Oktatás | Könyvtári ismeretek » Finta Zsolt - A főszöveget követő járulékos részek

Készítette: Finta Zsolt A FŐSZÖVEGET KÖVETŐ JÁRULÉKOS RÉSZEK Idegen nyelvű rezümé (kivonat) és tartalomjegyzék Tudományos munkákhoz gyakran csatolunk idegen nyelvű rezümét (összefoglalást, kivonatot) és tartalomjegyzéket. A tartalomjegyzék eggyezzen meg a magyar tartalomjegyzékkel (ne legyen annak rövidítése, ha számokat használtunk a magyar változatban, akkor ezt őrizzük meg az idegen nyelvűben is). A rezümé lehetőleg röviden foglalja össze a könyv legfontosabb állításait, esetleg a követett módszereket. A fordítást minden esetben nézessük át anyanyelvi lektorral Nincs kellemetlenebb hiba egy könyvben, mint egy rossz, helyesírási hibáktól hemzsegő fordítás. Az idegen nyelvű rezümé a legtöbbször csak a külföldi könyvtárosok dolgát könnyíti meg, tudományos hozadéka legtöbbször nincs. Kolofonoldal Egyre több könyvből hiányzik manapság a kolofonoldal. A kiadók a kolofont rendszerint a copyrightoldalra teszik,

ezzel is tovább növelve az ezen az oldalon megjelenő információk mennyiségét. Akkor járunk el helyesen, ha kolofonoldalt csatolunk a könyvhöz, és itt helyezzük el a kötet technikai jellegű információit. A régebbi szabályzatok megkövetelték az impresszumadatokat a negyedik oldalon, és ez a hibás szabályozás is hozzájárult az áttekinthetetlen, túlzsúfolt copyrightoldalak születéséhez. Az utóbbi időben az impresszum adatai már a kolofonban jelennek meg. A kolofon és az impresszum összeolvadásával azonban a kolofon jóval nagyobb terjedelmű lett, ezért is kerüljön inkább az utolsó lapra. A kolofont csak akkor tegyük a negyedik oldalra, ha könyv pontosan egész ívre végződik, és jelentős anyagi terhet jelentene a kiadónak egy negyed vagy fél ív terjedelemnövelés. Kolofon és impresszum Az impresszum és a kolofon eredetileg nem tartozott össze. Az impresszum adatai a negyedik, míg a kolofon adatai a könyv végén, a kolofonoldalon

jelentek meg. Az impresszum eredetileg a rendeletileg előírt adatokat (a felelős kiadó nevét, a nyomtatványt előállító nyomda nevét, telephelyét, felelős vezetőjét, munka táskaszámát, gyártási évét) tartalmazta, a kolofon viszont a könyv legfontosabb adatait (a felelős szerkesztő nevét, a könyv terjedelmét stb.) Mai értelemben a kolofon az a záradék, amely a kiadvány kiadására és előállítására vonatkozó valamennyi lényeges adatot tartalmazza. A kolofonoldal adatai A kolofonoldalon, a kolofon fölött helyezhetjük el a könyv lehetséges olvasóira vonatkozó utalást, valamint a borítón elhelyezett festmény, rajz, fotó címét és alkotóját. Ennek feltüntetése kötelező, noha ezt nem minden kiadó szokta megtenni. Ugyancsak ide kerülhetnek a könyv támogatói, továbbá a kiadó neve, esetleg címe. A copyrightoldal tehermentesítése miatt rendszerint a kolofon alá kerül a könyv ISBN- és ISSN-száma is. Készítette: Finta

Zsolt A kolofon adatai. A kolofont mindig a könyv előállításában szereplő kiadói munkatársak felsorolásával kezdjük. Ezt követi a kiadásra vonatkozó adatok listája, majd a nyomdai munkálatokban részt vevők, valamint a nyomdai adatok felsorolása. 1. a felelős kiadó neve 2. a felelős szerkesztő neve 3. műszaki szerkesztő, tipográfus 4. a borító és a kötés tervezője 5. a sorozat tervezője 6. a mutató összeállítója 7. a könyv formátuma 8. a könyv terjedelme 9. a mellékletekre és az ábrákra vonatkozó adatok 10. a könyv példányszáma 11. a papír minősége 12. betűtípus 13. a könyv elkészülésére vonatkozó adatok 14. a nyomdai előkészítésre vonatkozó adatok 15. a nyomdára vonatkozó adatok 16. szabvány, amely szerint készült Információs és kereskedelmi oldalak Gyakran előfordul, hogy nem elégséges az a hely (hátsó borító, sorozatcímoldal), amely rendelkezésre áll, hogy a kiadó a szerzőit, sorozatait vagy

egyedi könyveit népszerűsítse. Ekkor ún. kereskedelmi és információs lapokat iktathatunk a könyvbe, a mutatók és a kolofonoldal után. Az információs és kereskedelmi oldalakon helyezhetjük el a szerző és a könyv ismertetőjét (annotációját). Ugyancsak ide kerülhet az illető sorozat már megjelent köteteinek felsorolása, valamint a kiadó által a hasonló tárgyban kiadott művek ismertetése is. Ezenkívül a kereskedelmi oldalakon egyéb hirdetéseket is elhelyezhetünk. Készítette: Finta Zsolt A KÖNYVBORÍTÓ ÉS KÖNYV TECHNIKAI KELLÉKEI Könyvborító Könyvborítónak nevezzük összefoglalóan a kötött könyv borítóját, a kötéstáblát, a kartonált könyv borítóját, a fedelet, valamint a kötött könyvtáblát védő védőborítót. A könyvborítók három részből állnak: a gerincből, az első és a hátsó táblából. Könyvészeti szempontból kiemelt jelentősége van az első tábla rektó, azaz arcoldalának, amelyet

borítócímoldalnak, valamint a hátsó tábla rektó, azaz hátoldalának, amelyet borítóhátoldalnak vagy egyszerűen hátsó borítónak nevezünk. A kartonált könyvek fedelének belső oldalait is használhatjuk, ezekre leggyakrabban, mint a fedél második, illetve harmadik oldalára hivatkozunk. Miután más adatok kerülnek a kötéstáblára, mint a fedélre és a védőborítóra, ezért ezeket az adatokat alább részletezem. Míg a belső címoldal a könyv szerves része, így tipográfiai megformálásánál jobban kell ragaszkodni a belív formai kötöttségeihez, addig a könyv borítója nincs ennyire szoros kapcsolatban a szövegoldalakkal. Következésképpen a borító tervezője nagyobb szabadságot élvez a tipográfia kialakításakor. A borítótervezésben két felfogás uralkodik Az egyik szerint a könyvborító a könyv szerves része, így megformálásának igazodnia kell a belső tipográfiához. A másik szerint a borító a könyv köntöse, s

funkciója az, hogy a könyvet eladja, így a kiadó, a tipográfus, a tervező is nagyobb szabadságot élvez kialakításakor. Fedél A fedél a kartonált könyvek borítójának az elnevezése. A fedél címoldalán helyezzük el a könyv szerzőjének nevét, a könyv címét, ide tehetjük a kiadó nevét és emblémáját, valamint a sorozatra vonatkozó adatokat. A fedél hátoldalán feltétlenül szerepeljen a könyv ára és ISBN-száma. Ma már ugyanis a legtöbb könyvön szerepel az EAN-kód (nemzetközi cikkszám). Az EAN-kód három részből áll: a tulajdonképpeni vonalkódból, vonalkód felett elhelyezett ISBN-számból, továbbá a vonalkód alatti számcsoportból. A hátsó fedélre kerülhet a könyv annotációja, a könyv szerzőjének bemutatása, fényképe, esetleg részleteket közölhetünk a könyv recenzióiból is. A könyv fogyasztói árát általában a hátsó borító bal felső sarkába helyezzük. A fedél második és harmadik oldalára

ismertető-, propaganda- és reklámszövegeket is nyomtathatnunk. Kötéstábla A kötéstábla a kötött könyv borítójának elnevezése, amely két műanyag vagy papírlemezből készült táblalemezből, gerinclemezből és valamilyen táblaborítóból áll. A kötéstábla jobban védi a könyvtestet, mint a fedél, és esztétikai funkciója sem elhanyagolható. A könyv adatait kétféle módon helyezhetjük el a kötéstáblán. Ha a kötéstáblát nyomható táblaborítóval vonjuk be, és védőborítót nem alkalmazunk, akkor a fentebb ismertetett címadatokat a kötéstáblára nyomjuk. Ha a kötéstáblához védőborító járul, akkor ezeket az adatokat általában ott közöljük. Mivel a védőborító gyakran megsérül vagy elvész, ezért célszerű vagy a gerincre, vagy a kötéstábla címoldalára a legfontosabb adatokat elhelyezni. Készítette: Finta Zsolt Védőborító A védőborító általában nehezebb súlyú papírból vagy könnyebb

kartonból készült, rendszerint illusztrációt tartalmazó, színes borító. A védőborító funkciója kettős: védi a kötéstáblát a szennyeződéstől, másrészt közli a kötéstáblán fel nem tüntetett adatokat. Ebben az esetben mindazok a címadatok a védőborítóra kerülnek, amelyeket a fedélnél felsoroltunk. A védőborítókat lehetőleg grafikusokkal, tipográfusokkal terveztessük, mivel propagandahatásuk sem elhanyagolható. Könyvgerinc A könyv gerincére a könyv szerzőjének a neve és mű főcíme kerül. A gerincre tehetjük még a kiadó nevét és emblémáját is. Ha a műnek háromnál több szerzője van, akkor csak a főcímet helyezzük el a gerincen. Két-három szerzőnél elég csak a vezetékneveket feltüntetni. Az 5 mm-nél kisebb könyvgerincen nem kell a fent említett adatokat elhelyeznünk. A könyvtárosok munkáját megkönnyítendő, a gerinc lábánál lehetőleg hagyjunk legalább 2 cm-es helyet a könyvtári jelzetnek. A

gerincen elhelyezett szöveg a magyar hagyományban alulról fölfelé tart, míg az angolszász országokban fordítva. Vannak olyan nagy terjedelmű művek, ahol a gerincszöveg vízszintesen is elhelyezhető. Mivel a cím és a szerző neve így jobban elolvasható, ahol ez megoldható, éljünk ezzel a lehetőséggel. Könyvtok A magyar könyvkultúrából szinte teljesen hiányzik a könyvtokok alkalmazása. Ennek elsősorban pénzügyi oka van, ugyanis a könyvtok alkalmazása jelentősen megnövelheti a kiadásokat. De a hiánynak szemléleti okai is vannak A könyvtok szerepe hármas: egyrészt védi a könyvet a szennyeződéstől, másrészt összetartja az egyedi könyveket, harmadrészt a könyvtok esztétikai szerepe sem mellékes. Különösen ez utóbbi miatt kedvelik a könyvkiadók. Tudományos könyveknél a könyvtoknak gyakran csak védőfunkciója van, ilyenkor adat nem kerül rá. Technikai kellékek A technikai kellékek nem szerves részei a könyvnek, abban az

értelemben legalábbis, hogy nem tartoznak a lényegi mondandóhoz, szerepük inkább az, hogy az olvasók számára megkönnyítsék a könyv használatát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének a könyv fontos részei, ugyanis egy elrontott oldalszámozás, egy rosszul szerkesztett élőfej rendkívül sok bosszúságot okozhat az olvasónak. A technikai kellékek nem kötelező részei egy-egy könyvnek. Oldalszámozás Egy-két kivételes esettől eltekintve minden könyvet oldalszámokkal látunk el. Az oldalszámozás a könyvben való tájékozódást, az egyes részek, fejezetek, alfejezetek gyors megtalálását teszi lehetővé, ezért rendkívül fontos, hogy a paginázás hibátlan legyen a könyvben. Készítette: Finta Zsolt Az imprimálás során sohasem maradhat el az oldalszámozás ellenőrzése. Az oldalszámozás a könyvborítóval szemben lévő első páratlan oldalon azaz a szennycímoldalon kezdődik. Élőfej Az élőfej a könyv oldalainak

felső szegélyén szalagszerűen elhelyezkedő szövegsor, amelyet gyakran egy finom lénia egészít ki. Az élőfej tartalmazhatja a szerző nevét, a fejezet címét, valamint az azon az oldalon tárgyalt téma címét. Ha élőfejet alkalmazunk, akkor gyakran az oldalszámokat is itt helyezzük el. Élőfejet elsősorban tudományos művekben, gyűjteményes kötetekben, tankönyvekben, szakkönyvekben, és kézikönyvekben használunk. Szépirodalmi műveknél sokkal ritkább Az élőfej segít az olvasónak a tájékozódásban, segítségével hamarabb megtaláljuk a keresett szöveghelyet. Az élőfej folyamatosan mutatja, hogy milyen témánál tart éppen az olvasó Az itt szereplő címeknek nem kell feltétlenül megegyezniük a tartalomjegyzékben adottakkal, de az esetek többségében az élőfejben a rövidített címek szerepelnek. A tárgymutató fogalmaival azonban lehetőleg egyeztessük őket. Nem szerencsés megoldás, ha nagymértékben eltérnek egymástól. Az

élőfejre is vonatkozik a copyright, azaz egy idegen nyelvről fordított mű élőfejrendszerét is vegyük át. Marginálisok Marginálisoknak vagy széljegyzeteknek nevezzük azokat a címeket, jegyzeteket, megjegyzéseket, amelyeket a szedéstükrön kívül, a könyv margójára helyezünk. Elsősorban tankönyvekben, kézikönyvekben, bonyolult címrendszerű tudományos monográfiákban, valamint a kísérletező prózában találunk marginálisokat. A marginálisokat lehetőleg a páros oldalakon a bal, a páratlanokon pedig a jobb oldali margóra tördeljük. A marginálisok első sorát a vonatkozó szöveg első sorával egy vonalba helyezzük. A páros oldali marginálisokat balra, a páratlanokat jobbra zárjuk Iniciálé Iniciálénak nevezzük az igényesebb nyomdai munkával készült könyvek, különösen művészi, bibliofil értékű könyvek fejezeteinek első, díszes kezdőbetűjét. Az iniciálé helyét a szövegben kihagyjuk, de a kéziraton feltétlenül

jelöljük. Az iniciálé alsó talpvonalát mindig egy sorba helyezzük valamelyik szövegsorral. Az iniciálé melletti első sort vagy az első két-három szót régebben verzál vagy kapitalchen betűkből szedték. Ma már nem követjük ezt a hagyományt. Az iniciálékkal kezdődő bekezdésekben felesleges behúzást alkalmazni, hiszen az iniciálé önmagában is elég kiemelés. Az iniciálékhoz hasonlóan a könyvet díszíthetik még keretek, fej- és szegélylécek, valamint általában a fejezetek végén elhelyezett záródíszek. Készítette: Finta Zsolt Errata Gyakran előfordul, hogy a szedés hibáit csak a nyomdába adás után vagy a már kinyomtatott könyvben fedezzük fel. Ekkor hibajegyzéket mellékelhetünk a könyvhöz Ha még az utolsó ív kinyomtatása előtt fedezzük fel a hibákat, akkor célszerű a hibajegyzéket az utolsó oldalra nyomtatni. Ellenkező esetben egy külön lapot kell kinyomtatnunk, amelyet a könyv utolsó oldalára

beragasztunk, vagy csak egyszerűen röplapként mellékelünk. A hibajegyzéknek adhatjuk az összefoglaló Errata címet (sajtóhibák jegyzéke). A kiegészítések és pótlások csak a kimaradt szavakra, mondatokra szorítkozzanak, terjedelmesebb kiegészítéseket csak egy új kiadásban közöljünk. Ugyancsak tekintsünk el a tipográfiai hibák felsorolásától, ezeket szintén csak a mű egy új kiadása tudja megszüntetni. Ha a kinyomtatott könyvben túl sok hibát fedezünk fel, akkor a hibajegyzék csak az értelemzavaróakra szorítkozzék. A hibákat táblázatosan, sorszámozva közöljük, a következő sorrendben: oldalszám, a sor száma, a helytelen szöveg, a helyesbítés. Ívjelző Az ívjelző nem szerves része a könyvnek. A könyvkötészetben az összehordás ellenőrzésére szolgál. Régebben minden kezdődő ív első oldalának alján, rendszerint petit betűfokozatból, az oldalszámmal egy sorban szerepelt a könyv szerzőjének vezetékneve és a

könyv rövidített címe, valamint az ív száma. Embléma Az embléma olyan díszítmény, amely a kiadó állandó jelölésére szolgáló kis képet, ábrát, rajzot, vagy a kiadó kezdőbetűit tartalmazza. Az emblémát elhelyezhetjük a borítón, a gerincen és a címoldalon. Ha a sorozatnak önálló emblémája van, akkor ez kerülhet a sorozatcímoldalra is. Ügyeljünk arra, hogy az embléma ne legyen túlságosan hivalkodó, bárhova helyezzük is. Könyvjelző A könyvhöz mellékelhetünk könyvjelzőt is. A könyvjelző általában 4-8 cm széles, vastagabb papírból készült csík, amelyre rövid szöveget is nyomtathatunk: ismertetés a könyvről vagy annak szerzőjéről, a sorozatban eddig megjelent kötetekről, valamint egyéb információs és propagandaanyagokat. Röplap Röplapnak nevezzük azt a lapot amelyet a csomagolás előtt a könyv első lapjai közé tesznek, vagy az utolsó oldalra, esetleg a borító harmadik oldalára beragasztanak. A röplap

leggyakrabban a hibajegyzéket tartalmazza. Lehet azonban más célja is, például felsorolhatja a sorozatban eddig megjelent köteteket, felhívhatja a figyelmet a könyv előzményére vagy folytatására. Készítette: Finta Zsolt Haskötő A haskötő a könyv borítófedelén, kötéstábláján vagy védőborítóján körbefutó keskeny papírszalag. A haskötő több funkciót lát el Többkötetes könyvek esetén összefűzi a köteteket, továbbá megkíméli a könyv borítóját attól, hogy alkalomszerű szöveget nyomtassunk rá. Ezen kívül nyomtathatunk a haskötőre reklámszöveget, a szerzőre vonatkozó információt. Az olvasók és a kereskedők nem kedvelik a haskötőt, mivel vásárláskor megnehezíti a könyvvel valós ismerkedést. Felhasznált irodalom: Gyurgyák János: Szerkesztők és szerzők kézikönyve Bp.: Osiris kiadó, 1996