Gazdasági Ismeretek | Gazdaságtörténet » A Rákosi-korszak gazdasága

A Rákosi-korszak gazdasága Vas és acél országa A gazdaságpolitika Rákosi mellett Gerő Ernő irányítása alatt állt. A harmadik világháborúra is készülve a nehézipar fejlesztését tűzték ki célul. Óriási áldozatok árán korszerűtlen, alacsony hatékonyságú ipart hoztak létre. Önellátási törekvések sem hoztak eredményt: költséges beruházásokkal nyitottak bányákat, emeltek gyárakat, hogy az ország lehetőleg semmilyen téren ne függjön más országtól. Mindezt kizárólag belső forrásokból finanszírozták, a mezőgazdaság, az infrastruktúra és az életszínvonal rovására. Tervgazdálkodást vezettek be, vagyis az Országos Tervhivatal határozta meg a gazdaság fejlődését. Az ésszerűtlen irányítás következtében 1952-re a termelés visszaesett, az emberek életszínvonala süllyedt. Mezőgazdaság A kommunisták a földosztást kezdettől csak politikai manővernek tekintették, ezért az MDP meghirdette a

kollektivizálást, majd megkezdte ennek erőszakos végrehajtását. A kormányzat gazdasági és politikai eszközökkel lépett fel a parasztság ellen. Megemelte a parasztság adóit, növelte a beszolgáltatási mennyiséget. A falu vezetőségét, a parasztgazdákat kuláknak nyilvánították Adóikat és beszolgáltatási kötelezettségeiket teljesíthetetlen mértékűre emelték, és rendőri erővel léptek fel ellenük. A parasztság ragaszkodott régi vagy újonnan kapott földjéhez. A szovjet típusú szövetkezetek (teljesen megfosztották a tulajdonuktól) merev ellenállásba ütközött. Erőszakos módszerekkel is csak a parasztok harmadát tudták szövetkezetekbe kényszeríteni, ugyanakkor a mezőgazdasági termelés jelentősen visszaesett. A kollektivizálás ideológiai, politikai és gazdasági célokat szolgált. A pártvezetés a mezőgazdaságban is uralkodóvá kívánta tenni a fejlettebbnek tekintett állami tulajdont, ugyanakkor meg akarta törni

az ellenálló parasztságot is. Gazdasági szempontból a téeszesítés elsősorban az iparosítást szolgálta, biztosította a munkaerőt