Középiskola > Kötelező olvasmányok > Dante Alighieri - Isteni színjáték

Az 1307 és az 1320 közötti időt kell az Isteni színjáték keletkezési idejének tartanunk. Magyar fordítását Babits Mihály készítette. A mű eredeti címe: Komédia. Dante e művével teremtette meg az olasz irodalmi nyelvet.

Joggal nevezik e művet a középkor enciklopédiájának: az egész korszak szinte lexikálisan teljes tudástömegét foglalja magában. Dante, a tudós beledolgozta művébe az akkori kultúra egész birodalmát. Mindezt a roppant anyagbőséget a költő saját lelkén átszűrve, egyéni élménnyé avatva, egységes világképpé formálta, szigorúan zárt, logikus művészi kompozícióba építette.

A mű témája a lírai én túlvilági utazása: nagyszabású vízió keretében járja be a keresztyén vallás túlvilági tartományait, a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot. Dante, a mélyen vallásos ember saját maga és az emberi nem boldogságát keresi, azt az allegorikus utat mutatja be, hogyan tisztulhat meg az emberi lélek a bűnöktől, hogyan juthat el a Poklon és a Purgatóriumon keresztül a legfőbb jóhoz és tökéletességhez, az Istenhez az égi Paradicsomba.

Különböző műnemek sajátosságai egyesülnek a műben: tulajdonképpen epikus keretbe foglalt lírai, filozófiai költemény, melyben - a sok párbeszéd, vita következtében - fontos szerepük van a drámai elemeknek is.

Szerkezetében határozott rend uralkodik. Száz énekből áll, s ez a száz ének úgy oszlik három nagy egységre, hogy a bevezetésen kívül mindegyik rész 33-33 éneket foglal magába. Az egyes másvilági birodalmak szintén háromszor három részből épülnek fel: 9 körből, 9 gyűrűből és 9 égből. A hármas ill. a kilences számnak misztikus értelme van: a 3 a Szentháromságra, a 9 pedig Beatricére utal.

Az Isteni színjáték egyúttal a legteljesebb emberi színjáték is: a költőben földi gondok és szenvedélyek izzottak. A túlvilági tájakat a XIII. és a XIV. századi Itália s a történelem emlékezetes szereplői népesítik be, Dante politikai meggyőződése szerint a Pokolban bűnhődve, vagy a Paradicsomban megdicsőülve.

A mű hőse az emberélet útjának felén, 35 éves korában eltévedt az életben, ebben a sűrű, kusza, vad vadonban, mivel elvesztette s elhagyta Beatricét, a tökéletességet. Fel szeretne jutni az erény dombjára, de három allegorikus vadállat állja útját: a kéjvágy foltos bőrű párduca, a gőg és az erőszak oroszlánja s a kapzsiság vézna, örökké éhes nőstényfarkasa. A halott mennyei szerelmes, Beatrice, leszáll az égből a Pokol tornácára megkérni a római költőt, a középkorban csaknem szentként tisztelt Vergiliust, hogy legyen segítségére az utat tévesztett, sírva kesergő léleknek. A nagy római költő kalauzolja végig a mű főszereplőjét a Poklon át, s ő lesz a Purgatóriumban, a tisztulás hegyének meredélyein is vezetője. Vergilius azonban csak a földi Paradicsomig kísérheti el, itt már Beatrice veszi át szerepét, s vezeti ezután a mennyei Paradicsomba földi szerelmesét az Isten látásáig. Dante minden eseményről pontosan tudósit.

A Pokol

A földi bűnök itt nyerik el méltó büntetésüket. Meghalt bűnösök szenvednek itt, bár valódi testük fent, a földben maradt. De hogy szenvedni tudjanak, Dante látszattesttel ruházta fel a lelkeket.

A mű hőse is érdeklődéssel járja a kárhozottak birodalmát. Mindent tudni szeretne, tudásvágya örökös kérdésekkel árasztja el Vergiliust. Keresve kutatja a híres embereket, de itt is a honvágy dolgozik benne: elsősorban honfitársaival, latinokkal szeretne találkozni. Hírt akart vinni róluk az élőknek, hogy figyelmeztesse földi kortársait a bűnök riasztó következményeire. Elismeri ugyan a büntetés jogosságát, Isten bölcs igazságát, de gyakran mély részvétet, őszinte szánalmat, megdöbbenést kelt szívében a sokfajta szenvedés.

A kárhozottak szenvedése csak átmeneti állapot. Az utolsó ítéletkor a lelkek újra egyesülnek majd valódi feltámadt testükkel, s kínjaik akkor válnak örökké és még teljesebbé.

Dante a teológus mércéjével rangsorolja a bűnöket és szabja ki az értük járó szenvedést. A vétkek súlya szerint helyezkednek el a Pokol egyre mélyebb köreiben a bűnösök aszerint, hogy milyen mértékben sértették meg az isteni és a természeti törvényeket. A bűnösök a következő öt (ill. hat) csoportba sorolhatóak: (közönyösök), mértéktelenek, eretnekek, erőszakosak, csalók és árulók. A kárhozottak első csoportját a mértéktelenek alkotják. A II. körben szenvednek a szerelem bűnösei. A költő maga is érezte a szerelem gyötrő kínjait, s ezért megértő lélekkel, szánakozva nézi őket: nincs egyetlen elitélő szava sem. III. kör a tivornyázóké, a torkosoké és falánkoké. A IV. körben szenvednek a fösvények és uzsorások ill. a tékozlók. A Pokol V. körének bűnösei a haragosok. A VI. kör eretnekei lángoló sírban égnek. A VII. kör gyűrűje az erőszaktevők örök bűnhődésének helye (gyilkosok, rablók, zsiványok; öngyilkosok; istenkáromlók, uzsorások, természetellenes kéjelgők).

A következő két mélyebb kör a csalók pokla. A VIII. kör tíz bugyrában, völgyében azok a csalók bűnhődnek, akikben eleve nem lehet megbízni (kerítők, csábítók; hízelgők; simóniákusok; varázslók, jósok; nyerészkedők, sikkasztók; képmutatók; rablók, tolvajok; rossz tanácsadó; viszályszítók és hamisítók). Odüsszeusszal a rossz, hamis tanácsadók bugyrában találkozik a pokoljáró utas. Bűnét (Trója elfoglalását a faló segítségével) meg sem említi: benne a világot megismerni vágyó hőst, a tudás és a haladás bajnokát csodálja. A költő ismeri Odüsszeusz múltját, ezúttal életének további sorsa és halála érdekli. Vergilius maga szólítja meg, nem engedi Dantét megszólalni, nehogy olasz nyelvéért a görög megvesse. Régi szenvedélye erősebbnek bizonyult szerelménél is: a világ megismerésének vágya ismét útra kényszeríti, hiszen az ember arra született, hogy tudását gyarapítva folytonosan előbbre jusson. A IX. kör a Pokol legszűkebb köre: itt gyötrődnek az árulók.

Dante az Isteni színjátékban a középkori vallás dogmái alapján szabja ki a halottak túlvilági sorsát: az örök büntetést vagy az örök üdvösséget.

• Dante Isteni színjáték című művének elemzése / 2004, 3 oldal
  
  
• Bagoly Andrea - Dante, Isteni színjáték / 2002, 5 oldal
  
  
• Dante Alighieri és az Isteni színjáték / 2009, 9 oldal
  
  
• René Guénon - Dante ezoterizmusa / 2005, 24 oldal
  
  
• Középkor - Szent Ágoston, Assisi Szent Ferenc, Vogelweide, Dante / 2000, 17 oldal
  
  

1883-ban született Szekszárdon. Életének csak első éveit tölti szülővárosában, mert édesapját, Babits Mihályt, aki törvényszéki bíró volt Pestre, majd Pécsre helyezik. Édesanyja, Kelemen Auróra finom műveltségű, versszerető asszony volt, kinek mély katolikus vallásossága rányomta bélyegét a költő szinte egész életére. Középiskoláját a pécsi cisztercia gimnáziumban végzi el...

"Én nem vagyok egykoru semmi lénnyel, csupán örökkel; s én örökkön állok. Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel." /Dante/ Jól véssük emlékezetünkbe e sorokat, mert amint belépünk Vörösmarty könyvtárának kapuján, ez a gondolat, a reménytelenség és a hiábavalóság gondolata cseng vissza fülünkbe. A Gondolatok a könyvtárban című filozófiai-bölcselkedő költeményt...

1883. november 26-án született Szekszárdon, erősen vallásos értelmiségi család gyermekeként Tanulmányait Pesten és Pécsett végezte, 1901-ben beiratkozott a pesti egyetem bölcsészkarára. Négyesy László stílusgyakorlatain ismerkedett meg Juhász Gyulával és Kosztolányival. 1900-tól kezdett verseket írni, ekkor azonban még nem gondolt nyilvánosságra. Budapesten latin-magyar szakon...