Kereskedelem | Turizmus » Mikle Kinga - Az elveszett paradicsom avagy az idill keresése

Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Az elveszett paradicsom avagy Az idill keresése Házi dolgozat az Idegenforgalmi földrajz című tárgyhoz Tartalom Mottó . 2 Bevezetés. 2 Az idegenforgalomról . 3 A település, a természeti környezet és az ember kapcsolata . 6 A falusi turizmusról . 9 Néhány példa külföldről . 14 Aktus és potencia: Magyarország . 17 Felhasznált irodalom . 19 1 Mottó „De boldog az, ki gondjainktól távol él, s akár az ősök hajdanán, apái földjét szántogatja ökrivel s hírből sem ismer uzsorát: vad kürtszó nem riasztja, mint a katonát, tenger mérgétől nem vacog, a fórumot kerüli és a nagykutyák kevély előszobáit is. Hanem szőllőskertjében kamasz venyigét sugár nyárfákkal házasít, vagy nézdegéli kósza barmai csordáit rejtek völgy zugán, ” (Horatius: De boldog az) Bevezetés A falusi élet idillje már a régieket is megfogta, pedig az ő életük közel sem volt olyan

hajszolt és rohanó, mint amilyen a miénk. A falusi életben mindig is a természetközeliség, a béke és a megelégedettség illúziója testesült meg - és akkor mi más ez, ha nem maga a paradicsom? Ez az, amiből az ember a társadalmi fejlődés során kiszakadt, és ez az elszakadás okolható most minden bajáért. És ehhez kellene visszatalálni, s akkor talán valóban olyan boldogok lennénk, mint „az ősök hajdanán”. Tehát hogy megtaláljuk újra elveszett paradicsomunkat, nem kell mást tennünk, mint megkeresni a falvainkat, s ott rátalálhatunk az idillre - vagy legalábbis annak egy illúziójára. És végül is ezt keressük - vagy nem? 2 Az idegenforgalomról A turizmus fogalmi meghatározása nem egyszerű feladat, a szakirodalomban sincs általánosan elfogadott definíció. Kaspar szerint „Az idegenforgalom azoknak a kapcsolatoknak és jelenségeknek az összessége, amelyek azoknak a személyeknek az utazásából és tartózkodásából

adódnak, akik számára a tartózkodási hely elsődlegesen és tartósan sem lakó-, sem pedig munkahelyként nem szolgál.” 1 Tehát - a definíció lényege szerint - az idegenforgalom alanya - a turista - „utazik” és „tartózkodik”, közben természetesen fogyaszt, de semmiképpen nem végez termelő munkát A definíció azonban egy szót sem ejt arról, hogy mik az idegenforgalom céljai - akár az igénybevevők, akár a szolgáltatók szempontjából. Tekintsük először az igénybevevők csoportját, vagyis a turistákat! Az ő céljuk tulajdonképpen a szabadidő hasznos és értelmes eltöltése Az, hogy ez pontosan milyen igényeket is takar, sok mindentől függ: az életkortól, iskolai végzettségtől, családi állapottól - íme, néhány befolyásoló tényező, szigorúan a teljesség igénye nélkül. A szolgáltatók célja talán még ennél is egyértelműbb: a bevételszerzés. Az igények és árak azok, amelyek megszabják és meghatározzák a

turizmusban résztvevők viselkedését A turizmus, mint a szabadidő eltöltése már az ókorban megjelent. Semmiképpen nem válhatott tömegessé, lévén kevesen rendelkeztek annyi szabadidővel, amit már érdemes volt utazásra fordítani - gyakorlatilag csak a gazdagok. A Római birodalomban már jól kiépített üdülőhelyeket találunk - afféle ókori „turistacentrumokat” -, ilyenek voltak például Pompei, Herculaneum és Baiae. Ezek természetesen csak a leggazdagabbak számá1 Bevezetés az idegenforgalomba. Svájci program a magyar idegenforgalom részére A St Gallen-i Közgazdaság-, Jog- és Társadalomtudományi Főiskola mellett működő Idegenforgalmi és Közlekedésgazdasági Intézet, St Gallen, 1991 3 ra álltak rendelkezésre, akik rendszerint saját villákkal, nyaralókkal rendelkeztek. Itt alapvető volt a pihenés mint szabadidős tevékenység, s e helyek fő vonzereje - elsősorban Rómával szemben - a nyugalom, csend, a

zsúfoltságmentesség, jó levegő és az igényes környezet - itt az épített és a természeti környezetre egyaránt gondolunk. Szintén megjelenik már az ókorban az idegenforgalom egy másik ága (amely majd a középkorban fog igazán kiteljesedni), ez pedig a vallási turizmus. Itt először nem a keresztény zarándoklatokra kell gondolnunk, hiszen már a kereszténység megjelenése előtt is létezett és virágzott az idegenforgalomnak ez a speciális formája - elég, ha például az eleusisi misztériumokra gondolunk, amelyeket ezrek és ezrek látogattak meg évről-évre. A soknyelvű- soknemzetiségű-sokvallású Római birodalom annyi különböző kultúrát integrált, hogy óhatatlanul is utazással - tehát idegenforgalommal - járt több társadalmi tevékenység, nemcsak a vallásgyakorlás, de a tanulás és a művelődés is. Éppen ezért csak bizonyos kiválasztott körök és csoportok kiváltsága volt. Az „elnyomott” - értsd: dolgozó -

tömegek gyakran sem elég szabadidővel, sem elég pénzel nem rendelkeztek ahhoz, hogy részt vegyenek az idegenforgalomban. A középkorban sem vált a turizmus a szabadidő-eltöltés fő eszközévé. Itt is, mint az ókorban, a szabadidő és az erre a célra fordítható anyagi eszközök hiánya a legfőbb ok. Az idegenforgalom leginkább a zarándokutakra korlátozódik - ha eltekintünk a kereskedők és követek, futárok gyakorlatilag munkavégzés-célú útjaitól, amelyek a történelem során mindig is zajlottak. A zarándokutakban - amely nem egyszerűen a szabadidő-eltöltés eszköze volt - részt vehetett nemre, korra, gazdasági helyzetre való tekintet nélkül gyakorlatilag mindenki, különbség csak abban volt, hogy milyen hosszú ideig tartott az út és milyen színvonalú volt az ellátás. A leggyakoribb célpontok ekkoriban természetesen a legnagyobb búcsújáróhelyek: 4 Canterbury, Compostella, Róma, Bizánc és a Szentföld. Egy-egy ilyen út

különösen, ha a zarándok alázatból vagy szegénységből gyalog tette meg évekig is eltarthatott, és gyakran egyáltalán nem volt biztonságos A keresztes hadjáratok is - többek között - azzal a deklarált céllal indultak, hogy a Szentföldre tartó zarándokok útját biztosítsák. A középkor vége - újkor eleje nem csak a gazdaságban, de a szabadidő-eltöltésben is alapvető változásokat hozott. A kapitalizmus kifejlődésével, majd kiteljesedésével átalakult a településhálózat, a foglalkozási struktúra és a termelési rend. Ez teljesen és alapvetően átformálta az emberek mindennapi életét, értékrendjét, igényeit és lehetőségeit A gyáripar lehetővé tette a szabadidő növekedését - itt természetesen nem a klasszikus ipari forradalom korabeli munkásokra gondolunk, de a tendencia ekkortól már megfigyelhető és máig is tart. Az ekkor kialakuló nagyvárosok zsúfoltsága, az egészségtelen környezet és a megnövekedett

szabadidő lehetővé tette, hogy egyre többen részt vegyenek az idegenforgalomban A szakirodalom az újkori turizmusnak három szakaszát különíti el. Jellemző lesz a turizmus egyre tömegesebbé válása, „demokratizálódása”. • A romantikus turizmus időszaka elsősorban a XIX. század, és résztvevői általában a földbirtokosok és arisztokraták, mindenképpen a „kiváltságosok”, ezért oligoturizmusnak is nevezik. Ebben az időben fejlesztik ki a hagyományosan felkapott turistahelyeket és ekkor jelennek meg az első útikönyvek. • A luxusturizmus időszaka nagyjából 1880 és 1930 közti időre tehető. Nevezik az „Aranykor turizmusának” is Eredetileg Észak-Amerikából indul, onnan vette át Nyugat-Európa pénzvilága. • A tömegturizmus időszaka a 30-as évektől datálódik - hiszen a nyugat-európai szakszervezeteknek ekkora sikerül kiharcolniuk a munká5 sok fizetett szabadságára való jogát -, de igazán a II. világháború

utáni gazdasági fellendülés teljesíti ki és teremti meg minden szempontból a feltételeket arra, hogy a turisták ellephessék a hegyvidékeket és tengerpartokat. Ma a szabadidő növekedésével egyre gyakoribb a szabadság utazással, vagyis az idegenforgalomban való részvétellel való eltöltése. Egyre nagyobb tömegek kapcsolódnak be, és ez felvet egy újabb kérdést, miszerint hol helyezzük el a rengeteg üdülni és pihenni vágyót és mit mutassunk annak, aki már a kínai nagy falat és az Eiffel-tornyot is látta? A település, a természeti környezet és az ember kapcsolata Fentebb áttekintettük a turizmus általános történetét. Most azt fogjuk megvizsgálni, hogy hogyan alakul az emberek igénye a falu nyújtotta idegenforgalmi szolgáltatásokkal kapcsolatban. A falusi élet mindig is vonzotta a városi embereket - más kérdés, hogy bármennyire vonzódtak is hozzá, szinte sosem váltak meg végleg a várostól. A falu jelképe valami idillikus

harmóniának ember és természet között. A falusi ember ismeri a természetet, amiből a városi ember régen kiszakadt - sőt nem csak ismeri, hanem tudja és érti, együtt él vele - benne él. A természet az ember természetes közege volt egészen az ipari forradalomig, hiszen a népesség nagyobb része élt falvakban, tanyákon - tehát a természetben. Az ipari forradalom keltette-szította városodás elszakította, kiszakította az embert ebből a magától értetődő közegéből, ami addig az élettere volt - nem csak a munka és termelés színhelye, hanem a szórakozásé, szabadidő-eltöltésé is. Ráadásul ezek az első ipari városok - olvashatunk róluk a szocializmus klasszikusaként elhíresült műben, Engels A 6 munkásosztály helyzete Angliában című könyvében - ezek az ipari városok, különösen az első, klasszikus ipari forradalom idején nem biztosítottak igazán emberi körülményeket az ott lakó munkások számára - az pedig igazán

csak a vágyálmok közt szerepelhetett, hogy az itt lakók, dolgozók számára is biztosítsák a természet egy - akármilyen kicsi - darabját. Különösen nehéz volt az első generációs városlakók sorsa ezekben a városokban, hiszen ők még ismerték és jobban igényelték volna azt a természetközeli életformát, amiben a falusiaknak része volt - ráadásul nem részesültek a városban semmi olyan komfortban vagy plusz-juttatásban, ami kárpótolta volna őket a városi életforma nehézségeiért. Talán ebben a korban gyökerezik a falu iránti nosztalgia, hiszen az első ipari munkások éppen ilyen első generációs városlakók (és tegyük hozzá: sokszor első generációs ipari foglalkoztatottak is) voltak. Bizony nem lehetett könnyű megszokni ezeket a megváltozott munkakörülményeket, amelyek a szabad ég alatt dolgozó parasztot (akinek a munkája sokszor semmivel sem volt könnyebb, mint az ipari proletariátusé) a büdös-füstös gyárcsarnokokba

kényszerítette. (Az előbb már említett forrás, A munkásosztály helyzete Angliában több helyen is leszögezi, hogy a gyári munkásság jelentős - túlnyomó - része ír származású, Írország pedig sosem tartozott a magasan városodott területek közé, tehát feltételezhetjük, hogy ezek a munkások egyesen a falvakból kerültek Menchester textilgyáraiba.) Tehát az ipari forradalom sokakat szakított ki a faluból, és helyezett át egy olyan környezetbe, amely igazán nem volt „természetközelinek” nevezhető. Innen eredeztethető tehát a természettől való végleges elszakadás, bár ez egy hosszú időszak, és amely tulajdonképpen már az ókorban elkezdődött, de igazán az újkor hajnalán teljesedett ki és innen ért el olyan mértéket, hogy az már az ember mindennapi életét, közérzetét veszélyeztette. Mert az ember bármennyire társadalmi lény is, nem élhet a természeti kör7 nyezet nélkül huzamosabb ideig valamilyen

károsodás nélkül - ez a károsodás lehet éppúgy fizikai, mint lelki vagy szellemi. A természetre tehát szükségünk van - és arra, hogy ezt hogyan integráljuk a városi létbe, sok terv és megoldási javaslat született. Anélkül, hogy ezeket részletesen kifejteném is megemlítem Ebenezer Howard kertvárosterveit, amelynek lényege, hogy a természetet hozzuk be a városokba gyakorlatilag nagy közparkok formájában. Egy másik kezdeményezés lehet az, hogy a városi ember a természet iránti igényeit a szabadidejében, turizmus keretei közt elégíthesse ki - vagyis menjen oda nyaralni-üdülni-pihenni, ahol még háborítatlanul természetes környezetben lehet. Erre pedig a felkapott üdülőhelyek - tengerparti fürdőhelyek, magashegységi üdülők stb talán nem is annyira alkalmasak, mint azok az eldugott a falvak, amelyek felett szinte észrevétlenül telt el az idő, és ahol még nem számottevő a környezetszennyezés, jelentéktelen a zaj, jó a

levegő, nagy a nyugalom és nincs zsúfoltság. A falvak mint turistacélpontok igazából már a múlt században feltűntek - természetesen nem a tömegturizmusnak voltak ezek célpontjai, hiszen akkoriban ilyesmi nem is létezett -, hanem a fentebb már említett „romantikus turizmus” bizonyos része irányult a falvakba - leginkább azok utaztak ide az idejüket tölteni, akik amúgy is rendelkeztek itt egy-egy „nyári lakkal”, nyaralóval vagy házzal, kastéllyal. Éppen ezért ennek a fajta turizmusnak nem sok köze volt magához a faluhoz, aligha változtatott rajta akár pozitív, akár negatív értelemben. Megváltozott a helyzet a XIX. század végére - XX század elejére, mikor a turizmusba egyre többen kapcsolódtak be. Az igazi előretörés azonban a II. világháború után következett be, vagyis együtt járt a tömegturizmus kibontakozásával Azonban - és ezt mindenképpen szem előtt kell 8 tartanunk! - a falusi turizmus növekedése

dinamikusabb, mint általában az idegenforgalom növekedése, vagyis a falusi turizmus előtérbe kerülésének nem egyértelműen az idegenforgalom kibontakozása az oka. A legnagyobb hagyományai a falusi vendégfogadásnak az Alpokban vannak, ahol már csaknem száz évre tekint vissza ez a különleges jövedelemszerzési forma. Magyarországon az I világháború után került előtérbe, mikor az ország elveszítette hagyományos - tengerparti és magashegységi üdülőhelyeit a trianoni döntés következtében, és az üdülni vágyóknak nem maradt más, mint a Balaton és a Magyar Középhegység, ami nem volt igazán elég. Ekkor azonban igazán csak mozgalomként jelent meg, reklámként és propagandaként, igazán nagy tere nem volt Mielőtt azonban a falusi turizmus térbeli és időbeli fejlődését áttekintenénk, vizsgáljuk meg, mi is a falusi turizmus lényege! A falusi turizmusról A falusi turizmus definiálása azért is nehéz, mert már az elnevezés is

csalóka, hiszen tulajdonképpen a falusi turizmus lényegében nem kötődik olyan egyértelműen a faluhoz, ahogy pl. a fürdőzés kötődik a tenger-, tóvagy folyópartokhoz Sokszor éppen ezért nehéz elválasztani a turizmus más, egyéb formáitól, hiszen statisztikusan ez a legegyszerűbb elkülönítési mód: aki falun szobát ad ki és vendéget fogad, az automatikusan a falusi turizmusban vesz részt mint szolgáltató. Akkor viszont mi különbözteti meg a falusi turizmust az idegenforgalom többi fajtájától? A falusi turizmus lényege nem egyértelműen a falu, hanem a falusias környezet. Magyarországon tipikusan vannak olyan városok - különösen a 80-as években várossá nyilvánított települések között -, amelyeknek egyes részei kifejezetten falusias arculatot mutatnak. Hasonlóan nem lehet 9 statisztikusan „falusinak” nevezni a tanyákon folyó turizmust - pedig lényegét tekintve ez sokkal jobban ide tartozik, mint valamely valódi falunak

az idegenforgalma. Más részről semmikképpen nem tartozik a falusi turizmus tárgykörébe az olyan falvak idegenforgalma, mint pl Alsóörs, Csopak, Tihany, Bük, Harkány vagy éppen Parádsasvár, Mátrafüred vagy Aggtelek Itt ugyanis - érthetően - nem maga a falu a vonzó tényező, hanem az említett példákra koncentrálva - a Balaton illetve a gyógyvizek biztosította fürdési lehetőség, a hegységi táj és levegő, vagy éppen olyan ritka természeti képződmények, mint az Aggteleki Karszt a cseppkőbarlangjaival. Miben különbözik hát a falusi turizmus az egyszerű faluban történő szobakiadástól? Mi az, amivel több vagy kevesebb ennél? Mit vár el tőle a szolgáltató és mit az igénybevevő? Kezdjük először is az utolsó kérdéssel! Hogy mit vár el a városi ember a falun eltöltendő szabadságtól? Elsősorban azt, hogy - ha csak néhány napra, hétre is, de - visszataláljon az oly régen elvesztett természetbe. A XX. század városlakó

polgárai oly mértékben elidegenedtek a természettől, hogy az gyakorlatilag ugyanolyan látványossággá vált, mint egy középkori műemlék. A falusi ember azonban - akkor is, ha ez csak túlzón idilli elképzelés - benne él a természetben, még ismeri a titkait és barátságban áll vele Falun élni tehát annyi, mint újra a természetben élni. Ehhez természetesen nélkülözhetetlen, hogy a falusi turizmusra berendezkedő falvak vonzó természeti környezetben legyenek. Ennek nem kell önmagában vonzónak lennie - tehát nem kell feltétlenül hegyvidéken vagy vízparton lenni - elég, ha háborítatlanul természetes és ember által nem túlságosan átalakított. A természetbe visszavágyó városi ember szeretné újraépíteni kapcsolatát a természettel, tehát szeretne újra kapcsolatot teremteni vele, szeretné újra megismerni vagy megtanulni azt, amit az ősei tudtak-ismertek. Szeretné 10 megismerni a falu életét, a tanya mindennapjait,

találkozni akar azokkal az állatokkal és növényekkel, amelyek még részei ennek a világnak. Látni akarja azokat a - rendszerint mezőgazdasági - munkákat, amiket a falusiak végeznek, sőt az sem lehetetlen, hogy ki akarja próbálni őket. Falun nyaralni tehát utazás a múltba, hiszen a falu valahol maga a múlt és a múltbeli életforma. Lényegében ezeket az igényeket kell a falusi turizmusban szolgáltatóként részt vevő vendéglátóknak kielégíteni. Tehát a falusi turizmus nem egyszerűen szobakiadás vagy „bed - and - breakfest - szolgáltatás”, hanem annál sokkal komplexebb vendéglátási forma. Itt az idegenforgalom alapja a mezőgazdaság, amelynek működnie kell. A vendéglátók saját otthonukban fogadják a vendégeket, együtt élnek velük - ez pedig egészen más szemléletet kíván, mint az egyszerű fizetővendéglátás. A falusi turizmus ezért mindig személyes, és sosem lehet tömegturizmus. Elkerülhetetlen, hogy a vendéglátó

és a vendég közvetlen, személyes kapcsolatba kerüljön optimális esetben ez a kapcsolat barátsággá mélyülhet. Egy-egy falu, ha meg akar maradni igazi falunak, nem válhat a hagyományos értelembe vett „turistaközponttá”, hiszen ezzel a vendég elveszítené az illúzióját annak, hogy amit lát, az természetes, éppen ezért sosem válhat a falusi vendégfogadás egy-egy faluban tömegessé. A falusi vendéglátás tehát szemlélet, és fontos, hogy sosem lehet legfeljebb ritka esetekben - egy-egy falusi porta vagy ne adj Isten egy egész település domináns jellegadójává, mert abból leginkább csak amolyan „csikós - gulyás - műparasztos” turistaszenzáció lehet, amilyet például a Hortobágyból csináltak, s aminek - és ezt a vak is láthatja - semmi köze az igazi falusi élethez. Sokkal vonzóbb és valódibb a falu vagy tanya, ha ott valóban folyik mezőgazdasági termelés, vannak állatok - nem csak kutya és macska, de tyúkok, kacsák és

disznók és még az sem baj, ha hajna11 lonként a tehén netán bőgni merészel. Tehát az idegenforgalomba való bekapcsolódás csak kiegészítő tevékenység, és az sem baj, ha nem innen származik a jövedelem nagyobb része, mivel ezt az üdülési formát általában nem a leggazdagabb rétegek veszik igénybe - bár ez még megváltozhat az idő folyamán. Mindazzal együtt, hogy a falusi turizmus nem hoz magas jövedelmet, érdemes foglakozni vele. Különösen azokon a területeken lehet nagy jövője, amelyek a mezőgazdasági termelésnek amúgy nem nyújtanak igazán kedvező teret. Ezek a mai agrártúltermeléssel küzdő világban igencsak komoly gondban vannak, hiszen a mezőgazdasági termékek ára amúgy is alacsony, tehát azoknak a területeknek a termékei, ahol rosszabbak a termelési feltételek, nem versenyképesek. Ilyen térségek pedig nem csak Magyarországon, hanem Európában máshol is jócskán akadnak, és ezek számára a vendégfogadás

kiutat jelenthet Mint általában a szolgáltatások, ez is munkaigényes, méghozzá élőmunkaigényes, tehát segíthet az agrártérségek népességmegtartó-erejének növelésében és csökkentheti a - különösen a fiatalok körében tapasztalható - nagyfokú elvándorlást. Segíthet a gazdáknak a természethez jobban igazodó termeléshez való visszatérésben, mivel jövedelmük már nem kizárólag - esetleg nem elsősorban - az agrártermelésből származik, ezért módjuk van arra, hogy kevésbé kifizetődő vagy kockázatosabb termékekkel foglalkozzanak - esetleg más termelési móddal, például biotermékek előállításával. A falusi vendéglátáshoz szerencsés esetben szorosan kapcsolódhat a saját kezűleg előállított termékek közvetlen eladása a turistáknak. Ez egyrészt azt is jelenti, hogy sokkal „izgalmasabb” az a reggeli, amelyről a gazdasszony elmondhatja: a tejet magam fejtem, a vajat magam köpültem, a sajtot is én csináltam és

a lekvárt is én tettem el tavaly ősszel, egyszóval minden saját termék, hanem azt is jelenti sok esetben, hogy a háziak direkt eladásra is készítenek egyes termé12 keket (rendszerint befőtteket, mézet, süteményt, illetve kisebb kézműipari termékeket, fafaragást, csuhébabát, ami adott esetben a téli, „pangó” időszakban szintén hasznos elfoglaltságot jelenthet, s amiből majd, ha csak később is, de profit realizálható). Mindemellett a turista - akármennyire vágyik is a falusi idillre - nem akar a szemétdomb közepén piknikezni. Ezért aki falusi vendégfogadásra szánja el magát, át kell, hogy alakítsa házát, portáját ennek megfelelően. A városi ember hozzászokott egyfajta komforthoz, és azt mindenképpen igényli, tehát a falusi körülmények között is gyakran elvárja, hogy ha szobájához nem is tartozik saját vizesblokk, azért a házban legyen hidegmeleg folyóvíz és angolvécé. Persze vannak olyanok is, akik ehhez nem

ragaszkodnak, de ez a ritkább eset. Nem ez az egyetlen ráfordítás, amit a gazdáknak eszközölniük kell. Sok esetben várja el a turista, hogy a faluban rendelkezésre álljon pl. lovaglási vagy kocsikázási lehetőség, illetve szívesen fogadja, ha kijelölt séta-és túraútvonalak várják Ezek kialakítsa sokszor csak lelkesedés, máskor azonban komoly anyagiak kérdése A falusi turizmusnak tulajdonképpeni alapja a mezőgazdasági termelés, de sosem árt, ha környéken egyéb vonzó tényező is van. Ez lehet például egy műemlékekben gazdag város a közelben, fürdési vagy hegymászási lehetőség stb Ezek hiányában is lehet azonban sikeres a vendégfogadás, és szinte minden faluban létrehozható egy kis erőfeszítéssel, összefogással valamifajta helyi múzeum, tájház, illetve szervezhetők hagyományőrző klubok, tánccsoportok, népdalkörök, szervezhetők a turistaszezonra vásárok, búcsúk, fesztiválok. Természetesen ezek nélkül is

működik a falusi turizmus, sőt ezek nélkül sokkal természetesebb és spontánabb arcot mutat, de vannak és lesznek mindig olyanok, akik nem annyira a háborítatlan nyugalmat, mint a pezsgést keresik. 13 Érdekes megvizsgálnunk azt a kérdést is, hogy kik veszik igénybe a falusi turizmust, vagyis hogy kik igénylik a falusi nyaralást? Elsősorban belső turizmus, tehát rendszerint a saját állam polgárai az üdülők, és még ennél is jellemzőbb az, hogy általában családosok kisgyerekkel sőt kisgyerekekkel és nem is a legvagyonosabb rétegekből valók - kivételek természetesen mindig vannak. A vendégek - legalábbis a nemzetközi tapasztalat azt mutatja - visszajárnak, ha elégedettek és azt kapták, amire vágytak. Tehát a legjobb befektetés a turista igényeinek minél magasabb szintű kielégítése Ráadásul az elégedett vendég a legjobb reklámhordozó, hiszen a falusi turizmus esetében nagyon nagy a személyes kapcsolatok szerepe, és egyik

család gyakran a másiknak adja a címet, ahol ő jól érezte magát. Fontos lenne a külföldi turisták megcélzása, de ennek alapvetően több akadálya van. A falusi turizmusnak valahol mindig sajátos nemzeti jellege van, és egy magyar falu igazán egy magyar gyereknek érdekes, mert ugyanilyen faluban élt egykor a nagypapa meg a dédi. Másrészt a falusi vendéglátók, parasztok nyelvtudás szempontjából az egész világon nem állnak valami jól. Márpedig a vendéggel kapcsolatot kell teremteni, beszélgetni kell vele, ez pedig nyelvtudás nélkül lehetetlen Könnyebb dolguk van ilyen szempontból pl az osztrák gazdáknak, hiszen KözépEurópában a német nyelv széles körben elterjedt, ráadásul Németország és Svájc polgárai is jöhetnek minden nyelvi korlát nélkül. Néhány példa külföldről Most vizsgáljuk meg néhány kiragadott példán keresztül - szigorúan a teljesség igénye nélkül - hogy milyen az egyes európai országok falusi

idegenforgalma! 14 Az Európai Unió országaiban az 1980-as évek derekán az összes vakációzónak mintegy negyede vett részt a falusi turizmusban, azaz az öszszes, 180 millió turista közül 45 millió falusias környezetben töltötte a szabadságát vagy legalábbis annak egy részét. A falusi turizmus súlyát tekintve számottevő különbségek mutatkoznak az Unió egyes tagországai között. A francia idegenforgalmi szállások egynegyedét a vidéki turistaszállások teszik ki, aminek 85%-át maguk a franciák, a fennmaradó 15%-ot pedig külföldiek veszik igénybe. Svédországban egy több mint 2700 városlakóra kiterjedő felmérés szerint a megkérdezette 20%-a állította, hogy szabad idejük legnagyobb hányadát „rurális szabadidős tevékenységre” fordítják. Leginkább talán a hollandok vonzódnak a faluhoz: a egy felmérés szerint a 50%-uk a „vasárnapi falusi-vidéki kikapcsolódást kedveli”. És hogy ez nem csak vágyálom, arra egy

másik felmérés ad bizonyítékot, amely szerint az 5,9 millió holland vakációzónak 49%-a a „vidéki üdülési övezetekben” tölti a szabadságát, míg csupán 22%-uk a tengerparton. Az angolok rajongása a vidéki élet iránt sokkal visszafogottabb: a férfiak összes szabadidejének 23%-át, a nőkének 16%-át teszi ki a falusi időtöltés, de ez életkorral és az év folyamán is változik. A falusi turizmus nagy-britanniai helyzetére erőteljesen rányomja a bélyegét az a körülmény, hogy az angolok a vakációzás szempontjából meglehetősen inaktívak: mindössze 11%-uk tart számot vidéki üdülésre, azoknak jelentős része is saját hétvégi házában tölti a szabadságát. Ezeknek a házaknak számottevő része található falvakban és sok régen farmerlakás volt. A hétvégi nyaralókkal rendelkező családok aránya máshol is befolyásolja az üdülési szokásokat, különösen pedig a falusi turizmus iránti tár15 sadalmi igényt. Ha

ugyanis valakinek van nyaralója vagy víkendháza, azért még el-elmegy külföldi vagy hazai, felkapott vagy megszokott üdülőhelyre, a falusi turizmust azonban már ritkán veszi igénybe. Svédországban pl már 1963-ban a lakosság egynegyede a saját nyaralójában töltötte a vakációját, és azóta a nyaralók száma jelentősen növekedett. Dániában a családok 13-15%-ának, Franciaországban 16-17%-ának van nyaralója Olaszországban 6800 porta áll a falusi turizmus szolgálatában 75 000 ággyal, évente 6,3 millió vendégéjszakával és átlagosan 80-90 napos kihasználtsággal. A házak 25%-a teljes ellátást biztosít a vendégeknek, és míg az olaszországi vendéglátóüzemekben az átlagos tartózkodási idő 5,2 nap, a falun nyaralók átlag 9 napig maradnak szálláshelyükön. Említésre méltó, hogy milyen magas képzettségű turisták veszik igénybe itt a falusi turizmus lehetőségeit. A vendégek 31%-a egyetemi, 48%-a középfokú

végzettségű. A látogatók 40%-a 31-40 éves, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy ezt az üdülést főleg - ahogy már fentebb említettem - a gyermekes családok választják. Jelentős Olaszországon belül a dél-tiroli terület falusi turizmusa. Ennek kiemelkedő jelentőségét az is magyarázza, hogy az Alpok hagyományosan a falusi turizmus egyik legrégebbi területe. Itt a falusi vendéglátásnak nagy hagyományai vannak és városi népesség már 200 év óta igénybe veszi ezt az üdülési formát. 4654 porta áll az idegenforgalom szolgálatában 40 000 ággyal és ez azt jelenti, hogy a mezőgazdasági üzemek 14,2%-a próbálja ilyen úton kiegészíteni a jövedelmét A vendégek 60-65%-a német, a többi olasz, osztrák vagy más állambeli. A kínálat igen sokszínű, mert a klasszikus szobakiadáson kívül nyaralókat is kínálnak. Az ott tartózkodást pedig a tájra jellemző ételek, borkultúra és különböző összejövetelek színesítik. A

vendégek biztosak lehetnek abban, hogy a feltálalt termékek 50%-a sajáttermelésű, 40% pedig Dél-Tirolból származik. Csak 10% kerül oda más vidékről 16 Végül, mielőtt rátérnénk a hazai helyzet bemutatására, nézzünk meg még egy országot, amely sok szempontból sokkal közelebb áll Magyarországhoz, mint a fentebb bemutatottak - álljon hát itt egy volt szocialista ország, Szlovénia példája! Szlovéniában a falusi gazdaságok turisztikai tevékenysége már az I. világháború előtt kialakult, de a II. világháború után fejlődésében megrekedt, és szervezése csak a 70-es évektől indult meg újra A szlovén mezőgazdaság 80%-ban magángazdák kezében van, és a gazdaságok átlagos mérete (3,2 hektár, erdőterülettel együtt 5,9 hektár) önmagában nem biztosít megfelelő jövedelmet és megélhetést a gazdáknak, kiegészítő jövedelemforrásként tehát kézenfekvőnek tűnik a falusi vendéglátás fejlesztése. A gazdaságok

idegenforgalmi profilja kétféle: egy részük csak szállást és ellátást biztosít, míg egyre többen lesznek azok, ahol saját készítésű termékeket, zömében ételeket és italokat is árusítanak a turizmus keretében. 400 gazdaság közül 312 foglakozik turizmussal, 3661 ágyat alakítottak ki és a vendég kívánságának megfelelően adnak csak reggelit, vagy vállalnak félilletve teljes panziós ellátást, de az utóbbiak a háztartás kapacitásától is függenek. A vendégszobák több mint 50%-a I osztályú, és a vendéglátóknak lehetősége van a folyamatos továbbképzésre, a szakma megtanulására A karácsonyi, ádventi ünnepi programok külön vonzerőt jelentenek. A szlovén falusi vendéglátók sokat várnak az Európai Unióhoz való csatlakozástól. Aktus és potencia: Magyarország A Falusi Turizmus Országos Szövetségének adatai szerint Magyarországon 1998-ban 4893 falusi vendéglátó 26 340 férőhelyén 36 977 külföldi és 44 107

belföldi töltött el összesen 431 272 vendégéjszakát. Az 17 árak jellemzően 1200 és 1500 Ft. körül alakultak (fejenként és éjszakánként), de a kevésbé ismert és felkapott tájakon már 1000 Ft-ért is lehetett szállást kapni. A szebb bútorral berendezett, látogatottabb területen fekvő szálláshely ára a 2000 Ft-ot is elérheti. Ezek az eredmények bíztatóak, különösen ha azt is tekintetbe veszszük, hogy hazánkban - akárcsak Szlovéniában, amit már fentebb említettünk - gyakorlatilag a II. világháború után megszakadt a falusi turizmus szerves fejlődése. A szocialista rendszer a falut fejletlennek, elmaradottnak deklarálta és minden eszközzel igyekezett visszaszorítani. Igaz ugyan, hogy ez a szemlélet sokat segített az urbanizációban, amire pedig Magyarországnak nagy szüksége volt, de méltatlanul háttérbe szorította a falvakat és sokat - többé kevésbé célként deklarálva - mesterségesen elsorvasztott központi

intézkedések sorával. Éppen olyan falvak kerültek halállistára, amelyeknek kiutat jelenthetett volna a falusi turizmus - illetve ezek a falvak azok, amelyek a tönk szélére jutottak, de talán még van számukra kiút. Az amúgy is ezer problémával küzdő aprófalvas térségekben az idegenforgalom újfajta alternatívát teremthet és segítheti a falvak életben maradását. Az amúgy is meglehetősen elaprózott magyar birtokszerkezet képtelen eltartani annyi parasztot, amennyi van, számukra az elvándorlás mellett a vendégfogadás lehet a megoldás. Más kérdés, hogy van-e igény - Magyarországon és külföldön - azokra a szolgáltatásokra, amelyeket a magyar falu az idegenforgalom szempontjából nyújtani tud. Remélem, hogy mindig lesznek - és talán egyre többen lesznek - azok, akik vonzódnak ahhoz, amit ez a különleges nyaralási mód nyújthat: az idillhez, amit gyakran csak hajszalunk és a paradicsomhoz, amit oly régen elvesztettünk. 18

Felhasznált irodalom 1. A falusi turizmus, a szőlőtermelő és a gasztronómia Magyar Szőlő-és Borgazdaság, 1992 II 2. dr Balogh B: Fejlesztési lehetőségek: falusi turizmus Településfejlesztés, 1986 IV 3. Berényi I: A szociálgeográfia értelmezése ELTE - TTK Egyetemi jegyzet ELTE-Eötvös kiadó, Budapest, 1997 4. Bevezetés az idegenforgalomba Svájci program a magyar idegenforgalom részére A St Gallen-i Közgazdaság-, Jog- és Társadalomtudományi Főiskola mellett működő Idegenforgalmi és Közlekedésgazdasági Intézet, St Gallen, 1991 5. Biczó H: Hurrá, falun nyaralunk! Népszabadság, Magyar Tükör, 1999 aug. 16 6. Engels, F: A munkásosztály helyzete Angliában In: Karl Marx és Friedrich Engels művei, 2. kötet 1844-1846 Budapest, 1958 7. Halász P: A falusi turizmus az EK országaiban és a hazai fejlesztés lehetőségei I-II Gazdálkodás, XXXVI 2 és 3 1992 8. dr Iványosi Sz A: Mezőgazdasági térségek sajátos idegenforgalmi adottságai

Településfejlesztés, 1985 V 9. Latin költők antológiája Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1964 10.Perczel Gy (szerk): Magyarország társadalmi-gazdasági földrajza Egyetemi tankönyv ELTE- Eötvös Kiadó, Budapest, 1996 19