Zene | Tanulmányok, esszék » A barokk zenei műfajai

A barokk zenei műfajai Dinamikus feszültségteremtő, mozgalmas stílus jellemzi. tart 1600-1750ig A barokk zene korszakai: Korai barokk:1600-1640 (vokális zene,szabad recitatívó,számozott basszus, hangszerszerű elemek) Középső barokk: 1640-1690 (dúr-moll tonális kapcsolatok, recitativo,aria,kontrapunktikus szerk., instrumentális zene) Kései barokk: 1690-1750 (megszilárdul a tonalitás,harmonikus gondolkodás, nagyméretű műfajok) A barokk új műfajai: opera oratórium kantáta szvít szonáta fúga versenymű Új zenei törekvések, a monódia, a számozott basszus Giulio Caccini beszéd,ritmus,zenei hang  Monteverdi, Luzzashi szólómadrigálok Az opera kialakulása: Firenzei nemesek dramma per musica (zenedráma) Intermediumok: rövid zenei betét Peri: Dafne az első (elveszett)1598 Caccini,Peri: Euridice Monteverdi:Orefeo1607 Az oratórium kezdetei: Bibliai témájú ének Katolikus egyházi

zene: Marco Scacchi Protestáns egyházi zene: Heinrich Schütz(Tamás templom) Zenekari tételek is (simphonia) Barokk hangszeres zene: Polifonikus stílusú: ricercare,fantasia,capricio Variációs műfajok: partiták,ciaccona,passacaille Táncok: szvít Szabad felépítésű darabok: Preludium és toccata Az opera ,a kantáta és a dal: recitativo accompagnato komponált recitativo secco száraz Francia opera: J.S Lully Angol opera: H. Purcell dal: szabályos dallam,táncszerű,számozott basszus A kantáta: nagyobb hangszeres kíséretes szólóének 10 percesek Olasz opera: A.Scarlatti A Az oratórium Nemzeti nyelven is Bibliai történetek 2-3 részes Nagy kórus szerep Katolikus,angelikán, és protestáns forma Dallam figurációk: A basszusban ismétlődő az orgonapont Recitativo: Continuo: cselló, csemballó folyamatos kíséret. Oratórium: Templomi kishelység drámai cselekmény Haydn: Évszakok (Világi

oratóriumok) Műfaj nem oratórium, de az előadás az:Mise, magnificato, passió,requiem,oratorikus kórus Passió: Szólóra kórusra, és zenekarra íródott (Jézus szenvedéstörténete) Turbák: Bibliai témára íródott passíó kórustételek Az oratóriumban nincs korál, de a passióban van, ez különbözteti meg Fuga többszólamú, ellenpontos hangszeres v. vokális zenemű, melyben az utánzási (imitatórikus) elv formai tetőpontján jelentkezik: benne a téma (esetleg több téma is) eredeti, majd modulált alakban következetesen minden szólamon átvonul. A szabályszerű iskolai F három részből áll Az első rész egyik szólamában a téma (más néven vezér v. alany v dux) exponálódik, rá azt egy másik szólam quinten megismétli (a. m utánozza, ez az ú n comes v kísérő v felelet) A második részben, melyet az elsőtől egy többszólamú szabad közjáték választ el, a téma és felelet más sorrendben szerepelnek (repercussio, visszaü és).

Ennek végén ismét egy közjáték zár, mely egyben bevezeti a harmadik részt. Itt téma és felelet összevonva lépnek föl (Engführung) s fonódnak egymásba. Mindezek után a gyakran orgonaponton épített szabad polifon-záradék vág be. A három sematikus főrészt kidolgozásnak (Durchführung) nevezik A F.-t a XVII sz végén élő orgonakomponisták fejlesztették ki mai formájában Előzményei a XV-XVI. sz-beli németalföldi kánonok és a szabadabb fúgaszerű ricercarok Legnagyobb mesterei Bach és Handel. Invenció (lat. inventio), lelemény, feltalálás; a költőnek, zeneszerzőnek gyors és eredeti feltalálása, amely más gondolatoktól különbözik, tehát új eszmét teremt. A költői tehetség annál gazdagabban nyilatkozik, mentől több az I.-ja A szónoklatban és a tudomány terén az a jelenség, ha az illető saját tapasztalataít v. a jelenségek és emlékek anyagát képzelmének munkájával jól és gondosan összeválogatta és új

megvilágításba helyezte, tehát új fogalmat v. tételt teremtett. kijelölt irányban hanyatlik el a drámaiság és a lélektani igazság jegyében született olasz O. A műfaj hihetetlen gyorsaságban meghódítja a világot. 1658-ban Purceli megteremti Londonban az első angol, 1678. egy gazdag polgár áldozatkészsége Hamburgban az első német O -t, de mind a kettőben csakhamar az olasz O. veszi át az uralmat és elfojtja a nemzeti aspirációkat Az olaszok egyedül Franciaországban találtak erős ellenzékre. A francia O -ház (Académie de musique) alapítója, Cambert (Pomone 1671) és a franciává lett Lully (Alceste 1674) erélyesen állást foglaltak a melódikus elem és az ének-virtuozitás túltengése ellen, az ő nyomokba lépett J. Ph Rameau (Hippolyte et Aricie 1733) és az Iphigénie en Aulide-dal (1774) Chr W Gluck, aki a zenét eszköznek tekintette a dráma kifejezésére, következéskép a muzsikát alárendelte a szövegnek. Oratórium annak a

zenei műfajnak neve, mely részint dramatizáló, részint elbeszélő, részint lírikus tartalmú szövegre, magánénekesekre és énekkarra, zenekarra írottan jelenik meg. Kezdetben kizárólag biblikus tárgyú volt s dramatizálták. Utóbb ez elmaradt s az elbeszélőre hárult, hogy a cselekményeket egymásután felsorolja. A bibliai O-mal úgyszólván egyidejűleg jelent meg a világi O. (Monteverdinél) Az O műfaját Georg Friedrich Händel fejlesztette a legmagasabb fokra, amikor a kar szerepét is nagyon kiszélesítette. Händel után Haydn két világi oratóriumában e műfaj új fejlődésének mintaképeit nyújtotta. A XIX sz gazdag O-terméséből Liszt Ferenc művei magasan kiemelkednek. Kantáta mai értelmezésében magánénekekből, kettősökből, kórusokból összeállított, hangszer-kíséretes énekdarab, melynek szövege lírai jellegű s lehetőleg nélkülöz minden drámaiságot. Megkülönböztetünk egyházi és világi K.-t Előbbi jobban

kifejezi a K jelleget, utóbbi az oratórium és az opera felé hajlik, melyektől erős líraisága és kisebb méretei különböztetik főleg meg. A K a XVII sz legelején alakult ki, mint énekelt műforma, a tisztán hangszereken előadott zeneművekkel szemben. Kétszólamú invenció elemzése: J.S Bach: d-moll kétszólamú invenció 1.-2 ütem: Bach d-moll invenciójának első két ütemében csak a felső szólam jut szóhoz, és mutatja be nekünk a témát, más néven a szubjektumot.A szubjektum ebben az esetben melodikus, ritmikailag pergő mozgású. A felső szólam a proposzta, mert a szerző ott vezeti elénk a témát 3.-4 ütem: Mire a proposzta elhangzik az alsó szólamban máris ismét visszaköszön a szubjektum oktávpárhuzama, a riposzta. A d-moll invenció esetében a felső szólam a dux és az alsó szólam a comes. Mivel a második szólam szubjektum válasza oktávpárhuzamban helyezkedik el a felsőhöz képest, és tonalitásában nem változik,

ezért azt reális válasznak nevezzük. A két szólam között megtalálható az ellenpontozás, mert amikor a dux pergő ritmikájú, akkor a comes lépő. 5.-6 ütem: Itt ismét átveszi a vezető szerepet a felsőszólam, a kontraszubjektumot pedig az alsó szólam szolgáltatja. A felső témában ismét megjelenik a téma, de már egy oktávval feljebb A kontraszubjektum pedig domináns orgonapontozással válaszol a felső szólamnak. 7.-8 ütem: A hetedik ütemben és a nyolcadikban imitálja a témát j a felső szólam, annyi változtatással, hogy az egy tizenhatoddal eltolódik, az előzőekhez képest, de továbbra is pergő. Az alsószólam kontraszubjektumában ismét visszatér a Bach-i kontrapontozás, így a melodikus szólamot kíséri, és mintegy kiegészíti, és együttesen egy d-moll akkordként hangzanak. A 8 ütemben a comes (alsó szólam) kontraszubjektuma az előző harmonikus jellegétől eltérően melodikus jellegűre változik, a felsőszólam pedig

ismét imitálja a témát. 9.-10 ütem: Nagyon hasonlóan alakulnak a szólamok ebben a két ütemben is. Továbbra is a felső szólam a dux, és ott jelenik meg a szubjektum, míg a comesben a kontraszubjektum. A 9 ütem kontraszubjektuma ismét visszatér harmonikus jellegébe, de ezt a 10. ütemben ismét melodikusra váltja 11.-12 ütem: A felső szólam továbbra is a szubjektumot vezeti, és a 12. ütemben lei is zárja azt egy g hanggal Ezzel egy időben az alsószólam rögtön átveszi a vezetőszerepet