Élelmiszeripari ismeretek | Tanulmányok, esszék » Élelmiszerek és földművelés, élelmiszerek ökolábnyoma

Élelmiszer és földművelés: Élelmiszerek ökolábnyoma Problémafelvetés Amíg a kosarunkba kerül a dömpingszerűen megtermelt ennivaló, rengeteg fosszilis üzemanyagot égetünk el és alakítunk át energiává, az intenzív termeléshez szükséges műtrágya, növényvédőszerek és szállítás miatt. Magyarországon 1 kcalnyi élelmiszer 40 kcal-nyi (fosszilis) energia felhasználásával kerül a kosarunkba Ma hatalmas anyag- és energia befektetésekkel állítunk elő olyan élelmiszereket, amelyek jóval elmaradnak a természetes műveléssel termelt élelmiszerek minőségétől. Releváns politikai irányok, stratégiák, trendek A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia és akcióterve a NÉP: a mezőgazdaságból, élelmiszertermelésből adódó kibocsátásokat, környezeti terheléseket csökkenteni kell (zöldfelület növelés, természet-közeli erdőgazdálkodás, a területhasználat újraszabályozás) EUs pénzek: 1. ÚMVP: pályázni lehet

energiatakarékosabb mezőgazdaságra, élelmiszer-termelésre, ill. az Agrár-Környezetvédelmi Programon belül (AKG) a környezetkímélő gazdálkodásra, agrár-vidékfejlesztésre. 2 Környezetkímélő szállításra, de az energiaigényes szállításra jóval több pénz jut Uniós piaci kezdeményezések: dömpingvám, tiltólista stb. Az élelmiszerárak és az élelmiszer-információk (címkék) Kulcsfontosságú üzenetek hallgatóknak 1. Keresd a szezonális élelmiszert, a vegyszermentes, környezet- és egészségkímélő módon előállított, minél kevésbé feldolgozott és csomagolt árukat! 2. Vásárolj a lakóhelyedhez közeli, helyi terméket! 3. Keress közvetlen beszerezhető élelmiszert: szedd magad, vásárolj közvetlenül a termelőtől, kisboltban vagy a piacon! 4. Gyalog vagy tömegközlekedéssel menj vásárolni, vásárláshoz vigyél magaddal (tartós) szatyrot! 5. Vásárlás előtt és alatt tájékozódj, tudatosan dönts címkék és

összetevők alapján Minőség a mennyiség előtt: a minőség egészségi és környezeti szempontok miatt általában jobban megéri. Ötletek, tippek, piacon elérhető termékek, szemléletformálás Szezonális élelmiszerek, biobolt adatbázis, szén-dioxid kalkulátor, közösségi önsegítő programok, kiskert. Támogatások, pályázati lehetőségek ÚMVP, KEOP Követendő példák EPFS hálózat Tények és számok 1 kiló kínai fokhagyma 2,5 kg szén-dioxid kibocsátás, 1 kg új-zélandi alma 2,5 kg szén-dioxid-kibocsátás, ugyanennyi alma az országon belüli szállítása kb. 25 gramm, tehát a század része. Problémafelvetés Az ipari méretekben megtermelt gyümölcs-zöldséghez rengeteg fosszilis üzemanyagot égetünk el vagy alakítunk át, a szükséges műtrágya és növényvédőszerek, és a szállítás miatt. Vásárláskor az emberek zöme nem gondolkodik el azon, mennyi energiát kellett felhasználni ahhoz, hogy az adott termék a

kosarunkba kerüljön. Az élelmiszerek ipari méretekben történő termelése és utaztatása rengeteg (fosszilis) energia pazarlásával jár, amely erősen terheli a környezetet (pl. a levegőt) és az éghajlatváltozáshoz is hozzájárul, ezen kívül hatalmas az élelmiszerbiztonsági és egészségügyi kockázatokkal is járnak. Fogyasztói társadalomban élünk, amelyben ösztönzik a termelést-fogyasztást, hiszen az pörgeti a gazdaságot. Az emberek viszont nincsenek tisztában a fogyasztásuk, vásárlásuk mint döntés környezeti és társadalmi terheivel, hiszen 1. ezeket a terheléseket nem tükrözik az árak, és ami nincs beárazva, azt nem is értékeljük, 2. nincsen róluk elég információnk, nehéz tudatos döntést hozni 3. mivel a következmények hosszú távúak és közvetettek, a terheléseket nem vesszük észre, hacsak nem ég a bőrünkre. Ám e terheléseket a társadalom mindig is kénytelen volt megfizetni, pl. asztma, élelmiszerallergia,

vagy a vidék elsorvadása formájában. Mára elértük határainkat, sőt, túllőttünk azokon: az emberek ökolábnyoma összességében harmadával nagyobb, mint amit a Föld elbír, egy emberre sokkal több felhasznált energia és nyersanyag jut, mint valaha. Az intenzív élelmiszerelőállítás is a határokat feszegeti: a módszerek egyre jobban kihasználják a talajt és a környezetet, de az élelmiszer-termelés 1980 óta már alig nő. A Föld gabonatartalékai már 10. éve csökkennek Hiába termelünk egyre több és többféle élelmiszert a világon, hiába ad a Föld elegendő élelmiszert az emberiség eltartására, mert maga az élelmiszer termelési-elosztási-fogyasztási szerkezet rossz: egyre több az olcsón messzire szállított de alacsony minőségű élelmiszer, az élelmiszerek elosztása egyre egyenlőtlenebb, nem javítja a rászorulók életminőségét és rosszabb esetben csak népességnövekedést generál. Összetett hatása az

energiapazarlás-energiafüggés növekedése, környezeti terheléseket/problémákat (monokultúra, erdőirtás, vízkészletek fogyása, éghajlatváltozás) és társadalmi-egészségügyi terheléseket/problémákat okoz. Nem túlzás, azt állítani, hogy hatalmas anyag- és energia befektetésekkel, pazarlással állítunk elő olyan élelmiszereket, amelyek jóval elmaradnak a természetes műveléssel termelt élelmiszerek minőségétől. Olajból élelmiszert? (avagy a termelési-szállítási-fogyasztási szerkezet hátulütői) Az iparosítás a mezőgazdaságot külső anyag- és erőforrások függvényévé tette. Hiszen külső forrásból származnak, ipari folyamatok termékei a gépek, az üzemanyag, a műtrágyák, növényvédőszerek – ezért mondhatjuk, hogy a mai mezőgazdaságban a termőföld segítségével az olajat élelmiszerré alakítjuk. A hagyományos mezőgazdasághoz képest mai 3-szoros termésátlagnak komoly ára van: az élelmiszer

előállítására 50-szer, egyes helyeken akár 100-szor annyi energiát is elhasználunk; tehát éppen hogy kevésbé energiahatékonyak vagyunk. A termelés mellett az energiapazarló, sokszor felesleges szállítás, raktározás, elosztás is a mai rendszer sajátja. Érdemes tehát sorra venni e nem fenntartható élelmiszer-rendszer hatásait (azaz terheit, problémáit): 1. Összetett (gazdasági-társadalmi-környezeti) hatás: anyag- és energiafüggés, energiapazarlás A felhasznált fosszilis tüzelőanyagokkal felturbózott mezőgazdaság tehát nem segített rajtunk: ma Magyarországon 1 kcal-nyi élelmiszer 40 kcal-nyi (fosszilis) energia felhasználásával kerül a kosarunkba. (világátlag: 15:1, Nyugat-Európa: 90:1, USA: 200:1). Ahogy kiapadnak az olajkészletek, a világnak újra fel kell majd fedeznie a természetközeli gazdálkodást – jó lenne, ha a váltást magunktól kezdenénk el, és nem kényszerből, egy végletekig kimerített környezetben. Az

intenzív mezőgazdaságban a sertéshús vagy tej előállításához 17-szer annyi erőforrást használunk el, mint amennyit a növényi élelmiszerhez – az arány marhahúsra 54:1, pulykánál 14:1, ketreces csirkénél 4:1. A természetközeli gazdálkodásban az arányok jobbak. Természetesen mindenki maga dönti el, hogy milyen étrenden él, de azért jó tudni: ha India és számos főleg növényi étrenden levő távol-keleti ország át akarna térni az európaihoz hasonló húsevő étrendre, nem lenne elég földterület hozzá. A szállítás-fogyasztás is hasonlóan energiafüggő és pazarló: élelmünk egyre nagyobb része egyre távolabbról érkezik, és mi egyre inkább függünk a szállításhoz-raktározáshoz-elosztáshoz szükséges üzemanyagoktól, fosszilis energiáktól. Általában csak „kicserélődik” az élelmiszer: a britek például 149 ezer tonna friss tejet vittek külföldre eladni és 110 ezer tonnát hoztak be külföldről. 2.

Környezeti hatások (monokultúra, erdőirtás, vízkészletek fogyása, éghajlatváltozás) A dömping élelmiszer-termelés velejárója a sok monokultúra; az intenzív termelés miatt a tönkretett földek helyett erdőirtással, égetéssel újabb és újabb, egyre gyengébb területeket vonnak termelésbe. A világ erdőirtásának 60%-a emiatt van Másodpercenként a világon 1 hektár erdő tűnik el az erdőirtás miatt (60%-a az élelmiszertermelés miatt irtott) és 1000 tonna termőföld pusztul el a művelés miatt. A rossz minőségű földeket egyre többet öntözik, pedig a vízkészletek az éghajlatváltozás és pazarlás miatt amúgy is gyorsan fogynak. A világban használt víz 70%-a öntözővíz, miközben 1 milliárd ember nem jut egészséges ivóvízhez. Az intenzív mezőgazdaság okozza az emberi üvegházgáz-kibocsátások 1520%-át, azaz jelentősen hozzájárul az éghajlatváltozáshoz. Hiszen az élelmiszer termeléséhez rengeteg fosszilis

energiát használunk, égetünk el, a szántott földből, melléktermékekből sok üvegházhatású metán szabadul fel. Szállításkor is jelentős környezetpusztítást végzünk: a keresztbe-kasul húzódó szállítási utakhoz irtjuk, romboljuk a természetes tájat, pl. az erdőket mint természetes üvegházgáz-nyelőket; a szállítás során a járművekből és a kiszolgáló infrastruktúrák működése miatt óriási mennyiségű üvegházgázt juttatunk a légkörbe. 3. Társadalmi, egészségügyi hatások A természetes területek élelmiszer-termelés miatti pusztulásával a társadalom sokat veszít. Egyre kevesebb ember kell a mezőgazdaságba, egyre kevesebben tudják, hogyan kell pl. hagyományos, környezetkímélő módon helyi, friss, finom élelmiszereket előállítani. A kultúra tehát veszendőben, és vidéken egyre nehezebb megélni. A városokban élők száma egyre duzzad, a város maga pedig egyre jobban függ a beszállított

élelmiszerektől, anyagoktól-energiától. A „világjáró élelmiszer” egészségügyi szempontból is kockázatosabb: kutatások kimutatták, hogy minél többet utazik az ennivaló, annál többet veszít vitamin- és ásványianyag-tartalmából. A hús előállítása ma már annyira széttagolt az országok között, mint az ismert gyerekmondóka: ez (az ország) tenyésztette, ez levágta, ez darabolta, ez csomagolta és ez árusította, amaz meg megette. Az ezekből adódó zsúfolt és tömeges tartás, sok szállítás megterheli az állatokat, betegségekhez vezet, ami az emberi egészséget is veszélyezteti (ld. kergemarha, madárinfluenza). A hús/tejtermék is általában rosszabb minőségű így, mintha szabadban legelő állat, közelben feldolgozott húsát/tejtermékét ennénk, főleg ha még mesterséges adalékok is kerültek a tenyésztéskor vagy feldolgozáskor a húsba/tejtermékekbe (ld. dioxinszennyezés) A növényi eredetű élelmiszereknél

ugyanígy évről-évre felbukkannak az intenzív termelés és szállítás miatti szennyezések. És még meg sem említettük a szemétbe való élelmiszerek, gyorskaják széles skáláját (junk food), amelyek szintén sok felesleges energiapazarlással készülnek de ráadásul egészségtelenek is: sok energiát igényel az emésztésük, így a szervezetünk üresjárata magasabb, kevesebb energia, táperő jut másra. Azaz hiába olcsóbbak, egészségünkkel és környezetünkkel még többel fizetünk értük. Releváns politikai irányok, stratégiák, trendek A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiában, és végrehajtási akciótervében a Nemzeti Éghajlatvédelmi Programban (NÉP) benne van, hogy a mezőgazdaságból, élelmiszertermelésből adódó környezeti terheléseket csökkenteni kell, a zöldfelületek csökkenésének megállításával, természet-közeli erdőgazdálkodással, a területhasználat újraszabályozásával. Az Új Magyarország

Vidékfejlesztési Programban (ÚMVP) vannak (uniós) források az energiatakarékosabb mezőgazdaságra, élelmiszer-termelésre, és az Agrár-Környezetvédelmi Programon belül (AKG) a környezetkímélő gazdálkodásra, agrár-vidékfejlesztésre. Sajnos ezek a források nem elegendőek és tágan értelmezettek: utóbbinál az intenzívnél csak egy fokkal környezetkímélőbb gazdálkodást is beleértik, így kevés jut a valódi környezetkímélő (pl. ökológiai, bio) gazdálkodásra A Magyarországra érkező uniós pénzek felhasználása nem igazán következetes az (élelmiszer) szállítás kapcsán sem: például segítené a környezetkímélő szállítást, másfelől viszont nem fogja vissza a felesleges, energiaigényes szállítást, nem ösztönöz a szerkezetváltásra: növeli az infrastruktúrát ezzel a szállítás mennyiségének további növelését ösztönzi. Az élelmiszerárak és az élelmiszer-információk (címkék) sem tükrözik az adott

élelmiszer valódi ökolábnyomát. Tény, hogy a mai helyzetben egy-egy ország külön nehezen tudna ezen javítani ( védővámok), de uniós szinten ez lehetséges. Például 2009 márciusában az AFP felvetette a szén-dioxid címkézést, amely jó eséllyel megvalósulhat: így a termékeken jelölni kellene, hogy mennyi szén-dioxid kibocsátással járt az előállítása. A cél egy olyan egzakt számítási és jelölési rendszer lenne, amely lehetővé teszi a különböző tevékenységek hatásainak összevetését, és így egy kevesebb CO2-kibocsátással járó életmódra ösztönöz. Az új együttható egyfajta valutaként működne, hiszen lehetővé tenné az összehasonlítást (a termék tényleges „ökológiai értéke” alapján). A inkább a számítás pontos módszertanáról folyik. Az EU újabban többször alkalmaz ideiglenes dömpingvámot pl. kínai árukra (élelmiszerre még nem), amellyel a rossz minőségű, olcsó tömegtermékek importját

szabályozza. Ilyen intézkedés még a bojkott, nem megfelelő élelmiszerek tiltólistára tevése, stb. Kulcsfontosságú üzenetek hallgatóknak 1. Keresd a szezonális élelmiszert, a vegyszermentes, környezet- és egészségkímélő módon előállított, minél kevésbé feldolgozott és csomagolt árukat! 2. Vásárolj a lakóhelyedhez közeli, helyi terméket, amellyel nem csak a környezetet véded, hanem hozzájárulsz a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez. 3. Keress közvetlen beszerezhető élelmiszert: szedd magad, vásárolj közvetlenül a termelőtől, kisboltban vagy a piacon! 4. Gyalog vagy tömegközlekedéssel menj vásárolni, vásárláshoz vigyél magaddal (tartós) szatyrot! 5. Vásárlás előtt és alatt tájékozódj, tudatosan dönts címkék és összetevők alapján Minőség a mennyiség előtt: a minőség egészségi és környezeti szempontok miatt általában jobban megéri. 6. Ha úgy érzed, az érdekeid nincsenek képviselve,

fordulj a döntéshozókhoz, akár civil szervezeteken keresztül; sőt, mutasd meg, hogy lehetne máshogyan is: aktivizálódj és indíts saját közösségi élelmiszer-ellátó láncot! Ötletek, tippek, piacon elérhető termékek, szemléletformálás Az élelmiszer-rendszert megváltoztatni nehéz a tehetetlensége miatt, de vannak jó kezdeményezések. Tervek, elméletek: ld szén-dioxid címkézés, virtuális víz elmélet, http://www.geographichu/indexphp?act=napi&rov=3&id=11307 Mit tehetünk mi? 1 . A szezonális élelmiszerek listája itt: http://www.tudatosvasarlohu/idenynovenyek Országos biobolt adatbázis itt: http://bioboltok.tudatosvasarlohu/cityphp E-számok: http://tudatosvasarlo.hu/eszam?layout=normal 2. és 3: Közvetlen kereskedelem (formái: piac, helyi termék adatbázisok, házbólgazdaságból, szedd magad!, „gazdabolt”, házhozszállítás) - Leírás: Az élelmiszer termelője és mi fogyasztók is jól járunk, ha a lehető legrövidebb a

beszerzési lánc, azaz közvetlen a termelőtől vásárolunk. Mi jobb áron friss, helyi élelmiszerekhez jutunk. Hosszú távú, személyesebb jellegű kereskedelmi kapcsolat alakulhat ki a gazdával, ami megbízható, tervezhető élelmiszer-ellátást jelent a fogyasztónak, és bízhatunk az élelmiszerbiztonságban is: tudjuk, honnan, hogyan került az élelem az asztalunkra. A két oldal, a gazda és a fogyasztó egyre könnyebben találhat egymásra: egyremásra alakulnak és virágoznak fel az ezzel foglalkozó szervezetek, szövetségek, hálózatok és internetes közösségi portálok. Viszont tény, hogy több szervezés kell a szállítás-raktározáshoz, de a közvetlen kereskedelembe befektetett idő és munka busásan megtérül. - Tippek Budapesten és környékén: Gazdaboltok: olcsón, jót, hazait: http://www.gazdakorokhu/index2html Szövetség az Élő Tiszáért: rendszeresen szervez a Komjádi uszoda előtti piacon gyömölcs-és zöldségvásárt, közvetlen

a termelőtől. Info: http://lmv.hu/kozvetlen kereskedelem - Fair Trade. A legtöbbünknek rögtön a fejlődő országokból exportált kávé és csoki ugrik be. Pedig a méltányos kereskedelem ennél jóval tágabb: célja, hogy biztosítsa a termelők (akár 3. világból, akár a szomszédból vannak) fair szintű jövedelmét, jóllétét, és segítse fejlődési esélyeit. Tehát mind a társadalom, a környezet és a gazdaság is jól jár. Mit tehetsz: keresd a Fair Trade címkét, csatlakozz közösségekhez: www.fairtradehu 4. Egyre több helyről beszerezhető tartós vászonszatyor: érdeklődj a boltban, vagy civil szervezeteknél. 5. Információk a tudatos döntéshez: Szén-dioxid kalkulátor: http://www.mtvszhu/karbonkalkulatorphp 6. Példák: Szövetség az Élelmiszer-önrendelkezésért (az Európai Élelmiszerönrendelkezési Platform, EPFS hálózat tagja) Info: wwwvedegylethu, Simonyi Borbála; Közösségi Önsegítő Rendszerek www.korfesztnet Fenntartható

élelmiszer-termelés élő, azonnal alkalmazható elemei pl.: - Növényi élelmiszer: talajkímélő módszerek (vetésforgó használata, hüvelyesek vetése), vegyszermentes ill. biológiai védekezés, helyi fajták alkalmazása, melyek a helyi környezethez alkalmazkodtak (magbankok szerepe fontos) - Állatok: hazai ősi fajták tenyésztése pl. mangalica - ellenállóbbak a betegségekre és eleve a helyi viszonyokhoz alkalmazkodtak, természetközeli tartás elősegítése (kisgazdaságok, legelők) - Élelmiszer hulladékok hasznosítása: lakossági szinten: komposztálás, közösségi, ipari szinten: a hulladékból felszabaduló biogáz (energia) és természetes trágya hasznosítása. Támogatások, pályázati lehetőségek FVM ÚMVP pályázatok térségeknek, gazdáknak, KEOP: fenntartható fogyasztás és életmód kiírások szervezeteknek, közösségeknek stb. Követendő példák www.epfshu: EPFS hálózat Tények és számok 1 kiló kínai fokhagyma

vásárlásával egyben 2,5 kg szennyező szén-dioxid kibocsátást is veszel, ami az ideszállításkor keletkezik. Számos gyümölcsjoghurt ezer kilométert is megtehet az előállítás során, pedig általában max. 60 km-es körzetben minden beszerezhető lenne. 1 kg Új-Zélandról ideszállított alma közel két és fél kiló szén-dioxid-kibocsátással jár együtt (kb. 20000 km), ugyanennyi alma az országon belüli szállítása kb. 25 gramm, tehát a század része