Erotika, Szexológia | Tanulmányok, esszék » Létezik barátság szakítás után

párkapcsoLat A múltbéli szerelmek örökké ott élnek bennünk, a fájó elválások pedig formálnak, edzenek minket. Egykori kedvesünk időnként végleg eltűnik a színről, máskor ott marad az életünkben, akár egy félbemaradt fejezet. A kérdés az, hogyan tartható ez a viszony minden érintett számára fájdalommentes szinten? És tartható-e egyáltalán? Létezik barátság szakítás után? v Lélekben kell elválni Csehák Hajnalka pszichológus szerint nem. Ha a felek még igénylik a kapcsolatápolást, akkor nem sikerült lélekben elválniuk „A boldog kezdetekkor a fellegekben járunk, mert a szerelemnek sajátossága az elrugaszkodottság. De legyen a köd bármilyen rózsaszín eleinte, később az érzéseinkben is működésbe lép a költség-haszon elv – mondja szakértőnk. – Tudat­talanul is mérleget készítünk, és egyre nő a »nem szeretem lista«. Ha egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a frusztráló szokások kosara sokkal

súlyosabb, mint a »szeretem kosár«, akkor lélekben már kezdünk elválni a másiktól. 86 I NŐK L A P J A É V S Z A K O K 2 0 0 9 . t avasz fotó: getty images szöveg: bakos Zsuzsanna olt szerelmek. Fontos mérföldkövei az életünknek Elvettek belőlünk és adtak hozzánk. Kényeztettek és bántottak Már elmúlt a szenvedély, és elcsitultak a szakítás körüli viharok is. A férfi-nő kapcsolat helyére titkos cinkosság lépett A közös élmények, a mindkettőnket őrlő próbatételek örökre összekötnek bennünket. Tanultunk egymástól Formálódtunk egymáshoz. Együtt dolgoztunk egy közös ügyért: a kapcsolatunkért De vége lett Nem ment tovább Menetelhetünk-e ettől függetlenül még mindig egymás kezét fogva egy másik úton? párkapcsoLat Jó, ha tartjuk a kapcsolatot? Ilyenkor sokszor még nem teszünk elválási kísérleteket, hiszen a gyerekek, az anyagiak, a környezet mind összetartó erőként tudnak működni, ám egyszer

csak túlcsordulunk, és meghozzuk a döntést. Csakhogy ott maradnak az emlékek a »szeretem kosár« vitathatatlan tartalmával együtt, és ez máris ok arra, hogy ne satírozzuk ki örökre az életünkből az egykor fontos embert.” Túl a gyászon ott a lehetőség Kutatást végeztem a környezetemben, hogy kiderítsem, mennyire jellemző a régi társsal való kapcsolatápolás. Íme néhány elgondolkodtató érv az igen és a nem mellett: IGEN „Az új kedvesem a kapcsolatunk elején közölte, hogy nem kíváncsi a múltamra. Aztán amikor kezdte megérteni, hogy milyen emberi értékek vannak a régi kapcsolataimban, elfogadta, hogy nem fogok mindent eldobni. Amikor úgy alakult, hogy találkozott a volt barátaimmal, és megismerte őket, ki tudta zárni, hogy az illető 5-10 éve a társam volt, és aszerint értékelte, hogy milyen embernek látja. Ehhez azonban egészséges lélek kell.” (Era) Kosaraink tartalma a legritkább esetben alakul egyformán. Akinek

jobban tele a rossz kosár, az jobban készen áll az elválásra is „Gyakori, hogy az idő múlásával a szakító félben is felerősödnek a másik szerethető tulajdonságai – mondja szakértőnk. – Ám „Azt gondolom, ha valaki egyszer nagyon fontos volt nekünk, akkor a szerelem ahhoz, hogy baráti viszonyt alakítsanak ki, először elmúlásával is az maradhat. Mi négy évig voltunk együtt, ezt követően sikerült mindkettejüknek »el kell fájnia« a kapcsolatot. A szexu­ barátságot kialakítanunk Persze, el kellett telnie 1-1,5 évnek, hogy mindkettőnkális aktus utáni megpihenéshez szoktam hasonlítani ben lecsituljanak az érzelmek, és belül valóban le tudjuk zárni a közös életünket ezt az állapotot. Hiszen egy jó szeretkezés nagy és A kapcsolattartáshoz elengedhetetlenül szükséges, hogy már egyik fél se érezzen erős érzésekkel kezdődik, majd vulkánszerű kirob- szerelmet, vonzódást a másik iránt.” (Dóra) banás követi a

csúcson, és elcsitulással fejeződik be. A szakítás nagy fájdalommal, nagy elkeseredettség­gel jár. A döntés meghozatalával a harc véget ér, valami „Szerintem nem szerencsés ápolni a kapcsolatot az exeinkkel, nekem legalábbis elvágódik, és ehhez veszteségérzet társul. Ilyen­kor a még egyszer sem sikerült Vagy az én párom, vagy az ő párja, vagy mindkettő szervezetnek, az idegrendszernek szüksége van a meg- halálosan féltékeny volt. Magamról is tudom, hogy mindig akkor jut eszembe egy pihenésre, a lecsillapodásra, akárcsak a szex után. Úgy jót beszélgetni valamelyik exemmel, amikor a kapcsolatomban gondok vannak is mondhatnánk, hogy egy gyötrő, fájdalmas szakítás Én sem tolerálom jól, ha a párom a volt barátnőjével találkozgat, és ő sem tudután nem ingerelhető az emberi lélek. Az egykori páros ja elviselni, hogy a volt barátaimmal sörözgessek Már az elején tisztáztuk és tagjai is csak akkor tudnak újra közeledni

egymáshoz, mindketten tiszteletben tartjuk ezt a szabályt.” (Zsófi) ha már túl vannak ezen a gyászidőszakon, és ezalatt rendszerezni tudták érzéseiket, gondolataikat. Ilyen esetekben nem ellenfélként tekintünk rá. A biztonság­ Az idő mindent megszépít, és közben arra is rájövünk, hogy érzetünk azonban rögtön alábbhagy, ha szembesülünk azzal, nem jó egyedül lenni, amit pedig ismerünk, azt hamarabb hogy csinos és sikeres szingli. Ahogy a párunkkal való kap­ vágyjuk, és hamarabb fogadjuk el, hiszen egy új és egyben csolatunk megerősödik, és megéljük, hogy szeretve vagyunk, »megváltó« párkapcsolat nem szokott rögtön elérhetővé válni, máris kiszorulnak a kételyeink, és megszűnik a kíváncsiság ahogy megkívánjuk. Ilyenkor – gyakran csak a kíváncsiságtól is Ha viszont a kedvesünk és a titokzatos volt partner közötti vezérelve – visszanyúlunk a múltunkhoz, hiszen tudni szeret­nénk, barátság megmarad, a

biztonságérzetünk nem lesz teljes. Mert a másik hogyan rendezte az életét a szakítást követően.” hiába a tudatosan vállalt túlzott tolerancia, mégsem fogunk őszinte örömmel viseltetni az egykori társ iránt. Maximum Az egykori társ árnyékában az elfogadásra futja majd, miközben igyekszünk megtalálni „A kapcsolat újrafelvétele azonban veszélyes terület, mert a szán- a helyünket ebben a rendszerben.” dék nem szokott kiegyenlítődni – folytatja Csehák Hajnalka. – Az egyik fél részéről mindig van egy ki nem mondott igény, egy Partnerfüggők és szexre járók vágy, egy remény. Csakhogy ezt a rajongást a másik nem mindig Akadnak, akik szinte halmozzák az egykori szerelmekkel való ismeri fel. Sokan ilyenkor gyorsan hozzácsapódnak valakihez, de barátságokat, és semmi problémát nem látnak abban, hogy ezek ritkán lesznek teljes értékű kapcsolatok, és előbb-utóbb az időnként összejönnek egy csevegésre. De mi van akkor,

ha valaki a harmadik is megérzi, hogy egy szövevényes kapcsolati hálóba nem akar végleg elszakadni élete fontos szereplőitől, mert igénye csöppent, amitől féltés alakul ki benne. Félti a párját az egykori van rájuk „Mindez fokozott szociális érzékenységről árulkodik társtól, aki többet tud róla, aki már élt vele, mert úgy érzi, ő még Az ilyen típusú személyiségek képesek arra, hogy azután is gonnem olyan profi a szerelme ismeretében. doskodjanak volt partnerükről, ha már elmúlt a vágy. Nem tudnak Vágyjuk a »titoktalanságot«. A volt szerelem is egy titok, ezért haragot tartani, belső világuk stabil, ezért az elválás után is megkezdünk nyomozni utána például a ma divatos közösségi por- látják a másikban a jót Ez az érdeklődés akkor pozitív irányú, tálokon. Aztán hasonlítgatunk Nyugodtabbak vagyunk, ha felsze- ha például megnyugtató hatású, és akkor sem a káröröm vagy dett 20 kilót, szült 3 gyereket,

vagy a világ másik felére települt. az önigazolás erősödik a felekben, ha a másik segítségre szorul IGEN NEM 88 I NŐK L A P J A É V S Z A K O K 2 0 0 9 . t avasz Számukra a volt párjuk fontosságából mindig megmarad egy szelet, ami azt jelenti, hogy időnként hallanak egymásról, de egyébként élik a saját életüket, és abból próbálják kihozni a legtöbbet.” Korábbi bevált kapcsolatainkhoz akkor is hajlamosak vagyunk visszanyúlni, ha szexuális szükségleteink kielégítésére vágyunk, vagy éppen egy nehéz időszakon megyünk keresztül, hiszen ilyenkor olyan emberre van szükségünk, aki közel áll(t) hozzánk. Különösen veszélyeztetett az az időszak, amikor új párt keresgélve kudarcot vallunk. Mielőtt azonban ágyba dőlnénk volt szerelmünkkel, nem árt tisztázni magunkkal, mi a szándékunk az aktussal, mert az ilyesmi csak akkor működtethető sérülésmentesen, ha ezek a szándékok egyeznek. „Az egykori párunkkal való

összebújás sokszor nem több, mint kémia – véli szakértőnk. – Ha korábban jól működött a szex, és a felek még nem nyitottak igazán egy új kapcsolatra, vagy egyszerűen nincs kedvük vadászni, az ismertség nyújtotta biztonság miatt kézenfekvőnek tűnik egymáshoz fordulni a szexért. Ám ez még nem jelenti azt, hogy új időszámítás kezdődik.” Márai Sándor Az igazi című művében találóan írja körül azt az állapotot, amit akkor érzünk, amikor végre ténylegesen elengedtük a másikat: „eljön egy nap, mikor felébredsz, (), s egyszerre észreveszed, hogy már nem akarsz semmit. Nem bánod azt sem, ha szembejön az utcán. Ha telefonál, felelsz, ahogy illik. Ha látni akar, és muszáj találkozni vele, kérem, tessék. És mindez, belülről, egészen laza és őszinte, () nincs többé semmi görcsös, semmi fájdalmas, semmi önkívületes az egészben. Mi történt? Nem érted Már nem akarsz bosszút, nem s megtudod, hogy ez az igazi

bosszú, az egyetlen, a tökételes, az, hogy már nem akarsz semmit tőle, nem kívánsz neki rosszat, sem jót, nem tud többé fájdalmat szerezni neked.” Amikor eljutunk a közönyösség fázisába, a volt párunk nem lesz több, mint múltunk egy rekesze, néhány oldal a fényképalbumunkban. Ekkor mondhatjuk azt, hogy lezárult egy korszak Zárjuk le a múltat! Hegedüs Erika életvezetési tanácsadó szerint a megfelelő önértékeléssel és pozitív énképpel rendelkező emberek sosem élik meg szenvedésként, ha szembekerülnek a párjuk múltjával, mert tisztában vannak a jelen súlyával és a saját értékeikkel. Tudják, hogy a múlt a megfelelő helyre került. „A társunk korábbi párja iránti fokozott érdeklődés a kapcsolat első időszakára jellemző, de ha egy építő és egyenrangú szerelem részeseivé válunk, szinte automatikusan elfelejtjük a múltat, ami ráadásul pont azért vált múlttá, mert hiányzott belőle valami, nem volt

kölcsönösen értékes a feleknek, hiszen nem maradtak együtt. Ha stabil az énképünk, tisztában vagyunk a gyengeségeinkkel és a hiányosságainkkal, de soha nem azokra fókuszálunk. Akik időt pazarolnak a régi társ utáni nyomozásra, azok saját bizalmatlanságukat erősítik, ezzel szemben ha nem tulajdonítanak jelentőséget a volt kapcsolatnak, nem is fog hangsúlyt kapni.”