Építészet | Földművek » A kunhalmok védelméről

A kunhalmok védelméről Az emberi kéz alkotta kunhalmok az Alföld egyedi értékei közé tartoznak (TÓTH A. és TÓTH CS. 2003) Napjainkra az egykori 40000-re becsült (TÓTH A 1999, TÓTH A 2004) halomból mindössze 2-3000 darab maradt fenn (TÓTH A. és TÓTH CS 2003), ezekre pedig jellemző, hogy jelentős részük kultúrtájban helyezkedik el, ezért fokozottan veszélyeztetettnek tekinthetők az antropogén károsító hatások tekintetében. A halmok fennmaradása, hatékony védelme ma már elképzelhetetlen a megfelelő jogi háttér nélkül, melynek elméleti keretei a XX. század végére kialakultak Ahhoz, hogy országos védelemben részesülő értékekké válhassanak, hosszú út vezetett, ugyanakkor gyakorlati védelmük még napjainkban sem tekinthető megoldottnak. A kunhalmok, mint számos tekintetben értékes, antropogén tájelemek, a tudományos élet szereplői közül először a régészek figyelmét keltették fel. Az 1876-ban Budapesten megrendezett

Őstörténeti Kongresszuson már foglalkoztak a halmok képviselte jelentős kultúrtörténeti értékekkel. A törvénykezés szempontjából sokáig nem történt előrelépés a kunhalmok ügyében. Az első említésre méltó lépés 1963-ra tehető, amikor az elfogadott múzeumi törvény (1963. év 9 sz. törvénye) biztosított némi védelmet a kunhalmok számára Ez azonban csak néhány feltárt, nagyobb értéket is rejtő kunhalom védettségét biztosította, ráadásul azt is csak ideiglenesen (KISS 1998). Jelentős előrelépést jelentett az 1982. évi IV törvény, amely azonban nem említi név szerint a kunhalmokat, ráadásul már hatályon kívül helyezték. A törvény 2 § kimondta: „A természetvédelem feladata, hogy: − A) a különleges oltalmat igénylő és az emberi környezet védelme érdekében, föld, víz, növény, állattani, tájképi vagy kultúrtörténeti szempontból illetve más közérdekből védelemre érdemes, természeti tájak,

területek és tárgyak vadon élő növény és állatfajok körét megállapítsa. − B) a természetvédelmi értékeket veszélyeztető jelenségek okait feltárja. − C) a természetvédelmi értékek károsodását megelőzze, elhárítsa, a bekövetkező károsodást csökkentse, vagy megszüntesse. − D) a természetvédelmi értékeket a jelen és a jövő nemzedék számára megőrizze, azokat szükség szerint helyreállítsa, tervszerű fenntartásukat biztosítsa.” (NAGY 2008) Ezt követően a kunhalmok védelmével kapcsolatban meg kell említenünk egy országgyűlési határozatot 1991-ből (24/1991., április 17), amely részleges gazdálkodási és beruházási moratóriumot sürgetett többek között a kunhalmok és ősi telephelyek védelme érdekében. Az országgyűlési határozat sem hozta meg a várt eredményt, így folytatódott a küzdelem a kunhalmok megőrzése érdekében. A termőföldről szóló 1994. évi LV törvény már nevesíti a

kunhalmokat és szorgalmazza azok védelmét is. E törvény 37 § így fogalmaz: „A táj alaktani és helyi éghajlati jellegét meghatározó elemeit, így különösen a domborzatot és a jellegzetes felszíni alakzatokat, a természetes vízfelületeket, a nádasokat és vizes élőhelyeket (tavak, vízfolyások, holt medrek, források), a mezőgazdasági termelés számára kedvezőtlen termőhelyi adottságú területek természetes növényállományát, a kulturális vagy történeti szempontból jelentőséggel bíró tájértékeket (kunhalmok, földvárak, rommezők stb.) a termőföld hasznosítása, a meliorációs tervek készítése és végrehajtása, valamint egyéb tevékenységek végzése során meg kell őrizni” (TÓTH CS. 2004, NAGY 2008) Az áttörést – igaz, csak a kérdés jogi oldalát illetően - végül az 1996-ban elfogadott, természet védelméről szóló törvény hozta meg. Ez az 1996 évi LIII törvény, melynek harmadik fejezete a

természeti területek, és a természeti érétkek kiemelt oltalmát tárgyalja. Ebben jelenik meg a kunhalmok védelméről szóló bekezdés is, amely „ex lege” védelmet biztosít valamennyi kunhalom számára. A törvény harmadik fejezetének 23 paragrafusa így fogalmaz: 23. § (1) Természeti érték és terület kiemelt oltalma a védetté nyilvánítással jön létre (2) E törvény erejénél fogva védelem alatt áll valamennyi forrás, láp, barlang, víznyelő, szikes tó, kunhalom, földvár. Az e bekezdés alapján védett természeti területek országos jelentőségűnek [24. § (1) bekezdés] minősülnek (3) A (2) bekezdés alkalmazásában: a) a barlang a földkérget alkotó kőzetben kialakult olyan természetes üreg, melynek hossztengelye meghaladja a két métert és - jelenlegi vagy természetes kitöltésének eltávolítása utáni - mérete egy ember számára lehetővé teszi a behatolást; b) a forrás a felszín alatti víz természetes felszínre

bukkanása, ha a vízhozama tartósan meghaladja az 5 liter/percet, akkor is, ha időszakosan elapad; c) a víznyelő az állandó vagy időszakos felszíni vízfolyás karsztba történő elnyelődési helye; d) a láp olyan földterület, amely tartósan vagy időszakosan víz hatásának kitett, illetőleg amelynek talaja időszakosan vízzel telített, és da) amelynek jelentős részén lápi életközösség, illetve lápi élő szervezetek találhatók, vagy db) talaját változó kifejlődésű tőzegtartalom, illetve tőzegképződési folyamatok jellemzik; e) a szikes tó olyan természetes vagy természetközeli vizes élőhely, amelynek medrét tartósan vagy időszakosan legalább 600 mg/liter nátrium kation dominanciájú oldott ásványi anyag tartalmú felszíni víz borítja, illetve a területén sziki életközösségek találhatók; f) a kunhalom (kiemelés: B. D) olyan kultúrtörténeti, kulturális örökségi, tájképi, illetve élővilág védelmi

szempontból jelentős domború földmű, amely kimagasodó jellegével meghatározó eleme lehet a tájnak; g) a földvár olyan védelmi céllal létesített vonalas vagy zárt alakzatú földmű, amely azonosíthatóan fennmaradt domborzati elemként történeti, kulturális örökségi, felszínalaktani, illetve tájképi értéket képvisel (Forrás: www.termeszetvedelemhu Utolsó letöltés: 2010 április 29.) A törvény 28., védett természeti területekről szóló paragrafusa további intézkedéseket foganatosít az „ex lege” védelemben részesülő kunhalmokat és egyéb természeti értékeket illetően, mely kimondja, hogy valamennyi kunhalom természeti emléknek minősül: „28. § (1) A védett természeti terület a védelem kiterjedtségének, céljának, hazai és nemzetközi jelentőségének megfelelően lehet: a) nemzeti park, b) tájvédelmi körzet, c) természetvédelmi terület, d) természeti emlék. (2) Nemzeti park az ország jellegzetes,

természeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott, olyan nagyobb kiterjedésű területe, melynek elsődleges rendeltetése a különleges jelentőségű, természetes növény- és állattani, földtani, víztani, tájképi és kultúrtörténeti értékek védelme, a biológiai sokféleség és természeti rendszerek zavartalan működésének fenntartása, az oktatás, a tudományos kutatás és a felüdülés elősegítése. (3) Tájvédelmi körzet az ország jellegzetes természeti, tájképi adottságokban gazdag nagyobb, általában összefüggő területe, tájrészlete, ahol az ember és természet kölcsönhatása esztétikai, kulturális és természeti szempontból jól megkülönböztethető jelleget alakított ki, és elsődleges rendeltetése a tájképi és a természeti értékek megőrzése. (4) Természetvédelmi terület az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges

rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme. A 23 § (2) bekezdése alapján védett láp, szikes tó természetvédelmi területnek minősül. (5) Természeti emlék valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét szolgáló terület. A 23 § (2) bekezdése alapján védett forrás, víznyelő, kunhalom, (Kiemelés: B. D) földvár természeti emléknek minősül (6) Nemzeti park, tájvédelmi körzet létesítésére kizárólag a miniszter jogosult. (7) Valamennyi nemzeti park területét - a nemzetközi előírásokkal összhangban a miniszter által meghatározott elvek szerint - természeti, kezelt és bemutató övezeti kategóriákba kell besorolni. (8) Az (1) bekezdés a)-c) pontjaiban meghatározott országos jelentőségű védett természeti területet, vagy annak meghatározott részét a miniszter tudományos célokra kijelölheti (tudományos rezervátum). E

terület fokozottan védetté nyilvánításáról a kijelölő kell rendelkezni.” (Forrás: wwwtermeszetvedelemhu Utolsó letöltés: 2010 április 29) A kérdés jogi rendezése ugyanakkor nem jelenti a gyakorlati halomvédelem kérdéseinek megoldottságát. További aktív tevékenység szükségeltetik mind a hatóságok, mind a társadalom részéről a halmok fennmaradása érdekében. Hiszen mit sem ér a jogi védelem, ha a társadalmi hozzáállás nem támogatja a jogalkotók elképzeléseit (TÓTH A. és TÓTH CS 2003). Szomorú példája ennek a hajdúböszörményi Széchenyi-halom, amelyet 1999-ben, három évvel a természet védelméről szóló említett törvény életbe lépése után hordott el a környékbeli lakosság (TÓTH A. és TÓTH CS 2003) Nagyon fontos és szüksége egyfajta lokálpatriotizmus életre hívása, amely lehetővé teszi, hogy a helyi lakosság ügyeljen, gondoskodjon a környezetében található természeti, kultúrtörténeti kincsek

épségére. A tudatformálás, szemléletformálás jelentősége igen nagy, elsősorban a helyi lakosság, a gazdák tekintetében (VÁRADI 2006). A halmok nemzeti kincsek (VÁRADI 2006). Felhasznált irodalom KISS CS. 1998 A kunhalmok védelme és megmentésük lehetőségei Szakdolgozat, Szarvas NAGY R. 2008: Kunhalmok összehasonlító vizsgálata Nádudvar térségében Szakdolgozat, Debrecen. TÓTH A. 1999: Kunhalmok Alföldkutatásért Alapítvány, Kisújszállás TÓTH A. 2004: A kunhalom-kérdésről In: Tóth A (szerk) 2004: A kunhalmokról más szemmel. Kisújszállás – Debrecen, pp 7-12 TÓTH A., TÓTH CS 2003: Kunhalmok állapotfelmérése a Hortobágy déli pusztáin és a szomszédos hajdúsági területeken. In: TÓTH A (szerk): Tisza-völgyi tájváltozások Alföldkutatásért Alapítvány, Kisújszállás. 95-112 TÓTH CS. 2004: A kunhalmok geomorfológiai és tereptani viszonyainak vizsgálata a Hortobágy, a Hajdúság és a Nagykunság térségében. In:

Tóth A (szerk) 2004: A kunhalmokról más szemmel. Kisújszállás – Debrecen, pp 129-166 VÁRADI S. 2006: Köselymenti kunhalmok összehasonlító vizsgálata Szakdolgozat, Debrecen