Pszichológia | Etika » Wilhelm Zsolt - Az ember klónozásának kérdései etikai szempontból

Szent István Egyetem Filozófia és Művelődéstörténeti Tanszék Az ember klónozásának kérdései etikai szempontból Dolly bárány megjelenése óta az írott és az elektronikus média egyaránt a klónozástól hangos. Színvonalas ismeretterjesztő irodalmat azonban nehéz találni, a nagyközönség legfőképpen az újságok cikkeire, a televízió és a rádió műsoraira hagyatkozhat, amelyek sajnos egyre gyakrabban a szenzációhajhászást helyezik előtérbe a tisztességes tájékoztatással szemben. Sajnos tapasztalataim szerint még az Interneten is kevés magyar átlagember számára elérhető a felhasználható információ. A kissé kaotikus állapotok szükségessé teszik az alapfogalmak tisztázását. A klón szigorú meghatározás szerint (The Concire Columbia Electronic Encyclopedia) valamely élőlény szexuális úton szaporított, genetikailag lényegében azonos mása. Fontos a "lényegében" szó, ugyanis gyakorlatilag két

klón sohasem azonos teljesen egymással, mert a DNS minden egyes osztódásával egyre nő a "másolódási hibák" (mutációk) bekövetkezésének esélye. (Ennek gyakoriságát a környezet is befolyásolja) Biológiai szempontból magasabb rendű élőlények körében előfordul a természetes klonózódás, ezek az ikrek.(Az apró különbségek a mutáció hatására jönnek létre ikrek között.) A mesterséges klónok létrehozásában az első lépés a petesejt mesterséges kettéhasítása volt. Természetesen ehhez szükséges volt a méhen kívüli megtermékenyítés is. 1993-ban emberen is kipróbálták a petesejt-hasításos módszert, jelentős felzúdulást okozva ezzel. A következő lépés bármely testi sejtből klónt létrehozni, azaz a sejtet "visszafejleszteni" olyan állapotba, mikor még osztódásra képes. A sejtmagját (amely az örökítő anyagot hordozza) beültetik egy magjától megfosztott petesejtbe, s ezt a hordozó

méhbe helyezik, ahol fejlődésnek indulhat. Ezzel az eljárással egymástól eltérő életkorú klónok is létrehozhatóak, míg a 2 kettéhasításos módszerrel nem. Ilyen a természetben ez idáig nem fellelt folyamat. Dolly a bárány volt az első sikeres próbálkozás Ma még a technológia felettébb kiforratlan, a klónozás végeredménye kétséges. De ha létre is sikerülne hozni, nem kevés kérdés merülne fel a klónnal kapcsolatban. A klónban milyen lelki traumákat okozhat létének ténye Több egyház azt hirdeti, a klónoknak nincs lelkük, emberi klón lelke, mint ahogy teste sem lehet egyforma, hiszen környezetünk nagyban befolyásolja személyiségünket. Egyéb kérdések is felmerülnek. Híres emberek klónozása? A társadalom irreálisan magas követelményeket támasztana a klónnal szemben. Ehhez még hozzáadódhat az egzisztenciális bizonytalanság kérdése onnan kezdve, mennyire valódi személyiség ő, addig míg létezésének

tényét is kétségbe vonhatja. Ráadásul a klónozott személynek biológiailag három anyja van. Az eredeti, a genetikai és a kihordó. Mindezek a hatások még sokkolóbbak, ha a klón nincs kezdetektől fogva tisztában származásával, de később felfedezi. Véleményem szerint alapvetően a klónozás három fajtáját különböztethetjük meg: 1. A "szuperember" : A "tökéletes" ember, aki mentes a testi gyengeségektől, agyi kapacitását 100%-ig kihasználja, érzelmileg lelkileg stabil. Eddig csak a sci-fi íróknál találkoztunk ilyen emberekkel, azonban egyre közeledik az idő, amikor ez is megvalósítható lesz. A szuperember ugye nem téved, csupa kívánatos tulajdonságai vannak. A szuperember kérdése érdekes etikai problémákat vet fel. 3 Mik a kívánatos emberi tulajdonságok? Egy személy jövőjének meghatározása olyan hatalmat jelent, amellyel együtt jár a visszaélés nagy veszélye is. Ez generál egy következő

kérdést: Ki határozza meg mik a "kívánatos" tulajdonságok? A tudósok, a politikusok, a törvényhozás, a vallási közösség, a hozzátartozók? Milyen személyiség alakulna ki ebben a lényben? Nem tartaná-e magát Istennek? Nem elhanyagolható lenne a veszélye annak, hogy egy idő után szinte minden szülő tökéletes gyereket szeretne, de nem vezetne-e ez oda, hogy a természetesen született gyermekek másodrendű állampolgárokká válnak tökéletes társaik mellett? Sokan arra hivatkoznak, az emberiség kiirtotta a természetes szelekciót, a génkészletünk egyre romlik, nő az örökletes betegségek továbbadásának esélye, és ha nem teszünk semmit, menthetetlenül elkorcsosulunk. Ellenben ha géneket manipulálunk, "megtervezzük" a jövő emberét, az utódainkat, vajon tényleg a mi gyerekeink lesznek? Mennyiben örökölnék a szülők génkészletét az utódok, és mennyiben lennének tervezett lények? Ha sikerülne a szuperember

létrehozása ( ami egyenlőre nagy akadályokba ütközik, mivel pl. az intelligencia 60%-ban öröklődik és döntően poligénes, azaz több genetikai tényező által befolyásolt), mi a következő lépés? A tökéletes katona? Az érzelmek nélküli gyilkológép? Mindannyian tudjuk, hogy sokszor előfordult már, hogy nemes célok, hasznos kutatások fajultak el oda, hogy emberek halálát okozták. 2. Az ember, mint szövettár? 4 Képzeljük el, mi lenne, ha minden egyes embernek születésekor létrehoznának egy vele genetikailag egyező embert - éppen csak az agy működése nélkül - egy "élő" szövetraktárt, hogy szükség esetén pótolhatóak legyenek a sérült vagy elhasználódott szervek. Megtagadni egy embernek az értelmes életet már a fogantatás pillanatában cseppet sem tartható etikus dolognak. De kérdés itt is például: A fejlett országokban az ember a fogantatás pillanatától számít jogképesnek, a megszületésétől fogva

érvényesíti is azokat, tehát egy megfogant emberi lény, aki "élőhalottnak" született embernek számít-e? Vannak-e jogai? A legelfogadhatóbb megoldásnak azt a módszert tartom, ha egy élőlényt az egyedfejlődés kezdeti szakaszában sikerül más kialakítási pályára irányítani, hogy ne teljes egyeddé, csak egy bizonyos szövetté alakuljon, így "tartalék" biztosítható a műtétekhez. 3. Alsóbbrendű lény létrehozása Bár ez a téma nem tartozik szigorúan a klónozás témaköréhez szót ejtenék róla, mint egy etikai szempontból erősen vitatható probléma. Tegyük fel, hogy génmanipulációval sikerül létrehozni egy emberhez hasonló, de nála alacsonyabb rendű élőlényt, azt mesterségesen tenyészteni esetleg eleve terméketlennek "tervezni" és ezek után klónozni őket. Mindezt azért, hogy az emberek szemében alantasnak, diszpreferáltnak tartott munkákat elvégezzék. Hol húzhatnánk meg a vonalat, amely a

lényeket az embertől elválasztja? Mennyire etikus Isten szerepében tetszelegnie egy teremtett lénynek? Látható, hogy a klónozás több okból is óriási felelősséggel jár, hiszen emberek döntenek egy másik ember(?) bizonyos célra történő megtervezéséről, 5 előállításáról. S az ember nem épp attól ember, hogy elvileg szabad? Lehet-e szabad az akinek létezése cél? Nem veszne-e el az a bizonytalanság, amely mindannyiunkat előre vezet, a nagy kérdés: miért létezünk? Lehet-e úgy ép ésszel létezni, ha tudom a teremtésem célját? Milyen egyéb veszélyei lehetnek a klónozásnak?A géntechnika természetéből adódóan a laboratóriumokban bekövetkezett belesetekről nem tudunk semmit. Mi történt eddig? És mi történhet még? A tájékozatlanság általános. Sajnálatos módon a legtöbb ország törvényi szabályozása is hiányos ilyen téren. A kérdésekre válaszokat kellene találnunk, mert az idő egyre gyorsabban telik.

Dél-koreai kutatók saját állításuk szerint sikeres emberklónozást hajtottak végre, de a kísérletet nagyon korai fázisban leállították (lásd pl. Cloning human embryos for spare tissue - A Ethical Dilemma by Dr Donald Bruce, in: Society, Religion and Technology Project of te Church of Scotland, cloning pages). Habár ezt az eredményt sokan vitatják, az emlősállatok klónozásában elért áttörések azt mutatják, hogy az emberklónozás nem csupán elvi, hanem tényleges gyakorlati lehetőség. 6 Forrás http://users.iolit/cwaltopiccoli/bionewshtm Dr. Balázs Pál: Bioetika ,Veszprémi egyetem 1995 http://www.symbolicit/bertolin/manifesthtm#b1 http://www.theolu-szegedhu/%7Ekusi/bioetika/bioeth1html http://www.c3hu/~bocs/ford/bocsf10htm 7