Történelem | Tanulmányok, esszék » Farkas Mária - A kolostorok kora

A kolostorok kora Általános jellemzők: • szűnőfélben levő politikai megosztottság • a kereszténység biztosította teljes ideológiai egység • az emberek egy népet alkotnak Isten szemében, valamennyien egy királyságot kívánnak, de az öröklődő és változtathatatlan társadalmi egyenlőtlenség eszméje: Isten a teremtéskor mindenkit a megfelelő helyre állított ordók (imádkozók, harcolók, dolgozók) A társadalom és a kultúraközvetítés fő szereplői – a király – a gróf, a lovag – a szerzetes – művészi kifejezési formák, műfajok 1. Általános jellemzők: Duby: a kolostorok kora (980–1130) – ugar, ingoványok, elvétve egy-egy ember, éhínségek („ember embert üldöz és felfalják egymást”) dominál: – az éhség élménye: az ember pőre, kiszolgáltatott, halál és rettegés prédája, mert bűnös alapélmény a félelem – 1000 után lassú emelkedés, ritkulnak a barbár betörések, az éhezési hullámok a

román művészet kora – román művészet: változatosság (sok hatás, nagy terület) és lényegi egység (az emberek roppant mozgékonysága, a Karolingok hagyományozta összetartó erő) egy hit, egy rítus, egy nyelv, egy kulturális örökség a művészet egyetlen célja: a látható világ valamennyi gazdagságának felajánlása az Istennek, hogy az adományok révén lecsillapítsák haragját, részesüljenek kegyelméből az új művé szet hordozói, letéteményesei a szerzetesek – Isten: kétarcú: harcos és ítélkező, de szüksége van az emberre a bűn elleni harcban – jóindulatának elnyerése: szerzetesek közvetítése, zarándoklatok (a három szent sír felkeresése: Szent Péteré Rómában, Szent Jakabé Santiago de Compostelában, Krisztusé Jeruzsálemben) – 12. századtól lassú emelkedés, derűsebb életszemlélet gótika 2. A király: – a társadalom isten városának tükörképe, a földi tökéletesség példája és mintaképe a

király – hatalmának az egyház próbál korlátokat szabni: királytükrök (speculum regis) legyen iustus, pius, pacificus, ha ezeknek nem felel meg, akkor: zsarnok – eredete: a germán népek hagyománya ott a király feladata a háborúzás, ill. az istenek és népük között a párbeszéd megteremtése – a 8. századtól felkenik a királyokat = az uralkodót az egyház keblére emelte a szent olajjal átitatva papi szolgálatot teljesít, főpapként áll Isten előttúj funkciója lesz a harc mellett a béke és az igazság őrzése szerzetes típusú királyok, legfőbb feladatuk, hogy a népért imádkozzanak (pl. a francia Róbert) – a király egyben lovag, aki kezében karddal biztosít igazságot és békét a népének – a monarchia renovatio, a császári hatalom újjászületése a király nem lehet többé műveletlen iskolák, könyvek – bőkezű: templomokat, kolostorokat épít, szerel fel – 11. század derekán hatalmuk csökken, funkciójuk

felaprózódik a hűbérurak között a közfunkciók privatizációja kézbe kívánja venni az egyház (a béke fenntartásáért: treuga Dei mozgalom), ill. a lovagok – 3. A lovag: – lételeme a harc, de féli Istent adományok az egyháznak, a kolostoroknak az esztétikum irányítás ugyancsak átkerül az egyház kezébe – jellemzői: fegyverek, harci készség – férfiak, a társadalom nem vesz tudomást a nőkről – agresszív vitézség, bátorság, nyers erő – tudatlan, a tanulás csak megrontaná a lelkét, de – féli Isten büntetését – Hogyan lehet beilleszteni a keresztény világba? Ha Istenért harcol a leküzdhetetlen, rejtőzködő erők ellen, a pogányok ellen keresztes háborúk, gyengék védelme – közvetítőre van szüksége szentek, ereklyék kultusza, ajándékok egyháznak, kolostoroknak 4. A szerzetes – közvetítő ember és Isten között – a mozgalom az elmélkedésre, az imára, az önsanyargatásra épül – a keleti

sivatag remetéi indítják el (3. sz vége) még a népvándorlás kora előtt – az 5. és 6 sz katasztrófái nyomán egyre vonzóbb életforma lesz – legfőbb feladata: harc a sátán kísértései: hús, háború, arany, asszony ellen – eszköze: imádkozás rokonokért, szellemi testvérekért, jótevőikért, az egész társadalomért – ideál: szegénység, aszkézis, fényűzés elvetése ↔ a világi egyház fényűző, hűbérúri élete – kolostorok a liturgia letéteményesei, ereklyeőrzők, temetkezési helyek – kolostori reformok sora, új rendek alakulása próbálja visszatéríteni a tévelygőket a helyes útra (Cluny, 910-) ♦ típusai: ♦ bizánci típusú, remeteség: hátat fordít a világnak, szerzetesi magány ♦ Nyugaton: coenobitizmus (coenobita = közös élet) – megszervezője: Nursiai Szent Benedek (6. sz) bencés eszme – columbáni típus – elzárkózás, lemondás, hittérítői feladatok nem vonzzák – alapja az engedelmesség

erénye, családi közösségben élnek az apát teljhatalma alatt – mértéktartó szellem – Krisztus katonáinak megfelelően kell táplálkozniuk, öltözködniük és pihenniük, hogy derekasan tudjanak harcolni – feledkezzék meg testéről, művelje a földet, hogy dúsabb áldozatot tudjon bemutatni Istennek ora et labora – eszközeik: – a könyv: a liturgia tartozéka, a megismerés eszköze ékesnek kell lennie (őskeresztény minták, evangelisták, 11. sz-tól isten-ábrázolások is, korábban féltek a pogány bálványimádat feltámadásától) – – – a zene: a liturgia középpontjában az írás a templomok: funkciójuk átalakul: a hatalmas gyülekezetek befogadására átalakítják a régi csarnokokat 5. A műveltség: ♦ „a szent” – legendák (=olvasnivaló): középpontban a szent alakja, kezdetben vértanúk, később más hitvallók is – nem mindennapi emberek, már születésük is csodás, alakjuk elengedhetetlen eleme a csoda

(Legenda Aurea) ♦ himnuszok: a rímes-ritmusos versforma diadala az időmértékes fölött, összefonódása a zenével ♦ „a gróf”: a hősi költészet – vitézi énekek (Roland-ének, Artur-mondakör) ♦ trubadúrok és minnesengerek (nőkultusz, a szerelem mint legfőbb érték) ♦ színjátszás: „tropusok” (=szókép, képes kifejezés) – 9. századi bencés kolostorokból indul