Jogi ismeretek | Polgári jog » A jogos védelem

18. A jogos védelem 29. § (1) Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. (2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni. (3) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza az elhárítás szükséges mértékének felismerésében. A Btk. 29 § (1) a társadalomra veszélyességet zárja ki, míg a (2) pedig a beszámítási képességet. Btk. 29 (1) szerinti jogos védelem: A jogosan védekező olyan támadást hárít el, melynek megakadályozására a bűnüldöző hatóságok lennének jogosultak és kötelesek. Ha ezek a szervek nem tudják teljesíteni kötelezettségüket, akkor meg kell adni a lehetőséget a sértettnek, hogy

védekezhessen. Ilyenkor tehát lényegében a társadalom védekezését valósítja meg a támadóval szemben, ezért ez a cselekmény a társadalomra nem veszélyes. 23/1990 (X.31) AB határozathoz fűzött vélemény: ha a megtámadott megöli támadóját, akkor a büntethetetlenséggel a jog nem az élettől való megfosztás jogszerűségét ismeri el, hanem azt, hogy az a szituáció, melyben a támadás és elhárítása zajlott jogon kívüli. A természeti állapot tér vissza azokra a pillanatokra, míg az életek közötti választás szituációja fennáll, csak azután lép be újra a jog.-ezzel nem értünk egyet!!!! A római jog már kezdetektől elismerte a jogos védekezést. XII táblás törvény az éjjel tetten ért törvény megölését feltétel nélkül, míg a nappal tetten ért tolvaj életének kioltását csak abban az esetben ismerte el jogszerűnek, ha fegyverrel érkezett. Ebből az is kitűnik, hogy a védekezés és a bosszú megengedhetőségének

gondolata még nem különült el teljesen egymástól. A kánonjog a jogos védelem jogintézményét ugyancsak elismeri, sőt azt kibővíti a mások érdekében gyakorolható védelem fogalmával. Ma a jogos önvédelem nem önvédelmet jelent, a védelmi cselekményt ugyanis kifejtheti maga a megtámadott vagy bárki más is. Nincs jelentősége, hogy a megtámadott kért-e segítséget vagy nem, sőt annak sincs, ha a megtámadott kifejezetten tiltakozott a beavatkozás ellen. Btk. 29§(1) két alapvető jellemzője a jogtalan támadás és az ezzel szembeni védekezés a) Jogos védelemről csak akkor lehet szó, ha a védelmi cselekmény tanúsítására a saját illetőleg mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalana támadás elhárítása érdekében kerül sor. Támadás: olyan aktív magatartás, amely megvalósítja valamely bűncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának objektív

ismérveit. Ez mindig pozitív formában jelentkezik és arra irányul, hogy bizonyos fennálló helyzetet megváltoztasson. A támadás tehát kizárólag csak tevékenység lehet, mulasztás nem, mert az legfeljebb végszükséget eredményezhet. A támadó pillanatnyi passzív magatartása, amellyel fenntartja a jogellenes állapotot is jogtalan állapotnak minősül. További követelmény, hogy a támadás részben vagy egészben merítse ki valamely különös részi törvényi tényállását. Ha szabálysértési alakzata is van, akkor az is alapja lehet a jogos védelemnek. A támadásnak intézettnek vagy közvetlen fenyegetőnek kell lennie Intézettnek minősül a támadás, ha a bcs. törvényi tényállását már megkezdte Közvetlenül fenyegetőnek minősül, ha a támadás megkezdésétől azonnal vagy rövid időn belül tartani lehet és annak kifejtésének nincs akadálya. A jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, míg a megtámadott reálisan tarthat a

támadás megkezdésétől vagy folytatásától, ellenben ha a fenyegető kijelentés egy esetleges későbbi bántalmazást helyez kilátásba jogos védelemről nem lehet szó. A jogtalan támadás irányulhat: - - - Személy ellen: irányulhat az élet, testi épség, egészség, nemi erkölcs valamint az egyes személyhez fűződő jogok ellen. Verbális rágalmazás vagy becsületsértés (személyhez fűződő jogok) esetén a jogos védelem nem jön szóba. Tettleges becsületsértés esetén azonban a megtámadott már jogosan védekezhet. Javak ellen: elhárítható védekezéssel. A büntetőjog nem csupán a tulajdonosi jogokat védelmezi, hanem a birtokot is, nem vehető azonban igénybe jogos védelem a kötelmi jogok érdekében. Közérdek ellen: a jogilag elismert közössé érdekeinek védelmét jelenti. Jogos védelem címén fellépni akkor lehet, ha az egész közösség érdeke az egyébként Btk-ba ütköző tevékenység kifejtésének vagy folytatásának a

megakadályozása. Közérdeken nem csak a társadalom egészének érdekeit kell érteni, hanem a társadalom egyes kisebb közösségeinek érdekét is. A támadásnak jogtalannak kell lennie, a támadás jogellenessége objektív ismérv, független valamennyi támadó szándékától illetve annak értékítéletétől. Nem jogtalan az erőszakos magatartás kifejtése, ha: - Azt jogszabály engedélyezi Házi fegyelmezési jog gyakorlása során kifejtett cselekmény Végszükség vagy jogos védelem során tanúsított magatartás. (a jogos védelmi helyzetben lévő személlyel szemben fellépő javára tilos a jogos védelmi helyzet jogszerű megállapítása.) A támadás jogtalansága nem függ a támadó tulajdonságaitól sem. Jogtalan olyan személy támadása is, aki amúgy bűncselekmény alanya nem lehet, mert gyermekkorú vagy elmebeteg támadása ellen is lehet jogos védelmet alkalmazni. A támadó azonban csak ember lehet, akkor is, h az állatot használ fel a

támadáshoz. Lényegtelen a támadó tévedése a támadás jogszerűségében. De ha valaki a jogos védelem alapjául szolgáló helyzetet azért érti félre, mert a körülményekből arra tévesen következtet, akkor a tévedésre alkalmazandó szabályokat kell alkalmazni. Ha az objektív helyzet a jogos védelem fennállására alapot nem adott, a büntethetőséget kizáró ok nem jöhet szóba. A jogtalanság kizárólag a támadást jellemezheti, mert pl. ha kölcsönösen tettlegesen járnak el, akkor mindkettejük jogtalanul jár el, vagyis egyiküknek sem ítélhető meg a jogos védelem. (pl. verekedésre kihívás és elfogadása) Nem keletkeztet jogos védelmi helyzetet a tettleges kiprovokált támadás sem. b) A védelmi cselekménynek elhárító jellegűnek kell lennie. Elhárításon szintén aktív magatartást kell érteni, olyan tevékenységet, melynek kifejtésére a védekezés keretei között kerül sor, az a támadó ellen irányul és kimeríti a

Btk. Különös részében meghatározott valamely bcs. törvényi tényállását Időben addig tart míg lehet számítani a jogtalan támadás megkezdésére vagy annak kifejtése még folyik. A jogtalanul megtámadottat nem terheli menekülési kötelezettség, kivételesen azonban ez terheli a hozzátartozót felmenője, testvére, házastársa részéről ellene indított támadás esetén. Szintén terheli menekülési kötelezettség, ha a támadó súlyosabb fokban kóros elmeállapotú vagy szemmel láthatólag tudatzavarban lévő személy. Nem terheli kitérési kötelezettség, ha a támadó ittas, de nincs tudatzavarban, és ha önhibájából ittasodott le. Mindebből az következik, hogy főszabályként nem része a jogos védelemnek, hogy a támadás másként el nem hárítható legyen. Az elhárítás legfőbb jellemzője az arányosság. Vagyis az nem idézhet elő aránytalanul nagyobb sérelmet, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna. Arányos a

védekezés, ha a megtámadott magatartása ugyanazon törvényi tényállási keretek közé tartozik, mint a támadóé. Az arányosság vizsgálata szükségtelen: - Az élet ellen irányuló - Nemi szabadság elleni erőszakos támadás esetén. Pl. tettleges becsületsértéssel szemben nem arányos az életveszélyes sérülést okozó bántalmazás. Az objektív körülményekből lehet megítélni, hogy a támadás milyen sérelemmel fenyeget. A támadás lehetséges következményeinek és nem a támadó szándéka felismerésének van jelentősége. Meddig arányos a támadás, amennyiben a támadás kizárólag a vagyoni javak ellen irányul? Ezt csak az adott eset összes körülményeire és különösen a javak értékeire tekintettel lehet csak eldönteni. Ám a javak ellen intézett támadás is elhárítható olya módon, hogy a védekező a testi sértés alap- vagy bármely minősített esetét valósítja meg védekezése során. Ún. védő-óvó intézkedések:

főként a vagyon elleni bűncselekmények megszaporodása révén vált gyakoribbá ezek alkalmazása, pl. az áram ajtókilincsbe vezetése Az ilyen előzetes védekezést a jogunk nem ismeri el, mert a támadás még nem áll fenn, ezért a jogos védekezésnek nincsen helye, és a LB. Rámutatott, hogy előzetesen nem lehet megbecsülni a támadás mértékét sem. Ugyanakkor a (könyvszerzők szerint-meg szerintem is ) ezek kategorikus elutasítása nem helyénvaló, mert bár ezeknél valóban nem áll fenn még a jogos védelem helyzete, azonban ezek a berendezések akkor lépnek működésbe, amikor a támadás megkezdődik ( pl. ajtó felfeszítése) Ezek az eszközök tulajdonképp előkészületek a védekezésre, mely védekezés a támadással veszi kezdetét. Nem lehet ugyan előre pontosan megítélni mekkora támadásra lehet számítani, de vagyon elleni támadás esetén egy testi sérülést okozó berendezés arányosnak tekinthető, amit viszont a

berendezés felszerelője meg tud állapítani. Aki azonban megsérti az arányosságot, azt felelősségre kell vonni. Nem az arányosság megsértését jelenti az időbeli túllépés. Ez az eset, amikor bár korábban fennállt a jogos védelem, de a védekezéskor a támadással már felhagytak és további támadás veszélye sem áll fenn, ezért az időbeli túllépés miatt a bűncselekmény megvalósul. Annak, hogy a támadó a támadással felhagyott, egyértelműnek kell lennie. Btk. 29§ (2) szerinti jogos védelem: Aki az arányosság követelményét azért sérti meg, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni az elhárítás szükséges mértékét, szintén nem büntethető. Ebben az esetben tehát az arányosság nem fogalmi elem Az ijedtség vagy menthető felindulás az elkövető akarati, felismerési vagy értékelő képességét kizáró tudatzavar, amikor a támadást a valósnál súlyosabban ítélik meg és ezért súlyosabban

viszonozzák. Ezt az alapján kell megítélni, ahogy a sértett a kialakuló helyzetet észlelte Ez is tudatzavar, ennek megállapítása azonban nem elmeorvos szakértő feladata, hanem a kérdés eldöntésére az ügyész vagy a bíróság jogosult. Amennyiben az ijedtség vagy a menthető felindulás csak korlátozza a felismerésben, hogy mekkora a helyes mérték, akkor büntetőjogi felelősségre lehet vonni, de a büntetés korlátlanul enyhíthető. Amikor nem is korlátozza a sértettet, akkor az enyhítésre nincs lehetőség