmányokat beszedésre kiküldi a vevőnek a szokásos módon. Ha az ellenérték nem érkezik be időben, a bank megterheli az exportőr számláját a meghitelezett összeggel, a kamattal és a beszedés költségeivel. 7. beszedvények

megelőlegezése - a bank a beszedendő összeget vagy annak megállapodás szerinti részét megelőlegezheti az exportőrnek. A kamatot és más költségeket a megelőlegezési periódus végén kell fizetnie az exportőrnek. 8. faktorálás - a követelés finanszírozás oly módon történik, hogy a faktor az eladó számláinak ellenértékét azonnal kifizeti, ezzel a követelés létrejötte és a számla vagy a faktor garanciális fizetésének esedékessége közötti időre az eladónak hitelt nyújt. 9. forfetálás - váltókövetelések megállapodás szerinti kamattal történő leszámítolását jelenti az exportőrrel szemben visszkereseti jog fenntartása nélkül. 10. lízing - gépek, berendezések, gépkocsik szállítói számára a finanszírozás egy sajátos lehetőség, ha az azokat nem a használónak értékesíti, hanem egy lízingtársaságnak. A lízingtársaság az ellenértéket azonnal és egy összegben fizeti ki a szállítónak, majd folyamatos

díjfizetés mellett hosszú lejáratú bérleti szerződés keretében a használónak bérbe adja, kikötve a tulajdonjog bérlőre való átszállást a bérleti idő végén. Az importőr lehetőségei: 1. nyitott szállítás - az importőr az ellenéréték utólagos átutalása mellett vásárol 2. a váltóelfogadási okmányos meghitelezés és D/A okmányos beszedés - eladói céghitel, ha a fizetési mód okmányos meghitelezés, vagy okmányos beszedés. Az eladó váltót kap 3. lízing - saját források vagy hitelfelvételi lehetőségek híján is használhatóvá válhat egy általa kiválasztott, a bérbeadó tulajdonában lévő gépnek vagy berendezésnek, amely működtetése során kitermeli a bérletért fizetendő díjat. 4. kockázatokból eredő veszteségek finanszírozás - azonnali forrást teremtenek a bekövetkezett anyagi veszteségek pótlására. A hazai bankok szolgáltatásia és az eximbank Rt. szerepe az export és az import finanszírozásában:

a külkereskedelemmel összefüggő finanszírozási szolgáltatásokat egyéb tevékenységük mellett Mo.-on a devizaműveletekre feljogosított bankok nyújtják Megtalálható ezek között:  az exportcélú termelés finanszírozására szolgáló ún. előfinanszírozó hitel,  a kiszállítástól az árbevétel befolyásáig tartó időszakot finanszírozó leszámítolás jellegű okmánymegelőlegezés,  a váltóleszámítolás,  a faktorálás,  a közép- és hosszúlejáratú céghiteleket refinanszírozó devizahitel,  halasztott fizetésű akkreditívek nyitása hitelkeret terhére,  garanciák nyújtása. Eximbank: az az állami tulajdonban lévő szakosított pénzintézet, amely létrehozásának kifejezett célja az export hitelekkel és garancianyújtásokkal való előmozdítása. Szolgáltatásai:  külföldi bankokkal hitelkeret-szerződések létesítése, amelyek terhére a külföldi bankok a külföldi vevőknek magyar áruk

vásárlásra hitelt nyújtanak,  hitelnyújtás közvetlenül külföldi vevőknek konkrét magyr szállításokhoz kapcsolódóan,  export-előfinanszírozó hitelek,  projektfinanszírozás,  refinanszírozási hitelek nyújtása belföldi bankoknak, amelyek e hiteleket saját kockázatukra magyar származású termékek exportjának támogatására helyezik ki,  garanciák nyújtása. 24.Árképzés a külkereskedelemben Ár: az áru ellenértéke, a vevő kötelezettsége. Közgazdasági értelemben ez a kötelezettség fejezi ki a vevőnek az eladó által szállított áruért nyújtott ellenszolgáltatását. Egy adott termék ára mindig csak az áralkalmazási feltételekkel együtt értelmezhető, amelyek megmutatják az ár tartalmát: meghatározzák azokat a kötelezettségeket, amelyeket az ár magában foglal, ill. megadják azt a bázist, amire az adott ár vonatkozik. Az ár kiegészítésre szorul a következő záradékokkal: 1. árforma - első

fajtája a fixáras üzletkötés, amikor a tárgyalások lezárása után a felek rögzítik a végleges árat. A fixár megállapítása kötelezi az exportőrt, hogy ezen az áron számlázzon. Az ár a szerződés érvényessége alatt nem változhat, de természetesen a felárak és engedmények érvényesíthetőek. Máik lehetőség, hogy az ármeghatározás módszerét rögzítik, és a végleges árat majd utólagosan, azu elszámoláskor állapítják meg. Az utólagos ármegállapítás két fajtája:  időleges ár: akkor állapítják meg a felek, ha a végleges ár a minőség vagy a mennyiség függvényében még változhat. Ilyenkor a szállítás után, a minőségi analízis és mérlegelési adatok alapján készíti elk a végleges számlát az exportőr.  csúszóár: ebben az esetben felmerülhet, hogy a felek irányárban állapodnak meg, valamilyen piaci árhoz kötötték a szerződés árát, egy árlista szállításkor érvényes változatának

árait fogadják el, képletet dolgoznak ki az ár majdani meghatározásához. Főbb megjelenési formái: housse-baisse klauzula, „bagatell”záradék, Ceiling 2. árbázis - a fuvarparitás és a hitel futamidejének megjelölése 3. valutazáradék - az exportőr igyekszik a követelése értékállandóságát biztosítani A devizák árfolyamának egymáshoz képest történő elmozdulása veszélyt jelenthet a kereskedők részére. A valutazáradék fajtái:  egyoldalú: a szerződéses valuta értékét valamely más valutához viszonyítva rögzítik. Csak értékcsöükkenés, ill csak árfolyamjavulás esetére nyújt biztosítékot,  opciós záradék: az exportőr követelheti az értékbeli kiigazítás helyett a viszonyításként választott valutában történő fizetést,  kétoldalú vámzáradék,  valutakosár-záradék: az ügyletkötés valutáját több valutából álló valutakosárhoz kötik,  tárgyalásos záradék: az esetleges

árfolyamváltozásból eredő károk megosztására későbbi tárgyalások előírása révén biztosít lehetőséget. Az ármunka: az ármunka két, egymással szoros kapcsolatban lévő és egymástól el nem választható területe: 1. elvi ármunka - ez az ármunka első lépcsőfoka A vállalatnak stratégiai szinten kell foglalkoznia az árakkal: s szükséges elemzések elvégzése után meghatározza a vállalati célok megvalósításának alárendelt ármagatartás irányelveit. Ez a szakasz megalapozza a konkrét üzleti ármunkát. Magában foglalja az árelemzést, az ártervezést, az információgyűjtést és kezelést. 2. operatív ármunka - döntések és a tényleges szerződés kialakítása Lényege az egyes, a valutaárat befolyásoló tényezők tudatos érvényesítése, kihasználása az optimális ár elérése érdekében. Három szakaszra bontható:  kalkuláció - értékesítés költségeinek számbavétele,  árképzés - ajánlati ár és

árlimit kialakítása,k  ármegállapodás létrehozása - végleges ár megállapítása, a szerződés rögzítése. Az ügyleti kalkuláció: a kalkulációval a külkereskedő figyelembe veszi az üzletben ráfordításként felmerülő költségeket. Meg kell határozni:  kalkuláció kiindulási pontját,  az alkalmas kalkulációs eljárást,  kalkulációs tényezők sorrendjét,  a százalékosan meghatározott tételek vetítési alapját Elő és utókalkuláció: a kalkuláció lényegében a költségek számbavétele. A tülkereskedelmi értékesítés költségei kerülnek számszerűsítésre. Minden döntéshez hozzá kell rendelni annak költségvonzatát és ezeket összesíteni kell. Általában kalkulációs sémákat rendszeresítenek Kalkulációra az előkészítés után az ügylet lezárásakor is sor kerül (utókalkuláció). Ennek feladata az előzetesen számított költségek és eredmény összevetése a tényleges számokkal. Az

eltérések rögzítése segít annak elemzésében, mely tényezők okozták az esetleges jelentősebb eltéréseket. Ezek nyomán a következő üzletek kalkulációs gyakorlata módosítható. A kalkuláció során az exportőr háromféle kalkulációs módszerrel dolgozik: 1. progresszív kalkuláció: az ár „alulró felfelé” történő meghatározása, a beszerzési árból kiindulva. Ez a leggyakoribb árkalkulációs forma, mivel ennek biztos pontja a termelői ár vagy a beszerzési ár. Erre rakodnak rá a külkereskedelmi értékesítés költségnemei 2. Degresszív kalkuláció: az exportár „visszafelé” történő meghatározása, a külföldi fogyasztói ár és a közvetítői díjak haszonkulcsának ismeretében. Hátránya, hogy a kalkulációs tényezők nem számszerűsíthetők biztonsággal. 3. Költségkalkuláció: az előző két eljárás ötvözete olyan értelemben, hogy a beszerzési ár és a potenciális értékesítési ár különbözetét

összevethetik a re-exportőr költségeivel és ebből kitűnik marad-e és mennyi haszon az ügyletben. Az árképzés a kereskedelmi ügyletben: Az árstratégia kialakításának lényege, hogy az áraimmal is versenyképes legyek a piacon. Az árképzés kialakítása során a külkereskedő olyan tényezőket is figyelembe vesz, amelyek nehezen számszerűsíthetők, de az árban meg kell jelenniük. Az áruval összefüggő tényezők:  minőség - ez a függőség két ár-megállapítási módot eredményez. Egyszer a minőségileg különböző termékekre külön-külön alapárat kalkulál az exportőr. Másik esetben az alapárat mint bázisárat határozzák meg, amihez egy adott minőség tartozik. A bázisminőségtől való eltéréseket a felek felár vagy engedmény formájában veszik figyelembe. A minőségi többlet az árban csak akkor ismerhető el, ha a jobb minőség a vevő számára alapvető követelmény.  mennyiség - gyakori, hogy az eladók egy

bizonyos volumen alatt vagy nem fogadnak el rendelést vagy azok esetében felárat számolnak fel.  csomagolás - az árra gyakorolt hatása árufajtánként eltérő lehet  műszaki mellékszolgáltatások - a vevő értékítélete befolyásolja a termék lehetséges árszintjét. Kereskedelmi feltételek:  paritás: kalkulációs tényezőkön keresztül gyakorolnak hatást az árra. A paritástól függően lehetnek: szárazföldi fuvarkötlség, behajózási költség, tengeri fuvardíj, biztosítási díj, okmánybeszerzési költségek.  szállítási határidő: egyértelmű összefüggés a határidők és az ár között nem határozható meg. De fontos szempontok lehetnek a gyors és pontos szállítás  fizetési feltételek: beszélhetünk készpénzes árról (az áru átadásakor vagy röviddel azután esedékes) és hitelnyújtásról (ezeket eleve úgy kalkulálják, hogy az ellenérték csak az áru átadása után hosszabb idővel esedékes. Ezek

az árak tartalmazzák a hitelnyújtás költségeit, a bankköltségeket. Ez az árképzés figyelembe veszi a vevő fizetőképességét, ezek függvényében határozza meg a fizetési módot és számol kockázati tartalékot).  vevőszolgálat: az eladó az árban kalkulálja a vevőszolgálat működtetéséből rá háruló költségeket.  az üzletkötés valutája: árfolyamkockázattal is számolni kell, mivel a potenciális külföldi valuták erősödnek a hazai fizetőeszközhöz képest. Célpiaccal összefüggő tényezők:  kereslet és kínálat: elemezni kell a célpiac alakulását, figyelemmel kell lenni az exportőr beszállítói piacának helyzetére is.  versenyhelyzet  beviteli vámok: számszerűsíthető az a hátrány is, ami az exportőrt terheli, ha versenytársai a célpiacon kedvezőtt vámtételeket élveznek. Egy ilyen helyzet azt eredményezi, hogy alacsonyabb exportárszinttel kell ezt a versenyhátrányt kiküszöbölni. 

devizahelyzet  hatósági előírások: befolyásolják még az árat a termékre, ill. annak hatósági árkialakítására vonatkozó jogszabályi előírások a célországban, amire az eladónak tekintettel kell lennie.  értékesítési csatorna: az árat a szerint is be kell sorolni, hogy a vevő milyen feladatokat fog ellátni (viszonteladó, bizományos, stb.)  ártaktika-versenyképes sáv: a felsorolt tényezők lényegében meghatározzák azt az ársávot, amelyből azután a végső ár kiválasztható lesz. Árengedmények:  Mennyiségi rabatt: olyan árengedmény, amit a nagy tételben vásárló vevőknek szoktak biztosítani. Alapja, hogy az eladó nagy tételek kapcsán költségcsökkentést érhet el, amit megoszt a vevővel. A rabattajánlat kétféleképpen jelenthet meg: halmozatlan rabattról beszélünk, amikor a kedvezmény feladott rendeléseként érvényes. Az ajánlott rabatt mértékét a költség-megtakarítás és az adott piacon és

ágazatban kialakult szokás, valamint a cég árpolitikai célkitűzései határozzák meg. Amennyiben az eladó a kedvezményt valamilyen időszakon belül megrendelt tételek összessége után nyújtja, halmozott mennyiségi rabattról van szó.  Hűségrabatt: nem köti a kedvezmény igénybevehetőségét adott mennyiség megrendeléséhez, ezzel az eladó a vevő „hűségét”, a folyamatos rendeléseket, azaz a stabilitást, kiszámíthatóságot honorálhatja.  Bevezetési rabatt: új termék bevezetése esetén attraktívvá teheti az árut az importőr számára. Ennek igénybevehetősége időben értelemszerűen korlátozott Skontó: (cash discount) az a levonás, amelyet az eladó helyez kilátásba a vevőnek, amennyiben a számlát meghatározott, az eredetileg nyújtott hitel lejáratánál rövidebb időn belül kiegyenlíti. Minden skontó-ajánlat három elemet tartalmaz: 1. a levonás mértékét (%) 2. az időtartamot, amin belül a kedvezmény

igénybevehető 3. a számla eredeti esedékességét (a nyújtott céghitel lejárata) A fizetési kedvezmény feltételeit nagyrészt hagyományosan és az adott iparág finanszírozási szükségletei által meghatározottak. Ahol cash-flow és likviditási problémák vannak, ott a cég ezek enyhítésére gyakran alkalmazza ezt az eszközt. Az általános gyakorlat az, hogy a szállítók a számla keltétől vagy az áru feladásától számított 7-10 napon belüli fizetést honorálják skontóval. Fontos, hogy mind az eladó, mind a vevő tisztában legyenek a skontó előnyeivel és költségeivel. Az eladó rendszerint nem számít a pénz 10 Napot követő befolyására. Ha a vevő ezzel is számol és néhány nappal a kedvezményes időszak vége után indítja el a pénzt, még magasabb hozamot érhet el. Az eladók rugalmas hozzáállása fordított előjellel is megjelenik a vevő számításaiban. A vevők ugyanis számíthatnak arra, hogy ha az eredeti fizetési

határidőt nem tartják be, a szállító kivételes esetben nyúl azonnal jogi eszközhöz. Ez arra serkenti őket, hogy megnyújtsák a hitel futamidejét A skontóval összefüggésben ez azt jelenti, hogy megnő a hitelidőtartam, amiről a vevő a kedvezmény igénybevételével lemond. A végső döntést az határozza meg, hogy a vevő milyen effektív hozamot tud realizálni a skontó igénybevételével összehasonlítva a pénz alternatív hasznosításának potenciális hozamával. Az exportőrnek is jól meg kell alapoznia számításokkal a skontó-rendszerének kialakítását. A számlázás és a pénzbefolyás időpontját abból a szempontból is figyelni kell, hogy nem történik-e egyes ügyfelek részéről jogosulatlan igénybevétel. A külker üzleteknél a valutaárfolyamok változása is befolyásolja a döntést Az ár meghatározása a külker szerződésben: az áru ellenértékének megfizetése a vevő fő kötelezettsége. Közgazdasági értelemben ez

a kötelezettség fejezi ki a vevőnek az eladó által szállított áruért nyújtott ellenszolgáltatását. Egy adott termék ára mindig csak az áralkalmazási feltételekkel együtt értelmezhető, amelyek megmutatják az ár tartalmát: meghatározzák azokat a költségeket, amelyeket az ár magában foglal, illetve megadják azt a bázist, amire az adott ár vonatkozik. Az ár tehát nem határozható meg egy puszta számként, hanem szükségszerűen kiegészítésre szorul olyan tényezőkkel, mint az árforma, árbázis, valuta-záradék. Housse-baisse klauzula: általában berendezések szállításakor a felek megállapodhatnak abban, hogy a legfontosabb nyersanyagok és a munkabérek mindkét irányú árváltozására tekintettel lesznek, és a szerződéses árat az elszámoláskor egy előre rögzített képlet segítségével módosítják. Az árképletek alkalmazásával összefüggésben két különlegesség is adódhat:  „Bagatell”-záradék: azt az

árváltozási mértéket rögzíti, aminek túllépése esetén sor kerül az árszámítási képlet tényleges alkalmazására.  Ceiling: korlátozza az árképlet alapján számított árváltozás mértékét egy meghatározott százalékos nagyságban, a szerződéses árra vetítve.  Cost and fee: a berendezésexportban kialakult egy további változat az árrögzítésre, ami lényegében csúszóárnak tekinthető: a költségtérítés módszer. Az exportár ilyen szerződésben egy fix részből és az igazolt költségekből áll.  skálaár: a tényleges adásvételi ár egy meghatározott időszak árainak átlagaként alakul ki. Az ár igazolása: az árvizsgálat keretében arra keresik a választ, vajon az ár megfelel-e az adott időszakban a termékre vonatkozó piaci árnak. A vizsgálat célja, hogy kivédjék a dömpingárakat, valamint a felülszámlázásból eredő károkat. 25.A külkereskedelmi ügylet kockázata A kockázat kezelése Kockázat:

a várt (kalkulált) eredménytől való eltérés lehetősége valamely előre pontosan nem látható és el nem hárítható jövőbeli esemény következtében. Ezt a kifejezést akkor használjuk, ha a dolog pontos jövőbeni kimenetele nem ismert, a lehetséges alternatívák felsorolhatók és ezen lehetséges alternatívák esélye is ismert. A kockázat vagy alapvető (a kockázat következményei a teljes társadalmat vagy egyes embercsoportokat úgy érintenek, hogy azok nem, vagy igen csekély mértékben befolyásolhatók) vagy partikuláris (a jövőbeni eredmény részben befolyásolható), vagy tiszta (a haszon lehetősége kizárt) vagy spekulatív (valamely esemény következtében haszon és kár egyaránt keletkezhet). Bizonytalanság: a jövő alternatíváit és esélyeit nem ismerjük. Kockázatok:  árkockázat: a ráfordítások nem térülnek meg az árban, az árváltozások következtében kedvezőtlenné válik az ár  árukockázat: az áru

eladhatatlansága, az áru megsérülésének veszélye  fuvarozási kockázat: az áru megsérülésének, megsemmisülésének vagy elvesztésének veszélye a fuvarozás során.  Kereskedelmi kockázat: a nem teljesítés vagy a nem szerződésszerű teljesítés kockázata, az exportőr számára nemfizetés veszélye, vagy az a lehetőség, hogy partnere nem fogadja a teljesítést, az importőr számára annak lehetősége, hogy partnere késve, nem a szerződésben kikötött minőségben és mennyiségben vagy egyáltalán nem szállítja le az árut.  árfolyamkockázat: a fizetés pénzneme és a hazai fizetőeszköz közötti értékviszony kedvezőtlenül változik.  politikai kockázat: valamilyen államhatalmi közigazgatási intézkedésből eredő kockázatok gyűjtőneve, amelyekre a kereskedőknek nincs befolyása  környezeti kockázatok Kockázat kezelés és módszerei: A kockázat kezelésének lehetőségei: 1. a kockázatok felmérése, a

kockázati események bekövetkezési valószínűségének becslése, kockázatok elemzése, 2. a túlságosan kockázatos ügyletek elutasítása, 3. annak végiggondolása, hogy milyen kockázatcsökkentő intézkedések tehetők a lehetséges károk gyakoriságára és mértékére vonatkozóan. A szerződéskötés gondos előkészítése, megfelelő szerződési feltételek kialakítása, 4. döntés az elvállalt kockázatok kezelésének módszeréről Kezelési módszerek:  önbiztosítás, amikor a kockázati veszteség finanszírozásának forrása a nyereség vagy az ebből képzett kockázati tartalék,  a kockázatok kompenzálása, vagyis annak kihasználása, hogy az adott kockázati esemény egyszerre járhat együtt negatív és pozitív hatásokkal, amelyek egymást semlegesítik.  a kockázatok áthárítása, amikor a kockázat viselője meghatározott költségek kifizetése fejében megszabadul a kockázatoktól. Bankgaranciák és kezességek: a

garancia olyan követelések biztosítására szolgál, amelyek a nem szerződésszerű teljesítés esetén keletkeznek. A garancia által a garanciaadó arra kötelezi magát a másik féllel szemben, hogy a garanciaeset bekövetkezte esetén a garantált összeg erejéig fizetést teljesít. A leggyakoribb garanciaesetek:  a versenytárgyalás nyertese nem köti meg a szerződést a versenytárgyalás kiírójával,  az exportőr nem szállítja le az árut a megrendelőnek,  a szállító nem tesz eleget jótállási kötelezettségének,  az exportőr nem fizeti vissza az importőrtől már átvett előleget annak ellenére, hogy az áruszállítást nem teljesítette,  az importőr nem fizeti meg a vételárat, holott az árut az exportőr rendben leszállította. Garanciafajták Ajánlati garancia(bid bond): az ajánlattevő megbízása alapján állítja a bank a versenytárgyalást kiíró javára arra az esetre, ha az ajánlattevő megnyeri a

versenytárgyalást, de nem köti meg a versenytárgyalás kiírójával a szerződést, vagy nem ad teljesítési biztosítékot. Célja, hogy a versenytárgyaláson csak olyanok vegyenek részt, akik majd betartják az ajánlatukban foglaltakat. Az ajánlati garancia összege az ajánlati összeg 5-10%-a Teljesítési garancia (performance guarantee): Az exportőr megbízása alapján állítja a bank a vevő javára, aki azt az exportőr bármely, a garanciában pontosan meg nem határozott szerződésszegése esetén igénybe veheti. Összege a szerződéses érték 5-10%-a Előlegvisszafizetési garancia (advance payment guarantee): előlegfizetésre általában akkor kerül sor, ha a gyártó a vevő megrendelése alapján sajátos, egyedi áru előállítására vállalkozik, amely, ha a megrendelő veszi át, nehezen értékesíthető. Gyakran bankgarancia ellenében adják. Az exportőr megbízása alapján bocsátja ki a bank a megrendelő/vevő javára Összege ilyenkor a

megrendelő által fizetendő előleg összegének felel meg és akkor hívható le, ha a megrendelő nem teljesíti a szállítást, és az előleget sem fizeti vissza. Fizetési/vételárgarancia (payment guarantee): a vételár-garancia az exportőr vételár megfizetésére vonatkozó igényének biztosítását szolgálja. A garancia megbízója a vevő, a garanciát a bank az exportőr javára állítja. Összege az áru vételárának még fizetetlen része A garancia természete: a garanciára nézve formai követelmény nincs, tartalmi követelmény pedig annyiban van, hogy a garanciák szövege juttassa kifejezésre azt, hogy velük a bank valóban garanciaszerű fizetési kötelezettséget vállalt. A garancia lényeges tulajdonsága az, hogy független a résztvevők alapjogviszonyától. Nem járulékos kötelezettség Az alapügyletbeli teljesítést a garanciát vállaló bank nem vizsgálhatja: ha a garancia kedvezményezettje bejelenti igényét a garancia összegére,

a bankot nem illetik meg a garancia megbízójának alapügyletből eredő kifogásai. A garanciaeset bekövetkeztét nem kell bizonyítania a kedvezményezettnek, elég csupán egyoldalúan nyilatkoznia arról, hogy bekövetkezett. Hogy a garancia ne legyen jogtalanul igénybe vehető, azt bármilyen okmány benyújtásától függővé tehető. A bankgaranciák lehetnek közvetlen vagy közvetett garanciák Külkereskedelmi ügyletben a közvetlen garancia azt jelenti, hogy a megbízó belföldi bankja maga vállal kötelezettséget a külföldi kedvezményezett javára. Közvetett bankgarancia esetében viszont a megbízó belföldi bankja megbízása alapján egy kedvezményezett országbeli bank bocsátja ki a garanciát a kedvezményezett javára. A külkereskedelemben a közvetett garanciák használata több okból is előnyösebb a kedvezményezett számára:  a kedvezményezett belföldi joga lesz az irányadó jog  a fizetés helye a kedvezményezett bankja lesz

 a garancia függetlenné válik a megbízó országában érvényes devizarendelkezésektől  elmarad az a kockázat, hogy a megbízó bírósági letiltással megakadályozza a garancia kifizetését. Garancia és akkreditív: különbségük gazdasági céljukban van. Az akkreditív a szerződés teljesítésének folyamatában a fizetés szabályos módja. A bankgarancia ezzel szemben valamilyen követelés biztosítéka, igénybevételére akkor kerül sor, ha a szerződésszerű teljesítés elmarad. A bankgarancia jelentőség: követelés-biztosítása, a kedvezményezett gyorsan, pusztán a garanciaeset bekövetkeztének ténye alapján likvid eszközökhöz juttatja. Garancia és kezesség: a kezesség pedig járulékos jellegű, jogilag függ a biztosított követeléstől. A kezességben felhozhatók a megbízónak az alapjogviszonyból eredő kifogásai A vételár biztosítására szolgáló garancia és kezesség közötti különbség érzékeltetésére:  ha

garanciáról van szó, a bank nem vizsgálhatja, hogy a vevő miért nem fizetett, ha az eladó bejelentette igényét a garancia összegére, fizetnie kell, ellenben  ha kezességről van szó, a banknak csak az eladó jogos igénye esetén kell fizetnie, a fizetéssel szemben ugyanazokkal a kifogásokkal élhet, mint a főkötelezett vevő. A kedvezményezett számára tehát a garancia jelenti az erősebb biztosítékot, ezért külkereskedelmi ügyletekben a szerződés megerősítésére gyakrabban a garanciákat alkalmazzák. Biztosítás (insurance) A biztosítás lényege az, hogy veszélyközösségbe tömöríti a hasonló kockázatoknak kitett személyeket. A veszélyközösségek szervezője, a biztosítások lebonyolítója a biztosító társaság. A biztosító a valószínűségszámítás matematikai módszerével, figyelembe véve a múltbeli kártapasztalatokat, kiszámítva ezen kockázatok árát, kockázati alapot képez az esetleges kárbekövetkezésekre.

Így a veszélyközösség tagjainak nem kell külön-külön előre annyi pénzt tartalékolnia, hogy egy kárbekövetkezés ne rendítse meg a céget, hanem elég csak meghatározott arány szerint hozzájárulnia a közös kockázati alaphoz, amelyből a biztosító a kárt szenvedett biztosítottaknak majd kárpótlást nyújt. A biztosíthatóság feltételei:  pénzbeli kifizethetőség. A biztosítás célja, hogy megőrizze a biztosított pénzügyi helyzetét, így alapvetően nem vonatkozhat olyan károkra, amelyeknek nincs pénzbeli megfelelőjük.  csak tiszta kockázat, általában nem engedett a spekulatív biztosítás  független egységek nagy száma. Csak olyan kockázatok jöhetnek számításba, amelyek esetén a biztosítónak nagy számú különálló és független, nagyjából azonos kockázatnak tekintett egysége áll módjában összegyűjteni  a károknak véletlenszerűnek és előre nem láthatónak kell lenniük. Biztosítási ágak: 

személybiztosítások  vagyonbiztosítások - szállítmányozási és fuvarozási biztosítás, szállítóeszközök biztosítása, lízingbiztosítás, nem fizikai értelmébe vett vagyontárgyak biztosítása, exporthitelbiztosítás, tenderbiztosítás.  felelősségbiztosítások - termékfelelősségbiztosítás, fuvarozói felelősségbiztosítás, szállítmányozói (cargo-biztosítás) felelősségbiztosítás, alvállalkozói felelősségbiztosítás, építés- és szerelés biztosítás. Vagyon és felelősségbiztosítások: a vagyonbiztosítás valamely - ingó és ingatlan - dologban bekövetkező kárra nyújt fedezetet a biztosítási szerződésben megjelölt feltételek szerint. A vagyonbiztosítás fajtái között a biztosítás tárgya szerint tesznek különbséget. Így vehetők fedezetbe a külkereskedelemmel összefüggésben például:  szállítmánybiztosítással a fuvarozás időtartama alatt és útvonalon a rakománynak a fuvarozással

együttjáró kockázatokból következő kárai,  a szállítóeszközök biztosításával a fuvareszközben bekövetkező károk,  lízingbiztosítással a lízingelt dologban az üzemeltetőnél bekövetkező károk  vagy exporthitelbiztosítással az exportőr követeléseivel kapcsolatos hitelezési veszteségek. A vagyonbiztosításoknak két esetenként három résztvevője (ha a szerződő más nevében köti a szerződést) van. A felelősségbiztosítások közös jellemzője, hogy a biztosító a szerződésben átvállalja mindazon kártalanítási összegek kifizetését, amelyek a biztosítottat terhelik. Itt mindig három résztvevőből álló személyi kört érint a biztosítás. Ők a biztosító, a biztosított és a károsult A biztosított biztosítási díjat fizet, a biztosító pedig biztosítási védelmet nyújt. A károsult és a károkozó között jogviszony jön létre, amely lényegénél fogva jogvitával kezdődik és amit rendezni a

biztosító hivatott. A biztosító és a károsult között nem lehet jogviszonyról beszélni A biztosító köteles a biztosított szándékos vagy gondatlan magatartásával okozott kárt is megtéríteni a károsult részére, azonban e két esetben a biztosítónak a károkozó biztosítottal szemben megtérítési igénye keletkezik. Felelősségbiztosítás fajtái:  termékfelelősségbizotsítás: termékhibákért az előállítót terhelő törvényes felelősségre,  fuvarozási felelősségbiztosítás, a fuvarozó árukárokért viselt felelősségére,  szállítmányozói felelősségbiztosítás: a szállítmányozók által végzett szerteágazó tevékenységből eredő törvényes felelősségre,  alvállalkozói felelősségbiztosítás: az általuk elvégzendő részmunkák körében harmadik személyeknek okozott károkra terjed ki,  építés- és szerelésbiztosítás: a munkálatok során harmadik személyeknek okozott, valamint az

építés-szerelés alatt álló tárgyakban bekövetkező károkra egyaránt fedezetet nyújt. Szállítmánybiztosítás (cargo-biztosítás): a legősibb biztosítási forma, szinte egyidős az emberiség történetével. Az árut veszi biztosítási fedezetbe a helyváltoztatással, a szállítással járó kockázatokkal szemben a szerződésben részletezett feltételek alapján. Cargo biztosítás a fuvarozás veszélyei ellen: a fuvarozás veszélyei ellen választható, egyre nagyobb kockázati körre fedezetet nyújtó angol feltételrendszer koncentrikus körökhöz hasonlítható. Az egyre nagyobb kockázati körökre fedezetet nyújtó feltételek:  FPA: csak a tűz a szállítóeszközt ért baleset és az elemi károk eseteit foglalja magában, és a rakomány teljes kárára nyújt fedezetet. Jelentése: részkároktól mentes biztosítás  WA(WPA): az előbbi eseteken kívül az áru jellegének megfelelő egyéb kockázatokat is tartalmazza, és a részkárokat

is magába foglalja. Az áru jellegének megfelelő kockázatok azonban itt csak pótdíj ellenében biztosíthatók. Jelentése: részkárokat is tartalmazó biztosítás.  All risks: minden szállítás alatt előforduló kockázatot fedez, kivéve azokat amelyeket nevesítetten kizár. Ezek a még pótdíj ellenében sem biztosítható kockázatok és a politikai kockázatok, de az utóbbiakra a biztosítás pótdíj mellett kiterjeszthető. Cargo biztosítás a politikai kockázatok ellen: a politikai kockázatok két záradékkal biztosíthatók, amelyeket bármelyik fenti záradékhoz hozzá lehet rendelni.  háborús kockázatok záradéka: tengeri és légi fuvarozás esetén köthető ki, és a harci cselekmények által okozott közvetlen tárgyi károkra terjed ki.  sztrájk kockázatok záradéka: sztrájk, zendülés és polgári személyek zavargása által okozott közvetlen tárgy károkra nyújt fedezetet. Exporthitelbiztosítás: a külföldi

áruhitelezéshez kapcsolódó kereskedelmi, politikai és árfolyamkockázatokra nyújt fedezetet. Tárgya a külföldi vevővel kötött áruszállítási és szolgáltatási szerződésből eredő követelés. Biztosítások a kereskedelmi kockázatok ellen: e biztosításokkal az exportőr biztosíthatja egyegy ügyletét vagy elfogadható kockázatú országokba és cégekhez irányuló teljes forgalmát arra az esetre, ha a vevő jogilag fizetésképtelennek nyilvánítható vagy nem fizetésképtelen, de nem fizet, noha fizetési kötelezettségét nem vitatja. A biztosítás az ügyletek két szakaszára köthető meg az alábbiak szerint:  gyártási időszak kereskedelmi kockázatainak biztosításával a vevő fiztésképtelensége miatt meghiúsult szerződés kárai védhetők ki  hitelezési időszak kereskedelmi kockázatainak biztosítása az áruszállítás és a fizetés esedékessége közötti időszakra szól azon kockázat ellen, hogy a vevő

fizetésképtelenné válik vagy jogtalanul nem fizet. Csak olyan exportszerződésekre köthető, amelyekben a hitelezési idő nem haladja meg a 180 napot. A kereskedelmi kockázatok elleni biztosítási módozatok:  K.1 módozat: a kereskedelmi szerződés teljesítése előtti és után fizetési kockázatok ellen (fizetésképtelenség és nem-fizetés)  K.2 módozat: a kereskedelmi szerződés teljesítése utáni fizetési kockázatok ellen (fizetésképtelenség és nem-fizetés)  K.3 módozat: a kereskedelmi szerződés előtti és utáni fizetési kockázat ellen (kizárólag fizetésképtelenség)  K.4 módozat: a kereskedelmi szerződés teljesítése utáni fizetési kockázat ellen (kizárólag fizetésképtelenség) Biztosítások a politikai kockázatok ellen:  gyártási időszak biztosítása P I. módozattal a külföldi megrendelés alapján előállítandó gyártmány közvetlen önköltsége biztosítható a gyártás megkezdésétől a

kiszállításig terjedő időszakra. Az abból eredő veszteségekre nyújt fedezetet, hogy valamely politikai kockázati esemény bekövetkezte miatt a szerződés meghiúsul, mielőtt az exportőr egyáltalán teljesíthette volna azt.  hitelezési időszak biztosítása P II. módozattal az áruszállítási szerződés alapján keletkezett követelés biztosítható a kiszállítás napjával a kezdődő és a fizetés esedékességének időpontjáig tartó időszakra. A biztosító itt az exportőr amiatt keletkező kárát fizeti meg, hogy, jóllehet szállítási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, mégsem jut hozzá követeléséhez valamely politikai kockázati esemény következtében.  befektetett tőke biztosítása P III. módozat, amellyel a külföldön létesített magyar érdekeltségekbe bevitt tőkére érhető el biztosítási fedezet. Megtéríti a befektető kárát, ha működőtőkéje a befektetés országában bekövetkezett

politikai események vagy hatósági intézkedések miatt elvész. Biztosítás árfolyamkockázat ellen:  az árfolya-biztosítás tárgya lehet a külföldi vevővel kötött áruszállítási szerződésből származó, egy évnél hosszabb lejáratú követelés, ha a fizetés pénzneme az MNB által hivatalosan jegyzett deviza. A biztosítási esemény ebben az esetben a biztosítási szerződésben szereplő pénznemnek a forinttal szemben történt leértékelése. A tenderbiztosítás: a T módozatú tenderbiztosítással az exportőr a Világbank és intézményei (IFC, IDA), az EBRD és az EIB által finanszírozott tenderekre benyújtott ajánlatok költségeire kaphat biztosítási fedezetet. E módozat azért fontos, mert a tenderen való részvétel, az ajánlatok kidolgozása jelentős költséggel jár, ami korlátozhatja a résztvevők vállalkozási kedvét, ugyanakkor indulásuk az ilyen tendereken gazdasági szempontból kívánatos és hasznos. A faktorálás:

a faktorálás áruk vagy szolgáltatások eladásából származó rövidlejáratú, nyitott követelések megvásárlását jelenti egy bank, a faktor részéről a szerződésben kikötött szolgáltatásokkal. A banki üzletágak egyike, amely a követelések finanszírozására és gazdasági kockázatok elleni biztosítására ad lehetősége. Annak fejében, hogy követeléseit az exportőr a faktorra átruházza, és megfizeti a neki járó díjakat, a faktor az alábbi szolgáltatásokat nyújtja ügyfelének:  átvállalja a vevővel szemben keletkezett követeléseinek kockázatát  finanszírozza is követeléseit,  vállalja a követelésekkel kapcsolatos adminisztrációs feladatokat. Típusai:  faktorálás finanszírozással: a követelés megelőlegezését jelenti visszkeresettel vagy anélkül,  faktorálás esedékességkor fizetéssel: a faktor a követelés esedékességét követ meghatározott időpontban fizet az exportőrnek függetlenül

attól, hogy az importőr fizetette vagy nem.  faktorálás finanszírozással és a hitelkockázat átvállalásával: a faktor a követelés létrejöttekor fizet,  faktorálás finanszírozással, a hitelkockázat átvállalása nélkül: a faktor megelőlegezi az exportőr követelését. Lehetőség van mind belföldi, mind külföldi vevőkövetelések faktorálására. Ha a vevő külföldi, akkor a faktorálásban két faktor vesz részt. Az exportőr országabeli ún exportfaktor funkciója az, hogy a szerződést előkészítse és megkösse az exportőrrel, előlegezze meg és fizesse ki követeléseit, vállalja vele szemben a hitelkockázatot és számoljon el vele. Az importfaktor feladata a bonitás-információk beszerzése az importőrről, az importőr ország kereskedelmi szokásainak és jogának ismerete, gondoskodás a követelések jogilag érvényes engedményezéséről, a követelés érvényesítése az importőrrel szemben és a hitelkockázat

vállalása az exportfaktorral szemben. Termékfelelősség-biztosítása: számos ország törvényt alkotott a termékfelelősségről, amelyek közös elveiként említhetők:  a termékért való felelősséget megalapozza önmagában a termék forgalombahozatalának ténye,  objektív felelősségről van szó, vagyis nem vizsgálják a károkozó magatartásának felróhatóságát, a magatartás és a kár közötti oksági összefüggés figyelmen kívül marad,  a termékért felelősség terheli a szűkebb értelemben vett gyártón, importtermék esetén az importálón kívül mindazokat, akik jelzése a terméken szerepel, vagy akik a terméket forgalomba hozták,  a termékfelelősséget korlátozni vagy kizárni érvényesen nem lehet,  a termékfelelősség alapvetően a klasszikus fogyasztókat vonja védelem alá, csak a fogyasztási cikkek által okozott kár esetén alkalmazhatók azok a szigorú felelősségi szabályok, amelyek az objektív

felelősségre jellemzőek. A termékfelelősség-biztosításnál alapvető kérdés, hogy a biztosítási fedezet milyen tartamra, illetve pontosan mely termékek által okozott károkra vonatkozik. A tartam szempontjából vizsgálva két fedezetbevételi variáns létezik a nemzetközi gyakorlatban: A kárbejelentési (claims made) típusú kötvények a biztosítás tartama alatt bejelentett kárigényekre vonatkoznak függetlenül attól, hogy a károkozás mikor történt. A kárfelmerülési (claims occured) típusú kötvények a biztosítási tartam alatt okozott károkra terjednek ki, tehát nem feltétel, hogy az ehhez kapcsolódó igény érvényesítésére is sor kerüljön a kötvény lejárata előtt. Biztosítási díjat általában a tárgyévben forgalomba hozott áruk értéke után kell fizetni, de kárt természetesen az előző időszakokban eladott áruk is okozhatnak. A biztosítás egyik legfontosabb kelléke az ún. limitösszeg, amely a biztosító

maximális kártérítési kötelezettségét rögzíti. A biztosító kockázatvállalása ennél a szerződésnél tehát nem korlátlan, mivel szerződéskötéskor a felek megállapodnak abban, hogy a kötvény érvényessége alatt, illetve káreseményenként mi az a legmagasabb összeg, amelynek megfizetésére a biztosító kötelezettséget vállal függetlenül attól, hogy a biztosítottat ennél magasabb összegű kötelezettség is terhelheti. A biztosítók ebben a biztosításban díjaikat a termék jellegét, veszélyességét, az értékesítési piacokat, a forgalom nagyságát, a biztosítás típusát, a kért limitet, az önrészesedés nagyságát, valamint azt figyelembe véve kalkulálják, hogy a termék gyártója rendelkezik-e minőségbiztosítással. 26.A külkereskedelmi szerződések teljesítése A szerződésszegés és következményei Jogérvényesítés. Az áruval kapcsolatos feladatok:  Az áru megrendelése: amennyiben nem saját

raktárkészletből történt az értékesítés, az árut le kell gyártani. Meg kell tehát rendelni a - külföldivel kötött szerződésével analóg teljesítési feltételekkel a szerződött árut.  Az áru gyártásának figyelemmel kísérése: különösen egyedi megrendelésre gyártott termék eladása esetén fontos a gyártási folyamat befejezéséig a folyamatos kapcsolattartás a termelővel. Bármilyen gyártási késedelem, vagy egyéb körülmény esetén, ha lehetséges, segítséget kell nyújtani a gyártónak a szerződésszerű teljesítés biztosítása érdekében. Ha ez veszélyben van, a vevőt tájékoztatni kell a felmerült nehézségekről.  Az áru csomagolása: áruval kapcsolatos feladat, amennyiben nem ömlesztett áru       leszállításában állapodtak meg a felek, az exportra kerülő termék csomagolása. Saját előállítású, vagy bizományban exportált termék esetén a csomagolást általában az

áruval együtt az üzemtől/gyártótól rendeli meg az exportőr. Az áru jelölése: előfordulhat, hogy a külföldi vevő saját címkéinek felhelyezését írja elő a szerződésben, ez esetben ő küldi meg azokat az eladónak az áru feladása előtt. Ilyenkor a lebonyolító feladata, hogy a címkéket a jelölésre vonatkozó előírásokkal együtt eljuttassa a saját üzemnek, a gyártónak vagy a szállítmányozónak, attól függően, melyiket bízta meg a jelöléssel. Az áru raktározása, mozgatása: az elkészült árut biztonságos helyen tárolni kell, ami magával hozhatja az árumozgatás szükségességét is. Amennyiben az áru feladása nem az exportőr telephelyéről történik, a lebonyolítónak ezzel kapcsolatos külön feladata nincs. Ha azonban saját számlára vásárolt árut saját telephelyéről, vagy más helyről, kíván feladni, meg kell szerveznie az áru be- illetve odafuvarozását is. Készrejelentési kötelezettség: amennyiben nem

fix határidős a szerződés, hanem tágabb intervallumot ír elő az áru szolgáltatására. A gondos exportőr akkor is értesíti partnerét az áru elkészültéről, ha ilyen kötelezettséget a szerződés vagy az alkalmazott szokvány nem ír elő számára. Az áru kiviteli vámkezeltetése: a eladás helyén illetékes vámhivataltól vagy vámhivatali kirendeltségtől meg kell rendelnie a kiviteli ellenőrzést, az áru illetve a csomagolás jellegétől függően a csomagok lezárása előtt, vagy később, a fuvareszközbe történő berakáskor. Ha a feladás a megbízótól történik, a helyi vámhatósággal is a megbízó lép kapcsolatba. Ilyenkor a lebonyolító feladata arra korlátozódik, hogy a kiviteli vámkezeléshez szükséges okmányokat a megbízó rendelkezésére bocsássa. A feladás előkészítése: az áru feladására az adásvételi szerződésben előírt időben és módon, illetve, ha utóbbit a szerződés nem szabályozza, akkor az eladó

számára legelőnyösebb módon kerül sor. A feladás előkészítésén a fuvareszköz lekötését, a fuvarokmány és az árut kísérő okmányok beszerzését/kitöltését, vagy az ezekre vonatkozó megbízás kiállítását és továbbítását értjük. Ha az exportőr nem maga adja fel az árut, hanem például megbízója, vagy egy szállítmányozó, a lebonyolító a korábbi megrendelésre illetve szállítmányozói ajánlatra való hivatkozással lehívást, vagy feladási/szállítmányozási megbízást állít ki. Ha a vevő feladás előtt, szakértő harmadik fél által végzett „preshipment inspection”-t kért, a lebonyolító feladata megrendelni az áruvizsgálatot a megállapodás szerinti minőségvizsgáló intézettől, előírva egyben a vizsgálat eredményét igazoló okmányt és kiadásának határidejét. Ha az adásvételi szerződés paritása megköveteli, hogy az eladó a vevő kockázatára biztosító intézettől szerezzen fedezetet, vagy

az eladó dönt úgy, hogy saját kockázatát a biztosítóra hárítja, a lebonyolító az áru feladása előtt szállítmánybiztosítási ajánlatot tesz a biztosító-társaságnak, melyben az áru, a lényeges szerződéses feltételek és a fuvarozás módja jellemzőinek megadásán túl előírja a kívánt biztosítási módozatot és biztosítási okmányt. Vevő értesítése (avizálás): a feladás megtörténtekor a lebonyolító feladata a vevő tájékoztatása a küldemény adatairól, hogy az az áru átvételére, illetve a szerződésből rá háruló egyéb kötelezettségek teljesítésére felkészülhessen. Okmányokkal összefüggő feladatok:  Külön engedély és/vagy forgalmi engedély: gondos kereskedőnek már az adásvételi szerződés megkötésekor rendelkezésére állnak a szükséges engedélyek, melyeket az export áru kiviteli ellenőrzésekor és a fizetés banki intézésekor kell bemutatnia a vámhatóságnak, illetve a banknak. 

Fuvarokmány: az eladó feladata, hogy az árut a fuvarozónak átadja. Ennek megtörténtét igazolja ez az okmány: szárazföldi típusú fuvarokmány beszerzése, kiállítása és a feladóhoz történő eljuttatása a lebonyolító feladata. Ha a vevő értékpapír típusú fuvarozói vagy szállítmányozói okmányt ír elő, az nem kíséri az árut és kiállítása sem lebonyolítói feladat.  Vámokmányok: az export áru kiviteli ellenőrzését 1995. Január 1-től Egységes Vámárunyilatkozattal (EV-okmány) kell kezdeményezni. Ennek beszerzése a lebonyolító feladata.  Számla, különféle bizonyítványok: minden országban hatósági rendelkezések írják elő, milyen okmányoknak kell az importált árut kísérniük ahhoz, hogy az egyáltalán beléphessen az országba, ill. milyen okmányok szükségesek a vámkezeléshez Az áru jellegétől függően ezek az okmányok lehetnek: minőségi bizonyítványok, műbizonylatok, veszélyességi

nyilatkozatok, veszélyes áruk kezelésére vonatkozó utasítások, növény- ill. állategészségügyi bizonyítványok. Import-vámkezeléshez kapcsolódó okmányok: vámszámla, csomaglista, súlyjegyzék, származási bizonyítvány. Pénzügyi lebonyolításával kapcsolatos feladatok:  Az ügylet biztosítékainak megszerzése: ha a szerződés az eladó terhére ír elő bankgarancianyitási kötelezettséget, akkor bankmegbízással gondoskodnia kell arról, hogy a garancia időben és megfelelő tartalommal megnyíljék. Ilyen, az exportőr által állítandó bankgaranciák az ajánlati, az előlegvisszafizetési és a jóteljesítési garanciák. Ha az eladó a bankgarancia jogosultja lesz, akkor az exportőrnek figyelnie kell, hogy az a kikötött határidőre megnyíljék. Ha az exportőr a vevővel kapcsolatos követelésének biztonságát maga kívánja megteremteni, akkor lehetősége van az exporthitelbiztosítás valamely módozatára biztosítási

szerződést kötni, amelyet neki, a biztosítottnak kell kezdeményeznie a biztosítási ajánlattal. Követelése kereskedelmi kockázat elleni védelme érdekében az exportőr választhatja a faktorálás módszeri is.  A követelés finanszírozása: ahhoz, hogy az áru ellenértéke az eladó számláján megjelenjék, még azonnali fizetések esetén is sokszor jelentős idő szükséges az áru leszállításához képest. Az eladónak még a vevővel kötött szerződése előtt informálódnia kell az igénybevétel feltételeiről, hiszen a követelés megelőlegeztetése melletti döntés hatással lesz az adásvételi szerződés feltételeire.  Elszámolás a vevővel, a követelés érvényesítése: a külkereskedelmi ügyletben az áru ellenértéknek kifizetése általában okmányok ellenében és bankok közreműködésével történik, így a teljesítést igazoló és az egyéb előirt okmányokat az eladónak legtöbbször banki úton, a kikötött

fizetési mód szabályainak megfelelően kell a vevőhöz eljuttatnia. Akkreditív esetén az eladó feladata kettős. Egyrészt elérni a vevőnél az akkreditív időben történő megnyitását. Másrészt különös gondossággal eljárni az okmánybenyújtással kapcsolatban. Beszedvények esetén az eladónak kell a fizetést kezdeményeznie beszedési megbízás adásával, amelyhez az áruokmányokat csatolja. Az okmányok kiszolgáltatásának feltételét attól függően kell a megbízásban megjelölnie, hogy a vevővel miként állapodott meg. Nyitvaszállításnál az eladó feladata az, hogy az okmányokat az áruszállítás után küldje el a vevőnek, és kísérje figyelemmel, hogy a vevő időben intézkedett-e a fizetésről. Ha az áruszállítás váltófedezet mellett történt, akkor az eladónak gondoskodnia kell a váltó kibocsátásáról, vagy át kell vennie a vevőtől kapott váltót. Ha vevő csekkel fizet, akár saját csekkjét küldi, akár

bankcsekket, az eladónak időben meg kell kapnia azt, és neki kell gondoskodnia - a váltóhoz hasonlóan szintén bankja útján - a csekk időben történő bemutatásáról a címzett banknál.  Elszámolás az ügylet közreműködőivel és a megbízóval, az utókalkuláció: ha a külkereskedő cég bizományosi minőségben vett részt az ügyletben, akkor a megbízóval is el kell számolnia, amelynek során a hozzá befolyó bevételekkel szembeállítja az általa fizetett kiadásokat és saját jutalékát, a különbözetet pedig átutalja megbízójának. Amikor az ügylet lezárult, vagyis az ellenérték befolyt, és az eladó az ügylettel kapcsolatos tényleges kiadásokat már ismeri, elkészíti az utókalkulációt. A reklamációkkal kapcsolatos feladatai: a reklamáció kifejezés jelentése: felszólamlás, panasz, kifogás. A reklamáció a bejelentő szerződéses partneréhez intézett nyilatkozata, amelyben megállapítja, hogy az valamely

szerződéses kötelezettségének nem tett eleget, és általában egyúttal felszólítja a reklamáció rendezésére. A reklamáció célja egyrészt az észlelt hibákról a partner pontos értesítése, másrészt pedig vele szemben a szerződésszegés miatti igények bejelentése. A szerződésszegés: a vevő számára jelentkező problémák a teljesítés folyamán Pontatlan szállítás: szállítási késedelemről akkor van szó, ha az eladó nem tagadja meg a teljesítést, illetve az nem válik lehetetlenné, csak az áru nem érkezik meg időben a teljesítési helyre. Ha a felek még a lejárat előtt új határidőt állapítanak meg és ilyen értelemben módosítják a szerződést, késedelem csak ehhez az új időponthoz képest jelentkezhet. A szállítás csúszása zavarokat eredményezhet az átvevőnél a termelésben, ha alapanyag, félkésztermék vagy gép szállításáról van szó. Meg kell jegyezni, hogy nem csak a késedelem okozhat gondot, hanem a

határidő előtti szállítás is. A vevőnek raktároznia kell a korábban leszállított árut, illetve a számítottnál korábban beállhat fizetési kötelezettsége, amelyek többletköltséget eredményeznek számára. A szerződésben érdemes azt is kikötni, hogy hol legyen a teljesítés helye. A Bécsi Konvenció szerint: ha az áru elfuvarozásáról az eladónak kell gondoskodnia, akkor az első fuvarozónak való átadással teljesít; ha nem az előző esetről van szó, és a szerződés egyedileg meghatározott árukra vonatkozik, akkor ismert gyártási hely esetén az eladónak ezen a helyen, más esetben pedig az eladó telephelyén kell az árut a vevő rendelkezésére bocsátani. Mennyiségi eltérések és minőségi hibák: a mennyiségi eltérés általában, mint hiány jelentkezik, bár többletszállítás is okozhat problémát. A mennyiségi eltérések okaként említhető a mennyiség nem egyértelmű meghatározása a szerződésben, a fuvareszköz

kapacitása, a nem megfelelő csomagolás, a mérési mérlegelési pontatlanságok, kisebb eltérés szinte természetszerűleg következhet az áru tulajdonságaiból, visszavezethető lehet a fuvarozó hibájára, vagy okozhatja lopás. Kisebb mennyiségi eltérések lehetnek megengedettek akkor, ha a szerződés tűréshatárokat állapít meg, ameddig a hiány vagy többlet még nem képez reklamációs okot. Minőségi hibák: a vevő hibás, sérült árut kap, vagy nem azt az árut kapja, amit megrendelt. Az eladó felelősséggel tartozik azért, hogy a teljesítés időpontjában az általa leszállított áru tulajdonságai feleljenek meg a szerződésben foglaltaknak. A jogszavatosság azt jelenti, hogy az eladó köteles olyan árut szolgáltatni, amely mentes harmadik személy jogaitól és igényeitől. Elszámolással kapcsolatos hibák: a vevő kifogásai az eladóval szemben gyakran az ellenérték elszámolásához kapcsolódnak. Vonatkozhatnak:  számlázási

hibára,  idő előtti benyújtásra,  nem a szerződésben kikötött fizetési mód alkalmazására,  vételár garancia jogtalan lehívására. Garanciális/vevőszolgálati kötelezettség megszegése: ezen kötelezettség elvi tartalmára általánosan érvényes nemzetközi szabályozás nincs. Ez a probléma a tartós fogyasztási cikkek és termelési eszközök forgalmazása kapcsán merül fel. Okmányhiány és értesítés elmaradása: az eladó e téren tanúsított gondatlansága akadályozhatja az ügylet zökkenőmentes lebonyolítását, az áru felhasználását, és így reklamáció forrása lehet. Az eladó számára jelentkező problémák a teljesítés folyamán: Az áru átvételének megtagadása: a vevő áruátvételi kötelezettsége a teljesítési helyen áll fenn, amely számára azzal jár, hogy innen viseli a kárveszélyt. Az átvételt a vevő minőségi hibára hivatkozva sem tagadhatja meg oly módon, hogy az árut visszaküldi az

eladóval történő egyeztetés nélkül. Kötelessége az áru felelős őrzéséről gondoskodni az eladó költségére Az eladó teljesítéséhez szükséges intézkedések elmaradása a vevő részéről:  értesítések, szállítási diszpozíciók elmaradása,  a vevő nem teljesíti beszállítási kötelezettségét. Pontatlanságok a fizetésben:  nem nyílik meg időben vagy nem megfelelő tartalommal nyílik meg az akkreditív vagy a vételár-garncia. Az eladó csak a megnyitás után szállít  késik vagy elmarad az előleg illetve az ellenérték átutalása az inkasszóra benyújtott okmányokat a vevő jogalap nélkül visszautasítja  a vevő nem a teljes számlaértéket fizeti ki, vagy nem a számlában szereplő devizában fizet. A szállítmányozók, fuvarozók és a bankok felelőssége: a fuvarozói felelősség lényege az, hog a fuvarozók felelnek a fuvarozási határidő betartásáért és az áru feladáskori állapotban való

kiszolgáltatásáért, de nem vonhatók felelősségre az olyan késedelemért, árusérülésért, elvesztésért vagy -megsemmisülésért, amelyet valamilyen őket mentesítő körülmény idézett elő. A nemzetközi árutovábbításban résztvevő fuvarozók felelősségét a fuvarozási áganként létrehozott nemzetközi egyezmények szabályozzák. Reklamáció: a kifogás bejelentése A felek a reklamációval kapcsolatos eljárás szabályozására a szerződésben is kitérhetnek. Gyakran az Általános Üzleti Feltételekben fogalmazzák meg, milyen eljárást követnek a reklamációk kivizsgálása során. Kitérnek arra, ki, hol, milyen módszerrel végez minőségi bevizsgálást, milyen mérési módszerrel és hol kell mennyiségi reklamáció esetén a hiányt megállapítani. A felelősség alóli mentesülés körülményeit pedig vis major záradékkal tehetik egyértelművé. A vélt vagy valós teljesítési hibák képezik a reklamáció alapját Bejelentési

határidő: a reklamáció megtételére rendelkezésre álló idő függ a szerződés típusától és a szerződésszegés fajtájától. Felelősség: árukárok esetén elsődleges feladat a kárjegyzőkönyv felvétele majd ezután kerülhet sor a felelősség megállapítására. Kárigénnyel ahhoz fordulhat a károsult, akinek a kár felróható. A szerződésszegés következményei: a vevő követelései Késedelem esetén a vevő  továbbra is követelheti a teljesítést és a késedelem idejére számított késedelmi kötbért, az eladó pedig köteles teljesíteni  elállhat és kártérítést követelhet: ha bizonyítja az érdekmúlást, nem kell bizonyítani az érdekmúlást: fix határidős szerződés esetén, ha a póthatáridő eredménytelenül telt el. Értelemszerűen megszűnik a szállítási késedelem  ha az eladó teljesít,  ha halasztást kap,  ha végleg megtagadja a teljesítést. Mennyiségi reklamáció esetén a vevő kérheti

 a hiányzó mennyiség leszállítását, vagy harmadik személlyel való leszállíttatását és a hiányzó rész pótlásáig a késedelmi kötbért, vagy  a számla csökkentését a hiányzó mennyiség értékével,  többlet esetén a vevő fizetés ellenében átveheti azt, de megegyezhetnek visszaszállításban is. Minőségi reklamáció esetén a vevő érvényesítheti az eladóval szemben kellékszavatossági jogait. Így jogosult  az áru kijavítására, (helyszínen vagy gyártónál)  az áru kicserélésére, ha az áru nem javítható  az ár csökkentésére,  végső esetben elállásra és teljes kártérítésre. Az eladó követelései: a vevő szerződésszegése esetén az eladó  továbbra is követelheti az elmaradt teljesítést: az áru átvételét illetve a vételár megfizetését,  elállhat a szerződéstől,  kártérítési igényt érvényesíthet és pénzfizetési kötelezettség elmaradás esetén kamatot is

követelhet. A kár: a kártérítés célja a károsult által elszenvedett hátrány kiegyenlítése. A károsult kártérítési igényének jogi alapját a kárt okozó fél jogellenes magatartása képezi. A külker adásvétel kapcsán elsősorban vagyoni természetű károkkal találkozhatunk (erkölcsi ritka). A vagyoni kár főbb csoportjai:  a tényleges kár  a kárelhárításhoz, a kár csökkentéséhez szükséges indokolt kiadások  az elmaradt haszon. A kárt a károsultnak kell bizonyítani, illetve azt is, hogy az adott kár összefüggésben áll a másik fél magatartásával. Igényérvényesítés: hogy a károsult milyen módon tud érvényt szerezni az igényeinek, szorosan összefügg olyan szerződéses feltételekkel, mint a fizetési mód és az irányadó jog megválasztása. A vevő számára előnyösebb az a helyzet, ha a hiba már az okmányokból kiderül, és emiatt az akkreditívben eljáró bank nem fizet, vagy vinkulált beszedés esetén

a vevő tagadja meg az áru átvételét a probléma tisztázásáig. Jogorvoslati lehetőségek: ha olyan vitás kérdések merülnek fel, amelyekben az eladó és a vevő nem tud megegyezni, a szerződésben meghatározott jogi úton rendezhetik vitájukat. A felek igyekeznek békés úton rendezni a vitás kérdéseket, de legalábbis inkább leírják a veszteséget, mint hogy költséges eljárást kezdeményezzen. Ha az ügy jogi útra terelődik felmerül a kérdés, hogy melyik eljárás a legkényelmesebb, leggyorsabb és legolcsóbb, de mégis sikerrel kecsegtető a károsult számára. Az exportőr választhat peren kívüli eljárást is harmadik fél bevonásával, egyfajta békéltető feladatkörrel. Sikere azonban számos tényező függvény és tulajdonképpen nem is döntésre törekszik, hanem közös megegyezés elérésére. Nemzetközi szabálygyűjteménye, az UNCITRAL Békéltetési Szabályzata (1980). Ez akkor vehető figyelembe, ha a felek ezt a

szerződésre nézve elismerték. A békéltetést lefolytathatja egy, kettő vagy három személy Sikertelenség esetén a felek közösen választottbíróság elé vihetik ügyüket, illetve a károsult fél polgári bíróság előtt pert indíthat. A békéltetés költségeit fele-fele arányban viselik Követelések bírói érvényesítése: a jogrendszerek általában biztosítják a felek számára azt a lehetősége, hogy megállapodásukban előre meghatározzák azt a bíróságot is, amelyhez jogvita esetén fordulna. Ez lehet:  rendes (állami) bíróság vagy  választottbíróság. Elévülés: a követelések bírói úton történő érvényesíthetőségének határt szab az idő múlása. A követelések egy bizonyos idő elteltével elévülnek, vagyis bírói úton nem érvényesíthetők. Az ENSZ keretében 1974-ben New York-ban írták alá az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseire vonatközű elévülési időről szóló egyezményt, amit

1980-ban módosítottak. Az egyezmény szándéka szerint kiküszöbölni kívánja a nemzeti jogokban létező számos variáció ütközését. Az egyezmény fő célja, hogy megelőzze a követelések oly késői időpontban történő érvényesítését, amikor az ese4tleges bizonyítékokra már nem lehet biztonsággal támaszkodni. Az egyezmény szerint az elévülési idő a követelés esedékessé válásától számított négy év, de minden egyéb rendelkezés figyelembevételével sem lehet több, mint tíz év. Az elévülésre az érdekelt félnek kell hivatkoznia Választottbírósági eljárás: egy vagy három, a felek által megválasztható tagból álló testület. Vannak ad hoc és intézményes választottbíróságok. Az ad hoc jellegű eljárási szabályait a felek állapítják meg (az UNCITRAL szabályzatára hivatkozva). Előnyei:  a bírák személy megválasztható,  elkerülhetik azt, hogy partnerük esetleg teljesen eltérő alapokon nyugvó

jogrendszere szerint szülessék döntés az ügyben;  a választottbíró ideális esetben nem elkötelezett egyetlen állam, illetve annak joga iránt;  a választottbírósági döntés végleges és azonnal végrehajtható;  a választottbírósági eljárás nem nyilvános;  a döntések elismerését és végrehajthatóságát nemzetközi egyezmények biztosítják. A Nemzetközi Kereskedelmi Kamara (ICC) Választottbírósága a legjelentősebb intézményes választottbíróság a nemzetközi kereskedelem vitás ügyeinek rendezésében. Világszerte élvezi az üzletemberek és kereskedők bizalmát és megbecfsülését. Az 1923 óta működő intézmény székhelye Párizsban van. Eljárási szabályait az ICC Békéltető és Választottbírósági Szabályzata tartalmazza. A párizsi választottbíróság több mint 130 országban működő kereskedelmi kamarai szervezetnek és ezek nemzeti bizottságainak közös fórumaként működik, de a

választottbírósági szabályzatot nem csak kamarai tagok alkalmazhatják. Legfontosabb szerve a bíróság, amely maga nem hoz határozatot. 27.A külgazdasági szerződések néhány általános jogi kerete, szokások és szokványok A magyar állami szabályozás és a legfontosabb nemzetközi egyezmények. A külpiacra lépés gazdasági, piaci feltételei a külkereskedelmi ügyletek előkészítése. Marketingkutatás. Külgazdasági kapcsolatok outputok, a termelési tényezők és pénztőke nemzetközi áramlásából származnak. A termékek és szolgáltatások, valamint a szellemi termékek a külkereskedelem, azaz az árú- és szolgáltatáspiacok, a munkaerő az emigráció, immigráció, külföldi munkavállalás, ösztöndíjakhoz, nemzetközi pályázatokhoz kötött tevékenységek útján, a pénztőke pedig elsősorban a nemzetközi pénz és tőkepiacok, valamint nemzetközi intézmények közvetítésével jut el egyik országból a másikba. Az

áramlásokat, azok mértékét és irányát a piaci mechanizmusokon túl a jogi szabályozás, érdekegyeztetések, egyezmények, megállapodások, szokások, szokványok, hagyományok és még sok egyéb tényező befolyásolja, ösztönzi, vagy éppen akadályozza. Szokás: a kereskedelemben rendszeresen ismétlődő üzletkötések feltételeit, tartalmi és formai elemeit, az üzletkötések partnerek között kialakult módját és gyakorlatát nevezzük szokványnak. A szerződésekben a szerződés egyes elemeinél elegendő a szokásra történő hivatkozás. A szokások többnyire a kereskedelmi gyakorlat során alakulnak ki, nincsenek külön, tételesen írásba foglalva, csak meghatározott ügyfélkörre vonatkoznak. Szokvány: írásba foglalt szokás. Akkor játszik fontos szerepet, ha az adott problémára vonatkozóan nincs olyan egységes nemzetközi jogi szabályozás, amire hivatkozni lehetne, vagy valamely egyezmény nem kötelező érvényű, azaz a felek el is

térhetnek tőle. A szokványok lehetnek ún. helyi szokványok, amelyeket az egyes szervezetek saját tevékenységi körükre vonatkozóan állapítanak meg, és nemzetközi, a nemzetközi szervezetek által kidolgozott szokványok. A nemzetközi szerződések és szervezet csoportosítása több szempont szerint lehetséges:  a résztvevő számától függően lehetnek bilaterális (kétoldalú) és multilaterális (sokoldalú szervezetek és megállapodások.  a tevékenység jellege, tárgya szerint megkülönböztetünk általános és szakosodott, funkcionális szervezeteket.  a szervezet által hozott határozatok, döntések jellege lehet kötelező, vagy ajánlásjellegű.  a nemzetközi szervezeteket létrehozó szerződés aláírói és a képviseltetés szintje tekintetében megkülönböztetünk kormányközi, vagy nem kormányközi szervezeteket. A magyarországi külkereskedelmi szabályozás főbb vonásai: hazánk részese a GATT-nak, tagja a Nemzetközi

Valutaalapnak (IMF) és más nemzetközi pénzgyi szervezetnek, kereskedelmi kedvezményeket eredményező megállapodást írt alá az Európai Unióval és az Európai Szabadkereskedelmi Társulással (EFTA), szabadkereskedelmi megállapodást kötött sokoldalúan a Cseh, a Lengyel és a Szlovák Köztársasággal (CEFTA), valamint kétoldalúan a Szlovén Köztársasággal. Gazdasági-kereskedelmi kapcsolatait a volt Szovjetunió köztársaságaival kétoldalú államközi szerződések rendezik. Az általános preferenciális rendszer keretében hazánk bizonyos fejlődő országokból behozott árukra vámpreferenciákat ad, miközben az Európán kívüli fejlett ipari országokban a magyar áruk részesülnek ilyen vámkedvezményekben. A külkereskedőnek külföldi vásárlásai esetén vámot kell fizetnie, amelynek mértéke Mo. nemzetközi szerződéseiből eredően az áru származási országától is függ. Külföldi eladásai során szintén nemzetközi

szerződésekből adódóan bizonyos országok és termékek esetében „áron alul” nem állapodhat meg partnerével, mert ellenkező esetben az importőr állam korlátozó intézkedéseivel számolhat. Mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek exportőreként rendelettel meghirdetett állami támogatásban részesül. A forgalmi adók tekintetében az adóztatási szabályok semlegesek, a külföldről származó árukat a nemzeti elbánás elve alapján a hazaiakkal azonos mértékű általános forgalmi adó illetve fogyasztási adó terheli, a külföldön eladott áruk forgalmi adójának hazai mértéke pedig a kettős adózás elkerülése érdekében a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően nulla. Adminisztratív előírások is kötelezik a külkereskedőt, amelyek, mint engedélyeztetési feladatok, vagy hatósággal szembeni jelentési, igazolási kötelezettségek jelentkeznek munkája során. A külkereskedelmi engedélyezés: bármely vállalkozási és

cégformában működő szervezet, egyéni vállalkozó, vagy természetes személyek is, szabadon dönthetnek arról, hogy tevékenységüket a külső piacokra is kiterjesztik-e. A külkereskedelmi tevékenység folytatásának rendjét kormányrendelet szabályozza. Az áruk kiviteléhez és behozatalához külkereskedelmi hatósági engedélyre nincs szükség. A kivételeket maga a kormányrendelet sorolja fel mellékletében. A külkereskedelmi engedélyezésnek alapvetően két területe van:  tevékenységi engedélyezés: a külker tevékenység megkezdéséhez szükséges. Ilyen termékkörök az energiahordozók, a nemesfémek és származékaik, a környezet- és egészségvédelmi szempontból veszélyes anyagok, a gyógyszerkészítmények és a hadi technikai eszközök. Ezek esetében külkereskedelmi szerződéseket az engedély megadásáig nem lehet megkötni. A külön engedély érvényessége határozott időtartamra vagy visszavonásig szólhat.  forgalmi

engedély: a kormányrendeletben meghatározott termékek exportjának vagy importjának előfeltétele olyan értelemben, hogy az engedélynek legkésőbb az ügylet teljesítésének időszakában a vámkezeléskor illetve a fizetéskor kell rendelkezésre állnia. A forgalmi engedély az adott áru kivitelére vagy behozatalára jogosít fel az engedélyezett viszonylatban, az engedélyezett mennyiségi és értékhatárig, az engedély érvényességi idején belül. Azoknak kell kérniük, akik folytathatnak külkereskedelmi tevékenységet, de a terveeztt ügylet tárgy olyan termék, amely a kormányrendeletben, mint forgalmi engedélyköteles áru szerepel. A fogyasztási cikkek importengedélyezése, a globálkvóta: bizonyos, közvetlenül fogyasztás célját szolgáló áruk importja devizagazdálkodási és piacvédelmi okokból kerethez kötötten valósul meg. Ezeket a fogyasztási cikkek importjára vonatkozó kereteket nevezik globálkvótának. Egy-egy naptári évre

állapítják meg és rendelettel teszik közzé. A globálkvótás fogy Cikkek importja forgalmiengedély-köteles, azonban az engedélyek kérelmezése és elbírálása itt sajátos rendben történik. A félévekre közzétett globálkvóta meghatározott arányok szerint használható fel, mert a külker hatóság egy-egy árucsoportra ún. értékplafonokat állapít meg, az értékplafonon belül pedig limitálja az egyes importőrök által igényelhető részt. Emellett bizonyos viszonylatok részesedését is előírja a nemzetközi megállapodásoknak megfelelően. Az árfolyam: a valuták és a forint között átváltásokban alkalmazott árfolyamok alapja az MNB által jegyzett hivatalos devizaárfolyam. A külkereskedők átváltásaik során azonban nem az MNB-vel hanem a devizabankokkal kerülnek kapcsolatba, amelyek a hatályos rendelkezések értelmében szabadon jegyezhetik árfolyamaikat. Az árfolyamjegyzés három részből áll:  vételi árfolyam 

eladási árfolyam  középárfolyam. Az eladási és a vételi árfolyam közötti árfolyamrés a marge. A valutaárfolyamok árfolyamrése szélesebb, mint a devizaárfolyamoké. Az MNB-árfolyamoknak a mérlegkészítéskor van szerepe. Devizaszabályozás: a külkereskedő tevékenysége során külföldiekkel hozza létre ügyleteit, amelyekben ellenértékképpen külföldi fizetőeszközöket és ezekre szóló pénzhelyettesítőket ad és kap, partnereivel hitelkapcsolatokat létesít, devizabevételeit forintra váltja, a forintot pedig devizára, amikor tartozásait kiegyenlíti. A devizagazdálkodás hazánkban állami monopólium, amelyet az állam a devizahatóság és a devizagazdálkodási szervek útján gyakorol. A devizajogi szabályok az 1996. Január 1-jén életbe lépett Devizatörvényből származnak vagy abból vezethetők le. Devizabelföldi: az a természetes személy, akinek érvényes személyi igazolványa van és az a vállalkozás vagy

szervezet, amelynek székhelye belföldön működő telepe. A devizakülföldi minősítés kritériuma értelemszerűen fordítva fogalmazható meg. Tekintettel arra, hogy a vámszabadterület a devizatörvény szempontjából külföld, a vámszabadterületi társaságok devizakülföldinek. A devizarendelkezések tárgyai:  a valuták: bárhol forgalomban lévő bankjegyek és fémpénzek,  a devizák: a külföldi pénznemre szóló követelések  a vagyoni értékek, ha külföldi elem kapcsolódik hozzájuk,  bizonyos esetekben a forint is. A devizagazdálkodást elősegítő alapvető rendelkezése a törvénynek, hogy a devizabelföldieknek a rendelkezésük alá került konvertibilis valutát és devizát a megszerzéstől számított nyolc napon belül kötelesek hazautalni. Külföldivel szerződni, neki fizetni vagy tőle fizetést elfogadni konvertibilis pénznemben, forintban vagy a pénzintézet előzetes beleegyezésével nem konvertibilis pénznemben

lehet. Vámszabályozás: a vámalkalmazás gyakorlata nemzetközi egyezményeken alapul, amelyeknek köszönhető a vámszintek csökkenése, a vámeljárások, a vámtarifák és a vámokmányok összehangolása, a vám alapjául szolgáló áruérték kiszámításának szabályozása. A vám természetét tekintve az adók egy fajtája A vámfizetési kötelezettség az államhatáron keletkezik. A forgalom irányától függően elvben vannak export-, import- és tranzitvámok is, azonban a vám forgalomkorlátozó hatása miatt általában csak az áruk behozatala vámköteles. Az áthárítható adók közé tartozik Leggyakrabban az áru értékére vetítik, százalékban fejezik ki. Fajtái: értékvám, súlyvám vagy specifikus vám Vámtarifa: az áruk olyan, meghatározott rendszer szerinti összeállított jegyzékei, amelyek tartalmazzák az áruk után fizetendő vám mértékét, szerkezetileg a vámtarifaszámból, az áru megnevezéséből és a vámtételekből

állnak. A kiszabásra kerülő vám alapja „vámnyelven” a vámáru vámértéke. Nemzetközi egyezmények: a GATT és a WTO - a GATT a liberalizálás célkitűzésével a nemzetközi kereskedelem olyan multilaterális szabályozását valósítja meg, amely mára már átfogja valamennyi nagy terület, az áruk, a szolgáltatások és a szellemi tulajdonságok nemzetközi forgalmát. Megfogalmazza a ker-pol alapelveit, igyekszik gátat vetni a protekcionista és diszkriminatív kereskedelempolitikai gyakorlatnak, körtárgyalásaival fórumot biztosít az időről-időre felgyülemlő problémák megoldásának és a GATT-kötelezettségek megsértéséből fakadó viták rendezésének. Magatartási kódexek - a GATT alapokmánya már maga is foglalkozott a minőségi, környezetvédelmi, egészségügyi, szabványügyi és egyéb adminisztratív előírások vagy az áruk dömpingjének kérdéseivel, értelmezéseket adva és meghatározva az államok kötelezettségeit az

ilyen gyakorlatok során, és meghatározott esetekben felhatalmazva a sértett államokat elleninzézkedések megtételére. Az idők folyamán azonban bebizonyosodott, hogy szükség van a szabályok pontosabbá tételére. Agy jött létre a GATT körtárgylásainak tokiói fordulóján több, magatartási kódex néven ismert nemzetközi megállapodás a legfontosabb nem vámjellegű akadályokra:  az importengedélyezési kódex  vámérték kódex  szubvenciós kódex  dömpingellenes kódex  kereskedelem technikai akadályairól szóló kódex. Integrációs megállapodások: a gazdasági integráció az államok közötti kooperáció egyik formája. A gazdasági integráció a nemzeti gazdaságok valamely területeinek vagy egészének összeolvadását, egy nagyobb gazdasági egység létrejöttét valósítja meg. Az integrációk természetüket és a résztvevők gazdasági összefonódásának intenzitását tekintve többfélék. Négy szintjét

szokták megkülönböztetni, mint az integráció intenzitásának fokozatait. A lazábbtól a szorosabb felé haladva ezek:  szabadkereskedelmi társulás: a tagok közötti kereskedelemben nincsenek vámok, kvóták és más kereskedelmi akadályok, azonban a kívülállókkal szemben a tagok továbbra is fenntartják önálló kereskedelempolitikájukat.  vámunió: itt is ledöntik a tagok közötti áru- és szolgáltatás-kereskedelem útjában álló akadályokat a vámunión kívüli harmadik országokkal szemben a tagországok közös kereskedelempolitikát folytatnak. Ez tipikusan a közös külső vámtarifában nyilvánul meg, amikoris a nem-tagországok áruira kirótt vámok azonosak függetlenül attól, hogy melyik tagországban adják el azokat. A vámjövedelmet azután a tagországok előre meghatározott formula alapján elosztják egymás között.  közös piac: esetében továbblépés a vámunióhoz képest a termelési tényezők szabad mozgási

lehetőségének megteremtésében van. Ennek következtében a munkaerő, a tőke és a technológia odatelepül, ahol működéséhez a legkedvezőbb feltételeket találja.  gazdasági unió: az áruk, szolgáltatások és termelési tényezők szabad áramlása mellett feltételezi a közös gazdaságpolitikát, a pénzügyi, adó- és költségvetési politikák harmonizálását, valamint a közös pénz megteremtését. Bécsi egyezmény: 1980-ban jött létre a Bécsben megkötött és 1988-ban hatályba lépett Bécsi Egyezmény az áruk nemzetközi adásvételéről. Az Egyezmény a nemzetközi jellegű, vagyis különböző államokban telephellyel rendelkező felek között létrejövő adásvételi szerződésekre alkalmazandó. Alkalmazására akkor kerül sor, ha a szerződő felek államai csatlakoztak az Egyezményhez. A nemzetközi adásvételt szabályozza, de bizonyos adásvételi szerződéseket kivesz hatálya alól. Ilyenek például a személyes fogyasztást

szolgáló vásárlások, az aukció keretében történt adásvételek, az értékpapírok adásvétele, a hatósági kényszerintézkedéseken alapuló adásvétel és azok, amelyek tárgya közlekedési eszköz vagy villamos energia. Az egyezmény messzemenő autonómiát enged a szerződő feleknek. Ahogy a felek szerződésükben kiköthetik, úgy ki is zárhatják alkalmazását, szűkíthetik vagy módosíthatják bármely rendelkezésének joghatását. Nemzetközi faktoringról és a nemzetközi pénzügyi lízingről szóló unidroit-egyezmények: felépítésükben lényegében követik a Bécsi Egyezményt. Meghatározzák a nemzetközi faktoring illetve lízing fogalmát, tehát az alkalmazási kört, majd a felek jogait és kötelezettségeit szabályozzák. Kimondják, hogy az egyezményekben nem szabályozott kérdéseket elsősorban az egyezmények alapjául szolgáló jogelvekkel, ilyen elvek hiányában pedig a nemzetközi magánjog alapján alkalmazandó joggal

összhangban kell eldönteni. A nemzetközi lízingre vonatkozó egyezményt akkor kell alkalmazni, ha a lízingszerződés partnereinek székhelye különböző államokban van és ezek az államok, valamint a lízingtárgy szállítójának állama is részese az egyezménynek, vagy, ha mind a szállítási, mind a lízingszerződésre egyezményben részes állam joga az irányadó. A nemzetközi faktoringra vonatkozó egyezmény alkalmazásának nem feltétele, hogy a faktoring-szerződés partnereinek székhelye különböző államokban legyen, hanem az a döntő, hogy a szerződés tárgyát képező követelés nemzetközi adásvételi szerződésből eredjen. Váltó és csekkjogi egyezmények:  az I. egyezmények az egységes váltó- illetve csekktv-t tartalmazzák Ezek a törvények a váltóra és a csekkre vonatkozó anyagi szabályok nemzetközi egységesítését eredményezték, és így a tisztán belföldi forgalomban alkalmazott váltóra ill. csekkre is

érvényesülnek. Az egyezmények megadják a részes államoknak azt a lehetősége, hogy meghatározott esetekben hazai jogukban olyan rendelkezéseket hozzanak, amelyek az egységes törvények rendelkezéseitől eltérnek vagy azokat kiegészítik.  a II. egyezmények a váltó- ill csekktv-ekben részes és nem részes államok viszonylatában lehetséges jogösszeütközéseket enyhítik azzal, hogy egységes kollíziós szabályokat fogalmaznak meg.  a III. egyezményeket a váltók ill csekkek bélyegilletéke tárgyában kötötték meg Mo. részese a Genfi Váltó- és Csekkjogi Egyezményeknek Egyezmények a szellemi tulajdon védelmére: a párizsi uniós egyezmény és mellékegyezményei: az ipari tulajdon oltalmára létesült univerzális nemzetközi egyezmény. Hatálya kiterjed valamennyi, az iparjogvédelem körébe tartozó jogosultságra: szabadalomra, védjegyre, kereskedelmi névre, eredet-megjelölésre, használati és ipari mintára. Az egyezmény

meghagyja az önálló nemzeti oltalmi rendszereket, de előír nemzetközi kötelezettségeket is a tagállamok számára. Ezek lényege, hogy a tagállamoknak minden, más uniós tagországból származó bejelentést a hazaiakkal azonos feltételek mellett kell elbírálniuk, hogy biztosítaniuk kell a legelső bejelentés uniós szintű elsőbbségét, és hogy a megszerzett oltalmat függetleníteniük kell annak sorsától bármely másik tagállamban. Az egyezmény keretein belül további nemzetközi megállapodások is létrejöttek részkérdések szabályzására:  gyári vagy kereskedelmi védjegyek nemzetközi lajstromozására vonatkozó Madridi Megállapodás,  az eredet-megjelölések oltalmáról és nemzetközi lajstromozásáról szóló Lisszaboni Megállapodás,  az áruk hamis vagy megtévesztő származási jelzésének megakadályozására kötött Madridi Megállapodás,  a védjegyek nemzetközi osztályozására vonatkozó Nizzai Megállapodás

 az ipari minták nemzetközi osztályozására kötött Locarnoi Megállapodás. A berni egyezmény: az irodalmi és művészeti alkotások nemzetközi oltalmára jött létre a Berni Unió 1886-ban, amely nemzetközi oltalmat biztosít a szerződési jogvédelem alá eső alkotások számára. Az oltalom a mű megjelenésével teremtődik meg A párizsi és a Berni Uniós Egyezmények igazgatását az ENSZ egy szakosított szervezete a Szellemi Tulajdon Világszervezet (WIPO) látja el. Az egyetemes szerzői jogi egyezmény: ennek az egyezménynek a létrejöttét az UNESCO kezdeményezte. A törekvés 1952-ben járt sikerrel Ezt elsősorban azon államok számára tervezték, amelyeknek a Berni Egyezmény elfogadhatatlan volt. A müncheni megállapodás: megteremti az európai szabadalom megszerzésének lehetőségét, ami nyitva áll a Párizsi Unió Egyezmény valamennyi tagországa bejelentői számára. Fuvarjogi egyezmények: a fuvarozási szakma különválása és a

fuvarozóknak adott megbízások tömeges gyakorlata szükségessé tette a fuvarozó és megbízóik közötti kapcsolat jogi szabályozására. A kereskedelem nemzetközivé válásával egyre inkább előtérbe került a fuvarjog nemzetközi egységesítésének kérdése. Az egységesítésre való törekvés eredményeképpen egy-egy közlekedési ágra kiterjedő nemzetközi egyezmények születtek, amelyekre jellemző, hogy a fuvarozó és a fuvaroztató közötti jogviszony bizonyos kérdéseit közvetlenül szabályozzák, a nem szabályozott kérdésekben pedig meghatározott jogra utalnak, ill. a fuvarozási szerződésre egyébként irányadó jogot engedik érvényesülni A nemzetközi árufuvarozás nemzetközi fuvarjogi egyezményei:  vasút fuvarozásban a COTIF/CIM (1980)  közúti fuvarozásban a CMR (1956)  légi fuvarozásban a Varsói Egyezmény (1929)  tengeri fuvarozásban a hajóraklevelet és a fuvarozó felelősségét szabályozó Brüsszeli

(1924), és az előbbihez képest átfogóbb szabályozást adó Hamburgi Egyezmények (1978). Ezek az egyezmények az olyan árufuvarozásoknál alkalmazandók, amelyeknél a fuvarozás legalább két részes tagállam területét érinti, illetve amelyeknél az indulási és a rendeltetési hely két olyan állam területén fekszik, amelyek közül legalább egyik, vagy mindkettő az Egyezményben részes. Mo valamennyi egyezményhez csatlakozott