Jogi ismeretek | Gazdasági jog » Csegődi Tibor László - Versenyjog

Csegődi Tibor László EKKJ2 Tk. 157-250 old 1 VERSENYJOG A versenyjogról általában: A versenyjog nem azonos a versenyeztetéssel. Kapcsolat: ha a megrendelő olyan piaci szereplő, hogy rajta kívül a lehetséges szállítói nem tudnak máshoz fordulni árúikkal. A versenyjogi szabályok tilalmak mindenkire vonatkoznak, de a speciális kötelezettségek mégis a domináns piaci helyzetű cégeket érintik inkább. A versenyjog nem azonos a közbeszerzéssel. Speciális: közpénzek felhasználásánál szerepe van a közbeszerzési szabályozásnak (és a versenyjognak). – KÖRBENYERÉSES KARTELL. A versenyjog nem azonos a fogyasztóvédelemmel. A nemzetközi versenyjogban nincs ilyen, kivéve az EK-(verseny-) jogot. A versenyjog nem azonos a versenyképességgel. Van kapcsolatuk azonban:  Minden vállalat a versenyjog szabályai szerint alakítja ki versenyképességét (sikerességét) a piaci vetélytársakkal szemben.  A megerősödött vállalati szféra

(például amerikai) a maga versenyjogának exportjakor eleve előnyben van a „kezdőkkel” szemben. Versenyjog: a vállalkozások piaci ténykedésének szabályozása. Csatlakozásunk előtt a magyar vállalatoknak a közösségi elvek szerint kellett működniük. Ez teljesen nem sikerült, mechanikus szabadpiaci szemlélet valósult meg – hibásan. I. Nemzetközi és nemzeti versenyszabályozás – duális szabályozás: Mögöttes versenypolitika: államok közti, de a világméretű regionális kereskedelemben is a lényeg a ~. Ez a kereskedelempolitikai érdekek védelmét jelenti nemzetközi értelemben A versenyhatóságok együttműködnek, hogy a versenyjogok közötti különbségeket kiküszöböljék. A versenyjog szintjei: Tisztességtelenségi versenyjog: már a 18. századtól létezik; az üzleti élet szereplői, ♦ szervezeteik normákat állapítottak meg kezdve a tisztességes kereskedéstől egészen a fogyasztóvédelemig. ♦ Gazdasági versenyt

védelmező intézkedések: versenykorlátozás tilalma, piaci helyzettel való visszaélés tilalma már nemzetközi szinten jelentősek az első kategóriával szemben (a szerződők és a vállalkozások által tett, államközi kereskedelemre kiható versenykorlátozások ellen). Az egyes országok versenyjogának eltérései komoly előnyökkelhátrányokkal járhatnak A fenti különbözőségek miatt vannak védintézkedések: államok közötti egyezményekben lévő kereskedelemkorlátozó lépések, de csak egy államhoz címzettek. Nincs kikényszerítő szerv (diplomáciai vitarendezés, kereskedelmi retorziók, nemzetközi jogi felelősség)! Ilyenek a kétoldalú szabadkereskedelmi társulások. Ha vannak kikényszerítő fórumok, csak azokhoz lehet fordulni jogsértés esetén. Állami támogatások tilalma: már a szabadkereskedelmi társulásoknál is jelentős elem az állami szubvenciók ellenőrzés alá vonása, hát még az EK-ben. Az unióban van igazán csak

lehetőség a szerződésekkel nem konform megoldások szankcionálására. II. Az EK versenyjog alapozása: Céljai: a nemzetgazdaságok egységesítése, a tagállamok közötti kereskedelem megkönnyítése, párhuzamos kereskedelmi csatornák létrehozása, piacra lépés szabadsága. Befolyásoló tényezők:  Freiburgi iskola: a gazdasági szereplők cselekvési szabadságát garantáló versenyt párosítani kell az állami beavatkozás korlátozásával, kiszámíthatóságával és a versenyjog önállóságával. Az egyéni cselekvés szabadságának védelme állami feladat A verseny = gazdasági cselekvés biztosítása. 1945 után Németországban alakult ki 1) Csegődi Tibor László EKKJ2 Tk. 157-250 old 2  Ordoliberális iskola: tilalmi elv: piaci szereplők horizontális együttműködése elé abszolút tilalmat állít. Szemben áll ez a visszaélési elvvel: bár ez ugyanazt tilalmazza, de a magatartás és annak következménye elemzésével. Bizonyos

esetekben ismertek a kivételek is a tilalom alól: a monopólium piaci viselkedését akként figyelik, mintha normális szereplő lenne. Visszaéléseiket tilalmazzák Emellett a természetes monopóliumok (illetve állami elismerések alapján kizárólagos jogokat gyakorló cégek) a lehető legjobban ki vannak téve a versenyjogi követelményeknek, mintha versenypozícióban lennének. Normatív versenyszabályokat alkalmazó, politika-mentes, erős quasi-bíróságként funkcionáló versenyhatóságok! Mindez a német koncepciónak felel meg a leginkább. A közösség versenyjog alkalmazó gyakorlata: Az EU-ban a Bizottság jár el versenyhatóság gyanánt. A bíróság teóriák és elvek, bevezetésével alakítja a gyakorlatot, megváltoztatja a versenyhatósági döntéseket. A bíróság jogértelmezése (vállalkozások közti megállapodások tilalmának értelmezése) jelentősen előreviszi a joggyakorlatot. A megítélés viszont afelé halad, hogy a versenyjog

autonómiája az integrációban átgondolandó. Közösségi versenyjog: tagállamok közti kereskedelmi kapcsolatokat érintő, szupranacionális jog, amely ilyen jogérvényesítéssel rendelkezik. Ezért ez a tagállamokra (állam, mint gazdasági szereplő, és mint jogérvényesítő) is és nem csak a gazdasági szereplőkre vonatkozik. III. Az integráció és a versenyjog: Az egész közösségi versenyjog közösségi belső piac meglétét és állami korlátozásoktól mentes működését feltételezi. o AZ ÁRÚK SZABAD MOZGÁSA ÉS A VERSENYJOG: A gazdasági szabadságok és a közösségi versenyjog több ponton (például a RSZ 28. és következő cikkeit a magánjogi szereplőkre alkalmazták a jogok kimerülésével összhangban).  Merck-ügy: holland szabadalomjogosult nem akadályozhatja meg az általa Olaszországban forgalomba hozott termék hollandiai reimportját.  Dansk Supermarked-ügy: vállalkozások megállapodásai az árúk szabad mozgását

garantáló cikkek sérelme miatt lesznek érvénytelenek (csak első osztályú árú kerülhet forgalomba) – RSZ 28. cikk Vannak azonban különbségek a címbeli kategóriák közt  A versenyjog kiterjed a közös piac bármelyik részén megvalósuló tevékenységre, és vonatkozik a gazdasági-piaci aktivitások egyéb formáira. Hagyományos és közösségi versenyjogi célokat is meg kell valósítson. Legtöbbször magánjogi szereplőkre vonatkozik.  Tagállami határokat átlépő export-import szabályozására figyel a közös piaci szabad áruforgalom. Célja az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának biztosítása Az erre vonatkozó szabályok címzettjei a tagállamok. o Consten – Grundig - ügy: egy kizárólagos forgalmazói szerződésnél, amelyben a francia értékesítési piacot (a Grundigét) biztosítják a Consten száméra. A gyártó és a forgalmazó (két szerződő) egymás kiegészítései. A Bíróság a Közösség célkitűzései

értelmében megállapította, hogy a fenti szerződés a RSZ 81. cikkébe tartozik, ezen túl VERTIKÁLIS KARTELL. Mivel a tagállamok közti szabad áruforgalom (elvekben is) sérült, a közösségi versenyjog hatálya kiterjed rá, a megoldás elfogadhatatlan. A szerződés emellett versenykorlátozó is volt, mivel a verseny a márkák, termékek, gyártók közti versenyre is vonatkozik – INTERBRAND COMPETITION. A szabad kereskedelem nem valósulhat meg, ha a piac szereplői felosztják a Közösség területét kizárólagosan. Egy termék (márka) forgalmazói közti versenyt elimináló megállapodás a RSZ 81. cikkébe ütközik o Continental TV Incorporated versus GTE Sylvania – ügy: korlátozások a vertikális kapcsolatokban nem féltétlenül tilalmasak. Ez a körülményektől függ Az ügy alapján a kartelljog középpontjában a termékek, gyártók közötti verseny áll. Mert ez jelentős korlát az intrabrand piaci pozíciók káros kiaknázása felé. A

vertikális kartelleket az EUB az integráció, Csegődi Tibor László EKKJ2 Tk. 157-250 old 3 az intrabrand verseny szükségessége, míg az amerikai Legfelsőbb Bíróság a fogyasztó érdeke, hatékony piaci fellépése felől közelített a megoldás felé. Bár a vertikális kartell tilalmát a közösségi jogban, az utóbbi időben átértékelték. IV. Állami monopóliumok: A RSZ 31. cikke alapján nem eltörölni kell az ~-kat, hanem biztosítani kell a diszkriminációmentes piacra lépés lehetőségét és kereskedelem lehetőségét más (más tagállambeli is) cégeknek az áruk beszerzése és értékesítése terén. Az áru kizárólagos előállítására vonatkozó pozíciókat ez nem érinti, de ez nem társulhat értékesítési monopóliummal. Kereskedelmi monopólium: nagy-és kiskereskedelmi szférában működő államilag meghatározott kizárólagos jogok. A 31 cikk pedig emellé megköveteli a közösségi dimenziókat (export-import,

kizárólagos forgalmazás). Legtöbbször szerveken (nem államira is róhatnak ilyen feladatokat), intézményeken keresztül közvetve, vagy közvetlenül ellenőrzi, irányítja, befolyásolja egy állam a tagállamok közti kereskedelmet.  Banchero – ügy: az import- vagy exportengedélyezés, vagy ha bizonyos termék kiskereskedelemét hatósági engedélyhez kötik, nem ütközik automatikusan a 31. cikkbe.  Bizottság v. Görögország – ügy: kereskedelemi monopólium áll fenn, ha a kizárólagos import és forgalmazási jog tulajdonosa a tagállami piac szükségletének 65%-t érintette abban a részben, ahol nem lett volna akadálya a tagállamok közötti kereskedelemnek.  A PUBLIC SECURITY – kivétel: menthetővé tehet a közszolgáltatásokhoz kapcsolódó árut sújtó mennyiségi korlátozásokat – mondja a RSZ 28. cikke Ám a 31 cikk szerint nem lehetnek a tagállamok közti kereskedelmet érintő monopoljogok. Más tagállambeli vállalkozások

diszkriminálása nélkül létezhetnek az állami kizárólagosságok. A 31 cikk e része csak az áruk (szolgáltatások nem) tagállamok-közötti kereskedelmében alkalmazandó. A tagállamok nem vezethetnek be olyan rendelkezéseket, amelyek gátolják a fenti szabályok érvényesülését. 2) i. EK-kartelljog 81. cikk hatálya: a vállalkozásokra [többszempontú, funkcionális értékelés alapján leírható alanyok, autonóm piaci egységek (gazdasági funkciók, autonóm szereplés, vállalkozások kapcsolatának jogi jellemzői)] az azok egyesüléseikre terjed ki.  Vállalkozások: bármilyen jogi és finanszírozási formájú jogi személy (akár közjogi személyek is, ha magánjogi ügyletek alanyai), amely kereskedelmi, gazdasági tevékenységet folytat, ezáltal az áruk és szolgáltatások piacán jelen van. Nem szükségszerű a profitelvűség! Lásd: Bossmann – ügy (fociegyesületek vállalkozások)! Néha az állami vállalatok, közszolgáltató

vállalatok is vállalkozásoknak tekinthetők.  Vállalkozások társulásai: a ~ is egy önálló vállalkozásnak minősülnek, amikor kívülállóval lépnek kapcsolatba. Ide a vállalkozások szövetségei (+ tartós együttműködések, érdekszövetségek) tartoznak, azon döntések okán, amelyek a tagokra vonatkoznak, és amelyeknek versenykorlátozó hatása lehet tagállamok közötti kereskedelemben. Meghatározóak a tartalmi, funkcionális jellemzők és a résztvevők jellemzői. Például szakmai szervezet a szabadalmi ügyvivők szakmai szövetsége. Ez a társaság (a tagállami szabályozás nyomán) által rögzített kötelező legkisebb díjszabás a versenyellenes együttműködés tilalmába ütközik.  Kapcsolt és részesedési viszonyban lévő vállalkozások: tulajdonlás vagy ellenőrzés folytán történhet ilyesmi (jogilag önállóak, ám gazdaságilag nem – ezek egy funkcionális egységként kezelendők, mindig egyedileg vizsgálandó ez).

Ami mindig vizsgálandó: tulajdonlási hányad, IT összetétele Emellett adott konkrét Csegődi Tibor László EKKJ2 Tk. 157-250 old 4 magatartásra vonatkozóan kell megállapítani a tényleges befolyásolási-irányítási hatást. Tehát a belső megállapodások nem tartoznak a 81 cikk alá, de a leányvállalat (kivéve, ha az teljesen elválik az anyavállalattól) vagy más irányított entitás cselekményét az anyavállalat versenyeszközének tekinti. Ráadásul a jogelőd jogsértéséért a Bizottság a jogutód felelősségét is megállapíthatja, a döntő itt a gazdasági – funkcionális folyamatosság (még akkor is, ha változás következik be a felépítésében, de a jogutód és a jogelőd lényegileg azonosak). A kollektív megállapodások, szakszervezeti tömörülések nem tartoznak ebbe a kategóriába. ii. Tilalmazott piaci magatartások: Vállalkozások közti megállapodások, összehangolt üzleti magatartás, vállalkozások társulásainak

döntései tartoznak ide. A lényeg, hogy tartalmilag fennálljon a versenyellenes együttműködés.  Megállapodás: nem csak a jogilag kötelező erejű szerződések tartoznak ide, és az alakiság (írásbeliség) sem kritérium, elegendő a GENTLEMEN’S AGREEMENT (például háttérszerződések, általános szerződési feltételek). Itt is a körülmények összességét kell értékelni. A ~ megítélésekor a háttérmegfontolások is közömbösek Sőt szankció akkor is bekövetkezik, ha a ~-ban részt vevő vállalat, később szerződést szegett, tehát ha közvetetten állapítható meg a versenykorlátozás.  Összehangolt magatartás: informális együttműködés, bár a megállapodás nem állapítható meg, de az ~ tetten érhető az események rekonstruálásából. A bizonyítási teher (részletes bizonyítás) mindig a versenyhatóságon van.  ICI v. Bizottság – ügy: a párhuzamos piaci lépések (kiterjedt piacokon szinte egy időben és

egyformán emeltek árakat) önmagukban nem szankcionálandók. De ha párhuzamosan tett lépések az árakat úgy stabilizálják, hogy eltér a piaci verseny működése által kialakítható áraktól. Az ~ megvalósulhat úgy is, ha információt cserélnek fontos döntések előtt, nincs is szükség közös tervre.  Suiker Unie v. Bizottság – ügy: a gazdasági szereplőknek önállóan kell meghatározniuk a közös piacon érvényesülő üzleti fellépéseiket. Jelen esetben egy belga cukorgyár kizárólag két holland cégen keresztül bonyolította hollandiai szállításait a magasabb árszint megőrzése érdekében (azaz kizárták a versenyt). Egymás versenytársai nem léphetnek olyan kapcsolatba, ami befolyásolja a versenytársat. Ezért itt elmarasztalták a belga céget  Pioneer – ügy: a Pioneer európai leányvállalatainak kizárólagos disztribútorai voltak az egyes államokban. Az egyes disztribútorok megállapodtak abban, hogy Franciaországban

csak az ottani árulhat Pioneer termékeket az ottani magas árak fenntartása érdekében. Versenyjogilag itt összehangolt magatartást is meg lehetett állapítani megállapodás hiányában. Sőt a gyártó felelősségét is megállapították, aki nem figyelt arra, hogy nagykereskedői milyen magatartást tanúsítanak.  A társulások döntései: a versenyhatóság anélkül, hogy az összehangolt magatartás célzatos meglétét bizonyítania kellene, a társulást felelősségre vonhatja és megbírságolhatja tagvállalkozásai miatt. Nem szükséges a 81 cikk megállapításához, hogy a társulás döntése mindenkire kötelező legyen!  IAZ International Belgium v. Bizottság: itt megállapítást nyert, hogy egy ajánlás (amit a vízszolgáltató vállalatok szövetsége címzett tagjainak), ami a szövetség által kialakított, elfogadott üzletpolitikai döntés, is belefér a döntés kategóriába.  Publishers Association v. Bizottság: a társulások

döntései (például szabályzatok) ha jogszabály el is fogadja őket, a 81. cikk alá tartoznak majd Harmadik személy piacra lépésének, a versenynek a biztosítása a lényeg! Csegődi Tibor László EKKJ2 Tk. 157-250 old 5  Egyoldalú aktusok: tipikus, amikor a forgalmazó vagy a gyártó más partnerektől elzárkózik a forgalmazói szerződés alapján. A szelektív forgalmazói szerződésnél meghatározott feltételek teljesítéséhez kötődik a forgalmazói státus elnyerése.  AEG – Telefunken v. Bizottság: a gyártó megtagadta egy megfelelő nagykereskedőtől a szállítást, a Bíróság szerint azért mert a gyártó és forgalmazói közötti viszonyból ez kellett következzen. Tehát itt nem lehetett az eset egyediségére hivatkozni a RSZ 81. cikkével szemben  Ford v. Bizottság: a Ford cég megtagadta német nagykereskedőinek, hogy jobbkormányos autókat szállítson nekik. A bíróság szerint azért, mert közöttük ilyen szerződés

állt fenn (így akart a Ford a brit nagykereskedőknek kedvezni). Ezért itt sem lehetett egyediségre hivatkozni.  Több esetben a forgalmazóknak küldött körlevelek versenykorlátozó voltát találta sérelmesnek (szerződési ajánlatoknak minősülnek) a Bizottság – Volkswagen – ügy! iii. Közösségi dimenzió: A versenykorlátozásnak a tagállamok közötti kereskedelmet kell érintenie, ekkor alkalmazzák a RSZ 81. cikkét, és ekkor jár el a közösségi versenyhatóság Ellenkező esetben a tagállami versenyhatóság jár el. Ez az éles határ lassan úgy oldódik majd (fehér könyv hatására), hogy a tagállami versenyhatóság alkalmazza majd a RSZ-t, megvizsgálva az ügy esetleges közösségi dimenzióját.  Tartalmi paraméterek: ezeket a joggyakorlat fogalmazza meg. A közösségi versenyjog irányadó olyan magatartásokra, amelyek alkalmasak (közvetve – közvetlenül – ténylegesen – potenciálisan; vagyis elég ha erre ésszerűen

alkalmas) a tagállamok közötti szabad verseny korlátozására. A lényeg tehát a tagállamok közötti kereskedelem kitérítése abból a folyamatból, ami normális lenne. Az esetleges pozitív befolyásolások közömbösek. REJTETT BOMBA: tagállamok közötti ügyletnél (export vagy – importkorlátozások nemzetközi ügyleteknél már „gyanúsak”) a cégek egész tevékenységét vizsgálják a RSZ 81. cikk alapján  Vacuum Interrupters Limited – ügy: egy termékgyártásra létrehozott közös vállalatról szóló megállapodásra azért mondták ki a 81. cikk hatályát, mert együttműködés hiányában is ezek vállalatok állították volna elő, és árusították volna az illető terméket.  Zanussi – ügy: a cég a termékeihez adott garancia érvényesíthetőségét arra az országra korlátozta, ahol a vásárlás és a használat történt. Ez gátolta a kereskedelmet. A kompetitív struktúrákra való hatás is megalapozhatja a közösségi

jog alkalmazását.  Tagállamon belüli megállapodások: egy tagállam egész területére kiterjedő megállapodás már csak természeténél fogva is megosztja a közös piacot – Cementhandelaren – ügy. Bizonyos gazdasági tevékenységek kapcsán nem csak a megállapodásokat, hanem az azonos tartalmú szerződések hálózatát kellett vizsgálni, tehát a közösségi piacra gyakorolt hatás (a Hugin – ügyben ilyen nem volt) a lényeges. Tartalmi mérce és alkalmazása: a piacmegosztási tesztben a Bizottság a keresleti iv. helyettesíthetőség tesztjét alkalmazza. E szerint a releváns piacot azok a termékek és szolgáltatások és termékek alkotják, amelyeket a fogyasztó egymással helyettesíthetőnek tart egy meghatározott földrajzi területen belül. De figyelembe kell venni a kínálati helyettesíthetőséget is, amikor más kínálati szereplők piaci szereplők megjelenését reálisan lehet feltételezni.  Közösségi versenypolitika (piacra

jutás szabadsága, fogyasztók választási lehetőségeinek növelése): a működőképes verseny elméletét követi. A versenyen Csegődi Tibor László EKKJ2 Tk. 157-250 old 6 alapuló gazdasági rendszert hivatott fenntartani, teret engedve más gazdaságpolitikai eszközöknek, céloknak, amelyek szintén a gazdasági struktúra befolyásolói. Tehát a közös piaci versenynek egyaránt kell szolgálnia az integrációt és a piacgazdaság érdekeit. Persze a verseny intenzitása eltérő lehet az egyes területeken  Versenykorlátozó tartalom vagy hatás: Az Európai Bíróság szerint, először az adott megállapodás tartalmát kell vizsgálni (ha itt nem állapítható meg versenykorlátozás) majd fel kell tárni, lehet-e a megállapodásnak versenyellenes hatása (ez a szankció mértékének meghatározásakor is fontos). Ha a megállapodás következménye a verseny korlátozása, a célkitűzésére (bizonyos célok önmagukban versenykorlátozók) is

könnyen elmondható ez. • Societa Italiano Vetro – ügy: a fentieket megváltoztatva a nyilvánvaló célzat esetén is szükségessé tette a piac megfelelő vizsgálatát. Ha a cél megállapítható, közömbös, hogy elérték-e; ha a hatás megvalósult közömbös, hogy a vállalkozások legitim célkitűzéseik teljesítése közben érték-e el.  A 81. cikk alkalmazási köre: A 81 cikk (3)-nak megfelelő mentesség megadására csak a Bizottság jogosult. Azonban 2004 májusától a tagállami bíróságok és hatóságok az uniós szervekkel egyenrangú félként fogják majd alkalmazni az uniós versenyjogot. Mielőtt versenykorlátozásról (és egyben versenyjogról beszélnénk) meg kell nézni, van-e egyáltalán verseny az adott területen. A vállalkozások lépései a versenyhelyzet hiányában (hatósági rendelkezések által meghagyott verseny lehetősége már elegendő) nem kerülnek a 81. cikk hatálya alá A versenykorlátozások lehetnek: ♣

Horizontális: versenytársak (azonos szinten működő gazdasági társaságok) közötti. A kartellek tiltottak, ám bizonyos célokkal együtt járó versenykorlátozás, vagy kis- és közepes méretű vállalatok együttműködése megengedhető lehet. Tipikus esetek: értékes információk kicserélése, megállapodáson alapuló korlátozások • Remia – ügy: a vállalati vagyon eladójára a vevő azt a kötelességet szabta, hogy az illető terméknek a meghatározott földrajzi piacon 10évig nem támaszt versenyt. Ez gazdaságilag indokolt lehet, például a vevő érdekeinek védelmében; de csak akkor, ha az valóban szükséges és arányos minden értelemben. ♣ Vertikális: gyártó és forgalmazó közötti. Jellemző itt még az INTRABRAND – verseny. A kizárólagos forgalmazói pozícióval járó gazdasági terhek indokolhatnak többletjogokat, főképp, ha új piacokra kell betörni ezáltal. A versenyhivatalok az egyébként legitim tranzakciókhoz

szükséges, járulékos, kisebb korlátozásokat külön kell értékelje. Bizonyos piaci pozícióvédelmet például új termék bevezetése is indokolhat. Megengedhetők a korlátozások,  üzleti kockázatok csökkentése érdekében, vagy ha a korlátozások  járulékosak – az ügylet lényegi tartalmának megvalósulásához kötődő járulékos korlátozások,  szelektív forgalmazói szerződések (a termékek, márkák közti versenyt ez a megoldás előmozdítja, és a fogyasztók érdekeit is szolgálja – a forgalmazók objektív szempontok alapján kell kiválasztódjanak). A bizottság 2001-es jelentése a közösségi versenyhatóság megítélését foglalja össze. Szabályozza a tilalom alá eső megállapodásokat, a vélhetően tilalmazottakat és azokat, amelyek nem tilalmazottak (nem befolyásolják a verseny releváns mutatóit, olyan értékesítési együttműködés, ami nélkül a felek nem tudnának piacra lépni).  De minimis elv: Völk v.

Vervaecke – ügy: kizárólagossági jogot biztosító gyártó piaci részesedése fél százalék alatt volt, ezért a megállapodás nem esett a 81. cikk Csegődi Tibor László EKKJ2 Tk. 157-250 old 7 hatálya alá, mivel a piacra csak minimális hatással volt. Ide tartozik a versenykorlátozó hatás minimális mértéke is. Ma a bizottság egy 2001-ben készült közlemény mennyiségi paraméterei alapján vizsgálja a fentiek fennállását. A közlemény iránymutatóként tartalmazza a gyakorlati szempontokat. EZ A SZABÁLY OLIGOPOLISZTIKUS PIACON NEM ALKALMAZHATÓ! A Bizottság számolja ki (250 főnél nem többet foglalkoztató, 40millió Eurónál nem nagyobb forgalommal rendelkező kis – és középvállalkozások), hogy adott esetben alkalmaznia kell-e ezt a szabályt. Ha rosszul számolja ki, és ő rontotta el alkalmazni kell a jogalkalmazással okozott kárnál tanultakat (itt a Bizottság már nem bírságol, kivéve, ha a cég gondatlanságának

eredménye ez). Horizontális megállapodásoknál az érték 10%, vertikálisoknál 15%.  Kivételek: a FEKETE LISTA: árrögzítés, előállítás, vagy értékesítés korlátozása, piacfelosztás itt a 81. cikk a de minimis elv ellenére alkalmazandó A KUMULATÍV HATÁS: piaci szereplők közti hasonló párhuzamos megállapodások hálózata miatt máris korlátozott a verseny. v. A tilalom alóli mentesülés: a mentesülés célja, hogy a hatékony versenyt és a közösségi célokat egyensúlyba hozza. Régebben csak a Bizottság adhatott mentességet, ezt a döntést a Bíróság előtt a sérelmet szenvedettek és azok is megtámadhatták, akikre nézve rendelkezést tartalmazott. Csoportmentességek: automatikusan járnak. Ez új kategória Ha nem esnek bele a 81 cikk (3) szerinti csoportmentességekbe, akkor a Bizottságtól kell mentességet kérni. A mentesítésnek két pozitív és két negatív feltétele van.  1. pozitív feltétel: gazdasági előnyök: a

Közösség egészére vonatkozóan kell valami objektív értéket (nagyobbat, mint a verseny korlátozása nélkül kapható előny) jelentenie. A bizonyítási teher a kérelmező vállalkozásokon van Hasonló feltételek vonatkoznak a szolgáltatásokra is. Sokszor itt a foglalkoztatás egy nagyon fontos szempont. Mentesülhetnek a megállapodások a fejlődésre tekintettel is (K+F megállapodások). • CECED – ügy: háztartási gépek gyártóinak európai tanácsa nem engedett bizonyos energiánál többet fogyasztó mosógépet gyártani és behozni. Ám ez a fogyasztók érdeke volt és a környezetvédelemé is, így szabad volt.  2. pozitív feltétel: fogyasztók részesülése az elért előnyökből: ide tartoznak az üzleti partnerek, az egyéb vállalkozások és a hagyományos értelemben vett fogyasztók. A méltányos mérték megvalósulását valószínűsíteni kell (ám jelentős szempont az üzleti kényszerűség).  1. negatív feltétel: az

együttműködés csak az elengedhetetlen módon és mértékben járjon korlátozásokkal. A Bizottság feketelistákat alkalmaz a megengedhetetlen korlátozástípusok leírására. A feleknek törekedniük kell a lehető legkisebb korlátozásra. Megmérik magát a korlátozást, majd pedig megvizsgálják, hogy valóban szükséges-e a fennálló korlátozás.  2. negatív feltétel: a felek együttműködése nem járhat az adott piac jelentős részén a verseny kizárásával. A Bizottság kitüntetetten vizsgálja a jelentős piaci részesedéssel vagy gazdasági potenciállal rendelkező vállalatok együttműködéseit. Hangsúlyos szempont a világpiaci versenytársakkal szembeni pozíció javítása (Philips – Tomson – Sagem együttműködés). A Bizottságnak meg kell határozni a releváns piacot, meg kell indokolnia, hogy a megállapodás miért eliminálja a versenyt. Bizonyítási teher a feleken van, a fontosabb szempontok a verseny jellemzői, a piacra

lépési lehetőségek, gyakorlati következmények. A Bizottság a felek kérésére vizsgálódik. Formális döntésben (ugyanígy minősül a COMFORT LETTER) meghatározott időre, feltételek mellett adja meg a mentesítést. Csegődi Tibor László EKKJ2 Tk. 157-250 old 8 vi. Mentesülés jogszabály alapján: ez egyet jelent a csoportmentességgel A szerződésekre megalkotott bizottsági rendeletek (tanácsi felhatalmazás alapján) modellszerződésekként működnek a gyakorlatban. Ezek a rendeletek tartalmazzák a tiltott kikötések listáját, az eljárási és a határidős kérdéseket, egyesek szürke listákat is. Amennyiben a megállapodás csak részleteiben felel meg a rendeletnek, csak az egyedi mentesítés lehetősége áll fenn. Ez a mód a kis – és középvállalkozások működését könnyíti meg. A csoportmentességet élvező megállapodások a következők:  vertikális megállapodásokra és összehangolt magatartásokra vonatkozóak: kettő

vagy több vállalkozás közti megállapodások mentesülhetnek ezáltal, ha piaci részesedésük 30% alatti, és ha versenykorlátozó kikötéseket nem tartalmaz, nem ütközik versenytilalmi klauzulákba. Ezt a kedvezményt a tagállam (ha a csoportmentesség csak egy tagállam területén áll fenn) és a Bizottság is visszavonhatja.  Autóforgalmazási és szerviz megállapodások.  Bizonyos technológiaátadási megállapodások, valamint K+F megállapodások.  Biztosítótársaságok együttműködésére alkotott megállapodások, és egyebek. 3) Domináns piaci helyzettel való visszaélés tilalma: A 82. cikk alkalmazása: semlegesíteni törekszik azokat a hátrányos következményeket, amelyek 1 vagy több meghatározó piaci szereplő erőpozíciójának kihasználásából adódnak. A dominancia (az ő felelősségük, hogy ne járjon a tevékenységük a verseny torzításával) léte önmagában nem baj, csak az azzal való visszaélés a releváns piacon.

A cikk a hagyományos versenyfunkciókat igyekszik érvényre juttatni. Feltétel még ugyanakkor, hogy a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolt legyen, vagy a lehetősége fennálljon. ii. A piaci dominancia: eredhet jogszabályi felhatalmazásból, ezért a tagállamok is előidézhetik azt a versenyjog-ellenes helyzetet, hogy a tőlük kizárólagos jogot kapott szervezet monopolhelyzetével megsérti az idézett cikket. • La Poste – ügy: a francia állam megsértette a versenyjogot, amikor nem gondoskodott a magánposták és az állami posta közti érdekkülönbség megszüntetéséről. Erőfölénnyel való visszaélést jelent, ha objektív szükségesség nélkül a domináns vállalkozás (ha hatalmukban áll mindenkitől függetlenül meghatározni és véghezvinni üzleti – piaci lépéseket) fenntart a maga számára egy kapcsolódó, szomszédos piacot is, meghiusítva ebben a szegmensben (önálló piac) a versenyt, valamint ha a tevékenység

szükséges tárgyi feltételét elzárja a versenytársak elől pozíciójának fenntartása érdekében. Tehát a dominancia kapcsolódik magához a vállalkozáshoz, másrészt a piachoz és a versenytársakhoz is. Konkrét esetekben vizsgálni kell: 1. Releváns piacot, 2. piaci részesedés és befolyás alakulását, 3. létező vagy potenciális versenyt pedig fel kell mérni iii. Releváns piac:  Releváns termékpiac: e tényezőkön belül működik vizsgált vállalkozás. Minél szűkebb a tényezők köre, annál valószínűbb a dominancia megállapíthatósága. Központi kérdés a keresleti (ez az első szempont, a használhatóság – fennáll a vásárló tényleges választási lehetősége) és kínálati (olyan terméktulajdonságok, amelyek alapján a termékek alkalmasak arra, hogy egy állandó igényt kielégítsenek, és elhatárolhatók más termékcsoport termékeitől) helyettesíthetőség (a gyártók ennek alapján erőforrásaik

átcsoportosításával új termékkel tudnak jelentkezni). Ha a termékek helyettesíthetők azonos piacot alkotnak. Bár a nyersanyagok, alkatrészek i. Csegődi Tibor László EKKJ2 Tk. 157-250 old 9 piaca önálló, releváns piac, ám s konkrét felhasználás különbözősége külön termékpiacokat eredményezhet. • Commercial Solvents – ügy: egy gyárnak megtagadták az egyik alapanyag szállítását. Új alapanyagra való áttérés jelentős nehézségeket, kiadásokat okozott volna. Bár az alapanyag gyártója nem volt nem volt meghatározó piaci szereplő, a Bíróság releváns piacként a gyártó piacát vette alapul, mivel helyettesíthetőségről nem lehetett beszélni. • Continental Can – ügy: domináns piaci helyzet nem mondható ki, amíg nem bizonyított, hogy nincs olyan lehetséges versenytárs, aki egyszerű adaptáció után a konkrét terméket illetően komoly ellenfél lehet.  Releváns földrajzi piac: az a terület, a hol a

verseny feltételei elég egységesek ahhoz, hogy a gazdasági-piaci hatalom domináns pozícióként legyen értékelhető. A vállalkozás eladási piaca (állami monopóliumnál maga az állam területe – áru vagy szolgáltatás keresletének területe) vehető itt számításba, figyelembe véve a szállítás lehetőségeit (addig tart a piac, amíg nem jelentősek a szállítás költségei). A közösségi jogi dimenziókhoz szükséges, hogy a ~ a közös piac jelentős része (fajlagosan olcsón szállítható termékeknél főleg – a piac gazdasági súlya a döntő) legyen.  Időtényező: a termékpiac és a földrajzi piac egyaránt változékony jelenség. A domináns jelleg fő alkotóeleme az ~ is! iv. A tartalmi kritériumokról:  A piaci részesedés: a legfontosabb faktor, de a magas piaci részesedés nem jelenti feltétlen a domináns pozíciót, hiszen lehet az a releváns piac helytelenül szűk definiálásának is a következménye. Ám, ha a magas

piaci részesedést tartósan birtokolják, következtetni lehet az erős piaci hatalomra. Magas piaci részesedés relatív fogalom. A 40-45% feltétlen ide tartozik, de nem kizárható 20-40%-nál sem A szereplők nagy száma a piacon, az abszolút értékben alacsony részesedést is meghatározóvá avathatja, főleg, ha a vállalkozásnak technikai fölénye van például.  A piacra lépés lehetősége: azt mutatja, hogy milyen lehetőség van a verseny működését kikényszerítő új szereplők megjelenésének. A Bizottság és a Bíróság is igen tágon fogja fel ezt a fogalmat, amit viszont eddig nem határozott meg. A ~ akadályozhatja például a szellemi tulajdon is, a szabadalmak, szerzői jogok birtokosai meghatározó helyzetbe kerülnek ezáltal. A technológiai előny csak akkor alkalmas akadályt képezni, ha visszaélnek vele. Akadályok még a vertikálisan integrált, jól kiépített forgalmazói hálózat, vagy az átállási költség. • Tetra Pak II.

– ügy: 1996 óta az olyan kizárólagosságra törekvő piaci magatartást, amelyet egy olyan piacon valósít meg a vállalkozás, ahol nem bír domináns pozícióval, de ez a piac kapcsolódik egy olyan másik termék vagy szolgáltatás piacához, amelyben az illető cég meghatározó helyzetben van, akkor ez a RSZ 82. cikkébe fog ütközni • Aéroports de Paris – ügy: bár az erőfölény a repülőterek működtetése terén állt fenn, de a visszaélés a földi szolgáltatások piacán valósult meg, közvetett érintettségből kifolyólag.  Közös dominancia: bár a fenti esetekben vállalkozásokat kellett vizsgálni, ám a vállalatcsoportok (sokszor a leányvállalat tevékenységéért az anyavállalat is felelős) szintén egységet alkothatnak. A ~ azt jelenti, hogy több, jogilag és gazdaságilag is különálló vállalkozás van meghatározó helyzetben. A Bizottság szerint, ha a piac döntő mértékét kis számú vállalkozás uralja anélkül,

hogy közülük egyik is meghatározó lenne, a vállalkozások lépései között nagyfokú kölcsönös függőség Csegődi Tibor László EKKJ2 Tk. 157-250 old 10 áll fenn, akkor beszélhetünk ~-ról. A Bizottság a ~ fennálltának vizsgálatakor az adott piac szerkezetét, a vállalatok közti gazdasági kapcsolódásokat kell vizsgálni. ♣ 81. cikk alkalmazandó, ha a vállalkozások együttműködnek, ♣ 82. cikk alkalmazandó, ha oligopóliumokról beszélünk, de akkor nem, ha az oligopol piac szereplői tudatosan párhuzamosan viselkednek. v. A visszaélés jelentése, esetei: a visszaélés értelmezésekor az EB gyakorlatát kell figyelembe venni. A visszaélés kétirányú, károsítja a piaci szereplőket, másrészt károsítja, gyengíti a piaci versenyt is. Ugyanis olyan eszközei vannak, amelyek verseny esetén nem lennének, és amelyek hatása a még létező verseny visszaszorítása vagy a verseny kibontakoztatásának megakadályozása. 

Essential facility doktrína: a visszaélés legtöbbször diszkriminációt jelent, amely konzerválja a domináns pozíciót a versenytényezők kizárásával. A versenytársak (meglévők és jövendők) a legnagyobb kárvallottak. • Magill – ügy: a de facto monopóliumnak kötelessége a nála lévő nyersanyaginformációt hozzáférhetővé tenni (főleg, ha ennek hiányában a szolgáltatás nyújtása lehetetlenné válik, és nincs lehetőség helyettesítésre – NDC Health/IMS Health - ügy), hogy újabb vállalkozások is megjelenhessenek a (legalábbis a másodlagos piacon) piacon, verseny keltése céljából. A szerzői jog nem akadályozhatja a fogyasztói igények kielégítését ebben az esetben. A fentiek a főszabályt jelentik ebben az esetben.  A felfaló ár: célja a versenytárs kiiktatása, gyengítése. Körültekintést igényel a normális árverseny és a bevezető ár elhatárolása a visszaélésektől. Nincs olyan általános előírás,

amely eldöntené, mikor tekinthető egy ár visszaélésnek, de figyelembe kell venni a szándékokat (például ilyen célú árengedmények – árengedmény cserébe azért, hogy a jövőben csak ahhoz a vállalkozáshoz lehet fordulni – Michelin - ügy), a piacra és az áldozatra gyakorolt hatást és az áralkalmazás szelektivitását. A szimpla mennyiségi árengedmény nem problematikus.  Összeolvadás: a torzításmentes verseny magában foglalja az effektív versenystruktúra fennmaradását. A Bíróság szerint a fúzió, ami a domináns pozíció erősítését okozza, bizonyos határokon túl a 82. cikk szerint (a Continental Can – ügy óta) domináns pozícióval való visszaélésnek minősülhet. 1. Nem lehet igazán különbséget tenni, a fogyasztókra közvetlen hatással lévő piaci viselkedés, amely nem hat a piaci struktúrára, és az olyan fogyasztókat érintő viselkedés között, amely hat a piaci struktúrára. 2. A RSZ szerinti harmonikus

gazdasági fejlődés és torzításmentes verseny érvényesüléséhez nem megengedett a verseny teljes kiiktatása. 3. A 81 és a 82 cikkek egymással ellentétben nem alkalmazhatók 4. A 82 cikkben írtak nem kimerítő példák, csupán egy példálózó felsorolás részei • Warner-Lambert/Gilette – ügy: visszaélési elemekkel tarkított dominancia volt itt megállapítható.  Kizsákmányolásos visszaélés: közvetlenül az üzleti partnerek, fogyasztók kárára történik ilyenkor a visszaélés, amely azonban nem egyenlő a tisztességtelenségi versenyjoggal. A klasszikus tisztességtelenségi tényállások kivitelezésekor a piaci hatalomnak is jelentős szerepe van. Ide tartoznak a tisztességtelen árak, és üzleti feltételek alkalmazása, diszkrimináció 4) A vállalkozásokra vonatkozó 81. és 82 cikkek alkalmazása: Két területen alkalmazzák a közösségi versenyjogot: Csegődi Tibor László EKKJ2 Tk. 157-250 old 11 I. Az EK – rendszerén

belül a Bizottság versenyhatósági eljárása, majd az Elsőfokú Bíróság és az EB előtt van mód a 81. és a 82 cikkek közvetlen érvényesítésére II. A tagállami versenyhatóságok a közösségi versenyszabályokat a tagállami jog külön felhatalmazása alapján bizonyos esetekben alkalmazhatják (17-es rendelet). Általános érvényű szabályozások vannak az elévülés és a szankciók végrehajtásáról külön rendeletekben. Emellett a többi EU - jogszabály is tartalmazhat idevágó elemeket i. Versenyhatósági eljárás megindítása: történhet ex officio vagy panasz, a felek bejelentése, vagy nemleges megállapítás alapján.  Nemleges megállapítás: a Bizottság a hozzá forduló vállalkozások nyilatkozata és rendelkezésre álló információk alapján, azt az állásfoglalást teszi, miszerint az ismert tények birtokában nem sértették meg a RSZ 81. vagy 82 cikkeit Ez a nyilatkozat akkor hasznos igazán, ha a Bizottság minél teljesebb

tényállás alapján hozta meg.  Felek által tett bejelentés – egyedi mentesítés: ebben megállapodásuk, magatartásuk lényegét közlik a Bizottsággal. Céljuk, hogy mentesítést szerezzenek, már ami az egyedi mentességet illeti (ez a Bíróság mérlegelését igényli – mely után formális határozatot hoz). Csoportmentességek esetén a már elmondottak az irányadók A Bizottság az értesítésig visszamenőleg állapítja meg a mentesülést a 81. cikk alól A fenti két pontban az a közös, hogy a vállalkozások számára pozitív döntéseket jelentenek. A formális határozatot helyettesítő, azzal egyenértékű határozat, a COMFORT LETTER (ám az akták ezután is újranyithatók – a tagállami bíróságokat nem kötelezik semmire).  Panasztevés: az ügyindítás ura ilyenkor is a versenyhatóság. Panasszal a tagállamok mellett azok a jogi vagy természetes személyek is élhetnek, akik jogos érdekét érintette az ügy. A panaszok

elutasításakor (például, mert tagállami hatóságok előtt intézendő) az áttekintés után (2 hónap után) előbb formálisan (erre lehet reagálni), majd megfelelő alakiságok mellett, indokolással hoz határozatot a Bíróság. A versenyhatósági eljárás során a versenyhatóság a közjog egyik területeként értendő versenykorlátozás – tilalmai szabályokat aktív értelmezés – adaptálási munkával érvényesíti az eljárás alá vonttal szemben. • Guérin – ügy: a panasztevőnek joga van megkapni a Bizottság végső visszautasító határozatát, amennyiben a közbenső indokközlésre megfelelően reagált. A Bizottság minden panaszelem indokolására köteles A Bizottság akkor foglalkozik rögtön a panasszal, ha kizárólagos hatáskörébe tartozik. ii. Az ügyfeltárás, védelemhez való jog: a Bizottságnak kiterjedt jogai vannak, hogy a szükséges információkat megszerezze a kormányoktól, vállalkozásoktól, hatóságoktól Két út

ismeretes erre, egy formális és egy informális. A vizsgálat célját és tárgyát mindig pontosan meg kell határozni (az elején elegendő, ha vélt tényeket jelölik meg pontosan). Mindezek a vizsgálati eszközökkel (vállalati és magánhelységekben való rajtaütés-szerű kutatás bírói engedélyre – de a cselekmények többsége írásban zajlik), jogokkal, a dokumentumok kiadásának megtagadásának eseteivel együtt a 17. rendelet tartalmazza Informálni kell a vállalatot a felmerülő kifogásokról. A vállalatot olyan helyzetbe kell hozni a határozathozatal előtt, hogy érdemben és felkészülten nyilatkozhasson. Az eljárás végeztével szankció szabható ki Az így keletkező kifogásnak pontosnak és teljesnek kell lennie a megállapítottak, jogilag minősítettek terén és ki kell terjednie minden ellenvetésre. A bíróság kötelessége, hogy a felmerülő új tényeket beépítse a kifogások sorába, vagy egyeseket akár ki is vegyen onnan. A

jogi okfejtést is ennek alapján folyamatosan át kell gondolni. Ha új tények merülnek fel kiegészítő kifogásközlést kell eljuttatni a vállalathoz. Már a vizsgálati eljárásban is megilleti a vállalkozást a védelemhez való jog. Lehetőséget kell adni a feleknek a dokumentumok (de nem az összes – például az Csegődi Tibor László EKKJ2 Tk. 157-250 old 12 üzleti titkot tartalmazókat nem) megismerésére. Ennek elmulasztása (olyanokra alapozza a határozatot, amelyekre kiegészítő kifogásokban nem hivatkozott) a Bizottság határozatának megsemmisítéséhez vezet, illetve a figyelembe nem vehetők azok a dokumentumok, amelyek bizonyíték létét nem közölte a versenyhatóság a féllel! Azokat a dokumentumokat is közölni kell a vállalkozással, amelyekre később a védekezésében hivatkozhat. Azok az információk, amelyet a közösségi versenyhatóság a vizsgálati eljárásban szerzett be, kizárólag ebben az eljárásban használható

fel. Egyébként a releváns tényeket továbbítani kell a tagállami bíróságoknak is eljárásuk esetén.  Hearing officer: Egyfajta vizsgálóbíró, aki 1982 óta gondoskodik a felek jogainak védelméről, és arról, hogy a hatóság valamennyi tényt, és bizonyítékot megfelelően vegyen figyelembe. 1994 óta kiszélesedett jogköre az üzleti titkok jobb védelme, és a védekezéshez való jog kiszélesítése érdekében. Azóta közvetlenül a versenypolitikáért felelős biztos alatt működik. A személyével kapcsolatos bármilyen változást az EU hivatalos lapjában közzé kell tenni. Mindig tájékoztatni kell, és mindenre észrevételt tehet. Minden határozattervezetről véleményt nyilvánít, amit vele együtt közzétesznek az EU hivatalos lapjában. iii. Határozatok és jogorvoslatok: leginkább elrendelik a jogsértés befejezését, és bírságot szabnak ki. Ez utóbbi mértéke a jogsértés mértékével áll összhangban, maximum a megelőző

üzleti év forgalmának tíz százaléka lehet. A bírság megfizetése alól a fellebbviteli eljárás megindítása két esetben jelent mentesülést, ha 1. erre az időszakra vállalja a fél a kamatfizetést, és ha 2. a kamatösszegre is kiterjedő bankgaranciát nyújt. A Bizottság eltekint a bírság kiszabásától, vagy azt csökkenti, ha a vállalkozás felfed az eljárásindítás előtt, egy a versenyhatóság által nem ismert, vagy nem kellően bizonyítható kartellt. A teljes immunitást az élvezheti, aki elsőnek szolgál ilyen tényekkel, beszünteti a maga káros tevékenységét, és együttműködik a hatóságokkal. Aki az eljárás során jelentős tényekkel segíti a hatóság munkáját, a bírság csökkentésére számíthat. Közbenső intézkedést akkor tehet a hatóság, ha a versenyszabályok „első ránézésre” sérültek, az eset sürgős, az intézkedés nem prejudikatív, és helyrehozhatatlan kár kockázata fenyeget. A Bizottság által

hozott ügydöntő határozatok (de egyes eljárási döntések ellen is) ellen fellebbezéssel lehet élni. Ezt a tagállamok, a fél (vállalkozás), az érintettek, és az eljárásban résztvevők is megtehetik. A felülvizsgálat korlátlan is lehet, sőt megsemmisítést (ilyenkor a Bizottságot új eljárásra utasítják) is lehet kérni. Az Elsőfokú Bíróság határozatai ellen kizárólag jogkérdésekben lehet az EB-hez fordulni. A határozatot érvénytelenné is lehet nyilvánítani, ha olyan hibákat tartalmaz, amik, elkerülése módosíthatta volna a határozatot. Az eljárási garanciák megsértése azonnal határozat érvénytelenségéhez vezet. iv. Együttműködés tagállami versenyhatóságokkal: a tagállami versenyhatóság mentesítés felől nem dönthet, és nem alkalmazhatja a RSZ 81. és 82 cikkeit, amint a Bizottság (de az elküldi a fontosabb dolgokat a tagállami versenyhatóságoknak, ha előttük eljárás indítása indokolt – mert

alkalmazható a tagállami és a közösségi versenyjog is, de ilyenkor is a közösségi jognak van elsőbbsége) megindította a saját eljárását. A tagállami hatóságok részesei a Bizottság versenyjogi ügyekben tanácsadó testületének. Fontos, hogy az ügyek szintjéhez közelebb történjen a vizsgálat, lehetőleg egy eljárás legyen és a közösségi jog ne sérüljön. • Wilhelm v. Bundeskartellamt – ügy: a tagállami versenyszabályok alkalmazása nem sértheti a közösségi jog teljes és egységes alkalmazását, és az érvényesítésre hozott intézkedések hatását. KONFLIKTUS FELOLDÁSA A Csegődi Tibor László v. EKKJ2 Tk. 157-250 old 13 KÖZÖSSÉGI JOG ELSŐBBSÉGÉVEL. Ugyanazt a magatartást kétszer nem lehet szankcionálni. Az előbbi bírságot utóbb figyelembe veszik • Guerlain – ügy: ha a Bizottság szerint a magatartás nem ütközik a 81. és a 82 cikkekbe, a tagállami versenyhatóság szankcionálhat attól. EK-versenyjog

a tagállami bíróságokon: itt magánjogi viszonyok közt, de a közérdek figyelembe vételével vizsgálják az ügyeket. Leginkább az adott tagállam jogát alkalmazzák (így a kikötések érvénytelenítésénél), de a tagállam bírósága ilyenkor a közösség bírósága is. Az ügy bonyolultsága miatt a tagállami bíróság előzetes döntésért az EB-hez fordulhat, vagy párhuzamos eljárás esetén felfüggesztheti az eljárást, de igazából a Bizottság eljárásához nincs kötve. Kérdések (05.23): 1. Versenyjog dualitása, a közösségi versenyjog mikor alkalmazható, és mikor a tagállami? (körülbelül) 2. A versenyhatósági decentralizáció után (2004 május 1) mi biztosítja az egységes jogalkalmazást e téren? 3. Eu-s jogkimerülés elve a szellemi alkotások jogában? 4. Érvényesülésében és felépítésében mi a különbség a védzáradék és (elfelejtettem mi közöttsajnos) 5. 30/1998 ABH