Szociológia | Felsőoktatás » Rémai Dániel - Giddens vs Andorka

Giddens vs. Andorka Készítette: Rémai Dániel Minden jog fenntartva! I. A szerzők szemléletmódjának összevetése II. A két tankönyv általános összehasonlítása III. Témakörönkénti eltérések, hasonlóságok IV. Pár gondolat a magyarországi szociológiakönyvekről V. Elég lenne egyetlen könyv a szociológiáról? „Ha jól tanítják, nincs a szociológiánál élvezetesebb, felvillanyozóbb és érdekfeszítőbb egyetemi tárgy.” Anthony Giddens A szociológia tudományának nem túl hosszú története alatt sokáig tekintettek úgy rá, mintha nem tartozna tudományok közé. Az iparosodó társadalmakkal együtt, a korai szociológia gondolatokból kialakuló tényleges tudomány közel 150 év alatt a társadalomtudományok vezető kutatási területe lett Egyre többen ismerik el létjogosultságát és hasznosságát A társadalmat alakító hatása mellett egyre több embernek biztosít munkát, hobbit. A társadalom és az egyén

sokrétűségét látva elgondolni is nehéz mennyi folyamatot, eseményt, helyzetet vizsgál a szociológia. Sokan és sokféle témakörben írtak már műveket, Giddens könyve éppen összefoglaló jellege miatt kiemelkedő. Számunkra pedig különösen fontos Andorka Rudolf könyve, mert az összefoglalás mellett meghatároz feladatokat, elveket a magyar szociológusoknak. Ezek mellett különösen fontos, hogy a Magyarországi helyzetet külföldi perspektíva alapján is elemzi. I. A szerzők szemléletmódjának összevetése Két kortárs szerző többéves oktatási és kutatási gyakorlat után fogott könyvének megírásához. Giddens és Andorka teljesen más légkörben élte le életet, alapvetően ebből valamint a brit és a magyar szociológia fejlődésének eltéréseiből következik a szemléletmódúk és témák megközelítésének eltérései. Giddens szociológia iránti elfogultságának okáról nem tudok, de Andorka Rudolf hárommotivációs okot

fogalmaz meg: evangélikus hagyomány, munkásként eltöltött évek és a megélt szegénység. Andorka a forrásainál megjelöli Giddens könyvét, de fel is hívja a figyelmet egy alapvető eltérésre. Míg Giddens a kultúrától, a viselkedésformáktól halad az intézmények felé (mikroszociológia irányából a makroszociológia felé), addig Andorka épp ellenkezőleg. Ő ezt azzal magyarázza, hogy az itthoni szociológia a ’60-as években a struktúrák felé fordult. Andorka elhatárolja magát a marxista és az amerikai típusú, strukturalista funkcionalista szociológiától. Gondolkodásmódbeli rokonának a neoweberianizmust és az empirikus felfogást mondja. Giddensről többen állítják, hogy „his lifes work as a form of grand synthesis of sociological theory.” Tehát egyikőjük sem kötelezi el magát szorosan egyik irányzat mellet sem. Mindkét tudós gondolkodásában központi helyen áll az empirikus felfogás. De másképp használják fel a

példákat munkájukban Elmélet és empíria kapcsolatáról szerintem mindketten ugyanúgy vélekednek és ezt Andorka Rudolf fogalmazta meg egzaktan: „A valóságfeltárás elsődlegességéről ma is meg vagyok győződve []. Az utóbbiaknak (elméleteknek) az a funkciójuk, hogy hozzásegítsenek ahhoz, hogy jól megfogalmazott kérdéseket tegyünk fel az empirikus kutatásban Közös pont az életükben, hogy mindketten érdeklődtek a politikai pálya, politika iránt. Mindketten erőteljesen állítják, hogy a politikának szüksége van a szociológiára a helyes döntések meghozatalához. Giddens aktívan részt vett Tony Blair mellett tanácsadóként a „harmadik út” (The Third Way) elnevezésű program kidolgozásában Andorka pedig a KSH-nál töltött időben és utána is készített elemzéseket, amelyekben a társadalmi, gazdasági és politikai összefüggéseket elemezte. Giddensnél erőteljesen megjelenik a historizálás, amit Andorka nem tekint

megfelelő módszernek. A szocializációs közeg eltérése, az eltérő életút, a „nemzeti” szociológia felfogás és a kulturális háttér eltérései alapján megérthetjük a két szerző szemléletmódjában rejlő eltéréseket. II. A két tankönyv általános összehasonlítása A művek egyetemi tankönyvnek készültek, éppen ezért az általános bemutatás mellett törekednek a részletességre és jól tagoltságra. A szociológia tudománya magában hordozza a sokszínűséget, ezért rengeteg megközelítése módja van. Ennek a következménye lehet, hogy a két tankönyv bár ugyanazt tanítja és mindkét szerző a teljességre törekedett, nem fedi teljesen egymást. A könyvek felépítése nagyon hasonló. A fő témák a szociológia alapkérdéseivel foglalkoznak és nagyon jól tagoltak, de nem minden témának tulajdonít ugyanakkora jelentőséget a két szerző. A fejezetek végén található összefoglalások és vitakérdések segítik a

diákokat a tanulásban. A fogalmak elkülönítésével megkönnyítik a tanulók munkáját Emellett észrevehető, hogy Giddens jóval kevesebb terminológiát használ Mindkét könyv szerzője elmondja, hogy a fejezetek önmagukban is értelmes egységet, egészet alkotnak. Az Andorka-féle könyv minden fejezete három nagy egységre tagolható. Az alapfogalmak, módszerek, elméletek megismerése után a magyar helyzet bemutatása következik, majd a második kiadásban a Spéder Zsolt és társai által szerkesztett fejezetek, amelyek az első kiadás óta bekövetkezett változásokat mutatják be. A mindkét könyv gyakorlati példákból kiindulva, induktív logikát alkalmaz. Giddens példái sokkal személyesebbek, átlagosabbak, míg Andorka talán a KSH-ban eltöltött évek miatt inkább a bonyolultabb adathalmazokra, táblázatokra épít. Giddens célja a tankönyv megírásával az volt, hogy az angol és amerikai diákoknak átfogó bevezetést nyújtson a

szociológiába. A példák az angol és az amerikai kultúrkörből származnak, megnehezítve ezáltal a fordítást és a megértést is, hiszen nehezen tudjuk magunkat beleélni egy másik társadalomban élő egyén szerepébe. Andorka alapvető célként fogalmazza meg, hogy a tanuló „elsősorban a magyar társadalmat, annak jellemzőit, problémáit, változási tendenciát ismerje meg”. Ez is közre játszhat abban, hogy ennyi adatot sorol fel, de már az előszóban kiköti, hogy ezeket nem megtanulni, hanem mérlegelni kell. Giddens könyvén némileg érezhető, hogy nyugati fiataloknak készítette egy nyugati tanár. Stílusa (lehet, hogy csak a fordítás miatt) közvetlenebb, mint Andorka Rudolfé Giddens könyve valamivel hatásvadászabb, mint az Andorka-féle. Fent már említettem, hogy Giddens és Andorka hozzáállása között is jelentős különbség van. Giddens inkább az elemző, elméleteket bemutató tankönyvírást műveli, míg Andorka 2 a

fejezetek végén található Társadalompolitika részben megoldásokat is próbál javasolni, különösen a magyar helyzettel kapcsolatban. A két könyvben egyensúlyban van a leírás és a problémaközpontúság, de Giddens csak ritkán ad megoldást ezen a problémákra. Andorka is valószínűleg csak a magyarországi helyzet javítása érdekében. A módszertani részeknek Giddens külön fejezetet szentelt a tankönyv végén, - de felhívja rá a figyelmet, hogy ez különállóan és a többi fejezettel szimultán is használható Andorka pedig beépíti a fejezetek szerkezetébe. III. Témakörönkénti eltérések, hasonlóságok 1. A szociológiáról Mindkét tankönyv szociológia bevezetéssel kezdődik, már itt megmutatkozik a sokszínűségből eredő probléma, azaz hogy a fejezetek nem teljesen fedik egymást. Első kérdésként az merül fel, hogy mi is a szociológia? Giddens példákkal (romantikus szerelem, bűncselekmények), Andorka elméleti és

történeti levezetéssel próbál választ adni erre a kérdésre. A szociológiát mindketten tudománynak tartják, mégpedig olyannak, ami vezető helyet foglal el a társadalomtudományok között. Szociológia módszereinek mindketten szentelnek egy külön fejezetet a könyveik végén, itt csak említik a legfontosabbakat Andorka szerint a szociológia mindent megfigyel (hasonlóan a társadalomnéprajzhoz és történettudományhoz) és ezekből von le megfigyeléseket. Giddens a szociológia kérdésfeltevésre koncentrál, felsorolja annak típusait és jellemzőit Andorkánál megjelenik a homo sociologicus fogalma, aki igyekszik a társadalmi normákhoz igazodni, míg Giddens az emberek cselekvéseinek kétfajta típusát elemzi a kimenetel szempontjából. Mindkét szerző foglalkozik a szociológia kialakulásával. Andorka a könyve második fejezetét egyetlen témának, a szociológia történetének szenteli. Ebben a fejezetben szisztematikusan végighalad a

tudományt meghatározó személyeken és vázolja munkásságukat, majd a XX. századról szóló elemzéseket elméletekhez és nem személyekhez köti A fejezet végén természetesen külön részt szentel a magyarországi elméleteknek. Emellett az első fejezetben a többi társadalomtudomány kialakulását is leírja. Egyetértenek abban, hogy a szociológia kialakulásához szükség volt az iparosodásra. A szociológiát, mint tudományt kezelik és leírják miért nincs alapja az ellentétes elméleteknek. Andorka az lapvető fogalmakat (pl: társadalmi struktúra, intézmény, kultúra) már itt megmagyarázza. A „Mire jó a szociológia?” kérdésre nagyjából ugyanazokat a válaszokat adják. Fontosnak tartják, hogy a szociológia segít az embernek, hogy mentes maradjon a manipulációktól (Giddens ezt úgy fogalmazza meg, hogy segít megítélni a hibás ítéleteinket és kutatási szemléletünket is fejleszti), fontos szerepe van a politikai szervezés

szempontjából, növeli az önismeretet és kutatási eredményei beépülnek a köztudatba. Andorkánál megjelenik a társadalmi tervezés lehetősége, amelyről Merton gondolatai alapján megállapítja, hogy középtávon rendelkezhet valóságalappal. A szociológus szerepének és feladatának behatárolását mindketten fontosnak tartják. Giddensnél a szociológusnak a társadalomban az aurea medicritasra az objektivitás és állásfoglalás között. Andorka ennél differenciáltabban csoportosít, háromféle szociológust különböztet meg (1 uralkodó tanácsadója; 2 nép orvosa; 3 tudomány főpapja) Raymond Aron alapján. 3 Mindketten fontosnak tartják az objektivitást. Giddens szerint a szociológusközösségek tagjainak kölcsönös kritikai tevékenysége biztosítja 2. Kultúra és társadalom Giddens ezen fejezetének nagyjából megfelel az Andorka-féle könyv Kultúra, értékek és normák, szocializáció című fejezete (emellett kiegészítések

találhatók az 5. és a 7 fejezetében is) A kultúra fogalmának meghatározása teljesen megegyezik a két szerzőnél. Szerintük a kultúra kognitív, normatív és anyagi elemekből áll. Röviden foglalkoznak a kulturális pluralizmussal, univerzálékkal és a szubkultúrákkal is Mindketten elismerik, hogy kultúra nélkül nem lenne társadalom és fordítva is igaz. Giddens szerint az emberek közötti különbségek a társadalomtípusok eltéréseiből erednek. Ezen állítás bizonyítása érdekében bemutatja a darwinizmus elméleteit, foglalkozik a szociobiológiával és a társadalomtípusok bemutatásával. Amely során megállapítja, hogy kölcsönös függés van a világ társadalmai között (vö: a harmadik világ országai és a fejlett országok kapcsolata) Ebben a fejezetben mutatkozik meg leginkább Giddens historizáló szemlélete Andorkánál a téma bemutatása jelentősen eltér Giddenstől. Andorka könyvében ez a fejezet nagyon hátraszorult, mert

ő a társadalmi egyenlőtlenségek és szerkezet bemutatásával kezdi a bevezetést a szociológiába. Az alapfogalmak bemutatása után ő inkább a normák és az értékek közti kapcsolatra koncentrál. Arra próbál választ találni, hogy milyen tényezők határozzák meg az élet minőségét (welfare - anyagi javak + wellbeing - szellemi javak) Hosszasan foglalkozik az értékek vizsgálatával és számtalan módszert bemutat, ismerteti ezek eredményeit Bemutatja a nemzetközi és a magyar tendenciákat. Kitér arra a problémára, hogy nehéz az életkörülményeket összehasonlítani nemzetközi szinten, mert eltérőek a vizsgálatok vagy ha azok nem is a kulturális eltérésekből következhet, hogy az emberek más helyeken eltérően értékelnek egy-egy fogalmat, értéket. 3. Szocializáció és életciklus Szocializáció témakörét nagyon eltérően közelíti meg a két szerző. Giddens nagy hangsúlyt fektet rá, míg Andorka alig említi a Kultúra,

értékek és normák, szocializáció fejezetben, és több másik fejezetben is (Oktatás, Család, Az iskola szerepe) is csak érinti a témát főleg a szocializációs közösségekkel, foglalkozik. Andorkánál a szocializáció mellett fontos szerepet kap a státus és a szerep fogalma, míg ezek Giddensnél nem különülnek el annyira. Mindkét szerző a szocializáció fogalmának definiálásával kezdi a bemutatást. Andorka háromféle definíciót is felsorol, míg Giddens csak egyet, de ezen alapfogalom kérdésében nincs nézetkülönbség köztük. Andorkánál a szocializáció fogalmához szorosan kapcsolódik a státus és a szerep fogalma, míg Giddensnél ez inkább a kultúra és a társas interakció körébe tartozik. Giddens erőteljesen a csecsemőkori fejlődés bemutatására koncentrál és részletesen ír Sigmeund Freud elméleteiről. Ezek után több XIX-XX századi tudós (Piagnet, G H Mead) elméleteit is ismerteti az általuk folytatott

kísérletek bemutatásával és megkeresi a közös pontokat. Andorka is a fő szakasznak a gyermekkort tartja, de nem érzi ezen elmélet bizonyításának szükségességét Nagy vonalakban ő is kitér az elméletekre Giddens részletesen foglalkozik a szocializációs közösségek (család, kortárscsoportok, iskola) szerepével és a struktúráik, általuk ellátott feladatok összehasonlításával. Andorka itt 4 csak megemlíti őket, majd a későbbi nagy fejezetekben valamivel részletsebben mutatja be szerepüket. Mindkét szerzőnél megjelenik a reszocializáció kérdése, amelyet szintén fontosnak tartanak. Giddens bemutatja az életút egyes fázisaiban tapasztalható személyiségfejlődési folyamatokat, Andorka azonban inkább a gyermekkori szocializációra koncentrál. Felmerül nála a nevelés dilemmája azaz, hogy a szigorú vagy az engedékeny nevelés előnyösebb Mindketten egyetértenek abban, hogy a modern korban a korai szocializáció szűk

környezetbe szorult, ami a családot jelenti. Andorka Phillipe Aries elméletére hivatkozva azt állítja, hogy a gyermek a modern korban király lett a családon belül, tehát nagymértékben befolyásolja a szocializáció menetét Ez némileg eltér Giddens azon elméletétől, hogy bár a gyerek is hatással van a szülőkre (reszocializáció), mégis a szülők szocializációs tevékenyégét nagyon kis mértékben befolyásolja. Ezzel kapcsolatban merül fel Giddensnél a szocializáció és a személye szabadság kérdése. Annak ellenére, hogy a személyes interakció jelentősen meghatározza viselkedésünket, a szocializáció révén mégis önálló gondolkodásunk és önazonosságunk alakul ki. 4. Társas interakció és mindennapi élet Giddens ebben a fejezetben az alapvető magatartási formákkal, íratlan viselkedés szabályokkal foglalkozik. Sajnos Andorka Rudolf könyvében nem találtam meg az ennek megfeleltethető fejezetet Egy ideig azt gondoltam, hogy

az Életmód című fejezet nagyjából azonos szerepet tölt be, de az elolvasás után kiderült, hogy az inkább rétegek szerinti viselkedési formákra koncentrál, míg Giddens általánosságban foglalkozik minden egyénnel. Giddensnél megjelenik Ervin Goffman udvarias figyelmetlenség fogalma, amelyet alapvetően fontosnak tart a mindennapi társas érintkezésben. Szerinte a társas interakcióknak fő szerepe a szociológia szempontjából, hogy „megvilágítják a szélesebb társadalmi rendszerek és intézmények működését”. Szinte illemtankönyvhöz hasonlóan tárgyalja a non verbális kommunikáció elemeit, a társalgási formákat. Szerinte a társadalmi élet két régióra oszlik. Az elülső régióban illeszkednünk kell szorosan a normákhoz, szabályokhoz, de a hátsó régióban (pl: otthonunk) sokkal szabadabban viselkedhetünk. Cselekvéseink idő és térbeli zónákra oszlanak, ennek a vizsgálatára hozták létre a szociálgeográfusok a

tér-idő konvergenciáját. Az ember korlátok közé van szorítva, ezek lehetnek képességiek, társaságiak és uralmiak, amelyek jelentősen befolyásolják mindennapi cselekvéseinket. Giddens megállapítja, hogy Goffman elmélete arról, hogy az emberek közvetlenül figyelnek egymásra (fókuszos interakció) és ennek egysége az érintkezés csak a modern társadalmakban igaz. Giddensnél itt merül fel a makro- és mikroszociológia közötti kapcsolat kérdése. Szerinte szoros kapcsolat áll fenn a kettő között 5. Konformitás és deviancia Ezzel a kérdéssel mind a két szerző kimerítően foglalkozik, valószínűleg a napjainkban megjelenő tömeges negatív deviancia miatt. Mindketten a normáktól való eltérésnek definiálják a devianciát Andorka röviden bemutatja a deviancia vizsgálatának módszereit, míg ez Giddensnél hiányzik. A deviancia okára már nagyon régóta születnek az elméletek. A kutatás során domináltak már a biológia

elméletek (génekből ered a deviáns viselkedés és külső jegyek alapján 5 megállapítható valakiről, hogy hajlamos e rá), pszichológiai elméletek (pl.: Freud elmélete gyermekkori szorongások okozta devianciáról), szociológia elméletek (hibás szocializáció okozza), kulturális elméletek (bizonyos kultúrák szokásaiba alapvetően bele van kódolva és az egyén a szocializáció során átveszi ezeket). Röviden mindkét szerző ismerteti ezeket az elméleteket. Giddens szerint a deviáns viselkedési formákat is éppúgy tanuljuk, mint a helyes magatartást. Egyetértenek abban, hogy a deviancia mindent társadalomra jellemző, de nem egyenlő mértékben és nem lehet teljesen megszüntetni. Teljes megszüntetése amúgy is súlyos következményekkel járna, hiszen a konformitás a társadalom megmerevedéséhez vezet Erre már Herbert Gans is felhívta a figyelmet a Mire szolgálnak az érdemtelen szegények? című tanulmányában. A deviancia

megítélése társadalmanként nagyon eltérő lehet. A minősítési elmélet (címkézés) mindkettejük szerint veszélyes és elveszi a lehetőséget az egyéntől az újrakezdésre. A címkézés a társadalom válasza egy viselkedési formára vagy életmódra, amely jelentősen függ az egyén társadalmi helyzetétől Az általános áttekintés után mindketten konkrét deviáns formákkal foglalkoznak. Andorka öt témakört említ és ezeket nemzetközi és hazai szinten vizsgálja. Valamint megpróbálja feltárni a deviáns viselkedés okait Magyarországon Giddens nem határolja el a deviáns kategóriákat, hanem az egyének és rétegek ezekhez való viszonya alapján mutatja be. Így esik külön szó a fehérgalléros bűnözésről, a nemek szerinti megoszlásról egy-egy területen és a büntetési módszerek hatásosságáról. IV. Pár gondolat a magyarországi szociológiakönyvekről Mostanában találkoztam néhány magyarországi „szociológia

tankönyvvel” és meglepetéssel tapasztaltam, hogy nemcsak a szemléletben, de még struktúrában is nagyon hasonlóak Giddens és Andorka munkáihoz (pl.: S Nagy Katalin: Szociológia) Az interneten utánakeresve megállapítottam, hogy elmúlt években megszaporodott a Magyarországon megjelenő és magyar szerzők által készített szociológia könyvkivonatok száma. Valójában ezeket önálló könyvekként hirdetik, de a tartalomjegyzékbe beletekintve, a szövegbe beleolvasva könnyen kitalálhatjuk az adott könyv fő forrásait, amelyek általában Giddens és Andorka könyvei. Általában kutatási és oktatási gyakorlattal rendelkező egyének fognak könyvíráshoz, hogy ezzel saját és hallgatóik munkáját megkönnyítsék. Éppen a könnyítés folyamata által elvesztik a készséget az önálló struktúra és tematika kialakítására. A bőbeszédűségtől, esetleges hibáktól való félelem vagy csak a kényelmesség készteti őket arra, hogy az

általunk vizsgált egy vagy két könyv fontosnak tartott részeit kiemeljék, kicsit átformálják Alapvetően nem hiba, hogy valaki magának külön összefoglalja a fogalmakat. A probléma ott kezdődik, ha valamely diák egyszerre több könyvet akar használni, mivel az átfedések, azonosságok elveszik a szociológia élvezetét Giddens és Andorka könyvét is csak azért lehet együtt használni, mert mint már említettem szemléletmódjuk jelentősen eltér. Természetesen készülnek olyan könyvek, amelyek a nem kivonatként, hanem tankönyvként funkcionálnak, de sajnos nem ezek vannak többségben. V. Elég lenne egyetlen könyv a szociológiáról? 6 A kérdés – amely sokakban felmerült már - arra vonatkozik, hogy minek írnak számtalan könyvet ugyanarról a tudományról és annak témáiról, ha ezek a témák megegyeznek. Miért nem lehet egy igazi összefoglalót írni? Ahogy már a dolgozat elején is írtam a szociológia olyan szerteágazó és

sokrétű, hogy nem lehet egy könyvben összefoglalni. Mindemellett folyamatosan változik és bővül De van egy ennél sokkal nagyobb probléma is: az eltérő nézőpontok. Giddens és Andorka könyve szinte teljes egészében ugyanazzal a témával foglalkozik, és mégis mindkét könyv megélte a második kiadást. Az utóbbi preszupponálja, hogy valami olyat tartalmaznak, olyat nyújtanak, amire van igény. Ugyanarról a témáról különböző nézetekkel fogalmaznak, ezáltal lehetőséget biztosítanak az egyéni gondolkodásra Andorka Rudolf megfogalmazta a nézetkülönbségek hasznát: „A teljes egyetértés nemcsak nem szükséges, hanem hasznos sem lenne, mert a szociológia úgy halad előre, hogy különféle véleményeket ütköztetünk egymással” (30 old) Források Giddens, Anthony: Szociológia; Osiris Kiadó, Budapest 2003 Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába; Osiris Kiadó, Budapest 2006 www.wikipediaorg ~ szociológia és életrajzi szócikkek

7