Ezoterika | Tanulmányok, esszék » Kun Ákos - Az ezotéria kivitelezése

KUN ÁKOS AZ EZOTÉRIA KIVITELEZÉSE Ezt a könyvet a nagyvilágban szétszóródott magyarok figyelmébe ajánlom, hogy ők is megismerhessék összefoglalóan az ezotéria legújabb eredményeit, illetve kiegészíthessék ezirányú ismereteiket. Anyagi helyzetem sajnos nem teszi lehetővé, hogy ez a mű könyv alakban is megjelenjen. Miután itthon nem találtam támogatókat a nyomdaköltség fedezésére, ez úton fordulok a világ magyarjaihoz, hogy aki szívügyének tekinti ezeknek az ismereteknek széles nyilvánosság elé tárását, adományával segítse elő az ehhez szükséges összeg előteremtését. Pénzküldeményeiket a következő számlaszámra befizetve juttathatják el hozzám: HU45 1090 0028 0000 0014 3499 0019 SWIFT code: BACXHUHB. HVB Bank Hungary Rt. Közreműködésüket előre is köszönöm Annak érdekében, hogy a nem magyar anyanyelvűek is hozzájuthassanak ezekhez az információkhoz, ezúton keresek olyan ismert külföldi kiadókat, akik

szakszerűen lefordítva vállalják könyvem megjelentetését a világ különböző országaiban. Ajánlataikat az e-mail címemre kérem továbbítani: KUNakos@mailbox.hu A hátsó borító szövege: Ez a könyv a szerző korábbi, hasonló tartalmú műveinek folytatása. Az „Ezoterikus körkép”ből megismerhettük az ezotéria alapjait „Az ezotéria kiteljesedése” a bonyolult kérdésekre is választ ad. A jelenlegi mű főként az ezotéria eredményeinek gyakorlati megvalósításával foglalkozik. Ennek során praktikus tanácsokat kaphatunk legfontosabb feladatainkkal, a tudati felvilágosítással, és a bűnözés visszaszorításával kapcsolatban. Ezek közül legjelentősebb a készpénz megszüntetése, egy új monetáris rendszer bevezetése Az utakon tapasztalható áldatlan állapotok megszüntetésének leghatékonyabb módja, a luxusadó bevezetése. A munkaerő-használati adó az idősebb korosztály foglalkoztatási gondjait oldaná meg. A műszaki

érdeklődésűek megtudhatják, hogy milyen tennivalók várnak ránk az ezoterikus kutatások terén. Végül szó esik az elektroplan megvalósításának legcélszerűbb módjáról, melynek során megismerhetjük a Tesla-konverter rekonstruálásának egy könnyen járható útját Megjegyzés: A gyors kiprintelhetőség elősegítésére ez a mű A/4-es formátumra tördelve került fel az Internetre. Annak érdekében, hogy minden karakter az eredeti formájában jelenjen meg, a Szövegszerkesztési ismeretek című könyvemnél található betűtáblákat másoljuk be a Windows operációs rendszer Fonts mappájába. Kinyomtatás előtt a Normál nézetet állítsuk át Oldalkép, illetve Nyomtatási elrendezés nézetre, és ellenőrizzük a sorok hézagmentességét. Ha a megnyitáshoz használt programból hiányzik a magyar elválasztó szótár, a tördelés nem tud érvényesülni. Ez esetben a szövegállományt újra kell tördelni (Töltsük fel a hézagos sorokat, a

lap aljára tolódott címsorokat pedig küldjük át a következő oldalra. Kevesebb gondunk lesz az elválasztással, ha a Kellékek mappából betöltjük az Mshy hu.usr elválasztó kivételszótárt a Sablonok mappánkba.) Az Office 97, az Office XP szövegszerkesztő és a PageMaker 6.0 illetve 65 kiadványszerkesztő programok kezdők számára is érthető formában 1 leírt szabályaival, valamint a házilagos könyvgyártással foglalkozó művem is a http://www.mekoszkhu webhelyen található Jelmagyarázat: Azok számára, akik már ismerik a műveimet, és nem kívánják az egész anyagot újra elolvasni, az előző és a jelenlegi változat közötti különbséget különböző színű kiemelések mutatják. (A sárga színezés az utólagos betoldásokat, javításokat jelöli; míg a kék színű szövegrészek a többi könyvemből, illetve a jelenlegi könyv más fejezeteiből lettek átemelve.) Aki nem ismeri, és olvasás közben zavarja a színezés,

jelölje ki az egész anyagot, és a Formázó eszköztár Kiemelés gombjára kattintva, a Nincs utasítás aktiválásával eltüntetheti az összeset. 2 KUN ÁKOS AZ EZOTÉRIA KIVITELEZÉSE Mottó: „Zűrzavaros világunkban a hit olyan sziget, ahol mindenki vigaszra és megértésre talál." 3 TARTALOM ELŐSZÓ . 12 I. FEJEZET 14 Tudati fejlődés. 14 (A tudati felvilágosítás létkérdés. A tudati fejlődés spontán megnyilvánulásai Egy terhes nő életszemléletének megváltozása. Gyengédség iránti vágy a szexben A nemi erkölcsök helyreállításának kísérlete példamutatással Kivonulás a természetbe A szegény gyerek frappáns válasza. Az ezoterikus folyóiratok tudatformáló tevékenysége) A bűnözés felszámolása . 18 (Új monetáris rendszer bevezetése. Személyazonosító módszerek A pénz fogdosásából eredő betegségek megszűnése. Az államapparátus egyszerűsödése Az illegális bevándorlás megakadályozása A

bűnözők igazi büntetése a megvetés A gonosztevőkből nemzeti hőst és milliomost csinálunk Az ügyvédek packázása a törvénnyel Horrorisztikus gyilkosságok, emberevés Korunk leghatékonyabb fegyvere a média Cion bölcsei Az újságírók felelőssége a társadalmi fejlődés irányának meghatározásában) Előrevivő adópolitika . 29 (A tej, a tejtermékek és a könyvek megadóztatása. Komplex törvényeket kell hozni A luxusadó bevezetése a gépkocsitartásban. Az adómentesek köre A szénhidrogéneket a vegyipar számára kell fenntartani. Igazi megoldás az önkorlátozás Munkaerőhasználati-adó Gyermektelenségi adó. Védővámok bevezetése a multinacionális vállalatok elvándorlásának megakadályozására. Túlélésünk érdekében szükség van a nemzeti ipar újbóli létrehozására) Kiegészítő természetgyógyászati módszerek . 39 (Lágylézer-terápia piros színű fénnyel. Az egészségellátási rendszer megreformálása Kínai

módszer. Természetgyógyász-szakvizsga A homeopátia magyarországi rehabitálása) Boldogságkeresés . 41 (A nők egy pillanat alatt döntenek a férfi sorsáról. Az álláskereső sorsa az első 15 másodpercben eldől A női agy sajátosságai Kapcsolatteremtés az egyes szférabeliekkel A különböző szférából jöttek tulajdonságainak legélethűbb megtestesítői. Jane Sacks: Rendes fiú A primitív lelkek nem viselik el a fejletteket, és nem tűrik a tanácsadást sem) Érdekes hírek . 46 (Meditációra ítélve. Életkortól függő agyhullámok Biozene Reumakezelés fagyasztással Modern fogmegőrzés A Földön kívüli civilizációk fogazata Az amerikai kórházakban engedélyezték a kézrátételes gyógyítást Placebo akupunktúrás tű Az izomerő növelése gondolatokkal Akaratlan lélekkiléptetés. A sorscsapások megváltoztatják világnézetünket Az imádság hatékonyságának tudományos bizonyítéka A gabonakörök tudományos vizsgálata

megingatta a hitelen tudósokat. Lehet hogy a pénzéhségünk, a meggazdagodási vágyunk fogja megmenteni a természetet a pusztulástól.) Könyvajánlat. 52 (Abd-Ru-Shin: Az igazság fényében. Viharos gyorsasággal pusztulnak az erkölcsi értékek Lábbal tapossuk a hagyományainkat. Közel az isteni igazságszolgáltatás Minden megmérettetésre kerül A Sátán 1000 évre megkötöztetik) 4 A new age a kereszténység legnagyobb kihívása . 54 (A new age fogalmának meghatározása a keresztény szakírók szerint. Felhívják figyelmünket a new age veszélyeire. A hinduk szerint a kereszténység napjai meg vannak számlálva A new age gyökerei. A new age mozgalmat leginkább az okkultizmus veszélyezteti A keresztények szétforgácsolják önmagukat. Mi tette lehetővé a new age gyors terjedését A new age mozgalom a csalás háromszoros hitvallása A keresztények nem fogadják el, hogy az apokalipszis elkerülhető. János bácsi és a mentőcsónak) Modern hit

. 59 (A vallás megreformálása. Álszenteskedés A formák kiüresedése A templomba járás társadalmi eseménnyé vált Mind többen fordulnak el a történelmi egyházaktól Ökumenikus vallás) Kényes témák . 62 (Nincs értelme testünk pátyolgatásának A tudomány fetisizálása . 63 (Az ujjlenyomat alkalmazásának története. Az ezüst fertőtlenítő hatása A tudósok irtózása a közérthetőségtől) Energiatermelésünk megreformálása. 64 (A megújuló energiaforrások ismertetése. Gőzgéppel hajtott műhold Atommeghajtású űrhajó Napóleonnak nem kellett Fulton gőzhajója) Kiútkeresés . 70 (A fenntartható fejlődés nem oldja meg a gondjainkat. Fejlődni előre kell, és nem visszafelé Kövessük a katasztrófát túlélt bolygók civilizációinak példáját.) Technikai újdonságok . 71 (Prognosz-A diagnosztizáló készülék. A súlytalanság következményei Űrállomások a Föld körül Mesterséges gravitáció Lappiramis) Kiegészítések .

77 (Csak a profiktól érdemes tanulni. A világ két részre szakad: fejlődőkre és leszakadókra A fejlődést választó országok gazdaságpolitikája. Kiebrudaljuk magunkat a saját hazánkból A gazdasági összeomlás szélén táncolunk. A szponzorálás szükségességének további szempontjai A fel nem használt alkotás blokkolja a fejlődést Isten nem személyválogató A kutatások titkosításának hátrányai. A gonosz erők viszonya a találmányokhoz Bóday Árpád halála A nyomtatott és elektronikus sajtó felhígulása; A démoni hatalom szórakoztató eszközeinkkel igyekszik elménket lefoglalni, távol tartani az isteni sugallatoktól. A magánkiadásban megjelenő könyvek reménytelen helyzete. A hírhamisítók komolytalanná teszik az ezoterikus kutatásokat. A Sátán feszültségkeltéssel és rejtőzködő magatartással próbálja a világunkat romlásba dönteni. Egyes Földön kívüli civilizációk fejlődésgátló manipulációi, és fenyegető

üzenetei. Fokozódó ellentétek a reklámfronton Civilizációnk értékrendje meg fog változni) 5 II. FEJEZET 92 Kiegészítő természetgyógyászati módszerek . 92 (Májtisztító böjtkúra. Breuss-kúra Piócakúra Népi gyógymódok Leszoktatás az alkoholizmusról és a dohányzásról Korunk népbetegsége az elhízás Body Mass Index A Testkontroll tudományos magyarázata. Legjobb fogyókúra a koplalás és a szegénység A séta, a kocogás és az úszás hatása a szervezetre. Power walking) Felvilágosult gyermeknevelés . 99 (A nyakló nélküli televíziózás hatása a gyerekekre. A sztárok is elkényeztetik gyermekeiket Az iskolában nem tanítják a legfontosabb tananyagot: világunk működését) Boldogságkeresés . 101 (Az emancipáció túlkapásai következtében kihuny a nemek közötti szexuális érdeklődés. A nők nem szándékoznak visszatérni a családi fészekbe. Megoldás a nagycsaládok rendszerének visszaállítása. A gyerekek

nevelését az idősebb korosztálynak kell végezni A nők rosszabbá válnak a férfiaknál is. A túlhajtott emancipációs törekvések az újkori matriarchátus bukását fogják eredményezni) Érdekes hírek . 106 (A nő teremtésének legendája a brahmanizmusban. A túlvilági lények humorérzéke Szent Hedvig kigúnyolása. Üvegdarabok potyognak egy libanoni kislány szeméből Santa Fé -i csigalépcső Isten a balesetekben sem hagyja cserben híveit Hitetetlen hittantanár Dániában Az ateista szövetség kiáltványa Oslóban. Az imádság élettani hatásai Divatba jön a vallásosság Bérimádkozás az Interneten is. Álvallásosság Kelet-Európában Égi központ az agyban A Biblia átszerkesztése. Önmagukat kiárusító egyházak Amerikában Kanadában lakásokká alakítják át a templomokat) A new age a kereszténység legnagyobb kihívása . 111 (A new age körébe tartozó módszerek elsajátításának és alkalmazásának veszélyei. Meg kell tisztítani

a new age eszméit az okkultizmus árnyoldalaitól, és a mágiától. Nem mindegy, hogy melyik oldalról jön a segítség. A sátáni befolyásolás módja Egy nő viaskodása a démoni erőkkel. Az Istenhez intézett imádságot nem képes megrontani a Sátán A tiszta eszméket hirdető ezoterikus tanok is járhatnak pszichés zavarokkal. Fekete mágusokat képeznek az általános iskolákban) Ördögűzés .114 (Megszállottság. Amorth atya élménybeszámolói A pápa ördögűzései) Fejlődésünk buktatói.117 (A információrobbanás mind inkább érzékelhető mellékterméke a technostressz, ami az átlagembereket is sújtja. A munkanélküliség fokozódásával csökken a vásárlóerő Virtuális gazdaság A presztizs- és az utánzó fogyasztás rengeteg kárt okoz az egyénnek, és a társadalomnak A kreatív munkaerő nem jó bérrabszolga. Már a tudósok is kételkednek abban, hogy mindenki ártatlannak születik) Környezeti ártalmak . 121 (Kína illegális

freon- és halontermelése. A lakosság óriási számából eredő környezeti károk Kínában. Bányatüzek Kínában A legnagyobb környezetszennyező az Egyesült Államok Új felmelegedés-fokozó gáz az SF 5 CF 3 . Rohamosan terjed a növénygyilkos mikonia Elsivatagosodás Árvizek A fásítás mérsékli az árvizeket, és jelentősen tisztítja a környezetet Erdőtüzek 6 A tudósok után már a meteorológusok és a politikusok is elismerték a globális felmelegedés tényét. Milyen következményekkel jár a világtengerek szintjének emelkedése Hová fogunk költözni, ha a Kárpát-medencét ellepi a víz? Mindenki kiveheti részét a környezeti katasztrófa elhárításában. Szelektív hulladékgyűjtés Hulladékpiramis Hogyan lehet lassítani a pusztulás folyamatát. Felmérés a környezetszennyezés csökkenésének pozitív kihatásairól az Egyesült Államokban. A legfőbb környezetszennyező megszüntetésének érdekében további szigorú

intézkedésekre van szükség. Az általános műveltség alacsony szintje kihat a környezetvédelemre is Az emberek nem ismerik a világ valódi működését, és sokan nem is akarják megismerni. Milyen arányban csökkent a zöldségek-gyümölcsök vitamintartalma a kemizálás következtében) Modern Taigetosz . 135 (Az emberi faj elkorcsosulása. Gátoljuk az evolúció érvényre jutását Eugenika Az emberi genom feltérképezése A genetikai térkép magzati diagnosztikában való alkalmazása A döntőbíró szerepét átvették a szülők Beszűkült tudati szintünkkel meggátoljuk a zsenik világra jöttét Módszer a világ túlnépesedésének megakadályozására) Kényes témák . 141 (Gyermekeink elkényeztetésével életképtelen utódokat hozunk létre. Az evolúció törvényei az emberiségre is érvényesek. Az emberi sejtek klónozásának végkifejlete) A földönkívüliek orvostudománya . 143 (A rákgyógyítás legfejlettebb módszerének bemutatása.

Tanulni nem szégyen) Az ezotéria műszaki alapjai . 145 (A telekommunikációs rendszer megreformálása. Fénysebességet meghaladó sebesség Az elektroszmog erdeinket is károsítja) Jövőnk alakulása . 148 (Prekogniciós élménybeszámolók. Jövőbeli problémáink megoldásának kulcsát a jelenlegi nemzedék tartja kezében. A magyaroknak küldetésük van ezen a téren Eredetünk nyomai a Bibliában) Kiútkeresés . 150 (A terminológia megalkotása. Alapvető fizikai jelenségek tisztázása Áramtermelő kondenzátor Az elektromágneses- és a szubatomi energiasugárzás egymáshoz való viszonya Mindenségelmélet Tudományos feladatok elméleti és gyakorlati vonalon: Felfedezni, hogy valójában mi készteti az anyagot melegedésre, Az elektrosztatikus vonzás és az anyag mágnesezhetőségének szubatomi alapon történő vizsgálata. A fokozott gravitációs vonzást kifejtő anyagok tanulmányozása Intenzív vril sugárzásra képes kristályok keresése A

„világító csodakő” rekonstruálása A szubatomi energiasugárzást érzékelő lencse kifejlesztése Erős mágneses monopólusok készítése a rákos sejtek és a mikrobák elpusztítására Frekvenciaspecifikus besugárzás A gyomnövények végleges kiírtása szubatomi energiával besugárzott vízzel A bűnözés visszaszorítása az anyagból kiáramló szubatomi energiasugárzás távérzékelésével. Áruazonosító mágnesfilmbélyeg A betegségek kimutatása láthatatlan érzékelőkkel A parapszichológiai jelenségek frekvenciatartományainak feltárása. A bioenergiánk mennyiségét szabályozó szervecske megtalálása. Az időgép fizikai alapjainak tisztázása A jövőbe és a múltba utazás feltételezett módja) 7 Technikai újdonságok . 159 (Villanymotoros repülőgép-hajtómű. Üzemanyagcellás elektroplan Tesla-konverterrel hajtott repülőgép) Modern alkímia . 162 (A sok arany nem tenne gazdagabbá minket. Aranycsinálás atomfizikai

módszerekkel Aranycsinálás kémiai módszerekkel Alkimisták Franz Tausend és a nácik Archibald Cockren Bölcsek köve és a halhatatlanság. Sikertelen alkimisták sorsa A porcelán újkori feltalálása) Kiegészítések . 167 (Áruvá silányítottuk eszményeinket. Az erkölcsi érzék megszűnése A Földünkön végigsöprő katasztrófahullám nem a véletlen műve. A szilfek bosszút állnak rajtunk a természet pusztításért A Tényeket Tisztelő Társaságának nyilvános vitája A Searl-féle antigravitációs szerkezet oroszországi megépítése. Vissza kell állítani a tudomány becsületét Információvadászok Nem csak az alkotót, hanem az alkotást is támogatni kell. Az igazi tudóst nem a meggazdagodás vágya hajtja. Röntgen az élhetetlen tudós mintaképe Híres tudósok és politikusok nevetséges kijelentései az új találmányokkal kapcsolatban. Térmegfigyelő kamerarendszer Budapesten, Monacóban, Franciaországban és az Egyesült Államokban. A

Magasabb Intelligencia megfigyelőrendszerénél nincs tökéletesebb A bűnözők személyiségi jogai fontosabbak a közbiztonságnál Az UFO-észlelések számának csökkenése A földönkívüliek várakozó magatartása A balesetet szenvedett UFO-k roncsainak eltávolítása) III. FEJEZET 180 Kiegészítő természetgyógyászati módszerek . 180 (Gyermekeink immunrendszerét nem hagyjuk kialakulni, megerősödni. Sajátvér terápia Infraszauna. Népbetegségek felszámolása magnetopresszúrával A magnetopresszúra hatékonyan gyógyítja az allergiát, a székrekedést, az elhízást és a cukorbajt is) Agykontrollsikerek . 185 Az egészségtelen életmód meghatározása. 206 (Hol húzzuk meg a határvonalat?. A cukorbetegség kiváltó okai A 2-es számú cukorbetegség kialakulása ) Környezeti ártalmak . 207 (Gyógyszermaradványok az élővizekben. Az atrazin feminizálja a békákat A zaj fokozza az énekesmadarak pusztulását) Boldogságkeresés . 208 (Életünk

régen, életünk most. Az idő-felszabadulás ellenére semmire sincs időnk A bérrabszolgaság nem segít a család anyagi gondjain A túlélés egyik módja a vidékre költözés) Fejlődésünk buktatói. 212 (A kamatos kamat rákfenéi a gazdaságban. "Szívesség bank" -rendszer Zöld dollár Gesell kamatmnetes gazdasága. Valódi népképviselet) Könyvajánlat. 220 (Po Bronson: Bankvilág vitriolban) 8 Földön kívüli üzenet . 220 (Üzenet egy Földön kívüli civilizációtól. Újabb dezinformációs maszlag az Interneten A 12-ik bolygó okozta pólusváltás következményei) Apokalipszis . 222 (Párhuzam a Nibiru érkezése és az Apokalipszis között. Jövőbelátó idézetek a Bibliából A végítélet a civilizációk evoluciójának köztes állomása) Menekítés, menekülés . 227 (Kimentés. Menekülés a föld alá Kiterjedt barlangrendszerek a föld alatt Összekötő folyosók Póruljárt és sikeres kutatók. Kontinentális óvóhelyek

kialakítása) Kényes témák . 229 (Anglománia. Sznobizmus Személyiségünkhöz nem illő idegen nevek használata) Érdekes hírek . 231 (Megfelelő vevők tenyésztése. Gyereklányok szépségkorrekciós műtétre járnak Fogyasztó hatású szappan Ultrahanggal tisztító mosógép Ulrich Seidl filmje a jóléti nyomorról Össztársadalmi együttműködés táplálékunk tönkretételére Grönlandról exportált jégvíz Hatástalan vitamintabletták. Rubin professzor rázógépe Szuperbaktérium Haszontalan kutatások) Kiútkeresés . 236 (A hivatásos tudósok nem hajlandók megmenteni a világot a pusztulástól. Jelenlegi viselkedésünk nem más, mint egy groteszk haláltánc Helyes életvitelre ösztönző példaképekre lenne szükségünk. A modern technológia az emberi gonoszsággal szövetkezve romba dönti a világot. A WTC tornyai ellen elkövetett támadás csak nyitánya a ránk váró eseményeknek A terrorcselekmények szervezése a láthatatlan

démonvilágban zajlik. A védekezés egyetlen módja: rákapcsolódás a kozmikus információtárra ) Környezetünk egészségkárosító sugarai. 240 (Az elektroszmog káros hatásának újabb bizonyítékai. A víz megőrzi a mágneses sugárzás struktúráját. A víz megmagyarázhatatlan fizikai tulajdonságai) Az ezotéria műszaki alapjai . 241 (Formasugárzások) Technikai újdonságok . 243 (Hamel-féle UFO-hajtómű. Chris Felton -féle áramtermelés Mikrogravitáció az állatvilágban Kohéziós kötés vékony anyagokkal Védekezés az utak síkossága ellen harisnyával) Ókori technika újkori rekonstruálása . 249 (Korall kastély. Újkori levitációs építkezés) Kiegészítések . 251 (A hagyományos technikai eszközök túlfejlesztése. Szórakoztató eszközeinkből árad a színvonaltalanság Eluralkodott a lumpenkultúra A bunkó nem szórakozni akar, hanem a balhézni Az információ szabad áramlása akadályozza az értékes információhoz jutást. A

műsorrengetegben elvész a hasznos ismeret Pisa teszt Funkcionális analfabéták Az amerikai átlagpolgár életszemlélete Az oktatásban nem szabad nagyüzemi módszereket alkalmazni Az erkölcsi törvényeket nem engedjük beleverni a gyermekeinkbe. Már Svájcban is megmutatkozik a nevelés hiánya a fiatalokon) 9 IV. FEJEZET 260 (Világunkban teljes intenzitással zajlik a megmérettetés. A megrontó erők pénzt, sikert, gyors karriert kínálnak. A megtartó erők nem ígérnek semmit, csupán türelemre intenek Ne nézzük karba tett kézzel az eseményeket. Mindenkit érdemes megmenteni, akit lehet) Fejlődésünk buktatói. 262 (A média agyonhallgatja az igaz szót. Nálunk a médiasztárok a Big Brotherben születnek A Big Brother sztár fontosabb, mint a Nobel-díjas írónk. Márkasvindli, a márkás termékek átlagos színvonalúvá válnak A hatalmat és a pénzt nem a legkiválóbb emberek birtokolják a világban. Az egész világot átszövi a korrupció

Idegenek ösztönös egymásra találása, majd kijózanodása az utcán. Az első klónbébi Szekták vették át a tudományos kezdeményezést Tudósaink nevetségessé teszik magukat a struccpolitikájukkal. Űrkutatásunk nem más, mint óvodás gyermekek nevetséges játszadozása) A földönkívüliek üzenete . 270 (Földönkívülieket igazoltató rendőrök Magyarországon. Mire kellene rájönnünk, hogy évezredeket ugorhassunk előre a fejlődésben Földönkívüliek fejlődésgátló szándékának kinyilvánítása. Katasztrófaelhárító fémes anyag) Sugárzásmérő műszerek . 272 (Rohde & Swarz TS-EMF elektromágneses kisugárzásmérő) Érdekes hírek . 273 (Rudolph Nader fogysztóvédelmi ügyvéd áldásos tevékenysége. A vatikáni obszervatórium földönkívüliek után kutat E-mail a halál után Hibás gének kiiktatása a DNS spirálból Jellemünk, viselkedésünk a vércsoportunktól is függ Az alvászavar korunk pestise A növények oldják a

feszültséget, és mérséklik a megbetegedéseket. Tűzvédelmi kecskék Villámpáros Tápiószentmártoni kegyhely. A gyógyító földsugárzás és a megnövekedett gravitációs erő kiváltó oka.) Kiegészítő természetgyógyászati módszerek . 282 (Glukozamin szulfát csontizületi gyulladás és kopás ellen. A szoptatás egészségvédő- és rákmegelőző hatása A nevetés jótékony hatást gyakorol a szervezetre A parafenomének megbecsülése) Az ezotéria lejáratói . 285 (Félművelt tudálékosok. Szánalmas álpróféték) Kényes témák . 286 (Szemforgató álhumanizmus. A demokrácia vadhajtásai A hátrányos helyzetűek kezelése Az állatvédők túlkapásai) Furcsa háború . 288 (Bombázások díszkivilágításban. Amerika már nem folytat háborút a lakosság ellen, Víkendező ellenség az ostromlók védelme alatt) Könyvajánlat. 290 (Gonda István - Illés Csaba: A szépség szimfóniája. A nőknek vissza kell térniük eredeti

küldetésükhöz Gonda István kiegészítései a férfi-nő kapcsolat isteni rendeltetéséről) 10 Kiegészítések . 292 (Tévúton járó szinglik. A „hallo” és a „halloo” szavak eredete Az újságszerkesztőségek zöme megélhetési szövetséggé alakult. Továbbra sincs szükségünk a találmányainkra Sótalan hótalanítás Az emberi akarat még a karma érvényesülését is megzavarhatja Feketelistán az okkultizmus) UTÓIRAT. 298 KÖNYVEIM ÁTFOGÓ ISMERTETÉSE . 299 11 ELŐSZÓ Ez a könyv „Az ezotéria kiteljesedése” című művem folytatása. Fő feladata a gyakorlati tanácsadás. Különféle ötletekkel, javaslatokkal megpróbál segíteni a jelenlegi bajainkon Ezek a tanácsok sokakat hátrányosan fognak érinteni, így ez a mű feltehetően nem fog osztatlan elismerést aratni. Az átalakulás, az új útra lépés azonban áldozatokkal jár, ami azt jelenti, hogy ennek a folyamatnak lesznek vesztesei is. A nyertesek, a megmenekülők

száma azonban jóval nagyobb lesz, ezért vállalnunk kell a tisztulással, lemorzsolódással járó veszteséget. Ha majd tetőfokára hág az életünk minden szféráját felforgató változás, gondoljunk arra, hogy ennek drasztikus módja, az apokalipszis sokkal nagyobb pusztítást vitt volna végbe a világunkban. A magyar könyvszakma műveim iránt tanúsított nagyfokú közönye folytán egyelőre ez a kötet sem fog könyv alakban megjelenni. Az elmúlt hónapokban folytatott nagyarányú szponzorkeresési akció is eredménytelen maradt Az ipar, a kereskedelem, a szolgáltató szektor és a bankszféra intézményei, valamint a kormányhivatalok merev elutasítással reagáltak a kérvényeimre. A több mint 60 címzett közül csupán Dr Fülöp László, a Hemotrade Kft ügyvezető igazgatója tanúsított megértést a törekvéseim iránt Pénzt azonban ő sem tudott adni, mert a közgyűlés leszavazta a támogatásomat javasló indítványát. Így egyetlen

lehetőségem maradt művem nyilvánosságra hozására, hogy kiszerkesztés után felküldtem az Internetre, ahol a következő címen érhető el: http://www.mekiifhu/porta/szint/human/ezoterik/ezkivit Nyelv: WinWord 8.0 és RTF formátum, WinZip-el tömörítve Budapest, 2000. november Sajnos az Interneten közzétett felhívásom is hatástalan maradt. Eddig senki sem jelentkezett, hogy hajlandó lenne könyvem nyomdai megjelentetését támogatni. Időközben elkészült művem tovább bővített változata, amely a Magyar Elektronikus Könyvtárban, a korábbi helyen található meg. A tartalom jelentős bővítésén kívül tipográfiai átalakításokra is sor került, ami nagymértékben javította az olvashatóságot, és a külalak színvonalát. A könyvemben említett termékek beszerzésének megkönnyítése érdekében több helyen feltüntettem a gyártó cég nevét, címét és telefonszámát. A félreértések elkerülése érdekében ezek az ajánlások nem

fizetett hirdetések. Csak olyan árucikkekre, illetve szolgáltatásokra hívtam fel a figyelmet, amelyek jelenleg a legjobbak, a legmegbízhatóbbak, és az áruk is elfogadható. A hétjegyű budapesti telefonszámok előtt nincs feltüntetve a körzetszám, ezért vidéki hívásoknál tárcsázzuk elé az 1-es számot. Mobiltelefonnál és vidéki telefonszámoknál a zárójelbe tett számot csak belföldi hívásnál kell alkalmazni. Külföldről történő telefonálás esetén a távhívószám (00-36)-ra módosul. Sajnos a gazdasági recesszió következtében nálunk is sorra szűnnek meg a vállalkozások. Ezért mielőtt elindulnánk a megadott címre, hívjuk fel a céget telefonon, hogy létezik-e. Az is előfordulhat, hogy időközben elköltöztek Főleg a régebbi kiadást használóknak célszerű ezt megtenni. A megadott címeket, telefonszámokat igyekszem rendszeresen felfrissíteni, de a nyomtatásban megjelent könyveken utólag már nem tudok változtatni.

Művem elektronikus változatában az egyes címek Könyvjelzőkkel vannak ellátva. Ezáltal az Ugrás ablakkal egy pillanat alatt megtalálhatók Budapest, 2001. szeptember 12 A rendszeres bővítések sorozata 2002-ben sem szakadt meg. Erre azért is szükség van, mert az Internetről történő letöltések növekedése azt jelzi, hogy egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik a természetes gyógymódok, és az ezoterikus jelenségek iránt. Világunk rohamos pusztulása láttán mind többen látják be, hogy megmenekülésünk egyetlen lehetősége az ezotéria által feltárt jelenségek kihasználása. Támogatás hiányában azonban továbbra sincs lehetőség művem nyomdai megjelentetésére. A jelen helyzetben csupán azzal tudom segíteni az olvasóimat, hogy kiszerkesztettem az anyagot A/4-es formátumra. Így otthon kiprintelve és spirálkötéssel összefűzve legalább jegyzetként forgatható Különböző stílusok alkalmazásával szebb és olvashatóbb lett a

szövegállomány. Képernyőn történő olvasás esetén lehetőség van az automatikus témakeresésre. A Tartalomjegyzékben csak rá kell kattintani a keresett címszó oldalszámára, és a szövegállomány ott nyílik meg. A formai átalakításon és tartalmi bővítésen kívül ez a változat egy újabb fejezettel is gyarapodott. Ebben további adalékokkal és friss hírekkel egészülnek ki a korábbi témák A III. fejezetben megtalálható annak az UFO-hajtóműnek a működési mechanizmusa is, amelyet egy Földön kívüli civilizáció mutatott meg nekünk. Nagy előnye ennek az antigravitációs erőgépnek, hogy rendkívül egyszerű a felépítése, és nem igényel elektromos gerjesztést. Ezért megbízható, és olcsón előállítható. A higanycirkulációs motorhoz, a gyűrűs reaktorhoz és a kristályos hajtóműhöz képest szinte alig tartalmaz valami alkatrészt. A három imbolygó kúpból és két mágneskorongból álló szerkezet az ellenirányú

gerjesztés tipikus példája. A kaszkádba kapcsolt elemek oly mértékű energiasokszorozódást váltanak ki ebből a szerkezetből, amely több tonnás járművek magasba emelésére is képes. Csekély önsúlya tovább szélesíti a felhasználási területét. Miután semmi olyan tartozéka nincs, amelyet ne tudnánk előállítani, bármikor elkezdhetjük a sorozatgyártását. Csupán a vezérlési módját kell megismerni, kitapasztalni, hogy navigálni tudjunk vele. Budapest, 2002. augusztus Ebben az évben művem kiegészült egy újabb fejezettel. A IV fejezet megírását, előzőektől való elkülönítését az utóbbi hónapokban tapasztalt negatív fejlemények tették szükségessé. Mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a bajokból való kilábalás során ez az ország a nem az előre menekülés útját választotta. Már csak abban bízom, hogy az itt leírtak ráébresztik az embereket helytelen viselkedésükre, és az utolsó percben még elkerülhető a

katasztrófa. Szerencsére nem szemléli mindenki közönyösen ezt a folyamatot. Olvasótáborom növekedésével olyanok is vannak, akik hajlandóak segíteni a munkámat Ez úton köszönöm Papp Gábornak Dombóváron, hogy a még szélesebb körű tájékoztatás érdekében felhívta a figyelmemet különféle cikkekre, tanulmányokra és egyéb publikációkra. Budapest, 2003. május A szerző 13 I. FEJEZET Ez a művem egy könyvtrilógia harmadik tagja. Az „Ezoterikus körkép”-ből megismerhettük az ezotéria alapjait. Tisztáztuk az alapfogalmakat, és választ kaphattunk mindazon kérdésekre, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy valaki tájékozódhasson ezen a szakterületen. „Az ezotéria kiteljesedése” a bonyolult kérdésekre is választ ad, és az elméleti ismeretek terén eljuttatja az olvasót arra a szintre, ahol ma a szakemberek állnak. A jelenlegi mű főként az ezotéria eredményeinek gyakorlati megvalósításával foglalkozik.

Mivel ez a folyamat még csak az elején tart, nézzük meg hogyan kellene elkezdeni ismereteink kamatoztatását, mi a legelső és legfontosabb feladatunk. Tudati fejlődés Először is el kell döntenünk, hogy mi a cél. Romba döntsük a világunkat, vagy túléljük ezt a válságos időszakot? Ha az előbbi, akkor semmit sem kell tennünk. Hagynunk kell, hogy a dolgok menjenek a maguk útján, ugyanis jelenlegi fejlődésünk a pusztulás, a megsemmisülés irányába visz minket. Ha ez a jövő nem felel meg nekünk, akkor sürgősen el kell kezdenünk világunk átformálását. Ennek során legelső és legfontosabb feladatunk a tudati felvilágosítás Tudatosítani kell az emberekkel életük célját, értelmét, hogy ne tehetetlen porszemként hányódjanak a világban. Ha rádöbbennek lelkük örökkévalóságára, és tisztába kerülnek az élet valódi értékeivel, akkor nem lesznek többé kitéve a démoni erők kénye-kedvének. Nem követik vakon az

ösztöneiket, megszűnik a „földhözragadtságuk”. Kevésbé lesznek manipulálhatók, önálló személyiségként döntenek a saját sorsukról A tudati felvilágosultság megszünteti a boldogtalanságot, az elidegenedést, az elmagányosodást Az emberek nyitottak és megértők lesznek egymás iránt. Ezzel egyidejűleg az élet minden területén ismét előtérbe kerülnek a valódi értékek. Mind kevesebben választják a bűnözés útját megélhetésük biztosítása érdekében. Az embereknek fontosabb lesz lelki tisztaságuk megőrzése, mint a testi jólétük. Jelentősen átértékelődik a szegénység fogalma is. Szabad akaraton alapuló életmódválasztás esetén a szegénység nem szégyen lesz, hanem erény. Most még képtelenségnek tűnik, de a tudati felvilágosítás általánossá válásával a gazdagok irigyelni fogják a szegényeket, hogy vállalni merték a fejlődésnek ezt a sok szenvedést okozó intenzív módját. Sorsunk alakulását,

esetleges testi-szellemi fogyatékosságainkat nem istencsapásként fogjuk megélni, hanem egyfajta leckeként, életeink végtelen láncolatának próbaköveként. Egy angyali üzenet szerint: „Az emberiség nagy változás előtt áll. Át kell formálni a világot, és ezt saját magunk megváltoztatásával kell kezdenünk.” Azért is fontos a tudati felvilágosítás, hogy kialakuljon az emberekben az együvé tartozás, a testvériség érzése. Ez esetben megszűnik a háborúskodás a világban, senki sem fog kezet emelni a másikra. Tulajdonképpen gondolkodásmódunknak ez utóbbi téren történő átalakulása a legfontosabb feltétele a továbblépésnek. Eddig azért nem kaptuk meg az emberi fejlődés harmadik szintjéhez szükséges technikai ismereteket, mert ezek birtokában kiirtottuk volna egymást A szubatomi energiarészecskékben rejlő mérhetetlen erőt és lehetőséget nem a természet megmentésére és civilizációnk felemelésére használtuk volna,

hanem a világ népeinek kegyetlen elnyomására, az emberiség megsemmisítésére. A sugárfegyverek, az időbombák és egyéb rendkívül hatékony tömegpusztító eszközök felelőtlen birtoklása következtében addig háborúskodnánk egymással, amíg a fajunkat maradéktalanul kipusztítanánk. Vélt vagy valós sérelmeink alapján ezt már most is megtehetnénk, mivel a rendelkezésünkre álló atomfegyver-arzenál a korábbi leszerelési egyezmények ellenére még mindig harmincszorosa 14 annak, mint amennyi a földi élet megsemmisítéséhez elegendő. Eddig az tartotta vissza a nagyhatalmakat egy újabb világháború kirobbantásától, hogy a nukleáris fegyverek bevetése nem csak az ellenséget, hanem a támadó felet is elpusztítja. A sugárfegyver azonban csak a célpontot semmisíti meg, a tágabb környezetet nem. Nem szennyezi el a talajt, a levegőt és az élővizeket. Nem pusztul el az élővilág az összecsapás utóhatásaként, így a tudati

felvilágosultság jelenlegi szintjén semmi sem riasztaná el az emberiséget a felelőtlen alkalmazásától De nem csak önmagunk létét veszélyeztetnénk, hanem kozmikus szomszédainkét is. Szubatomi meghajtású interplanetáris űrhajóinkat teleraknánk fegyverekkel, és elkezdenénk más civilizációk meghódítását, a tejútrendszer gyarmatosítását. Ez a perspektíva egyáltalán nem vonzó a körülöttünk élő magasabb fejlettségű fajok számára. Ezért sem sietnek a segítségünkre, ez az oka a rejtőzködő magatartásuknak Amíg tudatilag nem növünk fel a kozmikus embertípusra jellemző szintig, addig nem fogadnak be minket maguk közé. Ez viszont azzal a következménnyel jár, hogy nem kapjuk meg azt a technikai segítséget, amelyre égetően szükségünk lenne környezetünk, és ez által az egész emberiség megmentése érdekében. Ebből is látható, hogy mennyire fontos gondolkodásmódunk átalakulása. A tudati fejlődés felgyorsulása

létkérdés számunkra. Miután Isten elhárította fejünk felől a meteorit-becsapódás veszélyét, és sorsunk alakítását a kezünkbe adta, most versenyt futunk az idővel. Egyfelől az ökológiai katasztrófa, másfelől a bűnözés rohamos növekedése szorongat bennünket. Külső segítségre nem számíthatunk, magunk erejéből kell eljutnunk a megmenekülésünket jelentő „new age” korszakba. Eközben sok szenvedés és nagy zűrzavar vár ránk, de ezeket az áldozatokat, megpróbáltatásokat vállalnunk kell, hogy szebb legyen a jövőnk, illetve, hogy egyáltalán legyen jövőnk. A tudati fejlődés az a küszöb, amit átlépve megnyílik előttünk az ajtó. Ha ezt a lépést sikerül megtennünk, többé nem hagynak bennünket magunkra Mind a túlvilági erők, mind a Földön kívüli civilizációk megadják nekünk a továbbfejlődésünkhöz szükséges segítséget. Tevékenységünk segítése, figyelemmel kísérése azért is elkerülhetetlen,

mert a szubatomi világ kellő szakértelem nélküli manipulálása nem csak a mi civilizációnkat veszélyezteti, hanem beláthatatlan következményekkel járhat az egész univerzumra nézve. A segítségnyújtás valószínűségét erősíti meg a bennünket leggyakrabban látogató 16 Földön kívüli civilizáció egyikének üzenete: „A Földet elkerülhetetlen katasztrófa fenyegeti, ha az emberek nem változtatnak jelenlegi életmódjukon. Azért jövünk közétek, hogy újfajta életmintát mutassunk az emberiségnek De ezek a változások olyan nagymérvűek és drasztikusak lesznek, hogy csak a legerősebbek és legkiválóbbak képesek alkalmazkodni hozzájuk. A célunk, hogy megosszuk veletek a tudást, melynek segítségével megismerhetitek és megérthetitek az energia világát. Szándékunkban áll megváltoztatni a világot, hogy az univerzumban közelebb kerüljenek egymáshoz a katasztrófát túlélt bolygók Mindnyájatoknak új életet, új életformát

mutatunk és adunk; bevezetünk benneteket a tudás csodálatos világába.” Az apokalipszis elkerülése, és az oly sokat emlegetett Vízöntő korszakba való megérkezés után először spirituális vívmányokat kapunk, melyek alkalmazásával képesek leszünk társadalmunkat a normális követelményeknek megfelelően átrendezni. Ezt követően nyílik meg az út az új tudományos és technológiai ismeretek közlése, sugallata előtt, ami lehetővé teszi számunkra, hogy eljussunk az univerzum távoli tájai felé. Ha tudatára ébredünk a civilizált világ valódi értékrendjének, akkor korábbi értelemben mi is istenekké válunk, hiszen uraljuk majd a teret, az időt, az anyagot és az energiát. De ehhez erkölcsileg is fel kell nőni Mi eredendően képesek vagyunk arra, hogy mindazon parapszichológiai erőket életre hívjuk (pl. telepátia, teleportáció, levitáció), amelyeket a Földön kívüli civilizációk rutinszerűen használnak, csak mi ezeket a

képességeket elfelejtettük. Újra kell tanulnunk mindezt, és képesek is leszünk rá. Ezt követően az állati ösztönök kiélésének korából a józan belátás 15 korába, a hatalom korából az együttműködés korába lépünk. Ez azonban csak tudati felvilágosítással teremthető meg Helyzetünk ismeretében a legcélszerűbb lépés az lenne, ha minden erőnket ennek a feladatnak a megoldására koncentrálnánk. Ilyen törekvés azonban egyelőre nem tapasztalható a világban Csupán spontán megnyilvánulások fordulnak elő ezen a téren. A jelenlegi körülmények között nem is számíthatunk jelentős változásra, hiszen hivatalosan támogatott, kampányszerű tudati felvilágosítás egyetlen országban sem folyik. A reinkarnáció sem része az iskolai tananyagnak A szelídségre, az erőszaktól való tartózkodásra való nevelés ugyancsak nem jellemző a jelenlegi oktatási rendszerünkre. Ennek ellenére valami megindult a társadalmunkban Az

emberek lelkének legmélyén kezd kihajtani a jobb, szebb világ iránti vágyakozás csírája. Már mindenkinek kezd elege lenni az erőszakból, a szexuális szabadosságból, az önzésből, az érzelem nélküli rideg világból, ahol egyetlen értékmérő a pénz. Tudatuk mélyén érzik az emberek, hogy ez az út sehová sem vezet Az univerzális értékrendtől való eltávolodás, a több ezer éves erkölcsi értékrend lábbal taposása csak zűrzavart és boldogtalanságot szül. A változások előszele legmeggyőzőbb módon a sajtóban érhető tetten, olvasói levelek formájában. A hivatásos újságírók még idegenkednek ettől a témától, de attól már nem zárkóznak el, hogy olvasóik ilyen jellegű élményeit a nyilvánosság elé tárják A Nők Lapja pl így számolt be egy terhes nő életszemléletének spontán átalakulásáról: „Amikor gyereket vártam, elkezdődött bennem valami fontos változás. Folyamatosan adnom kellett a testemből, az

egészségemből, féltve őrzött szépségemből. Amikor a baba megszületett, hirtelen még többet kellett adnom. El kellett felejtenem azt a szót, hogy: Én Ekkor tanultam meg, hogy sokkal többet kell adnom magamból, mint amennyi egyszerűen jólesik. Nagyon nehéz küzdelem volt önmagammal, de amikor véget ért, minden könnyebb és egyszerűbb lett. A gyermekem hirtelen nem ordította át az éjszakát. Ez a tapasztalat átformálta az emberekkel való kapcsolataimat. Félretettem a hiúságomat, az önbecsülésemet, és adni kezdtem Ezt követően csodálatos dolog történt, a környezetemtől sorra visszakaptam mindent, amit adtam.” A transzcendentális változások iránt fogékonyabb nők tehát már kezdenek rájönni, hogy mi a követendő irány, természetadta szerepüket miként tudják legeredményesebben betölteni. A jó irányban történő elmozdulás bizonyítéka szexuális igényeik megváltozása is. Különböző sajtótermékek tudósításait

összegezve így számolnak be az újságírók erről a jelenségről: „Új dimenziók a szexben! A minőség fontosabb! Elérkezett a gyengédség iránti vágy időszaka! Elsősorban a nőknél, de a férfiaknál is megfigyelhető, hogy a legszelídebb érzés szinte alapszükségletté vált. Az elmúlt évtizedekben a szexuális csúcsteljesítmények hajszolása extázisba hozta ugyan a testet, de a lélek kielégítetlen maradt. Manapság mind több ember kezdi felfedezni a test és a lélek egységét, nem csak a gyógyításban, hanem a szexben is. Ennek tudható be, hogy egyre nagyobb az igény a gyengédség, a lelki szerelem iránt. Ennek módja az összebújás, a simogatás, a kedveskedés, az érzelmek kinyilvánítása. A nők számára eddig is fontosabb volt az elő- és utójáték, mint maga az aktus. Az 1960-as évek által propagált szexuális szabadosság, a gyakori partnerváltás, a gyors aktusok csak ideig-óráig voltak képesek csillapítani a szexuális

éhséget. Az eredmény csupán pillanatnyi mámor volt, ami nem érintette meg a lelket. A teljességre törekvő nők most testileg-lelkileg is szeretnék jól érezni magukat a szerelmi kapcsolataikban. A gyengédség nem csupán valami kívánatos plusz, hanem alapfeltétele lett az érzéki mámornak, a tökéletes feloldódásnak. Csak így gerjed fel teljes mértékben a vágy, ettől válik a szexuális együttlét igazán élvezhetővé. Az érzelmek kinyilvánítása elengedhetetlen, mert csak ez töltheti meg mély tartalommal az intim órákat. Ez a törekvés végre a férfiakat is felszabadítja a teljesítménykényszer terhe alól, hiszen a férfiasság fokmérője már nem a mennyiség, hanem a minőség. A szexuális hódítások hosszú lajstroma ma már nem előnynek, hanem hátránynak számít.” 16 A gyengédség iránti vágy a hálószobán kívül is jelentkezik. Apró figyelmességekkel halmozzák el egymást a partnerek Minden nap egy szál virág vagy

egy kis nassolnivaló csemege, illetve pár szerelmes sor könnyen észrevehető helyekre tűzött cédulákra írva. Meglepő mellékterméke ennek a jelenségnek, hogy a nők már nem sietnek. Nem az első férfit akarják, hanem a legjobbat. Egyre többen őrzik meg a szüzességüket tudatosan a nagy „Ő” számára Inkább hosszabb ideig elviselik a kielégítetlenséget, minthogy olyan férfival álljanak össze, aki szégyellnivalónak tartja a szelíd szexet. Mind többen vallják, hogy nekik csak egy férfi kell, az igazi; és nem dobják oda magukat az első jöttmentnek csak azért, mert most ez a módi. Szükség is van erre a példamutatásra, mivel az erkölcsi szabadosság mértéke szexuális téren is minden határt túllépett. Jellemző a jelenlegi helyzetre, hogy egy menyasszonyi ruhák kölcsönzésével foglakozó vállalkozó nemrégen így fakadt ki: „Át kell állnunk kismama szabású ruhák készítésére, olyan sok a várandós menyasszony.”

Természetesen ez a fazon is az ártatlanság szimbólumának tekintett fehér anyagból készül, mert a kuncsaftok ezt igénylik. A szexuális szokásokon túlmenően az életmód is változóban van. A New York-i Tendencia Kutató Intézet szerint mind több az olyan ember, aki önként egyszerű életmódot folytat. Elegük van a környezetszennyezésből, a tömegtermelésből, a számítógépes forradalomból, és egy romlatlan, tiszta élet reményében kivonultak a társadalomból. Viselkedésük megváltozása arra a gondolkodásmódra vezethető vissza, hogy a természettel harmóniában, azt nem kifosztva kell élni; és hagyni, hogy mások is békében élhessenek a saját életterükben. Az ilyen családok főleg falvakba, tanyákra menekülnek a városból. Ott kézművességgel, állattartással foglalkoznak. Ezek az emberek azt vallják, hogy nem érdekli őket a pénz, a státusz, a karrier, a hatalom. Újabban már egy szervezet, a Rainbow Family fogja össze a

hasonló gondolkodású embereket, családokat, és segíti őket életmódjuk kialakításában A pénzzel kapcsolatos felfogás is átalakulóban van. Ez már a sokak által neveletlennek és elkényeztetettnek nevezett ifjú nemzedéknél is megfigyelhető. Kétségtelen hogy a gyerekek világára nagy hatást gyakorol a pénz, a reklámok által sugallt hamis értékítélet, de nem mindenkire jellemző ez az életszemlélet. Ennek bizonyítéka az alábbi eset is: Gazdagék gyereke végignézett az osztály legszegényebb gyerekén, és fitymálóan megjegyezte: „Az összes ruhája nem ér annyit, mint az én márkás cipőm,” Erre a szegény fiú csak annyit mondott: „Úgy látom, hogy benned meg a cipőd ér a legtöbbet.” Ez a fajta gondolkodásmód és viselkedés ma még csak kevés emberre jellemző, a társadalom túlnyomó részét még nem érintették meg ezek az eszmék. A terjesztésük azonban már megindult. Az élvhajhász életmódra buzdító bulvárlapok

szerkesztői ugyan még messze elkerülik ezt a témát, de az ezoterikus folyóiratok már elkezdték az újkor követelményeihez igazodó elvek népszerűsítését. Cikkeikben mind gyakrabban találkozhatunk efféle felhívásokkal: „A tiszta szeretet által vezérelt erkölcsiség inspirálja minden tettünket!” A jövőt vázoló írásokból megtudhatjuk, hogy ezen az úton haladva hová jutunk. A végtelen önzésen alapuló jelenlegi társadalmunk után egy olyan korba érkezünk, ahol: „Az emberek cselekedeteiket alárendelik a kollektív érdeknek, ugyanakkor az egyén teljes szuverenitást élvez. A siker, a hatalom, a pénz lényegtelen lesz számunkra Ezeket a dolgokat csupán eszközként fogjuk használni, és nem tulajdonítunk nekik túlzott jelentőséget.” A XXI. században a sok hamis csillogás mögött rátalálunk az élet lényegére A következő század embere pszichikai erejét saját méltóságának megőrzéséből, és mások méltóságának

tiszteletben tartásából meríti. Nem fogja többé embertársait kihasználni, legázolni, megalázni A társa nem „harci kutya” lesz, aki a legkisebb súrlódás esetén a „torkának ugrik”, hanem lényének kiegészítője, törekvéseinek segítője. Ráébredünk arra, hogy a férfi és a nő egységet alkot. Soros összetartozásukat a teremtés alaptörvénye, a dualitás szabja meg A duális egység teljessége iránti vágyakozás már ma is gyakran megérinti a magányos embereket. Az isteni 17 állapot utáni sóvárgás időnként mindkét nemből feltör. Ezekben a ritka pillanatokban, lelkük távoli társa iránti vágyakozásban igen szép időszakot élnek meg egymással azok a partnerek is, akik csak a jelenlegi életükben kapcsolódnak egymáshoz. Az ezotéria eszméinek terjesztői nem feledkeznek meg a Teremtőhöz vezető út egyengetéséről sem: „Aki Isten közelébe akar jutni, annak saját magában kell a hozzá vezető szűk ösvényt

megtalálni.” Sokak számára meghökkentő az a kijelentésük, hogy: „A szerencse és a boldogság is mérgezett, ha nem telt be a szenvedés mértéke.” A racionális megközelítés számára most még teljességgel abszurd az a megállapításuk is, hogy: „A szenvedés az az energia, amely az ércből kiválasztja az aranyat, igaz énünket. A szenvedés a kudarc, a szegénység, és az üldöztetés által igaz magatartásra tanít bennünket.” Dicséretes dolog a tudati felvilágosítás szorgalmazásának ez a megalkuvást nem tűrő módja, de ma még nem várható áttörés ezen a téren. Mire vágyik jelenleg az egyszerű halandó? Békére, boldogságra, örömre, kielégülésre, teljességre. Önkifejezésre a munkában, szeretetre az életben, és egészségre a testében. Szenvedésre nem Még akkor sem, ha ez a lelki fejlődését szolgálja. Ahhoz hogy erre is vágyjon, még sok munkára, és a jelenleginél is intenzívebb felvilágosító tevékenységre

lesz szükségük az újkor apostolainak. A bűnözés felszámolása Nagyrészt a tudati felvilágosulatlanság következménye civilizációnk legnagyobb rákfenéje, a bűnözés is. Itt nem csupán bűnelkövetőkről, hanem egy rendkívül bonyolult és összetett problémáról van szó, melynek megoldása nem tűr halasztást. Az egyértelműen látszik, hogy a bajok legfőbb forrása a pénz minden eddigi mértéket meghaladó hatalma a világ felett. A bűnözés mindent elsöprő áradatán kívül ennek tudható be az elanyagiasodás, az emberi kapcsolatok beszűkülése, az erkölcsi értékrend felbomlása, és a nyomor fokozódása is. Ha sikerül eljutnunk a hőn áhított Vízöntő korszakba, akkor 100-150 év múlva, a pénz megszűnésével eltűnnek ezek a problémák. Ennek az időszaknak a végigszenvedése azonban nem szükségszerű. Ezek a gondok már most is megszüntethetők lennének Ennek módja nem is olyan nehéz. Mivel ma még elképzelhetetlen, hogy

mindenki önként, belső késztetés által indíttatva a képességei szerint vegye ki részét a munkából, így azt sem lehet bevezetni, hogy a szükségletei alapján részesüljön a javakból. A „bőség kosarára”, a pénz felszámolására tehát még várni kell, ennek ellenére már most megszüntethető lenne a pénz uralma a világ felett. Ehhez semmi másra nincs szükség, mint a pénzügyi alapok megváltoztatására. Létre kellene hozni egy új monetáris rendszert, ahol a készpénzforgalmat egy jól nyomon követhető kompenzációs rendszer váltaná fel. Ennek alapja a folyószámla lenne, amelynek megnyitását minden állampolgár és vállalkozás számára kötelezővé kellene tenni. Az átutalási betétszámla születésétől kezdve végigkísérné az egyént, így akár személyazonosító számként is használható lenne. A vállalatok illetve magánszemélyek által előállított termékek, szolgáltatások, vagyis a létrehozott többletérték

ára nem pénzben jelenne meg a folyószámlákon, hanem kredit (követelés, jóváírás) formájában. A vásárolt áruért, az igénybe vett szolgáltatásért sem pénzzel (bankjeggyel, érmével) kellene fizetni, hanem debit (tartozás, megterhelés) formájában. Az egyenleget központi számítógépek tartanák nyilván, az igénybevétel pedig chipkártyával működtetett automatákkal történne. Tulajdonképpen ebben a Neal Donald Walsch által felvetett rendszerben semmi új nincs, mivel a jelenlegi mágnesszalagos hitelkártyarendszer lényegében ugyanígy működik. Évtizedekkel ezelőtt készpénzkímélés céljából vezették be, és azóta meghódította az egész világot. (Jelenleg kb 5 milliárd bankkártyát használnak a különböző országokban) A 18 mechanizmus tehát adva van, sőt be is van járatva. Egyetlen apró hiányossága, hogy viszonylag egyszerű a hamisítása, de ez a probléma a mágnescsík mikrochippel való helyettesítésével

könnyen megoldható. Nagy előnye ennek a fizetési módnak, hogy a bűnüldöző szervek számára átláthatóvá, könnyen ellenőrizhetővé teszi a bemenő és a kimenő pénzeket. A folyószámla ellenőrzése által nem csak azt lehet kideríteni, hogy a tulajdonosa honnan kapott pénzt, hanem azt is, hogy mire költötte. Egyetlen hátránya ennek a rendszernek, hogy nem egyeduralkodó. Mellette létezik a készpénzfizetés lehetősége is, ami módot ad a pénzügyi visszaélésekre, a bűnözésre. A készpénz megszüntetésével azonban ezek a gondok egy csapásra kiküszöbölhetőek lennének, mert a lopott, rabolt értéktárgyakat nem tudnák eladni, és nem lehetne sikkasztani sem. Az illegális eredetű javakért az orgazda csak debittel tudna fizetni, amivel a bűnözők semmire sem mennének. Ezek a tranzakciók ugyanis a központi számítógépen keresztül percek alatt felderíthetők lennének, és a rendőrség még az adás-vétel lebonyolítása napján

letartóztatná a gyanúsítottakat. Értelmetlenné válna az adócsalás is, mivel a letagadott jövedelmet nem lehet zsebre vágni, a hatóság elől elrejteni. A debit ugyanis nem nyilvánul meg anyagilag, hanem egy fogalom, amely kizárólag a saját rendszerében működőképes. A debit (betéti) kártya leolvasásának technikai feltételei azonban nem mindenütt adottak. A piacon pl a 80 éves nénit nem lehet arra kötelezni, hogy vegyen magának egy bankkártya-leolvasó automatát, és azt magával cipelje azért, hogy a kertjében termett néhány kiló zöldséget és gyümölcsöt eladhassa. Arról nem is szólva, hogy ezeken az elárusítóhelyeken nem áll rendelkezésre telefonvonal, és többnyire villanyáram sem, amihez a készüléket csatlakoztathatnák. Mobiltelefonnal kombinálva áthidalható ugyan ez a probléma, de ez még drágábbá és bonyolultabbá tenné a kártyaleolvasó használatát. Ezekben az esetekben az eladó igényelhetne a banktól egy

névre szóló csekktömböt Az egyes szelvényekre ráírná az áru megnevezését, mennyiségét és árát, majd feltüntetné a vevő debitkártyájának számát. Ezt követően aláírattatná vele a csekket Ezután semmi mást nem kellene tenni, mint az egyes szelvényeket vagy a betelt tömböt bevinni a bankba, ahol a rajta szereplő összeget a nevére írják. Különösebb többletmunkával és -költséggel ez nem járna, mert a jelenleg érvényben levő rendeletek is számlaadásra kötelezik a piaci árusokat. A különbség csupán az lenne, hogy a kiállított számlán szereplő áru átvételét a vevő az aláírásával igazolná. Mivel a fenti ügylet bizalmi alapon bonyolódik, a vevő felelősséggel tartozik, hogy az elköltött összeg rendelkezésére álljon a bankban. Ellenkező esetben büntetőjogi eljárást indítanak ellene Annak érdekében, hogy a jóhiszemű eladót ne érje kár, a bank a csekken szereplő összeget minden esetben kifizetné, és

azt az aláírójától utólag behajtaná. Ez a rendszer az adócsalást is lehetetlenné tenné, mivel az eladó által eltitkolt számlát a bank nem írja jóvá. Ez a korábban kifizetődő manipuláció most olyan következményekkel járna, mintha az eladó az árut elajándékozta volna. A kereskedőknek tehát elemi érdekük lesz, hogy a kiállított számlákat hiánytalanul leadják a bankban, ahol az adóhatóság ezek alapján bármikor ellenőrizheti a forgalmukat. A monetáris alap megváltoztatása, a pénz szimbolikussá tétele az elektronikus bankrendszert is biztonságossá tenné. A hitelkártya-manipulációk korábbi módjait a készpénz megszüntetése eleve értelmetlenné teszi, ez a rendszer azonban lehetőséget teremt a biztonság további fokozására. Megfelelő programozással az is meggátolható, hogy a számítógépes kalózok a betétszámlán szereplő összeg átírásával bosszúból kifosszanak, vagy alaptalanul gazdagítsanak valakit. Mivel

ebből a rendszerből nem lehet pénzt kivenni, így a számokkal történő manipulálás megakadályozása érdekében nem kell mást tenni, mint utasítani a számítógépet, hogy kizárólag átutalásra szóló parancsot fogadjon el. Így bárkinek a bankszámláján csak akkor történhet mozgás, ha a pénz valakinek a számlájáról jön, vagy egy másik ügyfél számlájára megy. Nem keletkezhetnek fantom összegek senkinek a kárára, vagy előnyére 19 Ma már az is könnyen megoldható, hogy a számítógép kizárólag a számlatulajdonostól fogadjon el átutalásra szóló megbízást. Ezt az úgynevezett biometrikus azonosítók teszi lehetővé. Ezek közül legígéretesebb az ujjlenyomat-azonosító készülék, melynek legújabb (könnyen és viszonylag olcsón gyártható) generációja éppen elfogadására vár. A szakemberek a japán Sony cég konstrukcióját tartják legalkalmasabbnak a gyakorlati bevezetésre. Az általuk kifejlesztett tenyérnyi

méretű ujjlenyomat-érzékelő a bőr elektromos ellenállását is méri, így levágott ujjal sem hozható működésbe. Használata annyira biztonságos, hogy a jelenleg alkalmazott ötféle azonosító rendszer mindegyikét kiváltja, feleslegessé teszi. Nagyon ígéretesnek tűnik egy dél-koreai mérnök találmánya is, amely nem a bőrfodrokat vizsgálja, hanem az ujj verejtékmirigyeinek elhelyezkedését. Az eljárás iránt óriási az érdeklődés a bankok részéről, mivel ez a fajta azonosító rendszer nagyságrendekkel olcsóbban megvalósítható, mint az ujjlenyomat-analizálás. A személyazonosítás másik útja a skót kutatók által kifejlesztett Stella íriszazonosító berendezés. Ez esetben egy minikamera lefényképezi a kártyatulajdonos szemét, és a szivárványhártyáján látható jellegzetes színfoltok alapján összehasonlítja a központi számítógépben tárolt képpel. A 250 azonosítási pont ellenőrzése közben a biztonság fokozása

érdekében egy beszédszintetizátor segítségével beszélteti az ügyfelet. A kapott válaszokat hanganalizátorral kielemzi, és csak akkor hajtja végre a kért banki műveletet, ha a számlatulajdonos hangja is megegyezik a számítógépben tárolttal. Időközben más vállaltok is bekapcsolódtak az ügyfél részéről semmilyen közreműködést nem igénylő íriszazonosító eljárás fejlesztésébe. A japán OKI cég Iris PassR-S rendszere 1 méter távolságról is képes rögzíteni az előtte álló szivárványhártyájának mintáját, és a képet speciális íriszkóddá alakítja át. Miután a kód tárolása csupán 512 bájtnyi memóriát igényel, az ellenőrzés nem tart tovább 1-2 másodpercnél. Még a vakok is azonosíthatók ily módon, ha van szivárványhártyájuk. Az íriszt semmilyen műtéttel, lézersebészeti eljárással nem lehet megváltoztatni. Az életkor, a növekedés, a testméretváltozás sem befolyásolja. Az íriszazonosítás

hanganalizálás és arcforma vizsgálat nélkül is biztonságosabb, mint az ujjlenyomat-összehasonlítás. Az íriszen ugyanis több mint 200 egyedi jellemző található, míg az ujjlenyomat csupán 60-70 azonosításra alkalmas elemet tartalmaz. Az összetéveszthetetlen biometriai jellemzőkkel rendelkező szivárványhártya felkeltette a bankszakmán kívül tevékenykedő biztonságtechnikai szakemberek figyelmét is. Újabban védett objektumok beléptető rendszerénél, légitársaságoknál és a hivatalok személynyilvántartásánál is alkalmazzák ezt a rendszert. Térhódításához jelentősen hozzájárul, hogy semmilyen együttműködést nem igényel a vizsgálandó személytől. Még arra sincs szükség, hogy belenézzen a kamerába, mert az előtte álló készülék akkor is képes használható íriszképet készíteni róla, ha mozgatja a szemét vagy a fejét. Ezek az eljárások a nemzetközi terrorizmus visszaszorítására is alkalmasak lennének.

Széleskörű használatukat azonban nem csak anyagi nehézségek gátolják. A nyugati országok személyiségi jogokat védő törvényei nem teszik lehetővé büntetlen előéletű állampolgárok ujjlenyomatainak központi tárolását. Németországban pl. a Külügyminisztérium még azt is ellenzi, hogy a gyanús útlevelekről fotókópia készüljön. A beutazó vízumot kérők adatlapjait sem lehet egy évnél tovább tárolni Az íriszvizsgálattal kapcsolatos aggályok sorában nem kis szerepet játszik, hogy a szivárványhártya tájékoztatást ad az illető betegségeiről, sőt a drog- illetve alkoholfüggőségéről. Az átállás tökéletesítése érdekében meg kellene szüntetni a nemesfémek és a drágakövek értékmérő szerepét is, a továbbiakban az arany, ezüst, platina, a gyémánt és egyéb nemes kristályok csupán ipari nyersanyagként lennének nyilvántartva. Ez persze nem jelentené azt, hogy a ritkafémeket és ásványokat többé nem

lehetne ékszerként hordani, de a forgalmuk kizárólag folyószámlán keresztül bonyolódna. Kezdetben előfordulna ugyan, hogy valaki valamilyen szolgáltatást mondjuk egy aranygyűrű ellenében végezne el, de az illető hamar 20 rájönne, hogy ezt a gyűrűt nem lehet eladni, így tulajdonképpen nincs forgalmi értéke. Ahhoz, hogy bármilyen vagyontárgyunkat el tudjuk adni, előbb nyilvántartásba kellene vetetni. Az új monetáris rendszert megelőző kötelező vagyonnyilatkozat legalizálná a már meglevő javakat, és ezt követően új vagyontárgyakat már csak eredetigazolás esetén lehetne nyilvántartásba vetetni, és értékesíteni. A készpénz megszüntetésével felszámolhatók lennének a pénzkiadó automaták, és a bankpénztárak is. Ez a bankok számára tetemes megtakarítást jelentene, az ügyfeleknek pedig többé nem kellene attól tartaniuk, hogy pénzfelvétel során kilesik, majd az utcán követve leütik, és kirabolják őket. A most

divatos hitelkártya-manipulálás is értelmetlenné válna, mert a fő motiváció, a készpénzhez jutás lehetősége megszűnne A számítógépes kredit-átirányításnak egyébként sem lenne értelme, mivel keresőprogramokkal utólag könnyen megállapítható lenne, hogy az átutalt jóváírás mely számlára vándorolt. Más terhére sem lehetne árut venni, mert a számítógép minden ügyletet dokumentál, illetve megőriz a memóriájában, így azt is, hogy ki, mit, hol és mikor vásárolt. Ebben a rendszerben az adórendőrség nyomozói egy rutinellenőrzéssel bárkiről hamar kideríthetik, hogy jövedelmi viszonyai alapján joga van-e az általa igénybe vett javak élvezetére. Az anyagi indíttatású bűnözés, a pénzügyi visszaélések megszűnésén kívül ez a rendszer számtalan járulékos előnnyel rendelkezne. Először is meg lehetne szüntetni a bankjegy- és érmegyártást. Világviszonylatban az így megtakarított költség

dollármilliárdokra rúgna (A bankjegyek és a pénzérmék megszűnésével civilizációnk megszabadulna a vírusos és bakteriális fertőzések legfőbb terjesztőjétől is. A legújabb egészségügyi felmérések szerint ma már az emberiség 90%-a magában hordozza a herpesz I, 70%-uk pedig herpesz II. vírust Ez a döbbenetes arány főként a pénz fogdosásának, kézről-kézre adásának tudható be. A pénz a legfőbb terjesztője a kötőhártya-gyulladás kórokozójának, valamint a hepatitisz-B vírusnak is. Jelenleg az emberiség 10%-a fertőzött ezzel a vírussal. Kínában ennél is rosszabb a helyzet A világ legnépesebb országában minden ötödik ember magában hordozza a hepatitisz-B vírust. Rohamosan terjed a hepatitisz-C vírus is, amelynek nincs ellenszere.) Ezen túlmenően megszüntethetők lennének a bankok, a biztosító intézetek, az adóhivatal és az illetékhivatal. Ezeket a feladatokat egy központi elszámolási hivatal látná el,

intelligens programokkal feltöltött nagyteljesítményű számítógépek segítségével. Ezek minden beérkező jövedelemből automatikusan levonnák a hatóságilag megállapított adót, illetéket, és az eladott termékek valamint szolgáltatások után járó forgalmi adóval együtt átutalnák a kincstár számlájára. Elmaradna a jövedelmek bevallásával, a forgalmi adók visszaigénylésével járó űrlapok gyártási költsége is, nem szólva a kitöltésükre fordított munkaórákról. Lényegesen gördülékenyebbé válna a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékok beszedése, és a kifizetések intézése. A leegyszerűsített államapparátus jóval olcsóbbá tenné a költségvetési szervek fenntartását is, és emellett lehetetlenné válna a korrupció, a politikusok háttérben folytatott pénzügyi manipulációi. A pénz felszámolásával megszűnnének a valuta- és devizaárfolyamokra irányuló spekulációk, sőt az infláció is. A

gazdaság erősödése illetve gyengülése nem az ország pénznemének árfolyamváltozásában nyilvánulna meg, hanem a kreditek és a debitek egymáshoz viszonyított arányában. Ha jól megy a gazdaság, akkor több kredit jelenik meg a vállalatok, illetve a polgárok számláján, míg pangás esetén a debit mennyisége növekedne. Így automatikusan visszaszorulna a vásárlóerő, ami megakadályozná a felelőtlen költekezést. Ez alól a költségvetés sem mentesülne, ezáltal az államháztartás is ugyanolyan racionálisan működne, mint az állampolgárok háztartása, ahol csak annyit költhetnek, amennyi a családi kasszába befolyik. Az ily módon történő gazdaságszabályozás az egyszerűségén és átláthatóságán kívül abszolút igazságos is lenne, mivel nem a kisemberekre hárítaná át a betegeskedő gazdaság talpra állításával járó terheket, hanem jövedelméhez mérten mindenki kivenné a részét az áldozatvállalásból. 21

Mindezek alapján valószínűleg sokan ellenezni fogják ennek a rendszernek a bevezetését, de ők lesznek kevesebben. A becsületes emberekből álló többségnek ugyanis nincs semmi vesztenivalója. Ők a jelenlegi rendszerben is eleget tesznek állampolgári kötelezettségeiknek, így az új elszámolási mód semmilyen hátrányt nem jelentene számukra. A társadalom egészének is előnyös lenne az új monetáris rendszer, mert alkalmazásával csillagászati összegeket lehetne megtakarítani, amit a szegények, az elesettek megsegítésére fordíthatnánk. Ez tovább csökkentené a bűnözést, ami a vártnál jóval hamarabb elvezetne bennünket egy új, igazságos és békés társadalom megvalósulásához. Ennek alapját az az elv teremti meg, mely szerint mindenki oly mértékben részesedik a javakból, amennyit letett a társadalom közös asztalára. Ez a rendszer még nem az igazi, de mindenképpen igazságosabb, mint a jelenlegi Az anyagi javak halmozását, a

harácsolást ez a mechanizmus sem tudja megszüntetni, de megszabadítja az emberiséget a bűnözéstől, és rövid időn belül lehetővé teszi a jóléti állam létrehozását. Tulajdonképpen ez a rendszer már most is bevezethető lenne, mivel az átálláshoz szükséges minden technikai feltétel adva van. A részletek kidolgozása ugyan még várat magára, de a pénzügyi szakemberek számára ez nem jelent különösebb gondot. A legnagyobb problémát az okozza, hogy ez a rendszer csak akkor válik hatékonnyá, ha az egész világon egyszerre vezetik be. Részleges bevezetése esetén ugyanis megindulna a javak átmenekítése a pénzt használó országokba, illetve ezeknek az országoknak a bankjegyei az alvilág fizetőeszközeivé válnának a pénzt nem használó országokban is. A készpénz felszámolása azzal az előnnyel is járna, hogy megszűnne az illegális bevándorlás a kredit-debit rendszerhez csatlakozó államokba. Ehhez csupán egy rendeletet kell

alkotni, mely szerint bankszámlát csak személyi igazolvánnyal és állandó lakhellyel, illetve munkavállalási engedéllyel rendelkezők nyithatnak. Ily módon az illegális bevándorló nem jut pénzhelyettesítő bankkártyához. Ha pedig nincs pénze, nem tud vásárolni, és előbb-utóbb éhen hal. Bűnözés útján sem képes a megélhetését biztosítani, mert az elrabolt értéktárgyakkal egyetlen boltban sem lehet fizetni. Az ugyan előfordulhat, hogy egy orrgazda vagy egy mindenre elszánt műgyűjtő átveszi őket, és cserébe megengedi a bankkártyája használatát, de az ujját nem tudja vele adni, és ujjlenyomat-vizsgálat nélkül a kártya használhatatlan. Az ily módon történő törlesztés csak úgy valósulhat meg, hogy az orrgazda minden egyes vásárlásnál és személyes szolgáltatás igénybevételénél (pl. hajvágásnál) jelen van Ezzel azonban bűnjelek és tanúk sokaságát hagyja maga után, ami felhívja a bűnüldöző szervek

figyelmét. A lebukás szinte elkerülhetetlen, mert ha az imént említett fodrászban felmerül, hogy miért kell egy felnőtt embernek más bankkártyája terhére hajat vágatni, és erre a kérdésre az illetékeseknél keres választ, máris megjelenik a rendőrség az orrgazda lakásán, ahol szerencsés esetben még az ellopott tárgyakat is megtalálják. Ilyen körülmények között az engedély nélküli bevándorlónak arra sincs lehetősége, hogy visszautazzon a hazájába, mert ezekben az országokban menetjegyet vagy üzemanyagot is csak bankkártyára adnak. Sorsa az őrizetbe vétel, a bűnügyi nyilvántartásba való bekerülés, és a kiutasítás. Ezután már arra sincs lehetősége, hogy bevándorlási kérvényt benyújtva jusson be az országba, mivel egyetlen állam sem engedélyezi a területén korábban bűncselekményt elkövetők letelepedését. Ebben a pénzügyi rendszerben a korábban illegálisan bevándoroltak, az országban bujkálók is

„láthatóvá” válnak a hatóságok számára. Nekik azonban lehetőségük nyílik arra, hogy az addig szerzett jövedelmük felhasználásával még a készpénz megszüntetése előtt elhagyják az országot. Ezt azért is célszerű megtenniük, mert amennyiben a korábbi munkáltatójuk továbbra is igényt tart rájuk előfordulhat, hogy kijárja a munkavállalási engedélyüket, ami egy idő után végleges letelepedést is eredményezhet. A legális bevándorlás engedélyezésére minden esélyük megvan, mivel a nyugati országok lakossága rohamosan csökken, emiatt mind nagyobb számban lesz szükségük importált munkaerőre. 22 A bűnözés felszámolásának leghatékonyabb módja, hogy a készpénz megszüntetésével értelmetlenné tesszük az anyagi indíttatású bűnelkövetést. (Világviszonylatban nem kis összegekről van szó. Statisztikai becslések szerint a bűnözők bevétele évente 1000 milliárd dollárra tehető.) Ennek

megvalósításához azonban legfelső szinten hozott politikai döntésekre, és a nemzetközi pénzügyi világ összefogására van szükség A bűnözést megelégelő államok és helyi közösségek azonban már most is alkalmazhatnak egy célravezető módszert, a megszégyenítést, ami a pénzszerzésre irányuló akciókon kívül más bűncselekmények esetén is igen hatásos. Ezt a konstruktív módszert már a középkorban is gyakran használták, gondoljunk csak a városok főterén történt kalodába zárásra. A XX században azonban mindinkább előtérbe kerültek az emberi jogok, így a bűnözők személyiségi jogai is. Ennél fogva a megszégyenítésnek ezt az eszközé már csak a diktatórikus rendszerek engedhették meg magukak. A kommunista országokban napirenden volt az eltévelyedettek „pellengérre állítása”. Bevett szokás volt, hogy a bolti szarkák nevét kiírták a bejárati ajtó melletti faliújságra. A hajdani Leningrádban a

megszégyenítendő alkoholisták nevét felfestették a víztorony oldalára. Egyszer az elvtársak megkérdezték az éppen oda látogatott amerikai küldöttségtől, hogy mi a véleményük erről. „Rendkívül érdekes megoldás” - felelték Úgy látszik, idegenkedésük ellenére valahol a tudatuk mélyén megragadt az amerikaiakban ez a módszer, mert később ők is elkezdték alkalmazni. Az Egyesült Államokban egy futballstadion vezetője megbundázta a meccs előtti sorshúzást, és úgy intézte, hogy a kisorsolt gépkocsit az anyósa nyerje meg, aki aztán átadta neki a nyereményt. Amikor az eset kiderült, a helyi bíróság mellékbüntetésként arra ítélte a férfit, hogy szabadságának visszanyerése után jelenjen meg a következő évi bajnoki döntőn egy olyan pólóban, amelyre ezt a feliratot festették rá: „Az előző sorsolást megbundáztam. Aljas hazug, csaló, tolvaj vagyok” Ennél a fajta büntetésmódnál tulajdonképpen nem a

megszégyenítés a legelviselhetetlenebb, hanem a nyilvánosságra hozatallal együtt járó kiközösítés. Normális körülmények között a megszégyenített embereket nem csak a társadalom, hanem a család is kiveti magából, és miután az ember közösségi lény, nincs nagyobb büntetés számára, mint hogy kitaszítják természetes közegéből. Ehhez persze az szükséges, hogy a bűnelkövetés mindenütt szégyen legyen az emberek szemében, és ne virtus. Ahol bocsánatos cselekménynek számít a bűnözés, ott sohasem fognak megszabadulni a bűnözőktől. A jelenlegi agyondemokratizált világunkban a börtön szanatóriummá, menedékházzá, és a bűnözők „szakmai továbbképző intézményévé” vált. A börtönbüntetésnek ma már nincs semmi visszatartó ereje. Igazi büntetés csak a család, a környezet, a társadalom megvetése lehet. Nem elég lecsukni, fizikailag elkülöníteni a bűnözőket, erkölcsileg is éreztetni kell velük, hogy ha

erre az útra tévednek, nincs többé helyük a tisztességes emberek alkotta társadalomban. Kiközösítés, erkölcsi megsemmisítés nélkül a bűnözés elleni harc eredménytelen marad. 23 A Gonosz hatalmát is csak az iránta mutatott közönnyel és megvetéssel törhetjük meg. Ezt kell tenni bűnözőkkel is. Jelenleg ennek a folyamatnak éppen az ellenkezője zajlik Ahelyett, hogy megvetnék az emberek a köztörvényes bűnözőket, követendő példaképet csinálnak belőlük. A média, a szenzációéhes újságírók rávetik magukat minden jelentősebb bűncselekményre, és reflektorfénybe állítják az elkövetőt. Tisztességes emberek egész életen át végzett becsületes munkával összesen nem kapnak annyi figyelmet, mint amennyit egy fülön csípett zsebtolvaj elkönyvelhet magának, ha írnak róla az újságok, vagy beszámol az eseményről a rádió, illetve a televízió. A nagy gazemberekből meg egyenesen nemzeti hőst csinál a társadalom.

Ha elkapnak egy régóta körözött gonosztevőt, miközben üdül a jól felszerelt börtönben, elkezdi írni az emlékiratait. Erről értesíti az ügyvédjét, aki nyomban összehív egy sajtótájékoztatót, és még el sem készült a „mű”, máris akad olyan kiadó, aki 180 millió forintot kínál érte. Teheti, mert biztos benne, hogy nagy példányszámban el tudja adni ezt a könyvet. Eközben a tudományos szakírók, az élet útvesztőiben irányt mutató művek alkotói éveken át kilincselnek anélkül, hogy kiadóra lelnének. Ha az élelmesebbje talál is valakit, aki hajlandó megjelentetni a könyvét, nem sok jóra számíthat. Rendszerint 60-80 ezer forint honoráriummal „kiszúrják a szemét”, és közlik vele: örüljön, hogy egyáltalán kiadják a művét. Amikor a szerencsésnek mondott szerző kiszámolja, hogy az évtizedeken át, óriási műgonddal kidolgozott alkotása mennyi hasznot hozott, kiderül, hogy 1 forintos órabérért dolgozott.

Ezzel szemben a nyolc általános iskolát végzett banditák néhány hét alatt összecsapott firkálmányaiért sorban állnak a kiadók és a filmgyárak. Nem baj, hogy elolvasni sem lehet, mert tele van helyesírási és fogalmazási hibákkal. Majd szereznek egy „négert”, aki néhány ezer forintért átfésüli, „fogyasztható” állapotba hozza a gyűrött, pecsétes füzetlapra firkált ákombákomokat. Eközben az ügyvéd már szervezi a sajtókampányt, ahol közli, hogy a busás honoráriumból meg tudják fizetni az okozott kárt, és ez esetben „más elbírálást érdemel” a védence. Ez a számítás többnyire be is válik, így a néhány évre csökkentett büntetés letöltése után az áldozataival könyörtelenül elbánt gazember irodalmi babérokkal felékesítve, és gazdagon távozik a börtönből. Ezt követően már azt a luxust is megengedheti magának, hogy tisztességes életvitelt folytasson, mivel a több százmilliós vagyon jóval

nagyobb annál, mint amennyit korábban fegyveres rablásokkal szerzett magának. Mindemellett fürdik a dicsfényben, mert a média sztárt csinált belőle. Különféle fogadásokra jár, ahol magas rangú politikusokkal parolázik. Senkinek sincsenek fenntartásai vele szemben, senkit sem érdekel, hogy az egész bűnüldöző rendszert közröhej tárgyává tette. Országos vezetők arra gondolnak: nem árt egy kis népszerűség, bármi áron is. A nem egészen önzetlenül tevékenykedő ügyvéd lelkiismerete is nyugodt marad. A nyilvánosság előtt azzal ideologizálja meg mítosz- és profitgyártó ügyködését, hogy: „Ja kérem, ez a kapitalizmus”. Az időközben megjelent mű pedig már tankönyvként is szolgált. Egy fiatalkorú pl ennek alapján fosztott ki a minap egy vidéki pénzintézetet. A nyugati országok bűnözőinek akkor sem kell aggódniuk a megélhetésük miatt, ha túlságosan lusták ahhoz, hogy életrajzi regényt írjanak. Szabadulásuk után

várja őket a magas nyugdíj. Egy holland börtönben raboskodó pedofil rablógyilkost „pszichológiai okokból” százszázalékosan munkaképtelennek nyilvánítottak, ezért havi 600 ezer forintnak megfelelő összegű nyugdíjat folyósítanak neki. Nyilván nagyon megviselte az öt gyerek puszta kézzel való megfojtása, és ez vezetett a lelki zavarához. A sorozatgyilkosságért csupán 20 év börtönbüntetést kapott. A rács mögött teljes ellátásban részesül, így most nincs szüksége a bankszámláján gyarapodó pénzre. 2012-ben fog szabadulni, és akkor 144 millió forint vár rá Ily módon igyekszik feledtetni vele a társadalom a „nehéz éveket”, így biztosítja számára a 24 nyugodt öregséget. A holland igazságszolgáltatás már több tucat lelki okokból leszázalékolt bűnözőből csinált ily módon milliomost. Amerikában a börtön réme sem fenyegeti a bűnözőket. Az igazságszolgáltatás elkerüléséhez nem kell más, csak

egy dörzsölt ügyvéd, aki végtelenségig elnyújtja az ügyet. Az ügyvédek törvénnyel folytatott packázása már odáig fajult, hogy újratárgyalták egy floridai férfi perét, mert az esküdtszék túl sok tagjának neve kezdődött „G” betűvel. Az esküdtszék tizenkét tagja közül hétnek a vezetékneve volt G-kezdőbetűs, amit a fegyveres bűnöző védője nagyon aránytalannak talált. Azzal érvelt, hogy védencének alkotmányos joga sérül, ha az esküdtszék összetétele nem reprezentálja a társadalmi csoportok valódi megoszlását. A bíró helyt adott a panasznak, az ügyet újratárgyalták, ami a vádlott felmentésével ért véget. Az erkölcsi érzék hiányát illetően a külföldi bulvárlapok és kiadók is túltesznek a hazaiakon. A CKM magazin pl. több oldalt szentelt a XX századi kannibalizmusnak A horrorisztikus részleteket élethűen érzékeltető leírások egyike a venezuelai Dorangel Vargasról szól, aki tavaly 10 embert

gyilkolt és evett meg az Andokban. Az újságíró által a konyhaművészet költőjének titulált Vargas kényes ízlésével tűnt ki a társai közül. A tudósítás szerint jobban kedvelte a férfiak húsát a nőknél. „Érzékeny szájpadlása csak a finom, egészséges és tápláló emberhúst képes elviselni.” A megbotránkoztatás fokozása érdekében szó szerint idézte a gyilkos nyilatkozatát: „Mindenki ehet, sőt mindenkinek muszáj emberhúst ennie, csak jól meg kell mosni és tisztítani.” A tanácsadás azzal folytatódott, hogy: „A kéz és lábfej sose kerüljön a fazékba.” Aztán azzal dicsekedett, hogy tökéletes szószt készít a nyelvből, a szemből pedig kiváló ízű és egészséges levest tud főzni. „Egy francia szakácsnak is becsületére válna!” Most életfogytiglani börtönbüntetését tölti és könyvet ír. Szakácskönyvet A fentiek alapján sejthetjük, hogy milyen alapanyagokból. Ennek ellenére már több kiadó

is jelezte érdeklődését a mű iránt, akik dollármilliókkal kecsegtetik Vargast. De öröme nem teljes, egyre csak azt hajtogatja: „Minek nekem az a sok dollár, itt a börtönben egy gramm emberhúst sem vehetek rajta.” Azt is megtudhatjuk ebből a cikkgyűjteményből, hogy a világ kannibalizmusának igazi csillaga a japán Issey Sagawa, aki miután megölte majd elfogyasztotta a barátnőjét, tengernyi pénzt keresett, és világhírnévre tett szert. Találkozása későbbi áldozatával ártatlanul és romantikusan kezdődött, közösen verseket olvastak Közben agyonlőtte a holland lányt, akivel a párizsi Sorbonne-on tanult. Aztán feldarabolta, és egyes testrészeit megette Annak ellenére, hogy letartóztatták, nem állították bíróság elé, mert a francia hatóságok elmebetegnek nyilvánították. Ezt követően „gyógykezelés céljából” hazaszállították Japánba, ahol családi kapcsolatainak köszönhetően „teljesen egészségesnek”

bizonyult. Szabadsága visszanyerése után Sagawa valóságos hőssé vált. A média sztárt csinált belőle 5 könyvet, köztük 2 párizsi útikalauzt írt, amelyekért tekintettel a szerző nevére szinte verekedtek a kiadók. Később tévésztár és különféle szadomazochista filmek főszereplője lett. Hazájában gomba módra szaporodnak a rajongóit tömörítő klubok, így nem csak a pénze sokasodik, hanem a hírneve is egyre nagyobb lesz. Csodálkozunk, hogy ilyen körülmények között mind több ember válik bűnözővé? Miért válassza valaki a társadalmi érvényesülés szenvedésekkel teli, lassú útját, amikor jóval könnyebben és gyorsabban magasabb szintre juthat. Az ehhez szükséges mintákat a média futószalagon szállítja. A vádakra, mely szerint így kitanítják, rossz útra terelik az olvasóikat, azt válaszolták, hogy az ő kötelességük a tájékoztatás. A híreket nem ők csinálják, ők csak tudósítanak róla. Vagyis teszik a

dolgukat Ennek megfelelően igen részletesen tálalták azt a hírt is, hogy van aki a hullákat kedveli. Jáva szigetén, Purballingga megye egyik falujában meghalt egy 80 éves asszony. A temetés után a családtagok észrevették, hogy valaki megbolygatta a sírt. Balsejtelmük beigazolódott A 25 kiásott koporsóból hiányzott a tetem. A rendőrség egy helybeli férfi házában találta meg a holttestet, felaprítva. A wokban és a dunsztos üvegekben másoktól származó emberi maradványok is voltak. A vádlott vallomása szerint eddig három embert evett meg Az öregasszonyon kívül megölt és megevett két betörőt is. Áldozatainak húsát általában nyersen fogyasztotta el. Úgy gondolta, hogy így természetfeletti erő költözik belé, és megbékél a lelke. Egy belső hang azt súgta neki, hogy legalább két embert kell megennie ahhoz, hogy ez bekövetkezzen. Az egyik rabló péniszét levágva kiszárította, és a nyakába akasztva amulettként hordta

A kihallgatáson nem észleltek nála elmebetegségre utaló jeleket Tökéletesen tisztában volt tettével, és cselekedetét természetesnek tartotta. Az alábbi történet hírügynökségi továbbítása a belga sorozatgyilkosságokon edződött európai újságírókat is megdöbbentette. Ez persze nem tartotta őket vissza abban, hogy hetekig cikkezzenek róla. A lelkük mélyén azonban érezték, hogy itt már nagy baj van, világunk tényleg a teljes rothadás felé tart. A pokoli indíttatású rituálé életben maradt főszereplőjét elítélni sem tudták, mert nem találtak rá paragrafust. A civilizált országokban csak a halottgyalázást bünteti a törvény, az emberevést nem. Pedig ez történt Németországban, a XXI. század elején A horror színhelye egy idilli kisváros, Rotenburg volt Tiszta, rendezett utcák, vidám emberek. Bármerre néz az ember, mindenütt a kultúra és a polgári jólét megnyilvánulásaival találkozik. Az ódon, jól karbantartott

házak között állt egy 35 szobás kúria, nagy kerttel. Egy kedves, szolgálatkész, középkorú férfi lakta Az anyját haláláig kitartóan ápolta, gyermek, és kutyabarát. Komputerszakértőként tevékenykedett Szakmáját még a katonaévei alatt, a Bundeswehrben tanulta. Ott példás karriert csinált, 12 év alatt a főtörzsőrmesterségig vitte. Megbízható, rendes munkatársnak, fegyelmezett katonának tartották. Leszerelése után a civil életben kamatoztatta tudását Anyagi gondjai nem voltak A történet másik főszereplője egy berlini mérnök, aki a Siemens cégnél dolgozott, igen magas beosztásban. Egy fejlesztőrészleget vezetett Munkatársai szakmai zseninek tartották Kettős életéről a környezete semmit sem tudott. Szabadidejében ugyanis gyakran látogatta a berlini szadomazochista bordélyokat, és ismert ügyfele volt a nyugat-berlini vasútállomás férfiprostituáltjainak. Anyagi gondjai neki sem voltak Vezető mérnökként havi 10 ezer

eurót keresett. Így megengedhette magának, hogy luxuslakásában méregdrága komputerrendszert építsen ki. Szenvedélyes internetező volt, gyakran böngészett a világhálón Eközben talált rá a következő hirdetésre: „Keresek egy jó testi felépítésű, 18-30 év közötti férfit, aki beelegyezik, hogy levágjam és megegyem.” Hülye vicc, gondolhatná bárki, aki találkozott már az Internetre felrakott sok marhasággal. Nincs olyan őrült, aki komolyan venne egy ilyen dőreséget. De akadt A hirdető az előbbiekben említett komputerszakértő, az áldozat szerepére vállalkozó pedig a berlini mérnök volt. Amikor összejöttek és megkötötték a vérfagyasztó alkut, kidolgoztak egy ördögi forgatókönyvet. E szerint a főtörzsőrmester lemetszi a mérnök nemi szervét, és azt megsütve közösen elfogyasztják. Ezt követően késszúrásokkal végez a megcsonkított áldozattal, majd feldarabolja, és megeszi Így is történt A komputerszakértő

kúriájának pincéjében külön mészárszéket rendezett be hentesszerszámokkal és húskampókkal a rettenetes színjátékhoz. A forgatókönyvhöz hozzátartozott a rituálé videoszalagon való rögzítése is. A rendőrség rátalált a felvételre. Amikor lejátszották, a nyomozást vezető rendőrtiszt rosszul lett a látványtól A maradék emberhús a hűtőszekrényben várt további fogyasztásra, akkurátusan műanyag zacskókba porciózva. A csontok és a koponya a kertből került elő, egy kis halom alá ásva * 26 Korunk leghatékonyabb fegyvere, a média. Akár rossz, akár jó célokat akarunk szolgálni, az írott és elektronikus sajtó faltörő kosként vág utat nekünk. Ugyanakkor kétélű fegyver is, amely gyakran a használóját sebesíti meg. Többször előfordult már, hogy valaki a média segítségével próbált az elszenvedett sérelmeiért elégtételt venni, de éppen ellenkező hatást ért el vele. Erre legismertebb példa a „Cion

bölcseinek jegyzőkönyve” című könyv megjelentetése, amely méltán vívta ki egy zsidó hitközség vezetőjének tiltakozását Ezt a cári titkosszolgálat által összeállított hamisítványt egy csőd szélén álló kis kiadó jelentette meg annak reményében, hogy ezzel talán helyreállíthatja megrendült anyagi helyzetét. A kiadó vezetőjének nem sokáig fájt a feje emiatt, mert ahogy megérkezett a feljelentés a Legfőbb Ügyészséghez, és erről a sajtó tudósított, az emberek megrohanták a könyvesboltokat, és napok alatt az utolsó darabig felvásárolták a készletet. A nagy keresletre való tekintettel megindították az újranyomást, ami azt jelenti, hogy több tízezer darabot fognak eladni egy olyan színvonaltalan fércműből, amelyből normál körülmények között száz darabot sem vettek volna meg. A rendőrség elrendelte ugyan a nyomozást a kiadó vezetője ellen „izgatás és gyűlöletkeltés” címén, de nem sokat tehetnek

ellene. Átmenetileg felfüggesztették a nyomdai munkálatokat is, de a jogi szakértők szerint a végleges betiltásnak igen kicsi az esélye. Egy demokratikus országban ugyanis az alkotmány biztosítja a véleménynyilvánítási és a sajtószabadságot, ami azt jelenti, hogy a magánvéleményét nem csak szóban terjesztheti bárki, hanem ki is nyomtathatja. Ráadásul itt nem is új gondolatokról volt szó, hanem egy múlt században született konspirációs jelentésgyűjteményről, amelyet azóta jó néhány országban, több tucat kiadó jelentetett meg, különösebb következmények nélkül. A nyugati államok törvényei oly mértékben liberálisak, hogy teret engednek olyan nézeteknek is, amelyek nem egyeznek a többség véleményével, sőt évezredes erkölcsi értékeket sértenek. Talán azért teszik ezt, mert ezzel akarják bizonyítani, hogy az ő demokráciájuk annyira erős, hogy ezt is kibírja. Így jelenhetett meg náluk minden gond nélkül

Hitler: Mein Kampf -ja, és Sztálin emlékiratai. Ezeknek az országoknak a vezetői ugyanis bíznak polgáraik józan ítélőképességében, és úgy gondolják, hogy egyetlen normális ember sem veszi komolyan ezeket a téveszméket. A világban történtek megértéséhez, a vélemények sokszínűségének megismeréséhez azonban szükség van ezeknek a műveknek a nyilvánosság elé tárására is. Mellesleg ezeket a könyveket pár évvel ezelőtt nálunk is megjelentették, minden különösebb visszhang nélkül. A kutya sem törődött velük, évekig porosodtak a könyvesboltok polcain Valószínűleg ez a sors várt volna a „Cion bölcseinek jegyzőkönyve” című kiadványra is, ha egy túlbuzgó vallási vezető nem veri fel a port körülötte. Lehet, hogy nálunk nem lesznek olyan elnézőek a bírák, és a kiadót - a látszat kedvéért - némi pénzbüntetésre ítélik, de ez nem fog elégtételt szolgáltatni az oly sokat szenvedett zsidóságnak. A

számukra sértő sajtótermék megjelenésének média segítségével történő akadályozásával éppen ellenkező hatást értek el. Súlyosbítja a helyzetet a botrányos ügyek nyilvánosság elé tárásának szinte minden esetben fellépő kísérő jelensége: a továbbgyűrűzés. A „Cion bölcseinek jegyzőkönyve” felhívta a hatóságok figyelmét a Hitler által írt „Mein Kampf”-ra is. Ennek következtében eljárást indítottak a megjelentetését végző két kiadó ellen, és elkobozták a megmaradt példányokat. Ily módon sikerült az emberek figyelmét felhívni erre a műre is. Ebben a helyzetben teljesen mindegy, hogy milyen ítélet születik, az érdeklődés óriási mértékben meg fog nőni e fasiszta propaganda-kiadvány iránt is. Ha a bíróság felmentő ítéletet hoz, akkor a kiadók árasztják el a piacot újabb példányokkal, ha pedig betiltják a további megjelentetését, akkor szamizdatként fog terjedni. Mellesleg a „Cion

bölcseinek jegyzőkönyve” esetében ez már meg is történt A rendőrség tájékoztatója szerint az eljárás megindítását követő 1 hónap alatt több kalózkiadás jelent meg. Most keresik azokat, akik reprint kivitelben újra kiadták a betiltott művet Ismerve az alvilág szervezettségét, ennek sikere erősen kétséges. Mindezek tetejébe már az Internetre 27 is felkerült ez a könyv. Méltó társa lesz a csőbomba házilagos készítését, valamint a szakszerű kábítószer-adagolást bemutató műveknek. Feltehetően hasonló sors vár a „Mein Kampf”-ra is. Ha a hatóságoknak ezt sikerülne megakadályozni, a beindult negatív folyamatot ez sem állíthatja le. Ez esetben a már eladott példányok kelnek vándorútra. Közismert tény, hogy egy-egy botránykönyv kézről-kézről jár Ha csak néhány száz darabot adtak el belőle, a tartalmuk ily módon több tízezer emberhez is eljuthat, ami azt jelenti, hogy a lakosság jelentős része

megfertőződik a bennük foglalt fajgyűlölő eszmékkel. A sok alaptalan állítás és rágalom valószínűleg még több embert fog zsidógyűlölővé tenni, ami minden bizonnyal nem hiányzik ennek a hányatott sorsú népnek. Hasonló a helyzet az uszító szólamokat tartalmazó szélsőséges folyóiratokkal. Ezek a kiadványokat olyan kevesen olvassák, hogy nem jelentenek veszélyt a társadalomra. Akik járatják ezeket a lapokat, azoknak semmi újat sem mond a tartalmuk, mert ők már telítve vannak az önmaguk által gyártott gyűlölködő eszmékkel. Baj csak akkor keletkezik, ha egy kívülálló kezébe kerülnek. A fajgyűlölő és kisebbségellenes nézetektől mentes olvasó természetesen felháborodik ezeknek a köröknek a véleményalkotásáról, és demokratikus érzelmeitől vezéreltetve mozgósítja a hatóságokat Ez esetben már a rendőrség és az ügyészség is kénytelen foglakozni a leírtakkal, amiről azonnal hírt ad a média. A nyomtatott

és elektronikus sajtót ugyanis a botrányok éltetik. Manapság csak az számít hírnek, ami felkorbácsolja az indulatokat. Így a hírszerkesztők azonnal rávetik magukat minden információra, ami botránygyanús A szokásos napi hírek senkit sem érdekelnek, ezekkel nem lehet növelni az eladott példányszámot, a hallgatottsági-, illetve nézettségi indexet. A tiltakozás tehát a korábbi beidegződések útját járva nyilvánosságra kerül, amire széles néptömegek figyelnek fel. Innentől kezdve beindul a negatív spirál A kíváncsiság emberek tízezreinek figyelmét irányítja rá ezekre a szennylapokra, és innentől kezdve azok is rendszeresen olvassák, akik korábban a létezésükről sem tudtak. Vigyázni kell tehát sérelmeink nyilvánosság elé vitelével, mert a média mozgósításával egy olyan bombát biztosítunk ki, amely könnyen lehet, hogy bennünket fog megsemmisíteni. Ma egy olyan világban élünk, amelyben a Sátán kihasznál minden

alkalmat, hogy civilizációnkat a porba sújtsa. A saját magunk által alkotott törvényeket fordítja ellenünk, az általunk működtetett fejlett infrastruktúra manipulálásával teremt olyan helyzetet, hogy alantas szándékait érvényre juttassa. Szép dolog a demokrácia, nagyszerű találmány a fejlett hírközlés, de körültekintően kell bánni vele. Észre kell venni, hogy ezek a vívmányok nem csak használnak, hanem árthatnak is nekünk. Az iménti példák is mutatják, hogy a túlvilági gonosz erők milyen körmönfont módon manipulálják a társadalmunkat, a lehető legrosszabb irányba. Ez ellen legtöbbet az újságírók tehetnek, akik mielőtt „meglovagolnak” egy hírt, végiggondolnák, hogy milyen következményekkel jár annak nyilvánosságra hozatala a társadalomra nézve. Ők azok, akiket a démoni erők rábírnak a fejlődés lassítására, megakadályozására is Ha valaki egy pozitív gondolatot, egy előrevivő eszmét szeretne a média

segítségével győzelemre juttatni, különféle félelmeket keltenek a közreműködésre felkért újságírók fejében. A legtöbbször azonban erre sincs szükség, elég ha nemtörődömségre ösztönzik őket, vagy felkeltik bennük a minden emberben fellelhető lustaságot, és máris vakvágányra futott az ügy. Ez a hozzáállás sajnos mérhetetlen károkat okoz a világban, de a földi életről, a fizikai létről alkotott ismereteink csekély volta következtében ez ma még nem tudatosult az érintettekben. A „hírgyártók” magatartása csak a tudati felvilágosodás előrehaladásával fog megváltozni. A lélekmérgezés kiszélesedése ellen azonban az átlagpolgár is sokat tehet azzal, hogy nem engedelmeskedik a felbujtó késztetéseknek. Ha képesek vagyunk az indulatainkon uralkodni; ha a felháborodásunk nem lépi át a bennünket körülvevő családi-, baráti-, szakmai közössé- 28 get, akkor a gonosz erők nem érik el céljukat. Alkalmazzuk

azt a taktikát, amit ők használnak velünk szemben, a pozitív megnyilvánulásaink agyonhallgattatása során. Ne hagyjuk magunkat provokálni, ne fújjuk fel a jelentéktelen ügyeket, és főleg ne vonjunk bele olyanokat, akik semmit sem tudnak tenni a káros jelenség felszámolása érdekében. Egy ügy csak akkor válik jelentőssé, ha jelentőséget tulajdonítunk neki. Az érdektelenség a negatív törekvéseket is képes elsorvasztani. Cselekedni akkor kell, ha tettlegességig fajul a dolog Az erőszakos megnyilvánulások elfojtása is könnyebbé válik, ha nem támaszkodnak széles néprétegekre. Elszigetelődés esetén a társadalom pusztító sejtjei nem képesek tovább fertőzni, és felszámolásuk után sem keletkeznek újabb gócok. Előrevivő adópolitika Már az eddig olvasottak alapján is látható, hogy milyen összetett és bonyolult problémákat kell megoldaniuk a jövő szakembereinek. A legnehezebb feladat azonban a törvényalkotókra vár, mivel

nekik rendkívül sok szempontot kell figyelembe venniük ahhoz, hogy pozitív, előremutató törvények, a társadalmi fejlődést elősegítő rendelkezések szülessenek. A jövőben a törvényalkotás nem abból fog állni, hogy: „Üres az államkassza, nosza vessünk ki egy új adót!” A körültekintés nélkül, esztelen módon meghozott törvények növelik ugyan az állami bevételeket, de ellehetetlenítik a társadalom jelentős hányadát. Erre legjobb példa az ÁFAtörvények hazai megalkotása volt Amíg Ausztriában és más nyugati országokban a tejet és tejtermékeket nem terheli forgalmi adó, addig nálunk még a tehén alól elvett feldolgozatlan nyers tejre is akkora adót vetnek ki, mint a luxusélelmiszerekre. Ennél fogva az utóbbi években a hazai tejfogyasztás a rendszerváltás előtti szint kétharmadára esett vissza. A szegény családok már évek óta nem tudnak tejet, tejtermékeket venni a gyermekeiknek. Ez a növekedés,

egészségmegőrzés szempontjából alapvetően szükséges élelmiszer a lakosság egyharmadának megfizethetetlenné vált. Nem kell hozzá túl nagy fantázia, hogy belássuk, milyen következményekkel fog ez a helyzet járni a jövő generációjának életképességére nézve. Negatív kihatásait tekintve legalább ekkora baklövés volt a könyvek megadóztatása. Ez a külföldön is nagy megütközést kiváltott intézkedés oda vezetett, hogy a lakosság kétharmada számára már nem csak a színház, a mozi és a különféle kulturális rendezvények váltak hozzáférhetetlenné, hanem a könyvek is. Köztudott tény, hogy világszerte mind kevesebbet olvasnak az emberek. Ennek következtében egyre műveletlenebbek, egyre tájékozatlanabbak, és ezáltal egyre kiszolgáltatottabbak lesznek. Felvilágosultság, a világ dolgaiban való jártasság, más népek szokásairól való informáltság hiányában ezek az emberek könnyen manipulálhatóvá válnak. Aki nem

rendelkezik szilárd kulturális alapokkal, hamarabb állítható társadalmilag káros eszmék szolgálatába, ami az erkölcsi értékrend további pusztulását eredményezi. Ráadásul az öngyógyító, az egészséges életvitelt elősegítő könyvekre is kiterjesztették a forgalmiadó-kötelezettséget, így az emberektől elvették az egészségmegőrzés egyetlen lehetőségét is. Az államilag finanszírozott hivatalos gyógyítás nem sokat törődik az egészségmegőrzéssel Ők az embereket többnyire csak akkor veszik kézbe, amikor már megbetegedtek. A természetgyógyász-rendelők szolgáltatásai és egyéb betegségmegelőző kúrák az átlagemberek számára megfizethetetlenek. Ez külföldön is így van, de ott legalább rendelkezésre áll az ezzel foglalkozó szakirodalom ; így aki akarja, öntevékeny módon is elsajátíthatja ezeket a módszereket. Az autodidakta képzés útján történő gyógyulás azért is lehetséges ezen a téren, mert sok

esetben a természetgyógyászok sem gyógyítanak. A páciens alapos vizsgálata, vagyis betegségeinek felmérése után olyan életmódprogramot állítanak 29 össze, amelynek követésével a beteg önmagát gyógyítja meg. Nálunk azonban az állam eltorlaszolta ezt a kiutat. Olyan drágává tette a könyveket, hogy az egészségmegőrzésnek, az öngyógyításnak ez a módja sem áll az emberek rendelkezésére. Ezekből az esetekből is látszik, hogy egy-egy rosszul meghozott törvény milyen károkat tud okozni a világban. Ennek elkerülése érdekében politikusainknak alaposabban át kellene gondolniuk, hogy milyen szabályzókat vezetnek be a társadalomban. A mainál is nehezebb dolguk lesz a jövő politikusainak, mivel nekik komplex törvényeket kell alkotniuk, olyanokat, amelyek nem csak a megcélzott vonalon eredményeznek pozitív változást, hanem az élet szinte minden területén. Az adóbevételeket növelő rendelkezéseket, pl úgy kell meghozniuk,

hogy az ne csak az államkincstárt gyarapítsa, hanem előnyös hatást gyakoroljon a környezetre, az arányos közteherviselésre, és más szférákra. Itt van pl a gépkocsiforgalom feltartóztathatatlan növekedése, a környezetszennyezés katasztrofális helyzete, a fokozatos elszegényedés, és a költségvetési hiány megállíthatatlan növekedésének komplex problémája. Rövidlátó politikusaink ezt a problémakört eddig meglehetősen egyoldalúan, és önző módon próbálták megoldani. Az államkincstár felduzzasztására olyan adókat vetettek ki, amelyek a gazdagokat és a szegényeket egyaránt sújtották, a környezetvédelemmel pedig egyáltalán nem törődtek. A természet megmentése érdekében nem igyekeztek korlátozni a gépkocsihasználatot, mert ez őket, és a rokoni-, baráti körüket is hátrányosan érintette volna, így nem csoda, hogy napjaink közlekedése kaotikussá vált. Arról nem is szólva, hogy az iszonyatos mértékű

gépkocsiforgalom mind szennyezettebbé teszi a levegőt, és ezen keresztül a talajt, valamint az élővizeket Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felmérése alapján egyértelművé vált, hogy ma már nem az ipari üzemek szennyezik a környezetet legnagyobb mértékben, hanem a gépjárműforgalom. Napjaink legnagyobb és legveszedelmesebb környezetszennyezője az autó Az autók kipufogógázai bomlasztják tovább a freonok és egyéb ipari gázok által kikezdett ózonlyukat felettünk, ráadásul mind több ember válik áldozatává a közlekedési baleseteknek. (Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a levegőszennyezés következtében évente 3 millió ember hal meg. Háromszor annyi, mint közlekedési balesetekben) Ebből a helyzetből egyértelműen következik, hogy túlélésünk érdekében radikálisan csökkenteni kell a gépkocsiforgalmat. Ezt azonban nem lehet tiltó rendelkezésekkel megtenni, mert ez csorbítaná az emberi szabadságjogokat.

Gazdaságilag sem lenne előnyös a drasztikus forgalomkorlátozás, mivel jelentősen csökkennének az állami bevételek Ez esetben egy komplex törvény megalkotására van szükség, amely oly módon korlátozza a gépkocsiforgalmat, hogy annak a többség számára csak előnyös következményei legyenek. Ennek a törvénynek az alapja egy új adó bevezetése lenne, amely kimondja, hogy akinek a munkájához, megélhetéséhez nincs szüksége gépkocsira, aki kedvtelésből vagy azért tart autót, mert megengedheti magának, az fizessen utána luxusadót. A gépkocsitartás nem előfeltétele a normális életvitelnek Nélküle is jól meg lehet lenni Aki úgy érzi, hogy nem tud autó nélkül élni, vagy a kivagyiság által vezérelve így akar kitűnni a tömegből, az a vételáron túlmenően teremtse elő a fenntartásához szükséges összeget is. Az üzemeltetési költségbe ezentúl ne csak az üzemanyag ára, a biztosítási díj, és a szervizelési költség

tartozzon bele, hanem ez az újfajta adó is, amely segít kiegyenlíteni a társadalmi igazságtalanságokat, és jó irányba tereli a világ fejlődését. Felületes ítélkezők esetleg azt mondhatnák, hogy ez az új adó tovább fogja rontani a szegényebb rétegek gépkocsiszerzési esélyeit. Ez a vád azonban nem felel meg a valóságnak A szegények autóvásárlását elsősorban nem az adók, hanem az autók magas ára, és a drága benzin teszi lehetetlenné. Akinek a vagyoni helyzete azon a határon áll, hogy éppen a luxusadó akadályozza a gépkocsitartásban, az mondjon le más kedvteléséről, és ily módon teremtse elő a különadó fedezésére szolgáló összeget. Tudomásul kell venni, hogy a passzióból történő gépkocsitartás luxus, amelyért áldozatot kell hozni. 30 Kétségtelen, hogy autót továbbra is csak a tehetős rétegek tudnak majd tartani, de erről nem ez a törvény tehet. Ez az új adónem azonban képes lesz a vagyoni

különbségekből eredő feszültségeket enyhíteni azáltal, hogy a gazdagok által befizetett összegeket az állam oly módon csoportosítja át, hogy annak a szegények is hasznát látják. A jövedelemarányos közteherviselés teljesebbé tételének érdekében a luxusadó mértékének megállapításánál figyelembe kell venni a gépkocsitulajdonosok vagyoni helyzetét is. Ez esetben nincs szükség bizonytalan alapon álló jövedelemigazolások beszerzésére, mivel a tágas, nagysebességű, illetve nagyobb komfortfokozatú járműveket többnyire a tehetősebb rétegek vásárolják. Így elegendő az egyes gépkocsitípusokra szorzószámokat megállapítani. A felár meghatározásánál szakértői véleményre sincs szükség, mert a gépjárművek gyári ára híven tükrözi az értéküket. A befizetendő díj megállapításánál nem szabad figyelembe venni a gépkocsi korát, mivel a használt autó ugyanúgy koptatja az utakat, ugyanúgy (sőt jobban)

szennyezi a levegőt, mint az új. A luxusadó alapja tehát minden esetben a szóban forgó gépkocsitípus új ára lenne Mellesleg ez a közlekedésre is pozitív hatást gyakorolna, mert arra ösztönözné a leendő autótulajdonosokat, hogy ne roncsokat, hanem új, korszerű, biztonságos személygépkocsikat, illetve szállítójárműveket vásároljanak. Miután a komplexitásnak elő kell segítenie az államgépezet fokozatos leépítését is, ezt az adót oly módon kell kivetni, hogy egyúttal minden más kapcsolódó adó megszűnjön. A luxusadót úgy tanácsos kikalkulálni, hogy magába foglalja a súlyadót, a környezetvédelmi adót, a kötelező biztosítás díját, és minden egyéb gépkocsival kapcsolatos fizetnivalót. Ennélfogva aki befizeti a luxusadót, automatikusan tagjává válik az általa megjelölt biztosítási intézetnek. Így nem fordulhatna elő, hogy egy baleset ártatlan elszenvedője azért nem kap kártérítést, mert a vétkes fél

„elfelejtette” befizetni a kötelező biztosítást. A biztosítóknak is előnyösebb ez a megoldás, mivel nem az ügyfelektől kell havi részletekben beszedni a díjakat, hanem megkapják az államtól egy összegben. A luxusadónak tartalmaznia kellene a gépjárművek időszakos, kötelező felülvizsgálati díját is. Ennélfogva senkinek sem állna érdekében, hogy elbliccelje a zöldkártya beszerzését, így még kevesebb lenne a műszakilag meg nem felelő gépkocsi a forgalomban. Ezen adónemek összevonása azzal az idő- és idegkímélő előnnyel is járna, hogy a gépkocsitulajdonosoknak mind kevesebb alkalommal kellene érintkezniük a hatóságokkal. Az egy helyen történő befizetéssel, illetve banki átutalással végső soron lehetővé válna az ügyintéző apparátus egyszerűsíthetősége, nem kellene annyi szervezetet fenntartani a különböző adónemek nyilvántartására és beszedésére. Ennek az összevont adónak a behajtásánál

természetesen fokozott szigorral kell eljárni, mert a befizetés elmulasztása káros következmények egész sorát váltaná ki. Ezért ebbe a folyamatba célszerű lenne bekapcsolni a közlekedésfelügyeletet. A rendőrség csak akkor adna ki rendszámot az új gépkocsira, illetve a használt autó forgalmi engedélyét csak abban az esetben írnák át, ha a tulajdonos igazolná, hogy az első havi luxusadót befizette. Ettől kezdve az adóhivatal ellenőrizné, hogy minden hónapban befolyt-e a kivetett összeg, és ha nem, felkérnék a rendőrséget, hogy a nem fizető tulajdonos járművét vonják ki a forgalomból. A luxusadó következetes beszedése azért is fontos, mivel ez az adónem szabályozó szerepet töltene be a világban. Ez esetben a fő cél nem az állami bevételek növelése, hanem a környezetszennyezés csökkentése, az élővilág, a természet megmentése. Ez csak oly módon érhető el, ha mind kevesebb gépkocsi járja a világ útjait. Ennek

elérése érdekében a luxusadó mértékét mindaddig növelni kell, amíg a gépkocsiállomány nem kezd el lassan apadni. Az ily módon befolyt többletösszeget pedig a tömegközlekedés fejlesztésére kell fordítani, hogy tovább csökkenjen a környezetszennyezés, és a forgalmat akadályozó zsúfoltság. Tömegközlekedési eszközökkel ugyanis azonos távolság megtétele csupán egy huszadnyi üzemanyagot, és egytized résznyi helyet igényel, mint saját járművel A személygépkocsik számának csökkenése azért is sürgető, mert mint tudjuk ma már túlnyomórészt a gépjárművek 31 felelősek az üvegházhatás fokozódásáért. Amíg 1990-ben a közlekedésből származó széndioxid-kibocsátás 58% volt, 2000-ben ez az arány elérte a 75%-ot. Műszaki és egészségügyi szakemberek felmérése szerint a járművek kipufogógázaiban levő mérgező anyagok világviszonylatban több ember halálát okozzák, mint a közúti balesetek. Az

esélyegyenlőség biztosítása miatt is szükséges a tömegközlekedés bővítését, illetve megteremtését szorgalmazni, mert a lakosság egyharmada vagy túl fiatal vagy túl öreg ahhoz, hogy volán mögé üljön. Ha nem teszünk semmit ezen a téren, idővel polgárjogi problémák is felmerülhetnek. Az életüket féltő, türelmüket vesztett emberek a társadalmi igazságosságra hivatkozva fel fogják tenni a kérdést, hogy: „Kinek az érdeke fontosabb, a többségé vagy a kisebbségé? Miért kell a gépkocsit tartó kisebbség kényelméért a többségnek elviselnie a gépjárművek okozta környezetszennyezés következményeit, az utak zsúfoltságából eredő balesetveszélyt, és a zajártalmat?” Az indulatok elszabadulása és a dohánygyárak ellen indított kártérítési perek mintájára kezdeményezett végelláthatatlan jogi eljárások csak a személygépkocsi-állomány radikális csökkentésével, a helyzet normalizálásával kerülhetők el.

A gépkocsik számának csökkenésével a forgalmi dugókon, a zsúfoltságból, idegességből eredő baleseteken kívül megszűnnének a parkolási gondok, és végre a gyalogosok is szabadon közlekedhetnének, mert nem állnák el útjukat a járdán parkoló gépjárművek. A kismamáknak sem kellene az utcán tolniuk a babakocsit azért, mert az autók a járdán terpeszkednek. Újabban a biciklisek is gátolják a gyalogosforgalmat. Kerékpárutak híján, sok helyen ráengedték a bicikliforgalmat a járdákra Mind többen panaszkodnak amiatt is, hogy a gyalogosok már a kijelölt gyalogátkelőhelyeken sem tudnak közlekedni. Ha odaérnek egy zebrához és az út túlsó oldalára szeretnének átjutni, akkor rendszerint se előre, se oldalt nem mehetnek, mivel a bonyolult balra kanyarodási műveletek biztosítására mindkét irányban tilosat mutat a lámpa. Ha végre átvált az egyik, akkor sem indulhatnak el, mert a jobbra, kis ívben kanyarodó járművek ezt

lehetetlenné teszik. Mire elfogynak a gépkocsik, átvált a lámpa pirosra Akkor sem járnak jobban, ha ilyen irányú forgalom nincs, mivel a közlekedési lámpákat gyakran úgy állítják be, olyan kevés időt hagynak az átkelésre, hogy csak futva lehet átérni a zebrán. Aki nem elég fürge, azt a türelmetlen autósok elgázolják a zebra közepén. Nem véletlenül tartják sokan, hogy a gyalogosokat másodrendű állampolgárként kezelik. Büntetik őket azért, mert nincs kocsijuk. A gépkocsigyártás mérséklődésével nem fenyegetne bennünket a világ nyersanyagkészleteinek idő előtti kimerülése sem. Még az autóhasználattal felhagyóknak is előnyös lenne ez a változás, mert a gyaloglás vagy a kerékpárra való átszállás megszünteti a mozgásszervi panaszokat, segít megőrizni az egészséget. Paradox módon hangzik, de ez az újfajta adó végső soron maguknak a gépkocsitulajdonosoknak is hasznos lenne. A luxusadó várhatóan igen magas

összege ugyanis arra ösztönözné az érintetteket, hogy mihamarabb alkalmazzák azokat az új meghajtási módokat, amelyek megszabadítják őket az üzemanyagköltségtől. Ez lökésszerűen felgyorsítaná az „ingyen energiával” működő motorok fejlesztését A szubatomi energia felhasználásán alapuló gépjárműmeghajtás radikálisan csökkentené a környezetszennyezési gondjainkat, mert az emberiség megszabadulna a legfőbb szennyezőtől, a robbanómotoroktól. Ember, állat, növény egyaránt fellélegezne. Ettől kezdve egy új korszak kezdődne a Föld élővilágában A villanymotorral hajtott, konverteres táplálású gépjárművek örökre megszabadítnák az emberiséget a kipufogógáz okozta légszennyezéstől. Villanymotoros meghajtású gépkocsit jelenleg is gyártanak, de ezek nem tekinthetők globálisan emissziómentesnek. Hiába táplálja őket akkumulátor, ha a feltöltésükhöz szükséges áramot környezetszennyező

barnaszénerőművekkel állítják elő. A kőolajtermelő országoknak ez az átállás nem tetszene ugyan, de csak addig, amíg nem tudatosulna bennük, hogy az általuk birtokolt szénhidrogénekre a vegyiparnak továbbra is szüksége lesz. Csupán annyi változás várható, hogy a világ kőolajkészleteit nem fogjuk 30-40 32 év alatt energiatermelés céljából elégetni, így a vegyipar 2-300 év múlva is tud majd műanyagot gyártani. Azért sem szabad a kőolajat gépjárműhajtásra használni, mert a robbanómotorok meglehetősen alacsony hatásfokkal nyerik ki a szénhidrogénekből az energiát Ennek következtében a civilizációnk által üzemeltetett gépjárművek évente 560 millió tonna üzemanyagot égetnek el. A vegyipar ennek a mennyiségnek csak egy töredékét használja fel Emiatt az olajkitermelő országok jövedelme csökkenni fog ugyan, de legalább az utódaiknak is lesz miből megélni, nem fenyegeti őket az olajkutak kimerüléséből

eredő elszegényedés. A társadalmi folyamatok jó irányba terelése érdekében a luxusadót nem célszerű kiterjeszteni minden gépjárműre. Általános mentességet kell biztosítani a tömegközlekedési járművek (vonatok, autóbuszok, villamosok, trolik, metró, elővárosi gyorsvasút stb.), a teherszállító járművek (kamionok, tehergépkocsik stb.), a haszongépjárművek (mezőgazdasági gépjárművek, úttisztító járművek, szemétgyűjtő járművek stb) valamint a taxik és a rokkantak által használt járművek számára. Nem kellene fizetnünk a különböző szervizek szakembereinek, a szerszámaikat gépkocsival helyszínre szállító iparosoknak, és a kereskedelmi ügynököknek sem. Ennek a kategóriának a körét tovább kell bővíteni mindazokkal, akiknek a munkavégzése, a megélhetése a gépkocsihasználattól függ A vállalkozók azonban - a visszaélések elkerülése érdekében - csak akkor mentesülnének a luxusadó megfizetése alól,

ha a tárgyév végén érvényes adóbevallást nyújtanak be, és az általuk fizetett jövedelemadó meghaladja a luxusadó összegét. Ennek az előírásnak a hiányában előfordulhatna, hogy egyesek olyan cégeket hoznak létre, amelyeket nem működtetnek. Ezek a fantomcégek csupán azt a célt szolgálnák, hogy kibújjanak a gépkocsiadó fizetése alól. Mentesülnének a luxusadó megfizetése alól azok is, akik más módon, mint gépkocsival nem tudnak kimozdulni hazulról, mivel a környezetükben nincs tömegközlekedés. Erre azért is szükség van, mert a helyzetváltoztatás szabadsága alapvető emberi jog, senkit sem lehet „röghözkötöttségre” kárhoztatni Az adómentességet azonban nem szabad ajándékba adni, mert ez egyes rétegek alaptalan gazdagodását eredményezné, ami nem segíti elő a társadalmi feszültségek enyhülését. A világ majd minden országában veszteségesen üzemeltetett tömegközlekedési járművek esetében nincs mit

tenni, mivel ezek nem képesek csökkenteni a tarifákat. Más a helyzet a nyereséges taxizással, a teherfuvarozással és a vállalkozásokkal. Az ő esetükben csak azzal a kikötéssel szabad eltekinteni a luxusadó megfizetésétől, ha ezzel az összeggel csökkentik a fuvardíjakat, illetve a szolgáltatásaik árát. Ezáltal csökkenne az infláció, és a szállítási költségek mérséklődése élénkítőleg hatna a gazdaságra Ennek az előírásnak a végrehajtásánál nincs szükség szigorú ellenőrzésre, mert ha a kedvezményezetteknek csak a fele betartja a rendelkezést, akkor a többi kénytelen lesz követni őket. A törvénytisztelő vállalkozók ugyanis letörik az árakat, így a piacgazdaság törvényei kikényszerítik, hogy a vonakodók tábora is jobb belátásra térjen. Az árcsökkentést az tenné lehetővé, hogy a kedvezményezett járművek tulajdonosainak a későbbiekben nem kellene fizetniük súlyadót, és a kötelező biztosítást sem

Az ebből eredő hiányt az államháztartás a passzióból gépkocsit tartók luxusadójából pótolná. Az adómentességet biztosító engedélyt az önkormányzatoknak kell kiállítani, max. 1 éves időtartamra. Erre azért van szükség, mert a helyi viszonyokat csak az adóalanyokkal közvetlen kapcsolatban álló hatóságok ismerik, központilag nem lehet egyénekre lebontott rendelkezéseket hozni. Ennek az új adónemnek a bevezetése valószínűleg nem fog osztatlan elismerést aratni a társadalomban. A hátrányosan érintett személyeknek azonban el kell gondolkodniuk azon, hogy mi a fontosabb számukra, a vagyonuk, vagy az életük. A gépkocsieladások száma rohamosan nő, minden évben közel 10%-kal emelkedik a forgalomban levő autók száma. Ha ez így megy tovább, akkor nem lehet kimenni az utcára, mert mindent ellepnek a gépkocsik. Annyi lesz az autó, hogy már parkírozni sem tudnak. A közlekedésük is lehetetlenné válik, mivel nem tudnak

egymástól mozdulni. Több órás dugók alakulnak ki, a közúti közlekedés 33 teljesen megbénul. Szakértői becslések alapján a forgalmi dugók miatti torlódások, leállások világviszonylatban évi 100 milliárd dollárnyi veszteséget okoznak. Nem is szólva az utakon vesztegelő több millió gépjármű által kibocsátott szennyezőanyagról. Az araszoló járművek motorját nem lehet leállítani, mert ha valaki ezt megteszi, az utána veszteglők dudakoncerttel fejezik ki méltatlankodásukat amiatt, hogy nem gurult előbbre, nem töltötte ki az előtte képződött néhány centiméternyi hézagot. Ráadásul a káosz és az elviselhetetlen forgalom következtében még több ember fog meghalni az utakon. A statisztikai kimutatások szerint az elmúlt 100 év alatt, vagyis amióta autózunk 25 millió ember vesztette életét az utakon. A gépkocsiállomány növekedésével ez a szám meredeken emelkedni fog. A biztosítótársaságok számításai szerint az

elkövetkező 35 évben 50 millió ember fog meghalni közlekedési balesetekben, annyi mint a II. világháborúban Nem szabad elfeledkezni a közlekedési balesetek okozta károkról sem, melyek jelentős része szintén a zsúfoltságnak tudható be. Csak Magyarországon évente 100 milliárd forint kár keletkezik a személygépkocsik és egyéb gépjárművek által okozott balesetekből. Ez több mint amennyi a bűncselekményekből származik. A világ más országaiban is hasonló a helyzet Ehhez jön még a járulékos veszteség. A Világbank adatai szerint a közúti balesetekből és halálozásokból eredő termeléskiesés min. 500 milliárd dollár kárt okoz a világgazdaságnak A forgalomtelítődés, a gyakori dugók járulékos következménye lesz, hogy a mentők, tűzoltók, rendőrség nem tud a baleset helyszínére jutni, ami további károkat, tragédiákat okoz. Ezen túlmenően oly mértékben elszennyeződik a levegő, hogy tönkremegy az élet minden

megnyilvánulása. Először a növények, majd az állatok, végül a közlekedési balesetek és a különféle betegségek által megkímélt emberek fognak elpusztulni. Ennek módjáról a szakirodalom részletes tájékoztatót nyújt, így senkinek nem lehetnek kétségei a helyzet komolyságát illetően. (A szabadenergia birtokbavételével a környezetvédelmi gondjaink idővel enyhülni fognak ugyan, ez esetben azonban a gépkocsik száma fog ugrásszerűen megemelkedni. Üzemanyagköltség híján ugyanis azok is vásárolnak maguknak autót, akiket addig a magas benzin- és olajárak tartottak vissza a gépkocsihasználattól.) Ilyen körülmények között van értelme a pénzünk miatt aggódni? A világot meg kell menteni, és ez áldozatokkal jár. A szegényeknek nincs rá pénzük, az államkassza szinte mindenütt üres, így nincs más lehetőség, mint a gazdagoknak kell belenyúlniuk a zsebükbe. A legcélravezetőbb azonban az önmegtartóztatás lenne, ha

belátnák, hogy az élet értelme nem az élvezetekben való tobzódás. Ebben a szellemben cselekedve lemondanának azoknak a javaknak a birtoklásáról, amelyek kárára vannak a világnak, amelyek mások testi épségének veszélyeztetését, és életterünk pusztulását eredményezik. * Társadalmunk mind súlyosabbá váló problémája a munkanélküliség. A teljes foglalkoztatottság hiánya az idősebb korosztály esetében nyilvánul meg legdrasztikusabban Náluk a munkanélküliségi ráta lassan megközelíti a 100%-ot, ami abból adódik, hogy nyugdíjkorhatár felé közeledve sehová sem veszik fel őket. Az előrehaladott korúak gyakori egészségügyi problémáit tekintve ez a folyamat még érthető is lenne, de újabban már a középkorúakat is kezdi leírni a munkaerőpiac. Éppen abban a korban, amikor szakmailag a csúcson vannak, amikor a maximumot tudják nyújtani magukból. Nem csak nagy szakmai tapasztalattal, hanem kellő életbölcsességgel is

rendelkeznek, így váratlan helyzetekben sem veszítik el a fejüket. Ráadásul ebben a korban már családi gondok sem hátráltatják őket Miután a gyermekeik felnőttek, túl vannak a betegségeikkel és az iskoláztatásukkal kapcsolatos problémákon, így teljes mértékben a munkájuknak tudják szentelni magukat. A munkaerőpiac azonban nem tart rájuk igényt. Az ok: fiatal, rugalmas, dinamikus kollektívát akarnak kialakítani, ami dicséretes dolog, de nem mindig célravezető. Kétségtelen, hogy az előnyös külső, a csinos arc vonzza a vásárlókat, az ügyfeleket, az idősebbek azonban jobban 34 felismerik a kockázatokat. Pillanatok alatt átlátják a legbonyolultabb helyzeteket is, és nagy biztonsággal el tudják dönteni, hogy mit szabad csinálni, és mit nem. Emellett jobban tudnak bánni az emberekkel, és jobb a munkamoráljuk is. Nem kis szerepe van még az idősebb korosztály mellőzésében annak a szempontnak, hogy a fiatal kollegáknak jóval

kevesebb fizetést kell adni, mint a több évtizedes gyakorlattal rendelkező szakembereknek. Ez az önös érdek azonban társadalmi szinten igen nagy veszteséget okoz. A nemzetgazdaságnak óriási kár a származik abból, hogy a termelőüzemek és a szolgáltatók a nagy tapasztalatokkal rendelkező ereje teljében rendelkező munkaerőt nem használják ki A társadalmi erőforrások maximális kiaknázása érdekében nem engedhető meg, hogy 40-45 éves korban a „szemétre hajítsák” az embereket. Ráadásul egyre rosszabbá válik az eltartott-eltartó arány A népesség fokozatos fogyásával pár éven belül már 1:1 lesz a dolgozó/eltartott arány, ami a leggazdagabb államok nyugdíjrendszerét is finanszírozhatatlanná fogja tenni. Ennek megakadályozására célszerű lenne bevetni a munkaerőhasználati-adót Ennek lényege, hogy a munkaadónak a fiatal munkaerő után adót kellene fizetnie az államnak. Ez a munkabérek után fizetendő járulék fordított

arányban állna az életkorral. 25-30 év között, 30-35 év között 10%, 35-40 év között pedig 5% lenne. A rendszer hatékonyabbá tétele érdekében az állam a befolyó pénzt nem tenné „zsebre”, hanem ebből támogatná az idősebb korosztály foglalkoztatását. A 40-45 év közöttiek után még nem adna támogatást, de itt a munkaerőhasználati-adó is 0% lenne. Az a munkáltató azonban amely 45 és 50 év közöttieket foglalkoztat, a munkabérként kifizetett összeg után 5%, az 50-55 év közöttiek esetén 10%, az 55-60 közöttiek esetén 15%, a 60-65 év közöttiek esetén pedig 20% dotációt kapna. Miután a fiatalok nagyobb számban vannak jelen a munkaerőpiacon, mint az idősebbek, az utánuk befizetett adó bőven fedezi az idősebb korosztály foglalkoztatására kifizetett támogatásokat. A költségvetésnek tehát semmibe sem kerülne a munkaerőpiac ily módon történő kiegyensúlyozása. A 25 év alattiak foglalkoztatását nem szabad

adóval terhelni, mert ez gátolná a pályakezdők elhelyezkedését. Ezek az adószázalékok csupán irányadók, pontos értéküket a statisztikai adatok figyelembevételével kell kialakítani. Oly módon célszerű meghatározni őket, hogy a társadalom minden korosztályában százalékosan ugyanakkora legyen a munkanélküliség. Ez esetben az államnak nem sok intéznivalója lenne ezzel az adóval. A vállalatok és vállalkozások ugyanis gazdaságossági okok miatt úgy választják majd meg az alkalmazottaikat, hogy ugyanannyi legyen köztük a fiatal, mint az idősebb munkatárs, így az adó és a dotáció kiegyenlíti egymást. Ez az új adónem tehát már azáltal betöltené a szerepét, hogy megszületik, a végrehajtására az esetek többségében nem lesz szükség. Persze az igazi megoldás az lenne, ha a munkáltatók felfedeznék az idősebb korosztályban rejlő értékeket, és nem kényszer hatására alkalmaznák őket. Ennek már vannak is jelei Az

Egyesült Államokban pl mind több az olyan tartalmú hirdetés, hogy: „Munkatársakat keresünk negyven felett.” Az is köztudomású, hogy a nagy cégek főnökei mellett ősz hajú igazgatótanács áll rendelkezésre ötletekkel, trükkökkel és kiterjedt kapcsolatrendszerrel. Mi azonban még messze állunk ettől. Magyarországon az 55 és 64 év közöttiek foglakoztatási aránya 24%. Ennél is rosszabb a helyzet Olaszországban, ahol csupán 18% A szenvedés, az átélt érzelmi válságok is növelik a munkaerő értékét. Angliában és az Egyesült Államokban 500 menedzser és üzletember bevonásával végeztek egy munkaerő-értékelő vizsgálatot, amelyből kiderült, hogy azok a hölgyek, akiket megviselt a válással járó érzelmi válság több mint kétszeres teljesítményt nyújtanak, mint a boldogságban úszó kolleganőik. Pontosabbak, fegyelmezettebbek, és minden energiájukat a munkájukra fordítják. Lehet, hogy nincs messze az idő, amikor a

következő hirdetést olvashatjuk: „Elvált asszonyt keresünk, kiemelt fizetéssel”. 35 Mellesleg a fenti módon felszámolható lenne a munkavállalók más csoportjait sújtó diszkrimináció is. A demokratikus társadalmakban jelenleg törvényi szabályozással próbálják a munkaerőpiacon tapasztalt igazságtalan megkülönböztetéseket megakadályozni. Ennek következtében ezekben az államokban törvény tiltja, hogy a munkáltatók beírják az álláshirdetéseikbe, hogy férfiakat vagy nőket szeretnének alkalmazni. A nyugati országokban már ott tartanak, hogy a munkaadó azt sem kérdezheti meg, hogy hány éves a pályázó, van-e családja, férje, felesége, gyermekei. A problémák ily módon történő megoldása azonban sérti az emberi szabadságjogokat. A munkáltatónak alapvető joga eldönteni, hogy a pénzéért kit alkalmazzon. A versenyszférában tevékenykedő vállalatok nem jótékonysági intézmények A konkurenciával folytatott

kemény küzdelemben csak úgy tudnak helyt állni, ha feladataik ellátására a legmegfelelőbb embereket veszik fel. Az egyes rétegek mellőzéséből eredő feszültségeket nem adminisztratív eszközökkel kell felszámolni, hanem olyan szabályzókkal, amelyek elejét veszik az egyenlőtlenségek kialakulásának. Ennek legegyszerűbb módja az előzőekben ismertetett kompenzációs rendszer alkalmazása. Amennyiben a statisztikai kimutatások szerint pl. a gyermekes anyák hátrányt szenvednek a munkaerőpiacon, akkor az alkalmazásukra hajlandó vállalatokat dotációban kell részesíteni. Ennek mértékét pedig addig kell növelni, amíg a kisgyermekes-, illetve a gyermeküket egyedül nevelő munkanélküli anyák számaránya el nem éri a más népcsoportokra jellemző szintet. * Ezen a módon megoldható lenne a nyugati világ másik nagy gondja is, a népességcsökkenés. Ismert tény, hogy az életszínvonal növekedése, az elkényelmesedés és az

önmegvalósítás előtérbe kerülése fokozatosan csökkenti a házasodási, gyermekvállalási kedvet. Ennek első jele az „egyke” korszak volt, amikor a szülők csak egy gyerek felnevelésére vállalkoztak. A mostani fiatalok jelentős része pedig egyáltalán nem akar gyereket, minden figyelmüket a karrierépítésre fordítják. A családcentrikus fiatalok sem tudnak több gyereket vállalni, mert a jelenlegi támogatási rendszer ezt nem teszi lehetővé. Az állam által folyósított családi pótlék a nevelési költségnek csupán a töredékét fedezi, így a sokgyerekes családok egyre jobban elszegényednek. Minél több a gyerek a családban, annál nagyobb nélkülözés vár rájuk A nemzet kihalásának elkerülése érekében hozott áldozatukat a társadalom azzal honorálja, hogy nyomorba taszítja őket. Eközben a minden pénzüket önmagukra költő egyedülállók vígan élik az életüket. Ennek a visszás helyzetnek a felszámolása érdekében

célszerű lenne bevezetni a gyermektelenségi adót. Ezt minden munkaképes korú férfira és nőre kivetnék, akinek nincs gyereke Ez az összeg azt a célt szolgálná, hogy a társadalmi igazságosság jegyében mindenki hozzájáruljon a jövő nemzedékének felneveléséhez. Az utódokról nem gondoskodók nyugdíját ugyanis valakinek meg kell termelni, a jövő társadalmát valakinek működtetni kell. Ez az utánunk következő generáció feladata lesz, amelynek felnevelését nem lehet a nagycsaládosok nyakába varrni. Ennélfogva a gyermektelenségi adó sem az államkasszát gyarapítaná, hanem a társadalombiztosítási intézményekhez kerülne, akik kiutalnák a nagycsaládosok számára, hogy méltó körülményeket teremthessenek a jövő nemzedékének felneveléséhez. Ennek a törvénynek a megalkotása során természetesen figyelembe kell venni a biológiai adottságokat is. Így a 45 év feletti nők és az 55 év feletti férfiak mentesülnének a

gyermektelenségi adó fizetése alól. Nem szabad kivetni ezt az adót a 25 év alatti fiatalokra sem, mert ez gátolni őket tanulmányaik folytatásában, az önálló egzisztencia megteremtésében. Az adó mértékét ez esetben úgy kell megállapítani, hogy egy gyermek után csak egy házaspár mentesüljön az adófizetés alól. Az örökbe adott gyerek után a vér szerinti szülők ne kaphassanak mentességet. 36 Azt is meg kell akadályozni, hogy egyesek nyerészkedésre, önmaguk eltartására használják fel a különböző címeken kapott hozzájárulásokat. Ezért rendeletben rögzíteni kell, hogy családi pótlékot csak munkaviszonnyal rendelkezők, illetve a munkanélküli ellátásban részesülők kaphatnak. A munkahelyi hiányzások, a gyakori kilépések megelőzése érdekében elő kellene írni, hogy a családi pótlék a ledolgozott napok arányában jár. Ezzel megakadályozható lenne a színlelt munkavállalás, vagyis az a jelenség, hogy valaki

csak azért vállal 1-2 napos alkalmi munkát, hogy hozzájusson a havi gyermeknevelési juttatáshoz. Ennek az adónak a bevezetése valószínűleg azoknak fog a legkevésbé tetszeni, akiknek valamilyen oknál fogva nem lehet gyerekük. Másként fogják azonban megítélni a dolgot, ha ezt az elvonást nem adónak, hanem befektetésnek tekintik. A társadalmi munkamegosztás egyfajta módjának, amelyben mások gondoskodnak annak a nemzedéknek a megteremtéséről, amely nyugdíjas korukban eltartja őket, és biztosítja szükségleteik kielégítését. Ezzel kapcsolatban minden bizonnyal sokan felhozzák majd érvként, hogy őket nem kell eltartani. Évtizedeken át fizetik a társadalombiztosítási járulékot, így életük alkonyán ezt kapják vissza nyugdíjként. Ez valóban így van. A nyugdíjjárulékkal azonban csak a jogot vásárolják meg az ellátásra, és nem a gondoskodást. A pénzt nem lehet megenni Hiába van meg ez az összeg a bankban, ha nincs aki

élelmiszerré, ipari termékké, szolgáltatássá alakítsa. Ha kihal a társadalom, még az sem lesz, aki házhoz kézbesítse a nyugdíjakat, vagy átutalja a bankszámlára. * Ésszerű adópolitikával meg lehetne akadályozni a multinacionális vállalatok elvándorlását is, amellyel egy-egy nemzet egész iparát teszik tönkre. Először Észak-Amerikából és NyugatEurópából költöztették át a termelő üzemeiket a kommunista diktatúra alól felszabadult keleteurópai államokba Újabban innen is továbbviszik őket Kínába, ahol a munkabér a keleteurópainak a fele Ez a fizetés egyébként az amerikai munkabér 5%-a, így nem csoda, hogy a globális vállalatok sora telepítik át a nemrég létesített üzemeiket Kínába. Ezáltal nem csak a csúcstechnológiától, a technikai fejlődés lehetőségétől fosztják meg a régió országait, hanem munkanélküliek tízezreit hagyják maguk után. Miután a Kelet-európai államok mindegyike valósággal

kiárusította az országot, a jól menő gyárakat eladták a külföldi mamutvállalatoknak, megszűnt a nemzeti iparuk. Emiatt az elbocsátott, utcára tett embereket nem tudják foglalkoztatni. Most már arra sincs lehetőségük, hogy legalább a belföldi keresletet kielégítsék a korábbi korszerűtlen termékekkel Ezek ugyan nem érték el a világszínvonalat, de olcsók voltak, és biztosították a teljes foglakoztatást az országban. Most viszont a családtagokat beleszámítva több százezer ember süllyed a nyomorba, ami radikálisan csökkenti a vásárlőerőt. Ezáltal a gazdaság egy olyan negatív spirálba kerül, ami a privatizáció után nemzeti tulajdonban maradt vállalatokat is tönkreteszi. A költségvetési szerveknél is leáll a munka, mert bevételek híján, az óriási költségvetési hiány következtében az állam nem tudja kifizetni a munkabéreket. Ennek eredményeként az egész ország munkanélkülivé válik Ezt a teljes leépüléssel

fenyegető folyamatot csak egy módon tudják a munkahelyeket vesztett országok kivédeni, a további elvándorlásokat megakadályozni, ha az importált termékekre munkabér-kiegyenlítő adót vetnek ki. Ki kell számolni, hogy a megvásárolni kívánt termék mennyibe kerülne, ha náluk állítanák elő, ezt össze kell vetni a Kínából importált olcsó termék árával, és a különbözetet a munkabérre rakódó egyéb költségekkel együtt rá kell terhelni védővámként. Ez elvenné a multinacionális vállalatok kedvét a vándorlástól Ezt követően nem azt néznék, hogy hol olcsóbb a munkaerő, hanem azt, hogy hol jobbak, kedvezőbbek a gyártás feltételei. Amíg a visszaköltözés nem történik meg, az így befolyt összeget a nemzeti ipar fejlesztésére, a hiányzó technológiák megvásárlására kell fordítani. Az ily módon előállított termék nem lesz ugyan olyan olcsó, mint a Kínában előállított, de legalább munkát ad az embereknek,

megakadályozza a gazdasági összeomlást. Ez az eljárás 37 azonban csak akkor válik eredményesé, ha a védővámot az érintett országok mindegyike bevezeti, különben nem jön létre a kívánt visszarendeződés. Mivel licenszként nem szokták a legújabb fejlesztési eredményeket, az élvonalbeli technológiát eladni, az otthon előállított termék valószínűleg világszínvonalú sem lesz. Erre azonban nincs is mindig szükség. Csupán egy példát felhozva: a számítógépiparban a legkorszerűbb winchester kapacitása jelenleg 180 GB. Erre a terjedelemre azonban a nyugati országok technikai csodákat kedvelő és előszeretettel vásárló fogyasztóinak sincs szükségük. Nálunk az átlagfelhasználónak bőven megfelel a másodvonalbeli 60 GB-os merevlemez is, melynek gyártástechnológiája könnyen beszerezhető a világpiacon. Így semmi akadálya sem lenne a székesfehérvári IBM üzemben megszüntetett merevlemezgyártás újraindításának.

Ezáltal ismét lenne munkája az elbocsátott 3800 munkásnak. Az épület is ott áll üresen Csupán a kutatóintézetek igényelnek nagykapacitású tárolókat, de az a néhány darab, amelyre nekik szükségük van, külföldről könnyen importálható. A munkabér-kiegyenlítő adó azonban csak akkor fog pozitív hatást gyakorolni a gazdaságra, ha a felügyeleti szervek megakadályozzák a belföldön előállított termék ármanipulációját. Amennyiben a hazai gyárak monopolhelyzetüket kihasználva a védővámmal megemelt import termék árához igazítva forgalmazzák készítményeiket, ez a fogyasztók kifosztását eredményezné. Ilyenkor átmenetileg fel kell függeszteni a védővámot, és be kell engedni az országba a jó minőségű és olcsó külföldi terméket, ami nagyon hamar jobb belátásra téríti a nyereségüket ily módon növelő hazai gyártókat. Idővel a kezdeti lemaradás is behozható lenne. A gyártásra telepített fejlesztés ugyanis

előbbutóbb korszerű eljárások kifejlesztését eredményezné, ami később lehetővé tenné világszínvonalú termékek előállítását is Sehol sincs előírva, hogy haladó gondolatok, nagyszerű ötletek csak a nagy világcégek laboratóriumaiban születhetnek. Sőt, a technika történetét ismerve ennek éppen az ellenkezője igaz. A világraszóló eredmények szinte mindig a kis műhelyekben, a sok nehézséggel küszködő országokban születtek. Egy idő után az is előfordulhat, hogy azok a cégek jönnek hozzánk licenszet vásárolni, akik annak idején cserbenhagytak bennünket Ehhez azonban technikai kultúrára van szükség, ahol a jövő műszaki szakemberei felnevelődnek. Ahol nincs önálló nemzeti ipar, ott nincs fejlődés sem A multinacionális vállalatoknak olcsó bérrabszolgákra van szükségük, és nem helyettük gondolkodó, föléjük magasodó mérnökökre. Ezért nem fognak nekünk kreatív szakembereket kinevelni A jelenlegi helyzetben

a korábban képzett mérnökeink is elmennek, sorra hagyják el az országot, mert nemzeti ipar hiányában nem tudunk nekik képzettségüknek megfelelő munkát és életszínvonalat biztosítani. A privatizációs bevételek kézen-közön elfolytak, vagy a költségvetés feneketlen zsákjába kerülve semmivé váltak Csak most kezdünk rádöbbenni arra, hogy a rövid távú célok érdekében elkótyavetyélt gyáraink a túlélés lehetőségétől fosztottak meg bennünket. A védővám intézménye egyébként nem új dolog. Az Európai Unió pl a tömbön kívüli országokból származó termékeknél jelenleg is alkalmazza. Az ipari nagyhatalmak esetén azonban a nagytőke nyomására, valamint a gazdaság liberalizációjára hivatkozva megszüntették az áru szabad áramlásnak korlátozását. Ezáltal valósággal tönkretették a nemzeti iparukat, melynek következményeit már most is több millió munkanélküli érzi a bőrén. Az előbbi korlátozáshoz

hasonlóan a védővám megújított rendszere sem maradna meg sokáig. Ahogy a befolyó összegekből létrehozott belföldi vállalkozások fokozatosan kielégítik a helyi keresletet, mind jobban csökken az olcsó bérmunkával termeltető multik rendelésállománya. Ez választás elé állítaná őket: vagy tönkremennek, vagy a krónikus munkanélküliséggel küszködő régiókban létrehoznak egy-egy gyáregységet a helyi igények kielégítésére. Így a megtermelt áru belföldinek számítana, és nem kell utána semmilyen vámot fizetni. A profitjuk sem csökkenne jelentősen, mivel a vámmentes, olcsó árut nagy mennyiségben el lehet adni. 38 Miután munkát, jövedelmet biztosítottak a helybelieknek, potenciális vásárlókká válva lenne aki megvegye a termékeiket. Így egy idő után beállna az egyensúly. Megszűnne a nyomor, a létbizonytalanság, és a fejlődő országok technikai lemaradása. Csupán a multinacionális vállalatok profitja

csökkenne kissé Ennek következtében a csúcsvezetők és a legkisebb fizetésű alkalmazottak közötti jövedelemkülönbség nem 200-szoros lenne, hanem csak 20-szoros. A jelenlegi profithajszát ugyanis nem a veszteséges gazdálkodás megszüntetése motiválja. A mamutcégek vezetői azért akarnak több haszonra szert tenni, hogy még nagyobb legyen a saját és a részvényeseik jövedelme. Ebben a törekvésükben nincsenek tekintettel senkire és semmire Önző céljukat el is fogják érni, ha az érintettek, a folyamat vesztesei nem tesznek ellene semmit. Kiegészítő természetgyógyászati módszerek „Az ezotéria kiteljesedésé”-ben megismerhettük az Bioptron lámpa jótékony hatását a szervezetre. Lézerfénnyel azonban még a polarizált fénynél is nagyobb gyógyhatás érhető el A lézergenerátorok nem csak egyirányú, hanem azonos frekvenciájú, úgynevezett monokromatikus fényt bocsátanak ki. A természetgyógyászatban a piros színű fényt

kibocsátó lézerdiódák terjedtek el, mivel az iparban alkalmazott argongázos generátorok, valamint a biztonságtechnikában használt infradiódák túl erősek erre a célra. Egyetlen piros fényt biztosító diódát alkalmaznak a lézeres akupunktúrában, valamint a moxakezelés legmodernebb formájában is. Biofotonmérései alapján Fritz-Albert Popp professzor néhány évvel ezelőtt felfedezte, hogy a sejtek energiaszintjét nem kizárólag a meridiánokon keresztül lehet növelni, hanem közvetlen besugárzással is. Ez esetben a lágylézerkezelés nagy felületen történik, hogy a piros fény minél több sejtet stimuláljon. Ehhez a német Dieter Jossner találmányát használta, amely nem más, mint egy félkör alakú lámpatest, piros fényt kibocsátó lézerdiódákkal kirakva. A tenyérlézer kb 10 darab egymástól meghatározott távolságban elhelyezett diódát tartalmaz, míg az arc és a nagyobb testfelületek kezeléséhez 128 darab diódát magába

foglaló lámpatesteket alkalmaznak. Az ily módon előálló 50 cm hosszú és 20 cm széles fénynyaláb jól használható a neurodermitisz és a pikkelysömör kezelésére. Igen gyorsan gyógyul tőle a lábszárfekély, bezárulnak a régóta nyitott, behegedni nem akaró sebek. Hasonlóan jótékony hatást gyakorol a lágylézer a herpesz által kiváltott sebekre, és az influenzára. Alkalmazásával a többi vírusos megbetegedés is már korai stádiumában lezárul. Ennek oka, hogy a piros fényfürdő hatására erősödik az immunrendszer, nő a vörösvértestek aránya, és gyorsul a sejtosztódás is. Emellett oldódnak az izomgörcsök, enyhülnek a migrénes fájdalmak, és újra kinő a haj. Erre a célra olyan lámpatestet használnak, amely ide-oda pásztáz, hogy minél több sejtet érjen a fény. Kemoterápián átesett betegeknél 4-10 alkalommal történt kezelés esetén mérséklődött a hajhullás. Akik a terápia előtt veszik igénybe a lézeres

kezelést, azoknál a hajhullás teljesen el is maradhat. A lágylézer oly mértékben megnöveli a sejtek energiafelvételét és vérellátását, hogy az érelmeszesedés, a cukorbaj és a baktériumfertőzések miatt elhalt szövetek (az úgynevezett nekrózisok) is elevenné válnak. Lábujjelhalás esetén is újraéleszthetők a szövetek, de akadt olyan beteg, akit lábának amputálásától mentett meg a fénykezelés. A közepes felületű lézerrel jól gyógyíthatók a rándulások, a vérömlenyek, ficamok és gyulladások. A teniszkönyök 10-15 kezelés után eltűnik Jól bevált ez a módszer szemödéma, akut arcüreggyulladások, gyerekek hiperaktivitása, valamint a szájnyálkahártya gyulladásainak kezelésénél is. Orosz klinikákon lágylézeres terápiával már asztmát, gyulladásos bélbetegségeket, gyomorfekélyt, ízületi- és anyagcsere-betegségeket is gyógyítanak. Ezt az teszi lehetővé, hogy a monokromatikus fény kedvező hatást gyakorol az

egész szervezetre. 39 Dieter Jossner szerint gyakorlatilag nincs olyan betegség, amelyet a lézerterápia ne enyhítene. Popp professzor egy érdekes felfedezéssel is gyarapította ezirányú ismereteinket. Vizsgálatai során megállapította, hogy ha zavar lép fel a sejtben, megnövekszik az energiakibocsátása, egészen az elhalásáig. A sejt a maradék energiáját egyetlen utolsó fellobbanásban kisugározza (Mellékesen megjegyezve lehet, hogy ez a jelenség okozza azt, hogy a haldoklók többsége közvetlenül a halála előtt felélénkül, és sokkal jobban érzi magát.) A lézerkezelés azonban pótolni tudja az energiaveszteséget, így a sejtnek lehetősége nyílik önmaga megújítására. A lézerterápia a beteg sejtek energiaszintjét a két-háromszorosára is képes megnövelni. A lágylézer-terápia kiváló eredményei nem a placebóhatáson alapulnak. Ezt az időközben végzett állatkísérletek egyértelműen igazolják. A dakszlik bénulását

okozó porckorongsérv pl hagyományos módszerekkel nem kezelhető, lézerrel azonban könnyen elmulasztható. Ez a módszer megkímélte az ínhüvelygyulladásban szenvedő lovakat is attól, hogy hat héten át az istállóban álldogáljanak. Antibiotikumokat és egyéb gyulladásgátlókat sem kellett adni nekik Mind embereknél, mind állatoknál a nagy felületű lézerkezelés hatására az ínysérülések és gyulladások is kétszer-háromszor gyorsabban gyógyultak a szokásosnál. Ezzel jelentősen lerövidíthető az az időszak, ami alatt a páciens csak folyadékot fogyaszthat. A módszer kidolgozói szerint azonban az ily módon elérhető gyógyulások csak akkor válnak tartóssá, ha az illető természetes életmódot folytat. Nem fogyaszt húst, nincsenek káros szenvedélyei, és sokat mozog; főleg a napon, mivel a nap hasonló hatást gyakorol a bőrre , mint a lézerfény. Egyébként a lágylézer magyar találmány. Az elvét Mester Endre professzor

dolgozta ki Ennek ellenére nálunk ne terjedt el. Mint a legtöbb találmányunkra, erre sem tartottunk igényt Külföldön azonban annál nagyobb sikert ért el ez az eljárás. Nyugat-Európában már erre alapozó kórházi osztályok is működnek. * Az előző két könyvben részletes képet kaphattunk a jelenleg ismert természetes gyógymódokról, de ezekből nem derült ki, hogy milyen módon kellene ezeket széles körben alkalmazni. Mivel egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a szelíd gyógymódok terjedését semmi sem képes megakadályozni, az egészségügyi hatóságoknak fel kellene készülniük ezek intézményesítésére. Felhasználva a kínálkozó lehetőséget, a természetgyógyászati eljárásokat nem a korábbi betegellátó rendszerbe kellene beilleszteni, hanem létre kellene hozni egy új, alapjaiban megreformált rendszert. Erre elsősorban a kiadások csökkentése érdekében lenne szükség. Ez a gyógyító eljárás ugyanis lehetőséget ad az

egészségügyre fordított források radikális csökkentésére, ami a költségvetési egyensúly megőrzése, megteremtése érdekében a világ minden államában égető szükséglet. Bevezetése jelentős kockázattal sem járna, mivel egy kipróbált rendszer, a jól bevált kínai módszer átvételéről van szó. Ennek lényege, hogy a kínai orvos évente négyszer berendeli a körzetébe tartozó családok tagjait, és alaposan megvizsgálva őket felméri szervezetük bioenergia-szintjét. Ezt követően harmonizálja a meridiánrendszerüket, helyreállítja szervezetük energiaegyensúlyát, meggátolva ezzel a kezdődő betegségek kifejlődését. Szükség esetén méregtelenítő teákat, immunrendszer-erősítő gyógyfüveket vagy egyéb természetgyógyászati kúrát ír elő. Ha mindezen óvintézkedések ellenére valaki megbetegszik, akkor az orvosnak ki kell mennie a pácienséhez, és köteles őt ingyen meggyógyítani. A kínaiak ugyanis úgy

gondolkodnak, hogy azért betegedtek meg, mert az orvosuk nem végzett alapos munkát, nem derítette fel a lappangó betegségüket. Ilyenkor úgy járnak el, mint a rossz munkát végzett iparossal; visszarendelik őt, és a saját költségére kijavíttatják vele a hibát. Miután a betegségmegelőzés költsége csupán töredéke a gyógyításra fordított összegeknek, ennek a módszernek a bevezetésével akár egy nagyságrendnyi csökkentést is el lehetne érni az egészségbiztosítási kiadásokban. Horribilis összegeket lehet megtakarítani azáltal is, hogy a 40 természetes gyógymódok alkalmazásánál nincs szükség méregdrága gyógyszerekre. A bioenergia ingyen van, helyreállítása, fokozása nem igényel költséges eszközöket, így a betegellátó intézmények dologi kiadása minimálisra csökken. Ebben a rendszerben a biztosító fizetné a megelőzéssel kapcsolatos kiadásokat, a gyógyítással kapcsolatos költségek pedig a háziorvosokat

és a kórházakat terhelnék. Ez alól csak akkor mentesülnének, ha a betegség bizonyíthatóan a páciens hibájából következett be. Ilyen ok lehet egészségromboló életmód (pl. ivás, dohányzás, kábítószer-fogyasztás, helytelen táplálkozás) folytatása, vagy az óvatlan magatartás következtében fellépő balesetek. Ekkor a páciensnek kell fizetnie a gyógyításával járó összes költséget, ami rákényszerítené őt, hogy törődjön az egészségével, a biztonságával. Ráébresztené az embereket arra, hogy felelősséggel tartoznak saját életükért. A jelenlegi egészségbiztosítási rendszer nem csak pazarló, hanem igazságtalan is. Miután minden gyógyítással kapcsolatos költséget megtérít, egyáltalán nem ösztönzi az embereket egészségük megőrzésére, azt pedig aki ezt megteszi bünteti azzal, hogy vele is ugyanakkora járulékot fizettet, mint felelőtlen embertársaival. A jövő igazságos társadalmában nem lehet egymás

rovására élni. Aki felelőtlenül él, vagy nem képes magán uralkodni, annak tudomásul kell venni, hogy nem csak a másokban, hanem a saját magában okozott kárt is meg kell térítenie, ennek költségét nem varrhatja a társadalom nyakába. * 1999 végén Magyarországon is hivatalos gyógymóddá nyilvánították a homeopátiát. Jövőre nálunk is elkezdik egyetemi kereteken belül oktatni ezt a gyógymódot, a már praktizáló orvosok pedig szakvizsgát tehetnek homeopátiából. Ezzel egyidejűleg engedélyezték a gyógyszertárak számára a homeopatikus szerek forgalmazását. Egyébként Magyarországon korábban sem volt ismeretlen a homeopátia. Ezt a kezelési módot Bakody József honosította meg nálunk az 1831-32 évi kolerajárvány idején, nagy sikerrel. Eredményei külföldön is feltűnést keltettek. Az 1860-as években Magyarországot a homeopátia fellegvárának tartották Európában, ami azt eredményezte, hogy a klasszikus orvoslással

egyenrangúvá vált. A budapesti orvosi egyetemen két homeopátiás tanszék létesült, és a két világháború között három homeopátiás gyógyszertár is működött a fővárosban. 1935-ben Budapesten tartották a 10. nemzetközi homeopátiás kongresszust A kommunista diktatúra azonban derékba törte ennek a gyógymódnak a karrierjét. A hatalom ateista alapon álló urai az összes ezoterikus jelenséggel együtt a homeopátia gyakorlását is betiltották. Erre egyébként sem lett volna mód, mivel a gyógyszergyárak államosításával megszüntették a homeopatikus szerek előállítását is. Fél évszázadnak kellett eltelni ahhoz, hogy a tiltást visszavonják, és végre nálunk is elfoglalja ez a gyógymód a méltó helyét. Boldogságkeresés Az előző két könyvben részletes képet kaphattunk a boldogság fogalmáról, és arról, hogy a jelenlegi körülmények között miért válik ez az érzés sok ember számára elérhetetlenné. Most olyan

ötletek, felismerések, praktikus tanácsok következnek, amelyek segítenek megváltoztatni ezt az állapotot. Alkalmazásukkal könnyebben fogunk boldogulni ezen a téren, mert tisztában leszünk a korlátainkkal és a lehetőségeinkkel. A legtöbb embernek a párkapcsolatok rendezettsége jelenti a boldogságot. Mindent meg is tesznek ennek érdekében, de gyakran eredménytelenül. A kezdeményezés során a férfiakat éri a legtöbb kudarc, mert még mindig nem vették tudomásul, hogy ezen a téren a nők döntenek. Sok férfi azt hiszi, hogy ő választotta ki a neki tetsző nőt, holott ez éppen fordítva történt. A párkapcsolat létrejötte nem az aktív férfinak, hanem a passzív nőnek köszönhető. 41 Kirsten Kruck, a Max Planck Intézet viselkedéspszichológusa szerint: „A nők a megpillantást követően a másodperc ezredrésze alatt döntenek a férfi sorsáról. Kb 1 perc elteltével számíthat rá a »teremtés koronája« hogy számára is

megnyilvánuló módon észreveszik őt, és akkor megkockáztathat néhány kihívó pillantást a hölgyre. Ha pedig megjelenése és viselkedése megnyerő, úgy a második percben már kinyithatja a száját. A harmadik percben az is eldől, hogy szóba jöhet-e a férfi, mint szerelmi partner, vagy sem.” A józan ész alapján döntő férfiak számára az a legérthetetlenebb ebben a folyamatban, hogy az első látásra, egy szemvillanás alatt meghozott ítélet a legtöbb esetben később sem változik. Egy Goethétől származó aforizma így fejezi ki ezt a jelenséget: „A nő mindig megmarad első érzésénél”. Hiábavaló a férfi imponálási igyekezete, sorsa az első 3 percben eldől. Negatív döntés esetén az „erősebb nem” legkitartóbb képviselőjének ostroma is hidegen hagyja a nőt. Kevésbé rámenős férfiak eddig sem jutnak el, mert mire rászánják magukat a megszólításra, a nő már döntött, és egy kurta „nem”-mel elintézi a

dolgot. Ez persze csak az érdek nélküli, szívből jövő kapcsolatteremtésre igaz Amennyiben a döntést a pénz, az anyagiak befolyásolják, akkor minden másként történik. Ilyenkor a több millió éven át kialakított természetes ösztönök háttérbe szorulnak, és a nők úgy viselkednek, mint a prostituáltak. Lelki kisugárzásunk életünk más terén is hasonlóan gyors döntést vált ki embertársainkból. Személyzetisek munkáját tanulmányozó kutatók szerint a beszélgetés első 15 másodpercében eldől, hogy a munkaadó hajlandó-e alkalmazni a jelentkezőt a meghirdetett állásra. Az önéletrajznak, a szakmai tapasztalatnak csak akkor van jelentősége, ha a munkaadó pozitív döntést hozott. Ezt követően a biztonság kedvéért ellenőrzi a pályázó szakmai alkalmasságát, mert ha a választottja nem tudja ellátni leendő munkakörét, akkor a gazdasági érdek felülkerekedik az egyéni érzelmeken. Szimpátia nélkül azonban hiábavaló

minden igyekezet, mert a munkáltatók nem szakértelmet vásárolnak, hanem egyéniséget. Az előbbi ugyanis hamar elavul. Az ember viszont megmarad lelkének minden megnyilvánulásával, amelyet aztán viselkedésnek, képességnek, intelligenciának, szorgalomnak, toleranciának, együttműködőképességnek és még sok egyéb olyan tulajdonságnak nevezünk, amelyek döntően befolyásolják egy ember munkahelyi alkalmazhatóságát. Sok férfi számára érthetetlen a nők eltérő viselkedése, és ezt lelki okokra vezetik vissza. A legújabb tudományos kutatások azonban kiderítették, hogy ennek nagyon is valós okai vannak. Az élettani vizsgálatok feltárták, hogy a nők beszédközpontjában 25%-kal több sejt van, mint a férfiakéban. Ennek tudható be, hogy a nők verbális képessége jóval fejlettebb, mint a férfiaké. Ugyancsak 25%-kal több sejtet találtak a nők megfigyelőközpontjában, ami arra ad magyarázatot, hogy miért tudnak egy pillantás alatt

mindent felmérni, ha belépnek egy helyiségbe, vagy megpillantanak egy férfit. Képességek tekintetében tehát meghatározó jelentősége van az agysejtek megoszlásának. Hiába nagyobb a férfiaik agyveleje 150 cm3-rel, ha a többlet nem ott halmozódik fel ahol kellene, nem tudnak versenyre kelni a nőkkel. Svéd kutatók szerint a nők arcfelismerő készsége is jobb, mint a férfiaké. Ennek nemükből eredő okai vannak. Az anyák évmilliókon át gyerekeik szemét figyelték, ha valami baj volt A szem ugyanis abban az esetben is tájékoztat a problémáról, ha a gyerek még nem tud beszélni. Ez a szemkereső képesség tevődött át később az arc figyelésére. Némi vigaszt nyújt a férfiak számára, hogy a nekik viszont fejlettebb a cselekvőképességük. Amíg a nők lassan döntenek, és nehezen szánják el magukat a cselekvésre, a férfiak gyorsan és határozottan lépnek fel. Ennek oka is a múltba keresendő. A család védelme, a külső támadások

elhárítása a férfiak feladata volt, így az ő adottságaik ezen a téren fejlődtek. Ugyancsak a régmúltból eredő munkamegosztásnak tudható be a férfiak jobb tájékozódási képessége. Az élelmiszer előteremtése során sokszor kilométereken át kellett üldözni a vadat, és utána haza kellett találni az erdőből Ez az évmilliók át folytatott tevékenység kellőképpen kifejlesztette a férfiak térbeli eligazodó-készségét. 42 * „Az ezotéria kiteljesedésé”-nek IV. fejezete részletesen foglalkozott az emberiség különböző szintekre jutásával, attól függően, hogy ki mely szférából érkezett. Az olvasottak tükrében sokan megpróbálnak náluk fejlettebb emberekkel kapcsolatot keresni, ami nem minden esetben célravezető. Ennek okát könnyen beláthatjuk, ha megnézzük, hogy milyen cél vezérli az egyes szférabeliek életét. Az első négy csoportba tartozók életviteléről sokat tudunk, hiszen ide tartozik az emberiség

95%-a. Az alsóbb szférabeliek fő törekvései, ösztöneik kiélése, az anyagi világhoz való kötődésük jól ismert. Ennek ellenére nem ők használják ki leginkább a fizikai világ nyújtotta lehetőségeket. Itt a Földön teljes életet az ötödik szférabeliek élnek Munkájuk, választott hivatásuk mellett ragaszkodnak a családhoz, a gyerekekhez és minden értelmes célhoz, amit a fizikai élet nyújthat az embernek. Ők azok, akik leginkább képesek élvezni az életet. Az étkezésben ínyencek, a szeretkezésben mesterek Nem véletlen, hogy oly kívánatosak embertársaik szemében, és oly sokan szeretnének szert tenni az ezen a szinten állókra. Az ötös szférabeli nők tulajdonságait, életvitelét legjellemzőbb módon Nastassja Kinski amerikai színésznő, és Szily Nóra magyar tévériporter testesíti meg. E szint felett már ne keressenek maguknak társat azok sem, akik a legértékesebb partnerre vágynak. Nem azért, mert a hatos és hetes

szférából jöttek olyan kevesen vannak, hogy úgy sem találnának rájuk, hanem azért, mert nem érdemes. A hatos szférabeliek kizárólag a munkájuknak élnek. Mindent, így a családi életüket, a boldogságukat is a hivatásuknak vetik alá. Életüket küldetésük teljesítésének minden áron való vágya vezérli Nagy áldozatokkal jár egy ilyen emberrel együtt élni, az ösztönvilág rabjai meg se próbálkozzanak vele. A hetes szférabeliekkel azért nem érdemes kapcsolatot teremteni, mert születésük pillanatától kezdve halálra vannak ítélve. Az ő sorsuk a keresztre feszítés, ami azt jelenti, hogy ezek az emberek életük derekán mártírhalált fognak halni. Mostanában természetesen nem keresztre feszítés útján végzik ki őket, hanem a kor ítélkezési szokásainak megfelelően. Ennek legjellemzőbb példája Tóth Ilona szigorló orvos halálra ítélése, akit az 1956-os magyar forradalom mártírjaként ártatlanul akasztottak fel.

Jézushoz hasonlóan ő sem védekezett a rágalmak ellen Minden vádat magára vállalt, hogy ezzel is mentse a társait. Hetedik szférabeli férfi már alig található a Földön. A nagyravágyó nőknek azért sem célszerű utánuk kutatni, mert velük eleve nem lehet egy életre szóló házasságot kötni. A kívülálló szemével nézve tiszteletre méltó dolog lehet egy világhírű személy özvegyének lenni, ha valaki a szenvedésekkel teli élet után képes elviselni az évtizedekig tartó magányosságot. A túl nagy megtiszteltetésnek örvendő ember özvegye ugyanis nem mehet újra férjhez anélkül, hogy cselekedete ne lenne közmegvetés tárgya. A partnerkapcsolat szempontjából legvonzóbb ötös szférabeliek ma sem mennek ritkaságszámba, de az igazi aranykoruk korábban volt. Az ötödik szférából (korábban már említett történelmi okok miatt) a XIX. század elején kezdtek tömegesen leszületni a lelkek a Földre. A folyamat a XX század

kezdetéig, kb 100 éven át tartott Az 1970-es, ’80-as évekig tevékenykedtek nálunk jelentős számban. Ebben az időszakban meghatározó szerepet töltöttek be a kultúrában, a sportban, az iparban, a tudományos életben, sőt a politikában is. Nem véletlen, hogy a világ ez alatt a másfél évszázad alatt fejlődött a legtöbbet. Ennek a korszaknak az utolsó képviselői közül Magyarországon Tolnay Klári, Amerikában pedig Katharine Hepburn a legismertebb. Mellesleg az ötös szférába tartozók igen fejlett kommunikációs képességgel rendelkeznek Igazi társasági emberek Érdemes odafigyelni arra, amit mondanak, és ahogy mondják. Érdekes módon ez a készség már nem mutatkozik meg a hatos szférában. Itt a Földön az ezen a szinten állók kommunikációs készsége többnyire le van blokkolva. Ennek feltehetően az az oka, hogy az ügy amit képviselnek, nem tűri a szószátyárkodást. A hatos szférabeliek túlságosan fajsúlyos dolgokkal

foglalkoznak, amelynek idő előtti nyilvánosságra kerülése zavart okozna. Ezt ők maguk is érzik, ezért igyekeznek a 43 háttérben maradni. A velük együtt élők azt tartják róluk, hogy csak akkor beszélnek, ha mondanivalójuk van. A hetes szférabeliek nem küszködnek ugyan gátlásokkal, de ők meg rébuszokban beszélnek. A példázatok, szójátékok, a mondat végi rímek igen magas röptűvé teszik a beszédüket, és ez a nyelvezet az egyszerű emberek számára érthetetlen. A kifinomodott ízlés megmaradt ugyan a hatos szférabelieknél is, de ez a típus már a gasztronómiai élvezetekről is képes lemondani, ha érdekei, küldetésének teljesítése ezt kívánja. A hetes szférából érkezett lelkek minden tekintetben puritán életmódot folytatnak, nekik a földi világ által kínált élvezetek semmit sem jelentenek. A szexnek is eltérő módon hódolnak a különböző szférákból jöttek. Az alsóbb szinteken állóknál vad és

fékezhetetlen. A felsőbb szinteken ez a tevékenység erősen elnyújtott, és inkább hasonlít a kozmikus egyesülésre, mint az állati párzásra. A hetedik szférabeliek már képesek lemondani a szexuális élet nyújtotta örömökről is. Ők többnyire úgy távoznak ebből a világból, ahogy jöttek, szűzen. (Az imént felhozott nevek nem holmi kinyilatkoztatás eredményei Nem jelenti azt, hogy ezek a személyek ténylegesen ezekből a szférákból érkeztek Ők csupán az egyes szférákra jellemző vonások legélethűbb hordozói. Az ő magatartásuk, életvitelük testesíti meg leginkább az egyes csoportokra jellemző tulajdonságokat.) Ahhoz, hogy a magasabb szférabeliek eleget tudjanak tenni küldetésüknek, megfelelő társra, önzetlen segítőkre van szükségük. A nagyravágyó emberek (különösen a ragadozó típusú nők) azonban kifejezetten vadásznak rájuk. Esélyeiket növeli, hogy a primitív emberek sokszor igen előnyös külsővel

rendelkeznek. Erre szükségük is van, mert az eszükkel, intelligenciájukkal nem tudnának érvényesülni az életben Belső értékek híján boldogulásuk egyetlen lehetősége a szépségükből, a tökéletes testükből eredő helyzeti előnyük kihasználása. Miután a magasabb szférabeliek is hús-vér lények, így gyakran beleesnek ebbe a csapdába, ami nem csak a munkájukat gátolja, hanem pokollá teszi a magánéletüket is. Mint a továbbiakban látni fogjuk, az ilyen szerencsétlen kapcsolatok tragédiával is végződhetnek. A magasabb szférabeliek életének zátonyra futása csak egy módon kerülhető el: fokozott éberséggel, a partnerek gondos megválogatásával. Érdekes módon a kirívóan magas szintkülönbségtől később a fejlődésben alacsonyabb szinten álló partner is szenved. Tanulságképpen nézzük meg, hogyan nyilatkozott erről a helyzetről egy primitív lélekkel rendelkező nő Jane Sacks: Rendes fiú című könyvében.

Elöljáróban az írónő leszögezi, hogy regénye hősnője a végén kinyírja az összes rendes udvarlóját. Ehhez a végkifejlethez egy tudatalatti késztetés, a kiforratlan lelkek sajátos gondolkodásmódja, ösztönvilága vezetett Az események nyomon követésével egyre világosabbá válnak a folyamat mozgatórugói. A főszereplő kendőzetlen stílusú kitárulkozása alapján egyértelművé válik, hogy a vele kapcsolatba lépők élete törvényszerűen alakult így. A primitív lelkekben uralkodó vad ösztönöket nem lehet elnyomni, hosszú távon nem lehet rajtuk uralkodni. Minél tovább elfojtják őket, annál pusztítóbb lesz a kitörésük Az alacsony szinten álló lélek nem képes elviselni a nála fejlettebb lelkeket. Minél magasabb szinten áll a másik, annál kirívóbbá válik az ő primitívsége, ami elemi erővel irritálja őt. Ezért a torzult lelkű személy mindig azok ellen rohan ki, akik a legkedvesebbek, a legnagylelkűbbek vele

szemben, mert ezek higgadtsága, nyugalma és tartása mellett még kiáltóbb az ő érzelmi zűrzavara. Mivel nem képes elérni az ő szintjüket, előbb tudat alatt, később már tudatosan is a saját érzelmi mocsarába próbálja lerántani őket. A végleges megoldást abban látja, hogy elpusztítja az útjába kerülő fejlett lelkeket, így próbálván megszabadulni az eléje tartott „tükörtől”. Ez nem csak a nőknél van így, hanem a férfiaknál is Aki látta a „Szelíd motorosok” című filmet Peter Fonda főszereplésével, az érti, hogy miről van szó. 44 A fenti regény hősnője így magyarázta azt a sajátos belső késztetést, ami őt ide vezette: „Péter jóravaló gyerek volt. Szeretetre méltó, figyelmes, alkalmazkodó, nem követelőző, és mindig nagyon igyekezett, hogy a gyönyörök netovábbját nyújtsa az ágyban. Ennek ellenére már alig vártam, hogy lerázhassam.” Az írónő szerint sokan kérdik tanácstalanul: Vajon

miért nem vonzódom a derék férfiakhoz? Miért van az, hogy amikor a véletlen egy jótét lélekkel hoz össze, a kezem-lábam töröm, hogy megszabaduljak tőle? A főszereplő szerint: „Mert álmosító az ilyen fazon társasága, és az ember könnyen beleragad, mint a dongó a mézbe. A legtöbb lány inkább korommal kenné be a képét, ócska ruhát húzna magára, mintsem hogy szóba álljon egy efféle talpig becsületes muksóval. Nem arról van szó, mintha a rend, a tökéletesség ezen őrei egytől egyig szerencsétlen fráterek volnának. Szó sincs róla Nem mind olyan unalmas fej, mint ahogy hírlik. Jártam már rendes ürgével, aki egy világlap külföldi tudósítója volt. A másik kabarészínészként aratott tapsviharokat, sőt akadt köztük menő dzsesszgitáros is. Az illedelmes fiúk kiváltják belőlünk, hogy viszonzásképpen mi is nyájaskodunk, vagy épp fordítva, pimaszkodunk velük, mert nem tudjuk elviselni a szakadatlan béketűrésüket,

a kikezdhetetlen jó kedélyüket, állandó derűs nyugalmukat. Vagy a legjobbat, vagy a legrosszabbat, de mindenképpen a legkibírhatatlanabbat hozzák ki belőlünk Én többnyire a negédeskedés hibájába esem. Amint egy ilyen előzékeny hapsi társaságába kerülök, azonnal átveszem a stílusát, és kibújik belőlem a tündibündi. Elveszítem az egyéniségemet, a valódi énemet. A barátnőmmel társalogva fesztelenül érzem magam, nem győzök poénkodni, csúfondároskodni. Disznó vicceket mesélek, gátlástalanul kipakolom a gonosz pletykákat Szelíd kis barátaim ekkor rám sem ismernének. Ilyenkor jól érzem magam Talán ezért menekülök a jámbor fickók elől a barátságtalanok karjába.” A regény véres kezű hősnője végül egy durva bérgyilkosban találta meg a hozzá illő férfit. „Ugyanazért kedvel engem, amiért én is kedvelem a kiállhatatlan tagokat. Az ilyeneknek meg lehet mondani az igazat. Nem kell attól tartani, hogy a harmatos

lelkük kikészül, ha mondjuk kedvem szottyan belerúgni a metró lépcsőjén előttem vánszorgó tuskóba, vagy ha a vágyamat keresetlen szavakba öntve alpári módon fejezem ki magam. Számomra rém unalmas dolog a rendes fiúk pátyolgatása. Tárasságukban nem tehetem meg, hogy böfögjek, szellentsek, vagy ha úgy tartja kedvem, törjek-zúzzak.” Ebből is látszik, hogy nem lehet egy lelket kirángatni abból a világból, ahová tartozik. Akár önmaguk, akár mások próbálkoznak ezzel, az eredmény csak látszólagos és átmeneti lesz. A szerepjátszás nem tarthat sokáig, mert valódi énje elemi erővel húzza őt vissza arra a szintre, ahonnan jött. Ha kell, rombol, gyilkol, de vissza akar térni arra a fokozatra, ami őt megilleti. Neki az az otthona, oda tartozik Ösztönösen érzi, hogy ha nem tombolja ki magát, ha nem teljesedhet ki a maga primitív szintjén, akkor később sem lesz képes elmozdulni erről a fokozatról. Mellesleg a primitív ember nem

tűri a tanácsadást sem. A jóindulatú útmutatást személye iránti támadásnak tekinti. Azt hiszi, hogy ostobának nézik, ezért mondják meg neki, hogy mit tegyen. Miután tisztában van vele, hogy szellemi képességei enyhén szólva kívánnivalót hagynak maguk után, dühbe gurul, és gorombáskodni kezd a jótevőjével. Ilyenkor két dolgot tehetünk. Vagy elviseljük a mocskolódásait, sőt sok esetben a tettlegességbe torkolló reagálását; vagy sorsára hagyjuk őt, és engedjük, hogy az óhatatlanul elkövetett hibái által a saját kárán tanuljon. Ez esetben azok a szenvedések segítik a fejlődését, amelyeket a hozzá hasonló szintű emberekkel összetűzésbe kerülve él át. 45 Érdekes hírek A reform gondolatoknak tág teret engedő Egyesült Államok az ítélkezés terén is sok meglepetéssel szolgál. Új-Mexikóban egy helyi bíró új fejezett nyitott a büntetés-végrehajtásban A precedens jogalkalmazás alapján a törvényszegőket

ezután thai chi meditációra is ítélhetik az egész országban. A liberális szellemiségű Santa Fé bírónője, Frances Gallegos választás elé állítja a fiatalkorú bűnözőket: vagy börtönbe vonulnak, vagy elsajátítják, és folyamatosan gyakorolják ezt az egészségmegőrző és meditációs gyakorlatokból álló módszert. Elmondása szerint a hagyományos bűnmegelőző, bűnleszoktató módszerek megbuktak, és ennek legszembetűnőbb jele a visszaesők nagy aránya. A bírónő előzőleg kikérte a keleti gyógyászatban jártas pszichológus, Mark De Francis véleményét Azóta szent meggyőződése, hogy az ázsiai hagyományok megtanítják az embereket lecsendesedni, „megtalálván a külső ellenség helyett a belsőt”, hogy az elítélt azzal „viaskodjon”. Ha így haladunk tovább, nemsokára az Agykontroll is a büntetés-végrehajtás része lesz. A gyakorlatokon elsajátított mély meditáció rádöbbenti a bűnözőket ember mivoltukra,

és jó útra téríti őket. * Az ezoterikus kutatások melléktermékének tekinthető az a diagnosztikai megfigyelés, mely szerint a különböző frekvenciájú agyhullámok termelődése erősen függ az életkortól. Egy újszülött 6 hónapos koráig általában fele-fele arányban produkál delta és théta hullámokat. 1 és 3 éves kor között már a théta dominál. Ezt követően a delta hullámok fokozatosan csökkennek, és helyette megjelennek az alfa és a béta hullámok. 17 és 60 év között a delta hullámok eltűnnek, az alfa és a béta hullámok aránya pedig azonos lesz. 60 éves kor felett a béta hullámok dominálnak, és már csak kevés alfa mérhető. Főként annak tudható be az időskori álmatlanság, és hogy a csecsemők oly mélyen alszanak. Erre vezethető vissza az energiahiány, az időskori elerőtlenedés is. * A felkelő nap országában a szerzetesek már a középkorban azt tanácsolták a betegségből lábadozóknak, az ideg- és

elmebetegeknek, hogy hallgassák a természet hangjait; a víz csobogását, a rovarok zümmögését, a szellő suttogását, a madarak énekét. Japánban a pszichológusok kezdeményezésére két éve működik egy különleges telefonvonal, amelyen a Hokkaido-szigetek élővilágának „zenebonáját” hallgathatják az érdeklődők. Egy közvélemény kutatás szerint ez a szolgáltatás igen nagy népszerűségnek örvend; esténként japánok milliói tárcsázzák az ismert számot, hogy belehallgassanak a természet varázserejű muzsikájába. A telefonszolgálat sikerét megirigyelték a zeneműkiadók; és kazettán, valamint CD-n is megjelentették a biozenét, amely a zeneboltok sikerlistáján tavaly az élre került. * Nemrégiben egy új gyógymód indult hódító útjára Németországban, a hidegkamrás terápia. Az első hidegkamrát 1984-ben nyitotta meg egy Bad Seebruch-i orvos, Reinhard Fricke. A kamrában -110 oC-os hideg van, amely egyébként hasonlatos

a világűrben uralkodó hőmérséklethez. A gyógyulni vágyók fürdőruhában és arcuk elé kötött maszkkal lépnek be a kamrába. Fagyveszély nem fenyegeti őket, mert csupán 2-3 percet töltenek bent Mozogni sem szükséges, csupán szaporábban kell venni a levegőt. A garatnyílásban keletkező pára megfagyását az orr- és szájvédő maszk akadályozza meg. A sokkszerű hideg hatására a beteg izmai ellazulnak, és az ízületei mozgékonyabbá válnak. Ennek következtében javul a vérellátása, melynek eredményeként kimosódnak az ízületekben és egyéb testszövetekben felhalmozódott mérgek. Ennélfogva ez a gyógymód elsősorban a reumásokon, a pikkelysömörben és a neurodermitiszben szenvedőkön segít Ígéretes eredményekkel jár depresszió, 46 idült alvászavar és fejfájás esetén is. Nem ajánlott viszont magas vérnyomás, szervi szívbaj, vérellátási zavarok, allergiás rohamok, hidegre való túlérzékenység, valamint vese- és

hólyagbántalmak esetén. A kezelés 10-12 napig tart, és naponta kétszer (reggel és délben) kell alkalmazni. A tapasztalt betegek szerint az alacsony hőmérséklet csak az első három alkalommal kellemetlen. Egyetlen hátránya ennek a minden mellékhatástól mentes kúrának, hogy kissé drága. Egyébként az egész testre kiterjedő hidegkamrás terápia japán találmány Még az 1980-as évek elején fejlesztették ki, de a hideget gyógyászati célra már az ókori görögök is alkalmazták. Jelenleg hozzánk legközelebb Ausztriában alkalmazzák ezt az eljárást, a tiroli Bad Häringben és a karintiai Bad Eisenkappelben. * A fogszuvasodás elkerülésének leghatékonyabb módja a megelőzés. A rendszeres fogmosás, a cukros ételek fogyasztásnak mellőzése nagyban hozzájárul a fogak épségének megőrzéséhez. A fogromlás azonban ennél összetettebb probléma. Nagyban befolyásolja a nyomelemhiány, a fluor elégtelen bevitele is. Ezért egyes

országokban, pl Svájcban fluorral dúsítják az ivóvizet, és a kisgyerekeket rendszeres fluorpótlásban részesítik. A kutatók rájöttek arra is, hogy a fogromlásban nagy szerepet játszanak a baktériumok, amelyek tejsavat termelve megtámadják a fogzománcot. A bostoni Forsyth Intézetben élelmiszerbe kevert vakcinával tették harcképtelenné a sterptococcus mutáns baktériumot Ez a kórokozó egy olyan ragasztóanyagot termel, amely a mikrobát a foghoz tapasztja, így segítve elő a romboló tevékenységét. Az ellenanyag csak a ragasztó-kiválasztást akadályozza meg. Alkalmazását másfél éves kortól javasolják Egy floridai orál-biológus szerint genetikailag módosított streptococcusokkal kell kiszorítani a szájüregben egyébként honos normál baktériumokat. Ezek nem termelnek tejsavat, így megszűnne a fogzománc-károsító hatásuk. A legújabb kísérletek már a biológiai fogpótlást tűzték ki célul. Egy washingtoni laboratóriumban

kihúzott bölcsességfogakból nyert őssejtekkel kísérleteznek A sejttenyészet tápoldatához csontképzésben nélkülözhetetlen anyagokat is adagoltak, majd kísérleti állatok ínye alá ültették őket. Két hónap múlva a kihúzott fog helyén valódi csatornával rendelkező fognyúlvány képződött. Kár, hogy a kutatóink nem olvassák az ezoterikus irodalmat, mert akkor tudnák, hogy ez a cél egyszerűbben is elérhető. Az álkapocs koncentrált energiával való besugárzása szintén képes megindítani az új fog sarjadását. Egyébként ez természetes körülmények között is végbemegy. A több száz évig élő Földön kívüli civilizációknál kb 120 évente lezajlik egy teljes fogváltás. A sejtekhez hasonlóan a fogak sem örök életűek Egészséges életvitel esetén is tönkremennek, mert elkopnak, besárgulnak. Amíg a testsejtjeik hétévente cserélődnek le, a fogak megújulására az 1000 éves élettartamuk alatt, a tejfogváltással

együtt max. nyolcszor kerül sor Mindez nem vonatkozik a „kis szürkékre”. Nekik ugyanis nincsenek fogaik Testük szaurid jellegéből és növényevő táplálkozásukból eredően az ő rágószervük egy-egy patkó alakú kemény íny, ami a sejtmegújulással együtt frissül fel. Érdemes még megemlíteni a Földön is sokáig honos több mint 3 méter magas óriásokat. Fajuk utolsó példánya kb 3000 évvel ezelőtt pusztult ki, illetve erkölcstelen, élősködő életvitelük miatt kiirtották őket a bennünket felügyelő Földön kívüli civilizációk. Az ő fogazatuk kétsoros volt, ami azt jelenti, hogy alul és felül is 32 foggal rendelkeztek. A nagyobb testtömeggel járó többszörös mennyiségű táplálék elfogyasztása ugyanis alaposan igénybe vette a rágószervüket, és a fokozott követelményt az evolúció csak a fogak megkettőzésével tudta kielégíteni. Náluk tehát minden fog mellett állt egy másik is. Mellesleg ilyen koponyákat,

fogmaradványokat mind nagyobb számban találnak a régészeink, de mint minden megmagyarázhatatlan jelenséget, ezt is elhallgatják. * 47 Az Egyesült Államok második legnagyobb kórházában hivatalosan is bevezették a kézrátétes gyógyítást. Az első próbálkozások 30 évvel ezelőtt kezdődtek A „csendes forradalom” elindítója egy fiatal amerikai ápolónő, Dolores Krieger volt, aki folyamatosan képezve magát meredek ívű karriert futott be. Ma már professzorként tevékenykedik, és eddig 80 ezer ápolónő sajátította el a vezetése alatt ezt a módszert. A New York-i Columbia Presbyterian Hospital alternatív gyógyászati osztályának vezetője, Jerry Withworth maga is végez kézrátételes energetikai kezeléseket. A kórház 1400 ággyal és 3000 alkalmazottal rendelkezik Az intézményen belül önálló osztálya van a komplementer medicinának, 55 munkatárssal. A gyógyító érintésnek nevezett módszert elsősorban krónikus

hátfájás, migrén, stresszbetegségek és szorongásos zavarok esetén alkalmazzák, de jó eredményeket értek el vele a daganatkezelésben, és az idősgondozásban is. Újabban bypassműtéteknél is használják Miközben a sebészek a beteg felnyitott mellkasában dolgoznak, a gyógyító érintéssel foglalkozó nővér a páciens fejénél ül, és köröző mozdulatokat tesz a feje fölött. Ez az eljárás segít a betegnek ellazulni altatás közben, és megőrzi az energiamezejét. Gyakran kezeli a szívpumpában levő vért is, mert a bioenergiával dúsított vér növeli a páciens erőnlétét, és lerövidíti a lábadozás időszakát. A tudományos áttörést egy kaliforniai tanulmány megjelenése eredményezte, amely a klasszikus kettős vakteszt alkalmazásával egyértelműen bebizonyította a gyógyító érintés hatásosságát. A vizsgálat során a módszer kiemelkedően sikeresnek bizonyult a sebgyógyítás felgyorsításánál. Ezzel együtt csökkent

a szövődmények száma, és enyhültek az operáció utáni fájdalmak. Eddig több ezer beteg részesült ilyen jellegű kiegészítő kezelésben A gyógyítók Taj chi és Chi kung gyakorlatok végzésével őrzik meg, illetve növelik szervezetük bioenergia-szintjét. Nálunk ennek a fajta kezelésnek a bevezetése egyelőre elképzelhetetlen, az amerikai kórházakban azonban haladnak a korral. Alkalmazásba vételénél nagy szerepet játszott az is, hogy ez az eljárás rendkívül olcsó, mondhatni semmibe sem kerül. Ezt, valamint az eredményeket látva ma már a világ 68 országában tanítják ezt a módszert, Franciaországtól kezdve Finnországon és Iránon át egészen Kenyáig. Terjedését az is elősegíti, hogy a kézrátétes gyógyításnak mind az öt földrészen ősi hagyományai vannak. * Az akupunktúra ma már a világ szinte minden államában elismert, és engedélyezett gyógymód. A hagyományosan gyógyító orvosoknak azonban továbbra is

fenntartásaik vannak az eljárás hatékonyságával kapcsolatban. Sokan felvették közülük, hogy a javulás placebohatás eredménye is lehet. Ennek a vitának az eldöntésére egy német aneszteziológus, Konrad Streitberger olyan akupunktúrás tűt fejlesztett ki, amely úgy működik, mint egy színházi tőr. Amikor ez a parányi eszköz hozzáér a bőrhöz, a tompa hegye azonnal visszahúzódik a nyélbe. Ennek ellenére a tű a testen marad, és kívülről szemlélve semmi sem különbözteti meg a valódi tűtől. A páciens látja a testébe szúrt tűt, érzi a szúrást, holott a tű nem hatol be a bőrbe, így a fiziológiai reakció elmarad. Ezt a lehetőséget kihasználva a Heidelbergi Orvosi Egyetemen végrehajtottak egy vizsgálatot vállproblémákkal küszködő betegeken. Közülük 25 normál akupunktúrás kezelést kapott, míg 27 pácienst placebotűkkel szurkáltak meg. A kísérlet eredményeként az első csoportba tartozók sokkal nagyobb javulást

mutattak, ami azt bizonyítja, hogy itt nem placebohatásról van szó. A teljes bizonyossághoz még végre kell hajtani a kettős vaktesztet is, ahol nem csak a betegek, hanem az orvosok sem tudhatják, hogy melyik páciens kap valódi akupunktúrás kezelést. * Az akupunktúra és a homeopátia után az Agykontrollal is kezd megbarátkozni az orvostudomány. Ez a változás az általuk végzett tudományos vizsgálatoknak köszönhető A kísérletek célja nem az autogén módszerek hatékonyságának bizonyítása volt, de az eredmény egyértelműen igazolta az agy minden irányú teremtő erejét. Amerikai kutatók kíváncsiak 48 voltak arra, hogy az agy képes-e növelni az izomerőt. Csak nehéz tornagyakorlatokkal tudjuk izmaink erejét növelni, vagy képzeletben elvégzett gyakorlatokkal is. Gueng Yue az Ohio-i Cleveland Klinikai Alapítvány orvosa abból indult ki, hogy miután az agy irányítja az izmok működését elektromos jelek segítségével, a

gondolatban küldött utasítás is képes aktiválni a neuronokat. Az izmok idegsejtjeinek ingerlése fizikai mozgás nélkül is kiválthatja a kívánt fiziológiai folyamatot. A vizsgálatokba egy fiatalokból álló tízfős csoportot vontak be. Feladatuk az volt, hogy hetente öt alkalommal gondolatban feszítsék meg a bicepszüket olyan erősen, ahogyan csak tudják. A kutatók a tréning alatt rögzítették az alanyok agyának aktivitását, és hogy biztosan ne feszülés okozza az izomerő-növekedést, nyomon követték a kar izomsejtjeinek elektromos aktivitását is. A program során kéthetente mérték az önkéntesek izomerejét, amely néhány heti képzeletbeli torna után 13,5%-os növekedést mutatott. A kísérlet abbahagyása után ez az állapot még három hónapon át fennmaradt. A kontrollcsoport tagjainál, akik nem vettek részt semmilyen tornában, semmiféle változást nem tapasztaltak. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy ha rávesszük az

agyunkat, küldjön minél erősebb utasítást a szóban forgó neuronokhoz, az önmagában is erősíti a környező izmokat. A tudósítás azzal zárult, hogy hamarosan bezárhatnak a fitnisztermek, és elkezdődik a lusták diadalútja. Ha kutatóink így haladnak tovább, a későbbiek során még nagyobb meglepetésben lesz részük. A kísérletek agyfrekvenciára koncentrálásával kiderül majd, hogy nincs szükség elektromos impulzusok gondolatban való küldésére sem. Elég ha lecsökkentjük az agyfrekvenciánkat, és elképzeljük a kívánt hatást A hit és a vágy megléte esetén az elvárás megteremti számunkra az eredményt. Ez már egy szabályos Agykontroll gyakorlat Innen már csak egy lépés a szubjektív világ felfedezése, a parapszichológiai erők mozgásba hozása. Nagy megrökönyödést fog kiváltani annak felismerése, hogy pusztán a gondolatainkkal mi mindent tudunk elérni. Agyfrekvenciánk lecsökkentése által birtokba vehetjük az egész

univerzumot, kihasználhatjuk azokat a fizikai jelenségeket, amelyekről egyelőre tudomásunk sincs. A szubjektív világ megismerését a véletlen is segíti Svájci ideggyógyászok akaratlanul „halálközeli élményt” idéztek elő egy nőnél. Az agyához elektródokat kötöttek, hogy megállapítsák pontosan hol keletkeznek az epilepsziás rohamai. A német Bild der Wissenschaft-Online beszámolója szerint valahányszor a jobb agyfélteke gyrus angularus nevű agytekervényét ingerelték, a betegnek olyan érzése volt, mintha elhagyná és felülről nézné a testét. Úgy tűnik, hogy az agynak ez a része lélekkiléptetést vált ki Ingerlése által a lélek elhagyja a testet, az elektromos sokkolás időtartamára különválik tőle. * Amerikában a David Lipscomb University két munkatársa érdekes következtetésekre jutott az emberek világnézetének alakulásával kapcsolatban. Az összegyűjtött adatokból az derült ki, hogy akiket eddigi életükben

nem ért megrázkódtatás, azok világnézetüket tekintve szabályos képet mutattak. Sem a vallás, sem az ezotéria iránt nem érdeklődtek különösebben A parajelenségek létezését illetően különösen kétkedőnek bizonyultak a vallásos emberek. Ám azoknál, akiknek az élete az utóbbi időben kellemetlenül alakult, merőben más kép rajzolódott ki. Az ateisták elkezdtek érdeklődni Isten, és a paranormális jelenségek iránt A hit révén próbáltak fogódzót, kiutat találni az összekuszált életükből. A meglepetést azonban nem ez okozta, hanem a hívők reagálása. A sorscsapások hatására a vallásos emberek hite gyengült a földöntúli lények mindenhatóságában, és mind jobban megnyíltak a földi világgal szorosabb kapcsolatban álló ezotéria világa előtt. Mindez arra utal, hogy a nem várt események bekövetkezte elbizonytalanítja az embereket eddigi világszemléletük helyességét illetően, és sokszor öntudatlanul elkezdenek

más magyarázatok után kutatni. Ez a jelenség azonban csak a „vasárnapi” hívőkre jellemező. A szilárd hittel rendelkezők, valamint a fanatikusok Istenbe vetett bizalmát a különféle megpróbáltatások nem gyengítik, hanem erősítik. Ők továbbra is 49 elutasítják a parajelenségeknek még a gondolatát is, semmilyen módon nem hagyják meggyőzni magukat ennek a világnak a létezéséről. * Dr. Mitch Krucoff, az észak-carolinai Durham Duke University orvosa meglepő tanulmányt tett közzé. 150 akut szívbántalmakban szenvedő beteget öt csoportra osztott, és azt vizsgálta, hogyan csökkenhető bizonyos beavatkozások, pl. a szívkatéterezés kockázata A páciensek első csoportja szokásos kórházi kezelésben részesült. A második, harmadik és negyedik csoport emellett relaxációs gyakorlaton, imaginációs terápián valamint érintésterápiás foglalkozáson vett részt. Az ötödik csoportba tartozó betegek semmit sem csináltak Csupán

az különböztette meg őket az első csoporttól, hogy imádkoztak értük. Világszerte több ezer keresztény, buddhista és zsidó hívet kértek fel arra, hogy imádkozzanak ezeknek a betegeknek a gyógyulásáért. A kutató orvos legnagyobb megdöbbenésére a legjobb eredményeket ez a csoport produkálta, ráadásul a gyógyulás is itt volt a leggyorsabb. Szakmai körökben is nagy megrökönyödést váltott ki ez a fejlemény, ezért az orvosok elhatározták, hogy a kutatást nagyobb csoportokkal tovább folytatják. Ennek során egy holland professzor arra is rájött, hogy a különböző módon végzett imádkozás közül a kézrátételes imádság a legnagyobb hatású. Ő magas vérnyomásban szenvedő betegeket osztott három csoportra. Az első csoport tagjaiért név szerint, de távollétükben imádkoztak. A második csoport tagjainak gyógyulásáért a templomban kézrátétellel imádkoztak. (A fohászt mondó személy a beteg fejére, vállára tette a

kezét) A harmadik csoport is megkapta azokat a hipertónia ellenes szereket, mint az első kettő, de értük nem imádkozott senki. Ők a jelenleg általánosan alkalmazott gyógyító eljárásban részesültek A professzor nem akart hinni a szemének az eredmény láttán. A második csoport tagjai kiugróan magas arányban gyógyultak meg. Valamivel szerényebbek voltak az első csoport mutatói, míg a leggyengébb eredményt a kizárólag gyógyszeres kezelésben részesültek produkálták. Ezzel párhuzamosan a Johns Hopkins Egyetem tudósai kimutatták, hogy a rendszeresen templomba járó emberek ritkábban betegednek meg, mint azok, akik messze elkerülik Isten házát. Más vizsgálatok szerint az imádság lelki erőt ad, csökkenti az aggodalmat, az élettel szembeni elégedettséget. Az imádság enyhíti az alkoholizmust, a depressziót és a kábítószerfüggőséget is A legmeglepőbbek azonban a dohányzásról leszoktató klinikák jelentései voltak, amelyek

szerint „az erősen vallásos résztvevők között a gyógyultan távozók aránya rendkívül magas volt”. Ebben nem a hívők akaratereje játszott szerepet, mert a saját bevallásuk szerint ugyanolyan gyarló módon viselkedtek, mint a többiek. Egészen más vezette őket sikerre. Egyikőjük ezt nyilatkozta: „Az erőt ehhez teljes egészében kívülről kaptam”. Az imádság mellett a könyörületesség is segít A Miami Egyetem vizsgálatai szerint az AIDS-betegek közül jóval kedvezőbb azoknak az állapota, akik gyakorolják a vallásukat, és önkéntesként segítenek a többi betegnek. A kutatók zavarát nem kis mértékben fokozták azoknak az orvoskollégáknak az élménybeszámolói, akik különböző kórházakban tevékenykedve azt tapasztalták, hogy imádkozó betegeik sorra épültek fel a gyógyíthatatlannak nyilvánított betegségekből. Mivel semmilyen természeti törvénnyel nem voltak képesek megmagyarázni a történteket, gyógyulásukat

csodának tekintették. Olyan is akadt közöttük, aki a meglepetéstől erre a kijelentésre ragadtatta magát: „Az ima az egyetlen erő a világon, amely látszólag képes legyőzni a természeti törvényeket.” Ha ezek a vizsgálatok és felismerések a tudomány más területeire is átterjednek, ez alapjában fogja megingatni a materialista életszemléletet. A bizonyítékok láttán ateista tudósaink a végén még kénytelenek lesznek elismerni, hogy Isten létezik. * 50 Hitetlen tudósainknak nem csak Isten létezésével kell megbarátkozniuk. Előbb-utóbb kénytelenek lesznek elismerni a Földön kívüli civilizációk létét is. Erre a gabonaköröket vizsgáló tudóstársaik késztetik őket. A hivatalos tudomány évtizedeken át nem vett tudomást a földönkívüliek látogatásairól, itteni tevékenységükről. Így a gabonakörök formájában eljuttatott üzeneteik is teljesen hidegen hagyták őket. Napjainkra azonban oly nagy lett a felhajtás a

gabonakörök körül (Amerikában már egy nagyszabású filmet is forgattak erről a témáról), hogy lépni kellet ebben az ügyben. Gondolták megvizsgálják ezeket a köröket, és kiadnak egy tudományos cáfolatot, ami egyszer s mindenkorra véget vet ennek az „áltudományos hisztériának”. A dolog azonban fordítva sült el A vizsgálat nem a várt eredményt hozta. Kiderült, hogy mégsem tréfás kedvű hamisítók csínytevésről van szó, hanem, érthetetlen fizikai jelenségek” sorozatáról. A kételkedés zsilipét egy fiatal tudósnő, Diane Conrad nyitotta meg. Geológiai tudását felhasználva mintát vett az egyik gabonakör talajából, és otthon analizálta. Legnagyobb meglepetésére üledékes kőzetre jellemző tulajdonságokat fedezett fel rajta. Ezeket olyan meleg kőzetek tonnái hozzák létre, amelyeket a Föld magjának hője előkezelt. A gabonakörön kívüli talaj azonban teljesen normálisnak mutatkozott. Nyilatkozata szerint: „A

körön belüli talaj 600-800 oC-os hőségnek volt kitéve. Érthetetlen azonban, hogy eközben a növények nem égtek el, sőt még csak meg sem pörkölődtek. Pedig ilyen hőmérsékleten minden növény hamuvá válik.” Egy San Diego -i kutatóintézetben megismételték a vizsgálatot A kutatók nem akarták elhinni, hogy felszíni talajmintáról van szó, mert szakmai tapasztalataik szerint a rá jellemző tulajdonságokat csakis olyan üledékkőzetekben tudták kimutatni, amelyek évmilliókon át magas hőmérsékletnek és nyomásnak voltak kitéve. Robert C. Reynolds a Dartmouth College világhírű professzora is megerősítette a vizsgálat eredményét. Jelentést azzal zárta, hogy „Jelen tudásunk alapján nem vagyunk képesek megmagyarázni ennek a geológiai anomáliának a keletkezését.” Ezt követően W C Levengood biofizikus megvizsgált néhány gabonakörből származó kalászt. Megdöbbent, amikor a növények szárán levő csomókban

gombostűfejnyi lyukakat fedezett fel. Úgy véli, hogy a hirtelen felmelegedés következtében a szalmaszálban levő nedvesség gőzzé alakult. Ez kitágította a szárat. A nagy anyagsűrűségű csomókat azonban nem tudta a gőz tágítani, ezért lyukakat vágva rajta eltávozott. Sejtése szerint „nagy intenzitású mikrohullámú energia” lehet a tettes, mert ismereti szerint csak ez az energia hevít belülről kifelé. A gabonakörön kívüli szalmaszálakban ezeket a lyukakat egy esetben sem tudták kimutatni. Levengood azt is megvizsgálta, hogy a „mikrohullámú sugárzás” befolyásolta-e a magképző és zsendülési képességet. Nagyon meglepődött, amikor azt tapasztalta, hogy a besugárzott magvak 50%-kal gyakrabban csíráztak ki, mint a körön kívüli kalászok magvai. Ráadásul a különös hajtások sokkal jobban tűrték a víz- és fényhiányt, mint a kontroll csoport tagjai. Ez az eredmény felkeltette a farmerek és nagybirtokosok figyelmét

is. Közbenjárásukra a Pinelandiai Biofizikai laboratóriumban kidolgoztak egy új eljárást, amit MIR-nek neveztek el. A molekuláris impulzusválasz egy olyan sugárkezelés, amely ugyanazt a hatást váltja ki, mint amit a gabonakörökben észlettek. A kísérleti gazdaságokban már nagyüzemi méretekben folyik a normálisnál gyorsabban növő gabonamagvak tesztelése. Ezek az eredmények a The Sunday Times kulturális mellékletében jelentek meg 2002. szeptember 15-én A cikk címe ez volt: „Valami elkezdődött, amit nem lehet többé megállítani!” Úgy tűnik, hogy civilizációnkban a paradigmaváltás kiváltója, fő motorja nem a tudomány, és nem a politikusok lesznek, hanem a haszonszerzés. Amennyiben a pénzügyi befektetők meglátják a parajelenségekben az extraprofit lehetőségét, azonnal melléállnak Ha a tudomány nem hajlandó elismerni a jelenség létét, akkor átnevezik (Jelen esetben a mágneses energiával való kezelést „molekuláris

impulzusválasz”-nak keresztelték el.) Így mindenki megnyugodott, és a hatóságok sem tudnak piszkálódni. Aki kételkedik a minősítésben, bizonyítsa be, hogy itt egy 51 úgynevezett parajelenség alkalmazásáról van szó. Ehhez nem rendelkezik sem műszerekkel, sem megfelelő ismeretekkel. Ebből is látszik, hogy nem tudjuk megtagadni önmagunkat A pénzért, a többlethaszonért mindenre képesek vagyunk. Még a végén a természetet is megmentjük a pusztulástól. De csak akkor, ha meggazdagodhatunk rajta Könyvajánlat A korábbiakhoz hasonlóan itt is egy olyan könyvről lesz szó, amely nem mostanában született, de tartalma aktuálisabb, mint valaha. A címe: Az igazság fényében, a szerzője: AbdRu-Shin (Ez írói álnév, amely valójában egy német szerzőt takar) A háromkötetes mű első kötete az erkölcsi romlás érzékeltetésével kezdődik: „Viharos gyorsasággal pusztulnak az erkölcsi értékek. A korábban csak undort és megvetést

kiváltó dolgok nagyon gyorsan természetessé váltak, és ma már senki sem botránkozik meg rajtuk.” Anélkül, hogy az erkölcscsősz szerepébe esnénk, idézzük egy híres színésznő kijelentését ennek a megállapításnak az alátámasztására. Amikor megkérdezték tőle az újságírók, hogy magas jövedelme és a világhírnév birtokában mi szüksége volt arra, hogy a Playboy magazinban pucéran mutogassa magát, ezt válaszolta: „Valami újat akartam adni magamból a rajongóimnak”. Tettével kapcsolatban a legcsekélyebb mértékű erkölcsi gátlás sem merült fel benne, és ami a rajongóit illeti, ők sem botránkoztak meg ezen a dolgon. Aki akarja, már egyetemi szinten is űzheti ezt a mesterséget, mivel az Egyesült Államok egyik felsőfokú tanintézményében fakultatív tárgyként oktatják a sztriptízt. A diáklányok tucatjával jelentkeztek erre a szakra, és mint leendő családanyák, nagyon megörültek ennek a lehetőségnek. Tényleg

igaz, hogy az ilyesmi ma már természetesnek mondható. Ebben az egészben nem a meztelenkedés a kétségbeejtő, mert egy szép női testben nincs semmi kivetnivaló. Maga a jelenség ad okot az aggodalomra. Már azok sem tartják szükségesnek az erkölcsi értékek megtartását, akiknek ez kötelességük lenne. A nemzet példaképei is úgy viselkednek, mint az átlagember Mindinkább utat engednek állati ösztöneiknek, és lassan negatív példaképpé válnak. Az átlagemberek tömege természetesen boldogan követi eszményképeit, sőt túl is tesznek rajtuk. Eközben olcsó filozófiát gyártanak a nemi ösztönből fakadó kilengéseik megideologizálására, hogy leplezve vagy leplezetlenül mindig új tápot adjanak a számtalan alakot öltő vágynak. Az erkölcstelenség korszelleme áthatja a művészeteket is, ami tovább fokozza ennek a kóros jelenségnek a terjedését. Nem véletlen, hogy manapság gyakran találkozunk efféle filmkritikákkal: „Ebben a

modern szerelmi történetben a fiatalok összetalálkoznak, majd a harmadik menet után már be is mutatkoznak egymásnak. A szülői ház, a társadalmi kapcsolatok ábrázolása ezúttal kissé háttérbe szorul, de bőséggel kárpótol minket, hogy a szerelmesek már a film második percében egymásra lelnek, mint a nyulak.” Jellemző a közízlésre, hogy London színházi világában viharos sikere van egy meglehetősen groteszk produkciónak. Két ausztrál komikus kasszasiker-rekordokat döntöget virtuóz hímvessző mutatványaival. A péniszpantomimnak is nevezhető produkció megnyitásaként letolják nadrágjukat, majd saját kezűleg mintázzák meg egyebek közt a Loch Ness-i szörnyet és az Eiffel-tornyot abból, amijük van. A tudósító a végén záró poénként megjegyzi: „Ezek után otthon nyilván már csak a pizzai ferde toronyra futja.” Az anyagiak terén ennél is lazábbak az erkölcsök. A minap pl Németországban felelősségre vontak egy ismert

sportvezetőt, hogy már egy évtizede évi 300 ezer DM fizetést vesz fel szaktanácsadóként, holott 1995 óta egy sornyi tanácsot sem láttak tőle. A bűnbánat legcsekélyebb jelét sem mutató sportszakember ezt nyilatkozta az ügyet firtató újságíróknak: „Mindenki ott kaszál, ahol tud; én sem vagyok ellensége a pénznek.” Ilyen laza erkölcsök mellett lehet-e 52 csodálkozni azon, hogy a bűn, az erőszak, a korrupció teljesen elönti a világot, a környezet gátlástalan szennyezése pedig civilizációnknak már a létét is veszélyezteti. Erkölcsi értékrendünk megsemmisülése a mindennapi életünkben is lépten-nyomon tetten érhető. Régen, főleg vidéken a kenyér nemcsak táplálék volt, hanem az élet szimbóluma Mielőtt megszegték, a késsel keresztet karcoltak rá. Ha egy darabja leesett az asztalról, felvették, és megcsókolták. Azóta sokat változott a világ, de sajnos nem a kívánatos irányba Nemrég a Rózsadombon az egyik

Mercedes kereke egy vekni kenyérrel volt kitámasztva. Nem ritka az sem, hogy a gyerekek egymásnak rugdosva focilabdának használják a megszáradt kenyeret. Még az előző generáció is azt tartotta, hogy tilos eldobni a kenyeret Csak annyit sütöttek, illetve vettek belőle, amennyi elfogyott. Amíg korábban a kenyér szentnek, az éhínségtől megmentő tápláléknak számított az emberek szemében, ma már annyi becsülete sincs, mint a kukába hajított rothadt almának. Ugyanezt tesszük minden értékkel, ami körülvesz bennünket A pénzen kívül semmit sem tisztelünk Kultúránk megőrzésnek elengedhetetlen feltétele hagyományaink tisztelete Kultúrálatlan viselkedésünk, elállatiasodásunk törvényszerű következménye múltunk semmibevételének, legszentebb hagyományaink lábbal taposásának. Hogy ez a folyamat hová vezet, arról a könyv további részében olvashatunk. A szerző szerint jelenlegi magatartásunk alapján elkerülhetetlen az

apokalipszis, Isten beavatkozása életünk további menetébe: „Közel az isteni igazságszolgáltatás. A tisztulás megindult Minden a Fény elé állíttatik, hogy megnyilvánuljon a valódi értéke, és megítéltessék. A Fény a legrejtettebb dolgokat is feltárja, hogy minden a maga valóságában megmutatkozzék. Ezáltal mindenki számára világossá válik, hogy mi a Jó, és mi a Rossz.” Lelepleződnek az üres szavak is Egyértelművé válnak politikusaink és egyéb felelős vezetőink könnyelmű ígérgetései. Kiderül, hogy a demagóg szónoklatok mögött egyéni érdekek húzódnak meg. Az országos vezetők túlnyomó része csak zsebének degeszre tömésével törődik, míg a másik része a hatalomvágyát igyekszik kiélni. „Elérkezett a számadás időszaka Mindenkinek felelnie kell a tettéért, bűnhődnie kell a hamisságáért, bűnös cselekedetéért. Rosszul sáfárkodtunk a ránk bízott értékekkel, a világgal. Isten türelme immár

elfogyott Szent haragja lesújt a bűnösökre, azokra, akik az emberiséget saját érdekükben manipulálták, kihasználták. Isten felnyitja mindenkinek a szemét, hogy az emberek meglássák azokat a téves nézeteket, tanokat, amelyek elhomályosítják, bemocskolják a szent igazságokat. Hamarosan ránk köszönt a felismerés ideje, és ami téves, megdől. A világosság felé történő mozgásban szét fog zúzódni, el fog égni minden, ami nem viseli el a sugárzást. De ami a fénnyel összhangban van, az kivirul és megerősödik. A Rossz szabadon engedése most mindent a túlérésig fokoz, hogy azután megrothadva nyilvánvalóvá váljon, hogy mi az, ami pusztulásra ítéltetett. Ezáltal felszabadul a Jó, és teret kapnak a pozitív törekvések. Eközben be fogjuk látni, hogy milyen kicsik és erőtlenek vagyunk a Teremtőhöz képest. Világossá válik mindennek a tarthatatlansága, amit az ember eddig alkotott, szembeötlően napvilágra kerül

tehetetlenségünk bizonyítéka.” Korábban oly nagyra tartottuk magunkat, hogy még a természetet is le akartuk igázni, mely később teljes katasztrófába sodort bennünket. Mindezek tetejébe még azt is elvártuk, hogy a Mindenható megáldja a tákolmányainkat. Elvakultságunkban Isten nevét is belekevertük a környezetromboló praktikáinkba Papjaink szentelt vízzel locsolták meg a természetet károsító létesítményeinket, sőt még a fegyvereinket is megáldották. „Most életünkkel fizetünk azért, mert nem engedtük az isteni törvények érvényre jutását, és beszennyeztük, tönkretettük a világunkat. Háborúk, tűzvész, éhínség, földrengések, járványok, valamint az időjárás szélsőséges megnyilvánulásai egyre több ember életét fogják kioltani, és az anyagi kár is mind nagyobb lesz.” A bűnözés, a terrorizmus is egyre 53 nagyobb súllyal telepszik ránk. A bűnelkövetők arctalanná, elérhetetlenné válnak, ami

nyilvánvalóvá teszi számunkra, hogy ennek a folyamatnak az igazi irányítói nem itt, hanem a túlvilágon keresendők. A sok tragédia, a mind nagyobb veszteség megtanítja a gazdagokat nélkülözni, a hatalmasokat rettegni, és a hitetleneket hinni. „Már vasmarokkal szorít bennünket korábbi tetteink minden következménye Ekkor beindul a nagy változás, meg fog tisztulni a Föld, és az egész világ. A megtörtek Istenhez fognak fordulni, mert már csak benne reménykedhetnek. Belátják, hogy a Teremtés Isten akaratából keletkezett, és csak az ő törvényei által működik. Fennmaradásunk egyetlen lehetséges útja, az univerzális törvények követése. A folyamat végén a Sátán és csatlósai 1000 évre megkötöztetnek, hogy béke és rend legyen a világban. Az elkövetkező 1000 év az emberiség iskolája lesz, ahol meg fogjuk tanulni, hogyan kell civilizált emberekhez méltó módon gondolkodni, cselekedni, élni. Csak ezáltal tudjuk teljesíteni a

ránk bízott feladatokat, csak így tudjuk betölteni a szerepünket az univerzumban, és csak így lehetünk maradéktalanul boldogok a saját életterünkben. Ebben az időszakban egyedül Isten akarata fog uralkodni. Ez alatt nem csak tanulni fogunk, hanem megtudjuk azt is, hogy mit is ér a mi hatalmunk az övéhez képest, és mi a különbség az általunk létrehozott, s az általa újrateremtett világ között. Ez az iskola azért nyúlik olyan hosszúra, hogy utána már ne hibázzunk. A rendelkezésünkre álló 1000 év alatt oly mértékben meg kell szilárdítanunk az erkölcseinket, annyira meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat, hogy többé ne süllyedhessünk vissza arra a szintre, ahol most állunk.” Ez esetben ugyanis civilizációnk végleg megsemmisíttetik, nem lesz többé helyünk a Föld felszíni világában. Ekkor már nem segít a kérés, a jajgatás, hiszen egy évezredet kaptunk a felemelkedésre. Menthetetlenül eltűnünk mi is a szakadékban,

és átadjuk helyünket egy új, életképesebb civilizációnak. A new age a kereszténység legnagyobb kihívása Nincs olyan mozgalom a világon, amely különböző körökben nagyobb vitát váltott volna ki, mint a new age. Ahogy ennek a rovatnak a címe is mutatja, a nyugati egyházak is intenzíven foglalkoznak vele. Keresztény szakírók szerint: „A new age nem más, mint a keleti miszticizmus, a nyugati materializmus, a tudomány, a babonák, a fizika, a metafizika, az ősi bölcsesség és a modern gondolkodásmód suta keveréke A legegyszerűbb lenne, ha mi keresztények a new age mozgalmát naiv és ártalmatlan tévedések gyűjteményeként fognánk fel, és úgy tennénk, mintha nem is létezne. Nekünk azonban ezt a mozgalmat nagyon komolyan kell vennünk.” John R. W Stott így foglalta össze ennek okát: „A new age érdeklődésének középpontjában az ember személye áll. Isten helyett az emberi ént tapasztalja meg, sőt mi több, az embert istenként

tiszteli. Azt hirdeti, hogy az embernek tudatára kell ébrednie isteni természetének, fel kell élesztenie szunnyadó képességeit. A new age követői szerint az újjászületés nem az erkölcs és a viselkedés megváltozását jelenti, hanem az emberi tudat átalakulását, az ember Istentől származó képességeinek felfedezését, fejlesztését. Az ember vétke azonban nem a tudatlanság, hanem a bűn! A segítség pedig nem a bensőnkből érkezik, hanem kívülről. Az igazi evangélium, a hamisítatlan örömüzenet nem azt hirdeti, hogy az embernek tudatára kell ébrednie saját isteni természetének, hanem hogy Jézus Krisztus eljött közénk, hogy megmentse a bűnösöket. Választanunk kell a két egymással ellentétes evangélium között Az egyik oldalon a new age hamis evangéliuma áll, melynek középpontjában az én személyem, lehetőségeim foglalnak helyet; a másik oldalon pedig az igaz evangélium áll, amely Istenre összpontosít. Az Atyára, aki

szeret, a Fiúra, aki meghalt értem, és a Szentlélekre, aki bennem 54 él, és új emberré formálhat engem. A két evangélium összebékíthetetlen A valódi újkort Jézus Krisztus hozza majd el újbóli földre jövetelével. A new age csupán hamisítvány, csalás!” David Marshall egy egész könyvet írt erről a témáról A new age a kereszténység legnagyobb kihívása címmel, amelyet ezekkel a kijelentésekkel vezet be: „A new age veszélyeit nem ismerte fel a nyugati világ. A kereszténység meglepően naivnak és tájékozatlannak bizonyult A keresztény teológusok ugyan tekintélyes számú könyvet jelentettek meg az újkor mozgalma ellen, de sajnos elsősorban az érzelmeikre támaszkodtak. Ideje azonban alaposan tanulmányozni ezt a mozgalmat, és megcáfolni a téves információkat A keresztényekre nagy küzdelem vár Hitünk ellenségei nem csak az egyházon kívül, hanem már az egyházon belül, az egyház testéből is támadást indítottak

ellenünk. A new age sikerének egyik titka, hogy sokoldalú, érdeklődése nem ismer határokat A mozgalomnak számos működési területe, arculata és korszaka van. Egyes szervezeteinek, pl a Greenpeace mozgalomnak léteznek látszatra ártalmatlannak tűnő elemei is. Ezzel szemben kifejezetten káros területe az okkultizmus, amely milliókat csalogat a mágia sötét világába. A XX század végén a nyugati társadalom legnagyobb problémája, hogy az emberek mindent elhisznek, amit elég meggyőzően és magabiztosan tálalnak fel nekik. A new age beépült Hollywoodba, a televízió műsorpolitikájába, a nyomtatott kiadványok világába, a kereskedelembe, és az üzleti életbe is Irányítója lett minden eszköznek, amely valamilyen módon befolyásolhatja nézeteinket és viselkedésünket, hiszen a felsorolt intézményektől függ jövőnk, karrierünk és anyagi helyzetünk. A new age arról akar meggyőzni bennünket, hogy a Jézus által képviselt Halak

korszakot a Vízöntő korszaka fogja felváltani, és a fordulat forradalmibb lesz a reneszánsz s a reformáció által előidézett változásoknál is. Át fogja alakítani az élettel és bolygónk jövőjével kapcsolatos hagyományos felfogásokat Felvetném azonban a kérdést, vajon a keresztények csakugyan készek feladni Jézus Krisztus vallását?” A válasz megadása előtt a szerző ismerteti a new age keletkezésének körülményeit, feltárja a gyökereit. Ezeket a hinduizmusban és a buddhizmusban találja meg, melyekről elmondja, hogy gyors terjedésük titka: nagyon könnyen alkalmazkodnak bármely ország kultúrájához és vallásához. A new age kifejezés 1977-ben keletkezett, így a tanok egyvelege végre nevet kapott. Keresztény kutatók viszont kiderítették, hogy már 1966-ban, egy nemzetközi hindu konferencián elfogadták az egész világot átfogó hindu evangelizáció tervét. A gurukat választották ki első evangelizátoruknak, akik ezt

követően tömegesen vándoroltak a nyugati országok nagyvárosaiba, hogy népszerűsítsék a keleti tanokat. Követőik tábora rohamosan növekedett, így az 1979-es hindu világkongresszuson az elnök ezt nyilatkozta: „Nyugaton folytatott missziónk fantasztikus sikereket ért el. A hinduizmus a világ uralkodó vallásává válik, a kereszténység napjai meg vannak számlálva.” Ezt követően a szerző kitér saját tapasztalataira ezen a téren. Nem tagadja, hogy a new age hívei nagyon kedvesek tudnak lenni. „Gondot fordítanak az emberek jólétére, egészségére Természetbarátok. Már maga a mozgalom neve a new age, vagyis »újkor« is buja völgyek, dús lombú erdők, csodálatos naplementék, és más vonzó természeti látványosságok képzetét varázsolja elénk. A valóság azonban az, hogy a new age szoros kapcsolatban áll a spiritizmussal, a varázslással, és csak egy lépés választja el a sátánizmustól” Elfogultságában odáig ragadtatja

magát, hogy a jógát is az emberiség megrontójának nevezi: „A jóga minden fajtája megfosztja az embert a logikus gondolkodás képességétől, agymosást végez, így lehetővé teszi a démonoknak, hogy uralmuk alá hajtsák az emberi elmét.” Ennek folyamatát ily módon vázolja: „A meditáció célja a jógagyakorlatok során az elme kiüresítése. Ez nagyon veszélyes folyamat. Hasonló egy ajtó kinyitásához Amikor ez az ajtó kinyílik, bármi behatolhat az agyba. Az ember többé nincs abban a helyzetben, hogy ellenőrzése alatt tartsa az eseményeket.” Rosszallásának fokozásaként megjegyzi még: „A jóga legnagyobb csalása, 55 hogy manapság egyszerű testgyakorlatként népszerűsítik. A new age mozgalom híveinek nagy része éppen a jóga közvetítésével kerül az okkultizmus hálójába.” Ennek az ellenszenvnek feltehetően az az oka, hogy a Hatha jóga által előírt testhelyzetek eredetileg szakrális szimbólumok voltak, melyek

segítségével a gyakorlatozó meghatározott hindu istenségekhez fordult. Őket imádva hívta le az erejüket, és kérte a segítségüket Ez tény azonban önmagában nem teszi elítélendővé ezt a módszert, mivel semmi bizonyíték sincs arra, hogy ezek az istenek ártani akarnának nekünk. A brahmanizmus többistenhite ellen sem lehet kifogásunk, hiszen a keresztény vallásban is számos angyal, arkangyal, kerub és szeráf segíti a Teremtőt. Felépítését tekintve a brahmanizmus csupán annyiban tér el a kereszténység által hirdetett mennyei hierarchiától, hogy ők a mindenható Brahma segítőit magasabb tisztségre emelték. Az egyes vallások esetén nem azt kell nézni, hogy minek nevezik az isteneiket, mert minden fohász, minden ima ugyanahhoz az istenhez, a Mindenhatóhoz jut el. A túlvilágról érkezett segítség megítélésének legfontosabb szempontja, hogy honnan, melyik oldalról jött. Jó, vagy a gonosz erők állnak-e a szolgálatukban A

TM-meditációt azzal vádolják, hogy a mantrák egy-egy démon nevét jelentik. Ez azonban szintén nem bizonyítható. Ezek az ősi szanszkrit szavak isteni eredetű lények nevét is jelölhetik. Egyébként a démonvilágban sem minden lény ártalmas A természetet irányító; a fákban, felhőkben, erdőn, mezőn élő dévák többnyire jóindulattal viseltetnek az emberek iránt. Amíg az életterünket átszövő láthatatlan világokat alaposan meg nem ismerjük, addig nem tudunk határozott véleményt mondani ezekről a dolgokról. A keresztény oldalról hirdetett szemellenzős vélemény fejlődésünkre nézve legalább olyan káros, mint az álpróféták szemfényvesztő, romlásba döntő tevékenysége. A XX század végére szinte kibogozhatatlanul összekeveredtek az értékek a világunkban, így az alaptalan, elhamarkodott vádaskodások nem segítenek. A szétválogatás, a megtisztítás, a rendcsinálás csak közös erővel, összefogással lehetséges. Ez

a munka azonban nem lesz könnyű, mivel a new age-et behálózó, az eszményét beszennyező tanok képviselői keményen védeni fogják elfoglalt helyüket az új világban. Az egy igaz Isten mellett elkötelezett hívők csak összefogással akadályozhatják meg a káros eszmék térhódítását. A keresztények viszont ahelyett hogy egyesítenék erőiket, egyre inkább szétforgácsolják önmagukat. Mind több kisegyházra oszlanak, miközben egymást szapulják Az adventisták és a baptisták pl. nem tekintik igaz hitűeknek a katolikusokat, mert ők nem szombaton tartják a heti pihenőnapot, hanem vasárnap. Az evangélikusoknak az a bajuk a római katolikusokkal, hogy elvesznek a ceremóniákban ahelyett, hogy az evangéliumban leírtakra koncentrálnának. Ezek a látszatproblémák, az infantilis huzakodások meggyengítik őket, és elterelik a figyelmüket az igazi ellenségről, a világunkat mételyező démoni erők áldatlan tevékenységéről. Visszatérve a

new age bírálatához hasonlóan lesújtó a szerző véleménye az asztrológiáról. Érveinek alátámasztására hosszasan sorolja a jövendőmondó asztrológusok baklövéseit. Efeletti ujjongása minden bizonnyal kisebb volna, ha tisztában lenne vele, hogy jövőnk alakulását a szabad akarat is befolyásolja. Emiatt még Isten sem tudja pontosan megmondani, hogy milyen jövő vár ránk. A planétaállások csak tendenciákat valószínűsítenek, amelyek vagy megvalósulnak, vagy nem. Az egyes égitestek által kisugárzott szubatomi energiahullámok ereje oly csekély, hogy fizikailag senkit sem képesek semmire sem kényszeríteni Ezek a sugarak a lélekre és a tudatalattira hatva befolyásolnak minket, de ezt a késztetést a tudatos bal agyfélteke bármikor leállíthatja, vagy akár az ellenkezőjére is változtathatja. Az asztrológiától való elrettentés fokozására végső érvként még felhozza, hogy a Biblia szerint: „A csillagok vizslatói sugallataikat

a démonoktól kapják. Ez a fajta közvetítés csak előjátéka a lelkekkel való szorosabb kapcsolatnak, ami később megszállottsághoz vezet.” Nem ilyen 56 egységes a kép az ezotéria más területein. A természetes gyógymódok terén a new age ellenzői sokkal engedékenyebbek. Elítélik ugyan a távol-keleti gyógymódokat, így pl a tudományosan elismert akupunktúrát, de helyeslik a homeopátia és a vegetarizmus terjedését. Engedékenységük nyomatékosítására felhozzák még: „Naivitás lenne azt gondolni, hogy a new age mozgalmában minden rossz és gonosz.” Elismerőleg szólnak arról, hogy a new age iránt érdeklődő eljut oda, hogy „legalább foglalkozni kezd a lelkével”. Módszerei lehetővé teszik a pozitív önkép kialakulását. Tagadhatatlan haszna new age-nek, hogy kivezeti az embereket az ateizmusból. A legnagyobb haszna azonban az, hogy felébreszti az egyén felelősségtudatát; rámutat arra, hogy a környezetvédelem

egyetemes emberi feladat; és elősegíti a világbékét. Ezt követően a modern gondolkodás számára is elfogadható érveket sorol fel a szerző annak alátámasztására, hogy milyen társadalmi jelenségek járultak hozzá a new age terjedéséhez. Az első a materializmus elleni lázadás volt. A materializmus sok kárt tett egy egyházaknak, mert háttérbe szorította a vallást, de az 1990-es években ismét divatossá vált lelki dolgokkal foglalkozni. Habár mindenki szorgalmasan hajlongott tovább a Mammon előtt, a II világháború utáni évtizedek radikális anyagiassága ellenállást váltott ki a társadalomban. A különféle gazdasági „izmusok” növelték ugyan az életszínvonalat, de nem tudták kielégíteni az emberi lélek vágyait. Emiatt a nyugati országok polgárai megcsömörlöttek a materializmustól, és tömegesen csatlakoztak az ezoterikus tanokhoz A materializmus lehetővé tette ugyan az anyagi világ élvezetében való elmerülést, de az

üresség, a gyökértelenség érzését hagyta maga után. A gyökértelenség, a sehová sem tartozás érzésével szemben a new age azt a tudatot fejlesztette ki az egyénben, hogy egy vég nélküli lánc része, amely hozzákapcsolja őt minden idők lelki megvilágosodást elért tanítóihoz. Az embernek szüksége van egy beépített útjelzőre. A materializmus azonban nem jelöl ki semmilyen irányt Aki követi ezt az irányzatot, egy idő után rájön, hogy végállomás sincs. Minden siker viszonylagos, és az eredményeknek nincs semmi jelentőségük, mert az egész élet értelmetlen. Az emberek azonban semmitől sem rettegnek jobban, mint attól a gondolattól, hogy az életüknek nincs értelme. Ha felébred bennük a gyanú, hogy cél nélkül élnek, kapva kapnak az élet értelmének bármilyen magyarázatán. Nem kis mértékben járult hozzá az ezoterikus gondolatok elfogadásához az elveszettség érzése. Az 1960-as és ’70-es évek nemzedékei

társadalomellenes lázadásuk során felelőtlenül eltaposták a keresztény hagyományok és a korábbi erkölcsi értékrend még megmaradt korlátait is. Így a továbbiakban nem maradt semmi útjelző, fogódzó a modern kor embere számára. Súlyosbította a helyzetét az elmagányosodás A falusi közösségeket felváltották az urbánus központok, ezért a nemzedékekre épülő családi kapcsolatok felbomlottak. Az egyén elszigeteltté, társtalanná vált. Az ember azonban társas lény, vágyik arra, hogy tartozzon valakihez vagy valamihez. Így kapóra jöttek a különböző izmusok, valamint a new age mozgalom, amely ráadásul önmegismerést és felvilágosítást is ígért. Az 1980-as évekre a hagyományos erkölcsi normák darabokra törtek. A szexuális forradalom ledöntött minden korlátot az érzéki vágyak gátlástalan kiélése előtt. A szabadosság azonban egy idő után csömört váltott ki, az erkölcsi összeomlás pedig zavart és

nyugtalanságot okozott. Ennek az életérzésnek a következményeként mind intenzívebbé vált az önmarcangoló aggodalom, a szörnyű kétségbeesés, a tudathasadás, a stressz, az önmagunkkal való meghasonlás érzése. „Mindez olyan körülményeket teremtett, amelyben minden életcélt és önmegismerést ígérő mozgalom sikert arathatott volna. Ez esetben a társadalmi válságot a new age használta ki” A bírálatokat összegezve a keresztény szakírók a new age mozgalmat a csalás háromszoros hitvallásának nevezik. „Az első csalás a reinkarnáció tana, amely szerint nincs halál, az ember folytonos újraszületésre ítéltetett (a hinduizmus szerint kárhoztatott).” Tagadják, hogy a reinkarnáció nyomai fellelhetők lennének a Bibliában. Jézusnak azt a kijelentését, hogy „a 57 Messiás eljövetelét meg fogja előzni Illés eljövetele” ezzel a ködös elmélettel próbálják félremagyarázni: „A zsidó hitben élt a megtestesítő

személy képe, aki Isten választottja, és aki Isten akaratát képviseli, vagy a választott népet, vagy mindegyiket. Ilyen szereplők a Bibliában Ádám és Éva, Mózes, Dávid király, Illés próféta, s a várt Messiást is részben ilyen megtestesítő személynek képzelték. A korporatív személyek között kapcsolatot éreztek; őket összetartozónak, részben felcserélhetőnek is hitték. Egymás és a Messiás előképének tartották őket. Jézus tehát nem arra gondolt, hogy Illés lelke újra leszületett volna Jánosban, hanem arra, hogy az új prófétát megtestesítő személyiségen ugyanaz a karizma jelent meg, amely már Mózest is felkereste küldetésre.” Ez a bonyolult és kissé zavarosnak tűnő fejtegetés valószínűleg nem sok embert fog eltántorítani a reinkarnációs magyarázattól. No de most lássuk a következő „csalást”. A második, hogy: „Az ember önmagát Istenhez hasonlítja, olyan képességeket hív elő magából, amelyek

Istenhez teszik hasonlóvá.” Ennek kétségbe vonása azért érthetetlen, mert a Biblia egyértelműen kijelenti, hogy „Isten az embert saját képmására teremtette”. Ha pedig önmagát másolta, nem zárható ki, hogy a testi adottságaival együtt a pszichikai képességeit is átadta. Ha ez nem így lenne, akkor nem érkeznének hozzánk ilyen üzenetek a túlvilágról: „Minden képességetek Istentől származik, ezért használjátok azokat a legjobb tehetségetek szerint.” A harmadik csalás, hogy: „Saját énünk megismerése juttat el bennünket a megváltásig” Ennek következtében az emberiség képes lenne elkerülni önmaga elpusztítását A tudati felvilágosítás lehetőséget ad a túlélésre, az apokalipszis elkerülésére. Ezt az állítást nem csupán a meggyőződésük mondatja a new age híveivel. Az utóbbi időkben napvilágra került ősi információk (pl. holt-tengeri tekercsek, Mózes első öt könyvébe kódolt rejtett üzenetek,

több ezer éves múltra visszatekintő indián legendák) mind azt sugallják, hogy a II. évezred végére jósolt katasztrófa nem elkerülhetetlen. Ezt a tényt azonban a keresztény hívők nem hajlandóak elismerni. A bizonyítékok tanulmányozására irányuló ösztönzéseket azzal a sommás kijelentéssel utasítják vissza, hogy: „Nem sok értelme van a hitnek, ha az ember örökké kételkedik.” A bigott, szemellenzős emberek, a fanatikus hívők egyáltalán nem törődnek a tényekkel. Elolvasni sem hajlandóak a világ keletkezésével és működésével kapcsolatos tudományos felismeréseket. Egyfolytában a Bibliát lobogtatják, hogy csak az létezik, ami abban le van írva. Nem képesek felfogni, hogy ez a mű majdnem 4000, illetve 2000 éve született, így eleve nem lehetnek benne korunk felismerései. Arra hivatkoznak, hogy a Biblia a jövőnkkel kapcsolatban is tartalmaz utalásokat Arra azonban nem gondolnak, hogy ezek a jóslatok jövőnknek egyfajta,

legvalószínűbb alakulására vonatkoznak. Megrögzötten hisznek az apokalipszis bekövetkeztében. Szinte epekedve várják, hogy jöjjön már a megsemmisülés (amit ők természetesen elkerülnek, mert a kiválasztottak táborába fognak tartozni). Meg sem fordul a fejükben, hogy Istennek nem célja az értelmetlen pusztítás. Ha egy kis reményt lát a megtérésre, akkor kész megkegyelmezni nekünk. Ninive lakóit sem pusztította el, pedig már kimondta felettük az ítéletet. A megbánás, bűnös életmódjuk feladása megmentette a város lakóit. Isten nem fogja csak azért is elpusztítani a világot, hogy neki legyen igaza Ha látja, hogy jó útra tértünk, van remény a megváltásunkra, akkor rajtunk is meg fog könyörülni. Nem zárható ki, hogy már a „mentőcsónakot” is elküldte hozzánk, de a szemellenzős hívei nem hajlandók belekapaszkodni. Úgy viselkednek, mint az együgyű parasztember a bajban Azok kedvéért, akik nem ismerik a történetet:

„Árvíz van. János bácsi a háza tetején ül, már a derekáig ér a víz. Arra jön egy csónak, fölkiabálnak az öregnek: János bácsi! Jöjjön kimentjük! Nem, nem - mondja az öreg. Vigyáz énrám a Jóisten Egy idő után János bácsit teljesen ellepi a víz, és megfullad. A túlvilágon panaszra megy az angyalokhoz: Azt ígérték, vigyáz rám az Úristen! Szent Péter válaszol: János bácsi, küldtünk egy csónakot!” 58 Modern hit A Biblia meglehetősen régi alkotás. Mint tudjuk, az Újszövetség közel kétezer éves, az Ószövetség pedig még ennél is régebbi, kezdete az i. e 1900-ra tehető Ábrahám és Jézus születése között 3×14, azaz 42 nemzedéknyi idő telt el. Természetes tehát, hogy a Biblia meglehetősen régi beszédstílus szerint, és az akkori kornak megfelelő ismeretek alapján írta le azokat a törvényeket, amelyek mind a mai napig igazgatják az életünket. Ez persze nem von le semmit a Biblia értékéből, de a

modern ember számára sokszor érthetetlen nyelvezete számos embert elriaszt attól, hogy tanulmányozza a régi korban íródott szent könyveket. A Biblia modern nyelvjárásnak megfelelő átfogalmazására senki sem vállalkozik, de nincs is rá szükség. A helyszín, a szituáció ugyanis megváltoztathatatlan, az ókor eseményeit lehetetlen az atomkorba áthelyezni. Szerencsére az elmúlt évszázadok során a Biblia szelleme már kellőképpen belénk ivódott, a generációkon át tartó vallásos nevelés kiváltotta azt a hatást, amelyet Isten az alaptörvények átadása, és Jézus küldetése által kívánt elérni. Ezért a ma embere már más jellegű vallást igényel. Civilizált társadalmunk számára már magától értetődőek azok az erkölcsi és egészségügyi tilalmak, amelyekre az ókori népeket még meg kellett tanítani. Az atomkor emberét viszont egyre több olyan hatás éri, amellyel nem tud mit kezdeni. A régi törvények az új problémákra

már nem adnak választ, új törvények pedig nem léteznek, így sehol sem tudja azokat elsajátítani. Ezt felismerve nagyon valószínű, hogy a vallás néhány évtized múlva gyökeresen át fog alakulni, a régi értékeket megtartva modern nyelven, modern ismeretekkel kiegészítve fogja az embereket a korunkhoz igazított erkölcsi törvényekre, a korszellemnek megfelelő magatartásra oktatni. Feltételezhető az is, hogy a jövőben a hit nem fog szorosan a templomokhoz kötődni A felvilágosult ember nem külsőségekben lesz vallásos, hanem lélekben és tetteiben. Tudniillik nem attól lesz valaki igaz hívő, hogy állandóan a templomokat bújja, és „szent fazék” módjára fűnek-fának papol a hitről. Az ilyen emberek hitvallása Istenről nem más, mint szájgyakorlat. Ma még sokan vannak, akik „vizet prédikálnak, és bort isznak”; azaz térden állva ájtatoskodnak Isten előtt, a templom falain kívül viszont saját családtagjaikat is meg tudnák

fojtani egy kanál vízben. Isten az álszenteskedőket megveti, számára igaz értéket csak a lélek mélyén rejlő és a cselekedetekben megnyilvánuló hit jelent. Az sem mindegy, hogy cselekedeteink milyen indíttatásúak. Nem kevés azoknak az embereknek a száma, akik csak azért tesznek jót vagy kerülik a rosszat, mert szolgalelkűek. Olyanok is akadnak, akik jutalomként a Mennyországba szeretnének jutni, vagy egyszerűen gyávák, és félnek Isten büntetésétől. A maguk hasznát keresők, a meghunyászkodók imája abból áll, hogy égnek fordítják a szemüket, és kuncsorognak: „Uram segíts meg!” Ezután kenetes ábrázattal várják a mennyei erők támogatását, és a Paradicsomba való bebocsáttatást. Üdvözülésre azonban csak azok számíthatnak, akik mindenféle befolyás nélkül, önös érdekektől mentesen, meggyőződésből szolgálják az Urat. Nem ritka jelenség a vakbuzgóság, amikor valaki a forma ketrecébe zárva mutogatja magát,

mint igaz hívőt. Ez a hamis igyekezet csak arra jó, hogy a többieket elkápráztassa Azt a benyomást akarja kelteni a környezetében, hogy ő példamutató buzgalommal teljesíti a szent kötelességeket, hiszen betart minden apró-cseprő formai részletet. Az alázatos hűség azonban sokszor csak álca, amely leplezi a hamisságot, a bűnös vágyakat és törekvéseket. Ez a folyamat egyébként nagyon hosszú múltra tekint vissza a keresztény egyházakban. A formarögzítésben már a zsidó farizeusok odáig jutottak, hogy szinte lépni sem tudtak anélkül, hogy ahhoz valami kapcsolódó törvényt hozzá ne rendeljenek. Mindenféle általuk kitalált szabályzattal és részletekkel terhelték önmagukat s népüket ahelyett, hogy az igazi, szent törvények benső lényegét élték volna meg. Aki nem fért bele az általuk kreált formába, az 59 ellen tűzzel-vassal küzdöttek. Rövidlátóságuk odáig ragadtatta őket, hogy magát a Megváltót is

kiközösítették a zsidó gyülekezetből. A kereszténység kezdetén még volt némi értelmük a dogmáknak, mert a Római Birodalom bukását kísérő zavaros időkben megóvta az eszmerendszert a felhígulástól. Később azonban az egyházi vezetők sok vitás kérdésben egymással sem jutottak közös nevezőre, és éppen azt felejtették el, ami a hit lényege: az Istenhez fordulást. Egy idő után hitvitáik eldöntésében nem a Mindenhatótól kértek tanácsot, nem belőle merítkeztek, hogy megvilágítsa elméjüket, hanem elvesztek a liturgiák, a keretek, a formák között. Istennek szóló fohászaik során egyre inkább a formát élték meg, és nem a lényeget. Saját tekintélyüket, önnön szavukat megkérdőjelezhetetlenné tették, így minden, amit kinyilvánítottak, az ő látásmódjukat, önös érdekeiket tükrözte vissza. A hitbéli dogmákhoz mind inkább hozzátapadt az egyházi méltóságok erőszakos törtetése, gőgje, benső énjük

tökéletlensége. A középkorban már annyira belerögzültek saját dogmáikba, hogy elvesztették valódi hitüket, és már csak külsőségekben szolgálták az Urat. Ez a folyamat oda vezetett, hogy a szeretet és Isten nevében elítélték hittársaikat, ezreket idéztek az inkvizíció elé, megkínoztak és élve elégettek mindenkit, aki megingatta a formák mindenhatóságát. Ilyen körülmények között törvényszerűnek mondható, hogy az addig egységes keresztény egyház bomlásnak indult. Az egyházszakadás, a reformáció, kisegyházak alapítása és a new age mozgalom által propagált modern hitvallás mind arra figyelmeztetnek, hogy senki sem sajátíthatja ki magának a hitet. Ez az örök érték mindig újabb és újabb formát és keretet keres magának, hogy tartalmával a maga szintjén mindenkit éltethessen. A formák és előírások szaporodása, az egyes hittételek önkényes kiegészítése az évszázadok során mind bonyolultabbá tették a

vallásgyakorlást. A komplikált és nehezen érthető téziseket tartalmazó tan azonban nem igazi vallás, hanem az egyházi szervezetek által kitalált elméleti okoskodás. Az isteni eredetű vallás egyszerű elvekből épül fel, hogy bárki könnyen megérthesse, és magáévá tehesse. A jelenlegi vallásokat papjaik olyan szövevényessé és nyakatekertté tették, hogy nem csoda, ha manapság alig akad hívük. Az emberiség túlnyomó részét tehát jelenleg a különféle egyházak fosztják meg a vallás igazi értelmétől, a hittől. Kezdetben a vallás kereteinek megteremtése azt a célt szolgálta, hogy azok az egyszerű emberek is hozzáférhessenek a hit lényegéhez, akik csak formákhoz kötötten képesek élni. A külsőségek segítették őket, hogy a tartalomból minél többet magukba emelhessenek. Korunk embere azonban a hitet már önmagában is képes megélni. Az ima lényege az Istenre hangolódás, és mindegy, hogy milyen külsőségek között

hangzik el. Az Istenről mit sem tudó primitív dzsungellakók imái ugyanúgy eljutnak hozzá, mint a muszlinok napi ötszöri letérdelés során elküldött fohászai, ha előtte békét teremtenek a lelkükben, és nem éreznek gyűlöletet mások iránt. Mert nem a szavak, hanem a benső töltés az, ami meghallgatásra talál. Őszinte, szívből jövő imádság esetén a felszálló fohászokból, gondolatokból, sóhajokból felerősödve kiválik a lényeg, ami a legnagyobb távolságon is áthatol. Az átélés nélkül eldarált ima azonban süket fülekre talál, áhítat hiányában hatástalan marad. Az imába való belemerülés, a révület sok rokon vonást mutat a meditációval. A jól imádkozó ember sokszor ugyanazt kapja, mint a meditáló: mennyei energiát, amellyel feltöltekezve meggyógyul a teste, és kívánságának megfelelően alakul a környezete. Ez a változás azáltal következik be, hogy a magunkba fogadott isteni energia megnöveli a hitünket,

amely képes arra, hogy mozgósítsa a világunkban tevékenykedő jóakaratú erőket. Ezek a lények arra is képesek, hogy megvédjenek bennünket a gonosz erők felénk nyúló csápjaitól, és harmóniával eltöltve, boldoggá tegyenek minket. Miután az ima tudományos hatásmechanizmusát az ókori emberek nehezen értették volna meg, Isten a formák megteremtésével sietett a segítségükre. Kérésük meghallgatásaként olyan feltételeket szabott, hogy azok teljesítése közben lélekben 60 megtisztulva, és kellő áhítattal közelítettek a mennyek országához. Amikor valaki letérdel, és összekulcsolja a kezét vagy homlokával a földet érinti, vagyis meghajol annak hatalma előtt, akitől segítséget kér, az olyan alázatot él át ezáltal, ami elősegíti az imája célba juttatásához szükséges áhítat elérését. Ám a formák lassan kiüresedtek, elveszítették tartalmi lényegüket, és azt a szellemiséget, ami eredetileg éltette őket. A

rituálék megmaradtak ugyan mint vázak, emberi kötöttségek, de ezek már csak arra jók, hogy a forma börtönébe zárják a hívőket. Miközben a halottá vált liturgiákat erősítgetjük ebben a szűk ketrecben, eltűnik a vallás igazságtartalma, elmarad az isteni üzenet megszentelődése. Ilyen körülmények között érthető, hogy a templomba járás elvesztette spirituális értelmét, és közösségi eseménnyé vált. A gyülekezet tagjait nem a vallás mély értelme foglalkoztatja, hanem az, hogy vajon mit szólnak a többiek, ha nem a társadalmi elvárásoknak megfelelően cselekszem. A hit sem képes már betölteni eredeti szerepét, mert napjainkra érzelgős ájtatosság lett belőle. A jelek szerint hamarosan ezek a problémák is megszűnnek, mert mind kevesebben érzik szükségét annak, hogy templomba járjanak. A világsajtó keresztény egyházakat bíráló cikkeiből kiderül, hogy a nyugat-európai országokban a lakosság 4-5%-a jár csak

templomba. Oroszországban ez az arány még ennél is kisebb, csupán 2%. Egyre több ember fordít hátat az egyházának függetlenül attól, hogy melyik társadalmi osztályba tartozik. Pedig a kereszténység a legfőbb világvallások közé tartozik A világon 1,7 milliárd ember hisz Istenben és Jézus tanításaiban. Nem csak a fiatalok ábrándulnak ki intézményesen a vallásukból, hanem az idősek is. Az angol The Guardian című újság megállapítása szerint: „Ahogy az idősek előrehaladnak a korban, úgy csökken az Istenbe vetett hitük.” Ez a megállapítás megdöbbenést okozott az egyházi vezetőkben is, mert eddig az öregeket tartották egyre fogyatkozó létszámú gyülekezetük oszlopos tagjainak. Mivel a történelmi egyházak nem tudnak, és nem is nagyon akarnak magyarázatot adni korunk rohamosan szaporodó kihívásaira, az emberek elfordulnak a vallástól. Sokan nem tapasztalják, hogy szellemileg gazdagabbá vagy felvilágosultabbá

válnának azzal, hogy templomba járnak. A kiábrándult hívők egy csoportja így nyilatkozott: „Egy idő után teljesen hidegen hagytak bennünket az üres szavak, a gépiesen végzett szertartások. Nem véletlen, hogy mind többen térnek át más hitre, válnak buddhistává vagy mohamedánná. Az afrikai-, ázsiai- és latin-amerikai országokban élők pedig tömegesen térnek vissza törzsi és kultikus hitrendszerükhöz. A kereszténység sokuk számára már csak lepel, amely mögött bálványimádás folyik, sámánista szertartások zajlanak. Egy ausztrál napilap, a The Age kétségét fejezi ki amiatt, hogy ezek a pótmegoldások kielégítenék az emberek lelki szükségleteit. A keresztény egyházakról szóló beszámolójukat ezzel zárják: Ez lenne a megoldás? Nyilvánvalóan nem. A tarthatatlan helyzet láttán mind egyértelműbbé válik, hogy ezen a téren is radikális változtatásokra van szükség. Az Istennel való kapcsolat helyreállítása

érdekében a jövőben meg kell szabadulnunk a kiüresedett formáktól, és vagy újakat kell létrehozni helyettük, vagy tudatosítani kell az emberekben, hogy a saját templomát mindenki magában hordja, és ma már nincs szükség erre a támaszra. Új, modern formák teremtése esetén viszont olyan keretet kell alkotni, amely racionális alapon élteti a lényeget, az Isten és ember közötti szent kapcsolatot, s mindenki számára segít azt belső természetében átélni. A következő évezred minden tekintetben meg fogja változtatni az emberek életét, de hitre mindig szükség lesz, és mindig lesznek, akik a hitet hivatásszerűen fogják tanítani, mert az emberi humánum nem terjed magától, azt terjeszteni kell. A vallásos tárgyú könyvek hangvétele is előreláthatóan meg fog változni A jelenlegi sokak által kenetteljesnek, hozsannázónak tartott stílus közérthetővé, kevésbé szenteskedővé válik, és egyre inkább tudományos alapon fogja

megközelíteni a hitet. 61 Univerzális ismereteink kiszélesedésével a tudás jobban elő fogja segíteni Isten tiszteletét, mint a hit. Ezt követően az emberek megszabadulnak téveszméiktől, dogmatikus nézeteiktől A vallás tehát nagy valószínűséggel nem fog megszűnni, csak az egyház szerepe és jellege változik meg. Az sem zárható ki, hogy az egyes vallások értékes tanait összegezve idővel létrejön egy egységes világvallás a Földön. Ez az ökumenikus vallás mentes lesz minden korábbi szertartástól, és tevékenységét nem korlátozzák többé áthághatatlan vallási dogmák. Az emberiség a vallásnélküliségből haladt a fetisizmuson (egyes tárgyak bálványként való tisztelete), a totemizmuson (egyes növények és állatok tisztelete) át előbb a politeizmus (többistenhit), majd a monoteizmus (egyistenhit) felé. Most éppen a vallási fejlődés legmagasabb foka, a Mindenható általános elismerése előtt állunk. Az EGY

tiszteletével megszűnik a Teremtő különféle neveken való említése, ami a világvallások egyesülését fogja eredményezni. Ennek hatására valószínűleg megszűnnek a hitbéli ellentétek, és a Föld nem egy országában még ma is dúló vallásháborúk, mert az emberek rájönnek arra, hogy minden vallásnak egy közös istene van, és a hit lényege nem a vallásgyakorlat módjában keresendő. Mindnyájan ugyanahhoz az Istenhez imádkozunk, csak másképpen. Egyes egyházi csoportosulások szemellenzős önteltsége tehát alaptalan. Egyik vallás sem alábbvaló a másiknál, mivel mindegyik ugyanannak az igazságnak a kifejezője. A vallásos hit lényegét a halálközeli élményt átélt személyek tudják a legpontosabban megfogalmazni, akik szerint: Isten felette áll minden vallásnak, mert Isten maga a vallás. Kényes témák Ebben az újonnan indított rovatban úgynevezett kényes témák kerülnek terítékre. Olyan problémák, amelyeket korunk

álságos humanizmusa igyekezett a „szőnyeg alá seperni”, agyonhallgatni. A visszásságok feloldását célszerű tanácsok fogják követni Akadnak majd akik kíméletlennek, gúnyolódónak, sőt vérlázítónak találják ezeknek az intelmeknek a fogalmazási módját. Olyanok is lesznek, akik a későbbiekben terítékre kerülő rendellenességeket antidemokratikus, fajgyűlölő és egyéb jelzőkkel fogják illetni Ezek a vádak azonban alaptalanok. A szókimondó stílus célja nem az indulatok felkorbácsolása, hanem a felrázás, a gondok súlyosságának érintettekkel való beláttatása. Ahhoz hogy a világunkat gyökeresen megváltoztassuk, jobbá tegyük, a korábban tabutémának tekintett problémákat is fel kell vetni, és meg kell oldani. Csak úgy lehet helyükre rakni a dolgokat, ha teljes mélységében feltárjuk a kedvezőtlen jelenségeket, és indulatoktól menetesen megvitatjuk káros hatásukat. Egy feszültségekkel terhelt társadalomban nem

lehet békében, biztonságban élni, mert a felszín alatt halmozódó indulatok bármikor lángba boríthatják az egész világot. A hatékony fejlődés előfeltétele a harmónia, a kiegyensúlyozottság megteremtése, ami szükségessé teszi a rejtett problémák feltárását, megoldását is. Ahhoz hogy meg tudjuk oldani a gondjainkat, előbb szembe kell nézni velük. Hibáink palástolása, álcázása csak elodázza a megoldást, tovább növeli a feszültségeket. A konfliktusok felszámolásának első lépése, hogy kíméletlenül fel kell tárni a helyzetet, nevén kell nevezni a dolgokat, mert e nélkül nem tudunk lehatolni a bajok gyökeréig. Remélhetőleg a leginkább érintettek is belátják majd ennek szükségszerűségét, és energiájukat nem a tiltakozás különféle módjaira fogják pazarolni, hanem arra, hogy a sokak által kimondatlanul is bírált hiányosságaikat megszüntessék. Ezzel önmaguknak használnak a legtöbbet, de általuk a

különböző népcsoportok közötti megértés is fokozódni fog. Most lássunk egy kis ízelítőt abból, hogy ebben a témakörben milyen hangvételű írások várhatók a későbbiek során. 62 A fogyasztói társadalom anyagi világra koncentráló beállítottsága, a különféle termékeket ránk erőltető erőszakos reklámpropaganda, valamint a felszínes, csak a külsőségekkel törődő szemléletmód eredményeként mind több ember tekinti élete fő céljának testének kényeztetését. Különösen a nők járnak élen testük dédelgetésében, piperézésében Ezáltal rengeteg időt és pénzt vonnak el a valóban fontos teendőktől. Földi létünk legfontosabb célja, hogy fejlődjünk, és ennek eszköze a testünk. Isten azért adott testet nekünk, hogy használjuk Ne kíméljük tehát, ne féljünk attól, hogy elhasználódik. Ha tönkremegy se kár érte, hiszen sorsa úgyis a pusztulás. Csupán arra ügyeljünk, hogy életünk végéig

kitartson Ezért semmi értelme sincs testünk kényeztetésének, Kinek kíméljük magunkat, a nyüveknek? Azért futkosunk egyik kozmetikai szalonból a másikba, hogy az agyonpiperézett testünkön a férgek nagyobb étvággyal csámcsoghassanak? A fizikai test rendeltetése a lélek szolgálata. Azért van, hogy elősegítse lelki fejlődésünket. Ne kíméljük tehát Használjuk rendeltetésszerűen Életünk végén aztán levetjük, és kapunk helyette másikat. Egy újat, még tökéletesebbet Testünk nem azáltal szolgál bennünket jól, ha mindentől megkímélve életünk végéig fitt és fiatalos marad. Figyelmünket ne a ráncok elleni harcra összpontosítsuk, hanem arra, hogy földi porhüvelyünk jól szolgáljon bennünket. Ezért nyugodtan strapáljuk Csupán arra ügyeljünk, hogy ép és egészséges maradjon. Ne féljünk az öregségtől, a természetes elhasználódástól, mert testünknek ez a sorsa. Szerepét akkor tölti be optimálisan, ha a lehető

legnagyobb hatásfokkal kihasználjuk. Utána vessük a szemétre, mivel nincs már rá szükségünk A tudomány fetisizálása Érdekes megnyilvánulása az emberi léleknek, hogy minél kevésbé ért valamit, annál jobban tiszteli. Az emberek azt hiszik, hogy ha valami bonyolultan hangzik, akkor komoly dologról van szó. Hogy mi az oka ennek, nem tudni Talán a lelkük mélyén szégyellik, hogy keveset tudnak a világ dolgairól. Az érthetetlen szavak, mondatok sokasodásával mind inkább elhatalmasodik rajtuk a tudatlanság érzése, ezért hajlamosak hitelt adni a számukra felfoghatatlan magyarázat előadójának. Ez az önmaguk alulértékeléséből eredő reakció aztán lejutott a tudatalattiba, és ösztönszerű viselkedéssé vált. Ennek tudható be, hogy az újkor embere nem becsüli a világos, egyértelmű magyarázatokat, az egyszerű és könnyen megvalósítható megoldásokat. Ennek a jelenségnek számtalan megnyilvánulását örökítette meg a

tudománytörténet Ezek egyike a cseh fiziológus, Johannes Evangelista Purkinje esete, aki már 1823ban felvetette, hogy a teljesen egyedi ujjlenyomat alkalmas lenne a személyazonosság cáfolhatatlan bizonyítására. Ötletét azonban nem fogadták el, mert túl egyszerűnek és érthetőnek találták Ráadásul a gyakorlati megvalósítása sem jelentett gondot Ha valamely módszer igénybevételéhez nincs szükség bonyolult és drága műszerekre, berendezésekre, akkor nem tekintik tudományosnak; nem alkalmazzák. Ez az eljárás csak azt követően kapott polgárjogot a bűnüldözésben, amikor egy angol tudós, Sir Francis Galton tanulmányt írt róla. Ebben mind a tíz ujjra részletes osztályozó rendszert állított fel. Ezt még megtoldotta egy kriminalisztikai értekezéssel is, amellyel mind a szakmai bürokraták, mind a széles nyilvánosság előtt kellő tekintélyt szerzett az ügynek. A tudományos magyarázat istenítésének újabb bizonyítéka, az az

újságcikk, amely az ezüstről, mint fertőtlenítőszerről ad hírt. Az indiai Ajurvéda tanításai szerint a tiszta ezüst és arany vízbe helyezve fertőtlenítő hatást vált ki. Ez így túl egyszerűen, ráadásul misztikusan hangzik. Hogyan? Miként? Miért? - tették fel a hitetlenek a kérdést Mivel nekik tetsző válasz nem kaptak, nem is vették komolyan az ősi tanítást, nem foglalkoztak vele. Több ezer év elteltével napjaink kutatói is felfedezték ezt a jelenséget, és miután tudományos köntösbe öltöztették, már mindenki elhiszi, sőt a sajtó is hírt ad róla. A tudományos szakzsargon szerint 63 megfogalmazott változat így hangzik: „A kolloid halmazállapotú ezüst egyaránt rendelkezik antibiotikus és immunerősítő tulajdonságokkal, de a vízben oldódó pozitív ezüstionok a fertőzéstől való védelem mellett konzerváló anyagként is beválnak. Csírátlanító hatásának köszönhetően a sárgás színű ezüstoldat a

fogpótlások és a kontaktlencsék tisztítására is alkalmas. Ha növényekre locsoljuk, elpusztítja a kártevőket, a víztartályokat pedig megszabadítja a baktériumoktól.” A tudomány fetisizálásában maguk a tudósok járnak élen. Náluk az átlagember számára érthetetlen magyarázatokhoz való ragaszkodást szakmai gőg, egzisztencia-féltés és egyfajta társadalmi elithez való tartozás vágya magyarázza. Ennek tudható be, hogy mindent túlkomplikálnak. Nem tudják elviselni, ha valami pofonegyszerű, és könnyen érthető Degradálónak érzik magukra nézve, ha a tudomány rejtelmeibe bárki beleláthat; ösztönszerűen ódzkodnak minden olyan elmélettől, ami egy laikus számára is azonnal felfogható. Ezért még a legegyszerűbb dolgokat is igyekeznek agyonbonyolítani, hogy kellően „tudományos” legyen, hogy ne essen csorba a tudomány magasztos tekintélyén. Ami mindenki számára világos, az alantas, azzal nem érdemes foglalkozni; vagy ha

muszáj, akkor gyártani kell hozzá egy bonyolult elméletet, hogy csak a „beavatottak” értsék meg. Különben mi értelme lenne a több évtizedes tanulásnak, a diplomák és doktorátusok halmozásának. Energiatermelésünk megreformálása A hagyományos és az alternatív energiaforrások szorgalmazói közötti versengés egyre jobban kiéleződik. Napjainkra ez a csendes vetélkedés elkeseredett küzdelemmé vált Az indulatok elszabadulása érthető, mert a tét igen nagy. A bioszféra megmentésén túlmenően hatalmas profit forog kockán. A legfrissebb (1997-es) adat szerint a világ összes villamosenergiatermelése 13 949 TWh Ennek 38,3%-át (5337 TWh) a szénfűtésű erőművek termelik meg Az atomerőművekből az összes villamos energia csupán egyhatoda, 17,2% (2393 TWh) származik. Ezután következnek a vízi erőművek 18,3%-kal (2556 TWh) A gázfűtésű erőművek 15,5%-ban (2159 TWh), az olajfűtésűek pedig 9,2%-ban (1282 TWh) veszik ki részüket

a villamosenergia-termelésből. A legkevesebb villamos energiát, 1,5% a megújuló energiaforrások szolgáltatják (211 TWh). Környezetszennyezés szempontjából ennél is rosszabb a helyzet a világ összes energiafelhasználása terén. (Ebben benne van a gépjárművek által elhasznált energia, a fűtésre fordított energia stb.) 1997-ben az emberiség teljes energiafogyasztása 8743 Mtoe volt (Forrás: IEA World Energy Outlook 2000) A Földön fellelhető energiahordozók közül legnagyobb mértékben a kőolajat használjuk. Ez az összmennyiség 40,5%-át (3542 Mtoe) teszi ki Ezután jön 25,8%-os részesedéssel (2256 Mtoe) a szilárd tüzelőanyag (szén, fa és egyéb fossziliák) alkalmazása. A gázfelhasználás 21,9%-os aránnyal (1911 Mtoe) csupán a harmadik helyen áll Ezt követi 7,1% részesedéssel (624 Mtoe) az atomenergia. A vízi erőművek az összes energiának csak a 2,5%-át adják (221 Mtoe). Legkisebb mértékben a megújuló energiahordozók veszik

ki részüket a teljes energiatermelésből A nap-, a szélenergia, a metanol, a növényi olaj (biodízelolaj) stb. csupán 2,2% (189 Mtoe) erejéig járul hozzá a világ energiaszükségletének kielégítéséhez. Az iparilag fejlett országokban élők számára ezek a számok aránytalannak tűnnek, mivel náluk a villamos energia túlnyomó része vízi- és atomerőművekből származik, és alig használnak fosszilis tüzelőanyagot. A világ háromnegyedét kitevő fejlődő államokban azonban csak szilárd fűtőanyag áll rendelkezésre, a pénzhiány, és az infrastruktúra fejletlensége nem teszi lehetővé a korszerű energiatermelő módszerek alkalmazását. 64 Sok környezetvédő ennek örül, pedig a jelenleg használt erőművek közül az atomerőművek szennyezik legkevésbé a környezetet. 1990-ben 420 atomreaktor működött világszerte Ebből 112 az Egyesült Államokban, 56 Franciaországban, 47 pedig a volt Szovjetunió tagállamaiban. Azóta a

számuk lassan csökken, mivel a környezetvédők ellenállása miatt nem építenek újakat, a régieket pedig fokozatosan leállítják. Pedig a korszerű, nyomott vizes hűtőrendszerű reaktorok kellő biztonsággal üzemeltethetők, így alaptalan a félelmük a nukleáris energiahordozóktól. Az viszont kétségtelen, hogy bonyolultságánál fogva az összes energiatermelő eljárás közül az atomerőmű építése igényli a legnagyobb beruházást, ami csak több évtized alatt térül meg. Nem kis gondot okoz a kiégett fűtőelemek tárolása, deponációja is, ami tovább növeli az ily módon termelt villamos energia árát, és súlyosan veszélyezteti a környezetet. (1990-ig 120 ezer tonna fűtőelemet használtak el a reaktorokban A benne található izotópok azonban nem égnek el maradéktalanul. A kiégett fűtőelem minden tonnája 180 millió curie sugárzó anyagot tartalmaz. Veszélyességére jellemző, hogy aktivitása csak 10 ezer év múlva csökken az

egészségre veszélytelen szintre, és 241 ezer év alatt bomlik le teljesen. Nem oldja meg a problémát a kiégett fűtőelemek dúsítása sem, mert a fel nem használt izotópok ennek során is megmaradnak. Csupán egy esetet említve, az amerikai Hanfordban nemrég lebontott plutóniumműből 22 ezer tonna nagy aktivitású, és 500 ezer tonna kis aktivitású hulladék maradt vissza.) Óriási hátránya még ennek a fajta energiatermelésnek, hogy a magfúzió hatásfoka kisebb mint 1%, a radioaktív anyagnak csupán 0,7% alakul át energiává. A többi energiatermelő módszer hatásfoka magasabb ugyan, de ezek meg közvetlenül terhelik a környezetet. Az elmúlt évtizedek során igen nagy mértékben járultak hozzá a levegő- az élővizek és a talaj elszennyeződéséhez, az erdők tönkremeneteléhez. A primer energiahordozók mennyisége is rohamosan fogy, ezen az úton haladva néhány évtized múlva nem lesz mivel üzemeltetni a hagyományos rendszerű

erőműveinket. Ezt az energiatermelés jövőjét meghatározó szakemberek is tudják, ezért figyelmük mind inkább az alternatív energiaforrások felé irányul. Köztük is első helyen szerepelnek a megújuló energiaforrások, mivel ezek sohasem apadnak el, és felhasználásuk nem veszélyezteti a környezetet. Környezetvédelmi szempontból a legtökéletesebb és legbiztonságosabb energiaforrás a napenergia. Annak ellenére, hogy a nap sugarainak csupán 0,01 százaléka ér el hozzánk, évente olyan nagy mennyiségű energia érkezik a Földre, amennyit 60 milliárd tonna kőolaj elégetésével tudnánk csak előállítani. A Nap egy év alatt 175 trillió kWh energiát sugároz a bolygónkra. Ennek nagy része visszaverődik a világűrbe, a többi a fölgolyót melegíti, és fenntartja az életet. 30 billió kWh-át használ fel a fotoszintézis, melynek következtében a növényzet évente 200 milliárd tonna szén-dioxidot nyel el a légkörből. Az emberiség

villamosenergia-termelése 14 billió kWh évente. Ez azt jelenti, hogy a megmaradó napenergia 1 ezreléke is fedezné a szükségletünket. Amennyiben az 1%-át használnánk fel, és ezt is csak 5%-os hatékonysággal, akkor a világon minden ember annyi energiát fogyaszthatna, mint a gazdag országok tehetős polgárai. Ennek műszaki feltételei már régóta adottak, mivel az évtizedekkel ezelőtt gyártott szolárcellák is képesek voltak 8-9%-os hatásfokkal villamos árammá alakítani a napenergiát. Az átállás azonban nem történt meg, melynek fő oka a szolárcellák meglehetősen magas ára. Az utóbbi években bekövetkezett nagyságrendnyi árcsökkenés ellenére a szénhidrogének elégetéséből nyert energia még mindig jóval olcsóbb, mint amit a szolárcellák szolgáltatnak. Ráadásul a napelemek rengeteg helyet foglalnak. Ezért jobbára épületek energiaellátására használhatók. Nem kis mértékben rontja a használhatóságukat, hogy kizárólag

napfényes időben működnek, így nem biztosítható velük a folyamatos áramellátás. Ez az üzemmód csak akkumulátorok közbeiktatásával valósítható meg, ami még drágábbá teszi az általuk biztosított áramot. 65 Jelentősen hátráltatja az alkalmazásukat az is, hogy a rájuk telepedő por, korom, madárpiszok, valamint a szmog akadályozza a működésüket. Mivel nagy felületről van szó, a hatásfokcsökkenés meghaladhatja az 50%-ot is A fényérzékeny felületre rakódott piszok rendszeres tisztítással eltávolítható ugyan, a napelemcellákat azonban többnyire épületek tetejére szerelik, ami nehezíti a megközelítésüket. A hatásfok növelésével járó méretcsökkenés sem oldotta meg ezeket a gondokat. A kaliforniai Spectrolab kifejlesztett egy szuper napelemet, mely az elnyelt fény 36%-át alakítja át elektromossággá. Ennek előállítási költsége azonban nagyon magas. Emellett speciális hűtést igényel A levegő illetve a

hűtővíz cirkuláltatása elviszi a többletáramot. Az alkalmazott technológia rámutatott arra is, hogy ezen az úton járva nem lehet jelentős mennyiségű energiát termelni. Hiába alkalmaznak speciális, a napsugár teljes spektrumát elnyelő réteget, a többletenergia túlhevíti, hűtés nélkül tönkreteszi a fényérzékelő réteget. Ismert még a napkollektorok használata, amikor üveg- vagy fémlemezek között vizet áramoltatnak, amely a napsugarak hatására felmelegszik. Az így nyert többletenergiát hőcserélőn keresztül nyerik ki; illetve közvetlenül, meleg víz előállítására használják. Ez az eljárás sem terjedt el széles körben, mivel a hőkinyeréshez bonyolult és drága gépészeti berendezések szükségesek. Nem kis mértékben hátráltatja az alkalmazását, hogy télen, amikor a legnagyobb szükség lenne az általa termelt energiára, akkor szolgáltatja a legkevesebb hőt. Ennélfogva használata csak a szubtrópusi- és a

trópusi országokban számottevő, ahol főleg vízmelegítésre használják. Elméletileg egyszerűen, és időjárástól függetlenül juthatunk hőenergiához a geotermikus erőművekből, de ez a megoldás is igen nagy beruházást igényel. Ahhoz hogy a földkéreg alatti izzó magmához eljussunk, a szárazföldön 30 km, a tengerek fenekén 6 km mélyen kell lefúrni. Emellett a kiépített csőrendszer karbantartása, valamint a víz keringetését biztosító szivattyúk üzemeltetése sem olcsó. Legrégebben alkalmazott megújuló energiaforrásunk a szélenergia. Földünkön egyetlen nap alatt 500 ezer TWh villamos energiának megfelelő szélenergia keletkezik a különféle légmozgások következtében. Ennek csupán 2%-át hasznosítjuk a jelenlegi eszközeinkkel A tengeri közlekedésben évezredek óta használjuk a szélenergiát a vitorlás hajók erőforrásaként. Villamos áram termelésére azonban csak az 1973-as olajválság óta alkalmazzuk számottevő

mértékben. 1990-ben már 50 ezer szélerőmű működött szerte a világon A kaliforniai szélvitorlák több mint 2 milliárd kilowattóra villamos energiát termelnek évente. Környezeti ártalommal itt sem kell számolni, a beruházási költség azonban ez esetben is magas. Így csak ott érdemes szélturbinákat felállítani, ahol állandóan fúj a szél (pl. a tengerpartokon, magas hegyeken), és a sebessége meghaladja a 25 km/órát. Kaliforniában és Dániában az összes energiamennyiségnek már a 8-16%-át szélerőművek állítják elő. További terjedését nem csak az állandó széljárás hiánya gátolja, hanem a lakosság ellenállása is. Főleg a sűrűn lakott Hollandiában a közelben élő emberek mind nagyobb ellenszenvvel viseltetnek a szélturbinák iránt. Az ok, hogy sziszegő hangjuk, és a lapátokon villódzó napfény nagyon zavarja őket A műszeres mérések eredményei szerint a turbinák ultrahangot is keltenek, ami szintén hozzájárul a

környéken lakók rossz közérzetéhez. A legkisebb befektetést a biomassza hasznosítása igényli. A növényekbe és a növényi maradványokba zárt napenergia vagy közvetlenül kerül felhasználásra úgy, hogy elégetik, és a keletkezett hővel melegítenek; vagy metángázt, metanolt, illetve biodízelolajat állítanak elő belőle, amit a gépjárművek robbanómotorjában mozgási energiává alakítanak. Nagy előnye ennek a fajta üzemeltetésnek, hogy a motor jóval kevesebb szennyező anyagot bocsát ki, mint a kőolajszármazékokkal üzemeltetett gépjárművek. További előnye még, hogy a biomassza is megújuló energiaforrásnak minősül, ami azt jelenti, hogy sohasem merül ki, évről-évre újratermelődik. A baj csak az, hogy viszonylag kevés biomassza áll rendelkezésre Ahhoz hogy a világon minden egyes gépjárművet bioalapú üzemanyaggal lássunk el, a mező66 gazdaságilag művelhető földterület túlnyomó részén alkoholt, illetve olajat

biztosító növényeket kellene termelnünk. Nem segíti elő az átállást az sem, hogy a szénhidrogén alapú üzemanyag előállítási költsége a kőolaj magas ára ellenére is kisebb, mint a metanolé, illetve a biodízelolajé. Ez a fajta energiaforrás csak akkor lenne versenyképes, ha az egyes államok lemondanának az üzemanyagokra kivetett igen magas forgalmi és jövedéki adókról, amire nem nagyon hajlandók. Ennek eltörlése a legtöbb országban meglehetősen nehéz helyzetbe hozná az évtizedek óta deficites költségvetést. A megújuló energiaforrások hasznosításának jelenleg legelterjedtebb módja a vízi erőmű. Igen nagy mennyiségű villamos energiát lehet vele előállítani, de roppant nagy beruházási költséggel. Alkalmazásának azonban nem ez szab határt, hanem a duzzasztógátak létesítésével járó nagyarányú környezet-átalakítás, és a folyóvíz szintjének megváltozása. Miután a duzzasztómű gátolja a víz szabad

folyását, így előtte nagyon magas, utána pedig nagyon alacsonnyá válik a vízszint, ami felborítja a folyómedernek és környékének ökológiai egyensúlyát. Veszélybe sodorja a mezőgazdasági termelést, a vadgazdálkodást, és létükben fenyegeti a folyó árterébe települt védett növényeket, madarakat. Nem szerencsés megoldás a folyó elterelése, egy duzzasztás céljára szolgáló mesterséges csatorna létrehozása sem, mert ez esetben oly kevés víz jut az eredeti mederbe, hogy aszályos időben akár ki is száradhat. Az utóbbi évek kutatásai azt is kiderítették, hogy főleg a melegebb éghajlatú országokban a vízi erőművek tározójából jelentős mennyiségű üvegházhatást kiváltó gáz szabadul fel, így ez a fajta energiatermelés sem tekinthető teljesen ártalmatlannak. A vízi erőművek csak bő vizű hegyvidéki folyókra telepítve váltak be. Ausztria pl az Alpokból alázúduló folyók energiáját kihasználva érte el, hogy

energiaszükségletük 70%-át megújuló energiaforrásból fedezik. Nálunk ez az arány 3,4%. Ennek is a 84%-át a tűzifa teszi ki, ami nem más, mint hulladék faanyag hagyományos kéményes kályhákban való elégetése. Eközben szűretlenül dől a füst a levegőbe. A megújuló energiaforrások kihasználásának sajátos módja, tengeri árapály erőművek létesítése. Ez esetben a turbinák működtetéséhez szükséges vízmennyiséget az apály és a dagály közötti tengerszintkülönbség adja. Annak érdekében, hogy ez minél intenzívebben érvényesüljön, az erre a célra tervezett úszó szerkezetet minél távolabb kell lehorgonyozni a parttól. Az árapály erőmű tehát nem más, mint egy mini vízi erőmű A legnagyobb problémát itt is az üzemeltethetőség szakaszossága, és a magas beruházási költség okozza. Ez esetben a villamos áram akkumulátorokban való tárolása sem biztosítja a szünetmentességet, mivel a megtermelt energiát

valahogyan partra kell juttatni. A feltöltött akkumulátorok partra szállítása, és az üresek visszajuttatása nem jó megoldás, mert tartalék-akkumulátorokat igényel, és a szállítási költség is növeli a megtermelt energia fajlagos előállítási költségét. Egyetlen ésszerű módszer a keletkező áram közvetlen elvezetése, ami kábelen át történhet. A több kilométer hosszú szigetelt kábel lefektetése azonban sokba kerül, és viharok esetén könnyen elszakadhat. Nem nagy jövő vár a naperőműre sem. A délnyugat-ausztráliai Mildura hegység közelébe tervezett óriás építmény nem más, mint egy felszálló levegős szélerőmű. Két fő egységből áll Az egyik a lábánál elterülő 5 km átmérőjű üvegkupola, a másik a közepéből felnyúló kémény. Az energiatermelés a talpánál 170 méter széles, és 1000 méter magas kéményben megy végbe. A beeső napfény hatására felmelegszik az üvegkupola alatti levegő, és miután

könnyebbé válik a környezeténél, felfelé áramlik a kürtőben. Mivel a környező levegő hőmérséklete 100 méterenként 1 oC-al csökken, annál nagyobb lesz az áramlási sebessége, minél magasabb a kémény. Az 1 km-nél magasabb kürtő építésének azonban technológiai akadálya vannak, és fennáll a veszélye annak is, hogy egy nagyobb szélvihar ledönti. Nagy magasságban ugyanis nem csak a léghőmérséklet csökken, hanem nagyobb a szélnyomás is. A jelenleg kivitelezhető 1 km magas kéményben 55 km/h sebességgel áramlik a levegő, 67 amely 5 db energiatermelő turbinát hajt meg. Az áramtermelő generátorok a torony aljában helyezkednek el, és 200 MW teljesítményt szolgáltatnak. Ha nem süt a nap, akkor a levegő melegítéséhez szükséges hőt a kupola alatti hatalmas víztároló szolgáltatja. A víz által nappal elnyelt hőenergia éjszaka kisugárzódik, és kisebb teljesítménnyel ugyan, de tovább hajtja a turbinákat. Az ötlet

kézenfekvő, érthetetlen, hogy eddig sem jutott az eszébe A primér energia ingyen van, a rendszer károsanyag-kibocsátása nulla, hatásfoka azonban csupán 3-4%. Jelentős mértékben hátráltatja a szélcsatornás naperőmű terjedését a tetemes építési költség is. Emellett kizárólag a trópusokon valósítható meg. Nagy helyigénye, a rendelkezésre álló termőföld szűkössége miatt csak a sivatagok jöhetnek szóba a telepítésénél. A mérsékelt vagy a hideg égöv alatt olyan rossz a hatásfoka, hogy a beruházási költség sem térül meg. A megújuló energiaforrások fentiekben ismertetett hasznosítási módjainak közös jellemzője a magas kitermelési költség, és az áramellátás folyamatosságának hiánya. Az utóbbi hátrányon átmeneti tárolókkal lehet ugyan segíteni, de ezek tovább rontják a gazdaságosságot. A villamos áram tárolása ugyanis meglehetősen költséges művelet. Ezt a vezetékes árammal ellátott háztartásokban

is nap mint nap tapasztaljuk, mivel a hordozható készülékeket csak szárazelemről, vagy akkumulátorról lehet üzemeltetni. A legkirívóbb árkülönbség az egyszer használható telepeknél tapasztalható. Jellemző a szárazelemek áraránytalanságra, hogy amíg 1 kilowattnyi hálózati áramért 30 forintot fizetünk, addig ugyanez az energiamennyiség gombelemekből kinyerve kb. 1 millió forintba kerül Még a jóval nagyobb kapacitású rúdelemek használata is min ezerszer annyiba kerül, mint a vezetékes áram A legalább 500-szor feltölthető korszerű akkumulátoroknál ez az arány már csak tízszeres. Ez az olcsósága azonban relatív, mivel a hermetikusan zárt, minőségi akkumulátorok ára meglehetősen magas, nem is szólva a feltöltésükhöz szükséges készülékekről. Ahhoz hogy alkalmazni tudjuk, előbb meg kell őket vásárolni, ami nem kis beruházást igényel. Erőművek esetében a megfelelő tárolókapacitás biztosítása csillagászati

összegeket emészt fel, amit tovább tetéz az akkumulátorok karbantartását, és cseréjét végző személyzet munkabére. Mindezen problémák kiküszöbölésére a NASA szakembereiben felötlött, hogy a napenergiahasznosítást ki kellene telepíteni a világűrbe. Ott ugyanis soha sincs éjszaka, és felhők, valamint időjárási szélsőségek sem zavarják az energiatermelés folyamatosságát. Ezen túlmenően légköri szennyezéssel, valamint az ózonréteg árnyékoló, szűrő hatásával sem kell számolni, ami együttesen azt eredményezi, hogy a Föld légkörén kívül nyolcszor akkora a hasznosítható energia, mint talajközelben. A napelemeket geostacionárius pályára állított műholdakra szerelnék rá, és az energiatovábbítást is úgy oldanák meg, hogy ne legyen időjárásfüggő. Az ötlet kivitelezhetőségét jelentős mértékben könnyíti, hogy a jelenlegi korszerű szolárcellák hatásfoka eléri a 20%-ot is. Ennek ellenére még így is

több ezer tonnányi napelemet kellene kijuttatni a világűrbe egy-egy naperőmű létrehozásához. Le lehetne ugyan csökkenteni a szükséges szolárcella-felületet, ha a fénysugarat homorú tükrök segítségével fókuszálva juttatnák rá. Ennél a módszernél azonban megoldhatatlan nehézséget okoz, hogy a nem hasznosuló hő túlmelegíti, károsítja a napelemeket. További gondot jelent, hogy a megtermelt villamos energiát a légköri viszonyoktól függetlenül el kell juttatni a Földre. Ezt először oly módon szándékoztak elérni, hogy mikrohullámokká alakítva lesugározzák egy hegytetőre vagy lakatlan sivatagba telepített antennarendszerre Az antennák által összegyűjtött energiát aztán megfelelő berendezésekkel váltakozó árammá alakítanák át, és betáplálnák a nagyfeszültségű villamos hálózatba. A rendkívül erős mikrohullámú sugárzás azonban feltehetően a mobiltelefonokhoz hasonló hatást gyakorolna az antennarendszer

közelében élőkre, és nagy valószínűséggel zavarná a telekommunikációs műholdak adását is. Ezért úgy döntöttek, hogy lézersugarak formájában fogják az energiát lesugározni a Földre. Megfelelő biztonság zóna kijelölése esetén ez az eljárás már nem okozna egészségkárosodást, de ennek a megoldásnak meg jogi akadályai vannak. Az 68 Oroszországgal kötött csillagháborús egyezmény tiltja nagy teljesítményű lézerágyúk világűrbe telepítését. Az űrtechnikán alapuló energiatermelés megvalósításának legnagyobb akadálya azonban az, hogy az ily módon előállított áram nagyon drága lenne. A rendszer kitelepítési költségeit is beleszámítva 1 kilowattóra energia előállítása a jelenlegi ár 8-10 szeresébe kerülne. Ez esetben tehát az energiaellátás folyamatossága átmeneti tárolók nélkül is biztosítható, de továbbra is fennmarad a gazdaságtalan üzemeltetés problémája. Végkövetkeztetésként

megállapítható, hogy a világon jelenleg használt energiatermelési rendszerek egyike sem tökéletes. Legnagyobb fogyatékosságuk, hogy sokba kerül a működtetésük Az energiatermelés környezetszennyező hatását már ki tudjuk küszöbölni, de nem tudjuk lecsökkenteni a folyamat által igényelt ráfordításokat. Ennek következménye a magas energiaköltség, amely mind nagyobb súllyal nehezedik az emberekre. Napjainkra a megélhetési gondok okozta feszültség ugyanolyan égető problémává vált, mit a környezetszennyezés Érthetetlen, hogy ebben a vészterhes időben senki nem gondol az ingyenenergia kiaknázására. Az alternatív energiaforrásokat kutató szakemberek sorra veszik az összes lehetséges megoldást, csak egy dologra nem gondolnak: az univerzumban mindenütt jelen levő végtelen mennyiségű szubatomi energiarészecskékre. Annak ellenére, hogy bőséges szakirodalom áll a rendelkezésükre, eszükbe sem jut kiszabadítani az anyagba zárt

energiát. Nem érdekli őket a környezetkímélő ingyenenergia. Ennek oka, hogy nem hisznek a létezésében. Ennek a hitetlenségnek, szűklátókörűségnek tudható be, hogy az űrkutatásban sem jutnak előbbre. Azzal ők is tisztában vannak, hogy jelenlegi rakétáink alkalmatlanok a kozmosz meghódítására, mégsem hajlandóak az egyedül lehetséges megoldást, az antigravitációs hajtóművet alkalmazni. Helyette különféle kényszermegoldásokat találnak ki A kínai kutatók pl. gőzgéppel akarnak közlekedni a világűrben A pekingi Tsinshua Egyetem tudósai vízgőzhajtást fejlesztettek ki a műholdak számára A kísérleti stádiumban levő hajtómű két egymásba ragasztott kerek szilíciumlapkából áll, melyek felülete kb. 2 cm2, és 5 mm vastagok. Az egyik korong tartalmazza az üzemanyagtartályt és a gőzfejlesztő kamrát, a másik pedig a kivezető szelepet. A vizet elektromos ellenállással forralják fel a gőzfejlesztő kamrában. A keletkező

gőz nagy nyomással kiáramlik, és ennek során reakcióerő lép fel A kísérleti üzemben a prototípussal 28 m/s sebességet értek el. Nem sokban különbözik ettől a megoldástól a NASA nukleáris programja. A hírek szerint az amerikai űrhajózási hivatal a jövőben atoműrhajóval kívánja leváltani a kémiai hajtóművel üzemeltetett rakétáit. A Prometheus-terv keretén belül megvalósítandó nukleáris reaktor létrehozására 800 millió dollárt kértek a Kongresszustól. A kilövésnél tervezett megoldásnál az uránium-dioxid üzemű RTG (Radioizotóp Termoelektronikus Generátor) 2500 oC-ra melegítené fel a fedélzeti tartályokban tárolt hidrogént. A forró gáz a légkörből származó oxigénnel elegyedve 4000 oC-os lánggal égne. Kint az űrben ionhajtómű hajtaná a rakétát, ahol a töltött részecskék felgyorsításából eredő impulzusnyomaték szolgáltatná az ehhez szükséges erőt. A NASA egyébként 1965-ben már fellőtt egy

maghasadást hasznosító rakétát A Szovjetunió viszont már 33 ilyen kísérletet végzett az 1950-es ’60-as években. A kísérleteknek műszaki és politikai nehézségek vetettek véget. Ők már rájöttek, hogy ezen az úton nem lehet áttörést elérni az űrkutatásban (Ennél az öszvér megoldásnál már az egyes földönkívüli civilizációk által szorgalmazott folyékony nukleáris energia is jobb hatásfokú. A szakirodalom szerint ennek megvalósítási módját betáplálták néhány elrabolt ember fejébe, ami megfelelő időpontban tudatosulni fog bennük. Alkalmazása azonban nem kötelező Más civilizációknak köszönhetően ma már tökéletesebb, hatékonyabb, és a környezetre kevésbé veszélyes megoldások is rendelkezésünkre állnak.) 69 Ezek a szánalmas erőlködések azt bizonyítják, hogy a világ tudósai képtelenek elszakadni a hagyományos technológiáktól, alkalmatlanok egy gyökeres változtatás keresztülvitelére. Pedig a

küszöbön álló technikai forradalomból kimaradó országok, nem csak gazdaságilag fognak hátrányt szenvedni. Nemzetbiztonsági szempontból még nagyobb veszély leselkedik rájuk. Egy esetleges katonai konfliktus esetén úgy fognak járni, mint annak idején a fél Európát meghódító Napóleon. A jól ismert anekdota szerint Napóleon kidobatta dolgozószobájából Robert Fultont, a gőzhajó feltalálóját Ábrándozónak, képzelgőnek tartotta; úgy vélte, hogy a gőzhajó megalkothatatlan. Tévedésének meg is lett az eredménye a trafalgari tengeri ütközetben. Itt nagy szüksége lett volna a minden irányú manőverezési készségre Köztudott, hogy hajói azért pusztultak el, mert a nem megfelelő szélirány következtében nem tudtak eltávolodni az angol hajók ágyútüzének hatókörzetéből. Kiútkeresés Hiába mondták ki már 1992-ben a Rio-i konferencián, hogy: „Az emberi tevékenység felelős az éghajlatváltozásért.” - nem történt

semmi Az ENSZ Környezet és fejlődés címmel megrendezett konferenciáján azt is kinyilvánították, hogy: „Az erőforrások kiszipolyozása visszafordíthatatlan folyamatokat indított el, tehát lassítani kell. Át kell váltani a fenntartható fejlődés ütemére.” A modern ipari társadalom résztvevői szüntelenül azon fáradoznak, hogy növeljék az életszínvonalat, de ezáltal életminőségük állandóan romlik. A Föld erőforrásainak egyre nagyobb mértékű kihasználása ugyanis tönkreteszi a bioszférát, amitől lakhatatlanná válik az életterük. Az eddigi növekedésalapú fejlődéssel szemben a fenntartható fejlődés elve kimondja, hogy: „A gazdasági növekedés nem öncélú, hanem a társadalom, a közösségek és az egyének érdekét kell szolgálnia. A növekedés érdekében nem szabad a földi javakat és erőforrásokat természetes újratermelődésüknél gyorsabban kihasználni. A jelen generációk fogyasztása nem terjedhet ki

azokra a korlátozottan rendelkezésre álló javakra, melyekre a jövő generációinak is szükségük van. A gazdaság fejlesztése nem okozhat visszafordíthatatlan károkat a biológiai-természeti környezetben.” A későbbi környezetvédelmi konferenciák által kidolgozott cselekvési tervet azonban nem követte gyors és egyetemes végrehajtás. Főleg a legnagyobb szennyezők, a nagyhatalmak igyekeznek kibújni a vállalt kötelezettségek alól. Gazdasági érdekiekre hivatkozva megtagadták a szerződések ratifikálást, a korlátozások bevezetését Ezek egyébként olyan csekélyek voltak, hogy a kiotói egyezményben rögzített kvóták is csupán 5%-kal tudták volna visszafogni a globális felmelegedés ütemét. A folyamat leállításához, illetve visszafordításához az ipari és mezőgazdasági termelést a jelenlegi szint 50%-ára kellene csökkenteni, amelyre egyetlen kormány sem hajlandó. Ez ugyanis olyan ellátási, megélhetési gondokat okozna,

amely tömeges felkelésekbe, lázadásokba torkollna. Nem is szólva a tőkés befektető csoportok ellenállásáról, a pénzügyi világ irányítóinak rosszallásáról. A profitérdekelt vállalkozások nyereségük növekedésének mérséklésébe sem hajlandóak beleegyezni, nemhogy a veszteséges termelésbe, gyárak, üzemek bezárásába, a termőföld egy részének parlagon hagyásába. Arról nem is szólva, hogy a nagyarányú munkanélküliség a társadalom általános elszegényedéséhez, nyomorhoz, éhínséghez vezetne. Összeomlana a társadalombiztosítási rendszer, megszűnnének a nyugdíjkifizetések, az adók elmaradása miatt pedig működésképtelenné válna az államgépezet. Egyetlen közgazdász sem tartja kivitelezhetőnek ezt az alternatívát. Ilyen radikális változás csak a külső körülmények durva megváltozása, valamilyen katasztrófa esetén következhet be. Normál körülmények között, magunktól sohasem fogunk ilyen nagyarányú

korlátozó intézkedéseket hozni. 70 Ezért más kiutat kell keresni. Nem jelent megoldást a cinikus tudósok javaslata sem Egy magyar fizikus így nyilatkozott erről a jelenségről: „Én szeretem a klímaváltozást. Drasztikusan határt szab az emberi önhittségnek. Végre nem vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy majd kitalálunk valamit. Globális katasztrófák helyrehozására ugyanis nincsenek módszereink. Egyetlen út áll előttünk, a technikai civilizációból átlépni a zöld civilizációba Úgy kell élnünk, mint az őzikék.” Az ideális megoldás azonban nem ez Nem fejlődhetünk visszafelé. Nem kerülhetünk vissza az állatvilágba azért, hogy megmentsük a környezetünket Akkor minek fejlődtünk idáig. Maradtunk volna a fán, a majmok között, és akkor most nem lenne semmi bajunk. Legalábbis környezetszennyezési gondokkal biztosan nem kellene szembenéznünk. Fejlődni azonban előre kell, és nem hátrafelé A módszer is adva van:

Követnünk kell az előttünk járó, nálunk fejlettebb civilizációk példáját. Közülük nem mindegyik pusztította el önmagát, eredeti életterét. Az univerzumban jelentős számban találhatók katasztrófát túlélő bolygók is. Képviselőik gyakran látogatnak a Földre, és eközben megpróbálnak segíteni nekünk. Tanácsaik azonban süket fülekre találnak. Pedig az egyedül üdvözítő út, a kozmikus energia kihasználása, és a tudati felvilágosítás. Az éteri energia felhasználása semmilyen szennyezéssel nem jár, a legcsekélyebb mértékben sem terheli a környezetet Nem rabolja ki a Föld nyersanyagkészletét, mivel nem a Földön, hanem az univerzumban található, végetlen mennyiségben. John Wheeler amerikai fizikus szerint az éter energiasűrűsége 1027 joule/cm3 Einstein tömeg-energia képletével kiszámítva ez 1094 gramm/cm3-re adódik, ami döbbenetesen nagy érték. Azt jelenti, hogy az éterben 1040-szer több energia van, mint a

világegyetem összes galaxisában és csillagában. Az igénybevétele sem okoz problémát, csupán ki kell nyújtanunk a kezünket érte. Felhasználásával mind az iparban, mind a mezőgazdaságban tovább növelhetők a termelési mutatók. Anélkül fejlődhetünk, növekedhetünk tovább, hogy ez a környezetünket terhelné. A tudati felvilágosítással egyéb problémáink is megoldódnának Megszűnne vagy legalább egy nagyságrendekkel csökkenne a bűnözés. Alább hagyna pénzhajhászás, csillapodna az emberekben a harácsolási vágy. Előtérbe kerülnének a valódi értékek, visszaállna a korábbi erkölcsi értékrend. Tartalmasabbá, élhetőbbé váló világunkba mind nagyobb számban születnének vissza a régi korok értékes lelkei, kiváló személyiségei. Ők képességeik, nagy tapasztalataik révén tovább javítanák életünk minőségét, és egy újabb aranykor köszöntene ránk. Semmi mást nem kellene tenni, mint végre elindulni ezen az

úton Ennek egyetlen akadálya: a megvalósíthatóságába vetett hit hiánya. Technikai újdonságok Az orosz űrhajósok sorra döntik meg az űrben tartózkodás korábbi rekordidejét. Az űrkutatási szakemberek nagy gondja azonban az egészség fenntartása. A több hónapos, sőt a későbbiek során várhatóan több éves űrben tartózkodás során elkerülhetetlen, hogy egészségügyi zavarok lépjenek fel. Mivel nem adhatnak minden űrexpedícióhoz orvost, ki kellett fejleszteni egy öndiagnosztizáló és öngyógyító készüléket, melynek segítségével a legénység minden egyes tagja saját magát gyógyíthatja. A széles körű kutatás eredménye a Prognosz-A diagnosztikai készülék lett, melynek működési mechanizmusa a kínai akupunktúra által feltárt testmeridiánok vizsgálatán alapul. Ez a bejelentés orvosi szenzációnak számít, mivel most fordult elő először, hogy hivatalos elismerést nyert egy határtudományos energetikai és

diagnosztikai eszköz. Az alapkutatás során az orosz tudósok alaposan tanulmányozták az összes öngyógyító módszer hatásosságát, és a végén arra a meggyőződésre jutottak, hogy mind közül a legmegbízhatóbb és leghatékonyabb a meridián-diagnosztika. Ez a módszer már korábban is ismert volt, hiszen „Az ezotéria kiteljesedésé”-ben részletesen tárgyalt BICOM és MULTICOM-technika is ennek alkalmazására épül. Ez a biorezonancián alapuló műszer 71 azonban túl bonyolult, túl nagy, túl nehéz; így a kutatók visszanyúltak az alapokhoz, és ezek tanulmányozásával létrehoztak egy speciális, űrbéli használatra is alkalmas készüléket. Az 1980-as évek elején kezdődött alapkutatás során tüzetes vizsgálatnak vették alá a Voll-féle elektroakupunktúrát, a Nakatani-féle Ryodoraku detection, illetve a szintén japán Motojamaféle Standard AMI eljárást, valamint az orosz Necsuskin által kidolgozott Test-1 Karat nevű

módszert. Ennek során kiderült, hogy mindegyik eljárás során a mérőáram valamint a mérőelektróda szöveti elváltozásokat okozott a bőrön. A vizsgált akupunktúrás pont felett ödémák, és kismértékű véralvadás keletkezett. Ezen túlmenően a bőrfelület és a kollagénrostok pont formában szétoszlottak, és kóros elváltozások keletkeztek a sejtek erőműveiben, a mitokondriumokban. Meglepő módon a mitokondriumok sérülései a meridiánokhoz hozzárendelt szervekben nagyobbak voltak, mint az akupunktúrás pontokban Ennek a káros jelenségnek a megszüntetése érdekében az elektroakupunktúra orosz változatánál csökkentették a mérőáramot, és kifejlesztettek egy újfajta tesztelektódát, amely egy tokba szerelve mindig azonos nyomást gyakorol a bőrre. A diagnosztizálás ez esetben is a meridiánok (kézés lábujjainkon levő) kezdeti és végpontjainak mérésével történik A meridiánok töltöttségi szintjének ily módon való

megállapítása után lehet áttérni a gyógyításra, az egyes akupunktúrás pontok elektrostimulációs kezelésére. Ezen a téren is lényeges változás következett be, mert jelentősen növelték a kezelési ajánlatok számát. Ehhez előzőleg 1500 egészséges, és 22 ezer beteg ember bőrellenállását mérték meg, és értékelték ki. Az összesen 12 millió mérési eredményt összevették a kínai akupunktúra tanításaival, és egy számítógépes program segítségével igen részletes, szinte minden betegségre kiterjedő terápiát, kezelési javaslatot dolgoztak ki. A Prognosz-A készüléket először Volkov és Atkov kozmonauták próbálták ki. A tapasztalatokat leszűrve létrehozták a továbbfejlesztett változatát, amely 1994-ben és ’95-ben fényesen bizonyította ennek az eljárásnak a hatékonyságát. Ekkor egy Mars expedíció előkészületeként Poljakov 432 napot töltött a MIR űrállomás fedélzetén. Visszaérkezése után az

űrhajós - a több mint 1 évig tartó súlytalanság és mozgáshiány ellenére - saját lábán hagyta el a földre ereszkedett űrhajót, és néhány nappal később megjelent Moszkva melletti munkahelyén. Az utólagos orvosi ellenőrzés egyértelműen megállapította, hogy a Prognosznak köszönhető, hogy Poljakov e rendkívüli igénybevétel után is egészséges maradt. A Prognosz-A eredetileg egy titkos világűrtechnikai-fejlesztés része volt, de az enyhülés következtében néhány darab eljutott belőle a nyugati országokba. Német orvosok kipróbálták a mindennapi gyógyításban is, és tapasztalataik szerint remekül megállja a helyét a diagnosztikában. Még azok az orvosok is alkalmazzák, akik a hagyományos gyógyszeres kezelés hívei, mivel az egyes szervek állapota ez úton is kimutatható. Ha a beteg szerv gyógyulása megindul, ez a hozzá tartozó meridiánokban szintén megmutatkozik. A készülék alkalmazásának csak bizonyos mozgásszervi

és idegrendszeri zavarok szabnak határt. A világűrben tartózkodás számtalan bonyodalommal jár, melyek közül legnehezebben leküzdhető a gravitáció hiánya. A súlytalanság elkerülhetetlen következménye a csontritkulás Amíg a Földön egy csontritkulásban szenvedő beteg évente átlag 2% csonttömeget veszít, addig az űrben a csontrendszer leépülése elérheti a 20%-ot is. A nehézségi erő hiányának ennél is súlyosabb következménye az izomsorvadás. Mint az előzőekben láttuk Poljakov a bioenergia fokozásával, testmeridiánjainak karbantartásával próbálta megfékezni, késleltetni ezt a folyamatot. Ennek a módszernek az alkalmazása azonban nem könnyű Megfelelő anatómiai ismeretek hiányában nem érhető el vele a kívánt hatásfok. Poljakov orvos volt, így neki nem okozott gondot a tünetek közötti összefüggések felismerése, szervi panaszainak kezelése. Ezért továbbra is szükség van a korábbi kondicináló módszerekre Ezek

közül 72 leghatékonyabb a több órán át végzett fokozott testedzés. A szívműködés megváltozása ellen azonban ez sem segít. Gravitációs vonzás hiányában a vér felszökik a felsőtestbe, melynek következménye magas vérnyomás, és vesekőképződés. Ennek elhárítására szolgál a vákuumnadrág, amely a felsőtestből az alsóba szívja a testfolyadékot Nagy hátrányuk ezeknek a kényszermegoldásoknak, hogy meglehetősen fárasztóak, és sok időt igényelnek, ami hátráltatja a munkavégzést. A testedzés járulékos hátránya még az izzadság, ami a súlytalanság állapotában meglehetősen kellemetlenül nyilvánul meg. A keletkező verejtékcseppek felületi feszültsége miatt a kiizzadt víz az űrhajósok testéhez tapad. Az időveszteséget csak némileg enyhíti, hogy a súlytalanság állapotában a szervezetnek elegendő 4-5 óra alvás is. A súlytalanság a tisztálkodást is rendkívüli módon megnehezíti. A mosakodásnál vagy

zuhanyozásnál a vízcseppeket azonnal el kell távolítani a testfelületről, hogy ne szabaduljanak el, és ne lebegjenek az űrkabinban. Tisztálkodás közben az űrhajósoknak orrcsipeszt kell viselniük, nehogy egy belélegzett vízcsepp a tüdejükbe jusson. Még a fogmosás sem történhet akárhogy, a porlasztás veszélye miatt csak habzásmentes fogkrémet alkalmazhatnak. Az étkezés is nagyon nehézkes. A kozmonauták csak tubusba, műanyag zacskóba, illetve konzerves dobozba zárt ételt fogyaszthatnak. Inni is csak tubusból lehet, de kizárólag szívószállal, hogy a vízcseppek ne repüljenek szanaszét. Az is nehezíti az étkezést, hogy a rakomány súlyának csökkentése érdekében a szilárd élelmet dehidratálják. Emiatt fogyasztás előtt vizet kell adni hozzá, hogy ehető állagú legyen. Ilyen körülmények között még az olyan prózai dolgok is akadályba ütköznek, mint a WC-használat. Gravitáció hiányában a székleteltávolítás nem megy

magától. Ezt a közönséges halandó számára természetesnek tartott erőt a vécékagylóba épített vákuumszivattyú pótolja. A vizeleteltávolításnál is szükség van vákuumra a folyadékcseppek összegyűjtéséhez. Ezt a tevékenységet egyébként meghatározott időközönként kell végezni, mert a súlytalanság állapotában a hólyag nem működik természetesen, nem jelzi hogy megtelt. Sajnos ezen az állapoton az űrkutatásban tapasztalható nagyarányú fejlődés sem tudott segíteni. A világ első űrállomása a szovjet gyártmányú Szaljut-1 volt, amit 1971-ben állítottak Föld körüli pályára. A Szaljut-2 nem sokkal az indítás után megsemmisült A Szaljut-3 és 5 katonai rendeltetésű volt. A Szaljut-4 és 6 alapvetően civil feladatokat látott el Az 1982-ben felbocsátott Szaljut-7 jóval fejlettebb volt elődeinél. Mindkét végén ellátták dokkoló berendezéssel, hogy az utánpótlást és személyzetet szállító Progressz

teherűrhajó könnyebben kapcsolódhasson hozzá. Ezzel párhuzamosan folyt az amerikai űrprogram A nagy vetélytárs 1973-ban juttatta ki az űrbe a Skylab űrállomást. A kozmonauták a holdutazásnál jól bevált Apolló űrhajók segítségével három egymást követő turnusban használták, és rendkívül értékes tudományos megfigyeléseket végeztek rajta. Pályafutását 1979-ben fejezte be, amikor a Föld légkörébe kerülve elégett. A harmadik generációs MIR-űrállomást az oroszok fejlesztették ki, és 1986-ban állították Föld körüli pályára. Modern energiaellátó egységgel és kutató eszközökkel látták el, s a lakómodulja is kényelmesebb volt. Ez az űrlaboratórium már hat dokkolóval rendelkezett. A hozzájuk csatlakozó zsilipkamra lehetővé tette a rendszeres űrsétákat is. 5 éves időtartamra tervezték, de 14 évig szolgált eredményesen Végül 2001-ben a Csendes-óceán hullámsírjába irányítva fejezte be pályafutását.

Ezt követően a két megsemmisült űrállomás szerepét egy nemzetközi vállalkozásban létrehozott objektum, az Alfa űrbázis vette át, amelyen főleg amerikai és orosz űrhajósok teljesítenek szolgálatot. Ez a nagyméretű és tágas űrállomás nagyban feledtette a kezdeti nehézségeket, de nem küszöbölte ki a súlytalansággal járó problémákat. A korszerű egészségfenntartó eszközök, berendezések csak késleltetni tudják a szervezet leépülését, és továbbra is megmaradtak a gravitációs vonzás hiányával járó kényelmetlenségek. Ezeket a gondokat csak egy módon lehet felszámolni: mesterségesen gerjesztett gravitációs erővel. Erre a célra legalkalmasabb szerkezet az „Ezoterikus körkép” VII. fejezetében ismertetett Yin jellegű energiasűrítő lenne, 73 amely a jármű padlózatát gravitációs mezővel sugározza be. Ezáltal megszűnne az utastérben a súlytalanság, ami lehetővé tenné, hogy az űrbázis személyzete

kint a kozmoszban is a földi körülményeknek megfelelően dolgozzon. A különböző kényelmetlenségek elkerülésén túlmenően nem lenne szükség speciális rögzítő szerkezetekre sem, amelyek a súlytalanság következtében előálló lebegést, elmozdulást akadályozzák meg. A gravitációs erő mesterséges pótlása főleg hosszú utazások esetén lesz elengedhetetlen, hogy a jövő űrhajósai már ne legyenek kitéve helyrehozhatatlan egészségkárosodásnak. Ennek a problémának a megoldására egyébként már korábban is születtek elképzelések, de ezek nem tökéletesek. Az egyik javaslat szerint az űrhajónak 1 g gyorsulással kellene haladnia a csillagközi térben, és az így fellépő tehetetlenségi erő pótolná a földi gravitációt. Ez az eljárás azonban csak a fénysebesség megközelítéséig alkalmazható. Ezt követően 1 g-vel lassítani kell az űrhajót, hogy a fékezéskor fellépő közegellenállás vegye át a gravitációs

vonzóerő szerepét. Így azonban jelentősen lecsökkenne az utazási sebesség A másik elképzelés szerint a saját tengelye körül forgatni kellene a rakétát, és az eközben fellépő centripetális erő pótolná a gravitációs kisugárzás hatását. Ez már életképesebb javaslat, de ahhoz hogy kellő mértékű tehetetlenségi erő lépjen fel, óriási, űrbázis méretű rakétára van szükség. Hátránya még ennek a módszernek, hogy miután nem valódi gravitáció keletkezik, nem lép fel a Földön megszokott Coriolis-erő, ami hosszú távon szintén élettani problémákat okozhat. Ennél jóval egyszerűbb a Yin energiasugárzók használata, amelyek bármilyen méretű űrhajóban ellátják a feladatukat. Ez az egység jelentős mértékben növelni fogja a jármű manőverezési képességét is A padló által kifejtett gravitációs vonzás stabilizálja az űrhajó belső terét Így ha oldalára fordul vagy hirtelen a feje tetejére áll, a

személyzet ebből semmit sem fog érzékelni, sőt még a berendezési tárgyak sem mozdulnak el a helyükről. A mesterséges gravitáció olyan viszonyokat teremt a járműben, amilyen a Földön uralkodik. Geometriailag a földgolyó túloldalán élők is fejjel lefelé helyezkednek el hozzánk képest, ezt mégsem így érzékelik. Egy jól megkonstruált űrhajóban a kozmoszhoz hasonlóan nincs „felfelé” és „lefelé”, pontosabban mindig arra van lefelé, ahonnan a gravitációs erő hat ránk. * Az előző kötetekben részletesen megismerhettük az egyiptomi Nagy Piramist, és az általa kiváltott fizikai hatást. Az elmúlt évtizedekben sokan megpróbálták ezt a rejtélyes jelenséget kicsinyített másolatokkal előállítani. Most egy különleges megoldásról, a sokszorosított piramiseffektusról lesz szó. Mint a legtöbb zseniális találmányt, ezt is a véletlen szülte Sok feltalálóhoz hasonlóan Oláh Gábort is erősen foglalkoztatta a Kheopsz

fáraóról elnevezett piramis titka. Sehogy se fért a fejébe, hogy a gúla, mint geometriai alakzat olyan energiát sugároz ki magából, amely jótékony hatást gyakorol az élő szervezetre. Miért nem csinálja ugyanezt a kúp, a kocka vagy a henger? Elhatározta, hogy tüzetesen utánanéz ennek a dolognak, ezért diósdi kertjében épített egy kicsinyített változatot, amit az egyik szilvafa törzse köré telepített. Nem is olyan sokára meglepő eredményre figyelt fel A fa levelei kifényesedtek, permetezés nélkül eltűntek róla levéltetvek, és a gyümölcse szebb, ízletesebb lett. Nem messze ott áll tőle a másik szilvafa, mint kontrollfa, amit bizony permetezni kellett, különben a férgek ették volna meg az egyébként meglehetősen satnya termését. Ekkor jött a nagy ötlet: Ha ez az alakzat ilyen csodás hatást gyakorol az élővilágra, akkor több piramis még erősebb effektust tudna kiváltani. Na persze nem a korábban elkészített méretben,

mert ennek elhelyezéséhez az egész kert is kicsi lenne. Ezért a feltaláló elkezdte az egymás mellé helyezett piramisok méretét csökkenteni. Végül arra az eredményre jutott, hogy a hatás sokkal inkább függ a piramisok számától, mint a méretétől. Ebből kifolyólag egészen parányi, ujjbegy méretű piramisokat készített, amelyeket csúcsukkal lefelé állítva szőnyeg- 74 szerűen egymás mellé rakott. Megszületett a lappiramis A végleges, 60 országban szabadalmaztatott változat már műanyagból készült, és úgy néz ki, mint egy lábtörlő, amely nem csak hosszában, hanem keresztben is rácsozva van. Kipróbálásánál a kísérleti „alany” egy félig elszáradt fenyőfa volt. Körberakta a fa alját lappiramisokkal A prototípus nem okozott csalódást. A fenyő erőre kapott, és hamarosan kizöldültek az alsó elszáradt levelei is Ezt követően gyümölcsös- illetve zöldséges ládák aljára helyezte a lapokat. A következmény

most is meglepő volt. Az ömlesztett tárolás ellenére a ládákban levő krumpli, alma és hagyma még hónapok múlva sem romlott meg. Az apró piramislenyomatokból kiáramló energia hatására a sérült darabok nem kezdtek el rothadni, nem fertőzték meg a többit, hanem összeaszalódtak. Az is kiderült, hogy a lapok fölé helyezett must nem erjed meg, ami határtalan távlatokat nyit a gyümölcslé-konzerválás terén. Az erjesztett silótakarmányok penészesedését is sikerült vele elkerülni. Igen jó eredménnyel használható a lappiramis borsó, bab, lencse és egyéb magvak előcsíráztatására. Az ily módon vetett növények intenzív fejlődésnek indulnak és többet teremnek. A kártevőkkel szemben is ellenállóbbak A magvakat egy műanyag tálcán vagy papírlapon szétterítve legalább 48 órán át tároljuk a lappiramis mintázott oldala felett, és utána vessük el. Valószínűleg a gyógynövény-forgalmazás veszi majd legnagyobb hasznát

annak a felfedezésnek, hogy a lappiramis felett szárított fű zöld marad, zöld széna keletkezik. A lappiramisok felett áramoltatott vezetékes ivóvíznél fertőtlenítő hatást figyeltek meg, és jobb lett az íze. Az élővizek tisztítására, megmentésére is alkalmas a lappiramis, mivel tavak fenekére fektetve megakadályozza az algásodást. Szennyvíztisztításra is kiválóan használható Ha a tározót belülről lappiramisokkal bélelik ki, akkor a szennyvíz oly mértékben megtisztul, hogy átlátszóvá válik. Emellett szagtalanító hatás is tapasztalható Meglepő a lappiramissal kezelt öntözővíz harmatvonzó hatása. Van, aki az automata mosógépe forgódobját béleli ki lappiramissal, és mosó-, valamint öblítőszer nélkül mos kitűnő hatásfokkal. Ennek magyarázata nagyon egyszerű A mágneses kezelés ugyanis csökkenti a víz felületi feszültségét Minél kisebb a víz felületi feszültsége, annál inkább képes behatolni a szövet

pórusaiba. A tisztítást nem a mosószer végzi, hanem a víz. A pórusokon átáramló víz választja le a szálakra tapadt szennymolekulákat, és magával viszi. Így minél kisebb pórusokba képes behatolni a víz, annál tisztább lesz a ruha. Mosószerre csak az olajos szennyeződéseknél van szükség, hogy a szennyezőanyag vízben oldhatóvá váljon. Mellesleg ugyanez a helyzet az ultrahangos mosógépnél is, ahol a víz apró buborékokra oszlatását nagyfrekvenciás hanghullámok végzik. Ennél a fajta mosásnál vízlágyítóra sincs szükség, mert a szubatomi energiasugárzás hatására a víz ásványisó-tartalma fehér porként kiválik, és a szűrőben leülepedik. Még a vízkő is levált a fűtőspirálról a mágneses sugárzás következtében. Következő lépés az emberre gyakorolt hatásának vizsgálata volt. Ehhez már természetgyógyászokat kellett bevonni, akik pácienseik beteg testrésze alá helyezték a lapokat A pozitív változások ez

esetben is hamar megmutatkoztak. Egy minden éjjel ágyba vizelő kisfiú fekhelye alá lappiramisokat raktak, és már az első éjszaka után száraz lepedőn ébredt. A felnőtt betegeknél prosztatabántalmakat, magas vérnyomást, verőérszűkületből eredő lábfájást és izületi bántalmakat szüntetett meg. Ezen túlmenően fokozta a nyiroknedv keringését, felgyorsította az anyagcserét, és megszüntette a székrekedést, valamint az ödémát. Kedvező hatást gyakorolt a cukorbetegekre, a depressziós betegeknél pedig javította a kedélyállapotot. Daganatos megbetegedéseknél általános fájdalomcsillapító hatást is tapasztaltak, és javult a gyomor- és lábszárfekélyek, valamint a felfekvések okozta sebek gyógyulási aránya. Az akupunktőrök megfigyelték, hogy ezek a lapok javítják a kezelés hatásfokát. Igen nagy előnye ennek az eljárásnak, hogy otthon is alkalmazható. Ágy alá, szék alá, lábunk alá vagy a hátunk mögé helyezve

pihenés, tévénézés közben is gyógyíthatjuk magunkat. Van aki kocsijának ülése alá rakja, hogy utazásai során kúrálja magát. A példát az egészséges emberek is 75 követték, mert azt tapasztalták, hogy a hosszú utak során kevésbé fáradnak el, és vezetés közben jobban tudnak koncentrálni. A sok negatív piramisforma által kialakított energiaszőnyeg közömbösíti a káros földsugárzásokat is, ami megvédi a vezetőt az ebből eredő közúti balesetektől. Arra azonban ügyeljünk, hogy a lappiramis két oldala eltérő hatást fejt ki. Amíg a piramisokkal kirakott mintás oldal Yin energiát sugároz, a sima oldala elvonja az energiát Ugyanúgy működik, mint a nagy piramisok. Ezek a legközelebbi nagyméretű égitest, a Nap gravitációs kisugárzását gyűjtik össze. A lappiramis is ezt teszi, illetve ha a csúcsai lefelé néznek, akkor a Föld gravitációs erejét koncentrálja. Abban az esetben azonban, ha a sima oldalával, vagyis

a piramiscsúcsokkal felfelé magunk alá helyezzük, nem a Napból vonják ki a Yin energiát, hanem belőlünk. Az emberi test tömege elenyésző, ezért számottevő gravitációs energiát a kis piramisok nem tudnak összegyűjteni belőlünk. A bioenergiánk szintje azonban nagyságrendekkel meghaladja a gravitációs kisugárzásunk mértékét Mivel ennek egyik összetevője, a Yin energia jellege megegyezik a gravitációs kisugárzással, ezt vonja ki belőlünk. Akinek tehát Yin-energia-túltengésből eredő betegsége van, azon nem fog segíteni a piramisok aljából kisugárzódó energia. Sőt, a betegsége még súlyosbodhat is Ilyenkor a sima oldalával felfelé kell alkalmazni a lappiramist. Yang energiahiányból vagy túltelítettségből eredő betegségeknél ez az eszköz nem használható Ebben az esetben alkalmazzunk Reikit. Ez a két kezelési mód jól kiegészíti egymást, mivel a Reikivel csak Yang jellegű energiát lehet bevinni, illetve kivonni.

(Lábbal történő kezeléssel a Yin energia szintje is befolyásolható, de ezt az eljárást esztétikai okokból nem szokták alkalmazni.) Az egyes szervek illetve meridiánok energiaállapota csak biorezonanciás méréssel állapítható meg, illetve az akupunktőrök érdiagnosztikával következtethetik ki. Ha ezek a lehetőségek nem álnak rendelkezésünkre, nem marad más, mint a próbálgatás. A lappiramisok iránt egyre nagyobb az érdeklődés, már külföldön is kiterjedt vizsgálatokat folytatnak vele. A laboratóriumi műszeres vizsgálatok kimutatták, hogy a felette tárolt víznek megnő az elektromos vezetőképessége, a pH-értéke, és megváltozik a felületi feszültsége. Egy szenzációs jelenségre is felfigyeltek a kutatók: hosszabb idő után a víz egy része oxigénre és hidrogénre bomlik. A lappiramissal kezelt víz oldott oxigéntartalma 1-2 nap alatt 6-8szorosára növekszik A pí-vízhez hasonlóan ennek a víznek a fogyasztása is javítja

az életfunkciókat, és segíti a szervezet méregtelenítését. Éjszakai gyógyításra is használhatjuk a lappiramist. A fekvő helyzetben történő kezelés legegyszerűbb módja, hogy a fejünk elé tesszük a lappiramist, illetve az ágy végébe állítjuk úgy, hogy a talpak felé nézzen. Ehhez az 560 mm hosszú változatot célszerű használni. A 300 x 170 mm méretű lappiramis a kezek kezelésére, a tenyérrel történő energiafelvételre szolgál. A pénztárcánkat is előnyösen befolyásoló tapasztalat, hogy a lappiramissal kezelt víz hamarabb felmelegszik. Ez a jelenség a gravitációs energiával való telítődésre vezethető vissza. Mint tudjuk a Yin energia beszivárgása melegítő hatást vált ki az anyagban Ezt a kedvező hatást leginkább vízzel fűtött radiátoros rendszereknél használhatjuk ki. Lakásunk alapterületét felmérve 60 négyzetméterenként szerezzünk be egy L-25 típusú lappiramist, és helyezzük a radiátor mögé úgy,

hogy a piramisozott oldala a radiátor felé nézzen. Pár napon belül a cirkuláló víz feltöltődik szubatomi energiával, és kb. 10%-kal csökken a fűtésszámlánk Ugyancsak kutatói tapasztalat, hogy a lappiramist környezetünket besugárzó körtérsugárzóvá is átalakíthatjuk. Ennek módja, hogy a közepére egy fémgömböt (jobb híján egy fémgőzölt karácsonyfadíszt) teszünk. Ilyenkor nem csak felfelé érvényesül a harmonizáló hatása, hanem oldalirányban is. 76 Aki a későbbiek során is szeretné figyelemmel kísérni ennek a találmánynak az alkalmazási lehetőségeit, ezen a weboldalon juthat hozzá a legfrissebb hírekhez: http://www.extrahu/lappiramis Jelen esetben a siker titka, hogy a feltaláló nem bízta szabadalmát másokra, hanem létrehozott egy saját vállalkozást, és ő maga kezdte el gyártani a találmányát. A lappiramis anyagának és méretének egyébként nincs jelentősége Azért készül műanyagból, mert ezt lehet

a legegyszerűbben és leggazdaságosabban gyártani. Az alkalmazás megkönnyítése érdekében a lapokat 560 x 300 milliméteres méretben állítják elő, hogy könnyen variálhatók legyenek. Készítenek kör alakú változatokat is, virágcserepek alá Az időközben gyógyászati segédeszközzé nyilvánított lappiramisról további információkat a Gyógyító Lappiramis Alapítvány -tól kaphatunk. A lappiramisok is itt rendelhetők meg, különböző méretekben. Címük: 2049 Diósd, Kőbányai út 10 Tel: (06)-23-545 050, fax: (06)23-380 011, e-mail: lappiramis@freemailhu Az alapváltozatok az Ufómagazin szerkesztőségében is beszerezhetők Az 560 x 300 mm méretű lappiramis ára 3500 Ft, a 170 x 300 mm -esé 1500 Ft, az Ø 225 mm -es korongé 1900 Ft, az Ø 175 mm -esé pedig 1500 Ft. Címük: 1138. Budapest, Népfürdő u 15/d, Tel: 359 2402 E-mail: ufomagazin@chellohu (A Véső utca végén van.) Használat előtt mindkét oldalát meleg mosószeres vízzel

sikáljuk le, mert a fröccsöntés során használt síkpor rátapad a ruhánkra. Kiegészítések Az „Ezoterikus körkép”-ben és „Az ezotéria kiteljesedésé”-ben tárgyalt témák nagy érdeklődést váltottak ki az olvasók körében. Személyes tapasztalatok híján nem mindenki tudta maradéktalanul elfogadni ezeket a megszokottól eltérő eszméket, merőben új ismereteket. Egy dologban azonban megegyezik a véleményük, szeretnének még többet megtudni az ezotéria titkaiból. Sajnos ebben a témakörben az információk nem jönnek „csőstől”, de innen-onnan érkezik egy-egy új gondolat, ami hasznos kiegészítője lehet a korábban elmondottaknak. Az is előfordul, hogy olyan negatív megnyilvánulás üti fel a fejét, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Lássuk most az egyes témákat teljessé tevő ismereteket, illetve a káros „kinövéseket” kritizáló megjegyzéseket. Az ezotéria avatott szakértői szerint a „new age”, vagyis

az emberi fejlődés sokak által várt új korszaka a XXI. század elején fog elkezdődni Ettől kezdve gyökeres változások várnak ránk, amelyek vagy kivezetnek bennünket jelenlegi bajainkból, vagy olyan büntető jellegű túlvilági késztetések követik egymást, melyek civilizációnk pusztulását eredményezik. Ennek a változásnak az előszele elérte a sajtót is, így már a konzervatív beállítottságú lapok is igyekeznek megbarátkozni az ezotéria tárgykörével. A merészebbek már tanfolyamot is tartanak, több lapszámon át igyekeznek beavatni olvasóikat a transzcendentális ismeretekbe. Nem mindegy azonban, hogy kitől tanulunk. Egy ismert női magazin, pl ilyen tanácsokkal látta el olvasóit az inga használatával kapcsolatban: „Ha az inga vízszintes irányba leng ki, akkor az nemet jelent. A függőleges irányba való kilengés pedig igent jelent” Amennyiben a vízszintes irányú kitérés előre-hátra, vagy oldalirányú lengést jelent,

akkor vajon mit jelent a „függőleges irányú” kitérés? Le-felugrálást? Na de olvassuk tovább a precízkedéssel egyáltalán nem vádolható alkalmi tanfolyamvezető okítását: „Ha jobb oldali forgásba kezd, az nagyon pozitív jelzés.” Ezek után mit csinál akkor, ha kevésbé pozitív válaszról van szó? Előre-hátra leng? Balra nem foroghat, mert az negatív választ jelent. Az egészségügyi felvilágosítás terén sem jobb a helyzet. Egy másik női magazin pl a természetgyógyászattal foglalkozó rovatában ezt írta a tejről: „Ha megkóstolnánk a frissen fejt tejet, valószínűleg sokaknak nem ízlene. A nyers tej minden bizonnyal meg is savanyodna, mire a háztartásokba kerülne. A tejet ezért különböző technikai eljárásokkal teszik tartósabbá 77 és ízletesebbé.” Ilyen ostobaság terjesztése mellett nem csoda, hogy képtelenek vagyunk visszatérni a természetes táplálkozásra. E cikk szerzője soha életében nem ivott

még nyers tejet, mert akkor tudná, hogy a zamata össze sem hasonlítható a pasztőrözött tej ízével. Az általa említett technikai eljárások egyike a szeparálás, melynek során mindent kivonnak belőle, ami finommá és tartalmassá teszi a tejet. A felhasználhatóság időtartamát illetően a gyárilag „tartóssá” tett tej már másnap megsavanyodik, míg a nyers tej négy napig is eltartható a hűtőben. Tanulni kizárólag profiktól érdemes. Kerüljük a műkedvelőket, mert ők csak összezavarnak bennünket. Szép dolog a lelkesedésük, de hiányos tudásukkal, kidolgozatlan módszereik továbbadásával többet ártanak, mint használnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szakma legjobbjai mindent tökéletesen tudnak. Ők sem ismernek mindent, és van amit ők is rosszul tudnak. Ez azonban nem az ő hibájuk Fejlődésünk jelenlegi szintjén még meglehetősen hiányos a tudásunk. A Földön kívüli civilizációk illetve a túlvilági lények

kimozdíthatnának ugyan bennünket a jelenlegi szintről, mivel nagyságrendekkel többet tudnak erről a témáról mint mi, de egyelőre nem sietnek a segítségünkre, nem árasztanak el bennünket információval. Így kénytelenek vagyunk a saját tapasztalatainkra hagyatkozni, és apró szilánkokból összeállítani az ezotéria tudományának szövevényes, s nehezen kirajzolódó képét. Ezért sem érdemes amatőrökhöz fordulni, mert ők nem látják át az egyes jelenségek közötti összefüggéseket, és még azt a kevés tudást is eltorzítják, ami a rendelkezésünkre áll. Arról a veszélyről nem is szólva, hogy az értelemzavar fogalomzavarral fog párosulni bennünk, mivel a laikus előadók műszaki képzettség hiányában „konyhanyelven”, homályos utalásokkal igyekeznek megfogalmazni olyan jelenségeket, amelyek pontos meghatározása a mérnököknek, fizikusoknak is komoly fejtörést okoz. * Az „Ezoterikus körkép” V. fejezetéből

megismerhettük civilizációnk várható jövőjét Ebből tudjuk, hogy a világ két részre fog szakadni: a fejlődést vállalókra, és a leszakadókra. Ez a folyamat már megindult, szembeötlő nyomai nap mint nap megnyilvánulnak a világban. Az elmúlt évek során egyes országok a szegénység, a nyomor, a kilátástalanság, a teljes lecsúszás térségévé váltak. Városaik zsúfoltak, mocskosak, büdösek; mindent eláraszt a nyomor és a bűn. Ennek nyomában jár a rettegés, és a közbiztonság teljes hiánya A lehetetlen helyzet kialakulásához hozzájárult a régió elitje is, akik kivonultak a városokból, és a zöldövezetekbe, külvilágtól elzárt lakóparkokba költöztek. Otthonaikat mágneskártyás beléptető rendszerrel, biztonsági személyzettel, és modern vészjelző berendezésekkel védik a nemkívánatos behatolóktól. Csak időnként merészkednek be kívülről átláthatatlan ablakú luxusautóikon a városba, és egy lépést sem

tesznek gyalog. Testőrökkel tartatják távol maguktól a koldusok, zsebtolvajok és egyéb molesztálók hadát. Aki teheti, menekül ezekről a helyekről A fiatal diplomások külföldre vándorolnak, így senki sem marad, aki felemelhetné ezeket a nemzeteket, megfordítaná ezt a folyamatot. A legszomorúbb, hogy az ifjúság számára a züllés, a leépülés útjára lépett országok nyomora természetes és megszokott. Nem szúr szemet nekik az elszegényedés, a tömeges lemorzsolódás Felnőtt egy nemzedék, aki nem ismeri a szociális felelősséget Korunk fiatal nemzedékében fel sem merül a kérdés, hogy minderről ki tehet. Szerintük a koldus koldusnak született, és nem szükséges emberszámba venni. Sok fiatal így is cselekszik Otromba szórakozásaik gyakori célpontjai a hajléktalanok. Kíméletlen zaklatásaik egyike így zajlott le Budapest utcáin: Egy 20 év körüli ficsúr aprópénzt kotort elő a zsebéből, majd a segítségnyújtás látszatát

keltve rátámadt az út szélén kéregető hajléktalanra. „Itt egy húszas, de aztán dolgozz nekem! Mondd utánam: Dolgozni fogok! Dol-goz-ni! A negyvenes éveiben járó görnyedt koldus megadóan tűrte a láthatóan jól szituált suhanc leckéztetést. A minden emberi méltóságától megfosztott áldozat alázatos tekintete láttán a szülei által elkényeztetett 78 fajankó vérszemet kapott, és felordított: Mondd már te tetű! Dol-goz-ni fogok! Itt egy húszas kapd el! Újrakezdési segély - hajította feléje a pénzérmét. A mögötte álló haverjai hangos röhögése közepette megjegyezte még, hogy: Meg ne lássunk itt még egyszer! Könnyen kihúzhatod a gyufát. Ami azt illeti a társadalom egésze sem tanúsít könyörületes magatartást a hajléktalanokkal szemben. Az emberek túlnyomó részét a legcsekélyebb mértékben sem érdekli a lecsúszott réteg sorsa. Senki sem törődik vele, hogy éheznek, vagy télen tucatjával fagynak meg az

utakon. Csak az újságok adnak róluk hírt néha Az egyik napilapban pl ez olvasható: Felfaltak a kutyák egy hajléktalant! A 45 éves férfi egy elhagyott, lebontásra ítélt házban húzta meg magát, ahol kóbor kutyák szétmarcangolták. Tetemét csak két hét után találták meg, erősen oszló állapotban. A vizsgálati jelentés szerint a fejét, a bal lábát és a bal karját ették meg a vele egy helyiségben tartózkodó kutyák. A szakértők a helyszínen talált lerágott csontokból arra következtettek, hogy az áldozat előzőleg kutyahúst evett. A fejlődésben hátrább levő országokban ennél is döbbenetesebb állapotok uralkodnak. A szegénység diktálta szükség egyik groteszk megnyilvánulása annak az indiai férfinak az esete, aki azért feküdt a vonat elé, mert nem volt pénze elüszkösödött lábának amputálására. A sajátos műtét végbement ugyan, de a szerencsétlen ember csaknem belehalt a súlyos vérveszteségbe, a gázolás

okozta sokkos állapotot pedig sokáig nem tudta kiheverni. Egészen más a helyzet a fejlődés útját választó államokban. A kiindulási körülmények ugyanazok: lepusztult városrészek, elköltöző lakók, szegénység. Ezek az országok azonban nem hagyják, hogy városaik az enyészet martalékává váljanak, a körülmények nyomorba taszítsák a lecsúszó rétegeket. Nagyarányú beruházásokkal megmentik az „elszlumosodott” városnegyedeket, lehetőséget adnak az ott élőknek a visszakapaszkodásra. A folyamat elindítója a brit kormány volt, amely a londoni dokknegyed megmentése érdekében létrehozta a Városi Fejlesztési Bizottságot. A nyersanyagigényes iparágak visszaszorulásával elkerülhetetlenné vált a londoni dokkok bezárása Ennek következtében megállíthatatlanná vált a hanyatlás a kikötőnegyedben. A munkanélküliség ugrásszerűen megemelkedett, maga után vonva a társadalmi feszültségek növekedését. 1968 és 1981

között a foglalkoztatottak száma 100 ezerről 27 ezerre csökkent. A helyzet már robbanással fenyegetett, amikor a kormány elhatározta a dokknegyed rehabilitálását. Első lépésként kisajátították és megtisztították a kikötőnegyedet. Utána megépítették a városrészt átszelő főutat, majd a London City repülőteret. Az építkezést irányító Városi Fejlesztési Bizottság következő lépése egy keskeny nyomtávú vasút, a Docklands Light Railway tervének lépcsőzetes megvalósítása volt. Az első szakaszt 1987-ben adták át a forgalomnak, és 1998-ban, a befejezésekor már naponta 70 ezer utast szállított. A vasút kiépítésében a legmodernebb technikát alkalmazták, a szerelvények automatikusan, számítógép-irányítással közlekednek. Ehhez persze vonzóvá kellett tenni a negyedet. Az elköltözés megállítása, illetve az újonnan beköltözők számának növelése érdekében 1981 és 1998 között 22 ezer új lakást

építettek. Azért hogy a „lelakást”, az újbóli lepusztulást megakadályozzák, a bérlőknek lehetővé tették, hogy otthonaikat jutányos áron megvásárolják. Miután az épületek 45%-a magántulajdonba került, most már jobban vigyáztak rá a lakók. A vonzó, egyedi városkép kialakítása érdekében a meglevő épülteket nem rombolták le, hanem újjáépítették. A tönkrement ipari épületek homlokzatát és építészeti stílusát megtartva folyt az építkezés. Ily módon egykori raktárépületekben luxuslakásokat alakítottak ki Az életminőség javítása céljából megtisztították a vízfelületeket, majd 160 ezer fát ültettek el, és 18 természetvédelmi területet hoztak létre. A beköltözők számának növelése érdekében sok új munkahelyet teremtettek. Ezt a csúcstechnológiát képviselő cégek, és a bankok odacsábításával érték el A gazdasági élet fellendítését 2,3 millió négyzetméter alapterületű irodahelyiség

felhúzása segítette elő. Ezeknek a korszerű, 79 tágas irodáknak a bérleti díja jóval alacsonyabb volt, mint a Cityben, így olyan neves cégek telepedtek le, mint a Texaco, a Morgan Stanley, a First Boston Credit Suisse, a Citybank és a Bank of China. Őket követték a neves sajtóorgánumok: a The Sun, a The Telegraph és a The Guardien. Ma már több mint 2500 cég képviselteti magát a megújult kikötőnegyedben A városrész rehabilitálása és a nagyszámú új munkahely folytán a lakosság létszáma 40 ezerről 80 ezerre nőt. Korösszetételük is igen kedvező A letelepedők többsége a fiatal felnőttek közül kerül ki. Sok közöttük a yuppie (fiatal értelmiségi) Ez azonban csak a kezdet, az előrejelzések szerint az építkezések befejezése (2020 táján) már 120 ezren fognak itt élni, a foglalkoztatottak száma pedig eléri a 175 ezret. Ehhez természetesen tovább kell növelni a szolgáltató egységek számát. Ezek színvonalára

jellemző, hogy már most is több szupermarket üzemel a negyedben, és jelentősen bővült az egészségügyi s az oktatási hálózat Közel 4 millió fontos költséggel 5 új egészségügyi központot építettek, 6-ot pedig felújítottak. Az elmúlt 17 évben 11 általános iskolát, valamint 2 új középiskolát alapítottak, és 8 átképzési központot hoztak létre. Több mint 4 millió fontot költöttek az iskolák számítógépekkel való felszerelésére. Ennek köszönhetően ma itt a legmagasabb a 100 tanulóra eső számítógépek aránya az Egyesült Királyságban. A szellemi infrastruktúra növelése érdekében ide helyezték az új londoni egyetemi campust, az University of East London -t is. A létesítményt 1999-ben vette birtokba 3000 hallgató. A fejlesztési tervekben az újabb bevásárló-, és szórakoztató központokat egy kiállítócsarnok és egy szálloda is kiegészíti. A terület gazdasági fellendüléséhez jelentős mértékben

hozzájárult a turizmus növekedése. A nagy múltú negyedet több mint 10 múzeum, 50 étterem és pub, továbbá számos színház és éjszakai klub működtetésével tették vonzóbbá az idegenforgalom számára. A kikötő korhű felújítása; valamint a számtalan evési-, ivási- és szórakozási lehetőség következtében a turisták száma 1997-ben 1,6 millióra emelkedett. A látványosságok számának gyarapítása érdekében 2000-ben ide helyezték a 800 millió fontos költséggel felépített Millennium Dome -ot. Mindezeket hallva azt gondolhatnánk, hogy sokba került ez a városatyáknak Ez azonban nem így van. A dokkfelújítási program kifejezetten nyereségesnek bizonyult a költségvetés számára. Az állam az építkezések lebonyolítására 1,7 milliárd font támogatást biztosított a Városi Fejlesztési Szövetségnek. Ehhez járult még 280 millió fontnyi saját bevétel a telekeladások után. A beruházási költség azonban sokszorosan

megtérült, mivel az előnyös működési és letelepedési lehetőség, valamint a különféle kedvezmények hatására a magánszektor 1980 óta 9,1 milliárd fontot fektetett be a kikötőnegyedbe. A nyereséget tovább növeli, hogy 1999-ben tőzsdére vitték a beruházást végző cég részvényeit, ami további 551 millió font bevételt eredményezett. A hazai állapotokat tekintve úgy tűnik, hogy mi fejlődésünk ellenkező irányba halad. Körülményeink arra utalnak, hogy nem sokat törődünk az életterünkkel. Jól érzékelteti ezt a helyzetet Zétényi Lilinek, a Nők Lapja főszerkesztőjének alábbi cikke: „Minden évben elmondjuk, leírjuk. Kérünk és könyörgünk Vádolunk, szidunk és dicsérünk Félő, hogy egyszer csak megunjuk, belefáradunk, feladjuk. Félő, hogy már fel is adtuk Hogy már senkit sem érdekel. Legyintünk: ez egy ilyen ország Igénytelen és lusta Nemtörődöm és piszkos A polgár pedig ölbe tett kézzel szidja a

szomszédját, a szomszéd felmenőit, a kormányt, a minisztert, az önkormányzatot, az időjárást, a magyarok istenét. És a teraszán, a kertjében, a háza előtt burjánzik a gyom, hegyekben áll a szemét. Már észre sem veszi Megszokta, talán már meg is szerette, ez az ő kis hazája. Ahol direkt jól érzi magát A polgár bejárta Európát, látta a gemütlich osztrák falvakat, a tüchtig német városokat, de mindez nem sok nyomot hagyott benne. Egyedül Svájc hozta ki a sodrából: „Nem normálisak ezek a svájciak. Ha a házad előtt álló fáról csak egy gallyat lemersz vágni öregem, már fel- 80 jelent a szomszéd” - háborgott a minap az utcánkban egy nagyhangú polgártárs. „Azok teljesen át vannak esve a ló túlsó oldalára” - fűzte hozzá bölcsen Mi meg jól itt maradtunk a ló egyik oldalán. Mert a magyar már csak ilyen öntudatos, nyakas fajta Neki aztán ne mondja meg senki, mit csináljon, s mit ne. Hiába, a vérbő kuruc

virtust nem lehet elfojtani Takarítsanak a halvérű labancok, ha nincs jobb dolguk. Ebben a kérdésben teljes az össznépi egység, egy húron pendül a szegény és a gazdag. A szegényebb országokban is gyönyörűen rendben tartott díszparkok várják a sétálókat. Nálunk a valaha parknak nevezett szemetes, kutyapiszkos bozótosok törött padjain a hajléktalanok vertek tanyát. Budaligeten ötven-hatvanmillióért árulnak egy átlagos házat, átlagos telken. Tehetős környék, ám a hivalkodó paloták és a pedigrés kutyák által őrzött parkosított kertek mellett szerényebb házak is találhatók szép számmal. Hétvégén aztán a polgárok fogják a szemetet, a régi rekamiét, a kiszuperált hűtőszekrényt, a törött WC-csészét, és gondosan elszállítják a város határán túlra - úgy ötven méterre, és teljes nyugalommal lerakják az erdőn át kanyargó, Solymár-kerekhegy felé vezető út mellé, a budai tájvédelmi körzet kellős

közepére. Teszik ezt pofátlan gátlástalansággal, fényes nappal Trabantosok és audisok nagy magyar egyetértésben. Most akkor kinek beszüljünk mi a parlagfűről? Beteg gyerekekről és szenvedő felnőttekről? Kinek meséljünk, hogy szégyen és gyalázat az, hogy Magyarország a parlagfű európai epicentruma? Kinek magyarázzuk, hogy a „Tiszta udvar, rendes ház” felirat nem valami elavult marhaság? A rendben tartott ház az ott lakó emberek lelkének tükre. Az otthon azonban nem ér véget a kertkapunál. Az utca, az erdő, a mező, a folyók, a tavak is a hazánk Hogyan tudatosítsuk az emberekkel, hogy a gondozott utca, falu, város az egész nemzet cégére. Akinek rendetlen a háza, piszkos a portája - akár a kerítésen innen, akár túl - annak piszkos és zavaros a lelke is. Angliában, de a szomszédos Ausztriában is minden ablakban virágok nyílnak, minden talpalatnyi földet kertté varázsolnak. Nálunk fillérekbe kerül a virág, az

erkélyládák többsége mégis kopaszon árválkodik. Hogyan értessük meg azt, hogy amit Angliában, Németországban és a világ sok országában már több száz éve tudnak, hogy a szegénység nem mentség? Sőt, hogy a szegénynek (legyen az ember vagy ország), sokkal jobban kell iparkodnia, szorgoskodnia. Hogy igenis: segíts magadon, mert akkor, de csakis akkor, talán az Isten is megsegít. Mert ha valaki, bár fizikailag képes lenne rá, de nem segít magán, az mástól sem érdemel segítséget. De siralmas, megvetni való az a gazdag, aki csak fitogtatja vagyonát ahelyett, hogy jó példával járna elő. Ahogy a szegény embert nem magasztosítja fel a szegénység, úgy aljasítja le a kosz és a rendetlenség a gazdagot is. Mert ugyanaz a sár tapad a Trabantokra és a Mercedesekre A mi sarunk. Kedves polgártársak! Ugye tudjátok, hogy a szeméttel és gyomokkal szegélyezett, sáros, kátyús utak biztosan nem Európába vezetnek!” Magyarország Európa

legkedvezőbb klímájú országa. Itt terem az egész kontinensen a legfinomabb zöldség-gyümölcs, a legacélosabb búza, itt érlelődik a világ legjobb bora. Nálunk található Európa legnagyobb felületű, fürdőzésre is alkalmas tava. Ráadásul itt van a világon a legtöbb gyógyvíz, amelynek mellesleg a 10%-át sem használjuk ki. Emellett termálvízben, és egyéb ásványkincsekben sem szűkölködünk. Szerencsés geológia adottságú országunkban több mint 70 ezer termálkút található. A Kárpátok hegyláncai által körülövezve védve vagyunk az Atlanti-óceán felől betörő szélviharoktól, életeket kioltó fergeteges havazásoktól, esőzésektől. Nálunk még nem pusztultak ki maradéktalanul az őshonos növények, és a folyóvizeinkben is találhatók halak, nem úgy, mint Nyugat-Európa országaiban. Erdeink fái is többnyire egészségesek, a fejlett ipari államok által keltett savas esők nem okoztak bennük helyrehozhatatlan károkat.

Itt a legmagasabb a mezőgazdasági művelésre alkalmas terület aránya. Ennek ellenére folyókkal, tavakkal szabdalt síkvidékeinken nem 81 ritkák a dombok, sőt a hegyek sem. Fővárosunk is páratlan környezetben fekszik Középen kettészeli a Duna, melynek jobb partján a dimbes-dombos Buda, bal partján pedig a lapályos Pest terül el. Úgy látszik, Európa leghosszabb folyója is a kedvünkbe akart járni, mert a főváros kellős közepén egy festői szépségű szigetet alakított ki nekünk. (A város alatt létrehozott egy még nagyobbat, amit mi üdülőpark helyett gyárnegyedként használunk.) Mindent egybevéve egyáltalán nem panaszkodhatunk a sorsra, hogy szűkmarkúan bánt volna velünk. A Kárpát-medence természeti adottságai alapján minden lehetőségünk megvan rá, hogy Kánaánná alakítsuk ezt az országot. De mi nem földi Paradicsomot, hanem trágyadombot csinálunk belőle. Semmire sem becsüljük Isten ajándékát, azt, hogy nekünk

adta a Föld egyik legszebb vidékét. Viselkedésünk alapján ne csodálkozzunk rajta, hogy fokozatosan el fogjuk veszíteni ezt az országot. A Teremtő annak adja ezt a tájat, aki törődik vele, aki gondját viseli, aki hajlandó megbecsülni páratlan adottságait. Olyan gazdát keres neki, aki nem hagyja, hogy az itt felhalmozódott mérhetetlen érték ebek harmincadjára jusson, bennünket pedig vagy kiebrudal innen, vagy szolgasorsra kényszerülünk. Újkori hódítókban biztosan nem lesz hiány, mert a történelmünk során számos ország fente a fogát erre a területre. A középkorban, a megszálló török hadsereg egyik vezére így kiáltott fel, amikor beleharapott a nálunk termett őszibarackba: „Semmirekellő hitvány ember az, aki ily gyümölcsöt termő föld birtoklásáért nem kockáztatja az életét!” Már némi ízelítőt is kaptunk abból, hogy milyen sors vár ránk. Az egyik napilapunk riportja szerint így bánik az újsütetű német

földbirtokos a magyar napszámosaival: „Egy uborkaültetvényen dolgoztunk, ahol emberszámba sem vettek bennünket. A német munkafelügyelő ott járt mögöttünk, és aki felnézett, annak lenyomta a fejét, hogy az uborkát nézze. Egy nagy gép ment a sorok között, és kétoldalt kinyúltak a szárnyai. Arra hasalt rá 12-12 ember A tűző napon szinte égette a testünket a felforrósodott fémszerelvény. A kezünk a földön volt, és ahogy ment a gép kapkodtuk az uborkát, és dobáltuk a futószalagra. Ha egy ott maradt, a német ordított. Ha több is a soron maradt, fizetés nélkül elzavarták az embert »Nichts Robot!« - üvöltötte a német, és könyörtelenül kirúgta azt, aki hibázott. Napközben csupán egyszer kaptunk egy 15 perces pihenőt. A melegágyban, a fólia alatt volt a szállásunk Férfiak és nők vegyesen, egy lavór volt a fürdőszoba.” Egy másik vállalkozónál gyümölcsöt kellet szedni: „Ha valaki beleharapott a barackba, a

főnök kiköpette vele. Amikor nem volt köztünk, távcsővel figyelt minket.” Így jár az, aki nem becsüli a sajátját, az új tulajdonos majd megbecsülteti vele. Aki ma nem használja ki a lehetőségeit, attól holnap a szájába vett falatot is elvonják. Ugyanez a nemtörődömség tapasztalható a társadalomban is. Az emberek nem csak a környezetükkel, hanem a környezetükben élőkkel sem törődnek. Senkit sem érdekel, hogy a több mint 5 millió munkaképes lakosságból már 1,8 millió munkanélküli. Senkit sem zavar, hogy családok százezrei nélkülöznek, gyerekek tízezrei éheznek. Kezünket-lábunkat törve igyekszünk az Európai Unióba, miközben a saját portánkon sem tudunk rendet teremteni. Politikusaink ahelyett hogy a kiútkereséssel foglakoznának, állandóan civakodnak, mindenféle csip-csup ügyeken veszekednek. Nem is sejtik, hogy milyen közel állunk a teljes gazdasági összeomláshoz. Ha egy társadalom nem rendelkezik stabil

gazdasági alapokkal, könnyen mozgósítható tartalékokkal, bármikor megtörténhet a bukás. Mivel a rendszerváltás után kiárusítottuk az országot, és felszámoltuk a nagyüzemi gazdálkodást, nincs önálló nemzeti iparunk és életképes mezőgazdaságunk. Ennek következtében teljesen ki vagyunk szolgáltatva a multinacionális vállalatok kénye-kedvének. Ebben a helyzetben bármikor kialakulhat egy bizalmi válság, és a tőke teljesen kivonul az országból. Már eddig is sok gyárat költöztettek át Kínába, a gazdasági leépülés láttán pedig a magas adókedvezményekkel itt marasztalt külföldi cégek is továbbállnak. Az összeomlás 82 határán a lakosságot is elfogja az idegesség. Ilyenkor elég egy rémhír, és az emberek megrohanják a bankokat, hogy kimenekítsék a megtakarított pénzüket. Mivel a bankok sem rendelkeznek elegendő tőketartalékkal, kénytelenek lesznek bezárni. Ez a gazdaság minden szférájában pánikot kelt,

és megindul a hiperinfláció, melynek hatására a gazdagok is elvesztik pénzüket, és az egész társadalom elszegényedik. Argentínában két évvel ezelőtt még senki sem gondolta, hogy gimnáziumi igazgatók és főkönyvelők fognak a kukában kotorászni, hogy így próbálják élelemmel ellátni a családjukat. Ha nem használjuk ki a lehetőségeinket, ha nem teremtjük meg a gazdaság számára a kiugrási lehetőséget, pár év múlva mi is erre a sorsra jutunk. * Mindkét előző könyv részletesen tárgyalta a szponzorálást, a vele kapcsolatos visszásságokat, és szabályokat. Ezek a kemény törvények jó néhány naiv adakozó kedvét elvették ettől a tevékenységtől. Ez pedig nem szerencsés fejlemény, mert ez a törekvés civilizációnk fejlődésének elengedhetetlen feltétele. A segítségnyújtás szükségessége bele van kalkulálva történelmünk alakulásába, egymás támogatása nélkül nem jutunk sehová. Ennek bizonyítására

számtalan példát lehetne felhozni. Egyet kiragadva közülük hová jutott volna Richard Wagner, Liszt Ferenc és a bőkezű adakozó II. Lajos bajor király támogatása nélkül? Vajon napjaink operakedvelői élvezhetnék zenéjét, ha korának mecénásai nem támogatták volna őt? Az alkotó emberek többsége meglehetősen élhetetlen. Csak egy dologban kiválóak, az alkotásban. Ha tökéletesek volnának, akkor nem emberek, hanem istenek lennének Az istenek azonban nem a Földön élnek. Nekik már nincs szükségük arra, hogy fizikai testben fejlődjenek. Általános adottságaikat illetően a zsenik még az átlagembereknél is alacsonyabb szinten állnak. Ennek oka, hogy akinek Isten valamiből sokat ad, azt más téren visszaveszi Persze akadnak kivételek, univerzális zsenik, de ez nagyon ritka jelenség Kiválóságaink zöme sok emberi gyarlósággal küzd, sőt néhányuk leküzdhetetlen szenvedélyekkel terhelt. A közmondás szerint: „A tehetség

előbb-utóbb kiharcolja az érvényre jutását” Valóban így van, ha csak a sors által emelt akadályokat kell legyőznie. Ha viszont egy egész nemzettel, sok millió ember értetlen közönyével, rosszindulatú packázásával, ellenséges magatartásával kell szembeszállnia, akkor nem sok esélye van a sikerre. Ennek a túlerőnek a leküzdésére senkiben sincs elég energia, kitartás. Hiába segítik a túlvilági erők, többévi, évtizednyi küzdelem után feladja a harcot. Elfogy az ereje, és felhagy a küzdelemmel Ily módon sok kiválóságot veszít el a világ. Ha az alkotás az alkotó hibájából nem jut érvényre, akkor egy idő után egy másik kiválasztott révén újra lehetőséget kapunk a kidolgozására, a gyakorlatba való átültetésére. Ez azonban nagy időveszteséggel jár, ami lassítja a fejlődésünket Mindennek elejét lehet venni a jól átgondolt, áldozatkész szponzorálással Mellesleg ha az alkotás a környezet ellenállása, a

világ közömbössége folytán nem képes átkerülni a gyakorlatba, akkor a túlvilági erők nem adják át az ötletet másnak újbóli kidolgozásra. Ennek oka, hogy a mű készen áll, bármikor felhasználható Ha ezt az illetékesek nem hajlandóak megtenni, akkor azon a szakterületen megáll a fejlődés. Mindaddig, amíg jobb belátásra nem térnek, egy helyben fognak toporogni. Ennélfogva ha egy szakmában már évtizedek óta nem történt lényeges előrelépés, a más szakterületeken tapasztalható áttörés elmaradt, akkor az ott tevékenykedőknek jó okuk van gyanakodni, hogy ez a saját hibájuknak, nemtörődömségüknek tudható be. Amennyiben alaposan szétnéznek a világban, előbb-utóbb megtalálják a továbblépéshez szükséges láncszemet, vagy sokszor ugródeszkát, ami aztán a kívánt magasságba repíti őket. Ezt követően nem árt, ha az illetékesek magukba szállnak, és elgondolkodnak azon, hogy az új eredmények iránti közönyükkel

vagy sok esetben az évtizedekkel korábban felajánlott érték visszautasításával mekkora kárt okoztak a saját cégüknek, és rajta keresztül az egész világnak. 83 A Teremtő minden esetben megadja nekünk mindazon szellemi értékeket, amelyek a továbbhaladásunkhoz szükségesek. Ő azonban nem személyválogató, illetve a célnak leginkább megfelelő személyt nem a mi elképzeléseink szerint jelöli ki. Isten az emberiséget egységes közösségként kezeli. Ha mi nem alkalmazkodunk ehhez, és visszautasítjuk az általa kiválasztott személy fáradozásának eredményét, mert nem a honfitársunk, vagy nem szakmabeli, akkor önmagunkra vessünk. A szűklátókörűség, a faji-, nemzetiségi- vagy vallási előítéletek ára a tespedés, a bénultság lesz. Sok esetben azonban ennél is egyszerűbb okra vezethető vissza egy-egy korszakalkotó alkotás, találmány visszautasítása. Nagyon gyakran előfordul, hogy az elbíráló azért akadályozza meg az

ötlet alkalmazásba vételét, mert a feltaláló nem hajlandó őt megvesztegetni, nem ajánl fel százalékos részesedést a szabadalom hasznából. Isten a küldetésre szánt embereket nem a tetszetős külsejük, a társadalmi hovatartozásuk vagy a nemzetiségük szerint választja ki, hanem a szándékaik, a céljaik, a vágyaik és az erkölcseik alapján. Sokszor a képességnek sincs szerepe a kijelölésben Ennek oka a Bibliában található Felvilágosult tudósaink nem nagyon forgatják ezt a művet, pedig modern világunk problémáira is magyarázatot találnának benne. Sőt az ősi írások tanulmányozása elvezethetné őket a bajok gyökeréhez is. Lássuk, mit ír a Biblia a Teremtő sajátos szelekciós tevékenységéről: „Azokat választja ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket; Azokat, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket; Azokat, akik a világ szemében nem előkelőek, sőt

lenézettek, hogy egyetlen ember se dicsekedhessen az Úr színe előtt.” Ezért ne utasítsunk el soha senkit, amíg a munkáját meg nem tekintettük Ne azt nézzük, hogy ki alkotta a művet, hanem azt, hogy mit alkotott. Ezért nincs értelme a titkos kutatásoknak sem. A legzseniálisabb ötletek gyakran a legegyszerűbb emberektől származnak Az az ország, amely elhallgatja a fejlesztési eredményeit, a saját fejlődését lassítja. Egy föld alá kényszerített kisszámú csoportnak kell kikínlódnia azokat az eredményeket, amelyeket a széles néprétegek túlvilági erők által támogatott kiválasztottjai játszi könnyedséggel összehoznak. Egy nagy közösség mindig többre képes, mint egy szűk embercsoport. Azért is érdemes a nyilvánosságot bevonni a kutatásokba, mivel a kívülállók gyakran hamarabb meglátják a problémákat, mint az abba beletemetkezők, így könnyebben jutnak el a megoldásig is. Arról nem is szólva, hogy a siker nemcsak a

szürkeállományon múlik. Széleskörű pszichológiai vizsgálatok azt bizonyították, hogy a magas IQ csak 20%-ban járul hozzá a szakmai sikerekhez. A további 80%-ban az optimizmus, a késztetés, az önbizalom, az indulatok féken tartása, az együttérzés, a türelem, a kapcsolatépítő képesség, a hit, a remény és a béketűrés segít. A hivatásos tudósok sok esetben azért sem képesek kiugró teljesítményt produkálni, mert a kreativitás nem egyenlő a tudással. Hiába van valakinek a kisujjában a szakma minden csínjabínja, hiába elismert szakértője valamely tudománynak, ha nincs egy önálló gondolata, nem fog forradalmian új eredményeket elérni. A felfedezéshez, a korszakalkotó találmányok világra hozatalához nem annyira lexikális tudás, mint újszerű gondolkodás szükséges. Összefüggéseket kell találni egymástól független dolgok között. Amikor kialakul egy új tudomány paradigmarendszere, akkor valóban a nagy tudású

szakembereké, a specialistáké és a hangyaszorgalomé a főszerep. Egy idő után azonban egyre több lesz az adott rendszerbe nem illeszthető jelenség, kísérleti eredmény, amelyek elkezdik feszegetni a tudományág megcsontosodott kereteit. Ekkor jön el a szabályokat felrúgó zsenik és polihisztorok kora, a nagy szintetizáló elméké, akik végrehajtják a paradigmaváltást. Ezen a téren azért vannak előnyben a jól felkészült autodidakták és a kívülállók, mert mentesek az adott tudomány dogmáitól, így képesek a dolgokat újszerűen megközelíteni. Ez a képesség szintén isteni adomány, amely csak egy adott szituációban, a probléma felvetésekor mutatkozik meg. 84 Ennél is nagyobb lehetőség rejlik a küldetéssel rendelkező emberek elméjében. Egy-egy világrengető alkotás vagy találmány nem véletlenszerűen születik. Ennek megtörténte bele van építve a történelmünkbe, és a túlvilági hatalmak gondosan kiválasztják azt a

lelket is, akinek ezt a feladatot majd végre kell hajtani. A korszakalkotó művek létrehozására csak az képes, aki az ehhez szükséges inspirációt megkapja a túlvilágról. Ezt a helyzetet így magyarázta Jézus a Bibliában: „Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a kiválasztottak.” Ennek a jelenségnek legismertebb megtestesítője Leonardo da Vinci. Semmilyen iskolát sem végzett, mégis ő volt az emberiség legnagyobb polihisztora. Találmányainak, felfedezéseinek, műalkotásainak számát és jelentőségét mind a mai napig senki sem tudta túlszárnyalni. Pasteur sem volt orvos, mégis az orvostudomány legnagyobbjai között tartják számon. A titokban tartott kutatásoknál ezek a jelenségek kihasználatlanok maradnak, a nyilvánosságra hozatal hiánya miatt a társadalom rejtett erői nem képesek aktivizálódni. A titoktartást elrendelő nagyhatalmak tehát éppen attól a lehetőségtől fosztják meg magukat, amely ugrásszerű változást

eredményezhetne az adott szakterületen. Sajnos nem csak mi emberek, hanem a gonosz erők is sokat ártanak nekünk ezen a téren. Paradox módon ezt gyakran úgy teszik, hogy segítik egyes találmányok érvényre jutását. Legjellemzőbb erre egy magyar fiatalember közelmúltban nyilvánosságra hozott találmánya. Ez a nagyon hamar világszabadalommá vált ötlet nem más, mint egy autópályák mentén álló óriás hirdetőtábla, amely elé a feltaláló egy póznára erősített repülőgépmodellt erősített. Az úton haladó járművekből nézve a parallaxis elv alapján úgy tűnik, mintha a repülőgép a táblára festett háttérben repülne. A tudósítás szerint ezt a szabadalmat 43 országban kezdték el alkalmazni egyszerre. Ez esetben nem az ötlet egyszerűségével van baj, mert a legzseniálisabb találmányok mindig egyszerűek, hanem a világban kiváltott következményeivel. Az ilyen jellegű ötletek gyors sikere annak tudható be, hogy rengeteg

időt, pénzt és energiát vonnak el a gazdaságból, s lekötik a szakmai kapacitást, ami még nehezebbé teszi a valóban értékes találmányok érvényesülését. A gyors alkalmazásba vétel elősegítésének oka pedig a jelen esetben az volt, hogy ez az ötlet még hatékonyabbá teszi a határtalan fogyasztásra ösztökélő reklámkampányokat, ami sietteti az ökológiai katasztrófa bekövetkeztét a Földön. Ezzel szemben az igazán értékes, a világot előrevivő ötletek csak nagyon nehezen jutnak érvényre. A sötét erők ellenállása, a démoni hatalmak minden kitörési lehetőséget elfojtó ármánykodása következtében a pozitív változást kiváltó találmányok csak több évtizednyi gyötrődés, szenvedés árán képesek érvényre jutni. A forradalmi változásokat előidéző ötletek azonban többnyire még ilyen áron sem valósulhatnak meg. Ezekben az esetekben a pokoli erők minden eszközt megragadnak, hogy a jobbító gondolatot

csírájában elfojtsák, a megvalósulását drasztikusan megakadályozzák. Ezekről az ügyekről sokszor csak annyit tudunk, hogy léteztek ilyen kezdeményezések, de a kidolgozójuk nem járt sikerrel. Az ilyen helyzetekben az is előfordul, hogy a sátáni erők az ötlet érvényre jutásának megakadályozásán túlmenően a feltaláló életét is kioltják. Sajnos ezt a folyamatot gyakran az isteni erők sem állíthatják le, mert a túl korán jött, vagy túl nagy változást eredményező kezdeményezések felborítanák a történelmünket, ami fejlődésünk harmóniájának biztosítása érdekében nem engedhető meg. Ilyenkor a pokol Istentől elrugaszkodott angyalai kedvükre kitombolhatják magukat, és még az írmagját is kiirtják a nagyságrendnyi javulás lehetőségének. Ezeknek az akcióknak bennünket is közelről érintő legújabb áldozata ifj. Bóday Árpád, aki a napokban hunyt el embertelen szenvedések közepette. „Az ezotéria

kiteljesedésé”-ben részletes képet kaphattunk Bóday Árpád és fia ezoterikus kutatásokban betöltött ígéretes szerepéről. Miután az apa egy hirtelen rátört betegségben meghalt, ifj Bóday Árpád vette át a szerepét. Éveken át tartó megfeszített munkával sikerült a szabadenergia-hasznosító szerkezeteket reprodukálnia, sőt alkotott egy új készüléket is, a reflexrezonanciás transzfor85 mátort. Ezt az állandó mágneseket és tekercseket tartalmazó többletenergia-termelő áramkört a televízió is bemutatta. A „Tiltott találmányok” című film levetítése után hamarosan meghalt a 27 éves lánya. Nem sokkal később ő is életveszélyes helyzetbe került Éppen készült kiállni a garázsból, amikor egy teherautó padlóig nyomott gázpedállal elzúgott előtte. Életét az mentette meg, hogy a zajt hallva hirtelen lefékezett. Néhány hónappal később egy piros lámpa előtt várakozott, amikor hátulról teljes sebességgel

belerohant egy másik autó. A kocsija totálkáros lett, de ő szerencsére kisebb sérülésekkel megúszta a balesetet. Ezt követően hasgörcsök törtek rá. Kezdetben gyomorrontással kezelték, később azonban kiderült, hogy rákja van. A rosszindulatú daganat eltávolítása után kemoterápia következett a szokásos rosszullétekkel, ami miatt nem tudott tovább dolgozni. Félévnyi kínlódás után egy orosz természetgyógyászhoz fordult, aki teljesen rendbe hozta. 2000 tavaszán az összes lelete negatív lett, ezért nekilátott újra a munkának. Néhány hónap múlva azonban rosszul lett Rohamosan fogyni kezdett, a bőre sápadttá vált, és beszélni is alig tudott. Amikor a barátai megkérdezték tőle, hogy átadta-e munkája eredményét valakinek, csak annyit mondott: „minden összeomlott”. Az ő esetében biztos, hogy a démoni erők tevékenységéről van szó Nálunk ugyanis a kutya sem törődik az ezoterikus kutatásokkal, senki sem hisz ezekben

a dolgokban, így senki sem üldöz senkit ilyen jellegű tevékenység miatt. A pokol urai azonban nagyon jól tudják, hogy környezetünk megmentésének, az apokalipszis elkerülésének ez egy járható útja, így mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne tudjunk végigmenni rajta. „Az ezotéria kiteljesedésé”-nek IV. fejezetében szó esett a gonosz erők kedvelt zavarkeltő módszeréről, az információk felhígításáról. Ennek sajátos módja a Sátánnak az a törekvése, hogy mostanában rendkívüli mértékben támogatja a nyomtatott és elektronikus média tevékenységét. Az újonnan megjelenő könyvek soha nem tapasztalt mértékű növekedésének, valamint a szinte zsinórban születő új folyóiratok és újságok alapításának az a rejtett célja, hogy az igazán értékes, használható ismeretek elvesszenek az információtengerben. Tisztában van vele, hogy az embereknek se türelmük, se pénzük nincs ahhoz, hogy átrágják magukat a

nyomtatott sajtó által termelt papírhegyeken, hogy a sok ostoba és tartalmatlan hablatyolás között megkeressék azt a pár sort vagy néhány oldalt, ami valóban a hasznukra válna. Sajnos egyelőre semmi sem képes gátat vetni ennek a folyamatnak, mert az utóbbi időben ránk zúdult színvonaltalan lelkek áradata igényli a szennyirodalmat. Ennél fogva megveszik ezeket a kiadványokat, eltartják az előállítóikat. Hasonló célokat szolgál a könnyűzenei műveket és különféle filmalkotásokat rögzítő kazetták, CD-k, videolemezek mindent elsöprő áradata, amit csordulásig tetéz a számítógépes játékprogramok vég nélküli folyama. Igen sok időt rabol el tőlünk korunk legújabb divatja, a mobiltelefon is. Miután állandóan kéznél van, gyakran használjuk A legtöbb esetben azonban nem folyik rajta más, mint tartalmatlan fecsegés. Ennél is időfecsérlőbb tevékenység az SMSezés 2001-ben több mint 700 milliárd SMS-t továbbítottak

világszerte Ezeknek a rövid szöveges üzeneteknek azonban a 80%-a nem volt más, mint fiatalok idétlen játszadozása, egymás idejének értelmetlen tékozlása. Csupán a telefontársaságoknak származott hasznuk belőle, ez a méregdrága játék csak őket gazdagítja. Mivel napjainkban teljes intenzitással folyik a lelkek megszerzéséért folytatott küzdelem a két világ között, a démoni erők minden eszközzel megpróbálják lefoglalni az embereket, hogy ne maradjon idejük a befelé fordulásra, a helyes életmódra ösztönző isteni sugallatok meghallgatására. Az állandó zajban és játéklázban élő emberhez nem jutnak el a túlvilági sugallatok. A nap minden percében lefoglalt elme nem képes reagálni a magasabb rendű eszmékre, mert ezek a gondolatok kis intenzitással érkeznek hozzánk. Érzékelésük előfeltétele a külső- és belső csend megteremtése, amire manapság egyre kevesebb lehetőségünk van. 86 Visszatérve a

könyvnyomtatásra, az értéktelen művek eladhatóságát jelentős mértékben növeli a vásárlók felületessége is. Mindenki szereti az esztétikus kivitelt, ezért a vevők a leglátványosabb borítójú könyveket veszik először kézbe, és többnyire már nem is válogatnak tovább. Ennek oka, hogy a könyvek olyan drágává váltak, hogy sokan már csak ajándékként vásárolják. Ez esetben legfontosabb a külső megjelenés, a csomagolás A megajándékozott biztosan nem fogja ott helyben kiolvasni a könyvet, így örömének mértéke a mű külső megjelenésétől (a szép borítótól, a papírminőségtől) függ. Ezt a helyzetet kihasználva a tőkeerős kiadók a silány, tartalmatlan könyveket is színes, attraktív borítóval látják el, hogy ily módon sózzák rá a felületes vásárlókra. Eközben az értékes művek előállítói be kell hogy kell érjék a kezdetleges nyomdai kivitellel, mert nincs pénzük a színvonalas megjelentetés

finanszírozására. A többnyire fekete-fehér kartonborító természetesen nem teszi kívánatossá ezeket a könyveket, így a vásárlók kézbe sem veszik őket. Ennélfogva hiába a magvas tartalom, ezek a művek nem jutnak el az olvasókhoz, mondanivalójuk nem válik a világ hasznára. Ilyen körülmények között arra sem lehet számítani, hogy majd a következő művével nagyobb szerencséje lesz a szerzőnek. A terjesztő ugyanis a bizományi értékesítésre átvett könyveket eladhatatlanná nyilvánítva visszapostázza, ami nem csak erkölcsileg, hanem anyagilag is tönkreteszi a szerzőt. Ennek hallatán bizonyára sokakban megfogalmazódik: „Mi értelme van ennek a nyűglődésnek? Keressenek ezek a szerzők is egy tőkeerős kiadót, aki majd az ő művüket is megjelenteti megfelelő nyomdai kivitelben.” Ez a gondolat természetesen a sikertelen írókban is felvetődik, de a pokol angyalai megakadályozzák a tartalmas művek normális úton történő

nyilvánosságra jutását Kezdetben olyan gondolatokat ültetnek el az elbírálók fejében, hogy egy ismeretlen hazai szerző művét nem lehet kellő példányszámban eladni. Ha az első könyves szerző nem hajlandó írói álnevet felvenni, nem képes arra, hogy egy jól hangzó angol álnév mögött meglapulva szélhámoskodjon, akkor már meg is pecsételte a sorsát. Ez után következik az a sablonos műbírálat, hogy: „A műve semmi újat nem tartalmaz, így nem látszik jól eladhatónak”. Amennyiben ezt a kritikát komolyan veszi, és elkezdi bővíteni a könyvét, még leküzdhetetlenebb csapdába esik bele. A vastag kéziratot meglátva a további kiadók már szóba sem állnak vele, arra hivatkozva, hogy egy ilyen terjedelmes mű anyagilag tönkreteszi őket. Innentől kezdve arra sincs reménye, hogy talál magának egy szponzort, aki majd fedezi, illetve megelőlegezi a nyomdaköltséget. A gazdag emberek ugyanis vagy lusták, vagy rendkívül elfoglaltak,

ennél fogva nincs türelmük, illetve idejük arra, hogy egy több száz oldalas művön „átrágják” magukat. Meg sem kísérlik, hogy megismerkedjenek a tartalmával, ezért kapásból visszautasítják a kérést. Ezzel a kör bezárul, marad a házilagos előállítás, az ebből adódó színvonaltalan kivitel, és a fentiekben részletezett kudarc. Ugyanez a helyzet az Internettel is. A számítógépes világháló önmagában hasznos dolog, de miután bárki bármit felhelyezhet rá, nyakló nélkül jelennek meg rajta olyan információk (pl. hirdetések, brosúrák, hivatalos jegyzékek stb.), amelyek senkit sem érdekelnek Jelenleg 180 millió weblap található az Interneten, és szakértői előrejelzések szerint ez a szám pár év múlva 1 millárdra növekedik. A forgalom is szédületes A statisztikai kimutatások szerint az Internet adatforgalma minden évben megduplázódik. 2002-ben már 180 Pb (petabit) azaz 180 000 000 000 000 000 bitnyi adatot küldtek

fel, és töltöttek le a számítógépes hálóról világszerte. Ebben az adattengerben képtelenség megtalálni a hasznos ismereteket Az érdeklődők a jelenlegi állapot láttán hamar feladják a reményt, és meg sem próbálják átválogatni ezt az irdatlan információhalmazt. Ez a káros folyamat csak önkorlátozással, józan belátással fordítható vissza, ami attól függ, hogy az érintettek belátják-e az értékmentés szükségét. 87 A világunk megrontására törekvő erők a figyelmünk elterelésén, a dezinformációk terjesztésén, és a tévhitek támogatásán kívül előszeretettel alkalmazzák a lejáratás módszerét is. Erre a célra felelőtlen embereket, tréfás kedvű, meggondolatlan fiatalokat választanak ki. Kezdetben csak búzatáblákba taposott hamisított gabonaköröket készítettek, és jót röhögtek azokon, akik bedőltek a csalásnak. A „lóvátétel” akkor kezdett károssá válni az egész társadalomra nézve, amikor

az ezoterikus kutatások lejáratását tűzték ki célul. Egy fizikusnak készülő diák csínytevése előtt alaposan tanulmányozta „az ufóhívők lelki mozgatórugóit, és a csészealjbabona terjesztésének módszereit”. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy „a százszázalékos hatás eléréséhez szükség van egy háttérben meghúzódó összeesküvésre Az sem árt, ha a mű tele van tudományoskodó, vagy a tudományosság látszatát keltő kifejezésekkel”. Ennek megfelelően fantáziadús története azzal kezdődött, hogy betört a NASA titkos adatbankjába. Két napig próbálkozott, mire sikerült feltörni a rendszerüket Fáradozását siker koronázta, mert hozzájutott egy szigorúan titkos információhoz, mely szerint a Galileo űrszonda értelmes élet nyomait fedezte fel a Jupiter egyik holdján. Mindezekhez kreált egy képet is az égitest felszínéről. Valódi információ híján ezt úgy oldotta meg, hogy egy olcsó

fényképezőgéppel felvételt készített a sülés közben megszilárduló piskótatészta felületéről. Előtte tésztaszaggatóval kusza vonalakat, az Európa hold felszínét imitáló rajzolatokat alakított ki rajta. A „tudományos jelentés” szövegét saját maga által kreált szakkifejezésekkel spékelte meg. A „titkos honlap” tartalmát az angol tanárával lefordíttatta, a fotókat pedig bárki által hozzáférhető dokumentumokból összeollózott „hivatalos fejléccel” ellátva beszekenneltette egy ismerősével. Aztán az egészet flopi lemezen elküldte két szakfolyóiratnak, amelyek hamarosan le is közölték. Kísérőlevelében számítógépes kalóznak adta ki magát, és „a NASA bosszújától tartva” eleve kizárta a személyes találkozás lehetőségét. A nagyobb nyomaték kedvéért egy kis bizonytalanságot is vitt a dologba. A „jó barát” aláírással ellátott levelében megjegyezte, hogy „nem biztos az egészben. Ő nem

űrkutató, ezért kéri, hogy vizsgálják meg a szerzett információ szakmai hitelességét” A döntnök szerepét a szerkesztőkre bízta, és nem is csalódott a „több éves szakmai tapasztalatra épülő magabiztosságukban”. A rászedett újságírók mentségére legyen mondva, hogy 10-30-szoros nagyításban a leghétköznapibb tárgyakról is „vadregényes” képet lehet készíteni, olyan fotókat, amelyekről az avatott szakértők sem tudják megmondani, hogy mit ábrázolnak. Ezután következett a leleplezés Jutalmul a fiatalember megkapta a szkeptikusok társaságának különdíját, amelyet a hírhedt bűvész, James Randi alapított „parafenomének és más sarlatánok leleplezésére”. A díj átvételekor a kárörvendő hallgatóságnak elmondta, hogy „kisebb korában ő is érdeklődött a repülő csészealjak iránt, s kíváncsisága csak akkor alakult át egészséges szkepticizmussá, amikor fizikatanárának köszönhetően jobban

megismerte a természet törvényeit.” Mindezek következményeként ma már egyetlen újság, folyóirat sem hajlandó ezzel a témával komolyan foglakozni. Sikerült elérni, hogy az ezoterikus kutatásokban valódi eredményeket elérők sehol sem tudják nyilvánosságra hozni a felismeréseiket. A jelenlegi helyzetben egy újságíró sincs, aki hitelt adna az állításaiknak. Így világunk megmentésének még az a hajszálnyi esélye is megszűnt számunkra, amelyet a magányos feltalálók megszállottsága, esetleges sikere jelentett számunkra. A sátáni erők fejlődésünk lassítására, világunk romlásba döntésére gyakran alkalmazzák a feszültségkeltésen alapuló bomlasztás módszerét is. Ennek sikerét arra alapozzák, hogy az elszabadult indulatok rendszerint fékezhetetlenek. Egy középkori megfigyelés szerint, ha valahol valami jó készülődik az emberek között, ott segítőleg megjelennek ugyan az angyalok, de ezt az ördögök tüstént

megneszelik, és seregestől odarontanak a készülő jóra, hogy 88 rosszra fordítsák, magából kiforgassák, létrejöttét megakadályozzák. Különösen ünnepek előtt nő meg az effajta indíttatású békétlenségek száma, mert a gonosz erők tisztában vannak vele, hogy az emberek ebben az időszakban a legsebezhetőbbek. Ilyenkor várják el egymástól a legtöbb szeretetet, és ha helyette sértéseket kapnak, veszekedésben van részük, az olyan tüskét szúr a szívükbe, ami egy életen át fáj nekik. Ne engedjünk tehát a sátáni késztetésnek; vegyük észre, hogy a készülődő békétlenség az alvilági erők provokációja. Vessünk gátat önmagunk pusztító indulatainak; ne hagyjuk, hogy a gonoszt szolgáló szellemek erőt vegyenek rajtunk. A felénk áradó sértésekre a szeretet hangján válaszoljunk. Tűrjünk, sőt ha kell nyeljünk, és ha elég kitartóak, állhatatosak leszünk, akkor káros következmények nélkül vonulnak el a

„viharfelhők” felőlünk. Másnapra már el is felejtjük az egészet, mert a feszültségkeltés nem belőlünk származott, hanem csak általunk próbált érvényre jutni, amit önuralmunkkal sikerült megakadályoznunk. Az ily módon megnyert „csaták” fokozatosan gyengítik a fekete sereg uralmát felettünk, és mind inkább kiszabadul a világ a Sátán karmai közül. A feszültségkeltés másik módja, hogy az egymással szoros kapcsolatban álló, és valamilyen jó ügyön munkálkodó emberek között különböző félreértéseken alapuló látszatproblémákat idéznek elő. Ennek hatására az önmagát alárendeltnek vélő félben alaptalan képzelgések alakulnak ki a másikkal szemben. A kiszolgáltatottság, a mellőzés, a semmibevevés, a lenézés feltételezése, vagy a hiúságában való sértettség idővel haragot vált ki a lelkében, és támadásra ingerli. A másik fél el tudná ugyan oszlatni ezeket a téves gondolatokat, de a külső erők

által teremtett kényszerhelyzetből adódóan erre nincs lehetősége. Csak akkor jut tudomására a dolog, amikor az üzleti, érzelmi vagy egyéb partnere nyíltan nekitámad. Sajnos ezek az inzultusok rendszerint dühös veszekedésbe torkollnak, ami nem egyszer a kapcsolat megszakítását eredményezi. A megrágalmazott fél ugyanis a nyilvánvalóan hamis vádak hatására ugyancsak elveszti a fejét, és ő is elkezd gorombáskodni. Ebben a helyzetben az sem segít, ha sikerülne tisztázni a vádak alaptalanságát, mivel a kölcsönös sértegetés olyan indulatokat váltott ki mindkettőjükben, amely nem teszi lehetővé a megbocsátást. Ilyenkor már azzal sem törődnek, ha elveszítik a korábban kiépített kapcsolatok minden gyümölcsét, mert az indulat elborítja az agyukat, ami kizárja a logikus gondolkodást. A világunkat mételyező fekete sereg szinte kéjelegve figyeli ezeket az oktalan acsarkodásokat, és megelégedetten nyugtázzák, hogy mi is az „ő

malmukra hajtjuk a vizet”. Erről persze nincs tudomásunk, mert nem látjuk őket. Rejtőzködő magatartásuk fő oka, hogy tevékenységük így válik igazán hatékonnyá. Tisztában vannak vele, hogy ateista világunkban az emberek nem csak Istenben, hanem a pokol létezésében sem hisznek, ami az ő kezükre játszik. Aki nem fél az elkárhozástól, az nem tart bűnei következményeitől sem, ezáltal könnyen elveszejthető, birtokba vehető a lelke. Amennyiben megmutatkoznának a fizikai világban, ez zavart keltene az emberekben, és sokan elgondolkoznának rajta, hogy mégiscsak létezik a túlvilági létnek ez a nem éppen kellemes szférája. Ez fékezően hatna a bűnös hajlamok kiélésére, ami jelentősen rontaná a Sátán pozícióját a lelkek megszerzéséért folytatott harcban. A pokol urának mind közül a legnagyobb cselvetése tehát, hogy tagadja a saját létezését. Ennek tudható be, hogy olyan sikeresen képes rombolni a világunkat.

Életünknek nincs már egyetlen szférája se, ahová ne hatolt volna be. Munkálkodása nyomán az emberiség norma- és értékrendszere teljesen felborult. Ördögi sugallatok hatására meglékeltük a házasság intézményét, zátonyra futtattuk a vallást, és lábbal tapossuk a társadalmunkat megtartó több ezer éves erkölcsi értékeket. Mindezek következményeként a bűnözés soha nem tapasztalt mértéket öltött. Megrontónk tevékenységének fő motorja az emberi hitetlenség és felvilágosulatlanság Úgy tűnik, hogy ez a helyzet nem egyhamar fog megváltozni Mindenesetre nem ártana, ha az érintettek elgondolkoznának azon, hogy: Mi van akkor, ha ez a világ mégiscsak létezik? Ez esetben megéri néhány évtizedig élvezni a bűnös úton szerzett anyagi javakat, 89 vagy a becstelen módon gyakorolt hatalom előnyeit, ha utána a pokol tüzére vettetve örök időkig kell senyvedni miatta? Sajnos a bennünket látogató Földön kívüli

civilizáció között is akadnak ellenséges magatartást tanúsítók. Olyan lények, akik nem szeretnék, ha túl gyorsan zárkóznánk fel hozzájuk Ennek megfelelően mindent megtesznek fejlődésünk lassítása érdekében. Különösen a kilétük felderítésére, technikai eszközeik megismerésére irányuló törekvéseinket igyekeznek hátráltatni. Ennélfogva előszeretettel gátolják az ufológiai kutatásokat, az UFO-berepülések nyilvántartásával foglakozó szervezeteket. Ezek a manipulációk nem képzelgések, mivel jól dokumentálható, sőt sok esetben műszeres mérésekkel igazolható zavarokról van szó. Kezdetben furcsa, diagnosztizálhatatlan betegségeket keltenek az ufókutatással foglakozók szervezetében. Gyakran előfordul, hogy a munkatársak levelei nyom nélkül eltűnnek a postán A dematerializált küldemények természetesen nem érnek célba, így válasz sem érkezhet rájuk. Szinte mindennapos esetnek számít, hogy fontos

dokumentumok, eszközök tűnnek el az irodából, majd később a leglehetetlenebb helyekről kerülnek elő; onnan, ahová normál körülmények között nem juthatnak. Újabban a mobiltelefonok működését is akadályozzák. Ők ugyan már nem használják az általunk alkalmazott távközlési technikát, de jól ismerik, hiszen korábban ők is átestek a technikai fejlődésnek ezen a szakaszán. Ezért nagy szakértelemmel, és célirányosan cselekednek. Használaton kívüli időszakban a készüléket átteleportálják a saját világukba, majd átprogramozzák. Ez a művelet csak a kimenő és bemenő hívások korlátozásra szorítkozik Nem teszik tönkre a telefont, mert akkor a tulajdonos lecserélné, hanem csak a hírközlő funkcióját nehezítik meg. Gyári hibáról sem lehet szó, mivel a bizonyítékként szolgáló példány még garanciális volt. A szervizszakemberek sem tudtak a hibára magyarázattal szolgálni. Nyilatkozatuk szerint olyan opciókat

töröltek ki a készülékből, amire a használó képtelen. Az effajta beavatkozás bonyolult számítógépes dekódolást igényel, amelyre még ők sem mernének vállalkozni. Nem ritka jelenség az UFO-megfigyelések bejelentésére szolgáló telefonvonalak lebénítása. Ennek célja az elérhetetlenség képzetének keltése Így próbálják elvenni az amatőr ufókutatók kedvét ennek a jelenségnek a figyelemmel kísérésétől. Ez a módszer arra is alkalmas, hogy a különböző típusú találkozásokat nyilvántartó irodákat komolytalanná tegyék, és ezáltal az emberek figyelmét más irányba tereljék. A munkakapcsolatok befagyasztása egy idő után lehetetlenné teszi ezeknek a szervezeteknek a működését, amit tovább fokoz az emberi hitetlenség. Egyébként a velünk szemben ellenséges magatartást tanúsító civilizációk nem is tagadják a szándékaikat. A harmadik típusú találkozásokból eredő egyik üzenetük így szól: „Régóta

harcolunk a Földért más civilizációkkal, és nem engedjük, hogy segítsenek nektek. Egyedül pedig nem vagytok képesek semmire. Nekünk csak jó, ha háborúztok, és pusztítjátok egymást. A szeretet nálunk nem számít semmit Megnyugodva tapasztaljuk, hogy ti sem vagytok egységesek ebben a dologban.” Csupán egyetlen vigasztaló hír számunkra, hogy a Földön kívüli civilizációk sem tehetnek meg mindent. Az ufókutató irodák munkatársainak tapasztalatai alapján egy bizonyos ponton túl a pozitív túlvilági erők közbelépnek, és visszafogják a kellemetlenkedő látogatókat. * Tovább fokozódtak az ellentétek a reklámfronton. A multinacionális cégek erőszakos hirdetéseikkel behatolnak az emberek életének szinte minden szférájába. Az összes fennálló lehetőséget megragadják, hogy vásárlóikat még intenzívebb fogyasztásra sarkallják. Ezzel egyidejűleg mind kevesebb figyelmet fordítanak a kispénzű emberekre, a leszakadók

folyamatosan növekvő táborára. Ezeket az embereket azonban nem szabad leírni, semmibe venni 90 Már csak azért sem, mert egyáltalán nem biztos, hogy a társadalomnak az az értékesebb része, akik ma győztesként ünneplik magukat. Civilizációnk értékítélete idővel változni fog Nem csak azokat fogják emberszámba venni, akik luxusautókon járnak, magánrepülőgépen száguldoznak, gyémántokkal kirakott mobiltelefonon társalognak, héttornyú, úszómedencés kastélyokban laknak, lakásméretű fürdőszobáikban aranycsapokat tekergetnek, és baldachinos ágyaikban selyempizsamában alszanak. A jelenlegi pénzközpontú világunk által favorizált erények az örök emberi értékek megismerése, az erkölcsi értékrend helyreállítása után a szemétre kerülnek. Az univerzális értékrend kiselejtez mindent, ami talmi, ami anyagi; a világi hívságoknak nem tulajdonít jelentőséget. Egyedül a lelki-szellemi kvalitások maradnak fenn a rostán

Olyan értékek, amelyeket csak kitartással, fáradozással, és szenvedések árán lehet megszerezni. A pénzért vásárolható kiválóság senkit sem fog érdekelni. Így a jövőben az ember értékét nem a vagyoni helyzete fogja meghatározni, hanem lelkének fejlettségi szintje, és szívének tisztasága. Budapest, 2000. június 91 II. FEJEZET A felügyeletünket ellátó földönkívüliek szerint civilizációnk egy olyan fordulat előtt áll, ami hihetetlenül gyorsan fog végbemenni, és a világ társadalmát a felismerhetetlenségig megváltoztatja. Ez a fordulat a XXI század elején veszi kezdetét, és sokan nem fognak neki örülni, mivel apokaliptikus jellegű felfordulást okoz. Ezek a változások elkerülhetetlenek lesznek, mert a jelenlegi zsákutcából nincs más kivezető út. Neves gazdaságkutatók prognózisa alapján: „A paradigmaváltásba bekapcsolódó államok nagy előrehaladásra tesznek szert; a hitetlenek, a betokosodott

gondolkodásúak, a váltásra képtelenek pedig menthetetlenül lemorzsolódnak, elbuknak. Az elkövetkező néhány évben dől el, hogy mely országok, cégek határozzák meg a csúcstechnológia irányát. Kik lesznek a gyártók, kik a beszállítók, és kik a fogyasztók. Azok, akik drága pénzen megveszik azt, amit ők is előállíthattak volna otthon, saját munkaerővel, ha idejében felébrednek.” Belőlük kerülnek ki az igazi vesztesek, akik az elavult technológiájuk révén egyre lejjebb csúsznak a fejlődésben, és egy idő után már nem lesz pénzük az élvonalbeli termékek megvásárlására sem. Végül az evolúció veszteseiként, nemzeti létükkel fizetnek a nemtörődömségükért, a helyüket pedig rugalmasabb, életképesebb népcsoportok veszik át. Tragikus sorsukért kizárólag önmagukat okolhatják, mert ebben a versenyfutásban mindenki egyszerre rajtolhat. Mindenkinek megadatik a lehetőség, hogy elinduljon ezen az úton, és senki sem

jut helyzeti előnyhöz. Így aki nem akar ebbe a folyamatba bekapcsolódni, vagy lemarad, az magára vessen. Kiegészítő természetgyógyászati módszerek Mind az „Ezoterikus körkép”, mind „Az ezotéria kiteljesedése” részletesen foglakozott a különféle böjtkúrákkal. Tisztításra azonban nem csak a bélrendszer szorul, hanem legfőbb méregtelenítő szervünk, a máj is. Agyonmérgezett, vegyszerekkel telített világunkban különösen fontos a máj időnkénti kitisztítása Ennek leghatékonyabb módja, a gyümölcslével kombinált olajkúra. Ehhez az amerikai biofizikus, dr Hulda Clark által kifejlesztett eljáráshoz csupán két nap szükséges. Először egy nagyobb gyógyszertárban szerezzünk be 40 gramm keserűsót és egy csomag (6 db) 500 milligrammos ornitinkapszulát, majd vásároljunk egy kis üveg tiszta (lehetőleg szűz) olívaolajat, valamint egy friss grépfrútot és egy citromot. Az első nap béltisztítással kezdődik. Felkelés

után még elfogyaszthatunk egy húsmentes könnyű reggelit, de ezt követően csak vizet ihatunk. Délután 2 órától már ez is tilos Este 6 órakor igyunk meg 2 dl keserűsóoldatot. (Előzőleg 40 gramm keserűsót oldjunk fel 8 deciliter csapvízben, és tegyük a hűtőbe.) 8 órakor igyunk meg az oldatból 2 deciliternyit Este 10 óra előtt préseljük ki a grépfrút és a citrom levét, és egy teaszűrőn átengedve szabadítsuk meg a rostoktól. A kb l,5 deciliternyi tiszta gyümölcsléhez keverjünk ugyanannyi olívaolajat Ennek legcélszerűbb módja, hogy egy jól záródó befőttesüvegben jól összerázzuk. Menjünk el WCre, és 10 órakor igyuk meg a vízszerű olajos keveréket, és közben szedjük be a 6 db ornitinkapszulát A folyadék elfogyasztása ne tartson 5 percnél tovább Ezt követően feküdjünk le Helyezkedjünk el hanyatt fekve, s minél kevesebbet mozogjunk. Másnap reggel ne keljünk fel 6 óra előtt. (Ha nincs akadálya, az egész napot

ágyban tölthetjük) Ébredés után ismét igyunk meg 2 dl keserűsóoldatot, majd két óra múlva egy újabb, most már az utolsó adagot. A kúra során az olajos keverék kihajtja a májból a lerakódásokat, amelyek a belekbe ürülnek. A májból távozó salak szemmel láthatóan különbözik a széklettől; többnyire grízszerű, olykor borsó nagyságú, zöldes színű porózus anyag. Ehhez az eredményhez azonban némi türelemre is szükség van. Aki korábban soha nem végzett semmilyen májtisztítást, annak kéthetes 92 szünetek beiktatásával négy-öt alkalommal is meg kell ismételni ezt az eljárást, amíg ez a folyamat megindul, és már nem ürülnek salakanyagok a szervezetéből. A májlebenyek ugyanis nem egyszerre, hanem egymás után tisztulnak meg. Az első kúra gyakran nem hoz látható eredményt, mert a máj belsejében rengeteg salakanyag rakódik le, és ezektől nem lehet egyik napról a másikra megszabadulni. Pozitív változásra csak

később számíthatunk Egy-egy kúra végén még nem lehet visszaállni a szokásos táplálkozásra. Második nap este csak kevés gyümölcsöt fogyaszthatunk. Ekkorra már elmúlik minden, kúrával járó kellemetlen érzés (émelygés, hasmenés). Mivel a méregtelenítés után enyhe bélhurut léphet fel, ezt az eljárást nem ajánlatos böjtkúra idején végezni. Eddig már több ezer ember alkalmazta ezt a kúrát, és még senki sem számolt be komplikációkról. Ennek ellenére az érzékeny gyomor-nyálkahártyával vagy epekővel rendelkezőknek, illetve bélvérzéssel járó betegségekben szenvedőknek nem ajánlják ezt a módszert. * A daganatos betegségek gyógyításában is fontos szerepet töltenek be a böjtkúrák. Ezek közül legismertebb a Gerson-diéta, amelynek részletes leírása „Az ezotéria kiteljesedésé”-ben található. Most ismerkedjünk meg a másik legfontosabb módszerrel, a Breuss-kúrával Ez az eljárás kidolgozójáról, dr.

Rudolf Breuss osztrák természetgyógyászról kapta a nevét Breuss a korábbi koplalókúrákat gyógyfüvekkel kombinálta. Módszere alapvetően azon a felismerésen alapul, hogy az éhezés során a szervezet mindent felemészt, ami nem tartozik a testhez. A rákos daganat a szervezettől elkülönülve él, ezért a sejtjei léböjtkúrával elpusztíthatók, megemészthetők. A daganatos sejteket a fehérje táplálja, zöldségléfogyasztás esetén azonban a külső fehérjetáplálás megszűnik. A szervezetnek viszont szüksége van fehérjére, ezért elkezdi a számára idegen és felesleges ráksejteket felbontani, és a fehérjeállományukat felhasználni. A zöldséglével valamint különféle gyógynövényekkel végzett böjtkúra alatt napi 2,5-3 liter folyadékot kell elfogyasztani. Gyógyteakészítésre legalkalmasabb a zsurlófű, csalán, porcsinfű és orbáncfű keveréke. A vese működésének fokozására alkalmazzák még a zsályát, a

méregtelenítés elősegítésére pedig gólyaorrfüvet. A sejtlégzési zavarok elkerülésére a körömvirágtea a legalkalmasabb A zöldséglevet háromötödrész céklából, egyötöd rész sárgarépából, egyötödrész zellergumóból, és kevés retekből, valamint közepes méretű burgonyából nyerik ki. A lékészítés itt gyümölcscentrifugával történik (Erre azért van szükség, mert minden negyed liter lében még 1 evőkanál üledék található, amely tápláléka lehet a daganatsejteknek.) A zöldséglé kiegészíthető kevés savanyúkáposzta-lével is A kúrához ez esetben is kizárólag vegyszermentes biozöldségek használhatók. A zöldséglevet kanalanként, lassan kortyolgatva kell lenyelni A diéta 42 napos időtartama alatt semmit sem szabad enni. A kúra befejezése után csak lassan lehet visszaállni a szilárd ételek fogyasztására. A diétát követő 2-4 hétben naponta még 6 dl zöldséglé bevitelére van szükség, hogy a

szervezet a daganatsejtek maradványait is kitakaríthassa a szervezetből. A tapasztalatok szerint műtét és sugárkezelés előtt nagyobb hatékonysággal alkalmazható ez a kúra, mint utána Közvetlenül műtét után nem is tanácsos belekezdeni a Breuss-kúrába. A szervezetnek 2-5 hónapos várakozásra van szüksége, hogy kipihenhesse a vegyszeres kezelés, és a sugárterápia okozta sokkot. * Ismét reneszánszát éli a piócákkal történő gyógyítás. A XIX század derekán a köpölyözéssel együtt nagy divat volt a piócák alkalmazása. Nem csak népi gyógymódként ismerték A londoni kórházakban akkortájt évente 7 millió piócát használtak fel. Jellemző a piócakúra népszerűségére, hogy a 10-20 cm hosszú orvosi piócák porcelánedényekbe rakva minden patika pultján megtalálhatók voltak, és tucatszámra vásárolták őket. A fejfájástól kezdve az elhízásig mindenre alkalmazták, pedig csak vérkeringéssel kapcsolatos betegségek,

és légzési nehézségek ellen hatásos. Ez a gyűrűs férgek családjába tartozó, undorító kinézetű, nyálkás 93 tapintású állatka azáltal fejti ki gyógyító hatását, hogy vérrel táplálkozik. Régebben, amikor még a szabad vizek tele voltak vele, gyakran rátapadtak a fürdőzők lábára is. (Mellesleg korábban ily módon gyűjtötték őket.) Testük elől szívó-, hátul tapadó korongban végződik Amíg nem ismerték fiziológiai hatását úgy tartották, hogy a pióca kiszívja a rossz vért, és helyette friss egészséges vér képződik. Valójában ennél összetettebb hatást gyakorol a vérkeringésre. Annak érdekében, hogy zavartalanul teleszívhassa magát vérrel, a pióca 12 féle vegyi anyagot termel ki magából. Ezek közül a hirudin és a hemetin véralvadásgátló hatást fejt ki. Ez biztosítja a vérlecsapolás folyamatosságát az állat számára Eközben nyálkamirigyeiből érzéstelenítő anyagot is kiválaszt, hogy

áldozata ne érezzen fájdalmat, ne próbálja meg eltávolítani az élősködőt. Fertőzésveszélytől nem kell tartani, mert antibiotikumokkal is elárasztja az általa keltett sebet. Valójában ezt is a saját érdekében teszi, hogy a testébe került vér ne romoljon meg az emésztés során. Egy jóllakott pióca akár fél évig is képes fenntartani magát a bélrendszerében tárolt vérből. Annak érdekében, hogy minél hamarabb teleszívhassa magát, értágító anyagot is juttat a sebre. Tulajdonképpen ennek az igyekezetnek a közvetett hatása segíti elő legnagyobb mértékben a betegek gyógyulását. Az erek kitágításával ugyanis felgyorsul a páciens vérkeringése, ami kimossa az érintett szövetekben megrekedt méreganyagokat. Segít a sérült szövetekben pangó vér eltávolításában is. Az ortopédiában, a leszakadt végtagok visszavarrása során, valamint a plasztikai sebészetben gyakran előfordul, hogy a rendkívül vékony hajszálereket

nem sikerül tökéletesen összeilleszteni. A vértolulás egy idő után üszkösödést vált ki, amit oly módon akadályoznak meg, hogy a pangó vért piócákkal leszívatják. A megindult vérkeringés idővel regenerálja az ereket, ami friss oxigénnel látja el a sejteket. Ezáltal a szövetelhalás folyamata leáll, és a beteg meggyógyul. Attól függően, hogy mely testtájra helyezik, a pióca 10 perc és 2 óra közötti időtartam alatt szívja tele magát vérrel, majd jóllakottan leesik. A nyálmirigyei által kiválasztott vegyületek azonban még ezt követően is éreztetik hatásukat. A véralvadásgátló anyagok befolyása következtében a fogazott állkapcsával ejtett seb még legalább 10 órán keresztül vérzik, tisztul. Ha a kezelést 4-5 napon át ismétlik, ez a mesterséges véráramoltatás képes fenntartani a vérkeringést a beteg testrészben a regenerálódás időszaka során. (Ez alatt új, működőképes hajszálerek képződnek a

szövetekben) Különösen zúzódásos sérüléseknél fontos a megrekedt, oxigénhiányos vér lecsapolása, ami jelentős mértékben csökkenti a fájdalmat is. Sajnos manapság már nem olyan könnyű ezt a fajta kezelési módot igénybe venni. A XX század elején, az intenzív gyűjtés és a fokozódó környezetszennyezés hatására az élővizekből kipusztultak a piócák. Ezért ma már mesterséges körülmények között tenyésztik őket A világ legnagyobb piócatenyészete Angliában található, Hendyben. A Swansea közelében üzemeltetett farmon évente 80 ezer csillogó, fekete színű férget tenyésztenek Érdekesége ennek a folyamatnak, hogy a növekedési szakaszban már nem táplálják őket, hogy az eladott piócák kellő étvággyal vessék magukat a betegekre. Legnagyobb felvevő piac a plasztikai sebészet Erre a célra 30 ezer darabot adnak el. Kb 20 ezer darabot vásárolnak a kutató intézetek, hogy a bennük található értékes vegyületeket

kinyerjék, és gyógyszerként forgalmazzák. Az igény egyre nagyobb rájuk, amihez az is hozzájárul, hogy ma már csak egy alkalommal használják őket. Az AIDS, a hepatitisz és egyéb fertőző betegségek veszélye miatt úgy kezelik őket, mint az egyszer használatos orvosi fecskendőt; használat után azonnal eldobják, elpusztítják. Miután a piócák mind nagyobb szerepre tesznek szert a természetes gyógymódokban, ne idegenkedjünk tőlük. A felhelyezésük során az általuk kibocsátott érzéstelenítő vegyület következtében semmit sem érzünk a harapásukból. Leszedni sem kell őket, mert miután jóllaktak maguktól lepottyannak. * 94 A kiegészítő természetgyógyászati módszerek közé tartoznak a népi gyógymódok is. A gyógyításnak ez a legkézenfekvőbb módja meglehetősen összetett. Többnyire a fitoterápián (gyógyfüvek alkalmazásán) alapul, kiegészítve a vízkúra módszereivel, de sok benne a mágikus elem, a pogány

szertartások maradványai, és a kuruzslás is. Ezek az avatatlanok kezében teljesen hatástalan módszerek azonban egyre inkább feledésbe merülnek. Vannak viszont olyan eljárások, amelyek generációról generációra öröklődnek, annak ellenére, hogy meglehetősen drasztikusak. Ennek oka a rendkívüli hatékonyságuk, amely éppen a kíméletlen alkalmazásuknak tudható be. A szemléltetés kedvéért lássunk két betegségmegelőző módszert közülük. Az alkohol és a dohányzás egészségkárosító hatása a társadalom minden rétegében ismert, és az is köztudott, hogy ezekre az önpusztító szenvedélyekre a legtöbben fiatal korban tesznek szert. Ezt a veszélyt minden bizonnyal minden józanul gondolkodó szülő igyekszik elhárítani. Ennek módja a felvilágosítás, a szelíd meggyőzés Ez azonban nem mindig használ, mivel a csábítás ereje nagyobb, mint a szülők elrettentő érvei. Ilyenkor sokan a jól bevált ősi módszerekhez folyamodnak

Ennek lényege, hogy vesznek 1 dl vodkát, és beletesznek néhány zöld mezei poloskát (málnásokban könnyen található). Lefedve néhány napig áztatják, majd amikor már kibírhatatlan szagot áraszt, leszűrve megitatják a jó szóra nem hajló kamasz gyermekükkel. Ez a kotyvalék olyan erős undort vált ki belőle, hogy garantáltan soha életében nem nyúl a „pohár után”. Bélfertőzéstől nem kell tartani, mert az alkohol megöli a vírusokat és a baktériumokat. A dohányzásról való leszoktatásra is kialakult egy hasonlóan durva, de hatékony módszer. Amikor a szülő azt tapasztalja, hogy a gyermeke többszöri figyelmeztetés ellenére is így próbálja bizonyítani „felnőtté válását”, vesz egy doboz filter nélküli, erős (kapadohányból készült) cigarettát, és az utolsó szálig elszívatja vele. Mire a végére ér, az élettől is elmegy a kedve, nemhogy a dohányzástól. Betegségektől (tüdő- vagy tüdőráktól) itt sem kell

tartani, mivel ez a fajta egészségkárosodás csak tartós dohányzás esetén alakul ki. Demokratikus érzelmektől túlfűtött társadalmunkban ezek a módszerek embertelennek tűnnek, és sokan elítélik őket. Kivéve azokat, akik annak idején a szenvedő alanyai voltak ennek az eljárásnak Érdekes módon ők harag helyett hálával gondolnak szüleikre, akik első próbálkozásuk alkalmával örökre elvették a kedvüket egészségük ily módon való károsításától. * Az életmódunkat meghatározó szigorúság nem csak a szeretteinkkel szemben kifizetődő. A káros szenvedélyektől menteseknek is van mire ügyelniük. A jóléti társadalmakban szinte minden embert fenyeget egy alattomos kór, az elhízás veszélye. Szerencsére mind többen vannak, akik felismerik az indokolatlan testsúlygyarapodás egészségkárosító hatását, és fogyókúrába kezdenek. Ennek a világméretűvé szélesedő kampánynak a láttán született az az új keletű vicc,

mely szerint ma már az egész emberiség éhezik. Az egyik fele azért, mert nem jut elegendő ennivalóhoz; a másik fele pedig azért, mert fogyókúrázik. Ez a megállapítás azonban túlzás, mivel egyelőre jóval többen vannak azok, akik nem törődnek vele, hogy felesleges kilókat hordoznak magukon. Ennek tényét támasztják alá az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének adatai, mely szerint a különböző országokban a lakosság 36-63%-a túlsúlyos, és közülük 7-22% elhízott. Egyébként mint minden rossz dologban ezen a téren is mi tartjuk a világcsúcsot. Az 1998-as felmérés szerint nálunk a túlsúlyosok aránya: 63%, az elhízottaké pedig: 20%. Sajnos a túltápláltak száma az egész világon rohamosan növekedik Jól mutatja ezt az az adat, hogy az elmúlt évben csupán az Egyesült Államokban 400 ezer zsírleszívást hajtottak végre. Az utóbbi 10 év statisztikáját alapul véve a WHO szakemberei kiszámították, hogy ha ez a tendencia nem

fordul meg, akkor a jóléti államokban 2030-ra minden ember túlsúlyos lesz. Ennek tudható be, hogy manapság több ember hal meg túltápláltságban, mint éhezés következtében. Nem zárható ki, hogy egy tudat alatti késztetés is szerepet játszik ebben a kedvezőtlen folyamatban. Az emberek érzik, hogy közeleg a 95 végpusztulás, ezért a teljes megsemmisülés előtt igyekeznek minél többet befalni, behabzsolni, magukba tömni ebből a világból. Egyébként valószínűleg ez motiválja az élvezetek minden eddigi mértéket meghaladó hajszolását is. Azt hogy ki tekinthető túlsúlyosnak régen nagyon egyszerű volt meghatározni. Az ideális testsúly a testmagasság centiméterekben mért értékének 1 méter feletti része volt, levonva belőle 10 kg-ot. Eszerint egy 185 cm magas férfi normális testsúlya 85-10=75kg Mivel ez a számítás az alacsony termetűeknél túl szigorúnak bizonyult, a szakemberek bevezették a „testtömeg-index”-et. Az

angol nevének rövidítése alapján BMI-nek nevezett értéket úgy kapjuk meg, hogy a kilogrammban mért testsúlyunkat elosztjuk testmagasságunk méterben mért értékének négyzetével. Ezzel a képlettel számolva a fenti testtömeg-index: 75/1852 = 21,9 lesz. Ez önmagában nem sokat mond Az értékeléshez tudnunk kell, hogy ha a BMI értéke nem éri el a 18,5-öt, akkor az illető alultápláltnak minősül. 18,5 és 25 között normál testsúlyú, 25 és 30 között túlsúlyos, 30 felett pedig elhízott. Ennek alapján ki-ki eldöntheti, hogy időszerű-e valamilyen fogyókúrába belekezdeni. Kedvcsinálóként érdemes megemlíteni, hogy az orvosok szerint minden egyes leadott kiló 3-4 hónappal hosszabbítja meg az életünket. Akik 10 kilót is leadnak a feleslegből, azokat 20%kal kevesebb baleset éri, és 30%-kal kisebb náluk a cukorbetegség veszélye 40%-kal csökken annak az esélye is, hogy emésztőrendszerben kialakuló rákot kapnak. Ezen túlmenően 10

Hgmm-rel csökken a szisztolés, és 20 Hgmm-rel a diasztolés vérnyomásuk. Ugyancsak 10%kal mérséklődik a koleszterinszintjük, és 50%-kal alacsonyabb éhgyomri vércukorértékkel kell számolniuk. Megéri tehát gondot fordítani a testsúlyunkra, mert ez esetben is az egészségünkről, és az életünkről van szó. Ennek veszélyét jól érzékelteti a philadelphiai kutatók által végzett vizsgálat, mely szerint 5 kg súlytöbblet 8%-kal, 10 kg pedig már 18%kal növeli meg az idő előtti elhalálozás kockázatát. 20 kg esetén ez az érték 45%, míg 40 kg körül eléri a 100%-ot. Ez azt jelenti, hogy a 40 kg feletti súlytöbblettel rendelkezőkre annyi veszély leselkedik, hogy gyakorlatilag bármely pillanatban meghalhatnak. Addig is számtalan megaláztatást, és különféle hátrányt kell elszenvedniük. Ezek egyike, hogy egyes amerikai légitársaságok pótdíjat akarnak kérni a túlsúlyos utasoktól. Ennek mértéke nem csekély, két jegyet kell

venniük. A társadalomnak is rengeteg kára származik az elhízás egészségkárosító hatásából. A statisztikai adatok szerint csupán az Egyesült Államokban évi 117 milliárd dollár veszteség keletkezik az elhízásból eredő betegségek kezelése, és a kieső munkaidő miatt. * A testsúlycsökkentésnek számtalan módja van. Közülük a leghatékonyabbakat az „Ezoterikus körkép” II. fejezetéből már ismerjük Különösen nagy népszerűségnek örvendenek azok a módszerek, melyeknek alkalmazása nem igényel számottevő erőfeszítést. Ezek egyike az amerikai testkontrolldiéta. Világszerte több millió ember követi a szabályait anélkül, hogy pontosan ismernék a működési mechanizmusát. Időközben egy német orvos megtalálta a tudományos magyarázatot a módszer fogyasztó hatására. Dr Martin Noelke szerint az ételszétválasztó diéta hatására jelentős mértékben csökken a vér inzulinszintje Ez azért fontos, mert az inzulin nem

csupán a vércukor szintjét szabályozza, hanem egyúttal a zsírszövetek képződéséért és gyarapodásáért is felelős. Különösen fehérjedús táplálkozás esetén alacsony az inzulinszint, ráadásul étkezés után tovább fennmarad a telítettségérzet. Szénhidrátok (cukrok, sütemények, különféle édességek) fogyasztása esetén viszont erőteljesen emelkedik az inzulinszint. Ennek hatására néhány óra múlva jelentősen csökken a vér cukortartalma, aminek farkaséhség lesz a következménye. Az elviselhetetlen éhségérzet csillapítása többlet kalória-bevitelt eredményez, melynek végeredménye az elhízás. A fogyni vágyók tehát kerüljék a cukrozott ételeket, italokat; fehér kenyér helyett pedig teljes kiőrlésű lisztből készült kenyeret egyenek. Ennek rosttartalma csökkenti az inzulintermelést, és meghosszabbítja a jóllakottság érzetét. 96 Köztudott, hogy fogyás szempontjából fontos a rendszeres testmozgás is. Dr

Noelke ezzel kapcsolatban is szolgál egy figyelemre méltó felismeréssel. Aki különösen eredményes szeretne lenni, jól teszi, ha éhgyomorra végzi a testedzést, mert ilyenkor meglehetősen alacsony a vér inzulinszintje. Ennek hatására sem a gyakorlatok végzése közben, sem közvetlenül utána nem kínoz bennünket az éhségérzet, ami azzal a következménnyel jár, hogy a mozgás során ledolgozott súlyfelesleget nem ellensúlyozza egy azonnali táplálékfelvétellel járó kalória-bevitel. Ezzel a módszerrel egyébként kivédhető a jojó-effektus, azaz a fogyást követő gyors elhízás is, ami a régóta fogyókúrázók réme. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezentúl soha nem ehetünk édes, cukrozott ételeket. Módjával fogyaszthatunk édességeket is, de a Testkontroll szabályai szerint a fehérje- illetve szénhidráttartalmú ételeket szét kell választani, és az eltérő jellegű étkezések között legalább négy órának kell eltelnie. A fő

étkezések között friss gyümölcsöt célszerű fogyasztani. A nyers gyümölcs magas enzimtartalma azonban erjedést válthat ki a gyomorban Teljes mértékben mentesülünk az ebből eredő kellemetlen tünetektől, ha gyümölcsöt kizárólag reggel, illetve délelőtt eszünk. Ennek a tanácsnak a követése azzal az előnnyel is jár, hogy igazodik a szervezet táplálék-feldolgozási fázisaihoz, ami további fogyást eredményez, illetve minden különösebb fáradozás nélkül segít megőrizni az ideális testsúlyt. Ezek a módszerek hatásosak ugyan, de lassúak és drágák. A fogyás, a testsúlycsökkentés leghatékonyabb és legolcsóbb módja továbbra is a koplalás A radikális megoldás hívei szerint a legjobb fogyókúra a szegénység. A szegény embernek nem az a gondja, hogy miként fogyjon le, hanem az, hogyan töltse meg a hasát. Aki tehát nem tud parancsolni magának, nem tudja megállni, hogy felesleges élelmiszereket vásároljon, adja oda a

pénzét a szegényeknek. Ha nem lesz pénze, nem tud ennivalót venni magának. Ezért kénytelen-kelletlen lefogy A szegény ember pedig végre jóllakik. Így mindketten jól járnak Mértéktartás tekintetében példát vehetnénk az állatokról. A vörösbegy pl pontosan annyit eszik, amennyi testsúlyának fenntartásához szükséges. Hiába szórunk elé jobbnál jobb magvakat, hogy lakmározhasson, csak annyit csipeget fel belőle, amennyit a szervezete fel tud használni. Ösztönösen tudja, hogy a túlsúly lelassítja a repülését, ami csökkenti a túlélési esélyeit. Az ember is tisztában van vele, hogy a kövérsége jelentősen veszélyezteti az egészségét, és a biztonságát, de nem törődik vele. A dohányos sem hiszi el, hogy súlyos érszűkületét a nikotin okozza. Még akkor sem, amikor az egyik lábát amputálják Tovább dohányzik, mondván: ez az egyetlen örömöm az életben. Aztán a másik lába következik Végül az élete Könnyebb

hitegetnünk magunkat, eltorzítani a valóságot, csak ne kelljen önmagunkba nézni, és változtatni addigi szokásainkon, életünkön. Senki sem ismeri be szívesen, hogy tévedett, hogy élete nem más, mint ostoba döntések, cselekedetek sorozata. Arra is képtelenek vagyunk, hogy megosszuk javainkat szűkölködő embertársainkkal. Szerzeményeinkhez annyira ragaszkodunk, hogy a szó szoros értelemben magunkba gyömöszöljük Inkább belebetegszünk, de akkor sem adjuk oda a felesleget a rászorulóknak. * A modern ember egyre kevesebbet mozog. Korunk technikai vívmányai mentesítenek bennünket minden megerőltető és kellemetlen munkától. Nekünk már nem kell rőzsét gyűjtenünk az erdőben, hogy meg ne fagyjunk; nem kell tehenet tartani és naponta kétszer megfejni, hogy tejhez és tejtermékekhez jussunk. Nem az udvari kerekes kútból hordunk be vizet a lakásba, mert már bent van, csak meg kell nyitni a csapot. Régen, ha valami hiányzott a

háztartásból, akkor gyalog vagy maximum kerékpáron mentünk el a boltba, most meg már a szomszédba is kocsival járunk. Mindezek következményeként alig mozgunk valamit A legtöbb ember számára a napi mozgás kimerül a tévétől a hűtőszekrényig tartó stafétában, hogy az egyes műsorok alatt minél több nassolnivalót tömhessen magába. Ma már akkor sem kell felállnunk a fotelból, ha csatornát akarunk váltani számtalan híradástechnikai készülé97 künk valamelyikén, mivel ez távirányítóval is elvégezhető. Még a fogmosás során sem kell mozgatnunk a kezünket, mert ettől is menetesít bennünket az elektromos fogkefe. Mindezek következtében egyre enerváltabbak, egyre betegebbek leszünk. Az emberi test ugyanis mozgásra, és nem tespedésre teremtetett. Szervezetünk nem gép, amely a mozgástól elkopik. Éppen ellenkezőleg; minél többet mozgunk, annál erősebekké válunk A biológiában alapszabály, hogy egy szerv

teljesítőképességét igénybevételének minősége és mennyisége szabja meg. Kb 600 vázizmunk van, melyek 6 milliárd izomrostból állnak Ha ezeket nem mozgatjuk meg naponta, nem terheljük meg kellőképpen, fokozatosan elsorvadnak. A mozgáshiány gyakori következménye még a csontritkulás. A kalcium ugyanis még abban az esetben sem épül be a csontjainkba, ha kellő mennyiségben áll rendelkezésre. Ehhez szükség van a csontváz megterhelésére. A szervezet csak akkor kezdi el a kalcium fokozott beépítését a csontokba, ha érzi, hogy szükség van a szilárdabb vázra, vagyis ha kellő megterhelésnek tesszük ki a testünket. Nyilvánvaló tehát, hogy egészségünk fontos előfeltétele a mozgás Ha modern világunk menetesített bennünket a létfenntartással járó napi mozgástól, akkor más módon terheljük meg magunkat. Ennek legegyszerűbb és bárki által kivitelezhető módja a séta, a kocogás. A sétálás az ember minden egyes izmát

megmozgatja, ráadásul a friss levegő felüdíti a szervezetet. Nyugalmi állapotban a hajszálerek közül csak kevés van nyitva, de erőteljes mozgás hatására, ötvenszer annyi nyílik meg, és oxigénben dús vérrel látja el a szöveteket. Intenzív testedzéskor az izmainkon átáramló vér 15-20 szorosára is nőhet Ezenkívül működésbe lépnek az izzadságmirigyek is, melyek a bőrön keresztül rengeteg mérget képesek eltávolítani a szervezetből. Nem mindegy azonban hogyan sétálunk. Az egyik kirakattól a másikig tartó kényelmes vánszorgás nem sokat segít. Lépjünk ki állandó, erős tempóval, felemelt fejjel, és hátrahúzott vállal. Különösen jót tesz a séta étkezés után, mivel a mozgás jobban segíti az emésztést, mint a szundikálás. Aki a kocogás mellett dönt, vigyázzon, hogy ne erőltesse túl a szívét (Hasonló veszélyt rejt magában a túlzásba vitt aerobic is.) A naponta legalább 1 órát sétálók, illetve fél órát

kocogók egyre kevésbé érzik magukat fáradtnak, elgyötörtnek, és enyhülnek az emésztési zavaraik (gyomorégés, székrekedés, aranyér). Csökken a cukorbetegségre való hajlam is, megszűnik a szívritmuszavar által keltett intenzív szívdobogás, a légzőszervekkel kapcsolatos megbetegedések (pl. a légszomj) és a duzzadt izületek Erősödik tőle az immunrendszerünk, kevésbé leszünk fogékonyak a stresszre, a magas vérnyomásra, és az intenzív mozgás biztosítja a kiegyensúlyozott éjszakai alvást is. Ezen túlmenően lazítóan és kiegyenlítően hat a kedélyre, növeli a szellemi teljesítőképességet, fokozza az önbizalmat és az akaraterőt. Ez a hatás azonban csak akkor nyilvánul meg kellő mértékben, ha nem „walkman”-nel a fülünkön sétálunk. mert testi funkcióink hatékony javulásának előfeltétele a szellemi ráhangolódás A zene szintén alkalmas arra, hogy megnyugtassa az idegeinket, de eltereli az agy figyelmét a vele

párhuzamosan végzett tevékenységről. A mirigyek fokozott működése következtében a naponkénti séta fiatalító hatást is kivált. Javul a testtartásunk, és még az arcszínünk is megváltozik tőle. Ezt az életmódot követve egyre kevésbé lesz szükségünk orvosra, gyógyszerekre, ami jótékonyan befolyásolja a pénzügyi helyzetünket is Egy idő után elmondhatjuk, hogy két ingyen dolgozó, és bármikor elérhető orvosunk van: a jobb- és a bal lábunk. Az intenzív gyaloglás tudományosan kidolgozott módszere a „power walking”. Ennek gyakorlása már jelentős mértékben különbözik az egyszerű sétálástól. A power walking edzés során 45-90 percen át hosszú lendületes lépésekkel kell haladni, karunk erőteljes mozdulataival segítve a lábmunkát. Farizmunkat fokozottan megfeszítve, a comb- és lábizmaink intenzív használatával edzünk. Jellegét tekintve hasonló, mint a kocogás, csak éppen a mozdulatok tökéletesen

kontrolláltak, és nem jár az egész test folyamatos rázkódásával. Szabályos kivitelezési módja a következő: Nyújtott térddel lépjünk ki a sarkunkra, majd a lábfejünket a talpunkon át gördítsük az ujjainkra. (A lekerekített sarkú és orrú edzőcipő 98 jelentős mértékben könnyíti ezt a fajta járást.) Karjainkat a lépéseinkkel szinkronban erőteljesen lendítsük előre-hátra Az alkarunkat be is hajlíthatjuk, de „bokszoló” mozdulatokra nincs szükség. Járás közben tartsuk feszesen a farizmunkat Az aerobic-kal és a kocogással ellentétben a power walking csupán kismértékben megerőltető a csontok és az izületek számára. A terhelés foka a megtett távolsággal könnyen szabályozható 5 km/h haladási sebességgel már elérhetjük a kívánt hatást. (A normál gyaloglás sebessége: 3 km/h) Előnye még ennek a testedző módszernek, hogy bármikor és bárhol végezhető, és még pénzbe sem kerül. Nem kell méregdrága

konditermek nyitvatartási idejéhez és órarendjéhez igazodni Egyszerűsége ellenére a power walking igen hatásos zsírégető módszer. Sokkal jobban fogyaszt, mint az aerobic és a megerőltető sportok, mert a zsír elégetéséhez oxigénre van szükség, s a kifáradástól kapkodva lélegző ember kevés levegőhöz jut. Túl nagy megerőltetés esetén a szervezet egyébként is könnyebben lebontható szénhidrátot használ energiaforrásként, a zsírpárnák pedig megmaradnak. Mérsékelt megterheléssel tehát hatékonyabban fogyhatunk, és nem erőltetjük túl a szívünket, izületeinket. Regenerálódásra sincs szükség Egy kiadós séta után nem kimerülten érkezünk haza, hanem frissen és felüdülve. Ezért előszeretettel alkalmazzák a kismamák is a terhesség alatt, és szülés után. 8 km megtétele esetén az energialeadás elérheti az 5-600 kalóriát is. Emellett intenzíven edzi a láb és a far izmait, s a porckorongok anyagcseréjének

fokozásával segít megőrizni gerincünk épségét. Ezen túlmenően jelentős élettani változásokat idéz elő. Növeli a szervezet vitalitását, javítja az emésztést, csökkenti a koleszterinszintet, mérsékli a csontritkulást, s véd a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel szemben. Ráadásul alvásunk ez esetben is mélyebb és pihentetőbb lesz, szellemileg frissebbé válunk. Hasonlóan jótékony, regeneráló hatást gyakorol a szervezetre a rendszeres úszás. Akinek módjában áll, naponta keresse fel a lakásához közeli uszodát, mert semmi sem edzi úgy a szívet és a tüdőt, mint az úszás; ráadásul ez a tevékenység is megmozgatja minden izmunkat. Felvilágosult gyermeknevelés „Az ezotéria kiteljesedésé”-ben több helyen is szó volt a fiatalok nevelési módjáról. Legtöbb problémát a nyakló nélküli televíziózás okozza, az a világszerte tapasztalt jelenség, hogy az elfoglalt szülő a tévékészülék elé ülteti

gyermekét, és engedi, hogy válogatás nélkül minden műsort végignézzen. Ebből aztán igen komoly problémák, sőt nem egy esetben tragédiák származnak, mivel a gyerek nem tud különbséget tenni a látottak, és valóság között. Egy 9 éves gyereknek alapvetően mást jelent a valóság, mint a felnőtteknek. Teljes történeteket összeilleszteni és értelmezni csak 13-14 éves korától képes az ember, bonyolultabb eseménysorozatok értelmezésére pedig kizárólag a felnőttek képesek. Jelentősen rontják a gyerekek valóságérzetét az akciófilmek, ahol a hősök a legnagyobb balesetekből is ép bőrrel, sértetlenül sétálnak ki. Nem csoda, hogy ezek után ők is elkezdenek vagdalkozni Gyilkos szerszámokkal, sőt sok esetben valódi fegyverekkel támadnak társaikra, abban a hiszemben, hogy semmi bajuk sem történik. Hogy mennyire nincsenek tisztában a valódi fegyverek veszélyességével, arra legjellemzőbb példa annak az amerikai kisfiúnak az

esete, aki miután szitává lőtte az osztálytársát ártatlanul azt mondta: „Nem hittem, hogy ettől meghal.” A következményektől sem félnek, hiszen a „hősökre” nem büntetés vár, hanem felmagasztalás. Egyébként sem kell tartaniuk a büntetéstől, mert a kiskorúak javító-nevelő intézete minden országban dugig van telve, és a hosszú várólista miatt végül is hazaküldik őket. A javítóintézeteknél is rosszabb megoldás a kiskorúak börtöne, mert itt profi bűnözők veszik kézbe őket, és képzésükkel biztosítják az utánpótlást. Ez a közeg egész életre meghatározza a sorsukat, örökre a bűn fogságában maradnak. 99 A problémát tehát már látjuk, a gyökerét is feltártuk, de semmit sem teszünk ellene. Mindenki arra vár, hogy majd csak történik valami, idővel jobbra fordulnak a dolgok, de a híradások ennek éppen ellenkezőjéről szólnak. Az Egyesült Államokban pl az elmúlt 2 év alatt már a 13-ik

tömeggyilkosságot követték el fiatalkorúak, mivel senki sem hajlandó kivenni a fegyvert a kezükből, senkinek sincs ideje arra, hogy elkezdje nevelni őket. Nem érünk rá a gyermekeinkkel foglalkozni, mert látástól vakulásig hajtunk, hogy megkapjon mindent, amit csak kér. Kezünket, lábunkat törjük azért, hogy elkényeztessük őket; de semmit sem teszünk annak érdekében, hogy embert faragjunk belőlük. Jelentősen nehezíti a szemléletváltás bekövetkezését, hogy a sokak számára példaképül szolgáló sztárok sincsenek tisztában a gyermeknevelés helyes módjával. Ezt bizonyítja egy ismert filmszínész nyilatkozata: „Gyerekkoromban sokat nélkülöztem, ezért elhatároztam, hogy az én gyerekeim mindenből a maximumot kapják.” A gyerekeiket kényeztetőknek eszükbe sem jut, hogy a nélkülözések, csalódások, szenvedések csináltak belőlük embert; hányattatásokkal teli életük eredményezte a kitartásukat, a szívósságukat, a

küzdőképességüket, vagyis mindazon tulajdonságaikat, melyeknek a sikereiket köszönhetik. Elkényeztetett utódaikból viszont semmi sem lesz, mert a jómód, a gondtalan élet nem sarkallja őket képességeik fejlesztésére. * Köztudott, hogy teljesítményorientált világban élünk, és életünk minden mozzanatát ennek az elvárásnak rendeljük alá. A jelenlegi követelményrendszer fokozott súllyal nehezedik a felnövekvő nemzedékre A karrierépítés már az iskola-előkészítővé torzult óvodákban elkezdődik Újabban a 4-5 éves gyerekek sem játszhatnak önfeledten, mert folyik az „életre való felkészítésük”. A vad hajsza azonban az elemi iskolában indul be igazán 6-7 éves gyerekek testsúlyuk egynegyedét is elérő 6-8 kilós táskák alatt görnyedeznek, mivel már a betűvetés elsajátításának időszakában annyi plusz terhet raknak rájuk, ami egy tucatnyi könyv magukkal cipelését teszi szükségessé. Az iskolai órák után nem

mehetnek haza, mert otthon nincs aki vigyázzon rájuk. Így irány a napközi Onnan rohanás a szakkörbe és különféle különórákra, nehogy az érvényesülésért folytatott világméretű versenyben lemaradjanak. Ez a hajsza csak fokozódik a középiskolában, és a felsőfokú tanulmányok végzése során. Mire a mai fiatalok megszerzik a diplomájukat, illetve a diplomáikat - mert mostanában egy diplomával már nem sokra lehet menni - idegbeteggé válnak. Nem is csoda, hiszen évtizedeken át nem volt egy perc nyugalom sem az életükben. A nyári vakációk alatt sem tehették amit akartak, mivel vártak rájuk a képességfejlesztő táborok. Soha nem tudtak csendet teremteni önmagukban, nem maradt idejük a befelé fordulásra, önmaguk megismerésére. A világot sem volt alkalmuk megismerni, mert az iskolákban nem tanítják az univerzum valós működtető erőit, a háttérből irányított életet maguk az oktatók sem ismerik. Ennélfogva valójában semmit

sem tudnak a világról, a sok bizonyítvány és oklevél ellenére halvány sejtelmük sincs arról, hogy mi történik velük, mi folyik körülöttük. Még a látható világ működésével sincsenek tisztában, mivel ezt csak könyvekből, filmekből, színdarabokból lehetne megismerni. A túlterhelt diákok azonban a kötelező olvasmányon kívül nemigen tudnak más könyvet a kezükbe venni, és moziba, színházba, operába is csak elvétve jutnak el. De ha még szakítanak is időt egy-egy tanulságos regény elolvasására, nem mennek vele semmire, mert arra már végképp nincs idejük, hogy eltöprengjenek a tartalmán. Teljesítmény-centrikus környezetük nem engedi a befelé fordulást, az elgondolkodást, a részletekben való elmélyülést. Lépést kell tartani a többiekkel, újabb és újabb ismereteket kell befogadni. A rájuk zúduló információözönnel azonban nem jutnak sehová, mivel nem látják az összefüggéseket a tanultak között. Az

iskolákban „tanulógéppé” váltak, és nem gondolkodó emberré Így nem csoda, hogy az életbe kikerülve nagy csalódás éri őket Hamar rájönnek arra, hogy amit az iskolában tanítottak nekik, annak túlnyomó részére semmi szükség sincs a 100 gyakorlatban. Amire viszont szükségük lenne, arra nem tanították meg őket Az „élet iskolájában” a legelemibb ismeretekkel sincsenek tisztában. Miután nincsenek felvértezve a rájuk leselkedő veszélyekkel szemben, már az első apró akadályban elbotlanak, és sokszor olyan súlyos lelki sérüléseket szereznek, ami egy életen át elkíséri őket. A szakmai nehézségeken túlmenően magánéleti problémák is keserítik mindennapjaikat, mert ezen a téren még az iskolai tanulmányaikra sem támaszkodhatnak. Ma egyetlen iskola egyetlen tananyaga sem szól létünk értelméről, emberi mivoltunk céljáról; arról hogy honnan jöttünk, hová tartunk, és mi a dolgunk itt a Földön. Ennélfogva

arról sem kapnak tájékoztatást, hogy miként tudják megállni helyünket az életben. Ezen a téren még az igazodás, a minta követése sem segít, mivel ma már nincsenek példaképek. Akiknek azzá kellene válniuk, mindegyre negatív üzeneteket küldenek a környezetüknek, cselekedeteik alapján inkább elrettentő példaként szolgálnak. Mindezek következtében egyre szaporodnak a kétségeik az élet értelmével kapcsolatban. Mind több fiatal jut arra a meggyőződésre, hogy fizikai létének semmi értelme, indoka sincs. Egy idő után meg is tesz mindent annak érdekében, hogy kivonja magát ebből a világból. Először csak a feledés, az átmeneti kikapcsolódás reményében nyúl az alkoholhoz, a drogokhoz Később az élvezetek rabjává válik, mivel ebben látja a testi lét egyetlen célját, magyarázatát. Ez az életmód azonban erkölcsi zülléshez, egészségének teljes leépüléséhez vezet, amelynek elkerülhetetlen következménye a földi

világból való távozás. Ily módon több millió fiatal vész el a társadalom számára szerte a világon. Semmivé válik a sok tanulás, a szülők erőfeszítése, az iskoláztatásukra fordított tetemes állami kiadás. Mindez azért, mert nem vagyunk hajlandóak megismerni a valós világot, nem vesszünk tudomást a körülöttünk zajló események rejtett összefüggéseiről. Boldogságkeresés Több évezredes elnyomatásuk után a XX. század meghozta a nők számára az egyenjogúságot A demokratikus országok mindegyike széles körű jogokat biztosít a nőknek szabadságuk, függetlenségük megvédésére, a korábbi megaláztatások elkerülésére. Öntudatos hölgyeink élnek is ezzel a lehetőséggel, sőt sokak szerint már visszaélnek vele. Viselkedésük arra enged következtetni, hogy „átestek a ló túlsó oldalára”. Újabban ugyanis mind több férfi tapasztalja, hogy a nők üldözési mániában szenvednek. Az emancipáció élharcosainak

tekintett amerikai nők pl. már a férfiak létezésében is szexuális molesztálást vélnek felfedezni, és vélt sérelmeik orvoslására rögtön ügyvédért szaladgálnak. Panaszaik minden esetben meghallgatást nyernek, mivel az Egyesült Államok jogrendszere kezdettől fogva nagy hangsúly fektetett a kisebbségek, az elnyomottak védelmére. Ebben a helyzetben a gyanúba kevert férfi könnyen pórul járhat, még akkor is, ha teljesen ártatlan. Ennek láttán a férfiak többsége már azt is meggondolja, hogy egyáltalán megjelenjen-e nők társaságában Ilyen körülmények között kihuny a szexuális érdeklődés a nemek között. Kialszanak az erotikus szikrák, már csak a régi, romantikus regények emléke marad a meghitt szerelmi vallomás. Az emancipáció, a női egyenjogúság vadhajtásai közepette a férfiaknak már nem tanácsos észrevenni a nők ösztönös szexuális jelzéseit, mert nem tudni, hogy reagálnak rá. A jogi procedúrák veszélyének

tudatában úgy érzik, hogy semleges neművé kellene válniuk ebben a világban. Már ott tartunk, hogy egy idegen férfiszemből kipattanó szikra, az egymásra vetett pillantásból eredő ártatlan bizsergés is tabuvá vált. Eltévelyedett világunk messzire űzte tőlünk Erost Ez a helyzet nem csak a férfiakra gyakorol káros hatást. A nemek közötti jó értelemben vett feszültségre a nőknek is szükségük van. A váratlan szituációkban fellobbanó ösztön, a testbeszéd formájában megnyilvánuló vágy stimulálja a hölgyek nőiességét Ez boldogabbá, lendületesebbé, magabiztosabbá teszi őket. Ha szexuális téren vonzónak, izgatónak érzik 101 magukat, ez kihat életük minden területére. Mind a munkahelyi, mind az otthoni teendőikben sokkal lendületesebbek, eredményesebbek lesznek. Nem véletlen, hogy mostanában a munkáltatók túlnyomó része kifejezetten támogatja a munkahelyi flörtöt, még ha ez néha bonyodalmakat is okoz. Egy

nőnek nagy szüksége van környezete elismerésére, és ennek leghatékonyabb módja, ha ezt a másik nemtől kapja meg. Ebből ered, hogy sok nő meglehetősen kihívóan öltözködik és viselkedik, mert ösztönösen érzik, hogy csak a férfiakkal együtt alkothatnak egészet. Nélkülük csupán félembernek számítanak, minthogy valójában azok is, hiszen a földi világban kénytelenek nélkülözni a duálpárjukat. A nők új keletű ellenséges magatartása a társadalomra nézve is hátrányos. Jelenlegi viselkedésük nem csak a férfiakat teszi érzéketlenné, közömbössé, hanem kihat rájuk is. Ha egy nőnek huzamosabb időn át nincs lehetősége a romantikus hangulat átélésére, a nőiségével való azonosulásra, akkor eltompul benne a szexuális vágy. Ez pedig tovább csökkenti a már így is meglehetősen alacsony házasodási kedvet, és a népszaporulatot. Ma már egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az emancipáció jelentős mértékben

hozzájárult a családok széteséséhez, gyermekeink kétségbeejtő nevelési hiányosságaihoz is. Az is világosan látható, hogy ez a tendencia nem fog megfordulni. A nők nem szándékoznak visszatérni a családi fészekbe, nem vállalják többé hagyományos szerepkörük betöltését. Női mivoltuk kiteljesítése helyett az önmegvalósítás korábban kizárólag férfiak által járt útját választották. Karrierépítésbe kezdtek, és társadalmi szinten elismert sikerekre vágynak. Emellett sok pénzt akarnak keresni, hogy teljes mértékben függetlenítsék magukat a férfiaktól. Ennek azonban ára van, amit nem csak ők fizetnek meg, hanem a társadalom is. Munkahelyi problémáik mellett ugyanis továbbra is terheli őket a családi teendők elvégzése, a gyerekek nevelése. Mivel mindkét tevékenység ellátása teljes embert kíván, képtelenek megfelelni az elvárásoknak. Ott lazítanak, ahol kisebb az ellenállás, fokozatosan elhanyagolják az otthoni

feladataikat. Mind kevesebb gondot fordítanak gyermekeik nevelésére, aminek végső soron a társadalom látja kárát. Ez a probléma adminisztratív eszközökkel nem oldható meg, mert nem lehet kényszer hatására gyereket nevelni. Ezen az áldatlan állapoton csak úgy lehet változtatni, hogy csökkenteni kell a nőkre nehezedő terheket. Erre kínálkozik egy kézenfekvő megoldás is: a nagycsaládok újbóli feltámasztása. Az elmúlt évtizedekben az iparosodás, a vidékről történő tömeges felköltözés, valamint a függetlenné válás téves értelmezése következtében a fiatalok elszakadtak a szülőktől. Ennél fogva a gyermeknevelés terhe is teljes egészében rájuk hárult, mivel a sokszor több száz kilométernyire élő nagyszülőknek nem volt módjuk ebbe besegíteni. Pedig a nagymamák és nagypapák szívesen foglalkoznának az unokáikkal, és ezzel jelentős terhet vennének le az elfoglalt szülők válláról. A nemzedékekre épülő

családi kapcsolatok felbomlása azonban lehetetlenné teszi ennek az évezredeken át alkalmazott, és jól bevált rendszernek a szolgálatunkba állítását. Az idősebb családtagok nevelésbe való bekapcsolása azért is előnyös lenne, mert ők már kellő ismerettel rendelkeznek ezen a téren. A fiatal szülők többsége még maga is gyerek Nagyon csekély élettapasztalatuk van. Sokasodnak bennük a kérdések, amelyek válaszra várnak Még önmagukat sem fedezték fel, és máris másokat kellene rávezetniük a helyes életútra. Tulajdonképpen még ők is nevelésre szorulnak, de már az utódaikat kell nevelniük. A legtöbbjük csak akkor lesz ehhez elég bölcs, türelmes, megértő és szeretetteljes, amikor a gyermekei már kirepültek a családi fészekből. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a fiatal szülők túlnyomó része elrontja utódai nevelését, mivel huszonéves korban még ők maguk sem tudják hogyan kellene ezt csinálni. Nem egy

esetben a saját életük mellett tönkreteszik a gyermekeikét is, mert élettapasztalat híján nem képesek a sorsukat befolyásoló erők által állított csapdákat kikerülni. 40-50 éves korukban már tisztában vannak vele, hogy 102 mit és hogyan kellett volna tenni, de ekkor már késő. A gyermeknevelés időszakának valójában akkor kellene kezdődnie, amikor manapság véget ér. A fiatal szülők azért sem tudják kielégítő módon nevelni az utódaikat, mert leköti őket a család eltartásával, az anyagiak előteremtésével járó gondok. Elrontott gyermekeik azután a rossz tapasztalatokat továbbadják az utódaiknak, mivel ezt a példát látták maguk előtt. Ez rohamosan csökkenti társadalmunk életképességét, erkölcsi tartását, amit tovább fokoz az elkényeztetett és neveletlen gyerekek tömege. Növeli a gondokat, hogy az idősek semmibevételével, családból való kirekesztésével elvesztettük társadalmunk éltető gyökereit. A

gyökértelen generáció pedig érzelmi és lelki szegénységben fog felnőni Társadalmunk megfiatalításával elvesztettük annak sokrétűségét, gazdagságát és erejét is Pedig örök igazság, hogy az erő az egységben rejlik A különállás gyengévé és kiszolgáltatottá teszi az embert, a közösséget; s kétségbeesett küzdelemre, kilátástalan szélmalomharcra ítéli. Ez a katasztrofális helyzet csak a nemzedékek együttélésével, a természetes családi kapcsolatok helyreállításával számolható fel. Sokan úgy próbálják áthidalni ezt a problémát, hogy kitolják a gyermekvállalás időszakát. Ez azonban nem jelenet megoldást, mivel a 40 éves kor felett szülő nőknél már rengeteg komplikáció lép fel, melynek eredményeként fogyatékos gyerekek születnek. Ellene szól ennek a döntésnek a rövid élettartamunk is. Egy 50 éves szülő már 70 éves, amikor a gyermekei még iskolába járnak, így könnyen előfordulhat, hogy nem lesz

aki felnevelje az utódait. Akkor távozik az élők sorából, amikor a gyermekeinek a legnagyobb szükségük lenne szüleik támogatására. A pályakezdés, az életbe való beilleszkedés nem megy segítség, és jó tanácsok nélkül. Arról nem is szólva, hogy az unokák is szeretnék megismerni a nagyszüleiket, és igényelnék a szeretetüket A gyermeknevelés, a példamutatás fizikai megpróbáltatásokkal is jár, amihez fiatal, életerős emberek kellenek Az sem szerencsés dolog, ha a huszonéves gyerekeknek a szórakozás, párválasztás helyett idős, beteg szüleik gondozásával, ápolásával kell tölteniük a szabadidejüket. Az egyetlen jó megoldás tehát a természetes kötelékek helyreállítása a családban. Vissza kell hozni a nagycsaládok jól bevált rendszerét, amelyben mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért. Egyébként a nálunk fejlettebb Földön kívüli civilizációk is ezt a módszert alkalmazzák. Ők úgynevezett nagy

közösségekben nevelik a gyermekeiket, amely több család együttéléséből jön létre. Ezekben a nemzetségekben a szülők bármikor felkereshetik az utódaikat, és bármennyi időt eltölthetnek velük. A gyerekek tehát nincsenek elszakítva a szülőktől, de a nevelésük az idősebb generációra van bízva. Olyan kiforrott, bölcs emberekre, akik már túl vannak az önmegvalósításon, és egyetlen feladatuk, hogy tudásukat, tapasztalataikat, hagyományaikat továbbadják a fiatal nemzedéknek. Ezáltal ők is megbecsült tagjaivá válnak a társadalomnak. Nem kezelik őket számkivetettként, mint mi Nem fordulnak el tőlük, nem hányják a szemükre, hogy ők csupán eltartottak. Nem írják le az öregeket, mert tisztában vannak a bennük rejlő értékek nélkülözhetetlenségével. Mindezek figyelembe vételével náluk az idősek nagy megbecsülésnek örvendenek. Tisztelik őket áldozatkészségükért is, azért, hogy egy élet küzdelme után nem

önmagukkal törődnek, hanem hajlandóak magukra vállalni a fiatal nemzedék felnevelésének nem kis gondját. A nagycsaládok rendszerének visszaállításával a nőkre nehezedő teher jelentős mértékben csökkenni fog. Az így felszabaduló időt valószínűleg karrierépítésre, az utolsó „bástya”, a legfelső hatalmi pozíciók meghódítására fogják fordítani. Ez nem is lenne olyan nagy baj, ha az emancipáció azt a célt szolgálná, amit a túlvilági hatalmak el akartak érni vele. A nők XX század végére időzített hatalomátvétele nem spontán megnyilvánulás eredménye, hanem egy lehetőség világunk megmentésére. A társadalom védekezése az agresszív, mindent romba 103 döntő férfiak mentalitása ellen. A terv azonban nem vált be, mivel az emancipált nők többsége olyan lett, mint a férfiak: erőszakos, harcias, domináns. Sőt törtetés és kíméletlenség tekintetében még a férfiakon is túltesznek. Különösen kimagasló

a pénzhez, a jóléthez való ragaszkodásuk. Irgalmatlanul megragadnak mindent és mindenkit, amiből pénzt lehet csinálni, nagy hangsúlyt fektetnek a testi jólétükre. Ezen a téren jóval erkölcstelenebbek, mint a férfiak. Semmi sem idegesíti őket jobban, mint az anyagi bizonytalanság A szerelemért sokszor feláldozzák önmagukat, de semmi sincs a világon, amiért az egzisztenciájukat feláldoznák. A férfi képes arra, hogy a becsülete, a jövője érdekében mindent odadobjon, a nő azonban ezt nem teszi meg. A pénzét, a vagyonát, a jussát tíz körömmel védi Ez a késztetés alighanem az ösztöneiből fakad. Mivel évmilliókon át neki kellett a gyermekeit etetni, ruházni, felnevelni, a saját bőrén érezte, hogy milyen az, amikor a szerencsétlen körülmények folytán ezt nem tudja megtenni. Gyakran előfordult, hogy a férfi, akinek gondoskodnia kellett volna a családjáról napokig, sőt hetekig nem tért haza Ilyenkor a gyermekei a szeme

láttára haltak éhen. Ezek a tragédiák oly mély nyomot hagytak benne, hogy akaratlanul törekszik az anyagi biztonságra. Mivel a civilizált országokban ma már senkit sem fenyeget az éhenhalás veszélye, ez az ösztön harácsolásban, az anyagiak mindenek fölé helyezésében nyilvánul meg. A sok pénz, a fokozott biztonság ezután elkényelmesedéshez vezet, ami a tespedés melegágyává válik a társadalomban. A végeredmény a fejlődés lelassulása, vagyis az az állapot, amely annak idején a matriarchátus megszűnéséhez vezetett. A nők tehát még át sem vették a hatalmat, máris előkészítették az újkori matriarchátus bukását. A fejlődéshez ugyanis rugalmasságra, kockázatvállalásra, és nagyfokú lemondásra van szükség. Ez utóbbi tulajdonság ugyan korábban magvolt a nőkben, de mostanában mind kevesebb az olyan nő, aki hajlandó lenne bármiről is lemondani az életben. Ezek az elvárások kiegészülnek a new age követelményeivel:

az önzetlen szeretettel, az embertársaink iránti törődéssel, toleranciával. A nők ezen a téren is nagy gyakorlatra tettek szert az évezredek során. Ezért is kapták meg a lehetőséget a világ megmentésére; az erőszak, a mindent elöntő brutalitás mocsarából való kiemelésére. A hatalomváltás során azonban úgy tűnik, hogy ezek az erények is eltűntek a nőkből, és viselkedésükkel sorozatosan azt bizonyítják, hogy nem képesek eleget tenni küldetésüknek. A józanul gondolkodó nők már érzik ennek veszélyét, és mintegy „mentőövként” hangoztatják társaiknak: „A férfiak legyenek továbbra is a teremtés koronái, de mi legyünk a teremtés mozgatórugói. Nem a férfiak túlszárnyalására kell törekednünk, hanem önmagunk kiteljesítésére” Szavaik azonban a „falra hányt borsónak” bizonyultak, mivel az egyenjogúságukat kiharcolt nők újabban már nem csak a férfiak szerepkörét vették át, hanem a rossz szokásaikat

is. A dohányzást, az alkoholfogyasztást, a kábítószer-élvezetet, a káromkodást és a szexuális szabadosságot. Mind több az olyan nő, aki nyílt szexuális ajánlatot tesz a neki tetsző férfinak, és valósággal az ágyába vonszolja őt. Már a tartós kapcsolataikat sem az érzelmeik vezérlik Az emancipált nők manapság csak azért tartanak maguk mellett férfit, mert a hiányuk leértékeli női mivoltukat. Hosszú távon hajadonnak lenni a társadalom jelenlegi értékítélete alapján a nő képességeinek fogyatékosságára utal. Egyébként elhanyagolható tényezőnek tekintik a férfit az érvényesülésért folytatott kőkemény küzdelemben. Ennek során már nem csak a viselkedésük hasonlít a férfiakhoz, hanem a külsejük is. Vetélytársaikhoz hasonlóan a nők is kopaszodnak. Mind több vezető beosztású nő szenved diffúz hajhullásban A fejtető tonzúraszerűen kialakuló hajritkulása eddig csak a férfiakra volt jellemző, és a férfi

nemi hormon, a tesztoszteron váltotta ki. A nőknél az „üzletasszony-betegség” mögött pszichés tényezők húzódnak meg, amelyek a feminin és a maszkulin szerepek keveredéséből származnak. 104 Mivel a férfias helytállás nagyfokú önbizalmat igényel, mostanában tömegesen plasztikáztatják magukat, hogy keményebbé, kihívóbbá és dögösebbé váljanak. A vonzó külső számukra nagyon fontos, mert lelkileg rendkívül sebezhetők. Ha egy férfit becsmérelni kezdenek, nem veszi nagyon a lelkére, mivel az előző életeiben hozzászokott a megalázó helyzetekhez. Az otthon védelmét élvező nő azonban nem volt kitéve a társadalom kénye-kedvének, a rosszindulatú alakok szidalmainak, ócsárlásának. Csak a családjában kellett megfelelnie az elvárásoknak. Emancipáció azonban lebontotta ezt a védőburkot, így most ezen a téren is helyt kell állniuk. Ez azért sem könnyű, mivel köztudott, hogy a nők hamarabb öregszenek, mint a

férfiak, és ennek megnyilvánulásai tovább növelik sebezhetőségüket. Az ebből eredő lelki bizonytalanság emancipációs törekvéseik fokozására ingerli őket, mivel tisztában vannak vele, hogy céljaikat csak fiatalon, szépségük teljében érhetik el. Az idő rövidsége miatt az eddigieknél is könyörtelenebb módszereket alkalmaznak. Ennek a jelenségnek a nyoma már a sajtóban is fellelhető. Az olvasói levelek alapján megállapítható, hogy ez a helyzet nem arat osztatlan sikert a „gyengébb nem” körében sem Meglepő, hogy éppen a nők kritizálják ezt a folyamatot a legintenzívebben. Egyikük ezekkel a szavakkal adott hangot a nemtetszésének: „Nem az a baj, hogy a férfiak hatalma megtört, hanem az, hogy a helyüket átvevő nők semmivel sem különbek náluk. A legtöbbjük meglehetősen agresszív, törtető, kíméletlen Mind a családban, mind a társadalomban uralomra vágynak, és a hatalomért folytatott harcban mindent legázolnak.

Női mivoltukból kifordulva szinte kéjes élvezettel tapossák el a férfiakat maguk körül, és »kardcsörtető« kijelentéseikkel lépten-nyomon hangoztatják leszámolási szándékaikat.” Nem zárható ki, hogy ebben a viselkedésben szerepet játszik egy tudatalatti késztetés is. Most akarnak törleszteni mindazon megaláztatásokért, amelyeket a történelem során a férfiaktól elszenvedtek. Mindezen hibák következményeként a vezető pozícióba került nők sorra buknak el. Emiatt késik a túlvilági erők által előkészített és megjövendölt női hatalomváltás. Világunk láthatatlan irányítói úgy látják, hogy a férfiak paródiájaként viselkedő nők nem méltók a támogatásukra A szelídség, az együttérzés és a nagyfokú erkölcsi érzék helyett még a férfiaknál is kíméletlenebb módon bánnak embertársaikkal. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy rohamosan fogynak a férfiak. A WHO felmérései szerint a 15-44 éves korosztályból

elhunytak jelentős részének halála vezethető vissza lelki zavarra. A depresszió okozta megbetegedések főleg a férfiakat sújtják. Ennek oka az átalakuló társadalom okozta stresszhelyzetben keresendő A nők előretörése, a férfiak leértékelődése ma már világjelenség. Az ezzel járó jövedelemlemaradást, a dominancia-sorrendben való hátrább sorolódást azonban a férfiak nehezen tudják feldolgozni. A több ezer éves értékrend felborulása, a viszonylagos lemaradás lelki átélése pszichés zavarokat idéz elő náluk. Mivel más téren is hasonló állapotok uralkodnak, segítség helyett efféle rosszallások érkeznek hozzánk a túlvilágról: „A világ, amely egykor otthonos volt számotokra időközben idegenné vált, egyre nagyobb szakadék választ el benneteket tőle. Morálisan annyira csődbe jutottatok, hogy már képtelenek vagytok különbséget tenni, mi az ami ront, és mi az ami javít a helyzeteteken. Így aztán valósággal

elvesztitek a fejeteket, és esztelenül cselekszetek. Helyzetetek a szó szoros értelmében drámai” Ez a megállapítás némileg ellentmond az I. fejezet elején vázolt pozitív fejleményeknek Ennek a kettősségnek az oka a viselkedésünk által kiváltott bizonytalanság. A pozitív és a negatív megnyilvánulások váltakozva ütik fel a fejüket, és nem egyszer harcban állnak egymással. Így még mindig nem dőlt el a sorsunk A jelenlegi zűrzavarban nem állapítható meg világosan, hogy a bukás vagy a megmenekülés irányába kormányozzuk civilizációnk hajóját. Sokat segítene ezen a helyzeten, ha tudatossá válna az emberekben ez a folyamat, így ki-ki eldönthetné, hogy melyik oldalra kíván állni. A tudatos cselekedetek következtében egyértelműen láthatóvá válna a segítők és a hátráltatók aránya. Ennélfogva ha más nem is történne, a létbizonytalanságunk biztosan megszűnne. 105 Érdekes hírek A világ vallásainak szinte

mindegyike a patriarchátus idején alakult ki. Ezért természetes, hogy a férfit tekintették a teremtés koronájának, és a nő létrehozása csak utólag, többnyire a férfi kívánságára történt. A keresztény kultúrkörben élők úgy tudják, hogy ez a folyamat a Paradicsomban zajlott, ahol az Úr az Ádámból vett energiából alkotta meg Évát. Az „édeskettesben” töltött boldogság azonban nem sokáig tartott, mert Éva leszakította a tudás fájának gyümölcsét, melynek következtében kiűzettek a Paradicsomból. Ettől kezdve korántsem volt olyan harmonikus a kapcsolat férfi és nő között olyannyira, hogy a nemek közötti harc napjainkra már háborúsággá fajult. Ez az ellentét más vallások teremtéstörténetében is fellelhető. Igen érdekes történet formájában örökíti meg ezt a brahmanizmus Brahma először megteremtette a férfit. Amikor az asszonyra került volna sor, már nem maradt semmije. Ezért összegyűjtötte a

napsugár hevületét, a felhők mélabúját, a szél kiszámíthatatlanságát, a tűz forróságát, a jég hidegségét, a virágok törékenységét, a méhraj zümmögését, a méz édességét, a gyémánt keménységét, a galamb turbékolását, a nyúl félénkségét, a tigris kegyetlenségét, a páva hiúságát, a daru képmutatását, a szarka fecsegését, és a gólya hűségét. Mindezekből megalkotta a nőt, és a férfinak adta. A férfi azonban egy hét múlva visszament Brahmához: „Oh Isten, a lény, akit nekem teremtettél, megmérgezi az életemet. Szüntelenül fecseg, elrabolja az időmet, minden semmiségért zsörtölődik, és folyton unatkozik. Vedd vissza tőlem!” Brahma megértően bólintott, és visszavette az asszonyt. Egy hét múlva ismét jött a férfi, és panaszkodott: „Oh Isten, amióta visszaadtam neked az asszonyt, életem nagyon unalmas. Egyedüllétem alatt folyton arra gondolok milyen csodálatosan táncolt és énekelt Nem tudom

elfelejteni milyen pajkosan nézett rám a szeme sarkából, mennyire értett a játékhoz, és hogyan feküdt a karjaimban, Add vissza kérlek!” Brahma teljesítette a kívánságát. Az újabb boldogság egy hétig sem tartott Már három nap után visszament a férfi Brahmához: „Oh Isten, már magam sem tudom, hogy mit tegyek. De abban biztos vagyok, hogy több a bánatom miatta, mint az örömöm. Kérlek, szabadíts meg tőle!” Brahma haragos lett: „Boldogulj vele, ahogy tudsz!” A férfi siránkozott: „De képtelen vagyok vele élni.” „És épp oly kevéssé tudsz nélküle élni.” - szólt Brahma, és eltűnt * Annak ellenére, hogy mind több információval rendelkezünk erről a szféráról, a legtöbb ember nem hisz a túlvilági lények létezésében. Pedig ők minden igyekezettel megpróbálják felhívni a figyelmünket a jelenlétükre, életünk irányításában betöltött szerepükre. Eközben arra is fény derült, hogy fejlett humorérzékük

van. Egy román asszony így imádkozott a Teremtőhöz az évek óta pártában levő lányai érdekében: „Adj Uram nekik egy udvarlót!” Adott. Csak később derült ki, hogy mindkét lánynak ugyanaz a fiú udvarolt Volt is nagy veszekedés belőle. * Jellemző a romlottságunkra, hogy már a szentéletű embereket is kigúnyoljuk. Az egyik kereskedelmi rádió megemlékezett Szent Tekláról, akit fiatalon máglyahalálra ítéltek az ókori Görögországban. Közel kétezer évvel ezelőtt tekintélyes és gazdag szülők lányaként kereszténnyé lett, és szüzességi fogadalmat tett. Pedig nem volt híján a szépségnek, és számtalan kérője akadt. A sok csábítás ellenére azonban tartotta magát az elhatározásához Jegyesének kérése, szüleinek rábeszélése, sőt bántalmazása sem ingatta meg döntésében. Ez a kor szokásainak megfelelő, kicsapongó életet élő emberek szemében elfogadhatatlan volt, ezért úgy próbáltak megszabadulni a

paráznaságukra emlékeztető tiszta lánytól, hogy megrágalmazták, és máglyára hurcolták. A meggyújtott tűz azonban csodálatos módon kialudt 106 alatta. A műsorvezető erre megjegyezte, hogy „valószínűleg nem véletlenül” Ezzel arra akart utalni korunk sajátos felfogásában, hogy biztosan frigid volt. A szíve és egyéb szervei helyén jégcsap nőtt. Mellesleg a meghiúsult máglyahalál után kiéheztetett vadállatok elé vetették a szentéletű lányt, de ők sem bántották. * Az alábbi különös eset a Közel-Keleten történt. Egy 12 éves libanoni kislánynak könnycseppek helyett jókora üvegdarabok potyognak a bal szeméből, ha sírni kezd Ez a jelenség akkor kezdődött, amikor Haszana édesapja leejtett egy üvegpoharat, ami apró darabokra tört. A kislány kiment a seprűért, de mire visszajött semmi sem volt a földön. Azóta üvegdarabkákat sír, melyek úgy törnek elő a szeméből, hogy közben nem karcolják meg a

könnycsatornát A francia egészségügyi minisztérium vizsgáló bizottsága tanácstalanul áll az eset előtt. A szakértők szerint az üvegszilánkok nem a kislány szervezetén belül képződnek, hanem az előtörő könny alakul át üveggé. A röntgenátvilágítás egyértelműen igazolta, hogy semmilyen idegen tárgyat nem ültettek a testébe művi úton, ami esetleg kiválthatná ezt a hatást. Haszana szerint ezt a csodát Mohamed próféta egyik társának köszönheti, aki egyszer meglátogatta őt álmában. * Az új mexikói Santa Fé -ben ma is csodájára járnak egy rendkívüli szakmai bravúrral készült csigalépcsőnek. A várost 1610-ben alapították a spanyolok Azóta több katolikus templom is épült itt. 1873-ban egy gótikus stílusú kápolna építésébe kezdtek, de befejezni nem tudták, mert a francia építőmestert, P. Mouly-t lelőtte egy féltékeny férj A kápolnából már csak a földszintet és a karzatot elválasztó lépcső

hiányzott. Az új építésvezető azonban túl szűknek találta a helyet egy csigalépcső számára. Az apácák viszont nem akartak létrán felmászni a karzatra, ezért 9 napig imádkoztak Szent Józsefhez, az ácsok védőszentjéhez, hogy adjon tanácsot az építőknek. Az imádkozás kilencedik napján egy sovány ember jelent meg öszvérháton a zárda előtt. Bár csak fűrésszel, kalapáccsal és fejes vonalzóval érkezett, vállalta a csigalépcső megépítését. Az ismeretlen ács néhány hónap alatt elkészítette a csigalépcsőt anélkül, hogy egyetlen szöget vagy csavart felhasznált volna hozzá. Az idegen nem mutatkozott be az apácáknak, és mielőtt kifizethették volna eltűnt Santa Fé -ből. Amikor elkezdtek nyomozni utána, a helyi fatelep tulajdonosa azt állította, hogy senki sem vásárolt tőle csigalépcsőhöz szükséges anyagot. Az is kiderült, hogy Új-Mexikóban ilyen keményfa nem is található. A legnevesebb amerikai építészek

csodálattal beszélnek erről a lépcsőről, amit ma is használnak. Eddig nem találtak magyarázatot arra, hogy az ács kizárólag fából miként készíthetett ilyen csodálatos hajlatokat. A tripla csavarral megépített lépcső olyan karcsú, hogy szinte át lehet ölelni. Mégis rendkívül stabil, az elmúlt 120 év alatt karbantartásra sem volt szükség. Emellett igen szép, finomvonalú, kecses alkotás Ezt a bonyolult alakzatot a XX század mesterei fémöntvényekből is nehezen tudnák megépíteni. * Isten a balesetekben sem hagyja cserben híveit. Tennesse állam hegyi útjain kanyarogva szakadékba zuhant egy egyházi kórust szállító autóbusz. A fiatalokból álló „Isten Hangjai” nevű kórus tagjai azonban sértetlenül megúszták a balesetet. A jármű 70 méteren át sodródott a szakadék aljáig, ahol teljesen szétroncsolódva ki is gyulladt. Ám akikor a por elült, és a füst elszállt a 37 lány és fiú épségben mászott ki a roncsok

körül. Elmondásuk szerint egy különös megnyugtató fényben voltak, amelyet azóta életüket megmentő „Isten fényének” neveznek. Mire a mentőalakulat a helyszínre ért, a kórustagok már visszamásztak az útra, és egyházi dalokat énekeltek. Rex Hudderly önkéntes mentő szerint: „Könnyű volt megtalálni a 107 helyszínt, mert »csak a fényt kellett követnünk«. De amint odaértünk, eltűnt a rejtélyes fényjelenség. Valóban istenadta csoda, hogy egyetlen áldozat sem volt” * Csodák tehát ma is történnek. Ennek ellenére mind több az ateista Már a papok sem hisznek maradéktalanul Istenben. Egy 52 éves dán férfi ezt nyilatkozta az egyik hetilapnak: „Nem lehet komolyan venni az olyan gyermekmeséket, mint a világot teremtő Isten, a feltámadás, meg a mennyei manna. Én egy percig sem hittem el ilyesmit Őszintén szólva ez a témakör nem is érdekel.” Ez a kijelentés nem keltett volna feltűnést, ha egy átlagember mondja,

hiszen ebben a hitetlen világban sokan vallanak hasonló nézeteket. A megrökönyödést az váltotta ki, hogy ezt a nyilatkozatot Thorkill Grosböll lelkész és hittantanár tette. Helsingör püspöke azonnal felfüggesztette állásából a papot. Szerencséje, hogy nem a középkorban hangoztatta ezt a hitvallást. Ma már nem jár érte se kiátkozás, se máglyahalál Grosböll csupán gondolkodási időt kapott nézeteti felülvizsgálatára, és a bűnbánatra. * A norvég főváros Gamble kerületének tanácsa engedélyezte, hogy az ateista szövetség hangszórókon is kinyilvánítsa meggyőződését. A kérelem alapjául az az indoklás szolgált, hogy a mohamedán hívek számára a müezzin naponta többször is szétkürtöli, hogy: „Allah akbar” - vagyis „Nagy az Isten”. Az ő kiáltványuk így szól: „Nincs Isten” * Az oslói ateisták erőlködése valószínűleg hiábavalónak bizonyul, mert a jelenlegi trend a vallásosság irányába mutat.

Újabban már a bulvárlapok is egyre többet foglalkoznak a hittel Érdeklődésüket azonban nem a vallásos meggyőződésük motiválja, hanem az aktuális divathullám. Miután a pornó, a horror, a szadizmus, a terrorizmus és egyéb állati cselekedetek témáját kimerítették, nem tudnak újat nyújtani az olvasóiknak. Előfizetőik megtartása érdekében kénytelenek „új vizekre evezni”. Most éppen a hit van soron, a vallásos emberek meggyőződését próbálják áruvá silányítani. Eközben sok olyan felfedezést tesznek, ami számukra meglepő. Elmélyült ismeretek terjesztésével nem vádolható magazinjaink egyike pl ily módon összegezte a hittel kapcsolatos ismereteit. 1. Csökkenti a stresszt: 7000 személyen végzett vizsgálat azt mutatta, hogy a hívőket sokkal kevésbé nyomasztják pénzügyi, egészségügyi és hétköznapi problémák, mint a „hitetlen” társaikat. 2. Jótékonyan hat a vérnyomásra: A rendszeresen imádkozók vagy

meditálók kevésbé hajlamosak agyérgörcsre, és a keringési rendszer betegségeire. 3. Serkenti az immunrendszert: Egyes kutatók szerint a hívőknél alacsonyabb a szervezet immunrendszerét támadó káros anyagok szintje. Idős korukban is mozgékonyak, és friss marad az elméjük. 4. Javítja a hangulatot: A vallásos családokban nevelkedő lányok 60%-kal kevesebb esélyük van a depresszióra, pánikbetegségekre. 5. Jót tesz a házasságnak: Több tanulmány is rámutatott arra, hogy az istenfélők között harmonikusabb a házastársi kapcsolat, kevesebb a válás. Lehet, hogy az emberek unalmukban ismét vallásosak lesznek. Folyton új élményekre vágynak, és jobb híján most éppen a hittel próbálkoznak. Amit a papok és a hittérítők évezredek alatt nem tudtak elérni, azt most egy divathullám megteremti. Ha így megy tovább, még a megrögzött bűnözők is hinni fognak Istenben, mert most éppen ez a módi. * 108 Az újsütetű hívőket már

csak egy dolog akadályozza az Istenhez fordulásban, az időhiány. A 26 éves Monica Ballarini azonban erre a problémára is talált egy sajátos megoldást, a bérimádkozást. Az olasz hölgy az általa létrehozott Paradicsom Ügynökség keretén belül bárkiért hajlandó imádkozni, aki az előre megszabott tarifát kifizeti. Aki azt kéri, hogy valamely nap imádkozzon érte reggel és este, az 25 ezer lírát fizet. A kilencnapos ájtatosság 40 ezer, a teljes rózsafüzér elimádkozása pedig 50 ezer lírába kerül. Ezek alapszolgáltatások, ennyi pénzért csak otthon teljesíti a rendelést. Ha azt kérik, hogy valakinek a sírjánál imádkozzon, akkor kiszállási díjat számol fel. Kívánságra házhoz is megy Ebben az esetben külön pótlékot fizettet a kényelmes kuncsafttal. A megbízásból imádkozó vállalkozó ötletének életképességét azzal magyarázza, hogy: „Az élet viharos tempót diktál. Hajtani kell mindenért, és közben már nem jut

idő az Istenhez fordulásra Én azonban megszabadítom az embereket ettől a kötelezettségtől, felvállalom helyettük az imádkozás terhét,” Kreativitásából néhány szívhez- vagy inkább lelkiismerethez szóló reklámszlogenre is futotta: „Gondolj arra, hogy csak egy lelked van! Mi lesz, ha elkárhozol? Ha nincs időd a megmentésére, hívj engem; a többi az én dolgom!” Az élelmes vállalkozó kezdeményezése kitűnő üzletnek bizonyult. Már az elején megrohanták őt az emberek rendeléseikkel A nagy sikerre való tekintettel úgy döntött, hogy Internetre viszi az ügynökségét. * A rendszerváltozás után Kelet-Európában ugrásszerűen megnőtt a különböző egyházak tagjainak száma. Szlovákiában pl a 2001-es népszámlálás során kiderült, hogy a polgárok 84%-a valamilyen valláshoz tartozónak vallja magát. Ez meglehetősen magas szám ahhoz képest, hogy a kommunista diktatúra évtizedei alatt főbenjáró bűnnek számított a

vallásosság. Ján Bunčák szociológus azonban rámutatott arra, hogy: „Ez a változás nem a hitnek, hanem a konformizmusnak, a társadalomba való beilleszkedés vágyának tudható be. A diktatúra bukása után kiment a divatból az ateizmus. A polgári demokratikus rendszerek viszont helyénvalónak tartják, sőt elvárják, hogy valaki valamilyen valláshoz tartozzon. Ezeknek az embereknek a túlnyomó része azonban egyáltalán nem hisz Istenben. Csupán a beilleszkedés, az érvényesülés vágya mondatja velük, hogy vallásosak. Azt is elvárják, hogy az általuk választott egyházak a lehető legkisebb mértékben szóljanak bele az életükbe.” Az új keletű hívők számát jelentősen gyarapítja a köpönyegforgatók, az elvtelen haszonlesők hada, akiknek mindegy, hogy milyen eszmét szolgálnak, csak jól járjanak. Ezek a gerinctelen csúszómászók voltak az előző rendszer kiszolgáló is. A nagyobb konc reményében buzgón tagadták Isten létét,

most pedig elsőként vallják magukat vallásosnak. * A felvilágosodás kora eltávolította az embereket Istentől. A művelt emberek, a tudósok szinte mindegyike ateistává vált. Az egzakt módszerekhez való ragaszkodás száműzte a hitet az életükből. A materialista szemlélet, a tudományos gondolkodás azonban ahelyett hogy eltávolítaná, egyre közelebb viszi őket a Teremtőhöz. Az anyagi világ rejtelmeibe való belemerülés során olyan dolgokat ismernek meg, amelyek korábban a hit, a vallás tárgykörébe tartoztak. A saját útjukon haladva lépésről lépésre felfedezik Istent, és az ő csodálatos világát Egyre inkább bebizonyosodik, hogy minden út hozzá vezet. Ennek a folyamatnak legújabb állomása egy olyan felfedezés, amely a neuroteológia kialakulásához vezetett. Ennek az új tudományágnak az alapjait amerikai kutatók rakták le, akik nemrég felfedezték, hogy agyunknak van egy különleges területe, amelynek segítségével

kapcsolatot tartunk a természetfeletti erőkkel. A philadelphiai egyetemen végzett kísérletek során komputertomográffal vizsgálták, hogy az emberek imádkozás közben agyuk mely részét használják. A laboratóriumba különböző vallású egyházi személyeket (görögkeleti papokat, ferencesrendi apácákat, buddhista szerzeteseket) hívtak meg, és megkérték őket, hogy magukban imádkozzanak. A rétegröntgen-felvételek egyértelműen kimutatták, hogy valamennyi imádkozó 109 agyának ugyanaz a része vált aktívvá, míg a többi terület nem dolgozott. Mindez a tomográf képernyőjén úgy vált láthatóvá, hogy az aktiválódott rész piros színűvé változott, és nagyon erősen világított. A vizsgálatot vezető Andrew Newberg professzor „isteni középpont”-nak nevezte el ezt a területet, ami teljesen kikapcsolta a hétköznapi gondokkal foglakozó agyrészeket. Ez lehetővé tette, hogy az imádkozók kizárólag Istenre gondoljanak,

kizárva tudatukból a külvilágot. A tudósok szerint a vizsgálat egyértelműen bebizonyította, hogy az emberi agy anatómiailag képes arra, hogy kapcsolatba lépjen a Mindenhatóval. Ez az adottság minden emberben megvan, csak sokan nem használják ki. * Az elmúlt évek legnagyobb egyháztörténeti szenzációja a kumráni tekercsek megtalálása és feldolgozása volt. A tudósok után a teológusok is komoly érdeklődést mutatnak iránta Alapos tanulmányozás után a Vatikán hivatalosan is elismerte, hogy a benne foglaltak hitelesek. A holt-tengeri tekercsek Kr.e 170 és Kru 68-ban keletkeztek, tehát régebbiek minden korábbi biblikus forrásnál. Ennélfogva ezek a dokumentumok jóval pontosabban ismertetik az ótestamentum és az újtestamentum egyes részleteit, mint ahogy azok a Bibliában le vannak írva. Ezt felismerve a katolikus egyház a Szentírás átdolgozására készül Gianluigi Boschi domonkos rendi szerzetes, az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetem

docense elmondta, hogy ezt a Modenában rendezendő nemzetközi konferencián fogják hivatalosan bejelenteni. Az átszerkesztést a jeruzsálemi Ecole Biblique e Archeologiqe szakértőire bízták, akik azonban felhívták a figyelmet arra, hogy nem fogják átfogalmazni a szent szöveget. A Bibliát csupán új elemekkel, pontosításokkal egészítik ki, ami lényegileg nem változtatja meg az üzenetét. Ha így haladunk tovább, előbb-utóbb bekerülnek a Szentírásba a hittudósok által lenézett „gnózisok” is, mert kiderül róluk, hogy nem hamisításokról, hanem valódi közlésekről van szó. Az igazi áttörést azonban majd a kronovizor széleskörű alkalmazása hozza meg ezen a téren, mivel ezzel a készülékkel feleleveníthetővé válik Mózes és Jézus minden szava, a velük történtek minden mozzanata. * Ily módon rekonstruálható lesz az eredeti, csonkítatlan Biblia, amely jobban igazodik majd korunk szövevényes társadalmához, és képes lesz

választ adni modern életünk létkérdéseire is. Jézus eredeti tanításainak hirdetésével a hívek ismét visszatérnek majd a templomokba Erre az egyházak megrendült anyagi helyzete miatt is szükség lenne. A jelenlegi, lényeget nélkülöző hittételek hangoztatása ugyanis elvette az emberek kedvét a templomba járástól, és ezáltal csökkent az adományok mennyisége is. Így sok helyen már a templomok fenntartási költségének előteremtése is gondot okoz. Ez a jelenség főleg az Egyesült Államokban érezteti hatását. Ezért az amerikai egyházak rákényszerültek arra, hogy üzleti tevékenységbe kezdjenek. A The Wall Street Journal -ban megjelent tudósítás szerint kereskedelmi tevékenységük a templom előterében folytatott kávé- és fánkárusítástól, a templom teraszán berendezett éttermek működtetéséig terjed. A Florida állambeli Jacksonville-ben egy egyház bevásárlóközpontot nyitott egyik templomának szomszédságában.

Található itt utazási iroda, szépségszalon, és amerikai ételspecialitásokat kínáló étterem. Már meg is ideologizálták ennek a tevékenységnek a helytállóságát. Vaughn McLaughlin, az egyház alapítója és püspöke ezt mondta: „Jézus azt akarja, hogy használjuk és kamatoztassuk a tőle kapott ajándékokat. A „kamatoztatás” egyre jobban megy, mivel 2000-ben már több mint 2 millió dollár bevételt hozott. * Amikor Mark Twain 1881-ben Montrealba látogatott megjegyezte, hogy: „Az ember nem tud elhajítani egy követ anélkül, hogy ne törné be vele egy templom ablakát.” A montreáli The Gazette című újság szerint: „Manapság a templomokban kialakított lakások ablakait törné be 110 vele.” Ennek ellenére a város még mindig 600 imádkozó hellyel büszkélkedhet További 100nak az eladása azonban már tervbe van véve Montreal érseke elmondta, hogy 1960 óta nem kevesebb mint 25 katolikus egyházközösséget oszlattak fel.

Kanadában a katolikusok száma 1871 és 1971 között 1,5 millióról majdnem 10 millióra nőtt. A templomba járók száma azonban nagymértékben csökkent. 1970-ben a francia lakosságú Québec tartományban a hívek 75% járt rendszeresen templomba. Ma csupán 8%-uk A new age a kereszténység legnagyobb kihívása A fundamentális keresztények gyakran vetik a new age -hívők szemére, hogy az általuk alkalmazott kurzusok, szeánszok, spirituális beavatási szertartások és természetgyógyászati kezelések sok esetben pszichés zavarokat okoznak. Egyeseknél ez oly mértékű lehet, hogy az illető kórházi kezelésre szorul. Az utólagos vizsgálat azonban kideríti, hogy ezeknek az embereknek szinte mindegyike valamilyen okkultista szertartáson, mágikus beavatáson vett részt, vagyis nem Istennel, illetve a Magasabb Intelligenciával lépett kapcsolatba, hanem a sátáni erőkkel. A new age eszméi ugyanis szinte átláthatatlanul összekeveredtek az okkultista-,

spiritiszta tanokkal, és jelenlegi ismereteink alapján szinte lehetetlen megszabadítani ezt a mozgalmat a mágikus elemektől. Ez a feladat azonban nem halogatható sokáig A paradigmaváltás után ránk váró új korszakba csak tiszta eszmékkel léphetünk be Nem mételyezhetnek bennünket sátánista tanok, a régmúltból átöröklődött mágikus praktikák. A világ csak Isten segítségével menekülhet meg a pusztulástól, a démonvilágtól semmilyen támogatást sem várhatunk ezen a téren. Meg kell tisztítanunk a new age eszmék meglehetősen széles palettáját, és a mágia körébe kell száműznünk minden olyan eljárást, tanítást, ami nem állja ki a megtartó erők próbáját. Ez a válogatás nem lesz könnyű, mert nincsenek egyértelmű szabályok, melyekhez igazodhatunk, sőt még egy hiteles mérce sincs, amivel összevethetnénk a különböző módszereket, áramlatokat. Egy támpont azért akad: A démoni hatások eleinte okozhatnak örömet,

gyógyulást, összeszedettséget, földöntúli izgalmat; ám egy idő után fokozatosan megjelenik a zavar, nyomottság, békétlenség, félelem, rettegés. Az ily módon szerzett testi gyógyuláson, szellemi gyarapodáson soha sincs áldás. A sátáni erőkkel való érintkezés előbb-utóbb megbosszulja magát, a kezdeti pozitív hatások ellenkezőjére fordulnak. Ezzel szemben az isteni hatások kezdetben kelthetnek ugyan félelmet, meglepetést; idővel azonban béke, öröm és lelki megerősödés lesz a gyümölcsük. Az isteni erők közvetítéssel szerzett gyógyulás tartósan megmarad, illetve a rendelkezésünkre bocsátott módszerrel folyamatosan gondoskodhatunk testi erőnk fenntartásáról A szellemi útravaló pedig a felszabadultság és a végtelen szeretet érzését kelti bennünk mind önmagunk, mind mások iránt. A jóakaratú erőktől származó segítség nem távolít el bennünket Isten világától, hanem egyre közelebb visz hozzá. A démoni

hatás viszont fokozatosan lehúz bennünket a félelem, a zavarodottság, az örökös nyugtalanság világába. Egy olyan örvénybe sodródunk általa, amelyből nincs menekvés, melynek végén a pusztulás vár ránk. A mágikus praktikák gyakorlása kezdetben látványos eredményeket produkál, de később megbosszulják magukat, mert működtető erői magukkal ragadnak bennünket, és soha nem szabadulhatunk testet-lelket sorvasztó hatásuktól. Ezekben az erőkben a megtévesztés sötét lelke működik, amely végül minden jó szándékot visszájára fordít. Ne vegyünk tehát részt semmiféle asztaltáncoltató, szerelmi kötést létrehozó, halottidéző rituálén; még akkor se, ha ez manapság oly divatos dolog, mert ezáltal lassan, észrevétlenül belesodródunk az okkult erők hálójába, és mire feleszmélünk, már nem tudunk kiszabadulni belőle. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy a fehér mágiaként feltüntetett módszerek kipróbálása nem jár

semmi 111 kockázattal. A kezdetben ártalmatlannak tűnő játékban már benne van a fekete mágia szellemisége, így szinte elkerülhetetlen a következő lépés megtétele. Különösen veszélyes a vudubábukkal való játszadozás. Az ezeket működtető erők ugyanis valóban léteznek, és ha a célszemély védelem alatt áll, vagyis nem képesek a feladatukat végrehajtani, akkor visszatérnek, és a folyamat elindítóját ölik meg. A Biblia sem mulasztja el megemlíteni, hogy: „Amit bármilyen mágia által megnyerünk, azt hétszer, hetvenhétszer fogjuk elveszíteni.” Valódi értéket csak tiszta forrásból nyerhetünk. Ez megtisztít, és életet ad nekünk A mágia azonban fokozatosan elsorvaszt bennünket, és tönkreteszi az életünket. Ennek módjáról igen tanulságosan számol be egy olvasói levél, amely Gál Péter: „A new age keresztény szemmel” című művében jelent meg. Az áldozat egy fiatal nő, aki egy álpróféta „fényadó”

kurzusán vett részt, ahol ingával mérték az „erőt”. Idézzünk egy részletet a beszámolóból: „Már a tanfolyam kezdetén nagyon furcsán éreztem magam. Közérzetem elképesztő gyorsasággal romlott. Tudtam, hogy valamilyen rossz dolog történik velem, és tenni kellene ellene valamit, de nem volt hozzá erőm. Előadás után csak ültem a padon, és néztem magam elé. A többiek odajöttek hozzám és kérdezgettek, hogy mi a bajom, nem szoktam én ilyen lenni. Semmi értelmes magyarázatot nem tudtam adni sem magamnak, sem másoknak állapotom romlásáról. Nem volt semmi látható jele a bennem zajló változásnak Csupán abban voltam biztos, hogy hirtelen eltűnt belőlem valami. A következő előadáson már a többiek is fejfájásra, rosszullétre panaszkodtak. Ekkor barátságosan, jó szándéktól vezérelve megpróbáltam figyelmeztetni a tanfolyamvezetőt erre a káros hatásra, de ő levegőnek nézett. Úgy viselkedett, mintha ott sem lettem volna.

A kurzus végére az egész csoport rettenetesen fáradt, kimerült lett. Nem tudom, hogy a többiekkel mi történt ezután, de az én életem egyre rosszabbul alakult. Szerencsétlenségek sorozata zúdult rám Először a barátom hagyott el, aki számomra a legfontosabb volt. A szakítást eredményező feszültség olyan fondorlatos módon alakult ki közöttünk, mintha összesküvést szőttek volna ellenünk. Ez azonban lehetetlen, mert a környezetünkben senki sem ismerte a magánéletünket olyan részletesen, hogy hibáinkat, emberi gyarlóságainkat ennyire hatékonyan ellenünk fordítsa. Aki ezt tette, az oly mélyen belelátott a lelkünkbe, olyan hibákat is észrevett bennünk, amelyekről magunknak sem volt tudomásunk. A gyógyíthatatlan lelki sebet sorozatos testi sebek követték. Egymás után zúdultak rám a különböző bajok, nyavalyák: láz, nátha, nőgyógyászati problémák, balesetek sorozata, kutyaharapás stb. Volt olyan, hogy megálltam egy autó

mögött, és a kipufogócső abban a pillanatban a lábamra durrantotta az összes szemetet, ami éppen benne volt, és örök emlékként beleégette a lábszáramba. Baleset, kórház, kezelés és újabb balesetek váltották egymást. A bőrgyógyászatra már szinte hazajártam Közben minden ok nélkül kialakult egy porckopás a térdemben Ettől alig tudtam menni. A munkám persze olyan volt, amihez sokat kellett utazni Autóm akkor már nem volt, mert előtte akárhányszor beleültem, elromlott. Ha csak pár kilométert mentem vele, akkor defektet kaptam. Ha viszont hosszabb távra merészkedtem, már karburátort, dinamót vagy egyéb drága alkatrészt kellett cserélni benne. Anyagilag teljesen tönkrementem Pedig nem kerestem rosszul, de a teljes fizetésemet elvitte valamilyen váratlan kiadás. Csupán néhányat említek közülük: A virágmagok nem keltek ki a kertemben, a kutyám és a macskám elpusztult, a lakásomban az összes vízcsap egyszerre elromlott, a

kulcsaimat teljesen érthetetlen körülmények között elveszítettem. Amikor fontos lett volna, hogy pontos legyek elkéstem, mert elnéztem az órámat. Ennek módja is felfoghatatlan Más magyarázat nincs, mint hogy érzékcsalódás áldozata lettem. A buszt állandóan lekéstem, mivel indulás előtt mindig történt valami váratlan dolog. 112 Egy idő után már dolgozni sem tudtam. Mindent fel kellett adnom, majd mindent el kellett adnom, hogy valamiből megéljek, mert semmi esélyem sem volt rá, hogy leszázalékoljanak. Ilyen indokkal az embert nem szokták munkaképtelenné nyilvánítani. Aztán elfogytak a tartalékaim is, és nem tehettem mást, mint vártam, hátha történik valami. De ekkorra már nem csak körülöttem volt káosz, hanem bennem is. Szellemileg kezdtem leépülni Képtelen voltam elviselni a környezetemet, a házat, amelyben laktam. Iszonyodtam mindentől Reggelente már fel sem öltözködtem. Lassan a legegyszerűbb dolgok elvégzésére

sem voltam képes Olyan indulatok költöztek belém, amelyeket korábban sohasem tapasztaltam: féltékenység, irigység, gyűlölet. Úgy éreztem, hogy hamarosan meg fogok bolondulni Orvoshoz nem mertem fordulni, mert attól tartottam, hogy bevisznek a pszichiátriai intézetbe, ahonnan soha többé nem jövök ki normálisan. Biztos voltam benne, hogy rajtam már nem segíthet senki sem Magamban sem bízhattam, hiszen már nem is létezett az a valaki, aki korábban voltam. Csak ültem és vártam a csodára, de az nem jött. Ekkor már arra gondoltam, hogy nem vagyok életképes, így teljesen helyénvaló, hogy elpusztuljak.” Ez a történet végül kedvező fordulatot vett, mivel a sokat szenvedett nőt egy katolikus pap megszabadította a rontástól. A beszámoló végét idézve: „Utána olyan fáradt voltam, hogy három napig nem tudtam felkelni az ágyból. Amikor egy másik pap javaslatára megkeresztelkedtem azt hittem, hogy az ördög a fejemre borítja a házat

azért, hogy ezt megakadályozza De nem ez történt. Ez volt az első nap, amikor ismét rendben mentek a dolgok, minden úgy sikerült, ahogy elterveztem. Ezután már csak a Jóisten csodálatos gondviselésében volt részem. Egy csapásra megszűntek a bosszantások, az akadályok, a rossz érzések és a balesetek. Elmúlt a testi fáradtság és gyengeség Hosszú idő telt el mire megszoktam, hogy kétévnyi szenvedés után újra normális emberként élhetek.” Sajnos kisebb pszichés zavarok és rosszullétek az igaz eszméket hirdető, a valódi értékeket közvetítő tanfolyamokon is előfordulhatnak. Ezek az esetek azonban többnyire arra vezethetők vissza, hogy az illető pszichikailag nem volt elég érett a magasabb rendű ismeretek befogadására. Az is előfordulhat, hogy miután a démonvilág nem nézi jó szemmel emberek nagyszámú csatlakozását a civilizációnk fejlődését elősegítő eszmékhez, a kevésbé elszántakat ily módon próbálja

elrettenteni erre irányuló szándékuktól. A korábban ismertetett módszereket tehát nem kell elvetni, hanem meg kell tisztítani a sátáni befolyástól. Ezek nagyon hasznos eljárások, de óvatosan, kellő körültekintéssel kell őket alkalmazni, hogy ne váljunk általuk a pokoli erők áldozatává. Használatuk legbiztonságosabb módja, hogy kérjük hozzá a Mindenható jóindulatát és segítségét. Isten és angyalai is hasonló módon gyógyítanak, mint az Agykontroll „Elmetükre” gyakorlata, csak láthatatlan módon. Jézus is gyakran alkalmazta a kézrátételes gyógyítás módszerét. Működési mechanizmusukat illetően ezek az eljárások beleilleszkednek az univerzális rendbe. A végkifejlet azonban attól függ, hogy melyik oldalról jön a segítség. Áldás csak az isteni eredetű gyógyításon van A démonoktól származó segítség csak kezdetben okoz megkönnyebbülést, a végén azonban sokkal rosszabb állapotba kerülünk, mint

amilyenben voltunk. A Sátánnak ugyanis nem az a célja, hogy segítsen és megtartson minket, hanem hogy megszerezze a lelkünket. A saját szolgálatába akar állítani bennünket, ezért eleinte teljesíti a kívánságainkat. Ha úgy akarjuk, átmenetileg meg is gyógyít minket, de egy idő után átveszi a hatalmat felettünk. Mind inkább az ő akarata érvényesül, és ha ez nem sikerül neki, akkor elpusztít bennünket. Aki a legkisebb jelét tapasztalja annak, hogy bármely módszer alkalmazása során a démoni erők irányítása alá került, hagyja abba a gyakorlását. Ez esetben imádkozzunk Istenhez, és kérjük, hogy szabadítson meg bennünket a Gonosztól, és ez úton kérjük a gyógyulásunkat. Az imádság az egyetlen transzcendentális eljárás, amelyhez nem tud közel férkőzni a Sátán, így kellő kitartás esetén biztosak lehetünk benne, hogy fohászunk meghallgatásra talál. 113 Sajnos a későbbiek során ezek a problémák sűrűsödni

fognak. Ennek oka, hogy a mágia már az iskolákba is beszivárgott. Egy általános iskolákban használt alternatív olvasókönyv 18 oldalon át ismerteti a fekete mágia módszereit. Ily módon tanítja erre a 10 éves gyerekeket: „Ha egy odzsibvé indián valakinek rosszat akar, fából elkészíti ellenségének kicsinyített mását, és tűt szúr a szobor fejébe vagy szívébe; esetleg nyilat lő bele abban a hitben, hogy amikor a hegye belefúródik a képmásba, erős fájdalom keletkezik ellensége testének megfelelő részén. Ha kifejezetten az a szándék, hogy a szóban forgó személyt megölje, akkor bizonyos mágikus szavakat mormolva elégeti a bábut.” Ezt követően áttérnek a gyakorlati megvalósításra: „Szerezz némi mennyiséget kiszemelt áldozatod körméből, hajából, szemöldökéből, nyálából stb., hogy a test minden része megfelelően képviselve legyen, és ezekből, valamint vadméhek által elhagyott lépből kiszedett viasszal

készítsd el az illető képmását. Lámpa fölé tartva 7 éjszakán át perzseld lassan a figurát, és mondd: nem viasz az, amit perzselek, X.Y mája, szíve és egyéb testrésze az, amit perzselek A 7-ik perzselés után égesd el a figurát, és áldozatod meghal.” Bravó, hadd tanuljon a gyerek! Nincs még elég erőszak a világban, gondoskodjunk az utánpótlásról. Ennek leghatékonyabb módja, hogy a jövő nemzedékét a Sátán szolgálatába állítjuk. Már az iskolában elkezdjük ördögpalántává nevelésüket, hogy aztán soha többé ne tudjunk megszabadulni a romboló erőktől, a démoni hatalomtól. Még 10-15 év és fekete mágusok fogják kormányozni a világot Hogy hová? Természetesen a pusztulásba, a totális megsemmisülésbe, mivel ez az út elkerülhetetlenül oda vezet. Ördögűzés Az előzőekben láthattuk, hogy a gonosz erők mennyi kárt és szenvedést képesek előidézni környezetünk manipulálásával. Igazi gyötrelem azonban

azokra vár, akiknél a rontás belülről indul ki. Ilyenkor a sátáni lény beköltözik áldozata testébe, és átveszi felette az uralmat Lelkének háttérbe szorításával teljes mértékben uralja a megszállott szervezetét. Ezáltal tág tere nyílik arra, hogy szabadon kiélje alantas ösztöneit. Ráadásul mindezt más kárára, mivel a kívülállók a fizikai test eredeti birtokosának tulajdonítják a botrányos viselkedést, az elkövetett bűnöket. Sajnos az üldöztetés gyakran tragédiával végződik, mert a démoni lény addig hajszolja áldozatát, amíg az önkezével véget nem vet szenvedéseinek. Gyakran megesik az is, hogy súlyos bűncselekményre készteti áldozatát, hogy a rászabott büntetés által kivonja őt a társadalomból. Sok bűnöző gyilkol emiatt anélkül, hogy tisztában lennének befolyásolt állapotukkal. Egy rokkant embert bestiális kegyetlenséggel meggyilkolt fiatalember pl azt nyilatkozta, hogy: „Valami furcsa érzés

járt át, ami arra késztetett, hogy újra és újra lesújtsak”. Mások még a biztatást is hallják a fejükben, hogy: „Öld meg, Öld meg!” Az esetek egy részében azonban előfordul, hogy a családtagoknak, közvetlen hozzátartozóknak gyanússá válik a hirtelen bekövetkezett magatartás-változás, és szakemberhez fordulnak segítségért. Ha a beteg megfelelő pszichiáterhez kerül, az hamar kideríti, hogy nem szokványos elmebetegséggel áll szemben. Sokat azonban nem tud tenni, mert az inkorporációra szakosodott terapeuták is csak ártatlan szellemeket képesek kiűzni a testből Az általuk alkalmazott regresszív hipnózissal csupán azokat a szellemeket tudják távozásra bírni, akik túlságosan kötődnek a földi világhoz, és oly módon próbálják meghosszabbítani az ittlétüket, hogy élő emberek testébe költöznek. A gonosz lelkeket nem lehet meggyőzéssel jobb belátásra bírni. Ezekben az esetekben csak az ördögűzés segít Ezt a

mesterséget nem pszichiáterek gyakorolják, hanem papok, a Vatikán közvetlen felügyelete alatt. A hivatalos jogosítvánnyal rendelkező ördögűzők egyike a Rómában tevékenykedő Gabriele Amorth atya, aki nap mint nap birokra kel a Sátánnal. Elmondása 114 szerint az elmúlt másfél évtizedben több mint ötvenezerszer mondta el az ördögűző imádságot, négy-ötezer ember baján segítve. Szavait idézve: Párbeszédet folytatok az ördöggel, amely olykor befészkeli magát az emberbe, és csak alapos felkészültséggel lehet szembeszállni vele. Nyilatkozatából megtudhatjuk, hogy nem győzi a sok munkát A „munkaerőhiány” abból ered, hogy három évszázaddal ezelőtt, a felvilágosodás előretörésével a katolikus egyház szinte teljesen felhagyott az ördögűzéssel. Hozzájárult ehhez a döntéshez, hogy korábban ártatlan emberek ezreit küldték a máglyára; olyanokat, akik önhibájukon kívül kerültek a sátáni erők befolyása

alá. A megbánás folyamata oda vezetett, hogy a XX századra, amikor a Sátán teljes erőbedobással próbálta az emberiséget romlásba dönteni, alig akadt valaki, aki szembeszállhatott volna vele. Az 1980-as években az egyház felismerte a helyzet tarthatatlanságát, de ekkor már csak néhány ördögűző volt Itáliában. Mostanra a számuk háromszázra növekedett, mégis túlterheltek. Ennek oka, hogy mind több felkérés érkezik hozzájuk külföldről. Németországban, Ausztriában, Spanyolországban vagy Portugáliában pl egyáltalán nincsenek ördögűzők, így az ott élők kénytelenek Róma segítségét igénybe venni. Valamivel jobb a helyzet az ortodox egyház fennhatósága alá eső országokban, mert ezekben az államokban sohasem szűnt meg az ördögűzés gyakorlata. Egyébként Magyarországról is sok kérés érkezik hozzájuk. Amorth atya szerint: „Az ördög kétféle módon fejti ki tevékenységét. Az első a közönséges módszer,

amikor folyamatosan kísérti az embert. Megpróbálja eltávolítani Istentől, és eljuttatni oda, ahol maga is lakozik, a pokolba. Különleges eszközöket is alkalmaz Ezek egyike, hogy kínokat, zavarokat okoz különféle varázslatokkal. Előfordul azonban, hogy megszállja az embert, és az ő száján keresztül beszél. Amikor egy megszállotthoz intézem szavaimat, gyakorlatilag az ördöggel folytatok párbeszédet.” Arra a kérdésre, hogy milyen szempontok alapján választja ki az ördög áldozatait ezt válaszolta: „Négy ok miatt válhat valaki célponttá. Az első, amikor visszafordíthatatlanul megátalkodik a bűnben Ez a legritkább. A második eset sem túl gyakori Ennek során Isten hagyja, hogy az ördög kínozza a kijelölt személyt, mert az átélt szenvedések intenzívebbé teszik a lelki fejlődését. Történelmünk során sok szent életű ember jutott erre a sorsra. Testüket képes volt ugyan meggyötörni a Gonosz, de a hitüket megacélozta.

A harmadik ok korunk divathóbortja, az okkultizmus terjedése. Manapság mind többen foglakoznak mágiával, kártyavetéssel, és egyéb praktikákkal. Sokan járnak spiritiszta szeánszokra, sátánimádó szertartásokra abban a reményben, hogy különleges képességekre tesznek szert. Eközben nem is sejtik, hogy ajtót nyitnak a démonvilág számára, és teljesen kiszolgáltatottá válnak. Amíg az előző három esetben az áldozat maga tehet arról, hogy a Sátán hatalmába kerül, a negyedik csoportba tartozók vétlenek. Ártatlanul szenvednek mások rosszakarata miatt Ma már számtalan lehetőség van arra, hogy valaki felkeressen egy mágust, varázslót, boszorkányt; aki kellő fizetség ellenében rontást idéz elő a mit sem sejtő célszemélynél. Ennek megfelelően az ördögűzés mindig azzal a kérdéssel kezdődik, hogy: ki küldött ide? Ezeket a megátalkodott lelkeket persze nem könnyű szóra bírni, de ha Krisztus nevében szólítom fel őket,

kénytelenek válaszolni. Igen ám, de összevissza hazudoznak Arra a kérdésre, hogy valójában ki is ő általában igazat felel, de amikor a megbízó nevét firtatom mellébeszél, megpróbálja összezavarni a dolgokat, és sokszor ártatlanokat kever gyanúba.” Mint az „Ezoterikus körkép” V. fejezetéből is tudjuk a szertartás a Római rituálé szabályai szerint zajlik, ami nem teljesen veszélytelen. Az ördögűző a jóindulatú szellemek védelme alatt áll ugyan, de figyelmetlensége által őt is érheti baj. Amorth atya egyszer elfelejtette lekötözni egy dühöngő megszállott lábát. „Akkora rúgást kaptam, hogy eltört, és negyven napig gipszben volt a lábam. Nem csoda hogy sok pap azért nem mer ördögűzést vállalni, mert fél a bosszújától, az őrjöngő kitöréseitől. Pedig nem szabad tartani tőle Minél kevésbé félünk, annál könnyebben tudunk elbánni vele. A kitartásunkat is alaposan próbára teszik ezek 115 a

megátalkodott lények. Nem egyszer előfordul, hogy a kiűzött lélek újból visszatér Néha évekig is eltart, amíg sikerül véglegesen elzavarni az ördögöt.” Az ördögűzés igénybevétele sem egyszerű dolog. Csak azok kerülhetnek a hivatásos gyakorlói elé, akik átestek a szükséges orvosi vizsgálatokon. Nehéz ugyanis szétválasztani a pszichés betegségeket az ördögi rontástól. Ezért az eljárás elkezdése előtt minden esetben meggyőződnek róla, hogy az alany viselkedésében bekövetkezett változás nem pszichiátriai okokra vezethető vissza. Ennek során elmeorvosok véleményét kérik ki Folytatva Amorth atya élménybeszámolóját: „Akit megszállt az ördög, annak fájdalmi vannak, de nem tudja pontosan meghatározni szenvedései jellegét. Gyakran előfordul, hogy epilepsziára jellemző tünetek észlehetők rajta. A leggyakoribb árulkodó jel azonban az, hogy undort érez minden iránt, ami szent. Ha megáldom dührohamot kap, a

földön fetreng Egy fiatalember családja nem tudta, hogy mi történt a fiúkkal, amikor egyik napról a másikra furcsán viselkedett. Abbahagyta a tanulást is, és nem volt hajlandó kimozdulni hazulról. Az apjának akkor kezdett gyanússá válni a dolog, amikor kiejtette a száján, hogy »Ave Maria«. Erre a fiú pánikszerűen felugrott azt kiáltva: Apa azonnal hagyd abba. A megszállottság előrehaladott állapotában fékezhetetlen düh tölti el, ha egyházi szentséget lát. Ezzel együtt roppant mértékben megnő a testi ereje. Olyanok is vannak, akiken a megszállottság csak rövid ideig vesz erőt. Amikor érzi, hogy jön a »roham« kimegy a mosdóba, vár negyedórát, s ha visszatér senki sem vesz észre semmit. Súlyos esetekben a megszállottak olyan nyelveken is értenek, amelyeket soha nem tanultak. Egy ördögűzésen több különböző nemzetiségű pap gyűlt össze. Én a megszállott asszonyt latinul kérdeztem, a paptársaim pedig németül,

héberül, arabul, koreaiul, ki-ki az anyanyelvén. Ő pedig mindegyikre olaszul válaszolt. Pontosan az adott kérdésre Fordításra, tolmácsolásra nem volt szükség. (Ez feltehetően nem az ördögök műveltségének, hanem telepatikus képességüknek tudható be.) Néha előfordul, hogy a démon érthetetlen nyelven szólal meg Ha ilyenkor megkérdezem milyen nyelv ez, azt feleli: az ördögök nyelve. Az ördögűzés során gyakoriak a látványos jelenetek is. Egy szakavatott paptársam zárt templomban próbálta kizavarni a Gonoszt, néhány családtag jelenlétében. Egyszer csak a fiú teste felemelkedett a székről. Egyre feljebb került, fejével már a templom plafonját érintette A hozzátartozók nagyon megijedtek. Mi lesz ha lezuhan, és összetöri magát? A pap nyugalomra intette őket. Ezt követően a test szép lassan visszaereszkedett az ülőhelyére A fiú mosolyogva ébredt, nem emlékezett semmire sem. Ennél is látványosabb jelenet, amikor a

megszállott a legelképesztőbb tárgyakat hányja ki magából. Hosszú szögeket, kötélcsomókat, fából és műanyagból készült állatfigurákat. Magam is őrzök ilyen tárgyakat (Ezeket valószínűleg nem nyelte le előzőleg az áldozat, hanem a torkában keletkeztek, materializálódás útján.) Gyakran előfordul, hogy távoli és elrejtett dolgokról is tudomása van.” Végezetül azt is megtudtuk, hogy az alvilág képviselői nem csak egyéneket képesek megszállni, hanem néha egész embercsoportokat is. „Egyszer egy egész iskolai osztályt kellett »gyógyítanom« De gyakori az is, hogy egy ország vezetőit kerítik hatalmukba. Meggyőződésem, hogy ördög szállta meg annak idején Hitlert és Sztálint is.” (Mellékesen megjegyezve erre nem volt szükség, mert ők maguk is sátáni eredetű lények voltak. Az ezoterikus szakirodalom több helyen is megemlíti, hogy Hitler maga volt az Antikrisztus. Sztálinról is köztudott volt, hogy az egyik

kezén hat ujjal született, ami a démonológia tudománya szerint egyértelmű utalást jelent a hovatartozására nézve.) Bár az ördögűzés szertartása látszólag nem más, mint imádkozás, nem ajánlatos kísérletezni vele. A mélyen vallásos ember képes ugyan távol tartani az ördögöt magától, de semmiképpen ne vállalkozzon az ördöggel való párbeszédre. A zsoltárok éneklése, a rózsafüzér mondása közben történő kikérdezés nagy felkészültséget igényel. Éppen ezért a Vatikán Hittani 116 Kongregációja előírja, hogy csak az foglakozhat ördögűzéssel, aki erre az illetékes püspöktől működési engedélyt kap. A jóváhagyás kiadását hosszú tanulás és tapasztalatszerzés előzi meg. Elöljárója azonban még ekkor sem biztos abban, hogy a tanítvány a gyakorlatban is képes lesz megállni a helyét. Ezért sokszor ezekkel a szavakkal bocsátja útjára: Próbálj meg magad boldogulni! Amennyiben minden jel arra vall,

hogy valamely hozzátartozónknak szüksége lenne kiűzetésre, forduljunk a katolikus egyház helyi képviselőihez. Nem lesz könnyű dolgunk, mert a papok, püspökök túlnyomó része nem hisz abban, hogy az ördög megszállhatja az embereket. Kitartó kereséssel azonban el fogunk jutni ahhoz a személyhez, aki majd útba igazít bennünket. A Vatikánban azonban annyira komolyan veszik a Sátán és a Gonosz szellemek létezését, hogy nemrégen módosították a négy évszázaddal ezelőtt elfogadott exorcizmus szertartáskönyvét. Ebből az is kiderül, hogy a démonok bukott angyalok, akik rendkívüli képességű és intelligenciájú szellemi lények. Egyébként II János Pál pápa is végzett már ördögűzést. A szentszéki hivatalából visszavonult Jacques Martin emlékiratai szerint erre először 1982-ben került sor. A másik két eset az ezredfordulón történt A katolikus egyház nem véletlenül vette magára ezt a feladatot. Maga krisztus is gyakran

űzött ki démonokat megszállt emberekből. Részéről elég volt néhány szó, hogy kiutasítsa őket. Mivel a tanítványainak azt parancsolta, hogy az ő nevében hasonlóképpen cselekedjenek, a római kereszténység azóta is tisztének érzi ezt a feladatot. A középkorban a szentek is gyakran végeztek ilyen szertartásokat. A II században élt Szent Jusztin elmondása szerint ez számukra nem jelentett túl nagy megerőltetést. A szent embereknek ugyanis már a „puszta érintése és lehelete” is hatásosnak mutatkozott. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy ők közelebb álltak Istenhez, az őt szolgáló angyalokhoz. A sikeres ördögűzéshez ugyanis szükség van az ő segítségükre is. Ennek felismerése vezettet oda, hogy az 1999-ben megújított Római Szertartáskönyv már kifejezetten előírja, hogy „Tartózkodni kell a Sátán felesleges nevén nevezésétől, sőt még a neki szóló, korábban bevett parancsolgatást is minimálisra kell

csökkenteni. Inkább Istent kell kérni az ügyben való közbenjárásra” Az új szertartáskönyv már mentes olyan tévedésektől is, hogy az epilepsziát és a skizofréniát ördögi megszállásnak tekintse. Azért is fontos az előzetes pszichikai vizsgálat, mert ezek a betegségek hasonló tüneteket váltanak ki. Fejlődésünk buktatói Az „Ezoterikus körkép” VII. fejezetében elhangzott, hogy a tudományos haladás egyik kerékkötője az információrobbanás, vagyis az a sajátos helyzet, hogy idő hiányában a kutatók nem tudják feldolgozni a mind nagyobb mértékben rájuk zúduló ismereteket. Az információrobbanás okozta káosz azonban már az átlagembert is mind jobban idegesíti. Manapság már nem csak a munkahelyünkön, hanem otthon is szinte megszámlálhatatlan adatszolgáltató készülék vesz körül bennünket. A rádió, a televízió, a különféle hirdetések, a teletext, a kábeltévé-hálózat szerteágazó szolgáltatásai, a

számítógépen olvasható flopik és CD-ROM-ok, az Internet, a fax, a telefon, a mindenhová magunkkal hurcolt mobiltelefon szünet nélkül ontják ránk a híreket. Az ismeretterjesztő műsorokat tartalmazó hang- és videokazetták, a CD-, DVD- és MP3 lemezek, valamint a Flash memóriának nevezett mozgó alkatrész nélküli digitális tárolók elárasztanak bennünket információkkal. Szakértői vélemények szerint az emberiség az elmúlt 10 év során több tudást gyűjtött össze, halmozott fel, és tett széles körben hozzáférhetővé, mint a megelőző 2500 év alatt összesen. Ennek eredménye, hogy a XX. század végén megjelent a homo digitális, aki a nap minden percében információ-közvetítő eszközein csüng, és úgy érzi, markában tartja a világot. 117 Ez az állandó készenlét azonban meglehetősen fárasztó, ezért világszerte megfigyelhető egy új jelenség, az információstressz. A technostressznek is nevezett jelenséget tovább

fokozza a nyugtalanság érzése. Ez abból fakad, hogy mostanában mind több ember ismeri fel, hogy a rájuk zúduló ismeretek nem teszik okosabbá, sem határozottabbá, sőt egyre jobban elbizonytalanítják őket. A mindenhonnan felénk áradó információk ugyanis a legtöbbször meglehetősen felületesek, és nem egyszer egymásnak ellentmondóak Szerzőik nem rendelkeznek alapos tudással, nem képesek lehatolni a problémák, jelenségek gyökeréig, így az esetek túlnyomó részében nem kapunk mást, mint tetszetős köntösbe öltöztetett halandzsát, bő lére eresztett maszlagot. A nagy felhajtással közzétett „nesze semmi, fogd meg jól” információk sorozatos csalódást okoznak az embereknek. Arról nem is szólva, hogy rengeteg pénzt, időt és energiát követel a figyelemmel kísérésük. Nem véletlen, hogy az „információ-fogyasztásban” élen járó menedzserek szerint az új ismeretek jelentős része nem éri meg azt a pénzt, amibe kerül.

A felmérések alapján az is kiderült, hogy a túl sok hír és adat miatt a vezetők nehezen jutnak elhatározásra, s fontos döntéseket halogatnak. Úgy érzik, hogy ítélőképességüket mind jobban befolyásolják, elhomályosítják a külső hatások. Sokuknál már kezd kialakulni az úgynevezett Information fatique syndrom (Információ-fáradtsági tünetcsoport), amely zavartságban, koncentrációs nehézségekben, kimerültségben és közömbösségben nyilvánul meg. Az átlagemberek emellett még a tájékozatlanságtól is szenvednek Kellő szakértelem és pénz hiányában nem tudják megkeresni az igazán fontos tudnivalókat. Hiába a hírek özöne, a kulcsfontosságú ismeretek rejtve maradnak előttük. De ha szert tudnak tenni minden hozzáférhető információforrásra, akkor sem mennek vele sokra, mert a rengeteg eléjük szórt adatot nem tudják feldolgozni, hasznosítani, és életük szolgálatába állítani. Mindezek alapján az összegzéssel, a

lényeg megkeresésével foglalkozó tudományos szakértők tevékenységét célszerű lenne kiterjeszteni az átlagfogyasztóknak szánt információk feldolgozására is. Ezáltal megállíthatóvá válna a technostressz káros folyamata, és visszatérne az emberek tudományba vetett hite. A legtöbb gondot a számítógépes világhálón felhalmozódott adattenger kezelése okozza. Ha ezt a problémát nem oldjuk meg, akkor olyanná válik az Internet, mint egy hatalmas könyvtár, amely nincs felkartonozva. Így az olvasó kénytelen minden egyes könyvet leemelni a polcról, és oldalanként átböngészni, hogy hozzájusson a keresett információhoz. Nyilvánvaló, hogy ez az út nem járható; szakképzett „könyvtárosokra”, a weboldalak dzsungelében otthonosan mozgó szakemberekre van szükség; akik utat mutatnak nekünk, elvezetnek bennünket a használható hírforrásokhoz. Ezt a feladatot nem lehet keresőprogramokkal megoldani, mert ezek csak arra képesek,

hogy a beírt kulcsszavak alapján egy listát produkáljanak. A feltüntetett dokumentumok legtöbbje azonban használhatatlan A számítógép szakmailag nem képes minősíteni a rajta tárolt anyagot, ez emberi közreműködést igényel. Jelenlegi számítógépeink intelligenciaszintje a nullával egyenlő, így nem várható el tőlük semmiféle minőségi osztályozás. A szelekciót csak több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező, nagy tudású specialisták képesek elvégezni. Igazi áttörés azonban akkor várható ezen a téren, ha a végső értékelésben a bölcsek és a zsenik is részt vesznek, mivel az összefüggések bonyolult láncolatát csak ők képesek átlátni. * Az előző két kötetben több helyen is foglalkoztunk a piacgazdaság visszásságaival, a gazdagok és szegények között egyre mélyülő szakadékkal. Most nézzük miként vélekednek erről a témáról a szakemberek. Pete Péter közgazdász szerint: „A piacgazdaságon

alapuló gazdasági rendszer betegségének alapvető oka a kereslet hiánya. A multinacionális vállalatokban koncentrálódott gazdasági és szellemi potenciál, valamint a profithajsza a munka termelékenységének soha nem látott növekedését eredményezte. Ebből kifolyólag 118 mindig több munkahely szűnik meg, mint amennyi keletkezik, az egyes országokban és régiókban. Tehát a foglalkoztatottak száma folyamatosan csökken, a munkanélkülieké pedig nő. A munkanélküliség aztán tovább növeli a kereslethiányt, ami költségvetési hiányhoz, az állami támogatások csökkenéséhez vezet. A fenti leépülési folyamat következtében a tőkések egyre kevésbé találnak a reálszférában befektetési lehetőségekre, ezért létrehoztak maguknak egy virtuális gazdaságot, ahol semmit sem termelnek; csupán tőzsdei, pénzpiaci spekulációkkal próbálják elnyerni egymás vagyonát. A tőke mind nagyobb hányada áramlik ide, és a spekulációk

által gerjesztett áringadozások a reálgazdaság bizonytalanságát is növelik. Túl nagy pénzek forognak a látszólagos gazdaságban, ami azzal a veszéllyel jár, hogy egy rosszul sikerült pénzügyi tranzakció a rendszer összeomlásához vezethet.” Hiába életképes a kapitalizmus, hiába virágzik a reálgazdaság, a spekulációs tőke oly nagy súllyal nehezedik rá, hogy bármikor szétrombolhatja. Elég egy tőzsdepánik, és nem csak a bróker cégek, a különféle befektetési alapok, valamint a bankok mennek tönkre, hanem a termelő üzemek és szolgáltató egységek is. A pénzügyi bizonytalanság ugyanis rohamosan csökkenti a keresletet, ami a reálgazdaságot is rövid idő alatt csődbe juttatja. * Más közgazdászok azzal egészítik ki a világunkban tapasztalható gazdasági rendellenességek sorát, hogy a túlfogyasztás rengeteg kárt okoz az egyénnek és a társadalomnak. Ezek legártalmasabb megnyilvánulási formája az utánzó- és a

presztizsfogyasztás, azaz olyan státuszszimbólumok vásárlása, amellyel a társadalmi ranglétrán elfoglalt helyünket jelezzük embertársainknak Az értékek és a divat gyors változása, valamint a rohamos technikai fejlődés miatt a megszerzett javak hamar elavulnak. Ezért az emberek egyre újabb és újabb termékek vásárlására kényszerülnek az identitásuk megőrzése végett. Ezáltal életüket az anyagi javak utáni hajsza, a „mókuskerék pörgetése” tölti ki. A mókuskerék hajtásával azonban nem lehet előbbre jutni. Ez a tevékenység kifárasztja az egyént és a társadalmat anélkül, hogy boldogabb lenne tőle. A világ különböző fejlettségű országaiban végzett statisztikai felmérések szerint a boldogságot nem az anyagi javak minél nagyobb mértékű birtoklásával érhetjük el. Az alapszükségletek kielégítésén túl már kevés összefüggés mutatkozik a fogyasztás abszolút mértéke, és a boldogság között. Ennek oka,

hogy anyagi helyzetünket mindig a társadalom többi tagjához mérjük. Hiába él valaki jól, ha a körülötte élők jobban élnek Az anyagi helyzetben megmutatkozó különbségek váltják ki az utánzó fogyasztást. A tömegek számára a felsőbb osztályokba tartozók fogyasztási szintje az etalon, ami szükségtelen fogyasztást generál. Az utánzó- és a presztizsfogyasztás nem valódi szükségleteket elégít ki, hanem csupán státuszszimbólumként szolgál. Ezzel próbáljuk jelezni a társadalomban elfoglalt helyünket embertársainknak. Jelenlegi fogyasztásaink zömére tehát nem az igényeink késztetnek bennünket, hanem a tudati beállítottságunk. Az egész történelmünket végigkísérő mértéktelen szerzésvágy mára már intézményesült az egész világban. A média, a reklámok, a különböző intézmények naponta sulykolják belénk, hogy csak a fogyasztási javak mértéktelen birtoklása tehet bennünket boldoggá. Már a gyermekeinkbe is

ezt nevelik bele az iskolában. Lassan elértük, hogy a harácsolási vágy az emberi természet alapvető jellemvonása lett. Statisztikai kimutatások szerint 1950 óta az emberek több árucikket vásároltak, és több szolgáltatást vettek igénybe, mint civilizációnk egész korábbi történetében. A középkori aszkéta életszemlélettől alaposan eltávolodva átestünk a „ló túlsó oldalára”. Pedig léteztek jól működő, hosszú távon fennmaradt társadalmak rendkívül alacsony anyagi igények mellett is, mint pl. a gyűjtögető-, halászó-, vadászó ősközösségek. A pénzt és a magántulajdont nem ismerő emberek semmivel sem voltak boldogtalanabbak, mint mi, sőt a rendelkezésre álló leletek azt bizonyítják, hogy nálunk jóval kiegyensúlyozottabban éltek. 119 A jelenlegi túlfogyasztás nem szolgálja a javunkat, sőt kifejezetten kárt okoz nekünk. A föld-, a természet kizsarolása, az ásványkincsek pazarlása, a

környezetszennyezés mind nagyobb mértékű növekedése ökológiai katasztrófával fenyeget. Arról nem is szólva, hogy mértéktelen fogyasztásunkkal a következő nemzedékek életlehetőségeit csökkentjük. Azok a nyersanyagés energiaforrások, amelyek jelenleg a mi luxusigényeinket elégítik ki, az utánunk jövők létfeltételét teremthetné meg. Ha nem gondolunk az utódainkra, ha alapvető szükségleteik kielégítést is lehetetlenné tesszük, vajon meddig marad fenn a civilizációnk? Elengedhetetlen tehát a fogyasztás önkéntes mérséklése. Be kell látnunk, hogy jelenlegi életmódunkkal a vesztünkbe rohanunk. Ennek a szemléletváltásnak már vannak követői. Az Egyesült Államokban lassan tömegessé válik az „önkéntes egyszerűség” mozgalom. Követői nem akarnak kivonulni a társadalomból, hanem józan, mértéktartó életmódot kívánnak folytatni. Szó sincs lemondásról, aszkézisről Ők csupán a luxust nélkülözik. Az anyagi

értékek helyett a lelki értékeket helyezik előtérbe Ez nagyobb boldogságot biztosít számukra, létük kiteljesedését eredményezi. Emellett jóval egészségesebbek is. Kevésbé fenyegeti őket a túltápláltságból eredő magas vérnyomás, szerzett cukorbetegség, és a rák. Az egyéni kezdeményezések azonban nem képesek jelentős változást előidézni. Elengedhetetlen az állami szerepvállalás ebben a folyamatban Olyan szabályozásra van szükség, amely a javak újraelosztását, a fogyasztás csökkenését eredményezik. A jövedelemkülönbségek csökkenése nem ösztönzi az embereket túlfogyasztásra, megszűnik az utánzó fogyasztás. A presztizsfogyasztás felszámolása érdekében pedig széleskörű tudati felvilágosításra, államilag szorgalmazott tájékoztatásra van szükség. A diktatórikus módszerek elkerülése érdekében minden korlátozó intézkedést széleskörű, nyilvános társadalmi párbeszédnek kell megelőznie.

Elengedhetetlen a példamutatás is Ez a folyamat csak akkor válhat sikeressé, ha hirdetői, képviselői és irányítói személyes életvitelükkel is példát mutatnak. * Sok feszültséggel terhelt a munkaerőpiac is. A középrétegek elszegényedése, a kereslet fokozatos szűkülése következtében évről évre csökken a foglalkoztatottak száma. Tovább tetézi a bajokat a bérrabszolgaság sajátos, ezredvégi megnyilvánulása, amely különösen az idősebb korosztályt, és a diplomásokat sújtja. Ez a multinacionális vállalatok által általánosan alkalmazott rendszer főként a fejlődő országokban érezteti hatását, mivel az alacsony munkabérek következtében a nagy világcégek mind nagyobb számban telepítik termelőegységeiket ezekbe az országokba. Ennek a munkáltatói rendszernek fő sajátossága a szakmai tapasztalatok semmibevétele. Egy rabszolga akkor ér a legtöbbet, amikor ereje teljében van Nem véletlen, hogy fejlődő országokban a

20’-as, 30’-as éveikben járó munkavállalókat fizetik meg a legjobban. A rabszolgák kiválasztásánál az életerő, a munkabírás a legfontosabb szempont. Élettapasztalatokra, szakmai gyakorlatra nincs szükség, mert a kreativitást igénylő feladatokat a munkáltató otthon végezteti el a honfitársaival. Ezekbe az országokba már kész technológiát visz, amelynek a működtetése csupán jól begyakorolt mozdulatokat, és nagy teherbírást igényel. Ehhez kellenek a fiatal, egészséges rabszolgák Gondolkozni nem kell, ezt megteszik helyettük a munkaadóik. Ilyen körülmények között nem véletlen, hogy a 40 év feletti diplomások átlagban 15%-kal kevesebbet keresnek, mint a pályakezdő társaik. Az életbölcsesség, a szakmai tapasztalat, a perspektívákban való gondolkodás ugyanis hátráltatja a munkát, csökkenti a termelékenységet. Az újító ötletek megzavarják a termelés folyamatosságát, fennakadást okoznak a bejáratott gépezetben

Így nem véletlen, hogy a munkáltatók igyekeznek megszabadulni a „kerékkötőktől”, és ez is jelentősen hozzájárul az idősebb korosztály nagyfokú munkanélküliségéhez. Miután a fejlődő országok szűk látókörű politikusai korábban kiárusították az országot, eladták a független iparvállalatokat, a kreatív munkaerő nem talál magának állást. Ennélfogva a nagy szakmai tapasztalatokkal rendelkező 120 és kellő anyagi megbecsülésre vágyó szakemberek számára nincs más kiút, mint a külföldre vándorlás. * A tudomány jelenlegi álláspontja szerint minden ember ártatlannak születik. A bűnözők erkölcsi, fizikai torzulásaiért kizárólag a neveltetésük felelős. A gyakorlat azonban rácáfol erre a feltevésre. A kansasi Menninger Klinikán F Hacker és kutatócsoportja egy fiatalkorú gyilkost pszichoterápiás kezelésnek vetett alá. Bizonyos idő elteltével gyógyultnak nyilvánították, és elbocsátották. Alig hogy

kiengedték, újabb gyilkosságot követett el Amikor már negyedszer ismétlődött meg ez az eset, a kutatók arra a meggyőződésre jutottak, hogy mégsem születik minden ember ártatlannak. Vannak megátalkodott gonosz lelkek, akik bűnös hajalmokkal jönnek a világra. Rajtuk a nevelés sem segít, legfeljebb kissé visszafogja őket A viselkedéstudomány művelőit már nem sok választja el attól a felismeréstől, hogy a pokol küldöttei nem tagadják meg önmagukat, bárhová születnek, nagyon hamar megmutatkozik rajtuk a valódi énjük. Hiába igyekszik a jog és a demokratikus közfelfogás minden embert azonos mércével mérni, nem vagyunk egyformák. Eredetünk, a túlvilágon korábban elfoglalt helyünk alapján rendkívül különbözőek vagyunk. Egyes kriminológusok azzal próbálják magyarázni a bűnözők hajlamait, hogy: „Viselkedésük a társadalmi normák kulturális közvetítésének zavaraiból ered.” Mások a szegénységre, a hátrányos

szociális helyzetre hivatkoznak. Ez a feltételezés azért nem állja meg a helyét, mert nem minden halmozottan hátrányos helyzetű gyerekből lesz bűnöző. Sokan közülük értékes emberekké válnak Sanyarú sorsuk nemhogy rontott, hanem kifejezetten javított a jellemükön. Az átlagnál állhatatosabbá váltak, a sok megpróbáltatás szigorú erkölcsi értékrendszert alakított ki bennük. Ez annak tudható be, hogy ők már korábban legyőzték magukban állati ösztöneiket, és olyan szintre emelkedtek, ahol képesek voltak ellenállni környezetük visszahúzó erőinek. Miután a láthatatlan világok létét nem vagyunk hajlandóak elismerni, a saját bőrünkön fogjuk megtapasztalni, hogy társadalmunk homogenitása téves feltevés. Ennek a fajta tapasztalatszerzésnek az eredménye az a szociológusok által kialakított nézet is, mely szerint: „Napjaink széthullóban levő plurális közösségeiben az áldozatkész, szociális magatartásforma egyre

inkább háttérbe szorul. A társadalom erkölcsi törvényeit betartó egyedeken mind több szociálparazita élősködik.” Konrad Lorenz Nobel-díjas etológus megdöbbentő hasonlatosságot vélt felfedezni társadalmunk állapota, és egyes állatfajok viselkedése között Ez nem éppen hízelgő ránk nézve, és nem is megnyugtató. Az állatvilágban ugyanis ez a fajta életforma csak addig folytatható, amíg az áldozatok kihalnak. Ezt követően az élősködők is elpusztulnak. Környezeti ártalmak A bioszféra helyzete még a gazdaságnál is labilisabb. Ahelyett hogy világméretű összefogással kilábalnánk az általunk ásott gödörből, egyre mélyebbre süllyedünk Köztudomású, hogy a felmelegedés legfőbb kiváltó oka a Földet körülvevő ózonréteg rohamos pusztulása. Erre először a földönkívüliek hívták fel a figyelmünket, még az 1980-as évek derekán. Miután tudósaink műszeres megfigyelései igazolták a veszély fennállását, a

hír nyilvánosságra került. Ezt követően a szakértők és a közvélemény nyomására politikusaink kénytelenek volta lépni ebben az ügyben. Intézkedéseiknek köszönhetően betiltották, és néhány év alatt megszüntették az ózonréteget leginkább károsító vegyületek gyártását A probléma azonban ezzel nem szűnt meg, mivel a tilalom nem mindenkire vonatkozik. A montreali egyezményt aláíró 165 ország közül többen 10 éves haladékot kaptak, hogy legyen idejük az átállás megszervezésére. Kína viszont nem erre fordította az ily módon nyert éveket, hanem felfuttatta 121 ezeknek az anyagoknak a gyártását, így mára már ők váltak a világ legnagyobb halon- és freontermelőjévé. A belföldi igények kielégítésén kívül a világ minden részébe exportálják ezeket a környezetromboló termékeket. Az ENSZ környezetvédelmi szakemberinek megállapítása szerint Kína halonexportja 1997-re 14-szeresére nőtt. Jelenleg a

világban gyártott összes CFC harmadát, a halonnak pedig a 90%-át ők termelik. Mivel az egyezmény ezeknek a vegyületeknek nem csak a gyártását, hanem a forgalmazását is tiltja, az érékesítés a feketepiacon történik. Ily módon évente 30 ezer tonnányi freon kerül a nyugati országokba a régi típusú hűtőszekrények, klímaberendezések és kórházi fagyasztókamrák javításához. Hasonló a helyzet az oltógázként használt halonnal. Mindezek ellenére Kína rendszeresen felveszi az átálláshoz biztosított segélyt abból az alapból, amit a montreali jegyzőkönyvet aláíró országok hoztak létre. A vizsgálatok során kiderült, hogy az 1 milliárd dolláros alap felét Kína kapta, amit a gyártás bővítésére használt. Ezek után érthető, hogy minden erőfeszítés ellenére miért nőtt a világ CFC-termelése 55%-kal, halontermelése pedig 10%-kal. Környezetszennyezési szempontból a lakosság óriási száma is sok megpróbáltatást

tartogat a világ számára. Ezek egyike, hogy Kínában, a 400 millió kerékpár országában mind többen vásárolnak gépkocsit. A motorizáció folyamatát a nyugati autógyárak is elősegítik azzal, hogy a minél magasabb profit érdekében milliószámra exportálják termékeiket Kínába. Újabban a szállítási költségek csökkentése, valamint az olcsó munkaerő kihasználása érdekében egymás után hoznak létre helyi összeszerelő üzemeket is. 1970-ben még csak 600 ezer gépkocsi üzemelt ebben az országban, ma már 10 millió felé közelít a számuk. Mellékesen megjegyezve a többségük ólmozott benzint használ Mivel semmi sem utal rá, hogy ez a növekedés idővel lelassulna, előbb-utóbb el fogják érni Japán motorizációs szintjét Ez esetben Kína napi kőolajfogyasztása 60 millió hordó lesz, ami megfelel a világ jelenlegi teljes termelésének. Kína tehát néhány év múlva egymaga elfogyasztja a világpiac teljes kőolajkészletét

Ebben a helyzetben a nyugati országok üzemanyagigényét csak úgy lehet kielégíteni, hogy duplájára emelik a kitermelt olaj mennyiségét. Ekkor azonban a föld alatt rejlő kőolajkészlet nem 40, hanem csupán 20 évre lesz elegendő. Mit fogunk tenni ezután? A kínai lakosság önmérsékletére nem számíthatunk, már csak azért sem, mert milyen alapon várják el a gazdagságban tobzódó, energiapazarlást folytató nyugati országok, hogy a fejlődő világ ne ugyanezt tegye. A legnagyobb gond azonban az, hogy a fejlődő országok felzárkózásával a környezetszennyezés mértéke is legalább kétszeresére növekedik Az üvegházhatás már most is elviselhetetlen időjárási szélsőségeket eredményez, és későbbiekben elkerülhetetlenül ökológiai katasztrófához vezet. Egyes meteorológusok szerint ez normál körülmények között 15 év múlva bekövetkezik. Vajon mennyi időnk van hátra, ha a felmelegedés mértéke duplájára növekedik? A

jelenlegi növekedés ütemének görbéje is exponenciálisan változik. Mivel minden esélyünk megvan rá, hogy a felmelegedés ennek a görbének az üteme szerint folytatódik, még ebben az évszázadban 5-8 oC lesz az átlaghőmérséklet-emelkedés. Vajon hogyan fog alakulni ez a görbe, ha 15 év múlva a kiindulás érték duplájára növekedik. A hatás felér majd egy katlannal Ez esetben a XXI század végét már senki sem fogja megérni. Egyébként ez a hatalmas ország az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátásában már most is a feketelista élén áll. Az ENSZ legutóbbi, bonni konferenciáján széles körben ismertté vált, hogy Kína északi részén, mintegy fél Európa nagyságú területen füzérszerűen égnek a kőszénbányák. A szakértők szerint évente 200 millió tonna szén ég el, és az égéstermékként keletkező szén-dioxid teljes mennyisége a légkörbe kerül. A tüzek túlnyomórészt öngyulladással keletkeznek Sok közülük

már évszázadok óta ég, és oltása lehetetlenek tűnik A világ 122 legjobb minőségű feketeszenében, az antracitban megállíthatatlanul marja előre magát a tűz, hogy égését tápláló oxigénhez jusson. Már a felszíni kőszénlelőhelyeken is keletkeztek tüzek Ezek egyike 20 kilométer hosszan ég. A talaj alatt égő tüzek óriási erejű detonációval is fenyegetnek, mert a metánnal keveredő levegő sújtólégrobbanást okozhat. Mindezek ellenére nem Kína a világ legnagyobb szennyezőanyag-kibocsátója, hanem az Egyesült Államok. Az USA 1 milliárd tonna szén-dioxidot termel évente, ami az egész világ által kibocsátott mennyiség egyötöde. Ezt ők is tudják, és tisztában vannak ennek következményeivel is, még sem kívánnak változtatni a kialakult helyzeten Az amerikai politikusok az egymást követő környezetvédelmi konferenciák egyikén sem voltak hajlandók a levegőtisztulást elősegítő korlátozó intézkedéseket

aláírni, illetve ratifikálni. Ehelyett egyes országokra lebontott levegőszennyezési kvótákat szorgalmaznak, és abban spekulálnak, hogy majd pénzért megvásárolják az iparilag fejletlen államokra eső kihasználatlan részt. Ez nagy felháborodást váltott ki a szerződést aláíró több mint 160 államban. Félelmük nem alaptalan, mivel az Egyesült Államok lakossága a világ népességének csupán 5%-a, mégis a levegőszennyezés 25%-áért felelős. Azért is érthetetlen az USA ódzkodása a kiotói egyezmény által előírt 5%-os széndioxid-csökkentéstől, mert amerikai kutatók nyilatkozatai szerint vajmi keveset ér. Azonnali 50%-os visszafogásra lenne szükség az 1990 -es szinthez képest A Greenpeace aktivistái pedig úgy minősítették az 1997-ben megkötött kiotói egyezményt, amely „egy hamarosan tragédiába torkolló bohózat újabb állomása”. Egyébként a többi nyugati ország is alaposan kiveszi a részét a

környezetszennyezésből. Az Agenda 21 megállapítása szerint a Föld lakosságának csupán 20%-a él a fejlett ipari államokban, mégis ők a felelősek a szennyezőanyag-kibocsátás 80%-áért. Súlyos aggodalomra ad okot az a legújabb hír is, hogy mely szerint minden eddiginél intenzívebb üvegházhatást kiváltó gázt fedeztek fel a tudósok a sztratoszférában. Legnagyobb koncentrációja az Északi Sarkkör felett található, 34 km magasan. Ennek a hőcsapdának az üvegházhatás-fokozó ereje 18 ezerszer nagyobb a szén-dioxidnál, és a lebomlási ideje több mint 1000 év. A trifluormetil-kénpentafluorid gáz koncentrációja évi 6%-kal növekszik Bizonyítottan emberi tevékenység következménye, és eddig 4000 tonna került belőle a légkörbe. A Science folyóirat szerint az SF5 CF3 gáz kibocsátója nagy valószínűséggel a hadiipar. Ilyen körülmények között szinte természetes, hogy 2000-ben a NASA szakemberei minden eddiginél nagyobb

kiterjedésű ózonlyukat mértek a Déli Sark környezetében. Az Antarktisz felett jelenleg 28,3 millió négyzetkilométeres ózonlyuk található. Háromszor akkora, mint az USA területe. Az összegző tanulmányok alapján a környezetünkért aggódók nem véletlenül vonták le azt a következtetést, hogy a helyzetünk ma rosszabb, mint valaha. Nem kevésbé sietteti az ökológiai katasztrófa bekövetkeztét, hogy néhány évtizede megjelent a gyilkos alga szárazföldi megfelelője, a mikonia. Eredetileg Dél-Amerikában ütötte fel a fejét, és hihetetlen gyorsasággal terjeszkedik. Fél év alatt egy négyzetkilométeres területet képes benőni. A földről felkapaszkodik a magas fákra is, megfosztva a leveleket a naptól és a levegőtől. Az 1970-es években egy tévedés folytán átkerült Indonéziába, majd onnan a szél szállította tovább kis ejtőernyőre emlékezető magvait Délkelet-Ázsiába. Már Kína déli részét is elérte. Linding-sziget

egykor gazdag növényvilágát és banánültetvényeit 12 év alatt elpusztította. A kínai botanikusok szerint: „A helyzet egyre súlyosabb” A gyomirtók és egyéb vegyszerek hatástalannak bizonyultak a mikoniával szemben. Hiába ásták fel a talajt az egész körzetben, az élősködő pár hónap múlva újra felütötte a fejét. 123 Megállíthatatlannak bizonyult a Föld elsivatagosodása is. A közép-afrikai országokban nem tesznek ellene semmit. Pénz és eszközök hiányában tehetetlenül szemlélik életterük rohamos pusztulását. Dél-Amerikában már gondolkodnak a nyugati szakértők által felajánlott őserdővisszatelepítő programok alkalmazásán, miután rájöttek, hogy a természettől korábban elrabolt talaj nem alkalmas mezőgazdasági művelésre. Pár év után kimerül, majd kiszárad, és elhomokosodik. Így a megélhetési gondjaik nemhogy enyhültek volna, hanem tovább fokozódtak Most már fa sincs, amit eladhatnának A tervszerű

erdőgazdálkodás lehetősége is megszűnt számukra. Kínában már elindítottak egy programot az elsivatagosodás feltartóztatására Itt elsősorban az északi országrészen évente 30-40 alkalommal végigsöprő homokviharokat kívánják elkerülni Kína területének 27%-a sivatag, és évente 2500 négyzetkilométerrel „gyarapodik” a mezőgazdaságilag művelhető vidék kárára. A három nagy sivatag közül az egyik Pekingtől mindössze 180 kilométerre található, és minden évben 1,8 kilométerrel közelebb kerül a fővároshoz. Egy-egy nagyobb szélvihar esetén már most is hetekig porfelhőben úszik a város, az emberek csak orruk elé kötött kendőben tudnak kimenni az utcára. Vannak olyan területek, ahol 200 napja nem esett egy csepp eső sem, miközben a hőmérő higanyszála eléri a + 40 oC-ot. Az aszály következtében az ivóvízkészlet is rohamosan apad Peking környékén évente 1-2 méterrel csökken a talajvíz szintje Ennek tudható be,

hogy Észak-Kína több városában szigorú víztakarékossági intézkedésekre kényszerültek. Van ahol napi 6 órára korlátozzák a vízhasználatot. Tiencsinben megtiltották az autómosók működését, és a vízkvótát egy háromfős család esetében havi 8 m3 -ben állapították meg Nem kímélik Kínát az árvizek sem. Miután legnagyobb folyójuk a Jangce vízgyűjtő területén kiirtották a fákat, a hegyekből lezúduló esővíz akadálytalanul ömlik a folyóba. Ez olyan magasságba duzzasztja a Jangce vízszintjét, hogy elkerülhetetlenül átszakadnak a gátak, és a min. 45, de néhol 80 méter magas víztömeg percek alatt több millió hektárnyi mezőgazdaságilag művelt területet önt el Ezek az évente menetrendszerűen ismétlődő áradások azon túlmenően, hogy dollármilliárdokra rúgó károkat okoznak, emberek ezreinek életét oltják ki. A fák visszatelepíthetőségének esélye egyre kisebb, mivel a nagy sebességgel lezúduló víz

magával viszi a hegyek termőtalaját is. Új talajrétegre pedig nem számíthatnak, mert a geológusok szerint 400 év kell ahhoz, hogy a Föld kérge 1 cm-rel vastagodjon. A mezőgazdasági műveléshez azonban min 30 cm vastag humuszrétegre van szükség, ami 12 ezer év alatt alakul ki. (Mellékesen megjegyezve a rablógazdálkodásnak ez a nem várt következménye nem csak Kínát, hanem a világ majd minden országát sújtja. A magyar kormány pl évente több milliárd forintot költ a Tisza gátjainak magasítására, mégsem képes megakadályozni az árvízkatasztrófákat. A Kárpátokból akadálytalanul lezúduló víz ugyanis óriási mennyiségű hordalékot visz magával, amely minden egyes áradás során legalább 10 centiméterrel megemeli a folyó fenékszintjét. Így ennek a folyamatnak sohasem lesz vége Nem égig érő gátakkal kell az árvizek ellen védekezni, hanem vissza kell telepíteni a hegyoldalakra a tarra vágott erdőket, hogy a fák megkössék

a vizet.) Jelentős mértékben hozzájárult az árvizek gyakori kialakulásához a kemizálás is. A mérések szerint ugyanis az agyonvegyszerezett talaj jóval kevesebb vizet képes felszívni. A fatelepítés ezt a káros jelenséget is mérsékelné, sőt jelentősen csökkentené a légköri szennyeződést. A londoni The Sunday Times -ban megjelent tanulmány szerint angol és skót tudósok hároméves vizsgálatot folytattak Nyugat-Angliában, West Midlands grófság térségében. Mintegy 32 ezer fa közeléből talajmintát vettek, és mérésekkel megállapították, hogy mely fajok szívják magukba a legtöbb káros anyagot. Azt is megmérték, hogy a légkörben és az ózonrétegben mennyi káros anyag van. A kutatási eredmények alapján a kőris, a vörösfenyő és az erdei fenyő szívta magába a legtöbb szennyező anyagot. Legkevésbé hatékonynak a tölgyfa, a fűzfa és a nyárfa bizonyult. A vizsgálat azt is kimutatták, hogy a fák majdnem háromszor

hatékonyabban tisztítják a levegőt, mint a füves mezők. Számítógépes 124 modellezéssel megállapították, hogy ha West Midland beépítetlen területeinek csupán a felét fásítanák, 20%-kal csökkenne a káros anyagok okozta légszennyezés. Mindezen bajokat tovább súlyosbítják az erdőtüzek. Oroszországban gyakorlatilag minden évben hatalmas területek pusztulnak el, mert pénz hiányában egészen őszig, vagyis az esős, havas időszak beálltáig nem tudják megfékezni a lángokat. Jelenleg Szibéria déli részén tombol a tűz. A tikkasztó hőség és az erős szél következtében már 78 ezer hektár erdő vált a lángok martalékává. A Burjátfölddel határos területen a tavasz kezdete óta 119 tűzgócot észleltek. A károk többsége az emberi felelőtlenségnek tudható be Az égő cigarettacsikken és a tűző napon fókuszáló lencseként működő eldobott üres üvegeken, valamint a hanyagul eloltott tábortüzeken túlmenően nem

egyszer szándékos tűzgyújtás következtében harapóznak el a lángok. A minap az Egyesült Államokban tört ki egy megfékezhetetlen erdőtűz amiatt, mert egy nemzeti park vezetője avarégetést rendelt el erős szélben. Az új-mexikói erdőtűzben több ezer hektárnyi erdő pusztul el, és 4 város, köztük az atomkutatás központja, Los Alamos is porig égett. A kár elérte az 1 milliárd dollárt 1997-ben az indonéz szigetvilág szinte egészét, valamint Malajziát, Szingapúrt és a Fülöpszigeteket is beborította annak az erdőtűznek a füstje, amit azért gyújtottak, hogy a kivágott fák rönkjeit és az aljnövényzetet elégessék. Itt is a dzsungel egy részének mezőgazdasági művelésre való „felszabadítása” folyt, de a tűz nem állt meg a tarra vágott erdő határán, hanem tovaterjedt, és a maradékot is felemésztette. Az oltás hiábavalónak bizonyult, a tüzet csak hetek után a monszunesők tudták megfékezni. A menekülő lakosság

közül 4 ember meghalt, 32 ezer pedig súlyos légzőszervi megbetegedést szenvedett. Az igazi tragédia azonban csak ezután kezdődött. Az áthatolhatatlan füstköd miatt a Málakká-szorosban három hajószerencsétlenség is történt, melynek következtében 28 tengerész eltűnt. A híradások szerint feltehetően a cápák áldozataivá váltak. A kontinensnyi méretű füstfelhő következtében irányíthatatlanná vált és lezuhant az indonéz légitársaság egyik repülőgépe is. A rajta tartózkodó 234 ember közül senki sem élte túl a szerencsétlenséget. A robbanás olyan nagy erejű volt, hogy 100 embert ott a helyszínen temettek tömegsírba, mert nem tudták összeszedni a maradványaikat. A meteorológiai megfigyelések alapján ez az ökológiai katasztrófa nem csak a helyi lakosságot viselte meg, hanem globális kihatásai is voltak. A biológusok szerint az élővilágot is jelentős veszteség érte, mivel az indonéz őserdőkben sok olyan

növény- és madárfaj él, amelyek most jóvátehetetlenül elpusztultak. Szakértői becslések szerint bolygónkon 14 millió növény- és állatfaj él. Közülük eddig 1,7 milliót határoztak meg Hogy a fennmaradó közel 12 millióból most mennyi semmisült meg, azt senki sem tudja. Ahhoz hogy ez a helyzet megváltozzon, először el kellene ismerniük a hatalmon levőknek is, hogy a bioszféra nagy veszélyben van. A jelek szerint ez végre megtörtént A minap 154 ország több mint 1700 szakértőjének részvételével lezajlott az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó tanácskozása. A franciaországi Lyonban tartott klímakonferencia összehívását az ENSZ globális felmelegedéssel foglalkozó kutatócsoportja szorgalmazta. Jelentésük szerint a XXI. század végére 2-6 oC-kal emelkedhet a Földön az átlaghőmérséklet, ha az üvegházhatást fokozó gázok kibocsátásának jelenlegi mértékét nem sikerül csökkenteni. „Az egész emberiség léte

többé-kevésbé ezen a két fokon múlik” - hangsúlyozta Lionel Jospin francia kormányfő. Megnyitóbeszédében kiemelte még, hogy: „A fejlett országoknak hatékony és szigorú intézkedést kell hozniuk az energiafelhasználás korlátozására. Az üvegházhatást fokozó gázok kibocsátásának csökkentése nélkül továbbra is aszályokra, árvizekre és járványokra kell számítani.” Gerhard Schröder német kancellár már egyenesen így fogalmazott a legutóbbi Föld-csúcson: „A klímaváltozás immár nem borúlátó prognózis, hanem keserű valóság.” 125 A vezető éghajlatkutatók és a meteorológusok is szakítottak végre nyilatkozataik hagyományos óvatosságával. P Ewins és J Baker, az angol és az amerikai meteorológiai szolgálatok vezetői felhívták a figyelmet arra, hogy bolygónk gyorsan melegszik, és ezért az emberi tevékenység a felelős. A váratlan fordulat mögött az utóbbi évek tudományos jelentéseinek beható

tanulmányozása áll. Ezek azt bizonyítják, hogy a bajok fő forrása a fokozott széndioxid kibocsátás Az iparosodás kezdete, azaz 1860 és 1960 között 100%-kal nőtt a légkör széndioxid-tartalma. 1960 és 2000 között 20%-os volt a növekedés Jelenleg tehát 30%-kal több szén-dioxid van a levegőben, mint kellene. A Goddard Intézet vezetőjének Dr J Hansennek kutatásai rámutattak arra is, hogy az elmúlt évtizedek felmelegedéséhez nagymértékben hozzájárult a levegő emelkedő ózon-, metán-, klorofluor-karbonát, valamint koromrészecsketartalma is. A globális felmelegedésre utal az a műholdas megfigyelés is, mely szerint az északi féltekén egyre hosszabb a vegetációs időszak. Európában a tavasz egy héttel korábban, az ősz pedig tíz nappal később köszönt be. Úgy tűnik, hogy itthon is „megtört a jég” ezen a téren. Mika János az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa elismerte, hogy az utóbbi években közzétett

számítógépes jelentések alábecsülték a várható hőmérséklet-emelkedést. Megemlítette még, hogy a klímaváltozás legszembetűnőbb hatása az óceánok vízszintjének növekedése. „Eddig 15-20 centimétert emelkedtek az óceánok, és a XXI. század végére további 60-80 centiméter várható Jelenleg a vízfelszín felső, néhány százméteres rétege melegedett át. Lejjebb még nem mutatható ki számottevő hőmérséklet-emelkedés. Ha viszont a mostani tendencia folytatódik, akkor az alsó vízrétegek felmelegedése következtében évszázadok múlva is növekedni fog a tengerek vízszintje. Az óceánokban akkumulálódott hő még akkor is fenntartja a sarki jéghegyek olvadását, ha időközben megszüntetjük a levegőszennyezést.” Az ebből eredő veszély érzékeltetésére érdemes megemlíteni, hogy az Antarktisz fő jégtömbjének térfogata 25,9 millió köbkilométer. Ha a sarkvidéki hósapkák gleccserei megolvadnak, csupán ez a

jégtömb 65 méterrel emeli meg az óceánok szintjét. Először azonban a mintegy 3,4 millió köbkilométernyi kisebb jégtömbök fognak megolvadni, de már ez is 8,5 méteres vízszintemelkedést okoz. Ennek hatására az alacsonyan fekvő országok (pl Hollandia, Egyiptom, Banglades, Florida), és sok nagyváros (köztük New York, London, Sydney, valamint a világörökség részének tekintett Velence) teljesen eltűnnek, a tengerfenékre süllyednek. Az IPCC mezőgazdasági munkacsoportja szerint már 1 méteres tengerszint-emelkedés 5 millió négyzetkilométernyi területet árasztana el a világ mélyföldjeiből, elpusztítva az összes termőföld egyharmadát. Emellett 50 millió ember kényszerülne környezete elhagyására Banglades esetében ez a termőterület egynegyedének elvesztését, és a népesség 30-35%-ának kitelepítését jelentené. Egyiptomban ennél is rosszabb állapot alakulna ki, mivel a Nílus-delta már 0,5 méteres szintemelkedés után víz

alá kerül, és miután az ország termőföldjeinek túlnyomó része itt található, a parasztokat nem lenne hová költöztetni. Nem is szólva a termőföldek elvesztésével járó éhínségveszélyről. Hollandia anyagi helyzete lehetővé teszi ugyan a már most is meglevő gátak magasítását, de ez azzal a veszéllyel jár, hogy egy nagyobb vihar hatására ezek a falszerű építmények egy ponton átszakadnak, és akkor szinte egyik percről a másikra a fél országot elönti a víz. Nagyobb mértékű tengerszint-emelkedés esetén Kelet-Anglia, Dél-Lousiana, Latin-Amerika észak-keleti partvidéke és Indonézia egyes részei is veszélyeztetett területekké válnának. A kis szigetországok (pl a Maldív-szigetek és Vanatu) pedig teljes egészében elmerülnének az óceánban. Jelentősen hozzájárul a vízszintemelkedéséhez a hőtágulás is. Ha levegő átlaghőmérsékletet 1 oC-al nő, a víz térfogata 1 ezrelékkel nagyobb lesz. Ez a változás

csekélynek tűnik Az óceánok átlagos vízmélysége azonban 4 km, így ez a tágulás már 4 méterrel növeli a tengerszintet. A tengerszint emelkedésével nem csak a tengerparti országok mélyföldjei kerülnek víz alá. A kontinensek belsejében is hasonló sorsra jutnak az alacsonyan fekvő államok Az ok 126 nagyon egyszerű. Az óceánok vízszintemelkedése következtében a folyók vize nem tud lefolyni a tengerekbe. A torkolati öblök visszaduzzasztják a folyókat, így a vizük megreked a lapályos területeken. Először csak az ártereket lepi el az egyre gyülemlő víz, majd egész országok fulladnak a mocsárba. Közép-Európában Magyarországnak van a legnagyobb esélye arra, hogy víz alá kerüljön, mert egy idő után az egész Kárpát-medence megtelik a Duna, a Tisza, a Dráva és a Száva lefolyni nem tudó vizével. Csupán néhány domb, és hegycsúcs emelkedik ki hazánkból jelezve, hogy itt egykor egy virágzó ország állt. Nekünk tehát

fokozottan érdekünk a globális felmelegedés megállítása. Ennek ellenére mi törődünk vele a legkevésbé. Ilyen hozzáállás mellett nem ártana elgondolkodnunk azon, hogy 50-100 év múlva hová fogunk költözni, ki fog bennünket befogadni? A szomszédaink? 10 millió embert egyébként sem tud egyetlen ország sem letelepíteni. Még a velünk szimpatizáló államok is csak néhány ezer menekültről tudnak gondoskodni. Mivel ez az állapot tartósnak ígérkezik, szétszóródásunk elkerülhetetlen következménye lesz a beolvadás. Nem is olyan sokára nemzeti létünk megszűnésével fogunk fizetni a jelenlegi közönyünkért. Az ökológiai katasztrófa elhárítása nem csak a kormányok feladata, hanem mindenki érdeke és kötelessége. Ezen a téren a magánszemélyek is sokat tehetnek Az átlagpolgár kezében nincsenek ugyan hathatós eszközök, de óriási számarányuk következtében mégis meghatározó szerepük van ebben a folyamatban. Különösebb

erőfeszítésre sincs szükség a természet megóvása érdekében, elég ha odafigyelünk a mindennapi teendőinkre. A levegő-, a talaj és az élővizek szennyezettsége már azáltal is jelentős mértékben csökkenthető, ha a napi bevásárlásaink során előnyben részesítjük a környezetbarát termékeket. Az üdítőitaloknál pl válasszuk a visszaváltható palackba töltött kivitelt. A műanyag flakonok ugyanis nem bomlanak le a természetben, elégetésük pedig ózonréteg-károsító CFC-kibocsátással jár. Szorgalmazzuk a befőttesüvegek újbóli visszaváltását. Ne vegyük meg azoknak a cégeknek a gyártmányait, akik nem vállalják a göngyöleg visszaszállításával és tisztításával járó többletköltséget. Az üvegpalackok visszaváltható polietilénpalackokkal való helyettesítése nem jelent megoldást. Az üveg negyvenszer újratölthető, a műanyag maximum tízszer Ezután ugyanúgy eldobják, mint a vissza nem váltható műanyag

göngyöleget. Az üveget viszont összegyűjtik, és beolvasztják. De ha nem, az sem baj, mivel a kvarc nem árt a talajnak A föld kérgének 12%-át ez az anyag alkotja. Az üdítőitalgyártók azért ragaszkodnak annyira a műanyag palackhoz, mert törhetetlen, és szinte súlytalan. Ezért olcsóbb a szállítása, egyszerűbb a mozgatása Ez utóbbin azonban könnyen lehet segíteni Hollandiában kifejlesztettek egy kisebb fajsúlyú üveget, amely harmadával könnyebb, és előállításának anyag- valamint energiaigénye is kisebb a hagyományosnál. Kerüljük a fémdobozba kiszerelt söröket, gyümölcskonzerveket; a tubusos, flakonos ízesítő anyagokat is Ezeket üvegbe is lehet tölteni, ami visszaváltva egyáltalán nem szennyezi a környezetet. Ezzel anyagilag is jól járunk, mert a dobozos sörök árának negyedét a díszes fémdoboz előállítási költsége teszi ki. Gyűjtsük össze a ránk zúdított reklámkiadványokat, és a kiolvasott újságokkal

együtt jutassuk el az iparihulladék-felvásárló telepekre. Ha nincs időnk az elszállítására, akkor se dobjuk a kukába, hanem tegyük ki a kapu elé. Sok hajléktalan abból él, hogy összeszedi és eladja az újrahasznosítható anyagokat. Évente legalább egyszer rendezzünk nagytakarítást a pincében, padláson; és dobjuk ki a működésképtelen használati eszközöket, berendezési tárgyakat. Ezekben nagyon sok újrahasznosítható anyag van, ami nagymértékben csökkenti az új termékek előállításával járó környezetszennyezést. Egy alumínium alkatrész öntéséhez pl 95%-kal kevesebb energia szükséges, ha nem bauxitból gyártják, hanem begyűjtött fémhulladékból. A nagytakarítást érdemes összekötni az önkormányzatok által minden évben 127 meghirdetett lomtalanítási akciókkal. Ilyenkor ingyen elszállítjuk a járdára kitett ócskaságokat A lakásban tevékenykedve kapcsoljuk le a nem használt lámpákat. Egy 100 W-os izzó

napi 24 órás égetése 1 év alatt 800 kg széndioxid-kibocsátást eredményez a táplálását végző hőerőmű üzemeltetése által. Éljünk a korszerű, energiatakarékos termékek nyújtotta előnyökkel, és cseréljük le a huzamosabb időn át használt izzólámpáinkat kompakt fénycsövekre. Szakértői számítások szerint teljes élettartama alatt egyetlen kompakt lámpa is több mint 350 kilogrammal képes csökkenteni a széntüzelésű hőerőmű széndioxid-kibocsátását. Az áruk ugyan magas, de a fogyasztásuk csupán egynyolcada az ugyanannyi fényt biztosító izzólámpákénak, ezért átlagos használati idő mellett 2-3 év alatt megtérül az áruk. Miután az élettartamuk elérheti a 8 évet is, ezt követően a megtakarítás már a mi pénztárcánkat duzzasztja. Középületek ablaktalan helyiségében, ahol éjjel-nappal égetik a lámpát, a megtérülési idő: fél év. Ügyeljünk arra, hogy a kompakt fénycső nem bírja a gyakori

kibekapcsolgatást, ezért csak ott alkalmazható, ahol legalább 2-3 órán át egyfolytában szükség van világításra. Rövid időre nem érdemes lekapcsolni, mert a bekapcsolása annyi energiát emészt fel, mintha 20 percen át folyamatosan égett volna. Mellesleg a hagyományos izzólámpát sem érdemes percenként ki-bekapcsolgatni, mivel a hideg izzószál névleges áramfogyasztásának tízszeresét veszi fel. Nem gazdaságos a sokágú csillár használata sem, mert 4 db 25 W-os izzó csak fele annyi fényt ad, mint 1 db 100 W-os. Kompakt lámpákból csak a 12 ezer üzemórásakat érdemes megvenni. A 3 ezer üzemórás olcsóbb ugyan, de ennek élettartama csupán háromszorosa a normál izzónak. Ennek ellenére hússzor drágább. Ilyen rövid idő alatt a fogyasztáscsökkenésből eredő megtakarítás nem sokkal múlja felül az árkülönbözetet. A minőségi kompaktlámpa négyszer annyi ideig használható, és az ára csupán háromszorosa a

felfűtés-szabályozó elektronikát nem tartalmazó olcsó hamisítványoknak. A hosszú élettartam persze rizikóval is jár, mivel egy esetleges gyári hiba jelentősen lerövidítheti a termék használhatóságát. A nagy világcégek termékeinél azonban ennek igen kicsi a valószínűsége. Egyébként normál izzólámpákból sem érdemes olcsó, távol-keleti hamisítványokat venni, mert ezek gyenge minőségű wolframszálból készülnek. Ezért az élettartamuk csupán 500 üzemóra, az áruk viszont alig valamivel kevesebb, mint az 1000 óráig használható márkás változatoké. A háztartási készülékek lecserélésénél szintén kellő gonddal járjunk el. Ne csak a tetszetős külsővel törődjünk, hanem nézzük meg a termék áramfogyasztását is. Az energiatakarékos készülékek, berendezések a hagyományos típusok energiaszükségletének sokszor csak a felét fogyasztják. Ezáltal az értük fizetendő magasabb ár most is néhány év alatt

megtérül Ezt követően környezetkímélő döntésünkből már közvetlen hasznunk is származik, ami villanyszámlánk hosszú időn át tartó jelentős apadásában nyilvánul meg. Rengeteg áramot takaríthatunk meg és jelentősen meghosszabbíthatjuk villanybojlerünk élettartamát is, ha évente legalább egyszer megszabadítjuk a vízkőtől. Az egyedi gázfűtéssel rendelkezőknek lehetőségük van arra, hogy csak azt a helyiséget fűtsék, amelyben tartózkodnak. A gázkonvektor nagyon hamar felfűti a szobát, így nincs értelme állandóan +20 oC felett tartani a nem használt helyiségek léghőmérsékletét. A szellőztetésnél célszerű kereszthuzatot csinálni Így percek alatt kicserélődik a levegő anélkül, hogy a falak lehűlnének. Száraz levegőjű lakásokban ajánlatos párologtatót használni, mert nagyobb pártartalomnál melegebbnek érezzük a levegőt. Ezen túlmenően a légutaink sem száradnak ki, nem gyötör bennünket állandó

köhögési inger. 128 A levegőszennyezés csökkentése érdekében ha csak lehet, hagyjuk otthon az autót, és használjuk a tömegközlekedési eszközöket. Amennyiben ezt nem tudjuk megtenni, vásároljunk üzemanyag-takarékos gépkocsit. Statisztikai becslések szerint, ha minden egyes autó csak 1 literrel kevesebb üzemanyagot égetne el 100 kilométerenként, akkor az éves széndioxidkibocsátás 3,3 millió tonnával csökkenne, ami annyival járul hozzá a levegő tisztábbá válásához, mintha két 350 Megawattos hőerőművet leállítanánk. A vízpazarlás megszüntetése érdekében szereljünk fel víztakarékos zuhanyfejet. Egy hagyományos zuhanyrózsán percenként 18 liter víz távozik, a víztakarékos fejen viszont csak 9 liter Ezáltal egy négyszemélyes család egy év alatt min. 70 ezer liter vizet takaríthat meg A hagyományos WC-tartályt is cseréltessük ki szabályozhatóra. A féltöltés gomb használatával egy négyfős családban az

éves megtakarítás 30 ezer liter víz. Ezzel nem csak a környezetünket kíméljük, hanem anyagilag is jól járunk. Az együttesen 100 köbméternyi megtakarítás a jelenlegi víz- és csatornadíjakon számolva félhavi nettó átlagbérnek felel meg. Reméljük, hogy nálunk is hamarosan kötelezővé válik a nyugati országokban már általánosan alkalmazott szelektív hulladékgyűjtés. Az újrahasznosítható anyagok iparba való visszaáramoltatása nem csak a környezetszennyezést csökkenti, hanem rengeteg víz, energia- és nyersanyag-megtakarítással jár. Különösen ügyeljünk a veszélyes hulladékok elkülönítésére Az erre a célra létrehozott tározóba dobott szárazelemek, akkumulátorok nem a szeméttelepre kerülnek, hanem a vegyihulladék-égetőkbe. A hagyományos és kompakt fénycsövek sok újrahasznosítható anyagot is tartalmaznak, amelyeket égetés előtt kinyernek belőle. A vegyelemzések kimutatták, hogy a talajvíz

nehézfém-szennyeződésének negyede kadmiumból, fele pedig ólomból származik. Azokból a fémekből, amelyek a kidobott elemekben, akkumulátorokban, fénycsövekben koncentráltan megtalálhatók A már lejárt szavatosságú gyógyszereket se dobjuk a kukába, hanem adjuk le valamelyik patikába; ők gondoskodni fognak a szakszerű megsemmisítéséről. A gépkocsiból leengedett fáradt olajat, és a tönkrement akkumulátort a benzinkutaknál adhatjuk le. Jelentős mértékben csökkenthetjük a hulladékhegyeket, ha vásárlásaink során nem tartunk igényt a díszcsomagolásra. Saját fogyasztásra szolgáló termékek esetén kérjük meg az eladót, hogy csak a legszükségesebb mértékben csomagolja be őket. Minél többen hagyják ott a felesleges dobozokat, szalagokat és reklámszatyrokat a boltokban, annál kevesebbet kell rendelni, gyártani belőlük; és kidobásukkal sem terheljük a környezetet. Mellesleg a csomagolóanyagok árát is velünk,

vásárlókkal fizettetik meg. Minél többet használnak belőle, annál többe fog kerülni egy-egy árucikk. A gyorsan fogyó termékekből vegyünk utántöltős kivitelűt. Persze a kereskedők nem szívesen mondanak le a csomagolóanyagok reklámhordozó szerepéről Ennek a problémának az áthidalására is van megoldás A kor szükségleteire figyelő vállalkozók ugyanis már elkezdték gyártani a burgonyakeményítőből készített bevásárlózacskókat. Ránézésre nem különböznek a PVC tasakoktól, de a környezetben napfény és csapadék hatására lebomlanak, és bomlástermékeik sem szennyezik a talajt. Ha valamely használati tárgyunk elromlik, ne dobjuk ki, hanem javíttassuk meg. Minden ruhaneműt, szerszámot, készüléket addig használjunk, amíg lehet, hogy utódainknak ne jelentsen megoldhatatlan gondot iparuk nyersanyagokkal való ellátása. Hogy ez a probléma mennyire valós, azt jól mutatja az Egyesült Államok Bányászati Hivatalának

jelentése, mely szerint rézből 14, ólomból pedig már csak 4 évre elegendő érckészlet található az országban. Különösen sok textilalapanyag takarítható meg a gyermekruhák célszerű felhasználásával. Miután a kisebb gyerekek hamarabb kinövik a ruháikat, mint ahogy elhasználódnak, ne dobjuk el őket. Adjuk tovább a rászorulóknak, vagy cserélgessük a rokonság körében Érdemes körülnézni a saját ruhásszekrényünkben is. Ha valamely holminkat már évek óta nem vettük fel, nagy valószínűséggel nem is fogjuk soha. Ezért ajándékozzuk oda a jótékonysági szervezeteknek. Ők eljuttatják az adományokat a fejlődő országokba Ezekben a 129 régiókban sok száz millió ember él, aki csak a használtcikk-kereskedésekben vásárolt, illetve a szeretetszolgálatok által adományozott holmikkal tudják megoldani önmaguk és családjuk öltözködési gondjait. A túlságosan elhasználódott ruhákat sem kell kihajítani A természetes

alapanyagúak kiválóan megfelelnek törlő- vagy felmosórongyként. Még a kopott fogkefét sem célszerű eldobni, mert olyan kis rések is kitisztíthatók vele, ahová a szokványos takarító eszközökkel nem lehet benyúlni. A kiolvasott újságokat, folyóiratokat sem kell azonnal a szemétre hányni. Sok olyan kisnyugdíjas él a környezetünkben, akik szívesen elolvasnák őket Ajánljuk fel a rászoruló ismerőseinknek, vagy kérjük el az illető szerkesztőségektől azoknak a címét, akik ilyen kéréssel fordultak hozzájuk, és küldjük el nekik a felesleges sajtótermékeket. A határon túl élő magyaroknak nyelvük megtartása érdekében is nagy szükségük lenne a régebbi lapszámokra. Nehéz anyagi helyzetük folytán nem tudnak előfizetni a számukra drága külföldi lapokra. A szemétpostának nevezett sok reklámkiadványtól és áruajánlattól úgy szabadulhatunk meg a legeredményesebben, ha az önkormányzatnál letiltatjuk lakcímünk

kiadást. Ez esetben a Belügyminisztérium, illetve a Lakcímnyilvántartó Hivatal nem szerepeltet bennünket a kereskedelmi célokra árusított címlistákban. A fenti gondok további enyhítése érdekében ne vásároljunk semmilyen felesleges árut. A lakásunkba felhalmozódó sok kacat csak arra jó, hogy legyen miről letörölgetni a port. Ajándékba se vegyünk olyan dolgokat, amelyeket mi sem tartanánk meg szívesen. A tehetősek sokat tehetnének a trópusi őserdők megmentéséért, ha nem vásárolnák meg a mahagóni- ében- és tikfából gyártott méregdrága bútorokat, hanem hazai fából készültet vennének. Családi házaknál a szerves hulladék újrahasznosításának legszerencsésebb módja a komposztálás. A lekaszált fűből, a levágott hajtásokból, az ősszel lehulló levelekből is kitűnő trágya készíthető a virágos kertünkbe. A karácsonyt sem kell illúzióromboló műfenyővel ünnepelni, mert már mindenütt kapható földlabdával

együtt kiemelt cserepes fenyő, amelyet utána kiültethetünk a kertünkbe. Sok helyen kölcsönözhetünk is cserepes fenyőt, betétdíj ellenében Így anyagilag is jobban járunk, mert a legnemesebb fenyőfajta kölcsönzése sem kerül többe 1000 Ft -nál. Az igaz, hogy az élő fenyő nem magasabb 1 méternél, de hol van az előírva, hogy egy karácsonyfának a plafonig kell érni. A környezetkárosító növényvédő szerek ránk nézve is veszélyes mérgek, helyettük használjunk természetes alapú permetszereket. Ennél is kíméletesebb eljárás a vetésforgó és növénytársítás ősrégi módszerének visszaállítása. A lakáskarbantartás során is kerüljük az egészségkárosító vegyszereket. Ma már kaphatók vizes alapú festékek, amelyek nem igényelnek allergiát kiváltó, ráadásul tűzveszélyes hígítókat. Kozmetikai szerek vásárlása esetén kerüljük a hajtógázos permeteket Gumiballonnal ellátott pumpás kivitelűt válasszunk, mert

ez levegővel működik. A golyós dezodor sem járul hozzá a légszennyezéshez. Ha légfrissítőket, illatosító szereket vásárolunk jusson eszünkbe, hogy ezek nem természetes alapanyagból készülnek. Használatuk során vegyszergőzt lélegzünk be, ami lerakódik a tüdőben, májban. A vászonzacskóba töltött szárított levendula vagy rózsaszirom tovább megtartja illatát, mint a szintetikumok, és olcsóbb is. A falra akasztott szárított virágszirmokon kívül igen hatékony szagtalanító szer még a tányérba öntött és a helyiség közepére helyezett ételecet, vagy egy szál égő gyertya. Ezekkel az egyszerű eljárásokkal a dohányfüstöt, és a frissen festett szobában terjengő festékszagot is hamar megszüntethetjük. Azzal is csökkenthetjük szervezetünk méregterhelését, ha gyári termékek helyett természetes alapanyagokból álló, magunk által előállított kozmetikumokat használunk. Friss zöldségből, gyümölcsből, növényi

olajokból, nyers tojásból, biológiai eljárással erjesztett ecetből, nyers tejből előállított tejtermékekből, frissen szedett gyógynövényekből és egyéb otthon fellelhető alapanyagból igen hatékony bőrápoló krémet, pakolást lehet készíteni. Ezeket az évezredek 130 óta használt, és jól bevált alapanyagokat az ipar azért nem tudja alkalmazni, mert könnyen romlanak. Azonnali felhasználás esetén azonban ez nem jelent gondot A mosó- és mosogatószerek között ma már szép számmal találhatók foszfátmentes, és biológiailag lebomló alapanyagúak A legkevésbé azonban a korábban használt mosószerek (mosószóda, mosószappan, kenőszappan) ártanak. A szappanpehely az élővizekben teljesen lebomlik Kemény víz esetén lágyítószerként fele mennyiségű mosószódát kell hozzáadni. A lereszelt mosószappan gyapjú, lenvászon, sőt selyem mosására is alkalmas. Ezen a módon azonban csak színtartó textíliát lehet mosni.

Egyébként az igazán környezetkímélő megoldás az ultrahanggal tisztító (kavitációs) mosógép lesz. Ez a Japánban már kapható, és a III fejezetben részletesen ismertetett berendezés langyos vízben, ultrahanggal gerjesztett légbuborékok összeomlása által távolítja el a koszt a textíliából. Addig is használjunk természetes mosószereket, de igen jó eredményt lehet elérni a szubatomi energiasugárzással történő szennyeltávolító módszerrel is (lásd I. fejezetben a Lappiramisnál). Tisztítószereket is elő lehet állítani otthon fellehető, vagy gyógyszertárakban beszerezhető kevésbé veszélyes vegyszerekből (pl. timsóból, bóraxból) Részletes tanácsok „Az egészségkímélő ételek ínyenceknek” című könyv I. - II és IV fejezeteiben találhatók (lásd Edények tisztításánál.) Rovarirtó spray használata helyett sokkal jobb megoldás, ha szúnyoghálót szerelünk fel az ablakokra. A csúszó-mászó rovarok, valamint a

rágcsálók lakásba települése ellen legjobb módszer a gyakori takarítás, a higiénia. Az apró rovarok gyakran költöznek be a tapéta mögé is. Emiatt célszerűbb a falakat festetni A penészedés elkerülése érdekében természetes alapanyagú, légáteresztő festéket alkalmazzunk A mellékhelyiségek festésére legjobb alapanyag a mészhidrát. A molyok elriasztására se használjunk vegyszereket, (pl az undorító szagú naftalint), mert a szárított levendula egész éven át képes távol tartani ruhásszekrényünktől ezeket az alattomos kártevőket. Mellesleg a fitotékákban, illetve a gyógyszertárakban levendulaolajat is vásárolhatunk. Öntsünk belőle néhány cseppet egy kis csomó vattára, és tegyük a szekrény mélyébe. Végezetül sokat segít környezetünkön a jártunkban-keltünkben tanúsított kultúrált viselkedés: a szemetelés mellőzése, a növények kímélése, a természetes közegükben élő állatok békén hagyása, és a

tűzgyújtástól való tartózkodás. Kevesen tudják, hogy már egy eldobott cigarettacsikk is 5 évig fertőzi a talajt, illetve az élővizeket, egy darab hungarocell pedig 1000 év alatt bomlik le a természetben. Persze legtöbbet a kormányok, a különféle állami intézmények tehetnek a bioszféra megóvása, egészségünk megvédése érdekében. A nyugati országokban már el is kezdődött ez a folyamat. Legnagyobb haladást a hulladékkezelés terén érték el Ennek tudható be, hogy a nyugat-európai országokban már megoldódott a „szemétügy”. Ők már évtizedekkel ezelőtt rájöttek, hogy a hulladék nem szemét, hanem értékes és szinte kimeríthetetlen nyersanyagforrás. Nálunk évente 5 millió tonna szemét keletkezik Ezt hulladéklerakóban tároljuk, majd szemétégetőkben megsemmisítjük. Ez a hulladékkezelés legkártékonyabb módja A szeméttárolók tönkreteszik a tájat, mérgezik a talajt és az élővizeket, a hulladékégetők pedig

szennyezik a levegőt. Nem is szólva az illegális hulladéklerakók okozta károkról, amelyből a szemétszállítási díjak emelkedése, és a hatósági ellenőrzés lazasága folytán egyre több van országszerte. Az EU-tagállamok is hasonló gondokkal küszködtek másfél évtizeddel ezelőtt Erre kitalálták a hulladékpiramist, melynek következetes alkalmazása megszüntette a környezetszennyezést, és járulékosan jelentős gazdasági hasznot eredményezett. A módszer lényege, hogy a hulladékkezelést a legalsó szinten kell kezdeni, és csak akkor lehet feljebb lépni, ha ott már minden lehetőség kimerült. A legalsó szint a hulladék keletkezésének minimalizálása. Ez érthető, hiszen ha nem keletkezik hulladék, kezelni sem 131 kell. Ennek az elvnek alapján a fejlett nyugati országok adókkal és kedvezményekkel érik el, hogy a lakosság minél kevesebb szemetet termeljen. Ezek a szabályozók olyan jól működnek, hogy Németországban és

Finnországban már nem található a boltokban eldobható csomagolású üdítőital. A büntető adók miatt a gyártóknak nem éri meg a nálunk szinte egyeduralkodó eldobható PET palackokat használni. Ezekben az országokban már az önkiszolgáló éttermekben sem tálalják az ételeket kidobandó hungarocell tálcákra, hanem elmosható porcelántányérokat alkalmaznak. A következő szint az újrahasznosítás. A kampány jelszava: Amit csak lehet, mindent újra fel kell használni! Pl. az újságokat, kartondobozokat és egyéb papírhulladékot nem égetik el, hanem ismét papír lesz belőle. A műanyaghulladékból újra műanyagot gyártanak A visszamaradt szennyeződés miatt ez az alapanyag már nem alkalmas élelmiszerek csomagolására, de kitűnően megfelel építőipari alkalmazásra. Az újrahasznosítás előfeltétele a szelektív gyűjtés. Elkülönítve kell gyűjteni a papírt, a műanyagot, a fémet és a szerves hulladékot Ezeket a papírgyárak,

műanyag-feldolgozó üzemek, valamint a vas- és színesfém-feldolgozó kohók jó pénzért megveszik. A szerves hulladékot pedig komposztálják, és az ily módon keletkezett humuszt szintén értékesítik. Csak a nagy energiatartalmú, nehezen feldolgozható szemét kerül az égetőkbe. A hulladéklerakókba azt a szemetet viszik, amelyet az alsóbb szinteken nem sikerült újrahasznosítani, ártalmatlanítani. Ez az összes hulladéknak csupán a töredéke. Így nem keletkeznek szeméthegyek Nem kell ötévente új lerakóhelyekről gondoskodni. Nem kell egész völgyeket szeméttel betemetni, és nem veszélyeztetik a környező lakosság egészségét sem. A szelektív hulladékgyűjtés bevezetéséhez azonban bizonyos kulturáltsági szint szükséges. Amíg a polgárok nem látják be ennek elkerülhetetlenségét, és a hatóságok nem biztosítják az ehhez szükséges technikai feltételeket, nem várható el áttörés ezen a téren. Az önkéntes alapon történő

szelektív hulladékgyűjtés nem oldja meg a problémát. Még a megrögzött környezetvédőktől sem várható el, hogy a saját költségükre több kilométeren át szállítsák a szétválogatott hulladékot, amíg Budapest 13 hulladékgyűjtő udvarának valamelyikébe eljutnak. Az is meglehetősen rombolja a szelektív hulladékgyűjtési kedvet, ha a lakosság azt látja, hogy megáll a szemes kocsi az utca végén, és az általuk gondosan konténerekbe válogatott hulladékot egybeöntik, majd a legközelebbi a szeméttelep tetejére hányják. Ez ugyanis olcsóbb, mint visszajuttatni a gyártóhoz. A gyárak sem szívesen fogadják a hulladékot, mert ipari nyersanyagból olcsóbban elő tudják állítani a termékeiket. Az újrahasznosítás csak akkor lenne számukra kifizetődő, ha az új termék előállítását környezetszennyezési adó terhelné. A lakosságot pedig az önkormányzatok tudnák rászorítani a szelektív hulladékgyűjtésre. A nyugati

országokban nem szállítják el a szétválogatatlan szemetet. Svájcban az emberek öntudata olyan magas szintű, hogy figyelik egymást. Ha azt látják, hogy a szomszédjuk az újságot bedobja a komposztálandó szerves hulladék közé, legközelebb már a köszönését sem fogadják. Megvetik a kulturálatlan, a környezetükkel nem törődő embereket Arra sincs mód, hogy a szétválogatott szemetet mások kukájába csempésszük. A nyugati nagyvárosokban sokan lakattal zárják a szemetes edényeiket. A szemétszállítási díj ugyanis függ a hulladék mennyiségétől. Ez a rendszer is azt szolgálja, hogy a háztartások minél kevesebb szemetet termeljenek. Ne hordjanak haza felesleges csomagolóanyagot, és a beszerzett tartós fogyasztási cikkeket addig használják, ameddig csak lehet A felvilágosítás, a különböző reklámok is sokat segíthetnek ezen a téren. Portugáliában néhány éve vezették be a szemét elkülönítve gyűjtését. A meggyőzés

sajátos eszköze egy tévéreklám volt, amit hónapokon át vetítettek Ebben egy csimpánz rakosgatta a szétválogatott szemetet a megfelelő kukákba, majd megjelent egy felirat: „Próbálja meg, talán önnek is sikerül!” 132 Sok országban megállíthatatlannak tartják a környezetszennyezés növekedését. A tapasztalatok azonban ennek ellenkezőjét bizonyítják Ennek a káros folyamatnak a feltartóztatása csak elhatározás, és határozott intézkedés kérdése. A környezetszennyezés visszaszorítását szorgalmazó országok jelentős részeredményeket értek le ezen a téren. Az amerikai Környezetvédelmi Hivatal vizsgálatai is ezt bizonyítják Az EPA felmérései szerint 1978-ban 4,7 millió gyerek vérében haladta meg az ólomszint az egészségre veszélyes szintet. A 2000-ben végzett második vizsgálat megállapította, hogy ez a szám 300 ezerre csökkent. A kedvező változás annak köszönhető, hogy 1973 és 1995 között sikerült

teljesen megszüntetni az ólomadalék használatát a benzinben. Emellett az 1990-es 64 millióról 38 millióra csökkent azoknak a háztartásoknak a száma, amelyekben ólomalapú festéket használtak. A felmérés kiterjedt a passzív dohányzás gyerekekre gyakorolt hatására is. A kiskorúak vérének ólomszintje 1988 és 2000 között 20%-kal csökkent. Ez a cigaretták minőségi javulásának, a füstszűrők általános elterjedésének tudható be. Sajnos a kedvező tapasztalatokhoz számos kedvezőtlen is társult. A jelentésből ugyanis az is kiderült, hogy minden 12. fogamzásképes korú nő vérében a higany szintje meghaladja azt az értéket, amely már veszélyezteti a magzat agyának normális fejlődését. Az Egyesült Államokban 5 millió lányt és asszonyt érint ez a probléma. Ha a higanyból 5,8 részecske jut a vér egymilliárd egységére, a születendő gyermeknek kisebb lesz az IQ-ja, és zavarok keletkezhetnek a szem- és kézmozgás

összehangolásában. Ebből a szempontból különösen veszélyeztetettek a halfogyasztók, mivel az élővizek szennyezettsége következtében feldúsul a húsukban a higany. A higanykibocsátás három legfőbb forrása: az erőművek, valamint a városi- és az orvosi hulladék. A korszerűtlen energiatermelés, és a hulladékégetés következtében ezen a téren nem tudtak haladást elérni Ugyancsak az ingyenenergia felhasználásának halogatása, a szénhidrogének energiaforrásként való alkalmazásának tudható be, hogy két évtized alatt 3,6%-ról 8,7%-ra nőtt az asztmás gyereke száma. 2001-ben már 6,3 millió asztmás gyereket tartottak nyilván Amerikában. Köztudott, hogy az asztma fő kiváltó oka a levegőszennyezés. Az is megállapítást nyert, hogy jelenleg a levegő legnagyobb szennyezője a gépjárműforgalom. A robbanómotoros gépjárművek kipufogógázai beszivárognak a lakásokba is, lehetetlen elmenekülni előle. Amíg az illetékesek nem

szánják el magukat radikális intézkedésekre, nem tiltják meg a levegőszennyező gépjárművek használatát, addig ez a helyzet nem is fog megváltozni. Javulás csak akkor következik be ezen a téren, ha az autógyárak rákényszerülnek a szennyezésmentes motorok gyártására. Ez azonban önmagában még nem szünteti meg a környezetszennyezést. Ahhoz minden téren átfogó intézkedésekre lenne szükség. Ennek elindításához, véghezviteléhez azonban nincsenek meg a feltételek Hiányoznak a felvilágosult tömegek, akik kikövetelnék a reformokat, és nincsenek megfelelő szakemberek, akik végrehajthatnák a szükséges változtatásokat. Ezeket az embereket először ki kellene nevelni. Már az általános iskolában el kellene kezdeni a környezettudatos nevelést, hogy felnőtté válva minden ember számára magától értetődő legyen a természet megóvása. A jelenlegi oktatási rendszer azonban még az általános műveltséget sem képes biztosítani

a jövő generációjának. A környezetvédelem terén a nagyhatalmak tudnának a legtöbbet tenni, de a közoktatást tekintve náluk a legrosszabb a helyzet. A New York - Daily News -ban megjelent beszámoló szerint: „Az amerikai fiatalok siralmasan keveset tudnak. 11%-uk nem találja meg az Egyesült Államokat a világtérképen Ha pedig egy feliratok nélküli térképet raknak eléjük, a felének fogalma sincs, merre keresse New York -ot. Amikor a hírekben szereplő országokról kérdezték őket csak 13%-uk tudta hol van Irak, és csupán 17%-uk találta meg Afganisztánt a térképen. Pedig honfitársaik százai estek el ezeknek az országoknak a felszabadítása során. A világ legnagyobb víztömegét, a Csendes-óceánt a 18-24 éves amerikaiaknak csak a 71%-a találta meg a földgömbön.” 133 A felmérés nyilvánosságra hozása után John Fahey, a National Geographic Society elnöke így fakadt ki: „Ha a fiatalok nem tudják mi hol van a térképen, és

nincsenek tisztában a körülöttük zajló eseményekkel, hogyan érthetik meg azokat a kulturális, gazdasági és környezetvédelmi gondokat, melyekkel küszködik a világ?” Valamivel jobb volt az eredmény a nyugat-európai diákok körében. Az 56 kérdésből álló tesztet 3250 amerikai, brit, francia, japán, kanadai, mexikói, német, olasz és svéd fiatal töltötte ki. A maximálisan elérhető pontszám 42 volt. Ezt a szintet Svédország közelítette meg a legjobban, 40 ponttal Utána következett Németország és Olaszország 38 ponttal. Az amerikaiak csak 23 pontot értek el, így az utolsó előttiek lettek. Egyedül Mexikót előzték meg, ahol 21 pontos eredmény született. Nagyon megnehezíti problémáink megoldását, hogy az emberek nem ismerik az univerzum, a világ, sőt a saját testük működését sem. Ez nem csak az átlagemberek esetében van így A diplomás szakembereknél sem jobb a helyzet. Az amerikaim Harward Egyetem frissen végzett

diplomásai közül kiválasztottak 23 nem fizika szakos személyt, és megkérdezték tőlük, hogy miért van nyáron meleg, télen pedig hideg. A helyes választ csupán ketten tudták Hasonló tapasztalatokért nem kell Amerikába menni, mert más országokban sem jobb a helyzet. Az életét irányító, befolyásoló jelenségekről a legtöbb embernek sejtelme sincs Sőt szép számmal akadnak olyanok, akik nem is akarnak tudomást szerezni róluk. Még a gondolatát is elutasítják annak, hogy valaki megpróbálja kizökkenteni őket beszűkült világnézetükből Attól tartanak, hogy az új információk hatására összezavarodnak bennük a dolgok, és nyomasztó, szorongató érzéseik támadnak. A legtöbb ember ugyanis akkor érzi magát biztonságban, ha a nézetrendszerei szilárdak, rendíthetetlenek, és útmutatóként szolgálnak. Nem baj, ha az általa vallott elvek nem felelnek meg a valóságnak. A lényeg, hogy higgyen bennük, és támaszkodni tudjon rájuk.

Ez az elzárkózó gondolkodásmód az oka annak is, hogy a legtöbb ember nem vásárol meg olyan újságot, nem vesz meg olyan könyvet, melynek tartalma ellenkezik a nézeteivel. Életkorunk előrehaladtával is egyre merevebbé válik a nézetrendszerünk. Minél idősebb valaki, annál jobban lecsökken a szellemi befogadó-képessége. Ez alól a zsenik sem kivételek Számos világhírű tudós tette nevetségessé magát begyöpösödött nézetei hangoztatásával. A szaktudományok képviselői sem járnak élen az új információk befogadásában. A legtöbb tudós, kutató szakismerete meglehetősen alacsony szinten áll. Még a töredékét sem tudják annak, amit tudniuk kellene a szakterületükről. Nem segíti elő ismereteik gyarapítását, hogy mereven elzárkóznak az új gondolatoktól, nem fogadják el mások ötleteit, elgondolásait. Ez az ostoba viselkedés nem egyszer emberi gyarlóságra, az irigység, az önzés megnyilvánulására vezethető vissza. A

vallásos emberek többnyire mentesek az efféle magatartástól, de ők sem tudnak többet világnézetük alapjairól. Ugyanolyan tájékozatlanok vallási kérdésekben, mint a természettudományok művelői a világ dolgokban. Rendíthetetlen világnézetük alapját az adja, hogy hisznek abban, amit a vallásuk tanít. Ilyen körülmények között valóban nehéz elvárni az emberektől a környezettudatos gondolkodást és cselekvést. * „Az ezotéria kiteljesedésé”-nek III. fejezetéből megtudhattuk, hogy a kemizálás következtében milyen arányban csökkent a különféle zöldségek-gyümölcsök vitamintartalma. Ennél is nagyobb csökkenés tapasztalható az ásványi anyagok terén. Ez úgy derült ki, hogy a Rutgers Egyetem kutatói elhatározták, hogy utánajárnak ennek a dolognak, és tudományos mérésekkel döntik el a vitát. Az ökotermékek előállítói és fogyasztói ugyanis váltig állítják, hogy a vegyszermentes zöldség-gyümölcs

beltartalmi értéke össze sem hasonlítható a nagyüzemi módszerekkel „gyártottal”, míg a kétkedők azt hangoztatják, hogy a „bio sem különb”. A vizsgálatokhoz ötféle zöldséget vásároltak a szupermarketekben, majd az ökoboltokban. Aztán nekiálltak elemezni a mintákat. A kutatók sejtették, hogy a vegyszermenetes talajon 134 előállított ökotermékek jobb minőségűek lesznek, mint a műtrágyával, gyomirtó- és permetszerekkel átitatott földeken termelt hagyományos termékek, de a végeredmény őket is meglepte. Az ökológiai módszerekkel termelt spenót vastartalma pl 97%-kal haladta meg a kemizált spenótban található mennyiséget. Kobaltból pedig 99%-kal mértek többet az ökospenótban. Ezen túlmenően számos nyomelem meg sem található a vegyszeres termékben, míg az ökotermékek bőségesen tartalmazták ezeket a rendkívül fontos ásványi anyagokat is. (Egyébként összesen 65 mikroelem létezik, és ebből 53

található a táplálékban.) A mérések azt is kiderítették, hogy a hagyományos termelési eljárás során alkalmazott mérgek jelentős mértékben felszívódtak a növényekbe, és ezek némelyike kifejezetten rákkeltő hatású. Az 1 számú táblázatban részleteiben is tanulmányozhatjuk a vizsgálati eredményeket, az ökológiai módszerekkel és a kemizált talajon termesztett zöldségek ásványianyag-tartalma közötti különbséget. (A mennyiségek ppm-ben vannak megadva, szárazanyagra vetítve) Bokorbab ÖKO KEM 40,5 15,5 Nátrium 60 2 Kálium 73 10 Kalcium 0,22 Magnézium 0,36 10,5 4,04 Foszfor 69 6 Vas 99,7 29,1 Réz 60 14,8 Mangán 73 0 Kobalt 227 10 Bór 8,6 0,9 Hamuzsír Káposzta ÖKO KEM 60 17,5 13 2 42 7 0,38 0,18 10,4 6,12 48 0,4 148 23,7 43,6 13,6 42 0 94 20 20,4 0,8 Fejes saláta ÖKO KEM 71 16 169 1 37 6 0,43 0,22 24,5 7,01 60 3 176 53,7 49,3 13,1 37 0 516 9 12,2 0 Paradicsom ÖKO KEM 23 4,5 68 1 36 3 0,35 0,16 14,2 6,07 53 0 148 58,8 59,2 4,5

36 0 1938 1 6,5 0 Spenót ÖKO KEM 96 47,5 117 1 88 12 0,52 0,27 28,6 12,4 32 0,3 237 84,6 204 46,9 88 0,2 1584 49 69,5 0 1. táblázat Modern Taigetosz Számtalan esetben tapasztalatuk már, hogy a természet rendjébe való beavatkozás káoszt és pusztulást eredményez. Földünk élőlényei közül csupán az ember képes arra, hogy manipulálja a környezetét, és a jelek szerint ezt a lehetőséget alaposan ki is használja. Sajnos legtöbbször nem a maga javára. A környezetszennyezésen, a növény- és állatvilág tönkretételén túlmenően önmagának is árt. A helytelen táplálkozás, az egészségkárosító életvitel következtében tönkreteszi a szervezetét, és idő előtt kiselejteződik a világból Önmagunk megnyomorításának azonban van egy sokak által kifogásolt módja is, amikor orvostudományunk fejlettségét kihasználva eleve életképtelen emberek megszületését segítjük elő. Az állatvilágban az evolúció farkastörvényei

gondoskodnak róla, hogy kizárólag a legegészségesebb, a legéletképesebb egyedek maradjanak fenn. A természet szigorú törvényei, a faj fennmaradásának védelmében kialakult könyörtelen szelekció kiselejtezi a hibás szaporulatot. A betegnek ítélt utódokat világra jöttük után a szüleik magukra hagyják, vagy elpusztítják. Az ókorban, a szigorú elveikről híres spártaiak ezt az államfilozófiai szintre emelt szelekciót úgy oldották meg, hogy minden újszülöttet be kellett mutatni egy erre a célra létrehozott testületnek. Amennyiben a vének tanácsa nem találta a gyermeket teljesen egészségesnek, akkor a Taigetosz hegyéről lelökve halálra ítélték. 135 A modern kor álságos humanizmusa azonban ezeket a módszereket mélységesen elítéli, és az ellenkező végletbe terelte a kiválasztódás folyamatát. Szinte mániákus igyekezettel segítjük elő testileg, szellemileg sérült embertársaink világra jöttét. Törvényeinkbe

foglaltuk, hogy az élet védelme mindennél fontosabb, közben egészséges és életképes fajtársaink millióit gyilkolják le különböző bűncselekmények és helyi háborúk során. Az életképteleneket viszont minden erőnkkel védjük, támogatjuk; mit sem törődve vele, hogy ezzel jót teszünk-e nekik. Jogilag is erősen megkérdőjelezhető ez a magatartás, ugyanis minden embernek joga van a teljes értékű élethez, de vajon milyen esélyei vannak ezen a téren annak, aki testi- vagy szellemi fogyatékossággal terhelten érkezik erre a világra? Manapság az érvényesülésért folytatott öldöklő küzdelem, a kíméletlen egzisztenciaharc az egészséges emberek jelentős részét is kiselejtezi, Ilyen körülmények között mire számíthat az, aki testi-szellemi adottságai miatt el sem indulhat ebben a versenyben? Ráadásul meg is alázzák őket, mert a társadalomtól elkülönítve önmaguk közötti versenyre késztetik őket (pl. paraolimpiát

rendeznek számukra) és megpróbálják elhitetni velük, hogy ők is ugyanolyan hasznos tagjai a társadalomnak, mint az egészséges társaik. Meg sem próbálják rádöbbenteni őket jelenlegi hátrányos helyzetük valódi okára, így életük végéig szenvednek anélkül, hogy magyarázatot találnának sanyarú állapotukra. Tovább súlyosbítja ezt a problémát, hogy az élet árnyékos oldalkán élő embertársaink száma folyamatosan nő. Ehhez jelentős mértékben hozzájárul az orvostársadalom magatartása is Az élet védelmére tett esküjük sajátos értelmezése folytán mind több életképtelen csecsemőt mentenek meg. Fejlődésünkből önkényesen kikapcsolják az evolúció törvényeit, az évmilliók óta eredményesen működő természetes kiválasztódást. Azt a fejeletlen újszülöttet, aki normál körülmények között elpusztulna, orvosaink sokszor emberfeletti küzdelmek árán megmentik, világra segítik, hogy aztán testi-szellemi

fogyatékosságait továbbadhassa utódainak. Jelenleg ott tartunk, hogy már 500 gramm alatti újszülöttet is megmentenek csupán azért, hogy újabb szakmai rekordot állítsanak fel. (A világcsúcsot olasz orvosok tartják, akik egy 285 grammos csecsemőt segítettek a világra három és fél hónaposan. Megszületése után a súlya 235 grammra csökkent, és elfért az orvosok tenyerén.) Itt már nem az egészséges koraszülöttek kötelező megmentéséről van szó, hanem szakmai rivalizálásról, mit sem törődve ennek következményeivel. Ráadásul mindezt annak ellenére teszik, hogy a Földön túlnépesedés van, amikor a mezőgazdaság a jelenlegi népességet sem képes ellátni élelemmel, a környezetszennyezés pedig már olyan szintet ért el, hogy ökológiai katasztrófa fenyeget. A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban közölt tanulmány szerint. „1961-ben 70%-át éltük fel annak, amit a Föld egy év alatt képes

előállítani. 1999-ben már 120%-át, ma pedig már 130%-nál tartunk.” A jelenlegi környezetkárosító technológiánk mellett max 7-800 millió ember élhetne a Földön anélkül, hogy nem szennyezné tovább a környezetet. A bajokat csak tetézi, hogy sok esetben érzelmi alapon döntenek az életképtelen csecsemők megmentéséről. Ezek a megnyilvánulások aztán tovább növelik a társadalombiztosítás szinte már elviselhetetlen terheit. A beavatkozást végzők azzal indokolják tettüket, hogy „az emberélet megmentése során semmi sem lehet drága”. Ez az ideológia azonban kissé sántít, mert miközben csillagászati összegeket költenek életképtelen egyedek megmentésére, évente 10 millió épkézláb ember hal éhen a világban. Az érzelmi indíttatású értelmetlen áldozatok mintapéldája az a japán eset, amikor egy sugárfertőzést szenvedett személy kórházi ápolására 1,5 millió dollárt költöttek, holott már a bekerülésekor

tudták, hogy az illető menthetetlen. Az életképtelen csecsemők világra segítésének kórházi költsége csak a töredéke annak, amit ezeknek az embereknek az életben tartására kell áldoznia a társadalomnak. Az álhumánum élharcosai erre azt szokták felhozni, hogy: „Érdemes a társadalomnak ezt az áldozatot meghozni, hiszen ezek az emberek boldogok.” Állításuk alátámasztására hátrányos helyzetűek sokaságát szólaltatják meg, akik valóban boldognak és megelégedettnek vallják magukat. Az 136 egészséges emberek azonban tudják, hogy ez nem más, mint az életösztön megszólalása. Miután a sérültek más életet nem ismernek, így ahhoz ragaszkodnak, ami jutott nekik. A szerencsés csillagzat alatt születettek viszont tisztában vannak vele, hogy a teljes élet nem ilyen, így nem lenne szabad fajtársainkat korlátok közötti életre kényszeríteni. Mivel ez a téma meglehetősen kényes, és a legtöbb embert igen érzékenyen

érinti, eddig csak szakmai körökben vitatták meg a problémákat. Civilizációnk jövőjéért aggódó tudósok megállapítását idézve: „Manapság semmiféle kiválasztódás, kiválogatás nem érvényesül az emberi faj védelmében. Az emberi humanitás, és a szociális gondoskodás következtében életben tartjuk azokat a fajtársainkat is, akik a társadalom segítségére, állandó támogatására szorulnak. Sőt mindent megteszünk annak érdekében, hogy önmagunkat reprodukálva utódokat hozhassanak létre. Egy természetes populációban a kedvezőtlen genetikai tényezőket a szelekció kiküszöböli. A természetes szelekció nem csak a fajok fejlődéséhez, hanem a fennmaradásához is szükséges. Az emberiség időzített bombája, hogy egyre több genetikai hiba halmozódik fel fajunkban.” Egyes kutatók szerint: „Ha ez így megy tovább, 200 év múlva minden ember betegen születik meg.” Az elmúlt évtizedek során az emberiségnek sikerült

saját kezébe venni a törzsfejlődését, de vajon képes-e megfelelő mederbe terelni a menetét? A tudósok általános véleménye alapján nem. A jelenlegi körülmények, az ebben a témában uralkodó közhangulat, valamint az érintettek és a hozzátartozóik mind szélesebb táborának rosszalló véleménye ezt nem teszi lehetővé. Ennek oka az eugenika múltjában keresendő. Az „eugenika” kifejezést az I fejezetben már említett brit természettudós, Sir Francis Galton alkotta, aki mellesleg Charles Darwin rokona volt. Ennek a görög eredetű szónak a jelentése: jó születésű, nemes öröklődésű A növény- és állatvilágban alkalmazott eljárásokból kiindulva Galton úgy gondolta, hogy az emberiséget is meg lehetne nemesíteni hasonló módszerekkel. Széles körben hangozatott véleménye szerint: „Ha a lovak és szarvasmarhák tenyésztésére fordított pénznek és erőfeszítésnek csak a töredékét áldoznánk az emberi faj

nemesítésére, az géniuszok áradatát eredményezné.” A XX század elején Galton eszméi rendkívül népszerűek voltak az egész nyugati világban. Politikusok, tudósok, köztiszteletben álló akadémikusok sereg osztotta a véleményét Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok elnöke pl. így vélekedett erről a témáról: „A társadalomnak nincs joga tűrni, hogy a korcsok fajtája szaporodik. Ha lennének olyan földművesek, akik tétlenül néznék, hogy jószáguk legjobbjai nem szaporodnak, és az egész szaporulat a legsilányabbaktól származik, elmebetegnek tekintenék őket. Egy szép napon rá fogunk jönni, hogy a jobbik fajtából származó példás állampolgároknak az az elsődleges kötelességük, hogy utódokat hagyjanak maguk után ezen a világon, és azt is megértjük majd, hogy nincs jogunk fenntartani a silány fajtához tartozó állampolgárokat.” Ezt követően sorra jelentek meg a plakátok ilyen feliratokkal: „Meddig aggódunk még

mi amerikaiak disznóink, csirkéink és marháink vérvonala miatt, miközben gyermekeink leszármazását a véletlenre bízzuk.” Ennél is konkrétabb utalás volt olvasható a vásárokon, kiállításokon felállított táblákon: „A kóros emberi jellemvonások, mint pl. a gyengeelméjűség, a bűnelkövetés, az elmezavar, az alkoholizmus, a butaságból eredő nincstelenség, és sok minden más is örökletes a családon belül. Pontosan ugyanúgy öröklődik, ahogy a tengerimalacok esetében a szín.” Itt már sejthető, hogy ez a mozgalom hová fog vezetni, milyen eszmékben fog kicsúcsosodni. A szavakat nemsokára tettek követték A „nemkívánatos elemek” tízezreit sterilizálták Észak-Amerikában és Európában is. Missouri államban pl. olyan törvényjavaslatot terjesztettek elő, amely megkövetelte azok sterilizálását, akiket emberölés, szexuális erőszak, útonállás, csirkelopás, bombamerénylet vagy autólopás miatt ítéltek el. 137

Mindez azonban csak előgyakorlat volt ahhoz képest, ami a náci Németországban folyt. Hitler és pribékjei már a pályafutásuk kezdetén 225 ezer emberen végeztettek el kényszersterilizálást. Az akció elsődleges célpontja az elmebetegek, a bűnözők és a homoszexuálisok voltak Ezt követően meghirdették a felsőbbrendű faj világuralmát, amelyet egyetlen nemzedék alatt akartak megteremteni. Miután nyilvánvaló volt, hogy a sterilizálás ilyen rövid idő alatt nem tudja „megtisztítani” a társadalmat, drasztikusabb eszközökhöz nyúltak. Aki nem tartozott az általuk felsőbbrendűnek tartott egészséges, szőke, kék szemű árja populációhoz, (pl. a zsidók, a cigányok, a nyomorékok), azokat egyszerűen kiirtották. Erre a célra halálgyáraknak nevezett koncentrációs táborokat hoztak létre, ahová Európa más országaiból is milliókat deportáltak. A náci rémuralom barbár tettei után nem csoda, hogy az eugenika visszataszító

eszmévé vált a demokratikus országokban élők számára, és sokan abban reménykedtek, hogy ezt a tudományágat eltemették azokkal a milliókkal együtt, akik a nevében meghaltak. Az eugenika eszméjének elásásával azonban nem szűnt meg a probléma. Jobb híján ismét felvetődtek a régi megoldási javaslatok. 2300 évvel ezelőtt Platon, a görög filozófus ezt írta: „A legkiválóbb férfiaknak és nőknek minél gyakrabban kell közösülniük, a legsilányabbaknak pedig éppen ellenkezőleg.” Ez azonban nem megy meggyőzéses alapon Akkor meg ki és hogyan fogja eltiltani a „silányakat” ettől a cselekedettől? Ezek az emberek többnyire nagy szegénységben élnek, és egyetlen örömforrásuk a szex. Erre sokakban felmerült egy másik ókori módszer gondolata, hogy akkor vizsgáljuk meg az utódokat. Igen ám, de mi történjen a „selejtesnek” ítélt egyedekkel? Egyébként sincs olyan szervezet, magánszemély a világon, aki magára vállalná

a döntőbíró szerepét, és elvégezné a szelekció feladatát. Erre nincs is szükség. Nem a spártaiak Taigetoszát kell visszahozni, ahol a vének tanácsa által életképtelennek talált csecsemők befejezték rövid életüket, hanem hagyni kell a természet, az evolúció érvényre jutását. Ennek során a legnehezebb feladat az orvosokra vár Alapjaiban meg kell változtatniuk az életről, a szakmai tisztességről alkotott felfogásukat. Az érzelmek helyett az erkölcsi érzéknek kell átvenni az emberéletek feletti döntést. Az írott szabályokon kívül minden szakmának megvan a maga íratlan erkölcsi kódexe. Az életmentésre felesküdtek esetében ezt ki kellene egészíteni azzal, hogy: Van-e joga az orvosnak valakit eleve csökkent értékű életre ítélni? A természet egyértelmű választ ad erre a kérdésre. Az evolúció, az univerzum törvényeinek engedelmeskedve csak a teljes értékű életet tűri meg. Civilizációnk azonban nem ezt az utat

választotta. Fajunk elkorcsosodásának védelmében nem az évmilliók óta jól működő rendszert állította vissza. Kihasználva a tudomány rohamos fejlődését az egyén saját kezébe vette a társadalom sorsát, genetikai állományának alakulását. Az emberi genom feltérképezése a XX. század végére olyan körülményeket teremtett, hogy az emberek maguk dönthetik el, hogy ebbe a szelekciós folyamatba melyik oldalon kívánnak részt venni. A tudósok tehát akarva-akaratlanul létrehozták a modern Taigetosz intézményét, ahol a döntőbíró szerepét a szülők töltik be. Ez a fejlemény korábban következett be, mint vártuk. A kutatók az 1990-ben indított Humán Genom Program befejezését 2005-re ígérték, de már 2000 nyarára készen lettek vele. Az emberi sejt mintegy 60 ezer gént tartalmaz A tulajdonságainkat meghatározó gének a kromoszómákban helyezkednek el. Az embernek 46 (23 pár) kromoszómája van. A kromoszómák

dezoxiribonukleinsavból épülnek fel, és kettős spirált alkotnak. A DNS-spirálnak is nevezett genetikai anyagunk kb 2 méter hosszú, és 3,2 milliárd bázist tartalmaz. Az első 1 milliárd bázis sorrendjének feltárásához még 4 év kellett Időközben azonban olyan rohamosan fejlődött a számítástechnika, hogy az utolsó 1 milliárddal már 4 hónap alatt végeztek. Az emberi géntérkép felvázolása szinte forradalmasította az orvostudományt. Alkalmazásával egymás után derül ki, hogy sok betegségünknek genetikai oka van. Azt már régen tudjuk, hogy a velünk született betegségek túlnyomó része (pl. a Down-kór, a nyitott szívűség vagy a 138 gerinchasadék) genetikai hibára vezethető vissza. Most azonban beigazolódott, hogy a szerzett betegségek többsége is genetikai okokból bekövetkező hajlam eredménye. Így pl a korai kezdetű szívinfarktus, a magas vérnyomás, az agyvérzés, az epilepszia, a különféle rákok, az Alzheimer

kór, a vese- és végtag rendellenességek, a korai elmeszesedés, a cukorbetegség, a szürke hályog, az izomsorvadás, a szklerózis multiplex, a skizofrénia, de még a depresszió egyes változatai is genetikai rendellenességre vezethetők vissza. A vizsgálatok azt is megállapították, hogy minden 500-adik ember hordozza magában azt a hibás gént, melynek hatásaként a sejtjei nem képesek felvenni és elemészteni az ártó koleszterint, az úgynevezett LDL-t. Ennek eredménye a korai szívinfarktus, ami 45 éves korig 90%-os eséllyel bekövetkezik Európában és Észak-Amerikában évente 200 ezer ember hal meg emiatt A feltárt tények láttán sokan gondolkodóba estek, és már magzati stádiumban kérik a leendő gyermekük genetikai vizsgálatát. A magzati diagnosztika spektruma ma már nem csak a meglevő, hanem a várható betegségekre is kiterjed. Az elkészült géntérkép a genetikai hajlamot is feltárja, és 200 betegséget képes azonosítani. Ennek

alapján a szülők eldönthetik, hogy megtartják-e rendellenes, illetve a jövőben súlyosan megbetegedő magzatukat, és vállalják az ezzel járó egyéni, családi és társadalmi terheket; vagy kérik a terhesség megszakítását. Jelenleg a párok döntő többsége az utóbbi megoldást választja, ezért évről évre drasztikusan nő a genetikai okok miatt elpusztításra ítélt magzatok aránya. A modern Taigetosz áldozatainak száma azonban tovább fog növekedni, mivel elkészült a legújabb diagnosztikai program, amely a betegségeken túlmenően egyéb hajlamokat is feltár (pl. a homoszexualitást) Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy nemrégiben készítettek egy tesztet, amelyben a genomprogram után érdeklődő fiatal házasoknak többek között ezt a kérdést tették fel: Megtartanák-e a magzatot, ha kiderülne róla, hogy homoszexuális lesz? A megkérdezettek 97%-a nemmel válaszolt. Még szerencse hogy ezt az eljárást nem 500 évvel ezelőtt

dolgoztuk ki, mert akkor most történelmünk szegényebb lenne Lenardo da Vincivel, Michelangelóval, Shakespeare-rel, Csajkovszkijjal, és még hosszan sorolhatnánk kiváló művészeink nevét. Ez arra figyelmeztet bennünket, hogy ellenkező okokból sem szerencsés dolog a természet rendjébe történő önkényes beavatkozás. Érzelmi alapon nem tanácsos a megszületést sem kikényszeríteni, sem megakadályozni. Csak Isten tudja, hogy kinek kell megszületni, és kinek meghalni. A genomtérkép alkalmazásával átvesszük az irányítást saját civilizációnk fellett anélkül, hogy tisztában lennénk a teremtés lényegével. Könnyen lehet, hogy ez az önkényes lépés nem elősegítője, hanem gátlója lesz a fejlődésünknek. A testiszellemi tökéletességre törekvés közepette elvész az igazán nagy érték, a kreativitás Közismert, hogy a lángésznek, a világra szóló tehetségnek hatalmas teherrel kell megküzdenie, hogy érvényesülhessen az

életben. Ha a jövő nemzedékét megszabadítjuk a testi-lelki szenvedés terhétől, akkor megszűnik a motor, ami győzelemre segítené őket. Gigászi erő csak ugyanakkora ellenerő hatására alakulhat ki. Akinek nem kell szembeszállnia semmilyen nehézséggel az életében, abból semmi sem lesz. Ez a 2000 gén vizsgálatára kiterjedő program egyébként már arra is alkalmas, hogy felismerje a kivételes muzsikusi, és matematikai adottságokat. Ennek a vizsgálatnak a költsége még kissé magas, de az árak ezen a téren is rohamosan csökkennek. E tömeges megmérettetés ellen az orvosok egy része tiltakozik, és nem hajlandó részt venni a leendő gyermekek terhesség-megszakítással történő halálra ítélésében. Szerintük helyesebb lenne, ha minden fogamzás lombikbébi-módszerrel történne, mert akkor még a beültetés előtt 32 sejtes magzatállományban el lehetne végezni ezt a vizsgálatot. A humánus genetikai védelemnek egyébként már

korábban is voltak hívei. Az előzőekben említett Francis Galton, a humángenetika megalapítója szerint a kiváló képességű szülőknek kellene több gyermek nemzésére és felnevelésére vállalkozni. A XX század elején élt tudós elképzelése azonban 139 utópiának bizonyult, mert az azóta eltelt időszakban a családonként gyermekszám 11-ről 1,4re csökkent. Ennek oka a civilizálódással járó önzés, és elkényelmesedés Erre alapozódnak azok a vélemények, melyek szerint könnyen meglehetne oldani a világ túlnépesedési gondjait. 1900-ban alig 1,5 milliárd ember lakta a Földet 1960-ban is csupán 3 milliárdnyian voltunk. 2000-re elértük a 6 milliárdot, és ebből 5 milliárd a fejlődő országokban él Egyes országok lakossága 20 évente megduplázódik Ha a jelenlegi ütemben szaporodunk tovább, akkor a statisztikai számítások szerint 2030-ra kétszeresére nő az emberiség létszáma, azaz 12 milliárdnyian leszünk.

Nyilvánvaló, hogy ennyi embert képtelen lesz eltartani a bolygónk, hiszen már a jelenlegi terheket sem bírja. Nem véletlen, hogy a médiában gombamód szaporodnak az olyan írások és nyilatkozatok, amelyek a túlnépesedéssel járó veszélyek rémképét vetítik elénk. Már a politikusok is elkezdték kongatni a vészharangot. Egyes országok esetében az intelmek meghallgatásra találtak. A világ legnagyobb népességű országa, Kína pl. szigorú születésszám-szabályozást vezetett be Meghirdették az „egyke” programot, melynek lényege, hogy azok a családok, akik csak egy gyereket vállalnak, előnyben részesülnek a foglalkoztatásnál, a lakáskiutalásnál, sőt szociális segélyre is jogosultak. Ennek ellenére Kína lakossága néhány év alatt 1 milliárdról 1,3 milliárdra nőtt Az ok meglehetősen sajátos. Az ázsiai országokban a lányt nem tekintik gyereknek, így sok szülő vállalva az anyagi hátrányokat addig próbálkozik, amíg

fiúgyermekük nem születik. Indiában semmiféle korlátozás nincs érvényben ezen a téren. Így ebben az egy évtizeddel ezelőtt még 600 milliós országban ma 1 milliárdnyian élnek. Az afrikai országokban még rosszabb a helyzet. Ott a férfiasság jelének számít, hogy kinek hány gyereke van Errefelé elutasítják a különféle védekezési és családtervezési módszereket is, mert a fehér emberek kitalációjának tartják, amellyel korlátozni akarják az őslakosság szaporodását. Ezen a kontinensen újabban már az apácák is szülnek. Ők ugyanis szexuális szempontból nem jelentenek fertőzésveszélyt, így tömegesen erőszakolják meg őket. Vannak törzsek, ahol az AIDS-et szűz lányokkal „gyógyítják”. Ez az eljárás persze hatástalan, de arra alkalmas, hogy a gyereklányok is megfertőződjenek A világ sorsáért aggódók tehetetlenül nézik ezt a folyamatot, és senki sem tudja, hogy mit lehetne tenni ellene. Pedig a megoldás roppant

egyszerű Jelenleg két dolog szabályozza az emberiség létszámát: Nyugaton az önzés, a kényelemszeretet, valamint az önmegvalósítás előtérbe helyezése; a fejlődő országokban pedig az éhhalál, és a betegségek miatti korai elhalálozások. Nyilvánvaló, hogy nem ez utóbbi szabályozó fokozott érvényre jutásának az elősegítése az ideális megoldás. Sokkal humánusabb rendezési mód a nyugati világban zajló népességcsökkentő folyamat elindítása, a negatív demográfiai mutatókat eredményező jelenség kiváltó okainak meggyökereztetése. Gondoskodni kell róla, hogy a fentiekben említett ösztönök, társadalmi jelenségek a fejlődő országokban is működésbe lépjenek. Hozzá kell segíteni a harmadik világot ahhoz, hogy náluk is jelentős mértékben növekedjen az életszínvonal. Ki kell terjeszteni rájuk is a magas fokú oktatást, és a széles körű egészségügyi ellátást. A jólét aztán ott is magával hozza az önzést,

az önmegvalósítás mindenek fölé helyeződését. Az igazi áttörést azonban az teremtené meg, ha a harmadik világban élő nők számára is lehetővé tennék az emancipálódást. Az egyenjogúság, az önmegvalósítás lehetősége belőlük is kihozná a karrierizmust. Ennek következtében egyre többet foglalkoznak majd önmagukkal, és mind kevésbé hajlandóak megosztani életüket az utódaikkal. Ha majd ők is tanulnak, állást vállalnak, önálló keresettel rendelkeznek, függetlenné válnak a férfiaktól. Ettől kezdve nem kényszerülnek rá többé, hogy egész életüket a háztartásban töltsék, férjük és gyermekeik 140 szolgálatában. Maguk fogják meghatározni a sorsukat, és nyugati társnőikhez hasonlóan ők is arra fognak törekedni, hogy minél kevesebb terhet vegyenek a nyakukba. Miután a legtöbb terhet, a legnagyobb kötöttséget a gyermeknevelés jelenti, a fejlődő világban is drasztikusan csökkenni fog a népszaporulat.

Ehhez hozzájárul még az új tudományos eredmények (pl a genomtérkép) alkalmazása, így ha nem vigyáznak 50-60 év múlva őket is a kihalás veszélye fogja fenyegetni. Az életszínvonal emelkedésével megszűnik az egzisztenciális kényszer, ami korábban házasságra kényszerítette a fiatalokat, összetartotta a családokat. Jelentős mértékben csökkenti a családalapítási kedvet a szingli életmód is. A keresetek növekedésével mind több fiatal engedheti meg magának, hogy saját lakást vegyen, saját háztartást vezessen. Az önállóság, a függetlenség sok előnnyel jár, de van egy nagy hátránya is. Az éncentrikus életmódot folytatók nem tanulnak meg alkalmazkodni, mert nincsenek rákényszerülve arra, hogy másokkal együtt éljenek. Ennélfogva képtelenek tartós kapcsolatot kialakítani Beleragadnak ebbe az állapotba, ami azzal a következménnyel jár, hogy nem alapítanak családot. Így nem születnek gyerekeik sem. Az önzésük, a

kényelem- és szabadságszeretetük szintén a népesség csökkenéséhez vezet. Kényes témák Az előző fejezetben megkezdett sorozatot egy újabb kényes témával, gyermekeink elkényeztetésével folytatjuk. Az „Ezoterikus körkép”-ből és „Az ezotéria kiteljesedésé”-ből megismerhettük ennek következményeit, pl a fiatalkori bűnözés, az öngyilkosságok, a kábítószerélvezet és egyéb szenvedélybetegségek megállíthatatlan növekedését Azt is megállapítottuk, hogy gyermekeink elzüllése csak a szigorú nevelési elvek visszaállításával szüntethető meg. A következetes, számon kérő nevelés elengedhetetlen feltétele annak, hogy rendre és fegyelemre szoktassuk őket. A kitartásuk és az életrevalóságuk fokozása érdekében abba kell hagynunk a kényeztetésüket, dédelgetésüket is. Ezen a téren példát vehetnénk az ösztönösen cselekvő állatvilágról. A szárcsák egy fészekaljba 9-12 tojást raknak A kiköltött

fiókákat azonban a szülők nem babusgatják, hanem módszeresen gyötörni kezdik. A csőrükkel lenyomják őket a víz alá. A fojtogatást csak a legellenállóbbak élik túl A családból csupán 3-4 fiókát nevelnek fel, a legegészségesebbeket. Így biztosítják fajuk fennmaradását, azt hogy az utódaik is képesek legyenek megfelelni a természet farkastörvényeinek. Sokak szerint lehet hogy az állatvilágban ez a helyzet, de mi nem vagyunk állatok. Valóban nem, mi sokkal rosszabbak vagyunk náluk. Egyetlen állat sem képes olyan kegyetlenül elbánni a fajtársaival, mint az ember. Irgalmatlanul leszámolunk mindenkivel, aki az utunkban áll; vélt vagy valós ellenségeinknek nem kegyelmezünk. Egy ilyen társadalomban csak a legéletképesebb emberek tudnak talpon maradni, érvényesülni; agyonkényeztetett utódaink a vesztesek, az elbukottak táborát fogják gyarapítani. Álhumanista nézeteink nem csak az egyén életképességét fenyegetik, demokratikus

érzelmeink helytelen irányultsága egész civilizációnk létét veszélyezteti. Az előzőekben részletesen kifejtett okokra hivatkozva az emberiség szándékosan gátolja fajának természetes kiválasztódását. Ezen a téren sem vesz példát az állatvilágról, ahol az evolúció törvényei még zavartatlanul érvényesülnek. Csak egy példát kiragadva a macska pl megeszi az életképtelennek ítélt kölykét Az ember elborzadva nézi ezt a könyörtelen szelekciót, és a humanizmus álcája mögé bújva megmenti és felneveli életképtelen utódait is. Mindezt arra hivatkozva tesszük, hogy az evolúciós lánc csúcsán állva sikerült felülemelkednünk az állatvilágon. Ennélfogva meg vagyunk róla győződve, hogy ránk már nem hatnak a természet törvényei. Ebben a tudatban élve és cselekedve fel sem merül bennünk, hogy jelenlegi 141 hozzáállásunkkal módszeresen lerontjuk, lesilányítjuk fajunk génállományát. Az élet védelmének

jelszava mögé bújva egyre betegebb, egyre életképtelenebb nemzedéket nevelünk fel Nem ártana, ha tudatosodna bennünk, hogy az emberiség elkorcsosodásának elkerülhetetlen következménye a kipusztulásunk. Az evolúció törvénye alól mi sem vonhatjuk ki magunkat A XX. század viszonylagos genetikai csendjét még csak a klónozott birkák bégetése verte fel Ezt követte a XXI. század elején az emberek klónozásával kapcsolatos vita kiéleződése, amely alaposan megosztotta a társadalmat. A félelem eloszlatása érdekében a világ szinte minden államában megtiltották az emberi sejtekkel történő genetikai kísérleteket. Ennek ellenére egy olasz professzor bejelentette, hogy 200 önként jelentkező nő mesterséges megtermékenyítését klónozás útján kívánja végrehajtani. A hír óriási botrány váltott ki, és tovább növelte az emberek „sorozatgyártásával” kapcsolatos aggályokat. Válaszlépésként mind az amerikai, mind az olasz

hatóságok megtagadták a szükséges engedélyek kiadását, mire a professzor úgy döntött, hogy egy nemzetközi vizeken lehorgonyzott hajón fogja elvégezni a műtéteket. A törvényen kívül helyezésnek, az egyes államok rendelkezéseitől való mentesülésnek ezt a módját jelenleg nem tiltja semmilyen nemzetközi egyezmény, és erre a közeljövőben nagy valószínűséggel nem is fog sor kerülni. Ennek oka, hogy egy ilyen egyezmény lehetetlenné tenné a nemzetközi vizeken és a felségterületen kívüli légtérben végzett kémkedést is, ami nemzetbiztonsági szempontból igen hátrányos lenne a nagyhatalmak számára. Az olasz professzor elhatározását egyébként nem a szenzációhajhászás, egy újabb szakmai bravúr elérése motiválta. Ő csak segíteni szeretne azokon az asszonyokon, akiknek azért nem lehet gyerekük, mert a férjük ivarsejtjei életképtelenek. Ezt a problémát oly módon kívánja áthidalni, hogy a teljesen egészséges

feleségek petesejtjét a terméketlen férjek valamely testsejtjével termékenyíti meg úgy, hogy kicseréli azok genetikai állományát. Miután a lombikban megtermékenyített, és a méhbe beültetett petesejtben csak a férfi génjei találhatók meg, ez az eljárás klónozásnak minősül. Ez váltotta ki a nemzetközi felháborodást A hisztériakeltés azonban teljesen alaptalan, mert ez az eljárás jogilag nem más, mint a mesterséges megtermékenyítésnek egy újabb módja. Aggodalomra csak azoknak a nőknek, illetve házaspároknak van okuk, akik részt vesznek ebben a kísérletben. Az indulatok felkorbácsolás során ugyanis arról mindenki elfeledkezett, hogy fejlett élőlényeknél a testsejtekkel történő klónozásnak van egy kellemetlen mellékhatása is, az idő előtti öregedés. Az első klónozott birka megszületése és alapos vizsgálata után Ian Wilmut bejelentette, hogy Dolly kromoszómáin olyan szerkezeti elváltozások láthatók, amelyek az

öreg állatokra jellemzőek. Erre utal az is, hogy olyan izületi problémákkal küzd, mint az idős fajtársai A hasonló módszerekkel világra segített társainál pedig halmozottan fordulnak elő légzési-, vérkeringési nehézségek, és idegrendszeri zavarok. Eszerint a klónozott állat életkora nem a bejegyzett születési idejével azonos, hanem annak az állatnak az életkorával, amelyből létrehozták. Ez a jelenség valószínűleg az emberek klónozása során is fellép, így könnyen előfordulhat, hogy az ily módon születő csecsemők sejtjei 30-40 éves apjuk testsejtjeivel azonos korúak lesznek. Ez azt jelenti, hogy ezek a gyerekek felnőtté válva már 50-60 évesek lesznek Így alig hogy elkezdik az életüket, már be is fejezik, mert idő előtt elhunynak különféle aggkori betegségekben. Ezt a kísérletet tehát egyelőre csak néhány esetben szabadna elvégezni, és az utódok több évtizednyi megfigyelése, vizsgálata után lehetne

rendszeresíteni. Ez az eljárás azonban nem tekinthető eleve kilátástalannak. Az eddigi tapasztalatoktól függetlenül elméletileg nem zárható ki a siker, mivel ez a megtermékenyítési mód a természetben is előfordul A szűznemzés során minden 1 millió nő közül egy a saját testsejtjei által termékenyül meg, ami azt eredményezi, hogy egy vele minden tekintetben megegyező kislányt szül. Ez esetben a 20142 30 éves korkülönbség mindvégig megmarad. Anya és lánya úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás, csak az életkorúk különböző. Ez a folyamat azonban természetes körülmények között megy végbe, így a mesterséges beavatkozás sikerét illetőn nem lehet belőle messzemenő következtetéseket levonni. Ezért erre a kísérletre egyelőre csak kalandor természetű párok vállalkozzanak. Az emberek klónozásának megtiltása azért sem célravezető, mert ezzel a „föld alá” kényszerítenénk ezeket a kezdeményezéseket. A

genetikai kísérletek folytatása a maffia, és különféle szekták irányítása alá kerülne, és ez esetben valóban semmi sem mentené meg az emberiséget a kis Hitlerektől, Sztálinoktól, illetve különféle elvetemült bűnözők sokszorosításától. Ez csak úgy kerülhető el, ha az állam nem engedi ki a kezéből a „gyeplőt”. A genetikai kísérletek feletti ellenőrzés megtartásának egyetlen módja, hogy engedélyezik. Nem a kísérletezést kell megtiltani, hanem azt, hogy az eredményeket rossz célra használják. Az emberi sejtekkel végzett genetikai kísérletek nem kerülhetők el, nem állíthatók le, mert ez hozzátartozik a fejlődésünkhöz. Az evolúciós fejlődés során egyetlen lépcsőfokot sem lehet kihagyni, átugrani; a tudományos fejlődést nem lehet megakadályozni. A nálunk fejlettebb civilizációkhoz hasonlóan nekünk is az a sorsunk, hogy átéljük a fejlődésnek ezeket a buktatóit Ha tetszik, ha nem ezen a téren is

széleskörű tapasztalatokra kell szert tennünk. A számunkra kijelölt úton haladva mi is el fogunk jutni oda, ahová az elődeink Egy idő után párosítani fogjuk az emberi sejteket az állati sejtekkel, és különféle kimérákat, kentaurokat, vízi sellőket hozunk létre. A tiltakozók már csak abban reménykedhetnek, hogy addigra az űrkutatásunk olyan szintet ér el, hogy eljutunk nálunk fejletlenebb bolygókra, és ezeket a lényeket ott fogjuk szabadon engedni. Annak idején velünk is ezt tették, amelynek számos történeti bizonyítéka van. Az ókori történetíró Béroszosz arról számolt be, hogy egy Belusz nevű „istenség” különféle borzalmas lényeket hozott létre, amelyeket a „megkettőzés” elvének alapján teremtett. Tevékenysége nyomán kétszárnyú emberek jelentek meg a Földön, néhányon négy szárny is volt. Szép számmal akadtak köztük olyanok, akiknek egy testük volt, de két fejük; az egyik férfi a másik női arccal.

Különböző szerveiket és testrészeiket tekintve egyaránt rendelkeztek hím- és nőnemű jelleggel. Más emberi alakok is megjelentek, némelyek kecskelábakkal és kecskeszarvakkal. Egyeseknek lópatájuk volt, míg mások tompora a lovakéhoz volt hasonlatos. Csak elölről néztek ki úgy, mint az emberek, alakjuk leginkább a hipokentaurokra ütött. Emberfejű birkákat is lehetett látni, valamint halfarkú, nagytestű kutyákat, de voltak emberek és más állatok kiknek feje és teste a lovakéhoz volt hasonlatos, míg farkuk úgy nézett ki, mint a halaké. E lények ábrázolása mind a mai napig fennmarad a babilóniai Belusz templom falain, és bárki által megtekinthető. A földönkívüliek orvostudománya Az előző kötetekből megismerhettük a nálunk fejlettebb Földön kívüli civilizációk néhány gyógyító eljárását, köztük az agyműtétet. Emellett bemutatták nekünk a rákgyógyítás általuk alkalmazott módját is. A műtétet egy végső

stádiumban levő amerikai asszonyon hajtották végre, akinek a teste telis-tele volt áttételekkel, így a halála bármikor várható volt. Ez azonban nem történt meg, mert egy UFO-elrablás során meggyógyították. Helen eredetileg csípőcsontrákban szenvedett Az operáció nem járt sikerrel, mivel áttételek képződtek a hasnyálmirigyén. Az újabb műtét során kiderült, hogy az áttételek időközben elborították a többi belső szervét is. Ennek láttán - mint ilyenkor szokásos - félbeszakították az operációt, és bevarrták a hasát. Miután a kemoterápia sem segített megmondták neki, hogy búcsúzzon el a hozzátartozóitól, mert hamarosan meg fog halni. Ekkor már iszonyú fájdalmai voltak, és alig 143 vonszolta magát. Otthon fekve várta a halált Eközben egy éjszaka felébredt, mert úgy hallotta, hogy a nevén szólítják. Ezt követően ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy kocsiba üljön, és a sötét éjszakában

elinduljon az ismeretlen hang által sugallt helyre. Kb 5 kilométernyi út megtétele után nagy meglepetésére a megjelölt helyen egy UFO-t látott lebegni a talaj felett. Miután megállt előtte, az óriási méretű járműből fémes anyagú, testhez álló ruhát viselő alakok léptek ki, és felvitték a fedélzetre. Felfektették a műtőasztalra, és megvizsgálták az egész testét. Ehhez egy kisméretű, fordított gomba alakú műszert használtak Miután néhányszor végighúzták rajta a vörös fényt kibocsátó műszert közölték vele, hogy rákos a bal melle, a mája, a jobb veséje, a hasnyálmirigye és az epéje is. A diagnózis felállítása után egy fájdalmas kezelés következett. Először egy fémtálcához hasonló eszközt alkalmaztak. Ezt a két végén levő nyéllel kb tízszer végighúzták a teste felett. Eközben Helen borzalmas hőséget és iszonyú fájdalmat érzett Mint később elmondta, csak azért volt képes a megpróbáltatásokat

elviselni, mert előzőleg a földi orvosok szörnyűbb dolgokat is műveltek vele. A kezelés következő fázisában az idegenek valamiféle bíborszínű folyadékot fecskendeztek a hasüregébe. Ezután néhány deciliter igen sötét színű vért csapoltak le tőle. Majd injekciók következtek, amelyeket a hasüregébe, és a két oldalába adtak be. Az injekciózás után műszerekkel átvizsgálták az egész testfelületét, és közölték vele, hogy meggyógyították. Felöltözhet a kezelésnek vége Végül a lelkére kötötték, hogy semmiféle orvosságot ne szedjen be többé, tekintse magát gyógyultnak. Még mielőtt elbocsátották, elővettek egy égi térképet, és megmutatták, hogy honnan jöttek. Helen csak annyit tudott megjegyezni belőle, hogy valahonnan az Orion környékéről. A fura eljárás után hazahajtott, és kimerülten ágynak dőlt. Másnap reggel igen rosszul lett, gyötrőbb fájdalmai voltak, mint korábban. Éjszakai kalandját

elmesélte az aggódó fiának, aki nem hitt neki, ezért felkereste az említett helyszínt. Ott minden kételye eloszlott, amint meglátta a hatalmas kör alakú lenyomatott, és a sajátos módon megperzselődött növényzetet. Helen gyógyulásának utolsó fázisa meglehetősen rendhagyóan zajlott. Délután rossz szagú, ronda, fekete folyadékot hányt ki magából. Ijedtében azonnal elrohant a kórházba Az orvosok közölték vele, hogy ez annak a jele, hogy hamarosan meghal. A következő két napon borzalmasan rosszul volt. Többször is elvesztette az eszméletét Az orvosok megpróbáltak fájdalomcsillapítókat beadni neki, de ő az intelemre emlékezve nem vette be őket. Ezt követően azonban fordulat állt be az állapotában. Az ápoló személyzet várakozása ellenére a beteg nem halt meg, sőt egyre jobban lett. Három nap múlva pedig teljesen meggyógyult Az orvosok megvizsgálták, és nagy meglepetéssel tapasztalták, hogy a szervezetében nyoma sincs a

ráknak. Miután hazament Helen úgy érzete magát, mint aki sohasem volt beteg A fenti kórtörténet minden tekintetben tökéletesen dokumentált. Mind a beavatkozás előtti leletek, mind az utólagos vizsgálatok eredményei utólag is ellenőrizhetők. Azóta 25 év telt el, és Helen még mindig életben van. Makkegészséges Ez az eset nem egyedülálló John E Mack amerikai tanszékvezető professzor az utóbbi évtizedekben több száz eltérítéses gyógyítást vizsgált ki. Akadt köztük tüdőgyulladásos eset, fehérvérűségben szenvedő beteg és izomsorvadás is. Ez a szám nem is olyan nagy, ha azt nézzük, hogy statisztikai adatok szerint az Egyesült Államokban eddig több mint 5 millió embert térítettek el a Földön kívüli civilizációk. A legtöbbször csupán megvizsgálják őket, de ha komolyabb betegséget fedeznek fel náluk, általában meg is gyógyítják a fedélzetre hurcoltakat. Az iménti esetben azt is sejteni lehet, hogy a műtét

során milyen eljárást alkalmaztak. A fémtálcaszerű szerkezet egy szubatomi energiasugarakat kibocsátó eszköz lehetett. Az általa keltett hőhatásból arra is következtetni lehet, hogy Yin jellegű koncentrált energianyalábokat bocsátott ki. Ezzel pusztították el a ráksejteket Ezt követően ki kellett takarítani a szervezetből az életképtelenné vált sejteket. Erre szolgált a hasüregbe adott bíborszínű 144 injekció. A vérbe felszívódott salakanyagot ott a helyszínen lecsapolták, a gyomorban összegyűltet pedig később a beteg kihányta. A belekben levő ráksejtmaradványok feltehetően a széklettel távoztak. Miután a ráksejtek egy idő után megtámadják és elpusztítják az egészséges sejteket, minden bizonnyal szükség volt sejtregenerálásra is Valószínűleg ezt a célt szolgálták az utólag beadott injekciók. Más UFO-s esetek tanulmányozása is megerősíti, hogy a fejlett civilizációk szinte mindegyike rendelkezik olyan

speciális folyadékkal, amely képes az elpusztult sejteket az étertest alapján regenerálni. Ennek megtörténte után következett az alapos műszeres vizsgálat, amely megállapította, hogy minden az elvárásnak megfelelően alakult. Ez a történet is azt bizonyítja, hogy a rák nem legyőzhetetlen betegség. Még a végső stádiumban levők is tökéletesen meggyógyíthatók, csak be kellene végre látnunk ennek lehetőségét, és el kellene indulni a szubatomi energiasugárzással történő kezelés útján. Erre biztatnak bennünket a bolygószomszédaink által tartott bemutatók is. A felügyeletünket ellátó, nálunk fejlettebb civilizációk nem azért vannak itt, hogy minket gyógyítsanak. Ha ez lenne a dolguk, akkor tömegével végeznék az efféle műtéteket. Ők csupán azért gyógyítanak meg néhány száz gondosan kiválasztott személyt, hogy felhívják a figyelmünket az előttünk álló lehetőségre, az igazán hatékony módszerekre. Az

ezotéria műszaki alapjai Alig van olyan iparág a világon, amely az elmúlt évtizedekben gyorsabban fejlődött volna, mint a telekommunikáció. Az elektromágneses jeltovábbításban a hosszú- és a középhullámot vettük először birtokba. Az ily módon történt hírközlés nagy előnye, hogy az alacsonyfrekvenciás hullámok követik a föld görbületét, ezért csak az adó teljesítményétől függ, hogy milyen messze hatolnak el a jelek. A rövidhullámú sáv meghódítása csak ezután következett. A késés oka, hogy a hírközlési szakemberek kezdetben nem sokra tartották ezt a hullámsávot, ezért átengedték a rádióamatőröknek. Később azonban megbánták a tettüket, és szinte teljes egészében visszavették tőlük ezt a sávot. Véleményük megváltozását az amatőrök páratlan sikerei váltották ki. Amíg a hosszú- és középhullámú adókkal csak több száz kilowattnyi energiával lehet egy közepes méretű országot besugározni,

addig a rádióamatőrök a saját maguk által barkácsolt, tízmilliwattnyi energiát kibocsátó készülékeikkel körbesugározták az egész világot. Ezt a forradalmi változást előidéző eredményt az ionoszféra felfedezésével érték el Rájöttek arra, hogy ha a jeleket nem vízszintesen sugározzák ki, hanem ráirányítják a Földünket körülvevő elektromos töltésű védőrétegre, akkor az szinte teljes egészében visszaverődik onnan, méghozzá olyan szögben, amilyen szögben ráirányították. Így csupán irányítás kérdése, és az adás a világ bármely országába eljuttatható. Mindezen előnyök láttán a rövidhullámú sáv annyira telítődött, hogy az egymás melletti adóállomások már zavarták egymást. Ekkor a tehetősebb államok elkezdték növelni adótornyaik teljesítményét, hogy túlharsogják éterbeli szomszédaikat Ennek az lett a következménye, hogy a kisebb adóállomások vételi lehetősége teljesen leromlott. Ezen

az áldatlan állapoton egy darabig nemzetközi egyezményekkel próbáltak segíteni, amely megszabta, hogy egy-egy ország maximum hány adóállomást működtethet, és milyen frekvencián. Az új adóállomások létesítése iránti igény azonban rohamosan növekedett, és egyúttal megnőttek a sugárzás minőségével szemben támasztott követelmények is. Ezért a hírközlési szakemberek elkezdtek egyre rövidebb hosszúságú hullámokat alkalmazni. Az ultrarövidhullám alkalmazásba vételével jelentősen kiszélesedett az átvihető sáv, ami lehetővé tette a képtovábbítást, azaz a televíziózás megteremtését is. A nagyobb sávszélesség a hírtovábbításban is radikális gyorsulását eredményezett Az URH sávban viszont az 145 elektromágneses hullámok nem követik a Föld görbületét, hanem egyenes vonalban terjednek. Ennek következménye, hogy 70-80 kilométernél távolabbról nem foghatók, mivel az elhajló földfelszín következtében

nagyobb távolságokról már nincs „rálátás” az adótoronyra. Nagy hátrányuk még a nagyfrekvenciás elektromágneses hullámoknak, hogy nem csak a fémek, hanem terjedelmes objektumok (pl. hegyek, magas betonépületek) is leárnyékolják őket Nyilvánvaló volt, hogy ez ellen tenni kell valamit; annál is inkább, mert ez esetben az adóteljesítmény növelésével sem lehet növelni a besugárzott terület nagyságát. Kézenfekvő megoldásnak látszott, hogy irányítsák az ultrarövid hullámokat is az ionoszférára, és az majd eljuttatja nagyobb távolságokra. Ez a kozmikus sugárzások ellen védő vékony reflexiós réteg azonban nem túl stabil. Amíg rádióadások esetén az interferenciák csupán a hangerő időnkénti elhalkulásában majd felerősödésében nyilvánulnak meg, a széles sávú jeltovábbításban elvesznek a jelek, és összetörik a kép. Erre jött a zseniális gondolat, hogy hozzunk létre mesterséges reflektort. Ennek az ötletnek

lett az eredménye a hírközlési műhold kifejlesztése. Rakétával történő világűrbe juttatásuk után Föld körüli pályára állították őket, és szinkronizálták a keringési sebességüket, hogy állandóan felettünk legyenek. Ettől kezdve felülről sugározták az adott területre az elektromágneses jeleket. Ennél a hírközlési módnál már nincsenek vételi problémák, eltekintve attól a néhány perctől, amíg egy szakadó esővel kísért viharfelhő átvonul felettünk. Az összefüggő vízréteg ugyanis szintén leárnyékolja a mikrohullámokat, ahogy a földön a hegyek. Az adásidő túlnyomó részében azonban tökéletes vételi minőséget biztosít Ennek ellenére ennek a rendszernek is megvannak a hátrányai. A műbolygó meglehetősen drága és sérülékeny. Egy nagyobb meteorzápor könnyen tönkreteheti a parabolaantennáját, nem is szólva a táplálását végző napelemszárnyakról. Nem kis hátránya még az egyre nagyobb

frekvenciájú távközlésnek, hogy a mikrohullám károsítja az egészséget. Ez leginkább a mobiltelefonok használata során nyilvánul meg. A fő gond azonban az a jelenlegi hírközlési rendszerrel, hogy lassú. Földi viszonylatban ez nem nyilvánul meg, mivel a fénysebességgel történő jeltovábbítás még a legtávolabbi kontinensen sem okoz érzékelhető késést. Interplanetáris kommunikációra azonban alkalmatlan, mert a legközelebbi bolygószomszédaink is min. 10 fényévnyire vannak tőlünk, ami azt jelenti, hogy a válaszra 20 évet kellene várnunk. Már a jelenlegi űrhajóinkkal való kapcsolattartásnál is sok nehézséget okoz ez a módszer, mivel a naprendszeren belül is több órás késéssel kell számolnia a földi irányító személyzetnek. A teljesség kedvéért meg kell még említeni, hogy a fenti problémák részbeni kiküszöbölésére született egy új megoldás is, a DAB. Ez nem más, mint a hosszú- közép- és rövidhullámú

adások digitalizálása. Ennél a rendszernél a stúdió által elkészített műsort nem 4,5 kHz sávszélességű analóg jelek formájában sugározzák ki, hanem digitális jelekké alakítják oly módon, hogy a vevőkészülékben történő visszaalakítás során közel 20 kHz- re nőjön a sávszélesség. Ezzel a módszerrel tehát az URH-sávot megközelítő hangminőséget lehet elérni az alacsony hullámhosszúságú sávokban is. Emellett az átalakított adótoronnyal egyszerre két szélessávú, illetve négy hagyományos hangminőségű műsort lehet az éterbe sugározni, és lehetőség van egy sor technikai jellegű információ továbbítására is. Mindezen előnyök ellenére az új rendszer nem terjed kellő mértékben. Nem az adóállomások átalakítási költsége a legnagyobb probléma, mert közszolgálati csatornák esetében ennek terheit az állam átvállalja. Sokkal nagyobb gond, hogy a jelenlegi vevőkészülékek nem alkalmasak digitális

jelek vételére. A hallgatók csak akkor tudják fogni ezeket az adásokat, ha lecserélik a készülékeiket. Erre pedig kevesen hajlandók, mivel az analóg és digitális jelek feldolgozására egyaránt alkalmas rádiók meglehetősen drágák. Az alacsony érdeklődés következtében a gyártók sem nagyon igyekeznek elárasztania a piacot kombinált készülékekkel. Összegzésként megállapítható, hogy igazi áttörés ezzel a módszerrel sem érhető el Hosszú távon ez a 146 rendszer sem oldja meg a műsorszórásra rendelkezésre álló sávok túlzsúfoltságát, és nem növeli meg a vételkörzetet sem. Csupán a korábbi adások hangminősége javul Mindezen hátrányok ismeretében a telekommunikációs szakemberekben egyre erőteljesebben fogalmazódik meg az igény egy olyan rendszer iránt, amelyben a jeltovábbító hullámokat nem lehet leárnyékolni, terjedésük nem távolságfüggő, azaz térerejük nem gyengül számottevően a távolsággal, és

sebességük nagyságrendekkel meghaladja az elektromágneses hullámokét. Emellett nem okoznak egészségkárosodást; a kisugárzásukhoz és vételükhöz szükséges berendezések, készülékek pedig egyszerűen és olcsón gyárthatók. Hadászati célra történő alkalmazás esetén járulékos igény még, hogy ezeket a hullámokat hagyományos eszközökkel ne lehessen lehallgatni és megzavarni. Nos mindezen elvárásoknak eleget tesznek a szubatomi energiahullámok. Kutatásuk, rendszerbe állításuk egyetlen akadálya, hogy keletkezésük, működési módjuk szoros kapcsolatban áll az ezoterikus jelenségekkel, már pedig jelenleg egyetlen komoly szakember sem engedheti meg magának, hogy ilyen „tudománytalan” dologgal foglalkozzon. Az élet azonban ismét megtréfálta a fizikusokat, mert akaratlanul felfedezték, hogy bizonyos hullámok a fénynél is nagyobb sebességgel kommunikálnak egymással. Ez a hír a döbbenet erejével hatott a tudományos világra,

pedig ennek a jelenségnek a tanulmányozásával már Einstein is foglalkozott az 1950-es években. A részecskefizika eme sajátos megnyilvánulásának lényege, hogy ha egy fénykvantumot kettéhasítunk, a szétválasztott elemeik minden változásban követik egymást. Ami az egyikkel történik, ugyanazt teszi a másik is A legmeghökkentőbb ebben a jelenségben az, hogy az egymástól sokszor száz méterre is eltávolodó részek közötti információáramlás a fénysebesség többszörösével zajlik. A tudósok egy csoportja szerint a sebességkülönbség eléri a 1014 értéket. De mi az információhordozó? Csak egy valami lehet: az éter. Kizárólag a fénykvantumnál nagyságrendekkel kisebb szubatomi energiarészecskék képesek a fénynél nagyobb terjedési sebességre. Ezt azonban nem lehet elismerni, mert akkor fenekestől felfordulna a fizika. Minden eddigi teória megdőlne, és minden jelenséget új alapokra kellene helyezni. Ezért tudósaink egyelőre

hallgatnak, a nagyközönség előtt nem terjesztik a felfedezésüket. Pedig nem ártana mihamarabb áttérni az újfajta telekommunikációra, mert nemrég kiderült, hogy az elektroszmog nem csak az embereknek, hanem a növényeknek is árt. Erdészek és környezetvédelmi szakemberek felmérése alapján erdeink kétharmada beteg. Annak ellenére, hogy mind több szénfűtéses erőmű kéményeire kerül filter, és mind több a katalizátoros autó az utakon a helyzet nem javul. Egy német mérnök szerint ennek oka a károsító hatások halmozódása. Erdeink megállíthatatlan pusztulásához nem csak a légszennyezés, hanem a rádióhullámok és a mikrohullámú sugárzás is hozzájárul. A Siemens cég fejlesztőmérnökének vizsgálatai kiderítették, hogy a legtöbb kár azokban az erdőkben keletkezik, amelyek közvetlenül nagy teljesítményű radar- vagy más irányított antennájú berendezés sugármezejébe esnek. Ilyen helyeket főleg a volt NDK határ menti

területein lehet találni Wolfgang Volkrodt, a berlini Humbold Egyetem növénybiológusa laboratóriumi körülmények között is igazolta a helyszíni mérések helytállóságát. Az elektromágneses sugárzásnak kitett növényekben bizonyos frekvenciájú és idejű rezgések hatására savas hidrogénionok szabadultak fel A növény víztartalmából kiváló savas ionok bekerülnek a talajba, és elsavanyítják az erdőket. Ugyanazt a hatást váltják ki, mint a savas esők. A környezetszennyezés megszüntetésével tehát nem tudjuk megmenteni erdeinket a pusztulástól, a bioszféra védelme érdekében meg kell szüntetni az elektroszmogot is. 147 Jövőnk alakulása Az „Ezoterikus körkép” V. fejezetében logikai alapon feltártuk a jövőnket, vagyis azt a sorsot, amely akkor vár ránk, ha kihasználjuk, illetve ha figyelmen kívül hagyjuk a rendelkezésünkre álló lehetőségeket. Most nézzük meg milyen jövő vár ránk az elkövetkező századokban

élő személyek elmondása szerint. Ezek a - Gyöngyösi Anna és Szabó Szilárd: Sok életem, sok halálom című könyvében közölt - rövid élménybeszámolók progresszív hipnózis során születtek, vagyis olyan tudatállapot eredményei, amikor jelenben élő emberek későbbi életeikről számoltak be. Kezdjük a kellemesebb fejleményekkel. Néhány évtized múlva gyökeresen meg fog változni az ezotéria megítélése. Az ezotériára és a paranormális jelenségekre alapozódva létrejön egy új tudományág, amely rendkívüli felfedezések tömkelegével fogja meglepni az emberiséget. Az ezoterikus eszméket forrásként felhasználó kutatások eredményei nagyban hozzá fognak járulni a világban történő események egységben látásához. Feltárul előttünk az univerzum szabályos struktúrája, ahol a befolyásoló erőnek, a végrehajtásban közreműködő energiának és a bölcsességnek különböző szintjei léteznek. Új technikai

eszközeinkkel bármikor kapcsolatba léphetünk a világunkat irányító, felügyelő fénylényekkel, és tanácsot kérhetünk tőlük. Helyzetünk ahhoz lesz hasonló, mint amikor több ezer évvel ezelőtt az „istenek” még közöttünk jártak, és bármikor érintkezhettünk velük. Parapszichológiai képességeink is oly mértékben fejlettek lesznek, hogy közvetlenül érezni fogjuk azoknak az erőknek a munkálkodását, amelyek a tökéletesség felé visznek minket. Ekkor már nem megérzésnek vagy hetedik érzéknek fogjuk ezt a jelenséget nevezni, mert mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy szoros kapcsolat áll fenn a látható és a láthatatlan világ között. Azzal is tisztában leszünk, hogy ez a kapcsolat semmire sem kényszerít bennünket. Életünk minden pillanatában a hatása alatt állunk ugyan, ennek ellenére továbbra is megőrizzük a függetlenségünket. Folytatva a jövőnkből érkezett híradásokat száz év múlva már nem lesz

szigorúan vett munkaidő. Az élet, a munka és a szórakozás egységes keretben történik Az emberek kötetlen munkaidőben dolgoznak. Ha sok tennivaló gyűlik össze, akkor csak azzal foglakoznak; a pihenés, a szórakozás kárára. Máskor meg huzamosabb időn át lazítanak A pihenés azonban nem lustálkodás lesz, hanem aktív tevékenység. A szórakozásban is a célszerűséget keressük Olyan dolgok iránt fogunk érdeklődni, amelyek által tanulhatunk, fejlődhetünk. Az ókori bölcsekhez hasonlatossá válunk, akik azt hangoztatták magukról, hogy akkor dolgoznak legintenzívebben, amikor látszólag semmit sem tesznek. Ilyenkor ugyanis szabadon szárnyal a fantáziájuk, és ennek során ötlenek fel bennük a legértékesebb gondolatok. A jövőben tehát életünk minden percét a tökéletessé válás iránti vágy hatja át. Haszontalan dolgokra, ostoba, értelmetlen cselekedetekre nem pazarolunk többé időt. Rájövünk arra, hogy az idő mekkora kincs; és

minden erőnkkel igyekszünk a rendelkezésünkre álló életünket tartalommal megtölteni. Ez a viselkedési mód azonban csak a szellemileg emelkedett emberekre lesz jellemző. Sajnos ők fogják alkotni a kisebbséget. A népesség növekedésével rohamosan nőni fog a primitív emberek száma. Ennek oka, hogy a szellemi megvilágosodás nem fogja megérinteni a lakosság egészét. Emiatt az erőszak, a brutalitás terjedése globális problémává válik A felvilágosulatlan, neveletlen emberek tömege nem lesz képes beilleszkedni a társadalomba. A kívül rekedtek a jelenleginél agresszívebbé válnak, és állati ösztöneik kiélésében különféle eszközök igen széles tárháza áll majd a rendelkezésükre. A jelenleg ismert mechanikus és vegyi fegyverek mellett alkalmazni fogják a később felfedezésre kerülő pszichogén fegyvereket is, ami igen sok gondot fog okozni a világban. 148 A feljegyzések alapján úgy tűnik, hogy a túlnépesedés

problémája sem fog megoldódni. A jövőben is Elő-India lesz a világ legintenzívebben szaporodó régiója. Egyre nagyobb gondot fog okozni az emancipáció fokozott térhódítása. A nők tömeges egyenjogúsítása a fejlődő országokban is végbemegy, ami tönkreteszi a férfiak és a nők kapcsolatának több ezer éves struktúráját. Ez a helyzet egész világra kiterjedő fenyegetettséget fog kiváltani a férfiakban, ami általános kisebbrendűség-érzetet kelt bennük. Ettől a nők sem válnak boldogabbá, mert az egyensúly felborulása az élet semmilyen területén sem vezet eredményre. A természet is egyre jobban elhasználódik, mert az elmulasztott fejlesztések következtében ezen a téren sem leszünk képesek áttörésre. Az elhangzottakat tekintve a jövőnk alapjában véve meglehetősen lehangolónak tűnik, de ne felejtsük el, hogy a prekognición alapuló jóslás mindig a jelen eredményeire épül. Nem tartalmazza a kihasználatlanul hagyott

lehetőségeket. Így tulajdonképpen a legrosszabb változat tárul fel előttünk, vagyis egy olyan jövő, ami amikor következik be, ha semmit sem teszünk civilizációnk felemelése érdekében, csupán „sodortatjuk magunkat az árral”. Hogy a valódi jövőnk milyen lesz, az csupán rajtunk múlik. A XXI század kezdetén igen nagy lehetőségek kerülnek a kezünkbe, melyek kihasználása esetén a fentiekben vázolt gondok néhány évtized alatt megoldódnak, és nem kell tovább cipelnünk őket a későbbi századokba. Mi sem bizonyítja jobban kidolgozásuk szükségességét, mint annak a jövőbeli kutatónak a panasza, aki így foglalta össze majdani bajaink okát: „Nagyon sok adatot tártunk fel, de ezek nem világosították meg az igazi összefüggéseket. Nincs meg a Kulcs, a Nagy Igazság Nincs meg az a fundamentális elv, amelynek segítségével a remélt káprázatos fejlődési ív megteremthető lenne. Vannak ugyan részeredmények, de nincs meg a

teljesség, az összesség” Ez az idő múlásával egyre égetőbbé váló probléma a jelenlegi nemzedék mulasztásának tudható be. Mi vagyunk azok, akik elmulasztjuk a „Nagy Igazság” felismerésének, és alkalmazásba vételének a lehetőségét, amely aztán rányomja bélyegét civilizációnk további pályafutására. A XXI, XXII, és XXIII században élő nyilatkozók egyértelművé tették azt is, hogy ezeket az eredményeket nem korunk filozófusaitól várták, hanem az ezotéria művelőitől. Egyikük így foglalta össze a tudomány akkori állását: „Az ezredfordulón olyan felfedezések születtek, amelyek elhomályosították a korábbi eredményeket. Az új felismerések két tudományágból származnak: egyrészt a fizikából, másrészt az ezotériából. Az ezotériára alapozó, a paranormál jelenségeket kutató és azt forrásként felhasználó irányzat nagyon sokat tett azért, hogy az egységben látás, és a világrend értelmezése

megtörténhessen.” A megkezdett munkát kellene most folytatnunk, hogy a jövő nemzedéke ne féleredményeket kapjon tőlünk, hanem kerek, egésszé formált eszméket, évszázadok múlva is jól használható elméleteket. Ránk különösen nagy lehetőségek várnak ezen a téren, mert egy 2241-ből származó amerikai nyilatkozó szerint „az új világrendet megteremtő ezoterikus felismerések Közép-Európából, ezen belül Magyarországról származnak”. Ennek a helyzetnek a kialakulását támasztja alá a mennyei kórus dalban kifejezett buzdítása is, amelyet Molnár Editen keresztül juttattak el hozzánk pár évvel ezelőtt. A teljes üzenet szövege a szerző „Az égi mester válaszol” című művében található. Idézzünk belőle egy részletet: „S mert sugaraink másik végén ti vagytok, úgy árasztjuk rátok a fényt, hogy sugarazzatok! Sugárzó Magor, magok, magyarok. Fáklyahordozók! Sötétben kell világítanotok! Élő tűzoszlopok!

Tűzzé, fénnyé váljatok! Tükrözzétek vissza a Napot, mert magatokban, a magokban ti magyarok hordozzátok a holnapot. Kapaszkodjatok! Belénk kapaszkodjatok! S ők belétek, ti élő létrafokok Vigyétek őket feljebb, akár a hátatokon! Maradjatok szabadok! És szabadítsatok! A szabadító hat általatok. Mert míg szólni kell, a szabadság a titok Ám a szabadból az AD a holnapotok Adjatok, hogy Újat kaphassatok!”. 149 Ez a dicshimnusznak is beillő üzenet meglehetősen rejtélyesen hangzik. Nem lehet azonban teljesen alaptalan, mert a British Museumban őrzött 81-7-27,130 jelzésű ékírásos szövegrészleten a következő felirat olvasható: MAH-GAR (szanszkritül: a tudás népe). Az is különös, hogy a holt-tengeri tekercseket készítő esszénusok vallási csoportja „mah-gar” -nak nevezte magát. Honfoglaló elődeink valószínűleg sokkal többet tudtak az eredetünkről mint mi, mivel a krónika szerint István király azzal az üzenettel

menesztette követeit II. Szilveszter pápához, hogy az „ő nemzetsége már régóta áhítozik a keresztény hitre”. Azért kéri a koronát a pápától „mert elei ismerték Jézust”. Ma már a nyelvészek is hajlanak arra, hogy máshol keressék a gyökereinket. A genetikai kutatások ugyanis bebizonyították, hogy a finnugor nyelvcsaládhoz tartozás téves feltevés volt. A világ népeinek napjainkban zajló genetikai feltérképezése egyértelműen kimutatta, hogy semmi közünk sincs a finnekhez. Mi magyarok leginkább az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó népekkel állunk genetikai rokonságban, akik az Arab-félsziget felől áramlottak Ázsiába, majd onnan Európába. Sokan megütköznek rajta, hogy mit kerestünk mi ezen a népek bölcsőjének tekintett félszigeten, hiszen a történelemkönyvekben az áll, hogy a Volgába torkolló Káma mentéről vándoroltunk be a Kárpát-medencébe. Az eredetünkről azonban nem írnak semmit a tankönyvek A

Bibliában viszont az olvasható, hogy: „Khús nemzé Nimródot Ez kezde hatalmassá válni a Földön. Hatalmas vadász volt ő az Úr előtt Azóta mondják azt: Hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nimród. Az ő birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földjén. Arról a földről ment Assúrba, és építette Ninivét, Rehóbót-Írt, Kelahot és Reszent, ezt a nagy várost Ninive és Kelah között. Utána következik a leszármazottak feltüntetése, ami a következő megjegyzéssel zárul: „Ezektől ágaztak szét a népek a földön az özönvíz után.” (1 Móz 10, 8-12). A Tarihi Üngürüsz azt is megemlíti, hogy „Nimródnak két fia volt, Hunor és Magor, akinek az utódai a hunok és a magyarok.” Az ókori Mezopotámia területén sok olyan ékírásos táblát találtak, amelyeken szerepel Nimród neve, akit a sumérok NIB-ÚR néven említenek. (NIB = párduc, Úr = úr) A nagy Vadász vagy Hős Párduc névvel illették az

égbolt leghatalmasabb csillagképét, az Oriont is. Kiútkeresés „Az ezotéria kiteljesedésé”-nek III. fejezetében mélyrehatóan megismerhettük az ezoterikus kutatások elkezdését hátráltató körülményeket. Remélhetőleg ez a helyzet hamarosan megváltozik, ezért most vegyük sorra, hogy mik a legfontosabb teendőink ezen a téren. Ahhoz, hogy a kapott információk, sugallatok feldolgozása egyáltalán elkezdhető legyen, először is új szakkifejezéseket kell alkotni. Ez nagyon fontos, hiszen e nélkül még beszélni sem tudunk a problémákról. Legfontosabb lépés szétválasztani a pozitív és a negatív jellegű szubatomi energiasugárzást. A szakirodalom eddig mindkét energiasugárzást egy kalap alá vette, és bioenergiaként, pránaként, fluidumként, ódként, állati magnetizmusként, orgon-, tachion-, meg vákuumenergiaként említette, vagy „PSI”, illetve „WIMP” kifejezésekkel illette. Ez a pontatlanság azonban a továbbiakban nem

engedhető meg, mivel akadályozza a jelenségek mélyebb megértését. A negatív szubatomi energiasugárzás jelölésével nincs különösebb gond, hiszen erre már régóta van egy általánosan ismert szavunk: a gravitáció. Miután a pozitív szubatomi energiasugárzás eddig ismeretlen volt számunkra, így tudományos szakkifejezést sem alkottunk rá. Ennek hiányában célszerű lenne átvenni az elődeink által használt szanszkrit nyelvű szakszót: a „vril”-t. Ez a származását tekintve feltehetően Földön kívüli eredetű kifejezés meglehetősen rövid, bármely földi nyelven könnyen kiejthető, és nem valószínű, hogy jobbat tudnánk alkotni helyette. 150 Egészségügyi szempontból szűkség lesz egy további osztályozásra is az energiafajtákban. A különböző földsugárzások azt bizonyítják, hogy egyes energiahullámok pozitív, míg mások negatív hatást gyakorolnak a szervezetre. Ez a jelenség már évezredek óta ismert A

kínaiak pl. az életet adó energiát „chi”-nek, míg a pusztító energiát „cha”-nak nevezik Ezen túlmenően nevet kell adni a különböző jellegű energiarészecskéknek A negatív jellegű sugárzás esetén ez nem jelent gondot, mert a gravitációs vonzást előidéző energiarészecskéket a fizikusok „graviton”-nak hívják. De vajon minek nevezzük a pozitív jellegű szubatomi energiarészecskéket? Ha már itt tartunk nem ártana valami könnyen használható nevet adni a szubatomi energiarészecskék áramlási sebességének is. Mint tudjuk ez egy igen nagy érték, ráadásul km/h-ban kifejezve nem is kerek szám. Ezért a könnyebb hivatkozás érdekében a hangsebességre alkalmazott Mach-értékhez hasonlóan célszerű lenne egy rövid szakkifejezéssel illetni ezt a sebességet is. Amíg nem találunk rá jobb szót, használjuk a „Star trek” című filmsorozatból ismert „warp” kifejezést. A terminológia megteremtése után az elméleti

kutatók legfontosabb feladata az alapok tisztázása lenne. Ennek során ki kellene deríteni, hogy valójában mi a gravitáció, hogyan nyilvánul meg az „energiahiány kisugárzódása” az anyagból. Ezen a téren egyelőre csak az ősi misztikus tanokra támaszkodhatunk. A zsidók ősi szent könyve, a Kabbala pl ezt írja erről a témáról: „Semmi sincs nyugalomban. Minden mozog, minden rezgés Minden ki- és beáramlás.” Ennek alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a gravitáció nem más, mint az éter beáramlása az anyagba. Az anyag létrejöttekor keletkező szubatomi energiahiány folyamatos kiegyenlítődése, az éter atomokba való beáramlása hozza létre a gravitációs kisugárzást. A negatív energiasugárzás tehát egy virtuális jelenség; valójában nem más, mint az éteri energiarészecskék ellenkező irányú áramlása. (Ez a fajta képzettársítás egyáltalán nem szokatlan a fizikában. A félvezető technikában pl a pnp

struktúrájú félvezető eszközök működési mechanizmusát pozitív töltéshordozókkal magyarázzák. Pozitív töltéshordozók azonban nincsenek, amit mi annak nevezünk az ellenkező irányú elektronáramlás. Bevezetésük indoka: ezáltal könnyen érthetővé válik a pnp típusú tranzisztorok működése) Természetes körülmények között az éteri részecskék ellenkező irányú áramlása igen csekély. Abban az esetben azonban ha az atom többletelektronra tesz szert, ez a hatás fokozottan megnyilvánul, amit negatív részecskesugárzásnak nevezünk. Ennek mértéke nagyságrendekkel nagyobb, mint az atom természetes gravitációs kisugárzása Ha ez nem így lenne, akkor az anyag nem lenne képes gyakorlatban hasznosítható pozitív részecskesugárzást sem kibocsátani magából, ami abban az esetben jön létre, amikor az atomot megfosztjuk egy elektronjától. Ezeknek az atomi állapotváltozásoknak eddig csak az elektromos kihatásaival (negatív és

pozitív töltésként betöltött szerepével) törődtünk. Ennek oka, hogy a részecskesugárzás csak koncentráltan nyilvánul meg észrevehető mértékben A tisztán szubatomi energiasugárzás alapvető jellemzője még, hogy longitudinális úton terjed. Az elektromágneses hullámokkal ellentétben nincs tranzverzális összetevője. A jövő fizikusaira vár annak a titoknak a megfejtése is, hogy tulajdonképpen mi alkotja az elektromágneses erővonalakat. Azt sem ártana tudni, hogy a részecskesugárzás az elektromágneses erővonalkeltés kísérő jelensége, vagy éppen fordítva van, a fémes vezető két végéből kiáramló részecskesugárzás hozza létre az elektromos erővonalakat. Ennek a rejtélynek a tisztázását jelentős mértékben megkönnyíthetik az „Ezoterikus körkép” VII. fejezetében vázolt elvek. Ezekből kiderül, hogy mind a galvanikus-, mind az induktív úton előidézett erővonalkeltésnek két módja van. A galvanikus kapcsolat

útján kiváltott indukció hagyományos módja a szabadelektron-keltés egy fémes vezetőben, amely kísérőjelenségként gyenge, alig észrevehető részecskesugárzást eredményez. Lényegesen nagyobb a részecskesugárzás a nagyfeszültséggel gerjesztett fémes vezetőkben, illetve tekercsekben Ennek ellenére ezeket a nagy hatásfokú induktivitásokat a továbbiakban is főleg villamos erőgépként 151 alkalmazzuk. Más a helyzet a galvanikus kapcsolat nélküli elektromágneses erővonalkeltésnél Az indukció jól ismert módjánál (transzformátor, hagyományos villamos gépek) szintén elenyésző részecskesugárzás keletkezik. Az általunk még nem alkalmazott formájánál, a mágnesek ellenirányú forgatása során azonban oly nagy mértékű részecskesugárzás jön létre, hogy ezeket a szerkezeteket már szubatomi energiaforrásként fogjuk használni. Ez esetben az elektromágneses erővonalak válnak kísérő jelenséggé, bár az intenzitásuk

ugyancsak nagy lesz. Ez a zavaró jelenség azonban különböző technológiai megoldásokkal (bifiláris tekercselés, toroid alakú tekercskiképzés, Klein-alakzat alkalmazása) megszüntethető. A vizsgálódást a hagyományos ferromágneses anyagok beható tanulmányozásával ajánlatos kezdeni. Először is azt kellene tisztázni, hogy az állandó mágnesekben mi hozza létre a mágneses kisugárzást. A szakirodalom a mágnesség eredetét az úgynevezett doménekre vezeti vissza, amelyek egyfajta rendezett mágnesességű szigetetek. Normál állapotban ezek a kis mágneses szigetek összevissza állnak, emiatt a fém nem mutat mágneses tulajdonságokat. Egy erős külső mágneses tér hatására azonban ezek a kis szigetek egy irányba rendeződnek, és úgy is maradnak. Ettől a ferromágneses anyag permanens mágnessé válik De honnan ered a domének mágnesessége? Mit sugároznak ki magukból? Mi van a doménekben, Dipólusok? És mi alkotja a dipólusokat?

Monopólusok? Ennek kimutatására már történtek kísérletek, de egyelőre nem sikerült lehatolni a mágnesség gyökeréig. Nem kevésbé izgalmas feladat lesz annak a jelenségnek a szubatomi gyökereit megtalálni, hogy miért nem mágnesezhető a réz, az alumínium, és miért mágneseződnek ellenkezőleg a diamágneses anyagok? Érdemes lenne ugyanezen az alapon megvizsgálni az elektrosztatikus vonzás mibenlétét. A fémek eltérő fizikai tulajdonságai más meglepő jelenséget is produkálnak. Ismert tény, hogy a különböző fémekben különböző mennyiségű töltéshordozók vannak kiegyenlített állapotban. Az viszont már kevésbé ismert, hogy az eltérő ekvipotenciális felületek elektrolit nélkül is képesek áramot termelni. A különböző fémekből (pl alumíniumból és rézlemezből) készült kondenzátor fegyverzetei között feszültség mérhető. Kellően nagy kapacitás esetén a műszer belső ellenállásán keresztül megindul az

elektronáramlás. Ez nem sztatikus feltöltődés, mert akárhol, akárhányszor kisütjük a kondenzátort, magától feltöltődik. Ez a fajta kondenzátor tehát nem sűríti, tárolja az elektronokat, hanem termeli. Ez a fizikai jelenség hagyományos, vagyis azonos anyagú fémlemezekből készült kondenzátorban is fellép, ha két különböző dielektrikumot használunk szigetelőként. Érdemes lenne ezzel a jelenséggel is behatóan foglalkozni, megvizsgálni a gyakorlati alkalmazhatóságát. Ez az olcsó és korlátlan időtartamú tápegység ígéretes megoldás lenne a jövő csupán gerjesztést igénylő készülékeinek működtetésére. Nem ártana fényt deríteni az Oliver Crane által felderített anomáliára is, hogy nem mindegy milyen irányban forgatunk meg egy mágnesrudat a hossztengelye körül. Egyik irányban kétszer annyi idő alatt gyorsul fel, mint ellenkező irányba forgatva. (A motor irányváltása, tengelyének ellenkező irányba forgatása

nem befolyásolja a jelenséget, mert akkor is ez az eredmény, ha a mágnesrudat fordítjuk meg.) Úgy tűnik, mintha a mágnesrúd körüli erőtér a hossztengelyre merőlegesen állandóan keringene, és egyik irányban az éteri részecskék ellenében forogna. Amennyiben bebizonyosodik, hogy az állandó mágnesek körüli erőtér is forog, ez a jövő villamos gépeinek fejlesztésében beláthatatlan távlatokat nyit, mert ez esetben a permanens- és az elektromágnes kombinációjával akkor is áramot tudunk termelni, ha nem forgatjuk. A mozgó alkatrészt nem tartalmazó generátor oly módon hozható létre, hogy a tekercselését aszimmetrizáljuk, hogy a benne keletkező töltések ne tudják kiegyenlíteni egymást. Ennek megvalósítására már történtek próbálkozások az úgynevezett ferde tekercseléssel. Ennél is nagyobb hatásfok érhető el akkor, ha két ellenkező irányú mágnes közé vastag rézlemezt teszünk, és a mágneseket még szemben is

forgatjuk. Ez esetben a 152 lemez két széle között már tekintélyes áramot indukálhatunk. (Ebben nagy valószínűséggel a mágnesek ellenirányú forgatása közben fellépő töltéssokszorozódásnak, részecskesugárzásnak is része van.) Érdekes mérési eredmény az is, hogy miután a gravitáció szintén mágneses tér, a vonzáskörében mozgó testek körül kialakul egy dinamikus gravitációs mező, amely időben ugyanúgy változik, mint az indukció. Tovább boncolva ezt a témát, a fizika története nem más, mint folyamatos kísérlet a természeti jelenségek leírásának egységessé tételére. Az olyan alapvető fogalmakat, mint a tér, az idő, a tömeg és az energia mélyenszántó elméletek kapcsolják össze egymással. Napjainkra annyira felerősödött a leírásmód egyszerűsítésére való törekvés, hogy sok tudós szerint csupán egy lépésnyire van tőlünk a fizika gyökeresen új, globális leírási módja, az úgynevezett

„Mindenség elmélet”. A Mindenség- vagy más megfogalmazásban egyesített tér- és időelméletben a természet valamennyi kölcsönhatását, az anyag összes részecskéjét, a teret és az időt egyetlen formulába írhatnánk le, és ez nagy valószínűséggel egy meglehetősen egyszerű egyenlet lenne. Ehhez az univerzális képlethez a négy alapvető kölcsönhatás egyesítésével juthatunk el Ennek a lehetőségét az a felismerés teszi lehetővé, hogy az elektromágnesség, a tömegvonzás, a magerő és az egyes atomi részecskék, valamint az atomok között fellépő mikrogravitáció, közismert nevén kohéziós erő ugyanarra az alapra, a szubatomi energiarészecskék kölcsönhatására vezethető vissza. Eddig négy különböző kölcsönhatást tartottak nyilván a fizikusok, de tulajdonképpen csak egy alapvető szupererő, az éteri energiarészecskék négyféle megnyilvánulásáról van szó. Ami azt illeti, már eddig is történtek

próbálkozások ennek a négy erőnek az egységesítésére. A szuperhúrelmélet viszont túlkomplikálja a dolgot; a szubatomi energiarészecskéket parányi ide-oda tekergőző húroknak képzeli, és rendkívül szövevényes fejtegetésekkel próbálja a négy erőt közös alapra hozni. A valóság azonban ennél gyaníthatóan sokkal egyszerűbb, mert a természet nem szereti az agyonbonyolított helyzeteket. Nem zárható ki, hogy az erős kölcsönhatás, vagyis a magerő nem más, mint az atomon belül, a nukleonokká tömörült szubatomi energiarészecskék között megnyilvánuló gravitációs vonzóerő, a gyenge kölcsönhatás pedig az egyes atomok, molekulák közötti tömegvonzás, a kohéziós erő. Az elektromágnesség egy fémes vezetőn belül a gravitációs és éteri kisugárzás egymásra hatásaként alakul ki. Tehát a három gravitációs kölcsönhatáshoz hasonlóan az elektromágnesség is félig gravitációs sugárzás, a gravitáció pedig

feltehetően az éteri részecskék anyagba irányuló áramlásának tudható be. Valószínűleg szubatomi szinten lehet csak kideríteni a hőenergia keletkezésének módját, azt, hogy a hőátadásnál mi készteti az anyagot melegedésre, vagy hűlésre. Az energia keletkezésének boncolása tágabb értelemben is szükséges, mivel Richard Feynman és R Leighton szerint: „A fizika mai állása szerint nem tudjuk mi az energia. A fizikakönyvek az energiát többnyire munkavégző képességként definiálják. Nem firtatják a mibenlétét, hanem csupán tényként kezelik az energiamegmaradás tételét, és ezzel el is intézik a témát. Az energia eredetét, kinézetét, megjelenési formáját tehát a fizikusok sem ismerik. Ennek oka, hogy az energiával kapcsolatos fogalmaink a mechanikából erednek, abban gyökereznek. Ennélfogva az energia fogalmának meghatározásánál képtelenek vagyunk elszakadni az anyagi világtól. Beszűkült gondolkodásunk

következtében nem tudunk eljutni az energia eredetéhez, a szubatomi energiarészecskékhez. Mind elméleti, mind gyakorlati szempontból igen hasznos lenne alaposan megvizsgálni, hogy mely anyagok gravitációs vonzása növekedik meg elektromos gerjesztés hatására. Rendkívül izgalmas feladat lesz az atlantiszi technika rekonstruálása, vagyis azoknak a természetes kristályoknak a megtalálása, amelyek protonsugárzás hatására koncentrált vril energiát képesek kibocsátani magukból. A kutatásokat célszerű lenne kiterjeszteni olyan kristályok 153 keresésére is, amelyek nem mágneses sugarakat, hanem látható fényt árasztanak ki magukból. Ezek létezésére több forrás is utal. A Biblia szerint a bárka befejezése után az Úr egy „világító gyöngyszemet” adott Noénak, és „a fény forrása önerejéből ragyogott fel”. A Gilgames-eposz szerint a sumérok túlélését biztosító „nyílásmentes” hajóból sem hiányzott az a

titokzatos fényforrás, amit Enki isten adományozott nekik. Dél-Amerikába történt átkelésükkor a jeremidák is 16 „világító követ” kaptak az Úrtól, kettőt mindegyik hajóba. Ezek a kövek az átkelés 344 napja alatt „önmaguktól ragyogó világítást” biztosítottak a lezárt hajókban. Geszer kánnak, a nagy mongol eposz hősének jurtájában is éjjel-nappal világított egy „csodatevő kő”. Nem csak fényt szolgáltatott, hanem recsegéssel vagy erős ropogással jelezte, ha a tulajdonosára veszély leselkedett. Megfelelő ismeretek hiányában a néhány ezer, illetve több mint 10 ezer évvel ezelőtt élt emberek a „világító kövek” soha ki nem hunyó fényét csodának minősítették. Csodáról azonban most sem beszélhetünk. Ezek a kristályok a mi fénycsöveinkhez hasonlóan működhettek A gerjesztő elektronok szerepét a kristály magjából kiáramló szubatomi energiasugárzás tölthette be, a látható fényt szolgáltató

fluoreszkáló réteg pedig egy speciális kristályréteg lehetett a mágneses mag körül. Elektronok hatására látható fényt kibocsátó kristályt már ismerünk, gondoljunk csak a LED-ekre (galliumarzenid- vagy újabban szilícium alapanyagú diódákra). A számtalan ásvány és kristály között biztosan akad olyan is, amely nem elektromos-, hanem mágneses gerjesztés hatására bocsát ki fényt magából. Eddig csak azért nem találtuk meg, mert nem kerestük, nem volt szükségünk erre az eszközre. Gyakorlati szempontból legalább ennyire hasznos lenne azoknak a kristályoknak a megtalálása, amelyek láthatóvá teszik a mágneses sugarakat. Kiindulási alapként csupán annyi információ áll rendelkezésünkre, hogy egy angol orvos, dr. Kilner a XX század elején észrevette, hogy az aura láthatóvá válik, ha dicyaminnal bevont üveglapon át nézi. Azt is tudjuk, hogy az emberi aurából kilépő bioenergia hatására a cinkszulfid látható fényt

bocsát ki magából. A tobozmirigy kapcsolatban áll a szem fényérzékeny ideghártyájával, a retinával. Ismert élettani tünet, hogy ha a retinát éjszaka fény éri, néhány percen belül jelentősen csökken a melatonin koncentrációja. Ennek hatására felébredünk A melatoninszint azonban a látható tartományon kívüli fénysugarakkal (pl. ultraibolya fénnyel) és elektromágneses, sőt mágneses mezőkkel is befolyásolható. Ebből az következik, hogy az élő és élettelen testek aurájának mágneses kisugárzása is megjelenik a retinán, és eljut a tobozmirigybe, de ez nem továbbítja az agy látóközpontjába. A mágneses mező érzékelésének bizonyítására kerülő úton, a melatoninszint mérésével jutottunk el, de ennek a végeredmény szempontjából nincs jelentősége Sajnos az idegingerület továbbítása agyunk középpontjában, ennél a rejtélyes kis szervnél megáll. A kapott információ továbbadásának előfeltétele:

agyfrekvenciánk lecsökkentése Ennek általunk ismert egyetlen módja: meditációs gyakorlatok végzése. Az agyfrekvencia csökkentésének képessége azonban csupán az emberiség 5%-ának adatott meg. A többiek vagy nagyon nehezen érik el ezt az állapotot, vagy egyáltalán nem képesek előidézni a kívánt hatást. A technika segítségével viszont áthidalható lenne ez a probléma, és mindenki számára hozzáférhetővé válna az éteri világ tanulmányozása. Ennek módja, hogy ki kell fejleszteni egy olyan lencsét, amely az „Ezoterikus körkép” V. fejezetében már említett módon a mágneses hullámokat áttranszformálja a látható fény tartományába. Ezt a fogantyúval ellátott vagy szemüvegkeretbe illesztett lencsét csak a szemünk elé kellene emelni, és bárki képes lenne arra, hogy felderítse lakóhelyének egészségkárosító energiazónáit, vagy megvizsgálja belső szerveit, tanulmányozza meridiánrendszerének energiaeloszlását,

illetve ellenőrizze aurájának épségét. Nem zárható ki, hogy ezzel az eszközzel a szellemvilág is láthatóvá válik, így az állatokhoz hasonlóan, számunkra is megadatik az abszolút világban való tájékozódás lehetősége. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, módszeres kutatásra van szükség. Először meg kell vizsgálni az összes természetes kristályt 154 és azok oxidjait, illetve egyéb vegyületeit, majd ki kell válogatni közülük azokat, amelyek mágneses sugárzás hatására látható fényt bocsátanak ki magukból. Utána fokozatos tisztítással és ötvözéssel létre kell hozni egy olyan kristályt, amelyen átnézve éles, kontrasztos kép tárul elénk. Természetesen ez a sok kitartást igénylő munka nem hoz azonnal tökéletes eredményt, de az egymást követő finomítások, továbbfejlesztések remélhetőleg eljuttatnak bennünket arra a szintre, ahol a Földön kívüli civilizációk állnak, vagyis mi is létre tudunk majd hozni

olyan csodakristályt, illetve varázstükröt, melyekről „Az ezotéria kiteljesedésé”nek II. fejezetében volt szó Ez a cél valószínűleg hamarabb elérhető lenne egy speciális, széles frekvenciasávban üzemelő videokamera kifejlesztésével, de a bioenergia-érzékelő monokli nem fogyaszt áramot, könnyen magunkkal vihetjük, és az előállítási költsége is jóval kisebb lesz. A gyors diagnosztizálás és a hatékony gyógyítás érdekében ennek az eszköznek a kifejlesztését célszerű lenne haladéktalanul elkezdeni, előtte azonban meg kellene próbálni egy ennél is égetőbb probléma megoldását: a rák legyőzését. Ez a feladat is a fizikusokra, illetve a mérnökökre, technikusokra vár. Az „Ezoterikus körkép”-ben már említett eszköz kivitelezése rendkívül egyszerű. Egy nagyméretű, magas permeabilitású vasmagra a világon jelenleg gyártott legvékonyabb zománcozott rézhuzalból rá kell tekercselni annyit, amennyi elfér

rajta. Gondos szigetelés után az ily módon létrehozott elektromágnest akkora egyenfeszültséggel kell gerjeszteni, amekkorát a tekercs melegedés nélkül elvisel. Ezután orvosok közreműködésével irányítsuk az eszközt a rákos sejtekre Ha az elektromágnes által keltett térerő elegendően nagy, akkor valószínű, hogy a Yin vagy a Yang végéből kibocsátott mágneses sugarak másodpercek alatt életképtelenné teszik, elpusztítják a rákos sejteket. A kísérlet sikere esetén a vizsgálatot ki kell terjeszteni a fertőző vírusok, baktériumok ily módon való elpusztíthatóságára is. Amennyiben a mágneses kisugárzás intenzitása nem elég nagy ehhez, akkor a rúdmágnes helyett Klein-alakzatot kell használni. Ezzel a módszerrel kapcsolatban sokakban felmerülhet, hogy a homogén mágneses besugárzás elpusztítja szervezetünk jótékony baktériumait is. A bélrendszer nyálkahártyájának minden négyzetcentiméterén több millió jótékony

baktérium él, amelyek az emésztéshez és az anyagcseréhez nyújtott segítségen kívül fontos szerepet töltenek be az ellenálló képesség kialakulásában. Az 500 különféle baktérium együttes száma eléri a 100 billiót, összsúlyuk pedig a 6-7 kilogrammot. Ugyancsak sok fertőzésvédő baktérium található a száj-, az orr- és a garatüregben. Ezek a testünkkel szövetségben álló parányi lények nem csak az idegen kórokozók, hanem az allergének ellen is védenek bennünket. Ez a számarányukat tekintve 100 billiónyira becsült bacilus-hadiflotta naponta vív harcot értünk, az egészségünk fenntartásáért, a jó közérzetünkért. Ezen túlmenően fontos vitaminokat (pl B12-, H- és Kvitamin) állítanak elő, és aminosavakat bontanak le Ezeknek a baktériumoknak az elpusztítása tehát komoly zavarokat idézne elő az egészségünkben Ez azonban elkerülhető frekvenciaspecifikus besugárzással A szabadenergiakeltésben alapvető szabály,

hogy a készüléket a saját rezonanciafrekvenciáján kell működtetni, mert ekkor lesz a hatásfoka a legnagyobb. Ez az élő sejteknél is így van. Minden szerv, szövet, sejt a saját maga által kibocsátott rezgésre a legérzékenyebb. Ha a kórokozó rezgéseinek megfelelő frekvenciájú mágneses hullámokkal programozzuk be a sejtjeit, nagyságrendekkel nagyobb energiát vesznek fel. Ezáltal már igen gyenge mágneses sugárzással is elpusztítható a parazita. A besugárzás ugyanis aszimmetrikusan történik (vagy a Yang, vagy a Yin összetevőt növeli meg), ezáltal felborul az energiaegyensúly, ami a sejt pusztulását eredményezi A jótékony sejtek, baktériumok erre a kis energiabehatásra nem reagálnak, így nem éri őket károsodás. Ezt az eljárást már a gyakorlatban is alkalmazzák. Az amerikai biofizikus, dr Hulda Clark kísérletei alapján kifejlesztett szinkrométer a BICOM és a MULTICOM készülékekhez hasonlóan használható, és igen

hatásos a borrelia, a helicobacter pylori, a szemölcsvírusok és 155 egyéb paraziták célzott elpusztításában. Mivel az összetettebb élőlények, így a növények is rendelkeznek fajtaspecifikus energiakisugárzással, könnyen megoldható lenne a gyomnövények vegyszermentes kiirtása is. A parlagfüvet pl csak be kellene sugározni a rá jellemző energiaspektrumú szubatomi energiával. A technikai kivitelezés egyszerűsítése érdekében ezt oly módon is el lehet érni, hogy vízzel elnyeletjük ezeket az energiahullámokat, és az így kezelt vizet kiöntözzük a fertőzött területre. Nagy előnye ennek a módszernek, hogy nemcsak a gyomnövény pusztul el, hanem gyökere is. Ezáltal az évelő növények a következő évben sem tudnak kihajtani, végleg megszabadulhatunk tőlük. Eközben a többi növényt nem éri semmi károsodás. Úgy reagálnak erre a fajta vízre, mintha közönséges öntözővíz lenne A szubatomi energiasugárzás fokozásával

a homogén energiakeltő alkalmas lenne az izmok megmerevítésére, a test lebénításra is. Ennek a rendfenntartó, terroristaelhárító alakulatok látnák nagy hasznát, mivel a rúd alakban kiképzett elektromágnes bevetésével a gyanús személyek mozgásképtelenné tehetők. A bűnözők gépkocsival sem tudnák megközelíteni vagy elhagyni a helyszínt, mert a sugárfegyver gépkocsira irányításával leállna a gyújtás, mozgásképtelenné válna a jármű. Az öngyilkos merénylők sem tudnák többé ártatlan emberek életét kioltani, mivel a koncentrált szubatomi energiasugár inicializálja a robbanóanyagokat, így még a célpont elérése előtt felrobbannának a testükre erősített detonátorokkal együtt. Sugárágyúként kialakított nagyméretű elektromágnesekkel jó eredményt érhetnénk el a tűzoltásban is. A koncentrált szubatomi energiasugárzással történő tűzoltás nagy előnye, hogy a vízzel illetve a habbal ellentétben nem okoz

kárt a környezetben. Anélkül fojtja el a tüzet, hogy bármiben kárt tenne. Mivel ez esetben nincs szükség oltóanyagra, az oltás órákon át folyamatosan végezhető. Ennélfogva nélkülözhetetlen szerepe lesz az erdőtüzek helikopteres elfojtásában. (A sugárágyú által kibocsátott koncentrált energiarészecskék távol tartják a levegőmolekulákat a tűztől, ezáltal nem jut oxigén-utánpótláshoz.) A hagyományos oltási móddal szemben jól érzékelteti ennek a módszernek a fölényét, hogy szakértők szerint egy négyzetcentiméter erdőtűz végleges eloltásához 10 liter vízre van szükség. Ezzel szemben egyetlen UFO-hajtómű egy egész körzetet képes zajtalanítani. Ez a jelenség nem más, mint a külső levegőrétegektől való elzárás, ami egyben az oxigén-utánpótlás megszűnését eredményezi. Mivel a szubatomi energiasugárzás mélyen behatol a talajba is, ezen a módon el lehetne fojtani a bányatüzeket, meg lehetne gátolni a

föld alatti tőzeg és szénrétegek égését. Közbiztonsági szempontból sürgősen fel kellene mérni, hogy egyes természetes és mesterséges anyagok milyen frekvenciaspektrumú szubatomi energiát bocsátanak ki magukból, hogy a mérnökök megkezdhessék azoknak az érzékelőelemeknek a kifejlesztését, amelyek alkalmasak a robbanó- és kábítószerek helyi, valamint műholdas felderítésére. A mágneses kisugárzást érzékelő műholdak képesek lennének az ellopott gépkocsik felkutatására is. Ehhez semmi mást nem kellene tenni, mint az autók alvázát és motorját eltérő frekvenciaspektrumú szubatomi energiasugárzással felmágnesezni. Ilyen nyomkövető módszer jelenleg is működik, ennél azonban egy mini rádióadót építenek a gépkocsiba, ami megfelelő detektorokkal felderíthető és hatástalanítható. Akkor is megbénul a GPS követőrendszer, ha az ellopott gépkocsit zárt kocsiszekrényű kamion platóján vontatják el, vagy ha

szétszerelésig konténerben tartják, mert a fémház leárnyékolja a rádióhullámokat. A szubatomi energiasugarak által alkotott kód azonban nem árnyékolható le, és csak a gépkocsi beolvasztásával, vagyis a teljes megsemmisítésével szüntethető meg. A közfogyasztású termékek esetén már el is kezdték ennek a megoldásnak az első változatát gyártani. A Flying Null cég által kifejlesztett eljárás során egy miniatűr mágnesfilmdarabkát rejtenek el a terméken, vagy a csomagoláson. Miután a mérete a hajszál vastagságának csupán egytizede, így láthatatlan, szabad szemmel felfedezhetetlen. Ha valaki nagyítóval megtalálná, akkor sem tudja az áru megrongálása nélkül megsemmisíteni, mivel +300 oC-os hőmérsékletet, és bármekkora nyomást kibír. Parányi mérete ellenére számos adatot hordoz az áru 156 eredetének származásának, típusának igazolására. Egy apró leolvasó készülékkel bármikor ellenőrizhető, hogy

márkás termékről, vagy hamisítványról van szó. Ez a parányi bélyeg azonban csak igen kis intenzitású mágneses jeleket képes tárolni, és magából kisugározni. Az áru teljes tömegének felmágnesezése, szubatomi energianyalábokkal történő kódolása viszont már olyan erős kisugárzást eredményez, amely nagyobb távolságokból, illetve műholdakról is érzékelhető lesz. A természetes kisugárzás érzékelésén alapuló módszerrel könnyen kimutatható lenne a növények, állatok és emberek fertőző betegségei is, mivel minden egyes kór energiaképlete kisugárzódik a szervezetből. Az ismert és ismeretlen kórokozók életképtelenné tételére az előbbi kísérletek alapján minél hamarabb meg kellene alkotni a szubatomi germicidlámpát. Erre elsősorban a közegészségügyi intézményekben lenne szükség. 2002-ben csupán nálunk 112 kórházi járványban több mint 2000-en betegedtek meg. Közülük 14-en meghaltak 2003ban már az

első félévben 26 halálos kimenetelű fertőzést jelentettek Hiába a gyakori nagytakarítás, a fertőtlenítés, a vírusok, baktériumok egyik betegről másikra való terjedését nem tudják megakadályozni. Különösen a speciális, kizárólag kórházi betegeknél jelentkező MRSA járvány aktív. Nem véletlenül vélekednek sokan úgy, hogy „Ha meg akarsz betegedni, feküdj be egy kórházba.” Aki csak kivizsgálásra jelentkezik valamelyik gyógyintézetbe, nagy esélye van arra, hogy megbetegszik, és élve nem jut ki onnan. Nyilvánvaló, hogy ez a helyzet tarthatatlan, hiszen a kórházakat nem azért hozták létre, hogy beteggé tegye az embereket, hanem hogy meggyógyítsa a betegségben szenvedőket. Szinte minden szakterületet érinteni fog annak a bonyolult és igen fontos kérdésnek a tisztázása, hogy az egyes parapszichológiai jelenségek pontosan milyen frekvencián hozhatók létre. Inspirálóként idézzünk egy túlvilági üzenetet ezzel

kapcsolatban: „Ha tudnátok, hogy mi mindenre képes az elme, nem győznétek betelni a benne rejlő csodával és erővel.” A következő üzenet remélhetőleg a kutatások gyorsaságára gyakorol majd kedvező hatást: „Ha előhozzátok magatokból azt, ami bennetek van, meg fog menteni titeket; De ha nem hozzátok elő, megöl benneteket.” Ezen túlmenően a biológusoknak minél előbb meg kellene találniuk azt a kis szervecskét a vegetatív idegközpontban, amely központilag szabályozza a szervezet bioenergia-ellátását. Ennek stimulálásával életünk végéig megőrizhetnénk az egészségünket, ami jelentős mértékben növelné az emberi boldogságot. A kutatás során ajánlatos lenne tanulmányozni azt a készüléket, amelyet Ignatyenko, az orosz parafenomén készített. Ez a speciális műszer 15 másodperc alatt 100-200 szorosára növeli a páciens bioenergia-szintjét, amitől képessé válik betegségei leküzdésére. Amikor a beteg a bal kezét a

„bioenergetikai információs generátor” mínuszjellel ellátott bemenetére, a jobbat pedig a pluszjelűre teszi, az energianövekedés automatikusan megindul. Érdekes lenne kideríteni azt is, hogy a kómában levőkkel telepatikus úton érintkezésbe lehet-e lépni. Ha igen, akkor ezen az úton ki lehetne hozni őket ebből az állapotból. Ezen a módon beszédbe lehetne elegyedni az állatokkal Ezekből a beszélgetésekből sok meglepő dolog derülhet ki. Hamar rájönnénk, hogy az állatok nem is olyan ostobák, mint gondolnánk. Sok olyan dolgot tudnak a világról, amelyről nekünk fogalmunk sincs. Ha az alapvető kölcsönhatások megismerésén túljutottunk, belemerülhetünk az ezotéria sűrűjébe, és elkezdhetjük az összetett jelenségek boncolgatását is. Ezek közül talán legizgalmasabb az időgép működési mechanizmusa, vagyis annak kiderítése, hogy milyen fizikai jelenségek teszik lehetővé a visszafelé történő utazást az időben. Annyit

már tudunk az időgépről, hogy a teleportációhoz hasonlóan itt is szükség van koncentrált szubatomi energiasugárzásra. Az éteri energia sűrűsödése teszi lehetővé testünk atomjainak lebontását, vagyis a dematerializációt. Teleportáció és időutazás ugyanis kizárólag étertestben lehetséges, fizikai testünket csak az új helyszínen nyerjük vissza, rematerializálódással. De vajon hogyan 157 kapcsolható ehhez a folyamathoz az idő? A törzsanyag VI. fejezetében láttuk, hogy az idő viszonylag könnyen manipulálható, de mi teszi lehetővé a visszafelé való haladást benne? Addig zsugorítjuk, amíg átfordul negatívba, és visszafelé kezd el múlni? Az idő zsugorítása földi viszonylatban is könnyen megvalósítható. Nem kell hozzá más, mint egy pozitív szubatomi energiát kibocsátó sugárforrás, amely egy adott térben semlegesíti a Föld gravitációs kisugárzását. A gravitáció teljes lenullázása esetén oly mértékben

összezsugorodik az idő, mint az abszolút világ tér és idő nélküli szférájában. Ennek pontos értékét nem tudjuk, de ha a Védák könyvében rögzített ismeretek megbízhatóak, akkor az „Ezoterikus körkép”-ben már kiszámított módon arra az eredményre juthatunk, hogy az istenek világának egyetlen másodperce alatt a földi világban éppen 100 ezer év telik el. Ez az időzsugorodás az éter normál sűrűsége mellett, gravitációmentes térben jön létre. Vajon mi történik az idővel az éteri energia sűrítése esetén? Lecsökken nullára? És mi lesz utána, visszafelé kezd el haladni? Ennek a jelenségnek az ellenőrzése nem okoz problémát, mivel a teleportáció az éteri részecskék sűrítése útján jön létre, így ha az energiakoncentráció meghaladja a gravitáció semlegesítéséhez szükséges értéket, akkor ez egy ponton befolyással lesz az idő múlásának irányára is. Az idő ily módon való manipulálása tehát

külön erőfeszítésbe sem kerül, hiszen a teleportáció létrehozásához szükséges energiakoncentráció kihat az időre is. Csupán változtatni kell az értéket aszerint, hogy milyen messze akarunk visszajutni az időben. A harmadik típusú találkozásokból leszűrt tapasztalatok szerint a jövőbe történő utazás koncentrált Yang jellegű energiasugárzással váltható ki. Minél intenzívebb Yang energia veszi körbe az egyént, annál jobban összezsugorodik az idő a besugárzott térben. Eközben a külső térben a szokásos intenzitással telik az idő. Így amikor kikerül a pozitív mágneses térből, a jövőben találja magát. Hogy pontosan hány évvel, évszázaddal jut előre az időben, az a Yang energia sűrűségétől függ, vagyis attól, hogy milyen mértékben semlegesíti a gravitációt. Ebből a fizikai jelenségből az a logikus következtetés vonható le, hogy a múltba a Yin energia koncentrálásával juthatunk el. A negatív mágneses

térben ugyanis kitágul az idő, miközben a külső térben a szokásos tempóban halad. Kikerülve belőle egy korábbi időszakba, a múltba jutunk vissza. A gond csak az, hogy az intenzív gravitációs térben rohamosan öregszünk. Így ha több évszázaddal korábbra akarunk visszautazni a történelmünkbe, már csak az elhalt testünk, a mumifikálódott tetemünk található a negatívan befolyásolt térben. A múltba átteleportált személyek élménybeszámolója alapján azonban ez nem történik meg. Ők az időutazás során semmit sem öregedtek. Az intenzív gravitációs mező ily módon való alkalmazása képes ugyan időeltolódást előidézni, de csak a külvilág számára. A besugárzás megszűnése után környezetünk betekinthet a mi jövőnkbe, megszemlélheti a gyors öregedésünk jeleit, vagy az elhalt testünket. Az öregedés csak egy módon iktatható ki a folyamatból, a fizikai test lebontásával. Amennyiben az intenzív Yin jellegű

besugárzás dematerializálja a fizikai testet, tetszés szerint növelhető a gravitáció. Az étertest ugyanis nem öregszik A múltba való megérkezés után már csak rematerializálni kell az étertestet. Ezt azonban ebben az állapotban nem tudjuk megtenni Ehhez külső segítségre, a túlvilági lények közreműködésére van szükség. Ők azonban nem segítenek, mivel fizikai testben való megjelenésünk esetén fennáll a veszély, hogy beavatkozunk az események menetébe, ami megváltoztatná a jövőnket. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy miért nem találkozunk senkivel a jövőnkből. Több száz év múlva az időutazás rutinművelet lesz. Tulajdonképpen már mi is megtehetnénk, de fizikai testben sem mi, sem az utódaink nem jelenhetnek meg a múltban. Lehet hogy most is tömegével tartózkodnak a 158 világunkban a különböző korokból érkezett időutazók, és figyelnek minket. Mást ugyanis nem tehetnek, mivel az étertest nem képes hatni a

fizikai világra. Ennek ellenére gyakran előfordult, hogy a múltba került személyek fizikai testben szemlélhették meg történelmünk valamely szakaszát. A körülmények azonban arra vallanak, hogy ebben az esetben nem ők kerültek a múltba, hanem a környezetük, a tér változott meg, amelybe beléptek. A szakirodalom által említett emlékezetes esetek egyikében két angol hölgy a versailles-i kastélyba tartva besétált a XVIII. századba A turistaútjuk során nem változott meg az egész világ, csak egy kis tartománya. A környezet ugyanolyan maradt, mint volt Ezt a feltételezést támasztja alá az az élménybeszámoló, amikor egy angol férfi a pincéjében római katonák vonulását látta. Ő be sem került ebbe a térbe Kívülről, megszokott környezetéből figyelte a csatában elfáradt, meggyötört légiósok menetelését. Annak a világnak egy kis szeletét vehette szemügyre, amely 2000 évvel ezelőtt a pincéje helyén volt. Nem zárható ki,

hogy a valódi időutazás során, az étertestben történő múltba látogatás esetén is szükség van a túlvilági intelligencia közreműködésére. Dolgunk végeztével ugyanis vissza kell jutnunk a jelenkorba, vagyis relatíve a jövőbe. Fizikai test hiányában az ehhez szükséges Yangenergiasűrítést mi nem tudjuk elvégezni Nem is szólva az irányítás nehézségéről Nem a közeljövőbe, nem is a közelmúltba kell megérkeznünk, hanem pontosan abba a korba, ahonnan elindultunk. Nem tévedhetünk egy napot sem, mert az is befolyással lehetne az életünkre, a világunkra. Az időutazást fizikailag lehetővé tevő energia ilyen pontos adagolására mi képtelenek lennénk. Ufológiai ismereteinket is jelentősen gyarapíthatnánk, ha tudományos módszerekkel megvizsgálnánk mi történt Dél-Franciaországban, a Bálványok mezején. Első látásra ez a terület a Hold kietlen tájaira emlékeztet. Talaja terméketlen; se fű, se bokor nem nő rajta; mintha

valami rejtélyes erő ezt a földet örök időkre felégette volna. Ilyen hosszú ideig tartó pusztító hatást azonban a közönséges tűz nem tud létrehozni. Erre csak a koncentrált szubatomi energiasugárzás képes. Ha már itt tartunk, nem ártana elgondolkodni azon sem, hogy mennyiben befolyásolja az univerzum kialakulását, periodikus megújulását, hogy a „Nagy Bumm” előtt az óriási mértékű gravitációs kisugárzás következtében szinte a végtelenségig kitágul az idő a szingularitás közvetlen közelében, majd az anyag szubatomi energiává való átalakulása után egy pillanat alatt szinte nullává zsugorodik. Vajon okoznak-e eltolódást az időtengelyen ezek a gigantikus erejű energiasugárzások, az átalakulóban levő univerzum átmenetileg visszakerülhet-e a múltba, vagy előrejuthat-e a jövőbe? Ezeknek a problémáknak a felvetése meglehetősen sci-fi-szerű, de foglalkoznunk kell velük, mert itt nem fantazmagóriáról, hanem

létező fizikai jelenségekről van szó, amelyeket a töretlen fejlődésünk érdekében meg kell ismernünk. Technikai újdonságok Az emberiség ősrégi vágya a repülés csak a XX. század elején valósult meg Sajnos azóta a sugárhajtómű kifejlesztésén kívül nem történt túl nagy haladás ezen a téren. Repülőgépkonstruktőreinkben fel sem merül a Földön kívüli civilizációk által használt antigravitációs hajtómű kifejlesztésének gondolata. Ez azért is érthetetlen, mert a II világháború alatt német mérnökök már jelentős eredményt értek el ezen a téren. (Ennek részletes ismertetését lásd „Az ezotéria kiteljesedése” II. fejezetében) A hagyományos (Bernoulli-törvényen alapuló) repülési mód megreformálására, olcsóbbá, zajtalanabbá környezetkímélőbbé tételére azonban számtalan próbálkozás történt. Ezek közös ismérve az elektromos árammal történő hajtás A repülés történetének elmúlt 94 éve

alatt már többször felmerült a villanymotor hajtóműként való alkalmazása, mivel kis helyet foglal, nem túl nehéz, és nem kelt olyan fülsiketítő zajt, 159 mint a belsőégésű motorok. Megkonstruálásuk sem okoz problémát, mert a hajtóművekbe szerelt villanymotorok tengelyére erősített légcsavarok elegendő tolóerőt képesek biztosítani a legnehezebb utasszállító repülőgép felemelésére is. A közönséges asztali ventillátorokhoz hasonlóan működő csőlégcsavarok a levegősugarat összefogják, és egy hátraterelő burkolaton át hozzák létre az angolul „fan”-nek nevezett tolóhatást. A baj csak az, hogy a nagyteljesítményű villanymotorok táplálásához sok áram kell, amit a legmodernebb akkumulátorok sem képesek órákon át biztosítani. Ráadásul az akkumulátorok rendkívül terjedelmesek, súlyosak és drágák. Az 1970-es években egy osztrák fejlesztésű légcsavaros kisgép odáig jutott el ezen a téren, hogy 10

perc alatt 1800 méter magasra emelkedett. Ezt követően kimerültek az akkumulátorai, és vitorlázó repüléssel kényszerült leszállni. A kiútkeresés másik ága a napelemes táplálás Itt már biztatóbbak az eredmények, de az üzemszerű használatot egy leküzdhetetlen akadály hátráltatja, az időjárás. Ezt jól példázza, hogy a McCready által épített igen könnyű, a szárnyait borító napelemek által szolgáltatott árammal hajtott kisrepülőgép vakító nyári napsütésben átrepülte a La Manche csatornát. De visszatérni már nem tudott, mert időközben beborult az ég, és a szolárcellák nem tudtak elegendő áramot termelni a hajtóműnek. Ezért a konstruktőrök most egy új áramforrásra „vetették ki a hálójukat”, az üzemanyagcellára. Az üzemanyagcella vagy más néven tüzelőanyag-cella tulajdonképpen nem új találmány, mivel az űrkutatásban már régóta használják a rakéták áramellátásának biztosítására. A

polgári életben azonban csak most kezdték el alkalmazni. Működési módját a Nobel-díjas Walther Nernst fizikus már 1894-ben leírta. Az eljárás tulajdonképpen nem más, mint az elektrolízises vízbontás fordítottja. Az üzemanyagcella szerkezete hasonlít az akkumulátoréra Legfőbb tulajdonsága, hogy a bevezetett üzemanyagot anélkül alakítja át elektromos árammá, hogy előbb hőenergia keletkezne belőle. Emiatt igen magas a hatásfoka Az üzemanyagként használt cseppfolyós hidrogén a cella platina bevonatú anódjára jut, ahol elégése közben oxidálódik, és alkotóelemeire: protonokra, valamint elektronokra bomlik. Az ily módon keletkező pozitív atommagok a katódra vándorolnak. Ott a pozitív hidrogénionok egyesülnek a katódon képződő negatív töltésű oxigénionokkal. A negatív elektróda a redukcióhoz szükséges oxigént az égés táplálására oda vezetett levegőből vonja el. Mivel az anódon és katódon keletkezett

részecskék ellentétes töltésűek, az elektródalemezek között feszültség keletkezik, ami a rákapcsolt terhelésen keresztül elindítja az elektronáramlást. Némi gondot jelent, hogy egy elektródapár csupán 1 V feszültség generálására képes, de ez a probléma több elektródalemez sorba kapcsolásával megoldható. Melléktermékként csupán víz keletkezik Az üzemanyagcella nagy előnye, hogy zajtalan, semmiféle szennyező anyagot nem bocsát ki, nincsenek mozgó, karbantartást igénylő alkatrészei, és a hatásfoka elérheti a 80%-ot is. Önmagában véve tehát ideális áramforrásnak tűnik, de az alkalmazását több nehézség is hátráltatja. Ezek egyike, hogy a cseppfolyós hidrogént tároló tartályok igen nagy helyet foglalnak. Az elektroplan-nak nevezett villanymotor-meghajtású repülőgép prototípusában a hidrogéntartályok az utastér csaknem felét elfoglalják. Komoly problémát okoz az is, hogy a folyékony hidrogént állandóan

-180 oC alatt kell tartani, miközben a cella üzemi hőmérséklete több száz oC-os. Az ehhez szükséges fagyasztó-berendezések sokba kerülnek, és szintén nagy helyet foglalnak. Arról nem is szólva, hogy jelentős mennyiségű áramot fogyasztanak Ennek tudható be, hogy a gépkocsihajtásban nem terjedt el az üzemanyagcella használata. Az üzemeltetéshez szükséges segédberendezések ugyanis nem csak a csomagtartót, hanem az utasteret is teljesen kitöltötték. A kísérleti példányban még az autó vezetője melletti ülés is tartályokkal volt tele. Ennek ellenére egy töltéssel csupán 45 kilométernyi utat lehetett megtenni. 160 A tüzelőanyag-cellák legújabb generációja nem hidrogénnel, hanem földgázzal működik. A földgázt tartalmazó palackot nem kell hűteni, ezért kevesebb helyet foglal, de ez az autó nem sokban különbözik a propán-bután gázzal hajtott gépkocsiktól. Ez esetben már légszennyezés is fellép, mert a földgáz

elégetése során szén-dioxid, nitrogén-dioxid és kén-dioxid is felszabadul. Egyetlen előnye ennek a meghajtásnak, hogy amíg a gázturbinás motorok hatásfoka max. 45%, a földgázzal üzemeltetett tüzelőanyag-celláé meghaladja az 50%-ot Amennyiben a kiáramló forró gázt rávezetik egy áramtermelő turbinátorra, akkor a hatásfok eléri a 60, sőt a 70%-ot is. Ez a rendszer azonban annyira bonyolult, hogy csak erőművek esetén valósítható meg. A tüzelőanyag-cellás erőművek elterjedését viszont az igen magas beruházási költség hátráltatja. A köztudottan drága atomerőmű létrehozása ennek az összegnek a kétharmadába, míg a szénerőműé csupán egyharmadába kerül. Természetesen gépkocsikba sem lehet olcsóbban alkalmazni ezt a meghajtást. Az első üzemanyagcellás gépkocsi előállítási költsége tízszerese volt a hagyományos robbanómotorosnak Azóta csökkentek ugyan az árak, de még most is jóval felülmúlják a benzin-

illetve dízelmotoros gépkocsikét. Ez a piacképesség szempontjából nem éppen kedvező helyzet alapvetően azokra a kiszolgáló egységekre vezethető vissza, amelyek megteremtik a hidrogén üzemszerű tárolásának feltételeit. Az üzemanyag-hőmérséklet -180 oC alatti tartásának oka nagyon prózai. Ha a folyékony hidrogén felmelegedik, akkor gázzá alakul, és felemeli, léghajóként kirepíti a járművet a világűrbe. Az üzemanyag folyékony állapotban való tartása azért is elengedhetetlen, mert gázhalmazállapotban több ezer köbméteres tartályt igényelne. Ezen túlmenően van egy negyedik, szerencsére nem túl gyakran előforduló probléma is ezzel a hajtással. Az üzemanyagcellás repülőgép lezuhanása esetén a megmenekülésre még annyi esély sincs, mint a kerozin-meghajtású repülőgépeknél. A hidrogén ugyanis az összes éghető anyag közül a leglobbanékonyabb, így már egy kis szikra esetén is úgy járna a repülőgép, mint

annak idején a Hindenburg léghajó. Mivel a hidrogén égése oly heves, hogy robbanás formájában megy végbe, lakott településre zuhanás esetén a környező épületeket is miszlikbe aprítja. Ennek tudata nem csak az utasok pszichéjét befolyásolná károsan, hanem megviselné a lakosságot is. Az emberek úgy éreznék magukat, mintha naponta több ezer repülő bomba körözne a fejük felett. Nem vált be a hagyományos robbanómotorok hidrogénnel történő üzemeltetése sem. A hidrogént ez esetben -250 oC alá kell hűteni, az égés során keletkező nitrogén-dioxid miatt pedig a dugattyús motor nem teljesen emissziómentes. A hidrogén fajlagos energiája is kisebb a szénhidrogéneknél, ezért ennek az eljárásnak az alkalmazása fel sem merült a repülőgépeknél. Egyelőre csak néhány autógyár laboratóriumában kísérleteznek vele, de a levegőtisztaság terén ez a módszer sem fog áttörést eredményezni. A hidrogénnel hajtott gépkocsi

környezetkímélő ugyan, de a vízbontáshoz, vagyis a hidrogéngyártáshoz szükséges áramot ma még többnyire levegőszennyező hőerőművekkel állítják elő. Emellett a benzintankkal azonos méretű gázpalackkal felére csökken a jármű hatótávolsága. Jelenleg a levegőszennyezés visszaszorítására leginkább elterjedt megoldás a hibridautó. Ennél a konstrukciónál a városi közlekedésben villanymotor, az országúton pedig benzinmotor hajtja a járművet. Az öszvérmeghajtás hátránya a magas ár Ez esetben két autót kell egy karosszériába beépíteni Ennek ellenére a károsanyag-kibocsátás max. 50%-kal csökken Ez az érték azonban csak akkor érhető el, ha a villanymotort tápláló akkumulátort napelemekkel vagy más megújuló energiaforrásból származó árammal töltjük. Amennyiben hőerőművekkel termelt áramot használunk erre a célra, akkor ez az autó csupán elsődlegesen tekinthető környezetkímélőnek. Hiába az igyekezet,

ezen az úton haladva csak annyit érünk el, hogy a gépjárművek helyett erőművek fogják szennyezni a levegőt. 161 Ebből kifolyólag a tüzelőanyag-cellás táplálás sem teremt számunkra kiutat, mivel az üzemanyagként használt hidrogént ipari méretekben csak hagyományos erőművek által szolgáltatott árammal lehet előállítani. A nagy repülőgépgyárak jobban tennék, ha a tüzelőanyag-cellás meghajtásra szánt összeget a Tesla-konverter rekonstruálására fordítanák. Ez a törekvés még akkor is eredménnyel járna, ha egyelőre nem sikerülne olyan diódát találni, amely nulla küszöbfeszültség mellett negatív belső ellenállással rendelkezik, vagyis erősítőhatást fejt ki az áramkörben. Ez esetben az első, antennás fokozatot egy jelgenerátorral lehetne helyettesíteni. A tovább fokozatok „Az ezotéria kiteljesedésé”-ben közölt működési mechanizmus alapján hagyományos alkatrészekből is megépíthetők. A

teljesítményfokozatok gerjesztésének optimális módját egy laboratóriumi szignálgenerátorral lehetne kikísérletezni. Amint sikerült megállapítani az éter által szolgáltatott jelek alakját és rezonanciafrekvenciáját, a szignálgenerátor egy pár voltos amplitúdójú oszcillátorral helyettesíthető. Ennek az egyszerű, néhány milliwattnyi teljesítményt szolgáltató generátornak a táplálását egy alkáliföldfém-elem 4 évig, egy lítiumelem pedig 10 évig tudná biztosítani. A „üzemanyagköltség” tehát úgyszólván a nullával lenne egyenlő Az egymást követő erősítő fokozatok már bőröndnyi méret esetén is kilowattnyi villamos energiát eredményeznek, egy asztalnyi méretű konverterből pedig megawattnyi energia vehető ki. Ez könnyen elférne a repülőgép farokrészében, és nem foglalná el az utastér jelentős részét, sőt a csomagtér is szabadon maradna. Nagy hatásfokú elektromotorokat alkalmazva azonban nem is lenne

szükség ekkora teljesítményre, mivel ezeket a motorokat csak gerjeszteni kell, áramot alig fogyasztanak. (Azt azonban meg kell vizsgálni, hogy a hajszálvékony huzalból készült tekercselés bírja-e a fel- és leszálláskor fellépő rázkódásokat.) Nagy előnye lenne még ennek a táplálási módnak, hogy a repülőgép esetleges lezuhanása esetén sem a hajtómű, sem a konverter nem gyulladna ki, így az utasok jelentős része életben maradna. A sérülések súlyosságának csökkentése érdekében ez esetben már érdemes lenne alkalmazni a gépkocsiknál jól bevált légzsákos védelmi rendszert az ütközési energia elnyelésére. Kényszerleszállás előtt sem kellene az üzemanyagot a légtérbe vagy a tengerbe engedni, ami tovább csökkentené a környezeti terhelést. Később, amikor majd sikerül kifejlesztenünk a megfelelő diódát az első fokozathoz, már az elemmel táplált oszcillátoros gerjesztésre sem lesz szükség, mert ezt a feladatot

átveszi egy szigetelt drótdarab, amit a repülőgép törzsének a tetejére célszerű erősíteni. Modern alkímia Az alkimisták minden dolgot, minden anyagot rezgésként, régi szóhasználattal vibrációként fogtak fel. Ennélfogva arra a következtetésre jutottak, hogy a vibrációk módosításával bármilyen anyagot transzmutálni lehet, azaz át lehet változtatni más anyaggá. Így az egyik fémből létrejöhet egy másik, akár arany is. Manapság a mágia nem éppen népszerű tudományos körökben, ennek ellenére korszerű eszközökkel célszerű lenne ellenőrizni ennek az állításnak a hitelességét. Az alkímia újkori feltámasztásának fő célja már nem az aranycsinálás lenne, hanem olyan nyersanyagok előállítása, amelyek a Földünkön csak kis mennyiségben állnak rendelkezésünkre. Ezen az elven megpróbálhatnánk pl kvarcból ritkafémeket készíteni, amely lehetővé tenné a nagy szakítószilárdságú, illetve korrózióálló

acélötvözetek olcsó gyártását. Mellesleg az arany is alkalmas lenne ötvözőanyagként való alkalmazásra, mert meggátolja a közönséges fémek korrózióját. Vagyontárgyként, pénzhelyettesítőként azonban nem célszerű használni, mert ettől nem lenne senki sem gazdagabb Az arany nagy mennyiségű piacra dobása ugyanolyan zavart okozna, mint amilyet a spanyol gazdaság élt át 500 évvel ezelőtt, Amerika felfedezése, és módszeres kifosztása után. 162 A spanyol konkvisztádorok tonnaszámra olvasztották be az indiánok felbecsülhetetlen értékű kultikus aranytárgyait. Az arannyal, ezüsttel és egyéb kincsekkel megrakott hajók éveken át szinte egymást érték a két földrész között. Ennek ellenére a spanyol nép semmivel sem élt jobban, mint korábban. A rengeteg arany ugyanis megnövelte a pénz mennyiségét, melynek következtében az élelmiszerárak rövidesen a tízszeresére nőttek. A pénz felhígulása hiperinflációt

indított el a gazdaságban. A helyzet most sem alakulna másképpen Ha a mesterségesen előállított aranyat nagy mennyiségben piacra dobnánk, és az ily módon szerzett pénzt szétosztanánk az emberek között, az árak nyomban követnék a jövedelmek növekedését, így végső soron nem emelkedne az életszínvonal. Néhányan ugyan meggazdagodnának ebben a folyamatban, de ezek nem a kisemberek lennének. Könnyen lehet, hogy az információrobbanás századában még eddig se jutna el a dolog, mert hamar kitudódna az akció, melynek következtében rohamosan csökkenne az arany ára a tőzsdén. Ez a nagy becsben tartott nemesfém is úgy járna, mint az ametiszt, amely hosszú ideig drágakőnek számított, de a hatalmas brazíliai lelőhelyek felfedezése tönkretette a piacát. Ma már csak féldrágakőnek minősül ez a kristály, sőt a kevésbé tiszta példányait rendkívül olcsón, ásványként árusítják. Amíg egy 6 karátos briliáns ára jelenleg a 300

ezer dollárt is elérheti, egy 6 karátos ametiszthez már néhány dollárért hozzá lehet jutni. Ennek csak a bizsugyártók örülnek, mert a termékeikhez használt ásványok és féldrágakövek választéka kibővült ezzel a szép kristállyal. Az arany mesterséges előállításának lehetősége egyáltalán nem tekinthető fantazmagóriának. Tudományos körökben is elismerik ennek lehetőségét, sőt mint tudjuk, atomfizikai módszerekkel bármely fizikus képes aranyat előállítani. Ez a fajta kísérletezés 1919-ben kezdődött, amikor Ernest Rutherford brit fizikus azzal döbbentette meg a világot, hogy sikerült egy elemet másik elemmé átváltoztatnia. A nitrogénből oxigént és hidrogént csinált Nem alkalmazott semmilyen elixírt, titkos alkimista eljárást, a laboratóriumában levő nitrogéngázt héliumatommagokból álló sugárral bombázta. Ez utóbbi fluorrá alakult, később pedig átváltozott oxigénné és nitrogénné. Az eljárás

ugyanolyan gazdaságtalan, mint a higanyból magátalakítással készített arany. Később kiderült, hogy az atommagot nemcsak gyorsítók segítségével, igen nagy energiával bombázva lehet átalakítani. Az úgynevezett hidegfúziós kísérletek során többször észlelték már, hogy a palládium vassá, magnéziummá és más elemekké bomlik le. Ez azt jelenti, hogy bizonyos esetekben egy kémiai folyamat során is létrejöhetnek magátalakulások. Ezt a jelenséget több, egymástól független kutatóintézet is megerősítette. Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy magátalakulások a kémiai reakciók néhány elektronvoltos szintjén is létrejöhetnek. Ennek fényében már nem is tűnik olyan lehetetlennek az alkimisták évszázadokon át folytatott tevékenysége, a kémiai úton történő aranykészítés. Az első sikeres alkimista a francia Flamel volt. Vidéki írnokként tevékenykedett, amikor Párizsban járva vásárolt egy rendkívül érdekes és

titokzatos könyvet. A 21 oldalas könyv hármas csoportosításban 7-7 lapot tartalmazott. Az első lap arról tudósított, hogy ezt a könyvet a zsidó Ábrahám herceg (aki pap, levita, csillagász és filozófus is volt) írta a zsidó néphez, amelyet Galileában szétszórt Isten haragja. A további szöveg teljesen ismeretlen nyelven íródott, és megfejthetetlennek tűnt számára. Feleségével együtt csaknem 20 éven át próbálkozott a megértésével, mígnem egy zsidó orvos útmutatása alapján rájött, hogy a könyv a kabbalával, az ősi zsidó ezoterikus hagyományokkal foglakozik. Újabb 5 év kellett ahhoz, hogy megfejtse a jeleket, és az útmutatás alapján 1382. január 17-én a higanyt sikerült tiszta ezüstté alakítania. Az ehhez szükséges katalizátor egy fehér porszerű anyag volt, amelyből igen keveset kellett használni. Április 25-én Hamelnek sikerült előállítani a vörös elixírt, a bölcsek kövét is. Ezzel már színtiszta aranyt is

tudott csinálni Bár a titokzatos porokból egy szemcsényi sem maradt fenn az utókorra, a beszámoló hitelesnek tűnik. Élete hátralevő részében ugyanis Flamel, a kisfizetésű írnok igen gazdag lett 163 Ezzel együtt adakozó, jótékony emberré vált. Több mint 10 kórházat és 3 kápolnát építtetett Halála után a házát, sőt a sírját is feldúlták. A bölcsek kövét azonban hiába keresték Csupán Ábrahám könyvének fordítása maradt fenn utána, de az is eltűnt. Csak 200 év múlva került elő újra. Richelieu bíboros magánkönyvtárában látták, majd ismét nyoma veszett Flamelnek sok sikeres követője akadt, de egyik sem volt képzett vegyész. A kor tudósai már akkor is távol tartották magukat a mágiától. Az alkímiát szélhámosságnak tartották Nem hittek az aranycsinálásban. Helvetiustól, a XVII századi híres tudóstól egyszer egy ismeretlen férfi megkérdezte, hogy ismeri-e a bölcsek kövét. Ő nemmel válaszolt, mire

a férfi mutatott neki egy sárgás, kőszerű anyagot. Hosszas könyörgés után adott egy morzsányi darabot a tudósnak, aki rögtön ki is próbálta a hatását. A kísérlet végeredménye kétségtelenül arany volt Nehogy azt higgyük, hogy ilyen esetek csak a középkorban fordultak elő. A modern kor feltalálóinak is sikerült rájönniük a titokra, de elődeikhez hasonlóan ők sem verték nagydobra a tudományukat. Az ily módon előállított arany minősége is kifogástalan volt Efelől dr S H Emmens -nek sem volt kétsége olyannyira, hogy az általa előállított aranyat eladta az Egyesült Államok kormányának. Még a XX század második felében is akadtak olyanok, akik Albertus Magnus, Paracelsus, Nicolas Flamel vagy a nagy tudású belga vegyész, JeanBaptiste Helmont nyomdokain járva rájöttek a titokra. Az 1960-as években a francia televízió egyenes adásban közvetítette amint egy magát Saint-Germain grófnak nevező férfi aranyat készített. Egy

tekercs olvadóbiztosítóhoz használt ólomhuzalból levágott 3 centimétert, és betette egy üres tégelybe. Ezután a nyakában levő medalionból kivett egy csipetnyi szürke port, melyet „projekciós pornak” nevezett, és rászórta a drótdarabra. Az olvasztótégelyt lezárta, majd gázrezsó felett 5 percig melegítette. Végül a lehűtött edényt kinyitotta, és a tévénézők milliói győződhettek meg róla, hogy arannyá vált a drótdarab. Az alkímia történetében külön fejezetet alkot Franz Tausend, aki vas-oxidot és kvarcot változtatott arannyá. Az általa megjelentetett könyvecskében eljárását azzal az elmélettel támasztotta alá, hogy az atommagot vibráló harmóniák tartják össze, és ha a vibrálás hullámhosszát megváltoztatjuk, akkor más-más elemet hozhatunk létre. Ennek az elméletnek a helytállóságát semmilyen tudományos kísérlet nem támasztotta alá, de ez nem zavarta a náci pártot, akiknek kapóra jött ez a

lehetőség. Vezérük, Adolf Hitler ugyanis éppen börtönben ült, mert fegyveres felkelést készített elő a kormány ellen. Mint tudjuk, a politikai karrier felépítése sokba kerül, és még többe a hatalomra jutás. A Nemzeti Szocialista Párt akkor még nem várhatott közvetlen segítséget a nagytőkétől, a német gyárosok többsége ugyanis idegenkedett Hitler zavaros eszméitől. A Führer hűséges támogatója, Erich Ludendorff tábornok azonban meglátta a nagy lehetőséget az alkímia eme modern változatában. Az eljárásban valószínűleg nem hittek, mert akkor maguknak sajátították volna ki az aranycsinálásnak ezt a rejtélyes módját. Arra azonban jónak látszott az ötlet, hogy nagy csinnadrattát csapva körülötte beugrasszák a pénzembereket a gyártás finanszírozásába. A terv sikerült, a találkozóra egy berlini szállodában került sor, ahol a leendő befektetők elfogulatlanul ellenőrizhették Tausend alkímiai eredményeit. Sőt,

a bizalom fokozása érdekében a feltaláló megengedte nekik, hogy ők hozzák magukkal az általa megjelölt nyersanyagokat. Ezeket azután összeolvasztotta, és éjszakára bezárták a pártatlan döntőbírák szobájába, hogy az alkimista ne férhessen hozzá. Másnap Tausend újból felhevítette a megszilárdult masszát és egy kis fehér port hintett a megolvadt keverékbe. Amikor a tégely kihűlt és kinyitották, egy negyedunciás aranyrög került elő belőle. Ezt követően ömleni kezdett a pénz az újonnan alapított társasághoz. Ludendorff csak erre várt Amint lehetett, átirányított 500 ezer márkát a párt bankszámlájára, és a náci párt kilépett a vállalkozásból. Tausendnek annyi pénze sem maradt, hogy beindítsa a gyártást, és a továbbiakban egyedül kellett védekeznie a befektetőkkel szemben. Két évvel később már csak úgy tudta féken tartani a hitelezőket, hogy egyik napról a másikra egy 26 unciás aranyöntvényt produkált.

164 Ekkor helyreállt a belévetett bizalom, és azok akik korábban a vérét követelték, újabb részvényeket vásároltak a társaságban. Ennek ellenére a gyártás továbbra sem indult meg. A történet vége, hogy 1931-ben letartóztatták Tausendet, és csalás címén 4 évi börtönbüntetésre ítélték Azóta sem derült ki, hogy használható eljárásról volt szó, vagy szélhámosságról. Egyesek szerint ez az egész szemfényvesztő akció nem volt más, mint a Sátán mesterkedése, hogy hatalomra juttassa Hitlert Elképzelhető azonban az is, hogy Tausend a középkori mágia módszereit alkalmazta modern köntösbe öltöztetve. Az általa alkalmazott fehér por összetételéről semmit sem tudunk Utólag sem lehet az eljárást rekonstruálni, mert Tausend titkos iratait megsemmisítették, még hozzá éppen az a párt, akinek a hatalomra jutását akarva-akaratlanul elősegítette. Csak a háború kitörésekor kezdett derengeni egy újabb

reménysugár, ami elvezethetett volna bennünket ennek a fontos ipari nyersanyagnak az olcsó előállításához. A modern alkímia második képviselője Archibald Cockren londoni csontkovács volt. Ez a köztiszteletben álló orvos nem alkalmazott mágikus módszereket, és nem azért akart aranyat csinálni, hogy meggazdagodjon. Korábban a köszvény és egyéb krónikus betegségek elleni gyógyitalaiba gyakran kevert aranyoldatot, hogy hatékonyabbá tegye őket. Ebben a gyógymódban nincs semmi különös, mert az indiai Ajurvéda már évezredek óta alkalmazza a vegytiszta aranyat gyógyító célra. A háborús viszonyok azonban egyre nehezebbé tették az arany beszerzését, így kis házi laboratóriumában elkezdett kísérletezni, hogy mivel lehetne helyettesíteni ezt a ritka és drága fémet. Hamar rájött, hogy semmivel, így nincs mit tenni, meg kell próbálkozni az arany mesterséges előállításával. Nyilván ő is hallott a bölcsek kövéről, mert

mindjárt ennek előállítására összpontosította figyelmét. Először különböző fémek reakcióit vizsgálta Antimonhoz vasat, vashoz és rézhez valamilyen titkos katalizátort kevert, ami különféle vegyi reakciót indított el. 1940-ben ezt írta a naplójába: „Új kísérletbe kezdtem egy olyan fémmel, amellyel nem voltak korábban tapasztalataim. Ez a fém miután lebontottam sóira és különleges előkészítésen valamint lepárláson esett át, átváltozott bölcsek kövévé. A győzelemről először vad sziszegés adott hangot, sűrű gáz szállt fel a lombikból, és olyan hangot hallatott, mint a gépfegyverek kattogása. Azután erőteljes robbanások következtek, miközben átható finom illat töltötte be a laboratóriumot és környékét.” Aznap azzal ment haza, hogy másnap megismétli a kísérleteit, és ha ismét ugyanarra az eredményre jut, feljegyzéseit átadja a hadügyminisztériumnak Erre azonban nem került sor. Másnap

felsivítottak a szirénák, és a London elleni legkegyetlenebb légitámadás után Cockren háza romokban hevert. A csontkovács meghalt, kísérleteinek eredményei pedig hamuvá égtek. A sors fintora, hogy ezt a bombázást az a náci hadigépezet hajtotta végre, akiknek a hatalmát a modern aranycsinálás első kísérlete alapozta meg. A pusztulásra ítélt második kísérletből csupán annyit sikerült megtudnunk, hogy a bölcsek köve nem valami Földön túli közreműködéssel létrejött varázspor, hanem különféle fémsókból állt. Ezek a fémsók más fémekkel reakcióba lépve katalizátorként működnek, és létrehozzák a kívánt átalakulást. Arról azonban sejtelmünk sincs, hogy vegyi átalakulás mente végbe, vagy ezek a fémsók szubatomi energiasugárzásukkal tényleg képesek voltak megváltoztatni az atommagokból kiáramló energiasugárzás hullámhosszát, módosítva a kiindulási anyag atomsúlyát. Ebből a holtpontból nem is fogunk

elmozdulni addig, amíg meg nem győződünk arról, hogy minden anyagból más-más frekvenciájú energiahullámok áramlanak ki. Ezt követően azt kell ellenőrizni, hogy ezeknek a rendszámtól függő energiahullámoknak a frekvenciája kívülről megváltoztatható-e, és ha igen ez visszahatásként képes-e az illető anyag atommagjain belül fizikai változásokat létrehozni. Amennyiben ez a szubatomi alapon lezajló magátalakítás megvalósítható, akkor már nincs is szükségünk a bölcsek kövére, mert a szükséges frekvenciamódosítás hullámgenerátorokkal, elektronikus úton is előidézhető. 165 Ily módon nem csak aranyat lehet csinálni, hanem bármely anyag bármilyen más anyaggá átalakítható, határtalan lehetőséget biztosítva civilizációnk továbbfejlődéséhez, a nyersanyaghiány elkerüléséhez. Homokból és tengervízből szinte korlátlan mennyiség áll rendelkezésünkre Ezeknek az anyagoknak a többlépcsős átalakításával

évmilliókon át elláthatjuk az ipart különféle alapanyagokkal, így az energiaválság után a nyersanyagválságot is leküzdhetjük. Különösen nagy szükség lenne a titán nagybani felhasználhatóságára Ez a környezetbarát fém könnyebb, mint az acél, ugyanakkor kemény és szívós, s korrózióállósága kiváló. Széleskörű elterjedésének egyetlen akadálya, hogy rendkívül körülményes az előállítása, ezért hatszor annyiba kerül, mint a köztudottan drága krómacél. Pedig az űrtechnikától kezdve, az orvosi felhasználáson át, a háztartási eszközök gyártásáig sok helyen szükség lenne rá. Még nehezebben nyerhető ki a rénium. Vulkáni gőzök kicsapásával lehet csak hozzájutni, rendkívül veszélyes körülmények között. A korszerű acélgyártásban nélkülönözhetetlen ötvözőanyag, mert rendkívül keménnyé és szívóssá teszi az acélt. Ráadásul korrózióállóságot kölcsönöz neki. Nem zárható ki, hogy

ezen az úton fény derül a hosszú élet titkára is, mert a mágiával foglalkozó könyvek gyakran megemlítik, hogy a bölcsek kövével nem csak aranyat lehetett csinálni, hanem lenyelése örök fiatalságot biztosított birtoklójának. Ez a fajta por feltehetően nem egyezik meg azzal, amit az aranycsináláshoz használtak, de ha sikerülne előállítanunk, akkor géntechnológiai eszközeinkkel behatóan tanulmányozhatnánk, hogy milyen reakció megy végbe a szervezetben. Egyelőre nem lenne értelme tömegesen alkalmazni ezt a módszert, de megtudnánk azt, hogy milyen szinten kell a szervezetbe beavatkozni ahhoz, hogy tartós élettartam-növekedést idézzünk elő, és a jövőben már művi úton, szubatomi energiasugárzással is végrehajtható lenne ez a művelet. Érdekességként megemlíthető még, hogy az alkímia meglehetősen kockázatos mesterség volt. A kapzsi főurak gyakran halállal büntették a szélhámosságot. I Frigyes porosz király pl

sikertelen alkimistáját arany akasztófára köttette fel, de előtte forró aranyba mártatta a testét. A kudarc azonban sokszor hasznosnak bizonyult. Az alkimisták teremtették meg a modern vegyipar alapjait azáltal, hogy eredménytelen kísérleteik melléktermékeként felfedezték többek között a mínium, a cinóber, a hamuzsír, a horgany, a kénéter, a sósav, a benzoesav és a salétromsav előállítási módját. Henning Brand 1699 egyik éjszakáján arra lett figyelmes, hogy az üstjéből felszálló gőz bevilágítja a szobát. Ő a foszfort fedezte fel A legjelentősebb találmány azonban a porcelán volt. Egy Böttger nevű alkimista Erős Ágost szász választófejedelem udvarában próbálta gazdagítani megbízója vagyonát, de sikertelenül. Sorozatos kudarcai után már nyakán érezte a hóhér kötelét. Végső elkeseredésében belevágta parókáját a forró üstbe. A benne levő kotyvalékhoz már csak a parókán levő kaolin hiányzott, hogy

értékesebb anyag keletkezzen, mint az arany. Az általa véletlenül feltalált porcelánhoz ugyanis ez idő tájt csak Kínából lehetett hozzájutni. Kaolin volt ugyan bőven, de senki sem sejtette, hogy ez a porcelán alapanyaga, így csupán púderként, a drága rizspor helyettesítésére használták. Mivel a választófejedelem Meissenben székelt, így lett az európai porcelángyártás fellegvára ez a város. A szakirodalom beszámol egy olyan találmányról is, amelynek megvalósítása az egész emberiség létét fenyegetné. Az utolsó nagy alkimista, a francia Fulcanelli szerint atombomba már néhány gramm fémből is készíthető, és egész városokat lehet vele eltörölni a föld színéről. Erre az ad lehetőséget, hogy „nagyon tiszta fémek bizonyos geometriai elrendezése kiválthat atomrobbanást elektromos áram vagy légüres tér nélkül is”. Ez esetben a robbanást nagy valószínűséggel a formasugárzás (egyes mértani alakzatokból

kiáramló koncentrált szubatomi energiasugárzás) váltja ki. Annak titkát, hogy ez a bomba miként készíthető el, hála Istennek nem árulta el a rejtőzködő XX. századi tudós 166 Kiegészítések Az I. fejezethez hasonlóam ebben a rovatban ismét a korábban tárgyalt témák kiegészítésére kerül sor. Az előző kötetekben több helyen is szó volt róla, hogy az elanyagiasodás, a több ezer éven át kialakult erkölcsi értékrend lábbal taposása morális csődbe jutatta az emberiséget. Ez a téma az értékmegőrzést fontosnak tartó napi- és hetilapokban is gyakran felmerül, de leginkább az ezoterikus folyóiratok ostorozzák a negatív megnyilvánulásokat. Bírálatuk lényegét idézve: „Vasárnaponként az emberek nem Isten házába, hanem az áru templomaiba, a különféle megacenterekbe zarándokolnak. A fiataloknál a hírességek, a sztárok imádata tölti be a vallás szerepét. Elragadtatásuk odáig terjed, hogy óriási összegeket

is hajlandóak fizetni bálványaik használati tárgyaiért. A világhírű színészek és popzenészek számukra olyanok, mint a földre szállt angyalok. A fogyasztói társadalom hamar felszívja a lázadókat is A zöld mozgalom, a biokertészet, az egészséges táplálkozás, a tudati felvilágosítás hamar árucikké vált. Régen örök érvényű törvények segítettek bennünket a magasabb eszmékhez való igazodásban. Mára azonban sutba dobtuk jól bevált erkölcsi törvényeinket, megöltük isteneinket, áruba bocsátottuk eszményeinket. Emiatt elvesztettük a harmóniát a világgal, az univerzummal. A mértéktelen gazdasági növekedés tumorként, rákos daganatként szívja fel erőforrásainkat, és elégeti a fejlődés oltárán. Eközben fizikailag tönkreteszi a világot, és pszichésen lehetetlenné teszi az emberhez méltó életet. A kíméletlen verseny megköveteli a korlátok nélküli műszaki haladást, ami már a kreatív rombolással

egyenlő.” Az általunk teremtett új világ önző, haszonelvű és értékhajhász. Nem csoda, hogy az emberek nem találják helyüket ebben a feje tetejére állított világban. Nem látják tisztán, hogy hová tartoznak, kit tekintsenek példaképnek, mihez igazodjanak. Tanácstalanságukban egyre jobban eltávolodnak az igaz értékektől, és az álértékek felé sodródnak. Mind többen vannak, akik kinevetik a hétköznapok gondjaival küszködő becsületes embereket. Zavaros értékítéletünk már a gyerekek világára is kihat Egyre több kisdiák vélekedik úgy, hogy: „Nem érdemes tanulni, mert tisztességes munkával nem lehet pénzt keresni.” Az emberek erkölcsi érzéke annyira eltompult, hogy a bűn sem tűnik többé bűnnek. A fiatalokban, akik beleszülettek ebbe a korban, az erkölcsi érzéknek már a nyoma sem található meg Jól jellemzi ezt a helyzetet egy 34 éves fiatalember esete, aki az Egyesült Államokban belehajtott egy iskolabuszba.

Charles Dillinger azt hozta fel mentségül a bírónak, hogy sohasem volt jogosítványa, így honnan ismerhetné a közlekedési szabályokat. Ezenkívül nagyon fáradt volt, mert előző este kokaint fogyasztott. Ráadásul egész éjjel csekkeket hamisított, így nem tudta kialudni magát. Ezek után elvárta, hogy megsajnálják, és nehéz helyzetére való tekintettel csökkentsék a büntetését. Ugyanez jellemző a közállapotokra. Romboló szenvedélyek vesznek erőt rajtunk, és térítenek le bennünket a helyes útról. A korábban vallott magasztos eszmék mind szétfoszlanak, semmivé válnak Az emberek ma már csak alantas vágyaik, primitív, vad ösztöneik kielégítésével törődnek. Leonardo da Vinci annak idején ezt írta a naplójába: „Ebben a világban a legtöbb ember nem tesz mást, mint eszik és ürít; Nem marad utánuk más, mint egy ürülékkel telecsinált pöcegödör.” Még most is itt tartunk? Az elmúlt 500 év alatt semmit sem

fejlődtünk? Vagy most visszafelé fejlődünk? És mi a cél, hol lesz a végállomás? * Fokozatosan rothadó világunkat szemlélve egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy képtelenek vagyunk önmagunknak megálljt parancsolni. Ez a viselkedési mód azonban nem folytatható a végtelenségig. Mivel az emberek nem akarnak maguktól megváltozni, a rohamosan romló körülmények fogják őket erre rákényszeríteni. A Föld védekezik a természetromboló 167 tevékenységünk ellen. A természet elpusztítja azokat, akik a természetet pusztítják Miután nem vagyunk hajlandóak feladni a korszerűtlen környezetszennyező technológiánkat, a végtelenségig kizsaroljuk a Föld erőforrásait, a természet egyre hevesebb árvizeket küld ránk, amelyek elmossák a közútjainkat, vasútjainkat, repülőtereinket; elsodorják, összetörik az elavult, légkörszennyező járműveinket. Így lehetetlenné válik a használatuk Az anyagi javak vég nélküli harácsolásától

is az árvizek, valamint a földcsuszamlások és a földrengések fogják elvenni a kedvünket. A tomboló elemek romba döntik a puccos házakat, megsemmisülnek az oly nagy gonddal összehordott anyagi javak. Előbb-utóbb mindenünk odalesz, elpusztul a megszállottan gyarapított vagyonunk. Tönkremegy minden, amiért most annyira törjük magunkat. A kormányok (főleg választások előtt) valamint a biztosítóintézetek megtérítik ugyan a kárt, de ezt csak addig tudják megtenni, amíg ki nem merülnek a pénzügyi lehetőségeik. Utána már nem lesz miből újjáépíteni az összeroskadt házakat Mivel a túlnépesedés ellen sem teszünk semmit, ezt a gondot is a természet fogja a maga sajátos módján megoldani. A különféle katasztrófák előbb hajléktalanná teszik a világ túlnépesedett országainak lakóit, majd a földek elárasztásával, a termés tönkretételével emberek százmilliói fognak éhen halni. Az ENSZ, valamint a különböző

segélyszervezetek eleinte pótolni fogják a veszteséget, és élelmiszersegélyek formájában mérséklik az éhínséget, de a szélsőséges időjárás a nyugati országokat sem fogja kímélni, ezért a mezőgazdaságilag fejlett államokban megszűnik az élelmiszerfelesleg. Így a sajnálaton kívül mást ők sem tudnak adni. A mind elviselhetetlenebb helyzet láttán egy idő után az egész emberiségen a jajveszékelés lesz úrrá. A gyakori tragédiák során nem csak az emberéletekben és az anyagiakban esett mérhetetlen károkat kell majd elszenvednünk. Feldolgozhatatlan tehertételként fog ránk nehezedni a túlélés szégyenérzete, a hosszantartó gyász okozta neurotikus tünetek, valamint a reménytelenség és a tehetetlen düh érzése is. A szitkozódáson, az átkozódáson kívül azonban nem sokat tehetünk, mert a jelenlegi technológiai szintünkön nem tudunk védekezni a természet végletes megnyilvánulásai ellen. Erre csak a paradigmaváltás

megtörténte után nyílik lehetőségünk, de senki sem hajlandó ezt az utat járni. Mire jobb belátásra térünk, akkora lesz a veszteség, és oly mértékben megritkul a világ népessége, amelyet sohasem fog kiheverni a civilizációnk. A Földünkön végigsöprő katasztrófahullám, az éghajlati viszonyok drasztikus változása, a világunkban mind inkább eluralkodó káosz nem a véletlen műve. Bajaink közvetlen okozói mi magunk vagyunk azáltal, hogy a végtelenségig kizsaroltuk, elszennyeztük a környezetünket. Mindezt tetézi a túlvilági erők büntetése, amely azt a célt szolgálja, hogy rádöbbentsenek bennünket tarthatatlan helyzetünkre. Az egymást követő szerencsétlenségek, természeti katasztrófák ugyanis nem véletlenül szaporodnak a világban. Egyre állatiasabb viselkedésünket látva a Teremtő elfordult tőlünk Úgy döntött, hogy teret enged az indulatainknak, nem gátolja többé, hogy ösztöneink, földhöz ragadt

gondolkodásmódunk, ostoba, beszűkült nézeteink szerint cselekedjünk. Megtartó erőit, jóra törekvő fénylényeit és egyéb szellemtestben tevékenykedő segítőit visszavonta a világunkból, és átadta a terepet a Sátánnak, aki mindent elkövet, hogy totális pusztulásba sodorjon bennünket. Ezt oly módon szándékozik elérni, hogy gyarlóságaink ösztönzése által önmagunk vesztét okozzuk. Tulajdonképpen erre sincs szükség, mert a legjobb úton haladunk önmagunk elpusztítása felé. Így az is elég, ha hagyja, hogy a vesztünkbe rohanjunk. Így kívánja bizonyítani Istennek, hogy az általa teremtett ember méltatlan volt arra a kegyre, hogy az Úr önmagához hasonlatossá tette. Már Krisztus földi helytartója is hiába szólongatja Istent. II János Pál pápa keserűen jegyezte meg egy nyilvános audencián: „Isten elfordult az emberiségtől. Nem mutatkozik meg, bezárkózott a mennyekbe.” Mindezt megtoldotta azzal, hogy: „Elég tragédia,

hogy földünket háborúk és éhínség pusztítja, de a fegyvereken és az éhínségen túl nagyobb tragédia is van: az 168 Isten csendje. Azzal hogy az Úr kiábrándultan elfordult az emberektől, és közömbösen szemléli, mi történik a Földön, megfosztja az emberiséget a békétől és az üdvösségtől.” Égi segítőink után a földi szellemvilág is elfordult tőlünk. A természet erőit irányító dévák, szilfek és egyéb jóindulatú lények sem hajlandóak segíteni nekünk. Nem fékezik meg a környezetszennyezés és egyéb természetkárosító tevékenységünk következtében megzavarodott időjárást. Az a véleményük rólunk, hogy: „Az ostobaság az ember természetes állapota Az embernél korlátoltabb lény nincs a világon. Még az állatok is bölcsebbek nálunk, mert ők legalább az ösztöneikre hallgatnak. Még az oktondi barom is okosabban cselekszik, mint az ember. Ő ugyanis a természet adta ösztöneit követve a helyes utat

járja Az ember azonban elfojtotta az ösztöneit. Így a beszűkült agyán, és a zavaros gondolatain kívül már semmire sem hallgat.” Annak ellenére, hogy tagadjuk ennek a világnak a létét, a katasztrófa-elhárítás és az időjárásszabályozás hiánya egyre intenzívebben érezteti hatását. 2001-ben a különböző szerencsétlenségek következtében 40 ezer ember vesztette életét Csaknem kétszer annyian, mint az előző évben. A károsultak aránya ennél is nagyobb ütemben nőtt 2001-ben megháromszorozódott Világszerte 170 millió ember ment tönkre anyagilag, vagy vált földönfutóvá. A nemzeti vagyonban esett kár is meredeken emelkedett. Amíg 10 évvel ezelőtt még csak 125 milliárd dollár volt az egyes országok kára, tavaly a világgazdaság már 629 milliárd dollár kárt szenvedett. A földrengések száma is rekordot döntött 2001-ben 19 millióan váltak e természeti csapás károsultjaivá Ez több mint az elmúlt évtizedben összesen

Európában a földrengések következtében haltak meg a legtöbben Az okozott kár csupán ezen a kontinensen 27 milliárd dollár volt. A korábbi szabályozó mechanizmus visszaállítására, a láthatatlan szellemvilág kibékítésére semmi remény sincs, mert nem hiszünk bennük. Akkor sem hinnénk a létezésükben, ha látnánk őket. Erre egyébként már történt egy történelmileg hitelesen feljegyzett kísérlet Franciaországban Pipin uralkodása alatt egy híres kabalista fejébe vette, hogy meggyőzi az emberiséget arról, hogy az elemeket túlvilági lények népesítik be. Zedechias megkérte a szilfeket, hogy tegyék láthatóvá magukat, hadd legyen mindenki számára nyilvánvaló a létezésük. Ők teljesítették a nem mindennapi kívánságot, pompás látványt nyújtva az elképedt embereknek. De mindez hiábavalónak bizonyult Senki sem próbált magyarázatot találni a csodás látványra. Úgy könyvelték el az egészet, hogy bűvészek vették át

a hatalmat a természeti jelenségek felett. A könyörgés, a rimánkodás egyébként sem vezetne eredményre, mert az elemek urai nagyon haragszanak ránk azért, hogy gátlástalanul pusztítjuk természetes élőhelyüket: a levegőt, a vizeket, a fákat, a növényeket. Bocsánatot csak pozitív tettekkel, környezetünk megóvására irányuló cselekedetekkel nyerhetünk tőlük. Mi azonban még azokat a csekély intézkedéseket sem vagyunk hajlandóak megtenni, amelyeket a legutóbbi környezetvédelmi konferenciákon hoztunk. Az egyezményeket aláíró államok többsége nem hajlandó sem törvénybe iktatni, sem végrehajtani az önként vállalt kötelezettségeit. Továbbra is gátlástalanul pusztítjuk a természetet, az önzés, a profithajsza soha nem látott mértéket öltött. Ezért készüljünk fel rá, hogy az elkövetkező években a természeti csapások és egyéb szerencsétlenségek a jelenleginél is gyakrabban s erőteljesebben fognak előfordulni.

Ehhez járul még a közlekedési balesetek emberi figyelmetlenségből, növekvő mértékű alkoholfogyasztásból, és kábítószerélvezetből eredő rohamos növekedése. A legtöbb szenvedést, a legnagyobb károkat azonban a Sátán hívei fogják okozni nekünk. Fokozott térnyerésük következtében a gonosz erők végletekig felkorbácsolják a háttérből mozgatott híveik indulatait. A pokoli késztetésnek folytán a terroristákban izzó gyűlölet felrúgja a hadviselés hagyományait, nem ismer határokat, és semmiféle megegyezéshez nem igazodik. 169 A minden téren megnyilvánuló tengernyi kár nem csak az érintetteket fogja sújtani, hanem visszahat az egész társadalomra. Ezek a káros jelenségek mindent szétzilálnak, megbontanak Meggyengítik a nagyhatalmakat, visszavetik a gazdasági és technikai fejlődést. A jelenlegi folyamat ugyanis nem csak a környezetünket rombolja, hanem a gazdaságot is közvetlenül érinti. A külső erők társadalmi

struktúránk szétzilálásával is akadályozzák környezetünk tönkretételét. Mivel semmit sem tettünk a természet megóvása érdekében, olyan helyzetet teremtenek számunkra, amely minden téren visszafogja a gazdaságot, és végső soron a környezetszennyezés csökkenését váltja ki. A jelenlegi változások együttes hatásukban nagyfokú leépülést eredményeznek A különféle természeti csapásokkal párhuzamosan csökken az ipari termelés, lanyhul a turizmus, tönkremennek a mezőgazdasági termelők. Ennek közvetlen kiváltó oka, hogy a természeti katasztrófák és a terrorizmus fokozódásának hatására az egész világon eluralkodott az embereken a félelem. Sokan nem mernek repülőgépre szállni, kocsiba ülni, sőt még az utcára sem szívesen mennek ki Ez természetesen kihat a közlekedésre, a turizmusra, a boltok forgalmára, és végső soron a világkereskedelemre, s minden iparágra, köztük a szolgáltatóiparra is. A mezőgazdasági

termelőket pedig a klímaváltozás, az aszály és az árvizek teszik tönkre A bizonytalan jövő láttán a lakosság felhagyott pazarló fogyasztási szokásaival. Lényegesen kevesebbet vásárolnak, mint korábban, ritkábban veszik igénybe a szolgáltatásokat; a dolgok még rosszabbra fordulására számítva tartalékolják a pénzüket. A keresletcsökkenés hatására sorra mennek tönkre a gyárak, szűnnek meg szolgáltatások, amely nagymérvű munkanélküliséget okoz. Ez tovább csökkenti a vásárlóerőt, ami negatív visszacsatolásként fokozza a gazdasági recessziót. Ezt követően már nem a bizalmi válság korlátozza a fogyasztást, hanem a szükség, a nincstelenség. Jellemző a folyamat intenzitására, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által közzétett jelentés szerint 2002. végéig a gazdaság általános hanyatlása következtében 24 millió munkahely fog megszűnni világszerte. A külső erők így rákényszerítenek rá bennünket a

gazdasági növekedés elvének feladására. Sajnos a gazdasági nehézségek fokozódása nem csak a parttalan növekedést, a profithajszát akadályozza, hanem gátolja a környezetszennyezés visszaszorítására irányuló erőfeszítéseket is. Minimálisra csökkentik a nemzetközi összefogás lehetőségét, mert minden vonalon kényszerhelyzetet teremtenek Egy olyan örvénybe kerülünk, amely egyre lejjebb húz bennünket, és egy idő után már mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy nincs szabadulás. Most éppen az örvény szélén kapálózunk, ami azt jelenti, hogy akár ki is evickélhetünk belőle, ha nagyon akarjuk. Segítséget ugyan nem kapunk hozzá, mert a túlvilági erők türelmüket vesztve magunkra hagytak minket, de a józan eszünkre hallgatva mi még megmenthetjük a világunkat. A csodavárás nem segít, a bajok maguktól már nem jönnek rendbe Amit elrontottunk, azt nekünk kell helyrehozni. Ha nem cselekszünk, belefulladunk a saját

magunk által teremtett mocsárba. * A minap a Nemzetközi Szeptikusok Társaságának magyar megfelelője, a Tényeket Tisztelők Társasága nyilvános vitát rendezett az ezotéria hívei és a hivatalos tudomány képviselői között. Ott az egyik felszólaló nehezményezte, hogy a végtelen mennyiségben rendelkezésre álló „vákuumenergiát” a tudomány nem hajlandó komolyan venni, ezért nem tudjuk megcsapolni. Ekkor felállt az egyik tekintélyes akadémikus, és szinte kiabálva felelt: „Nem panaszkodni kell, hanem megcsapolni. Ugyan ki akadályozza meg Folyton siránkoznak, de nem tesznek semmit ennek érdekében.” Ezzel azt a benyomást kívánta kelteni, hogy a hivatalos tudomány nem akadályozza ezeket a kutatásokat. Ennek ellenére mégis csak ők a legnagyobb akadályai az ezoterikus kutatások beindításának, hatékonnyá válásának, mert nem hisznek a megvalósíthatóságukban. A „kívülállók” szívesen foglakoznának ezzel a témával, de

mint minden kutatáshoz, ehhez is műszerek, eszközök és helyiség kell, ahol a kísérletek 170 elvégezhetők. Ez pedig pénzbe kerül Pénzt azonban sehonnan se tudnak szerezni rá, mert bármelyik hivatalos fórumhoz fordulnak, azt a választ kapják, hogy „a tudomány jelenlegi álláspontja szerint szabadenergia nem létezik”. Ennélfogva fejlesztési támogatás sem biztosítható a kinyerésére. Ezt a vitát csak akkor lehetne eldönteni, ha mindkét fél egyenlő eséllyel indulna, ha az állam vállalná a bizonyítás költségeit. Megfelelő költségkeret esetén ezt a munkát akár egy akadémiai kutatóintézetben is el lehetne végezni, ha az ott dolgozók nem tanúsítanának ellenséges magatartást a másként gondolkodó kollegákkal szemben. A jelenlegi vészterhes időkben az emberiségnek létérdeke, hogy megoldást találjunk egyre szaporodó gondjainkra. Ha a tudomány nem tud megfelelni a kihívásoknak, legalább engedjen teret az erre

vállalkozóknak. Ne csak szóban bizonygassák, hogy ők nem akadályozzák az ezoterikus kutatásokat, hanem tettekkel is. Segítsék a korábban kiátkozott „tudományt” és akkor majd eldől, hogy kinek van igaza. A magyar tudósok példát vehetnének orosz kollegáikról. Oroszországban akadémikusok egy csoportja nemrég elhatározta, hogy költséget nem kímélve megépíti és tanulmányozza az angol Searl antigravitációs szerkezetét. Az eredeti példány működőképességének ellenőrzésre ugyanis nem volt lehetőségük, mivel a prototípus felemelkedés után „elszállt”, és összetört. Az anyagilag tönkretett feltaláló nem tudta újra megépíteni különös készülékét, így sokan csak szájhősnek tartották. Az oroszok a hatás fokozása érdekében 1 méter átmérőjű mágnesgyűrűt alkalmaztak, amely körül ritka földfémből készült mágnesrudak futottak, sűrűn egymást követve. Ez esetben már eleve gondoltak az elszabadulás

veszélyére, ezért a több mint 100 kilogrammos szerkezetet állványzattal vették körbe. Erre azonban most nem volt szükség, mivel a nagy méret és az óriási tömeg miatt ez a változat nem emelkedett a levegőbe. A mérések szerint csupán 30%-os súlycsökkenést tapasztaltak. Az antigravitációs hatás tehát ez esetben is megmutatkozott, és egzakt módon mérhető volt. A több mint 100 kilogrammos tömegre ható gravitációs erő legyőzéséhez már olyan erős mágneses kisugárzásra lenne szükség, amely permanens mágnesekkel nem biztosítható. Mindent egybevetve a kísérlet sikeres volt, mivel bebizonyította az antigravitációs erő létét, és azt is, hogy az ellentétes előjelű energiakisugárzás szoros összefüggésben áll a mágnesekkel. A nyugati világban mind gyakrabban tapasztalható jelenség a tudománytól való elfordulás, radikálisan csökkent a tudományos haladásba vetett hit. A XX század elején mindenki azt gondolta, hogy ez a

század az emberiség fejlődésében ugrásszerű változást hoz. Kétségtelen hogy az elmúlt évtizedek során soha nem tapasztalt technikai fejlődés ment végbe civilizációnk történetében, de ezért nagy árat kellett fizetni. A műszaki előrehaladással együtt járt a környezetszennyezés, és mind intenzívebbé vált a létünket fenyegető üvegházhatás. A csernobili atomerőmű-robbanás, a méregtemetőkben halmozódó vegyszerek vízre, talajra és levegőre gyakorolt káros hatása, az olajszállító tartályhajók tengerszennyezése, az atomhulladék évszázadokra kiható veszélyessége megmutatta a tudomány árnyoldalát is. Mindezek következtében az ezredfordulóra a tudomány elvesztette pozitív értékhordozó szerepét. Manapság sokan úgy gondolnak a tudósokra, mint akik a pénzvilág szolgálatában állnak, és fő törekvésük az üzleti érdekek kiszolgálása, megbízóik profitjának bármi áron történő növelése. Ebben a helyzetben

elengedhetetlen a tudomány becsületének visszaállítása. Ez csak gyökeresen új eljárások keresésével, olyan ötletek felkarolásával érhető el, amelyek a lakosság széles rétegének is előnyére válnak. A tudósoknak olyan eszközök, módszerek kidolgozásán kellene fáradozniuk, amelyek megakadályozzák a bioszféra pusztulását, és minden ember számára elviselhető életet teremtenek a Földön. Az egész világot átformáló radikális változás csak egy módon érhető el, a szubatomi energiarészecskékben rejlő lehetőségek kiaknázásával. Ez az egyetlen útja a bizalom visszaszerzésének, a tudósok iránt érzett tisztelet visszaállításának. * 171 Az információ már akkor is érték volt, amikor még nem létezett információs társadalom. A gyors lábon járó hír képes volt csaták, uralkodók, sőt egész birodalmak sorsát eldönteni. Sokak számára a meggazdagodás lehetőségét teremtette meg. A legenda szerint Rothschild

báró felfogadott egy magánfutárt, aki lélekszakadva vitte a hírt Waterloo-ból a doveri sziklákon várakozó báróhoz. Napóleon győzelmén vagy vereségén sok múlott a londoni tőzsdén. Miután a báró vágtató lován fél órával hamarabb ért Londonba, mint a hivatalos jelentés, óriásit „kaszált” a tőzsdén. Napóleon legyőzhetetlennek tűnt az angolok szemében is, így senki sem mert a vereségére spekulálni. Rothschild báró azonban a megszerzett információ birtokában semmit sem kockáztatott. Egész vagyonát befektette, és a többszörösét nyerte vissza. Egyébként a tőzsde világában ma is attól függ a meggazdagodás vagy a tönkremenetel, hogy ki és mikor jut hozzá a dolgok menetét befolyásoló információhoz. A különbség csak annyi, hogy most nem órákon, hanem perceken múlik az események alakulása. Az igazán hasznos hírekhez azonban egyre nehezebb hozzájutni Egyrészt azért, mert gondosan titkolják az avatatlan szemek

és fülek elől. Másrészt amiatt, mert a szabadon hozzáférhető értékes hírek elvesznek az információtengerben. Az elmúlt évtizedek során olyan óriási tömegű információ halmozódott fel a médiában, és az ismeretek tárolására, továbbítására szakosodott intézményekben, melynek feldolgozására egy ember képtelen. Rendkívüli mértékben megnehezíti a válogatást az is, hogy egy-egy szenzációnak beállított hírről később bebizonyosodik, hogy vaklárma volt; miközben a valódi értéket hordozó információk a közöny, az érdektelenség mocsarában fuldokolnak. Senki sem figyel fel rájuk, nem kerülnek avatott szakértők szeme elé. Ez a jelenség óriási károkat okoz a társadalomnak. Nem csak a fejlődést lassítja, hanem a fennmaradásunkat is megkérdőjelezi. Ennek az állapotnak a tarthatatlanságát felismerve a nyugati országokban egy új szakma kezd kibontakozni: az információvadász. Azt már megszoktuk, hogy léteznek

fejvadászok, akik busás jutalék ellenében felkutatják, és megszerzik megbízóik számára a legmegfelelőbb szakembereket. Az információvadászok nem kémek. A szabadon hozzáférhető hírforrásokat (könyvtárakat, hírügynökségi jelentéseket, bankok, kutatóintézetek, termelő vállatok éves jelentéseit, valamint az internetes honlapokat) böngészik át, módszeresen. Egy szűk szakterületen specializálják magukat, így nem kerüli el a figyelmüket egyetlen jelentős hír, információmorzsa sem. Egyelőre nem nyugdíjas szakértők végzik ezt a munkát, hanem főállású specialisták, akik jól megélnek belőle. Remélhetőleg a jövőben nem csak nekik és megbízóiknak válik hasznára ez a tevékenység, hanem az egész világnak. Különösen a környezetvédelem terén lenne szükség a közreműködésükre Ezen a szakterületen ugyanis óriási mennyiségű hasznos információ hever parlagon, ami egy hozzáértőnek kész aranybánya, a világ

számára pedig a túlélés lehetősége. Azért is szükség lenne információvadászokra, mert jelenlegi állapotukban a nyilvántartások használhatatlanok. A statisztikusok ugyanis ontják az adatokat életünk szinte minden megnyilvánulásról, de nincs aki rendszerezze őket Így sokan panaszkodnak, hogy: „Fuldoklunk az adatokban, de nem találjuk az információt.” Hiányoznak azok a szakemberek, akik képesek felismerni az egyes adatok közötti összefüggéseket, akik ki tudják emelni az adattengerből a valóban fontos információkat. Az adatbányászat során összegyűlt ismerettömeg ijesztő káosza adatbázis-kezeléssel, szakértői rendszerek alkalmazásával tudásbázissá szelídíthető. Ennek módjáról már több szakácskönyv is született. Ezek közül a legsikeresebb Pieter Adriaans Dolf Zantige: Adatbányászat című műve * Az I. fejezet végén szó esett a szponzorálás szükségességéről, az alkotók támogatásáról Ez azonban még

nem old meg minden problémát, mivel sok esetben nem csak az alkotó szorul segítségre, hanem maga az alkotás is. A feltalálók, felfedezők zöme ugyanis csapnivalóan rossz menedzser. Ötleteiket, szellemi eredményeiket képtelenek átültetni a gyakorlatba Már 172 pedig e nélkül a legragyogóbb alkotás is kárba vész, semmivé válik a befektetett sok munka, erőfeszítés. Ennek megakadályozása szintén a szponzorokra vár Ezen a téren sem célravezető a szűkkeblűség. Ha azért nem támogatunk egy hasznos találmányt, mert nem akarjuk, hogy az alkotója a mi pénzünkön meggazdagodjon, tévúton járunk. A tudósok, feltalálók túlnyomó része nem azért dolgozik megszállottan, hogy meggazdagodjon vagy világhírűvé váljon, hanem azért, hogy elősegítse az emberiség fejlődését. Ennek a magatartásnak legjellemzőbb képviselője: Wilhelm Conrad Röntgen. Szerénységére jellemző, hogy az általa felfedezett röntgensugarakat nem önmagáról

nevezte el, hanem X-sugaraknak hívta. Hiányzott belőle minden feltűnési vágy, ő volt a szerény - sokak szerint élhetetlen - tudós mintaképe. Miközben találmánya az egész világon óriási sikert aratott, ő a legkisebb mértékben sem akart hasznot húzni belőle. (Pedig a gyártók 30%-os részesedést ajánlottak neki) Még csak nem is szabadalmaztatta. Korszakalkotó eredményéért nem fogadott el pénzt, sőt visszautasította a felkínált nemesi címet is. A Nobel-díjat is úgy kellett rátukmálni A díjjal járó pénzt természetesen azonnal átutalta egy alapítványnak. Felfedezésének sikere rendkívüli módon zavarta. Őt csak egy dolog érdekelte: az elméleti fizika A haszonlesés távol állt tőle Ez az eset is azt bizonyítja, hogy mennyire beszűkült módon kezeljük a támogatásra szoruló embertársainkat. Azt hisszük, hogy amikor másokon segítünk, vele teszünk jót; holott valójában a világon segítünk, ami előbb-utóbb visszahat

ránk is. Erre a Biblia is felhívja a figyelmünket. Jézus tanításait idézve: „Nem azért kell adakozni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, és így a javak kiegyenlítődjenek.” Ha elősegítjük mások érvényesülését, kibontakozását, megteremtjük a lehetőségét annak, hogy rajtunk is segítsenek. A szerencse forgandó Aki ma gazdag, holnap könnyen szegénnyé válhat. Egy szegény társadalomban azonban nincs aki segítse a bajba jutottakat. Nem ártana tehát összefüggéseiben szemlélni a világot, és átértékelni a szponzori tevékenységet. A leendő szponzorok számára legnagyobb nehézséget a műszaki alkotások elbírálása jelenti. Különösen vonatkozik ez az ezoterikus felismerésekre. A közgondolkodás ezen a téren még meglehetősen beszűkült,

ennélfogva sokan nem fogadják el a szubatomi energiarészecskéken alapuló ötletek, találmányok létjogosultságát. A paradigmaváltás azonban a küszöbön áll, elkerülhetetlenül be fog következni, ezért az elbírálók jól gondolják meg, hogy mit mondanak, mit írnak, és mit tesznek ezekben az ügyekben. Felelőtlen kijelentéseikkel és döntéseikkel könnyen elérhetik, hogy nevetség tárgyává válnak, az utókor évszázadokon át gúnyolódni fog rajtuk. Annak idején főleg az elektromosság hasznossága, és a mikrobák létezésének elfogadása jelentett gondot a társadalomnak. Ezen a téren a vezető politikusok és élenjáró tudósok is olyan kijelentésekre ragadtatták magukat, amelyek ma közröhej tárgyát képezik a médiában. Elrettentő példaként most lássunk néhány „gyöngyszemet” az emberi ostobaság megnyilvánulásaiból. Kezdjük mindjárt egy témába vágó kijelentéssel, ami John Henry Newman-tól származik: „A fizika az

anyaggal kezdődik és végződik, sohasem hágja át a szellem küszöbét.” Az ateista tudósok napjainkban is tapasztalható gőgjének legjellemzőbb története Laplace esete, aki Napóleonnak ajánlotta könyve első kiadását. A császár így reagált a kötetre: „Monsieur Laplace! Azt mondták nekem, hogy a világegyetem rendszeréről írta ezt a hatalmas művet, de egyetlen egyszer sem említi meg benne a Teremtőt.” A kor leghíresebb francia tudósa nem jött zavarba, hanem fölényesen ezt válaszolta: „Nem volt szükségem létezésének feltételezésére.” A hitetlenség a fizikai törvények esetében sem volt kisebb. Még a XIX század matematikusai is arra a következtetésre jutottak, hogy a vonat nem haladhat gyorsabban 34 km/h sebességnél, mert a levegő annyira összesűrűsödik benne, hogy az utasok megfulladnak. 173 Száz éve sincs, hogy tekintélyes tudósok bebizonyították, hogy egy tárgy, amely nehezebb a levegőnél, sohasem lesz

alkalmas repülésre. A repüléssel kapcsolatos kételyeket az első gépmadarak levegőbe emelkedése sem tudta eloszlatni. Foch francia marsall pl így vélekedett erről a dologról 1911-ben: „A repülőgépek érdekes játékszerek, de sohasem lesz katonai jelentőségük,” Ennél is nagyobb pesszimizmus nyilvánult meg az űrutazás esetében. Amikor a német Hermann Oberth 1917-ben megalkotta a rakétaelméletét, egy tudós kollegája még 1957-ben is így nyilatkozott róla: „Az asztronautika egy lépcsőfokon áll az asztrológiával.” Négy év múlva elindult az első szputnyik a világűrbe. Ami azt illeti a rakétakutatás atyja sem volt túl optimista az űrhajózás gyors megvalósíthatóságát illetően. „Rakétával a bolygóközi térbe” című könyvében azt vallotta, hogy az űrrepülés tervét valószínűleg röviddel az emberiség kihalása előtt lehet csak megvalósítani. A greenwichi csillagvizsgáló igazgatója sir Harold Spencer Jones

1957-ben kijelentette: „Az ember soha sem fogja a lábát a Holdra tenni.” 12 évvel később az Apolló-11 űrhajó leszállt a Holdra, és a legénysége ott hagyta lábnyomát kísérő égitestünk porában. Korunkra vonatkozóan pontos jóslatok is születtek, de ezeket senki sem hitte el. Még a tudományos fantasztikus könyvek egykori terjesztői sem. 1863-ban Jules Verne kiadója Pierre Jules Hestel azzal utasította vissza az író Párizs a XX. században című könyvét, hogy „Az ön próféciáit úgy sem fogja elhinni senki.” Pedig ez a regény több valósnak bizonyult jóslatot tartalmazott, mint az összes többi műve együttvéve. Megálmodta pl az automobilt, az automatizált mozdonyt, az elektromos világítást, az Eiffel-torony megépítését, és a faxot. A „Párizs a XX. században” először 1994-ben jelent meg Több mint 130 évig pihent egy páncélszekrényben elzárva. Jellemző Verne jóslatainak pontosságára, hogy az 1865-ben megjelent

Utazás a Holdra című regényében megjövendölte, hogy a repülő járműveket alumíniumból fogják gyártani, az első rakéták fellövéséhez, a súlytalanság kipróbálásához pedig állatokat fogunk használni. A kilövés helyét Floridába helyezte, mindössze 134 mérföldre a jelenlegi amerikai kilövőállomástól, Cape Canaverel -től. Amikor Edison 1879-ben feltalálta a szénszálas izzólámpát, a gázművek részvényei egy éjszaka alatt leértékelődtek. Ennek ellenére a londoni parlament egy vizsgáló bizottság véleménye alapján ezt a nyilatkozatot tette közzé: „A házi csatlakoztatás az elektromos fényhez tiszta agyrém.” Lehet hogy Lord Kelvin is tagja volt a szakértőkből álló bizottságnak, mert a repülés lehetetlenségének bizonyításán kívül gyakran hangoztatta még, hogy: „A Röntgen-féle sugaraknak nincs jövője, és a rádió komolytalan dolog.” A kiváló fizikus ezzel a véleményével nem volt egyedül, mivel maga

Heinrich Hertz, az elektromágneses sugárzás elméletének kidolgozója is úgy vélekedett, hogy: „A távoli rádiókapcsolat megteremtése lehetetlen, mert ehhez kontinensnyi méretű reflektorok kellenek.” A számítógépeknek szintén nem jósoltak nagy jövőt. Az IBM cég alapítója, Thomas Watson is azt hangoztatta, hogy: „A világon soha nem lesz egyszerre öt számítógépnél többre szükség.” (Jelenleg csak személyi számítógépekből 500 milliót használnak szerte a világon.) Ken Olsen a Digital Equipment Corporation alapítója azt bizonygatta a Világ Jövője Társaság konferenciáján, hogy a háztartásban semmi szükség sincs számítógépre. Mentségére legyen szólva, hogy később megváltoztatta a véleményét. Ő volt az első szakember, aki tudatosan törekedett arra, hogy a fejlesztések fő szempontja a számítógépek méretének csökkentése legyen. A telefonnak sem jövendöltek sokkal nagyobb karriert. Amikor az egyik amerikai

város polgármestere először hallott a telefonról, óriási lelkesedésben tört ki: „Már látom az időt, amikor minden városban lesz egy ilyen készülék.” Jelenleg majd minden családban van telefon. Sokszor nem is egy, hanem kettő, és az összevissza rohangáló családtagok zsebéből is kikandikál egy-egy mobiltelefon. Ennek a szédítő karriernek a láttán nem is gondolnánk, hogy annak idején a telefon gyártását el sem akarták kezdeni. Amikor Graham Bell bemutatta találmányát a Western Union elnökének, W. Norton ezzel a megjegyzéssel utasította vissza: 174 „Mit kezdjünk ezzel a játékszerrel?” A konzervatív Anglia még kevésbé lelkesedett a telefon feltalálásáért. A Királyi Posta főmérnöke gőgösen kijelentette: „Lehet, hogy az amerikaiaknak szükségük van telefonra, de nekünk nincs. Nálunk van elég kifutófiú, akik házhoz viszik az üzeneteket.” Az angol kocsigyártók szövetségének elnöke pedig ekképpen

vélekedett kollégái előtt az akkor feltalált autóról: „Nagy bolond az, aki azt gondolja, hogy ennek bármilyen kihatása lehet a lovas kocsik piacára.” Meggyőződése az óceán túlsó partján sem ment ritkaságszámba, mert a tömeggyártást elindító Henry Ford ügyvédje, H. Rackham, is azt tartotta az autóról, hogy: „A lónak van jövője, az autóra viszont senki sem fog emlékezni.” Hasonlóan mulatságos eset, hogy 1931-ben a hangosfilm megjelenése után Charlie Chaplin ezt nyilatkozta a sajtónak: „Még 6 hónapot adok a szövegelőknek, de legfeljebb l évet. Aztán végük van.” D F Zanuck, a 20th Century Fox elnöke pedig így vélekedett a televízióról 1946ban: „Elég lesz 6 hónap, hogy az emberek belefáradjanak ennek a televíziónak nevezett fadoboznak a nézésébe.” Sajnos nem így történt; Sokunk életét egyre inkább ennek a „fadoboznak” a kukkolása tölti ki. Nem is olyan régen a Francia Tudományos Akadémia tagjai azt

hangoztatták, hogy: „Égből hulló kövek pedig nincsenek.” Azóta a tudomány bebizonyította, hogy vannak, és ezek a meteorok. Szűklátókörűség terén azonban Charles Duell amerikai gyáros viszi el a pálmát azzal az 1892-ben tett kijelentésével, mely szerint: „Mindent feltaláltunk már, amit fel lehetett találni.” Száz évvel ezelőtt a legtöbb tudós a fizikát lezárt tudománynak tekintette. Az amerikai Albert Michelson hozzátette még: „Ezek a törvények olyan szilárdan megalapozottak, hogy még annak a lehetősége is rendkívül csekély, hogy valaha kiegészítésre szorulnak.” Olyanok is akadtak, akiknek az ostoba fennhéjázás az életükbe került. Rudolf Virchow pl oly ádázan támadta orvoskollégáját Robert Kochot, hogy nem habozott egy szelet lépfene-baktériumokkal megkent kenyeret megenni annak bizonyítására, hogy nem léteznek mikroorganizmusok. A „kis állatkák” eldöntötték a vitát a vehemens intrikus pechjére.

Sajnos ennek a hozzáállásnak ártatlan kismamák ezrei is áldozatul estek. Most már tudjuk, hogy a gyermekágyi láz kialakulásának oka a kórházi orvosok fertőzésveszélyről alkotott szemellenzős vélekedése volt. Semmelweis Ignác fertőtlenítésre ösztökélő javaslatát ezzel a megjegyzéssel utasították vissza: „Nem hiszek a baktériumokban, mivel sosem láttam őket.” Mellesleg ez a helyzet kísértetiesen hasonlít a jelenlegire. Korunk tudósai azért nem hisznek a szubatomi energiarészecskék létezésében, mert nem látják őket, jelenlegi eszközeikkel nem tudják kimutatni a létezésüket. Mindezek alapján nem véletlenül jelentette ki Max Planck, hogy: „A tudós nagysága ma még azon méretik meg, hogy mennyi ideig képes gátolni a tudomány fejlődését.” * Az ezotéria által nyújtott fejlődési lehetőségek, megoldási módszerek közül legnagyobb érdeklődést a technikai vívmányok váltják ki. „Az ezotéria

kiteljesedésé”-nek I fejezetében ismertetett kronovizor igen nagy népszerűségnek örvend. Ennek oka, a sokoldalú alkalmazhatósága Különösen a bűnüldözés terén ígér sokat ez a készülék, amire itthon is nagy szükség lenne, mivel a rendszerváltás után csupán egy dologban értük utol a nyugati országokat: a bűncselekmények számában. Az utóbbi időben azonban a főváros egyes területein jelentős javulás mutatkozott. Budapest bűnnel leginkább fertőzött területe a VIII kerület. Sokan kétszer is meggondolták, hogy át merjenek-e vágni a Rákóczi téren A rendőrség tehetetlennek bizonyult, az önkormányzat úgyszintén, a környéken lakók pedig már az idegroham szélén álltak. Ekkor létrehoztak a kerület főútvonalain egy térfigyelő rendszert Az első ütemben 14 köztéri kamera kezdte el a működését. Később újabb 50 kamerát szereltek fel a Józsefvárosban, Ezek egymást is figyelték, nehogy le tudják szerelni őket.

Ettől kezdve a zárt láncú televízió központban ülő rendőrök éjjel-nappal ellenőrizték az utcákontereken járkáló embereket. Minderről tájékoztatták a lakosságot Az eredmény várakozáson 175 felüli volt. A kamerák felszerelése után egyetlen gépkocsit sem loptak el a környékről Az autófeltörések száma is rohamosan csökkent. Aki megpróbálkozott vele, azt a kameralánc segítségével 2 percen belül elfogták. A prostitúció és az erőszakos bűncselekmények száma is meredeken zuhanni kezdett. Még a zsebtolvajok is messze elkerülik a környéket Ennél is látványosabb eredménnyel járt Monaco bekamerázása. A szomszédos országok polgárai mostanában „Big Brother” hercegségként emlegetik Monacót. Bernard Thibault főfelügyelő szerint ez a rosszmájúság az irigységre vezethető vissza. A hercegség határait jelző közúti tábla alá ugyanis nyugodtan kitehetnék a „bűnözésmentes övezet” feliratot. A

Földközi-tenger menti miniállamban ismeretlen jelenség az utcai drogkereskedelem, a köztéri prostitúció vagy az Európa déli tájain előszeretettel alkalmazott, mopeddel végrehajtott „letépős” táskarablás. A betörések száma alig haladja meg a 20-at, s évente legfeljebb 10 autót lopnak el. Ilyen statisztikákról a francia rendőrök még álmodni sem mernek A 20 lakóra méretezett börtönben elsősorban fehérgalléros, azaz pénzügyi csalásért, visszaélésért elítélt bűnözők ülnek. A helyi lapban bűnügyi híreket csak azon oldalon érdemes keresni, ahol Nizza vagy más környékbeli francia település eseményeiről tudósítanak. A monacói rendőrség vezetője szerint ez a valóban irigylésre méltó helyzet az ország bekamerázásának tudható be. Az első berendezések még a nyolcvanas évek elején jelentek meg, majd a folyamatos fejlesztések révén immár közel 250 „elektronikus szem” pásztázza éjjel-nappal a közterületet.

Mindezt kiegészítik a magántulajdonú lakóépületekben, bankokban, üzletekben felszerelt és őrző-védő cégek által üzemeltetett kamerák, melyek képeibe a rendőrségnek is bepillantása van. A legérdekesebb az, hogy ez az állandó megfigyelés a monacóiakat egyáltalán nem zavarja. Sőt, a felső tízezer, a szórakoztatóipar és a sport milliomos sztárjai is mind többen telepednek le ebben az országban. Nem csak az adómentesség vonzza őket, hanem annak tudata, hogy itt biztonságban vannak. Az utcai forgalmat 24 órán át figyelő kamerákat a monacóiak biztonságuk zálogának tekintik, amellyel megtanultak együtt élni A polgárokat szoros felügyelet alatt tartó „Nagy Testvér” éppen úgy hozzátartozik Monaco imázsához, mint a Grimaldi család tagjainak pletykalapokban bőségesen tárgyalt magánélete. A monacói rendőrség épületének második emeletén működő megfigyelő központ leginkább egy tévéstúdióhoz hasonlít. Három

műszakban hat-hat rendőrtiszt figyeli a falon egymás mellett sorakozó képernyőket. Ha a több mint hetven monitor valamelyikén gyanúsat észlelnek, a videojátékokból ismert botkormány segítségével azonnal „rázoomolnak” a kiszúrt személyre vagy járműre. A kamerák minőségére jellemző, hogy a rendszámok pillanatok alatt leolvashatóak velük. A monacói rendőröket forró drót köti össze a marseille-i és a nizzai kollegákkal Így pillanatok alatt lenyomozhatják, hogy a gyanús gépkocsi vagy motor lopott-e. Az igazoltatott személy kamerával figyelt arcáról pedig percek alatt eldönthetik, hogy az illetőt körözik-e Franciaországban. Az utcai igazoltatás egyébként is bevett gyakorlat Monacóban, akárcsak a hercegség fő közlekedési csomópontjain felvigyázó „posztos” rendőr. Az állandó közterületi jelenlétnek és a kamerás rendszernek nem csak megelőző, hanem, elrettentő szerepe is van. Az erődemonstrációval a monacói

bankokat, kaszinókat vonzónak tartó bűnözőket akarják jobb belátásra téríteni. A hercegség biztonsági helyzetét ismerve nem is próbálkoznak semmiféle rablással. Azért sem, mert jól tudják, hogy riasztás esetén nem sok esélyük van a menekülésre. Az utakat igen gyorsan le tudják zárni, a tenger felől pedig egy őrhajó zárja el az illegális be- és kijutás lehetőségét. A polgári és személyiségi jogok védelmezői által „rendőrállamnak” tartott hercegség védelmi mechanizmusa nem olcsó mulatság. Egy új kamera beszerzése és felszerelése, az optikai kábelek kiépítése 38-53 ezer euróba kerül. Az éves karbantartás a beszerzési ár 10%-át teszi ki. A kis fejedelemség azonban gazdag állam, 176 így megengedhetik maguknak a nyugalom luxusát. Az egy lakosra jutó bruttó hazai össztermék meghaladja a 24 ezer eurót, így a jövedelmükhöz képest nem kell túl nagy áldozatot hozniuk. Költséges kiépítése ellenére a

köztéri megfigyelés az egész világon rohamosan terjed. Az ok, a rendkívüli hatékonysága. A kamerás figyelőrendszer az 1970-es évek végén indult hódító útjára az ágazatban ma is éllovas Egyesült Államokból. New York városának Manhattan negyedében közel 2500 utcai kamera található. Az Amerikai Polgári Szabadságjogok Uniója (ACLU) aktivistái szerint a metropoliszban minden embert naponta átlagosan 75 különböző kamera rögzít. Ez azonban a személyiségi jogaikra közismerten nagy hangsúlyt fektető amerikaiakat is egyre kevésbé zavarja. A bűnözéstől való félelem, a szeptember 11 trauma és a televíziókat elöntő valóságshowk nyomán a közvélemény az Atlanti-óceán túlsó partján sem ágál már a folyamatos kamerás megfigyelés ellen. Franciaországban két Párizs környéki település szintén a videokamerás rendszert választotta. Az önkormányzat döntése azonban nem aratott osztatlan elismerést a 40 ezer lakosú

településen. A személyiségi jogok védelmében fellépő magánszemélyeket és civil szervezeteket az egyik polgármester azzal intézte el: nem hajlandó időt vesztegetni idealistákkal folytatott tárgyalásra, amikor olyan prioritásról van szó, mint a közbiztonság. A városatyák az önkormányzati tulajdonban levő lakóépületek bejáratainak, lépcsőházainak videomegfigyelésével kíván véget vetni az emberek molesztálásának, a fiatalkorú bandák rémuralmának. A biztonságra törekvés a francia ingatlanpiacon is érezteti hatását. Egy luxus lakópark építői azzal hirdetik az általuk kínált házakat, hogy a területet 300 videokamera és infravörös behatolásérzékelő védelmezi. A környékbeli falvakban felháborodva figyelik a feudalizmus korát idéző építkezést, amely a helyiek szerint a gazdagokat egy jól védhető várkastélyba zárja el a szegény külvilágtól. A kamerás megfigyelés és az abból eredő biztonságérzet iránt

azonban már a kevésbé jómódú körökben is mutatkozik igény. Toulouse egyik külvárosában, az alsó középosztály számára épült lakóparkban a bejáratot és a lépcsőházakat pásztázó kamerák az alapfelszereléshez tartoznak. A lakópark kábeltévés-hálózatának egyik csatornája élőben közvetíti a képeket, vagyis a lakók a fotelből ellenőrizhetik, hogy ki csenget a kapubejárónál. Az itt élő gyermekes családok, nyugdíjasok normális, hétköznapi dolognak tekintik a kamerákat, amelyek egyáltalán nem zavarják a privát életüket. Becslések szerint a közel hatvanmilliós Franciaország köz- és magánterületein 1,3 millió zártláncú videokamera működik. Jelenleg a francia lakosság 10% él 24 órás nonstop megfigyelés alatt Az Egyesült Államokban ez az arány 25%. Ebből is látszik, hogy milyen óriási szerepe van a megfigyelő rendszerek létének, működésük tudatosodásának. Még ilyen kezdetleges, ember által alkotott

tökéletlen kameralánc is csodákra képes a bűnözés visszaszorításában. Akkor mi várható egy olyan rendszertől, amely a Föld minden egyes pontját minden pillanatban figyeli, és minden megnyilvánulást rögzít, ami a bolygónkon történik. Az ily módon tárolt mozgóképek színesek és térhatásúak, a hang sztereó vagy inkább kvadrofon minőségű, és még a szagokat, ízeket is érezni lehet. Egy ilyen tökéletes adatrögzítő rendszerbe bekapcsolódva még azt is megtudhatjuk, amire nem vagyunk kíváncsiak. A Magasabb Intelligencia számítógépei annyi adatot gyűjtenek rólunk, amelynek a töredéke is elegendő lenne ahhoz, hogy bármely cselekedetünk, sőt még a gondolataink is bármikor rekonstruálhatók legyenek. A szubatomi energiahullámok terjedésén alapuló megfigyelőrendszer elől elbújni sem lehet, mert éjszaka, sőt épületek, tárgyak takarásában is működik. Lehetetlen kikerülni, kijátszani Életünk minden pillanata örök

időkre rögzítve van 177 Az adatgyűjtés, -rögzítés színvonala olyan magas, hogy egyelőre kihasználni sem tudjuk. Nincsenek olyan eszközeink, készülékeink, amelyekkel minden információt maradéktalanul át tudnánk venni. Jelenleg csak a képet és a hangot tudjuk feldolgozni, és azt is csak kétdimenziós, illetve mono formában Ennek minősége azonban már így is olyan tökéletes, hogy a tévedés valószínűsége kizárt. Ennek a szolgáltatásnak az igénybevételével nem fordulhatnának elő olyan tévedések, mint a németországi „kolbászüldözés” 2003 februárjában 1 helikopterrel és 10 rendőrautóval vettek üldözőbe egy gépkocsit az autósztrádán, mert egy arra haladó úgy látta, hogy lőfegyverrel babrálnak benne. Kiderült, hogy a telefonos riasztás vaklárma volt. A jármű piszkos ablakain át egy darab kolbászt néztek pisztolynak Ezek a nevetséges baklövések tovább rongálják a rendfenntartó testületek amúgy sem

magas tekintélyét. Nem is szólva a téves riasztások okozta felesleges kiadásokról, ami súlyosbítja a szűkös költségvetésből eredő pénzügyi gondjaikat. Ennél a rendszernél viszont a hozzáférés semmibe sem kerül. Nem kell költenünk sem a megfigyelő rendszer kiépítésére, sem a használatba vételére Ingyen van, csak kapcsolatba kell lépni a rendszerrel Ennek módja is adva van, a kronovizor már 30 éve a rendelkezésünkre áll. Ez a rendszer a hírszerzésben is előnyösen használható Nincs szükség költséges besúgóhálózat kiépítésére, és veszélyes beépülésekre Segítségével könnyen figyelemmel kísérhető a terrorszervezetek minden szervezkedése, megmozdulása. Egyetlen probléma, hogy nem merjük használni Használatbavételének jogi akadályai is vannak. Emiatt a jelenlegi térmegfigyelő és átvilágító eszközeinket sem tudjuk teljes mértékben kihasználni. Az első átvilágító eljárás a Röntgensugár volt,

amelyet egészségkárosító hatásánál fogva csak csomagba rejtett fegyverek, robbanóanyagok felderítésre használtak. Az infravörös kisugárzáson alapuló hőfényképezés azonban veszélytelenül alkalmazható embereknél is, mivel nem bocsát ki semmilyen sugarat. Ez a passzív eszköz az élő szervezetből kisugárzódó hőt érzékeli. Ugyancsak nem jelentenek veszélyt az egészségre a radarérzékelők. Ezek az aktív érzékelők mikrohullámokat bocsátanak ki, és a különböző anyagok által eltérő mértékben visszavert sugarakat képpé alakítják. A nagyfrekvenciás hullámok 20 cm vastag falon is képesek áthatolni, de a fémek leárnyékolják őket. Ez a tulajdonság azonban hasznos is lehet, mert alkalmazásával motozás nélkül is ellenőrizni tudják a mellette elhaladó személy ruházatának tartalmát; a zsebekbe rejtett vagy testre rögzített fémtárgyakat, fegyvert. Széleskörű elterjedését azonban akadályozza a jog Amikor a

rendőrség hőfényképezéssel felderített egy illegális marihuána-termesztő laboratóriumot, az amerikai Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az akció törvénytelen volt, mivel megsértették vele a vádlott magánélethez való jogát. Jelenleg tehát az a helyzet, hogy otthonában, családi házának pincéjében, tetőterében bárki, bármilyen bűncselekményt folytathat. Akár a világ megsemmisítését is előkészítheti, mert senki sem tehet ellene semmit Személyiségi jogaira hivatkozva a törvény kiáll mellette, védelmet nyújt számára üzelmei zavartalan folytatásához. * Az „Ezoterikus körkép” VI. fejezetében szó esett arról, hogy Ábrahám idejében még személyesen adták át nekünk az „istenek” a fejlődésünkhöz szükséges ismereteket. Később már csak „küldemények” formájában segítettek bennünket (lásd VII. fejezetben) A közvetett felvilágosítás azonban mind a mai napig tart. Ugyanezt a módszert követték a

modern kor „istenei”, a földönkívüliek. Néhány évtizeddel ezelőtt, amikor még meg kellett győzni az embereket a Földön kívüli civilizációk létéről, egymást érték az UFO-észlelések. A különböző típusú találkozások száma azonban fokozatosan csökkent. Minél közelebb kerülünk a megoldáshoz, az általuk használt technika felismeréséhez, annál kevésbé mutatkoznak előttünk. Miután már csak egy hajszál választ el bennünket a paradigmaváltástól, alig látni UFO-kat az égen. Ennek tudható be, hogy csaknem 50 évnyi tevékenykedés után beszüntette működését a Brit Repülő Csészealj Hivatal. Az ok: nincs mit megfigyelni Fénykorában 1500 178 munkatársa volt ennek az intézménynek világszerte. Az 1950-es években hetente legalább 30 jelzést kaptak azonosítatlan repülő tárgyakról; mára jó, ha havonta egyet. Az észlelések számának radikális csökkenése nem magyarázható az emberek érdeklődésének

csökkenésével, mivel soha ne hittek annyian a földönkívüliek létezésében, mint manapság. A bolygónkon élő és tartózkodó fejlettebb civilizációk most várnak, és figyelnek. A döntő lökést nem ők akarják megadni ennek az ügynek, hanem tőlünk várják. Kíváncsiak rá, hogy a kritikus szintet elért ismereteink birtokában mit lépünk, illetve lépünk-e egyáltalán. Ha nem, akkor átengednek bennünket a pusztulásnak. Kiválogatják, és magukkal viszik civilizációnk legjobbjait, a nagy többséget pedig sorsukra hagyják, hadd pusztítsák el végleg önmagukat. Ha megtesszük a kezdő lépést, akkor személyesen is megmutatkoznak előttünk. Felfedik kilétüket, és átveszik az irányítást a szubatomi energiarészecskékkel, a részecskesugárzás kihasználásával kapcsolatos fejlesztéseink felett. Erre szükség is van, mivel kellő ismeret és tapasztalat hiányában akár a bolygónkat is szétrobbanthatjuk ezzel az erővel. Ez esetben a

fejlődésünk üteméhez igazított tanácsadás már nem oldható meg távirányítással. Ennek a technikának a bonyolultsága, és egész univerzumra kiható veszélyei elengedhetetlenné teszik, hogy rajtunk tartsák a szemüket, és szükség esetén azonnal beavatkozzanak. A rejtőzködő magatartás részét képezi az is, hogy a balesetet szenvedett, lezuhant járműveket nyomtalanul eltakarítják. Mire a szemtanúk és a hatóságok a helyszínre érkeznek, láthatatlan UFO-kon föléje repülve dematerializálják a roncsokat. A mostanában tapasztalható szigorú nyomeltakarítást feltehetően az is motiválja, hogy már kezdjük sejteni járműveik részegységeinek működési mechanizmusát, és nem akarják megkönnyíteni a helyzetünket. Az is lehet, hogy ezt a tevékenységet egy erre a feladatra specializálódott egység végzi. A Földön kívüli civilizációk között ugyanis olyanok is vannak, akiknek egyáltalán nem áll érdekükben a fejlődésünk.

Semmiképpen nem szeretnénk, ha kilépnénk a kozmoszba, és harcba keverednénk velük. A harmadik típusú találkozásokból ismertté vált nyilatkozataik szerint legszívesebben elpusztítanának bennünket, de ezt a többi Földön kívüli civilizáció nem engedi meg nekik. Így most a láthatatlanná tett UFO-anyahajóikkal a bolygónk körül keringenek, és arra várnak, hogy elpusztítsuk önmagunkat, szabaddá tegyük számukra a Földet. Eközben állandó megfigyelés alatt tartanak bennünket, és minden lehetséges eszközzel akadályozzák a fejlődésünket. Budapest, 2000. szeptember 179 III. FEJEZET Azt mondják, hogy a XXI. század első évtizede a döntéseké Az elkövetkező években olyan döntéseket kell hoznia az emberiségnek, amelyek rendkívüli mértékben befolyásolják a jövőjét. Ne feledjük! A meg nem hozott döntések is döntések A nemtörődömség, a hitetlenség, az új felismerések figyelmen kívül hagyása beleragasztja

civilizációnk „szekerét” a jelenlegi kátyúba, ami a bukásunkat fogja eredményezni. Kiegészítő természetgyógyászati módszerek A rohanó élet, a türelmetlenség a medicinára is átterjedt. Arra törekszünk, hogy ezt a helytelen gondolkodásmódot, hajszolt életritmust ráerőszakoljuk a gyógyulási folyamatokra is. Nem hagyjuk, hogy a szervezetünk önmagát gyógyítsa, különféle vegyszerekkel, antibiotikumokkal megpróbáljuk a gyógyulást felgyorsítani. Ezzel a kétes értékű tevékenységgel azonban nem sokat nyerünk, viszont annál többet veszítünk. Orvosi körökben ismert mondás, hogy: „A megfázásból gyógyszerrel 1 hét, gyógyszer nélkül 7 nap alatt lehet felgyógyulni”. Az antibiotikumok nyakra-főre való szedésével csak azt érjük el, hogy a szervezetünk immúnissá válik velük szemben, és amikor valóban szükség lenne rájuk, nem tudnak hatni a fertőző mikrobákra. Ráadásul a rezisztens vírusokat, baktériumokat

cseppfertőzés útján továbbadjuk, és egyre több lesz a semmivel sem kezelhető betegek száma. Ugyancsak sok kárt okoz a lázcsillapítók használata. Sok anya enyhe hőemelkedés esetén is azonnal lázcsillapítót ad a gyerekének, meggátolva ezzel, hogy a beteg szervezete a testhőmérséklet megemelésével elpusztítsa a mikrobákat. A lázcsillapítók és antibiotikumok együttes alkalmazásával lehet, hogy meggyógyul a gyerek, de a legkisebb meghűlés vagy fertőzés esetén ágynak esik, mert nem hagytuk az immunrendszerét megerősödni, a szervezete nem képes ellenállni a kórokozóknak. Az ember akkor válik egészségessé, a betegségekkel szemben ellenállóvá, ha az immunrendszere fokozatosan erősödik. Ezt a különböző gyermekbetegségek átvészelése alakítja ki, így egyáltalán nem baj, ha a gyerekünk megbetegszik Azért is fontos az immunrendszer edzése, mert a fehérvérsejtek megjegyzik az egyszer már átélt betegségek kórokozóit.

Így újbóli támadásuk során azonnal támadásba lendülnek, és anélkül hogy tudnánk róla, ártalmatlanná teszik a betolakodókat. Ennek köszönhető, hogy a gyermekbetegségeket csak egy alkalommal kapjuk el. Ezért a magas lázat a jól bevált hideg vizes borogatással, vagy hideg (folyamatosan lehűtött vizű) kádfürdővel kell csökkenteni. Lázcsillapítót csak tartósan fennálló, vagy igen magas (40 oC feletti) láz esetén kell alkalmazni, a test túlhevülésének elkerülése érdekében. Mind gyakoribb jelenség az is, hogy a szülők karrierféltésből alkalmaznak gyógyulásgyorsító módszereket. A hétvégén megbetegedő gyermeküknek benyomnak egy lázcsillapító kúpot, hogy hétfőn becsempészhessék a bölcsődébe, óvodába, ne kelljen vele otthon maradni. Ez a nagyfokú felelőtlenség a későbbiek során fogja megbosszulni magát. Önmagunkat be tudjuk csapni, de a természetet nem. Ezek a manőverek oda vezetnek, hogy a bujkáló kór

benne marad a gyerekben. Az orvostudomány korábbi tapasztalatai alapján köztudott, hogy a legegyszerűbb nátha is komoly szövődményeket okozhat, ha nem kúrálják ki. Amennyiben a betegség megjelenése után azonnal lázcsillapítót vetetünk be a gyerekkel, akkor a szervezete nem tudja legyőzni a kórokozókat. Tovább lappanganak benne Pár nap múlva újra kitörnek rajta, de az ismételt lázcsillapító következtében továbbra sem pusztulnak el. Ez a folyamat végül oda vezet, hogy szövődmény alakul ki, az egyébként ártalmatlan vírus szívizomgyulladást okoz. A baj háromnapos otthonmaradással, a beteg gyerek ápolásával megelőzhető lett volna, de manapság sok szülőnek fontosabb a karrierje, mint a gyereke egészsége. Sajnos 180 a jelenlegi kórházi gyakorlatra is jellemző a lázfóbia. Ha a betegnek 37,4 oC -os hőemelkedése van, a nővér már hozza is a lázcsillapítót Nem engedik a beteget meggyógyulni Mire hazaengedik, kimarja a

gyomrát a sok vegyszer. Örülhet, ha megússza a kezelést gyomorfekély nélkül Nem kis méretékben gátolja a gyerek immunrendszerének megerősödését a nyugati országokban mind inkább megnyilvánuló piszokfóbia. Sok szülő valósággal idegrohamot kap, ha a gyereke egy piszkos tárgyat vesz a kezébe, vagy ha a játszótéren, homokozóban némi föld, illetve homok kerül a szájába. Az aggodalom abból a szempontból helytálló, hogy a többnyire fertőzött talajtól a gyerek nagy valószínűséggel megbetegszik, de ha nem hagyjuk, hogy megbetegedjen, akkor mitől fog megerősödni a természetes védekező rendszere? Az a gyerek, akit a „széltől is óvnak”, akit soha nem engednek megbetegedni, annak nemhogy megerősödni, de kialakulni sem tud az immunrendszere; ami felnőtt korára (amikor már nem lesz aki lépten-nyomon vigyázzon rá) igen nagy veszélyt jelent számára. A szülők otthon is agyonfertőtlenítik a lakást, nehogy a padlón játszva

„megfertőződjenek” a gyermekeik. Ennek folytán azonban nem egészségesek, hanem egyre betegebbek lesznek. Tehát nem csak a koszos, hanem a túl tiszta lakás is kiváltó oka lehet az allergiának. Ezt felismerve angol orvosok „piszokinjekcióval” oltják be az asztmás gyerekeket. A „kosz” hasznosságát már a tudomány is hangoztatja. Német, osztrák és svájci egyetemek közös vizsgálatai kimutatták, hogy azoknak a parasztcsaládok gyermekei, akiket első életévükben az anyjuk naponta legalább 20 percre magával vitt az istállóba, gyakorlatilag védettek az allergiával és az asztmával szemben. A fertőzések elleni túlzott védekezés autoimmun-betegséget is kiválthat. Amennyiben a szervezet nem képes nap mint nap megküzdeni a mikrobákkal, akkor önmaga ellen fordul. Elkezdi támadni a saját egészséges sejtjeit. A „steril” gyerekkornak azonban van egy veszélyesebb következménye is: a rákkal szembeni csekély ellenállás Amerikai

orvosok által végzett felmérések szerint a rákos betegek többsége nem esett át a szokásos gyermekbetegségeken. A láz ugyanis a kezdődő rák sejtjeit is elpusztítja A gyors, magas lázroham felturbózza az immunrendszert, és ennek során sok mindent eléget. Valósággal nagytakarítást végez a szervezetben, elpusztítja az oda nem való idegen sejteket. Közbevetőleg megjegyezve az immunrendszer milliárdnyi különböző immunsejtből és antitestekből áll. Egy felnőtt ember esetében ez kb. 2 kilogrammot tesz ki, feltéve, ha hagyjuk kialakulni őket Az agyondédelgetett gyerekek közül felnőtt korban sokan meghalnak olyan betegségekben, amelyeket az ép immunrendszerű emberek könnyedén átvészelnek. Nem véletlen, hogy régen a szegény gyerekeknek „kutya bajuk” sem volt. A nyomorral küszködő szüleiknek kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy gyermekeik minden apró sérüléseire, hasfájására, nyavalygására figyeljenek, így jobb híján

a természet gyógyította őket. Ettől olyan erőssé vált a természetes védekező rendszerük, hogy sokan közülük még télen is mezítláb jártak, mégsem betegedtek meg. Ez a spártai nevelési mód persze veszélyeket is hordoz magában. Ha a betegség nem az elvárható módon zajlik, ha a gyerek nincs túl rajta néhány nap alatt, vagy ha gyanús tünetek (pl. tetanuszfertőzésre utaló bőrfoltok) jelennek meg a testén, azonnal orvoshoz kell fordulni Kullancscsípés esetén sem árt az orvosi vizsgálat, de nem érdemes túldramatizálni a dolgot. Igaz, hogy világszerte 30 ezer ember fertőződik meg a Lyme kórokozójával, de a kullancs 24 órán át csak szívja a vért. Így a benne levő fertőzött vér nem kerül a szervezetbe Amennyiben otthon alaposan átvizsgáljuk a gyerek bőrét, és a kullancsot szakszerűen eltávolítjuk, akkor igen kicsi a fertőződés veszélye. (Mindenesetre a sokat túrázó családok jól teszik, ha jó előre beszerzik a

gyógyszertárakban kapható kullancscsipeszt, hogy ne utólag kelljen szaladgálni érte. Aki nem bízik a kézügyességben, haladéktalanul vigye el a gyereket az orvosi ügyeletre) Ennél is kisebb veszélyt jelent a kutyaharapás, mivel a városokban nagyon ritka a veszett 181 kutya. A veszettség elleni szérumot háromszor kell beadni, és miután ez kisebb fajta fertőzést kelt a szervezetben, igen nagy sokkot okoz a gyereknek. Így sok szülő inkább vállalja a kockázatot, vagy mindenáron megpróbálja felkutatni a sérülést okozó kutya tulajdonosát, hogy rendelkezik-e oltási bizonyítvánnyal. Mindezen izgalmak könnyen elkerülhetők, ha megtanítjuk gyermekeinket az állatokkal szembeni helyes viselkedésre, és szabadban tett túrák esetén a célszerű öltözködésre. A kisebb betegségekből tehát nem érdemes ügyet csinálni, a súlyos betegségekkel szemben pedig legjobb módszer a megelőzés. * Az immunrendszer erősítésének van egy sajátos

módja is, a sajátvér terápia. A sajátvér terápia (SVT) nem új eljárás. Évtizedekkel ezelőtt nálunk is gyakran alkalmazták Az antibiotikumok és a szteroidok azonban kiszorították. Az SVT az immunrendszer erősítése révén fejti ki gyógyító hatását. Erről először G Bier számolt be 1905-ben, csonttörések gyors gyógyításával kapcsolatban. A saját vér immunstimuláló hatása a beteg vénájából levett vér visszainjekciózásával alakul ki A visszaadás a farizmába, vagy a bőr alá történik Azt nem tudjuk, hogy milyen alapon fejti ki hatását, de miután beteg saját vére kerül vissza, ezért az eljárás teljesen veszélytelen. Hatásfoka növelhető, ha a levett vért különféle gyógynövényekkel, szervkivonatokkal kombinálják. Újabban oxigénnel dúsítják a visszaadandó vért, ami mobilizálja az érfalra tapadt koleszterint, és normalizálja a vérzsírszintet. Nálunk főleg daganatos betegek immunrendszerének erősítésére

használják az SVT-t. Ismert még a homeopátiás eljárás, amikor a levett vérből energetizált cseppeket készítenek. Ezt a különleges homeopatikus szert immungyenge gyereke kezelésére fejlesztették ki A sajátvér terápia fő alkalmazási területe az allergiák, bőrgennyesedések (akné, furunkulosok), ekcémák, pszoriázis, krónikus légúti fertőzések, asztma és daganatok utókezelése, de gyakran használják reumás izületi gyulladás kezelésére is. Ezt az eljárást szintén kúraszerűen célszerű alkalmazni, egy-két injekció nem hoz kielégítő eredményt. * A XIX. század legdivatosabb méregtelenítő eljárása a Kneipp-féle ülőfürdő volt A XX században a bőrön át történő méregkiválasztás szerepét a finn eredetű szauna vette át. Sajnos csak kevesen tudták alkalmazni, mivel meglehetősen beruházás-igényes. Lényegesen többen hozzájuthatnak a XXI. század találmányához, az infraszaunához Közkedveltségét fokozza a kis

mérete. Amíg a hagyományos szaunában tartózkodók 80-90 oC-on olvadoznak, az infrakamrában 40-70 oC-os meleg van. Így izzadás közben kevésbé terhelődik a szív A kisugárzott hő összetétele is kedvezőbb. A szoláriumhoz hasonló fénycsövekből a napsugárzással megegyező összetételű infrasugarak áradnak a kabinba Ettől a bőr egyenletesen felmelegszik, és a pórusok kitágulnak. Az infrasugarak a vérerekkel átszőtt bőrrétegen át 4 cm mélyen hatolnak a testbe. Ott hőenergiává alakulnak, és a véráram útján gyorsan eloszlanak az egész testben. A felmelegedés hatására gyorsul a vérkeringés, amitől fokozódik a sejtek anyagcseréje. A kiválasztódási folyamat felélénkülése következtében intenzívebbé válik a salakanyag-eltávolítás. Sok savas anyag távozik a szövetekből a bőrön át, mely által csökken a szervezet pH-értéke. A pH-szint optimalizálódása miatt enyhülnek, vagy akár meg is szűnnek a gyulladásos

betegségek, testünk immunrendszere aktiválódik. Öngyógyító erőink növekednek, a vegetatív funkcióink stabilabbá válnak. Az infraszauna használata nagyon egyszerű. Csupán 15-20 percet kell a telefonfülkénél nem sokkal nagyobb méretű kabinban eltölteni, majd rövid hidegzuhany, és legalább fél órás pihenés következik. Az izzasztást érdemes még egyszer megismételni Szaunázás előtt itt sem szabad inni, hogy a sűrűsödő vér minél mélyebb szövetekből tudja kiszívni a salakanyagot. Utána viszont sokat kell inni, hogy az utánverítékezés és a bővebb vizeletürítés a vérben maradt méreganyagokat is eltávolítsa. Az infraszaunában a vérben felgyülemlett salakanyagok bőrön át történő távozása is másként zajlik Amíg a száraz szaunában a verejtéknek 182 csupán 3%-a salakanyag, és a 97%-a víz, az infrakamrában 80% vizet vesztünk. A maradék 20% a megnyíló faggyúmirigyeken át koleszterin, tejsav, zsírfelesleg,

nehézfémek és egyéb méreganyag formájában távozik a szervezetből. Ily mértékű salakanyag-eltávolítást csak a maratoni futáshoz hasonló megerőltető testedzéssel lehetne elérni, melynek elviselésére kevés ember képes. Emellett 6-800 kcal energiát égetünk el, kényelmesen, ülő testhelyzetben Az infraszauna nem csak egészségünk megőrzésére, immunrendszerünk erősítésére, a gyulladások, az allergia megszüntetésére alkalmas, hanem hatékony stresszoldó kúra is. A pikkelysömör, akné, ekcéma és egyéb betegségek gyógyítására is kiváló. Sokan használják a narancsbőr kezelésére, a bőr feszesebbé, üdébbé varázsolására. A mozgásszervi problémákkal küszködőknek is hatásos kiegészítő terápiája. Ez a kúra a vérnyomás- és visszérbetegségekben szenvedőkre is kevésbé veszélyes, mint a hagyományos, magas hőmérsékletű szaunákban tartózkodás. A szaunázást érdemes egy alapos masszázzsal összekötni,

amely tovább fokozza a hatást, és oldja a stresszt. Nálunk is készítenek infraszaunát, és többféle méretben rendelhető meg. Érdeklődés: Studio Vitalis, 9400 Sopron, Várkerület 17 Tel: (0699)-505 962 Honlap: wwwsopronhu/studiovitalis Alkalmi kúraként is igénybe vehető az infraszauna oxigénterápiával, hypoxittréninggel és komplex cellulitkezeléssel kombináltan. Bejelentkezés: Tel. 345 8562 és 345 8566 * Jelenleg világszerte több milliárd dollárt költenek allergia elleni szerekre. Az erre a célra szolgáló hisztaminkészítmények azonban nem gyógyítják az allergiát, hanem csak a tüneteit enyhítik. A hisztamin pedig beépül a májba, ami egy idő után súlyosan károsítja ezt a létfontosságú szervet. Az allergia tünetei csak egy módon enyhíthetők mellékhatás-mentesen: a bioenergia egyensúlyba hozásával. Ennek ősi módja az akupunktúra Ez a módszer viszont nagy szakértelmet igényel, ezért házilag nem alkalmazható. Otthon is

használható azonban a bioenergia-szabályozás legújabb eljárása, a magnetopresszúra. Az ehhez szükséges mágnesrúd pár száz forintért beszerezhető, és életünk végéig kitart Nem használódik el, nem megy tönkre. Alkalmazása rendkívül egyszerű, és nem igényel külön időt Nem kell eljárni kezelésre sem. Olvasás vagy tévénézés közben is alkalmazható Nem okoz fájdalmat, fertőzést, és nem hagy maga után maradandó nyomot, bőrsérülést. Néhány heti használat után tartós javulás, sőt végleges gyógyulás is elérhető vele. A kezdőknek ehhez már csak egy bőrellenállás-mérőt kell venni, hogy megtalálják a meridiánpontjaikat. Ennek megvásárlása sem jelent túl nagy anyagi terhet, mert az előállítási költsége nem több két-háromezer forintnál. A meridiánpontokat hegyes tárgyakkal, ujjal, ultrahanggal, lézerfénnyel és árammal is lehet ingerelni. Nagy hátrányuk ezeknek a módszereknek, hogy a kezelés egyoldalas

Csupán beadni lehet velük energiát, elvonni nem. A manapság méregdrágán árusított elektrostimulációs készülékektől sokan csodát várnak, holott még a meridiánok teljes körű kezelésére is alkalmatlanok. Teljes, tehát energiaelvételt is lehetővé tevő kezelést csak mágnesrúddal lehet végezni. A mágneses terápia nem ismeretlen eljárás a gyógyításban Korábban is alkalmaztak permanens mágneseket az egészség helyreállításra, de nem meridiánpontokat kezeltek vele, hanem a beteg szervet sugározták be. A polaritásra sem ügyeltek, mivel nem voltak tisztában a mágnesterápia működési mechanizmusával. Ha nem használt a kezelés, maximum annyit tettek, hogy fordított pólussal megpróbálták még egyszer a besugározni a testrészt. Fogalmuk sem volt arról, hogy milyen kölcsönhatás megy végbe a szervezetben áramló bioenergia, és a mágneses monopólus között. Az „Ezoterikus körkép” azonban feltárta ezt a kapcsolatot, így

már semmi akadálya sincs a különféle mágnesek tudatos használatának. Az akupunktúrás pontok legtökéletesebb befolyásolási módja a megnetopresszúra. A meridiánokban ugyanis szubatomi energia áramlik, ami nem más, mint Yin- és Yang jellegű mágnesáram. Ennélfogva 183 a mágneses bipólusnak tekinthető mágnesrúd alkalmazása a kezelés természetes és leghatékonyabb módja. A magnetopresszúrával könnyen felszámolható egy másik népbetegség is, a krónikus székrekedés. A helytelen táplálkozás, a mozgáshiány következtében világszerte több száz millió ember szenved ebben a civilizációs betegségben. Más megoldás híján a legtöbbjük hashajtót szed. A statisztikai felmérések szerint az emberiség jelenleg több pénzt költ hashajtókra, mint vitamintablettákra. Pedig ezekből is rengeteg fogy A hashajtók szedése szintén számos mellékhatással jár, ráadásul fennáll a hozzászokás veszélye. Emiatt fokozatosan emelni kell

a dózist, ami végül tönkreteszi a bélflórát. Minderre semmi szükség sincs. Az emésztőrendszer működése ugyanis energiaegyensúlyunk megbontásával fokozható, illetve lassítható. Így a hasmenés is megszüntethető A székrekedés többnyire a vastagbél meridián 2-es, szedáló, valamint a befogadó vezeték 15-ös pontjainak kezelésével szüntethető meg. Attól függően, hogy ez a két meridián energiával telített vagy energiahiányos, a mágnesrúd Yang, illetve Yin végét kell rászorítani ezekre a pontokra. Miután mindkét pont ülő testhelyzetben is elérhető, ez a kezelési mód is könnyen, akár tévénézés közben is alkalmazható. Jellemző ennek a módszernek a hatékonyságára, hogy túlkezeléssel hasmenés is előidézhető vele. Az évek óta fennálló székrekedés az ellenkezőjére is fordítható, minden káros következmény nélkül Ez lehetővé teszi a gyors anyagcsere általi fogyást A vastagbél meridián

energiatúltengésének vagy hiányának rendezése megszünteti a végbélkiöblösödést is. (A CV15 -ös pontot 5 percnél tovább ne stimuláljuk, mert túlkezelés esetén napokig tartó rosszullét, hányinger, szelesség, és hasmenés lehet a következménye.) A lép-hasnyálmirigy vezeték szedáló pontjának kezelésével felszámolható a székrekedés kellemetlen kísérő jelensége, az aranyér is. Az aranyér és a székrekedés megszüntetése érdekében igen jó eredményt lehet elérni a GV-1, valamint a CV-1 pont stimulálásával is. A magnetopresszúra a cukorbetegség leküzdésében szintén segít. Mint később látni fogjuk, a másodlagos cukorbetegség fő kiváltó oka az elhízás. A túlzott szénhidrát-, és zsírfogyasztás következtében a hasnyálmirigy kimerül, nem képes elegendő inzulint termelni. Inzulin hiányában az emésztőrendszerben levő sok cukor és szénhidrát nem tud lebomlani, és zsírrá alakul a szervezetben. Ez ránk

rakódva tovább fokozza az elhízást Mellesleg a hasnyálmirigy elfáradása az oka annak is, hogy sok ember 40-50 éves kora után elhízik. Semmivel sem eszik többet, mint korábban, de a hasnyálmirigy kimerülése miatt a táplálék szénhidrát-tartalma nem tud kellő hatékonysággal lebomlani, és zsír formájában elraktározódik a szervezetben. A lép-hasnyálmirigy meridián tonizálásával, az energiaszint növelésével azonban a hasnyálmirigy működése fokozható. Így megindul a lassú fogyás, ami diétával párosítva megszünteti a cukorbajt is. Az akupunktúrával szemben a magnetopresszúra nagy előnye, hogy lehetőséget ad a szedáló pont ellenkező előjelű kezelésére. Jelen esetben ez igen hasznos, mivel az Sp5 pont szedálása (a mágnesrúd Yin végével történő energiaelvonás) nem csak a lép-hasnyálmirigy meridián energiaszintjét növeli, hanem megszünteti a székrekedést is. Ezáltal mérséklődik a zsírfelhalmozódás, ami

kevesebb terhet ró a hasnyálmirigyre. Ajánlatos bevonni a kezelésbe az Sp6-os pontot is, ami a szakirodalom szerint a cukorbaj fő gyógyító pontja. A cukorbetegség leküzdésben szükség van a szervezet fokozott vitaminozásra is. Különösen a C-vitamint kell pótolni, mert a magas vércukorszint gátolja a sejtekbe jutását. A C-vitamin pótlása lassítja a cukorbetegség szövődményeinek kialakulását is, és mérsékli a glukóz szorbittá alakulását. Ez segít megtartani az érfalak rugalmasságát A magnetopresszúra igen hatékonynak bizonyult még a lumbágó és a migrén kezelésében. Nagy előnye a magnetopresszúrának, hogy semmilyen mellékhatása nincs, és nem áll fenn a hozzászokás veszélye 184 Ártani sem tudunk vele, mert ha túl sok energiát vittünk be, illetve vontunk ki, a mágnesrúd megfordításával a felesleg elvonható, illetve a hiány pótolható. (A megnetopresszúra működési elve, és alkalmazási szabályai az

„Ezoterikus körkép” I - II - III és VI fejezeteiben található.) Agykontrollsikerek A gyakorlati tapasztalatok alapján a fizikailag alkalmazható gyógymódok közül a magnetopresszúra a leghatékonyabb, az autogén módszerek között pedig az Agykontroll a legtökéletesebb. Mind többen sajátítják el, és használják ezt az eljárását mindennapi problémáik megoldásra. Amíg a fizikai gyógymódok csak a test regenerálására alkalmasak, az Agykontrollal egyéb gondjaink is megoldhatók Széleskörű hatékonyságának bizonyítására idézzünk néhány olvasói levelet az Elixír magazin Alfajárók című mellékletéből. Kezdjük egy fiatal újságírónő élménybeszámolójával: „Éppen egy évvel ezelőtt a férjemmel egy öreg Trabantban érkeztem a tanfolyamra, a táskánkban néhány vajas zsemlével, és otthon elkészített teával. Kiadós veszekedés után voltunk, mert naponta anyagi gondokkal néztünk farkasszemet. Csupán tervekkel és

ábrándokkal rendelkeztünk, a megvalósulás legcsekélyebb reménye nélkül. Ráadásul egészségügyi problémákkal küszködtem, pajzsmirigy-műtét előtt álltam. Gyakori láz, izületi fájdalmak, hormonális problémák, depresszió gyötört A pajzsmirigyem extrém méretűre nőtt, már nyelni is alig bírtam A járás nehezemre esett, nagyon meghíztam, a legegyszerűbb fizikai megterhelés is kimerített. Népszerű magazinoknak dolgoztam ugyan, de anyagilag nem voltam sikeres a munkámban. Írásaim komoly szakmai sikert és olvasói elismerést hoztak, de a csekély honoráriumok a költségeimet sem fedezték. Már azon gondolkoztam, hogy abbahagyom az egészet, és három eltartandó gyermekemre való tekintettel elhelyezkedek valahol titkárnőként, egy közepes fizetés reményében. Ekkor jutott eszünkbe az agykontrolltanfolyam. Gondoltam mit veszíthetünk Házaspárként még kedvezményt is kaptunk a részvételi díjból. Az első »házi feladat« az volt,

hogy fogalmazzuk meg, és írjuk le a céljainkat. Akkor még játéknak tekintettem a dolgot, és arra gondoltam: Ha már játszom nagyvonalú leszek. A józan ész határain belül kívánhatok bármit? Jó akkor leírom és kiteszem a falra, hogy főszerkesztő vagyok a saját lapomnál. Nincs kiadóvállalatom? Nincs bankbetétem, gazdag rokonom? Hitelképes sem vagyok? Nem baj, hiszen játszom, és a játékban ugye minden lehetséges. Naponta a céljaimmal keltem, feküdtem Rendszeresen végeztem a gyakorlatokat Agykontrollt végzett barátainkkal kis csoportot alkottunk, és hetente összejártunk gyakorolni. Mások számára nevetségesnek tűnő álmainkat osztottuk meg egymással. Közös programozással bátorítottunk mindenkit Erősítettük egymásban a kitartást, a hitet és az erőt. A dolgok egyszer csak megváltoztak körülöttünk. Szaporodtak a »szerencsés véletlenek«, a kisebb célok hamar elérhetővé váltak. Egyikünket kigyógyítottuk az influenzából,

aztán álmatlanságot szüntettünk meg, fogyást idéztünk elő, házassági konfliktusokat rendeztünk, és elértük egy adóhivatali büntetés elengedését. Ezt követően komolyabb célokat tűztünk ki magunk elé. Persze nem vártuk, hogy ölünkbe hulljon a siker Én is napról napra intenzívebben, és egyre nagyobb örömmel dolgoztam Terveket készítettem, embereket kerestem fel, tanácsokat kértem, gondolkodtam, és közben szorgalmasan végeztem az Agykontroll gyakorlatokat. Nem bántam meg Nagyszerű dolgok történtek velünk az elmúlt évben Saját lapot alapítottam, melynek meglehetősen találó címére is az Agykontroll segítségével tettem szert. Főszerkesztőként tehetséges embereket foglalkoztatok A férjemmel saját kiadóvállalatot hoztunk létre Minden nap élvezettel és elégedetten teszem a dolgomat Vállalkozásunk 185 napról napra gyarapszik, kiváló megbízásokkal látnak el bennünket komoly üzletemberek. A bevételekből

folyamatosan építjük a következő lépcsőfokokat, és gyarapítjuk családunk bőségét. Sorra valósultak meg az egy évvel ezelőtt kitűzött céljaim A semmiből indultunk Csak hitünk és ötleteink voltak, és csupán az Agykontroll állt mellettünk. Sokan, akik az elején kinevettek bennünket, most sorra keresnek fel, és azt kérdezik: Hogyan? Az egészségi állapotom már a tanfolyam ideje alatt jelentősen javult. A pajzsmirigyem teljesen visszahúzódott. A depresszióm eltűnt Fizikai és szellemi teljesítőképességem jelentősen megnőtt. Már 8 kilóval vagyok könnyebb, műtétről szó sincs, tejesen egészségesen dolgozom napi 10-12 órát. Kapcsolataim mind családon belül, mind a tágabb környezetemben sokkal rendezettebbek. Nyugodtabb, megértőbb, megfontoltabb lettem Nagyszerű emberekkel ismerkedtem meg, akiktől sokat tanulhatok Mindig azt vonzom magamhoz, aki magán- és üzletemberként a következő lépcsőfokot segíti megmászni. Mostanában

ha valami problémám adódik, szinte csak meg kell rendelni a megoldást, és már jön magától. Szükségem van egy építkezési vállalkozóra? Lekésem a buszt, stoppolok, és egy építkezési vállalkozó vesz fel. Mire odaértünk, már meg is kötöttük az üzletet. Szükségem van egy új ügyfélre? »Véletlenül« a kezébe kerül a lapom, megkeres, és máris megkaptam a megbízást Tanácsra van szükségem a továbbképzéshez? Meghívást kapok egy tanfolyamra, ahol éppen a legmegfelelőbb információkat kapom. Kevés a tudásom egy feladat megoldásához? Szinte azonnal a kezembe kerül egy könyv, amelyből pótolhatom a hiányosságaimat. A legjobb dolog, amit önmagamért tehetek: az Agykontroll rendszeres használata. Ha változtatni akarunk az életünkön, azt belül, a fejünkben kell elkezdeni. Erre ébreszt rá bennünket az Agykontroll” Más családok egzisztenciájában is jelentős fordulatot hozott az Agykontroll: „Egy bútoripari vállalatnál

dolgoztam tisztviselőként, minimálbérért. Két diplomával rendelkező feleségem munkanélküli volt, és így neveltük két kiskorú gyermekünket. Az ő 5000 forintos munkanélküli segélye semmire sem volt elég. Ezért nyugdíjas szüleim támogattak bennünket még 5000 forinttal. Emellett az anyósoméknál laktunk, négyen egy szobában Sehogy sem sikerült kitörni ebből a lehetetlen helyzetből. Évekig próbálkoztam munkahelyváltással, de eredménytelenül. Elkeserítő és kilátástalan helyzetemben nem egyszer gondoltam arra, hogy ennyire jutottunk féléletnyi munkával. Akkor jött az Agykontrolltanfolyam A szorgalmas programozás eredménye az lett, hogy hat hónap után sikerült munkahelyet változtatnom. Először titkár, majd ügyvezető igazgató lettem. A feleségem egy évvel később végezte el a tanfolyamot. Három hónap múlva már egy ismert újság rovatvezetőjeként dolgozott Nyomasztó anyagi gondjaink megszűntek, magasabb életminőségbe

léptünk.” A legtöbben egészségük visszaszerzésére használják ezt