Tartalmi kivonat
A Retina A retina előrefelé csaknem a sugártestig terjed. Szerveződése tíz rétegű, tartalmazza a látási receptor pálcikákat és csapokat, valamint még négy neurontípust: bipoláris sejteket; ganglionsejteket; horizontális sejteket; amacrin sejteket. A choroidea mentén (tehát a fénytől távolabb) elhelyezkedő pálcikák és csapok a bipoláris sejtekkel szinaptizálnak, azok pedig a ganglionsejtekkel. Ez utóbbiak axonjai alkotják a szemet elhagyó nervus opticust. A horizontális sejtek a külső hálózatos rétegben (stratum plexiforme externum) a receptorsejteket egymással kapcsolják össze. Az amacrin sejtek a belső hálózatos rétegben (stratum plexiforme internum) a ganglionsejtek között teremtenek kapcsolatot. Ezeknek a sejteknek axonjuk nincsen, nyúlványaik egyaránt képeznek preés posztszinaptikus kapcsolatokat a szomszédos idegelemekkel Általánosan érvényesülő konvergencia jellemzi a retinát: a
receptorsejtek bipoláris sejtekre, ez utóbbiak pedig ganglionsejtekre konvergálnak. Minthogy a receptorsejtek a choroideához fekszenek hozzá, a fénynek át kell haladnia a ganglionsejtek és bipoláris sejtek rétegein. A choroidea retina mögötti pigmentált rétege elnyeli a fénysugarakat, és ezzel elejét veszi annak, hogy azok a retinán át visszaverődjenek. A retina idegi elemeit a Müller-sejteknek nevezett gliasejtek fogják össze. Ezek nyúlványai belső határoló hártyát képeznek a retina belső felszínén és külső határoló hártyát a receptorrétegben. Minden pálcikában és csapban megkülönböztetünk egy külső szegmenst és egy belső szegmenst, melyben a magrégió és a szinaptikus zóna található, és gazdag mitokondriumban. A külső szegmensek módosult csillók, amelyek membránból álló lapított sacculusok vagy korongocskák szabályos halmazából épülnek fel. Ezek fényérzékeny pigmentet tartalmaznak A
pálcikák külső szegmensei laposak, közel téglalap alakúak, míg a csapoké kúp alakú. A csapokban a sacculusokat a külső szegmens sejthártyájának betüremkedései képezik, a pálcikákban viszont a korongocskák elkülönülnek a membrántól. A pálcikák sacculusai a maghoz közelebbi oldalon folyamatosan újra termelődnek, míg az ettől távolabbi oldalon az elöregedő sacculusokat a pimenthám sejtjei phagocitálják. Amennyiben ez utóbbi zavart szenved, sejttörmelék réteg keletkezik a receptorok és a pigmentsejtek között, és kialakul a retinitis pigmentosa nevű betegség. A csapok megújulása ennél sokkal diffúzabb folyamat, amely valószínűleg a külső szegmens több helyén is zajlik. A foveában nincsenek pálcikák, azonban nagyobb a csapdenzitás. Ezen a területen a csap : bipoláris sejt : ganglionsejt arány 1 : 1 : 1. A retina többi területén a pálcikák vannak túlcsúlyban, és ott a konvergencia jelentős
mértékű. Minthogy a retinában 6 millió csap és 120 millió pálcika van, de egy n. opticus csak 1,2 millió rosttal rendelkezik, a receptorok átlagos konvergenciája a bipoláris sejtek közvetítésével a ganglionsejteken körülbelül 105 : 1. A pálcikák rendkívüli fényérzékenységgel rendelkeznek, így ezek az éjszakai látás (szkotópiás látás) receptorai. Ezek azonban nem képesek sem a tárgyak részleteinek és körvonalainak éles megkülönböztetésére, sem színek meghatározására. A csapok ingerküszöbe sokkal magasabb, de rendszerük sokkal élesebb látású; ez a rendszer felel a világosban látásért (fotópiás látás) és a színlátásért. Ily módon a KIR-nek a szem felől kétféle, a pálcikákból eredő és a csapokból eredő bemenete van. Ennek a maximálisan különböző megvilágítási feltételek mellett működő kétféle bemenetnek e léte képezi a duplicitás-elmélet alapját