Kereskedelem | Turizmus » A falusi turizmus nemzetközi és hazai áttekintése, társadalmi szerepe valamint a működését befolyásoló tényezők vizsgálata

Alapadatok

Év, oldalszám:2002, 12 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:654

Feltöltve:2006. július 12.

Méret:176 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!

Tartalmi kivonat

A falusi turizmus nemzetközi és hazai áttekintése, társadalmi szerepe valamint a működését befolyásoló tényezők vizsgálata I. A falusi turizmus nemzetközi áttekintése: A falusi turizmus nemzetközi áttekintésében a környező európai országokban betöltött, jelentős és egyre erősödő szerepét figyelhetjük meg. Az Európai Közösség tagállamaiban a falusi turizmus a nemzeti sajátosságok és lehetőségek függvényében fejlődött, ezért nem mutat egységes arculatot és struktúrát, sőt egy országon belül akár tartományonként is változhat. Két alapforma azonban mégis megkülönböztethető: az egyikben a falusi turizmus alanyaként a vidéki lakosság jelentkezik, míg a másik formában ugyanezt a szerepkört az agrárnépesség tölti be. Franciaországban a falusi turizmus a teljes vidéki lakosságra épül, tekintet nélkül a foglalkozásra. Már az EGK megalakulása előtt, 1955-ben a GITES DE FRANCE (“Franciaországi

Szállások”) létrehozásával kialakult a falusi turizmus fejlesztését szorgalmazó országos szervezet. Az elzászi régió rendelkezik mind közül a legnagyobb hagyományokkal A falusi turizmusnak két fő típusa létezik: a FERMES-AUBERGES, vagyis a fogadó farmok és a GITES-RURAUX, ami magyarul falusi szállásokat jelent. A fogadó farmok több mint száz éve “szállást és fedelet” biztosítanak a természet megszállottjainak. A falusi szállások intézményrendszere újabb keletű dolog, alapvetően a hagyományos szálláshelyekre támaszkodik, házakban és különálló villákban is kínálnak szállásokat, amelyek mindig farmon vagy farm közelében találhatók. Mindkét tevékenységi forma a turizmusra vonatkozó általános törvényi és rendeleti keretek között folytatható, de azt elsősorban az országos és megyei Minőségi Charták szabályozzák, amelyekhez a szállásadók csatlakoznak. A működési engedély kiadása és az általános

igazgatás a Megyei Turisztikai Egyesület (ADT), a Megyei Közgyűlés (Conseil Général) és a Mezőgazdasági Kamarák (Chambre d’Agriculture) hatáskörébe tartozik. Lotharingiában a falusi turizmus – Elzaszhoz képest – újabb keletű, viszont igen dinamikusan fejlődik. Az elmúlt kilenc év alatt a falusi – mezőgazdasági környezetben lévő vendégfogadók száma 821-ről 1433-ra nőtt. Lotharingiában a falusi turizmus két fő formája működik: a GITES DE FRANCE és a BIENVEU Á LA FERME (“Üdvözöljük a farmon”). Ez utóbbi esetében a Mezőgazdasági Kamarák Állandó Közgyűlése a meghatározó fórum. Tulajdonos ez esetben csakis mezőgazdasági termelő lehet, és szállásadás mellett a farmon megtermelt termékekkel is el kell látnia a vendégeit, valamint bizonyos esetekben további szolgáltatásokat is nyújtania kell (pl. a farm mindennapjainak megismertetése, gasztronómiai kóstoló, lovaglás stb.) A Gites de France koncepció

vezérlő elve az, hogy bárki lehet szállásadó. A vendéglátás e formájának rendeltetése elsősorban a vendégek szezonális, illetve vakációs időszakokban történő fogadása. Ennek megfelelően tagozódnak: téli sportszállások, gyermekszállások, természetbúvár szállás, horgászparadicsom stb. Tevékenységüket az Országos Charták szabályozzák Németországban és Ausztriában az URLAUB AUF DEM BAUERHOF (“Üdülés a parasztudvarban”), Nagy-Britanniában a HOLIDAY IN FARM (“Üdülés a farmon”) típusú falusi turizmus az agrárnépességre épül, és a vendégeket fogadó gazdáknak fel kell tudni kínálni a vendégeknek saját maga által megtermelt agrártermékeket is.Németországban nincs külön törvény a falusi turizmus tevékenységére, ugyanakkor számos törvény és rendelet kihat rá valamilyen mértékben. 1 Közülük néhány fontosabb: Vendéglátó-üzemi Törvény (Gastsattengesetz), az Ipari Rendelet (Gewerbeordnung),

továbbá számos munka- és adóügyi, valamint élelmiszerek és más szükségleti javak forgalomba-hozatalára vonatkozó és járványügyi szabályozások. Szövetségi szinten a falusi turizmus nem tartozik a kiemelt területek közé, azonban tartományi szinten már nagyobb a súlya. 1991-ben hozták létre szövetségi szinten a Munkaközösséget, amelynek célja a falusi turizmus támogatása, annak szélesebb körben történő megismertetése, az egyes tartományok marketing tevékenységének segítése, szakmai-politikai érdekképviselete. A szolgáltatási színvonal javítása érdekében 1996-ban a szövetségi kormány támogatásával megkezdték a falusi turizmus területén működő szálláshelyek kategorizálását. Pontos adatok nem állnak rendelkezésre a falusi turizmus tényleges nagyságáról, elsősorban az agrár- és idegenforgalmi statisztika közötti jelentős átfedés miatt. Az agrárstatisztika nem veszi figyelembe azon kisüzemeket, melyek

ezt a szolgáltatást kínálják, de a mezőgazdasági tevékenységük csekély (1 ha alatti gazdaságok), ugyanakkor vannak olyan mezőgazdasági üzemek, amelyek ebből a szempontból (6 vendég-férőhely felett) vendéglátó-ipari kategóriába soroltatnak. Az agrár-beruházási támogatási program keretében maximum 15 férőhely létesítéséig lehet támogatást igénybe venni. Olaszországban az “agrárturizmust” és a “falusi turizmust” külön kezelik. Mindkét általános szabályozását nemzeti szintű törvény látja el, míg részletes szabályozásuk tartományi, illetve megyei szinten történik. Az agrárturizmus mezőgazdasági tevékenységnek minősül, csakis agrárgazdálkodók végezhetik, szemben a falusi turizmussal, mely az egyéb szereplők által végezhető. Turisztikai tevékenységet folytató gazdaságok három nagy, nemzeti szintű érdekképviseleti szövetséggel rendelkezek, ezek a TERRANOSTRA, az AGRITURIST és a TURISMO VERDE. Az

európai országok falusi turizmus szervezeteinek összefogására EUROGITES néven nemzetközi szervezet alakult, amelynek elnökségében Magyarország képviseletében a Falusi Turizmus Országos Szövetsége is helyet kapott. II. A falusi turizmus hazai áttekintése: A falusi turizmusnak hazánkban a második világháborút megelőzően jelentős hagyományai voltak. Különösen a Balaton vidékén, a Mátra-Bükk környékén a 1930-as évek második felétől 1942-ig jó színvonalú szálláshelyekkel és vendéglátással bíró fogadók, magánpanziók működtek. Ekkor az ország üdülési igényének 30-35%-át a falusi szálláshelyek elégítették ki. Ekkor tájt a falusi turizmus elsősorban gyermekek üdültetését segítette ki Az 1934-ben megjelent “Falusi vendéglátás mestersége” című füzet igen nagy segítséget nyújtott az akkori gazdáknak tanácsaival a sikeres és jövedelmező vendéglátás megvalósítása érdekében. Ebben a kis

könyvecskében megtalálható minden, amit a higiéniáról, az egészséges táplálkozásról, a tálalásról és felszolgálásról tudni kell. Az előszóban fölhívják a figyelmet a falusi turizmus gazdaságra gyakorolt hatására, ami egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a külföldön magas vámmal sújtott mezőgazdasági termékek ez által itthon sokkal inkább eladhatóvá válnak. “Arra kell tehát törekednünk, hogy a külföldiek útját hozzánk irányítsuk, utazási kedvüket hazánk iránt fokozzuk, természeti szépségeink, műkincseink, gazdag múzeumaink és népszokásaink iránt kíváncsiságukat felkeltsük. Velük szemben legyünk kedvesek, szolgálatkészek, nemcsak azért, mert ezt kívánja tőlünk a nemzeti becsület, a híres vendégszeretet, hanem saját érdekünk is. A vendég ugyanis nem ingyen akar nálunk lenni. Mindent jó pénzen megfizet: a lakást, az élelmet, a 2 fáradtságunkat.” A füzet kihangsúlyozza ugyanakkor a

belföldi turizmus fontosságát is: “Hazafias kötelesség, hogy itthon nyaraljunk! Elvész reánk, magyarokra nézve minden fillér, amit e címen idegenben költünk el. Azonban nemcsak az itthon nyaralás hazafias kötelesség, hanem az is, hogy az itthon nyaralóknak kényelmet, rendes ellátást és általában olyan feltételeket biztosítsunk, amelyek a kellemes nyaralásnak, pihenésnek elengedhetetlen kellékei.” Ezeket a nagyszerű gondolatokat minden, ezt a tevékenységet magára vállaló gazdasági szereplőnek magáévá kellene tenni ma is. 1936-ban megjelent “Az utas könyve” című tájékoztató, amely a vendégfogadásban résztvevő községek adatain kívül információt nyújtott a megközelítési lehetőségekről, a szálláshelyi és ellátási adottságokról, az egészségügyi ellátásról, fürdőzési, sportolási, szórakozási lehetőségekről, valamint az adott községből megközelíthető kirándulóhelyekről. Ekkor hazánkban – a

kötet szerint - már jól működő falusi vendéglátásra berendezkedett magánlakások egészítették ki a szállodák és panziók nyújtotta vendéglátó-hálózatot. A könyvben fellelhető adatok alapján pontos tervet és költségvetést állíthattak össze a nyaralni készülők vagy a kirándulók, és e kalkulációk alapján kiválaszthatták a számukra leginkább megfelelőnek látszó fogadóhelyet. A világháború előtti falusi turizmus virágzását egyrészt a Községfejlesztő Bizottságok lelkes és hozzáértő munkájának, másrészt egy sikeres marketing politikának köszönhette. Ekkor is voltak egyesületi szállások, gyógyászati célú, fürdőhelyi beutalások és szervezett gyermeküdültetések, de ezek száma a későbbiekhez képest elenyésző volt. A saját költséges üdülési forma dominált ekkoriban leginkább. A háborús időszak, s a vele járó gazdasági visszaesés mintegy két évtizedre teljesen megszűntette a falusi

üdülés iránti igényt. A szakszervezeti és vállalati üdülőhálózat kialakulásával visszaesett a falusi üdülés jelentősége. A legnagyobb keresletnek örvendő idegenforgalmi körzeteken kívül számos településen megszűntek a szálláshelyek, illetve a turisták fogadására alkalmas egyéb kínálati lehetőségek is. Az 1970-es években ismét megmutatkozik némi érdeklődés a vidék irányában, ez a figyelem főként a városi értelmiség, művészek részéről mutatkozott meg, akik un. másodlakásos formában saját maguknak falusi házakban pihenőhelyeket alakítottak ki. Az 1980-as évek fordulópontot jelentettek a hazai falusi turizmus történelmében: új erőre kapott a falusi turizmus fejlődése. Szórványosan megkezdődött a falusi házak kiadása a szállóvendégeknek. A megyei idegenforgalmi irodák ismerték fel és indították el megyéjük területén a falusi turizmus szolgáltatását, majd pedig kezdték bekapcsolni a falusi házakat

a fizetővendéglátás hálózatába. A falusi turizmus Magyarországon a sajátos agrár- és településszerkezet miatt nem azonosítható csak a mezőgazdasággal, szélesebb értelmezést kapott, mint pl. a német nyelvű országokban, és a vidék teljes lakosságára épül A falusi üdültetés alatt azt értjük, hogy a faluban élő ember, fő foglalkozása (mezőgazdaság, egyéb) megtartása mellett részt vállal az üdültetés lebonyolításában, s a saját házán belül lévő férőhelyeket az üdültetés szolgálatába állítja. Így a falu megmarad eredeti állapotában, a tevékenység pedig nem csak a szálláshelyet biztosító személynek, hanem a falunak is jövedelmet eredményez (közlekedés, étterem, múzeumok látogatása, stb.) Tovább bővítve a kört, mondhatjuk azt is, hogy a falusi turizmus a helyi jövedelem termelésével az ország gazdasági bevételeit is növeli. Az Országos Idegenforgalmi Bizottság megfogalmazásában “A falusi

turizmus minden nem városban és turisztikai szempontból nem országos jelentőségű vidéki területen folytatott vendégfogadás, amely komplex turisztikai termékként egy település illetve kistérség turisztikai 3 kínálatát viszi piacra a falusi vendégfogadás sajátos (település- és szálláshely-specifikus) elemeivel.” A Lotharingiában és Olaszországban fellelhető két turisztikai alapforma, a bárki által végezhető falusi turizmus és az agrárfoglalkozáshoz kötődő agroturizmus hazánkban még kialakulóban van. (Igaz, felfogható úgy is, hogy az agroturizmus része a tágabb értelmezésű falusi turizmusnak.) A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium agroturizmus támogatására az elmúlt évben kiírt közös pályázati felhívása szerint: “Az agroturisztikai, falusi vendégfogadói szolgáltatói tevékenység az agrárgazdaság egyes szereplőinek olyan

kiegészítő jövedelemszerző tevékenysége, amelynek keretében a vidéki településen élő és agrártevékenységet folytató természetes személy, saját tulajdonú szálláshelyen vendégfogadást folytat, és piacra viszi komplex turisztikai termékként a település vagy kistérsége turisztikai kínálatát, az arra a vidékre jellemző vendégfogadás (település- és szálláshely-specifikus) elemeivel, továbbá ennek során vendégeinek fel tud kínálni illetve értékesíteni tud saját maga által megtermelt agrárterméket (hús, gyümölcs, bor stb.) is” Látható, hogy az agroturizmus a falusi turizmustól egyrészt abban különbözik, hogy olyan agrártermeléssel foglalkozó személyek végezhetik, akik vendégeiknek fel tudnak kínálni saját maguk által előállított agrárterméket, másrészt csak magánszemélyek végezhetik, társaságok, szövetkezetek nem. Lehetséges azonban, hogy ez utóbbi megszorítás csak a támogatás igénybevételére

vonatkozik, és hosszabb távon nem érvényesül. Szakmai körökben még vita folyik arról, hogy minden várost célszerű-e kizárni a falusi turizmus tevékenységéből, hiszen egyrészt Magyarország településszerkezete közel sem azonos az iparilag fejlett országokéval, és pl. egy tizenötezer lakosú mezőváros nyugat-európai szemmel igencsak falusi képet mutat Másrészt figyelembe kell venni a városok közigazgatási területéhez tartozó tanyákat és kistelepüléseket is. III. A falusi turizmus szervezeti háttere: Hazánkban a falusi turizmus újraindítása a Magyar Falusi Tanyai Vendégfogadók Országos Érdekképviseleti Szövetség megalakulásával vette kezdetét 1989-ben. A Szövetség Törökbálinton alakult meg, mint az Országos Magyar Vendégforgalmi Szövetség és a Magyar Falusi Nyaralóhelyek Központi Irodája jogelődök örököse. A meglévő falusi – tanyai – vidéki épületek üres kapacitásainak vendégfogadásra alkalmassá

tételét, piacra vitelét, a vendégfogadó személyek tájékoztatását, képzését tűzte ki céljául. A Falusi Turizmus Országos Szövetsége 1994. áprilisában alakult meg 34 alapító taggal Tagságát jogilag önálló szervezetek alkotják, amelyek között minden, a falusi turizmus fejlesztésében érdekelt szerződés képviseltetve van: önkormányzatok, megyei-, kistérségi- és településszintű egyesületek, a piacra vitellel foglalkozó vállalkozók, település és térségfejlesztő társaságok. A Szövetség szervezi a vendégfogadók képzését, minősítését, a közös megjelenést, és egy megbízható vendégfogadói hálózat fokozatos kialakítását tartja állandó jelleggel szem előtt. IV. Szabályozása: Önálló jogszabályi rendelkezés a falusi turizmus tárgykörében Magyarországon még nincs, a “magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról” szóló, több ízben módosított, 1991. évi XVIII törvény, és a

személyi jövedelemadóról szóló, többször módosított 1995 évi CXVII. törvény rendelkezéseit kell értelemszerűen az érintetteknek alkalmazni 4 1990 óta adómentességet élveznek azok a falusi vendéglátó magánszemélyek, akik a saját lakóházukban fogadnak vendégeket és megfelelnek a személyi jövedelemadó törvényben leírt feltételeknek. A falusi vendéglátásból származó adómentes árbevétel 1998-ban évi 400 ezer Ft volt, és évi 500 ezer Ft árbevételig mentesülnek a vendégfogadók az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség alól, természetesen mindez akkor érvényes, ha a magánszemély állandó lakhelye is a hasznosított ingatlanban van. A magánszálláshelyek idegenforgalmi célú hasznosításáról szóló kormányrendelet a szállásadók jogait és kötelezettségeit szabályozza. E rendelet kimondja, hogy a falusi szállásadás a kiemelt üdülőhelyek kivételével a községekben és a már kialakult tanyás

térségekben folytatott magánszállásadói tevékenység, ami legfeljebb tíz ágyig (öt szoba) vállalkozói engedély nélkül végezhető, a szállásadónak mindössze a települési önkormányzat jegyzőjénél kell regisztráltatnia magát. Tíz ágy feletti kapacitás esetén a tevékenység vállalkozói engedéllyel végezhető vállalkozásnak számít. A falusi turizmust érintő támogatások rendszere. Az IKIM Turizmus Főosztálya illetve jogelődje a rendelkezésre álló pénzeszközökből támogatta a falusi turizmus fejlesztését, elsősorban a különböző kiadványok megjelenését. 1995 végén készült el az országos kiadvány, amely már címlistával áll az érdeklődők rendelkezésére. A falusi magánszállásadói kört támogató fejlesztési pályázaton 1992-ben 264 pályázó között kb. 25 millió Ft került kiosztásra ingatlankorszerűsítés, komplettírozás céljára Első alkalommal 1998 márciusában hirdetett meg a

Földművelésügyi Minisztérium és az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium közösen pályázatot az agroturizmus fejlesztésére. A támogatás célja a mezőgazdasági termelésre kedvezőtlen adottságú térségek jelentős foglalkoztatási gondokkal küzdő településein élő és agrárgazdasági tevékenységet folytató lakosság kiegészítő jövedelemhez jutásának elősegítése, a lakosság helyben tartásához szükséges életfeltételek javítása volt az agroturizmus, falusi vendégfogadás fejlesztésével. Ennek eredményeként a hátrányos helyzetű térségek idegenforgalmi fogadóképességének javítása, a lakosság turisztikai és vendégfogadói szakmai felkészültségének fokozása, valamint környezetének és turizmusbarát szemléletének alakítása előtérbe került. A beérkezett pályázatok száma 340, ebből az Agroturizmus Bizottság által elfogadásra 184 került. Ez szám végül 182-re csökkent az elfogadások utáni

visszavont pályázatok miatt. Eredetileg 200 millió Ft-ot szántak az agroturizmus támogatására – ami kiosztásra is került - de az igen nagy érdeklődésnek köszönhetően ezt a kijuttatásra került összeg túlszárnyalta. Az elfogadott (és élő) pályázatok alapján odaítélt támogatás 260 652 ezer Ft, ebből 1998. évet terhel 202 023 ezer Ft, 1999 évet 53 355 ezer Ft, 2000. évet pedig 5 276 ezer Ft Az 1998 évi agrártámogatásoknak (126 milliárd Ft) az elmúlt időszakban kiosztásra került agroturisztikai támogatás csupán másfél ezreléke. Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből az FVM-hez eljuttatott agroturisztikai pályázatok száma 1998ban 25, ebből sikeres 15 volt. A megyében e célból kiosztott támogatások összege 3,5 millió Ft volt. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a falusi turizmus az 1990-es évek elejétől kezdett megjelenni, fejlesztési szempontból igen nagy hatással volt rá az országos támogatási pályázat, melyet az Országos

Idegenforgalmi Hivatal hirdetett meg 1992-ben (támogatásokat 100-150 ezer forint vissza nem térintendő formában komfortosításra, korszerűsítésre és színvonalemelésre V. 5 lehetett igényelni). A korábban “területfejlesztési célirányzat” helyett ma a megyei területfejlesztési tanácsok egy “vidékfejlesztési célelőirányzat” címen futó decentralizált pénzösszeggel rendelkeznek, ebből valósul meg többek között a falusi turizmus támogatása is. A B-A-Z Megyei Területfejlesztési Tanács un. integrált területfejlesztési programmal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy az IKIM és az FVM által támogatásra szánt pénzösszegek itt együttesen jelennek meg. A turisztikai támogatások 1997-ben a következő alapok között oszlottak meg:  vállalkozói pályázatok,  kistérségi pályázatok (ennek összege kistérségi programonként max. 40 millió Ft lehetett),  marketing és PR alap (pl. kiadványok esetében), 

környezetvédelmi alap (pl. ökoturizmus megvalósítása esetén képzés),  területi kiegyenlítő alap (ide önkormányzatok pályázhattak turisztikai célú beruházások esetén, (pl. útjelző táblák, önkormányzati tulajdon ilyen célú hasznosítása),  kiemelt idegenforgalmi alap (ide tartozik az Aggteleki világörökség védelmében tett fejlesztések támogatása, gyógyfürdők, pl. Mezőkövesd, Bogács, Miskolc-Tapolca, fejlesztésére szánt összegek, és itt kapott helyet pl. a falusi turizmus is) Az elmúlt évben a fent említett alapok sora háromra redukálódott: kis-, és nagyvállalkozói, területi kiegyenlítő és ökoturisztikai célú támogatási lehetőségekre. 1997 és 1999 között a Tanács által kijuttatott turisztikai fejlesztési támogatások összege 1 313 101 ezer Ft volt. Ez az összeg a szolgáltatásokon belül került meghatározásra és az összes támogatásoknak 13,6%-át alkotta. A támogatások ágazatonkénti

megoszlása szerint kialakított sorrendben a turizmus fejlesztése a negyedik helyen áll, az ipari jellegű fejlesztések (30%), az infrastruktúra (21,2%), a szolgáltatások (19,4%) és az agrár fejlesztések (19,4) után. A turisztikai támogatásra szánt összeg 1997-ben volt a legmagasabb (843 554 ezer Ft), ekkor 43 projektet támogattak a Fejlesztési Tanácsban. 1998-ban 415 916 ezer Ft állt rendelkezésre turisztikai fejlesztésekre, ez 17 pályázat között oszlott meg. A földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter 8/1999. (I20), az agrárgazdasági célok 1999 évi költségvetési támogatásairól szóló FVM rendeletének IV., “Az egyes agrárgazdasági beruházások támogatása” című fejezete alapján idén támogatás igényelhető többek között az agroturizmus fejlesztésére is. E paragrafus értelmében a tevékenység beindításához, fejlesztéséhez támogatást igényelhetnek a mezőgazdasági termelésre kedvezőtlen adottságú,

tízezer lakosságszám alatti települések bel- és külterületein állandó jelleggel élők, illetve a tízezer lakosságszám feletti települések külterületén élők. A vendéglátónak, a fentieken kívül, mezőgazdasági, erdőgazdasági, vadgazdálkodási, illetve halászati termelő, valamint egyes élelmiszer-feldolgozási tevékenységet folytató természetes személynek kell lennie. További megkötések:  állandó lakhely legalább a tárgyév elejétől az adott közigazgatási területen,  saját tulajdonú lakóhely,  fel kell kínálni saját termelésű/előállítású agrártermékeket a vendégnek, 6      legalább 4, legfeljebb 10 ágyas szálláshely kialakítása, korszerűsítése, ennek üzemeltetése, a szálláshely minősítésének vállalása (a 45/1998. VI24 IKIM rendelet szerint), tanfolyamon való részvétel (amely az IKM-FM közös 3178 22 01 OKJ számú “falusi vendéglátó” szakképesítés oktatási

tematikáján alapul) meg kell hirdetni az agroturisztikai szolgáltatást országos szakmai érdekképviseleti szerv katalógusában, vagy egyéb országosan megjelenő kiadványban. Támogatás igényelhető a szálláshely kialakításához, bővítéséhez, felújításához, a szükséges higiéniai és környezetvédelmi feltételek kielégítéséhez, a szálláshely környezetének – udvar, kert, udvari pihenő- és játszótér – rendezéséhez, kialakításához, s a szakmai tanfolyam részvételi költségeihez, valamint a szolgáltatás hirdetéséhez szükséges anyagiakhoz. A támogatás vissza nem térintendő fejlesztési célú juttatás. Mértéke a megnevezett költségek 40%-a (ezalatt az ÁFA nélküli, illetve az ÁFA visszaigénylésre nem jogosultak esetében a teljes költség 40%-a értendő) és összege pályázatonként maximum 2 millió Ft lehet. Az 1998 és a 1999. évi pályázati kiírások között alapvető különbség az, hogy míg 1998-ban

agrártermeléssel foglalkozó természetes személyek és a pályázatokat megszervező jogi személyek is pályázhattak (pl. kiadványok elkészítésének támogatására), 1999-ben ezt csakis természetes személyek tehetik meg, ők viszont mind a tanfolyam díja, mind pedig az általuk előállított agrotermékek meghirdetése kapcsán jogosultak támogatásra. Előírás továbbá, hogy a beruházások megvalósítására 24 hónap áll rendelkezésre, ez tulajdonképpen a 98-99-2000. éveket érinti, a pályázók ez idő alatt teljesítmény-arányosan juthatnak támogatáshoz (azaz bizonyos számlaösszeg után a kifizetéseket forrásarányosan lehívhatják). A minősítő rendszer: A szálláshelykínálat sikeres piacra vitelének előfeltétele az országosan egységes minősítés, mivel csakis ez garantálhatja a kockázatmentes választást a szálláslehetőségekről katalógusból tájékozódni kívánó vendég számára (megfelelő komfortfokozat, minőség,

ár). A Falusi Turizmus Országos Szövetsége és az általa koordinált falusi turizmus egyesületek és egyéb tagszervezetek szakértőinek munkacsoportja éppen ennek érdekében dolgozta ki a magánszálláshelyek minőségi követelményrendszerét és aminősítés szabályozását, az e téren kialakult nemzetközi gyakorlatot is figyelembe véve. Az IKIM Turizmus Főosztálya, a Magyar Turisztikai Szolgálat Rt és a Földművelésügyi Minisztérium támogatásával 1997-ben elkészült egy kiadvány, amely tartalmazza a Falusi Turizmus Országos Szövetségének Minősítési Szabályzatát. Részletesen leírja a falusi szálláshelyek és környezetük kialakításának, berendezéseinek tudnivalóit, a komfortfokozat szerinti követelményeket, továbbá a minősítés menetét és ismerteti az adottságok számbavételére szolgáló adatlapokat, minősítési igazolásokat, a minősítők és vendéglátók munkájához szükséges szálláshely ellenőrző jegyzékkel

együtt. Az összefoglalt információk egyaránt eligazítást nyújtanak a falusi turizmus fejlesztésével foglalkozó egyesületek, szervezetek, önkormányzatok szakemberei, valamint a szálláshelyük modernizálását vagy új szálláshely kiépítését tervező vendéglátók számára. VI. VII. Marketingpolitika Szakértők felismerték, hogy a falusi turizmus, de általában az idegenforgalom alacsony hazai teljesítményének egyik oka a marketing tevékenység erőtlensége. Annak ellenére, hogy a 7 bevételek szempontjából a magyar gazdaságban igen jelentős helyet foglal el, mégsem fordítanak kellő figyelmet a fejlesztésére, a még kiaknázatlan lehetőségek feltárására, s kihasználására. Magyarország kedvező földrajzi fekvése, kitűnő adottságai (gyógyvizek, történelmi nevezetességek gazdagsága, sportolási lehetőségek stb.) lehetővé teszik, hogy a turizmus a jövő iparágává váljon. Ehhez azonban kínálatunknak meg kell

állnia a helyét a világpiacon Ki kell tehát küszöbölni a még fennálló nehézségeket, mint pl. az egyes térségek nehéz megközelíthetősége, vagy a különböző hiányosságok az infrastruktúra területein. Problémát jelent továbbá a rövid főszezon és az, hogy eddig csak a Balaton és Budapest volt a két fő turisztikai központ. Fel kell hívni a figyelmet falvaink szépségére, kulturális értékeire is Ehhez viszont megfelelő fejlesztési koncepcióra és marketing politikára van szükség. Az idegenforgalmi marketing sajátossága, hogy nem egyetlen konkrét árut, hanem egy olyan komplex szolgáltatáscsomagot próbál eladni, amely nem vonatkoztatható el a földrajzi helytől, ahol megtalálható, valamint elemei más jellegű termékcsomag részét is képezhetik. A termék megvásárlása az áru mélybemenő megismerése nélkül zajlik, s a rendelkezésre álló és szükséges információk is korlátozottak. A vevő általában bizalmi alapon

választ az eladó aktív közreműködésével. A döntéseket nemcsak belső tényezők – mint az áru minősége – határozzák meg, hanem külső tényezők – például a vevő igénye – is. Az idegenforgalmi piac három fő meghatározó tényezője: a kínálat, kereslet és az ár.  A kínálat jellemzői: A már korábban többször említett komplex termékcsomag magába foglalja mindazokat az adottságokat, amelyek az adott települést, illetve térséget attraktívvá teszik turisztikai szempontból. Közéjük tartozik a szállásadáson és a vendéglátáson kívül a fogadó személy vendégszeretete, a népi hagyományok, a természeti értékek is. Fontos azonban, hogy az alapszolgáltatások mellett mindig ott legyen az időtöltésre lehetőséget adó színes programkínálat. A térség adottságaitól függően ez lehet valamilyen kulturális esemény, vagy más, aktív elfoglaltság (pl. különböző sportolási lehetőségek), történelmi

emlékhely, vagy épp egy közeli nagyváros nevezetessége. A városi és külföldi emberek számára nagy élményt jelenthet, ha rész vehetnek a falusi emberek mindennapjainak teendőiben. A vendégek kedvéért talán felélednek a rég feledésbe merült népszokások, hagyományok (pl. májusfa állítása, húsvéti locsolkodás) Az adottságok azonban önmagukban nem elegendőek, fogadóképessé kell tennünk a szóban forgó települést. Ehhez meg kell teremteni azokat a személyi és tárgyi feltételeket, amelyek a turisták pihenését zavartalanná teszik. Magyarországon mintegy 1000 településen foglalkoznak vendéglátással, problémát jelent viszont, hogy a falvak többségében hiányoznak a különböző gazdasági-, műszaki- feltételek (infrastruktúra, szervezeti, vállalkozói háttér).  A kereslet összetevői Az idegenforgalmi kereslet két tényező függvénye: belső motiváció, elégséges társadalmigazdasági feltételrendszer. A szükséglet

hiányérzetéből keletkezik és az emberben vágyat ébreszt ennek kielégítésére. A falusi turizmusban a falusi éle iránti vonzalom, az aktív pihenés lehetősége, a csend, nyugalom, szép vidéki táj és a térséghez fűződő népszokások, hagyományok megismerése iránti vágy jelenhet meg, mint belső késztető erő. 8 A magyarországi keresletet – az eltérő motivációs tényezők matt – külföldi és belföldi bontásban célszerű megvizsgálni. Külföldi vendégekre, tekintettel a kommunikációs nehézségekre, leginkább az idegen nyelvet beszélő tagokkal rendelkező családok számíthatnak. Ez a kör a fiatalság nyelvtanulásával fokozatosan bővül; nagy problémát jelent viszont a társadalmilag (is) mélységesen erodálódott falvak esetében. Az eddigi tapasztalatok alapján előnyt élveznek a német nemzetiségi települések, amelyek a “vissza a gyökerekhez” jelmondat jegyében, rokoni, baráti kapcsolatok révén viszonylag

könnyedén találnak potenciális vendégkört, piacot. A külföldi, elsősorban a német vendégkör az, amelyik a minőségi kínálatot keresi, és még meg is fizeti. Motiváltsága folytán jó piac lehet Dánia, Hollandia is, ahol nagy az érdeklődés az eltérő népi hagyományok, s a különleges látnivalók iránt. Az utóbbi piacokon meghatározóan befolyásoló tényező az ár is. A magyar falusi turizmus e tekintetben versenybe szállhat a környező országok kínálatával. A belföldi kereslet motivációi annyiban hasonlíthatók a külföldihez, hogy hazánkban is egyre jelentősebb a városi értelmiség igénye a vidéki üdülések iránt. Ezen kívül számos olyan esemény is bekövetkezett, amelyek a falusi turizmus felé fordították a keresletet. Egyik ilyen ok, hogy a vállalati üdülőket, ifjúsági- és gyermektáborokat a cégek eladták, magánkézbe, vagy egy szállodalánchoz kerültek. Ennek következtében a a szálláshelyek jelentősen

megdrágultak Az évek óta tartó infláció, a lakossági jövedelemviszonyok romlása, a forintleértékelések a külföldi utazásokat megdrágítják, így a fizetőképes kereslet egyre inkább a belföldi turizmus, azon belül is a viszonylag olcsóbb szolgáltatások felé irányul. A gyermek üdültetése, a felnőtt lakosság igénye a rekreációra, az aktív pihenés és az emberi kapcsolatok teremtése iránti vágy mind-mind a falusi turizmus iránti igényt növelik. A hagyományos turisztikai időtöltések mellett a természetjárás, a népi mesterségekbe való betekintés, illetve a ház körüli teendőkben való részvétel igénye egyre erősebben dominál.  Az ár szerepe Az ár összekapcsolja a kereslet és kínálat oldalát. Az árpolitikát úgy kell kialakítani, hogy a turisták fizetőképességét, a szolgáltatások színvonalát, a konkurens piacok árszintjét szem előtt tartsuk, ugyanakkor lehetőleg fedezetet nyújtson a vállalkozások

költségeire és némi nyereséget is biztosítson. Alkalmazhatunk árdifferenciálást szezon, illetve időszak, foglalási időpont, célcsoportok szerint, valamint forgalom, értékesítési út, fizetési mód és minőség szerint. Így ugyanazt a típusú szolgáltatást különböző árakon lehet értékesíteni. Az agrárturizmus jellemzője, hogy a gazdák többek között saját termelésű termékeiket is felkínálják a vendégeknek. Mivel ezúton ugyanazt a terméket magasabb áron is el tudják adni a vendégeknek, mint amit a felvásárlók adnak érte, ez a típusú turizmus olyan mezőgazdasági termék-értékesítést is jelent, amelynek során a kereskedelmi haszon is a termelőnél marad. VIII. Hasznos marketing eszközök A következő lépés már maga az értékesítés, amely akkor lehet sikeres, ha kellőképpen előkészítjük és a potenciális vevők figyelmét is már előzőleg feltérképeztük, s figyelmüket felkeltettük a szolgáltatás iránt.

Ezt az előkészítő munkát a marketing-kommunikációs eszközökkel tudjuk elvégezni. 9 A marketing eszközök közül a leggyakrabban a kommunikációs és promóciós mix, azon belül is az imázs, aminek oka annak látványossága és erős befolyásoló szerepe. Fontossága abból ered, hogy a vásárlói döntés bizalmi alapon, szubjektív benyomások alapján születik. A termék jellegzetessége, hogy nem csak a vásárlás előtt, hanem utólag sem képes a fogyasztó objektívan értékelni a terméket, mivel véleményét számos személyes tényező is befolyásolhatja (egészségügyi állapot, hangulat, stb.) Az imázs kialakítás – máskülönben a változtatás is – hosszú folyamat. A kialakult kép sok különböző és irányíthatatlan tényezőtől függ. Kialakítását nem szabad a véletlenre bízni A marketing feladata, hogy az adott területről, termékről olyan tényezőket ismertessen, terjesszen, melyeken keresztül kedvező kép,

“imázs” alakul ki. Az egyszer már kialakult negatív képet igen nehéz később lerombolni, korrigálni, és sok pénzt, időt és munkaerőt is igénybe vesz. Egy szilárd, pozitív imázs nagy ellenálló-képességgel bír, rendkívüli hibák és/vagy szerencsétlen körülmények közrejátszása esetén sem könnyű megingatni, főleg nem szétrombolni. Az arculat befolyásolásának folyamata a településtől az országkép kialakításáig terjed. Az ezredforduló alkalmából tartott nagyszabású propagandakampány megerősítette a külső országimázs és a falusi turizmus legerősebb elemét, a vendégszeretetet, ami által remélhetőleg fokozódik majd a külföldiek érdeklődése a magyar vidék iránt. A kistérségi arculatra koncentrálás előnye egyrészt abból fakad, hogy a fogyasztó döntése sokszor nem egy településhez, hanem inkább régióhoz kapcsolódik. Fontos szempont továbbá az is, hogy az összefogással nagyobb pénzforrás állhat

rendelkezésre a kommunikációs (marketing) politikához, ugyanakkor jól megragadhatóak a helyi sajátosságok is. Az egyediség, a többi régiótól való különbözőség a túlkínálat és az erős verseny miatt nagyon fontos tényező. Nagy hangsúlyt kell fektetni a tájékoztatásra is, minden lehetséges eszköz bevonásával (rádió, TV, kiállítások, vásárok). Ehhez a központi kiadvány mellett helyi-, kistérségi-, megyei információs kiadványok megjelenését is szorgalmazni kell. A külföldi vendégek bevonása megfelelő szintű információ-szolgáltatást igényel, és az értékesítés elősegítése érdekében indokolt a falusi turizmus kiadványainak terjesztése a külföldi szakkiállításokon és vásárokon is. A kommunikációs marketing leglátványosabb része a reklám, ami elsősorban a turisztikai szolgáltatások igénybevételére ösztönöz, miközben tájékoztat, és a kínálatra fókuszálja a potenciális kereslet figyelmét. Az

idegenforgalmi piacon a kereslet és a kínálat térben és időben elkülönül egymástól, ebből kifolyólag a nyomtatott média alkalmazása ma még elengedhetetlenül fontos. A falusi turizmus kínálatát bemutató prospektusra is vonatkozik mindaz, ami az idegenforgalmi prospektusokra általában: mivel az ajánlott termék ismeretlen, s nem kézzel fogható, nincs mintapéldány, amit ki lehetne próbálni, az üdülés létrejöttéig a prospektusban közölt információ “helyettesíti” az elvárt, remélt szolgáltatást. A vevőnek ebből az információból kell előre, véglegesen döntést hoznia Célszerű, tehát a már széles körben ismert és általánosan elterjedt prospektus-, katalógusformát alkalmazni, amely komplexen – a választást megkönnyítő fotókkal illusztrálva – bemutatja az üdülési lehetőségeket, a természetes és épített vonzerőket helyi, regionális és nemzeti adottságok szerint. Pontos leírást kell nyújtania továbbá

a vendégfogadó létesítmények higiéniai és egyéb felszereltségéről, elhelyezkedéséről, megközelíthetőségéről, környezetéről, és mindazon speciális szolgáltatásokról, amelyek csak a falusi turizmust fémjelzik. A megfelelő figyelemfelkeltés után meg kell határozni, hogy milyen értékesítő csatornán keresztül kívánjuk termékünket a fogyasztókig eljuttatni. 10 Magyarországon a falusi turizmus értékesítése közvetett és közvetlen módon is történik. Mégis sokkal körülményesebb útnak számít a turista részéről, ha nyaralni vidékre szeretne menni, mintha egy tengerparti üdülést választ. Elegendő csak az idegenforgalmi irodák katalógusaiban feltüntetett szálláshelyeket végigböngészni, a mennyiségbeli különbség máris látható. Az utazási irodák belföldi ajánlatában igen ritkán találkozhatunk ilyen típusú pihenést kínáló lehetőséggel. Például az IBUSZ belföldi utakat kínáló 1999 évi

prospektusában is a 235 szálláshely közül csupán 16 (7%) minősül falusi vendéglátóhelynek (“faluról falura” cím alatt), ezen belül pedig mindössze egy nyaralóház (a Bükk hegységben) és egy parasztház (Kékeden) tartozik Borsod-Abaúj-Zemplén megye turisztikai kínálatába. Ezzel szemben a külföldi szálláslehetőségek idei évi katalógusa közel háromszor annyi szálláslehetőséget (és programot) kínál az érdeklődőknek, mint a belföldi tájékoztató. Ezek után ki lehet számolni mit is jelent mindez a falusi turizmus esetében. Abban az esetben, ha a vidékre vágyó ember nem közvetlenül egy falusi turizmussal foglalkozó szervezethez fordul maximum néhány – egyébként már felkapottabbnak számító - szálláshely közül választhat, de az is megeshet, hogy csak egy telefonszámot kap, ahol tovább keresgélhet. Általában több lépcsős folyamat útján juthatunk el egy számunkra megfelelő falusi szálláshelyhez,

különösen, ha konkrét elképzeléseink vannak a térséget, esetleg még a települést illetően is (a programokról már nem is beszélve). Ezzel főként a vidéki és a külföldi ember kell, hogy szembesüljön, akiknél nagyobb az esély, hogy nem közvetlenül egy, az FTOSZ tagszervezetéhez tartozó és közvetítéssel is foglalkozó szervezetet keresnek meg - amiből összesen 38 működik az országban jelenleg, B-A-Z megyében pedig egy sem (!) - akik már bővebb adatbázissal rendelkeznek az adott térségről. Röviden szólva, sokak számára egy lehetőség marad: közvetlen kapcsolatfelvétel a településsel, a szállásadóval. Budapesten a Falusi Turizmus Centrum foglalkozik közvetítéssel. Számos írásos és fényképes anyaggal rendelkeznek. A falusi Turizmus Országos Szövetsége által kibocsátott címjegyzék jellemző tevékenységük szerint csoportosítja a Szövetség tagjait, ezzel hozzájárul a közvetlen partnerkapcsolatok kialakulásához.

1998-tól több utazási iroda is elfogadja a belföldi útjai esetén a Nemzeti Üdülés Szolgálat Kft. csekkjeit Remélhetőleg ez is elősegíti majd, hogy az érdeklődés fokozódjék a falusi turizmus iránt. A falusi turizmus népszerűsítésében nagyobb szerepet kellene kapnia a sajtónak, a rádiónak, a televíziónak, amelyen keresztül az üdülni vágyók jobban megismerhetnék ezt a pihenési formát. A megfelelő színvonalú információszolgáltatáshoz még a különböző non-profit turisztikai tájékoztató irodák, turisztikai külképviseletek tevékenysége is fontos. A legjobb reklám viszont a megelégedett vendég véleménye (száj-propaganda) illetőleg a vendég visszatérése. IX. Humán tényezők szerepe A falusi turizmus fejlesztése révén a falu lakossága un. alternatív jövedelemhez juthat, amely olyan bevételt jelent, ami kiegészíti a vendéglátó személy eredeti jövedelmét, s ami jelentős kihatással lehet az egész település

általános fejlődésére. A legtöbb esetben az egyéni érdek mellett közösségi érdek is fűződik hozzá. Ezért igen fontos, hogy a külső megjelenés – egy megfelelő színvonalú katalógus elkészítése, terjesztése – mellett kellő hangsúlyt fektessünk az emberi erőforrás fejlesztésére, ösztönzésére, egyáltalán a meglétére. 11 A települések vezetőinek felelőssége igen nagy ezen a téren egy falusi turizmus programcsomag kivitelezése esetén, hiszen jelentős szerep hárulhat rájuk a tevékenység beindulásához, fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtésében, ami sok esetben egy vonzó, tiszta, rendezett falukép kialakítását jelenti. Egy-egy ötletes helyi szabályozás, s persze a folyamatos, közvetlen kapcsolattartás a helybéliekkel nagyon hatékony lehet, szinte valamennyi “háttér teendő” könnyedén megoldható a lakosság bevonásával, ami ráadásul számos pozitív következménnyel is járhat (ne

feledjük, amit magunk teszünk, az mindig kedvesebb, s közelebb áll szívünkhöz). Ők lehetnek a legfőbb ösztönző erők a célok megismertetését követően a lakosság minél szélesebb körű bevonása, s később a szolgáltatás színvonalának növelése, valamint az egyéni kezdeményezőkészség fejlesztéséhez elengedhetetlen ismeretek megszerzését szolgáló tanfolyamok elvégzése terén. A “kiképzés” falusi turizmus esetében az egyszerű ismeretátadástól a szakképesítés megszerzéséig terjedhet ki. A vendéglátó személyeknek tisztában kell lenni a szolgáltatásukhoz kapcsolódó ismeretekkel, tudatában kell lenniük a különböző turistaigényeknek, nem is beszélve saját térségük – itt kihangsúlyozandó: nem csupán az élőhelyül szolgáló falu értendő ezalatt – természeti, kulturális értékeivel. Ezért kell elvégezniük legalább egy olyan tanfolyamot, amely során megismerkedhetnek a legfontosabb üzletviteli,

élelmezés-ügyi, biztonsági, higiéniai követelményekkel, könyvelési és vezetési feladatokkal, és az általuk kínált komplex áru legfontosabb ismérveivel. Azon személyeknek pedig, akik a helyi szintű információs és fogadószolgálat alkalmazottjaiként vesznek részt a programban, ismerniük kell térségük adottságait és turisztikai erőforrásait. Ezen kívül technikai és kereskedelmi ismeretekre is szükségük van azért, hogy kellőképpen és mértékben fejleszthessék és reklámozhassák a turisztikai terméket. A megválasztott helyi tisztviselők feladata az, hogy az érintettek és megfelelő szakemberek bevonásával meghatározzák a helyi idegenforgalmi fejlesztés általános stratégiáját. Ehhez ismerniük kell az ide vonatkozó, aktuális szabályozásokat, a szükséges tőke beszerzéséhez vezető út minden buktatóját, a képviselt térség településeinek turisztikai vonzerőit, a potenciális fejlesztési lehetőségeket, s azt, hogy

igazából mit is rejt magába a napjainkban oly sokat emlegetett fenntartható fejlődés. Funkciójuk tehát igen összetett, biztos kapcsolati tőke hiányában (ami igencsak kiemelkedő jelentőségű problémát jelent még ma is vidéken, és különösen az elmaradott térségek esetében lehet nagy gátja a fejlődésnek) pedig rendkívül nehézkes. A falusi turizmus tehát hazánkban az elmúlt években egyre nagyobb szerepet kap, hiszen mind a külföldi, mind a belföldi turisták egyre nagyobb arányban fedezik fel a vidéki élet szépségét, nyugalmát. Hazánk szerencsére a környező országokhoz hasonlóan természeti adottságai, és a falusi emberek vendégszeretete révén megállja a helyét a nemzetközi versenyben is. Az Európai Uniós csatlakozás küszöbén egyre inkább előtérbe kerül a vidék és a föld kérdése, az Uniós egyezménnyel Európai színvonalra kerül a mezőgazdasági valamint a vidéki infrastruktúra, lehetőség nyílik, hogy az

Európai országokhoz hasonlóan valamennyi térség, régió a szükséges fejlesztéseket megkapja. A falusi turizmus a vidék fellendülésével párhuzamosan kerülhet előtérbe, hiszen olcsóbb, de hasonlóan kényelmes és magas színvonalú ellátást, pihenést nyújthat valamennyi belföldi és külföldi turistának. 12