Jogi ismeretek | Nemzetközi jog » Nemzetközi jogi alapvizsga követelmények

Nemzetközi jogi alapvizsga követelmények, 2011 TK: Ea: OK: Shaw: Nemzetközi jog angol 5. kiadás 2008-as (Complex) magyar kiadásának fő oldalszámai (nem kimerítő felsorolás!) a témát érintő előadás Nemzetközi jogi olvasókönyv (Nagy Boldizsár-Jeney Petra /szerk./, Osiris, 2003) 1. félév 1. A nemzetközi jogtudomány fejlődési irányai Grotiustól napjainkig, természetjogi irány, pozitivizmus, új irányzatok 2. A népek önrendelkezési joga, a nemzeti felszabadító mozgalmak képviselete 3. Területi integritás, önrendelkezés, uti possidetis 4. A nemzetközi szokásjog építőelemei, megismerési forrásai, a persistent objector fogalma 5. „A művelt nemzetek által elismert jogelvek” – miért szerepelnek a NB statútumában, melyek ezek, miképp alkalmazták azokat? 6. A nemzetközi jog további forrásai és a jog meghatározásának eszközei – nemzetközi szervezetek határozatai, egyoldalú jognyilatkozatok, soft law, bírói döntések,

tudósok tanításai 7. Szerződés és szokásjog kapcsolata, egymásra hatása, a normahierarchia kérdése a nemzetközi jogban, jus cogens 8. Dualizmus, monizmus, primátus – a belső jog és a nemzetközi jog kapcsolatának elméleti megközelítései és a vonatkozó jogesetek 9. Szerződés és szokásjog a brit jogrendszerben 10. Nemzetközi jog és magyar jog I: Az Alkotmány és az Alkotmánybíróság gyakorlata 11. Nemzetközi jog és magyar jog II: A 2005 évi L tv a nemzetközi szerződések megkötésének a rendjéről. 12. Az államiság létrejötte, megszűnése, az államok függetlensége és egyenlősége 13. Magyarázatok a szerződés (és a nemzetközi jog egésze) kötelező erejéről és a jogkövetési hajlandóságról 14. A szerződés fogalma és az 1969 évi bécsi egyezmény keletkezése, hatálya, a szerződési jog egyéb kodifikációi 15. A szerződéskötés és a szerződés kötelezőként elismerésének módozatai 16. A szerződésekhez

fűzött fenntartások és a velük szemben emelt kifogások 17. A szerződés alkalmazása, értelmezése, kihatása harmadik államra, a szerződés módosítása vagy megváltoztatása 18. A szerződések érvénytelenségének esetei 19. A szerződések megszűnésének esetei és a megszűnés (felfüggesztés) következményei TK (o.) 40-46, 6877, 240241 214-216, 218-223 405-412 83-100 104-109 113-120, 122-123 Ea OK (o.) Valki László (ua) Kende Tamás (Uti possidetis vonatkozásában) Sonnevend Pál (Források) Sonnevend Pál (ua) Sonnevend Pál (ua) Sonnevend Pál 102-103, 123-126 (Források), Nagy 769 Boldizsár (Szerz. jog) Lattmann Tamás Belső jog 129136 és nemzetközi jog Valki László: A nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi jog 136-148 Lattmann Tamás 109ua. 117 olv: 2005. Lattmann Tamás (ua) évi L. tv Valki László 179-183, 186-192 (Nemzetközi kapcsolatok és nemzetközi jog) (64-68, 71- Nagy Boldizsár 77) előadása (Szerződési jog) 735-738 Nagy

Boldizsár és Lattmann Tamás (Szerződési jog) 739-744 Nagy Boldizsár és Lattmann Tamás (ua) 744-753 Nagy Boldizsár és Lattmann Tamás (ua) 754-763 Nagy Boldizsár és Lattmann Tamás (ua) 764-770 Nagy Boldizsár és Lattmann Tamás (ua) 770-776 Nagy Boldizsár és Lattmann Tamás (ua) 20. A szerződésekben való államutódlás 21. Az egyén jogalanyiságának kérdései 22. Az emberi jogok (történeti) kialakulása, alapelvei, az univerzalizmus és a relativizmus vitája 788-803 223-225 243-247 23. A népirtás tilalma és a Jugoszlávia-törvényszék, valamint a Ruandatörvényszék erre vonatkozó gyakorlata 24. Az Emberi Jogok Bizottsága és az azt felváltó Emberi Jogi Tanács, a 252-255 Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához kapcsolódó Emberi Jogi Bizottság és a specializált univerzális egyezmények végrehajtását ellenőrző testületek, kivéve a Kínzás Elleni Bizottságot 25. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye és

annak alkalmazási gyakorlata, valamint ellenőrzési mechanizmusa 26. A kisebbségek és az őshonos népek védelme az ENSZ-ben és Európában 27. Harc a kínzás ellen: az ENSZ-egyezmény és az európai egyezmény 28. Az államelismerés fogalma, elméletei az állami gyakorlat 29. A kormányelismerés fogalma, formái, az állami gyakorlat 30. Az államterület fogalma, jelentősége szuverenitás szempontjából, a megszerzés jogcímei, a tényleges ellenőrzés 31. Az emberiség közös öröksége, a sarkvidékek, bérlet és szolgalom 32. A légijog elméletei és a szabályozás struktúrája – a chicagói rendszer A légiközlekedés biztonságát védő egyezmények (Tokió, Hága, Montreal) és a bonni nyilatkozat 33. Engedély nélküli légi behatolás és a polgári légi járművek leszállásra kényszerítése 34. A világűrjog 35. A tengerjogi szabályozási rezsim, az alapvonal, a parti tenger, a nemzetközi szorosok, a csatlakozó övezet és a szigetközi

tengerek 36. A kizárólagos gazdasági övezet, a kontinentális talapzat, az ezek elhatárolására vonatkozó joggyakorlat 37. A nyílt tengerre vonatkozó szabályok A nemzetközi tengerfenék 38. A Tengerjogi egyezmény vitarendezési mechanizmusai 39. A büntető joghatóság elvei, személyek elfogása külföldön, területen kívüli joghatóság 40. Az állami immunitás néhány problémája: a kereskedelem kérdései és a kormányzati szereplők mentessége 41. A diplomáciai jog 42. A konzuli kapcsolatokra vonatkozó 1963 évi egyezmény és a speciális diplomáciai egyezmények (különleges diplomáciai missziók /1969/, nemzetközi szervezetekhez rendelt képviseletek /1975/) 43. A konzuli feladatok a gyakorlatban, konzuli védelem a magyar jogban az EU jogában és a Nemzetközi Bíróság előtt Mink Júlia Az emberi jogok általános kérdései ea. 267-284, 287-291 Mink Júlia (Az emberi jogok / eljárási kérdések) 300-311 Mink Júlia (Az emberi jogok /

eljárási kérdések) Kardos Gábor (A kisebbségek védelme) 261-266, 316-319 284-287, 314-316 341-348 349-353 377-381, 384-404 414-421 425-430, 545-548 Kende Tamás (Állam- és terület) Kende Tamás (Állam- és terület (Arktisz és Antarktisz vonatkozásban) Kende Tamás (Állam- és terület) 433-438 414-415, 438-446, Kende Tamás (ua) 451-471 Kende Tamás (ua) 472-491 Kende Tamás (ua) 493-502, 509-515 515-518 Kende Tamás (ua) 714-715 527-542 581-586, 594-597 604-621 621-622 624-625 622-623 Kende Tamás (Állam- és terület) Kajtár Gábor (Joghatóság) Kajtár Gábor (Joghatóság) Jeney-Kajtár (ua) Jeney-Kajtár (ua) Jeney-Kajtár (ua) 2. félév 44. Az önvédelem hagyományos joga 45. Az önvédelem vitatott kérdései, új fejleményei (időbeli, térbeli távolság, önvédelem nem állami támadó ellen, terrorizmus és önvédelem) 46. Az általános erőszaktilalomhoz kapcsolódó (további) vitatott kivételek: humanitárius intervenció,

erőszak és önrendelkezés, a beavatkozás 47. Az igazságos háborútól 1945-ig, az erőszak fogalma, viták az ENSZben, a retorzió és a represszália értelmezése, az agresszió tilalma 919-930 releváns részek 919-930 releváns részek 930-939 Kajtár Gábor ill. Lattmann Tamás előadása Kajtár Gábor ill. Lattmann Tamás előadása 34-40, 4648, 909919 Valki László Nemzetközi kapcsolatok története (I félév)és Erőszaktilalom és BT (II. félév) Lattmann Tamás (ENSZ) és Valki László (Erőszaktilalom és BT hatáskör) 48. A kollektív biztonság rendszere A BT összetétele és hatásköre a VI és a VII. fejezet alapján Fegyveres és nem fegyveres szankciók 976-979, 991-994, 1005-1021 49. Erőszak alkalmazása a nem kikényszerítést célzó helyzetekben: volt Jugoszlávia, Szomália, Ruanda, Sierra Leone, Kongói Demokratikus Köztársaság 50. A terrorizmus és a nemzetközi jog 1021-1030 51. A nemzetközi büntetőjogi felelősség 225-231;

940-944 539-542 Sonnevend Pál (Nemzetközi jog és terrorizmus) Jeney petra (Nemzetközi büntető bíráskodás.) Lattmann Tamás (ENSZ) 52. Az ENSZ létrejötte, előtörténete, rendszere, tagság az ENSZ-ben a Közgyűlés a GSZT, a felfüggesztett Gyámsági Tanács és a Titkárság (főtitkár). 53. A viták békés rendezése a Népszövetségben és az ENSZ-ben békefenntartás, megfigyelő missziók, békeépítés, a Békeépítő Bizottság 975-985, 1043-1047 54. A nemzetközi környezetvédelmi jog – környezeti alapproblémák, jogforrások, szabályozási technikák, intézményrendszer, alapelvek, környezetvédelem és felelősség 55. A levegőszennyezés elleni harc és az atmoszféra védelme (ózonréteg, klímaváltozás) 56. A nemzetközi vízfolyások védelme és ennek megnyilvánulása a BősNagymaros ügyben 57. A tengeri környezet védelme a szennyezés ellen és a tengeri halállomány védelme, veszélyes hulladékok 58. A flóra és a fauna

védelmét szolgáló elvek és megállapodások, szabályozási technikák, a Biodiverzitás egyezmény 59. Az államfelelősség természete és szerkezete, a felelősség és jogkövetkezményei összetevő elemei 60. A betudhatóság kérdései Egyértelmű és vitatott tettek, szereplők 634-640 683-699 Valki László (Erőszaktilalom és BT hatáskör) Kende Tamás előadása 705-714 Kende Tamás előadása 716-719 61. Jogsértést kizáró körülmények A felelősség felhívása 640-647 62. A nemzetközi jogsértés jogkövetkezményei 647-652 63. A diplomáciai védelem, az igények honossága és a helyi jogorvoslatok kimerítésének szükségessége 64. A nemzetközi humanitárius jog kialakulása, a genfi egyezmények 653-663 719-721, 725727 Kende Tamás előadása Kende Tamás 561-569 előadása NagyBoldizsár előadása Nagy Boldizsár előadása Nagy Boldizsár előadása Nagy Boldizsár előadása 989-1005 502-508, 729-732 947-959 Lattmann Tamás (Nk

védelmi rendszere, az ellenségeskedések és hágai jog 65. Humanitárius jog a nemzetközi és a nem nemzetközi jellegű fegyveres konfliktusokban 66. A viták rendezésének diplomáciai módszerei 960-970 823-834 67. A választottbíráskodás 855-861 68. A Nemzetközi Bíróság összetétele, szerepe, a jogvita mibenléte, a bíróság joghatóságának általános kérdései. A BT, a nemzetközi jog és a Nemzetközi Bíróság 69. A NB peres joghatósága, annak különböző alapjai, pergátló kifogások 867-872; 899-900; 1030-1033 872-883 70. A Nemzetközi Bíróság előtt folyó eljárás néhány eleme: bizonyítás, ideiglenes rendszabályok, ellenkérelem, harmadik fél beavatkozása, távolmaradás 71. A Nemzetközi Bíróság ítélete, az általa nyújtott jogorvoslat, annak végrehajtása, értelmezése, felülvizsgálata és az ítélet utáni helyzet megvizsgálása 72. A Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményei 883-891; 895-896 73. A

kormányközi nemzetközi szervezetek általános jellemzése („néhány jogi vonatkozása”) – jogalanyiság, alapító okmány, hatáskör, alkalmazandó jog, felelősség és elszámoltathatóság, kiváltságok és mentességek, megszűntetés, utódlás 74. A WTO szervezete, vitarendezés a WTO testületei előtt 1063-1085 75. A WTO: a szabályozás szerkezete, a legfontosabb anyagi jogi szabályok (legnagyobb kedvezményes elbánás, diszkrimináció tilalom, mennyiségi korlátozások tilalma, vámok csökkentése) 76. Geopolitika és nemzetközi jog 891-895 896-899 hum. jog) Lattmann Tamás (Nk. hum jog) Kardos Gábor előadása Nagy Boldizsár / Lattmann Tamás előadása Nagy Boldizsár / Lattmann Tamás előadása Nagy Boldizsár / Lattmann Tamás előadása Nagy Boldizsár / Lattmann Tamás előadása Nagy Boldizsár / Lattmann Tamás előadása Nagy Boldizsár / Lattmann Tamás előadása Lattmann Tamás (Nk. szervek és az ENSZ) megf. része 843-845, 1047-48

1047-48 Kardos Gábor előadása 707708 5 1. A nemzetközi jogtudomány fejlődési irányai Grotiustól napjainkig, természetjogi irány, pozitivizmus, új irányzatok (Tankönyv: 40-46, 68-77, 240-241) A MODERN NEMZETKÖZI JOG MEGTEREMTŐI a nemzetközi jog (továbbiakban: nki jog) újszerű megközelítése Spanyolország aranykorának nagy gondolkodóira vezethető vissza vezető személyisége: FRANCISCO VITORIA (1480-1546) a salamancai egyetem teológiaprofesszora - haladó álláspontja: az indián népeket legitim érdekekkel rendelkező népeknek kell tekinteni, az ellenük folytatott háború csakis igazságos ok alapján igazolható (de szerinte igazságos ok a misszionáriusokkal való szembefordulás) a nemzetközi jog az egyetemes természetjogon alapul, de nem szorgalmazta, hogy az indián népeket az európai keresztény államokkal egyenlőnek ismerjék el a spanyolok jogait kiterjesztően értelmezte a spanyol inkvizíció oldalán is tevékenykedett, de

tanításai kijelölték a helyes utat jezsuita teológiaprofesszor volt SUAREZ (1548-1608) a nemzetközi jog kötelező ereje a természetjogon alapul, míg tartalma a megállapodások teljesítésének természetjogi szabályából ered a szekuláris iskola megalapítója: ALBERICO GENTILI (1552-1608) háttérbe szorította a teológia tételeket műve: De jure belli ( A háború jogáról) az időszak kimagasló személyisége: HUGO GROTIUS a nemzetközi jog atyja műve: De jure belli ac pacis ( A háború és béke jogáról) a teológiát véglegesen száműzte a nki jogból: a természetjog akkor is érvényes lenne, ha Isten nem létezne megtartotta az igazságos és igazságtalan háború közti különbségtételt megalapozta az agresszió, az önvédelem, és a felszabadítás modern megközelítését időtálló nézete a tengerek szabadságának kinyilvánítása volt ( az államok nem oszthatják fel egymás között a nyílt tengert) Grotius (1625) Uralkodó hatalma

korlátlan, de be kell tartania  isteni jogot  természetjogot o fő műve: Háború és béke joga (jus ad bellum, jus in bello) o Polgárság az abszolút uralkodó szuverenitásáért o ez az elmélet túl jól illeszkedett a holland kereskedelmi és terjeszkedési igényekhez 6 POZITIVIZMUS ÉS TERMÉSZETJOG Grotius után az ideológiai kettészakadás megy végbe természetjogi iskola v. pozitivizmus Természetjogi iskola: SAMUEL PUFENDORF ( 1632-1694) képviseli a nki jogot teljesen azonosítja természetjoggal a természetjogot erkölcsi rendszernek tekintette, ám tagadta a szokásból eredő szabályok érvényességét az államok tényleges gyakorlatára csak minimálisan utaltak később a természetjog modern formában visszatér, hogy utat nyisson a természetes jogok (natural rights) előtt tételeit használták a szuverén abszolút voltának és a magántulajdon sérthetetlenségének igazolására ennek az elméletnek van azonban egy haladásellenes

felhangja vannak jogok, amelyek az ember alkotta joghoz képest magasabb jogrendből származnak képviselő többek közt LOCKE elidegeníthetetlen jogok (pl.: élethez, szabadsághoz, tulajdonhoz) Pozitivista iskola: a nki jogot elválasztják a természetjogtól az államok fennálló gyakorlatát hangsúlyozzák a modern nemzetállami rendszerrel együtt fejlődött ki, az államszuverenitás fogalmának kialakulása Szakadás: a pozitivizmus megjelenése a nemzetközi jogban Történelmi háttér: 1648. Vesztfáliai béke Filozófiai háttér:  a reneszánsz által alkalmazott empirikus módszerből ered  Locke, Hume, Bodin és Hobbes munkássága Bodin (1576) o A főhatalom a nemzeté, amely átruházza azt az abszolút uralkodóra o Szuverenitás mégsem abszolút, mert azt  természetjog  isteni törvények  magántulajdon  nemzetközi jog korlátozza  megjelenik az EMPIRIZMUS (tagadta a velünk született elvek létezését)  a figyelem középpontjába

a megvalósult elvárások, általánosan elismert szokások kerültek  az államok közötti gyakorlat válik a nemzetközi jog alapjává a pozitivizmus a politikai felsőbbség individualista érvényesítését jelentette a társadalmi szerződés eszméje az egyén központi szerepét hangsúlyozta kiemelkedő alak: RICHARD ZOUCHE (1590-1660) a természetjogot teljesen elvetette 7 a béke jogát a háború jogának rendszerezett elemzése fölé emelte másik alak: BYNKERSHOEK (1673-1743) a modern gyakorlat jelentőségét hangsúlyozta hozzájárult a semleges háborúk idején érvényesülő jogaira és kötelezettségeire vonatkozó elméletek kialakulásához a tengerek szabadsága mellett foglalt állást VATTELnél (1714-1767) mindkét irányzat fellelhető műve: Droit des Gens ( A népek joga) természetjogi alapelvek, de gyakorlati szempontok bevezeti az államok egyenlőségének tételét a természetjog szerepét végül a minimumra szorította A 19. SZÁZAD a

18. századot pezsgés és racionalista filozófia jellemezte, de a 19 századot a gyakorlatiasság, az expanzionizmus és a pozitivizmus jellemzi a nki jog Európa – központúvá vált, és a civilizált keresztény államok kizárólagos terrénuma lett elméletében és gyakorlatában is elméleti értékeket tükrözött a demokrácia és a nacionalizmus terjedését segítette elő megteremtette az egyének számára a politikában való részvétel és a beleszólás lehetőségét a külpolitika már nem kizárólagosan az arisztokrata elit ügye az önrendelkezés Közép – és Kelet – Európa többnemzetiségű birodalmait fenyegette a háborúkért való felelősséget belüggyé, mindenki ügyévé tette bevezették az általános hadkötelezettséget az ipari forradalom gépiesítette Európát létrehozta a tőke és a munka kettősségét, elősegítette a nyugati befolyás terjedését a köz és magánjellegű nki intézmények gombamód szaporodnak ez az új

világ fokozottabb nki együttműködést kívánt, létrejön: 1815: nemzetközi folyókon való szabad hajózás elve (Rajna Központi Bizottsága, Duna Bizottság) 1865: Nemzetközi Távíró Egyesület 1874: Egyetemes Posta Egyesület 1863: Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága 1899: Állandó választott Bíróság ( szabályozták a hadifoglyokkal való bánásmódot és korlátok közé szorították a hadviselést) e tárgyban tankönyvek jelentek meg, elindult a felsőoktatásban is a nki jog tudományos művelése a századot a pozitivista elméletek uralták bővült az állam hatalma, és kifinomultabbá váltak a belső jogi szabályok úgy tűnt, hogy a nemzetközi jog is a szuverén államok akaratának függvénye, ez azonban az államon belüli legfőbb jogalkotó és maga az állam összemosódását eredményezte a pozitivizmusnak el kellett fogadnia, hogy az államnak metafizikai identitása van, az állam saját léttel és akarattal rendelkezett HEGEL dolgozta ki

először az állami akarat doktrínáját az egyén az állam alattvalója, mert az utóbbi minden állampolgár akaratát hordozza 8 a külkapcsolatokban az állam a szuverén és legfőbb hatalom a nki jog és az állam kapcsolatával összefüggésben két iskola bontakozott ki monista v. dualista Monista: mind a nki jogot, mind a belső jogot egyetlen elv alapozza meg (váltakozva nevezték jognak, társadalmi szolidaritásnak, vagy a szerződések teljesítését megkövetelő szabálynak – pacta sunt servanda) Dualista: konszenzus elemét hangsúlyozták TRIEPEL szerint a nki jog és a belső jog egymástól elkülönülő területet fed le a nemzetközi jog az államok egymás közti megállapodásain alapult, azokat a közös akarat formálta paradoxon alakul ki – az állami akarat nem a legfőbb, alá van vetve az államok egyesített akaratának ÚJ IRÁNYZATOK a két vh. között a kormányzati levéltárak megnyitása gazdag iratanyagot tett hozzáférhetővé a

nki intézmények kialakítása intézményes eljárások felmérésére ösztönzött a 2. vh után a hatalmi politikát és a nki kapcsolatokat egyre inkább a befolyásolási képesség és az uralom szempontjából vizsgálták ez magában foglalta az állam közvetlen nyomásgyakorló és ellenálló képességére vonatkozó társadalmi, gazdasági és politikai adatok értékelését az államközi tevékenységet hajtóerejének a hatalmat és annak gyakorlását tekintette a következő fejlődési szakasz a behaviourista mozgalom sikerét hozta  ez pszichológiai, antropológiai, és szociológiai elemeket vont be a nki kapcsolatok vizsgálatába az elemzésekről inkább már a terepkutatásokra és a társadalomtudományok egyéb eszközeire támaszkodtak ma inkább az állam polgáraiért viselt felelősségén van a hangsúly, amit jól illusztrál a jóléti törvényhozás térhódítása is ma az emberi tevékenységek széles körét ellenőrzik törvények és

szabályok az állami beavatkozás növekedésével a jog mélyrehatóbb társadalmi szerepre tett szert, hogy a legújabb fejleményekre reflektáljon a jog működésének megértéséhez figyelembe kell venni az adott társadalom jellegzetességeit, így a jog dinamikus folyamattá válik, nem csupán önmagában álló joggyűjteményként kell szemlélni olyan tudományos módszerek jelentek meg, mint az empirikus adatgyűjtés vagy a kvantitatív vizsgálat a behaviourizmus a nki kapcsolatokat alapvetően két körbe sorolta: az egyik a külpolitika technikáit, és azokat az indokokat veszi számba aminek alapján egyik cselekvési lehetőséget választjuk a másik helyett, míg a másik kör a nki rendszereket elemzi az 1848-1914 közötti korszak a hatalmi egyensúly korszakának tekinthető 9 itt minimális résztvevővel kell számolni, akik átmeneti szövetségeket kötöttek a gyengék támogatására és az erősek visszaszorítására ( NB koalíciói a FR.

Elrettentésre) a szuverenitás elengedhetetlen eleme volt a nyitott szövetségek eszméjének, az államok képesek voltak az erőseket elhagyva a gyengék mellé állni a 2. vh után kialakult a bipoláris világrend (USA, SZU) a rendszer a kapitalizmus és a kommunizmus polarizációjára épült, merev szövetségek jöttek létre a harmadik világ el nem kötelezett országai váltak a versengés célpontjává olyan szervezetek alakultak meg mint a NATO, a későbbi EU a rendszer árnyoldala, hogy a szuperhatalmak azt hitték a befolyási övezetükben fekvő országokat szabadon ellenőrizhetik (pl.: SZU) a behaviourizmust olyan technikák gazdagították mint a játékelmélet a hasznokért küzdő, ésszerűen cselekvő résztvevők konfliktushelyzetben való döntéshozatalát tanulmányozta a harci helyzet elmélet abban különbözik, hogy ott az ellenfél tényleges legyőzése a cél a konfliktushelyzet elmélet lényege hogy egyvalakinek kell az igazáról meggyőzni a

résztvevőket ez kiemeli a nemzetek közösségében a jog megítélésével kapcsolatos hangsúlyeltolódást MCDOUGAL: a nki kapcsolatok behaviourista megközelítése a nki jog elméletévé alakult át a politikai iskola képviselője  inkább tekinti a jogot a döntéshozatal átfogó folyamatának mint szabályok és kötelezettségek tárházának minimalizálja a szabályok szerepét állítja, hogy a jog egy állandóan formálódó döntéshozatali folyamat nyolc értékkategóriát alakítottak ki az értékelésre: 5) jólét, 1) hatalom, 6) kötődés, 2) gazdagság, 7) tisztelet, 3) felvilágosultság, 8) becsület 4) szaktudás, követőivel azon érdekek, értékek, és megfontolások listáját vizsgálják, amelyekkel a döntéseket ténylegesen meghozó személyek a nki rendszerben szembekerülnek ún. autoratív döntéshozó személy áll a középpontban (=> a nyomás és a befolyás számtalan formájának van kitéve) a jogszabályok meghatározott

célokat jelenítenek meg ez az iskola az emberi méltóságra helyezi a hangsúlyt REISMAN rámutatott hogy ez az elmélet természetjogi eredetű a hagyományos nki jog képviselői erősen bírálták a politikai iskolát pl.: TOMAS FRANCK megkísérelte újrafogalmazni a nki jogrendszer alapkérdéseit a fő kérdés: az államok miért követik a nki jogot? A válasz a legitimitás a legitimitás 4 dolog függvénye: 1) meghatározottság, 3) koherencia, 2) szimbolikus érvényesség, 4) követés léteznek olyan igazolható feltételek hogy a nki jog szabályait miért tartják be kialakulóban van az egyéniséghez való jog, az egyének egyre inkább autonóm individuumként határozzák meg magukat 10 a visszatérő kérdések a kritikai iskolához kötődnek pl.: a szuverén államok és a nki közösség viszonya ez az iskola figyelembe veszi a jog és a társadalom közötti szoros kapcsolatot, de a fogalmi elemzés is döntő fontosságú, mert a fogalmak nem

önmagukban állnak, hanem meghatározott hatalmi viszonyokat tükröznek elfogadja hogy a nki jog több, mint szabályok összessége, de szerinte a jog meghatározhatatlanságát is kell hangsúlyozni pl.: nők nki jogban elfoglalt helyzete 2. A népek önrendelkezési joga, a nemzeti felszabadító mozgalmak képviselete (214-216, 218-223) Az önrendelkezési jog nemzetközi jogi jogelv, minden népnek joga van az önrendelkezésre. Elvben bármelyik nép eldöntheti, hogy önálló államban akar-e élni, vagy más népekkel együtt, mondjuk egy föderációban. csak a XX. sz elején vált érdekessé létezett már a szuverenitás elve valamelyest, az önrendelkezési jog azonban még nem oka: 1914-ben a területek nagy része gyarmat lakott területek 67%-a, lakosság 56%-a, 930 millió ember I. vh megrengette a gyarmati rendszert jelentős országoknak (USA és Oroszország) nem volt gyarmata javasolták az önrendelkezési jog bevezetését a nki jogba (+ a pápa) I. vh után

mégsem a gyarmati rendszer kezdett el bomlani a két felbomló birodalomból (O-M Mon., Oszmán Birodalom) önálló államok keletkeztek: magyar, lengyel, finn, észt, lett litván, „csehszlovák”, „jugoszláv” az Oszmán Birodalom felbomlásával mandátumterületek jöttek létre (pl. Irak, Palesztina) a győztes hatalmak megkapták ezeket a területeket feladatuk: önálló államok kialakítása II. vh után a gyarmati rendszer teljes felbomlása biztosítani kellett a népek számára az önrendelkezési jog tényleges gyakorlását és államok alapítását I. vh után, a wilsoni elvek között jelent meg (de nem került bele a Nemzetek Szövetségének Egységokmányába) II. vh előtti 10 évben elenyésző a nk-i jog önrendelkezéssel kapcsolatos gyakorlata elenyésző volt Aaland-szigetek ügyben a Jogászok Nemzetközi Bizottsága kimondta: az önrendelkezés nem tartozik a nk.i jog szabályai közé, pusztán politikai eszme II. vh után bekerült az ENSZ

alapokmányába: kialakul az elv nemzetközi jogi státusza 1960-ban A gyarmati országoknak és népeknek adandó függetlenségről c. nyilatkozat mondta ki, hogy minden népnek joga van az önrendelkezéshez, minden nép szabadon határozza meg politikai státusát. Ezt a nyilatkozatot a Dekolonizációs Különbizottság felállítása csak megerősítette később az ENSZ Közgyűlése 1966-ban elfogadta a két emberi jogi egyezségokmányt, amelyek kimondják: minden népnek joga van az önrendelkezéshez. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket. 11 1970-es Az államoknak az Egyesült Nemzetek Alapokmányával összhangban lévő baráti kapcsolatait és együttműködését szabályozó nemzetközi jogi elvekről szóló nyilatkozat is rendelkezett az elvről. Namíbia-ügy, Nyugat-Szahara ügy: Az önkormányzattal nem rendelkező területekre is kiterjed az önrendelkezés elve (ezt hangsúlyozta a bíróság) Kelet-Timor ügy

(Portugália vs. Ausztrália): A bíróság egy lépéssel továbbment, Kelet Timor mind Portugália, mind Ausztrália vonatkozásában önkormányzattal nem rendelkezik, bíróság rámutatott arra, hogy joga van az önrendelkezéshez. Quebec-ügy: Kimondta, hogy az önrendelkezési elv immár az egyezményeknél túlmutató státuszra tett szert, a nemzetközi jog általános elvének tekintik. Az önrendelkezés fogalma továbbfejleszthető oly módon, hogy az magába foglalja a már létező államoktól való elszakadás lehetőségét. Dekolonizációs folyamattal összefüggésben az önrendelkezés alkalmazható az európai gyarmatosító hatalmakra, az érintett területeken élő népeket pedig nemzetközi jogalanyisággal ruházza fel. (Kanadai LB: normális esetben a belső önrendelkezésen keresztül valósul meg az önrendelkezés) Helye a nemzetközi jogban: a határozatok és az államok dekolonizáció során követett gyakorlata révén vált a nemzetközi jog

részévé, tehát szerződésre és szokásra hivatkozva is megállapítható, de általános jogelvként is elfogadható. Probléma: ütközik a status quo elvével. Irányadó értelmezés: csak a nem független területek lakóira vonatkozik, függetlenné válás után már nem alkalmazható, nem lehet belőle az elszakadáshoz való jogot levezetni, az ellenkező elv élharcosa Szomália volt, aki ezen az alapon tartott igényt Etiópia és Kenya szomáliai törzsek lakta részeire Hasznos a határvonalakkal kapcsolatos jogviták esetén, de vigyázni kell, hogy ne használják további területi igények alátámasztására egy szuverén állam nemzetközileg elfogadott határainak sérelmére. A nép akár fegyveres erőt, erőszakot is alkalmazhat önrendelkezési jogainak keretén belül. ENSZ Közgyűlés 2625-ös határozata: az önrendelkezési jog a status quo főszabálya melletti kivételeként érvényesül önrendelkezési jog a gyarmati, vagy más önkormányzattal

nem rendelkező népek esetében lehetséges, s ilyenkor az igazgatást végző állam területétől elkülönült és eltérő státusszal rendelkezik, mindaddig, míg nem él ezen jogával ez a jog magában hordozza a továbbfejlődés lehetőségét pl. elszakadás, azon népek esetén, melyek megkülönböztető elnyomó hatalom alatt állnak önrendelkezési jog tartalma: 60-as években hozott ENSZ határozatok (elsősorban:ENSZ KGY 1514. hat-a) szerint fő mondanivalója alapján  önálló állam alapítása  más államhoz csatlakozhat  saját politikai, gazdasági, kulturális rendszer megteremtése  természeti kincsek, erőforrások kiaknázása  kötelesség: más népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása önrendelkezési jog alanya: NEMZET? nemzet tartalma: 1) közös nyelv, 3) közös történelmi múlt, 2) közös kultúra, 4) gazdasági együttélés magas foka, 12 - 5) összetartozás tudata, 6) vallás de pl. gyarmati rendszerben

Angola megalakulása – 1975 (északi bantuk 35 %, déli bantuk 60 %, ) -> NEM angólai nemzet -> alanya nem a nemzet -> önrendelkezési jog alanya a nép (peoples) NÉP:  egy adott területen (akkorán amekkorán) élő emberek összessége  amelyek képesek önigazgatásra nem mindig igaz rá pl. Angola  amelyeknek sikerül élnie jogával pl. a kurdok több állam területén élnek, de nem tudnak önálló államot alakítani A kurdokat rendszeresen leverték, amikor érvényesíteni akarták jogukat az államalapításra  államalapítását a nki közösség elismeri pl. Tajvan 1949 után alakult, azt mondták, hogy Tajvan képviseli egész Kínát, ezt egészen 1971-ig megengedték nekik. Taipei-ből az USA visszavonta nagykövetségét, mikor Kína úgy nyilatkozott, hogy Tajvan hozzá tartozik. A vita e pillanatig tart: Tajvan hangsúlyozza, hogy önálló népet alkot, szuverén állam. A valóságban ez így van, s joga van az önálló állam

alapítására. Az ENSZ-be sokadszorra nem vették fel A legtöbb állam Taipei-vel kereskedelmi képviselet szintjéig tartja a kapcsolatot. szuverenitás vs önrendelkezési jog - 1990-ig csak a gyarmati népek (szuverenitás előnyben) - 1990 után elvben minden nép (önrendelkezési jog némi előnyben) - időközben kérdéses volt: Jugoszlávia számára feltételek, akkor élhet önrendelkezési jogával - EU: Jogi szakbizottság megalapítása: Badinter-bizottság  ha népszavazással nyilvánította ki a nép akaratát  kötelezettséget vállal a határok tiszteletben tartására (uti possidetis – ahogy birtokoltátok): a korábbi közig. v nemzetközi határok maradjanak meg  ha erőszakos határmódosítás történik, akkor azt nem ismeri el a nki közösség - kisebbségek Badinter-bizottság: az elszakadó szerbeknek nincs önrendelkezési joga, de „élvezhetik” a kisebbségi jogokat csak a népnek van önrendelkezési joga!  szuverenitás és

önrendelkezés joga összeütközik egymással Részletek Valki László tanulmányából (Megilleti-e Koszovót az önrendelkezés joga? Élet és irodalom 2008. 4 szám): „Azok az államok, amelyeknek a területén nemzeti kisebbségek élnek, többnyire ódzkodnak az önrendelkezési jog elismerésétől. Ezek az államok nyilvánvalóan saját szuverenitásukra és területi integritásuk sérthetetlenségére gondolnak, és éppen ez az, amivel az önrendelkezési jog nem egyeztethető össze. A nemzetközi közösség a mai napig nem tudott dűlőre jutni a tekintetben, hogy e két alapvető jog összeütközése esetén melyiknek van elsőbbsége a másikkal szemben.” A II. világháború után vált általánosan elfogadottá az önrendelkezés elve „Akkoriban mindenki egyetértett abban, hogy az önrendelkezési jognak elsőbbsége van a birodalmak vagy a gyarmattartó hatalmak szuverenitásának és területi integritásának elvével szemben. De, tették hozzá,

kizárólag csak az ő esetükben. Abban a pillanatban ugyanis, amikor 13 valamely "normális" körülmények között élő népnek jutott eszébe a kiválás gondolata, az érintett állam rögtön szuverenitása tiszteletben tartásának kötelezettségére hivatkozott.” Az 1970-es ENSZ nyilatkozat „lényegében azt rögzítette, hogy korlátlan önrendelkezési joggal csak a gyarmati vagy más idegen uralom alatt levő népek élhetnek. A határozat szerint ugyanis erre a jogra hivatkozva nem szabad támogatni vagy ösztönözni azokat a törekvéseket, amelyek "szuverén és független államok teljes vagy részleges felosztására, területi integritásuk és politikai egységük megsértésére irányulnak". A nyilatkozat tehát a status quo fenntartását tartotta elsődlegesnek, és csak egy tekintetben tett némi engedményt: ha egy állam kormányzata nem képviseli faji vagy más jellegű diszkrimináció nélkül az "egész

lakosságot", a jogaiban sértett nép akár az egyoldalú elszakadáson is gondolkodhat.” „A fenti példák és az ENSZ-határozatok azt mutatják, hogy a nemzetközi jogi felfogás alapjában véve mindig a status quo pártján áll. Néhány progresszív tartalmú nemzetközi jogi dokumentumban - így az emberi jogokról szóló egyezségokmányokban - még egy korlátlan, minden népre érvényes önrendelkezési jog szerepelt ugyan, de hát az a kolonializmus felszámolásának legjobb évében született, amikor nem nagyon lehetett méricskélni. Később azonban, mint láttuk, már lehetett, de - biztos, ami biztos - az 1970-es és a 1995-ös közgyűlési határozatok a szűkebb jogértelmezést tartalmazták.” „Elvben ugyan az önrendelkezési jog és az állami szuverenitás összeütközése esetén az utóbbinak adtak elsőbbséget, a gyakorlatban azonban esetről esetre döntöttek. Mindenekelőtt annak alapján, hogy egy-egy etnikai konfliktusban milyen

tényleges politikai és katonai erőviszonyok alakultak ki. Elismerték, mint láttuk, több nép önrendelkezési jogát, de nem ismerték el a csecsen, a kurd vagy a baszk népét.” Nemzeti felszabadítási mozgalmak: - Kérdés: A mozgalmak a nemzetközi jog alanyai-e, és ha igen, milyen mértékben? Összefüggenek-e az önrendelkezési elv kialakulásával? - Közgyűlés 2918. Határozat: Azok a felszabadítási mozgalmak, melyeket az Afrikai Egységszervezet elismer, képviselőik útján megfigyelői státuszban részt vehetnek a közgyűlés űlésein. - Közgyűlés 3274. Határozat: Azok a mozgalmak, melyeket az Afrikai Egységszervezet vagy az Arab Liga elismer, részt vehetnek a közgyűlés ülésein (regionális elismertség követelménye) - Palesztin Felszabadítási Szervezet (továbbiakban: PFSZ): számára az ENSZ BT megengedte, hogy vitában BT tagsággal nem rendelkező tagállami jogokkal vegyen részt - 1993: PFSZ helyzetét megerősítette: Ideiglenes

Önkormányzati megállapodás alapelveiről szóló Izraeli-Palesztin nyilatkozat: Közel-keleti békekonferencia jordán-palesztin küldöttségében résztvevő PFSZ delegációt a palesztin nép képviselőjeként ismerték el. A konferencián megállapodtak, hogy Gázában és Ciszjordániában választott tanácsot állítanak fel, 5 éves mandátummal. - 1994: Kairói megállapodás: Izraeli csapatokat Jerikóból és a Gázai-övezetből ki kell vonni, és a palesztin hatóság számára az igazgatást át kell adni 14 - - 1995, 1997, 1998-ban kötött megállapodások további jogosítványok átengedését eredményezték a Palesztin Hatóság részére -> a Palesztin Hatóság területi és joghatósági hatáskörének e megállapodások hatására történő kibővülése felvetette a jogalanyiság kérdését Eredmény: A palesztin állam létét a nemzetközi közösség még nem fogadta el, de a Palesztin Hatóság egyfajta korlátozott nemzetközi

jogalanyiság hordozója Namíbia: Az ottani nemzeti felszabadítási mozgalmat a namíbiai nép valódi képviselőjének ismerték el, de az igazgatási jogokat az ENSZ Namíbiai Tanácsa gyakorolta A tanács státusza: Az ENSZ-ben betöltött szerepét mindenki elismerte, így valamilyen részleges jogalanyiságra is szert tett. 3. Területi integritás, önrendelkezés, uti possidetis (405-412 uti possidetis vonatkozásában) - Sok fogalom függhet össze területi kérdésekkel, de ezek önmagukban nem szükségképpen jogi elvek, inkább politikai vagy erkölcsi tételek államok területi integritásának elve a nj eleme, amit számos szabály véd földrajzi alapú igények mindig jelentkeztek a történelemben- az ilyen címek azonban önmagukban nem alkalmasak területi jogcím megalapozására Eritrea/Jemen ügy: erős a vélelem,h a 12 mérföldes parti sávon belül elhelyezkedő szigetek a parti államhoz tartoznak, amit csakis az erősebb jogcím bizonyítékai

cáfolhatnak meg történelmi érvekre alapozott igények (pl. 1975-ös Nyugat-Szahara ügy -a Nemzetközi Bíróság elismerte a térségben élő törzsek és Marokkó és Mauritánia történelmi kötelékeit, de kimondta, h azok nem olyan természetűek, h erősebbek lennének a gyarmat lakosainak jogánál az önrendelkezésre és a függetlenségre) Az uti possidetis szabálya: - területi integritás elvének hatása látszik az uti possidetis gondolatán Burkina Faso/Mali ügy: a különmegállapodás kimondta, h a vita rendezésének "a gyarmatosítás idejéből örökölt határok sérthetetlenségét" kimondó elv tiszteletben tartásával kell megtörténnie A Nemzetközi Bíróság így definiálta: a függetlenség elérésekor fennálló területi határok tiszteletben tartását szolgálja (vagyis befagyasztja a függetlenné válás időpontjában fennálló területi jogcímet), közigazgatási jellegű határok nemzetközi határokká alakulnak (pl.

Jugoszlávia, afrikai államok) meghatározza a birodalom összeomlása utáni helyzetet e birodalmak összeomlásakor a birodalom által felállított belső határok államhatárokká válnak, e határok ismételt megállapítása tehát nem szükséges NB kimondta, hogy az elv általában alkalmazható a nj-ban 15 Az uti possidetis szabályán túl: - - az uti possidetis nem alkalmas minden területi probléma megoldására ha a nemz-i határrá átalakított vonal nem határozható meg egyértelműen megfelelő bizonyító erejű anyagokra támaszkodva, más elveket és szabályokat kell alkalmazni – ezek az egyéb elvek az effectivités, vagyis a tényleges ellenőrzés fogalmára építenek (pl. Buirkina Faso v. Mali ügy, Tengeri és szárazföldi határvita El Salvador/Hondulra; Nicaragua beavatkozásával) ha van egyértelmű, az uti possiedetis elvének alkalmazását lehetővé tévő határvonal, akkor ez előnyt élvez az ellentétes gyakorlattal szemben (pl.

Tengeri és szárazföldi határvita El Salvador/Honduras ügy) ahol az uti possidetis elv alkalmazásánál irányadó határvonal nem határozható meg sem a megfelelő hatóságok releváns időszakra vonatkozó közhatalmi döntéseivel, sem pedig adott térséggel kapcsolatos későbbi gyakorlat alapján, a méltányosság alkalmazása válhat szükségessé. Hogy ez mit jelent, az ügy körülményei döntik el Pl: A Burkina Faso/Mali ügyben a méltányosság alkalmazása azt jelentette, h egy, a határon fekvő tavacskát a felek között egyenlő mértékben osztottak fel. A Szárazföldi, szigeti és tengeri határvita ügyben viszont azt jelentette, hogy egy 1869-es, nem ratifikált határkijelölést lehetett alapul venni. 4. A nemzetközi szokásjog építőelemei, megismerési forrásai, a persistent objector fogalma (83-100, Források) - a nemzetközi jogban a nemzetközi rendszer természete és a centralizált kormányzati szervek hiánya miatt a szokás a jog

dinamikus forrása - a nk-i jog szokásjogi rendszerének értéke vitatott (túl rendezetlen és lassú ↔ egyetemes alkalmazhatóságánál fogva a szerződéseknél is fontosabb) - de rá lehet mutatni előnyeire (van, h hosszú formálódási időszak nélkül is képes érvényes szabályokat előírni, a szokásjog a nemzetközi rend decentralizált jellemzőit tükrözi demokratikus abban az értelemben,h minden állam részt vállalhat az új szabályok kidolgozásában, az új szabály nem tetszése esetén viszonylag gyorsan megváltoztatható, anélkül,h világkonferenciára lenne szükség) A nemzetközi szokásjog elemei: 1. Materiális tényező (objektív elem) - ez az államok tényleges gyakorlata, melynek számos megjelenési formája lehet (pl: diplomáciai jegyzék, sajtóközlemény, hivatalos jogi útmutatók, nemzeti törvények, nemzetközi szervezetek gyakorlata, bírói döntések) - A tartózkodás általában nem megjelenési forma, KIVÉTEL: ha sajátos

körülmények folytán (pl: az állam érdekszférájának érintettsége) bizonyos állami cselekvés lenne elvárható, és erre tudatosan nem kerül sor (pl. Lotus-ügy) - az állami gyakorlat ismérvei: időtartam egységes gyakorlat következetesség általános jelleg ismétlődés (folytatólagosság) a) Időtartam (a legfontosabb összetevő) - absztrakt módon nem határozható meg a szükséges időtartam - hossza függ a gyakorlat intenzitásától és terjedelmétől 16 - lehetséges azonnal kialakuló (instant) szokásjog is – pl: északi tengeri kontinentális talapzat ügye: a lényeg, hogy az állami gyakorlat egységes legyen => az állami gyakorlatnak tehát nem az időtartam a legfontosabb összetevője b) Egységesség - a lényegi egységesség a fontos - nem szükséges teljes és kivétel nélküli összhang - fennáll, ha a sok állam által követett gyakorlatot nem kíséri párhuzamosan egy eltérő gyakorlat - pl: Haya de la Torre (Menedékjog)

ügy: a szokásjogi szabálynak összhangban kell lennie az adott állam állandó és egységes gyakorlatával c) Kiterjedtség - együtt tekintendő az egységességgel - nincs szükség minden állam egyöntetű gyakorlatára - általában fennáll, ha a gyakorlatot minden olyan állam követi, mely abban részt vehet, vagy annak tárgyával kapcsolatban különös érdekeltséggel bír - így pl: tengerrel nem határos államok részvétele nem szükséges a tengerrel kapcsolatos szokásjog kialakulásához d) Ismétlődés - Menedékjog-ügy: A bíróság kimondta, hogy a szokásjogi szabálynak összhangban kell lennie a szóban forgó állam állandó és egységes gyakorlatával. Peru állampolgára Kolumbiába menekült, ahol diplomáciai menedékjogot kapott. Kérdés, hogy dönthet-e Kolumbia, hogy az illető bűncselekményt követett el, vagy csupán politikai cselekmény. Bíróság szerint a szokásjog az egyik államnak jog (Kolumbia), a másiknak a kötelezettség

(Peru) - Angol-norvég halászati ügy: A bíróság kimondta, hogy a szokásjog létrejöttéhez az államok gyakorlatának bizonyos mértékben egységesnek kell lennie - Nicaragua – USA ügy: Nem szükséges, hogy a kérdéses gyakorlat abszolút szigorúan megegyezzen az azt magában foglaló szokásjogi szabállyalelegendő, ha az államok magatartása ezekkel a szabályokkal általában véve megegyezik. 2. Pszichológiai tényező (szubjektív elem) - a pszichológiai tényező az állam abbéli meggyőződése, hogy magatartását jogi kötelezettség alapján gyakorolja (ez az opinio juris sive necessitatis elve) - szükséges elem, nélküle legfeljebb szokásról (usage), vagy nemzetközi udvariasságról (courtoisie, comity) beszélhetünk - megállapítása: gyakran maga a gyakorlat bizonyítja az PCIJ és az ICJ ritkábban külön bizonyítékot is követel a szabály és a gyakorlat természete a döntő - Lotus ügy: a tartózkodás csak abban az esetben jelenthet

nemzetközi szokást, ha az egy tudatos tartózkodási kötelezettségen alapult - Északi tengeri Kontinentális Talapzat ügye - Nicaragua v. United States: nem szükséges, hogy a kérdéses gyakorlat abszolút szigorúan megegyezzen az azt magában foglaló szokásjogi szabállyal Regionális és helyi szokás vs. általános szokás: - lehetséges, hogy olyan szabályok alakulnak ki, amelyek csak az államok meghatározott csoportjára, vagy mindössze két államra nézve kötelezőek - helyi szokás az állam meghatározott tevékenységétől függ, amelyet egy másik állam vagy államok jogi kötelezettség kifejezéseként fogadnak el 17 - - még az általános szokásjogi szabály esetében a konszenzus létrejöttéhez elegendő az államok többségének vagy az érdekelt államok jelentős kisebbségének hozzájárulása az új szabály kialakításához, a helyi szokás létrejötte mindkét(összes) résztvevő elfogadását igényli ennek oka: a helyi szokás

kivétel az általános szokás alól A folyamatos tiltakozó (persistent objector) helyzete - tiltakozás: kezdettől, a norma kialakulásának folyamatában visszatérő és egyértelmű kell, hogy legyen alkalmas az elfogadás vélelmének megdöntésére A folyamatosan tiltakozó államot így nem köti az adott szabály. (lásd: Angol-norvég halászati vita: a Nemzetközi Bíróság kimondta, hogy a szokás létrejöttéhez az államok gyakorlatának valamennyire egységesnek kell lennie) - KIVÉTEL: IUS COGENS!!!!! (ezek a szabályok akkor is kötik az államot, ha tiltakozott folyamatosan) - ius cogens: a nemzetközi jog olyan feltétlen alkalmazást igénylő szabálya (erga omnes kötelezettségek), melyet az államok nemzetközi közössége, mint egész, olyanként fogadott el és ismert el, mint amelytől nem lehet eltérni, és amelyet csak a nemzetközi jognak az ugyanilyen jellegű későbbi szabályával lehet megváltoztatni. (Bécsi Egyezmény a Szerződések

Jogáról 53 cikk) - A szokásjog változása: új államok kialakulásával új szokásjog kialakulásával kodifikáció által A szokásjog és a szerződések közötti viszony: - szokásjog irányadó a szerződések által nem szabályozott kérdéseknél - szerződés lex specialis a szokásjoghoz képest, tehát attól eltérhet, sőt akár meg is változtathatja azt, ha átmegy a gyakorlatba - Főszabályként azt mondjuk, hogy nincs hierarchia a jogforrások között a ius cogens kivételével ,de valójában ha fel kellene mégis állítani egy sorrendet, akkor az így nézne ki: szerződések, szokásjog, általános jogelvek és végül a kisegítő források. (ez előadáson hangzott el) A nemzetközi szokásjog megismerési forrásai A Nemzetközi Bíróság Statútumának 38. cikke: 1. A Bíróság, amelynek az a feladata, hogy az eléje terjesztett jogvitákat a nemzetközi jog alapján döntse el, eljárása során a következő forrásokat alkalmazza: a) azokat az

általános vagy különös nemzetközi egyezményeket, amelyek a vitában álló Államok által kifejezetten elismert jogszabályokat állapítanak meg; b) a nemzetközi szokást, mint a jog gyanánt elismert általános gyakorlat bizonyítékát; c) a civilizált nemzetek által elismert általános jogelveket; d) az 59. cikk rendelkezéseinek fenntartása mellett a bírói döntéseket és a különböző nemzetek legkiválóbb publicistáinak tanítását, mint a jogszabályok megállapításának segédeszközeit. 18 Kötelezettséget eredményezhet még: - egyoldalú nyilatkozatok (Kelet Grönland ügy) - nemzetközi szervezetek határozatai - pl. ENSZ Biztonsági Tanácsának az ENSZ Alapokmánya VII Fejezet alapján hozott határozata (A Szervezet tagjai megegyeznekabban, hogy a Biztonsági Tanács határozatait a jelen Alapokmányak megfelelően elfogadják és végrehajtják.) 5. „A művelt nemzetek által elismert jogelvek” – miért szerepelnek a NB

statútumában, melyek ezek, miképp alkalmazták azokat? (104-109) - - ha előfordul az a jogi helyzet, hogy a bíróság az előtte fekvő ügy elbírálásakor rádöbben arra, hogy egyetlen jogszabály vagy bírói precedens sem rendezi pontosan a megválaszoladnó kérdéset, akkor a bíró a vonatkozó szabályt analógia segítségével meglévő szabályokból vagy közvetlenül a jogrendszert irányító általános elvekből vezeti le származzanak azok az igazságosság, a méltányosság vagy a közrend elveiből Nki jogban kevesebb az eldöntött ügy, és nincs olyan jogalkotási eljárás, amellyel az új helyzeteket rendező szabályokat, mindig meg lehetne teremteni ez volt az oka annak, hogy a művelt nemzetek által elismert általános jogelveket felvették a 38 cikkben a felsorolt jogforrások közé ezáltal a nemzetközi joghézagokat be tudják tölteni és megoldják a non liquet problémáját közkeletű meggyőződés, hogy az általános jogelvek, külön

jogforrást alkotnak. Az Állandó Nemzetközi Bíróság és a Nemzetközi Bíróság döntési is ezt a nézetet tükrözik. Jogesetek: - Chorzówi üzem ügye: Felső sziléziai salétromgyár Lengyelország általi lefoglalása, az Állandó Nki Bíróság kimondta, hogy a jog szerint egy kötelezettség bármilyen megsértése a jóvátétel kötelezettségét vonja maga után. - Lengyelországi német telepesek ügye: a bíróság úgy határozott, hogy a fennálló joggal összhangban szerzett jogok a szuverén megváltozásával nem szűnnek meg. Nehezen volna védhető, hogy a jogszabályok fennmaradása ellenére az abból származtatott jogok elenyésznek. - Korfu szoros ügy: a Nki Bíróság a közvetett bizonyítékokkal kapcsolatban rámutatott, hogy minden jogrendszer elfogadja az ilyen közvetett bizonyítékokat és alkamazását a nki döntések is elismerik. Ezen kívül a nki bírói forumok utaltak a res judicata fogalmára is, mely szerint adott esetben a

bírói döntés végleges, kötelező és megfellebbezhetetlen. - Adminisztratív Bírósági ügy: a bíróság az ENSZ Titkárságának alkalmazottjait érintő elbocsátások kérdéséről döntött, és arró, hogy a Közgyűlésnek jogában áll-e az Adminisztratív Bíróság döntéseinek végrehajtását visszautasítani. Válasz nemleges! - Laguna del Desierto ügy: Argentia vs. Chile: választottbíróság, a res iudicata erejével bíró ítélet jogilag kötelező a vitában érintett felekre nézve. Hivatkozás népek jogának alapelvére, mondván a res judicata ereje a nki jog egyetemes és abszolúlt elve. - Indiai területen való áthaladás ügy: a bíróság a pergátló kifogásokat tárgyaló szakaszában kimondta: a jog általánosan elfogadott és a bíróság által a múltban már alkalmazott szabálya értelmében, ha a bíróság egy ügyben érvényesen megindította az 19 - - - - eljárást, az alperes állam alávetési nyilatkozatát részben

vagy egészben megsemmisítő egyoldalú aktusával nem vonhatja meg a bíróságtól a joghatóságot. Preah Vihear-i templom ügy: ha egy fél egy adott helyzethez hozzájárult, később azt nem támadhatja meg. Ez az Estoppel elve! Szerb külcsönök ügy: az estoppel elvet nem alkamazta a bíróság. az ügyben a francia kötvénytulajdonosok szerb kölcsönök alapján papírpénz helyett aranyfrankban követelték a kifizetést. Elettronic Sicula S.pA (ELSI) ügy: a Nki Bíróság megjegyezte, estoppel elv alkamazásainak korlátai vannak: nem zárható ki, hogy az estoppel eredhet hallgatásból ha valamit állítani kellett volna, de nyilvánvalóan nehéz arra alapozni az estoppel elvét, hogy a rendszertelen diplomáciai érintkezések során egy ügy megemlítését valamikor egyszerűen elmulasztották. AMCO vs. Indonéziai Közt ügy: eljáró választott bíróság, a sérelmet szenvedő fél számára a damnum emergenst és a lucrum cessanst is magában foglaló teljes

kártérítés megítélése, a főbb jogrendszerek közös sajátossága. Így olyan alapelv amit a nki-jog során figyelembe kell venni. A másik ilyen alapelv a pacta sunt servanda, vagyis a nki megállapodások kötelező erejét kimondő tétel. A jóhiszeműség számos nki szabály alapja: ENSZ Alapokmánya, 2 cikk 2 pontja: a Szervezet összes tagjai abból a célból, hogy a tágsából eredő jogokat és előnyöket mindannyiuk számára biztosítsák, kötelesek a jelen Alapokmányban vállalt köztelezettségeket jóhiszeműen teljesíteni. Francia nukleáris kísérletek: Nki Bíróság megállapította: a jogi kötelezettségek létrehozásának és teljesítésének egyik irányadó alapelve a jóhiszeműség. A szerződések jogában maga a pacta sunt servenda szabálya is a jóhiszeműségen nyugszik, ahogy az egyoldalúan vállalt nki kötelezettség kötelező ereje is. De itt konkrétan a bíróság azt mondta ki, hogy önmagában nem lehet kötelezettség forrása,

ha más kötelezettség egyébként nem merülne fel. Említést érdemel még az ex injuria jus non oritur elve, amely kimondja, hogy a jogellenes magatartásból fakadó tények nem szülnek jogot. A bíróság tehát szabadon dönt arról, hogy az előtte fekvő ügyben milyen jogelvek alkalmazhatóak, amelyeket aztán figyelembe is vesz, ha a szokásjog vagy a szerződési jog az ügy megítéléséhez nem biztosít megfelelőz szabályt. Barcelona Tractrion ügy: Nki Bíróság döntően a kft. belső jogban kidolgozott fogalmára támaszkodott, és hangsúlyozta, hogy ha a bíróság a vonatkozó belső jogi intézmények indokolatlan figyelmen kívül hagyásával döntené el az ügyet, az súlyos jogi problémákhoz vezetne. Mivel ennek az intérménynek nincsen olyan nki jogi megfelelője, amelyre a bíróság támaszkodhatna, ezért a valóságtól teljes mértékben idegen volna, ha nem hivatkozna a belső jogi fogalomra. De a nki jog nem egy meghatározott állam belső

jogát hívja segítségül, hanem a belső jogrendszerek általában elfogadott jogelveit, ami ebben az esetben a kft. eszméjének elismerését jelentette 6. A nemzetközi jog további forrásai és a jog meghatározásának eszközei – nemzetközi szervezetek határozatai, egyoldalú jognyilatkozatok, soft law, bírói döntések, tudósok tanításai (113-120, 122-123) 1. BÍRÓI DÖNTÉSEK - nj kisegítő forrása - bírói döntések: az Állandó Nemzetközi Bíróság, Nemzetközi Bíróság, a nemzetközi 20 - választottbíróságok és a nemzeti bíróságok döntéseit (leggyakrabban angolszász hivatkozási gyakorlat) foglalja magába. Szubszidiárius forrás, a perben álló felekre és az eldöntött ügy tekintetében kötelező érvényű (NB Statútumának 38. és 58 cikke), de kvázi „common lawként működik” a NB tekintélye révén precedens értékkel is bírhat, a későbbi n. bírói testületek számára Értelmezés révén alkotja a NB bírái

a jogot, nem pusztán megállapítja (1951-es Angolnorvég halászati ügy 1958-as A parti tengerről szóló genfi tengerjogi egyezményben megjelenik) Tanácsadó véleményűk, szerződésekhez fűzött fenntartásaik és ritkán az elvetésük (1927 Lotus ügy 1958-as genfi tengerjogi egyezményben) megjelenik Választottbíróságok szerepe nőtt a nemzetközi viták békés rendezésében (első jelentős ügy: 1898 Alabama), ENSZ 1948-tól folyamatosan közli a döntéseiket Szövetségi államok LB-nak tagállamaik közötti (pl. határviták) vitás kérdésekben hozott döntéseik is jelentősek a nj fejlődésében 2. TUDÓS SZERZŐK - nj kisegítő forrása - tanításai a jogszabályok megállapításának másik segédeszköze (NBS 38. Cikke) - az államok gyakorlata és a bírósági döntések nem voltak olyan fontosak, mint a természetjog virágzása idején a n. jogászok véleményei és elemzései (forrás értékűek voltak) - pozitivizmussal a szerződések és

a szokásjog került dominánsabb pozícióba, a jogi szakszövegek/tankönyvek a jog feltárásának eszközei lettek és befolyásuk csökkent - javaslattevő, hiányosságokra rámutató, gondolkodásra ösztönző, struktúra elrendező és a jogi szabályok jellegzetességében kap hangsúlyt a mai szakirodalom - a tankönyvszerzőket a nemzeti környezet vizsgálata teszi megfelelően értékelhetővé a másodlagos, jogszabályban történő alkalmazásakor 3. A NEMZETKÖZI JOG EGYÉB LEHETSÉGES FORRÁSAI: - NBS 38. cikkében mindegyik forrás alkalmas új jog létrehozására és a már létező jog azonosítására, DE meg kell különböztetni: - Szabályok valódi forrásai, melyek jogot megállapítanak és értelmeznek: jogi szakirodalom ügyintéző szerződések néhány nemzetközi és nemzeti bírósági döntés - Szabályok fennállását bizonyító gyakorlatok és eszközök: jogalkotó szerződések szokásjog néhány NB döntés - DE: Sonnevend Pál alapján:

Bíróság, amelynek az a feladata, hogy az eléje terjesztett jogvitákat a nemzetközi jog alapján döntse el, eljárása során a következő forrásokat alkalmazza: Valódi jogforrások: a) azokat az általános vagy különös nemzetközi egyezményeket, amelyek a vitában álló Államok által kifejezetten elismert jogszabályokat állapítanak meg; b) a nemzetközi szokást, mint a jog gyanánt elismert általános gyakorlat bizonyítékát; 21 c) a civilizált nemzetek által elismert általános jogelveket; Kisegítő források: d) az 59. cikk rendelkezéseinek fenntartása mellett a bírói döntéseket és a különböző nemzetek legkiválóbb publicistáinak tanítását, mint a jogszabályok megállapításának segédeszközeit. - - - - - - A jogfejlesztés eljárásai körüli – a jogalkotás, a jog megállapítása és a jog bizonyítása területeinél - letisztázatlanság a II. vh utáni világrendben az ENSZ kgy határozataiban és nyilatkozatainak

státuszával kapcsolatban! Opinio juris elve: A határozatban foglalt szabály(ok) érvényességének elfogadásaként történő értelmezés takar, amikor is a határozat már létező kötelezettséget (pl. Alapokmányból) határoz meg vagy pontosít. A szubjektív elem – az állam meggyőződése - az állami tevékenység jogilag kötelező voltáról alkotott meggyőződése, hogy rá nézve kötelező és így már nemcsak erkölcsi, politikai normaként értelmezi 1960 A gyarmati országoknak és népeknek adandó függetlenségről szóló nyilatkozat 1970 A nemzetközi jog elveiről szóló nyilatkozat, mely az önrendelkezés politikai és erkölcsi elvét joggá alakította át az ENSZ közgyűlési határozatok felgyorsítják ezt az állami gyakorlatból jogi szabállyá váló szokás folyamatot, vagy az Alapokmány elveinek gyakorlati értelmezéseit kialakulásának gyakorlati feltétele, hiszen az Opinio iuris sive necessitatis fokozatos kialakulása határozatok

láncolatán keresztül is igazolhatja az új szabály létrejöttét a határozatok sokszor politikai kompromisszum jellege miatt nem is szándékozik kötelező normaalkotásra, így az opinio juris követelménye a körülmények vizsgálatával állapítható csak meg. Soft law önálló kategóriát alkotnak, melyben nem kötelező erejű dokumentumok és a szerződések, nem kötelező erejű rendelkezései sorolhatók. nem külön jogszabályok (nem jog!), de a nj fejlődésének általános keretei között külön tárgyalandó. 1975 Helsinki Záróokmány nemzetközi emberi jogok fejlődésére a hatása jelentős Gentlemen’s agreement, diplomáciai találkozók záróokmánya, közös nyilatkozat vagy közlemények formájában is leírható a felek tényleges szándéka fogja a kérdéses tárgyban a jogi kapcsolat létrehozását egymás között megteremteni, nem a dokumentum elnevezése Kardos Gábor: Mi is az a nemzetközi soft law? A nemzetközi jog a ’60-as évek

végétől bővült a soft law kérdéskörével. A soft law két eltérő értelmezése: 1. Jogilag nem kötelező nemzetközi dokumentumok Nemzetközi Valutaalappal kötött készenléti hitelmegállapodások: - Az Alap eszközeinek igénybevétele 2 módon történhet: közvetlen vásárlás vagy készenléti hitelmegállapodás formájában, különbség: előbbinél vásárlások szükségességét igazolnia kell a tagállamnak, utóbbinál az Alap nem kérdőjelezi meg a tag hitelfelvételi jogának gyakorlását. - Készenléti hitelmegáll. esetén az Alap lemond a vásárlás megkérdőjelezésének jogáról, cserébe a tagállam a költségvetési programjának helyreállítását célzó 22 programjában időben bontott teljesítési kritériumokat vállal. Gyakorlatban: a hitel következő részét akkor hívhatja le a tagállam, ha az aktuális gazdasági ígéretét beváltotta, különben a lehívás automatikusan félbeszakad. (de nem zárják ki a TÁ-t az Alap

forrásaiból, közvetlen vás. még lehetséges, de nem valószínű). Ált elegendő motiváló erő a hitel lehívása a követelmények betartásához. - Nem nemzetközi egyezmény: nincs szerződéskötési szándék (animus contrahendo), nincs a tag számára egyoldalú nk jogi kötelezettség megállapítva COCOM-döntések - COCOM: Kelet-Nyugati Kereskedelem Koordinációs Bizottsága, 1949-es létrejöttének célja a stratégiai jellegű árucikkek exportjának megakadályozása a szocialista országokba (Varsói szerz. tagjai, Albánia, Kína, KNDK, Vietnám, Laosz, Kambodzsa). Tagjai: NATO-tagállamok Izland kivételével + Japán - COCOM tilalmi listákat felállító, egyhangúan hozott döntései nemzetközi jogilag nem kötelezőek, végrehajtásukról a nemzeti kormányok a belső jog eszközeivel gondoskodnak - albizottság működik 1982-től – tilalmak megsértésének eseteit felderítő kormányhivatalok tevékenységét koordinálja + exportengedélyezési

eljárások harmonizációján dolgozik Helsinki Záróokmány - nem nemzetközi egyezmény, hanem politikai kötelezettségvállalás - ennek kifejezésre juttatására von. eltérő álláspontok: USA, Nagy-Britannia: vegyék fel a szövegébe, hogy nem nk szerz. Szovjetunió, Svájc, Románia: ezt inkább külön dokumentumban rögzítsék - megoldás: aláírók a Finn Köztársaság kormányát kérik fel, hogy a ZO szövegét elküldje az ENSZ főtitkárának, hogy annak segítségével vmennyi tagállam között hivatalos ENSZ-dokumentumként körbejárjon (azért szükséges, mert a ZO nem volt alkalmas az ENSZ Alapokmány szerinti beiktatásra) DE! a készenléti hitelmegállapodásokban és a Helsinki Záróokmányban is találhatók jogilag kötelező jellegű szabályok, ezek azonban ilyen jellegüket nem a jogforrásnak nem minősülő szövegből nyerik, hanem az IMF Alapokmányból, illetve az ENSZ Alapokmányból. 2. Jogilag kötelező nemzetközi megállapodás egyes

bizonytalan normatív tartalmú szabályai – mely így nem alkot végrehajtandó jogokat és kötelezettségeket 1963-as atomcsendegyezmény - „E Szerződésben részes mindegyik félnek az állami szuverenitást gyakorolva joga van ahhoz, hogy a Szerződéstől visszalépjen, ha úgy találja, hogy e Szerződés tárgyával kapcsolatos rendkívüli körülmények országának legfőbb érdekekeit veszélyeztetik” - a rendkívüli körülményeket az érintett állam határozza meg => törékennyé teszi az egyezmény tartalmát 23 Pactum de negotiando, Pactum de contrahendo - az egyezmény olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyek jövőbeni tárgyalásokat, illetve megállapodást helyeznek kilátásba (utóbbi pl. Holdegyezményben – 1979 – részes államok vállalják, hogy a Hold természeti kincseinek kiaknázására nk rezsimet hoznak létre) - 2 pacta között a különbség, hogy a felek eltérő mérvű eltökéltségét fejezik ki, mellyel a problémát

rendezni kívánják, de mindkettő normatív tartalma bizonytalan, nehezen számon kérhető - tárgyalási köt. nem foglalja magában a megegyezésre való kötelezettséget, de rosszhiszemű tárgyalási magatartás problémája! => nehezen dokumentálható jogsértés, visszaélés lehetősége nagy. - megállapodási köt. sem abszolút jellegű Vita az elnevezésről: Vonhatók-e a soft law közös fogalma alá a jogilag nem kötelező nemzetközi dokumentumok és az államközi egyezmények bizonytalan normatív tartalmú szabályai? 1. igen, mindkettő, ezek a soft law fajtái (Baxter) 2. csak 2 (Prosper Weil & Bruhács János) 3. csak 1 (René-Jean Dupuy) Hogyan nevezzük el? Más nyelvek: német – soft law, orosz – puha jog, francia soft law + zöld jog, droit vert => azok a jogilag nem köt. normák, melyekből egy nap kötelező válhat (pl ENSZ Közgyűlés biz határozatai) Kardos G.: célszerű a nemzetközi jogon belüli és kívüli jelenségek

elválasztása formális – jogforrási – értelemben. => 2 elnevezésre van szükség 1. Puha jog: a kötelező nemzetközi megállapodásokon belüli bizonytalan tartalmú szabályok 2. Nem kötelező megegyezés: a jogilag nem kötelező dokumentumokat így nevezné, még ha ez contradictio in adiecto is, ugyanis a normatív jellegből indul ki. más ötletek: nem jogi/jogon túli normák, politikai normák (Bothe) => nem ált. elnevezés, nem tükröződik a hétköznapi szóhasználatban; pszeudojog (Kardos G.) => nem jogforrásban megjelenő normák, a hazai szóhasználatból kiindulva, DE! pszeudo NJ azt jelentené, hogy van egy nem kötelező szokásjog is, ZAVAR 3. Egyoldalú aktusok: - az államok egyoldalú aktusai sokszor n. jogi kötelezettségeket teremthetnek A NBS 38 cikkelyének 1. bekezdése nem sorolja a nj forrásai közé, de az egyoldalú aktusokból kötelezettségek eredhetnek. Elemei: a nyilatkozat tevő állam akaratából kifolyólag

nyilvánosság vagy közismerté válás jóhiszeműség (cselekmény értelmezése révén) 24 megszorító értelmezés a saját cselekvési korlátozás körében hozott nyilatkozat esetében az állam adott kérdésben elfoglalt álláspontjának bizonyítékaként felhasználható - Az elismerés (harmadik állam érintettsége esetén) és tiltakozás cselekménye is e kategóriának a jogi hatás elérésére irányul. 7. Szerződés és szokásjog kapcsolata, egymásra hatása, a normahierarchia kérdése a nemzetközi jogban, jus cogens (102-103, 123-126, 769) NEMZETKÖZI JOG FORRÁSAI Valódi jogforrások Nemzetközi egyezmények szerződések, Nemzetközi szokások A nemzetközi szerződés olyan egybeeső akaratok kifejeződése, mely akaratok kettő vagy több nemzetközi jogalanytól származnak, és célja joghatás elérése a nemzetközi jog szabályai szerint. A nemzetközi szokás a jog gyanánt elismert általános gyakorlat bizonyítéka. (Nemzetközi

Bíróság Statútumának 38. cikke) Általános jogelvek A civilizált nemzetek által elismert jogelvek olyan önálló jogforrások, melyek az államok belső jogában alakultak ki, de egyúttal a nemzetközi jogban is kötelezőek. Kiegészítő források Bírói döntések Publicisták, jogtudósok munkái lásd. pl: Alabama-ügy: föderációs hajók elsüllyesztése egy liverpooli hajó általkártérítésre kötelezés A fentieken kívül kötelezettséget eredményezhetnek még: (de ezek NEM JOGFORRÁSOK!) 1. egyoldalú nyilatkozatok (lásd: Kelet-Grönland- ügy, Nukleáris kísérletek ügye) 2. nemzetközi szervezetek határozatai: ENSZ Biztonsági Tanácsának az ENSZ Alapokmánya) A szokásjog és a szerződések közötti viszony: - a szerződéseket általában azért alkotják, h a fennálló szokást felváltsák vagy kodifikálják szokásjog változása: új államok kialakulásával új szokásjog kialakulásával kodifikáció által - a szokásjog

irányadó a szerződések által nem szabályozott kérdéseknél - a szerződés lex specialis a szokásjoghoz képest, tehát attól eltérhet, sőt akár meg is változtathatja azt, ha átmegy a gyakorlatba (elsőbbséget élvez!) 25 - főszabályként azt mondjuk, hogy nincs hierarchia a jogforrások között a ius cogens kivételével, de valójában ha fel kellene mégis állítani egy sorrendet, akkor az így nézne ki: 1. szerződések 2. szokásjog 3. általános jogelvek 4. kisegítő források (ez előadáson hangzott el) - a szerződés rendelkezései nem kötelezik azokat a résztvevőket, akik az adott szerződést végül nem írják alá, illetve nem ratifikálják (alátámasztó pl: Észak-tengeri kontinentális talapzattal kapcs. ügyek) - DE!!! A Nemzetközi Bíróság kimondta, hogy a szerződés rendelkezései akkor hozhatnak létre szokást (szokásjogot), ha az államok, a részes és a nem részes felek teljesítik az összehangolt magatartással és az

opinio jurissal kapcsolatos feltételeket. (de vannak olyan nézetek is, amelyek szerint az általánosítható szerződési rendelkezések némi idővel az opinio juris bizonyítása nélkül is ipso facto szokásjogi szabályt teremthetnek.) - ha a szokásjogi szabállyal megegyező tartalmú szerződéses szabály jön létre, ez utóbbi nem építi magába az előbbit,a szokásjog megőrzi különálló jellegét: mind a nemzetközi szokásjog mind pedig a nemzetközi szerződéses jog egymástól függetlenül, továbbra is létezik és alkalmazható (gyakorlati jelentőségű ezek alkalmazása: ha két külön forrásban is szerepel egy elv, jelezheti, hogy a szabály mégsem ugyanaz). Az előadás központi részét a nemzetközi szokásjog képezte: - 3 elméletet különböztetünk meg a szokásjog kötelező jellegére vonatkozóan: klasszikus konszenzus-elmélet (hallgatólagos szerződés); elismerési elmélet (az egyes államok abbéli meggyőződése a fontos, hogy a jog

szerint járnak el; új konszenzus elmélet: államközi konszenzus, mely fokozatosan alakul ki és válik átfogóvá A nemzetközi szokásjog elemei: objektív (materiális) elem: ez az államok tényleges gyakorlata, melynek számos megjelenési formája lehet (pl: diplomáciai jegyzék, sajtóközlemény, hivatalos jogi útmutatók, nemzeti törvények, nemzetközi szervezetek gyakorlata, bírói döntések) A tartózkodás általában nem megjelenési forma, KIVÉTEL: ha sajátos körülmények folytán (pl: az állam érdekszférájának érintettsége) bizonyos állami cselekvés lenne elvárható, és erre tudatosan nem kerül sor (pl. Lotus-ügy) szubjektív (pszichológiai) elem: ez az államok abbéli meggyőződése, hogy eljárásuk mikéntjét a nemzetközi jog írja elő. Itt tehát az a fontos, hogy az állam MIÉRT cselekszik egy adott módon. Tehát szokásnak csak akkor tekinthető az államok eljárása, ha úgy gondolják, hogy ezt egy fennálló jogi

kötelezettség alapján teszik. Enélkül az elem nélkül legfeljebb szokásról vagy nemzetközi udvariasságról beszélhetnénk. Gyakran épp maga a gyakorlat bizonyítja, lásd: Lotus-ügy, Észak-tengeri Kontinentális talapzat ügye, Nicaragua v. United States 26 IUS COGENS: - a ius cogens a nemzetközi jog olyan feltétlen alkalmazást igénylő szabálya (erga omnes kötelezettségek), - melyet az államok nemzetközi közössége, mint egész, - olyanként fogadott el és ismert el, mint amelytől nem lehet eltérni, - és amelyet csak a nemzetközi jognak az ugyanilyen jellegű későbbi szabályával lehet megváltoztatni. (Bécsi Egyezmény a Szerződések Jogáról 53 cikk) -> a szerződés is semmis, ha ius cogens-be ütköző rendelkezést tartalmaz, a ius cogensbe ütköző fenntartások is jogellenesek - a definícióból következik, hogy kettős feltételnek kell megfelelniük a ius cogens szabályoknak: ált. nk-i jog szabályaként kell elfogadni és a

nemzetközi jogközösség feltétlen alkalmazást igénylő normaként ismeri el - ha az általános nemzetközi jog ÚJ, feltétlen alkalmazást igénylő szabálya alakul ki, akkor valamennyi, ezzel a szabállyal ellentétben álló szerződés semmisség válik, és megszűnik. (Bécsi Egyezmény 64. cikke) - ezek a normák minden állammal szemben kötik az államokat, a nemzetközi közösség fennmaradásához nélkülözhetetlenek - Kivetítve: olyan, mint az államok belső jogában a "közrend" fogalma. - Erga omnes kötelezettségek: agresszió, népirtás, rabszolgaság, faji megkülönböztetés tilalma, népek önrendelkezési joga, kalózkodás jogellenessége stb. -> lásd: Barcelona Traction-ügy (alapvető különbség van a minden állammal szemben illetve csak a másik állammal szemben fennálló kötelezettségek között) Általános jogelvek: - Nemzetközi Bíróság statútumának 38. cikke szerint a művelt nemzetek által elismert jogelvek is

önálló jogforrásnak számítanak. - bár néhány nem elfogadott nézet szerint ezek csupán a szokásjognak sajátos szeletei. - vannak, akik csak természetjogi fogalmak megerősítését látják benne, vagy úgy gondolják, hogy a nemzetközi jog alaptételeit ismétlik csupán - általános tartalmú és egyetemes érvényű szabályok, melyeket – ütközés esetén - elsőbbség illet meg a nemzetközi kötelezettségekkel szemben. - a bíróság a gyakorlatban gyakran azzal szembesül, hogy az előtte fekvő ügyben megválaszolandó kérdést sem jogszabály, sem bírói precedens nem rendezi. - ekkor 2 lehetősége van: 1. Analógia segítségével levezeti a már meglévő szabályokból 2. Közvetlenül a jogelvekből vezeti le - Külön jogforrást alkotnak. 3 helyen jelennek meg: 1. ENSZ Alapokmány 2 cikk 2. az ENSZ Közgyűlésének 2625 számú határozata 3. Helsinki Záróokmány - - Alapokmányban megjelenő elvek: 1. Népek önrendelkezési joga 2. Államok

szuverén egyenlősége 3. Államok területi épsége és politikai függetlensége 4. Államok belügyeibe való beavatkozás tilalma 5. Erőszakkal való fenyegetés és az erőszak alkalmazásának tilalma 6. Nemzetközi béke és biztonság veszélyeztetésének tilalma 7. Emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása 8. Viták békés rendezése 27 - Ezeket az elveket a 2625. határozat a következőkkel egészíti ki: 1. A tagállamok együttműködési kötelezettsége (kártérítési kötelezettség) 2. A vállalt kötelezettségek jóhiszemű teljesítése - Kártérítési kötelezettségre példa: Chorzówi üzem ügye Lengyelországban, amelyet elfoglaltak és ezt követően jóvátételi kötelezettséget vont maga után. - Érdemes megemlíteni még az Adminisztratív Bíróság ügye: a bíróság az ENSZ Titkárság alkalmazottainak elbocsátásáról döntött, de a Közgyűlés megtagadta a végrehajtást. Általános jogelvként

mondták ki, hogy ilyen bírói testület (mint az Adminisztratív Bíróság) által hozott döntés res iudicata, kötelező erővel bír a felek tekintetében. - a nemzetközi jog lehetséges forrásai között említhetjük még az ENSZ Közgyűlés határozatait és a nemzetközi soft law-t. Ezekről azonban külön kiselőadás volt - A tankönyv a nemzetközi jog forrásainál fontos szempontként említi a méltányosságot (equity). Ez azt jelenti, hogy a bíróságnak szabadsága van arra nézve, hogy a kötelezően alkalmazandó nemzetközi jog részeként méltányossági elveket is fontolóra vegyen. Pl a tengerjogi egyezménynél is találunk rá példát vagy a Hollandia vs. Belgium ügy a Meuse vizének megosztásával kapcsolatban Nemzetközi Jogi Bizottság: - (előadáson nem hangzott el, de a TK a jogforrásoknál jelentőséget tulajdonít neki) - 1947-ben az ENSZ Közgyűlése állította fel. A nemzetközi jog fejlesztése és kodifikálása szempontjából van

jelentősége. (Pl: a tengerjogról, a szerződések jogáról, a diplomáciai és konzuli jogról szóló egyezmények) - 2 jogforrást érint szorosan: a nemzetközi szerződések alapja állami gyakorlat (szokásjog) alakítója - A NJB munkáját segítő egyéb testületek még: Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottság, UNESCO, ILO stb. 8. Dualizmus, monizmus, primátus – a belső jog és a nemzetközi jog kapcsolatának elméleti megközelítései és a vonatkozó jogesetek (129-136, Lattmann Tamás: Belső jog és nemzetközi jog, Valki László: A nemzetközi kapcsolatok és a nemzetközi jog) - minden állam (komplex a szerepe a modern világban) szuverén (azaz szuverénként vesznek részt, elfogadnak maguk feletti jogot, mely beépül a nemzeti jogukba) és egyenlő, de a globális versenyben a teljes szuverenitás nem megvalósítható kölcsönös függés - a realitások határozzák meg a szuverenitás gyakorlati érvényesülését koordináció szükségessége

(környezetvédelem, terrorizmus) hatáskör növekedés párhuzamba kerülés a belső jogi és a nemzeközi jogi elvek viszonylatában - Belső Jog (továbbiakban belj): a kormányzás hazai vonatkozásait szabályozza, egyének egymás közötti és a közhatalom relációjában. - Nemzetközi Jog(továbbiakban nj): tárgya az államok egymás közötti kapcsolata. 28 ELMÉLETEK A BJ-NAK A NJ-BAN TÖRTÉNŐ ALKALMAZÁSÁRÓL: Dualizmus elmélet: - A nemzetközi jognak és a belső jognak nincs érintkezési felülete, ezért nem lehet konfliktusról sem beszélni. Két teljesen különálló jogrendről van tehát szó (Lattmann) - Elmélet lényege: Egymástól elkülönülnek a belj és a nj szabályai + nem támaszthatnak igényt az egymásra hatásra. - A két rendszer átfogó különbözősége + az állam szupremációja (a nj szabályok bj-ban történő alkalmazása, transzformáció révén engedi, eltűri és nincs a nj befolyása a belj-ra) - Oka: az államok

közötti és azokon belüli viszonyok alapvető különbözősége, ami a jogi konstrukciókban is megnyilvánul - A nj alapja az államok megegyezésében látja, a tényleges gyakorlat határozza meg a szerepét (nemzetközi szokásokban és szerződésekben) Lattmanni ismérvek: - Mások a jogforrások: a belj-ban legtöbbször alkotmány, normahierarchia érvényesül törvények, rendeletek, azaz a -a njban: nemzetközi szerződések, szokásjog, általános jogelvek; általában nincsen normahierarchia (kivéve ius cogens) - Mások a jogalanyok: a belj a magánjogi jogalanyok egymás közötti, illetve a magánjogi jogalanyok és az állam közötti viszonyokat szabályozza a nj az államok, esetlegesen a nemzetközi szervezetek egymás közötti viszonyait szabályozza - Más a jogviszonyok jellege: a belj szubordinációs jog, azaz alá-fölérendeltségben gondolkodik a nj koordinációs jellegű, azaz az egymás mellé rendelt, szuverén államok jogát szabályozza

- Pozitivisták (XX. sz eleje): Triepel, Strupp, Anzilotti – radikális dualizmus A II. Vh után és 1990-es évektől a nj fejlődése eredményeként a mérsékelt dualizmus: Két jogrendszer A nemzetközi jog kötelező a belső jogra tekintet nélkül A nemzetközi jog megsértése nemzetközi felelősséget eredményez Magyarország mérsékelt dualista rendszerű Alk. 7§ (1): “A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.” 2005. évi L törvény a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról 29 7/2005. (III 31) AB határozat: „a ki nem hirdetett nemzetközi szerződések nem tekinthetők a magyar jogrend részének” - de ld. alább az ellentétes monista felfogás pl V Francia Köztársaság Alkotmány 55 cikkelyét, mely áttételesen kimondja, hogy nem kell a nemzetközi jogot belső aktussal

átalakítani, hanem a belső jogi színtéren nemzetközi jogi szabályként alkalmazható Monista elméletek: - Pozitivista szétválasztást tagadják, vallják a jog egységességét. - A nj a belj részévé válik, azaz a belső jogforrás szerves része. - A radikális monizmus (Kelsen, Duguit, Scelle) állítja a nj primátusát és egy jogrendként tételezi a két jogot. - 1. Lauterpach (angol) „naturalista” iskolája: o Az emberi jogok érvényesülése, erkölcsi alapú érvelés. o A jog elsődleges funkciója: az emberi jólét a nj szupremációja ennek a funkciónak a megvalósítása o a nj szabályai képesek a nemzetközi rendet erkölcsi célokkal felruházni + az államok abszolút függetlenségére épülő nemzetközi rendszer ellenes - 2. Kelseni formális logikai érvelése: o Kant alapján o a jog követendő magatartásminta szankciórendszerrel logikai egység a nj és a belj esetén, mivel mindkettőnél érvényes o Az államok egymás között

jogviszonyban állnak, ezt a nemzetközi szabályoknak köszönhetik o egyenlők, de ha nem volnának azok, akkor azt is nemzetközi szabálynak kéne kimondani, így a nj magasabb rendű, mint a belj alapvetőbb o A teljes jogrendszer egységes a nj elsődlegessége alapján o a nj alapnormái a nemzetközi jogrendszerek érvényességének végső alapja - 3. Fitzmaurice nézete a dualista álláspont valóságközelítő módosítása: o a belj és a nj nincs közös működési területe egyik sem alacsonyabb, vagy magasabb fokú külön rendszerként kell kezelni, más jogrendszeri keretek között mozognak, a maga területén mindegyik a legfőbbnek minősül o Ütközés esetén érintetlen marad a belj és a nji normasértés egyszerűen nemzetközi szinten (diplomácia, bíróság) kerül orvoslásra, praktikus helyzet megközelítő elmélet. A BELJ SZEREPE A NJ-BAN (NJ PRIMÁTUSA – ELSŐBBSÉGE - A BELJ SZEMBEN): - - az állam belső joga dönt arról, miként és milyen

ranggal teszi belső viszonyaiban alkalmazhatóvá a nemzetközi jogot A nj a bjoggal szembeni szupremációja: A nemzetközi kötelezettséget sértő állam saját bj-ra (alkotmányra sem!) hivatkozva nem igazolhatja eljárását! Más esetben a nj működése teljesen bizonytalanná válna. A szerződésekről szóló 1969. évi Bécsi egyezmény 27 cikke nemzetközi szerződések vonatkozásában egyetlen részes fél sem hivatkozhat saját belső jogára annak igazolásául, 30 hogy elmulasztotta szerződését teljesíteni. (1872-es Alabama ügy, brit jogszabály hiánya nem hozható fel védekezésként, így kártérítésre kötelezhető). - A saját alkotmányra hivatkozással sem lehet másik állammal szembeni kötelezettség (itt: 1919-es versaille-i békeszerződés) alól kibújni (1928-as danzigi vasúti tisztviselők ügye) - A nj alapelve: a nj megelőzi a bj deklarálása a NBíróság 1988-as A választottbíróság igénybevételének kötelezettsége

ügyében. - A belj nem tesz egy cselekvést kötelezővé erre nem lehet hivatkozni a védekezésnél, ha az állam n. kötelezettségét nem teljesít (1992 Lockerbie ügy, 2001 LaGrand v USA ügy) - Egy közhatalmat gyakorló szerv cselekményének bj szerinti jogellenessége nem jelenti azt, hogy a cselekménye a nj szerinti is jogellenes lenne (1989 ELSI ügy) - A belj létfontosságú a nj működőképességéhez: o A belj vizsgálata segít megérteni egy állam által képviselt nemzetközi jogi álláspontját. Mert belj alapján nyilvánítanak véleményt a nemzetközi kérdésekben (parti tenger kiterjedése, állampolgárság megszerzése, stb.) - Bíróság számára releváns lehet: az érintett belj vizsgálata egy vonatkozó ügyben a belj értelmezésére is támaszkodhat közvetlenül, ha nincs megfelelő nj szabályozás - esetek: 1929 Szerb kölcsönök ügye: az I. vh nem akadályozhatta volna meg Szerbiát a kölcsön visszafizetésében, vagy hasonló az 1929

Brazil kölcsönök ügye belj fogalmaihoz is fordulhat közvetlenül (1970 Barcelona Traction ügy), de automatikus átültetés veszélyére is ügyelnie kell (1950 Dél-nyugat Afrika ügy, görög-török népességcsere ügy) - A belj jog bizonyíthatja, hogy az állam mennyire veszi komolyan az egyes nemzetközi kötelezettségeit és ennek bizonyítékaként is szolgálhat - Felső-sziléziai német kölcsönök ügye: ÁNB nem feladata a lengyel jog értelmezése, de ítéletet alkothat a Genfi Egyezmény alapján fennálló kötelezettségeivel viszonylatában). 9. - Szerződés és szokásjog a brit jogrendszerben (136-148) számos elméleti álláspont alakult ki a nj szabályainak belső jogi alkalmazását illetően a transzformáció: a nk-i jog szabályát a megfelelő alkotmányos mechanizmussal kifejezetten és konkrétan "transzformálni" kell a belső jogba és az inkorporáció: a nk-i jog automatikusan, alkotmányos ratifikáció nélkül a belső jog

részévé válik a két doktrina is megjelenik: előbbi a nk szerződéseknél, utóbbi a nemzetközi szokásjog alkalmazásánál A nemzetközi szokásjog (inkorporáció) - 18. századból származó elmélet, amely a diplomáciai mentességről szóló viták során alakulgatott. „A nj teljes terjedelmében része Anglia jogának” (Buvot v. Barbuit ügy, Triquet v Bath ügy), de előbbre való volt a törvény és a stare decisis is (precedensek elve) 19. század: R v Keyn ügy: német hajó (Franconia), német kapitánya a La Manche-on ütközik, egy angol meghal a másik hajón  felelősségre akarják vonni, kérdés: van-e joghatóság. Nincs rá brit jogszabály, a bíróság pedig nem alapozhat pusztán a jogalkotás lehetőségérekapitány szabadul. Fontos: a nk szokásjog létét, nem létét, tartalmát 31 - - - - - - döntő bizonyítéknak kell alátámasztania. (Hasonló eset még: West Rand Gold Mining Co. ügy) Mortensen v. Peters ügy: a

törvények és ezek alkalmazása, még akkor is, ha ez nk jogot sért, de igyekezni kell úgy értelmezni a jogszabályokat, hogy az a nk jognak megfeleljen. (hasonló: Chung Chi Cheung v. R ügy) Tehát ha szóba jön valami, aminek be kell bizonyítani az érvényességét, azt hazai jogként kezelik, nem külföldiként  a bíróság hivatalból veszi figyelembe, nem úgy bizonyítandó, mint egy ténybeli állítás. Trendtex Trading Corporation v. Central Bank of Nigeria ügy: valóban az inkorporáció doktrínája a helyes, mert: a precedens jog miatt (felülről határozzák meg a bíróságoknak,mit döntsenek) a változó nk joghoz nem tudnának másképp alkalmazkodni Így a stare decisis ne vonatkozzon a nk jogra (<->Thai-Europe Tapioca Service Ltd. v Gov of Pakistan ügy)  nem kell várni a Lordok Házára a bíróságoknak. Inkorporációs elv megerősítése: Maclaine Watson v. Department of Trade and Industry ügy o Nemzetközi Ón Tanács megszűnésének

következményei, külön jogalanyisággal rendelkező nk szervezet tagállamainak felelőssége kiterjed-e a szervezet tartozásaira? o Nincs nk jogi szabálykét megoldás: o Nourse bíró: ha ilyen űr van, és az ügy a bíróság előtt van, annak mindenféleképp dönteni-e kell a kérdésben (kötelessége). Ez a szerzők szerint hibás álláspont, mert ellentétes a nk jog közösségi alapú alkotásával. o Kerr bíró: nem teheti meg az angol bíróság, hogy szabályozási űrt egy megfelelő szabály alkotásával maga tölt be. Ide még: Pinochet ügyben döntések: nk szokásjog széles körben elfogadott elvei a common law részét alkotják; a precedens doktrínája nem alkalmazható a nk szokásjog inkorporációjára. Sandline v. Pápua Új-guinea ügy: „a bíróságok kötelesek érvényesíteni a világosan meghatározott nk jogi szabályokat”. A nemzetközi szerződések (transzformáció) - Ezek kötelező megállapodások  ha inkorporáció lenne, a

végreh. hatalom befolyása nagyon nagy lenne, mert a tvhozó hatalom megkerülésével jogalkothatna. Parlement Belge ügy: P.B egy belga királyi teherhajó, ami ütközik egy angol hajóval  kártérítési igény. o Van-e a teherhajóra is immunitás, vagy nincs? o Legfőbb ügyész: van, 1876 megállapodás, a királyi hajóknak is jár az immunitás, mint a hadihajóknak. o Bíróság: nem, csakis állami hadihajók élveznek immunitást és az imm. a parlament hozzájárulása nélkül, nk szerződéssel nem terjeszthető így ki. o Azaz: kizárólag az uralkodó jogosult nk szerződések aláírására és ratifikálására, de nem alkothat közvetlenül jogot, a parl. által alkotott törvény elengedhetetlen ahhoz, hogy a szerz. az angol jog részévé váljon o Más megfogalmazásban: a nk szerződések nem „önvégrehajtóak” (selfexecutive) (Maclaine Watson v. Department of Trade and Industry ügy) 32 - Következmény: az egyénekre nézve az át nem ültetett

szerződések res inter alia actának számít => nincs közvetlen hatálya rájuk nézve. Mégis közvetlen hivatkozási alap lehet az ilyen parl. által törvénnyel a jogrendszerbe be nem emelt nk szerződés a következő esetekben: magánjogi szerz. részévé teszik; egy jogszabály kifejezetten utal egy ilyen szerződésre, amellyel így a jogszabályban esetlegesen jelen lévő diszkrecionális jogkör korlátozható; legitim elvárás a végrehajtó hatalommal szemben, hogy e szerződéssel összhangban fog cselekedni (természetesen a belső jogszabályokkal nem ellentétesen); háború vezetésére vagy területek átengedésére vonatkozó szerz.; államkincstárra terhet rovó szerz.; lényegtelen állig. egyezmények, melyek nem kívánják meg a ratifikációt sem (feltéve, hogy nem ellentétesek a belső joggal/azt nem kell miattuk megváltoztatni); parl. előre általános beleegyezést adott x tárgyú szerz megkötéséhez  ezeket majd tvi

hatállyal kell közzétenni (ezt nevezik másodlagos tvhozásnak). - Parlamenti jogalkotás kell biztosan: a szerz. a common lawt vagy törvényt módosítana/kiegészítene; egyéni jogokat érintene; pénzügyi kötelezettséget teremtene az Egy. Kir számára; EP jogosítványait bővítené; brit területek átadását eszközölné; az uralkodó jogkörét bővítené. - - Ennek folyamata: minden ilyen szerződést beterjesztenek a parl. mindkét háza elé, legalább 21 ülésnappal a ratifikáció/elfogadás/jóváhagyás előtt (Ponsonby-szabály). minden 1997. jan 1-je után aláírt és így beterjesztett szerződésszöveget egy értelmező memorandummal kell kiegészíteni. Értelmezés: elv: a jogszabályokat úgy kell értelmezni, hogy a nk jog szabályaival ne keletkezzen konfliktusez az elv nagyon jó ott, ahol nem egyértelmű az átültető tv, de ha az egyértelmű, a bíróságoknak nincs választási lehetőségük, azt a tvt kell

alkalmazniuk, tekintet nélkül a nk megállapodással esetleg fennálló konfliktusra (eltérő szöveg lett átültetve,stb). Persze az állam felelőssége ennek ellenére fennáll, ha így nk jogi kötelezettségét megszegi A nk kötelezettségek alkalmazásának különleges esetei: 33 ENSZ szankciók végrehajtása: lehetséges királyi rendeletekkel (orders in council), mert erre felhatalmazást ad az 1946-os ENSZ-re vonatkozó tv. (ez is másodlagos jogalkotás); Jug. területén elkövetett bcs-kel foglalkozó Nemzetközi Tvszék alapokmánya, 29 cikk  kötelezettség(együttműk., jogsegélyek, határozatok teljesítése)  ezt is az ENSZ tv alapján lehetővé tett másodlagos jogalkotással intézték, teljesítették; az ilyen tv által inkorporált nk szerződéseket a bíróságok is másképp értelmezik, mint átlag tveket: 1: figyelembe veszik a szerz. előkészítésének anyagait (travaux préparatoires); 2: többféle értelmezés lehetséges:

 nk szerződéseket, melyek tv erejével bírnak, céljuknak megfelelően értelmezik (Sidhu v. British Airways ügy, Forthergill v Monarch Airlines ügy);  az 1969. évi bécsi egyezményre (a szerződések jogáról) hivatkozva a szavak hétköznapi jelentésére alapozó nyelvtani értelmezést is kiemelték (Semco Salvage v. Lancer Navigation ügy);  1998. évi emberi jogi tv (inkorporálja az EJEE-t): a jogforrásokat úgy kell értelmezni és alk., hogy azok az egyezményben bizt jogokkal összeegyeztethetőek legyenek  ha ez nem lehetséges  összeegyeztethetetlenségi nyilatkozat, amit a parl. orvosolhat, továbbá a bíróságok a jogszabályokat az egyezmény céljaira tekintettel értelmezik, melynek során figyelembe veszik az EJEB vonatkozó döntéseit is(nem=esetjogi követés);  EK: 1972. évi tv: azt a hazai jogszabályt, amely ellentmond a RSZ-nek, teleologikusan kell értelmezni; EuB döntéseit a tagállamok belső bíróságai is kötelesek

alkalmazni. 10. - Nemzetközi jog és magyar jog I.: Az Alkotmány és az Alkotmánybíróság gyakorlata (Olvasókönyv: 109-117) alkotmány 7. § (1) bek: „A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.” 34 o a Magyar Köztársaság elismeri a nemzetközi szokásjog hatályát a belső jogban o a nemzetközi szokásjog transzformációja az Alkotmány ezen rendelkezése -> a magyar dualista szemlélet töretlenül érvényesülhet o az Alkotmány azonban nem rendezi e joganyag és a belső jog hierarchiáját (2) bek: „ a jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges” - 1982. évi 27 tvr – a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról o e tvr-t elavulttá tette: a bécsi szerződés a nemzetközi

szerződésekről (1969; 1987) az Alkotmány módosítása (1989) o tvr. óta változtak a szerződéskötés szabályai és a hatáskörök o eredmény: a tvr. egy része alkotmányellenes , de még mindig hatályban van - 1989. évi XXXII törvény az alkotmánybíróságról: o gyakorolhat előzetes normakontrollt  praktikus, ugyanis ha egy szerződésről alkotmányellenes, azt nem kell megkötni kiderül, hogy o gyakorolhat utólagos normakontrollt  kellemetlen lehet, ugyanis ha egy már megkötött, kihirdetett és hatályos kötelezettségvállalásról derül ki hogy alkotmányellenes, akkor baj van  a NB állásfoglalása szerint a kötelezettségvállalás teljesítését még annak alkotmányellenessége esetén sem lehet megtagadni o vizsgálhatja a nemzetközi és a belső jog összhangját  a kihirdető és egy korábbi belső jogszabály kollíziója esetén: azonos szintű jogforrások esetén: a belső jogforrást megsemmisíti ha a belső jogforrás

magasabb szintű: megfelelő határidő tűzésével az AB a kollízió megszüntetésére kötelezi a törvényhozást 1. § Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik: a) a már elfogadott, de még ki nem hirdetett törvény, az Országgyűlés ügyrendje és a nemzetközi szerződés egyes rendelkezései alkotmányellenességének előzetes vizsgálata; b) a jogszabály, valamint közjogi szervezetszabályozó eszköz alkotmányellenességének utólagos vizsgálata; 35 c) a jogszabály, valamint az közjogi szervezetszabályozó eszköz nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata; 30. § (1) Az Alkotmánybíróság teljes ülésén dönt a következő ügyekben: b)nemzetközi szerződést aggályosnak tartott rendelkezése alkotmányellenességének előzetes vizsgálata; d) a törvény nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálata; Az alkotmányellenesség előzetes vizsgálata 36. § (1) Az Országgyűlés, a köztársasági elnök és a Kormány

nemzetközi szerződés megerősítése előtt kérheti a nemzetközi szerződés aggályosnak tartott rendelkezésének alkotmányossági vizsgálatát. (2) Ha az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződés aggályosnak tartott rendelkezésének alkotmányellenességét állapítja meg, a nemzetközi szerződés mindaddig nem erősíthető meg, amíg a nemzetközi szerződést kötő szerv vagy személy az alkotmányellenességet meg nem szünteti. A nemzetközi szerződésbe ütközés vizsgálata 44. § Az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg meghatározott szervek vagy személyek indítványára a nemzetközi szerződésbe ütközés szempontjából megvizsgálja a jogszabályt vagy a közjogi szervezetszabályozó eszközt. 45. § (1) Ha az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabállyal azonos vagy annál alacsonyabb szintű jogszabály, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszköze a nemzetközi szerződésbe

ütközik, akkor a nemzetközi szerződéssel ellentétes jogszabályt, illetőleg közjogi szervezetszabályozó eszközt teljesen vagy részben megsemmisíti. (2) A megsemmisítésről szóló határozat közzétételére, valamint a megsemmisítés jogkövetkezményeire a 41-43. §-ban foglaltak az irányadók 46. § (1) Ha az Alkotmánybíróság olyan jogszabály nemzetközi szerződésbe ütközését állapítja meg, amely magasabb szintű, mint a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály, akkor az ellentét feloldása érdekében - a körülmények mérlegelése alapján, határidő megjelölésével - felhívja a nemzetközi szerződést kötő szervet vagy személyt, illetőleg a jogalkotó szervet. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott ellentét feloldása érdekében felhívott szerv vagy személy a megjelölt határidőn belül köteles feladatának eleget tenni. 47. § (1) Ha az Alkotmánybíróság azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a nemzetközi

szerződésből származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére. (2) A mulasztást elkövető szerv a megjelölt határidőn belül köteles jogalkotói feladatának eleget tenni. 36 AB határozatok 4/1997. (I 22) AB határozat 1. Az AB megállapítja, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 1989 évi XXXII tv 1 § b) pontja alapján utólagos alkotmányossági vizsgálat tárgya lehet a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály 2. Az alkotmányossági vizsgálat a szerződést kihirdető jogszabály részévé vált nemzetközi szerződés alkotmányellenességének a vizsgálatára is kiterjedhet. 3. Ha az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződést vagy annak valamely rendelkezését alkotmányellenesnek találja, a nemzetközi szerződést kihirdető jogszabály alkotmányellenességét állapítja meg. 4. Az Alkotmánybíróság alkotmányellenességet

megállapító határozatának a Magyar Köztársaság nemzetközi kötelezettségvállalására nincs hatása. 5. Az Alkotmánybíróság határozata folytán a jogalkotónak - szükség esetén az Alkotmány módosításával is - meg kell teremtenie a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját. Ennek megtörténtéig az Alkotmánybíróság a megsemmisítés időpontja tárgyában a határozathozatalt ésszerű határidőre felfüggesztheti. 53/1993. (X 13) AB határozat 1. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978 évi IV törvény 33 § (2) bekezdése alkalmazásánál alkotmányos követelmény az, hogy a büntethetőség el nem évülését csak azokra a bűncselekményekre nézve lehet megállapítani, amelyek büntethetősége az elkövetés idején hatályos magyar jog szerint nem évül el; kivéve, ha az adott tényállást a nemzetközi jog háborús bűncselekménynek, vagy az emberiség elleni bűncselekménynek minősíti, el nem

évülését kimondja vagy lehetővé teszi, és Magyarországot az elévülés kizárására nemzetközi kötelezettség terheli. 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja: összhangban van az Alkotmánnyal az, ha a Btk 33. § (2) bekezdését az elkövetés időpontjában hatályos magyar jog elévülési szabályaira tekintet nélkül alkalmazzák a nemzetközi jogban meghatározott alábbi bűncselekményekre: - a háború áldozatainak védelmére Genfben, 1949. augusztus 12-én kötött egyezményekben meghatározott, az egyezmények közös 2. cikke szerinti nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés esetén elkövetett "súlyos jogsértésekre"; - a genfi egyezmények közös 3. cikkében a nem nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés esetén tiltott cselekményekre. - - igény akkor érvényesíthető bíróság előtt, ha a bíróság a jog szerint dönthet róla az érvényesíthetőség fontos eleme az állami aktus (act of state) doktrínája:

egyetlen állam sem gyakorolhat egy másik állam felett joghatóságot államok szuverenitására és egyenlőségének elvére épül a bíróság előtti érvényesíthetőség kizárt mind a hazai, mind a külföldi végrehajtó hatalom cselekményeivel kapcsolatban – a bíróságok visszautasítanak minden olyan indítványt, amely a szuverén hatalom gyakorlásáról kér bírói döntést a bírói felülvizsgálat nem helyénvaló olyan ügyben, amely komoly nemzetközi hátrányokkal járhat az államra nézve, és inkább a diplomácia körébe tartozik a bíróság előtti érvényesíthetőség hiánya abszolút eljárási akadályként jelentkezik 37 - érvényesíthetőség hiánya: államközi viszonyokban vagy olyan esetekben merül fel, amelyeket csak látszólag magánjogi kereset juttat bíróság elé immunitással kapcsolatos ügyek mindig olyan, az állam és magánszemélyek közötti viszonyokban alakulnak ki, amelyek nem függenek össze államközi

kapcsolatokkal a bíróságok a magánjogi jogosultságokkal kapcsolatos jogvitákban állást foglalhatnak USA bíróságai: külpolitikailag érzékenyek, ezért a bíróság érdemen nem vizsgálhatja azokat – ezt politikai kérdés doktrínaként emlegetik a bírói hatalmi ág nem vizsgálhatja egy szuverén külföldi állam által a saját területén végrehajtott államosítást (pl. Alfred Dunhill of London v Republic of Cuba ügy) bíróságokon kialakult gyakorlat, hogy meghatározott tények bizonyító erejű megállapítására a végrehajtó hatalmat kérik fel – ilyen ügyekben a bíróságok meghallgatják a kormányt és a vh hatalom – a külügyminisztérium – tanúsítványát, amit a bíróság kérésére állítanak ki, és bizonyító erejűnek tekintik (Anglia 1980, óta diplomáciai kapcsolatokra tartozó ügyként kezeli) 38 11. Nemzetközi jog és magyar jog II.: A 2005 évi L tv a nemzetközi szerződések megkötésének a rendjéről. (2005

évi L tv) 1. Előkészítő szakasz (Tárgyalás I.) álláspont kialakítása koncepció, tervezet kidolgozása szerződéskötési szándék közlése Ki dönt az eljárás megindulásáról: hatáskörrel rendelkező miniszter(a) ill. külpolitikáért felelős miniszter(b) Innentől folyamatosan vizsgálni kell: az összhangot a belső joggal és nemzetközi joggal (késsőbbi módosítás komplikációja miatt rendkívül fontos!Ez egy külön tétel) fel kell mérni: jogi és politikai következmények et társ.,gazd, pénzügyi és egyéb hatásokat 2. 3. 4. Létrehozás=parafálás Szöveg Kötelező hatály elismerése=ratifikáció (Tárgyalás II.) végleges (Megerősítés) megállapítása (Aláírás) szerződés azért elengedhetetlen, mert aki aláírta, tartalmát aláírás a habár arra jogosult volt, de nem a jogalkotó megállapító szerződés ratifikáció ratifikáció egyéb tevékenység aláírására kiemelkedően fontos nsz. esetén jogosulttól

megkötendő nsz. estében* szerződés szövegét felhatalmazás: ogy ad felhatlmazás: meghatalmazottak felhatalmazást, hogy kormány adja kézjegyükkel elismerjék köt.erejét felhatalmazás: ellátják kihirdető jsz a) és b) elfogadását követően felhatalmazás: a) és előterjesztése 15 napon belül ad b) előterjesztése alapján közt.elnök kötelező alapján ad felhatalmazást hatály elismeréséről kormány felhatalmazást a a okiratot állít ki : min.elnök a (min.el), a) kicserélés vagy parafálásra, valamint valamint kormány b) letétbehelyezés meghatározza a meghatározza a lehetősége van (kormányfő) megbízott személy a megbízott alk.ellenesség előzetes külpolért felelős személy feladatait vizsgálatára küldeni min. útján a feladatait (ilyenkor ha AB kötelező hatály alkotmányosnak találja, elismeréséről akkor 5 napon belül okiratot állít ki: a)kicserélés kell) b)letétbehelyezés c)egyéb más módon korm.renddel

törvényben kell kell kihirdetni kihirdetni 5.ENSZ főtitkáránál beiktatás 6.Okiratok kicserélése 7.Átültetés a belső jogba *kiemelkedően fontos nsz: 2005. évi L tv 7 § (3): (3) A nemzetközi szerződés a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú, ha az 39 a) olyan tárgykört érint, amelyről az Alkotmány szerint minősített többséggel elfogadott vagy egyéb törvény rendelkezik, b) az alapvető jogok és kötelességek tartalmának meghatározását és érvényesülésének lényeges biztosítékait érinti, c) hatályos törvénnyel ellentétes rendelkezést tartalmaz, d) a Magyar Köztársaság joghatósága alá tartozó személyek jogait és kötelezettségeit közvetlenül szabályozza, vagy e) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó egyéb kérdést érint. A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról 2005. évi L tv ide vonatkozó részei: A törvény hatálya 1. § E törvény hatálya kiterjed

a Magyar Köztársaság két- vagy többoldalú nemzetközi szerződéseinek előkészítésére, létrehozására, szövegük végleges megállapítására, a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazásra, a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére, módosítására, ideiglenes alkalmazására, valamint megszüntetésére, felmondására, az abból való kilépésre, alkalmazása felfüggesztésére, a szerződésekkel kapcsolatos fenntartásokra, kifogásokra, nyilatkozatokra és a szerződésekben való államutódlással kapcsolatos közlések tételére és elfogadására. a) nemzetközi szerződés: más állammal vagy a nemzetközi jog szerződéskötési képességgel bíró egyéb alanyával kötött, a Magyar Köztársaság számára nemzetközi jogi jogokat és kötelezettségeket létesítő, módosító vagy megszüntető, a nemzetközi jog által szabályozott, bármilyen elnevezéssel vagy címmel rendelkező

írásbeli megállapodás; 40 b) nemzetközi szerződés előkészítése: a szerződés tárgya szerint hatáskörrel rendelkező szervnek a szerződéssel kapcsolatos magyar álláspont kialakítására, valamint a szerződés koncepciójának, tervezetének kidolgozására irányuló tevékenysége, valamint a magyar fél szerződéskötési szándékának a másik (többi) szerződő féllel való közlése, így különösen a szerződés koncepciójának vagy tervezetének átadása, javaslattétel tárgyalások folytatására, illetőleg a másik (többi) fél hasonló kezdeményezésének elfogadása; c) nemzetközi szerződés létrehozása: az erre felhatalmazott szerveknek vagy személyeknek az a tevékenysége, amellyel a szerződés tartalmát a másik (többi) féllel folytatandó két- vagy többoldalú tárgyalások útján vagy más megfelelő módon megállapítják, ideértve a megkötendő szerződés szövegének kézjegyükkel történő ellátását

(parafálást); d) nemzetközi szerződés szövegének végleges megállapítása: az erre felhatalmazott szerveknek vagy személyeknek az a tevékenysége, amelynek során a szerződés szövegét aláírással jegyzőkönyv, záróokmány felvételével vagy egyéb, a leendő szerződés tartalmára vonatkozó közös akaratuk rögzítésére alkalmas eszközzel véglegesen elfogadják; e) felhatalmazás nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére: az Országgyűlésnek az Alkotmány 2/A. § (2) bekezdése, 19 § (3) bekezdés f) pontja, továbbá 30/A. § (1) bekezdés b) pontja szerinti, valamint a Kormánynak az Alkotmány 35 § (1) bekezdés j) pontja szerinti azon belső jogi cselekménye, amellyel felhatalmazza az arra jogosult szervet, hogy a nemzetközi szerződést a Magyar Köztársaság kötelezőnek ismerje el; f) nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerése: a Kormánynak az Alkotmány 35. § (1) bekezdés j) pontja szerinti, a

külpolitikáért felelős miniszter útján megtett, valamint a köztársasági elnöknek az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdés b) pontja szerinti - a Bécsben az 1969. évi május hó 23 napján kelt, a szerződések jogáról szóló, az 1987 évi 12 törvényerejű rendelettel kihirdetett szerződés 2. Cikk 1 b) pontjában megerősítésként, elfogadásként, jóváhagyásként és csatlakozásként meghatározott - azon nemzetközi jogi cselekménye, amellyel nemzetközi síkon a nemzetközi szerződést a Magyar Köztársaság kötelezőnek ismeri el; 3. § A nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárások során nemzetközi síkon a Magyar Köztársaságot - az Alkotmány, valamint e törvény rendelkezései szerint - a köztársasági elnök vagy a Kormány képviseli. A nemzetközi szerződés előkészítése 4. § (1) A nemzetközi szerződés előkészítéséről a szerződés tárgya szerint hatáskörrel rendelkező miniszter (a továbbiakban: miniszter) az

Országgyűlés és a Kormány által meghatározott külpolitikai elvek figyelembevételével, a külpolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben dönt. A miniszter az előkészítésbe érdekképviseleteket, szakmai és társadalmi szervezeteket, valamint más intézményeket is bevonhat. (2) A 2. § a) pontja értelmében nemzetközi szerződésnek nem minősülő, miniszterek vagy központi államigazgatási szervek által kötött megállapodások tervezetét azok kezdeményezése előtt, végleges szövegét pedig annak aláírását követően a külpolitikáért felelős miniszternek meg kell küldeni. (3) A szerződés előkészítésétől kezdődően folyamatosan vizsgálni kell, hogy a szerződés a belső jogszabályokkal, valamint egyéb nemzetközi jogi kötelezettségekkel összhangban áll-e. Az összhang megteremtését a szerződés tartalmának megfelelő alakításával, továbbá a belső jogszabályok és a nemzetközi jogi kötelezettségek lehetőség

szerinti módosításával vagy megszüntetésével biztosítani kell. 41 (4) A nemzetközi szerződés előkészítése során a szerződésből fakadó közvetlen jogi és politikai következmények értékelésén túl - a jogszabályok előzetes hatásvizsgálatára vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával - fel kell mérni a várható társadalmi, gazdasági, pénzügyi és egyéb hatásokat is. A nemzetközi szerződés létrehozása és szövegének végleges megállapítása 5. § (1) A miniszterelnök a miniszter és a külpolitikáért felelős miniszter együttes előterjesztése alapján ad felhatalmazást nemzetközi szerződés létrehozására, továbbá határoz a tárgyalásokkal megbízott személy (küldöttség) kijelöléséről és feladatairól. (2) A Kormány - kivételesen indokolt esetben, a Kormány két ülése között a miniszterelnök - a miniszter és a külpolitikáért felelős miniszter együttes előterjesztése alapján felhatalmazást

ad a nemzetközi szerződés szövegének végleges megállapítására, továbbá határoz az ennek során eljáró személy (küldöttség) kijelöléséről és feladatairól, valamint a szerződés és a belső jog összhangjának megteremtéséhez szükséges feladatokról. (3) Ha a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlés adhat felhatalmazást, az Országgyűlés illetékes bizottságának meg kell küldeni a szerződés szövegének végleges megállapítására adott felhatalmazásról szóló határozatot. (4) A Magyar Köztársaság képviselője által valamely nemzetközi szervezet vagy valamely nemzetközi szerződésben részes államok konferenciája keretében megkötendő nemzetközi szerződés létrehozására irányuló cselekmények elvégzéséhez külön felhatalmazás nem szükséges, ha a képviselő a nemzetközi szervezetben vagy a részes államok konferenciáján való részvételre megfelelő felhatalmazásal

rendelkezik. 6. § (1) A nemzetközi szerződés létrehozásában, illetőleg a szerződés szövegének végleges megállapítása során eljáró személy (küldöttség) meghatalmazását a külpolitikáért felelős miniszter okirattal tanúsítja. (2) Nincs szüksége meghatalmazási okiratra a) a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek és a külpolitikáért felelős miniszternek a nemzetközi szerződés létrehozására, továbbá a szerződés szövegének végleges megállapítására irányuló, valamint a szerződés kötelező hatályának elismerésével összefüggő cselekmények elvégzéséhez; b) a Magyar Köztársaság diplomáciai képviselete vezetőjének a fogadó állammal, illetőleg a nemzetközi szervezethez akkreditált állandó képviselőjének a nemzetközi szervezet keretében megkötendő nemzetközi szerződés létrehozására irányuló cselekmények elvégzéséhez. (3) A (2) bekezdésben foglaltak nem érintik a nemzetközi szerződés

létrehozásához és szövegének végleges megállapításához szükséges előzetes felhatalmazás megszerzésének kötelezettségét. Felhatalmazás nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére 7. § (1) A nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére akkor kerülhet sor, ha a szerződés szövegének ismeretében a) a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú nemzetközi szerződés esetében az Országgyűlés, b) az a) pont hatálya alá nem tartozó nemzetközi szerződés esetében a Kormány erre felhatalmazást ad. 42 (2) A nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazást a nemzetközi szerződést kihirdető törvény vagy kormányrendelet (a továbbiakban: kihirdető jogszabály) tartalmazza. (3) A nemzetközi szerződés a Magyar Köztársaság külkapcsolatai szempontjából kiemelkedő fontosságú, ha az a) olyan tárgykört érint, amelyről az Alkotmány

szerint minősített többséggel elfogadott vagy egyéb törvény rendelkezik, b) az alapvető jogok és kötelességek tartalmának meghatározását és érvényesülésének lényeges biztosítékait érinti, c) hatályos törvénnyel ellentétes rendelkezést tartalmaz, d) a Magyar Köztársaság joghatósága alá tartozó személyek jogait és kötelezettségeit közvetlenül szabályozza, vagy e) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó egyéb kérdést érint. (4) Ha a nemzetközi szerződés úgy rendelkezik, hogy kötelező hatályának elismerésére kötelezettséget elhárító nyilatkozat mellőzésével kerül sor, a mellőzésről az (1)-(3) bekezdések megfelelő alkalmazásával az Országgyűlés, illetve a Kormány dönt. A nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazást követő eljárás 8. § (1) A nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére a külpolitikáért felelős miniszter - a kihirdető

jogszabály elfogadását követően haladéktalanul - előterjesztést tesz a köztársasági elnöknek, ha a kötelező hatály elismerésére az Országgyűlés adott felhatalmazást, vagy ha a szerződésből következően az államfőnek kell elismernie, hogy a szerződés a részes államokra nézve kötelező hatállyal bír. (2) A köztársasági elnök az (1) bekezdés szerinti előterjesztés kézhezvételétől számított tizenöt napon belül - ha a nemzetközi szerződést törvény hirdeti ki, annak aláírásával egyidejűleg - a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismeréséről okiratot állít ki, amelynek kicseréléséről vagy letétbe helyezéséről a külpolitikáért felelős miniszter útján haladéktalanul gondoskodik. (3) Ha a köztársasági elnök az (1) bekezdés szerinti nemzetközi szerződést vagy annak valamely rendelkezését alkotmányellenesnek tartja, az okirat kiállítását megelőzően az Alkotmánybíróságról szóló

1989. évi XXXII törvény szerint a nemzetközi szerződés alkotmányosságának előzetes vizsgálatát kezdeményezheti. Ha az Alkotmánybíróság a nemzetközi szerződést alkotmányosnak találja, a köztársasági elnök az erről szóló határozat kézhezvételtől számított öt napon belül - ha a nemzetközi szerződést törvény hirdeti ki, annak aláírásával egyidejűleg - állítja ki a (2) bekezdés szerinti okiratot. (4) Az (1) bekezdésben nem említett nemzetközi szerződések kötelező hatályát okirat kiállításával és annak kicserélésével vagy letétbe helyezésével, illetve a szerződésben meghatározott más módon a Kormány a külpolitikáért felelős miniszter útján ismeri el. Ha a szerződésből következően a kormányfőnek kell elismernie, hogy a szerződés a részes államokra nézve kötelező hatállyal bír, az okiratot a miniszterelnök állítja ki, annak kicseréléséről vagy letétbe helyezéséről a Kormány a

külpolitikáért felelős miniszter útján haladéktalanul gondoskodik. (5) A külpolitikáért felelős miniszter veszi át a nemzetközi szerződésben részes másik (többi) szerződő félnek a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésével kapcsolatos okiratait vagy értesítéseit. 43 (6) A nemzetközi szerződés hatálybalépését követően a külpolitikáért felelős miniszter haladéktalanul gondoskodik az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. Cikke szerinti nyilvántartásba vételről. (7) Ha többoldalú nemzetközi szerződés a Magyar Köztársaság Kormányát jelöli ki letéteményesnek, az ezzel összefüggő feladatokat a külpolitikáért felelős miniszter látja el. (8) A külpolitikáért felelős miniszter a (4)-(7) bekezdés alapján végzett cselekményeiről tájékoztatja a minisztert. A nemzetközi szerződés kihirdetése 9. § Ha a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére az Országgyűlés adott

felhatalmazást, azt törvényben, egyéb esetekben kormányrendeletben ki kell hirdetni. 10. § (1) A kihirdető jogszabály tartalmazza a) a szerződés kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazást; b) a szerződés hiteles szövegét; c) a szerződésnek a Magyar Köztársaság tekintetében történő hatálybalépésének, módosításának és megszűnésének időpontját, amennyiben ez a kihirdető jogszabály elfogadásának időpontjában ismert; d) a szerződéshez a Magyar Köztársaság részéről fűzött vagy a Magyar Köztársaság szempontjából nemzetközi jogi jelentőséggel bíró fenntartásokat, kifogásokat és nyilatkozatokat; e) szükség szerint a szerződés ideiglenes alkalmazásának jóváhagyását; f) a szerződés végrehajtásáért felelős szerv megjelölését; valamint g) szükség esetén a szerződés és a belső jog összhangjának megteremtéséhez szükséges jogszabályváltozásokat és egyéb intézkedéseket. (2) Ha a

szerződés hiteles szövege, illetve a szerződéshez fűzött, az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott fenntartások, kifogások vagy nyilatkozatok hiteles szövege kizárólag idegen nyelvű, a kihirdető jogszabály azok szövegét egyrészt az egyik hiteles lehetőség szerint angol - nyelven, másrészt pedig hivatalos magyar nyelvű fordításban tartalmazza. (3) A kihirdető jogszabálynak a szerződés szövegét tartalmazó, valamint az ahhoz fűzött fenntartásokat, kifogásokat és nyilatkozatokat tartalmazó rendelkezések hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy az azonos legyen a szerződésnek a Magyar Köztársaság tekintetében történő hatálybalépésének időpontjával. (4) Ha a szerződés hatálybalépésének naptári napja a szerződés kihirdetésekor nem ismert, a kihirdető jogszabály a (3) bekezdés szerinti rendelkezések tekintetében a szerződés hatálybalépésének feltételeire utal; azzal, hogy a szerződés

hatálybalépésének naptári napját a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett egyedi határozatával állapítja meg. (5) A kihirdető jogszabálynak az (1) bekezdés g) pontjában meghatározott rendelkezései hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy azok legkésőbb a (3) bekezdés szerinti időpontban, illetve a szerződés ideiglenes alkalmazása esetében az ideiglenes alkalmazás kezdetekor hatályba lépjenek. (6) A kihirdető jogszabály felhatalmazást adhat a Kormány számára, hogy rendeletben hirdesse ki a szerződéshez fűzött, nem kizárólagos törvényalkotási tárgykört érintő, az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott fenntartásokat, kifogásokat és nyilatkozatokat. 44 A nemzetközi szerződések csoportosítása: I. Tárgy szerint: o politikai o gazdasági o technológiai o kulturális II. A létrehozott jog szerint o ügyintéző:

bizonyos cselekmény végrehajtása o jogalkotó: bizonyos magatartásforma, követendő példa megjelölése. III. Részt vevők száma szerint: o bilaterális o multilaterális nyílt: utólag bármilyen fél, mindenféle kikötés nélkül csatlakozhat, egyoldalú aktussal (olyan kötelmi viszonyt teremt, amelyhez egyoldalú aktussal lehet csatlakozni); zárt: nem elegendő az egyoldalú aktus, hanem bizonyos feltételeknek meg kell felelni IV. Szerződéskötés alanyai szerint: o államok közötti o nemzetközi szervezetek közötti o államok és nemzetközi szervezetek közötti V. A szerződésben részt venni képesek köre szerint: o univerzális o partikuláris  témakör (pl.: NATO)  regionális. 12. Az államiság létrejötte, megszűnése, az államok függetlensége és egyenlősége (TK 179-183, 186-192 Valki László: Nemzetközi kapcsolatok és nemzetközi jog) 1. Az államiság létrejötte Első lépés: ténybeli és jogi feltételek szétválasztása Ma

már nincs terrae nullis (=uratlan terület), a dekolonizáció nagyjából befejeződött, így új állam már csak létezők rovására(megsz.,tercsökk) jöhetnek létre 1933 montevideói egyezmény az államok jogairól és kötelezettségeiről: o állandó lakosság, o meghatározott terület, o kormányzat, o más államokkal való kapcsolattartás képessége (ezek az államiság nk-i jogi feltételei); 45 Badinter-bizottság (Arbitration Commission of the european Conference on Yugoslavia): olyan közösség, amelynek területe és szervezett politikai hatalomnak alávetett lakossága van, valamint az ilyan államot szuverenitás is jellemzi; + járulékos jellemzők: önrendelkezés, államelismerés. Lakosság: állandó; nincs minimális szám meghatározva. Terület: a működéshez szükséges területi alapot jelenti  jogalanyként ismerik el, amíg vitathatatlanul rendelkezik a kormányzat ellenőrzése alatt álló, összefüggő területtel  ez változik:

Jugoszláviából kiválik Horvo., Boszn-H  elismerik őket, pedig még polgháb dúl; a lényeg a stabil közösség jelenléte, még ha a határok bizonytalanok is, nem az a mérvadó feltétlen. (kp-i) Hatalom: politikai társ. viszonylag hatékony működése érdekében van rá szükség, a lényeg, hogy legyen egy koherens pol. struktúra és társadalom, nem feltétlenül tvhozó és végrehajtó szervek kifinomult apparátusa Kapcsolat más államokkal (az entitás további feltétele): összefügg az elismeréssel is; szuverén állam maga alakítsa ki a nemzetközi kapcsolatokat azokkal, akikkel jónak látja  ha ez nincs meg, nincs ez a hatáskör, nincs jogképessége(jogokat és kötelezettségeket keletkeztethet) rá  nem független állam. Kialakulásának két feltétele: legyenek elkülönült pol. entitások + tényleges kapcsolatok Példa: Dél-afrikai Közt., a bantusztánoknak függetlenséget biztosít  nk közösség többsége nem ismerte el, mert:

azok a cselekmények, amelyeket egy jogellenes politika megvalósítása során visznek véghez, nem fogadhatók el. Másik példa: Litvánia egyoldalú függetlenségi nyilatkozata 1990-ben  nem ismerik el, mert még totál orosz ellenőrzés alatt áll  de 1991-ben elfogadják. 2. Az államiság megszűnése Lehetséges: összeolvadás, beolvadás, létező állam feloszlása  ténykérdés + jogi feltételek Nem feltétlen jogellenes fegyveres erőszak miatt, ilyesmi, sőt lehet beleegyezéssel is, pl.: 1990.0522: egyesül É és D Jemen  Jemeni Köztársaság; 19901003: NDK tartományai csatlakoznak az NSZK-hoz; 1993.0101: Csehszlovákiából Cseh Közt, Szlovákia Létező állam transzformációjával: Szovjetunió után  FÁK, ahol megállapodnak: Oroszország folytassa a Szovjet Szoc. Köztársaságok Szövetségének tagságát az ENSZ-ben, valamint a többi nk szervezetben. Hasonló kiválások egy szövetségből: Jugoszláv Szoc Szövetségi Közt.

felbomlása  felbomlást csak később ismerik el 46 3. Az államok alapvető jogai (függetlenség, egyenlőség, békés egymás mellett élés) Függetlenség (szuverenitás) Nk Jogi Bizottság, 1949: Az államok jogairól és kötelezettségeiről szóló nyilatkozattervezete: o függetlenség révén képes saját jólétét és fejlődését más államok uralma nélkül biztosítani, és ez nem jár azok legitim jogainak veszélyeztetésével vagy sérelmével o Jogi fogalom o A nk jognak való alávetettség nem jelenti, h nem független. Osztrák-német vámunióval kapcs. ügy: ha lenne unió, az Ausztria szuverenitását hátrányosan érintené, de: egy állam szabadságának korlátozása nem érinti az állam függetlenségét, amíg ezek a korlátozások nem helyezik az államot egy másik állam jogi fennhatósága alá. Lotus ügy, Nicaragua ügy: „a nk jognak nincs olyan szabálya, amelynek alapján egy szuverénállam fegyveres erőit korlátozni lehetne,

kiv. ha az állam szerződéssel vagy másképpen azt maga fogadta el” + bíróság írta: Nukleáris fegyverek alkalmazása vagy az azokkal való fenyegetés jogszerűsége tárgyában adott tanácsadó vélemény: „biz. fegyverek használatának jogszerűtlensége nem a felhatalmazás hiányából, hanem éppen ellenkezőleg, a tiltásból következik” Következtetések: az alap, hogy a nk jog az államok számára szabad cselekvést enged, kivéve ha lekorlátozták magukat vmiben = a szabadságuk a nk jogrend keretei között érvényesül, a függ. terjedelmét és tartalmát így a nk jog határozza meg (tehát nem az egyes államok csak úgy). A függetlenségből eredő jogok és kötelezettségek közül pár: o területe és lakossága felett joghatóságot gyakorol o önvédelem jogának érvényesíthetősége o más szuverén államok belügyeibe való beavatkozás tilalma Vitatott persze: mi és meddig belügy? változó mérce szerint kerül megítélésre, de ami

tuti: emberi jogok és alapvető szab.jogok védelme sosem tekinthető belügyekbe beavatkozásnak (itt a beavatkozás „morális jog”) ez benne van ebben is: ENSZ Közgy., 1970, Az államoknak az ENSZ Alapokmányával összhangban lévő baráti kapcsolatokat és együttműködést szabályozó nemzetközi jogelvekről szóló nyilatkozat megsértésnek számít: ha azért alkalmaznak erőszakot, hogy embereket nemzeti identitásuktól megfosszanak 1949 Korfu-szoros ügy: „független államok között a nk kapcsolatok nélkülözhetetlen alapja a területi szuverenitás tiszteletben tartása” Egyenlőség Az államok jogi egyenlőségét jelenti! (jogok és kötelezettségek, cselekvőképesség, funkciók, 1-1 szavazat az ENSZ Kgy-ben 1970, nyilatkozat A nemzetközi jog alapelveiről: „Minden állam szuverén egyenlőséget élvez”, egyenlő jogok és köt., egyenjogú tagjai a nk közösségnek, jogiak egyenlők, rendelkezik a teljes szuverenitásból eredő jogokkal,

47 köteles tiszteletben tartani más államok jogalanyiságát, területi épsége és pol. függetlensége sérthetetlen, szabadon választja meg és fejleszti pol., társ, gazd és kult rendszerét, köteles jóhiszeműen és teljes mértékben eleget tenni nk. kötelezettségeinek, és békébe élni más államokkal A természetjogi gondolkodásból  egyenlőség az államok természetes állapota A pozitivizmusból  a nk jog az államok beleegyezésén alapul Jog előtti egyenlőség vonatkozik a jogalanyiság és jogképesség terén az egyenlőségre, de egyáltalán nem a jogalkotás terén az egyenlőségre, mert azt senki sem tagadja, hogy ott az egyes államok befolyása nagyobb lehet, amely nagyobb hatalmukon, erősebb érdekeiken alapulhat. (ezt mutatja: Kgy  1-1 szavazat, de ott a Bizt Tanács, meg a vétójogok ;) A békés egymás mellett élés (főleg a SU hirdette ezt az elvet) Az elméletet India és Kína dolgozta ki 1954: A békés egymás mellett

élés öt elve ez tartalmazza: o egymás területi épségének és o szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartása, o agresszió tilalma, o egymás ügyeibe történő be nem avatkozás, o egyenlőség elve. Aztán más nk dokumentumokba is bekerült, pl: 1955, bandungi konferencia zárónyilatkozata, ENSZ határozatok, Afrikai Egységszervezet Alapokmánya +elvek hozzá még: nk kötelezettségek jóhiszemű teljesítése, egyik államból a másikba szervezett felforgató tevékenység elítélése. 13. Magyarázatok a szerződés (és a nemzetközi jog egésze) kötelező erejéről és a jogkövetési hajlandóságról (TK 64-68, 71-77, Nagy Boldizsár: Szerződési jog) Gondolkodási iskolák, megközelítési módok I. Akarati elméletek A szerződések kötelező erejét az államok akaratához kötik. Két ága van: 1. Az önkorlátozás elmélete – (G Jellinek) A szerződésben az államok korlátozzák szuverenitásukat. E teória gyengesége, hogy nem nagy a

visszatartó ereje. 48 2. Az akaratok találkozása képviselői: P. Reuter, GI Tunkin Egyenlő szuverének akarata találkozik, ezáltal plusz minőség formálódik. Ahol ez nincs, ott nincs szerződéses norma. Ez a legtöbbet használt teória II. Normativista - neopozitivista képviselője: H. Kelsen: Tiszta jogtan o A jogot empirikusan (politikai, szociológiai, történelmi elemek nélkül) kell vizsgálni, a természetjog metafizikai spekulációit el kell vetni. A jogot kizárólag a saját fogalmaival kell magyarázni o A jog normatív tudomány, amely magatartásmintákat megállapító szabályokból áll. Az alapnorma (Grundnorm) az egész rendszer alapköve, a szabályok jogszabályi minőségüket abból nyerik, hogy visszavezethetőek az alapnormára. A Grundnorm alapnorma, melynek kötelező erejét nem lehet megkérdőjelezni, ennek erejére nem lehet rákérdezni. Egy norma kötelező ereje egy magasabb norma erejéből fakad -> egy szabály akkor lesz

jogszabály,ha ha egy korábbi jogszabállyal összhangban van. o A nemzetközi jogot Kelsen primitív jogrendszernek tartotta, s elvei csak akkor érvényesek, ha azok visszavezethetőek a rendszer alapnormájára. o A nemzetközi jog, amely szerződésekben és a szokásjogban jelenik meg, hierarchikus felépítésű. o Az első szint az alapnorma és a ráépülő szokásjog. o A szokást jogforrásként azonosítja, "az államoknak oly módon kell eljárniuk, ahogyan szokás szerint eljártak". o Ezen a szinten tehát az a szabály, hogy az államoknak úgy kell viselkedniük, ahogyan (eddig) viselkedtek, s az államok magatartása így szokásjogot teremt o A nk-i szerződések, egyezmények alkotják a második szintet. o Itt érvényesül elődleges szabályként a minden szerződést átható pacta sunt servanda elv (=a szerződés kötelezi a feleket és azt jóhiszeműen végre kell hajtani). o A harmadik szint a nk-i szerződésekkel létrehozott szervezetek által

alkotott szabályok (pl.: NB döntései) o Kelsen szélsőségesen monista volt, vagyis a nk-i jogot és a belső jogot egységesnek képzelte, és nem, mint két különálló rendszerként kezelte. o A nk-i jog a belső jog felett áll. Hartje: o Pozitivista képviselője o Szociológiai szempontból elemezte a pozitivizmust. o Fő műve a jog fogalma. o Jogot szabályok rendszereként fogta fel, Az elsődleges szabályok magatartásmintákat írnak elő, A másodlagos szabályok ezek alakítására szolgáló eszközöket hoznak létre. o A nemzetközi jogban nincs szükség alapnormára, nem alakul ki olyan elismerési szabály, amelyre támaszkodva az összes szabály érvényessége vizsgálható. 49 o Mivel a nemzetközi jog csak elsődleges szabályokból áll, így szabályai nem alkotnak rendszert, a nemzetközi jog csupán szabályok összessége. Szociológiai iskola Roscoe Pound: A jogot egyfajta társadalmi mérnökösködésnek tekintette (social engineering) a jog

a társadalom kontrol eszköze. Realista elméletek A jog egy bizonyos közösségben működő meghatározott feladatokat teljesítő intézmény Technikai elemzésekre, helyszíni vizsgálatokra összpontosított. Természetjogi A természetjog újjáéledése: Aquino-i Tamás által megfogalmazott elvek felelevenítése emberi méltóság, ésszerűség magasabb rendű voltának hangsúlyozása, a helyes ésszel ellentétes jog erkölcstelen Stammler (formális idealizmus iskolája) Gény, Duguit a természetjogot szociológiai oldalról közelítik meg, a jog működésének társadalmi keretét meghatározó fizikai, pszichológiai, szociális és történeti tényezők alapján határozták meg a természetjogot. Náci természetjogi felfogás (Radbruch): A magasabbrendű természetjog alapján az igazságtalan törvényeket vissza kell utasítani. A természetjog újjáéledésének következménye: mai nemzetközi jog számos eszménye és elve a természetjogban gyökeredzik.

Szociológiai, politológiai (új irányzatok) A nemzetközi kapcsolatok vizsgálatába pszichológiai, antropológiai, szociológiai elemeket vonnak be. Behaviourista mozgalom: R. Falk, M McDougal, T Franck A funkcionalista megközelítések nem azt kérdezik, miért kötelező, hanem: min múlik betartják-e a szabályt. Miért követik az államok a nemzetközi jogot a kikényszerítési mechanizmusainak kiforratlansága ellenére A magyarázatok vagy a nemzetközi rendszer működéséhez fűződő állami érdekre utalnak (l, a reciprocitásra mondjuk a diplomáciai mentességek terén), vagy bonyolultabb konstrukciókkal állnak elő Ilyen Thomas Franck o new-yorki professzoré, amit a Legitimitás ereje a nemzetek között (The Power of Legitimacy among Nations, OUP, 1990) publikált o Ő azzal érvel, hogy a szabály fair mivolta és legitimitása határozza meg érvényesülésének mértékét o Legitimitás-növelő tényezők T. Franck szerint: Határozottság, konkrétság

(Determinacy) Szimbolikus (Symbolic validation) érvényesítés Következetesség (Adherence) 50 Megfelelés a másodlagos normáknak (Coherence) A legitimitást növelő négy tényező tehát: 1) A norma határozottsága: Minél határozottabb, világosabb, egyértelműbb a norma, annál inkább betartják. Példa: A tengerjogi egyezmény kimondja, hogy a nemzetközi szorosokon szabad az áthaladás. A Great Belt szoros felett a dánok hidat akartak építeni, de azon a finnek olyan úszó-fúró tornyokat szállítanának át évente egyszer. amelyek a tervezett hídba ütköztek (volna). A kérdés az volt, kiterjed-e az áthaladás szabadsága a fúrótornyokra, vagy az a (hagyományos értelemben vett) hajókra korlátozódik. Dánia szerint "világos" hogy a fúrótorony nem hajó, Finnország szerint vízijárművekre terjed ki az áthaladás szabadsága és a fúrótorony az. A vita a miniszteri megállapodással zárult, a híd felépült ugyan, de a dánok

fizetnek a finneknek az okozott többletköltségekért. 2) Szimbolikus érvényesítés Minél nagyobb autoritása van a kibocsátónak, minél több szimbolikus gesztus (ünnepélyes elfogadás, ratifikáció, pecsétek, letétbe helyezés) övezi a norma keletkezését annál nagyobb súllyal esik latba. 3) Következetesség A hasonlók hasonlóan kezelése, a különbözőek ésszerű megkülönböztetése megerősíti a jogkövetésre hajlandóságot. Minél kevésbé önkényes vagy véletlenszerű a norma által előírt parancs és annak alkalmazása, annál nagyobb a húzóereje. Pl.: a legnagyobb kedvezmény elve a világkereskedelemben a hasonlóakat hasonlóan kezeli, de a legkevésbé fejletteknek nyújtott preferenciális bánásmód ésszerű kivétel ez alól. 4) Igazodás a jogkeletkeztetés és a jogértelmezés valamint a vitarendezés másodlagos normáihoz (L. H Hart) Úgy alkossák és érvényesítsék a szabályokat, ahogy az a jogforrásokra értelmezésre,

vitarendezésre vonatkozó, un. másodlagos normák szerint elvárható. Pl.: Jugoszlávia és Ruanda törvényszékeket az ENSZ Biztonsági Tanácsa hozta létre és rákényszerítette az államokra. Ezek jogszerűsége megkérdőjelezhetőbb, mint a szabályos szerződésalkotási eljárásban megalkotott Nemzetközi büntetőbíróságé. vajon legitim-e? Ezen kívül megemlítem, hogy van, aki szerint értelmetlen feltenni a kérdést, miért is kötelezőek a nemzetközi szerződések. (pl Ian Sinclair) 51 3. A Nemzetközi szerződések (és a nemzetközi jogi normák) kötelező erejének magyarázatai Gondolkodási iskolák, megközelítési módok Akarati elméletek A szerződések kötelező erejét az államok akaratához kötik. Két ága van: A: Az önkorlátozás elmélete – (G. Jellinek) A szerződésben az államok korlátozzák szuverenitásukat. E teória gyengesége, hogy nem nagy a visszatartó ereje. B., Az akaratok találkozása – P. Reuter, GI Tunkin

Egyenlő szuverének akarata találkozik, ezáltal plusz minőség formálódik. Ahol ez nincs, ott nincs szerződéses norma. Ez a legtöbbet használt teória. Normativista neopozitivista A szerződések kötelező ereje a jogon belüli erővel magyarázandó - egészen a Grundnorm-ig (H. Kelsen: Tiszta jogtan) Egy norma kötelező ereje egy magasabb norma erejéből fakad. A jogot a jogból kell magyarázni. Alulról építkezik, s eljut az Alkotmányhoz. Az Alkotmányok kompteneciáját a nemzetközi jog határozza meg, amely szerződésekben és a szokásjogban jelenik meg. Van egy szokásjog szabály, a pacta sunt servanda, mely áthat minden szerződést. Miért kötelező a pacta sunt servanda? A Grundnorm Természetjogi A szerződések betartása észjogi morális parancs, mely az államokra is vonatkozik. (S. Verosta, A Verdross, H Lauterpacht) Az államoknak éppúgy szavatartóaknak kell lenniük, mint az egyéneknek. Az ígéret (szerződés) szegés megengedhetetlen,

mert ellenkezik a következetesség és az erkölcsösség parancsaival. Szociologiai politologiai A szerződések megtartásának szociológiai, politológiai magyarázatát keresik. (R. Falk, M McDougal, T Franck) A funkcionalista megközelítések nem azt kérdezik, miért kötelező, hanem: min múlik betartják-e a szabályt. A magyarázatok vagy a nemzetközi rendszer működéséhez fűződő állami érdekre utalnak (l, a reciprocitásra mondjuk a diplomáciai mentességek 52 terén), vagy bonyolultabb konstrukciókkal állnak elő Ilyen Thomas Franck newyorki professzoré, amit a ., Legitimitás ereje a nemzetek között (The Power of Legitimacy among Nations, OUP, 1990) publikált. Ő azzal érvel, hogy a szabály fair mivolta és legitimitása határozza meg érvényesülésének mértékét. alapnorma, miatt melynek kötelező erejét nem lehet megkérdőjelezni, ennek erejére nem lehet rákérdezni. Mi a Grundnorm? Az a szabály, amely szerint az államok

magatartása szokásjogot teremt, az államoknak úgy kell viselkedniük, ahogyan (eddig) viselkedtek. Legitimitás-növelő tényezők T. Franck szerint Határozottság, konkrétság (Determinacy) Szimbolikus érvényesítés (Symbolic validation) Következetesség (Coherence) Megfelelés a másodlagos normáknak (Adherence) 53 14. - - - - - - - - A szerződés fogalma és az 1969. évi bécsi egyezmény keletkezése, hatálya, a szerződési jog egyéb kodifikációi (735-738) Az államok nemzetközi érintkezésük során a legkülönfélébb feladatokat, kérdéseket szerződések révén oldják meg. A nemzetközi szerződések alkalmasak a közönséges kétoldalú megállapodások céljaira éppúgy, mint az érdekek, célok bonyolult, többoldalú (multilaterális) rögzítésére. A szerződés alapvetően a felek között kötött megállapodás a nemzetközi színtéren. A szerződéskötés a nemzetközi jogalkotás közvetlen és írott formája.

Esetenként egyes államok és nemzetközi szervezetek is kötnek egymással szerződéseket, a szerződések azonban elsősorban mégis az államok közötti kapcsolatokra vonatkoznak. Az 1969-es Bécsi Egyezményt, amely a a nemzetközi szervezetek államokkal, illetve egymással kötött szerződéseinek jogáról szól, az 1987. évi 12 törvényerejű rendelet hirdette ki 27+ 39 állam, továbbá + 16 nemzetközi szervezet a részese. Az egyezmény a szerződések jogáról szól, elismerve a szerződések alapvető szerepét a nemzetközi kapcsolatokban, valamint h a szerződésekkel kapcsolatos vitákat békés eszközökkel kell rendezni. Az első rész tartalmazza a bevezetést, vagyis a szerződés hatályát és említést tesz az egyezmény hatályán kívül eső nemzetközi megállapodásokról. Ezek a következők: államok és a nemzetközi jog más alanyai közötti a nemzetközi jog ezen más alanyai közötti nem írásos megállapodások Továbbá itt található az

egyezmény visszaható hatályának tilalmáról szóló rendelkezés, miszerint az egyezmény csak azokra a szerződésekre alkalmazandó, amelyeket az államok azután kötöttek, h ez az egyezmény az ő vonatkozásukban már hatályba lépett. Az 1969-es bécsi egyezmény bizonyos részei a szokásjogot tükrözik. Ilyenek például az értelmezésre, a lényeges szerződésszegésre, a körülmények alapvető megváltozására vonatkozó szabályok. Más szabályai a szokásjogtól függetlenek, és az egyezmény tételes szövege által kötelezik a bécsi egyezményben részes államokat. A szerződési jog alapelve az a maxima, hogy a szerződés kötelezi a részeseket, és a szerződést az aláíróknak jóhiszeműen végre kell hajtani -> Ezt a szabályt latinul pacta sunt servandának nevezzük, és feltehetően a nemzetkőzi jog legrégebbi elve. A nemzetközi megállapodások körében magát a „szerződés" kifejezést használják a leggyakrabban, de egy sor

további megnevezést is gyakran használnak ugyanennek a fogalomnak a kifejezésére Ilyen például a jegyzőkönyv, az akta, az alapokmány (charta), az egyezségokmány, a paktum vagy a konkordátum. Mindegyik ugyanarra az alapvető tevékenységre utal, és az egyik kifejezés választása a másikkal szemben gyakran csak a változatosság iránti igényt tükrözi. A bécsi egyezmény 2. cikke értelmében a „szerződés” az egyezmény alkalmazásában "államok között, írásban kötött és a nemzetközi jog által szabályozott megállapodást jelent, tekintet nélkül arra, hogy egyetlen, kettő vagy több, egymással kapcsolatos okmányba foglalták-e azt, és függetlenül a megállapodás sajátos megnevezésétől". Más szóval a nemzetközi szervezetek részvételével megkötött megállapodások kizárásán túl az egyezmény nem terjed ki azokra az államok közötti megállapodásokra sem, amelyek a belső jog hatálya alá tartoznak, így például

a nagy számban születő kereskedelmi megállapodásokra. 54 - - - - - Ez nem jelenti azt, hogy az ilyen megállapodások, egyezségek nem minősülhetnek nemzetközi megállapodásnak, vagy, hogy érvénytelenek lennének, csupán azt, hogy nem tartoznak az 1969-es egyezmény hatálya alá. A nemzetközi jog nem köti különleges formai követelményekhez a szerződés létét, de az fontos, hogy a felek szándéka megállapodásuk révén jogi kapcsolatok létrehozatalára irányuljon. A közösen vallott elvekre vagy célokra vonatkozó kétoldalú vagy többoldalú nyilatkozatoknak nem célja jogi kötelezettségek létrehozása, tehát nem is tartoznak az egyezmény hatálya alá. A nem kötelező nemzetközi megállapodásokra példa az 1975. évi európai biztonsági és együttműködési értekezlet (EBEÉ) záróokmánya. A Nemzetközi Bíróság az ún. mandátum-megállapodásokat szerződéses jellegűnek tekintette, míg az Angol-iráni Olajtársaság ügyben

kétségek merültek fel, hogy a magántársaság és az állam koncessziós megállapodása a nemzetközi jog értelmében vett nemzetközi megállapodás-e). Szerződéses rendelkezésnek tekintik a Nemzetközi Bíróság Statútuma 36. cikkének (2) bekezdése szerinti önkéntes nyilatkozatokat a Nemzetközi Bíróság kötelező joghatóságáról. Az informális, szerződésnek nem minősülő dokumentumok fontos szerepet játszanak az államok kapcsolataiban, de mert nincs jogi kötelező erejük egyszerűbben és könnyebben megváltoztathatók vagy megszüntethetők. A bécsi egyezmény kiterjed a nemzetközi szervezetek alapokmányát megtestesítő szerződésekre is, mint például az ENSZ Alapokmánya, valamint azokra a szerződésekre is, amelyeket nemzetközi szervezetekben fogadtak el. 15. - - - - A szerződéskötés és a szerződés kötelezőként elismerésének módozatai (739-744) a felek tetszésük szerinti módon hozhatnak létre vagy köthetnek szerz-t

nincs előírt forma vagy eljárás legfontosabbakat az államfők kötik – köznapiabbakat a minisztériumok (pl. kereskedelmi megállapodás) kié a szerződéskötési jogosultság? – minden országban a belső jogi rendelkezéseken múlik (Angliában a korona előjoga, USA-ban a szenátus tanácsa és beleegyezése mellett az elnöké a szenátorok 2/3-ának beleegyezésével) vannak szabályok – államnak van a szerződéskötés tekintetében jogképessége – állam=nem azonosítható emberi lény – így speciális szabályok garantálják, hogy az képviselje aki fel van hatalmazva egyezmény 7. cikke: meghatalmazással kell bírniuk ahhoz, hogy országuk képviselőiként elfogadják őket. A meghatalmazásnak az állam illetékes hatóságaitól származó, adott státust tanúsító dokumentum . egyes személyeknek pozíciójuk vagy funkciójuk miatt nincs szükségük meghatalmazásra: állam- és kormányfők, külügyminiszter ha kellő felhatalmazás nélkül

kötötték – nincs joghatása hazai (belső jogi és pol-i) felhatalmazás előzetes tárgyalás meghatalmazás/jogosultság (ki miben tárgyalhat/léphet fel és írhat alá az állam nevében a meghatalmazást rendszerint a külügymin állítja ki) tárgyalás 55 van kiindulószöveg (kivétel tengerjogi konf), angolul tisztségviselők szerepe döntő az egymáshoz viszonyulásban eljárási szabályok ismerete parafálás minden oldalt sk aláírja mindenki, (nem kötelező elem) ez még nem jelent kötelezettségvállalást aláírás kötelező nemz-i hatályba lépés ratifikáció/jóváhagyás /elfogadás hazai jogba ültetés mindent be kell iktatni, (transzformáció, adopció) - - beiktatás az ENSZ főtitkáránál (UNTS= United Nation Treaty Collection) ha nincs meg a kellő számú ratifikáció – nem léphet hatályba ha megvan, az sem jelenti automatikusan a hatályba lépést a kihirdetés nem befolyásoló – az állam nem hivatkozhat arra, hogy

nem teljesítette mert nem hirdették ki letéteményes funkció: o kétoldalúnál – itt nincs, csak kicserélik o többoldalúnál itt letéteményest (állam, nemz-i szervezet v tisztségviselője) iktatnak be, nem cseréli ki minden ország minden országgal a ratifikációt, hanem azt a letéteményesnél hagyják – a letéteményes későbbi közléseket is fogad az állam csatlakozhat is: o nyitott szerződésnél: egyoldalú szerződéssel o zárt szerződésnél: másik fél egyhangú döntésével határoznak, hogy megnyitják-e 56 - - hatálybalépés: Bécsi egyezmény 1969-ben kelt, 1981-től hatályos (Mo. 1987 évi XII tvr) o előfordul, hogy ratifikáció számához kötik o függő időben o ha aláírta még dönthet úgy, hogy nem fogja ratifikálni (de amíg nem közli a többivel, addig úgy viselkedik, mintha teljesítene) 1986. A nemzetközi szervezetek által kötött szerződések jogáról (nincs benne állam- és kormányfő, majdnem =a bécsivel)

1968: államutódlás a szervezetekben 1983: állami adósságok utódlásáról szóló szerződésszegést nem szabályozták A szerződés kötelező voltának elismerése: - a felek tárgyalói által kialakított megállapodás-szöveget el kell fogadni – a konf-án jelen lévő és szavazó államok 2/3-ának a szavazatával történik – újabban egyre többet fogadnak el és nyitnak meg aláírásra ENSZ Közgyűlési határozat útján - jellemző a konszenzusos működés felé mutató tendencia (nem kerül sor szavazásra addig, amíg minden erőfeszítést meg nem tettek a konszenzus útján való megállapodásra) - ha nem nemz-i konferenciáról vagy szó – a szöveg elfogadása a megfogalmazásban részt vevő minden állam beleegyezésével - az államok csak akkor kötelezhetők valamire, ha abba beleegyeztek - számos módon kifejezheti az állam hogy beleegyezik: aláírás - a ratifikáció a kötelező normaként való elismerésnek a legnépszerűbb módja,

az aláírás nem vesztette jelenőségét - aláírás rendszerint ünnepélyes aktus - többoldalú egyezménynél külön záróülést tartanak –a hol a jogosult képviselők aláírják a szerződést - amíg az elfogadás, jóváhagyás v ratifikáció függőben van, az állam mindaddig tartózkodni köteles olyan cselekménytől, amelyek meghiúsítanák a szerz. tárgyát és célját, amíg a szerz-el kapcsolatos szándékai nyilvánvalóvá nem válnak szerződést létrehozó okiratok kicserélése - akkor valósul meg, ha az okiratok úgy rendelkeznek, hogy a kicserélés ezt a hatást eredményezi megerősítés elfogadás jóváhagyás (ratifikáció) - eredetileg biztosította, hogy a képviselő nem lépte túl meghatalmazását vagy utasítását gyakran előnyös, mert az aláírás és a ratifikáció közötti idő további mérlegelést tesz lehetővé e folyamatban megnyilvánulhat a közvélemény – nyomást gyakorolhat - országonként változó -

Ponsonby-szabály: minden ratifikációt igénylő szerződést a parlament elé kell bocsátani, legalább 21 nappal a ratif. előtt - vita folyik: mely szerződéseket kell megerősíteni? – ratifikáció akkor szükséges, ha ezt a szerz. részesei megkívánták (Anglia) – mások megerősítés mindig szükséges kivétel, ha a szerz-ből ezzel ellentétes szándék nem tűnik ki világosan (USA – vh-i megállapodásoknál eltekint a ratifikálástól) - kétoldalú szerz-nél a ratifikációra rendszerint az okmányok kicserélésével - többoldalú szerz-nél valamelyik fél (letéteményes állam) gyűjti minden állam ratifikációját és az aktuális helyzetről tájékoztatja az összes részes felet csatlakozás által - ez a szokásos módja, hogy részesévé válljon egy állam olyan szerződésnek, amelyet nem írhat alá 57 - akkor lehetséges, ha a szerződés így rendelkezik vagy a tárgyaló államok ebben megegyeztek v utóbb úgy állapodnak meg,

hogy a kérdéses állam csatlakozhat - fontosabb nemz-i szerződések gyakran kinyilvánítják, hogy bizonyos entitások későbbi időben csatlakozhatnak felek megállapodása szerinti bármely más módon 16. - - - - - - A szerződésekhez fűzött fenntartások és a velük szemben emelt kifogások (744-753) Bécsi egyezmény 2. cikke: valamely állam szerződés aláírása, elfogadása során kifejezésre juttatja, hogy a szerz. bizonyos rendelkezéseinek jogi hatályát a reá való alkalmazásban kizárni vagy módosítani óhajtja ha az állam a szerződés egy-két konkrét rendelkezésével nem ért csak egyet –bizonyos körülmények között megkívánhatja, hogy az ilyen rendelkezések őt ne kötelezzék az állam képessége arra, hogy fenntartást fűzzön egy nemz-i szerződéshez, az állam szuverenitásának elvét tükrözi, amely szerint az állam elutasíthatja azt, hogy elfogadjon bizonyos rendelkezéseket – elutasítás következtében azok nem

válnak rá kötelezővé kétoldalú szerződéseknél – ez a gond nem merül fel: hiszen akkor nem jön létre megoldás ha egyikük elutasítja a fenntartásokat meg kell különböztetni a szerződésekkel kapcsolatos más kijelentésektől, amelyekkel nem kívánják a fenntartások jogi hatásait kiváltani (egyetértések, pol-i állásfoglalások, értelmező nyilatkozatok) értelmező nyilatkozat – megszorító értelmező nyilatkozat közötti különbség: utóbbi bizonyos feltételek mellett fenntartásokat képezhetnek nincs szükség a „fenntartás” kifejezés használatára ahhoz, hogy valami fenntartássá váljon – csak a szándék megléte adott rendelkezés joghatásának módosítására szükséges általános szabály: csak a folyamatban részt vevő valamennyi állam egyetértésével lehet fenntartást tenni (kontraktuális szemlélet) ezek hatására a fenntartással élni kívánó államnak meg kellett szereznie a szerződésben részes valamennyi

fél beleegyezését – ha ez nem volt lehetséges, az állam vagy csak az eredeti szerz-nek válhatott részesévé vagy egyáltalán nem lehetett részese NB ezt a megszorító felfogást nem fogadta el a Népirtás elleni egyezményhez fűzött fenntartások ügyben: „ az összeegyeztethetőségről az államok egyenként döntenek” az egyhangúság szabálya helyett a többségi döntés felé mutatott a gyakorlat igénye (h növelhető legyen a részes államok száma és a szerződések elfogadhatósága) bécsi egyezmény: „fenntartás tehető, kivéve, ha a szerz. tiltja fenntartások megtételét, v a szerz úgy rendelkezik, hogy csak meghatározott fenntartások tehetők, és a kérdéses fenntartások nincsenek ezek között, vagy pedig a fenntartás összeegyeztethetetlen a szerződés céljával és tárgyával” a fenntartás joghatását a 21. cikk állapítja meg: a másik részes féllel szemben tett fenntartás a fenntartásban előirányzott mértékben

módosítja a szerződésnek azon rendelkezéseit, amelyekre az vonatkozik, és ugyanebben a mértékben módosítja ezeket a rendezéseket a másik félnek a fenntartást tevő állammal való viszonyában (a diplomáciai poggyászra vonatkozó líbiai fenntartás – megengedte, hogy az érintett állam engedélyével átkutassa a poggyászt – Anglia nem emelt kifogást ezért a britek hasonlóan járhatnak el a líbiai diplomáciai poggyászokkal) 58 - - - - - - - - „ ha egy állam kifogást emel a fenntartás ellen, de az ellen nem, hogy a fenntartást tevő állam és közte a szerződés hatályba lépjen, azok a rendelkezések, amelyekre a fenntartás vonatkozik a két állam között a fenntartás mértékéig nem alkalmazhatók” megoldatlan kérdés: mi a hatása a meg nem engedett fenntartásnak? Érvénytelen vagy a fenntartás érvényessége azon múlik, hogy elfogadja-e azt a többi állam - vélelem szól ugyan a fenntartások megengedettsége mellett,

ez megdönthető, hja a szerződés kifejezetten vagy hallgatólag megtiltja a fenntartást vagy a fenntartás ellentétes annak tárgyával, céljával a szerződésben részes államok döntik el, meg nem engedettnek minősül-e a fenntartás az emberi jogi szerződések körében a megengedhetetlen fenntartásokat megpróbálják leválasztani – ami nyomán adott rendelkezést teljes mértékben alkalmazzák a fenntartást tevő államra (Belilos-ügy) ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 1994-ben általános kommentárjában kiemelte az emberi jogi szerződések különleges jellegét – a bécsi egyezmény rendelkezései „alkalmatlanok arra, hogy válaszoljanak az emberi jogi szerződésekhez fűzött fenntartások problémájára” a polgári és politikai jogok nemz-i egyezségokmányának azon rendelkezései, amelyek szokásjogot képeznek nem képezheti fenntartás tárgyát fenntartást általánosságban elfogadottnak tekintik azon államok részéről, akik 12 hónappal

azután, hogy a fenntartásról értesültek vagy abban az időpontban amikor magukra nézve kötelezőnek ismerték el a szerződést, nem emeletek kifogást a fenntartás ellen kifogásokat, fenntartásokat és azok elfogadását írásban kell megtenni - közölni kell a szerződő államokkal és mindazokkal akik jogosultak arra, hogy a szerződésben részes felekké váljanak gyakorlatban a multilaterális egyezmények többsége rendelkezik arról, hogy miként viszonyul a fenntartásokhoz – néhány egyezmény egyáltalán nem szól – előfordul, hogy teljesen megtiltanak mindenféle fenntartást megkötéskori körülmények alapvető, ill előre nem látott változására megszüntetés, visszalépés, felfüggesztés céljából csak akkor lehet hivatkozni, ha ezen körülmények fenntartása képezte a lényegét annak hogy a szerződést a felek magukra kötelezőnek ismerték el, illetve a változás hatására alapvetően megváltozott a még teljesítendő

kötelezettség mértéke ------ ezen esetekben sem lehet megszüntetni, felfüggeszteni a szerződést, ha: határvonalat rögzít, ill a változás oka az, hogy az állam az ebből vagy másik szerződésből származó kötelezettségét megszegte 17. A szerződés alkalmazása, értelmezése, kihatása harmadik államra, a szerződés módosítása vagy megváltoztatása (754-763) A szerződések hatálybalépése: - akkor és úgy lépnek hatályba, ahogyan arról a tárgyaló államok döntenek - ha erre vonatkozó rendelkezés vagy megállapodás nincs – akkor lép hatályba mihelyt valamennyi tárgyaló állam elismerte, hogy a szerződés rá nézve kötelező hatállyal bír - gyakran a szerz. rögzítik, hogy megadott napon vagy az utolsó ratifikációt követő meghatározott idő elteltével hatályosul - többoldalú egyezményeknél szokásos a meghatározott számú állami ratifikáció elérése - csak azokat kötelezi, amelyek ténylegesen ratifikálták – nem

kötelezi amelyek csak aláírták, kivéve ha adott körülmények között az aláírás is elegendőnek minősül - hatálybalépésük után beiktatás és közzététel céljából továbbítani kell a főtitkárhoz (cél: véget vessenek a titkos szerz-ek gyakorlatának) – lehető legteljesebb legyen az ENSZ hivatalos szerződésgyűjteménye (United Nations Treaty Series) 59 Szerződések alkalmazása: - A szerződések hatálybalépése után - Ellenkező szándék hiányában a szerződésnek nem lesz visszaható hatálya - 1969. évi Bécsi Egyezmény 29 cikke szerint amennyiben a szerződéstől eltérő szándék nem tűnik ki, a szerződés mindegyik részes felet teljes területére kiterjedő hatállyal kötelezi. - 30. cikk azonos tárgyban kötött egymást követő szerződésekről: „2. Ha egy szerződés előírja, hogy alá van rendelve egy korábbi vagy későbbi szerződésnek, vagy nem tekinthető azzal összeegyeztethetetlennek, a másik szerződés

rendelkezései lesznek irányadóak. 3. Ha a korábbi szerződésben részes valamennyi fél egyúttal a későbbi szerződésnek is a részese, a korábbi szerződés azonban az 59. cikknek megfelelően nem szűnt meg, vagy alkalmazását nem függesztették fel, a korábbi szerződés csak abban a mértékben alkalmazható, amennyiben rendelkezései összeegyeztethetőek a korábbi szerződés rendelkezéseivel. 4. A későbbi szerződésben részes felek közül nem mindegyik részese a korábbi szerződésnek: a) Az olyan államok között, melyek mindkét szerződésben részes felek, a 3. bekezdésben említett szabályt kell alkalmazni, b) a mindkét szerződésben részes állam és a csak az egyik szerződésben részes állam az a szerződés szabályozza a kölcsönös jogokat és kötelezettségeket, amelynek mindkét állam részese.” Harmadik államok - A harmadik államokra miképpen hatnak ki a szerződések, és kell-e azokat rájuk vonatkozóan alkalmazni? -

Főszabály: Nemzetközi megállapodások csak a részes feleket kötelezik. Az egyezmény 34 cikke kimondja, hogy a szerződés harmadik állam számára annak beleegyezesése nélkül sem kötelezettségeket, sem jogokat nem hoz létre. - Ez alól kivétel, ha az adott szerződés szabályai szokásjoggá váltak. Ebben az esetben valamennyi állam kötelezetté válik, függetlenül attól, hogy részese-e az eredeti szerződésnek. - ENSZ alapokmánya, 2. cikk: A nemzetközi béke és biztonság fenntartása érdekében azok az államok is, amelyek az Egyesült Nemzeteknek nem tagjai, ezeknek az elveknek megfelelően járjanak el. Ez a rendelkezés több, mint a nem ENSZ tagokkal szembeni magatartásra vonatkozó kijelentés, jogi kötelezettségeket is létrehoz. - A Bécsi Egyezmény 35. cikk: Harmadik állam tekintetében szerződés valamely rendelkezése csak akkor teremt kötelezettséget, ha a szerződésben részes felek szándéka erre irányul, és a harmadik állam ezt a

kötelezettséget kifejezetten, írásban elfogadja. - Más helyzet: Harmadik állam javára kötött szerződések esete. - Bécsi Egyezmény 36. cikke: Szerződés valamely rendelkezése 3 állam számára akkor teremt jogokat, ha a részes felek szándék arra irányul, hogy e jogokat megadják és a harmadik állam ebbe beleegyezik. - Bizonyos speciális típusú szerződések erga omnes kötelezettségeket vagy jogokat keletkeztetnek. Ezek feltehetően valamennyi államot kötelezik és valamennyi javát szolgálják - Ahhoz, hogy egy 3. államra szerződés útján kötelezettséget rójanak, az adott állam kifejezett, írásbeli beleegyezése szükséges, míg a 3. államnak adott előnyök esetében – ellenkező szándék hiányában- vélelmezik a hozzájárulását. A szerződés módosulása vagy megváltoztatása: - a módosítás és megváltoztatás közös célja – a szerz felülvizsgálatára irányul, de ezek különböző tevékenységek, különböző módon

hajtandók végre 60 - - módosítás: szerződéses rendelkezések formális átalakítását jelenti, amely valamennyi részesét érinti ezzel szemben a megváltoztatás az egyes szerződéses kikötések csupán néhány fél közötti átalakításra utal felek megállapodás útján módosíthatják a szerződést, ha kívánatosnak tartják módosítás alapulhat: szóbeli vagy hallgatólagos megállapodáson módosítás konkrét feltételeit sok többoldalú szerződés szabja meg ENSZ alapokmánya: „ a módosítások valamennyi tagállam tekinttében hatályba lépnek, maikor azokat a szervezet tagságának kétharmada, köztük a BT 5 állandó tagja elfogadja és ratifikája” a módosítás nem köti azt az államot, amely az eredeti szerződésben részes, de nem válik részessé a módosító megállapodásban a szerződést megváltoztathatják egy későbbi megállapodás kikötései vagy a jus cogens szabálya is A szerződések értelmezése: - 3

alapvető szerződésértelmezési megközelítés ismert 1. tényleges szövegére összpontosít, használt szavak elemzését hangsúlyozza 2. kétértelmű rendelkezések megfejtése érdekében a megállapodást elfogadó felek eredeti szándékát igyexik feltárni 3. tágabb perspektívát választ – a szerződés tárgyát és célját vizsgálja, amelyhez bármely konkrét szerződéses rendelkezés értelmét viszonyítani kell - igazi értelmezésnek a megállapodás minden vonatkozását figyelembe kell venni - a szövegöf mellett vizsgálni kell a szerződésre vonatkozó későbbi megállapodásokat és gyakorlatot is, valamint a nj összes vonatkozó szabályát - NB: „ az értelmezésnek mindenekelőtt a szerződés szövegén kell alapulnia” – hangsúlyt a vitarendező záradékok természetére helyezte - hatékonyság elvét használják, hogy a felek szándékával összhangban érvényesüljenek a rendelkezések (2 területen erőteljesen használják a

gyakorlatban: nemz-i szervezet alapító okmányaként is funkcionáló szerződésnél, ill szerződéskötést követő gyakorlat fogalma és természete) - a dinamikusabb megközelítés érvényesül az emberi jogi szerződések vonatkozásában - bécsi egyezmény: „különleges értelmet kell tulajdonítani egy kifejezésnek, ha megállapítható, hogy a részes feleknek ez volt a szándékuk” - ha a szerződés több nyelven hiteles, és olyan értelmezési különbségekre derül fény, amelyek a szerződésértelmezés szokásos eszközeivel nem oldhatók fel, akkor a szerződés tárgyát és célját figyelembe véve azt az értelmet kell elfogadni, amely a szövegváltozatokat a legjobban összeegyezteti 18. - - A szerződések érvénytelenségének esetei (764-770) általános rendelkezések: egy állam csak a szerz. egészéből (nem pedig részeiből) léphet ki, vm érvénytelenségi, megszűnési kilépési vagy szerződés alkalmazását felfüggesztő okra

valamely állam miután a tényekről tudomást szerzett, nem hivatkozhat tovább, ha kifejezetten egyetértett akár azzal, hogy a szerződés érvényes, akár azzal, hogy hatályos marad, vagy magatartásából arra lehet következtetni, hogy akár a szerz. érvényességébe, akár hatályának további fenntartásába belenyugodott belső jog: az állam nem hivatkozhat a szerződés megkötésére vonatkozó alkotmányos szabályainak megsértésére, ha a szerződést érvénytelennek akarja nyilvánítani; nem 61 - - - - hivatkozhat belső jogi rendelkezésére akkor, ha nem teljesítette nemz-i kötelezettségét (ez a nj egyik alapelve) tévedés: a nj-ban korlátozott a hatása, az államok jellege és a szerződések tárgyalásával és megkötésével foglalkozó személyek nagy száma miatt az egyoldalú és kölcsönös tévedések valószínűtlenek; érvénytelenítő okra akkor hivatkozhat, ha a tévedés olyan tényre vagy helyzetre vonatkozik, amelyet adott

állam a szerződés megkötésekor létezőnek feltételezett megtévesztés és megvesztegetés: egy állam a másik állam megtévesztő magatartásának következtében ismer el magára nézve kötelezőnek egy szerződést, akkor hivatkozhat a megtévesztésre mint a beleegyezését érvénytelenítő okra; ha vm álam a másik állam képviselőjét közvetlenül vagy közvetve megvesztegeti a szerződéskötés érdekében – érvénytelenítő okra lehet hivatkozni kényszer: ha kényszerítéssel vagy fenyegetéssel érik el – nincs jogi hatása; semmis jus cogens: semmis a szerz, ha megkötésének időpontjában az általános nj valamely feltétlen alkalmazást igénylő szabályába ütközik; alapvető és mozdíthatatlan nj szabályok fogalma mára megszilárdult, de vitatott tartalma és létrehozásának módja érvénytelenség jogkövetkezményei: az érvénytelen szerződés semmis és nincs jogi hatálya A NEMZETKÖZI SZERZŐDÉS ÉRVÉNYTELENSÉGÉNEK ESETEI

ÁTTEKINTÉS SEMMISSÉG MEGTÁMADHATÓSÁG KÉNYSZER JUS COGENSBE ÜTKÖZÉS 53§ SZEMÉLY ÁLLAM ELLEN 51§ 52§ BELSŐ (ELJÁRÁSI) MEGHATALNORMA MEGSÉRTÉSE 46 § MAZÁS TÚLLÉPÉSE 47§ TÉVEDÉS MEGTÉ- MEGVESZVESZTÉS 48 § 49§ TEGETÉS 50 § 62 19. A szerződések megszűnésének esetei és a megszűnés (felfüggesztés) következményei (770-776) A szerződések megszűnése és alkalmazásuk felfüggesztése - csak az egész szerződés alkalmazását függesztheti fel, kivéve ha a szerz másképpen rendelkezik - Megszűnés szerződési rendelkezés vagy egyetértés folytán: a szerződés megszűnhet vagy felfüggeszthető a szerződés speciális rendelkezésének megfelelően vagy a többi féllel való tanácskozás után bármikor ha ezzel egyetért minden részes fél - ha a szerződés a megszűnésére vonatkozóan nem tartalmaz rendelkezést, és nem rendelkezik külön a felmondásról vagy kilépésről sem, akkor az állam csak akkor

mondhatja fel vagy léphet ki – ha a részes felek meg kívánták engedni ezt a lehetőséget, vagy a felmondás/kilépés joga a szerződés természetéből következik - megszűnhet úgy is, hogy célját és tárgyát teljesítették vagy korlátozott időre kötötték - Lényeges szerződésszegés: a szokásjog alátámasztja, hogy egy rendelkezés puszta megsértésénél többre van szükség ahhoz, hogy egy megállapodás résesei jogot nyerjenek annak hatályon kívül helyezésére - bécsi egyezmény: a szerződés lényeges megszegése a szerződés egyoldalú felbontását vagy a szerz tárgyának és céljának megvalósításához nélkülözhetetlen rendelkezés megsértését jelenti - kétoldalú szerződésnél: vétlen fél hivatkozhat a szerződésszegésre mint a szerződés teljes vagy részbeni megszűnésének vagy alkalmazása teljes vagy részbeni felfüggesztésének okára - többoldalú szerződésnél: mivel több vétlen fél válik érintetté –

az egyezmény 60. Cikke rendelkezik: „egyik fél általi lényeges szerződésszegése feljogosítja a többi felet arra, hogy egyhangú megállapodással teljesen vagy részben a szerződés alkalmazását felfüggessze vagy a szerződést megszüntesse” „ többi részes fél és a vétkes a vétkes állam viszonylatában vagy valamennyi részes fél között azt a részes felet, amelyet a szerződésszegés különösen érintett, arra, hogy a saját és a vétkes állam közötti viszonylatban a szerződésszegésre mint a szerződés teljes vagy részbeni felfüggesztésének okára hivatkozzon” „ bármely részes felet – a vétkes államot kivéve – arra, hogy saját vonatkozásában a szerződésszegésre mit a szerz alkalmazásának teljes vagy részbeni felfüggesztését megalapozó okra hivatkozzon, ha a szerz olyan jellegű, hogy rendelkezéseinek egyetlen részes fél által történt lényeges megszegése gyökeresen megváltoztatja az összes részes fél

helyzetét a szerződésből eredő kötelezettségeik további teljesítése tekintetében” - - a 60. Cikk nem alkalmazható: humanitárius szerződésekben foglalt rendelkezésekre, különösen amelyek megtiltják az ilyen szerződésekkel védelemben részesített személyek elleni megtorlás bármely formáját (oka: itt kölcsönös jogokról és kötelezettségekről van szó és nem obj. ill abszolút elvekről) Teljesítés utólagos lehetetlenülése: (61. Cikk) olyan eseteket szabályoz, amelyekben az események következményei a szerződés teljesítését lehetetlenné teszik ha a megállapodás kikötéseinek teljesítés a szer végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges tárgy tartós eltűnése v megsemmisülése folytán következett be, a részes fél érvényesen megszüntet a szerződést vagy kiléphet abból 63 ha a lehetetlenülés időleges – erre csak mint a szerz alkalmazásának felfüggesztését megalapozó okra lehet hivatkozni nem lehet

hivatkozni, ha az a megállapodás megszüntetésére vagy felfüggesztésére törekvő fél szerződésszegéséből vagy a szrz-ben részes bármelyik féllel szemben fennálló bármilyen más nemz-i kötelezettség megszegéséből adódik - Körülmények alapvető megváltozása: (62. Cikk) a részes fél kiléphet a szerződésből vagy megszüntetheti azt, ha a szerződés megkötése óta a körülmények alapvetően megváltoztak = clausula rebus sic stantibus doktrínája a modern megközelítés elismeri a doktrína létét – de erőteljesen korlátozza alkalmazhatóságát (pl. NB: Halászati joghatóság ügy) szerződés megkötésének idején fennállott körülményeknek a részes felek által előre nem látott alapvető megváltozására mint a szerz megszűnésének vagy abból való kilépésének az okára nem lehet hivatkozni, kivéve: ezen körülmények fennállása lényeges alapul szolgált ahhoz, hogy kötelező hatályúnak ismerjék el; a változás

hatására gyökeresen átalakul a szerz alapján még teljesítendő kötelezettségek mértéke nem lehet hivatkozni a körülmény alapvető megváltozására (mint megszűnés ill kilépés okára): ha a szerződés határt állapít meg, ha a változás annak eredménye, hogy a hivatkozó fél kötelezettségét megszegte - A szerződés megszűnésének vagy felfüggesztésének következményei: (70. Cikk) feloldja a részes feleket a szerződés további teljesítésének kötelezettsége alól nem érinti a részes felek azon jogát, kötelezettségét vagy jogi helyzetét, amelyek a szerz vh-as során, annak megszűnése előtt keletkeztek a felmondás vagy visszalépés hatályosulásának keltétől alkalmazható amely részes felek között a szerződés fel van függesztve, egymás közötti viszonyukban a felfüggesztés időtartamára feloldja a szerz teljesítésének kötelezettsége alól - Vitarendezés: (66. Cikk) ha a vitát 12 hónapon belül nem sikerült

megoldani az ENSZ Alapokmányában említett eszközökkel – akkor más eljárásokat kell követni ha a vita a jus cogenst érinti – annak eldöntése céljából bármelyik részes fél írásban a Nemz-i Bírósághoz fordulhat (kivéve: felek megállapodtak választottbíróság elé vitelben) ha a vita az egyezmény más kérdéseire vonatkozik a részesek bármelyike elindíthatja az egyezmény függelékében megszabott egyeztető eljárást az ENSZ főtitkárához intézett kérelemmel 64 ÁTTEKINTŐ ÁBRA A SZERZŐDÉSEK MEGSZŰNÉSÉRŐL A FELEK AKARATA ALAPJÁN ESEMÉNY FELMONDÁS A NKI JOG SZABÁLYA ALAPJÁN EGYET- ÚJ ÉRTÉS SZERZŐDÉS + SZERZ. SZEGÉS A KÖRÜL(LÉNYEGES) MÉNYEK ALAPVETŐ MEGVÁLT. DESUETUDO IDŐ FELTÉTEL ÁLLAMUTÓDLÁS LEHETETLENÜLÉS FIZI- JOGI KAI (JUS COGENS) HÁBORÚ TELJESÍTÉS? 20. - - A szerződésekben való államutódlás (788-803) A szerződésekben való utódlásra vonatkozó szabályok szokásjogiak, figyelembe

kell azonban venni a szerződésekben való államutódlásról kötött, 1978. évi bécsi egyezményt is Ami a jogok átszállására vonatkozó megállapodásokat illeti, az egyezmény 8. cikke úgy rendelkezik, hogy az ilyen megállapodások nem hatnak ki harmadik államokra, míg az egyoldalú nyilatkozatokkal foglalkozó 9. cikk hangsúlyozza, hogy egy ilyen, az utódállam által tett nyilatkozat nem befolyásolhatja harmadik államok jogait és kötelezettségeit. Más szóval a többoldalú szerződések esetében a szerződés többi részes felének beleegyezésére, kétoldalú kérdéseknél az elődállammal kötött megállapodásra van szükség. Területi, politikai és más szerződések - főszabály: határok folytonosságának az elve - Waldock 1968-as első jelentésében az államok és a kormányok szerződésekben való utódlásáról kijelentette, hogy „az általános gyakorlat szerint a szerződések által létesített határokat az utódlás ténye

érintetlenül hagyja. A jogászok véleménye ebben valóban egységesnek tűnik. *.+ Az állami gyakorlat a szerződésben megállapított határok fenntartása mellett szól, erre vonatkozóan tehát általános nemzetközi jogi szabály áll fenn." Bedjaoui megjegyezte, hogy „az utódállamra a terület elvben a korábban fennállott határok szerint száll át" - A gyarmati határok utódlásának elvét hangsúlyozta a Nemzetközi Bíróság a Burkina Faso v. Mali ügyben, ahol megjegyezte, hogy az uti possidetis elve a jelenkori nemzetközi szokásjog általános fogalmává vált. - A Nemzetközi Bíróság a Líbia v. Csád ügyben általános érvénnyel foglalkozott a határszerződésekben való utódlással Kimondta, hogy „ha a felek egyszer már megállapodtak, akkor a határ fennmarad, bármely más megközelítés ugyanis lerontaná a határok stabilitásának alapvető elvét, aminek fontosságát a bíróság mindig is hangsúlyozta". A bíróság

szerint „a szerződéssel megállapított határ olyan állandóságot ér el, amit a szerződés maga nem szükségképpen élvez. A szerződés hatálya megszűnhet anélkül, hogy az bármilyen 65 - módon hatással lenne a határ folyamatosságára. *.+ Amikor egy határ megállapodás tárgyát képezi, fennmaradása nem függ annak a szerződésnek a hatályban maradásától, amelyben a határról megállapodtak.” Az utódlásra így nem a határszerződés, hanem a határ tekintetében kerül sor, miként azt a szerződés megállapította. Politikai vagy úgynevezett „személyi" szerződések olyan jogokat vagy kötelezettségeket létesíthetnek, amelyek egy adott területen hatalmon lévő rezsimhez és annak politikai irányultságához kapcsolódnak. Ilyen tartalmúak lehetnek például egyes szövetségi, barátsági vagy semlegességi szerződések. Ezek nem kötelezik az utódállamokat, tekintettel arra, hogy azok különösen szorosan kapcsolódnak

annak az államnak a jellegéhez, amely megszűnt létezni. A szerződésekben való utódlás általában - Meg kell vizsgálni a konkrét helyzetet, az érintett államok igényeit és a harmadik államok véleményét. Kétoldalú szerződések esetében az egyes szerződő felek jelentősége nyilvánvalóbb, és mivel csak két állam érintett, a szerződés inkább viszonosságon alapul. Az ilyen szerződések esetében az utódlás általában nem következik be. Az Egyesült Államok, Panama, Belgium és Finnország gyakorlata a „tiszta lap" elvét támogatja - - 1. Beolvadás és egyesülés Amikor egy államot egy másik állam anélkül olvaszt magába, hogy új állam keletkezne (mint az NDK és az NSZK esetében), az előbbi megszűnik, míg az utóbbi egyszerűen folytatódik, bár megnövekedett formában. Az előbbi szerződései, amennyiben azok „politikainak" tekintendők, általában elhalnak az érintett állammal, és csak a területi

szerződések maradnak fenn, amelyek a beolvadt entitás határait határozták meg. Az egyéb szerződések többnyire megszűnnek. Annak az államnak a szerződései, amelybe a beolvadás történik, mindazonáltal hatályban maradnak, és kiterjednek a megszűnt állam területére is. Ezek az elvek természetesen nem érvényesülnek, ha a felek másként rendelkeztek. A szerződésekben való államutódlásról szóló bécsi egyezmény 31. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amikor két vagy több állam egyesül, és egy utódállamot hoz létre, a szerződések továbbra is hatályban maradnak, hacsak az utódállam és a többi részes állam vagy államok másként nem egyeznek meg, vagy nem tűnik ki, hogy ez összeegyeztethetetlen lenne a szerződés tárgyával és céljával, vagy gyökeresen megváltoztatná alkalmazásának feltételeit. Új, harmadik államot alkotó egyesülések esetén a 31. cikk könnyebben alkalmazható A gyakorlat is ennek

megfelelően alakult. Egyiptom és Szíria 1958-as egyesülése esetében, amikor létrehozták az Egyesült Arab Köztársaságot, vagy Tanganyika és Zanzibár egyesülésekor 1964-ben a szerződések hatályban maradtak azokon a területeken, amelyeken azokat korábban alkalmazták. 2. Terület átruházása egyik államról a másikra Amikor az állam területének egy része egy másik állam területének részévé válik, az általános szabály az, hogy az előbbi szerződései a továbbiakban nem alkalmazhatók, míg az utóbbi szerződései kiterjednek az adott területre. A szerződésekben való államutódlásra vonatkozó bécsi egyezmény 15. cikke a „változó határok" elvét követi Ha azonban az adott szerződésből kitűnik, vagy egyébként megállapítható, hogy a szerződésnek erre a területre való alkalmazása összeegyeztethetetlen lenne a szerződés tárgyával és céljával, vagy gyökeresen megváltoztatná alkalmazásának feltételeit, az

említett kiterjesztésre nem kerül sor. Ez összhangban van az állami gyakorlattal. Amikor például az Egyesült Államok 1898-ban magához csatolta Hawaiit, szerződései kiterjedtek a szigetre, Belgiumot pedig értesítették, hogy az Egyesült Államok és Belgium közötti kereskedelmi szerződések ettől kezdődően Hawaiira is alkalmazandók. 66 - - - - 3. Elszakadás létező államtól és egy vagy több új állam létrehozása Számos példa van államok felbomlására, szétválására. Az Egyesült Arab Köztársaság 1961-ben 1958 előtti alkotóelemeire, Egyiptomra és Szíriára vált szét, míg az Osztrák-Magyar Monarchia különböző utódokra bomlott fel, amelyek nem voltak azonosak korábbi területi egységeivel. Egy független államtól egy adott terület is elszakadhat, úgy hogy új állam keletkezik. Az újonnan keletkezett államra általában nem szállnak át az eiőző szuverén szerződései. Az államokat ugyanis általában nem

kötelezheti olyan szerződés, amelyet nem írtak alá. Az állami gyakorlat lényegében ennek megfelelően alakul Lényegileg ezt az álláspontot fogadja el a szerződésekben való államutódlásról szóló bécsi egyezmény a gyarmati sorból függetlenné vált területek tekintetében (ezt a következő pontban tárgyaljuk). A 34 cikk úgy rendelkezik, hogy „bármely, az államutódlás időpontiában az elődállam egész területére vonatkozóan hatályos szerződés hatályban marad az így létrehozott utódállamok vonatkozásában". Az államutódlás időpontjában az elődál-iamnak az utódállammá vált része vonatkozásában hatályos szerződés persze csak ennek az utódállamnak a vonatkozásában marad hatályos. Ezek a rendelkezések nem alkalmaznátok, ha az érintett államok másként egyeznek meg, illetve ha a szerződésből kitűnik, vagy másként egyébként megállapítható, hogy a szerződés alkalmazása az utódállam vonatkozásában

összeegyeztethetetlen lenne a szerződés tárgyával és céljával, vagy radikálisan megváltoztatná alkalmazásának feltételeit. Voltak jelei annak, hogy az Egyesült Államok olyan álláspontot foglal el, miszerint Oroszországot és a Szovjetunió nem balti utódállamait úgy kell tekinteni, mint amelyeket legalább bizonyos szovjet szerződések köteleznek. Az amerikaiak biztosítani akarták a folyamatosságot a fegyverzetkorlátozási megállapodások és mechanizmusok tekintetében. Oroszország ugyan a Szovjetunió utódállamává vált, voltak azonban aggodalmak azoknak a nukleáris és egyéb fegyvereknek az ellenőrzésével kapcsolatban, amelyek a többi utódállam területén maradtak. A „nukleáris utódállamokkal", Ukrajnával, Belorussziával és Kazahsztánnal aláírt különmegálla-podások aztán biztosították, hogy az utóbbiak tiszteletben tartják az elődállam fegyverzetkorlátozási szerződéseit, bár ezek az államok egyébként is

beleegyeztek abba, hogy a Szovjetunió által aláírt szerződések általában kötelezzék őket. Az Egyesült Államok és Ukrajna 1995. május 10-én jegyzékváltás útján megállapodott abban, hogy a kétoldalú szerződéseket illetően a bécsi egyezmény 34. cikkéből indulnak ki A két állam minden egyes szerződést felülvizsgált, és eldöntötték, hogy bizonyos szerződések elavultak, másokat nem fognak alkalmazni, a továbbiakat pedig, melyeket a jegyzék függeléke felsorolt, hatályban lévőnek tekintenek. 4. Az újonnan függetlenné vált államok A második világháborút követő időszakot Európa tengerentúli birodalmainak megszűnése jellemezte. Nemzetközi jogi értelemben ez az önrendelkezés elvén alapult A gyarmati sorból való függetlenné válás egy sor változást hozott a nemzetközi jogrendben. A szerződésekben való államutódlásra vonatkozó bécsi egyezmény arra törekedett, hogy a gyarmati sorból függetlenné vált

területekre vonatkozóan külön kategóriát hozzon létre. Ezeket „újonnan függetlenné vált államoknak" nevezték. Esetükben a 2 cikk (1) bekezdésének/) pontja értelmében az utódállam „területe közvetlenül az államutódlás időpontja előtt függésben lévő terület volt azokban a nemzetközi kapcsolatokban, amelyekért az elődállam viselte a felelősséget". A 16 cikk fektette le az általános szabályt, mely szerint az ilyen államok nem kötelesek hatályban tartani valamely szerződést, vagy abban részessé válni kizárólag abból a tényből következően, hogy az államutódlás időpontjában a szerződés hatályban volt annak a területnek a vonatkozásában, melyre az államutódlás vonatkozik. Ez a megközelítés a „tiszta lap" elvére épült, amit létező államokból létrejövő új államokra alkalmaznak. A kétoldalú 67 szerződések esetében az alapvető szabály az, hogy hatályban maradásuk a

függetlenség elnyerése után kifejezett vagy hallgatólagos megállapodás tárgyát képezi az újonnan függetlenné vált állam és a másik részes fél között, amely az elődállammal szerződött. A 24 cikk megjegyzi, hogy azt a kétoldalú szerződést, amely az államutódlás időpontjában hatályos volt a kérdéses terület vonatkozásában, akkor tekintik hatályban lévőnek az újonnan függetlenné vált állam és a másik szerződő fél között, ha erről kifejezetten megegyeznek, vagy ha magatartásuk alapján vélelmezhető, hogy megegyeztek. Az új államok nem kötelesek követni a hivatalos csatlakozási mechanizmust. A bécsi egyezmény 17 cikke szerint az újonnan függetlenné váló állam közönséges utódlási értesítéssel válhat részesévé az olyan többoldalú szerződésnek, amely az utódlás napján hatályban volt annak a területnek a vonatkozásában, amelyre az államutódlás vonatkozik, kivéve ha a szerződésből kitűnik, vagy

egyébként megállapítható, hogy a szerződés alkalmazása az újonnan függetlenné vált állam vonatkozásában összeegyeztethetetlen lenne a szerződés tárgyával és céljával, vagy gyökeresen megváltoztatná alkalmazásának feltételeit. Ezenkívül, amikor magából a szerződés természetéből kitűnik, hogy bármely más állam részvétele megkövetelné valamennyi részes fél beleegyezését, az újonnan függetlenné vált állam csak ezzel a beleegyezéssel válhat a szerződés részesévé. A „tiszta lap" elvének alkalmazását a gyakorlatban azok a feltételek is korlátozzák, amelyek között sok gyarmat elnyerte függetlenségét. Egy sor gyarmattartó hatalom, különösen az Egyesült Királyság azt a gyakorlatot fogadta el, hogy jogkör-átruházási megállapodásokat kötött, amelyek alapján bizonyos szerződések, amelyeket a függetlenné váló terület képviselői írtak alá, kötelezik az újonnan függetlenné váló államot. -

- - 5. Az államok felbomlása Amikor egy állam mint nemzetközi jogalany megszűnik, és két vagy több állam váltja fel, a politikai szerződések nem maradnak hatályban, a területhez kötött szerződések azonban továbbra is kapcsolódnak a kérdéses területhez. Más szerződések tekintetében a helyzet bizonytalanabb. A Bécsi egyezmény 34. cikke rendelkezik arról, hogy az elődállam egésze vagy egy része rekintetében érvényben lévő szerződés hatályban marad az adott terület vonatkozásában, kivéve ha az érintett államok másként egyeztek meg, vagy a szerződésből kitűnik, vagy egyébként megállapítható, hogy a szerződés alkalmazása az utódállam vonatkozásában Összeegyeztethetetlen lenne a szerződés tárgyával és céljával, vagy gyökeresen megváltoztatná alkalmazásának feltételeit. Ez konkrét körülmények között elfogadható, de az ilyen esetek túlnyomó többségét valószínűleg különleges megállapodások

szabályozzák. 1993 január l-jén a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság felbomlásakor az Egyesült Királyság például azt az álláspontot foglalta el, hogy azok a szerződések és megállapodások, amelyek hatályban vannak az Egyesült Királyság és a CSSZSZK között, hatályban maradnak az Egyesült Királyság és a két utódállam között is. Problémák különösen ott merülnek fel, ahol vitatott a szuverenitás változásának jellege. Jugoszlávia esetében valójában egyes köztársaságok szakadtak el a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságtól, amelynek egy része Jugoszláv Szövetségi Köztársaság néven fennmaradt. Más volt köztársaságok szempontjából maga a JSZSZK bomlott fel, és valamennyi ezt követően kialakuló állam, beleértve a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot is, az előbbi egyenrangú utódállama. Fel lehet tenni a kérdést, van-e bármilyen lényeges gyakorlati különbség a két elv között a

szerződésekben való utódlás tekintetében. A bécsi egyezmény nem fogalmaz meg semmilyen lényeges különbséget, mivel mind a közvetlen utódállamot (ahol van ilyen), mind pedig az összes többi elszakadó utódállamot (saját területük tekintetében) kötelezik azok a szerződések, amelyekben az elődállam részes volt, kivéve ha az 68 érintett államok ettől eltérően állapodnak meg, vagy ha ez összeegyeztethetetlen lenne a szerződés tárgyával és céljával. Nemzetközi emberi jogi szerződések - A területhez kötött szerződés az utódállamokat sajátos rezsim létesítésére kötelezi. Felmerül a kérdés, vajon az emberi jogokról szóló szerződések hasonló jellegűek-e, „tapadnak-e" az elődállam adott területén élő lakosaihoz, s így továbbra is kötelezik-e az utódállamokat. Ha egy emberi jogi szerződésekben részes állam felbomlik, és belőle egy vagy több új állam keletkezik, az utódlás klasszikus szabályait

követve az ilyen szerződések által védett személyek többé nem élvezhetnék a nemzetközi jog védelmét. Erre tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága figyelemre méltó gyakorlatot alakított ki. A bizottság 45 ülésszakának befejezése után az etnikai tisztogatással, az önkényes fogva tartással és a kínzással kapcsolatban különjelentéseket kért Boszniától, Horvátországtól és a JSZK-tól. A bizottság kijelentette, hogy „az egykori Jugoszlávia területén minden nép jogosult az *1966-os, két+ egyezségokmány biztosítékaira". Mindhárom állam képviselői megjelentek a bizottság előtt, és nem hangzott el ellenvetés annak joghatósága tekintetében. Egyébként csak Horvátország küldött értesítést az ENSZ főtitkárának a volt Jugoszlávia emberi jogi szerződésekben való utódlását illetően. A három állam által átadott rövid jelentésekre válaszul az Emberi Jogi Bizottság megismételte, hogy „a volt Jugoszlávia

területén belül minden nép jogosult az egyezségokmány biztosítékaira" 21. Az egyén jogalanyiságának kérdései (223-225) Az egyének - jogpozitivista elméletek szerint az egyének nem alanyai, csupán tárgyai a nemzetközi jogi szabályozásnak - modern gyakorlat egyre inkább a nemzetközi jog alanyainak és résztvevőinek ismeri el az egyéneket - állam és egyén kapcsolata az állampolgárságban nyilvánul meg egyén külföldi állammal szembeni követelése egybeolvad állampolgársága szerinti állam követelésével minden államnak jogában áll meghatározni, kik lehetnek az állampolgárai, ezt a többi államnak is tiszteletben kell tartatnia - természetes és jogi személyek: a) főszabályként:  a természetes és jogi személyek nem jogalanyai a nemzetközi közjognak;  akkor sem, ha rájuk nézve nemzetközi közjogi szerződés jogokat / kötelezettségeket állapít meg (ekkor e személyek e szerződésnek csupán kedvezményezettjei)

pl.: XY átlép egy országhatárt b) kivételként:  a természetes és jogi személyek jogalanyai a nemzetközi közjognak;  ha e személyek közvetlenül kívánják jogaikat érvényesíteni az állammal szemben (pl.: XY az emberi jogi bírósághoz fordul) - az egyének főszabály szerint nem rendelkeznek perképességgel nemzetközi szerződés megsértése ügyében, de az államok megállapodhatnak abban, hogy a belső jogtól eltérően nemzetközi jog keretei közt érvényesíthető jogokat ruháznak rájuk 69 - - - Közép-amerikai Bíróságot létrehozó öt közép-amerikai állam között létrejött 1907-es szerződés az egyének számára lehetővé tette, hogy közvetlenül a bíróság előtt indítsanak eljárást Danzigi-vasúti tisztviselők ügye: Állandó NB megerősítette ezt az álláspontot 1919-es versailles-i szerződés: a szövetséges hatalmak állampolgárai saját nevükben terjeszthetik bíróság elé kartérítési igényüket

modern példák bíróság előtt közvetlenül kikényszeríthető jogokra: Emberi Jogok Európai Egyezménye Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmánya az egyének nemz-i szerződésekből és szokásjogból származó nemz-i jogosultságaival és kötelezettségeivel kapcsolatos gyakorlat bizonyítja, hogy az egyének a nj alanyai (a jogalanyiság természetének és körének meghatározása maradt hátra) 22. Az emberi jogok (történeti) kialakulása, alapelvei, az univerzalizmus és a relativizmus vitája (243-247, Mink Júlia: Az emberi jogok általános kérdései) Mink Júlia előadásának vázlata Az emberi jogok védelmének általános kérdései, AZ ENSZ emberi jogvédelmi rendszere Az emberi jogok védelmének alapjai - Az emberi jogok fogalma: o azok a jogok, melyek az embereket emberi mivoltukból következően illetik meg, o olyan jogok, melyek az emberi lény elidegeníthetetlen

méltóságából fakadnak, természetszerűen elválaszthatatlanok az emberi természettől. - Az emberi jogok jellemzői: o Jogok: egyének azon jogosultságait tekintjük, melyek a `joggal bíró` személy, a jogosult akaratától függnek, az ő ellenőrzése alatt állnak o egyúttal párhuzamos jogi kötelezettséget is feltételeznek o nincsenek alávetve vagy csak korlátozottan alávethetőek szociális, morális, társadalmi célokna o az állam szerepe a jogok, így az emberi jogok biztosításában, kikényszerítésében is elsődleges, egyúttal az állam bizonyulhat az egyik legnagyobb `potenciális` jogsértőnek is o a jogok érvényesülésének elengedhetetlen eleme, hogy az állam biztosítsa (bírói úton) történő kikényszeríthetőségüket a jogok megsértése esetén o a jogok, így az emberi jogok többsége, nem korlátozhatatlan - Az emberi jogok kialakulása, fejlődése: o Út az alkotmányos védelem felé - Az emberi jogok nemzetközi jogi

védelmének kezdeti indokai, jellege: o A személyek egyes alapvető jogainak nemzetközi jogi védelme először azokban a kivételesnek tekintett és rendkívüli helyzetekben merül fel, amikor az egyébként az egyén számára biztonságot nyújtó állami védelem meggyengülése, ellehetetlenülése vagy éppen megtagadása folytán az egyénnek speciális védelmi igényei támadnak. Pl: 1. a civil lakosság védelme a háborús konfliktusok esetén 2. az első világháborút követő népszövetségi rendszeren belüli kisebbségvédelem 3. menekültek egyes csoportjainak védelme a két világháború között (örmények, orosz emigránsok) - II. világháborút követően: o 1941-ben kibocsátott Atlanti Charta 70 o ENSZ alapokmányának elfogadása (1945) o Emberi jogok egyetemes nyilatkozata (1948) - Az emberi jogok nemzetközi jogi védelmének alapelvei 1. Egyetemesség 2. Oszthatatlanság 3. Kölcsönös függőség 4. A nemzetközi védelem kiegészítő

jellege 5. A belső jogorvoslati lehetőségének kimerítése 6. Párhuzamos nemzetközi eljárások elkerülése 7. Legjobb védelem elve: nemzetközi emberi jogi szerződésre hivatkozva az állam nem ronthatja le a korábbi, magasabb szintű belső jogvédelmet - A kulturális relativizmus Érvek az emberi jogok egyetemes érvényesülésével szemben: 1. Az emberi jogokat a helyi kultúrákhoz kell szabni, melyek korlátozzák azokat, és meghatározzák alkalmazási körüket. 2. A nemzetközi jog szerkezetéből, jellegéből, a központi jogalkotó szerv/ jogérvényesítő mechanizmus hiányából fakadóan nem várható el az emberi jogok egyetemes érvényesülése/érvényesítése 3. Az önrendelkezési jog alapján a népeknek joguk van megválasztani saját politikai, kulturális, társadalmi, gazdasági rendszerüket 4. Be nem avatkozás elve, az emberi jogok „terjesztése” tiltott beavatkozás az államok belügyeibe. Érvek az emberi jogok egyetemes

érvényesülésé mellett: - Léteznek kultúrákon, határokon átívelő jogi, morális alapelvek, melyeknek egyetemesen kell érvényesülniük - Számos emberi jog szokásjogi státuszú, az emberi jogvédelmi tárgyú egyezmények nem teszik lehetővé az emberi jogok korlátozását partikuláris kulturális hagyományok függvényében. - Az önrendelkezési jog magában foglalja a népek nemcsak külső, hanem belső elnyomástól való szabadságát is. - Az önrendelkezési jog nem vezethet minden más jog tagadásához. Az állami szuverenitás doktrínáját áttöri ez emberi jogok védelmének igénye. Az emberi jogok rendszere A) Az emberi jogok három generációja - Polgári és politikai jogok - Gazdasági, szociális, kulturális jogok - „kollektív” emberi jogok – ki a jogok alanya?, hogyan érvényesíthetőek?: békéhez való jog (?), egészséges környezethez való jog (családi és magánélethez való jogon „keresztül” védhető), önrendelkezési

jog („nép” meghatározása) B) Az emberi jogok felosztása azok jellege mentén  Polgári és politikai jogok - Az állam köteles ezeket a jogokat tiszteletben tartani, és biztosítani érvényesülésüket. Állami „passzivitás” igénye. 71 - DE: Aktív állami szerepvállalást igénylő polgári és politikai jogok: biztosításuk nemcsak negatív, hanem pozitív kötelezettségekkel is jár (intézményi feltételek, eljárási kötelezettségek: kivizsgálási kötelezettség, jogorvoslat biztosítása, stb.)  Gazdasági, szociális, kulturális jogok - - A gazdasági, szociális és kulturális jogok minél teljesebb megvalósítása állami cél és feladat. „Aktív” állami szerepvállalás. DE: Aktív állami szerepvállalást nem igénylő gazdasági, szociális, kulturális jogok: szakszervezet alapításának joga, sztrájkhoz való jog – sokszor egyes polgári és politikai jogok (ld. véleménynyilvánítás szabadsága, egyesülési jog

speciális megnyilvánulásai) Aktív állami szerepvállalást igénylő, „szolgáltatási típusú” gazdasági, szociális, kulturális jogok: egészséghez, szociális biztonsághoz való jog Az emberi jogok nemzetközi jogi védelmének általános feltétele, keretei - kiegészítő jellegű végrehajtási mechanizmusok - a belső jogorvoslatok kimerítésének kötelezettsége Az emberi jogvédelmi tárgyú szerződések általános jellemzői - Szerződéstípusok: o általános, o univerzális, o speciális, o regionális - A reciprocitás elve - Fenntartások - A szerződésben foglalt kötelezettségek jellege:  A részes államok vállalják, hogy az egyezményben foglalt jogokat biztosítják a joghatóságuk alá tartozó minden személy számára.  A részes államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy törekednek az egyezményben foglalt jogok biztosítására, a joghatóságuk alatt álló minden személy vagy azok egy csoportja (kisebbségek) számára.

 Vegyes rendszerű egyezmények  Egyes egyezmények még azt is lehetővé teszik, hogy a részes államok ne az egyezményben foglalt jogok teljességét vállalják magukra nézve kötelezőnek, hanem azoknak csupán egy részét. - A szerződésben foglalt jogok hierarchiája, a derogáció lehetősége - A szerződésben foglalt jogok korlátozhatósága - A szerződések által létrehozott végrehajtási mechanizmusok típusai, jellege Az emberi jogok védelmének nemzetközi rendszere  univerzális: - Az ENSZ politikai testületeihez kötődő emberi jogvédelmi mechanizmusok: Emberi Jogi Tanács --- 60/251. ENSZ Közgyűlési határozat, 2006 április 3 (Korábban: ENSZ Emberi Jogok Bizottsága) a) Általános eljárások b) Különleges eljárások: tematikus rapportőrök (28), egyes országokkal foglalkozó rapportőrök (13) - Az ENSZ keretében elfogadott egyezményekhez kötődő emberi jogvédelmi mechanizmusok fontosabb egy ezmények: o ált. védelem:  A

faji diszkrimináció valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (1965)  Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya (1966) 72  Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya (1966)  A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezmény (1984) o spec. védelem:  Menekültek helyzetére vonatkozó Genfi Egyezmény (1951) és az azt kiegészítő New York-i jegyzőköny (1967)  A nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (1979)  A gyermek jogairól szóló egyezmény (1989)  Migráns munkavállalók és családtagjaik védelméről szóló egyezmény (1990)  regionális: Európa Tanács (1949. május 5) Afrikai Egységszervezet (1963. május 25), Afrikai Unió (2002-től) Amerikai Államok Szervezete (1948. április 30) ENSZ ALAPOKMÁNY - 1. cikk: az emberi jogok

védelme egyike a szervezet céljainak 55. cikk: az ENSZ előmozdítja az emberi jogok egyetemes tiszteletben tartását 56. cikk: valamennyi tag kötelezi magát, hogy az 55 cikkben felsorolt célok elérése érdekében a Szervezettel együttesen és külön is együttműködik Belső joghatóság elve Emberi jogok egyetemes nyilatkozata 1948. dec 10  PREAMBULUM: „. az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, igazság és a béke alapját a világon.”  Polgári és politikai jogok: 1. élethez, szabadsághoz és személyi biztonsághoz való jog (3cikk) 2. rabszolgaság/ szolgaság tilalma 3. kínvallatás/ kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító büntetés vagy bánásmód tilalma 4. száműzetés tilalma 5. jogképességhez való jog 6. törvény előtti egyenlő védelemhez való jog, jogorvoslathoz való jog 7. tisztességes eljáráshoz való jog, ártatlanság

vélelme 8. magánélet/családi élet védelme, házasságkötéshez való jog 9. mozgásszabadsághoz való jog 10. menedékhez való jog 11. állampolgársághoz való jog, közügyekben való részvétel joga 12. tulajdonhoz való jog 13. gondolat/ lelkiismeret/ vallásszabadság, véleménynyilvánítás szabadsága 14. gyülekezési jog, egyesülési szabadság  Gazdasági, szociális, kulturális jogok 1. szociális biztonsághoz való jog (22cikk) 2. munkához/ a munka szabad megválasztásához, a méltányos és kielégítő munkafeltételekhez és a munkanélküliség elleni védelemhez való jog (23.cikk) 3. méltányos és kielégítő fizetéshez való jog pihenéshez/szabadidőhöz való jog 4. anyaság/gyermekkor védelme 5. neveléshez való jog 73 6. kulturális életben való részvétel joga 7. szociális ellátásokhoz való jog - A nyilatkozat „kötelező ” ereje? o Az Alapokmány autentikus értelmezése o Szokásjog útján Polgári és politikai

jogok, Gazdasági, szociális, kulturális jogok – eltérő típusú szabályozás? Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya (1966) - 1976. évi 8 törvényerejű rendelet, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI ülésszakán, 1966 december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről  Az egyezményben foglalt kötelezettségvállalás jellege (2. cikk): - A részes államok az egyezményben foglalt jogokat a joghatóságuk alatt álló minden személy számára megkülönböztetés nélkül biztosítják. „Pozitív” kötelezettségek nevesítése: A jogok biztosításához szükséges jogszabályi feltételek megteremtése, intézkedések megtétele Hatékony jogorvoslathoz való jog biztosítása, az illetékes hatóságok a helytállónak elismert jogorvoslatnak szerezzenek érvényt  Az egyezményben foglalt jogok: - - Gyarmati rendszer felbomlása, fejlődő országok részvétele: népek

önrendelkezési joga (1.cikk), de kimarad a nép fogalmának meghatározása Vö Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata: a védelemben részesített polgári és politikai jogok köre szűkül / bővül is: Részletesebb pl. o a szabadságuktól megfosztott személyekkel való bánásmód szabályozása (10. cikk), o adósok börtönének tiltása (11. cikk), o háborús propaganda tilalma (20.cikk), o gyermek jogainak védelme: pl állampolgársághoz való jog (24. cikk), o 27. cikk: kisebbségek jogai Kimaradt: tulajdonhoz való jog, menedékhez való jog, az egyénnek a közösség felé fennálló kötelezettségeinek megemlítése Politikai jogok: komprom isszumos megoldások  Derogáció szabályozása: - - 4. Cikk 1 A nemzet létét fenyegető és hivatalosan kihirdetett szükségállapot idején az Egyezségokmányban részes államok az adott helyzet által szigorúan megkövetelt mértékben tehetnek olyan intézkedéseket, amelyek eltérnek az Egyezségokmányban

vállalt kötelezettségeiktől, feltéve, hogy az ilyen intézkedések nem állnak ellentétben egyéb nemzetközi jogi kötelezettségeikkel és nem jelentenek kizárólag faj, szín, nem, nyelv, vallás vagy társadalmi származás alapján történő megkülönböztetést. Derogációval nem érinthető jogok: o élethez való jog, o kínzás, embertelen, megalázó bánásmód/büntetés tilalma, o rabszolgaság tilalma, o adósok börtönének tiltása, o visszaható hatály tilalma, 74 o jogképességhez való jog, o gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága  Jogok korlátozhatósága: - pl.: 22 Cikk 1 Mindenkinek joga van a másokkal való szabad társulásra, ideértve azt a jogot, hogy érdekei védelme céljából szakszervezeteket alakítson, illetőleg azokhoz csatlakozzon. 2. E jog gyakorlását csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és

a közrend, illetőleg a közegészség, a közerkölcs vagy mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek. (ún közrendi klauzulák ezek)  A PPJNE végrehajtásának ellenőrzése: - - Jelentés: rendszeres, rendkívüli (40. cikk) Államközi panasz (41. cikk) Egyéni panasz (I. kiegészítő jegyzőkönyv): ált feltételei: áldozati státusz; rendes, belső jogorvoslati lehetőségek kimerítése; más nemzetközi testület párhuzamosan nem vizsgálhatja az ügyet; nincs hivatalos határidő a panasz előterjesztésére – vö: a jogerős döntés megszületését követő 18 hónapon túl csak rendkívüli súlyú jogsértéssel foglalkozik a Bizottság Végső álláspont: jogsértés megállapítása/vagy a jogsértés megállapításának elutasítása Emberi Jogi Bizottság: 18 tagú szakértői testület, tagjait négy évre választják - Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya (1966) - az Egyesült

Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966 december 16-án elfogadott Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről  Az egyezményben foglalt kötelezettségvállalás jellege 2. cikk: - - - (1) Az Egyezségokmányban részes valamennyi állam kötelezi magát arra, hogy - különösen gazdasági és technikai téren - mind saját erejéből, mind pedig a nemzetközi segítségnyújtás és együttműködés útján a rendelkezésére álló valamennyi erőforrás igénybevételével, minden megfelelő eszközzel, ideértve különösen a jogszabályi intézkedéseket, fokozatosan biztosítja az Egyezségokmányban elismert jogok teljes gyakorlását. (3) A fejlődő országok, kellő figyelemmel az emberi jogokra és saját nemzetgazdaságukra, maguk határozhatják meg, hogy milyen mértékben biztosítják az Egyezségokmányban elismert gazdasági jogokat azok számára, akik nem állampolgáraik. Megkülönböztetés

tilalma  Az egyezményben foglalt jogok: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. Munkához való jog és az ehhez kapcsolódó jogok Szakszervezet alapításának joga Társadalombiztosításhoz való jog Alapvető emberi szükségletek kielégítéséhe z tartozó jogo Egészséghez való jog Oktatáshoz való jog Kulturális életben való részvételhez való jog 75  Az egyezmény végrehajtásának ellenőrzése: - Jelentés (16-17.cikk) Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága: nem maga az egyezségokmány, hanem a Gazdasági és Szociális Tanács hozza létre 1985-ben 18 tagú szakértői testület A tankönyv kijelölt része (243-247) Az emberi jogok nemzetközi védelmének fejlődése 1919 előtt: - 19. század: állami szuverenitás és belső joghatóság doktrínái a meghatározóakkevés nk ügy fő kivételek: o kalózkodás, o rabszolgaság elleni fellépés 1864-től: - beteg/sebesült katonákkal, hadifoglyokkal való bánásmód - minimális

követelmények az idegenekkel való bánásmód terén - ált. jóléti jellegű egyezmények - humanitárius intervencióhoz való jog. 1919 után: - Nemzetek Szövetségének megalapítása (fontos: önállóan működő jogalany. eddig csak az államok voltak a nk jog alanyai!!!): - kibővül a védett jogok köre, ám még területileg is korlátozott: - ILO alapító okiratát belefoglalják (gazd. és szoc jogok) - (nemzeti) kisebbségek védelme (csak a kis antant+vesztesek) - mandátumrendszer: No+Töröko. elveszti gyarmatait, amiket a Népsz mandátumterületekké nyilvánít, majd átadják a tagoknak. Van A, B, C típus, attól függően,milyen alapvető jogokat kell tiszteletben tartania x országnak és mennyiben (főleg lelkiism. és vallásszab) - 2. vh + sorra alakuló non-gov szervezetekemberi jogok jelentősége ugrásszerűen nő Alapelvek a belső joghatóság: - az államok szuverenitásából és egyenlőségéből következik: az államoknak nincs joguk

beavatkozni más államok belügyeibe. Ez az elv, ha emberi jogokról van szó, manapság egyre inkább fellazul. a belső jogorvoslatok kimerítése: - első lépés: otthoni jogrendszer lehetőségeinek kihasználása! Persze vannak kivételek: ha az a gyakorlatban nem műkszik (már a jogorvoslat); egyáltalán nem áll rendelkezésre; indokolatlanul/ésszerűtlenül hosszú ideig tart; valószínűtlen, hogy hatékony. a jogok elsőbbsége: - bizonyos jogok háború vagy kihirdetett szükségállapot esetén sem korlátozhatóak. o EJEE: „Article 15 – Derogation in time of emergency o Amerika-közi egyezmény: Article 27. Suspension of Guarantees o PPJE: 1. jog az élethez, 2. a jogképességhez, 3. a gondolat, a lelkiismereti és vallásszabadsághoz, 4. a kínzás, 5. a rabszolgaság, 6. a belj visszaható hatályának tilalma, 76 - 7. az adósok és olyanok bebörtönzésének tilalma, akik pusztán szerződésés kötelezettségeiknek nem képesek eleget tenni. nk

szokásjog is él: pl: kínzás, népirtás, rabszolgaság, diszkrimináció tilalma 23. A népirtás tilalma és a Jugoszlávia-törvényszék, valamint a Ruandatörvényszék erre vonatkozó gyakorlata (252-255) Emberi jogi alapok: - XIX. Sz: nagyon kevés kérdést tekintettek nemzetközi ügynek - fő kivételek: kalózkodás, rabszolgaság - 1984: beteg és sebesült katonákkal, ill. hadifoglyokkal való bánásmód problémáiról egyezmény - bizonyos minimális követelményeket tiszteletben tartanak az idegenekkel való bánásmód tekintetében - 1919: békeszerződések: o kisebbségek védelmét kimondó rendelkezéseket is tartalmaztak o egyenlő bánásmódot írtak elő o garantálták a kollektív tevékenységek lehetőségét - II. vh nagy hatással volt az emberi jogok fejlődésére - alapelvek: o belső joghatóság o belső jogorvoslatok kimerítésének szabálya o a jogok elsőbbsége  szükségállapot idején sem lehet eltérni o nemzetközi szokásjog

és emberi jogok A népirtás (genocídium) tilalma - 1948: Egyezmény a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről - „Népirtásnak minősül bármely cselekmény, amelyet valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával követnek el, nevezetesen a) a csoport tagjainak a megölése; b) a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása; c) olyan életfeltételek szándékos rákényszerítése a csoportra, amelyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztításának előidézése; d) olyan intézkedések megtétele, amelyek célja a csoporton belül a szülések meggátolása; e) a csoport gyermekeinek más csoportnak való erőszakos átadása. - DE: nincs végrehajtást ellenőrző rendszer! - kritika: o államok tagadhatják a megsemmisítés szándékának meglétét o politikai csoportosulás nem szerepel a védett csoportok között o kulturális népirtás nem

tartozik az egyezmény fogalmi körébe o lényegében nem kerülnek említésre a megelőzés eszközei - Ruanda törvényszék: szándék  beismerés híján, a tényekből való következtetés is lehetséges - Akeyasu ügy: kiemeli, hogy a nemi és a szexuális erőszak is elérheti a népirtás szintjét, ha a népirtásra irányuló különleges szándékkal követték el - mulasztás útján is lehet elkövetni - Népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezmény alkalmazása ügye: a genocídium egyezményben foglalt jogok és kötelezettségek erga omnes jellegűek  az államnak az a kötelezettsége, hogy megelőzze és megbüntesse a népirtás elkövetését, nem 77 függ attól, hogy az adott helyzetben milyen típusú (nemzetközi vagy belső) konfliktusra került sor, és az egyezmény alapján területi korlátozás alá sem esik 24. Az Emberi Jogok Bizottsága és az azt felváltó Emberi Jogi Tanács, a Polgári és

Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához kapcsolódó Emberi Jogi Bizottság és a specializált univerzális egyezmények végrehajtását ellenőrző testületek, kivéve a Kínzás Elleni Bizottságot (267-284, 287-291, Mink Júlia: Az emberi jogok / eljárási kérdések) SZERVEZETI EGYSÉG ENSZ szervek szerződéses ENSZ KÖZGYŰLÉS FELADAT nem segédszervei az ENSZ-nek, autonóm jellegű szakértői bizottságok, amelyek működésük előkészítését és kiszolgálását az ENSZ genfi titkársága végzi Ajánlásokat tehet Napirendre vételt javasolhat Segédszerveket hozhat létre (l dekolonizációs különbizottság, palesztin nép „elidegeníthetetlen jogait” vizsgáló biz SZABÁLYOZÁS TAGOK 1948. december 10 Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elfogadása – nem szánták jogi dok-nak Ajánlást tehet Egyezménytervezetet készíthet a kgy részére Konferenciák megtartására hívhat fel Részes államok rendszeres jelentéstételi

kötelezettsége Évente számos testület jelentését hallgatja meg (l menekültügyi főbiztosét ) 15 fős munkacsoportot állított fel évente jelentés – 1987-től új bizottság független szakértőkből nem autonóm az ENSZ egyik fő szervének felelős gyenge végrehajtási eszközök évente 1x háromhetes ülésszak Genfben (államok jelentéseinek vizsgálata) általános vitanapokat is tart sem egyéni, sem államközi panaszokat nem intézhet Tanulmányokat, ajánlásokat, egyezménytervezeteket készít Nincs joga eljárni Egyes eseteket vitára bocsátott (pl. Dél-Afrika) 1967-ben ad-hoc munkacsoport jött létre a vitára bocsátott ügyekre egyéb munkacsoportjai pl. kínzás elleni egyezmény tervezetének előkészítése Különleges raportőröket (jelentéstévőket nevezett ki) 1970-ben 1503-as határozata alapján bevezették az emberi jogi panaszok vizsgálatát Eljárása titkos Tevékenységének politikai jellege miatt az elj-hoz fűzött remények

gyakran meghiúsulnak Raportőrok Több segédszervet hozott létre 1987 óta jelentéseket állít össze Alapokmány 62. cikke Nőkkel szembeni diszkrimináció kiküszöbölésével foglalkozó bizottság standardok és dokumentumok kidolgozása javaslatokat és általános ajánlásokat tehet évente jelentésbe foglalja maga is jelent a GSZB-n keresztül a közgyűlésnek évente két hétig ülésezik mindinkább előtérbe kerül 1946-ban az GSZB funkcionális bizottsága Faji diszkrimináció kiküszöbölésével részes államok minden 2. évben jelentést készítenek az Faji megkülönböztetés valamennyi 18 szakértőből álló egyezmény vh-a érdekében tett intézkedéseikről formájának kiküszöböléséről szóló Gazdasági és Szociális Tanács/Bizottság Emberi Jogok Bizottsága* Diszkrimináció megakadályozásával és a kisebbségek védelmével foglalkozó albizottság Gazdaság, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya

1966-ban fogadták el, 1977-től hatályos GSZT segédszerve 1946-ban alapították 54 tagállam (közgyűlés választja) 53 tagállam képviselőiből – földrajzi megoszlás alapján 1947-ben alapította az Emberi 26 tagját a bizottság Jogok Bizottsága választja az ENSZ által jelölt szakértők közül – földjzi arányosság egyik 23 független szakemberből áll – 4 évig dolgoznak a 1979. évi egyezmény 22 cikke szervezetnél hívta életre, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetésnek minden formájának kiküszöböléséről szól 78 foglalkozó bizottság Emberi Jogi Bizottság Gyermekjogi Bizottság Migráns munkavállalók védelmével foglalkozó bizottság ENSZ főtitkára útján évente jelent a kgy-nek Javaslatokat és ált ajánlásokat tehet, amelyeket jelentésbe foglal Nincs mód egyéni vagy államközi panaszra Évente kétszer ülésezik: egyezmény cikkeit értelmezi, megvitatja a beterjesztett jelentéseket,

határozatokat, általános ajánlásokat fogad el, információkat szerez be Országonkénti raportőrök –jelentések elemzésének elkészítése Évente 3x Genfben és New Yorkban ülésezik Konszenzus útján határoz Egyezségokmány vh-nak ellenőrzését szolgálja a jelentéstételi rendszer – ált irányelvek közzétételével Újabb jelentés minden 5. évben Általános kommentárt készít (számos kommentárt elfogadtak) – nemcsak 1 országra vonatkozik Célja: építő párbeszédet folytasson a jelentést tevő államokkal 1989. nov kommentárt fogadott el a diszk tilalmáról (fogalma) azonos bánásmódra nem minden esetben van szükség (l halálos ítéletet nem lehet 18 év alatti személyekre vagy terhes nőre kiszabni) nem minden különbségtétel jelent diszk 1994-ben fontos általános kommentár született a kisebbségekről és a rezervátumokról egyéni panaszokat is fogadhat és vizsgálnak eljárásnak több szakasza van (elfogadhatósági és

érdemi szakasz) különleges raportőrt nevezett ki 35. Ülésszakán az ügyszám növekedése miatt öttagú, panaszokat vizsgáló munkacsoportot hozott életre 2 formalizált eljárásban foglalkozik az emberi jogokkal: 1235: nyílt ajánlás, 1530 titkos sikeresen működik gyermekek mindenekfelett álló érdeke GSZB útján kétévenként jelent a közgyűlésnek II ülésszakán eljárást vezetett be a sürgős akciókra Államok jelentéseinek vizsgálata Ajánlást tehet a közgyűlésnek Időt szentel kérdések általános megvitatására Migráns munkavállalóknak ugyanolyan bánásmódra van joguk Egyezmény 14 független szakértői bizottság felállításáról rendelkezik Államközi és egyéni panaszos eljárásra azon államokkal szemben kerülhet sor, amelyek a bizottság jogkörét erre elismerték 1965-ös egyezmény lépett hatályba 1969-ben bizottság Polgári és politikai jogok a részes államok 18 nemzetközi egyezségokmányát független

szakértőből 1966-ban fogadták el és 1976-ban áll lépett hatályba földrajzi megoszlás követelménye alapján Gyermekjogi egyezményt 1989. 43 cikk felállított egy Nov 20-án fogadta el az ENSZ 10 tagú független közgyűlése szakértői testületet 1991-ben 1990. dec-ben fogadta el a 20 ratifikáció Közgyűlés a migráns csatlakozással munkavállalók és családtagjaik hatályba jogainak védelméről szóló egyezményt v lép *EMBERI JOGI TANÁCS (korábban Emberi Jogok Bizottsága) 60/251. ENSZ Közgyűlési határozat, 2006 április 3 A REFORM CÉLJA: - továbbfejleszteni az Emberi Jogok Bizottságának működését, kiküszöbölni az egyes hiányosságokat - univerzalitás, objektivitás, elveinek érvényesítése az emberi jogi kérdések vizsgálatánál - a kettős standardok, az emberi jogok politizálásának kiküszöbölése, a szelektivitás elkerülése - az emberi jogok védelme előmozdításának a tagállamok közötti együttműködésen,

őszinte párbeszéden kell alapulnia 79 A TANÁCS HATÁSKÖRE: - A Tanács felelős az összes emberi jog és alapvető szabadság univerzális védelmének előmozdításáért, különbségtétel nélkül és igazságos, egyenlő módon jár el az egyes tagállamok vonatkozásában - A Tanács az emberi jogok megsértésének helyzeteit vizsgálja, beleértve az emberi jogok nagy mértékű, szisztematikus megsértését, majd ajánlásokat tesz - Koordináció az ENSZ rendszerén belül A TANÁCS MŰKÖDÉSÉNEK ELVEI - univerzalitás, pártatlanság, objektivitás, szelektivitás kizárása, konstruktív nemzetközi párbeszéd és együttműködés - - A TANÁCS FELADATAI: az emberi jogi képzés előmozdítása, tanácsadás, technikai segítségnyújtás, kapacitás-bővítés az adott állammal konzultálva és annak beleegyezésével (b) az összes, emberi jogot érintő tematikus kérdések megvitatása (c) ajánlásokat tesz a Közgyűlésnek a nemzetközi jog

továbbfejlesztésére az emberi jogok védelme terén (d) az emberi jogok teljeskörű biztosításának előmozdítása (e) objektív, megbízható információk alapján, univerzális, periodikus felülvizsgálata annak, hogy a tagállamok miképpen teljesítik az emberi jogok védelme terén vállalt kötelezettségeiket --- a felülvizsgálatnak interaktív párbeszéden kell alapulnia, az érintett ország teljes bevonásával, a kapacitás-bővítési igényekre figyelemmel, nem helyettesíti, megkettőzi hanem kiegészíti a szerződéses mechanizmusokat (f) hozzájárul az emberi jogsértések megelőzéséhez, és gyors válaszokat ad az emberi jogi szükséghelyzetekre (g) szorosan együttműködik az emberi jogok terén a kormányokkal, regionális szervezetekkel, nemzeti emberi jogi intézményekkel és a civil társadalommal (h) Ajánlásokat tehet (j) Éves jelentést nyújt be a Közgyűlésnek A TANÁCS TAGJAI - 47 tagállam képviselője, akiket közvetlenül,

egyénenként, titkos szavazással a Közgyűlés tagjainak többsége választ - a tagságnak a méltányos földrajzi megoszlást kell követnie, regionális csoportok között oszlik meg 1/102. határozat, 2006 június 30 minden eddigi mandátum kivételes, 1 évvel történő meghosszabbítása a konkrét módosítási javaslatok kidolgozásáig 25. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye és annak alkalmazási gyakorlata, valamint ellenőrzési mechanizmusa (300-311 Mink Júlia: Az emberi jogok / eljárási kérdések) - Az Európa Tanács keretében a tagállamok által aláírt szerződések közül a legfontosabbnak minősíthető az Emberi jogok európai egyezménye (Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről). - Az Európa Tanács a kormányközi és interparlamentáris együttműködés fejlesztését szolgáló európai szervezetként jött létre 1949-ben. 80 - Az Európa Tanács alapokmányának 3. cikkében foglalt alapelvek kőzött szerepel

a plurális demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság. - Az Európa Tanács két fő szerve a tagállamok külügyminisztereiből álló Miniszteri Bizottság és a nemzeti parlamentek által delegált tagokból álló Parlamenti Közgyűlés.) - Az egyezményt 1950. november 4-én írták alá és 1953 szeptemberében lépett hatályba - A hozzá csatolt 11 kiegészítő jegyzőkönyvvel együtt széles körben biztosít polgári és politikai jogokat. - A preambulum leszögezi, hogy az aláíró kormányok hasonló gondolkodású európai államokat képviselnek, melyeknek politikai hagyományaik, eszményeik, a szabadságjogok és a jogállamiság területén közös örökséget vallanak a magukénak. - Az egyezményben biztosított jogok felölelik 1. az élethez való jogot (2 cikk), 2. a kínzás és a rabszolgaság tilalmát (3 és 4 cikk), 3. a szabadsághoz és a személyes biztonsághoz való jogot (5 cikk), 4. az igazságos és nyilvános,

független és pártatlan, törvény által létrehozott bíróság által, ésszerű időn belül lefolytatott tárgyaláshoz való jogot (6. cikk), 5. a visszaható hatályú büntető jogalkotás tilalmát (7 cikk), 6. a magánélet és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot (8 cikk), 7. a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságát (9 cikk), 8. a véleménynyilvánítás szabadságát (10 cikk), 9. a gyülekezés és az egyesülés szabadságát (ll cikk), 10. a házasságkötéshez és a családalapításhoz való jogot (12 cikk), 11. az egyezményben biztosított jogok és szabadságok megsértése esetén a nemzeti hatóságok előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot (13. cikk), valamint 12. a megkülönböztetés tilalmát az egyezményben biztosított jogok és szabadságok tekintetében (14. cikk) - Egyes kiegészítő jegyzőkönyvek tovább bővítették az egyezmény által védett anyagi jogok kórét. - Az l. kiegészítő jegyzőkönyv

biztosítja: 1. a tulajdonhoz való jogot, 2. a művelődéshez való jogot és a 3. titkos szavazással történő, szabad választáshoz való jogot - A 4. kiegészítő jegyzőkönyv: 1. tiltja a szerződéses kötelezettségek nem teljesítése esetén a bebörtönzést, 2. biztosítja a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogot, valamint a saját állam területére való belépéshez való jogot. - A 6. kiegészítő jegyzőkönyv kimondja a halálbüntetés eltörlését - A 7. kiegészítő jegyzőkönyv egyebek mellett előírja, hogy: 1. az állam területén jogszerűen tartózkodó külföldit csak a jogszabályoknak megfelelően meghozott határozat alapján lehet kiutasítani, és hogy 2. a bűncselekmény miatt a bíróság által elítélt személynek joga van arra, hogy ítéletet felsőbb bíróság felülvizsgálja. 3. senkit nem lehet büntetőeljárás alá vonni vagy büntetéssel sújtani olyan bűncselekményért,

amelynek ügyében már jogerősen felmentették vagy elítélték. - Az egyezményt mind a 44 jelenlegi részes állam belső jogszabállyal ki is hirdette - ez alól csak Írország kivétel-, noha az egyezmény nem határozza meg, hogyan teljesítsék kötelezettségeiket a részes államok belső viszonyaikban. - A klasszikus nemzetközi szerződésektől eltérően az egyezmény több mint a szerződő államok közötti, kölcsönös kötelezettségvállalás, miután a preambulum kimondja, hogy az egyezmény által védett jogok érvényesülését az aláírók „közösen biztosítják”. 81 - Az egyezmény értelmezése során az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) többször hangsúlyozta, hogy az egyezmény élő dokumentum, az egyezmény "az európai közrend” (ordre public) alkotmányos okmánya. Az egyezmény rendszere - A 11. sz kiegészítő jegyzőkönyv hatálybalépéséig az egyezmény rendszere két félállásban" működő szervből, az

Emberi Jogok Európai Bizottságából és az Emberi Jogok Európai Bíróságából tevődött össze. - Az előbbi feladata az volt, hogy előzetes szűrőként működve döntsön arról, hogy mely kérelmek nyilváníthatóak elfogadhatóvá, megállapította az egyedi eset tényeit és megkísérelte békés rendezést. Ennek hiányában a bíróság döntött az ügyben - Ez a rendszer a tagállamok számának az emelkedése és az ügyek számának megsokszorozódása miatt 1998.1101-től megváltozott - Állandóan működő, "főmunkaidős" bíróság jött létre, a korábban működő bíróság és bizottság pedig megszűnt. - Az új bíróság ugyanannyi tagból áll, mint amennyi az egyezményben részes államok száma. A magyar bíró jelenleg: dr. Sajó András (Előtte 2008-ig dr Baka András, akit utóbb a parlament nem választott meg a LB elnökének.) - A bírákat az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése választja hat évre. - Az eléje került

ügyek elbírálása során a bíróság három tagból álló bizottságokban, hét tagból álló kamarákban és a tizenhét tagból álló nagykamarában járhat el. - A bíróság eljárási szabályzata legalább négy szekció létrehozását írja elő, amelyek összetételének kialakítása során figyelemmel kell lenni a részes államok jogrendszereinek eltéréseire is. A bíróság eljárásának szakaszai: - A kérelem elfogadhatóságának vizsgálata során annak a kamarának az elnöke, amelyre az ügyet szignálták, a bírák közül kijelöl egy előadó bírót a kérelem megvizsgálására, aki dönt arról, hogy a kérelem háromtagú bizottság vagy pedig kamara elé kerüljön-e - A háromtagú bizottságok egyhangú döntéssel elfogadhatatlannak minősíthetik a kérelmet, vagy törölhetik azt a bíróság ügylajstromából. Ez a határozat jogerős - Ha ilyen határozatra nem kerül sor, a bíróság egyik kamarája tárgyalja az ügyet az előadó bíró

által készített jelentést alapul véve. - A kamara szóbeli meghallgatásokat tarthat, az elfogadhatóság ké rdésében ezután döntenek. - Ha a kérelmet elfogadhatónak nyilvánították, a kamara további bizonyítékok és írásbeli észrevételek előterjesztésére hívhatja fel a feleket, és - hivatalból vagy valamelyik fél kérelmére - dönthet úgy, hogy az ügy érdemében tárgyalást tart. - Ebben a szakaszban az alperes kormányokat általában felkérik írásbeli észrevételek megtételére." - Ha az ügyben az egyezmény vagy annak kiegészítő jegyzőkönyveinek értelmezését érintő, jelentős kérdés merül fel, vagy ha egy kérdés megoldása eltérést jelentene a korábbi gyakorlattól, az eljáró kamara - feltéve, hogy a felek egyike sem tiltakozik - a nagykamara elé utalhatja az ügyet. - Noha az egyezményben nem szerepel olyan kifejezett hatáskör, mely szerint a bíróság kötelező erejű, védelmi célú ideiglenes

intézkedéseket rendelhetne el, a bíróság eljárási szabályzatának 39. szabálya rögzíti, hogy a tanács vagy adott esetben annak elnöke, valamelyik fél vagy bármely más érintett személy kérelmére, illetve hivatalból is dönthet minden olyan ideiglenes intézkedésről, amelynek a megtételét az eljárás megfelelő lefolytatása érdekében szükségesnek tartja. - A harmadik felek beavatkozása az új rendszerben is változatlan szabályok szerint történhet. 82 - Az a részes állam, melynek a kérelmező az állampolgára, a kamarák és a nagykamara előtt folyó valamennyi ügyben írásbeli véleményt terjeszthet elő, illetve részt vehet a tárgyalásokon. - A bíróság elnöke az eljárásban félként részt nem vevő bármelyik szerződő államot, vagy a kérelmezőn kívüli bármely más érintett személyt felhívhat írásbeli vélemény benyújtására, illetve a tárgyaláson való részvételre. - Ha a kérelmet elfogadhatóvá

nyilvánították, a bíróság megvizsgálja az ügyet, és a felek rendelkezésére áll, arra törekedve, hogy biztosítsa az ügy (peren kívüli) békés rendezését. - Ha békés rendezés születik, a bíróság törli az ügyet a lajstromából. - A tárgyalások nyilvánosak, kivéve, ha a bíróság kivételes körülmények esetén másként dönt. - Abban az esetben, ha a bíróság megállapítja az egyezmény megsértését, és az ügyben érintett részes állam belső joga csak a sérelem részleges orvoslását teszi lehetővé, a bíróság szükség esetén igazságos jóvátételt ítélhet meg a sértett fél számára. - Kivételes esetben – ha az ügy az egyezmény vagy a kiegészítő jegyzőkönyvek alkalmazását, illetve értelmezését érintő jelentős kérdést vet fel - a tanács ítéletének meghozatalától számított három hónapon belül bármelyik fél kérheti az ügy nagykamara elé utalását. - A nagykamara ítéletei jogerősek. - A

kamara ítéletei akkor válnak jogerőssé, ha a felek kijelentik, hogy nem fogják kérelmezni az ügy nagykamara elé terjesztését, vagy ha az ítélet meghozatalától számítva három hónap eltelik, anélkül, hogy az ügy nagykamara elé terjesztését kérelmezték volna, illetve ha a nagykamara ötfős testülete az ilyen kérelmet elutasítja. - A jogerős ítéletet - amely kötelező a felekre - közzéteszik, és eljuttatják a Miniszteri Bizottságnak, amely ellenőrzi annak végrehajtását. A bíróság eljárását megindító kérelmek előterjesztése - A rendszer reformja után az egyéni kérelmezés joga automatikus lett, már nem függ a bepanaszolt állam általi elfogadástól. - Az egyezmény mind az államok közötti, mind az egyéni kérelmek benyújtására lehetőséget biztosít. - A 33. cikk értelmében bármely szerződő állam eljárást kezdeményezhet egy másik szerződő állammal szemben. - Mindeddig hat helyzet kapcsán nyújtottak be a

Bizottságnál ilyen kérelmet. Az Írország / Egyesült Királyság ügy volt az első, amely eljutott a bírósági szakaszba. - A 34. cikk biztosítja az egyéni kérelem előterjesztéséhez való jogot - Nem ismeri viszont az egyezmény az actio popularis intézményét. Az egyének személyes érintettség nélkül nem vethetnek fel absztrakt kérdéseket, hanem azt kell állítaniuk, hogy az egyezményben biztosított jogokat velük szemben megsértették. - A bíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy titkos intézkedések alkalmazását lehetővé tevő jogszabályok puszta létezése által előidézett jogsérelemre is hivatkozhat anélkül, hogy állítaná az ilyen intézkedéseket ténylegesen alkalmazták vele szemben. - A bíróság csak akkor foglalkozhat a kérelemmel, ha - a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak megfelelően - valamennyi hazai jogorvoslati lehetőséget kimerítették, és a jogerős határozat meghozatalától számítva hat hónap

még nem telt el. A bíróság gyakorlata - A bíróság - egyre növekvő számú ítéletei révén - igen jelentős joggyakorlatot fejlesztett ki. Ennek során több, folyamatosan fejlődő elvre támaszkodott. - A "mérIegelési jogkör" (margin of appreciation) doktrinája azt jelenti, hogy a bíróság miközben az általános, átfogó ellenőrzés jogát fenntartja magának - bizonyos belső jogi kérdésekbe nem avatkozik bele. 83 - A Brannigan és McBride v. Egyesült Királyság ügyben például a bíróság úgy vélte, hogy az államok széles mozgástérrel rendelkeznek az egyezmény egyes rendelkezéseitől való eltérést lehetővé tevő veszélyhelyzet fennállásának és kiterjedésének a meghatározásában.) - A bíróság nemigen vállalkozik a tényfeltárásra és hasonlóképpen óvatos a tekintetben is, hogy jelezze, milyen intézkedéseket kellene tennie az államnak ahhoz, hogy eleget tegyen az egyezmény szerinti kötelezettségeinek. - A

bíróság az Írország v. Egyesült királyság ügyben például megállapította, hogy a brit fegyveres szervek által Észak-Írországban alkalmazott ötféle vallatási módszer az egyezmény 3. cikkébe ütköző, embertelen és megalázó bánásmódot valósított meg. - A McCann v. Egyesült Királyság ügyben a bíróság kis többséggel ugyan, de úgy ítélte meg, hogy a brit biztonsági szervek azzal, hogy Gibraltáron megöltek három, feltehetőleg robbantásos merényletre készülő IRA-tagot, megsértették az egyezmény 2. cikkében biztosított, élethez való jogot. - A bíróságnak a tisztességes eljárás követelményei terén kialakított igen jelentős gyakorlata jelentős kihatással van a részes államok - nem utolsósorban az Egyesült Királyság - belső jogi szabályozására. Néhány további példa: - a bíróság kimondta, hogy a házasságon kívül született gyermekeket hátrányosan megkülönböztető belga jogszabály az egyezménybe

ütközik, - a bíróság kimondta, hogy kártérítésre jogosultak azok az angol vasúti munkások, akiket azért bocsátottak el, mert megtagadták a szakszervezetbe való belépést, - a bíróság azt is kimondta, hogy az egyezmény 3. cikkének a megsértését jelentené az, ha egy olyan nőt toloncolnának ki Iránba, akit a megkövezés formáját öltő büntetés fenyeget, - a bíróság azt is hangsúlyozta, hogy a 3. cikkbe ütköző cselekmények esetében nem lehet figyelemmel lenni a nemzetbiztonsági megfontolásokra. A bírósági döntések végrehajtásának ellenőrzése - A Miniszteri Bizottság ellenőrzi a bíróság döntéseinek a végrehajtását. - A Miniszteri Bizottság politikai testület, az Európa Tanács végrehajtó szerve, amely a tagállamok külügyminisztereiből vagy azok helyetteseiből áll. - Azokban az esetekben, amikor a bíróság egyezménysértést állapít meg, az ügyet felveszik a Miniszteri Bizottságnak a napirendjére, és az

onnan mindaddig nem kerül le, amíg az elmarasztalt kormány tájékoztatást nem ad arról, hogy megfizette a 41. cikk szerinti igazságos elégtételként megítélt összeget, megtette a szükséges egyedi intézkedéseket, és/vagy elfogadta az újabb hasonló jogsértések megelőzését vagy a folytatódó jogsértés befejezését célzó általános szabályokat. - Az államok által közölt tájékoztatást nyilvánosságra kell hozni, kivéve, ha a Miniszteri Bizottság valamely jogos köz- vagy magánérdek védelme érdekében ettől eltérően rendelkezik. - A ll. kiegészítő jegyzőkönyv által megvalósított reformok ellenére az egyezmény rendszerében továbbra is jelentkeznek nehézségek, ezért újabb reformokat mérlegelnek. 84 26. A kisebbségek és az őshonos népek védelme az ENSZ-ben és Európában (261-266, 316-319, Kardos Gábor: A kisebbségek védelme) - 1947-ben létrehozták az ENSZ-ben a diszkrimináció megelőzésével és a

kisebbségek védelmével foglalkozó albizottságot - 1966-ban elfogadták a polgári és politikai jogok nemz-i egyezségokmányát - 27. Cikk: „kisebbséghez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együtt saját kultúrájuk legyen, saját vallásukat kifejezzék és gyakorolják vagy saját nyelvüket használják” - Lovelace-ügy: o az Emberi Jogi Bizottság megállapította, hogy Kanada állam megsértette a 27. cikket o ügy előtörténete: egy indián nő nem indiánhoz ment férjhez, majd elvált, s nem térhetett vissza a rezervátumba o a rezervátumon kívül pedig nem létezett más hely, ahol csoportja más tagjaival együttesen saját kultúráját gyakorolhatta volna, vagy saját nyelvét használhatta volna - Kitok ügy: o lapp közösség egy tagjától érkezett panasz alapján a bizottság megállapította , hogy ahol a gazdasági tevékenység szabályozása egy közösség kultúrájának döntő fontosságú

része, annak az egyénnel szembeni alkalmazása a 27. cikk körébe tartozhat - Lubicon Lake Band ügy: o kanadai jogeset o nem lehet egy csoport területét kisajátítani o 27. cikk kiterjed rá -> személyek joga, hogy részt vegyenek egy olyan gazdasági, társadalmi tevékenységben, amely része a közösség kultúrájának - 1994-ben a bizottság hosszas vita után általános kommentárt fogadott el – rámutatott a kisebbséghez tartozó személyek jogai, ill az önrendelkezéshez való jog és az egyenlőséghez, a hátrányos megkülönböztetéstől mentes bánásmódhoz való jog közötti különbségekre a bizottság szerint a kisebbséghez tartozó személyeknek nem kell az adott állam polgárainak lenniük, vagy ott áll lakóhellyel bírniuk – tehát a migráns munkavállalók, sőt a látogatók jogait is védi - 1992. decemberében az ENSZ közgyűlése nyilatkozatot fogadott el a nemzeti vagy etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek

jogairól: „az államoknak területükön védeniük kell a kisebbségek létezését, és nemzeti vagy etnikai, kulturális és vallási identitását” - a nyilatkozat megállapítja, hogy a kisebbséghez tartozó személyeknek joguk van: saját kultúrájuk élvezetére, saját vallásuk megvallására és gyakorlása, saját nyelvük magán- és közéleti használatára, hatékony részvételre a kulturális-, társadalmi és közéletben - 1994-ben a diszkrimináció megakadályozásával és a kisebbségek védelmével foglalkozó ENSZ albizottság öttagú munkacsoportot állított fel a veszélyeztető helyzetek megoldására - 1957-ben a Nemz-i Munkaügyi Szervezet egyezményt fogadott el az őslakos és a törzsi lakosságról - 1989-ben az 1957-es egyezményt felülvizsgálta: terminológiai változás – lakosság helyett népeket említ - 1984-re jelentés készült az őslakosok védelmével foglalkozó albizottság javaslatára a diszkriminációról - 1982-ben az

albizottság az őslakossággal foglalkozó munkacsoportot hozott létre - 1994-ben nyilatkozattervezetet fogadott el az őslakos népek jogairól 85 - 1985-ben önkéntes alapot hoztak létre az őslakosság támogatására, állandó fórum megteremtésére Az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezménye - Az Emberi jogok európai egyezménye a kisebbségek kérdését csupán annyiban érinti, hogy az egyezményben biztosított jogokkal kapcsolatos, kisebbségekkel szembeni megkülönböztetés a 14. cikk értelmében a tiltott megkülönböztetés egyik formájának tekinthető - Az Európai Helyi és Regionális Hatóságok Állandó Konferenciája a Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája címmel szövegszerű javaslatot dolgozott ki, a Parlamenti Közgyűlés pedig 1134. (1990) számú, a kisebbségek jogairól szóló ajánlásában az Emberi jogok európai egyezményének kisebbségi jogokról szóló jegyzőkönyvvel való

kiegészítését vagy ilyen tárgyú külön egyezmény megkötését sürgette. - A Miniszterek Bizottsága 1992. június 22-én fogadta el a Regionális és kisebbségi nyelvek európai chartáját. - A charta a regionális és kisebbségi nyelvek használatának előmozdítása érdekében egy sor intézkedést javasol, egyebek mellett az oktatás, a bírósági eljárások, a közszolgáltatások, a tömegtájékoztatás, a kulturális intézmények, a gazdasági és a társadalmi élet, valamint a határokon átívelő csereprogramok területén. - A végrehajtásról az Európa Tanács főtitkárához időszakonként benyújtott jelentésekben kell beszámolni; a jelentés formáját a Miniszterek Bizottsága határozza meg. - A jelentéseket szakértői bizottság vizsgálja, amelybe minden szerződő állam egy tagot jelölhet. - A bizottság tagjait hat évre választják, az újraválasztás lehetséges. - A részes államokban jogszerűen létrejött testületek és

egyesületek felhívhatják a szakértői bizottság figyelmét az érintett állam által vállalt kötelezettségekkel kapcsolatos kérdésekre, a szakértői bizottság pedig az államok beszámolói alapján jelentést készít a Miniszterek Bizottsága számára. - A szakértői bizottság jelentéséhez csatolni kell az érintett államtól kért állásfoglalást, valamint a szakértői bizottságnak a Miniszterek Bizottságához intézett javaslatait, amelyek a helyzet által megkívánt, egy vagy több tagállamnak címzett ajánlások elkészítésére irányulnak. - A főtitkár a charta alkalmazásáról kétévente részletes jelentést készít a Parlamenti Közgyűlés számára. - Az Európa Tanács állam- és kormányfőinek 1993 októberében Bécsben tartott konferenciája úgy döntött, hogy a nemzeti kisebbségek védelmét jogilag is szabályozni kell. - A bécsi nyilatkozat második függeléke felszólította a Miniszterek Bizottságát, hogy dolgozzon ki egy

nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, és az Emberi jogok európai egyezményének kiegészítésére egy jegyzőkönyvtervezetet is, mely a kulturális jogokról szólna. - A nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt 1994. november 10-én fogadta el a Miniszterek Bizottsága, és 1995. február l-jén nyitották meg aláírásra - A keretegyezmény kimondja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek törvény előtti egyenlőséghez való jogát, és megtiltja a nemzeti kisebbséghez való tartozás alapján történő diszkriminációt. - A keretegyezményben részes államok vállalják, hogy szükség esetén a megfelelő intézkedésekkel előmozdítják a nemzeti kisebbségekhez és a többséghez tartozó személyek teljes és hatékony egyenlőségét a gazdasági, a társadalmi, a politikai és a kulturális élet minden területén. - A részes államok vállalják azoknak a feltételeknek az előremozdítását is, amelyek a

nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek kultúrájának fejlesztéséhez és identitásuk lényegi elemeinek - vallásuknak, nyelvüknek, hagyományaiknak és kulturális örökségüknek - a megőrzéséhez szükségesek. - A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeket individuálisan megillető emberi jogok kollektív gyakorlását tiszteletben kell tartani, az ilyen személyek által hagyományosan vagy nagy 86 - - számban lakott területeken pedig a részes államok kötelesek a lehető legnagyobb mértékben törekedni arra, hogy biztosítsák a kisebbségi nyelvnek a hatóságokkal történő érintkezésben való használatát. A 15. cikk szerint a tagállamok tartózkodnak az olyan intézkedésektől, melyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken megváltoztatják a lakosság számarányát. A keretegyezmény végrehajtását a Miniszterek Bizottsága kíséri figyelemmel. Ebben a tevékenységében szakértőkből álló

tanácsadó bizottság támogatja. A tagállamok rendszeresen jelentést készítenek, amely a Miniszterek Bizottsága eljárásának az alapját képezi. Noha a keretegyezmény több jogot biztosít a kisebbségekhez tartozó személyeknek, mint az ENSZ keretében kidolgozott dokumentumok, alkalmazási köre szűkebb, mivel csak „nemzeti kisebbségekre" vonatkozik. A keretegyezmény nem definiálja ezt a fogalmat. Kiindulópont lehet azonban a Parlamenti Közgyűlés 1255. (1995) számú ajánlásával megerősített, 1201 (1993) számú ajánlása, mely szerint a nemzeti kisebbség fogalma azokra a személyekre utal, akik az érintett állam területén tartózkodnak, és annak állampolgárai; régóta fennálló, szilárd és tartós kapcsolatot tartanak fenn az adott állammal; etnikai, kulturális, vallási és nyelvi sajátosságaik megkülönböztetik őket másoktól; kellően reprezentatívak, de kevesebben vannak, mint az állam vagy az állam adott régiójának

többi lakosa; és szándékukban áll közösen megőrizni mindazt, ami közös identitásukat adja, azaz egyebek mellett kultúrájukat, hagyományaikat, vallásukat és nyelvüket. Aggályos lehet, hogy ez a meghatározás leszűkíti a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek fogalmát azokra, akik az érintett állam polgárai. 27. Harc a kínzás ellen: az ENSZ-egyezmény és az európai egyezmény (284-287, 314-316) Kínzás elleni bizottság kínzás az egyezmény 1 cikke szerint: Kínzás és más kegyetlen, minden olyan cselekmény, amelyet embertelen v megalázó szándékosan, éles testi v lelki fájdalom bánásmód v büntetés vagy szenvedés kiváltása céljából elleni egyezményt 1984. alkalmaztak valakivel, hogy tőle ill 3. Dec 10-én írták alá 1987személytől értesüléseket vagy vallomást ben lépett hatályba csikarjanak ki (1975-ös azonos részes államok kötelesek arra, hogy nyilatkozatra épül) területükön intézkedéseket tegyenek a kínzás

megelőzésére egyéni és államközi panaszos vizsgálattal foglalkozhat 10 tagú független szakértőkből álló biz 1987ben kezdte munkáját Kínzás és más kegyetlen, embertelen v megalázó büntetése vagy bánásmódok megelőzéséről szóló európai egyezmény 1987-ben írták alá, és 1989 febr. 1-jén lépett hatályba célja: lehetővé tegye a szabadságuktól megfosztott személyek figyelemmel kísérését, különösen e személyek kínzásának és a velük szembeni embertelen bánásmód egyéb formáinak megakadályozását az egyezmény alapján létrejött a kínzás megelőzésével foglalkozó bizottság: megelőző, nem bírósági jellegű tevékenységet folytat 87 hatásköre van, hogy időközönként visszatérően vagy eseti jelleggel látogatásokat szervezzen azon helyekre, ahol a megfosztott személyek vannak – látogatások célja, hogy szükség esetén erősítse ezen személyeknek a védelmét időközönként minden részes

államba is látogatást szerez, eseti látogatásra csak akkor, ha a körülmények megkövetelik a részes államok kötelezettséget vállaltak arra, hogy engedélyezik bármely olyan joghatóságuk alá tartozó helyszín felkeresését, ahol a közhatalom által szabadságuktól megfosztott személyek vannak a biz tanúk nélkül hallgatja meg a megfosztott személyeket bárkivel szabadon érintkezésbe léphet, akiről úgy gondolja, hogy az ügyben tájékoztatást adhat minden látogatás után jelentést készít – a jelentés titkos, kivéve ha az érintett a közzétételt kéri ha a részes állam visszautasítja az együttműködést, vagy a kiadott ajánlások ismeretében nem hajlandó a helyzeten javítani, a biz az érintett állam véleményének kikérése után, tagjai 2/3os többségi szavazatával úgy határozhat, hogy nyilatkozatot tesz közzé a biz. minden évben általános jelentést terjeszt a MB elé tevékenységéről – átadják a Parl-i

Közgyűlésnek és egyben nyilvánosságra hozzák hozzáállása lényegesen rugalmasabb az Emberi Jogok Európai Bizottsága és Bírósága gyakorlatához képest 28. Az államelismerés fogalma, elméletei az állami gyakorlat (341-348) Az elismerés - A nemzetközi közösség nem stabil és megváltoztathatatlan, hiszen ki van téve a politika változásainak. - Új államok születnek, és régiek szűnnek meg. Az államokon belül – erőszakos úton vagy erőszak nélkül – új kormányok alakulnak az alkotmányos rend megsértésével. - Ez felveti az elismerés kérdését, hogy milyen nemzetközi jogi következményei vannak az ilyen eseményeknek. - Minden államnak magának kell dönteni arról, hogy elismeri-e az újonnan létrejött entitást, és ha igen, azt milyen jogi formában teszi. - Ha egy állam államként ismer el egy új politikai egységet, az olyan jogokat és kötelezettségeket teremt az utóbbi számára az elismerő állammal való viszonyában,

amelyek az elismerés nélkül nem illetnék meg. - Az idegen államokat a nemzeti bíróságok előtt olyan jogok és olyan mentességek illetik meg, amelyeket más intézményeknek vagy személyeknek nem járnak. - Az elismerés a legtöbb esetben politikai megfontolástól, nem pedig a jog által meghatározott feltételektől függ. - Jóllehet az elismerésre vonatkozó döntés tisztán politikai jellegű, az államok jogi köntösbe bújtatják azt. Lehetőséget kínál a mérlegelésre, hogy az elismerésért küzdő politikai egységet miként ismerik el (teljes szuverenitással bíró államként, bizonyos terület feletti tényleges hatalomként, másik államnak alárendelt hatalmat gyakorló szervként). - Az elismerés a nemzetközi jog valamely alanyának állásfoglalása egy másik (tényleges vagy állítólagos) jogi személy nemzetközi jogalanyiságáról. - Az elismerés önmagában csak a nemzetközi eljárásokban való részvétel lehetőségét teremti meg,

azonban a kétoldalú kapcsolatok terén az elismerés teszi lehetővé, hogy az elismert szerveződés az elismerő állam szempontjából a kapcsolatteremtés alanyává váljon. - Az elismerés intézménye számos összefüggésben és különböző módokon merülhet fel. Nem egységes fogalom, hanem sokféle eljárást összefoglaló kategória. - 88 Különböző entitások igényelhetik az elismerést, új államoktól vagy kormányoktól kezdve az egyes hadviselő csoportokig bezárólag. Nem csak az elismerés tárgya lehet változatos, maga az elismerés is lehet de facto vagy de jure, és e csoportokon belül is számos módja létezhet az elismerésnek. Az elismerés aktív folyamat, melyet élesen el kell határolni az észleléstő vagy a puszta tudomásszerzéstől. Az elismerő államnak kifejezetten akarnia kell az elismerés jogi és politikai következményeit. Az elismerés visszamenőleges hatályú, így például az elismerést nyert állam az államiság

feltételei teljesítésének napjától - mely ténykérdés - és nem az elismerés megadásának időpontjától tekinthető államnak. Az államelismerés - két teória: konstitutív – új állam csak a többi állam elismerésével válik a nemzetközi jog alanyá hátránya: el nem ismert állam a nemzetközi jogi jogoknak és kötelezettségeknek sem alanya, így nem kell betartania pl. az erőszak tilalmát sem további probléma: csak pár állam ismeri el részleges jogalanyiság? deklaratív – az elismerés csak egy létező állapot tudomásulvétele, az állam jogalanyiságát saját erőfeszítései és körülményei határozzák meg kialakult gyakorlat a kettő között: egy állam elismerése annak elismerése, hogy az új entitás eleget tett bizonyos állam létrejöttéhez szükséges követelményeknek, ugyanakkor az elismerés politikai kérdés is - múlt századi álláspont a deklaratív megközelítést erősíti ( Izrael és az arab államok, USA és

egyes kommunista országok, de ez is csak korlátozza az újonnan létrejött államok jogainak és kötelezettségeinek gyakorlását) - pl.: első vh utáni kelet-európai államok, jugoszláv utódállamok - konstitutív álláspontot támogatja új kormány alkotmányellenes hatalomra kerülésének vagy vitatott státusú terület elfoglalásának elismerése – ebben az esetben az elismerő állam véleményét tükrözi a döntés - konstitutív elmélet kiigazítása: Lauterpacht - ha egy állam eleget tesz a nemzetközi jog által az államiság feltételéül szabott követelményeknek, akkor a többi államnak kötelessége elismerni azt - probléma: figyelmen kívül hagyja az elismerés politikai funkcióját kikényszerítheti-e az el nem ismert állam az elismerést? az államok gyakorlatában sem vált elfogadottá, az elismerés az államok diszkrecionális mérlegelésétől függő aktus - USA álláspontja: saját mérlegelési körébe tartozik az elismerés,

valamint a következő szempontokat mérlegeli: hatékony irányítás pontosan elhatárolható területen és népesség fölött szervezett kormányzati igazgatás külkapcsolatokban való hatékony részvétel nemzetközi kötelezettségek teljesítése más államok elismerése - egyéb figyelembe vehető tényezők: nukleáris leszerelésre vonatkozó egyezmények betartása, államutódlás során fellépő területi viták békés rendezésére való törekvés ENSZ alapokmány. „Az állam politikai létezése független más államok általi elismeréstől” 89 Fogalma nem egységes, sokféle lehetséges eljárást összefoglaló kategória nem elegendő, hogy az elismerő államnak csupán tudomása van a tényekről, kifejezetten akarnia kell az elismerés jogi és politikai következményeit az elismerés visszamenőleges hatályú, így az állam az államiság feltételei a teljesítés napjától tekintendő államnak akarnia kell az elismerő államnak a jogi és

politikai következményeit, nem elég ha csupán tudomása van a tényekről az államiság feltételei a teljesítésének napjától hatályos a feltételek teljesülése ill hiánya ténykérdés államot akkor kell elismerni, ha területi változás következik be kormányt akkor kell elismerni, ha a meglévő alkotmányos rend megdől és nem alkotmányos módon új rendszer jön létre az államelismerés egy deklaratív aktus (konstitutív hatálya nincs) az államelismerésnek van nemzetközi és belső jogi jelentősége; a nemzetközi államelismerés a nemzetközi kommunikációhoz szükséges a belső jogi államelismerésnek a bíróság előtti fellépéssel kapcsolatban; EK 1991.december 16: „Irányelvek Közép-Európában és a volt Szovjetunió területén újonnan szerveződött államok elismeréséről”: közös szabályokat fektetett le az új államok elismerésére vonatkozóan – eszerint az elismerés feltételei: ☼ Tartsa tiszteletben az ENSZ

alapokmányt, a Helsinki Záróokmányt és a Párizsi Chartát ☼ Garantálja az etnikai és nemzetiségi csoportok és más kisebbségek jogait ☼ Tartsa tiszteletben az államhatárok sérthetetlenségét ☼ Fogadja el a leszerelésre és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására vonatkozó szabályokat ☼ Kötelezze magát, hogy az államutódlással kapcsolatban felmerülő vitáit megegyezés útján v. választottbírósághoz fordulva oldja meg 29. A kormányelismerés fogalma, formái, az állami gyakorlat (349-353) Kormányelismerés - A kormányok elismerése csak akkor válik aktuálissá, ha azok az alkotmánnyal ellentétesen kerültek hatalomra. - Elismerhető egy de facto létező kormány vagy közigazgatás, de az állam meghatározott területén irányítást gyakorló kormányzati vagy közigazgatási hatalom is. - A politikai megfontolások alapvető szerepet játszanak. - Kritériumok, melynek megléte esetén az illegális

kormányváltás is elismerhető. - Hatékony irányítás elmélet: az ország feletti hatékony irányítás gyakorlásának képessége és e képesség tartós valószínűsége jelenti, melynek fennállása esetén az elismerés nem tagadható meg. - E nézet segítette hozzá a kínai kommunista kormányt és a Szovjetunió által 1956-ban felállított magyar kormányt ahhoz, hogy széles körben elismerjék. (nem általánosan elfogadott nézet) - Az elismerésnek akkor van igazán fontos szerepe, amikor az új kormányzat által gyakorolt hatalom bizonytalan. - Ha azonban az új kormány hatalma stabil, az el nem ismerés tény nem lesz hatással az új kormány helyzetére. - A kormányváltás nem érinti magánk az államnak az identitását. - Az állam jogi személyisége nem szűnik meg attól, hogy kormányát megdöntötték. 90 - Az állam elismerése az állam jogi személyiségére lesz hatással, míg a kormány elismerése csak az igazgatási hatalom

státusát érinti, az államét nem. - Előfordulhat, hogy az állam és a kormány elismerése egyszerre merül fel. Pl Izrael esetében USA részéről: a kormány elismerése magában foglalja az állam elismerését is, fordítva ez nem igaz. - Tobar-elv vagy legitimitás elv: az alkotmányellenes eszközökkel hatalomra került kormányokat nem lehet elismerésben részesíteni, legalábbis addig nem, amíg a változást maga a lakosság el nem fogadta. - Ebből az következik, hogy az elismerést minden forradalmi helyzetben meg kell tagadni. - Estrada mexikói külügyminisztériumi államtitkár nézete: a kormányokat minden körülmények között, automatikus elismerés illeti meg. - Ez utóbbi két elv arra törekszik, hogy az elismerésről való döntést minden politikai megfontolástól és szükségserűségtől mentes, egyértelmű folyamattá tegye. Probléma, hogy összemossák az elismerés és a diplomáciai kapcsolatok közötti különbséget. - Az

elismerésben rejlő probléma az, hogy ha bár burkoltan is, de magában rejti az alkotmányellenesen hatalomra került kormány támogatását is. - Emiatt 1977-ben az Egyesült Államok kijelentette: „kormányváltozások esetén igyekszik azok elismerését mellőzni, és e kérdésről való döntés helyett inkább arra fekteti a hangsúlyt, vajon kíván e az új kormánnyal diplomáciai kapcsolatot kiépíteni. A kormány politikája az, hogy a kapcsolatok felvétele sem helyeslést, sem elítélést nem tartalmaz, hanem csak azt a szándékot juttatja kifejezésre, hogy más kormányokkal közvetlenül intézzük ügyeinket.” - Az Egyesült Királyság 1980-ban kinyilvánította, hogy a kormányokat – az államoktól eltérően – az államoktól eltérően nem részesít elismerésben. - A mérlegelés szempontjai ugyanazok maradtak: hatékony irányítási elmélet. 30. Az államterület fogalma, jelentősége szuverenitás szempontjából, a megszerzés jogcímei, a

tényleges ellenőrzés (377-381, 384-404, Kende Tamás: Állam- és terület) 1. Az államterület: Általános elvei: - alapvető axióma: az állam saját területe felett kizárólagos hatalmat gyakorol - központi szerepet tölt be, a nj legalapvetőbb fogalma - sérthetetlenségét védő szabályok fejlődése 1. elv: területi integritásának tiszteletben tartása 2. elv: más államok belügyeibe való beavatkozás tilalma - csökkenti a kizárólagosságot: az emberi jogok v az önrendelkezési jog - de a területi szuverenitás továbbra is központi fogalom - nemzetközi színtéren a területi szuverenitás horizontális rendszeren jelenik meg következménye, hogy a nj és a belső jog különbözőképpen közelítik meg a terület feletti tulajdon átszállásának következményeit - terület tulajdonának változása a nj-ben magával hozza a fennállójogi hatalom változását (↔a belső joggal) - a területszerzés célja: többlet erőforrások megszerzése 2.

Területi szuverenitás: - „a szuverenitás az a jogi feltétel, amely ahhoz szükséges hogy vm állam területéhez soroljuk” (Palmas-szigetek ügyben Huber bíró definiálta) - meghatározott területre vonatkozó jogokra utal - nem az adott állam függetlenségére, ill személyek egymás közötti viszonyaira 91 - lényege a jogcím fogalmában rejlik: azokat a tényleges és jogi feltételek, amelyek mellett egy meghatározott terület valamely hatalom alá tartozónak tekinthető - „a jogcím a jogosultság létét megalapozó bizonyítékok, a jogosultság tényleges forrása” (Burkina Faso v. Mali ügyben állapította meg a NB) - területre vonatkozó jogcím inkább relatív (bíróság annak ítéli a területet, amely relatíve jobb érvelést terjeszti be), belj-ban abszolút - politikai, jogi tényezők, földrajzi összefüggés, történelmi követelések, gazdasági körülmények játszanak szerepet - negatív oldala: az állam saját területe feletti

hatalmának kizárólagosságával van öf-ben - pozitív oldala: más államok jogainak védelmére vonatkozó kötelezettségére utal - a nj ismer olyan területeket, amelyek egyetlen szuverén uralma alá sem tartoznak (terra nullius – alkalmas h szuverén uralma alá vonják; res communis – nyílt tenger, világűr: senkihez sem tartozik, mindenki által használható) 3. Az államterület megszerzése, a terület növekedése, átruházás, hódítás és erőszak alkalmazása - egy része eredeti, más része származékos - 5 módjavan: 1. terra nullius elfoglalása:  az ellenőrzés tényleges gyakorlásán alapul  olyan terület megszerzése, amely senkihez sem tartozik, és amelyet így az állam bizonyos körülmények között megszerezhet, az államnak és nem magánszemélynek kell végrehajtania  ténylegesnek kell lennie és a terület feletti szuverenitás megszerzésének szándékát kell kifejeznie  elsősorban lakatlan területekre, szigetekre

vonatkozik  puszta észlelést nem tekintették a jogcímet kellően megalapozó körülmény  többet követelt ennél a nj: a birtok megszerzésének szimbolikus cselekményét  pl. NB: Nyugat-Szahara ügy: terület feletti szuverenitás eredeti, békés úton való megszerzésének minden formáját jelenti, amely nem tekinthető átruházásnak vagy államutódlásnak  pl. NB: Palmas-szigetek ügy: a felfedezés pusztán tájékozratja a többi államot, hogy az igényt támasztó államnak a többieket megelőző érdeke fűződik a területhez, amely akkor nyer jogi értelmet, ha azt meghatározott időn belül tényleges foglalás teszi teljessé 2. elbirtoklás:  ez is az ellenőrzés tényleges gyakorlásán alapul  ha egy állam egy területet hosszú ideig, háborítatlanul birtokol, akkor a terület nem vehető el tőle anélkül, hogy a nemzetközi rendre nézve súlyos következmények állnának elő  abban különbözik a foglalástól, hogy a

korábban más szuverén hatalma alatt álló területre vonatkozó jogcím megszerzését eredményezi  hasonló, hogy mindkettő a szuverén cselekményei hosszabb ideig tartó gyakorlásának bizonyítását követeli  alapja: korábbi szuverén új helyzethez való hozzájárulásának vélelmén alapul  ésszerű időtartam, formája vitatott  érintett államok tiltakozásának hiányával is létrejöhet, ha a tiltakozásra ésszerű időn belül nem kerül sor  tényleges birtoklás és ellenőrzés gyakorlásán alapul,  az idő releváns tényező  nyitott kérdés, hogy milyen formát kell öltenie a tiltakozásnak? – valószínű, hogy a diplomáciai tiltakozás is elegendő lehet 92  nem pusztán hozzájárulással, hanem az érintett államok tiltakozásának hiányával is létrejöhet, ha a tiltakozásra ésszerű időn belül nem kerül sor  pl. NB: Angol-norvég halászati vita: a ténylegesség és nem a konszolidáció a megfelelő

kategória 3. átruházás:  a terület egyik szuverénről a másik szuverénre való békés átszállását jelenti, a szuverenitás átadásának szándékával  következménye: szuverenitás alanyának egy másik alanyra való kicserélődése, a szerző nem szerezhet több jogot a terület felett, mint amennyivel elődje bírt  többnyire ellenségeskedést lezáró megállapodásokban kerül sor  más körülményekben is: pl. vásárlás: Alaszkát az USA megvásárolta Oroszországtól, vagy területcsere esetén, vagy akár ajándékozás útján is 4. terület növekedése:  új földterület alakul ki és a már korábban létező szárazföld részévé válik, automatikusan az adott állam területének része lesz  határfolyók folyásának megváltozása: ha erőteljes átrendeződésről van szó a határ az eredeti folyómeder ugyanazon pontján marad; ha fokozatos a változás - a határ elmozdulhat: amennyiben hajózható a határ a hajózó út

középvonala; ha nem hajózható továbbra is a folyó középvonala marad 5. leigázás vagy hódítás:  belső jogban megszilárdult elv: jogellenes cselekményre nem lehet jogot alapozni – nj-nek néha módosítania kell, hogy a valóságnak meg tudjon felelni (számos esetben elismerte a jogellenes agresszió következményeit)  hódítás: önmagában nem teremt alapot a területre vonatkozó jogcím megszerzésére  a nj a győztes bizonyos jogait ismeri el  a terület azonban jogi értelemben az elűzött szuverén birtoka marad  hódítás eredményeképpen a szuverenitás nem száll át egyszerűen a megszálló erőkre  hódítást követő annektálás eredményezi a jogosultság átszállását, csak háború befejezte után határozható meg  az annexió érvényességéhez a tényleges ellenőrzést kell gyakorolnia az annektálni kívánó államnak, és a korábbi szuverénnek ne legyen ésszerű esélye a terület visszaszerzésére  a

terület kizárólag erőszak alkalmával történő megszerzése a nj-vel ellentétes: pl. BT 662. (1990) sz határozata: „Kuvait Irak által kinyilvánított annexiója semmilyen formában és semmilyen ürügyre hivatkozva sem bír jogi hatással, és ennek megfelelően érvénytelennek tekintendő” 4. A terület hatékony ellenőrzése és a közhatalom gyakorlása; az elismerés, a hallgatólagos hozzájárulás és az estoppel elve A közhatalom tényleges gyakorlása döntő szempont :  milyen közhatalmi cselekmények szükséges a jogcím megalapozásához: terület jellege, igénylő állam cselekményei, ellenkezés mértéke, nemzetközi reakciók  a területre vonatkozó igényt megalapozó cselekményt az államnak kell végrehajtania  a bíróságok a szuverenitás gyakorlásának jellegét is tekintetbe veszik (pl. NyugatSzahara ügy: közhatalom gyakorlása volt a döntő tényező) 93 - A jog időbeli változása: az igényt v. joghelyzetet azon

szabályok alapján kell elbírálni, amelyek az igény ill a joghelyzet (vagy szerződés) létrejöttekor fennállnak  a jogok további fennállása azon is múlik, hogy azok összhangban állnak-e a fejlődésben lévő nemz-i jogrendszer újonnan kialakult feltételeivel – ez a szigorú szab. nem alkalmazandó „rendezett” területek esetében  1920-ig e fogalom ismeretlen volt - Elismerés: adott helyzetet elfogadó állam tevőleges cselekménye, az egyetértés fogalmán alapul - Hallgatólagos hozzájárulás: olyan körülmények között történik, ahol tiltakozásra lenne szükség, és ez nem vagy nem időben történik, ellenkezést nem mutató álamtól vélelmezhető, hogy elfogadta az új helyzetet, az egyetértés fogalmán alapul - Estoppel elve: ha az egyik fél valamilyen nyilatkozatot tett, vagy egy nyilatkozattal egyetértett, és ezt egy másik fél későbbi eljárásában annak kárára vagy előnyére alapul veszi, akkor az előbbi nem

változtathatja meg az álláspontját, az egyetértés fogalmán alapul, jogi konstrukció, amely önmagában nem alapoz meg jogcímet, bizonyító ereje lehet, és gyakran gyakorlati jelentősége is van, nem tekinthető azonban önálló jogi szabálynak - Az ellenőrzés tényleges gyakorlásának lényege, hogy a területi szuverenitás folyamatos és békés gyakorlása egyenértékű és megalapozott jogcímmel – ellenőrzésnek szándékos, szuverén cselekménynek kell lennie - ténylegesség: a terület földrajzi jellegétől, versengő igények fennállásától vagy hiányától, más tényezőktől (pl. nemzetközi reakciók) függ, van időbeli és térbeli vonatkozása (pl jogszabályok időbeli változásával kapcsolatos elvek) – lényegi elem az ell nyilvánossága, az hogy mások által is megismerhető - Következtetések: A tisztán az állam egyetértésén és szuverenitás következményein alapuló szerzési módokon kívül (átruházás és területi

növekedés) a további területek szerzésének módját a tényleges ellenőrzés szuverén gyakorlása jelenti. A foglalás és az elbirtoklás is elsősorban a tényleges birtokláson alapul. Az elévülésnél az időmúlás is szerepet játszik. Az ellenőrzés tényleges gyakorlásának követelménye különbözőképpen alkalmazandó a különböző esetekben, lényege: a területi szuverenitás folyamatos és békés gyakorlása egyenértékű egy megalapozott jogcímmel. Az ellenőrzésnek szándékos, szuverén cselekménynek kell lennie, de viszonylagos hogy mi tekinthető ténylegességnek. Az ellenőrzésnek nem kell az egész térségben ugyanolyan hatékonynak lennie. A ténylegesség szabálya váltotta fel a jogcím létrehozására önmagában is alkalmas felfedezéssel és a szimbolikus annexióval kapcsolatos régebbi szabályokat. A ténylegességnek van időbeli és térbeli vonatkozása is, amint azt a jsz-ok időbeli változásával kapcsolatos elvek is

mutatják. Lényegi elem az ellenőrzés nyilvánossága, az hogy mások által is megismerhető. Az ellenőrzés ténylegességének bizonyításánál nagyon fontos tényező a közvetlenül érintett felek hozzájárulása is. Ha a birtokától megfosztott szuverén vitatja az új szuverén által gyakorolt ellenőrzést, a jogcím aligha száll át az új szuverénre. A ténylegesség a nemz-i rendszer egészével kapcsolatos, ezért pusztán erőszakkal megalapozott birtok nem lehet a jogcím egyedüli alapja. A kétoldalú elismerés fontos bizonyítéka a tényleges ellenőrzésnek. A jogcím megszerzése számos szabály együttes alkalmazásán nyugszik. 94 31. Az emberiség közös öröksége, a sarkvidékek, bérlet és szolgalom (414-421, Kende Tamás: Állam- és terület (Arktisz és Antarktisz vonatkozásban) Emberiség közös öröksége: - bizonyos tárgyaknak az emberiséget kell szolgálnia – speciálisan szabályozandóak - ENSZ Közgyűlése 1970-ben a

tenger- és óceánfenék helyzetét szabályozó nyilatkozatot fogadott el, amelyben leszögezte, hogy ezen térségek az emberiség közös örökségeihez tartoznak – nem szerződés, csak soft law - 1970-ben argentin jogász javaslata alapján ide került: Hold, többi égitest, hozzájuk vezető/övező pályák - 1982-es tengerjogi egyezmény: semmilyen szuverén v egyéb jog nem érvényesíthető a terület felett - 1979. évi Hold-egyezmény: nem lehetnek nemzeti felhasználás tárgyai (hasonló törekvések vannak az Antarktiszon) - hasonlóságot mutat a res communisra vonatkozó szabályokkal - ezek azonban kívül esnek a nemzeti felhasználás körén - ezen területeket nem lehet „tulajdonba venni”, joghatósági jogokat sem lehet gyakorolni - a közös örökségre vonatkozó egyezmények szigorúan szabályozzák a feltárást és a kiaknázást Sarkvidékek: Sarkvidéki ellentétek: Antarktisz Arktisz Szárazföld, óceán veszi körül Óceán, melyet

szárazföld vesz körül. Mély, keskeny kontinentális self; csekély Sekély, nagy kiterjedésű kontinentális self; nagy alapterületi légmentes fagyott föld; nincsenek kiterjedésű fagyott szárazföld; fák; tundra; fák; nincs tundra; nincs őslakosság. őslakosság az északi-sark körül. A szárazföld 98%-át jég borítja. Kis mennyiségű szárazföldi jég. A tengeri jég nagy része egy éves, sós, A tengeri jég nagy része „évelő”, alacsony 2méternél vékonyabb. sótartalmú, 2 méternél vastagabb. - Északi sarkvidék: stratégiai jelentőséggel bír, nagy része úszó jégfelület, amely alatt csak tengeralattjárók képesek közlekedni - Grönland és az ahhoz tartozó szigetek: Dánia birtokában van - Spitzbergák és más szigetek: Norvégia tulajdonában van – norvég jogcím a foglaláson és az ásványi anyagok hosszú ideje tartó kitermelésén alapul – 1920-ban 9 állam ismerte el Norvégia szuverenitását (SZU tiltakozott) -

Szektorelmélet: hosszúsági fokokból indult ki, amelyek egyes államok határvonala mellett futnak le, így egy sor háromszög alakú szektort létrehozva, ahol a háromszögek alapja az Északi-sarkvidékkel határos államok határa – erre hivatkozott Kanada és SZU, - Általános vélemény az lett, hogy ezek a mindenki számára hozzáférhető, nyílt tenger részének tekintendő - Antarktisz: 7 állam jelentett be igénye – különböző érvekre alapoztak (felfedezéstől – szektorelméletig) – az érvek többsége kétséges – sok állam ismerte el kölcsönösen egymás igényeit a térségben – az igények között átfedések vannak - 1959: valamennyi érintett állam aláírta az Antarktisz egyezményt*: hatályának tartalmára felfüggeszti a területi igényeket (1996-ban 42 részes állama volt) - az ásványi erőforrásokra irányadó rend kérdését 1979 óta tárgyalják 95 - 1988 az antarktiszi ásványi nyersanyagokkal kapcsolatos

tevékenységek szabályozásáról szóló egyezmény aláírása – tevékenységet három szakaszra osztja: kutatás – feltárás – kiaknázás - Malajzia az ENSZ-nél kezdeményezte, hogy miként lehetne az Antarktiszt az emberiség közös örökségévé nyilvánítani – közgyűlés azóta is foglalkozik vele – közös örökséggé nyilvánítás hívei a térség egész emberiség javára történő kiaknázásának szükségességét emelik ki * Az Antarktisz-egyezmény - Az Antarktisz-egyezmény és a hozzá kapcsolódó megállapodások, melyeket összefoglaló néven Antarctic Treaty System-nek vagy ATS-nek neveznek, - Antarktisznak, a Föld egyetlen, állandó lakosság nélküli földrészének nemzetközi jogi viszonyait szabályozza. - Az egyezmény definíciója értelmében Antarktisz a 60. déli szélességtől délre eső szárazföld és jégmező együttesen. - Az egyezményt napjainkig 47 (43?) ország írta alá. - Az aláírók Antarktiszt

tudományos, védett területként ismerik el, melyen szabad tudományos kutatás folyhat, és melyen megtiltják a katonai tevékenységet. - Ez volt az első olyan fegyverkorlátozási egyezmény, amelyet még a hidegháború idején hoztak tető alá. I. Az alapszerződés - Az alapszerződést 1959. december 1-jén nyitották meg aláírásra, és 1961 június 23-án lépett hatályba II. Az Antarktisz-egyezmény cikkelyei - 1. cikkely- a terület kizárólag békés célokra vehető igénybe, katonai tevékenység, például fegyverek tesztelése tilos, azonban tudományos kutatásra bármilyen más békés célra katonai személyzet és eszközök felhasználhatók; - 2. cikkely – a tudományos kutatás és együttműködés szabadsága; - 3. cikkely – az Egyesült Nemzetek Szervezetével és más nemzetközi szervezetekkel együttműködve, az információ és személyzet szabad cseréje - 4. cikkely – az egyezmény nem ismer el, nem vitat, és nem alapoz meg területi

igényeket; az egyezmény hatálya alatt új igény nem juthat érvényre; - 5. cikkely – megtiltja a nukleáris robbantásokat és radioaktív hulladékok elhelyezését; - 6. cikkely – az egyezmény hatálya alá tartozik a 60 déli szélességtől délre eső minden szárazföldi terület és jégmező; - 7. cikkely – az egyezményt aláíró részesállamoknak szabad hozzáférése van bármely területhez, beleérte a légi megfigyeléskéket is, és bármelyik kutatóállomást, telepített eszközt illetve berendezést vizsgálhatják. Minden tevékenységet és katonai személyzet érkezését előre be kell jelenteni; - 8. cikkely – a megfigyelők és kutatók ügyeiben saját országuk igazságszolgáltatása illetékes; - 9. cikkely – a részes országok között gyakori konzultációs találkozókat kell tartani; - 10. cikkely – az egyezményt aláíró országok megakadályozzák bármely ország részéről folytatott, az egyezmény szellemével ellentétes

tevékenységet; - 11. cikkely – a felmerülő vitákat az érintett felek békés úton igyekeznek elrendezni, vagy ha ez nem jár eredménnyel a Nemzetközi Bírósághoz fordulhatnak; - 12., 13, 14 cikkelyek – az egyezmény fennmaradásával, értelmezésével és módosításával kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. 96 Bérlet és szolgalom: - olyan, az államok által ás államok területén gyakorolható jog, amelyek nem érik el az abszolút szuverenitás szintjét - ezek a jogok a területhez kapcsolódnak – és akkor is kikényszeríthetők, ha a jog tárgyát képező terület tulajdonjogát más szuverén szerezte meg - jogi terminiológiája: in rem jogok - bérlet jogintézményét széles körben alkalmazták a távol keleten (pl. Anglia-Hongkong) –  bérlet esetén a szuverenitás a bérlet tartamára átszáll a bérlőre, a bérlet megszűntével pedig visszaszáll a bérbeadó szuverénre  nj-ban szokásos határozott időre vonatkozó bérleti

konstrukcióhoz képest kivételt képezett a Panama-csatorna esete (USA 1903-ban örökre kapta bérbe azt a földcsíkot, amelyen csatornát épített) - szolgalom: ha az egyik állam területe – egy mási állam területének javára – meghatározott korlátozás alá esik – a területhez kötődve korlátozzák az érintett állam szuverenitását – nem változik a helyzet akkor sem, ha a terület feletti ellenőrzést másik szuverén veszi át  a nemzetközi közösség vagy nagyszámú állam javára állhat fenn  1888. évi konstantinápolyi egyezmény: „a Szuezi-csatorna mindig szabad lesz”  Wimbledon-ügy: 1919. Évi versailles-is szerződés alapján a csatorna belső vízi útból nez-i vízi úttá vált, amely a világ minden nemzete számára biztosítja a Baltikum könnyebb megközelítését  Észak-atlanti halászati vita: 1818-as USA-Anglia szerződést emlegették – USA-nak biztosította örökre, hogy bármilyen halat kifogjanak

Új-Fundland déli partjainál – vita tárgya: vajon jogosult-e az angol korona a szerz alapján az amerikai állampolgárokra kötelező halászati szabályokat kibocsátani ? – bíróság döntése alapján ezen szerződés nem hozott létre szolgalmat, mert ez a fogalom a releváns időszakban ismeretlen volt 32. A légijog elméletei és a szabályozás struktúrája – a chicagói rendszer. A légiközlekedés biztonságát védő egyezmények (Tokió, Hága, Montreal) és a bonni nyilatkozat (425-430, 545-548, Kende Tamás: Állam- és terület) Elméletek: 1. Sokáig a légtér szabadságát vallották (res communis omnium usus) (francia) 2. A parti tenger analógiája alapján: „területi légtér” sáv az államterülethez tartozik, a fölött pedig szabad. 3. A XX század elején jelent meg az az elmélet, mely szerint a légitér jogi helyzete járulékos, osztja az alatta fekvő terület jogi helyzetét, az állam szuverenitása alá tartozik. (brit) - Abban egyet

értettek, hogy a terra nullius és a nyílt tengerek fölötti légtér szabad. - Végül elismerték a külföldi polgári légi járművek békés célú áthaladásának jogát. - Az I. világháború megváltoztatta a légtér kérdésének jelentőségét - 1919. párizsi egyezmény (a legyőzöttek nem csatlakozhattak, nekik tűrni kellett, hogy a légterüket a győztesek átrepülhessék): o meg kell engedni a légtér használatát más államoknak, de kijelölhetik az útvonalat és a magasságot (légifolyosók) o a légi cabotage (államon belüli szállítás joga) a területi államot illeti - Felmerült a kérdés, hogy az áthaladás joga ugyanúgy működik-e, mint a parti tengereknél: o ma nincs szabad áthaladási jog, engedély kell hozzá, ha nincs, az jogtalan behatolásnak minősül 97 A szabályozás struktúrája: Chicago-i rendszer: 1944. Chicago: nemzetközi légiközlekedési egyezmény (csak a polgári gépekre vonatkozik) - a repülőgépet csak egy

államban lehet lajstromozni (a lajstromozás helyétől függ a honosság) - a területi állam a leszálló gépeken vámvizsgálatot végezhet - baleset kivizsgálásakor a lajstromozó állam megfigyelői jelen lehetnek - menetrendszerű járatokhoz az érdekeltek hozzájárulása szükséges, nem menetrendszerűeknél nem kell engedély, elegendő az előzetes bejelentés, viszont az állam megkövetelheti a leszállást Itt kerültek lefektetésre a légiközlekedés szabadság-elvei: - minden államot megillet az idegen légitér békés átrepülésének joga - minden államot megillet a technikai célú leszállás joga - saját területén felvett utasok és áruk kirakásának joga bármely szerződő fél területén - áruk és utasok felvétele bármely szerződő fél területén, amelyeket aztán saját területére szállíthat - minden szerződő fél területén felvehet a gépére személyeket és árukat, amelyeket bármely más szerződő fél területére

szállíthat Az USA 1946-ban kilépett az egyezményből USA – Egyesült Királyság: 1946 – Bermuda-megállapodás 1977 – II. Bermuda-megállapodás Chicago-ban konferencia: - Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet létrehozása /ENSZ szakosított szerve/ o Célok: alapelvek kialakítása, technika fejlesztése, tervezési, fejlesztési feladatok megvalósítása o Hatáskör: jogi, technikai, igazgatási is o Egyezmények elfogadása - a konferencia után megnövekedett a kétoldalú megállapodások száma, amelyek a Bermudamegállapodás modelljét követték, és alkalmazták az ott lefektetett elveket, pl: o közönség igényeinek figyelembevétele o a szerződő felek kölcsönösen tisztességes és egyenlő feltételeket szabnak egymásnak o a szolgáltatás nyújtása szempontjából a jármű honosságának állama és a célállam indokolt forgalmi szükségleteinek megfelelően közlekedjenek o légügyi hatóságok közötti konzultáció Nemzetközi

Légiszállítási Szövetség (IATA) megalakulása: - tagjai a nagy légitársaságok - egységes díjszabás kormányzati jóváhagyással - fellépés a gépeltérítések ellen Bűncselekmények a légi járműveken: - 1963. tokiói egyezmény a polgári repülőgépek fedélzetén elkövetett cselekmények esetén irányadó joghatóságról - nyílt tengeren történő elkövetés – lajstromozó állam - idegen állam légiterében történő elkövetés – csak főszabályként a lajstromozó állam az eljárásra jogosult, ez alól vannak kivételek (pl. az elkövető vagy a sértett a területi állam polgára, a cselekmény kihat a területi államra vagy egyenesen a területi állam ellen irányult.) - A menetközbeni gépen (az ajtók becsukódásától azok kinyílásáig) a gép parancsnoka kizárólagos joghatóságot gyakorol. 98 - - A bűncselekményt elkövető utas szabadságát korlátozhatja, azonban leszállás után csak akkor tarthatja a gépen, hanem

szerződő államban szállt le, és ez az állam nem hajlandó az utast átvenni (a szerződő felek kötelesek átvenni ugyanis) kényszerleszállás történt a személy beleegyezik, és kéri, hogy saját államának adják ki, amely nem azonos a területi állammal 1970. hágai szerződés: - a repülőgépek jogellenes hatalomba kerítésének leküzdéséről -> repülőgép-eltérítésekkel foglalkozik - Repülőgép-eltérítés: aki erőszakkal, fenyegetéssel vagy megfélemlítéssel a repülésben levő légijárművet jogellenesen hatalomba kerít, fölötte megszerzi az ellenőrzést, vagy ezt megkísérli. - Az egyezmény kimondja, hogy az elkövetőt súlyos büntetéssel kell sújtani. Kötelező kiadatás nincs, de ha a területi állam nem adja ki az elkövetőt, akkor köteles az elkövetőt bíróság elé állítani és megbüntetni. 1971. montreali egyezmény: - a polgári repülés biztonsága elleni jogellenescselekmények leküzdéséről->

géprablásokkal foglalkozik - Indoka: géprablások elszaporodása (politikai vagy vagyoni célból elkövetett gépeltérítést) - Ide tartozik: o személy elleni erőszak, amivel a repülés biztonságát veszélyezteti o megsemmisíti a szolgálatban repülőgépet, vagy repülésre alkalmatlanná teszi o a gépen megsemmisítésre, megrongálásra alkalmas szerkezetet helyez el o légi navigációs berendezést megsemmisít, ha ez veszélyt jelent a repülésre o hamis tájékoztatást ad, és így veszélyezteti a légi jármű biztonságát 1978. bonni nyilatkozat: - nyilatkozattevők: USA,UK,Fr.o,Ny-Németo,Olaszo,Japán - célja, hogy az egyezményekból és a nemzetközi szokásjogból fakadó kötelezettségeket az államok betartsák - kimondja: „ha egy állam nem adja ki vagy állítja bíróság elé a repülőgép-eltérítőket, és/vagy nem irányítja vissza a repülőt”, akkor az aláírók lépéseket tesznek, hogy megszüntessék a fenti államból származó

vagy oda irányuló légi forgalmat, illetve embargó alá helyezik az adott állam légitársaságát. 33. - Engedély nélküli légi behatolás és a polgári légi járművek leszállásra kényszerítése (433-438) Nemzetközi Bíróság: területi szuverenitás tiszteletben tartásának elve sérül, ha egy másik ország ellenőrzése alatt álló légi jármű engedély nélkül repül át az ország légterén engedély nélküli átrepülésre a területi állam a repülőgép elfogásával és leszállásra kényszerítésével reagálhat jogszerűen példák 1955: izraeli El Al légitársaság gépét lelövik bolgár harci gépek 1973: izraeli harci gépek lőnek le egy líbiai utasszállító gépet a Sínai-félsziget felett 1983: szovjet gépek lelőnek egy koreai utasszállító gépet - - - - - 99 ezek következményeként az ICAO tanácsa elfogadja a chicagói egyezmény 3. cikkének módosítását, mely szerint az államoknak tartózkodniuk kell a

repülésben levő polgári légi jármű elleni fegyverhasználattól, valamint elfogás esetén nem veszélyeztethetik a fedélzeten lévő emberek életét és a légi jármű biztonságát behatolás elleni intézkedéseknek két módja van: tájékoztatni kell a betolakodó, hogy engedély nélküli cselekményt végez, vagy dipl úton rendezik a jogsértést a cikk b) pontja megerősíti az államok azon jogát, miszerint leszállíthatják a légterükön engedély nélkül átrepülő repülőgépet (de a tokiói egyezménynél szűkebben vonja meg a területi állam jogát a légi jármű leszállítására – csak 5 meghatározott esetben avatkozhat be) a cikk csak a fegyveres erőszak alkalmazását tiltja nem vonatkozik a földön tartózkodó eltérített gépekre a chicagói egyezmény 25. cikke előírja a szükséges segítség nyújtásának kötelezettségét a végszükségbe került légi járművek számára, de csak akkor, ha a végszükség nyilvánvaló, ill

azt a légvédelem tudomására hozták – ilyenkor az erőszak alkalmazása jogellenes egyes esetekben az önvédelemhez való jog is szerepet játszhat (pl. behatoló jármű egyértelműen agressziós v terrorista cselekményben vett részt) az elfogást végző erőknek az arányosság elvének figyelembevételével, csak olyan mértékben kerülhet sor, amilyenben az a veszély elhárításához feltétlenül szükséges ha idegen katonai repülőgép hatol be engedély nélkül – ilyenkor a területi állam önvédelmi érvei erősebbek – és a rá nehezedő bizonyítási teher is kevésbé súlyos  2001.0911: WTC elleni támadás – megengedett 1996. jún 28 ICAO határozat: az államoknak tartózkodniuk kell a levegőben lévő polgári légi járművekkel szembeni fegyverhasználattól és a légi jármű elfogása esetén biztosítaniuk kell a fedélzeten tartózkodó személyek és a légi jármű épségét (ezt a határozatot és annak elveit a BT 1067 (1996)

számú határozata is megerősítette)  1988: USA Vincennes hadihajója lelő egy iráni utasszállítót – jogellenes 34. A világűrjog (414-415, 438-446, 714-715) Emberiség közös öröksége: - bizonyos tárgyaknak az emberiséget kell szolgálnia – speciálisan szabályozandóak - ENSZ Közgyűlése 1970-ben a tenger- és óceánfenék helyzetét szabályozó nyilatkozatot fogadott el, amelyben leszögezte, hogy ezen térségek az emberiség közös örökségeihez tartoznak – nem szerződés, csak soft law - 1970-ben argentin jogász javaslata alapján ide került: Hold, többi égitest, hozzájuk vezető/övező pályák - 1982-es tengerjogi egyezmény: semmilyen szuverén v egyéb jog nem érvényesíthető a terület felett - 1979. évi Hold-egyezmény: nem lehetnek nemzeti felhasználás tárgyai (hasonló törekvések vannak az Antarktiszon) - hasonlóságot mutat a res communisra vonatkozó szabályokkal - ezek azonban kívül esnek a nemzeti felhasználás

körén - ezen területeket nem lehet „tulajdonba venni”, joghatósági jogokat sem lehet gyakorolni - a közös örökségre vonatkozó egyezmények szigorúan szabályozzák a feltárást és a kiaknázást A világűrjog: - alapvető elv: a légtér annak az államnak a szuverenitása alá tartozik, amely felett az elhelyezkedik - az állam szuverenitása korlátlan magasságban terjed ki a felette fekvő légtérre (ezzel szemben több elmélet fogalmazódott meg, amelyek a világűrjog kialakulását és fejlődését alapozták meg) 100 - - - 1957-ben SZU az első műholdat felbocsátotta a világűrbe – fejlődésnek indult információk rohamosan nőnek, kialakultak általánosan elfogadott alapelvek fogalma és elhatárolása: ☼ áthaladáshoz való hozzájárulás teljesíthetetlen ☼ államok szuverenitása ott ér véget, ahol a légtér a világűrrel találkozik ☼ a gyakorlatban az államok hallgatólagosan beleegyeztek az ilyen járművek

áthaladásába területük felett (áthaladáshoz történő hozzájárulás megszerzése teljesíthetetlen terhet jelentene) ☼ hogy pontosan hol is található ez a határ – nehéz megmondani – de bizonyos hogy 80160 km közötti magasságban a világűr rezsimje: ☼ egyetlen résez sem vonható az egyes államok szuverenitása alá ☼ ENSZ határozat 1962: a világűr és a égitestek szabadon kutathatók és használhatók, ne sajátítható ki ☼ 1967. évi szerződés az államok tevékenységét szabályozó elvekről a világűr kutatása és felhasználása terén, beleérte a Holdat és más égitesteket ☼ 1972. A világűrbe juttatott tárgyak által okozott károkért való nemzetközi felelősségről szóló egyezmény ☼ 1974. A világűrbe felbocsátott tárgyak nyilvántartásáról szóló egyezmény (ENSZ főtitkárnál nyilvántartásba vetetni) ☼ 1993. Nukleáris erőforrások világűrben való felhasználásáról szóló ENSZ határozat

(felelősséggel tartoznak a nukleáris erőforrások felhasználásával járó tevékenységekért az államok) ☼ 1968. Az űrhajósok mentéséről, hazaküldéséről, a világűrbe felbocsátott objektumok visszaszolgáltatásáról szóló egyezmény (veszélyhelyzetben nyújtandó segítség jogi keretei) ☼ 1979. Az államok által a Holdon és más égitesteken végzett tevékenységek szabályozásáról szóló megállapodás (békés célokra szabad igénybe venni, emberiség közös vállalkozása, nemzetközi rezsimet hoznak létre, mihelyt a kiaknázás közeli lehetőséggé válik) távközlés: ☼ távközlési célokra történő felhasználásának jogi kereteit az INTEL- SAT- megállapodások szabják meg – amelyek a Nemzetközi Telekommunikációs Egyesület (ITU) tagjait ruházzák fel a rendszer kialakításának és fejlesztésének jogával ☼ problémát jelent a frekvenciák elosztása ☼ két alapelv érdemel különös figyelmet: 

információáramlás szabadsága  az államok szuverenitásának tiszteletben tartása ☼ 1972. műholdas műsorszolgáltatás alapelveiről szóló nyilatkozat: minden állam joga meghatározni, hogy polgárainak milyen oktatási programot kínál, a más országokba történő közvetlen sugárzáshoz azonban az adott ország előzetes beleegyezése szükséges – a beleegyezés alapján történő sugárzás elvét az ENSZ-en belül széles körben elfogadták ☼ ITU előírásai alapján a sugárzást végző és a sugárzást fogadó álamnak műszakilag együttkell működnie a pontos elhelyezés kérdéseiben, mielőtt a műholdas műsorszórás megindulna ☼ távérzékelésre vonatkozó 15 elvet fogadtak el : fejlődő államok érdekére és javára kell elvégezni, környezetvédelem fejlesztése. ☼ kulcskérdés: a műholdak útján gyűjtött információk feletti ellenőrzés ☼ a távérzékelést végző államok nemz-i felelősséggel tartoznak

tevékenységükért 101 ☼ geostacionárius pálya 36000 km magasságban helyezkedik el, ez az egyetlen olyan pálya, amelyről egyetlen műholddal megoldható a folyamatos kapcsolattartás a földi állomásokkal, tehát véges erőforrás  1976-os Bogotai Nyilatkozatban Brazilia-Kolumbia-Kongó-Equador-Indonézia-KenyaUganda-Zaire írta alá, amely szerint államterületük feletti szegmense államterületük része – más államok erőteljesen tiltakoztak – halaszthatatlanná válik a felhasználás elveinek meghatározása  más államok azonban erőteljesen tiltakoztak a bogotai nyilatkozatban foglalt igény ellen  de több nem történt, csak az ellentétes igény bejelentése  a telítettsége azonban halaszthatatlanná tette, hogy a felhasználás elveit meghatározzák 35. - - - A tengerjogi szabályozási rezsim, az alapvonal, a parti tenger, a nemzetközi szorosok, a csatlakozó övezet és a szigetközi tengerek (451-471) a tengerek fontos

funkciót töltöttek be: kapcsolattartás közvetítői, élő és élettelen erőforrások forrásai a nyílt tengerek szabadsága hamarosan a nj egyik alapelve lett, de nem minden tengert minősítettek nyílt tengernek – megengedhetőnek tartották, hogy parti állam parti tengerként tengeri övezetet sajátítson ki a tengerjog története javarészt a tenger kiterjedése, övezetek és a köztük lévő választóvonal körül forgott a parti államok ma sajátságos joghatósági funkciókat gyakorolhatnak a csatlakozó övezetben és a nj a még kiterjedtebb övezetek elismerése felé halad, amelyekben a parti állam bizonyos jogokat élvezhet mások kizárásával (l, halászati övezet) tengerjog fokozatosan elmozdul a parti tenger kiterjesztése felé (ma: 12 mérföld – régen: 3 mérföld) megszületett a négy 1958-as, majd az 1982-es tengerjogi egyezmény: ☼ 1958-as egyezmény a nyílt tengerre vonatkozott: létező szabályok megerősítése és új szabályok

☼ 1974-1982 között tartott tengerjogi konferenciákon ragaszkodtak ahhoz, hogy a mélytengerfenéken nemz-i ellenőrzést létesítsenek, hogy megakadályozzák a fejlett technológiával rendelkező államokat a korlátok nélküli szabad kiaknázásban – az érdekek a „csomagterv” koncepció elfogadásához vezettek : 3.világ elfogadta a szorosokon történő áthaladást és a kontinentális talapzatra vonatkozó jogokat a parttól számított 200 mérföldes határon túl cserébe a mélytengeri bányászat nemzetközisítéséért ☼ 1982-es egyezmény: 320 cikkből és 9 függelékből áll, 1994. Nov 16-án lépett hatályba, a végrehajtásról 1994. Július 29-én külön megállapodást kötöttek – sok rendelkezése korábbi dokumentumokba foglalt elveket ismétel, mások azóta váltak szokásjogi szabállyá, számos új szabályt is tartalmaz 102 A) alapvonalak - - - - - a parti tenger szélességét az állam partjai körüli apályvonalhoz

képest határozzák meg (nemzi szokásjog elve): az apályvonalat a nagy léptékű térképen a parti állam hivatalos elismerésével jelölik ki érvényesnek kell tekinteni rá a békés áthaladás jogát Angol-norvég halászati ügy: norvégok egyenes alapvonalak sorát hozták létre, a területi határokon belülre kerültek olyan részek, amelyek a hagyományos módszerrel nyílt tengernek minősültek volna NB erre: állandó és kellőképpen hosszú ideje tartó gyakorlat szilárdította meg a Norvégia által alkalmazott módszerét, és ennek fényében a kormányok magatartása azt tanúsítja, hogy azt nem tekintették a nj-vel ellentétesnek a parti tengerre vonatkozó 1958-as genfi egyezmény 4. Cikke: egyenes alapvonalak rendszere alkalmazható csipkézett part esetén v ott, ahol sziget- és sziklasor található, feltéve, hogy part általános vonalát követi, és kellőképpen közeli kapcsolat áll fenn a vonalon belüli tengeri terület és a belvíz

rezsimje alá tartozó szárazföldi terület között – ezen túlmenően ahol szükséges figyelembe lehet venni a hosszú ideje fennálló különleges regionális gazd-i érdekeket jelenleg több állam alkalmazza ezt a módszert (Anglia is Skócia ny-i parti területeire eszerint járt el) B) belvizek - - a tengerek olyan részei, amelyek sem nyílt tengernek, sem más övezetnek, sem parti tengernek nem minősülnek, és amelyek ennek megfelelően a parti állam szárazföldi területéhez tartoznak (pl. kikötők, tavak, folyók) abban különbözi a parti tengertől, hogy ezeken nem érvényesül a többi állam hajózási érdekeit szolgáló jog a békés áthaladásra ez alól kivétel: ha az egyenes alapvonalak olyan belvizet zárnak közre, amely korábban parti tengernek minősült belvizein általában joghatóságot gyakorolhat külföldi hajók felett jsz-ainak betartása érdekében, bár a lobogó szerinti állam bírói szervei is eljárhatnak ker-i hajó

külföldi kikötőben vagy külföldi belvízen automatikusan a helyi joghatóság alá tartozik – eltérő a helyzet, ha a külföldi hajó hadihajó (ilyenkor a kapitány v a lobogó szerinti állam felhatalmazására van szükség h a parti állam joghatóságot gyakorolhasson a hajó és legénysége felett, mert a hadihajó a lobogó szerinti állam szuverenitásának közvetlen megtestesítője) 103 C) tengeröblök - - - hosszú ideje elfogadták azt a megoldást, hogy az egyenes záróvonal alkalmazható a tengeröblök bejáratára is, de nézetkülönbség volt, hogy mi az a legnagyobb bejárati szélesség amin túl nem alkalmazható 1958. évi egyezmény 7 cikke: „ha az öböl apály idején látható természetes bejárati pontjai közötti távolság a 24 mérföldet nem haladja meg, akkor e két pont között záróvonalat lehet húzni, és az így bekerített vizek belvizeknek tekinthetők” – egyébként 24 mérföldes egyenes alapvonal jelölhető ki

ezt nem alkalmazzák a történeti öblökre =ezeket belvíznek tekintik (pl. Kanada a Hudsonöbölre) NB: Szárazföldi, szigeti és tengeri határvita (Salvador/Honduras, Nicaragua beavatkozásával) ügy: Fonseca-öböl történeti öböl, sajátos történeti helyzete határozza meg státusát – a 3 parti állam közös tulajdonát vagy közös birtokát (kondomíniumát) képezi D) szigetek - - az 1958. évi egyezmény szerint: természetes módon létrejött, vízzel körülvett földterület, amely dagály idején a vízszint fölött van, és amely tengeri övezettel rendelkezhet (dagálykor elmerül, akkor nem lehet saját parti tengere – az ilyen területek viszont használhatók alapvonalként és számítási pontként) bár szigetek a parti tenger, a csatlakozó övezet, a kizárólagos gazdasági övezet és a kontinentális talapzat mérésének alapját is képezhetik, de az 1982. évi egyezmény megjegyzi: „azoknak a zátonyoknak, amelyek nem alkalmasak emberi

lakóhely v saját gazd-i élet fenntartására nincs kizárólagos gazd-i övezetük vagy kontinentális talapzatuk” E) szigetcsoportállamok - 1982-as egyezmény 47. Cikke: a szigetcsoportból álló állam egyenes szigetcsoporti alapvonalakat húzhat a szigetcsoport legkülső szigeteinek és száraz zátonyainak legkülső pontjai között, amely azután alapvonalként szolgál, ennek azonban számos feltételnek kell teljesülnie: (9db) 1. szigetcsoport legkülső szigeteinek és száraz zátonyainak legkülső pontjait kapcsolják össze, feltéve, h a fő szigetek az alapvonalon belül helyezkednek el, és a víz és a szárazföld aránya 1:1 és 9:1 közé esik 2. ilyen alapvonal hossza nem haladhatja meg a 100 tengeri mérföldet 3. alapvonalak kijelölése nem térhet el jelentős mértékben a szigetcsoport általános alakzatától 4. nem jelölhetők ki apály idején előbukkanó kiemelkedéseket alapul véve 5. szigetcsoport állam nem használhatja oly módon az

alapvonalak rendszerét, hogy másik állam parti tengerét elszakítsa a nyílt tengertől v a kiz gazd övezettől 6. ha egy szigetcsoportból álló állam szigetközi vizeinek egy része közvetlenül szomszédos állam két része közé esik, az utóbbi államnak azok az érvényes jogai és más tv-es érdekei, amelyeket ezeken a vizeken hagyományosan gyakorolt 7. szárazföldi terület magában foglalhatja szigetek és atollok part menti szirtjein belüli vizeket – föld-víz arány kiszámításához 8. alapvonalakat méretarányú térképeken fel kell tüntetni 9. megfelelő nyilvánosságot kell biztosítaniuk az ilyen tengerészeti térképeknek - halászati jogokat és a tenger alatti kábeleket be kell jelenteni 104 - - - ezen túl minden állam hajója élvezi a békés áthaladás jogát, minden hajó és repülőgép élvezi a folyamatos és gyors áthaladásra kijelölt áthaladás jogát parti tenger szélessége o eredetileg a parton elhelyezett

tüzérség lőtávolsága (ágyúlövés-szabály) határozat meg – XIX. sz-ban 3mérföldes szabállyá alakult o 1982-es egyezmény 3. cikke: „minden államnak joga van parti tengerének szélességét megállapítania az alapvonalaktól mért, 12 tengeri mérföldet meg nem haladó határig” – ez összhangban áll az államok kialakulóban lévő gyakorlatával o parti tenger elhatárolás szemben lévő v szomszédos tengerparttal rendelkező államok között o közös megállapodás hiányában egyik állam sem terjesztheti ki parti tengerét azon a középvonalon túlra, amelynek minden pontja egyenlő távolságra van azoknak az alapvonalaknak a legközelebbi pontjaiból, amelyektől az egyes államok parti tengerének szélességét mérik o ez nem alkalmazandó ahol történelmi jogcím vagy különleges körülmények folytán a két állam parti tengerét eltérő módon kell elhatárolni parti tenger jogi természete o 1. Elmélet: res communisként kezeli, de

bizonyos a parti állam által gyakorolható jogok kikötésével o 2. Elmélet: a parti tengert az államterület részének tekinti, a külföldi hajók békés áthaladási jogának kikötésével – a parti állam tehát szuverén jogokat élvez, és kiterjedt joghatósággal rendelkezik o 1958. évi egyezmény: „ a parti állam szuverenitása kiterjed parti tengerre, az afölötti légtérre, az alatta elhelyezkedő tengerfenékre és altalajra, az egyezmény rendelkezéseinek és a nj szabályainak megfelelően” o a parti tenger tartozéka a szárazföldi területnek, amelyhez kapcsolódik o a parti állam, ha úgy kívánja, kizárhatja az idegen állampolgárokat és a külföldi hajókat a parti tengerén folytatott halászatból, a parti kereskedelemből – saját ápainak tartja ezzel fel békés áthaladás joga o külföldi kereskedelmi hajók jogát az akadálytalan áthaladásra hosszú ideje elismerték (szokásjogi elv lett) o 1958-as egyezmény: „.a parti

állam nem akadályozhatja a békés áthaladást, és nyilvánosságra kell hoznia minden olyan veszélyt, amelyről tudomása van” o nem békés az áthaladás, ha veszélyezteti a parti állam békéjét, nyugodt rendjét vagy biztonságát o 1982-es egyezmény: az áthaladás magában foglalhat ideiglenes megállást, de csak akkor, ha ez a hajózás velejárója v végszükség miatt szükséges o áthaladó hajók kötelesek betartani a parti állam szabályait, amennyiben azok összhangban vannak a nj-val o a tengeralattjárók a felszínen és felvont lobogóval kötelesek hajózni o 1982-es egyezmény: továbbfejlesztette és példákat adott tiltott áthaladásra (pl. kémkedés) – megszegése bj-i felelősséget alapoz o 1989 szeptemberében az USA és a SZU közösen adta ki A békés áthaladásra vonatkozó nj-i szabályok egységes értelmezése c dokumentumot – megerősíti az 1982-es egyezményt:” minden hajó (beleértve a hadihajókat) élvezi a békés

105 áthaladás jogát a parti tengeren, és ehhez sem előzetes bejelentésre, sem engedélyezésre nincs szükség” - joghatóság idegen hajók felett o ha idegen hajók haladnak át a parti tengeren, a parti állam csak meghatározott esetekben gyakorolhatja büntető joghatóságát o 1982-es egyezmény (1958-as erősíti meg) felsorolja azokat az eseteket amikre kiterjed: bcs következményei kiterjednek a parti államra, ha bcs jellege megzavarja az ország békéjét v a parti tenger nyugodt rendjét, ha a helyi hatóságok segítségét a kapitány v lobogó szerinti állam dipl-i képviselője kéret, ha az ilyen intézkedések a kábítószer v pszichotróp anyagok tiltott kereskedelmének megakadályozása végett szükségesek o ha viszont a hajó a parti tengeren a parti állam belvizeit elhagyva halad át, a parti állam a tv-eiben biztosított bármely letartóztatást v vizsgálatot célzó lépést végrehajthat a hajó fedélzetén o parti állam hatóságai nem

járhatnak el akkor, ha a bcs-t azelőtt követték el, hogy belépett a parti tengerre o nem térítheti el a parti tengerén áthaladó idegen hajót a parti állam azért, hogy polgári joghatóságát gyakorolja a hajó fedélzetén tartózkodó személlyel szemben o hadihajók és más, nem ker-i célból üzemeltetett állami hajók mentesek a parti állam joghatóság alól o a lobogó szerinti állam nemz-i felelősséggel tartozik a jogsértés eredményeként elszenvedett veszteségekért v kárért F) nemzetközi szorosok 1958-as egyezmény: idegen hajók békés áthaladásának joga nem függeszthető fel azon szorosokban, amelyek nemz-i hajózás céljára szolgálnak (ezt a Korfu-szoros ügyben hozott döntéssel együtt kell értelmezni - brit hadihajókra albán ágyúkból tüzet nyitottak, hónapokkal később a brit hajók cirkálókból és rombolókból álló, megerősített haderővel kelt át a szorosan, és két hajó aknára futott. Ez arra késztette a

brit hatóságokat, h aknamentesítsék a szorost – bíróság kimondta, h az államoknak joguk van béke idején, h hadihajóik a szorosokon a parti állam előzetes hozzájárulása nélkül áthaladjanak, feltéve, ha az áthaladás békés.) lefektették az új tranzitáthaladás jogát, amely kiterjedt a hajózás és az átrepülés gyakorlásának szabadságára nem világos, hogy a tranzitáthaladás joga nemz-i szokásjog részévé vált-e – gyakorlat bizonytalan  egyes államok kifejezetten rendelkeztek a nk-i szorosokon való áthaladásról, de sok szoros különleges szabályozás alá esik (pl. Boszporusz, Dardanellák) - - G) csatlakozó övezet - történeti okokból néhány állam igényt tartott arra, hogy jogokat gyakorolhasson a nyílt tenger meghatározott részeiben - ezeket a korlátozott joghatósági övezeteket különféle okokból hozták létre: pl. vám-, bevándorlási vagy közegészségügyi szabályaik megszegésének megelőzésére,

halállomány megőrzésére stb. - lehetővé teszik ezen övezetek, hogy a parti állam megóvja létfontosságúnak tekintett érdekeit anélkül, hogy még jobban ki kellene terjesztenie parti tengerének határát a nyílt tenger felé – tehát kompromisszum jön létre a parti állam és más tengeri hatalmak érdekei között - csatlakozó övezet ötletét a francia Gidel fogalmazta meg az 1930-as években 106 - - világosan megkülönböztették a parti tenger részeire vonatkozó igényeket a teljes szuverenitásra irányuló igényektől a nyílt tenger részeként hivatkozta a csatl. övezetre, ahol a parti állam meghatározott jogokat élvez a csatlakozó övezetet kifejezetten igényelni kell legfeljebb 12 tengeri mérföldre terjedhettek az alapvonaltól számítva – az 1982-es egyezmény óta pedig legfeljebb az alapvonaltól 24 tengeri mérföld szélességig terjedő övezetre tarthat igényt a parti állam 1958-as egyezményben a nyílt tenger része volt,

az 1982-es egyezmény szerint a kizárólagos gazdasági övezet komplexumának részét képezi jelentősége napjainkban csökken 36. A kizárólagos gazdasági övezet, a kontinentális talapzat, az ezek elhatárolására vonatkozó joggyakorlat (472-491) Kizárólagos gazdasági övezet (KGÖ) - kompromisszumot tükröz - a 200 ternger mérföldes kizárólagos gazdasági övezetre irányuló igény egyik fő oka a halászati övezetekkel kapcsolatos vita volt – 1958-as egyezményben nem állapodtak meg halászati övezetek létesítéséről – növekvő számú állam igényelt különböző szélességű halászati övezeteket - 1964-es európai halászati egyezmény: a parti államnak a parti tenger alapvonalától számított 6 mérföldes övezeten belül kizárólagos joga van a halászatra, és halászati ügyekben kizárólagos joghatóságot gyakorol, míg az alapvonaltól számított 6-12 mérföldes sávban az egyezmény más részes államai is jogosultak a

halászatra, feltéve hogy ott 1953-1962 között szokásszerűen halásztak - 1960-as konferencia óta szokásjogként kristályosodott ki a halászati övezet kiterjesztése az alapvonaltól 12 mérföldre - 1982-es egyezmény: a kizárólagos gazd-i övezet a parti tengeren túli és azzal szomszédos terület, különleges jogi rezsim alatt áll  a parti állam jogai a gazdasági övezetben (56. cikk):  tengerfenék feletti vízréteg, a tengerfenék és az altalaj, akár élő, akár élettelen erőforrásainak felkutatása, kiaknázása, megóvása, kezelése  mesterséges szigetek, létesítmények és építmények felállítása, használata  tengeri tudományos kutatás  tengeri környezet védelme és megóvása - az övezet nem terjedhet 200 tengeri mérföldön túlra az alapvonaltól 107 - más államok jogai és kötelezettségei - szabadságoknak nevezzük: (teljesítése során az államoknak kellően figyelembe kell venniük a parti állam jogait,

kötelezettségeit és törvényeit) o nyílt tengeri hajózás o átrepülés o tenger alatti kábelek és csővezetékek lefektetésének szabadsága - NB: Maine-öböl ügy: ” az egységes tengeri határ kritériuma csak olyan lehet, hogy az mind a kontinentális talapzatra, mind a gazdasági övezetre egyaránt lehessen alkalmazni, nem pedig olyan, ami csak e területek egyikére vonatkozhat” - Az elmúlt két évtizedben az államok széles körben tartottak igényt 200 mérföld széles, kizárólagos halászati v gazdasági övezetre - ezen államok száma és összetétele olyan, hogy a kiz gazd-i övezet szokásjogi szabályként megszilárdult - néhány állam bizonyos további tengerövezetekre vonatkozó jogokat is deklarált (l Kanada 100 mérföldes különleges szennyezésmentes övezetet igényelt az északi-sarkkör partjai mentén) - USA-SZU: 1990-ben tengerihatár-megállapodás A kontinentális talapzat (continental slope) - geológiai kifejezés - azt a

peremet jelenti, amely a szárazföld felől a tenger alá nyúlik - csak viszonylag sekély vízréteg (150-200 m) borítja, míg végül hirtelen meredekké válik és néhány ezer méterre leereszkedi az óceán mélységébe - ez a perem az óceánok teljes területének mintegy 7-8%-át teszik ki – kiterjedésük jelentős változásokat mutat - legfontosabb ismérve: olajban és gázban gazdagok, gyakran kiterjedt halászati lelőhely - ma: kizárólag a parti államhoz tartozik - Truman nyilatkozat 1945-ben: kinyilvánították, hogy a parti állam több okból is jogosult erre a joghatóságra (az Egyesült Államok bejelentette igényét, mint parti állam, a kontinentális talapzatra) - ez azonban nincs arra hatással, hogy a kontinentális talapzat fölött elhelyezkedő vizek nyílt tengernek minősüljenek - vita kezdődött, mert ez az államokat igényeik egész sorának benyújtására ösztönözte - megoldás: 1958. évi kontinentális talapzatra vonatkozó

egyezmény - a kizárólagos gazdasági övezet koncepciójának kifejlődése zavart okozott, mivel az 1982-es egyezmény alapján a parti államnak szuverén joga van a kizárólagos gazd-i övezete valamennyi természeti erőforrása felett, beleértve a tengerfenék erőforrásait is - a talapzat földrajzi kiterjedése különbözik a gazdasági övezet 200 mérföldes terjedelmétől meghatározása: - 1958-as egyezmény inkább a kiaknázhatóság szempontjából határozta meg -> A kontinentális talapzat külső határai, addig a vonalig terjedhetnek, (két pozitív szabály) amely azokat a pontokat köti össze, ahol az üledékes kőzetek vastagsága minimum 1%-a az ilyen pontoktól a kontinentális lejtő lábáig mért legrövidebb távolságnak vagy amely esetében a pontok távolsága kontinentális lejtő lábától nem több, mint 60 tengeri mérföld, de (két negatív szabály) nem távolabb, mint az alapvonaltól számított 350 tengeri mérföld vagy nem

távolabb, mint 2500 izobáttól számított 100 tengeri mérföld. 108 a kontinentális talapzatra vonatkozó jogcím alapjaként ma a földrajzi ismérvet, nem pedig a foglalást vagy a hatékony ellenőrzést fogadják el - ahol a kont perem 200 mérföldön túlra terjed, földrajzi tényezőket kell figyelembe venni a határ meghatározásakor – ami semmi esetre sem haladja meg az alapvonaltól számított 350 mérföldet vagy a 2500 méteres izobáttól számított 100 mérföldet - ahol a talapzat nem terjed 200 mérföldig a parttól, ott a természetes meghosszabbítás irányelvét szabályozó elvként a távolság egészíti ki parti állam jogai: - 1982-es egyezmény: a kontinentális talapzat felett annak kutatása és természeti erőforrásainak kiaknázása céljából szuverén jogokat gyakorol a parti állam - az ilyen jogok kizárólagosak abban az esetben, hogy a parti állam kifejezett beleegyezése nélkül egyetlen állam sem kezdhet ilyen tevékenységet

- az erőforrások trumani koncepcióját (amely kizárólag az ásványi erőforrásokra hivatkozott) kiterjesztették az egy helyben élő fajokhoz tartozó élő organizmusokra - a kontinentális talapzat kutatásával és kiaknázásával kapcsolatos intézkedések nem akadályozhatják a kábelek és a csővezeték lefektetését vagy fenntartását a talapzaton – az ilyen kutatás és kiaknázás nem eredményezhet semmilyen indokolatlan beavatkozást a hajózás, halászat, erőforrás megóvása terén - 1982-es egyezmény: „ a parti állam a kontinentális talapzat kutatásához szükséges létesítményeket és ás berendezéseket építhet és tarthat fenn, jogosult legfeljebb 500 méter kiterjedésű biztonsági övezeteket kijelölni, amit minden nemzet hajóinak tiszteletben kell tartaniuk – a létesítményeket nem lehet szigetnek tekinteni - ha egy állam kontinentális talapzata 200 mérföldön túlra terjed, a parti állam az élettelen erőforrások 200

mérföldön túli kiaknázásáért pénzbeli vagy természetbeni hozzájárulásra köteles – a hozzájárulás teljesítésére évente kerül sor ami ellenőrzését a Nemzetközi Tengerfenék Hatóságnak kell teljesíteni, aki szétosztja méltányos megosztási kritériumok alapján a fejlődő országok között kontinentális talapzat elhatárolása szemben lévő és szomszédos államok között: - nj irányadó elve: a kontinentális talapzat határaira vonatkozó vitákat megállapodások útján, méltányos elvekkel összhangban kell rendezni - 1958-as egyezmény: „. megállapodás híján, amennyiben különleges körülmények más határvonalat nem indokolnak a határt az egyenlő távolság elvének alkalmazásával kell meghatározni” - Északi-tengeri kontinentális talapzat ügyek, Angol-francia kontinentális talapzat ügy, TunéziaLíbia kontinentális talapzat ügy - Maine-öböl ügy: USA-Kanada kontinentális talapzata és halászati övezetének

elhatárolásával foglalkozott, NB 2 elvet fogalmazott meg: az elhatárolás nem lehet egyoldalú, azt a felek megállapodásával ill 3. Fél közreműködésével kell megvalósítani ; az elhatárolásnak méltányos elvek alkalmazásával és gyakorlati módszerek felhasználásával kell megvalósulnia amelyek képesek méltányos eredményt biztosítani - a bíróság értelmezése alapja a szemben fekvő államok között a középvonal megvonása a legmegfelelőbb módszer, ha az a cél, hogy méltányos eredményt érjenek el - a bíróság ítéletében megismételte a figyelembeveendő tényeket, körülményeket - felek partjainak általános alakzata, kapcsolatuk általános összefüggéseit - felek releváns partszakaszainak aránytalan hosszát és a közöttük lévő távolságot - talapzat területének nagysága és partja megfelelő részének a partvonalak általános irányához igazodva mért hosszúsága között az aránytalanság elkerülése További

elhatárolás - Mindkét egyezményben kimondott elv: egyenlő távolság/különleges körülmények szabálya - A nemzetközi jog irányadó elve alapján a kontinentális talapzatra vonatkozó vitarendezés: 1. megállapodások útján, melyeket a méltányosság elvével összhangban kell megkötni - 109 2. megállapodás híján, egyenlő távolság elvét kell alkalmazni, amennyiben mást nem indokolnak a különleges körülmények A bíróság gyakorlata: - Az elhatárolás sohasem lehet egyoldalú, tehát ha lehetséges, akkor a felek közti megállapodással kell rendezni a vitát. Valamint a méltányosság elve alapján kell ezeket az igényeket eldönteni. - Hagyományosan különbség tehető a viták kapcsán a szemben fekvő, illetve a szomszédos államok között. - A szemben fekvő államok vitája esetén nagyobb hangsúly esik az egyenlő távolság elvének alkalmazására, míg szomszédos államok esetén inkább a méltányosság elvét alkalmazza a

bíróság. - A bíróság által alkalmazott egyenlő távolság/releváns körülmény szabály, a bíróság gyakorlata által finomított változata az egyezményekben található egyenlő távolság/különleges körülmények elvnek. Kamerun v. Nigéria ügy: - A bíróság ebben az ügyben meghatározta a módszert, ami alapján a vita eldönthető: 1. ki kell jelölni egy egyenlő távolságra épülő vonalat 2. meg kell vizsgálni fennállnak-e olyan tényezők, melyek a vonal kiigazítását vagy elmozdítását teszik indokolttá a méltányos eredmény elérésé érdekében - A bíróság kimondta, hogy a méltányosság soha nem lehet elhatárolási módszer, hanem csakis kizárólag célkitűzés, amit szem előtt kell tartani a kijelöléskor. - A bíróság meghatározta a különleges körülmények fogalmát, mely szerint minden ilyen különleges körülménynek minősül, ami megváltoztatja a határvonalat, kizárja az osztó igazság és méltányos megosztás

bárminemű fogalmát. Különleges körülmények: partvonalak alakzata, hossza szigetek léte biztonsági megfontolások felek korábbi magatartása. 37. A nyílt tengerre vonatkozó szabályok. A nemzetközi tengerfenék (493-502, 509-515) Nyílt tenger, tengerfenék I. Nyílt tenger - A kizárólagos gazdasági övezettől(= alapvonaltól 200 tengeri mérföld) – vagy ha a parti országnak vagy szigetnek nincs ilyen övezete, akkor a parti tengertől(= alapvonaltól 12 tengeri mérföld) – kifelé eső minden víz. 110 - - - - - - 1982-es egyezmény 86. cikke szerint nyílt tenger: a tenger minden olyan része, amely nem tartozik a kizárólagos gazdasági övezethez, a parti tengerhez vagy egy állam belvizeihez, illetve egy szigetállam szigetek közötti vizeihez. Nyílt tenger szabadsága: egyetlen állam sem jogosult a nyílt tengeren szuverén jogokat gyakorolni. általános szabály, melyet az elismerés, a belenyugvás és az elévülés doktrínája

korlátoz, amelynek értelmében más nemzetek által elismert, hosszas használat útján egyes, a parti állam parti tengere melletti nyílt tengeri területek az adott állam szuverenitása alá kerülhetnek. (Angol-norvég halászati ügy) Bármely állam szabadon gyakorolhatja a hajózás vagy átrepülés jogát. Minden hajó és légi jármű teljes mozgási és tevékenykedési szabadságot élvez, amellett, hogy köteles tiszteletben tartani mások jogait, valamint más hajók és légi járművek biztonságos vezetését és működését. A nyílt tenger nyitva áll minden, akár parti, akár tengerparttal nem rendelkező állam számára. A nyílt tenger szabadságát jelen Egyezmény és a nemzetközi jog más előírásai által lefektetett feltételek szerint gyakorolják. Tartalmazza többek között mind a parti, mind a tengerparttal nem rendelkező állam számára: o hajózás szabadságát, o tenger feletti átrepülés szabadságát, o tenger alatti kábelek és

csővezetékek fektetésének szabadságát, o mesterséges szigetek és más létesítmények nemzetközi jog szerint engedélyezett építésének szabadságát, o halászat szabadságát, o tudományos kutatás szabadságát. Ezen szabadságokat minden állam más államoknak a nyílt tenger szabadságai gyakorlása iránti érdekeire és a területen folytatott tevékenységre vonatkozó, jelen egyezmény szerinti jogokra is kellő figyelemmel gyakorolja. A nyílt tenger békés célokra van fenntartva. (Ausztrália és Új-Zéland Nukleáris kísérletek ügye) A hajózás joga - Minden államnak, akár parti, akár tengerparttal nem rendelkező, joga van a nyílt tengeren saját lobogója alatt hajózni. Hajók nemzeti hovatartozása: - állam határozza meg a szabályokat (feltételek, lajstromozás) - hajók azon állam nemzetiségével rendelkeznek, amely állam lobogóját van joguk használni - állam és a hajó között valóságos kapcsolatnak kell lennie (hatékony

ellenőrzést tudjon gyakorolni, állam kényszeríti ki mind a nemzeti mind a nemzetközi szabályokat) - „Olcsó lobogók”: hajó melyik állam regiszterébe kerülnek - jogilag legnagyobb: Libéria, Vanuatu, Panama, mivel kevesebb adó, munkavédelmi, biztonsági szabályok hiányosak, hajókat alacsony költségekkel tudják üzemben tartani. - alapelv: joghatóságot egyedül a lobogó szerinti állam gyakorolja (Lotus-ügy) - hajó több állam lobogója alatt hajózik: hontalannak is tekinthető, nyílt tengeren átvizsgálható, lefoglalható. - A nyílt tengeren a hadihajókat, valamint a kizárólag nem kereskedelmi szolgálatban foglalkoztatott kormányzati hajók a lobogó szerinti államon kívül minden más államnak a joghatósága alól teljes mentesség illeti meg. Büntető joghatóság összeütközés vagy más hajózási esemény ügyeiben - Olyan nyílt tengeren történt összeütközés vagy más hajózási esemény esetén, amikor felmerül a hajó

parancsnokának vagy a hajón szolgálatot teljesítő más személynek a büntetőjogi vagy 111 fegyelmi felelőssége, e személy ellen büntető-, illetve a fegyelmi eljárás egyedül csak a lobogó szerinti állam bíróságainál vagy más közigazgatási hatóságainál indítható. Segítségnyújtási kötelezettség - Az UNCLOS (UN Convention Law of the Sea, Tengerjogi egyezmény) minden hajó számára kötelezővé teszi, hogy segítséget nyújtson a tengeren elveszett személynek és hogy a lehető legnagyobb sebességgel siessen a bajbajutott személy segítségére. - Ütközés után szintén kötelező a másik hajó segítségére sietni. Kivételek a lobogó szerinti állam joghatóságának kizárólagossága alól 1. Hajóátvizsgálási jog - A hadihajók a nemzetközi vizeken bármilyen hajót megközelíthetnek azonosítás céljából. - Ha a megközelített hajó nem hadihajó vagy állami hajó, akkor a fedélzetére át lehet szállni, ha alapos okkal

feltételezhető, hogy: kalózhajó rabszolga-kereskedelemben érintett jogosulatlanul műsorszóró tevékenységet folytat hamis lobogó, vagy lobogó nélküli, de azonos nemzetiségű az átszálló hadihajóval. - Csónakot küldhetnek a gyanúsított hajóhoz. - Ha a gyanú az iratok ellenőrzése után is fennáll, további vizsgálatot tarthat a hajó fedélzetén. - Amennyiben a gyanú megalapozatlannak bizonyul és az átvizsgált hajó nem követett el valamely azt indokló cselekményt, valamennyi elszenvedett veszteségért vagy kárért kártalanítani kell. 2. Kalózkodás - Kalózkodás az alábbi cselekmények bármelyike: a) bármely jogellenes erőszakos vagy feltartóztatásra irányuló cselekmény, illetve bármely fosztogató cselekmény, amit magánérdekből követ el egy magántulajdonban lévő hajó vagy légi jármű személyzete vagy utasai és a cselekmény a következők ellen irányul:  a nyílt tengeren más hajó vagy légi jármű, vagy ilyen

hajókon vagy légi járműveken lévő személyek, illetve vagyontárgyak,  egyik állam joghatósága alá sem tartozó helyen található hajó, légi jármű, személyek, illetve vagyontárgyak, b) bármely önkéntes részvétel valamely hajó vagy légi jármű műveleteiben azoknak a tényeknek a tudtában, amelyek alapján a hajó, illetve a légi jármű kalózhajónak, illetve kalóz légi járműnek tekinthető, c) minden olyan tevékenység, amely az a) és b) pontokban foglalt tevékenységekre való felbujtásra vagy azok szándékos előmozdítására irányul.  Bármely állam lefoglalhatja a kalózhajót vagy kalózrepülőgépet a nyílt tengeren vagy terra nulliuson, valamint letartóztathatja a személyzetet, és lefoglalhatja a fedélzeten található javakat, továbbá bármely állam letartóztathatja és elítélheti azokat, akiket kalózkodással vádolnak. 3. Rabszolgakereskedelem - Minden állam hatékony intézkedéseket tesz, hogy megakadályozza és

büntesse a lobogója alatti hajózásra jogosult hajókon történő rabszolgaszállítást, és hogy megakadályozza lobogójának ezen célbóli törvénytelen használatát. 112 - Bármely rabszolga, aki valamely hajó fedélzetén keres menedéket, akármilyen is annak lobogója, ipso facto szabad. 4. Nem engedélyezett műsorszórás a nyílt tengerről 5. Az üldözés joga - Cél: az a hajó, amely megszegte a parti állam szabályait ne vonhassa ki magát a büntetés alól úgy, hogy a nyílt tengerre menekül. - Egy idegen hajó üldözését akkor lehet megkezdeni, amikor a parti állam illetékes hatóságainak jó okuk van feltételezni, hogy a hajó megsértette az állam törvényeit és rendelkezéseit. - Az ilyen üldözést akkor kell megkezdeni, amikor az idegen hajó vagy egyik csónakja az üldöző állam belvizein, parti tengerén, vagy csatlakozó övezetén belül van, és a parti tengeren vagy a csatlakozó övezeten túl csak akkor folytatható, ha az

üldözést nem szakították félbe. - Az üldözés csak a megállásra felszólító látható vagy hallható jelzés olyan távolságról történt leadás után kezdhető meg, mely lehetővé teszi annak meglátását vagy meghallását az idegen hajó által. - Az üldözés joga alkalmazandó a kizárólagos gazdasági övezetben vagy a kontinentális talapzaton is. - Az üldözés joga megszűnik, mihelyt az üldözött hajó a saját államának vagy harmadik államnak a parti tengerére ér. - Az üldözés jogát csak hadihajók vagy katonai légi járművek, illetve kormányszolgálatban állóként világosan megjelölt, azonosítható és erre feljogosított más hajók vagy légi járművek - folytathatják. 6. Szerződésen alapuló jogok - Pl.: fegyverkereskedelem, alkohol csempészet megakadályozása 7. Szennyezés - Intézkedések tétele a nyílt tengeren a szennyezés megelőzése, csökkentése vagy felszámolása érdekében 8. Szétterjedő halállomány - Az

a halállomány mely mind a kizárólagos gazdasági övezetre, mind a nyílt tengerre kiterjed. - Halászat fejlődésével nyílt tengeren lehalásszák, valamint a kizárólagos gazdasági övezetet is letarolják. - Ezen halállományok megőrzése céljából államok együttműködnek, valamint bizonyos jogosítványok főszabályként lobogó szerinti államnak, de ha pl. nem cselekszik, az ellenőrök a fedélzeten maradhatnak és bizonyítékokat rögzíthetnek, legközelebbi kikötőbe irányíthatják stb. II. Nemzetközi tengerfenék - Az utóbbi években a nyílt tenger alatti természeti kincsek egyre nagyobb mértékben váltak ismertté. 113 - Miközben az ásványvagyonnak ez a forrása hatalmas potenciális jelentőséggel bír azon fejlett országok szempontjából, amelyek rendelkeznek vagy a közeli jövőben rendelkezni fognak a műszaki lehetőségekkel, hogy kibányásszák ezeket az ásványi anyagokat, súlyos problémákat vet fel a fejlődő államok,

különösen pedig azok szempontjából, amelyek néhány ásvány kivételéből származó bevételektől függnek. - 1969-ben az ENSZ közgyűlése határozatot fogadott el, amely a nemzeti joghatóság határain túl elterülő tengerfeneket, óceán talajt és az alattuk elhelyezkedő altalajt az emberiség közös örökségévé nyilvánította, nem sajátíthatók ki, semmilyen jog nem alapítható rajtuk, kivéve azokat, amelyek összhangban vannak egy jövőben létrehozandó nemzetközi rezsimmel, amely a feltárást és a kiaknázást irányítja. - Azok az ásványok azonban, amelyeket az egyezménnyel összhangban nyernek ki elidegeníthetők. - A területen a tevékenységet az emberiség egészének javára kell kifejteni. Erről és a javak méltányos szétosztásáról a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság gondoskodik. - A területen a tevékenységet egyfelől a Vállalat (a hatóság gyakorlati feladatokat megvalósító szerve), másfelől a részes államok fejtik

ki. - Az utóbbiaknak munkatervet kell benyújtaniuk, melynek ki kell jelölnie két azonos kereskedelmi értékűnek becsült lelőhelyet. - A hatóság jóváhagyja a munkatervet az egyik lelőhelyre vonatkozóan, a másikat pedig fenntartott lelőhelynek jelöli ki, amelyet csak a Hatóság aknázhat ki a Vállalat útján, illetve a fejlődő államokkal együttműködve. - A tengerjogi konferencia eredményeinek fejleményeként az 1982-es egyezményt ugyan aláírták az államok, de sokan közülük nem ratifikálták azt. - Nemzetközi megoldás híján számos állam vezetett be belső szabályokat azzal a céllal, hogy létrehozza a tengerfenék feltárásának és kiaknázásának átmeneti kereteit. - Az államok 1990-től tettek komolyabb erőfeszítéseket annak biztosítására, hogy az 1982-es egyezmény egyetemes jellegét megőrizzék, és így megelőzzék az egymásnak ellentmondó mélytengerfenék-rendszerek kialakulását. - Végül létrejött az 1994. évi

megállapodás a tengerjogi egyezmény tengerfenékre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról, mely kimondta, hogy az 1982-es egyezmény és a megállapodás egységes dokumentumot képez és bármilyen ellentmondás esetén az egyezményt illeti az elsőbbség. - Az államok csak akkor ismerhetik el a megállapodást magukra nézve kötelezőnek, ha ugyanakkor vagy előzetesen kifejezik a beleegyezésüket, hogy az egyezmény kötelezze őket. Ily módon lehetetlenné válik az egymásnak ellentmondó rezsimek működése a tengerfenékkel kapcsolatban. Nemzetközi Tengerfenék Hatóság - Autonóm szervezet, melynek feladata a Területen folyó tevékenység szervezése és ellenőrzése, különös tekintettel erőforrásainak igazgatására. Fő szervei: Közgyűlés, Tanács, Titkárság, Vállalat. 38. A Tengerjogi egyezmény vitarendezési mechanizmusai (515-518, Kende Tamás: Állam- és terület) A viták rendezése - A tengerjogi viták rendezésére is irányadó

a viták békés rendezésének kötelezettsége. - Amennyiben a felek által szabadon választott eszközzel nem érik el a vita rendezését, az egyezményben lefektetett kötelező eljárásokat alkalmazzák. - Az államok a következők közül választhatnak: Nemzetközi Tengerjogi Törvényszék, 114 Nemzetközi Bíróság, választottbíráskodás, különleges választottbíráskodás. - 1982-es egyezmény részletes szabályokat tartalmaz a tengerjogi viták rendezésére  a vitarendezés módszerei: Nemzetközi Tengerjogi Törvényszék (ITLOS), Nemzetközi Bíróság, választottbíráskodás, különleges választottbíráskodás  rendelkezik továbbá a törvényszék tengerfenékviták-tanácsáról – amelynek joghatósága van a mélytengerfeneket és a Nemzetközi Tengerfenék Hatóságot érintő ügyekben  az államok általános kötelezettsége, hogy vitáikat békés úton rendezzék, de az egyezményben meghatározottaktól eltérő módszerek

közül is választhatnak  EK államai megállapodtak, hogy a tagállamok közötti halászati vitáikat az EK bírósága elé viszi  Ezen egyezmény keretein kívül az államok különféle vitarendezési módszereket fogadhatnak el 39. A büntető joghatóság elvei, személyek elfogása külföldön, területen kívüli joghatóság (527-542, Kajtár Gábor: Joghatóság) probléma: nj és a kollíziós jog eleinek konvergenciája alapelvei: ☼ a területi elv (jól alkalmazható)  a saját állam területén elkövetett bűncselekményekre  államnak az a joga, hogy eljárást folytathasson a területén elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban,  minden bcs az adott állam bírósága elé kerülhet,  ha elítélik végre is hajthatják,  vonatkozik a külföldi állampolgárságú elkövetőkre is,  általában az ország gyakorolja, amely területén a cselekményt elkövették, feltéve, hogy le kívánja folytatni az eljárást,  nemcsak

amit az ország területén, hanem csak néhány mozzanata történt a cselekménynek az ország területén belül  a nj nem engedi meg az államnak, hogy a saját területén gyakorolja a joghatóságát olyan esetekben, amelyek külföldön történtek, és amelyek kapcsán nem tud semmilyen megengedő jellegű nemz-i jogi szabályra hivatkozni  az államok emiatt számos olyan szabályt alkottak, amelyek kiterjesztik joghatóságukat határaikon kívülre is – így tehát a bj állami területhez kötöttsége nem abszolút alapelv a nj-ben  Lotus-elvtől eltérő szabályokat fogalmazott meg az 1958-as nyílt tengeri egyezmény: „csak a lobogó szerinti állam ill a gyanúsított állampolgársága szerinti állam rendelkezik joghatósággal a tengerészek által a nyílt tengeren elkövetett bcs-ek vonatkozásában”  a területi elv nemcsak az államok szárazföldi területén, hanem a parti tengeren, bizonyos esetben a csatl és egyéb övezetekben is, a

nyílt tengeren, ha a joghatóságot gyakorló állam egyben a lobogó szerinti állam is - alkalmazhatja 115  a joghatóság elsődlegesen és alapvetően területi alapon áll, ez nem szükségszerű és kizárólagos, (államok szabadon megállapodhatnak, hogy joghatóságukat a saját területükön kívül is alkalmazhatják, gyakorolhatják) ☼ állampolgársági elv (országonként eltérőek)  azért fontos, mert az adott állam polgárainak nemcsak a jogait, hanem a kötelezettségeit is meghatározhatja,  a nj az állampolgárság megadásához szükséges feltételek meghatározását a belső jogra bízza (kp-i kérdés a Tunéziai és marokkói állampolgársági rendeletek ügyben is)  állampolgárságot kétféle elvre alapozzák: szülők állampolgársága (kontinentális, jus sanguinis) vagy az adott állam területén való születés (vérségi, jus soli), - kivétel: diplomáciai testület tagjainak gyermekei – államonként változó NB:

Nottebohm ügy: az állampolgárság olyan jogi kötelék, amelynek alapja egy társ-i tényen alapuló kapcsolat, érdekeken és érzéseken alapuló tényleges kötelék – a nj-ban nincs elfogadott definíció az állampolgárságra, eltérő országonként  az államok szabadon állapíthatják meg az állampolgárság megadásának feltételeit, a nj-i releváns (különösen, ha más államok is érintettek) : pl. Állampolgársági jogszabályok összeütközéséről szóló hágai egyezmény,  férjezett nők állampolgárságáról szóló egyezmény, hátrányos megkülönböztetésről szóló egyezmény. – a külföldivel való házasságkötés önmagában nem érinti a nő állampolgárságát - megszerezheti a férj állampolgárságát is  a férfiakkal azonos jogokat kell biztosítani a nők számára  állampolgárságot az idegen honosítás útján is megszerezheti (min. tartózkodási idő, követelmények)  kontinentális jogrendszerek: állam

joghatóságot kíván gyakorolni minden olyan bcsvel kapcsolatban, amelyet állampolgárai követtel el, még akkor is, ha az adott bcs más állam területén történt  angolszász jogrendszerek: állampolgáraik által külföldön elkövetett bcs-ek közül csak a legsúlyosabbak esetében kívánják joghatóságukat gyakorolni  tengerjogi egyezmény: a hajók abban az államban minősülnek honosnak, amelynek a lobogója alatt hajóznak (lajtromozást maga alakítja ki, tényleges kapcsolatnak is kell lennie)  nemz-i polgári repülésről szóló chicagói egyezmény: a repülőgépek ott honosak, ahol lajstromozták őket ☼ a passzív személyiségi elv  az állam joghatóságot gyakorolhat olyan bcs-ek elkövetői felett, akik olyan cselekményeket követtek el külföldön, amelyek valamilyen hatással voltak vagy lesznek adott állam polgáraira (pl. Lotus-ügy, Cutting-ügy)  Túszszedés elleni egyezmény: részes államot is felhatalmazza a joghat.

gyakorlására, amelynek polgárát túszul ejtették ☼ a védelmi elv  egy állam joghatóságot gyakorol az idegenek által külföldön elkövetett, de az állam biztonságát érintő bcs-vel kapcsolatban,  ez általánosan elfogadottá vált (pl. Joyce v Public Prosecutions ügy)  az állam alapvető érdekeinek védelmére hivatkozva igazolható – mivel lehetséges, hogy a külföldi a tartózkodás helye szerinti állam joga szerint nem is követett el bcst és a kiadatását is elutasíthatják, különösen ha az esetnek pol-i vonatkozásai is vannak  gyakran alkalmazzák olyan szerződésekben, amelyek egyes jogsértések vonatkozásában többféle joghatósági alap alkalmazására adnak lehetőséget ☼ az univerzalitás elve 116  egyes bcs-e esetén bármely államnak joghatósága van az eljárás lefolytatására,  a nemzetközi közösség egésze szempontjából minősülnek különösen veszélyesnek ítélt cselekmények (e körbe

tartozik pl.: a kalózkodás, a repülőgép-eltérítés, légi kalózkodás és a túszszedés + a háborús cselekmények, béke és az emberiség elleni bűncselekmények) gyanúsítottak elfogása: a joghatóság gyakorlását általában nem akadályozza az, ha a gyanúsítottat egy másik állam területén jogellenesen fogták el, az elfogás a nj-be ütközik, kivéve, ha önvédelemre lehet hivatkozni az elfogás a nj-ban és különösen a beavatkozás tilalmába ütközik, kivéve ha önvédelemre lehet hivatkozni egyes államok megközelítése eltérő egyértelmű különbséget tesznek az elfogás és a joghatóság gyakorlása között: ☼ az elfogás nyílt tengeren – nyílt tenger felett; területi állam hozzájárulása nélkül annak területén következett be ☼ elrablás olyan ország területén történt-e amellyel a gyanúsítottat elfogó államnak kiadatási szerződése van ☼ gyanúsítottat milyen bcs-ek elkövetésével vádolják A területen

kívüli joghatóság - Elsősorban gazdasági ügyekben gyakori, hogy egyes országok - különösen az Egyesült Államok - a területükön kívül akarják alkalmazni a jogszabályaikat, ami a más államokkal való viszonyban konfliktusokhoz vezethet. - Ez ugyanis túlmegy az objektív területi elven, mivel olyan esetekre vonatkozik, amelyekben az állam arra alapozza joghatóságát, hogy a valamely peres fél cselekedete hatással van a területére. - A hatás elvét akkor is alkalmazzák, ha a per tárgyát képező cselekedetek mind külföldön történtek. - A hatáselv fő szószólója az Egyesült Államok volt, mindenekelőtt a versenyjog területén. - US v. Aluminium Co of America ügy: „bármely állam felelőssé teheti még a neki állampolgári hűséggel nem tartozó személyeket is az olyan, határain kívül elkövetett cselekedetek következményei miatt, amelyek az országon belül tiltottnak számítanak" - Némileg finomították az elvet azzal,

hogy alkalmazásához megkövetelték a hatást kiváltó fél cselekményének szándékosságát, valamint azt is, hogy a hatás jelentős legyen. - Az elv amerikai alkalmazása heves reakciókat váltott ki az Egyesült Államokon kívül, különösen amikor az amerikai hatóságok a tárgyalás előtt - az amerikai jog alapján - külföldön kívántak bizonyítást lefolytatni, illetve a külföldi felekre a megítélt kárt háromszorosan meghaladó büntető kártérítést szabtak ki - A külkapcsolatokról szóló törvény harmadik módosításában kifejtett nézet szerint egy állam akkor gyakorolhatja joghatóságát a területén kifejtett hatásra hivatkozva, ha a bekövetkezett vagy szándékolt hatás jelentős, a joghatóság gyakorlása pedig ésszerű. - Megjegyzendő, hogy az ésszerűség elve azzal a céllal korlátozza a joghatóság gyakorlását, hogy az ne sértsen más államokat, különösen azt az államot, amelynek területén a cselekmény történt.

- Ugyanakkor sok kritika érte ezt a jogszabályt amiatt, hogy ennek alapján a bíróságok alapvetően diplomáciai funkciókat gyakorolnak, hiszen azt mérlegelik, hogy mi a másik állam érdeke. - Az amerikai bíróságok a közelmúltban módosították álláspontjukat. 117 - A Laker Airways v. Sabena ügyben a bíróság többek között kimondta, hogy mivel a konkrét esetben az amerikai versenyszabályok alkalmazhatók, azokat nem lehet átértelmezni vagy figyelmen kívül hagyni a nemzetközi udvariasság szempontjai alapján. - A bíróság álláspontja szerint a Timberlane-ügyben kimondott érdekösszemérő megközelítésre nincs szükség, hiszen azt az Atlanti-óceán mindkét oldalán a végrehajtó hatalomnak kell végrehajtania, az egymással ütköző érdekeket pedig diplomáciai tárgyalások során kell összeegyeztetni. - A nemzetközi fórumok tűnnek a legmegfelelőbbnek a hatáselwel kapcsolatos alapvető ellentétek megoldására. - A Hartford Fire

Insurance Co. v California ügyben az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága kimondta, hogy a vonatkozó amerikai jogszabály (a Sherman-féle trösztellenes törvény) „olyan külföldi cselekedetekre vonatkozik, amelyeknek valamilyen szándékolt és jelentős hatásuk van az Egyesült Államokban". - Kimondta azt is, hogy annak a személynek, aki két állam (jelen esetben az Egyesült Államok és a londoni viszontbiztosítási piac vonatkozásában az Egyesült Királyság) joghatósága alá tartozik, meg kell felelnie mindkét állam törvényeinek, és nincsen szükség a nemzetközi udvariasság figyelembevételére. - Az üggyel kapcsolatosan kifejtett különvélemények egyike viszont azt mondta ki, hogy a területen kívüli joghatóság ilyen értelmű gyakorlását alá kell vetni az ésszerűségi tesztnek. - A hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején kezdtek a külföldi államok, a hatáselvre adott válaszként, blokkoló jogszabályokat

alkotni. - Az Egyesült Királyságban a kereskedelmi érdekek védelméről szóló 1980-as törvény alapján például a külügyminiszter a külföldi államok területen kívüli eljárásával kapcsolatban kifejezetten megtilthatja okirati vagy tanúbizonyítás lefolytatását más államok bíróságai vagy egyéb hatóságai számára. - Ezen túlmenően a jogszabály lehetővé tette, hogy brit állampolgársággal vagy tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek pert indítsanak brit bíróságok előtt a külföldi bíróság ítéletében kiszabott büntető kártérítés visszatérítése érdekében. - Az Európai Bizottság és az Egyesült Államok által 1991. szeptember 23-án aláírt, a versenyjogi szabályok alkalmazásával kapcsolatos megegyezés keretében szintén kísérletet tettek a felek a területen kívüli joghatóság alkalmazásából fakadó problémák megoldására - Többek között felhívták a figyelmet az ilyen cselekmények

bejelentésére és koordinálására azzal, hogy nagy hangsúlyt kell helyezni az államok közötti jó viszony fenntartására. - Az Európai Bíróság azonban úgy vélte, hogy a Bizottság a megegyezés aláírásával túllépte a hatáskörét. - A megegyezést a Tanács és a Bizottság 1995. április 10-ei döntése megerősítette, és megoldott néhány hatásköri problémát is. - Ugyanakkor még mindig bizonytalan az értéke, mivel az amerikai magánjogi keresetekkel nem foglalkozik. - A konfliktus gyökerét tehát nem irtották ki. - A kubai vagyonok ellenőrzéséről szóló, 1992-es amerikai törvényre válaszként az Európai Közösség diplomáciai jegyzékben tiltakozott az amerikai jogszabályok területen kívüli alkalmazása ellen, ahogy a Helms-Burton-törvény 1996-os elfogadásakor is. - A versenyjog terén azonban maga az Európai Közösség is küzd a joghatóság gyakorlásának problémájával a közösség területén kívüli székhelyű

társaságok felett. - Az ICI v. Európai Bizottság ügyben az Európai Bíróság megállapította a joghatóságát a hajfestékek piacán alkalmazott korlátozó megállapodásokkal kapcsolatban azon az alapon, hogy az alperes társaságok leányvállalatai a közösség területén találhatóak. - Nem alkalmazta a közösségi főügyész ajánlását, mely szerint a joghatóságot közvetlen és azonnali, ésszerűen előrelátható és jelentős hatásokra kell alapozni. 118 - A Wood Pulp ügy nem EK-honos társaságok és amerikai vállalatok egy csoportját érintette, amelyek az árak meghatározására megállapodást kötöttek egymással. - Az Európai Bizottság büntetést szabott ki azon a joghatósági alapon, hogy az árkorlátozó megállapodások és gyakorlat hatása közvetlen és jelentős, emellett az EK területét illetően szándékos is volt. - A döntés ellen keresetet nyújtottak be az Európai Bíróságnál. - A bíróság azonban úgy vélte,

hogy a társaságok az EK-n belül tevékenykedtek, és ezért vonatkozik rájuk a közösségi jog. - Felhívta a figyelmet arra is, hogy ha az EK-n kívüli termelők közvetlenül a közösségen belüli kereskedőknek értékesítik termékeiket, és ezzel árversenybe bocsátkoznak annak érdekében, hogy a viszonteladóktól rendelésekhez jussanak, akkor ez közösségen belüli versenynek minősül. - Ha pedig ezek a termelők valójában olyan árakon értékesítik termékeiket, amelyeket korábban egymással egyeztettek, akkor az a Római Szerződés 85. cikke (a mostani 81 cikk) rendelkezéseinek értelmében korlátozza a közösségen belüli versenyt. - A bíróság szerint a döntő tényező az a hely, ahol a rögzített árat a gyakorlatban alkalmazták, és nem az, hogy az ármegállapításra vonatkozó megállapodást hol kötötték meg. - Más szóval a bíróság a területi elvre alapozva állapította meg joghatóságát, még ha valamelyest kiterjesztően is,

és nem fogadta el a főügyész által ajánlott lehetőséget a hatás elvének alkalmazására. - Ugyanakkor az eset azt sugallja, hogy a közösség területére hatást gyakorló árkartellmegállapodások mindig a közösség joghatósága alá tartoznak, tekintet nélkül arra, hogy hol és milyen nemzetiségű államok vállalatai kötötték azokat. 40. Az állami immunitás néhány problémája: a kereskedelem kérdései és a kormányzati szereplők mentessége (581-586, 594-597, Kajtár Gábor: Joghatóság) - A joghatóság fogalma az állam szuverenitása, az egyenlőség és a beavatkozás tilalma elveivel függ össze. - A belső joghatóság azt a területet jelöli, amelyen belül a kormányzati és igazgatási szervek tevékenysége mentes a nemzetközi jogi szabályok figyelembevételének kötelezettségétől, elsőbbséget élvez. - A joghatóság alóli mentesség azonban a fogadó állam joghatóságától történő eltérést jelent. - A területi

joghatóság és a szuverén immunitás közötti kapcsolat klasszikus példája a The Schooner Exchange v. McFaddon ügy, amelyet az USA Legfelsőbb Bírósága döntött el - A bíróság megállapította, hogy az állam saját területén kizárólagos és abszolút joghatósággal rendelkezik, ez azonban nem terjed ki a külföldi szuverénekre. - A szuverén lemond teljes és kizárólagos területi szuverenitása egy részének gyakorlásáról. - A bírósági eljárás alóli mentesség és az állami cselekmény az állam nemzetközi tevékenységének azt a területét jelöli ki, amely túlmutat az állam saját bíróságainak hatáskörén. - A belső bíróságok külföldi szuverén államok ügyeiben nem ítélkezhetnek. - A joghatóság alóli mentesség azt jelenti, hogy a bíróságok az egyébként meglévő joghatóságukat sem gyakorolhatják. - A jogrend alóli kivétel a belső jog alkotmányos doktrínája. Kereskedelmi tevékenység - A kereskedelmi

tevékenység rendes kereskedelmi magatartás, meghatározott kereskedelmi ügylet, illetve cselekmény. 119 - Ilyen pl.: cementvásárlás, élelmiszervásárlás, állami légitársaságok tevékenysége, külföldi államkötvények kibocsátása. - Nem minősült kereskedelmi tevékenységnek, amikor Haiti saját hadserege számára katonai felszerelést vásárolt, vagy megállapodás alapján külföldi katonák gyakorlatoztak az USA területén. - Ahhoz, hogy a bíróság joghatóságát megállapítsa a kereskedelmi tevékenységnek jelentősnek kell lennie. - Az Egyesült Államokra gyakorolt hatás akkor közvetlen, ha az alperes tevékenységének közvetlen következménye. - Nemzetközi Jogi Bizottság egyik tervezetében kimondja, hogy kereskedelmi ügyletnek minősül: Bármely áru eladására, vételére szolgáltatások nyújtására vonatkozó ügylet Bármely kölcsönszerződés, más pénzügyi jellegű ügylet Egyéb kereskedelmi, ipari, csere- vagy szakmai

jellegű szerződés vagy ügylet, kivéve a személyek alkalmazására vonatkozó szerződéseket. A személyiség problémája - Ha az immunitásra hivatkozó entitás nem része az állami apparátusnak, az immunitás kérdése fel sem merül. - Az állami szervek azonban akkor is jogosultak a mentességre, ha külön jogi személyiséggel rendelkeznek, de csak akkor, ha az eljárás a szuverén hatalom gyakorlásának minősül, és az adott körülmények között maga az állam is immunitást élvezne. - A magántulajdon kisajátítása szuverén hatalomgyakorlásként, nem jelenti azt, hogy a tulajdon birtoklása, használata a későbbiekben is így ítélendő meg. - A kormány kifejezés magában foglalja a kormányzati tevékenység keretben ellátott rendőri intézkedéseket is. - A külföldi állami szereplő a szuverén vagy kormányzati jellegű tevékenysége körében mentességet élvez. Kormányzati szereplők mentessége - A ratione personae mentesség az

államfők esetében merül fel a legerőteljesebben. - A nemzetközi jog különbséget tesz az államfők hivatali és magánszemélyként elkövetett cselekményei tekintetében. - A hivatalban lévő államfők az abszolút immunitásból eredően mentesülnek a külföldi államok bíróságainak joghatósága alól. - A volt államfők tekintetében a mentesség a hivatali idő alatt elkövetett hivatali cselekmények tekintetében áll fenn (funkcionális mentesség – ratione materie) - Ha nemzetközi egyezményben lefektetett nemzetközi bűncselekményről van szó a ratione materie mentességre nem lehet hivatkozni. - Funkcionális mentesség illeti meg a külügyminisztert is. - A külföldi állam bíróságai a hivatali idő előtt és után, valamint a magánszemélyként hivatali idő alatt elkövetett cselekmények tekintetében indíthatnak büntetőeljárást, olyan személy ellen, aki korábban külügyminiszter volt. 41. A diplomáciai jog (604-621) - nj

elsőként a diplomáciai kapcsolatokra vonatkozó szabályok formájában jelent meg – a történelem során mindig kialakultak speciális szabályok, amik előírták hogyan kell bánni a másik állam nagyköveteivel 120 - diplomácia: államok érintkezésének ősi intézménye, amit évszázados állami gyakorlat alakított ki, az államok között megvalósuló, nj-ilag szabályozott, békés célokra irányuló nemzetközi szabályok - a diplomáciai személyzet kiváltságai és mentességei részben a szuverén immunitás, az államok függetlensége és egyenlősége következtében, részen a nemzetközi rendszer alapvető igényei nyomán fejlődtek ki, a nj legkevésbé ellentmondásos, széles körben elfogadott területe - mivel az államok egymással és a nemz-i szervezetekkel tárgyalni és konzultálni kívánnak – dipli személyzetre van szükségük – ezek a személyek az államukat számos formában képviselik – ezért az állami szuverenitás

elvét vonatkoztatni kell rájuk - diplomáciai kapcsolatokat a nagyköveteken és azok személyzetén bonyolították – ám a gazd-i és kereskedelmi kapcsolatok bővülésével a konzuli hivatal intézménye alakult ki - kommunikáció gyors fejlődése (fax, e-mail) visszaszorította a diplomáciai személyzet hagyományos jelentőségét – de ezek ellenére jó néhány hasznos feladatot továbbra is ellátnak! - NB: Egyesült Államok teheráni diplomáciai és konzuli személyzete ügy: „ a diplomáciai jog szabályai önálló rezsimet alkotnak, amely megállapítja a fogadó államnak a dipl-i képviseletnek nyújtott felszerelésekkel, kiváltságokkal és mentességekkel kapcsolatos kötelezettségeit, ill meghatározza azon eszközöket, amelyek a fogadó állam rendelkezésére állnak” - 1964-ben hatályba lépett A diplomáciai kapcsolatokról szóló egyezmény – hangsúlyozza a dipl kiváltságok és mentességek gyakorlati jelentőségét – fennálló

szabályt kodifikált + új szabályokat is lefektetett - nj értelmében a diplomáciai kapcsolat felvétele nem jogosultság, az az államok kölcsönös megegyezése alapján történik - küldő államnak meg kell győződnie arról, hogy a fogadó állam beleegyezését (agrément) adta azzal a személlyel kapcsolatban, akit a képviselet vezetőjének szántak – beleegyezés megtagadásának indokát nem kell indokolni – fogadó állam ehhez hasonlóan a képviselet vezetőjét vagy bármely tagját bármikor persona non gratának (nemkívánatos személy) nyilváníthatja indok nélkül - az egyezmény meghatározza a dipl képviselet legfontosabb feladatköreit: a küldő állam érdekeinek és állampolgárainak képviseletével és védelmével, valamint a tájékozódással és a baráti kapcsolatok előmozdításával kapcsolatosak - a képviselet vezetője működését a fogadó államban akkor lehet megkezdettnek tekintetni, amikor a megbízólevelét átnyújtotta -

a képviseletek vezetőit osztályokba sorolja, azon belül senioritas: ☼ államfőhöz akkreditált nagykövetek és nunciusok és az ezekkel egyenrangú képviseletvezetők osztályába, ☼ államfőhöz akkreditált követek, miniszterek és internunciusok osztályába, ☼ külügyminiszterhez akkreditált ügyvivők osztályába - diplomáciai testület: minden vezető, ahol van nagykövet (összes nagykövet – nemz-i szokásjog alapján, protokolláris) - diplomáciai képviselet: egy adott állam nagykövete és diplomáciai személyzete - diplomáciai képviselő feladatai: ☼ képviseli a küldő államot: teljes körben politikailag is ☼ tárgyal (meghatalmazással írhat alá) ☼ információt gyűjt minden megengedett eszközzel – ezekről jelentést készít ☼ védelem: küldő állam polgárainak védelme  diplomáciai: alanyi jogon nem illeti meg, mérlegelés, ilyenkor az állam saját nevében lép fel, sérelem szükséges, a fogadó állam a KÜM-el

érintkezik, állampolgárnak kell lennie 121  konzuli: alanyi jogon jár, folyamatban lévő ügyben tanácsadás, nem szükséges jogsértés, az ügy ura az állampolgár marad - képviselet sérthetetlensége: ☼ az egyezmény megállapítja a képviselet helyiségeinek sérthetetlenségét, és hogy a fogadó állam képviselői a képviselet hozzájárulása nélkül azokba nem léphetnek be – ezek abszolút szabályok (nincs alóla kivétel) ☼ bizonytalan a jogi helyzet l a tűzoltás miatt v veszélyben lévő emberek mentése okán kifejezett hozzájárulás nélkül lépnének be ☼ a fogadó állam külön meghatározott kötelezettsége a behatolás, kártétel elleni védelmezés ☼ a képviselet helyiségei nem használhatók a képviselet feladatival összeegyeztethetetlen módon ☼ a dipl. kapcsolatok megszakadása után „a fogadó állam köteles a képviselet helyiségeit tiszteletben tartani és megvédeni” ☼ az önvédelem alapján a

követség épületébe történő behatolás igazolható ☼ Anglia 1978-ban elfogadta A diplomáciai és konzuli helyiségekről szóló törvényt – amely értelmében ha dipl céljára ingatlant kívánnak használni, ehhez meg kell szerezni a külügyminiszter beleegyezését (később visszavonható), ha az ingatlant elhagyták vagy üresen áll a gyalogosokban, a szomszédos épületekben gondatlanságból kárt okozhat akkor a külügyminiszter követelheti, hogy az erre a célra használt ingatlant az ő nevére írják át, a külügyminiszter a helyiségeket eladhatja, egyes költségeket levonhat ☼ A kapcsolatok létesítéséhez az államok közötti megegyezés szükséges: ez államelismerést jelent, elvi-jogi aktus, nem egyenlő a képviselet létesítésével ☼ a dipl. helyiségek sérthetetlensége nem keverendő össze a területenkívüliséggel – a dipl. képv helyiségei nem tartoznak a küldő állam területéhez ☼ diplomáciai azirum: lehetőség

van, hogy a menekülő személyek menedéket kérjenek, de ez általában nem elfogadott – latin-amerikai országokban a politikai üldözötteknél élő jogintézmény – megoldása nehéz vitatott a diplomáciai menedékjog (Menedékjog ügy: Kolumbia/Peru: a menedékjog megadásáról külön szerződés rendelkezhet - diplomáciai poggyász: ☼ a fogadó állam megengedi és védelemben részesíti a dipl képviselet szabad érintkezését minden hivatalos ügyben – az ilyen érintkezés: sérthetetlen – ilyen: dipl futárok és a rejtjeles vagy számjeles üzenetek igénybevétele, ☼ rádióadót csak a fogadó állam hozzájárulásával szerelhet fel és használhat ☼ nem szabad felnyitni, sem visszatartani ☼ visszaélés gyanúja esetén Anglia engedi az átvilágítást – más államok ezt nem fogadják el ☼ a küldő állam hivatalos szerveinek engedélye hiányában a dipl csomagot származási helyére kell visszaküldeni ☼ a Nemzetközi Jogi Bizottság

is foglalkozott ezzel a kérdéssel – A dipl futárral és a dipl csomaggal kapcsolatos szerződés-tervezet 1989-ben került elfogadásra – ez kimondta a dipl poggyász sérthetetlenségét, nem szabad felnyitni vagy visszatartani, mentesül a közvetlen, elektromos v más műszaki eszközökkel végzett vizsgálat alól (megj: a dipl kapcsolatokról szóló egyezmény ezt nem tartalmazza) – ha a konzuli poggyászról komoly okkal feltételezik a hivatalos dokumentumokon kívül mást is tartalmaz – felnyithatják ☼ a futárt személyes sérthetetlenség illeti, a letartóztatás v őrizetbe vétel semmilyen formája nem alkalmazható vele – a futár időszakos szállása is sérthetetlen, hivatalos feladatai tekintetében mentességet élvez a fogadó v tranzitállam büntető és polgári 122 joghatósága alól; attól kezdve illeti, ahogy a fogadó vagy tranzitállam területére belép, addig amíg azt el nem hagyja - vagyontárgyakhoz fűződő diplomáciai

mentességek: ☼ bécsi egyezmény alapján a képviselet helyiségei sérthetetlenek ☼ mentesek a házkutatás, igénybevétel, lefoglalás v végrehajtás alól ☼ a képviselet helyiségeinek általános adómentessége van ☼ a fogadó állam a képviselet feladatainak teljesítéséhez minden könnyítést megad ☼ a képviselet irattárai és okmányai mindig és mindenhol sérthetetlenek ☼ a képviseleten lévő vagy a képviselethez tartozó irattárakra és okmányokra vonatkozik - személyhez fűződő diplomáciai mentességek: ☼ dipl képviselő személye sérthetetlen, ellene a letartóztatás vagy az őrizetbe vétel semmilyen formája nem alkalmazható – ez a dipl jog legalapvetőbb szabálya ☼ diplomáciai képviselő magánrezidenciájának sérthetetlensége: iratai, levelezése és vagyona sérthetetlen ☼ büntető joghatóság: a dipl képviselő a fogadó állam jogszabályai alól teljes körű mentességet élvez, ha a dipl képviselő

bűncselekményt követ el – a fogadó állam egyetlen lehetősége a persona non gratának nyilvánítás ☼ a diplomaták mentesek annak az államnak a polgári és államizgatási joghatósága alól, ahol szolgálatukat teljesítik – a mentesség nem áll fenn:  fogadó állam területén fekvő magántulajdonban lévő ingatlanra vonatkozó dologi jogi per  hagyatéki eljárási perrel kapcsolatban ahol a diplomata magánszemélyként szerepel  hivatalos tevékenységén kívül folytatott bármilyen szabad foglalkozás vagy kereskedelmi tevékenység ☼ a dipl képviselő családjának vele egy háztartásban élő tagjait – amennyiben nem a fogadó állam polgárai – megilletik a kiváltságok és mentességek (igazgatási, műszaki személyzetének tagjai a háztartásban élő családtagokkal) ☼ a fogadó állam polgári és államigazgatási joghatósága alóli mentesség nem terjed ki a hivatali kötelezettségeik teljesítése körén kívül eső

ténykedéseikre ☼ hivatalos közlésre is szükség van, hogy a mentességek megillessék a diplomatát ☼ a dipl képviselő számára akkor is mentességet biztosít az egyezmény, ha saját állama és 3. államban lévő állomáshelye közötti területeken utazik át ☼ akkor szűnnek meg, amikor az illető országot elhagyja vagy amikor az erre adott ésszerű határidő lejár - lemondás a mentességekről: ☼ a küldő állam lemondat a dipl képviselő, valamint más, az egyezmény értelmében mentességet élvező személyek joghatósági mentességéről ☼ a lemondásnak mindig kifejezettnek kell lennie ☼ ha a mentességet élvező személy eljárást indít, akkor többé nem hivatkozhat a joghatóság alóli mentességre ☼ a polgári és állig joghatóság alóli mentességről történő lemondást nem lehet úgy tekinteni, hogy az a teljes végrehajtása alóli mentességről történő lemondást is magában foglalja – ehhez külön lemondás

szükséges ☼ a lemondás ritka (különösen büntetőügyekben) ☼ USA külügyminisztériuma útmutatót adott ki, amely szerint a lemondás nem az érintett személyhez „tartozik”, hanem a küldő állam javát szolgálja 123 42. A konzuli kapcsolatokra vonatkozó 1963. évi egyezmény és a speciális diplomáciai egyezmények (különleges diplomáciai missziók /1969/, nemzetközi szervezetekhez rendelt képviseletek /1975/) (621-622, 624-625) - előzményei: szorosan kötődik a nemzeti hajózáshoz és kereskedelemhez – középkor: állami kézbe kell venni a konzuli szervezetet – majd államok közötti kapcsolattá vált – I vh után összeolvadás a dipl és a konzuli kapcsolatok között - államok közötti speciális kapcsolat: gazdasági, hajózási, kereskedelmi stb - a konzuli jogban gyakoriak a kétoldalú egyezmények: jogsegélyszerződések, hágai-, európai-, kiadatási-, idegenrendészeti egyezmények - EU konzuli vívmányai: kormány

együttműködésébe kertébe tartozik - preventív intézkedések – együttes fellépés - A konzuli kapcsolatokról szóló, 1963-ban elfogadott bécsi egyezmény (csak keretszabályokat tartalmaz) ☼ a konzulok igazgatási ügyben képviselik államukat (l vízum- útlevél kiadása, kereskedelmi érdekek elősegítése) ☼ nemcsak a fogadó állam fővárosában, hanem a fontosabb vidéki városokban is állomásoznak ☼ politikai tevékenységet csak csekély mértékben látnak el ☼ a dipl képviselők joghatósági mentességei nem illetik meg azonos mértékben őket ☼ rendelkeznie kell a küldő állam által kiállított okirattal, a fogadó állam „exequaturnak” nevezett elhatalmazásával ☼ az adózás és a vámterhek tekinttében a diplomatákhoz hasonló mentességet élveznek ☼ konzuli tisztviselő és a konzuli helyiségek sérthetetlenek ☼ dipl helyiségekhez hasonlóan kell védeni ☼ az irattár és az okmányok, valamint az adók tekintetében

hasonló mentességet élveznek ☼ a konzuli tisztviselőket csak súlyos bűncselekmény elkövetése estén és az illetéke bírói hatóság határozata alapján lehet őrizetbe venni vagy előzetes letartóztatásba helyezni ☼ ha a konzuli tisztviselő ellen büntetőeljárást indítanak, az köteles az illetékes hatóságok előtt megjelenni – őt megillető tisztelettel, legkisebb mértékben akadályozza a konzuli feladatai elvégzésében ☼ büntető és polgári ügyekben a joghatóság alóli mentesség a konzuli feladatok gyakorlása során korlátozott ☼ a gyakorlatban kevés állam alkalmazza az 1963-as egyezményt – többnyire kétoldalú szerződéseket kötnek: amelyekben a dipl képviselőkével szinte teljes mértékben azonos mentességeket biztosítanak (számos államban a konzuli képviselő a követség állományában és épületében látja el feladatát) ☼ gyűjtőfogalmak: főkonzulens, alkonzulens konzuli ügynökség ☼ dipl. képviselet

elláthat konzuli feladatokat ☼ konzuli képviselet kivételesen elláthat dipl feladatokat is, ha a fogadó álam hozzájárul (nem lehet dipl-i képviselete) ☼ konzuli feladatok speciálisak – elsődlegesen kereskedelmi, jogi, gazd-i - ezen felül tájékozódnak, jelentenek stb. - Az állami küldöttségek jogi helyzetéről szóló, 1969-ben aláírt egyezmény ☼ az államok gyakran küldenek a dipl és konzuli képviselet állandó személyzetén kívül meghatározott feladatokkal ellátott különleges v ad-hoc küldöttséget ☼ ezek a missziók mentességek meghatározott körét élvezik – jóllehet csupán technikai vagy politikailag fontos feladatokat látnak el ☼ a küldő államnak értesítenie kell a fogadó államot a képviselet létszámáról és összetételéről 124 ☼ a képviseletet az érintett államokkal vagy a fogadó állam külügyminisztériumával egyeztetett székhelyen állítják fel ☼ különleges küldöttségeket nem illeti

mentesség az érintett személy hivatalos feladatkörén kívül használt gépjárművek baleseteiből származó kárigények tekintetében ☼ a mozgás és az utazás szabadsága csak annyiban illeti meg, amennyiben az a különleges képviselet feladatkörének ellátásához szükséges - Az államok univerzális nemzetközi szervezetekben való képviseletéről szóló bécsi egyezmény ☼ 1975-ben Bécsben kötötték meg, az államoknak az egyetemes jellegű nemzetközi szervezetekben található képviseleteire alkalmazandó – függetlenül attól, hogy a küldő és a fogadó állam között van-e diplomáciai kapcsolat ☼ számos hasonlósága van az 1961-es bécsi egyezménnyel (l a dipl személyzet teljes mentességet élvez a büntető joghatóság alól) ☼ a nemz-i szervezetekhez akkreditált képviseletek a polgári és állig joghatóság alól ugyanolyan kivételek mellett élveznek mentességet, mit az 1961-es egyezmény ☼ az igazgatási, műszaki és a

kisegítő személyzet ugyanolyan helyzetben van, mint a korábbi egyezmény szerint ☼ a képviselet helyiségei sérthetetlenek, ☼ a fogadó állam adói alól is mentesülnek ☼ az irattárak, az okmányok és a levelezés hasonlóképpen sérthetetlen ☼ az egyezményt nem fogadták nagy lelkesedéssel, mert túlságosan széles körben biztosít mentességeket 43. A konzuli feladatok a gyakorlatban, konzuli védelem a magyar jogban, az EU jogában és a Nemzetközi Bíróság előtt (622-623 ) - 2001. évi XLVI törvény a konzuli védelemről:  főbb pontjai:  személyi hatálya: a magyar állampolgárokra terjed ki,  tanácsadás és segítségnyújtás,  bajba jutott magyar állampolgárok védelme,  segítségnyújtás baleset vagy erőszakos bcs. áldozatainak ill súlyos sürgős ellátást igénylő betegnek,  segítségnyújtás katasztrófa, háború vagy fegyveres összeütközés esetén,  személyes szabadágukban külföldön korlátozott

magyar állampolgárok védelme,  haláleset, kiskorú vagy cselekvőképességében korlátozott magyar áp védelme,  távollevő személy képviselete,  okirat kiállítás és tanúsítványkészítés,  dipl-i felülhitelesítés,  adatszolgáltatás - A konzulok feladatai, az ezekhez kapcsolódó jogok és kötelezettségek - A diplomáciai jog mellett a konzuli jog az egyik legrégebbi és leginkább problémamentes területe a nemzetközi jognak. - A konzuli intézmény a diplomáciai kapcsolatok árnyékában, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok bővülésével alakult ki és vált bevetté. - Legkorábbi előfordulása a görög polisz világ (proxenoi). Innentől fogva napjainkig folyamatosan létezik. - Alapvetően nem politikai, hanem érdekképviseleti, igazgatási-hatósági, tehát gyakorlatiasabb jellegű feladatokat lát el. 125 - A joghatóság, immunitás relációjában vizsgálva: a konzulokat funkcionális immunitás illeti a fogadó

államban. - A konzul mentességeket és kiváltságokat élvezve képez kivételt a fogadó állam joghatósága alól. - A konzuli intézménynek a diplomáciai kapcsolatoktól való függetlenségét jelzi, hogy a két állam között a diplomáciai kapcsolatok felvételében történt megegyezés ugyan - ellenkező utalás hiányában - magában foglalja a konzuli kapcsolatok felvételét is, a diplomáciai kapcsolatok megszakadása azonban nem vonja maga után ipso facto a konzuli kapcsolatok megszakadását. (Bécsi egyezmény 2 cikk) - A konzuli jog forrásai: 1963. évi Bécsi egyezmény a konzuli kapcsolatokról (5 fejezet, 2 kieg jegyzőkönyv) (Magyarországra nézve 1987-től hatályos) 1967. évi Párizsi egyezmény a konzuli funkciókról kétoldalú megállapodások nemzetközi szokásjog magyar jogforrások: Alkotmány, 2001. XLVI tv, - A konzuli intézmény célja a bécsi egyezmény szerint: () meggyőződve arról, hogy a konzuli kapcsolatokra, kiváltságokra és

mentességekre vonatkozó nemzetközi Szerződés is hozzájárulhat az országok közötti baráti kapcsolatok kifejlesztéséhez, felismerve, hogy a kiváltságok és mentességek célja nem egyének előnyben részesítése, hanem az, hogy biztosítsa az illető államok nevében a konzuli képviseletek útján végzendő feladataik hatékony teljesítését, () A konzuli kapcsolatok felvétele: - A konzulnak rendelkeznie kell a küldő állam által kiállított okirattal (konzuli pátens) és a fogadó állam exequatur-nak nevezett felhatalmazásával. - Nem csak a fogadó állam fővárosában, hanem a fontosabb vidéki városokban is állomásoznak. A konzulátus személyzete: - konzuli tisztviselő (aki konzuli feladatok ellátásával van megbízva, consules missi, electi), a konzuli képviselet vezetői (főkonzul, konzul, alkonzul, ügynök), konzulátus személyzete (konzuli tisztviselő – vezető, vagy konzul beosztású, alkalmazott) A konzul feladatai a bécsi

egyezmény alapján: küldő állam, állampolgár érdekvédelme, segítség nyújtása kapcsolatfejlesztés, tájékoztatás eljárás hagyatéki ügyekben bíróság, hatóság előtti képviselet ellátása, megszervezése bírósági iratok kézbesítése, megkeresések teljesítése gyámság, gondnokság közigazgatási feladatok, pl: anyakönyvvezetői, közjegyzői feladatok (KET. szerint jár el) útlevél, vízum ügyintézés hajók, repülők ellenőrzése Könnyítések, kiváltságok és mentességek: - A konzul politikai tevékenységet csak csekély mértékben végez, így a diplomáciai képviselők joghatóságai és mentességei sem illetik meg őket azonos mértékben. - A kiváltságok és mentességek hasonlóak, azonban szűkebb körre korlátozódnak, tulajdonképpen a konzuli feladatok elvégzéséhez kapcsolódnak. - A konzulok, a diplomatákhoz hasonlóan mentességet élveznek az adó, vám és TB fizetési kötelezettségek, valamint a személyes

szolgáltatások alól. 126 - Mentességet élveznek továbbá a munkavállalási engedélyre vonatkozó szabályok, valamint a külföldiek nyilvántartásba vételére és a tartózkodási engedélyre vonatkozó szabályok alól. A konzuli képviseletre vonatkozó könnyítések, kiváltságok és mentességek: - A fogadó állam a konzuli képviselet feladatainak teljesítéséhez minden könnyítést megad. (28 cikk) - A nemzeti lobogó és címer használata. - A konzuli helyiségek sérthetetlensége (31. cikk):  A fogadó állam hatóságai nem léphetnek be a konzuli helyiségek azon részébe, amelyet a konzuli képviselet kizárólag hivatali céljaira használ, kivéve ha ahhoz a konzuli képviselet vezetője, az általa kijelölt személy vagy a küldő állam diplomáciai képviseletének vezetője hozzájárult.  A konzuli képviselet vezetőjének hozzájárulását azonban tűzvész vagy azonnali védelmi intézkedéseket követelő egyéb elemi csapás

esetén vélelmezni lehet.  A jelen Cikk 2. bekezdése rendelkezéseinek fenntartásával a fogadó állam különös kötelessége, hogy minden megfelelő intézkedéssel megvédje a konzuli helyiségeket bármely behatolás vagy kártétel ellen és megakadályozza a képviselet nyugalmának megzavarását vagy méltóságának csorbítását.  A konzuli helyiségek, azok berendezése és a konzuli képviselet vagyontárgyai, valamint közlekedési eszközei mentesek a honvédelmi vagy közérdekű célokra történő igénybevétel minden formája alól.  Abban az esetben, ha az említett célokból kisajátítás válnék szükségessé, minden megfelelő intézkedést meg kell tenni, hogy elkerüljék a konzuli működés gyakorlásának akadályozását, a küldő állam részére pedig azonnali, megfelelő és tényleges kártérítést kell fizetni. - A konzuli helyiségek adómentessége - A konzuli irattár és a konzuli okmányok sérthetetlensége - Szabad

érintkezés (35. cikk):  A fogadó állam megengedi és védelemben részesíti a konzuli képviselet szabad érintkezését minden hivatalos ügyben.  A konzuli képviselet a küldő állam kormányával, valamint a küldő állam bárhol levő diplomáciai képviseleteivel és más konzuli képviseleteivel való érintkezése során minden megfelelő eszközt felhasználhat, ideértve a diplomáciai vagy konzuli futárokat, a diplomáciai vagy konzuli poggyászt és a rejtjeles vagy számjeles üzeneteket is.  Rádióadó-állomást azonban a konzuli képviselet csak a fogadó állam hozzájárulásával létesíthet és használhat.  A konzuli képviselet hivatalos levelezése sérthetetlen  A konzuli poggyászt sem felnyitni, sem visszatartani nem szabad. (van kivétel) - Érintkezés a küldő állam honosaival (36. cikk): a) a konzuli tisztviselőknek joguk van ahhoz, hogy a küldő állam honosaival szabadon érintkezzenek és őket felkeressék. A küldő állam

honosainak ugyanígy joguk van ahhoz, hogy a konzuli tisztviselőkkel érintkezzenek és őket felkeressék; b) amennyiben az érdekelt személy ezt kéri, a fogadó állam illetékes hatóságai kötelesek késedelem nélkül értesíteni a küldő állam konzuli képviseletét, ha annak konzuli kerületében a küldő állam honosságával rendelkező valamely személyt letartóztattak, bebörtönöztek, előzetes letartóztatásba helyeztek vagy bármely más módon feltartóztattak. A letartóztatott, bebörtönzött, előzetes letartóztatásba helyezett vagy bármely más módon feltartóztatott személy részéről a konzuli képviselethez intézett mindenfajta közlést, a fogadó állam illetékes hatóságai ugyancsak késedelem nélkül 127 kötelesek továbbítani. E hatóságok kötelesek késedelem nélkül felvilágosítani az érdekelt személyt a jelen bekezdés alapján biztosított jogairól; c) a konzuli tisztviselőknek joguk van ahhoz, hogy a küldő állam

letartóztatott, bebörtönzött, előzetes letartóztatásba helyezett vagy bármely más módon feltartóztatott honosát felkeressék, vele személyesen beszéljenek, illetve levelezzenek és ellássák jogi képviseletét. A konzuli tisztviselőknek joguk van felkeresni a küldő állam olyan honosait is, akiket konzuli kerületükben bírói ítélet alapján bebörtönöztek vagy fogvatartanak. A konzuli tisztviselőknek azonban tartózkodniuk kell a bebörtönzött, előzetes letartóztatásba helyezett vagy bármely más módon feltartóztatott személy érdekében való fellépéstől, ha az illető ezt kifejezetten ellenzi. A konzult megillető könnyítések, kiváltságok és mentességek: A konzuli tisztviselők személyes sérthetetlensége (bécsi egyezmény 41. cikk):  A konzuli tisztviselőket őrizetbe venni vagy előzetes letartóztatásba helyezni csakis súlyos bűncselekmény elkövetése esetén és az illetékes igazságügyi hatóság határozata alapján

lehet.  A jelen Cikk 1. bekezdésében említett eset kivételével a konzuli tisztviselőket nem lehet bebörtönözni, sem személyes szabadságukat bármely más módon korlátozni, kivéve, ha ez jogerős bírói ítélet végrehajtásaként történik.  Ha a konzuli tisztviselő ellen büntető eljárást indítottak, köteles megjelenni az illetékes hatóságok előtt.  Az eljárást azonban a konzuli tisztviselőt hivatali állásából következően megillető tisztelettel és - a jelen Cikk 1. bekezdésben említett eset kivételével - oly módon kell lefolytatni, hogy az minél kisebb mértékben akadályozza a konzuli feladatok végzését.  Ha a jelen Cikk 1. bekezdésében említett körülmények között szükségessé válik a konzuli tisztviselő előzetes letartóztatásba helyezése, ellene az eljárást a legrövidebb határidőn belül meg kell indítani. Joghatóság alóli mentesség (43. cikk): - A konzuli tisztviselők és a konzuli alkalmazottak

a konzuli feladatok gyakorlása során végzett cselekményeik tekintetében nem tartoznak a fogadó állam bírói és államigazgatási joghatósága alá. Kivéve a) az olyan szerződés kötéséből eredő polgári per esetén, amelyet valamely konzuli tisztviselő vagy konzuli alkalmazott kifejezetten vagy hallgatólagosan nem a küldő állam megbízottjaként kötött; vagy b) valamely harmadik személy által indított olyan polgári per esetén, amelyet gépjármű, hajó vagy repülőgép által a fogadó állam területén okozott balesetből származó kártérítés iránt indítottak. Tanúzási kötelezettség (44.cikk): - Ha valamely konzuli tisztviselő a tanúkénti közreműködést megtagadja, vele szemben semmiféle kényszerintézkedés vagy más szankció nem alkalmazható. Egyebek: - Tiszteletbeli konzul (van ilyen is: nagyjából azonos kiváltságok és mentességek) - Az 1969. évi egyezmény a különleges diplomáciai missziókról: adott politikai,

technikai feladat, ügy ellátására létrehozott, különleges, vagy ad hoc küldöttség. 128 - A küldő állam értesíti a fogadó államot, a különleges misszió tagjai is funkcionális mentességet élveznek. Konzuli jog és EU: - RSZ. 20 cikk: „Olyan harmadik ország területén, ahol az állampolgársága szerinti tagállam nem rendelkezik képviselettel, bármely uniós polgár jogosult bármely tagállam diplomáciai vagy konzuli hatóságainak védelmét igénybe venni ugyanolyan feltételekkel, mint az adott tagállam állampolgárai.” Fontosabb kapcsolódó jogesetek: Haya de la Torre ügy: Kolumbia vs. Peru USA vs. Irán Paraguay vs. USA LaGrand ügy: Németország vs. USA (USA megszegte a konzuli védelemről való értesítési kötelezettségét) Avena ügy Usa vs. Irán (a konzuli, diplomáciai sérthetetlenség megsértésének legkirívóbb esete) - A 70-es évek végén Iránban megdőlt a sah rendszer, ezzel párhuzamosan rendkívül feszültté

vált a a két fél közötti viszony. - 1979. november 4-én több száz fegyveres tüntető néhány óra leforgása alatt elfoglalta az USA teheráni konzulátusát, és túszul ejtette az ott tartózkodó diplomatákat, konzulokat, polgári személyeket. - Az USA az ENSZ Nemzetközi Bíróságához fordult. - A Nemzetközi Bíróság a diplomáciai és konzuli egyezményekhez csatolt, a viták rendezésére vonatkozó fakultatív jegyzőkönyv 1. cikkelyére alapozta joghatóságát - E cikkely kimondja, hogy az egyezmények értelmezéséből és alkalmazásából fakadó jogviták a Nemzetközi Bíróság kötelező joghatóságába tartoznak. - Irán nem képviselte magát az eljárás során, két hasonló tartalmú levelet küldött az ügyben, melyekben azt állította, hogy a bíróságnak nem szabadna, ezért nem is kell foglalkoznia az üggyel. - Irán álláspontja szerint a konzuli sérthetetlenség megsértése részletkérdés a két ország közötti sokkal

összetettebb és bonyolultabb konfliktusban, melynek során az Egyesült Államok több évtizede szegi meg folytatólagosan a nemzetközi jogi normákat Iránnal szemben, és avatkozik be Irán belügyeibe, ezért aztán a teheráni konzulátus, és a túszok ügye, kiemelve nem vizsgálható. - A bíróság jóváhagyta az Egyesült Államok keresetét, megállapította Irán felelősségét. - Amennyiben egy állam egy adott magatartást utóbb sajátjaként ismer el, ezzel megalapozza az elfogadott magatartásért való nemzetközi jogi felelősségét. - Az Egyesült Állomok teheráni nagykövetségének elfoglalása kezdetben nem volt az iráni államnak felróható, ez később, Khomeini ajatollah és más iráni szervek utólagos jóváhagyásával vált államcselekedetté  Irán így már nemzetközi felelősséggel tartozott a militáns csoportok tetteiért. - A Nemzetközi Bíróság kötelezte Iránt, hogy engedje szabadon a túszokat és biztosítson számukra

közlekedési eszközöket az ország elhagyásához, ne állítsa őket bíróság elé (Irán ezt fontolgatta). - Kötelezte továbbá a konzulátus épületének visszaadására, a konzuli kiváltságok és mentességek tiszteletben tartására. 129 - Ezen felül Iránt kártérítés megfizetésére kötelezte. - A Bíróság ítéletéhez hozzátette, hogy a konfliktus rendezését nem segíti elő a felek fegyveres magánakciója, ezért kifejezésre jutatta aggodalmát. (USA megpróbálta fegyveres beavatkozással kiszabadítani a túszokat, az akció technikai okokból nem sikerült.) - Irán az ítéletet nem hajtotta végre. - A túszok szabadon engedésére 1981-ben, a két ország által kötött Algír megállapodással került sor. II. félév 44. Az önvédelem hagyományos joga (919-930) - Hagyományos, szokásjogi meghatározása a Caroline ügyben jelent meg: brit állampolgárok azért foglaltak el, és semmisítettek meg egy amerikai kikötőben lévő hajót,

mert az azoknak az amerikai állampolgároknak szállított utánpótlást, akik rajtaütéseket hajtottak végre kanadai területek ellen. - Ezt követően az amerikai külügyminiszter meghatározta az önvédelem alapvető szabályait: „Az önvédelem olyan azonnali, mindent elsöprő szükségszerűség, amely nem hagy lehetőséget más eszközök igénybevételére és nem hagy időt megfontolásra.” - Az önvédelem céljából alkalmazott intézkedések nem lehetnek ésszerűtlenek vagy túlzottak (arányosság). ENSZ alapokmány 51 cikke a következőképp rendelkezik: „A jelen Alapokmány egyetlen rendelkezése sem érinti az Egyesült Nemzetek bármely tagja ellen irányuló fegyveres támadás esetén az egyéni vagy kollektív önvédelem természetes jogát mindaddig, amíg a BT a nemzetközi béke és biztonság fenntartására szükséges intézkedéseket meg nem tette.” - A Nemzetközi Bíróság a Nicaragua ügyben kimondta, hogy az önvédelem joga

nemzetközi szokásjog alapján is az államok természetes jogának számít. - A bíróság megvizsgálta a „fegyveres támadás” fogalmát is, és megállapította, hogy az nem csak a reguláris fegyveres erők nemzetközi határon keresztül végrehajtott akcióit foglalja magában, ide tartoznak a másik állam által küldött vagy másik állam nevében eljáró fegyveres csoportok is, amennyiben olyan súlyú fegyveres cselekményeket hajtanak végre, amely felér egy reguláris fegyveres erő támadásával. - A fegyveres támadás mibenlétéhez kapcsolódó probléma része az ilyen célú különféle erőszakalkalmazások osztályozásának a nehézsége. - Pl. a külföldön lévő nagykövetség vagy diplomáciai személyek ellen intézett támadás minősülhet-e fegyveres támadásnak, ami legitimálna egy önvédelmi intézkedést? (1998 bombatámadás az USA kenyai, és tanzániai nagykövetségére, cserébe rakétatámadás – önvédelemre hivatkozva). -

Vitatott kérdés, hogy létezik-e előzetes (anticipatory) vagy elhárítható (pre-emptive) önvédelem joga. Ha elfogadjuk azt a meghatározást, hogy az önvédelem kizárólag a fegyveres támadásokra adott válaszlépésekre korlátozódik, akkor ez valószínűtlennek tűnik. - Az egyik javaslat szerint a csupán előrelátható támadással szemben alkalmazott előzetes önvédelmet meg kell különböztetni a küszöbön álló és elkerülhetetlen támadást meghiúsító feltartóztató (interceptive) önvédelemtől. - Tehát az önvédelem mind a szokásjog, mind pedig az Alapokmány 51. cikke alapján akkor jogszerű, ha a fegyveres támadás küszöbön áll. - Sok függ a fenyegetés jellemzőitől és a válaszlépés természetétől, hiszen az utóbbinak az előbbivel arányosnak kell lennie. 130 ENSZ-reformjavaslat (2005) - önvédelemnek két fajtája van A) „Pre-emptive” önvédelem JOGSZERŰ, ha  támadás küszöbön álló  másképp el nem

hárítható  nem túlzó / arányos a válaszlépés -> végszükségben cselekszik az állam -> 51. cikken alapult volna B) „Preventív” önvédelem JOGELLENES, ha  nem közvetlen a támadás veszélye  csak fenyegető (pl. terrortámadás) -> csak BT dönthet róla (felhatalmazás nélkül nem lehet jogszerű!) -> az USA ez alapján nem alkalmazhatott volna Irak ellen erőszakot a javaslatot megtorpedózták: 750 amerikai módosító javaslatot terjesztettek be, az egyik javaslat szerint a önvédelmi fejezet törlendő -> meg sem vitatta az ENSZ volt -> határozat, de kompromisszumos: maradt tehát a régi értelmezés - Olyan javaslatok is felmerültek, melyek szerint az előzetes önvédelem joga kiterjedhet az elhárító önvédelem jogára is, ami a Caroline ügyben megfogalmazott elvekben foglaltaknál tágabb lehetőségeket tesz lehetővé azzal, hogy megengedi az erőszak alkalmazását a csupán lehetséges támadások elleni védekezés

vagy azok megakadályozása érdekében. - A nemzetközi jogban az önvédelem szabályainak középpontjában a szükségesség és az arányosság fogalmai állnak. - A Nicaragua ügyben a bíróság kijelentette, hogy a „nemzetközi szokásjogban kialakult szabály értelmében az önvédelem csak olyan intézkedésekre jogosít, amelyek a fegyveres támadással arányosak, és a válasz szempontjából szükségesek”. - Az, hogy mi szükséges és arányos, az eset körülményeitől függ. - Szükségességi kritérium: adott időszakban elvárhatóan ismert tényeken alapuló ésszerű következtetés szerint a bekövetkezett, ill. az ésszerű megfontolások szerint a küszöbön álló támadás. - Arányossági kritérium: Nemzetközi Bíróság: az arányosság elve „önmagában nem zárja ki minden körülmények között a nukleáris fegyverek alkalmazhatóságát önvédelem esetén, de ahhoz, hogy az önvédelem szabályai értelmében arányosnak tekinthető

erőszak alkalmazása jogszerű legyen, meg kell felelnie a fegyveres konfliktusokra vonatkozó szabályok előírásainak is.” - Különös nehézséget jelent, hogy vajon az ellenintézkedés módszerének és erejének eldöntésekor több cselekményt is figyelembe kell-e venni, vagy elegendő csak az önvédelem gyakorlását közvetlenül megelőző támadás tényét értékelni. - Ebben a kérdésben elkerülhetetlenül az az állam hozza meg az első döntést, amelyik kénytelen megfontolni az ilyen cselekményeket, bár döntését később a nemzetközi közösség egésze, különösen a BT véleményezni fogja az Alapokmány 51. cikk alapján 45. Az önvédelem vitatott kérdései, új fejleményei (időbeli, térbeli távolság, önvédelem nem állami támadó ellen, terrorizmus és önvédelem) (919-930) Az állampolgárok védelme külföldön - 19. században jogszerűnek tartották a külföldön tartózkodó állampolgárok és vagyon megvédése céljából

alkalmazott erőszakot 131 - ENSZ Alapokmány elfogadása óta egyre vitatottabb az erőszak alkalmazásának ezen módja, hiszen az érintett célország „területi épségének és politikai függetlenségének”sérelmével jár1 , miközben az 51. cikk értelmében „fegyveres támadás nem érheti a külföldön lévő egyéneket, hiszen a rendelkezés értelmében a támadás magát az államot kell, hogy érje, és nem az állam joghatósági területén kívül tartózkodó személyeket - ezen probléma számos esetben felmerült, leghíresebb esete: az Air France egyik utasszállító gépét eltérítő palesztin és más terroristák fogságba került és Entebbében fogva tartott izraeli túszok kiszabadítás volt; a Biztonsági Tanács ezzel kapcsolatos vitája nem vezetett eredményre,; egyes államok támogatták Izrael álláspontját, mely szerint a külföldön tartózkodó állampolgárainak nyújtott védelem jogszerű volt, mert Uganda ( a területi

állam) a gépeltérítőnek nyújtott segítséget, míg mások szerint Izrael agressziót, túlzott erőszakot követett el Uganda ellen - Az Egyesül Államok az elmúlt években a másik állam területén végrehajtott fegyveres cselekményeit jogszerűnek minősítette az amerikai állampolgárok védelmére hivatkozva, pl. 1993. jún 26-án az Egyesült Államok rakétatámadást hajtott végre az iraki katonai hírszerzés bagdadi főhadiszállása ellen, mert azt megelőzően vélhetőnek tartották, hogy Kuvaitba iraki ügynökök akarták megölni George Busht, vagyis az erőszak alkalmazását Amerika polgárainak jövőbeni védelme igazolja. - Azonban nehéz a megfelelő jogi következtetést levonni, miközben vannak olyan államok, melyek álláspontja szerint létezik olyan szabály, mely alapján önvédelmi helyzetben megengedett az erőszak alkalmazása; más államok viszont tagadják ilyen elv létezését a nj-ban és vannak olyan államok, melyek nem

rendelkeznek kialakult vagy egységes állásponttal ebben a kérdésben - Az Egyesült Királyság külügyminisztere 1993. jún 28-án kijelentette, hogy önvédelem céljából erőszakot alkalmazni akkor lehet, ha a) világos bizonyíték van arra, hogy ellenkező esetben a másik állam a megtámadott célpontot továbbra is külföldi állampolgárok elleni terroristatámadások támogatásra használná b) ha a külföldön tartózkodó állampolgárok elleni küszöbön álló támadások megelőzése más módon nem lehetséges c) ha az alkalmazott erőszak arányos a fenyegetéssel ( összhang a Caroline esetben lefektetett elvekkel! ) - azonban nem vitatott álláspont: pusztán a külföldön lévő tulajdon védelmében erőszak alkalmazása jogszerűtlen Következtetések: - A véleménykülönbségek ellenére van egy közös mag: az államok alkalmazhatnak erőszakot az őket érő támadások visszaverésére - ennek példája a falkland - szigeteki háború, ahol

bármely kétely is merül fel a szigetekre alapozott brit jogcímmel kapcsolatban, az Egyesült Királyságnak jogában állt, hogy helyreállítsa a status quo antet, és kiűzze az argentin csapatokat; ezt a Biztonsági Tanács is megerősítette, hiszen követelte az argentin csapatok visszavonását, amit azzal is megerősített, hogy kimondta a nemzetközi béke megsértését - az állam akkor is hivatkozhat az önvédelem jogára, ha a kérdéses terület birtoklásának jogalapja vita tárgyát képezi - az önvédelem jogának terjedelme korunk egyik legfeszítőbb kérdése az olyan új, fenyegető jelenségekkel, mint a terrorimus 132 A kollektív önvédelem - Az 51. cikk utal „a kollektív önvédelem természetes jogára”, ezzel felvetve a kérdést, hogy vajon milyen mértékben alkalmazhat egy állam erőt egy másik állam védelmében - fogalma bizonytalan, különböző nézetek szerint: 1) a kollektív önvédelem egyes önvédelmi jogokból adódik össze

egy meghatározott intézmény vagy szerződés keretei között 2) a kollektív önvédelem egy átfogó regionális biztonsági rendszer alapja - az állami gyakorlat a 2. megközelítést fogadja el; a II vh után létrejött szervezetek, mint a NATO és a Varsói Szerződés, kifejezetten az 51. cikkben kimondott önvédelem jogán alapulnak => eszerint az egyik tagot ért támadást az összes tag ellen elkövetett támadásnak tekintik => vagyis a kollektív önvédelem az egyéni önvédelmi jogok összességénél többet jelent, azaz önálló intézménynek kell tekinteni - Nicaragua-ügy is ezt támasztja alá; a bíróság szerint ezt a jogot a nemzetközi szokásjog alakította ki , de hozzátette, hogy a gyakorlása két elem függvénye: 1) az érintett állam előzetesen bejelentse a fegyveres támadás áldozatává válás tényét 2) kérje a más államok segítségét emellett a bíróság hangsúlyozta: „ ha egy állam egy másik állam ellen arra

hivatkozva alkalmaz erőszakot, hogy az jogellenes erőszakos cselekményt követett el egy harmadik állammal szemben, az csak kivételesen és csak azzal a feltétellel fogadható el jogszerűnek, ha a válaszlépést kiváltó jogellenes cselekmény fegyveres támadás volt” - 1990. aug 2-i iraki invázió Kuvait ellen , a támadással és megszállással szemben szövetségre lépett államok válaszlépéseivel kapcsolatban vetette fel a kollektív önvédelem elvének kérdését (kuvaiti kormány segítségért fordul a többi államhoz; bár a fegyveres ellenreakciót 1991. jan 16-tól a Biztonsági Tanács határozata alapján hajtották végre, szólnak érvek amellett, hogy a kollektív önvédelemnek is volt szerepe ebben a kontextusban) A) önvédelem terrortámadással szemben? 2001. szeptember 11 - A terrortámadás utáni 2. napon a BT összeült, s szeptember 12-én azt mondta:  „megerősíti” minden állam jogát az „önvédelemre” (~ együtt éreznek az

USA-val)  felelősség terheli azokat az államokat, amelyek segítik / támogatják / szervezik / finanszírozzák (a terrortámadást kitervelők / szervezők támogatóit)  megállapították a jogsértés tényét, Afganisztán nevének megjelölése nélkül - Néhány nap múlva az Európa Tanács szintén ezt mondta ki. - 1999-ben és 2000-ben már mindenki egyetértett abban, hogy felszólítsák Afganisztánt, hogy a terrorizmust ne támogassa, továbbá felszólították a kormányt, hogy Osama Bin Ladent vagy adja ki, vagy vonják felelősségre. - A jogszerűség kérdése nem 2001-ben, hanem 2003-ban merült fel. - Kofi Annan (2003, 2004): USA és NBr magatartása „jogellenes”:  sem önvédelem,  sem BT-felhatalmazás – USA ezzel nem értett egyet (lásd előző tétel ENSZ reformjavaslat 2005-ben) 133 46. Az általános erőszaktilalomhoz kapcsolódó (további) vitatott kivételek: humanitárius intervenció, erőszak és önrendelkezés, a

beavatkozás (930-939) 1. Az erőszak és az önrendelkezés - az ENSZ Alapokmánya felszólítja az államokat, hogy nemzetközi kapcsolataikban tartózkodjanak a fenyegetéstől vagy az erőszak alkalmazásától másik állam ellen - ez arra az esetre, amikor egy nép a gyarmati uralom ellen folyamodik erőszakhoz, nem vonatkozik - a legutóbbi időkig a gyarmati hatalom , ha szükségesnek látta, hogy egy lázadást elfojtson, vagy egy felkelést leverjen, anélkül alkalmazhatott erőszakot, hogy a 2. cikk 4 bekezdésével összeütközésbe került volna - 1970 A nemzetközi jog alapelveiről szóló nyilatkozat minden állam köteles tartózkodni az összes olyan erőszakos cselekménytől, amely a népet önrendelkezési jogától megfosztja ilyen erőszakos cselekményekkel szembeni fellépésük és ellenállásuk során ezek a népek az ENSZ Alapokmányának elveivel összhangban külső segítséget kaphatnak - az ENSZ Alapokmánya nem ismeri el, de nem is tagadja a

lázadás jogát - a NJ nem tiltja a lázadást, azt a belső jog szabályozási körébe utalja - a Közgyűlés az 1970-es években egymás után fogadott el olyan határozatokat, amelyek újra és újra megerősítették a népeknek a gyarmati uralom alóli felszabadításáért és az idegen elnyomás eltörléséért vívott harcának jogszerűségét - 1949-es genfi egyezmények I. kiegészítő jegyzőkönyv 1 cikk 4 bekezdés: „azok a fegyveres összeütközések, amelyek során a népek a gyarmati uralom, az idegen megszállás vagy egy fajüldöző rezsim ellen, önrendelkezési jogukat gyakorolva harcolnak”, a nemzetközi fegyveres konfliktusok körébe tartoznak - az önrendelkezés elvéből következik, hogy ha erőszakosan próbálják ezt a jogot elfojtani, akkor ez ellen erőszakkal is fel lehet lépni - ha harmadik fél az önrendelkezésért küzdő népnek nyújt segítséget, a fegyveres segítségnyújtás jogellenesnek tűnik 2. A beavatkozás - a be nem

avatkozás elve az államok területi szuverenitásának kölcsönös tiszteletben tartásán alapul - állami szuverenitás elve sz. azokba az ügyekbe, amelyekben az állam szabadon dönt, tilos beavatkozni; ilyen ügy a NB szerint (Nicaragua ügy): a) a politikai, gazdasági, a szociális, a kulturális rendszer b) a külpolitika irányvonala szabad megválasztása - azok a cselekmények, amelyek a be nem avatkozás szokásjogát megsértik, és közvetlen/ közvetett módon erőszakot alkalmaznak, az erőszak tilalmát is megsértik A) A polgárháborúk - a polgárháborúkat a NJ általában belső jogi kérdésként kezeli, kivéve az önrendelkezési joggal kapcsolatos konfliktusokat 134 - a NJ-ban nincs szabály a lázadás ellen, ezeket a kérdéseket a nemzetközi jogrend az államok hatáskörében hagyja - ha a lázadókat bűnözőknek tekintik, a kérdés megoldása az érintett állam hatóságaira tartozik - ha a lázadókat harmadik államok felkelőkként

kezelik, megállapodhatnak abban, hogy ezeket a csoportokat meghatározott jogokkal ruházzák fel - ha a lázadók nem minősülnek bűnözőknek, de nem is elismert hadviselők, akkor a többi állam szabadon határozhatja meg, milyen jogi kapcsolatba lépnek velük - a hadviselés jogokkal és kötelezettségekkel járó formális státus - meghatározott feltételek fennállása esetén az államok hadviselő félként ismerhetik el a lázadókat: a) általános fegyveres konfliktus alakul ki az államon belül b) az ország területének jelentős hányadát elfoglalták a lázadók c) a hadműveletek a háborús szabályoknak megfelelően, szervezett csoportok között, egy felelős személy irányításával, d) az elismerést fontolgató államok számára a körülmények tették szükségessé azt, hogy a helyzetről állást foglaljanak (pl. a konfliktusban részt vevő felek a nyílt tengeren gyakorolnak hadviselésből eredő jogokat) - mihelyt a többi állam hadviselő

félként ismeri el a lázadókat azok a nemzetközi jog alanyává válnak, tetteikért a nemzetközi jog alapján felelnek - a lázadás és a felkelés kategóriái nem eléggé egyértelműek, és szubjektív megítélésen alapulnak - a beavatkozást számos okkal lehet indokolni, pl. hogy a beavatkozás egy harmadik fél korábbi beavatkozására adott válasz (pl.: USA érvelése: az indokínai háborúban Dél-Vietnamnak nyújtott segítsége az észak-vietnami erők beavatkozásával arányosan növekszik) - felkelés elismerése: az elismerő állam , ha kívánja, jogokat és kötelezettségeket hozhat létre önmaga és a felkelők között - a hadiállapot elismerése az elismerő államok tekintetében semleges státus kinyilvánítását jelenti B) Az állam hatóságainak nyújtott segítség - a kormányzati erők nem a lázadás elfojtásához nyújtott külső segítség teljesen jogszerű, feltéve, hogy az illető kormány valóban kérte a támogatást - az

elismert kormányzati hatalomnak nyújtott segítség jogszerűségét tovább erősíti, a bizonyítható, hogy a lázadók felforgató tevékenységét más államok is elősegítik vagy irányítják (kollektív önvédelem) - a gyakorlat szerint a felkeléssel szembeszálló kormány részére nyújtott segítség számos formája (pl. gazdasági, technikai segítség, fegyverszállítás) jogszerű aktus C) A lázadóknak nyújtott segítség - ellentétes a nemzetközi joggal - a Nemzetközi jog elveiről szóló nyilatkozat: „egyetlen állam sem szervezhet, szíthat, finanszírozhat, ösztönözhet, vagy engedhet meg más állam rendjének erőszakos megdöntésére irányuló bomlasztó, terrorista vagy fegyveres tevékenységet, valamint nem avatkozhat be más államban folyó belső harcba Minden állam köteles tartózkodni minden olyan cselekménytől, amely valamely más állam vagy ország területi épségének vagy nemzeti egységének részleges vagy teljes

megsértésére irányul.” - 135 az állami gyakorlat azonban nem egységes D) A humanitárius intervenció - egyes nézetek szerint az állam területén élő személyek életének megvédése céljából, szigorúan meghatározott esetekben a beavatkozás lehetséges - az Alapokmány megszületés előtti szabályok ezt részben alátámasztják - napjainkban ezt nehéz összeegyeztetni az Alapokmány 2. cikk 4 bekezdésével - az említett felfogást a gyakorlatban sem fogadják el, mert az erősebb államok gyengébb államokkal szembeni akcióinak legalizálására lehetne felhasználni - rendkívüli humanitárius helyzetben azonban a beavatkozás jogszerűvé válhat - megengedett-e a demokrácia helyreállítására irányuló intervenció? a NJ szempontjából ez az indokolás elfogadhatatlan - nem utal semmi arra, hogy az önrendelkezés elvét kiterjesztően lehetne értelmezni, és hogy az magában foglalja a „demokráciát, amely a be nem avatkozás elvénél

magasabb rendű lenne” E) A Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzet - 1999 után – Kongó területén Uganda és Ruanda beavatkozott a kormány ellen - ENSZ BT megerősítette az egyéni és kollektív önvédelem jogát, és emlékzetette az államokat abbéli kötelességükre, h tartózkodjanak a más államok belügyeibe való beavatkozástól. Felszólította az államokat arra, h vessenek véget a katonai jelenléteknek. - a BT az AO. VII fejezete alapján eljárva követelte, h Uganda és Ruanda, melyek megsértették a Kongói Damokratikus Köztársaság szuverenitását és területi integritását, késedelem nélkül vonják ki fegyveres erőiket a Kongói Demokratikus Köztársaság területéről. - ENSZ álláspont: az idegen államok által a kormánynak nyújtott segítség elfogadható volt, míg a felkelőknek nyújtott segítséget nem tekintette annak 47. Az igazságos háborútól 1945-ig, az erőszak fogalma, viták az ENSZben, a retorzió és

a represszália értelmezése, az agresszió tilalma (34-40, 46-48, 909-919, Valki László: Nemzetközi kapcsolatok története (I. félév)és Erőszaktilalom és BT (II félév) Előadás: Az első két évezred  Városállamok: - I. e 2100 k Umma – Lagas: határok, kutak - I. e 6-4 sz Görög városállamok szövetségi szerződései  Birodalmak: akkád, babiloniai, perzsa, asszír, hettita - I. e 1260 k II Ramszesz – III Hattuszilisz: szövetségi szerződés - I. e 3 sz-tól Római Birodalom Birodalom = állam Nagy, összefüggő földrajzi terület Kulturálisan és/vagy etnikailag különböző népek Katonai kényszer, hegemónia, központi politikai irányítás 136 Fegyveres erőszak inkább a periférián – birodalmak egymás közötti összeütközései is ott zajlanak Pax Romana Nagyritkán birodalmak is szerződnek: Ókori Egyiptom+Hettita Birodalom Birodalomalapítási mánia - Cél: az ismert, belátható világ meghódítása – univerzalitás-igény

- Birodalmaknak nincs szükségük a nemzetközi jogra A bölcső (i.e 2100 k) Római Birodalom (i.sz 116) Görög városállamok(i.e6-4sz) Perzsa Birodalom (ie 500) Kínai Birodalom (azonos korszakban, azonos léptékű térkép) Azték birodalom (1248-1521) Középkor (476-1648) - 476 Római Birodalom felbomlása - 9. sz-tól Új birodalmak:Bizánci Császárság, Nagy Károly birodalma, Mongol, Német-Római, majd Oszmán Bir. - Államok: Anglia, Franciao., Spanyolo, Portugália, Magyarország, Lengyelország - 1648 Vesztfáliai béke Nagy Károly birodalma (742-814) Német-római Birodalom (9-19. sz) 137 Mongol Birodalom, 1200 k.: a legnagyobb Oszmán Birodalom (14-17 sz) Pápaság és császárság „univerzális”hatalmi igényei - Példa: Első invesztitúra-küzdelem: VII. Gergely (1073-1085) pápa és IV Henrik (1056-1106) német-római császár között (vége: Canossa) Korszakhatárok - 1648 Vesztfáliai béke Német-római Birodalom elveszti tartalmát

Elismerik 300 fejedelemség, hercegség stb. szuverenitását () Területi (nem személyi) alapú entitások keletkeznek Katolikus egyház elveszti névleges szuverenitását Tengereket nem sajátíthatják ki Bel- és külpolitika elválik egymástól - 16. sz-tól gyarmatosítás (földrajzilag nem összefüggő birodalom) 1918 I. világháború vége 1945 II. világháború vége 1975-ig gyarmati rendszer teljes felbomlása Habsburg Birodalom (1814-1918) Napoleon birodalma (1812) Orosz Birodalom (1913) Brit gyarmatbirodalom 138 I. világháború után - Felbomlanak birodalmak: O-M Monarchia, Oszmán Birodalom Területeket veszít: Orosz Birodalom Önálló államok: magyar, lengyel, finn; észt, lett, litván; „csehszlovák”; „jugoszláv” Mandátumterületek (pl. Irak, Palesztina) Brit mandátum: Palesztina „Modern” birodalomalapítási kísérletek: német, japán, szovjet II. világháború után - Gyarmati rendszer teljes felbomlása: 1945-1966

között pl. 66 új állam keletkezik - Miniállamok is keletkeznek, a három legkisebb: Palau (19e), Nauru (12e), Tuvalu (11e) Hidegháború után 14 volt szovjet köztársaság 2 volt csehszlovák köztársaság 5 volt jugoszláv köztársaság - Két birodalom maradt: Kína: 1,3 md, India: 1 md Mi lesz a két birodalommal? Afrikai államok tovább osztódhatnak Európai, amerikai államok határai tartósakká váltak (Kaukázus?) Önálló államok száma 1918: 42 1945: 60 2008: 192 ENSZ-tagállam + Tajvan Tankönyv (909-919): AZ IGAZSÁGOS HÁBORÚTÓL 1945-IG 139 - a nemzetközi jognak anélkül kell az államok által alkalmazott erőszak szabályozására és korlátozására törekednie, hogy normáit önmagában képes lenne az államokra rákényszeríteni - céljait a beleegyezés, a konszenzus, a kölcsönösség és a jóhiszeműség elveinek segítségével kell keresztülvinnie - az igazságos háború doktrínája a Római Birodalom krisztianizálásának

nyomán jelent meg, amikor a keresztények fokozatosan lemondtak a pacifizmus elveiről: az erőszak alkalmazása megengedett volt, ha megegyezett az isteni akarattal - Szent Ágoston sz. az igazságos háború: az elszenvedett károkkal kapcsolatos jogos elégtétel, ha a bűnös fél megtagadja a jóvátételt - Aquinói Szent Tamás: o a jogsértő szubjektív bűnét kell inkább büntetni, mintsem objektíve rossz tevékenységét o a háború akkor igazolható, ha azt a szuverén hatalom igazságos ügy érdekében indítja (pl. jogsértők megszüntetése) - az európai nemzetállamok kialakulásával a doktrína összekapcsolódott az államok szuverenitásával - a keresztény államok egymás elleni háborúiban mindkét fél meg volt győződve a maga igazáról az igazságos háború értelmezésének módosulása: a feleknek kísérletet kell tenniük a békés megegyezésre, mielőtt erőszakot alkalmaznának - a hangsúly az erőszak alkalmazásáról eltolódott a

jogsértők elnyomására; a cél: a rendet békés eszközökkel tartsák fenn - Vitoria (16. sz-i spanyol nemzetközi jogász): „nem minden és nem bármilyen mértékű jogsértés elegendő ok a háború megindítására” - Suarez: az államnak kötelessége ügyének igaz voltáról a szemben álló felet figyelmeztetni és a tényleges támadás megindítása előtt jóvátételt követelni az igazságos háború eszménye: a) ártatlan emberek védelme a közvetlen támadásokkal szemben b) az erőszaknak az ellenállás mértékével arányosnak kell lennie - idővel elfogadottá vált, hogy mindkét félnek igaza lehet - a háború jogszerűségét a jog formális alkalmazásától tették függővé - az 1648-as vesztfáliai békét követően kialakult európai hatalmi egyensúly keretei között és a pozitivista gondolkodásmód megjelenésével az igazságos háború elve eltűnt a nemzetközi jogból - az államok szuverének és egyenlőek lettek egy állam sem

ítélhette meg azt, hogy egy másik állam ügye igazságos-e vagy sem - az államoknak be kellett tartaniuk a szerződéseket, tiszteletben kellett tartaniuk más országok területi épségét és függetlenségét, és meg kellett próbálniuk, hogy vitáikat békés eszközökkel rendezzék - ha háború tört ki, a felek között és harmadik államok viszonylatában a háború és a semlegesség szabályai léptek működésbe - az erőszak jogszerűségét, a háború és a semlegesség szabályait nem befolyásolta az, hogy a háborút igazságtalannak lehetett-e tekinteni vagy sem - a nemzetközi közösség számára az alapkérdés a hadiállapot fennállása volt (nem pedig az, hogy a háború indításának oka igazságos volt-e) - az igazságos háború doktrínája a kereszténység növekvő erejéből eredt, a szuverén és szekularizált államrend kialakulásával hanyatlásnak indult represszália, békés blokád: - a az erőszak olyan formái, amelyeket

„háborúval nem járó ellenséges intézkedéseknek” minősítettek” 140 - céljuk: meghatározott jogoknak érvényt szerezzenek ill azokat végrehajtsák a jogsértőket megbüntessék - többnyire Latin-Amerika és Ázsia gyengébb államai ellen a 19. században I. világháború: - a 19. században kialakult erőegyensúlyt rendszerét felszámolta - újból felmerült az igazságtalan háború kérdése - törekvés: a nemzetközi viszonyokat olyan átfogó nemzetközi intézmény segítségével szabályozzák, amely a jövőben kizárja az agressziót ( Népszövetség) Népszövetség egyezségokmánya - a tagok az olyan vitákat, amelyek valószínűleg szakításhoz vezetnek, kötelesek a Népszövetség tanácsa elé vinni (1) választottbíráskodás, (2) bírói rendezés, v. (3) kivizsgálás céljából - a választottbíráskodás, bírói rendezés v. a Tanács jelentésének elfogadását követő 3 hónapon belül a tagok nem indíthatnak háborút - a

Népszövetség tagjai nem indíthatnak háborút olyan tagok ellen, akik választottbírósági ítélet, bírói rendezés v. a Tanács egyhangúan elfogadott jelentésének megfelelően járnak e - a Népszövetség rendszere a háborút v. az erőszak alkalmazását nem tiltotta - 1928 Általános szerződés a háború igénybevételéről történő lemondásról (Kellog-Briand paktum), elvileg még hatályban van - az aláíró felek elítélték a háború alkalmazását, és egyetértettek abban, hogy egymás közti viszonyaikban lemondanak a háborúnak a nemzeti politika eszközeként való igénybevételéről - a háborúindítás tilalma: napjainkban a NJ elve, ez azonban nem jelenti azt, hogy az erőszak alkalmazása minden esetben jogellenessé vált - néhány államnak az egyezményhez fűzött fenntartása: önvédelem esetén az erőszak alkalmazható ENSZ Alapokmánya 1. Alapokmány 2 cikk 4 bekezdés - A Szervezet összes tagjainak nemzetközi érintkezéseik

során más állam területi épsége, vagy politikai függetlensége ellen irányuló vagy az ENSZ céljaival össze nem férő bármely más módon nyilvánuló erőszakkal való fenyegetéstől vagy erőszak alkalmazásától tartózkodniok kell. - a nemzetközi szokásjog kodifikálása - a világközösség minden államára kötelező 1970 A nemzetközi jog elveiről szóló nyilatkozat - az Alapokmány 2. cikk 4 bekezdését a NJ alapelveként említik 1. a támadó háború béke elleni bűncselekmény, amelyért NJ-i felelősség áll fenn 2. az államok kötelesek tartózkodni a fennálló nemzetközi határok és demarkációs/fegyverszüneti vonalak megsértését célzó v. a nemzetközi vita megoldásának eszközeként alkalmazott erőszakkal való fenyegetéstől / az erőszak alkalmazásától 3. az államok kötelesek tartózkodni az erőszak alkalmazásával járó represszáliáktól 4. az államok kötelesek tartózkodni minden erőszakos cselekménytől, amely az

önrendelkezés és a függetlenség jogától fosztja meg a népeket 5. minden állam köteles tartózkodni egy másik állam területén végbemenő polgárháborús cselekmények vagy terrorcselekmények 141 a) szervezésétől, b) ösztönzésétől, c) segítésétől, d) az abban való részvételtől, vagy saját területén ilyen cselekmények elkövetésére irányuló szervezőtevékenység eltűrésétől, ha ezek a cselekmények erőszak alkalmazásával vagy azzal való fenyegetéssel járnak - a 2. cikk 4 bekezdése alóli kivételek: 1. az ENSZ kollektív intézkedései 2. önvédelem AZ ERŐSZAK FOGALMA - vitatott volt: a 2. cikk 4 bek csak a fegyveres erőszakot jelenti, vagy a gazdasági erőszakot (gazdasági bojkott, embargó) is?  1970 A nemzetközi jog elveiről szóló nyilatkozat „az államok kötelezettsége, hogy tartózkodjanak bármely állam politikai függetlensége/ területi épsége ellen irányuló katonai, politikai, gazdasági vagy

bármilyen más formájú kényszerítéstől”  1974 Az államok gazdasági jogairól és kötelezettségeiről szóló charta „egyetlen állam sem alkalmazhat vagy támogathat más állammal szemben olyan gazdasági, politikai vagy más kényszerítő intézkedéseket, amelyeknek az a céljuk, hogy egy másik államot szuverén jogainak gyakorlásában korlátozzanak”  a 2. cikk 4 bek az erőszakkal való fenyegetésre is kiterjed ( a NB ezzel A nukleáris fegyverek alkalmazásának és az azokkal való fenyegetésnek a jogszerűségéről adott tanácsadó véleményében foglalkozott) - „az erőszak alkalmazásának jelzett szándéka meghatározott események bekövetkezése esetén fenyegetésnek minősülhet, amennyiben az erőszak alkalmazása maga is jogellenes lenne” - tiltott fenyegetés: amely arra kényszeríthet egy államot, hogy meghatározott gazdasági/ politikai magatartást kövessen, vagy attól tartózkodjék - a Bíróság szerint a nukleáris

fegyverek puszta birtoklása önmagában nem jelent fenyegetést - az erőszak nemzetközi alkalmazását szabályozó cikkek nem csorbítják az államnak azt a jogát, hogy saját joghatósága alá tartozó területen a rendfenntartása érdekében intézkedéseket tegyen az állam jogszerűen verheti le erőszakkal a lázadókat, felkelőket - a NJ erőszakot tiltó előírásai általában nem alkalmazhatók az egyes belső jogrendszerekben A „más állam területi épsége vagy politikai függetlensége ellen irányuló erőszak” jelentése - a tilalmat kimondó főszabály megerősítése (vagyis nem megszorító értelemben kell venni)  1965 Az államok belügyeibe történő beavatkozás megengedhetetlenségéről szóló nyilatkozat „egyetlen állam sem jogosult arra, hogy bármilyen okból közvetlenül vagy közvetve beavatkozzék egy másik állam bel- és külügyeibe. Elítélendő az állam jogalanyisága, ill politikai gazdasági, kulturális alkotóelemei

ellen irányuló fegyveres beavatkozás és a beavatkozás bármilyen formája vagy bármilyen fenyegetés.”  1970 A nemzetközi jog alapelveiről szóló nyilatkozat 142 ezek a cselekmények nem csak elítélendők, hanem a nemzetközi jogot is sértik  Korfu-szoros ügy - NBr. érve: NBr a beavatkozás jogával összhangban járt el akkor, amikor azért hatástalanították a csatorna fenekén lévő aknákat, hogy bizonyítékot szolgáltassanak a bírósági eljáráshoz - NB: „a beavatkozás vélt joga az erőszak politikájának olyan megnyilvánulása, amely a legsúlyosabb visszaélésekre adott lehetőséget a múltban, így a NJ-ban nincs helye” AZ ERŐSZAK FAJTÁI - az Alapokmány megalkotása óta a NJ alapján 3 féle erőszakos ellennitézkedést lehet alkalmazni: A) retorzió B) represszália C) önvédelem A) retorzió: az állam olyan barátságtalan és hátrányt okozó, de jogszerű cselekménye, amely egy másik állam jogsértését torolja meg a)

diplomáciai kapcsolatok megszakítása b) külföldiek kiutasítása / beutazásuk korlátozása c) gazdasági és utazási megszorítások B) represszália: olyan cselekmény, amely önmagában jogellenes lenne, de amelyet az állam azért alkalmaz, hogy ezzel megtorolja egy másik állam korábbi jogsértő cselekményét. Ezáltal a represszália jogszerűnek minősül. Naulilaa ügy - Portugália angolai gyarmatát a németek megtámadták, és ott kárt okoztak, mert ezt megelőzően portugál területen tévedésből megöltek 3 német katonát (1928) - a represszália alkalmazása előtt o meg kell állapítani, hogy a megtorlás alapját képező cselekmények ellentétesek voltak-e a nemzetközi joggal o ha ez igazolható, a represszáliát akkor is olyan jóvátételi kérelemnek kell megelőznie, amit a jogsértő állam nem teljesít o arányosság - a német magatartás mindhárom szempontból jogszerűtlen volt - az erőszakmentes represszália jogszerűen alkalmazható

- a fegyveres erőszakot is magában foglaló represszália csak önvédelem esetén - „békés” blokád:  represszáliának tekintik  ma csak az ENSZ BT rendelheti el (az egyes államok nem) - „karantén”:  hadihajók által végrehajtott (fegyveres) blokád  jogszerűsége megkérdőjelezhető - USA Kuba ellen, 1962-es rakétaválság Az ENSZ Közgyűlésének határozata az erőszak tilalmáról (1974) - a mellékletben meghatározza, mi tekinthető agressziónak 143 1. cikk - agresszió: fegyveres erő alkalmazása vmely állam részéről a) egy másik állam szuverenitása, b) területi épsége, c) politikai függetlensége, vagy d) az ENSZ Alapokmányával össze nem férhető bármely más módon 2. cikk - Fegyveres erőnek az Alapokmány megsértésével, elsőként való alkalmazása vmely államrészéről első megítélésre agresszió bizonyítékának minősül, habár a BT az Alapokmánnyal összhangban arra a következtetésre juthat, hogy

más lényeges körülmények fényében (beleértve azt a tényt, hogy a szóban forgó cselekmények vagy következményeik nem elég súlyosak) nem indokolt olyan döntés, hogy agressziós cselekményt követtek el. 3. cikk - Tekintet nélkül arra, hogy történt-e hadüzenet, agressziónak minősül: a) invázió, támadás, megszállás b) bombázás, bármiféle fegyver használata c) fegyveres blokád d) szárazföldi, tengeri vagy légi erők megtámadása e) ha egy állam a fegyveres erőit, amelyek egy másik állam területén tartózkodnak a fogadó állammal történt megegyezés alapján, az egyezményben foglalt feltételek megszegésével használja fel, vagy ha azok az egyezmény lejárta után tovább tartózkodnak az illető területen f) ha egy állam megengedi, hogy területét, amelyet egy másik állam rendelkezésére bocsátott, a másik állam agressziós cselekmény elkövetésére használja fel egy harmadik állam ellen g) ha egy állam fegyveres

bandákat, csoportokat, önkénteseket vagy zsoldosokat küld egy másik állam ellen fegyveres cselekmények végrehajtására, és azok kimerítik a fent felsorolt cselekményeket 4. cikk - A cselekmények fenti felsorolása nem kimerítő, és a BT úgy határozhat, hogy más cselekmények is agressziót valósítanak meg az Alapokmány rendelkezései szerint 5. cikk 1. Semmiféle politikai, gazdasági, katonai, vagy egyéb megfontolás nem szolgálhat agresszió indokolásául. 2. Az agressziós háború a nemzetközi béke elleni bűntett Az agresszió nemzetközi felelősséget szül. 3. Semmiféle területszerzést vagy különleges előnyt, mely agresszió eredménye, nem lehet és nem szabad jogosnak elismerni. 6. cikk - E meghatározásban semmi sem értelmezhető úgy, mint ami bármiképpen tágítaná vagy szűkítené az Alapokmány érvényességét *+ 7. cikk - E meghatározásban semmi sem sértheti a népeknek az önrendelkezéshez, szabadsághoz és függetlenséghez

való, az Alapokmányból eredő jogát, amelyeket erőszakkal fosztottak meg ettől a jogtól *+ 144 Ugyanez az előadás alapján: 1. támadás, megszállás, annexió 2. bombázás, egyéb fegyver alkalmazása (oda megy, majd visszatér) 3. (fegyveres) blokád alkalmazása (tengeri) 4. fegyveres erők megtámadása bárhol 5. terület átengedése agresszió végrehajtása céljából 6. jogszerűen állomásozó külföldi csapatok jogellenes felhasználása 7. terrorista csoportok állami támogatása („jelentős része van benne”) 8. felkelés ösztönzése, támogatása 9. gyarmati népek felszabadítási küzdelmeinek elnyomása (történelmi kategória) 10. minden, amit a BT annak nyilvánít 48. A kollektív biztonság rendszere. A BT összetétele és hatásköre a VI és a VII fejezet alapján. Fegyveres és nem fegyveres szankciók (976-979, 991-994, 1005-1021, Lattmann Tamás (ENSZ) és Valki László (Erőszaktilalomés BT hatáskör)) 1. Biztonsági Tanács -

A BT a legfelsőbb szintű politikai egyeztetés és döntéshozatal fóruma. Végrehajtó szerv - Elsődleges feladata: a nemzetközi béke és biztonság fenntartása. - E feladatkörön belül eseteket vizsgál ki, javaslatokat tesz a viták megoldására, és szankciókat is alkalmazhat, melyek fegyveresek és nem fegyveresek egyaránt lehetnek. - A BT 15 tagból áll, közülük 5 állandó. (USA, Egyesült Királyság, Oroszország, Kína, Franciaország) (ezek az államok az 1945-ben érvényes hatalmi politikának megfelelően kerültek kiválasztásra) - Ennek az 5 államnak vétójoga van. - A BT – az eljárási kérdések kivételével – minden ügyben az összes állandó tag egybevágó szavazatait magában foglaló, 9 igen szavazattal hozhatja meg határozatait. - Ez 2 dolgot jelent: a. egyfelől eljárási kérdésekben 9 tag igen szavazata önmagában is elegendő b. másfelől pedig (az eljárási kérdésektől eltekintve) a BT határozatának meghozatalát akár

egyetlen állandó tag nemleges szavazata is megakadályozhatja. - Egyébként maga az a kérdés is, hogy valamely ügy eljárási jellegű-e vagy sem, vétó tárgyát képezi. Ez az ún kettős vétó - Problémákat vetett fel azonban az „összes állandó tagok egybevágó szavazatait magában foglaló” fordulat értelmezése. A gyakorlatban ezt a szöveget úgy értelmezik, hogy az felhatalmazza a tagokat a szavazástól való tartózkodásra. Így tehát az állandó tagok nem kényszerülnek rá valamely döntés megvétózására, ha nem áll szándékukban azt megszavazni, hanem egyszerűen távol tartózkodhatnak a szavazástól. (vagyis: érdemi kérdésnél a 15/9-es szavazataránynak úgy kell megvalósulnia, hogy az állandó tagok egyike sem szavaz ellene) - A 10 nem állandó tag közül ötöt az afrikai és az ázsiai országok, egyet a kelet-európai, kettőt a latin-amerikai, további kettőt pedig a nyugat-európai, illetve egyéb országok közül kell

választani. - A választás joga a Közgyűlést illeti meg. A megválasztás 2 éves időtartamra szól - A Tanácsnak jelenleg 2 állandó bizottsága van: a. az eljárási szabályok szakértői bizottsága b. az új tagok felvételével foglalkozó bizottság - A Tanács létrehozhat ad hoc bizottságokat is. (Terrorizmus-ellenes Bizottság) 145 - Ezek mellett működik egy szankciós munkacsoport és több, szankciókkal sújtott államokkal foglalkozó bizottság is. - A BT a szervezet összes tagja nevében jár el. - Döntései (kivéve az ajánlásokat) valamennyi tagállamra nézve kötelezőek. - Az ENSZ Alapokmány VI. fejezete alapján, vagyis a viták békés rendezése körében nem kötelező határozatot hozhat. - Az ENSZ Alapokmány VII. fejezete alapján, vagyis a béke veszélyeztetése, a béke megszegése és a támadó cselekmények vonatkozásában pedig kötelező határozat hozható. - Hatáskörei: a. A viták békés rendezésének biztosítása b.

Kényszerítő intézkedések elfogadása c. A gyámsági területeken kijelölt stratégiai hatáskörökkel rendelkezik d. Az egyes tagok belépéséről, tagságának felfüggesztéséről és kizárásáról szóló döntéseket a Közgyűlés a BT javaslatára hozza meg. e. A Nemzetközi Bíróság bíráit a Közgyűlés és a BT külön-külön választja meg A Biztonsági Tanács és a „kollektív” biztonság rendszere: A helyzet meghatározása - az ENSZ által a nemz-i béke és biztonság fenntartására létrehozott rendszert egyetemessé akarták tenni – ezt nevezzük kollektív biztonsági rendszernek (a sértett felet mindenkinek védeni kell – a szabályok megsértőjét mindenkinek büntetnie kell) - Rosecrance: a történelemben 3 biztonsági rendszert ismerhettünk meg: 1. 1648-től I vh-ig: hatalmi egyensúly (döntő: Anglia) 2. hidegháború: kölcsönös elrettentés 3. központi koalíció: főszerep NATO-é – ő a világ legerősebb katonai szervezete

- 2001 Szept 11 óta: az USA nem mutat rá hajlandóságot - Biztonsági Tanács:  az eredeti elképzelések szerint nagy súly helyeződött volna a BT tevékenységére – gyakorlatban azonban módosultak  a BT által az alapokmány VI fejezete alapján a viszályok békés rendezése körében elfogadott intézkedések csak ajánlás jellegűek, a béke veszélyeztetése vagy megsértése ill támadó cselekmények esetén a VII fejezet körében a TB-nek döntéshozó hatásköre van  különbség jelentős!!! – rendszer elsődleges fontosságot tulajdonít a béke megőrzésének  a tagoknak az alapokmányból folyó kötelességét megelőzik azokat, amelyek egyéb nemz-i megállapodásból erednek - A helyzet meghatározása:  BT-nek először meg kell állapítania „a béke bárminemű veszélyeztetésének vagy megszegésének fennforgását” –ez a kollektív biztonság rendszerének kulcsa!  a VII. fejezetben elfogadott kényszerítő intézkedések

kivételt jelentenek az alapokmány azon elve alól: „az ENSZ nem jogosult arra, hogy olyan ügyekbe avatkozzon, amelyek lényegileg vm állam belső joghatóságának körébe tartoznak” –  tehát a béke veszélyeztetésének vagy megsértésének, ill a támadó cselekmény meghatározása jelenti a kritikus pontot gyakorlat: válasz csak esetről-esetre adható – függ: BT öt állandó tagjának viszonyától, vétótól (ez a vétó a legfőbb oka a béke és bizt fenntartásának kudarcában  a béke veszélyeztetése a legtágabb kategória  védőhálót képez a BT műveleteknek, ha a megszegés ill támadó csel megállapításának feltételei hiányozni látszanak 146 rohamosan szélesedett a nemz-i békét és biztonságot veszélyeztető magatartások sklálája:  54. (1948) sz hat: elsőként állapította meg a béke veszélyeztetését a közelkeleti háború során: Palesztina területére behatoló arab államok magatartását ilyennek

minősítette  211. (1966) sz hat: kisebbségben lévő fehérek uralma Rhodesiában veszélyeztette szintén a békét  713. (1991) sz hat: volt Jugoszlávia területén kialakult helyzet veszélyezteti a békét  733. (1992) sz hat: szomáliai helyzet éleződött ki a békére veszélyesen  794. (1992) sz hat: szomáliai konfliktus okozta emberi tragédiák mértéke olyan súlyos, hogy a nemz-i békét és bizt vesz  955. (1994) sz hat: ruandai népirtást minősítette veszélyesnek  748. (1992) sz hat: a Líbiai kormány nem cselekedett a terrorizmussal szemben – veszélyeztet  1077. (1996) sz hat: szudán mivel nem tett eleget a korábbi határozatban előírt kötelezettségének veszélyeztet  mindkettőnél a nemz-i terrorizmusra történő hivatkozás alapozta meg a béke veszélyeztetésének megállapítását  haiti események előrelépést jelentettek - BT: egyedi és kivételes esetekben maga a helyzet változatlan fennállása az, ami a

nemz-i békét és bizt veszélyezteti - BT nem ment annak a kimondásáig, hogy legitim kormán elmozdítása már önmagában is a békét vesz cselekmény  873. (1993) sz hat: egyezményben előírtak be nem tartása a haiti fegyveres hatóságok részéről fenyegeti a nemz-i békét és bizt, ezért a szankciókat ismét alkalmazni kell - 1974-ben a közgyűlés megállapodásra jutott a támadó cselekmények definíciójáról (1. Cikk): fegyveres erők felhasználása egy bizonyos állam által egy másik állam szuverenitása, területi integritása vagy politikai függetlensége ellen, ill fegyveres erők igénybevétele minden olyan módon, amely az ENSZ alapokmányával ellentétben áll – a 3. Cikk felsorolja példálózva a támadó cselekmények lehetséges eseteit - a béke konkrét megszegésének megállapítására eddig 4 alkalommal került sor: 1. 1950 Dél-Korea Észak-Korea általi megszállása kapcsán – BT hat: Dél-Korea megsegítésére szólított

fel 2. 1982 Falkland-szigetek Argentína általi megszállása 3. 1987 Irán-Irak 4. 1990 Kuvait Irak általi megszállása A VII. fejezet alkalmazása:  Fegyveres erő alkalmazásával nem járó intézkedések: - a „komolyabb” intézkedések alkalmazását (a helyzet súlyosbodásának megakadályozása érdekében) megelőzik az átmeneti intézkedések. - Ide elsősorban a 41. cikkely alapján a gazdasági kapcsolatok felfüggesztése (embargó, vagy a külföldi hitelek azonnali visszafizetése) és a diplomáciai kapcsolatok megszakítása (diplomáciai képviseleten dolgozók számának csökkentése) tartozik (újabb típusú intézkedéseknek tekinthető: nemzetközi törvényszék felállítása, államok jogi felelősségének megállapítása). - Először Rhodesia (mai Zimbabwe) esetében alkalmazták az említett intézkedéseket. A legsúlyosabb intézkedéseket Irak esetén hozták 1990-ben. 147 - Ide csak humanitárius segélyeket, és csak a Nemzetközi

Vöröskereszt/Vörös Félhold szállíthatott. - Líbiával szemben, mivel nem akarta kiadni a Lockerbie feletti légi merénylet terroristáit a skót bíróságnak, légi és fegyverembargót alkalmaztak, amely sikeres volt. - Az 1990-es évek elején Jugoszlávia, majd Bosznia-Hercegovina ellen teljes embargót vezettek be, amely lényegében a daytoni békemegállapodásig fennmaradt. - A károsultak segítésére pénzalap létrehozható. Fegyveres erő alkalmazásával járó intézkedések: LÉGI, TENGERI, SZÁRAZFÖLDI FEGYVERES ERŐK FELHASZNÁLÁSÁVAL OLYAN MŰVELETEKET TEHET, AMELYEKET SZÜKSÉGESNEK ÍTÉL a nemzetközi béke és biztonság fenntartása, helyreállítása érdekében. - Lehetőségek: DEMONSTRÁCIÓ, BLOKÁD, EGYÉB (háború). 1944-45-ben, az eredeti elképzelések szerint ENSZ-haderőt kellett volna létrehozni, ezért az Alapokmány kötelezte (volna) a tagállamokat a légierejük, és fegyveres erejük egyes egységeinek rendelkezésre

bocsátására. - A BT-t katonai értelemben az öt állandó tag vezérkari főnökeiből (vagy azok állandó képviselőiből) álló vezérkari bizottság segítette volna. - Ez a szerv a hidegháború miatt csak 1990-ben működhetett először, bár akkor elég hatékonyan. 49. Erőszak alkalmazása a nem kikényszerítést célzó helyzetekben: volt Jugoszlávia, Szomália, Ruanda, Sierra Leone, Kongói Demokratikus Köztársaság (1021-1030) - Az erőszak alkalmazására a nem kikényszerítést célzó helyzetekben is sor került. - Vagyis itt olyan békefenntartó küldetéseket kell érteni, amelyeknél az Alapokmány VII. fejezetére eredetileg nem hivatkoztak, de a küldetés kiterjesztésére mégis a VII. fejezetre való kifejezett vagy hallgatólagos hivatkozással került sor és az ENSZ katonai erőt is alkalmazott. - Itt kell említeni a volt Jugoszláviát, Szomáliát, Ruandát, Sierra Leone-t és a Kongói Dem. Köztot 1. A volt Jugoszlávia - 1991.0925: BT

fegyverembergót rendelt elJugoszlávia területén, majd békefenntartó erőt (UNPROFOR) állítottak fel - ez a BT határozat nem hivatkozott a VII. fejezetre, de utalt arra,h a békefanntartó műveletre a jugoszláv kormány kérésére keült sor - ezt követően az UNPROFOR mandátumát fokozatosan bővítették - 1992: a BT hozzájárulását adta az UNPROFOR mandátumának és erejének a kibővítéséhez, engedélyt adott fegyveres megfigyelők küldéséhez Szarajevóba és Bosznia fővárosába - a repülőtér biztonságának biztosítása céljából további intézkedéseket fogadtak el, amelyek mind a VII. fejezetre utalnak - 770. (1992) sz határozat: a BT felszólított minden államot, hogy egyenek meg „minden szükséges lépést”, hogy az ENSZ-szel együttműködve előmozdítsák a humanitárius segítség Biszniába juttatását - az ENSZ terminológiája szerint a minden szükséges lépés fogalma magába foglalja az erőszak igénybevételét is - a

boszniai szerb erők által ostromolt boszniai muzulmán területek védelmére a BT számos „biztonságos területet” alakított ki - 148 ezek védelme az UNPROFOR személyzetének feladata lett, akik ugyanakkor csak saját védelmükben alkalmazhattak erőszakot zárt zóna, fegyvermentes zóna és nehézfegyverzetre vonatkozó tilalmi övezet létrehozása 1995 tavaszán a szerbek megsértették Szarajevó környékén a nehézfegyverzet állomásoztatásának tilalmára von. megállapodást NATO légitámadás 1995 júliusában a boszniai szerb erők megszállták a szrebrenciai „biztonságos területet”, s számos, emberi jogokat súlyosan sértő csel-t hajtottak végre NATO légitámadások a szerb állomások ellen tűzszüneti megállapodás: 1995. okt 12 1995. március: újjászervezték az ENSZ békefenntartó misszióit 1995. nov: daytoni békemegállapodás UNPROFOR helyére lép az IFOR, a megállapodást végrehajtó többnemzetiségű haderő ∑: ENSZ

szerepe: az eseményekre rögtönzött intézkedésekkel felelt az UNPROFOR egyszer sem kapott felhatalmazást, h az önvédelem céljain felül erőszakot alkalmazzon az ENSZ a békefenntartás alapelveit figyelembe véve próbált humanitárius segítséget nyújtani légierők bevetésének is önvédelmi céljai voltak (védték az UNPROFOR szolgálatában álló személyeket + ezzel próbáltak elriszatani másokat a „biztonságos területek” elleni támadásoktól) 2. Szomália - polgárháborús helyzet okozta humanitárius válság – tökéletes példa arra,h hogyan alakult át a békefenntartó küldetés a kényszerítés eszközévé - humanitárius segélyek, ENSZ biztonsági egységek felállítása a segélyeket szállító konvojok védelmében - de a folyamatos támadások miatt csak kevés segély ért célba szükség volt a VII. fejezet alkalmazására, „mivel a szomáliai konfliktus olyan mértékű emberi tragédiához vezetett, hogy az már a nk-i

békét és biztonságot veszélyezteti” a BT felhatalmazást adott „minden szükséges eszköz igénybevételére, h a humanitárius segítségnyújtás bizt. feltételei megteremthetőek legyenek” - a műveletet kibővítették, megalakították az UNOSOM II-t, s a VII. fejezet alapján felhatalmazást kapott a fegyveres erő alkalmazására - cél: „egész Szomália területén a bizt. környezet megteremtése, kiterjesztése és fenntartása” - a felhatalmazás kiterjedt a támadásokért felelős személyek elleni fellépésre - 1994. okt 14: főtitkári jelentés: a polgári hatóságok és kormányzati szervek hiánya teljesen lehetetlenné tette az ENSZ munkáját, csapatainak jelenléte sem volt képes a békefolyamat előmozdítására 3. Ruanda - polgárháború ENSZ-megfigyelőmisszió + segélymisszió felállítása (UNAMIR) - helyzet tovább romlott: 1994. ápr 7: meghalt a ruandai és a burundi elnök egy repülőgép-szerencsétlenségben ált.

polgárháború tört ki: hutu ellenkzéki vezetőket mészároltak le, tuszi kisebbséggel szemben pedig népirtó hadjáratot kezdtek ebben a helyzetben az ENSZ kivonta a csapatait - mivel a helyzet tovább romlott a BT fegyverembergót vezetett be, felemelte az UNAMIR létszámát és átcsoportosította Ruandába - 149 Franciaország javaslatára az AO. VII fejezete alapján létrehoztak egy fr vezette erőt, amely megvédené a polgári lakosságot – a haderő humanitárius bizt. övezetet hozott létre Dél-Ruandában időközben az UNAMIR is megerősödött, s átvette a felelősséget a fr. haderőtől, az UNAMIR megbízatása 1996. márc 6-án szűnt meg 4. Sierra Leone - egy katonai junta(= katonai diktatúra) jutott hatalomra - válaszul a BT olaj- és fegyverembergót vezetett be – de ez a demokratikusan választott elnök visszatérésekor véget ért - megfigyelő-misszió felállítása – ennek a felhatalmazását az erőszak növekedésével

kibővítették - 1998: felállították a sierra leone-i katonai missziót (UNAMSIL) - feladatai: ország stratégiailag fontos helyen való jelenlét, humanitárius segítségnyújtás - VII. fejezetre való utalás: „az UNAMSIL feladatai teljesítése során jogosult minden olyan szükséges intézkedést megtenni, mely biztosítja személyzetének biztonságát és amellyel képes megvédeni a fizikai erőszakkal közvetlenül fenyegetett polgári lakosságot” - az UNAMSIL később felhatalmazást kapott „a szükséges eszközök igénybevételére” további feladatai ellátásához (mivel a missziót meghosszabbították és a feladatait kibővítették) 5. A Kongói Demokratikus Köztársaság - korábbi néven: Zaire - probléma: polgárháború és külföldi intervenciók - 1999: Lusaka-i tűzszüneti egyezmény – a BT ezt üdvözölte, s egy kis látszámú ENSZ összekötő erőnek adott felhatalmazást (MONUC) - a missziót azonban meghosszabbították és

jogkörét kiterjesztették többek közt arra, h ellenőrizze a tűzszünetet - VII. fejezetre való közvetlen utalás: a MONUC „jogosult minden olyan szükséges intézkedést meghozni mellyel megvédi az ENSZ személyzetét és a fizikai erőszakkalközvetlenül fenyegetett polgári lakosságot” - 2000 nyara: Kongó területén harcok törtek ki az ugandai és ruandai katonai erők között - a BT az ugandai és ruandai katonai erők Kongóból való visszahívását követelte -> a BT ezt a követelését több későbbi határozatában is megerősítette - gyakorlatilag ezek a határozatok „a nk-i béke és biztonság veszélyeztetésének” minősítették a térségben kialakult helyzetet 50. A terrorizmus és a nemzetközi jog (940-944, Sonnevend Pál: Nemzetközi jog és terrorizmus) A terrorizmus definíciója: államonként más és más; egységes definíció nincs a terrorizmus a politikai erőszak legdurvább formája a terrorcselekményeknek politikai

üzenete van az üzenet a nemzetközi közvéleményhez szól és a bírálni kívánt rendszerről szól az üzenet közvetett; “áldozatai” általában civilek; a civil áldozatokon keresztül a terrorizmus a rendszerhez szól 150 Mi a terrorizmus? - Nehéz pontos definíciót adni definíciós kísérletek, jelenleg nincs kötelező erejű def.! - 2 alapvető elem: jogellenes cselekmények + politikai jellegű cél - Jogellenes cselekmény esetében felmerülő kérdések: • mitől jogellenes? fegyveres konfliktus? megszállás? • csak az erőszakos? más kényszerítés? • kik lehetnek alanyai? civilek? katonák is? • ki lehet az elkövető? állami terrorizmus? Politikai jellegű cél-kérdések: •nem politikai jellegű? elválasztás • legitim cél? - Nyilatkozat terrorizmus felszámolásátszolgáló intézkedésekről (1994): „olyan bűncselekmények, amelyek politikai céllal arra irányulnak, hogy a közvéleményben, személyek meghatározott

csoportjában, vagy adott személyekben rettegést keltsenek” (ez sem kötelező def.!) FONTOS!!! Sonnevend előadás: a terrorizmus finanszírozásának visszaszorításáról szóló egyezmény ad egy ált. definíciót!!! => 1999 óta van def!!! A terrorizmus típusai: A) Az ideológia alapján vannak: bal- és jobboldali terroristák a két szélsőség közötti különbség a politikai üzenetben van: a) a baloldali terrorizmus üzenete “minél rosszabb, annál jobb” = az államot kényszerintézkedések bevezetésére kell provokálni a kényszer alkalmazásán keresztül a dolgozók felismerik a rendszer elnyomó jellegét fellázadnak b) a jobboldali terrorizmus üzenete a polgári demokrácia gyenge, nem képes megvédeni a polgárait; erős központosításra, rendre van szükség B) A harmadik világ terrorizmusa: célja a nagyhatalmak melletti életképesség bizonygatása a kis államok eszköztelenségét próbálja ellensúlyozni az erőszakkal C) A helyi

válsággócok terrorizmusa: általában történelmi tradíciókból / a helyzetből ered csak ritkán marad meg helyi méretekben; általában tovább terjed a terrorizmus többnyire összefonódik a nemzetközi bűnözéssel az /1968-as/ ny-e.-i diáklázadások után lendült fel a terrorizmus Ny-E-ban néhányan terror eszközökkel akartak eredményt elérni D) Az etnikai, helyi hatalommegosztó terrorizmus: legjellegzetesebb formája a baszk / a kurd terrorizmus 151 A nemzetközi jog reakciója a terrorizmus jelenségével szemben 1, nemzetközi jogalkotás (univ. + reg szinten) • egységes jogi megítélés – megállapítani az ilyen cselekményeket – azokat bűncselekménynek minősíteni – köztörvényes bűncselekménynek (nem politikai!) • nemzetközi együttműködés – aut dedere aut judicare= a terroristát vagy meg kell büntetni, vagy állampolgárságának 2. nemzetközi együttműködés intézményesítése • ENSZ Terrorizmus Elleni Bizottság

• Committee of Experts on Terrorism (CODEXTER) • Terrorizmus Elleni Amerikaközi Bizottság Egyezmények 1, NSZ egyezmények- 1937 1. a terrorizmus megelőzéséről és megbüntetéséről 2. egy nemzetközi büntető bírói fórum felállításáról Kötelezettségek: megelőzés, egyetemes jellegű üldözés, függetlenül az állampolgárságtól és az elkövetési helytől, kiadatás vagy felelősségre vonás Nem léptek hatályba 2, A repülőgépek eltérítésének megakadályozását célzó hágai egyezmény – 1970 jogtalanul és erőszakkal, illetve azzal való fenyegetéssel légi járművet hatalmába kerít • részes államok kötelezettséget vállaltak az ilyen cselekmény kriminalizálására • eljárás lefolytatására a repülőgépet lajstromozó állam, vagy az az állam jogosult, ahol az leszállt - Kötelező kiadatás azonban nincs, az az állam, amelynek területén az elkövető tartózkodik, köteles megbüntetni vagy az előbbi államnak,

illetve a tettes állampolgársága szerinti államnak a gyanúsítottak kiadni. 3, A légi terrorizmussal szembeni, Montreal-ban megkötött egyezmény - 1971 a repülőgép felrobbantásával, illetve az utasok megölésével való fenyegetés aut dedere, aut judicare 4, A diplomaták és más, nemzetközileg védett személyek ellen elkövetett bűncselekmények megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezmény - 1974 aut dedere, aut judicare elv + GA nyilatkozat: az egyezmény semmilyen módon sem okozhat hátrányt a népek önrendelkezéshez és a függetlenséghez való jogának gyakorlásában, amelynek gyakorlásával a népek a gyarmati elnyomás, az idegen uralom, az idegen megszállás, a faji megkülönböztetés vagy az apartheid elleni küzdelem útján gyakorolnak Kritizált „ideológiai kivétel” 152 5, túszszedés elleni egyezmény - 1979 Túszszedés:  abból a célból, hogy egy államot, egy kormányközi nemzetközi szervezetet, egy egyént

vagy azok csoportját  egy vagy több személy fizikai birtokba vételével és az ellenük intézett fenyegetéssel  arra próbálnak kényszeríteni,  hogy valamit tegyen, illetve ne tegyen 12. cikk: IHL alkalmazhatósága - éles kritika 6, Egyéb egyezmények, dokumentumok - 1980 – a nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló egyezmény - 1988 – nemzetközi polgári légi forgalmat szolgáló repülőtereken tanúsított jogellenes erőszak visszaszorításáról és megbüntetéséről szóló montreáli jegyzőkönyv - 1988 – a tengeri hajózás biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló, Rómában megkötött egyezmény - 1988 – a kontinentális talapzaton elhelyezett platformok biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló, Rómában megkötött jegyzőkönyv - 1991 – egyezmény a plasztik robbanóanyagok azonosítás céljából való megjelöléséről - 1997 – a terrorista

bombamerényletek visszaszorításáról szóló nemzetközi egyezmény - 1999 – a terrorizmus finanszírozásának visszaszorításáról szóló nemzetközi egyezmény - Jelentős fejlődés a terr. kapcs nk-i szabályok terén az utóbbi év10edekben főleg 2001 szept 11. után - ENSZ 12 terr. kapcs nk-i egyezm-t fogadott el pl légijárművek hatalomba kerítése, túszejtés, robbantásokezekben közös modell: kvázi-univerzális joghatóság kimondása, összefüggő nemzetk-i kötelezettségek,pl hogy saját jogrendsz-ben is nyilvánítsák bűncselekménynek a cselekményt a részes felek, ill. állapítsák meg rá joghatóságukat - 1972 Közgyűlés létrehozza a terr.-sal foglalkozó ad hoc bizottságot - 1994 elfogadják a Nyilatkozatot terr.-t felszámolását szolgáló intézkedésekről minden terr.csel bűncs amelynek szándéka,h rettegést idézzen elő politikai célból függetlenül az októl, áll-ok tartózkodni kötelesek a terr.cs-ek bármiféle

támogatásától - 1997 egyezmény a robbantásos terrorizmus visszaszorításáról - 1999 egyezm. a terr finanszírozásának visszasz-ról - BT is aktívan foglalkozik a terr. veszélyével pl 1992 hat: Líbiát bírálja, mert nem ad ki egy repülőgép felrobbantásával gyanúsított személyeket 5. 2001 szept 11 felgyorsítja a folyamatot - BT 2001 hat. (a támadást követő napon): „BT elszánt arra,h minden eszközzel küzdjön a terr ellen „ - Újra megerősítik jó pár határozatban a terr. finanszírozásának visszaszorÍtását és az államokat külön felhívja a terr.cselekm-ek támogatásától való tartózkodásra - fentiek végrehajtása céljából felállította a Terrorizmus Elleni Bizottságot államoknak a végreh érdekében tett intézkedésekről kötelező beszámolni a bizottságnak(vegyes siker, sok államtól máig nem érkezett jelentés) - BT 2001 hat. „a 21sz-ban a nemzetközi terrcs-ek veszélyeztetik legkomolyabban a nk-i békét és

biztonságot” ENSZ-en kívül számos terr. ellenes reg dokumentum: - 1977 európai egyezmény a terr. visszaszor-ról - 1987 dél-ázsiai reg. egyezmény uerről - 1998 terr. visszaszor-ról szóló arab egyezmény - 1999 iszlám konferencia egyezménye uerről - 2002 terr. elleni amerikaközi egyezmény uerről 153 - emellett igény: a küzdelem a nk-i emberi jogi és humanitárius-jogi szabályokkal és elvekkel összh.-ban folyjon Európa Tanács 2002 júl 15: az emberi jogok és a terr elleni intézkedések nk-i irányelvei 2001, szept. 11 (előadás) Reakciók: • BT 1368. (2001) sz, 1373 (2001) sz határozatok • „war on terror Kérdések, problémák - Fegyveres erő alkalmazása? Ennek hatásai? 2001. Szept 11 után Önvédelemre való hivatkozásn lehetősége a terrorista cselekményekkel szemben? • állami gyakorlat eddig is ebbe az irányba mutatott – jogi megítélés? Nemzetközi vagy nem nemzetközi fegyveres konfliktusok aterrorizmussal szembeni

fellépés jegyében? • alkalmazandó szabályok kérdése • elfogott személyekkel valóbánásmód • kínzás, kihallgatási technikák • stb. Példa a problémákra – elfogott személyek: Kombattáns- nem kombattáns -egyiknél sem felelnek meg a kritériumoknak III. és IV GE nem alkalmazható 1977. I JKk 75 cikke marad Kihallgatási technikák kérdése Kínzás (torture) – alkalmazásra kerül-e? amerikai jog szerint: szigorúan tilos + 1977 I KJ 75. cikk (ld fent) Mi minősül kínzásnak? - Kínzás elleni egyezmény „torture” értelmezése ↔ Amerikai Alkotmány „torture” értelmezése fogalmi különbségek, viták pl. 2005 dec McCain-amendment pl. waterboarding 51. A nemzetközi büntetőjogi felelősség (225-231, 539-542 Jeney Petra: Nemzetközi büntető bíráskodás.) - nemzetközi büntetőjogi felelősség nj meghatározott esetekben közvetlen felelősséget ruház az egyénekre - kalózkodás és a rabszolgaság esetében az elkövetők a nemz-i

közösség ellen elkövetett bcs-ért felelnek – bármely állam bírósága előtt is és a nemz-i bírói fórumon is felelősségre vonhatók (=nemcsak az az állam rendelkezik tehát joghatósággal az elj lefolytatására ahol elkövették vagy amelyiknek az elkövető az állampolgára) - 1919-ben elfogadott versailles-i szerződés: német kormány elismert a szövetségesek azon jogát, hogy a hadviselés jogának megsértésével vádolt egyéneket haditvszék elé állítsa egyezmények: - 1945-ben elfogadott A legfőbb háborús bűnösök bírósága elé állításáról és felelősségre vonásáról szóló megállapodáshoz csatolt szabályzat kifejezetten rendelkezett az egyének 154 - - - - felelősségéről a béke elleni bcs-ek, a háborús bcs-ek és az emberiség ellen elkövetett bcs-ek esetében - a nj elleni bcs-eket ugyanis emberek és nem absztrakt entitások követik el, és a nj rendelkezéseit csak az ilyen bcs-eket elkövető egyének

megbüntetésével lehet érvényre juttatni (nürnbergi szabályzat – rendelkezései mára a nj részévé váltak amióta az ENSZ közgyűlése 1946-ban határozatában megerősítette) ENSZ közgyűlés megállapította, hogy a népirtás nemz-i bcs, amely egyéni felelősséggel jár 1948-ban elfogadott Népirtásról szóló egyezmény (megerősítette) 1973-ban aláírt Az apartheid bcs-ek leküzdéséről és megbüntetéséről szóló egyezmény: az ap. nemz-i bcs, közvetlen egyéni bj-i felelősséget von 1949-ben elfogadták a négy genfi humanitárius jogi egyezményt 1977-ben A fegyveres összeütközésről szóló I és II jk: egyéni felelősség mellett foglalt állást az egyezmények súlyos megsértésének körébe tartozik: szándékos emberölés, kínzás és megalázó bánásmód, a tulajdon katonai szükséggel nem igazolható, jogellenes és önkényes kisajátítása vagy kiterjedt pusztítása, védett személyek ki- és áttelepítése, túszszedés

(1977-es I. jk tovább bővítette ezt a listát) katonai ragtól vagy kormányzati beosztástól függetlenül minden egyén személyesen felel háborús bcs-ek vagy súlyos jogsértések elkövetéséért 1991. a Nemz-i Jogi Biz elfogadta Az emberiség békéje, biztonsága elleni elkövetett bcs-ek kódexének tervezetét (az egyéni felelősség kérdését nem érinti, ha a bcs-ek elkövetéséért egy állami is felelős) 1990-es évek elején a BT 2 szomáliai helyzettel foglalkozó határozatában elítélte a humanitárius jog megsértését, kimondta: az elkövetők és elrendelőik tetteikért egyénileg felelnek 1994-ben a Nemz-i Jogi Biz elfogadta a volt Jugoszláviával kapcsolatos események nyomán a Nemz-i Büntető Tv-szék Statútumának tervezetét (= tv-széknek joghatósága van olyan személyek elleni elj-ok lefolytatására, akiket népirtás, agresszió bcs-e, fegyveres összecsapásokra von jsz-ok és szokások súlyos megsértése, emberiség elleni bcs-ek

valamint a mellékletben felsorolt szerződések rendelkezéseiben meghatározott cselekmények elkövetésével vádolnak – 1998-ban 160 állam részvételével tartott római konferencián megvitatták – 1998. Júl 17-én elfogadták és megnyitották aláírásra – hosszú évek múlva lép majd hatályba a statútum értelmében a tvszék joghatósággal rendelkezik a természetes személyek ellen indított elj lefolytatására. A büntetőjogi felelősség aló nem mentesül: vád alá helyezett személy hivatalos beosztása, vádolt személy kormányzati parancs vagy más felsőbb szándék nyomán járt el (ez enyhítő körülményként szóba jöhet, ha a tvszék úgy állapítja meg, hogy az igazságosság parancsa így kívánja) Tadic-ügy: „a humanitárius jog súlyos megsértése tekintetében a nemz-i szokásjog büntetőjogi felelősséget állapít meg” 1994. Ruanda: BT 955 (1994) határozat: a véghezvitt tömeggyilkosságokat követően második Nemz-i

Büntető Tvszék felállítása az egyének nemz-i szerződésekből és szokásjogból származó nemz-i jogosultságaival és kötelezettségeivel kapcsolatos gyakorlat bizonyítja, hogy az egyének a nj alanyai (a jogalanyiság természetének és körének meghatározása maradt hátra) Univerzalitás elve kapcsán merült fel: Háborús bűncselekmények, a béke és az emberiség elleni bűncselekmények - e bűncselekmények elkövetése esetén bármely államnak joghatósága van az eljárás lefolytatására 155 - nürnbergi törvényszék Statútuma 6. cikk: a béke elleni bűncselekményeket, a háború jogának és szokásainak megsértését, az emberiesség elleni bűncselekményeket a törvényszék joghatósága alá tartozó bűncselekménynek tekinti nk-i jog része lett ez a cikk - a nürnbergi törvényszék gyakorlata alapján béke elleni bűncselekmények magukba foglalják az állami vezetők által elkövetett agressziós bűncselekményeket is - az

emberiesség elleni bűncselekmények körébe a népirtás és az azzal kapcsolatban elkövetett bűncselekmények - 1968: Háborús és az emberiség elleni bűncselekmények elévülésének kizárására vonatkozó nk-i egyezmény a háborús bűncselekmények külön nk-i jogi kategóriát alkotnak és az univerzális joghatóság alá tartoznak - 1949-es 4 genfi egyezmény szintén univerzális joghatóságot ír elő az ún. súlyos jogsértésekkel szemben (pl.: szándékos emberölés, kínzás, embertelen bánásmód, túszszedés) - 1961: Eichmann-ügy - 1993: ENSZ főtitkára megjegyezte: „az emberiesség elleni bűncselekmények a civil lakosság ellen irányuló bűntettek, amelyek tiltottak.” Magukba foglalják: súlyos + embertelen cselekedeteket (szándékos emberölés, kínzás, nemi erőszak), amelyeket egy széles körű+rendszeres, a polgári lakosság ellen irányuló támadás keretében követtek el nemzeti, politikai, etnikai, faji, vallási alapon -

1998: Római Statútum: Nemzetközi Büntetőbíróság létrehozása - joghatósága a „nemzetközi közösséget mint egészet sértő legsúlyosabb bűncselekményekre korlátozza” - ezek:  népirtás,  emberiesség elleni bcs-ek,  háborús bcs-ek,  agresszió - 1996: Nemzetközi Jogi Bizottság szerződéstervezete a béke és az emberiség biztonsága elleni bűncselekményekről - 9 cikk: ha egy állam T-én olyan személy tartózkodik, akit a béke vagy az emberiség biztonsága ellen irányuló bcs elkövetésével gyanúsítanak, az állam köteles ezt a személyt vagy bíróság elé állítani vagy kiadni - Államok gyakorlata az univerzális joghatóságot csak a háborús, a béke és az emberiség elleni bcs-ekre nézve ismeri el 52. Az ENSZ létrejötte, előtörténete, rendszere, tagság az ENSZ-ben, a Közgyűlés, a GSZT, a felfüggesztett Gyámsági Tanács és a Titkárság (főtitkár). (975-985, 1043-1047, Lattmann Tamás: ENSZ) 1. Az ENSZ

előtörténete - XIX. sz – szervezeti formákba foglalt nemzetközi együttműködés egyes speciális területeken - pl. Nemzetközi Távíró Egyesület (1865), Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Hivatal (1878), Nemzetközi Statisztikai Intézet (1885) stb. + magán nemzetközi uniók- nem kormányzati szervezetek pl. Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (1863), Nemzetközi Jogi Társaság (1873) I. vh után: - Wilson – Nemzetek Szövetsége (1920-1946) - ENSZ előképe, a győztes antant hatalmak kollektív biztonsági rendszere - céljai:  a fegyverkezés csökkentése,  tagok politikai függetlenségének, 156  területi integritásának garantálása,  háborúhoz való jog korlátozása,  viták békés rendezése,  Állandó Nemzetközi Bíróság - kudarc: tanulságok 2. Az ENSZ létrejötte - 1941. aug 14 – USA-Nagy-Britannia: Atlanti Charta 1942. jan 1 – Washingtoni Nyilatkozat: szövetségesek + mások ↔ Németország, Olaszország

1943. okt 30 – moszkvai négyhatalmi nyilatkozat – ENSZ alapja 1943. nov-dec – teheráni konferencia – ENSZ fő vonalai 1944. aug-okt – Dumbarton Oaks-i tanácskozás (szervezeti szabályok simítása, pl KözgyűlésBT elkülönítése stb) - 1945. febr – jaltai konferencia (további finomítások, pl BT döntéshozatala) - 1945. június 26 – San Francisco – Alapokmány aláírása (hl 1945 október 24 51 alapító tagállam) 3. Tagság az ENSZ-ben Tagság létrejötte (Ao 4. cikk) - az Alapokmány aláírói/megerősítői + „minden más békeszerető Állam, amely a jelen Alapokmányban foglalt kötelezettségeket vállalja és a Szervezet megítélése szerint e kötelezettségek teljesítésére képes és hajlandó” - Tagfelvételi eljárás: BT ajánlása + KGY határozata Tagfelvétel ügyében hozott tanácsadó vélemény (1947) 1. Jogosult-e az ENSZ valamely tagja arra, hogy a tagfelvételhez való hozzájárulását akár a BT-ben, akár a KGY-ben az Ao.

4 cikk 1 pontjában kifejezetten elő nem írt feltételektől tegye függővé? 2. Megteheti-e azt, hogy az illető állam megfelel a szóbanforgó rendelkezésben foglalt feltételeknek, igenlő szavazatát annak rendelje alá, hogy az illető állammal egyidejűleg más államokat is felvegyenek az ENSZ tagjai közé? Nemzetközi Bíróság: NEM (9-6) Tagállam felfüggesztése (Ao. 5 cikk)-lásd Közgyűlés Tagállam kizárása (Ao. 6 cikk)-lásd Kgy Kilépés? Ao. nem tartalmazza, de elméletben lehetséges Adós állam (Ao. 19 cikk) 2 évnyi hozzájárulásával tartozik KGY-ben a szavazati joga felfüggesztésre kerül 4. Az ENSZ rendszere - céljait az ENSZ Alapokmányának 1. cikke fogalmazza meg: - 1. fenntartsa a nki békét és biztonságot, evégből együttes intézkedéseket tegyen a békét fenyegető cselekmények megelőzésére és megszüntetésére; az igazság és a nki jog elveinek megfelelően rendezze vagy megoldja a nki viszályokat - 2. népeket megillető

egyenjogúság és önrendelkezés jog alapján baráti kapcsolatok fejlesztése; általános béke megteremtés 157 - 3. gazdasági, szociális, kulturális vagy emberbaráti jellegű nki feladatok, emberi jogok, alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása; nki együttműködé - 4. egyes nemzetek összeegyeztetésének kp-ja legyen - prioritások sorrendje állandóan változik - ENSZ alkotmánya: kijelöli a szervezet funkcióit, meghatározza működésének kereteit, elismeri a nemzetek szuverenitását és függetlenségét-> az ENSZ nem avatkozhat olyan ügyekbe, amelyek lényegileg belső joghatósági körbe tartoznak (kivéve VII. fejezet) - kötelező elvek: szuverén egyenlőség, kötelezettségek jóhiszemű teljesítése, viták békés rendezése, erőszak tilalma - 6 fő szerve:  Gyámsági Tanács,  Biztonsági Tanács,  Titkárság,  Közgyűlés,  Nemzetközi Bíróság  Gazdasági és Szociális Tanács, A Közgyűlés - az ENSZ

parlamentáris szerve, valamennyi tagállam képviselője jelen van, általános hatásköre van - befelé irányuló hatáskörök: választások, szerződések jóváhagyása, tag felvétele/kizárása/felfüggesztése, Nk.B tanácsadó vélemény kérése, költségvetés meghatározása (tagállami hozzájárulások), segédszervek, intézmények stb. létrehozása - kifelé irányuló hatáskörök: ügyek megvitatása (kivéve 12. cikk), ajánlások megtétele, figyelemfelhívás, cselekvés? (11. cikk), tanulmányozás kezdeményezése (kodifikáció, nk jogfejl.), döntéshozatal, Uniting for Peace határozat: 377 (V) (1950 nov 3) - 4. cikk: a tagság nyitva áll (BT jóváhagyása kell hozzá) - 5. cikk: KGY felfüggesztheti a tagságát annak az államnak (BT javaslatára) amely ellen a BT kényszerítő intézkedést foganatosított - 6. cikk: azt a tagot, amely az alapokmányban foglalt elveket következetesen megsérti a BT javaslatára kizárja a szervezetből - 18. cikk:

szavazás során minden tagnak egy szavazata van, „fontos kérdésekben” (pl új tag belépése) a jelenlevő tagok szavazatának 2/3-ra van szükség, egyéb kérdésekben egyszerű többséggel dönt - „egy tag egy szavazat” elv számos vitára ad okot (1-1 szavazat mögötti népesség száma) - nem hozhat a KGY tagjaira nézve kötelező határozatot (kivéve néhány belső ügy), így nem is tekinthető törvényhozó hatalomnak - határozatai tisztán ajánlás jellegűek - kivéve ha szokásjogot(visszatérően, elsöprő többséggel elfogadott, azonos tartalmú határozatok) tükröz a határozat, de ekkor sincs közvetlen jogi kötelezettség kodifikációs határozatok, pl. Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata - KGY lényegében viták színhelye, fórum az álláspontos megismerésére és ütköztetésére - évente tart ülést(rendes ülés), de a KGY elnöke összehívhat rendkívüli ülést (BT vagy ENSZ tagok többségének javaslatára) + sürgős

rendkívüli ülés - KGY szerepe egyre nő: BT nem hatékony működése és tagjainak száma rohamosan nő - Békefenntartás - 6 fő bizottsága van a leszerelés és nki biztonság területén: gazdasági és pénzügyi, szociális, humanitárius és kulturális, különleges politikai és dekolonizációs, igazgatási és költségvetési, jogi - állandó biz-ok:  elj-i kérdésekkel foglalkozó általános biz.,  megbízóleveleket felülvizsgáló biz.,  igazgatási és költségvetési kérdésekkel foglalkozó biz,  hozzájárulások begyűjtésével foglalkozó biz 158 - helyettesítő, másodlagos, ad hoc és egyéb szervek,: különböző, meghatározott hatáskörökkel bíró bizottságok, tanácsok, munkacsoportok stb.- pl: Nemzetközi Jogi Biz, Nki Kereskedelmi Jogi Biz. (UNCITRAL), stb A Gazdasági és Szociális Tanács - erői korlátozottak és döntései nem kötelező erejűek - 54 tagállam, KGY választja időben eltolva, évente 18 tag 3 éves

időszakokra - minden tagnak egy szavazata van - 62. cikk: kezdeményezhet és végezhet vizsgálatokat, ajánlásokat tehet + tanulmányok, jelentéstétel - egyezménytervezeteket készíthet elő a KGY számára, nki konferenciákat hívhat össze - segédszervek:  funkcionális biz-ok,  regionális biz-ok,  állandó biz-ok,  egyéb szakosított intézmények - GSZT saját bizottságai: funkcionális / regionális / állandó / eseti feladatai teljesítéséhez szükséges - szakosított intézmények: szakmai tevékenység színhelyei ILO, FAO, UNESCO, WHO stb. - együttműködés az NGO-kkal: közös tanácskozások + számukra biztosított speciális státusz - gazd., szoc, kult ügyek, egészségügy - környezetvédelmi, kábítószer elleni program - ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala, ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) - GSZT fő funkciója: ennek a fent felsorolt sokszínű szervezetrendszernek a létrehozása, az „ENSZ család”

többi tagjának koordinálása, összefogása, szakosított intézmények koordinálása, irányítása, kapcsolat a többi főszervvel A Gyámsági Tanács - a II. VH után kialakított gyámsági területek ellátására hozták létre (mandátumterületek, elcsatolt területek) - Cél: gyámsági területek felügyelete, dekolonizáció segítése - 1994. okt 1-je után felfüggesztette működését, utolsó ilyen terület: Palau, 1994 okt 31 A Titkárság - nki közhivatalnoki testület, amely a főtitkárból és a tisztviselői karból áll - Főtitkár + főtitkárhelyettesek + SMG (senior management group) - kettős lojalitás, pártatlanság, politikai semlegesség, funkcionális mentesség, adófizetés alóli mentesség, fegyelmi felelősség, munkajogi viták belső rendezése - 101. cikk: a tisztségviselői kart munkateljesítmény, hozzáértés, erkölcsi feddhetetlenség szempontjait figyelembe véve kell kiválasztani, a lehető legszélesebb földrajzi alapon -

semmilyen más hatóságtól nem kérhetnek és nem kaphatnak utasítást - 97. cikk: a főtitkárt a BT egyhangú ajánlása alapján a KGY nevezi ki, ő a szervezet legfőbb igazgatási tisztségviselője - sok múlhat a főtitkár egyéniségén és látásmódján - 2007. jan 1 óta a dél-koreai Ban Ki-Moon az ENSZ főtitkára - 99. cikk határozza meg a főtitkár hatáskörének a lényegét: felhívhatja a BT figyelmét bármilyen ügyre amely szerinte veszélyezteti a nki béke és biztonság fenntartását, jószlgálati tevékenység - részt vesz a fő szervek ülésein (BT, KGY, GSZB), évente beszámol a KGY előtt - nem utasítható, összeférhetetlenségi szabályok, felelősség kizárólag az ENSZ-nek 159 53. A viták békés rendezése a Népszövetségben és az ENSZ-ben, békefenntartás, megfigyelő missziók, békeépítés, a Békeépítő Bizottság (989-1005, Valki László: Erőszaktilalom és BT hatáskör) A Nemzetek Szövetsége - ENSZ Alapokmány

rendelkezéseit jórészt a Nemzetek Szövetsége Egyezségokmány gyakorlati tapasztalatainak fényében fogalmazták újra - Nemzetek Szövetsége Egyezségokmány 12. cikke: tagok közötti viszályok feloldására választottbírósági elj-t, bírósági rendezést, szövetség Tanácsa által lefolytatott vizsgálatot említi - Eljárás (15. cikk): Tanács törekszik a viták rendezésére, ha ez meghiúsul jelentésben kell összefoglalnia az eset körülményeit (javaslatokkal) -> nem kötelező erejű, de ha a Tanács egyhangúlag elfogadta, akkor nem lehetett háborút indítani olyan állam ellen, amely a „jelentés által előírt ajánlásokkal összhangban járt el”; - DE ha csupán szótöbbséggel fogadtál el a jelentést, akkor a tagok megtehették azokat a lépéseket, amelyeket a „jogszerűség és jogrend fenntartása érdekében szükségesnek ítélnek” -> nem tiltotta a háborúba bocsátkozást Az ENSZ rendszere - eredetileg kizárólag a BT

hozhatott volna a nki béke és biztonság fenntartása érdekében kötelező erejű határozatokat - ENSZ főtitkára: Békeprogram: megelőző diplomácia=megelőzni a viszályok kialakulását, illetve a viszályok konfliktussá érlelődését; kivizsgálás, jószolgálat, közvetítés eszközei; béketeremtés = megállapodásra elérése békés intézkedések alkalmazásával (VI. fejezet); békefenntartás = ENSZ- kéksisakosok felvonultatása; békeépítés = megoldások feltárása, melyek elősegítik a béke fenntartását; béke kikényszerítése = felek hozzájárulása nélkül kényszerítő intézkedésekkel (VII. fejezet) A Biztonsági Tanács - béke és biztonság fenntartása, ezt veszélyeztető viszályokat „közvetlen tárgyalás, kivizsgálás, közvetítés, békéltetés, választottbírósági vagy bírósági eljárás, regionális szervek vagy megállapodások, illetve egyéb békés eszközök útján kell megoldani” (33. cikk) - 24. cikk: a

BT-re ruházza a felelősséget a nki béke és biztonság fenntartásáért, határozatát a tagállamok elfogadják és végrehajtják - VI. fejezet alapján tevékenykedik a viszályok békés megoldása érdekében (ajánlásokat tesz), a VII. fejezet alapján kényszerintézkedéseket hoz - A szervezet bármely tagja felhívhatja a BT figyelmét nki viszályra - KGY ajánlásokat tehet a BT-nek, de csak addig, amíg a BT nem tűzi az ügyet napirendre - a gyakorlatban: nyilvános viták, színfalak mögötti megbeszélések, lobbizás, az összes elképzelhető diplomáciai technika - csak a Korfu-ügyben ajánlotta a BT a feleknek, hogy vitájukat a Nki Bíróság elé vigyék A Közgyűlés - bármilyen kérdést megtárgyalhat, ajánlást tehet a BT-nek is, addig amíg az nem veszi napirendjére az ügyet (=amíg a saját hatáskörében nem tárgyalja) - 1945 óta a KGY szerepe 2 okból nő: BT tehetetlensége, és a tagok ugrásszerű növekedése 160 A főtitkár - az

ő szerepe is erősödik - felhívhatja a BT figyelmét minden olyan ügyre, amely szerinte veszélyezteti a nki béke és biztonság fenntartását->a gyakorlatban sok múlik a főtitkár saját belátásán, személyes nézetein és szemléletmódján - kiterjedt a jószolgálati és közvetítő szerepköre, ezt vagy sajátjogkörben vagy a BT , KGY felkérése alapján teszi - törekszik arra, hogy a BT-től és a KGY-től függetlenül fejtse ki tevékenységét A békefenntartó és a megfigyelő missziók Békefenntartás, megfigyelés  1947 - Görögo., megfigyelők (572)  1948 - Közel-Kelet, megfigyelők (842)  1956 - Szuez, békefenntartók (6 ezer)  1964 - Ciprus (8 ezer)  1991 - Irak-Kuvait (3,5 ezer)  1992 - Kambodzsa (20 ezer)  1992 - volt Jugoszlávia (38 ezer)  1999 - Koszovó (1900)  1999 - Kongó DK (2009: 17 ezer) - az Alapokmány nem szolgáltat kifejezett jogi alapot a békefenntartó tevékenységhez, a jogalapot a BT és a KGY

hatáskörét szabályozó cikkei teremtik meg (pl BT segédszerveket hozhat lére, stb) - A békefenntartás alapvetően fegyveres erők küldése, ENSZ ellenőrzés alatt fegyveres konfliktusok megelőzése és megszüntetése céljából - eredetileg csak államközi konfliktusok kezelésére, de az elmúlt időkben polgárháborúk és más államokon belüli konfliktusok kezelésére is felhasználták - katonai és polgári személyzet - tevékenység kialakulása a fegyverszünet ellenőrzésével kapcsolatos teendők ellátására vezethető vissza: első művelet 1947, Görögország, Balkán-ügyi különbizottság - ENSZ rendkívüli fegyveres ereje (UNEF), 1956, szuezi válság - 1960 kongói válság, általánossá vált, hogy ENSZ békefenntartó erőket hozzanak létre a főtitkár irányítása alatt - a békefenntartó erők célja inkább józan pszichológiai befolyásolás, mint kényszerítő intézkedések foganatosítása, nem alkalmasak arra, hogy a szándékos

agressziót megakadályozzák - működésükhöz szükség van a fogadó állam hozzájárulására és a BT folyamatos támogatására - de nem szabad a békefenntartó műveletek szerepét lebecsülni, ennek alátámasztására a TK példákat hoz fel (999-1001, aki szerint fontos, bocs, hogy én kihagytam) - ENSZ felelős a békefenntartó csoportok által elkövetett jogsértésekért, de az ENSZ is kártérítést követelhet az állományába tartozó személyeknek okozott károkért - ENSZ és a befogadó állam formális megállapodást köt, amelybe többek között rendezik a logisztikai problémákat, egyes kedvezményeket, személyek és vagyontárgyaik előjogaira és mentességére vonatkozó kérdéseket, viták rendezésére szolgáló eljárás módját (1990. főtitkár mintaegyezményt adott ki) - 1994. ENSZ és a hozzá tartozó személyek biztonságáról szóló megállapodás, ez azokat az eseteket szabályozza, amikor az ENSZ-műveletek nem a regionális

erőkkel szemben, a kikényszerítés eszközéül szolgál, és ezért az ország joghatósága alá tartozik 161 - kérdések: az ENSZ-erők a fegyveres konfliktusok szabályozási körébe esnek? Tekinthető-e a missziót teljesítő, fegyveres erőszakot is alkalmazó ENSZ a nki humanitárius jog alanyának? Lehet-e ezeket az ENSZ tevékenységeket „fegyveres konfliktusnak” minősíteni? - uralkodó nézet:ha az ENSZ kényszerítő intézkedéseket alkalmaz, akkor vonatkozik rá a nki humanitárius jog, de nem alkalmazható „amelyekre a nki fegyveres összeütközések joga vonatkozik” - ezekre a nehézségekre reagált a főtitkár 1999. aug 6-án: „a nki humanitárius jog alapvető elvei és szabályai fegyveres konfliktus során olyan terjedelemben és addig alkalmazhatóak a kombattánsként tevékenykedő ENSZ-erőkre, amilyen mértékben és amíg a harcokban részt vesznek, vagyis alkalmazandó a kényszerítő intézkedések foganatosításakor vagy

békefenntartás során, amidőn az erő alkalmazása önvédelmi céllal jogos” Következtetések - ENSZ-nek a világbéke megőrzése és helyreállítása érdekében kifejtett szerepe nem nevezhető sikeresnek, erős politikai befolyásoltság miatt is - hidegháború lezárásával előnyösebb helyzetbe kerül az ENSZ - ma betöltött feladatai kiterjedtek és változatosak (konfliktushelyzetek stabilizálása; közig feladatok; békemegállapodások; emberi jogi egyezmények; választások irányítása, felügyelete; rendőri erők kiképzése, ellenőrzése; demilitarizálás; aknamentesítés, stb) - békefenntartás 3 különösen fontos alapelve: felek hozzájárulása, pártatlanság, erőszak alkalmazásától való tartózkodás (békefenntartás újformájára nem feltétlenül vonatkoztatható, VII. fejezet) - főtitkár kinevezett egy ENSZ-békeműveleteivel foglalkozó biz., amely a fenti struktúrát hivatott újjáéleszteni Békeépítő Bizottság - új –( az

ENSZ 2005-ös reformkísérletének része) Fegyveres konfliktus utáni rehabilitáció - Gazdasági segítség - Források előteremtése - Tanácsadás: a, fenntartható fejlődés b, intézmények létesítése - 22 tag 5 BT-nagyhatalom + 2 változó tag 5 legnagyobb pénzügyi támogató 5 legnagyobb hozzájáruló békefenntartáshoz 7 további, KGY által választott állam (2 állandó meghívott: IMF, Világbank) 54. A nemzetközi környezetvédelmi jog – környezeti alapproblémák, jogforrások, szabályozási technikák, intézményrendszer, alapelvek, környezetvédelem és felelősség (683-699) Problémák - A technika fejlődése az erőforrások sokkal minden eddiginél fokozottabb kiaknázásához vezetett. - Romló levegő, víz és életminőség 162 - Kipusztuló állat, növényfajták, csökkenő biodiverzitás - Felboruló éghajlat, potenciális klíma katasztrófa, részben az emberi tevékenység miatt lakhatatlanná váló területek - Negatív

visszahatás az emberi génállományra A megoldás nehézségei 1. LOKÁLIS SZENNYEZÉS – GLOBÁLIS PROBLÉMÁK („potyautas” problémák) 2. ÉSZAK - DÉL A környezetvédelem a gazdag államokat érdekli elsődlegesen A környezet fokozott kiaknázása gyakran a szegény államok menekülése a fokozott társadalmi konfliktusok elől. 3. A JOGI SZABÁLYOZÁS LEMARADÁSA A környezet állapotának romlása gyorsabb mint a jogi szabályozás kialakulása A nemzetközi felelősség kérdése: - a környezetvédelem nemzetközi probléma, hiszen a szennyezések sokszor nem állnak meg a határoknál, másrészt a védekezés, és a helyreállítás csak az államok összefogásával (így a károsultéval és a szennyezőével is) képzelhető el. - Ugyanakkor az állam felelőssége a szennyezéssel kapcsolatban problémás (ezért is fontos a nemzetközi összefogás)! - Okai:  Sokszor nem állami a szennyező, hanem egy vállalat például.  Jogszerű tevékenység is

komolyan hátrányos következménnyel járhat.  Néha nehéz bizonyítani a kapcsolatot a magatartás és a bekövetkezett eredmény közt. Nemzetközi egyezmények: - elsődlegesen az ENSZ Közgyűlés környezeti tárgyú határozatait kell kiemelni. - Ezen kívül általános értelemben (tematikus szerződéseket lásd később) megemlítendő: ENSZ környezetvédelmi programja (1972 – az UNEP számos nemzetközi egyezményhez szolgált keretül, így a Biodiverzitás Egyezményhez, 1992-ben, a Sztratoszféra Egyezményhez, 1985ben), a fenntartható fejlődés intézményközi bizottsága (a Közgyűlés és az ECOSOC Bizottság közös szerve). - A nemzetközi testületek a jelentéstétel, a vizsgálatok és a szabványok révén ellenőrzik a tagállamokat. Egy 1994-es megállapodás felismerte annak a jelentőségét, hogy elő kell segíteni a környezetvédelem ügyét (főleg a vizek védelmét, a talaj minőségromlásának megállítását, erdőkivágások

megakadályozását kell itt érteni) a fejlődő országokban is, elsősorban a fejlett országok támogatása révén. Egyesek szerint az egészséges környezethez való jog emberi alapjog! Nehéz a fejlődést összhangba hozni az államok szuverenitásával, és a környezetvédelemmel. Az államok felelőssége: Az államok alapvető kötelessége: - az államfelelősség elve alapján, a nemzetközi jog megsértése számon kérhető az államokon, tehát a sértett állam igényt érvényesíthet a sértőn, de természetesen nem sérthetik mások jogait. - A Trail Smelter választottbírósági - ügyben (ezt a Nemzetközi Bíróság is megerősítette a Korfu-szoros ügyben, és nemzetközi egyezményekben is említést nyert) elvi szinten határoztattak meg a következők: egyik államnak sincs joga arra, hogy saját területét úgy használja, vagy úgy engedje át másoknak használatra, hogy az így kibocsátott szennyezés *füst az adott jogesetben+ más állam

területén kárt okozzon. 163 - Az eset akkor különösen releváns, ha a következmények komolyak, a károkozás egyértelmű, és bizonyítható. Megfelelő mérce: - ez az OBJEKTÍV FELELŐSSÉG, tehát az államnak vétkességre tekintet nélkül helyt kell állnia! Az elvnek a nemzetközi jog részévé válása azért lehet kérdéses, mert korlátozza az államok szuverenitását! - A nemzetközi szerződések felfogása sem egységes, ezért az objektív felelősség csak elvárható, de az általában létező a kellő gondosság elve! - Mivel ez a mérce nem határozható meg pontosan (bár az 1982-es tengerjogi egyezmény pontos meghatározást ad), általában az eset fényében mérlegeléssel (vizsgálják az ok-okozati kapcsolatot, és az előreláthatóságot) járnak el. Okozott kár: - ma még nehéz lenne a kár kockázatának bizonyos fokához kötni a felelősséget, ezért inkább a bekövetkezéséhez kötik. Ugyanakkor az 1982-es tengerjogi egyezmény

lehetővé teszi a felelősségre vonást a kárveszély előállása esetén is. - A nemzetközi dokumentumok nem tudják a mértéket egyértelműen meghatározni, ezért a viszonylagosság, és az eset körülményeinek mérlegelése nagyon lényeges. - Eleinte az ~ vagyoniként határozták meg, de egyre inkább fontos lett az élő erőforrások, ökoszisztémák károsulása, és amolyan nem vagyoni kárként a természet „élvezetéhez”, a szabadidős tevékenységeket értve itt, való jog sérülése. - Az egyes egyezmények előírhatnak egy amolyan „megbocsátható” mértéket, ameddig a károsulás megengedhető. Magánszemélyek által okozott kárért való állami felelősség: - a nemzetközi jogi (a nagyobb hatékonyság érdekében az államok egyes egyezménybeli szabályokat inkorporálni kötelesek) és persze a belső jogi rendelkezések betartatása az állam feladata. - Az állam legtöbbször nem egyezményi előírás, hanem az előbbi általános elv

alapján tartozik felelősséggel. Nemzetközi helytállás a jogszerű tevékenységekből eredő károkért: - amikor (a címből eredően) a cselekmény önmagában nem ellentétes a nemzetközi joggal, de káros következménnyel jár, akkor lép fel a nemzetközi helytállás. - E jogintézmény szabályozására jelenleg a Nemzetközi Jogi Bizottság tervezetei állnak rendelkezésre. - Ezek szerint az elmondott feltételek mellett a tevékenységeket egy állam területén, vagy ellenőrzése alatt lehet végezni; a katasztrofális kár okozásának esélye alacsony, de a jelentős káré magas. - Az államok a károsodások megakadályozása érdekében KÖTELESEK jóhiszeműen EGYÜTTMŰKÖDNI, valamint jóvátétellel tartoznak károsodás esetén. A kockázatfelmérés, az értesítés, a konzultációk mind-mind a tevékenység megkezdése előtt szükségesek. Jogforrások Általában:     Szerződések Szokásjog Jogelvek Nemzetközi szervezetek határozatai

164  Egyoldalú nyilatkozatok 1. Nemzetközi szerződések - A jogi vákuum betöltése, átfogó, globális, de puha egyezmények - a keretegyezmények használata - Probléma, definíciók, általános elvek és célkitűzések, puha kötelezettségvállalások, COP, titkárság, kutatás, pénz - Genf (határokon.), Bécs (ózon), Rio (globális), Ramsar, Bonn, Washington stb - az egyezmények egymásra hivatkoznak - mellékletek/listák gyakran a mellékletekben található a lényeg - sok a technikai lista - Listák (fekete – szürke, piros – rózsaszín): pl. flóra és fauna védelem területén a súlyosan vagy kevésbé súlyosan veszé-lyeztetett élőhelyek, fajok meghatározására -> speciális bizottság vagy konferencia a lista módosítására - sok a fenntartás - Felek konferenciája – saját szervezet - a módosítás egyszerű eljárással; - saját ellenőrző mechanizmusok; - saját végrehajtó mechanizmus. A nemzetközi szabályozás fő

kihívásai I. Kezdeti szerződések jellemzői: - Főként az erőforrások megfelelő felhasználására irányulnak – víz, élővilág védelme pl. 1911 egyezmény a medvefókák védelméről, 1946 (ICRW) - Szigorúbb ellenőrzési mechanizmusok Új szerződés-típusok: globális veszélyforrások kezelésére - Pl. ózonpajzs védelme, globális felmelegedés Univerzális lépést követel: fejlődő országok felértékelődése Közös de eltérő felelősség – méltányosság „bizonytalansági” tényezők jelentősége nő – elővigyázatosság elve az „időtényező”: rövid távú – hosszú távú érdekek ütközése, a hátrányok még nem feltétlenül jelentkeznek - végrehajtásából a végrehajtó felekre nézve nem származik közvetlen előny? – költséges végrehajtás, egyértelmű vesztesek - puhább ellenőrzési mechanizmusok, támogató struktúrák Szabályozási technika - Technikák opt-in vagy opt-out szabályozási technika - pl.

magatartások szabályozása, fajok, élőhelyek védelme - pl. pénzügyi támogatás nyújtása (pl környezetkímélő eljárás alkalmazása esetén) adók, illetékek kivetése (pl. környezet-szennyező tevékenység esetén) Szokásjog - létezik, különösen a környezethasználat vonatkozásában - ENSZ közgyűlési határozatok (pl. 3201-es határozat) - Trail Smelter ügy – “egyetlen állam sem használhatja a területét úgy, hogy más államok területén kárt okozzon a füst” - Lac Lanoux ügy – elterelés, konzultáció - Bős/Nagymaros ügy 165 55. A levegőszennyezés elleni harc és az atmoszféra védelme (ózonréteg, klímaváltozás)(705-714) Kende Tamás előadása Légköri szennyezések: - legkorábbi ismert forma! Régen a szerves tüzelőanyagok elégetése nyomán kén-dioxid, és nitrogén-oxid képződött, amely a légkörben savvá alakult. Emiatt az atmoszféra precíz jogi meghatározására lenne szükség. Mi az a szennyezés? -

OECD 1974-es ajánlása alapján: anyagok, vagy energiák ember általi közvetlen, vagy közvetett környezetbe juttatása, amelynek káros következményei veszélyeztetik az emberi egészséget, ártalmasak az élőlényekre, és az ökorendszerre, csökkentik, vagy akadályozzák az emberek jogszerű környezethasználati jogát! - 1979: ENSZ Határokon átnyúló levegőszennyezésről szóló genfi egyezménye. Szerény intézkedés-vállalások jellemzik. - 1982: Nemzetközi Jogi Egyesület: tényleges károkozás, a kár haladjon meg egy bizonyos súlyt, a környezet jogszerű használata további vizsgálatot igényel. - Levegőszennyező anyagok nagy távolságra való eljutásának megfigyelése és értékelése céljából létrehozott európai együttműködési programhoz több kiegészítő jegyzőkönyvet fűztek: Helsinkiben (1985 – kén kibocsátásának csökkentéséről, ezt Oslóban 1994-ben tovább fejlesztették); Szófiában (1988 – nitrogén-oxidok

kibocsátásának csökkentéséről) A végrehajtást ellenőrző testületek felügyelik. Ózonréteg védelme: - a sztratoszférában lévő ózon lebomlása jár veszélyekkel, így az üvegházhatás miatt a globális felmelegedés jelenségével. - Az ENSZ Közgyűlésének döntése, és az 1985-ös bécsi egyezmény miatt a sztratoszférában lévő ózonréteg már jogilag a világűrnek számít (fizikailag már a Föld légkörének majdnem a határán található), ezért az államok szuverenitása nem terjed ki rá! Az 1985-ben kötött, 1988ban hatályba lépett bécsi keretmegállapodás a CFC (kloro-fluoro-karbon) előállítását és használatát kívánta erőteljesen visszaszorítani! - A részes államok vállalták: intézkedések meghozatalát, együttműködést, titkárság felállítását, vitarendezési mechanizmus létesítését - 1987-ben fogadták el a Montreali Jegyzőkönyvet a CFC - kibocsátás fokozatos csökkentéséről, és a halonok

használatának befagyasztásáról. - 1989-ben, a Helsinki Nyilatkozatban még radikálisabb intézkedéseket foganatosítottak. Végrehajtást ellenőrző testület, és szankciórendszer is létezett a nyilatkozattal kapcsolatban. - 1990-től a figyelem a fejlődő országoknak átadandó alternatív technológiák felé fordult. - 1992-re újabb vegyi anyagok forgalomból-kivonását tervezték. - 91/594. EU RENDELET ALAPJÁN 1997 07 01-TŐL SEMMIFÉLE CFC-SZÁRMAZÉK NEM ÁLLÍTHATÓ ELŐ! - Az ENSZ keretegyezményt 1992-ben előírók vállalták, hogy nemzeti jelentéseket készítenek a CFC - szintről, intézkedési terveket dolgoznak ki, és technológiákat fejlesztenek, együttműködnek e téren, politikát dolgoznak ki - A felek konferenciája, amely figyeli az egyezmény végrehajtását, elősegíti az információcserét, jelentéseket vizsgál meg, az egyezmény legfőbb szerve. - 1997-ben fogadták el a kiotói jegyzőkönyvet a keretegyezményen belül. Az

üvegházhatás Globális felmelegedés „Ujjlenyomatok”: 166 Meleghullámok Óceánok felmelegedése Olvadó gleccserek Arktisz és Antarktisz olvadása Tények - A XX. Század eleje óta az átlagos hőmérséklet 06°C fokkal nőtt - A XX. Század utolsó 40 évében az átlagos hőmérséklet 03°C fokkal nőtt - A XX. Században a felmelegedés nagyobb, mint bármikor az elmúlt 600 évben - A XX. Század 10 legmelegebb évéből 7-re 90-es években került sor - 2006-ban Európában nagyrészt elmaradt a tél. Következmények Előjelek: Az éghajlat változása Vízszint növekedés Az Északi sarki jég eltűnése? A golf-áramlat leállása? Az élővilág átrendeződése Korálok kifehéredése Az éghajlat hirtelen összeomlása? Árvizek, hurrikánok, szárazság, tüzek Kibocsátások alakulása ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény 1992. (1994-ben lépett hatályba) - célja: az üvegház-gázok légköri koncentrációinak stabilizálása megakadályozva az

összeomlást/antropogén hatások - kötelezettség-vállalások: eltérnek a fejlett államok és a fejlődők tekintetében - fejlett államok, volt szocialista államok további kötelezettségeket is vállaltak (pl. pénzügyi transzferek) 1. Felek Konferenciája (a legfelsőbb döntéshozatali forum) 2. Állandó Titkárság (Bonn) 3. IPCC Kyotoi Jegyzőkönyv (1997) - 2005. febr 16-án hatályba lépett (Oroszország ratifikációja után 90 nappal) 160 részes, - A kibocsátás CO2 egyenértéken mérik. 1 kvóta, 1 tonna szennyezés - A fejlett országok külön-külön jogilag kötelező erejű kötelezettségeket vállaltak az ühg kibocsátásaik 1990-es szinthez képest történő minimum 5%-os csökkentésére (EU 8%), amely célt a 2008-2012-es elkötelezettségi időszakra vállalták elérni. - Allokálták az egyes tagállamokra az addig elérendő kibocsátási szintet Szankciórendszer - rugalmassági mechanizmusok a vállalások elérése érdekében – CDI/JI: 1.

együttes végrehajtás: egyik fejlett országbeli vállalat egy másik fejlett államban ruház be, ami kibocsátás-csökkentést eredményez 2. tiszta fejlesztési mechanizmus: fejlett állambeli cég fejlődő országban ruház be környezetkímélő projektbe 3. kibocsátási kvóta kereskedelem 167 4. tehermegosztás: lásd EU 15 közös kibocsátás-csökkentési vállalása 5. Nyelők telepítése 6. Kvóta hitel Montreáli újrakezdés - 2005 nyara: Kyoto track, Rio track Ázsia-csendes Óceáni kezdeményezés: - Asia-Pacific Partnership on Clean Development and Climate AP6, - Ausztrália, India, Japán, Kína, Dél-Korea, Egyesült Államok - 2005. július 28 (ASEAN) 2006 január 12 - Együttműködés technológia-fejlesztés – transzfer terén, nem határoz meg köt. Kibocsátás csökkentést – nemzeti hkör marad Kyoto után - 2007. február 16 G8+5 Climate Change Dialogue, Washington - Kanada, Franciaország, Németország, Olaszország, Japán, Oroszország,

Egyesült Királyság, Egyesült Államok + 5 gyorsan fejlődő ország Brazília, Kína, India, Mexikó, Dél-Afrika nem kötelező jellegű megállapodás: - Elismeri az ember okozta klímaváltozás tényét - Globális kibocsátás kereskedelmi rendszer létrehozatalát tervezi, mely a fejlett – fejlődő országokra is vonatkozna Az EU-ban Kibocsátási kvóta kereskedelem az EU-ban: - 2003. október 27-én jelent meg a 2003/87 irányelv, amely a Kiotói Jegyzőkönyvben lefektetett kibocsátás-kereskedelmi rendszerrel kompatibilis, EU-n belüli kibocsátás-kereskedelmi rendszert vezet be. - Nemzeti jogba való átültetés határideje: 2003. december 31 -> hazánknak 2004 május 1 - Hatály:  bizonyos tevékenységek: villamos energia termelés, vas-és acélgyártás, olajfinomítás, cementipar, stb.  bizonyos gázok: CO2, CH4, N2O, SF6 - Minden tagállam Nemzeti Kiosztási Tervet (NKT) készít, amely tartalmazza: 1. az irányelv hatálya alá eső

létesítmények összes CO2 kibocsátásának adott évre megengedett felső határát, valamint 2. a megengedett össz-kibocsátás egyes létesítményekre történő leosztásának módját (azaz a kvóta-leosztás elveit). - NKT-t a tagállamok az egyes szabályozási időszakokra külön-külön készítik: az elsőt 2005-07-re, ezután 5 éves időszakokra ->Európai Bizottság hagyja jóvá - Az irányelv hatálya alá tartozó minden vállalat a nemzeti hatóságtól névre szóló kibocsátási engedélyt kap a NKT elvei szerint rá leosztott éves CO2 kibocsátási kvótával -> 2005. január 1től csak kibocsátási engedély birtokában működhetnek! - kvóta megszerzése: a tagállamok adják a területükön működő létesítményeknek (2005-07 között a kvóták 95 %-át ingyen) –> vállalatok szabadon kereskedhetnek egymással: kvótaadásvétel az EU-ban! 168 KYOTO  Egyesült Államok: - Environmental Protection Agency (EPA) "Climate Action

Report 2002 - Regional Greenhouse Gas Initiative, Chicago Climate Exchange, Global Warming Solutions Act of 2006 – California  Ausztrália: - New South Wales (NSW) Greenhouse Gas Abatement Scheme (GGAS)  KANADA, KíNA, MAGYARORSZÁG - Kanada: 2006. áprilisában bejelenti: nem fogja tudni teljesíteni a vállalásokat - Kína: jelenleg a II. legnagyobb kibocsátó (USA mögött)– 2030 – ra átveszi a vezetést, nem köteles csökkenteni kibocsátását - magyar NKT-t az Európai Bizottság 2004.1227-én jóváhagyta; 272/2004 (IX 29) Korm rendelet a létesítmények ühg engedélyezéséről, kibocsátás nyomon követéséről 56. A nemzetközi vízfolyások védelme és ennek megnyilvánulása a Bős-Nagymaros ügyben (TK.:716-719, OK:719-721, 725-727) Nemzetközi vízfolyások: - két vagy több ország területén elhelyezkedő felszín alatti és felszín feletti vizek értendők itt. - A Nemzetközi Jogi Társaság már 1966-ban előállt egy egyezmény-tervezetet,

de végül csak 1992-ben született meg a Helsinki Egyezmény „A határokon átlépő nemzetközi vízfolyások és tavak nem hajózási célú használatáról és védelméről”. - Minden tagállamnak meg kell tennie a szükséges intézkedéseket a káros hatások (emberi egészségre, biztonságra, ökoszisztémára, épített környezetre) megelőzése, és csökkentése érdekében a szennyező fizet és az elővigyázatosság, és a BEST AVAILABLE TECHNOLOGY elvei alapján. - A felek együttműködnek a kutatási és fejlesztési tervek elkészítésében. - 1994-ben ugyanez a szerv a nemzetközi vízfolyások nem hajózási célú hasznosításáról egyezménytervezetet készített (ezt az ENSZ 1997-ben elfogadta). - Kár esetén: konzultáció, és esetlegesen kártérítés a követendő eljárás. Információcsere, és értesítés kötelező az egyezmény körébe tartozó beruházások esetén. Míg ezek folynak, de legalább hat hónapig félbe kell szakítani a

beruházást. Bős-Nagymaros ügyben I. BEVEZETÉS 1. A Bős-nagymarosi vízlépcsőről, vitához vezető okokról röviden - Duna magyarországi és szlovákiai közös szakaszának komplex hasznosítására tervezett építmény - Célja: energiatermelés, hajózhatóság biztosítása, árvízvédelem, területfejlesztés - ötlete már az 1930-as években felmerült - tervek először 1950, Mosonyi Emil által vezetett társaságtól - 1977. szeptember 16 : Magyarország-Csehszlovákia megköti a szerződést, melyben rögzítik: a) felek az építkezés során kölcsönös segítségnyújtást adnak egymásnak b) termelt árammennyiséget egymás közötti felosztását c) megvalósítás ütemtervét 169 - építkezés során gazdasági nehézségek mindkét fél részéről : megállapodás, csúsztatják az átadást - magyar fél részéről felmerülnek továbbá: környezeti hatások tudományos igényű vizsgálatának szükségessége - sorozatos tiltakozások a

megépülés ellen, melynek következménye: 1989. építkezés felfüggesztése - a két fél folyamatosan tárgyal- Csehszlovákia az építkezés folytatását kérte - magyar fél álláspontja: be kell építeni ökológiai garanciákat is a szerződésbe, erre a csehszlovák féltől nem érkezik válasz - 1991. január 17: csehszlovák döntés C-variáns megépítéséről - 1991. április 23: 26/1991 (IV23) OGY határozat: tárgyalások az 1977-es szerződés megszüntetéséről az esetleges új szerződésben: prioritás a környezet-ökológiai értékek közös védelmének - erre a javaslatra sem érkezett válasz a csehszlovák féltől, helyette a C-variáns megépítéséről határoztak - 1992. május 7 : Antall-kormány felbontja a szerződést - 1992. október 25 : Bősi erőmű üzembe helyezése - 1992. október 27 : EU Bizottságának bevonása; tárgyalások; londoni jegyzőkönyv aláírása; a jogvitát a felek közösen a hágai Nemzetközi Bíróság elé

terjesztik - 1993. január 1 : Csehszlovákia szétvált Csehországra és Szlovákiára; Szlovákia a bősi vízlépcső örökösének és az 1977. évi államközi szerződés jogutódjának nyilvánította magát - 1993. április 7 : magyar és szlovák kormányok aláírták a hágai Nemzetközi Bíróság elé terjesztendő Külön Megállapodást - 1997. március 3 : szóbeli tárgyalás az ügyről Nemzetközi Bíróságon - 1997. április 1 : helyszíni szemlét tart a Bíróság - 1997. szeptember 25: ÍTÉLETet hoz a Bíróság II. A FELEK ÉS A NEMZETKÖZI BÍRÓSÁG JOGI ÁLLÁSPONTJA A GABČIKOVO-(BŐS-)NAGYMAROSI PERBEN ( Olvasókönyv: 708-729.old) A) - Első kérdéskör: Volt-e joga a Magyar Köztársaságnak 1989-ben felfüggeszteni, majd ezt követően felhagyni a nagymarosi tervvel, valamint a bősi terv azon részeivel kapcsolatos munkálatokkal, amelyek tekintetében a szerződés a magyar köztársaságra ruházta a felelősséget? - vita centrumában két

kérdés állt: a) szétválasztható-e a szerződés alapján végzett munkák felfüggesztése magának a szerződésnek felfüggesztésétől b) használhatóak-e a felelősségi jogban megengedett érvek a szerződéses jogviszonyok során, vagy a felelősségi jog csak a szerződésen kívüli viszonyokra vonatkoznak Magyarország álláspontja: a) munkák felfüggesztése és a szerződés felfüggesztése két különböző tett, a szerződést Mo. nem függesztette fel, csupán a szabályozott ütemtervtől tért el, b) legfőbb érv a vízlépcső elhagyása mellett: megépítése ökológiai szükséghelyzetet teremtene 170 Szlovákia álláspontja: a) munkák felfüggesztése egyben a szerződés felfüggesztését is jelenti, amit csak a szerződések jogát szabályozó 1969. évi Bécsi Egyezmény alapján tehette volna meg b) vitatta, hogy a szerződéses kapcsolatokban a felelősségi szabály alkalmazható, valamint kétségbe vonta Mo. jóhiszeműségét a

környezeti érvek használata során Bíróság - elismerte a szükséghelyzet szabályának alkalmazhatóságát, azonban a magyar érvelést mégis elutasította, mert Mo. csak a környezetvédelmi kockázatot, és nem az elkerülhetetlenül beálló kárt bizonyította - a fenyegető következményeket más eszközökkel is elháríthatta volna, hovatovább maga is hozzájárult a szükséghelyzet kialakulásához B) Második kérdéskör: Volt-e joga Csehszlovákiának arra, hogy 1991 novemberében megkezdje az „ideiglenes megoldás” megvalósítását, és hogy 1992 októberétől működésbe hozza ezt a rendszert? - a magyar fél kimutatta, hogy a Duna egyoldalú elterelésének gondolatával Csehszlovákia régóta foglalkozott, erre terveket is készített Szlovák védekezés: - két módon érvelt a C-variáns mellett: állította, hogy ideiglenes műszaki pótmegoldás, az 1977. évi szerződés megközelítő alkalmazása Duna elterelésére a kárenyhítés

kötelezettsége miatt volt szükség ( Szlovákia jogosult volt a magyar felfüggesztésből származó károkat enyhíteni, aminek útja a birtokában maradt létesítmények befejezése és üzembe helyezése) - 1977. évi szerződés hatályban van, és mint különös szerződés (lex specialis) megelőzi a többi kétoldalú egyezményt Magyar álláspont: - bizonyította, hogy a „megközelítő alkalmazás” szabályát a nemzetközi jog nem ismeri el, de ha ismerné, a C-variáns nem jelenthetne ilyen alkalmazást---nem valósítaná meg az 1977. évi szerződést - egyre több érv támasztotta alá, hogy a C-variáns nem ideiglenes, és nem visszafordítható - a kárenyhítés elvével kapcsolatban: elszámolási elv, amelynek értelmében a károsult nem követelhet kártérítést azért a kárért, amit ésszerű magatartásával megelőzhetett volna, de a másik fél kárt okozó magatartása nem hatalmazza fel arra, hogy a kárenyhítés égisze alatt maga is

jogsértő vagy az eredeti szerződéstől eltérő lépéseket tett - C-variáns sértette:  a kizárólagos területi főhatalom témakörén belül a beavatkozás tilalmát  a természeti erőforrások feletti kizárólagos szuverenitást  határon átterjedő korlátozás tilalmát  számos szokásjogi szabályt Bíróság - a kárenyhítés kapcsán teljes mértékben elfogadta a magyar érveket, elutasította a szlovák érvelést 171 - a C-variáns megépítésével Szlovákia megfosztotta Magyarországot a Duna természeti erőforrásaiból való méltányos és ésszerű részesedésétől---megsértette az arányosság követelményét C) - Harmadik kérdéskör: Melyek a Magyar Köztársaságnak a szerződés megszüntetéséről szóló, 1992. május 19-ei jegyzéke jogkövetkezményei? - magyar fél 5 okot nevezett meg, amelyek egyenként is a szerződés megszűnésére vezettek: szükséghelyzet, teljesülés lehetetlenülése, a körülmények alapvető

megváltozása, Csehszlovákia lényeges szerződésszegései, a nemzetközi jog később kialakult, az 1977. évi szerződéssel összeegyeztethetetlen szabálya 1. S Z Ü K S É G H E L Y Z E T Magyar fél álláspontja: - arra szolgál a fenti érv, hogy a szerződés megszűnését igazolja - tudományos vizsgálódások megerősítették a beruházás kártékonyságát - Duna elterelésében megmutatkozó közvetlen veszély elhárításának nincs más módja, mint a fenti érve hivatkozni - Kutatások megerősítették a rétegvizek elszennyeződésének veszélyét Szlovák fél álláspontja: - tagadta a környezeti veszélyeket - tisztán jogi alapon vitatta, hogy a szükséghelyzet szerződést megszüntető érv Bíróság - elfogadta Szlovákia álláspontját, hogy a szükséghelyzet csak ideiglenes kimentő ok lehet, de nem eredményezheti egy szerződés megszűnését 2. A TELJESÜLÉS L E H E T E T L E N Ü L É S E Magyar fél érvei: - a gazdaságilag hasznos, és

egyben környezeti szempontból elfogadható, egységes egészet alkotó vízlépcsőrendszer megépítésének illúziója 1992-re eltűnt---tehát maga a szerződés tárgya - a szerződés végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges tárgy lehet egy jogi rendszer is, nem kell fizikai testnek lennie Szlovák fél érvei: - eltűnés és megsemmisülés csak fizikai tárgyra vonatkozhat Bíróság - a gazdasági és a környezeti követelmények elérése, az 1977. évi szerződés megfelelő módosításával elérhető lett volna - lehetetlenülésre nem hivatkozhat az, aki azt jogsértő magatartásával maga okozta (Magyarországra utalva: nem épített meg a rá eső részt) 172 3. A K Ö R Ü L M É N Y E K ALAPVETŐ M E G V Á L T O Z Á S A Magyar fél érvei: - 1992-ben bekövetkezett változások a szerződés megkötésekor nem voltak előre láthatóak - Változások gyökeresen változtatták meg a szerződést, és teljesítéssel járó terheket is Szlovák

fél álláspontja: - nem vitatta az elv alkalmazásának indokait, de tagadta, hogy a bekövetkezett változások a szabály alkalmazhatóságát lehetővé tették Bíróság - környezeti jogban és követelményekben bekövetkezett változások részben előre láthatóak voltak - beépíthetőek lettek volna az 1977. évi szerződésbe 4. CSEHSZLOVÁKIA L É N Y E G E S SZERZŐDÉSSZEGÉSEI Magyar fél: - Csehszlovákia kétféle módon követte ezt el: Megsértette az erőműrendszer megvalósításához nélkülözhetetlen környezet- és természetvédelmi normákat C-variáns tervezésével, megépítésével alapjaiban szegült szembe a szerződéssel Szlovák fél: - tagadta, hogy megsértette volna a szerződés tárgyát és annak céljait - tagadta, hogy a C-variáns megépítés jogsértő volt Bíróság - a környezet- és természetvédelmi normák megsértését nem látta bizonyítottnak - C-variáns üzemeltetése egyértelműen összeegyeztethetetlen az 1977. évi

szerződéssel, tehát tilos - DE! annak üzembe helyezése Magyarország korábbi jogsértésének következménye, ezért nem lehet megszüntető okként elfogadni 5. A NEMZETKÖZI JOG KÉSŐBB KIALAKULT, AZ 1977 ÉVI SZERZŐDÉSSEL ÖSSZEGYEZTETHETLEN SZABÁLYAI Magyar fél: - a nemzetközi jog forrásai között nincs hierarchia, ezért ha 1977 után olyan szerződési vagy szokásjogi normák alakultak ki, amelyeket nem lehet az 1977. évi szerződéssel egy időben alkalmazni, - mert a kötelezettségek kizárják egymást, - akkor a későbbi szabálynak kell elsőbbséget biztosítani Szlovák fél: - az 1977. évi szerződés speciális a nemzetközi szokásjoghoz vagy az általánosabb környezetvédelmi egyezményekhez képest - elsőbbséget élvez velük szemben Bíróság - a feleknek ezekben a kérdésekben meg kell egyezniük, végrehajtásukért közösen felelősek 173 D) A magyar megszüntető nyilatkozattól független okok 1. AZ 1977 ÉVI SZERZŐDÉS

ELUTASÍTÁSA - a Bíróság álláspontja szerint mindkét fél megszegte a szerződést - ezek a magatartások akkor vezettek volna a szerződés megszűnésére - ebben a felek egyetértettek volna - - 2. AZ ÁLLAMUTÓDLÁS KÉRDÉSE Magyarország ragaszkodott ahhoz, hogy 1993. január 1-jén létrejött Szlovákia, csak a felépített létesítmények tulajdonjogával kapcsolatban szerezte meg a jogokat és kötelezettségeket Azaz nem követelhette magának az 1977. évi szerződésnek a további teljesítését Szlovákia a jogutódlás általános szabályai mellett érvelt Bíróság: Szlovákia utódállamnak minősül, mert a szerződés olyan területhez kapcsolódó szerződés, amely államok csoportja, vagy minden állam előnyére állapít meg jogokat és kötelezettségeket E) A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (1997. szeptember 25) - a bíróság egyik fél keresetének sem adott helyt - első és harmadik kérdéskörben Mo. marasztalta - második kérdéskörben

Szlovákiát - a múltban elkövetett jogsértések egymásra épülnek, összefonódnak - nem lehet egyszerűen visszatérni a jogsértés előtti állapothoz - új megoldásokat, irányokat kell kidolgozni - egyértelműen rögzíti azonban:  a felek nem kötelesek az eredeti tervek szerinti vízlépcsőrendszert megépíteni  Szlovákia nem jogosult a C-variáns egyoldalúan működtetni 57. A tengeri környezet védelme a szennyezés ellen és a tengeri halállomány védelme, veszélyes hulladékok (502-508, 729-732) Tengerszennyezés: - amely eredhet hajókról, repülőgépekről, szárazföldekről, tenger alatti tevékenységekből - Már 1954-ben megtiltották, hogy a hajó a parttól mért 50 mérföldes távolságon belül olaját/olajfeleslegét kiengedje. - A KIZÁRÓLAG KORMÁNYZATI CÉLOKRA HASZNÁLATOS HADIHAJÓKRA, ÉS ÁLLAMI HAJÓKRA NEM VONATKOZIK AZ 1973-AS EGYEZMÉNY, amely tiltja bármilyen szennyező anyagnak a hajókról a tengerbe juttatását. - Az

1982-es tengerjogi egyezmény szerint az államoknak (szabványokat alkalmaznak, a parti államok átkutathatják a hajókat) a lobogójukat használó hajók esetén elő kell segíteni az egyezmény betartását. - 1969-es egyezmény nyomán a parti államok a nyílt tengeren is intézkedéseket foganatosíthatnak, az esetlegesen bekövetkező olajszennyezések megakadályozásra. - 1990-es londoni egyezmény pedig előírja a készültséget (részletes tervvel) a bármikor bekövetkező olajszennyezésre, és következményeire, az információadás kötelezettségét, és az együttműködést. - Az olajkár pénzben kifejezhető mértékébe tartozik a megelőző intézkedések, a további veszteségek és károk költségei, a környezetromlás, és vétkesség esetén a teljes kárösszeg. 174 A tenger környezetvédelme - 1982-es UNCLOS 192. cikk az államoknak védeniük és meg kell őrizniük a tengeri környezetet - 1982-es UNCLOS 194(2). cikk az államoknak minden

szükséges intézkedést meg kell tenniük, hogy biztosítsák, hogy joghatóságuk és ellenőrzésük alatt a tevékenység úgy folyják, hogy ne okozzon kárt a szennyezéssel a környezetben Környezetvédelem Parti állam Védett területek kijelölése Hajózási utak kijelölése A szennyező tevékenységek tiltása Külföldi illetve súlyosan szennyező hajókkal szembeni védekezés Lobogó állama A saját hajó rendszeres átvizsgálása a Tengerjogi Egyezmény 211.cikke Az olajszennyezés mentességre vonatkozó igazolások kiadása a Tengerjogi Egyezmény 217. cikke A szennyezés forrásai Szennyezés származhat: 1. Hajóról (működéshez kötődő vagy baleset) 2. Tengerbe süllyesztésből (dumping) 3. Szárazföldi szennyezésből 4. tengerfenéken folytatott tevékenységből + A hajók működéséhez kötődő szennyezés  A MARPOL egyezmény 1973/78  A kikötői állam általi folytatandó hajóellenőrzésről elfogadott egyetértési nyilatkozat,

Párizs, 1982 MARPOL Mellékletek Olaj Mérgező folyadékok Káros csomagolt anyagok Csatornaszenny Szemét Az atmoszférán keresztüli szennyezés A kikötői állam joghatósága UNCLOS 218. cikk - Ha egy hajó önkéntesen egy állam kikötőjében van az az állam jogosult eljárást indítani a tengeren az azon hajó általi nemzetközi jogba ütköző kibocsátások tárgyában Baleseti szennyezés Torrey Canyon (Északi tenger, 1967) Amoco Cadiz (Északi tenger, 1979) Exxon Valdez (Alaszka, 1989) Erika (Északi tenger, 2000) Jessica (Csendes Óceán, 2001) Prestige (Atlanti Óceán, 2002) 175 - 1969 Egyezmény a beavatkozásról - 1990 Nemzetközi egyezmény az olajszennyezésre való felkészülésről, az arra adandó válaszról és az együttműködésről Tengerbe temetés (Dumping) - Definició: Hulladék és egyéb anyagok (utók, repülőgépek, fúrótornyok stb.) szándékos elhelyezése a tengerben - Londoni Tengerbe Temetési (Dumping) Egyezmény (LTT) 1972

A tengerbe temetés jogszerű, kivéve ha bizonyítottan káros. - LTT JEGYZŐKÖNYV 1996 A tengerbe temetésre nem kerülhet sor ha van alternatíva, de a tengerbe temetés nem jogszerű, kivéve ha bizonyítottan nem káros. - Mérgező, le nem bomló, felhalmozódik a környezetben A halállomány védelme UNCLOS Montego Bay 1982.: - átfogó egyezmény a tengerre vonatkozóan tevékenységek, szuverenitás, stb.) - halászat mennyiségének növekedése: 1938. 15 millió tonna 1986. 80 millió tonna 2000. 100 millió tonna (élővilág, gazdasági és kereskedelmi A halállomány védelme  Globális szinten: - 1993 FAO Egyezmény - 1995 ENSZ Halállomány megállapodás  Regionális szabályozások: - International Commission for the Conservation of Atlantic Tuna - 1993 Agreement for the Establishment of the Indian Ocean Tuna Commission (FAO) - 1979 Convention on the establishment of the South Pacific Forum Fisheries Agency (Solomon Islands) - 1980 North East Atlantic

Fisheries Commission (London) - 1978 Northwest Atlantic Fisheries Organization (Ottawa) - 2000 Convention on the Conservation and Management of Highly Migratory Fish Stocks in the Western and Central Pacific Ocean (Honolulu) 1993 FAO Egyezmény - A túlhalászás kezelése a nyílt tengeren a lobogó állam számára adott új jogokkal és kötelezettségekkel Minden halászhajó működési engedéllyel működhet csak A nyílttengeri hajózásról nyilvántartást kell vezetni A halászhajókat jelölni kell A nemzeti halászhajó regisztert be kell nyújtani a FAO-nak A lobogó állama köteles a nemzetközi egyezményeket betartani 1995 ENSZ Halállomány megállapodás - Célja: A vándorló állományok halászatának szabályozása a nyílt tengeren 176 Mind a parti mind a lobogó államának vannak jogai és kötelezettségei (az utóbbinak a FAO egyezményhez hasonló) A Regionális halászati szerveknek (RFO) központi szabályozási szerepe van Az RFO akár a hajó

átvizsgálásával is ellenőrízheti szabályai betartását A lobogó államának ezt tűrnie kell, és be kell tartania az RFO standardokat Veszélyes hulladékok: - előbb 1972-ben a hajókról és repülőgépekről a tengerbe juttatott szennyezést szabályozták, és tiltották egyezményileg, majd még ugyanabban az évben betiltották bármilyen hulladéknak a tengerbe juttatását. - Mivel elharapózott az a gyakorlat, hogy a fejlett országok nukleáris és ipari hulladékaikat afrikai országokba exportálták, ezért 1988-ban az Afrikai Egységszervezet, ezt a gyakorlatot előbb határozattal bűncselekménynek nyilvánította, majd nemzetközi egyezményben tiltotta meg. - Az OECD 1989-es Bázeli Egyezményben tiltotta meg a hulladékok kereskedelmét (legalábbis a tagállamok közt), kivéve, ha az importáló írásban azt megengedi. - A NAÜ határozata alapján: nukleáris hulladékok határokat átlépő szállításánál a fogadó és a tranzitállamok elfogadó

nyilatkozata elengedhetetlen. 58. A flóra és a fauna védelmét szolgáló elvek és megállapodások, szabályozási technikák, a Biodiverzitás egyezmény (561-569) EGYEZMÉNYEK Bonn Ramsar Washington Canberra Antarktiszi Tengeri Élővilág Egyezmény A szabályozás tárgyai 1. egyes fajok halászatát, vadászatát, kiaknázását korlátozzák; 2. bizonyos fajtípusokra vonatkoznak; 3. az élőhelyeket védik; 4. a kereskedelmet korlátozzák; 5. regionális jellegűek; 6. általában a fajok sokféleségét védik (biodiverzitás) 1. Egyes fajok halászatát, vadászatát, kiaknázását korlátozó egyezmények: jegesmedvék (1973.), vicunák (1979), északitengeri és anktarktiszi fókák (1957, 1972) bálnák (1979, 1966): halászati kvóta meghatározása - 1982 óta befagyasztva a kiadása 2. Bizonyos fajtípusokra vonatkozó Egyezmények – Bonn (1979): - célja: a vándorló vadon élő állatfajok védelme; 177 - 37 részes tagállam - keretmegállapodás,

további két- és többoldalú megállapodások hálózatát tűzi célul ->DE: egyetlen ilyen megállapodást sem kötöttek még! - eljárás: veszélyeztett fajokat I. Függelék sorolja fel -> törölni a listáról a Felek Konferenciája döntése alapján - II. Függelék: azon fajok, melyek védelmi helyzete kedvezőtlen, és amelyeknek megóvása és gondozása nemzetközi megállapodást igényel 3. Az élőhelyeket védő egyezmények – Ramsar 1971: - A nemzetközi jelentőségű vadvizeket, mint a vízimadarak tartózkodási helyét védi - vadvizek: természetes vagy mesterséges, állandó vagy ideiglenes mocsaras, ingoványos, tőzeglápos vagy vízi területek, amelyeknek vize állandó vagy áramló édesvizű, félsós vagy sós, ideértve azokat a tengervizű területeket is, amelyek mélysége apálykor a hat métert nem haladja meg - vízimadarak: a vadvizektől ökológiailag függő madarak - a részes államok meghatározzák saját területükön levő

vadvizeket a "Nemzetközi Jelentőségű Vadvizek Jegyzéké"-ben történő bejegyzés céljából; - minden államnak joga van jelentős állami érdekből a területén lévő és az általa már a Jegyzékbe foglalt vadvizek határait törölni, vagy csökkenteni; - a részes államok kötelesek a vadvizeket védett területté nyilvánítani és ezek megfelelő felügyeletét biztosítani; - ha valamely állam nyomós állami érdekből a Jegyzékbe vett valamely vadvíz határát törli, vagy területét csökkenti, a vadvízterület veszteségét, amennyire lehetséges, pótolni kell; - Konzultációs kötelesség a módosításról - a részes államok konferenciája módosíthatja a Jegyzéket 4. A kereskedelmet korlátozó egyezmények – Washington (CITES) 1973: - nemzetközi szabályozás szükségességének okai: díszállat divat, dísznövénydivat, bundák, elefántcsont, speciális fákból készült tárgyak ( mintegy 35.000 faj védelme) - 167 részes

állam - tilalmak vonatkoznak minden felsorolt állatra/növényre, élő vagy halott állapotban, a védett élőlény bármely könnyen felismerhető részére vagy származékára, kivéve a növényi magvakat, spórát és szövettenyészetet Kipusztulással még nem fenyegetett, de azzal potenciálisan érintett fajok papiracanthus kaktus sziámi krokodilus Kipusztulással fenyegetett fajok többféle farkas sousa delfin, jegesmedve különösen szabályozni szigorúan kell különösen szigorúan kell szabályozni – ellenőrzött kereskedelem Egyéb ellenőrzött kereskedelmű fajok indiai vipera kanadai rozmár együttműködés alá tartozik E kereskedelmet csak rendkívüli körülmények között szabad engedélyezni E kereskedelmet csak szigorú ellenőrzés mellett szabad engedélyezni bármelyik Állam megállapíthatja, hogy a szabályozás kiterjed a joghatósága alá tartozó területre a kiaknázás megelőzése vagy megtiltása miatt, és a többi

Részes Fél együttműködését igényli a kereskedelem ellenőrzésében. exportengedély előzetes megadása és bemutatása szükséges elsősorban az exportot korlátozzák, importoldalon a szabályozás kevésbé szigorú az érintett állam felveszi a IIH. listára, akkor exportengedély köteles exportáló előzetes tudományos és igazgatási engedélye+ megfelelő szállítás+ importengedély ( nem kereskedelmi célra lehet importálni, cél vizsgálata, megfelelő berendezés a fenntartáshoz) exportáló előzetes tudományos és igazgatási engedélye + azt vizsgálják, hogy nem áll-e fenn az H. csoportba kerülés esélye 178 „Split listing” – „állatmosás” Az afrikai elefánt (Loxodonta africana) I. Mellékletbe tartozik, kivéve Botswanában, Namibiában, Dél-Afrikában és Zimbabwéban, ahol csak II. Mellékletbe tartozik Ez „állatmosáshoz” vezet 4. A kereskedelmet korlátozó egyezmények – Washington (CITES) 1973: - FOLLOW-UP

KONFERENCIÁK: - 1976. Berne: listára felvétel és levétel szabályai - 1978. San Jose: vadásztrófeák kereskedelme - 1982. Új Delhi: model engedély, biztonsági bélyegzők - 1983. Gaborone: a fontos kereskedelmi célú fajták beazonosításának problémái - 1985. Buenos Aires: kereskdelmi cél mindaz, amiről nem egyértelműen bizonyítható, hogy nem-kereskedelmi célú - 1986. Ottawa: élő állatok szállítása - 1992. Kyoto: megerősítik az elefántcsont kereskedelmének tilalmát - 2010. Katar Washington (CITES) 1973.: - Magyarország 1985-ben csatlakozott az egyezményhez. - CITES-engedélyt a kevésbé súlyos helyzetben lévő állatok vagy növények forgalmazására a Környezetvédelmi- és Vízügyi Minisztérium Nemzetközi Természetvédelmi Engedélyezési Osztálya adhat. - Elkobozható a Magyarországon átmenő, CITES-engedély nélküli tranzit-szállítmány. A CITES hatálya az Európai Unióban: - A Tanács 338/97/EK rendelete a vadon élő állat-

és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről - A Bizottság 1808/2001/EK rendelete a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról - ÉRTÉKELÉS: nem alvó szerződés (mint a bonni egyezmény), de a tagállamok nem mindig akadályozzák az állati származékok kereskedelmét 179 5. Regionális egyezmények: - Afrikai természetvédelmi egyezmény (1968.) - Berni Egyezmény az európai vadon élő növények, állatok és természetes élőhelyeik védelméről (1979.) - Déli Csendes Óceán élővilágának védelméről szóló egyezmény (1976.) - Antarktiszi flóra és fauna megőrzéséről szóló egyeztett intézkedések (1964.) - Anktarktiszi élő tengeri erőforrásokról szóló egyezmény (1980.) 6. Biodiverzitás - 1992. Rio de Janiero-i ENSZ

„Föld Csúcs” - „biológiai sokféleség”: a bármilyen eredetű élőlények közötti változatosság, beleértve többek között a szárazföldi, tengeri és más vízi-ökológiai rendszereket, valamint az e rendszereket magukban foglaló ökológiai komplexumokat; ez magában foglalja a fajokon belüli, a fajok közötti sokféleséget és maguknak az ökológiai rendszereknek a sokféleségét. - fenntartható fejlődés elve - Rio 3. elv: a fejlődéshez való jogot úgy kell gyakorolni, hogy méltányosan összehangolják a jelen és a jövő generációk fejlődési és környezeti szükségleteit. - Rio 4. elv: a fenntartható fejlődés érdekében a környezetvédelemnek a fejlődési folyamat részét kell képeznie - két egyezmény elfogadása: a.) Éghajlatváltozási Egyezmény b.) Biológiai sokféleségről szóló egyezmény Biológiai sokféleségről szóló egyezmény - 1992. június 13-án Rio de Janeiróban írták alá, 1995évi LXXXI tv hirdette ki

Mo-n - céljai: biológiai sokféleség megőrzése, komponenseinek fenntartható használata, az élő erőforrások hasznosításából származó előnyök igazságos elosztása - “Fenntartható hasznosítás a biológiai sokféleség komponenseinek olyan módon és ütemben történő használatát jelenti, mely nem vezet a biológiai sokféleség hosszú távú csökkenéséhez, ezzel fenntartva a benne lévő lehetőséget a jelen és jövő generációk igényeinek és törekvéseinek kielégítésére.” - 188 ország ratifikálta - fejlett országok fokozott felelőssége - óvatosság elve: a biológiai sokféleség veszélybe kerülése esetén a tudományos bizonyosság hiánya nem lehet akadálya a megelőző intézkedések meghozatalának - együttműködési kötelezettség a szerződő felek közötti, de megvalósulhat az illetékes nemzetközi szervezeteken keresztül is (műszaki és tudományos együttműködés is) - különböző ágazatok intézkedései,

összefogása + nemzeti stratégiák, tervek és programok kidolgozása a biológiai sokféleség fenntartása érdekében - élővilág - beleértve a károsító folyamatok –állapotának folyamatos felmérése - hatásvizsgálat és káros hatások minimalizálása – erre alkalmas eljárások bevezetése; bejelentés, információcsere, konzultáció elősegítése (az ellenőrzése alá tartozó tevékenységekről) - mezőgazdaság, erdészet, területrendezés, turizmus, stb. élővilág-fenntartó szervezése - ösztönző intézkedések meghozatala - közvélemény formálás, tudományos kutatás, genetikai forrásokhoz való hozzáférés, szabadalmi hasznok megosztása, felelősség az élővilágban okozott károkért - alapelv: az Államok szuverén joga a saját erőforrásaik felhasználása a saját környezetpolitikájuk szerint, és saját felelőssége annak biztosítása, hogy törvénykezési vagy 180 ellenőrzési területükön belüli tevékenységük

ne okozzon kárt más Államok vagy a nemzeti fennhatóságon kívül eső területek környezetében - illetékességi kör: a) a biológiai sokféleség komponenseinek esetében a nemzeti illetékesség határain belül b) azon folyamatokra és tevékenységekre - tekintet nélkül arra, hogy hatásuk hol jelentkezik, amelyeket fennhatóságuk vagy ellenőrzésük alatt, nemzeti fenségterületükön vagy azon kívül végeznek - in-situ védelem: ökológiai rendszerek és természetes élőhelyek megőrzését és a fajok életképes populációinak helyreállítását és fenntartását jelenti természetes környezetükben, valamint háziasított vagy termesztett fajok esetében abban a környezetben, melyben a rájuk jellemző tulajdonságaik kifejlődtek – védett területek rendszere, ezek szabályozása, károsult ökológiai rendszerek helyreállítása, rehabilitálása, a biotechnológia eredményeként létrejött módosított élő szervezetek hasznosításának

szabályozása a kockázatok megelőzése érdekében - ex-situ védelem: a biológiai sokféleség komponenseinek természetes élőhelyen kívüli megőrzését jelenti, elsősorban az in-situ intézkedések kiegészítésére szolgál - biotechnológiára, genetikai erőforrásokra vonatkozó szabályok - pl. genetikai erőforrások hozzáférhetősége: az Államoknak szuverén joguk van a nemzeti erőforrásaikhoz, a genetikai erőforrások hozzáférhetőségének meghatározása a nemzeti kormányok fennhatósága alá tartozik - Titkárság és kiegészítő testület létrehozása - beszámolók készítése a Felek Konferenciája meghatározott időszakonként, az Egyezményben előírásainak végrehajtására tett intézkedésekről, és ezek hatékonyságáról Rio után - 2002. Johannesburgi Konferencia - Rio –i elhatározásokból kevés valósult meg - Johannesburgi Nyilatkozat a fenntartható fejlődésről: megjelenik a fenntarható fejlődés szociális

dimenziója, ami a környezetpolitikához és a gazdasági dimenzióhoz integrálódik. 59. Az államfelelősség természete és szerkezete, a felelősség és jogkövetkezményei összetevő elemei Az államfelelősség: - a nemzetközi jog egyik alapvető elve, amely a nemzetközi jogrendszer jellegéből, valamint az államok szuverenitásának és az államok egyenlőségének tételeiből ered - szavatolja, hogy ha egy állam egy másik állammal szemben a nemzetközi joggal ellentétes cselekedetet követ el, kettejük között nemzetközi jogi felelősségi viszony jön létre - A nemzetközi kötelezettség megsértése nyomán pedig jóvátételi igénnyel lehet fellépni. Nemzetközi szerződés vs államfelelősség: Rainbow Warrior-ügy: - A vitában a szerződések joga a releváns, azonban a szerződésszegés egyes következményei az államfelelősség szokásjogi szabályainak körébe tartoznak - ide sorolható azoknak a körülményeknek a meghatározása,

amelyek a jogsértést kizárhatják (és a szerződés megszegését csupán látszólagossá teszik), valamint a jogsértésnek megfelelő jogorvoslat megállapítása. - A szerződésszegésből és a szerződésen kívül okozott kárért való felelősséget a nemzetközi jog nem különbözteti meg, így az állam bármilyen eredetű kötelezettségének megszegése államfelelősséget, ennek következtében pedig jóvátételi kötelezettséget hív életre. Bős-Nagymaros-ügy: 181 - Annak eldöntése során, hogy a szerződés hatályban van-e, és annak meghatározásában, hogy annak felfüggesztése vagy felmondása jogszerűen történt-e, a szerződések joga irányadó. - Másrészt viszont annak a mérlegelése, hogy a kérdéses szerződésnek a szerződések jogába ütköző módon történt felfüggesztése vagy felmondása a felmondó vagy felfüggesztő állam felelősségéhez vezet-e, az államfelelősséggel kapcsolatos szabályok közé tartozik.

Badinter-bizottság 13. sz állásfoglalása: - A háborús kártérítés címén járó pénzösszeg nem érintheti a vagyon és a tartozások megosztását a korábbi Jugoszlávia utódállamait érintő államutódlás folyamatában. - A két kérdés külön kezelendő! Nemzetközi Jogi Bizottság tervezete (1975) I. nemzetközi felelősség keletkezése II. nemzetközi felelősség tartalma, formái és fokozatai III. viták rendezése és a nemzetközi felelősség kikényszerítése - ENSZ KGY 56/83. sz hat (2002): Tudomásul veszi a Nemzetközi Jogi Bizottság által beterjesztett, az államok nemzetközi jogsértő cselekedeteiért fennálló felelősségről szóló tervezetet, amelynek szövege e határozat függeléke, és a kormányok figyelmébe ajánlja azt, anélkül, hogy ez eldöntené azt a kérdést, a jövőben elfogadják-e a tervezetet vagy más megfelelő lépést tesznek. A nemzetközi felelősség természete 1. Legyen a két állam között hatályos

nemzetközi kötelezettség 2. Olyan cselekmény vagy mulasztás történt, amely valamilyen kötelezettséget sért és felróható a felelős államnak. 3. A jogellenes cselekedetből vagy mulasztásból kár vagy veszteség származott 182 Marokkói spanyol övezettel kapcsolatos ügyek, Chorzów-ügy: - jogosultság szükségszerű kiegészítője a felelősség Nemzetközi Jogi Bizottság tervezete: 1. cikk: az állam minden nemzetközi jogsértő cselekedete az adott állam nemzetközi jogi felelősségével jár. 2. cikk: a cselekvésből vagy mulasztásból álló magatartás az állam nemzetközi jogsértő tevékenységének minősül, ha a magatartás a nj szerint az államnak betudható és az állam nemzetközi kötelezettségének megszegését valósítja meg. 12. cikk: Nj kötelezettség állam általi megszegése az, ha az állam cselekedete nincs összhangban azzal, amit az államtól az adott kötelezettség megkíván, függetlenül a kötelezettség

eredetétől vagy jellegétől. A vétkesség kérdése, elméletek: Objektív felelősség (kockázati felelősség): - az állam felelőssége azonnal beáll, mihelyst olyan sérelmet okozó, jogellenes cselekedet történik, amelyet az állam egy megbízottja követ el. - Az ilyen államnak a kárt szenvedett állammal szembeni felelőssége azonnal beáll, függetlenül attól, hogy jó- vagy rosszhiszeműen járt el. (Neer igények ügye, Claire igények ügye) Szubjektív felelősség: - Az eljáró személy magatartásában a szándékosság (dolus) vagy a hanyag gondatlanság (culpa) elméletét hangsúlyozza, amely megléte szükséges ahhoz, hogy az állam az okozott sérelemért felelős legyen. - Home Missionary Society ügye- a kormány nem felelős a felkelők cselekedeteiért, ha jóhiszeműen veri le és nem mulasztott - A többség az objektív felelősséget támogatja! 60. A betudhatóság kérdései Egyértelmű és vitatott tettek, szereplők (634-640)

BETUDHATÓSÁG Bevezetés - Államfelelősség lehetséges területei: állam által elkövetett jogellenes cselekedetek és mulasztások, melyek más államokra közvetlen hatással vannak szerződésszegés más állam területének megsértése másik állam tulajdonának megkárosítása (bolgár-izraeli légi incidens) - Jogesetek:  Nicaragua-ügy (USA felelőssége),  Korfu-szoros ügy (Albánia felelőssége aknák miatt),  Rainbow Warrior (Fr.o felelőssége hajó robbantásért új-zélandi kikőtőben) - Lényege: az állam önmaga nem képes eljárni, csak felhatalmazással rendelkező tisztviselőin és képviselőin keresztül => a felelősség megállapításához meghatározott kapcsolat szükséges az állam és a jogellenes cselekedetet/mulasztást ténylegesen elkövető személy(ek) között 183 - Betudhatóság /jogi fikció/: az állam nem felel minden állampolgára minden cselekedeteiért; csak tisztviselői olyan cselekedetéért felel, ami az

államnak betudható - Forrásai: 1. nemzetközi szokásjog 2. Nemzetközi Jogi Bizottság államfelelősségről szóló tervezete: 4. cikk: bármely belső jog szerinti állami szerv magatartását (1) a nemzetközi jog szerint az adott állam cselekedetének kell tekinteni, függetlenül attól, hogy törvényhozói, végrehajtói, bírói v. más feladatot lát-e el, függetlenül az állami szervezeten belüli helyétől és attól, hogy központi kormányzat v. területi egység szerve-e. 5. cikk kiterjeszti az állami ügynökségekre és félállami entitásokra (2) is a felelősséget, melyek a belső jog alapján ugyan nem minősülnek állami szervnek, amennyiben „feljogosítottak a kormányzati hatalom elemeinek gyakorlására” és ebben a minőségben cselekedtek. /pl. szabályozási, közfeladatot érintő feladatot ellátó, már privatizált vállalatok/ 6. cikk: állam által másik állam rendelkezésére bocsátott, kormányhatalom alkotóelemeit gyakorló szerv

(3.) is e körbe tartozik /pl. UK - Privy Council, mely egyes nemzetközösségi ügyekben legfelsőbb bírói fórumként jár el/ - Speciális esetek: A. Ultra vires (hatáskört túllépő) cselekmények (4) Nemzetközi Jogi Bizottság tervezete, 7. ck: állam szervének, feljogosított személynek vagy entitásnak a magatartását államcselekedetnek kell tekinteni a nemzetközi jog szerint akkor is, ha hatáskörét túllépte, vagy az utasításokat megszegte, amennyiben ebben a minőségében járt el. => objektív felelősségi szabály Claire igény ügy: a jogellenes cselekmény akkor is betudható az államnak, ha az eljáró tisztviselő hatáskörét túllépve követte el, ha a tisztviselő „legalábbis hatáskörében eljáró tisztviselőnek látszott, vagy hivatalos minőségének megfelelő jogosítványokat/eszközöket vett igénybe” további ügyek: Mossé ügy, Youman’s claim ügy, Union Bridge Company ügy, Sandline ügy főszabály szerint az állami

tisztviselőnek nem minősülő magánszemélyek cselekedeteiért az állam nem felel, kivételes esetben mégis felelőssé tehető azon az alapon, hogy az állam a cselekedetek megelőzéséhez szükséges ellenőrzést elmulasztotta (5.) /Zafiro ügy – UK vs USA/ B. Állami ellenőrzés és felelősség Nemzetközi Jogi Bizottság tervezete, 8. cikk: személy v személyek csoportja magatartását államcselekedetnek kell tekinteni a nemzetközi jog szerint akkor is, ha a személy v. személyek csoportja az adott állam utasításai szerint vagy irányítása vagy ellenőrzése alatt cselekszik (6.) az adott magatartás tanúsításakor Nicaragua ügy: ahhoz, hogy az USA által támogatott kontrák magatartása betudható legyen az USÁ-nak, hatékony ellenőrzés szükséges a katonai/félkatonai műveletek felett az adott időszakban Tadic ügy: Jugoszláviai Háborús Bűnök Törvényszéke rugalmasabb – „nincs mindig szükség az ellenőrzés magas fokára” Namíbia

ügy: „tényleges ellenőrzés” Loizidou vs. Törökország: „hatékony ellenőrzés” 184 Nemzetközi Jogi Bizottság tervezete, 9. cikk: személy v személyek csoportja magatartását államcselekedetnek kell tekinteni a nj szerint akkor is, ha a személy v. személyek csoportja a kormányzati hatalom elemeit gyakorolja a hivatalos hatóságok hiányában vagy helyett (7.) olyan körülmények között, amelyek szükségessé teszik a kormányzati hatalom elemeinek gyakorlását C. Tömeges erőszak, felkelőmozgalom, polgárháború főszabály: zendülők és felkelők cselekedetei következtében okozott kárért az állami hatóságok nem felelnek, ha jóhiszeműen és gondosan jártak el, de az államnak bizonyítania kell a kellő gondosságot (diplomáciai és konzuli személyzetre külön szabályok vonatkoznak) DE: tervezet 10 cikke: a sikeres felkelő mozgalom (8.), amely az állam új kormányává válik, vagy amely új államot hoz létre egy már létező

állam területének egy részén, felelős lesz a hatalomba lépése előtti tevékenységéért Forradalom az ország elhagyására kényszerítette a külföldi személyeket: Short vs. Iráni Iszlám Köztársaság ügy: forradalom puszta támogatóinak cselekedeteiért nem lesz felelős a hatalomra kerülő kormány Yeager vs. Iráni Iszlám Köztársaság ügy: itt a forradalmi gárda hajtotta végre a kiutasítást a forradalom győzelme után (de azelőtt, hogy az állam hivatalos szervévé vált volna), ezért megítélték a kártérítést. „forradalmi kormány tudtával és hozzájárulásával állami hatalmat gyakorolt” Rankin vs. Iráni Iszlám Köztársaság ügy: középút – nem bizonyított, hogy a forradalmi cselekmények miatt hagyta el a kérelmező az országot amennyiben az államnak nem betudható cselekedetet az állam utólagosan elfogad és sajátjának ismer el (9.), akkor az állam felelőssége megállapítható: Egyesült Államok teheráni

diplomáciai és konzuli személyzetének ügye: követséget megtámadó militáns csapatok cselekményei kezdetben nem minősülnek államcselekedetnek, csak miután Khomeini ajatollah és más iráni szervek utólagosan jóváhagyták azt 61. Jogsértést kizáró körülmények. A felelősség felhívása (640-647) A jogsértést kizáró körülmények 1. Sértett belegyezése Pl egy állam a másik kérésére fegyveres csapatokat küld 2. Önvédelem 3. Ius cogens 4. Ellenintézkedés (amik jogai megóvásához szükségesek, de tárgyalni meg kell próbálni) - Cél: a teljesítés elérése - Eszköz: a jogsértővel szembeni kötelezettség időleges nem-teljesítése - Korlátok:  Anyagi jogiak: Az ENSZ Alapokmányával ellentétes erőszak tilos; emberi jogokra vonatkozó kötelezettségek; a represszália humanitárius jogi korlátai; jus cogens.  Eljárásiak: arányosság; csak előzetes értesítés után, csak a jogsértő magatartás abbahagyásáig. Nem

alkalmazhatóak, ha kötelező döntést hozó bírói fórum előtt van az ügy 185 5. Force majeure (Erőhatalom) - 23. cikk: a cselekmény az állam ellenőrzésén kívül eső olyan ellenállhatatlan erő vagy előreláthatatlan esemény előfordulásának tulajdonítható, amely kötelezettsége teljesítését lényegében lehetetlenné teszi. 6. Végveszély - 24. cikk: ha nincs más ésszerű eszköz arra, hogy saját vagy gondjaira bízott emberek életét megmentse. Kritériumok (Rainbow Warrior eset: Halaszthatatlanság Ha megszűnik akkor in integrum restitutio. Jóhiszemű megoldáskeresés) 7. Szükséghelyzet - 25. cikk 1. Az állam nem hivatkozhat szükséghelyzetre, mint valamely nemzetközi kötelezettségével összhangban nem álló cselekedet jogellenességét kizáró okra, kivéve, ha ez a cselekedet: (a) az adott állam egyetlen eszköze arra, hogy valamely lényegbevágó érdekét súlyos és küszöbön álló veszélytől megóvja, és (b) a cselekedet

nem csorbítja komolyan azon államnak, vagy államoknak a lényegbevágó érdekeit, amelyekkel szemben a kötelezettség fennáll, illetve a nemzetközi közösség mint egész érdekeit. 2. Szükséghelyzetre, mint jogellenességet kizáró okra az állam semmilyen esetben nem hivatkozhat, ha: (a) a szóban forgó nemzetközi jogi kötelezettség kizárja a szükséghelyzetre hivatkozást, vagy (b) az állam közrehatott a szükséghelyzet bekövetkeztében. A felelősség érvényesítése A sértett állam (42. cikk) lehet - a kötelezettség által közvetlenül jogosított állam; vagy - valamely államcsoport tagja, vagy egyszerűen a nemzetközi közösség tagja ha  az államcsoporttal szemben elkövetett kötelezettségszegés az adott államot különösen érinti, vagy  a kötelezettségszegés természete olyan, hogy az összes jogosított helyzete radikálisan megváltozik a további teljesítést illetően. A felelősség felhívása nem a sértett állam által

(48. cikk) – erga omnes kötelezettségek - sértett állam mellett bármely nem sértett (de érdekelt) állam is felhívhatja a jogsértő felelősségét, ha a megszegett kötelezettség  az államok egy csoportjának az érdekét szolgálta és a felhívó állam a csoport tagja,  a nemzetközi közösséggel, mint egésszel szemben áll fenn, és a kötelezettségszegés azt az államot különösen érinti A sértett állam Az egyéb jogosított Igénye abbahagyás és meg nem ua. ismétlés további teljesítés ua. helyreállítás, kártérítés, NINCS elégtétel A felelősségi igény korlátai - Az igényt az igények honosságára vonatkozó szabályok szerint kell beterjeszteni 186 - Az igényérvényesítés előtt ki kell meríteni a helyi jogorvoslati lehetőségeket, ha azok hozzáférhetőek és hatékonyak (érdemiek.) - NEM LEHET AZ ÁLLAM FELELŐSSÉGÉT FELHÍVNI, ha  a sértett állam érvényesen lemondott az igényéről, utóbb nem

érvényesítheti.  a sértett ráutaló magatartásából következik, hogy belenyugodott az igény elenyészésébe (elévülésébe) - A bűntett helyébe lépett rendelkezések: a jus cogens súlyos (nagymértékű vagy rendszeres) megsértése esetén irányadó szabályok (40-41. cikk) - Az államoknak együtt kell működniük abban, hogy jogszerű eszközökkel véget vessenek a súlyos jogsértésnek - Nem ismerhetik el jogszerűnek a jogsértéssel létrejött helyzetet és nem nyújthatnak segítséget a fenntartásához - Emellett a felelősség általános szabályai is alkalmazandóak.) 62. A nemzetközi jogsértés jogkövetkezményei (647-652) Alapelvek - A Nemzetközi Bíróság államfelelősségről szóló tervezetének 28. cikke: A nemzetközi jogsértés jogkövetkezményei - Az állam nemzetközi jogi felelőssége, amivel az Első Rész rendelkezései szerinti nemzetközi jogsértés jár, az ebben a részben megállapított jogkövetkezményeket vonja maga

után. - 29. cikk A teljesítés folyamatos kötelessége - A nemzetközi jogsértő cselekedet e rész szerinti következményei nem hatnak ki a felelős állam azon folyamatos kötelességére, hogy teljesítse a megszegett kötelezettséget. Következmények: - 30. cikk Jóvátétel 1. A felelős állam köteles teljesen jóvátenni a nemzetközi jogsértéssel okozott sérelmet. 2. A sérelem magába foglal mindenfajta kárt, anyagit és erkölcsit egyaránt, amit az állam nemzetközi jogsértése okozott. A sérelem jóvátétele - 34. Cikk A jóvátétel formái A nemzetközi jogsértéssel okozott sérelem teljes jóvátétele helyreállításból, kártérítésből és elégtételből áll, ezek egyikéből, vagy kombinációjukból, összhangban ennek a fejezetnek a rendelkezéseivel. 35. cikk Helyreállítás A nemzetközi jogsértésért felelős állam köteles a helyreállításra, azaz a jogsértő cselekedet előtt fennállt helyzet visszaállítására, amennyiben és

amilyen mértékben a helyreállítás: (a) fizikailag nem lehetetlen; (b) nem jár teljesen aránytalan teherrel ahhoz az előnyhöz képest, ami a helyreállításból fakad, szemben a kártérítéssel. 36. cikk Kártérítés 1. A nemzetközi jogsértésért felelős állam köteles a jogsértéssel okozott kár megtérítésére, amennyiben a kárt nem teszik jóvá helyreállítás révén. 2. A kártérítésnek fedeznie kell bármely anyagilag felbecsülhető kárt, beleértve az elveszett hasznot, ha azt megállapítják. 187 37. cikk Elégtétel 1. A nemzetközi jogsértésért felelős állam köteles elégtételt adni a jogsértéssel okozott sérelemért, amennyiben amennyiben a sérelmet nem teszik jóvá helyreállítás vagy kártérítés révén. 2. Az elégtétel állhat a kötelezettségszegés elismeréséből, sajnálkozás kifejezéséből, formális bocsánatkérésből vagy adható más alkalmas módon. 3. Az elégtétel nem lehet aránytalan a sérelemhez

képest és nem ölthet a felelős államot megalázó alakot. 63. A diplomáciai védelem, az igények honossága és a helyi jogorvoslatok kimerítésének szükségessége (653-663) I. Diplomáciai védelem - A diplomácia az államok nemzetközi kapcsolatainak ápolására irányuló szervezett tevékenység. - Fő céljai: hivatalos kapcsolatok fenntartása más államokkal; az állam és polgárai érdekeinek képviselete, védelme; információszerzés; a saját országról szóló ismeretek terjesztése. - A diplomáciai védelem egy államnak az a jogosultsága, amellyel állampolgárai érdekében egy másik állammal szemben - vagy kivételesen egy nemzetközi szervezettel szemben eljárjon, ha az idegen állam vagy szervezet a védelmet nyújtó állam állampolgárát megkárosítja, vagy valamiféle módon annak hátrányára jár el (természetes és jogi személyeknek egyaránt nyújtható diplomáciai védelem). - Természetes személyek esetében ez szorosan

kapcsolódik az állampolgársághoz. Jogi személyek esetén szintén fontos a kapcsolat az állam és a jogi személy között, ezt a kapcsolatot „honosságnak” nevezzük. - Az állampolgárság a legfontosabb kötelék az egyén és az állam között. - Az 1930-as hágai egyezmény 1. cikkének értelmében, minden állam maga határozhatja meg saját belső joga alapján, hogy kik az állampolgárai és ezeket a szabályokat más államoknak is el kell ismerniük, amennyiben nemzetközi egyezményekkel, nemzetközi szokással és általánosan elfogadott jogelvekkel összhangban van. - Az államközpontú világrendben az egyének csak az állam közvetítésével érvényesíthetik jogaikat. - Így tehát, az egyénnek egy külföldi állammal szemben megfogalmazott követelése egybeolvad állampolgársága szerinti országa követelésével. - Az állam köteles polgárait megvédeni, és jogosult igényeiket más államokkal szemben képviselni. - A nemzetközi jog azonban

nem írja elő, hogy az államok kötelesek az állampolgáraiknak diplomáciai védelmet nyújtani. - A diplomáciai védelem nem állampolgári jog, ezt a jogon kívüli segítséget az állam saját mérlegelése alapján nyújtja. - Ha azonban védelmet nyújt, a követelés a másik állammal szemben az ő saját követelésévé válik. - Ezt az alapelvet a Mavrommatis palesztin koncessziók ügyben dolgozta ki az Állandó Nemzetközi Bíróság. - Ha egy állam az állampolgára nevében nemzetközi bíróság előtt indít eljárást, a bíróság szemében az állam lesz az egyetlen kérelmező. Állampolgár ← külföldi állam (Nottebohm ügy) - Nottebohm német állampolgár, aki a század eleje óta Guatemalában üzletelt. 188 - 1939 előtt már előre látta, hogy az USA összeütközésbe fog kerülni Németországgal, és valószínű, hogy a dél-amerikai államok az USA mögött fognak felsorakozni. - Ezért félő volt, hogy egy ilyen helyzetben - mivel ő

német állampolgár - vagyonát zárolni, őt pedig deportálni fogják. Valószínűleg anyagi juttatások fejében sikerült elérnie, hogy liechtensteini állampolgárságot kapjon. - Liechtensteinben a ius sanguinis elv érvényesült, a honosításhoz pedig hosszabb helybenlakás kellett, de a nagyhercegnek joga volt arra, hogy az állampolgársághoz szükséges tartózkodási idő alól felmentést adjon. - A II. világháború alatt valóban zárolták Nottebohm vagyonát, őt pedig deportálták - A háború után Liechtenstein diplomáciai védelemben akarta részesíteni, - mondván, Nottebohm az ő állampolgára – és így eljárást kezdeményezett a nemzetközi Bíróság előtt, ennek keretében helyreállítást és kártérítést követelt Guatemalától. - Guatemala szerint azonban Nottebohm állampolgársága megkérdőjelezhető, ugyanis 1905-től állandó tartózkodási helye Guatemala volt, üzleti ügyeit is onnét intézte egészen az 1943-as

deportálásáig. - A bíróság megjegyezte, hogy Lichtenstein, mint minden állam, teljesen szabadon állapíthatja meg az állampolgárság megszerzésére vonatkozó szabályokat, a vita központi kérdése azonban az, hogy Guatemalának el kell-e ismernie a lichtensteini állampolgárság adományázását. - A Nemzetközi Bíróság Guatemalának adott igazat. - E körben kifejtette, hogy az állam maga választja ki, hogy milyen feltételek alapján ad állampolgárságot, ugyanakkor a gyakorlatnak meg kell felelnie bizonyos iránynak. - A bíróság kiemelte, hogy Nottebohmnak Guatemalával fennálló szoros kapcsolataival szemben Lichtensteinhez csak távoli szálak fűzik, hiszen kevés időt töltött ott és a hivatalos honosítási eljáráson kívül más kapcsolata az állammal nem volt. - „Valódi kapcsolat” hiányában a bíróság úgy találta, hogy Lichtenstein a diplomáciai védelmet nem terjesztheti ki Nottebohmra Guatemalával szemben. Kettős vagy többes

állampolgár képviseletében az egyik állam, amelynek állampolgára ← a másik állam, amelynek szintén állampolgára (Mergé ügy) Felmerül a kérdés, mi a teendő, ha az egyén kettős vagy többes állampolgársággal rendelkezik és az egyik állam - amelynek állampolgára – kíván védelmet nyújtani egy olyan állammal szemben, amelynek szintén állampolgára. A Nemzetközi Jogi Bizottság Diplomáciai védelemről szóló tervezetének 6. cikke szerint az állampolgárság szerinti állam nem nyújthat diplomáciai védelmet olyan állammal szemben, amelynek az érintett személy szintén állampolgára, kivéve, ha mind a sérelem bekövetkezésének, mind az igény előterjesztésének időpontjában a védelmet nyújtó állam szerinti állampolgársága a meghatározóbb. Jogi személyek védelme (Barcelona Traction ügy) - Gazdasági társaságok esetében az az állam nyújthat diplomáciai védelmet egy vállalatnak, amelyikben az érintett vállalatot

bejegyezték, és amelyiknek területén a vállalat bejegyzett irodával rendelkezik. - A Barcelona Traction ügyben a vállalat részvényeseinek jogállását vitatták. - A Belgium és Spanyolország közötti jogvita egy 1911-ben, Kanadában alapított vállalatot érintett, amelynek az áramfejlesztés területén Spanyolországban is voltak érdekeltségei, a részvényesek többsége pedig belga állampolgár volt. - A második világháború után a spanyol hatóságok számos olyan pénzügyi intézkedést hoztak, amelyek a vállalat számára hátrányosak voltak, és 1948-ban a vállalat csődbe is ment. Belgium ezért eljárást indított a részvényesek nevében (akik állampolgárai voltak). 189 - Spanyolország azzal érvelt, hogy Belgium nem rendelkezik perképességgel, mert a sérelmet a vállalat, nem pedig a részvényesek szenvedték el. - A bíróság a belga igényt azért utasította vissza, mert Belgiumnak az ügyben nem voltak jogi érdekei, ugyanis

csak a vállalat jogainak sérelméről volt szó és emiatt csak a vállalt indíthat eljárást. - Ha ez közvetlenül érintené a részvényesek jogait, akkor a részvényesek független eljárásindítási jogosultsággal rendelkeznének. - Továbbá a bíróság hangsúlyozta, a külföldi tőkével rendelkező vállalt ellen elkövetett jogsértés miatt csak az az állam indíthat eljárást, amelyiknek a vállalt honosa. Jogorvoslat - A nemzetközi szokásjog szerint a nemzetközi eljárások megkezdése, diplomáciai fellépés vagy az igények bejelentése előtt, a helyi állam által biztosított jogorvoslatokat ki kell meríteni. - E szabály célja, hogy az érintett állam kapjon lehetőséget arra, hogy a jogsértést saját jogrendszerének keretei között tegye jóvá, és a nemzetközi eljárások száma csökkenjen. - A másik indok a külföldi állam szuverenitásának és joghatóságának tiszteletben tartásából fakad, vagyis, hogy az állam

jogrendszerének mechanizmusát ne lehessen kikerülni. - A Nemzetközi Jogi Bizottság államfelelősségről szóló tervezetének 44. cikke szerint nem lehet az állam felelősségét felhívni, ha az igényre alkalmazandó a helyi jogorvoslatok kimerítésének szabálya, de valamely elérhető és hatékony helyi jogorvoslatot nem merítettek ki. - Ezt a szabályt a Görögország és Nagy-Britannia között felmerült Ambatielos választottbírósági ügy is szemléltette. - A helyi jogorvoslatok kimerítésének követelménye csak az elérhető, tényleges jogorvoslatokra vonatkozik. - A keresetet nem lehet elutasítani azzal, hogy a kérelmező nem fellebbezett egy olyan ügyben, amelyben a fellebbezés az ügy kimenetele szempontjából semmiféle változást nem jelentene (Finn hajók választottbírósági ügy). - Azonban a helyi jogorvoslatok kimerítésének szabálya nem alkalmazandó azokban az esetekben, amelyekben az egyik állam a nemzetközi jogot közvetlenül

sérti meg, és ezzel egy másik államnak azonnal kárt okoz (pl.: ha diplomáciai képviselőket ér sérelem) - Lehetőség van a helyi jogorvoslatok kimerítésének szabályát szerződéses rendelkezéssel kizárni, de csak ellenkező tartalmú kifejezett rendelkezéssel. A nemzetközi menekültjog szakaszai, alapelvei, tartós megoldások a menekültjogban, a magyar menekültügy szakaszai Alapelvek I. 1.) A non refoulement elve Genfi Egyezmény 33. Cikk 1. Egyetlen Szerződő Állam sem utasítja ki vagy küldi vissza ("refouler") semmilyen módon a menekültet olyan területek határára, ahol élete vagy szabadsága faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai nézetei miatt lenne veszélyeztetve. 2. A jelen rendelkezésből folyó kedvezményt azonban nem igényelheti az a menekült, akiről alaposan feltehető, hogy veszélyezteti annak az országnak biztonságát, amelynek területén

van, vagy aki, mivel különösen súlyos bűncselekményért jogerősen elítélték, veszélyt jelent az illető ország lakosságára nézve. Tehát: Senkit nem lehet visszaküldeni oda, ahol éltek vagy testi épsége a definícióban szereplő 5 ok valamelyikéből veszélyeztetett indirekt módon sem: pl. Ukrajnán keresztül Afganisztánból menekültet nem lehet visszaküldeni Ukrajnába. 190 2 apró kivétel van a non refoulement elve alól:  nemzetbiztonsági ok  súlyos bűncselekmény elkövetése Ha a határon vagy az ország területén belül jelentkezik valaki, azt állítva. ő menekült, akkor meg kell indítani az eljárást. Kivételes esetben visszaküldhető olyan országba, amelyen áthaladt, de akkor meg kell győződni arról, hogy az adott ország érdemi menekült eljárást fog lefolytatni. A non-refoulement elv szélesebb értelmében = senkit nem lehet kínzásnak vagy megalázó, embertelen bánásmódnak vagy büntetésnek kitenni (Emberi

Jogok Európai Egyezménye 3. Cikk) Ez nemcsak a menekültekre vonatkozik, hanem mindenkire, tehát a bűnözőkre is. 2.) A család egységének az elve Ha a család egyik tagja menekült, akkor a menekült státuszt ki kell terjeszteni legalább a család legközvetlenebb körére (házastárs, kiskorú gyermek). A nemzeti jog ennél többet is adhat. 3.) A diszkrimináció tilalmának elve Nem szabad a menekülők között indokolatlan különbséget tenni. A menekültügy nem lehet haszonelvű. Vannak kizáró okok (pl. háborús bűntett, súlyos köztörvényes bcs), de nem lehet annak alapján kizárni, hogy pl. beteg, vagy más etnikumhoz tartozik Tartós megoldások 1.) Önkéntes visszatérés Önkéntes!!! Biztonságosan és emberi méltóságát megőrizve! 2.) Integrálódás Nem asszimilálódás! Ha nincs reális esély a visszatérésre =a menekült szerves részévé válik a befogadó társadalomnak, kiépíti kapcsolódási rendszerét, de megőrzi saját nemzeti

identitását. 3.) Továbbtelepülés: pl. 1956-ban 200 ezer ember ment Ausztriába Ausztria ekkor szegény ,7 milliós ország, épphogy elhagyták az orosz katonák a magyarok továbbtelepülésére számítanak. Ez (1-3) a mai prioritási sorrend! Merre tart Európa? ÚJ REGIONÁLIS ACQUIS - 6 ÉPÍTŐELEM. AZ EU 2000-ben létrehozott egy Menekültügyi Alapot, amelynek zarmadik korszaka 2008-2013-ig tart. Kijelöli azt az államot, amelynek el kell járnia az Unió 27 tagja közül (és a külső együttműködő államok) valamelyikben benyújtott menedékjogi kérelem ügyében (U.n Dublin II rendelet, 2003). A felelős ország azonosításának megkönnyítésére létrehozza a kettős kérelmek kiszűrését lehetővé tevő ujjlenyomat-azonosító rendszert (Eurodac, 2000). Megkísérli előre elrendezni, hogy mi történjen egy jövőbeni tömeges beáramláskor, amikor a rendszer nem képes minden egyes kérelmező ügyében eljárni (Irányelv az átmeneti védelemről,

2001). Megszabja a menedékjogi eljárásban résztvevő menekülőknek 2005 februárja óta nyújtandó ellátás minimumát (Irányelv az ellátásról, 2003). 191 Meghatározza, hogy ki minősül menekültnek és ki kiegészítő védelemre jogosítottnak, azaz megpróbálja kijelölni, hogy a nemzetközi vándorfolyamatokban résztvevők közül kitől nem tagadható meg a védelem és a segítségnyújtás. Az erre vonatkozó irányelv nemzeti jogba átültetésének a határideje 2006 október 10-én ( jó két évvel a közzététel után) telt le. (Definíciós irányelv, 2004) 2007 december 1 óta alkamazandó módon rögzíti a menekültügyi eljárás során teljesítendő minimális követelményeket, beleértve a „biztonságos harmadik ország” alkalmazásának körülményeit, a fellebbezési lehetőségek minimumát és hasonlókat (Eljárási irányelv, 2005 december). Magyarország A magyar menekültügyi szabályzás A) Jogforrások: a genfi menekültügyi

egyezményt Mo-on az 1989. évi 15 tvr hirdette ki rendelet határozta meg az elismert e-i menekültek jogállását pedig az 1989. évi 19 tvr szabályozza B) Eljárási szabályok: az eljárási szabályokat minden állam maga szabályozhatja az eljárási szabályok nem zárhatnak el senkit a státusz elnyerése elől a kérelmezőnek a kérelem beadására a beérkezést követő 72 órán belül be kell adni igazolásnak helye van; ha nincs igazolás / az nem elfogadható, a kérelemmel tovább nem foglalkoznak az új törvényben változás lesz a földrajzi klauzúla feloldása A menekültekre vonatkozó magyar politika négy stádiumra osztható. Az első (1989-1991) a Romániából érkező, nagyrészt magyar menekülőket érintette. Ebben a szakaszban a menekültek befogadása a fő cél, függetlenül attól, hogy kapnak-e formális menekült státuszt (amire csak 1989 októbere után volt lehetőség) vagy sem. A második időszak (1991-1995) a szerb-horvát, illetve a

boszniai háborúé. Ekkor a Magyarország területét elérő menekülőket egy - gyakran sok évig elhúzódó ideiglenes státuszba gyömöszölik: menedékesek lesznek, a maradás jogával, de a munkavállalás, integrálódás lehetősége nélkül. A hatóságok visszatérésüket vagy továbbvándorlásukat feltételezik. A harmadik időszak (1996-2004) a kilencvenes évek közepén kezdődik, amikor az Európai Unióhoz csatlakozás reális lehetőséggé válik. Elfogadják az 1989. évi minisztertanácsi rendeletet felváltó első törvényt a menedékjogról (1997. évi CXXIX tv) Ez eltörli a kínos földrajzi megszorítást, és ezzel a hazai hatóságok feladatává teszi a nemeurópai menekülők ügyében eljárást Az ország a világfolyamatok részévé vált s egyszeriben igyekezett úgy reagálni, mint tanácsadói, a német és osztrák hatóságok: kiszorítóan, védekezve a menekülők érkezése ellen. A negyedik korszak (2004-), a csatlakozással kezdődött

Annak a természete kirajzolódóban van. A közösségi vívmányok legfontosabb elemeit 2008. január 1-jén hatályba lépett szabályozás (tv. és korm rend) átültette A dublini rendelet alkalmazása nem jelent súlyos terhet. Az új magyar menedékjogi szabályozás: 2007. évi LXXX tv és 301/2007 (XI9) Korm rend A törvény (Met) főbb újításai: Új védelmi kategória: oltalmazott = EU kvalifikáció irányelv kiegészítő védelem = 192 12. § (1) nem felel meg a menekültkénti elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy származási országába történő visszatérése esetén őt súlyos sérelem érné, és nem tudja, vagy az e veszélytől való félelmében nem kívánja a származási országa védelmét igénybe venni. 61. § Az elismerés feltételeinek vizsgálata során súlyos sérelemnek tekintendő a) a halálbüntetéssel fenyegetés; b) a kínzás, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazása; c)

a polgári személy életének vagy testi épségének súlyos fenyegetettsége, amely nemzetközi vagy belső fegyveres konfliktus során alkalmazott megkülönböztetés nélküli erőszak következménye A Met legfőbb újításai Előzetes vizsgálati eljárás = „dublini eljárás” + elfogadhatóság - 15 nap „dublini eljárás”: a kérelmező átadása/visszaadása másik EU tagállamnak elfogadhatatlan kérelem: = máshol már menekült státusza van (és tényleges a védelem) = EU polgár = ismételt kérelem azonos ténybeli alapon A Fővárosi Bsághoz 3 napon belül felülvizsgálati kérelem nyújtható be Különleges bánásmódot igénylő személyek sajátos szükségleteinek figyelembe vétele (átitatja a Met-et) Vhr: lényege: az ellátások szabályozása (Érdemben nem újít, kivéve a különleges bánásmódot igénylők helyzetét). Bátortalan lépés az integrációs programok felé A Genfi konvenció alapelvei: A) A visszaküldés / visszafordítás

tilalma: a) szűkebb értelemben (egyezmény 33. cikk) egyetlen aláíró ország sem küldheti vissza a menekültet annak az országnak a határára, melyben a menekült veszélyben van vallása, faja, politikai nézetei / társadalmi helyzete miatt a tilalom a kérelmezőre és a regisztrált menekültre is vonatkozik b) tágabb értelemben (EU regionális emberi jogi egyezmény 3. cikk) tilos a menekültet adni, ha a befogadó államban a menekültet kínoznák / embertelenül bánnának vele B) A család egysége megőrzésének elve: a konferencia záróokmánya tartalmazza ezt az elvet C) A diszkrimináció tilalmának elve (egyezmény 3. cikk): értelmében az elveket mindenféle megkülönböztetés nélkül, mindenkire kell alkalmazni A genfi menekültügyi egyezmény menekült meghatározásának elemei, a státusz megszűnése és a menekült státuszból kizárás (207-208, 230, 237-241) I. A nemzetközi szabályzás 1. Alapfogalmak: A) Leírása: a menekülés a migráció

része; a migráció népmozgást jelent a népmozgás kisebb-nagyobb méretekben normális jelenség volt és ma is az (népvándorlások, munkaerő áramlása, stb.) a menedék szintén régi (népmesei) fogalom, befogadást, oltalom biztosítását jelenti 193 a mai értelemben vett menekült jog az 1VH után alakult ki a Szovjetunióban; a bolsevizmus következményeként a két VH között tömegesen kellett menekülnie: az örményeknek, a zsidóknak, stb. a 2VH után tömegesen menekültek: a hutuk és a tuszik; a kurdok; az afgánok; vietnámiak B) Alapfogalmak: migráns az, aki 1 évnél hosszabb időt tölt távol hazájától a migráció lehet reguláris (= szabályozott) és irreguláris (= szabálytalan) reguláris a migráció, ha a fogadó állam szabályainak figyelembe vételével, azokra tekintettel történik az irreguláris migráció lehet illegális migráció és kényszervándorlás / menekülés illegális a migráció, ha valaki saját akaratából; 

de nem a megfelelő papírokkal / helyen lép be egy állam területére  / megfelelő papírokkal a megengedettnél tovább marad, stb. a kényszervándorlás / menekülés kényszer (= külső körülmények) következménye  a döntést a menekült hozza meg, de indulásának idejét, körülményeit nem ő választja  a legfontosabb iratokat / holmikat (esetleg) magával tudja vinni menekülő az, aki magáról azt állítja, hogy menekül (ezt nem ellenőrzi senki) menekült az, aki valamelyik menekült definíciónak megfelel (a menekült a menekülőnél szűkebb kategória) a menekült státusz egy deklaratív kategória (e státusz papírral igazolható) D) Menekült definíciói: a definíció lehet univerzális regionális nemzetközi + nemzeti jogok által megalkotott a menekültek univerzális nemzetközi definícióját  a menekültekről szóló 1951-es genfi egyezmény(1989. évi 15 tvr);  + az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának statútuma tartalmazza

a menekültek regionális nemzetközi definícióját pedig  az Afrikai Egységszervezet egyezménye (/1969/);  + a Kartagéna Deklaráció (/1984/) (Kolumbia) a nemzeti definíciók a fenti egyezményeknél tágabb definíciót nem választhatnak -> szűkebbet igen az egyezményekhez nem csatlakozott államok szabadon definiálhatják a menekült fogalmát azt, hogy valaki megfelel-e a megfelelő definíciónak nem minden esetben a nemzeti hatóságok bírálják el; Mo-n pl.: az e-i események menekültjeivel kapcsolatban magyar -> az E-n kívüli események menekültjeivel kapcsolatban ENSZ hatóságok járnak el A) Az ENSZ univerzális definíciója (konvenció 1 cikk): “aki 1951 január 1 előtt * történt esemény következtében faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetőleg meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, / politikai meggyőződése miatti üldöztetéséből származó megalapozott félelem miatt az állampolgársága szerinti

országon kívül tartózkodik, és nem tudja / üldöztetése miatt nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni, az a menekült” - az időbeni korlátot egy 1967-es kiegészítő jegyzőkönyv feloldotta - Az afrikai regionális definíció szerint: “menekült mindenki, aki a genfi egyezmény értelmében menekült, valamint az, aki agresszió, külföldi megszállás vagy a közrendet súlyosan zavaró események (polgárháború) következtében menekül” A kartagénai definíció szerint: 194 “menekült mindenki, aki a genfi egyezmény értelmében menekült, valamint az, aki általános erőszak, külföldi agresszió, belső konfliktus, valamint a közrendet súlyosan zavaró események és az emberi jogok tömeges megsértése miatt menekül” A genfi egyezmény definíciójának elemei: A) Származási országon kívüli tartózkodás: követelményének megfelelően a kérelmező (és menekült) csak az lehet, aki már nincs otthon a fenyegetés

viszont nem csak a származási országban fenyegetheti a kérelmezőt a félelemre okot adó körülmény a távozás utána is bekövetkezhet (pl.: diákok külföldön és a rendszer változása) B) A jól megalapozott félelem: vizsgálatakor van egy objektív és szubjektív tényező objektív tényező az adott állam vallási, kulturális, stb. állapota szubjektív tényező a tűréshatára a megalapozottság vizsgálatakor támaszkodni lehet a szakirodalomra, a külügyminisztériumra, stb. a szubjektív tényezők vizsgálatakor a tolmács hátráltató, de elengedhetetlen elem a vallomásban lévő ellentmondások lehetnek a kínzás miatt fellépő traumás stressz eredményei C) Az üldözés: súlyos hátrány kilátásba helyezése / nagyon erős pszichés nyomás üldözésnek minősül pl. a diszkrimináció magas foka is minden üldözésnek minősül, ha az álam nem képes saját polgárainak gyakorlati védelmet biztosítani vele szemben -> nem szükséges,

hogy a menekülőt a kormány üldözze D) Az üldözés okai: a) a faji megkülönböztetés nem biológiai megkülönböztetést jelent; alapjául a polgári és politikai + az emberi jogok deklarációjában lévő meghatározás szolgál faji megkülönböztetésnek minősül minden megkülönböztetés, ami faj, szín, nemzetség, stb. miatt van b) a nemzetiség csak rendkívüli esetben lehet saját nemzetiség az üldözés oka; a nemzetiség többnyire más nemzetiséget jelent c) a vallás nem csak a vallásosság, hanem a vallástalanság is lehet üldözés alapja -> e kitétel általában a világnézetre vonatkozik d) politikai nézetek az üldözéshez nem feltétlenül kell politikai tevékenységet kifejteni üldözni lehet valakit saját / neki tulajdonított nézetek miatt is e) társadalmi csoporthoz tartozás pl.: a kínai nő, aki nem hajlandó követni az 1 gyermekes családmodellt; vagy: a muzulmán nő, aki nem hajlandó csatot hordani, stb. feltétel, hogy:

 a kérelmező vagy a deviáns “csoport” született tagja, vagy: valamilyen történelmi esemény miatt került e csoportba  vagy a kérelmezőnek legelemibb emberi méltóságához fűződő érdeke, hogy e csoportba tartozzon (pl.: melegek ott, ahol azt a törvény tiltja) E) Az egyezmény kizáró klauzúlái: a) menekült az, aki a fenti elemeknek megfelel, kivéve, ha  béke elleni, háborús / emberiség ellenes bűncselekményt követett el 195  tevékenysége az ENSZ-szel ellentétes  ha a befogadást megelőzően, a befogadó államon kívül súlyos nem politikai bűncselekményt követett el b) megszűnik a menekült státusza annak, aki új állampolgárságot szerez; önkéntesen igénybe vette állama segítségét; más államba költözött; megszűntek menekülésének okai; stb. 64. A nemzetközi humanitárius jog kialakulása, a genfi egyezmények védelmi rendszere, az ellenségeskedések és hágai jog (947-959, Lattmann Tamás: Nk hum. jog)

- Az erőszak alkalmazására vonatkozó szabályok mellett a nemzetközi jog a hadviselés menetét is szabályozni kívánja. - Az idevágó elvek a hadifoglyokkal, a polgári, a beteg vagy sebesült személyekkel, valamint a hadviselés tiltott módozataival kapcsolatosak. A nemzetközi humanitárius jog kialakulása - Ius ad bellum vs. ius in bello elhatárolása  Ius ad bellum: a háborúhoz való jog pl. jogos-e XY ország megtámadása?  Ius in bello: a háború, hadviselés menete során alkalmazandó jog: Pl jogos-e bizonyos eszközöknek a háború során való alkalmazása? - a két fogalom elkülönül egymástól célszerű a két kérdést külön vizsgálni, mondjuk ezt a legtöbb esetben elfelejtik, pl. Nürnberg - pl. ius ad bellum szerint jogszerű fegyveres konfliktus (pl önvédelem) esetén is sérülhet a hadviselés menete során a ius in bello, pl. alkalmatlan, aránytalan pusztítás vagy a civil lakosságot érő erőszak esetén - 1864: „A csatatéren

megsérült katonák állapotának javításáról szóló genfi egyezmény” o Előzmény: 1859: solferinoi csata o Henry Dunant kezdeményezésére o 1906-ban átdolgozták - 1868-as szentpétervári deklaráció o A 400 g-nál könnyebb robbanólövedékeket tiltotta be (dum-dum golyók) - 1899. és 1907 évi hágai konferencia o Hadviselés szabályai o Szárazföldi és tengeri hadviselés o Tilos az erő alkalmazása nem védett falvak és városok ellen o Hadviselő felek státusának meghatározása o Semleg o Szabályok végrehajtása és érvényesítése igencsak kérdéses volt => I.-II vh-ban be is bizonyosodott o Leginkább a következőktől függött (jogi garanciák híján)  Kölcsönösség  Közvélemény nyomása  Harci szellem változásától - 1929. újabb módosító egyezmények - 1949. négy genfi egyezmény o „genfi konvenciók” o „vöröskeresztes egyezmények” 196 o Fő cél: a hadviselésben közvetlenül részt nem vevő

személyek (hadisebesültek, hadifoglyok, civilek) védelme, emberi méltóságának és a velük való emberséges bánásmód biztosítása 1977: két kiegészítő jegyzőkönyv hágai jog: erőszak alkalmazásának módszerei (hogyan illetve hogyan ne öljünk) genfi jog : a háborúban közvetlenül részt nem vevő személyek védelme (kiket ne öljünk) => szoros kölcsönhatás, nehezen elkülöníthető => egy egységes összetett jogi rendszer=> => nemzetközi humanitárius jog A genfi egyezmények rendszere által biztosított védelem köre - 1949., a II vh után - novum: harcosok (kombattánsok) és a fegyveres cselekményben részt nem vevők megkülönböztetése - Utóbbiakat védi - Tárgyi és területi hatály: 2. cikk „két vagy több Magas Szerződő Fél között bekövetkező megüzent háború vagy minden más fegyveres összeütközés esetén, még ha a hadiállapot fennállását közülük valamelyik nem is ismeri el” „Az Egyezmény

alkalmazást nyer valamely Magas Szerződő Fél területe egészének vagy egy részének bármilyen megszállása esetében is, még akkor is, ha ez a megszállás nem ütközik semmiféle katonai ellenállásba” - az egyezmény által biztosított védelemről nem mondhatnak le az általa védett személyek => kizárja az erre való kényszerítés lehetőségét - 1977. kiegészítés: gyarmati uralom, idegen megszállás és fajüldöző rezsimek ellen küzdőkre - 1. genfi egyezmény o a szárazföldi hadviselés sebesültjeinek és betegeinek védelméről o fegyveres erők/szervezett néphad/megfelelő felhatalmazással bíró kísérő => minden körülmények között kíméletben és védelemben kell részesíteni o emberséges bánásmód követelménye (akinek a hatalmába kerültek) o Ø kínzás, Ø biológiai kísérlet, Ø lehet szándékosan ellátatlanul hagyni o Ellenség hatalmába kerülő sebesültek & betegek => hadifoglyok (POW = Prisoner of war)

o Sebesültekről való adatgyűjtés és annak eljuttatása a másik félhez o Az egészségügyi személyzetet védő jelvények (vöröskereszt, vörös félhold) - 2. genfi egyezmény o A tengeri haderők sebesültjeinek, betegeinek, hajótörötteinek védelme o az 1. genfi egyezmény „vizi” változata, pl: kórházhajók elsüllyesztésének tilalma - 3. genfi egyezmény o A hadifoglyokkal való bánásmódról o Emberséges bánásmód követelménye o Kombattáns fogalmának pontosítása (probléma: gerillák, ellenállási mozg.)  Konfliktusban részt vevő fegyveres erők tagjai  egyéb milíciák  Önkéntes csapatok tagjai  Szervezett ellenállási mozgalmak  Nem reguláris haderők, ha: a) alárendeltjeiért felelős vezető b) meghatározott és messziről felismerhető megkülönböztető jelzés c) fegyvereket nyíltan viselik d) hadműveleteikben a háború jogához és szokásaihoz alkalmazkodtak o 1977-es I. kieg jk 43-44 cikke o 5 cikk és az I.

kieg jk 45 cikke => hadifogoly státusz vélelme 197 o Ø kényszer, Ø megfélemlítés, Ø megtorlás, Ø TV-műsor a bűnbánó hadifoglyokról o Tilos őket a fegyveres küzdelem területére küldeni, életüket veszélyeztetni, kényszersorozni o Felelősségre vonhatóak  fogva tartó állam törvényei és utasításai hatálya alá kerülnek  fogságba kerülés utáni jogsértések  fogságba kerülés előtti jogsértések háborús bűnök fogságba ejtő állam ellen követtek el  ellenségeskedés végén elengedni, hazaszállítani - 4. genfi egyezmény o A polgári lakosság háború idején történő védelméről o 4. cikk: Az Egyezmény védelmében részesülnek azok a személyek, akik összeütközés vagy megszállás esetén bármely időpontban és bármely módon valamely olyan összeütköző Fél vagy megszálló Hatalom hatalmában vannak, amelynek nem állampolgárai. Az Egyezményben nem részes állam állampolgárai nem részesülnek

ennek védelmében. A semleges államnak a hadviselő állam területén tartózkodó állampolgárait és az együtt hadviselő állam állampolgárait nem kell védett személyeknek tekinteni mindaddig, amíg annak az államnak, amelynek állampolgárai, rendes diplomáciai képviselete van abban az országban, amelynek hatalmában vannak. o 1977. Ijk 50 cikk: polgári személy mindenki, aki nem kombattáns 1. Polgári személy az, aki nem tartozik a Harmadik Egyezmény 4 cikkének 1, 2, 3, és 6 pontjában valamint a jelen Jegyzőkönyv 43. cikkében meghatározott személyek valamelyik csoportjába. Azt a személyt, akinek polgári minőségével kapcsolatban kétely merült fel, polgári személynek kell tekinteni. 2. A polgári lakosság magában foglalja az összes polgári személyt 3. Ha a polgári lakosság soraiban a polgári személy fogalma alá nem eső egyének is vannak, ez a körülmény nem fosztja meg a lakosságot polgári jellegétől. o az ellenségeskedések

megkezdésétől az általános katonai műveletek befejezéséig o emberi méltóság, lelkiismereti meggyőződés, vallásgyakorlás o Ø kínzás, kegyetlen, embertelen bánásmód, túszszedés, megtorlás o Tisztességes eljáráshoz való jog o III. cím III része: megszállt területek (problematikus: West Bank) o Ø fosztható meg a szerződés nyújtotta előnyöktől o Ø deportálás o Ø kényszermunka, kényszersorozás o Közrend és közélet helyreállításának kötelezettsége Az ellenségeskedés hágai jog o 1954. hágai egyezmény és I és II kieg jk o a katonai szükségesség és az emberiességi szempontok közötti kényes egyensúly - polgári személyek védelme - alapja: különbségtétel a civil javak és katonai célpontok között, illetve a polgári személyek és a kombattánsok között o probléma  kettős felhasználású javak (pl. utak, hidak)  gerillaharc: napközben békés polgár és egy mecsetben buzgón imádkozik , éjszaka pedig

gerilla - 1977-es 1. genfi jk 198 - - o 48. cikk => különbségtétel o 51. cikk => polgári célpontok tilalma o 57. cikk => ügyelni arra, h kíméletben részesüljenek represszália/megtorlás => lehet jogszerű vagy jogszerűtlen, lényeg az, hogy ARÁNYOS legyen kulturális javak / kegyhelyek / természeti környezet védelme, pl. Róma nyílt várossá nyilvánítása a II. vh során egyetlen jogos cél lehet: katonai erők gyöngítése (1868-as hágai egyezmény) a hadviselő feleknek Ø korlátlan joguk a fegyverek megválasztásában 1868. hágai egyezmény: dum-dum golyó tilalma 1907. IV: hágai egyezmény szárazföldi hadviselési szabályzata, 22 cikk: o Ø okozzon szükségtelen szenvedést o ICJ a nukleáris fegyverekről o 3 alapelv  Tegyen különbséget harcosok és nem harcosok között  Tilos a szükségtelen szenvedés  Ø korlátlan fegyverválasztási jog a fenti alapelvekből következő szabályok minden államra kötelezőek

=> csak elméletileg sajnos Shaw pl. nem, aki két oldallal később kijelenti, hogy a nemzetközi jog általában nem tiltja a nukleáris fegyverek birtoklását és alkalmazását ráadásul még azt az atombombát sem találták föl, amelyik csak katonákat tud megölni, s egyébként is kiküszöböli a szükségtelen szenvedést (pl. daganatos betegségek) jelenleg tilos fojtó és mérges gázok taposó aknák gyújtólövedékek vakító lézerfegyverek 1977. I jk 35 cikk (3) és 55 cikk => természeti környezet védelme 65. Humanitárius jog a nemzetközi és a nem nemzetközi jellegű fegyveres konfliktusokban (960-970, Lattmann Tamás: Nk hum. jog) Nemzetközi és nem nemzetközi jellegű konfliktusok humanitárius jog: eredetileg csak a nemzetközi konfliktusokra új tendencia: egyre inkább kiterjed a belső, Ø nemzetközi konfliktusokra is egyre nehezebb az elhatárolás pl. volt Jugoszlávia, Tadic-ügy: o a védelem a konfliktus Ø nemzetközi jellegére

alapozott (Ø fegyveres konfliktus, Ø ellenségeskedés=> Ø humanitárius jog) o ICTY (=International Criminal tribunal of the former Yugoslavia) fellebbviteli tanácsa elutasította o Fegyveres konfliktus: ha az államok fegyveres erőket alkalmaznak, kormányzati szervek vs. szervezett fegyveres csoportok, szervezett fegyveres csoportok vs. állam fegyveres harcok folynak - ENSZ BT se sokat szórakozott, nem vizsgálta mélyebben, simán elítélte - Nemzetközi jelleg kérdése o Több állam között o A belső konfliktus is, ha Másik állam fegyveres erejével beavatkozik 199 Az adott belső fegyveres konfliktus egyes résztvevői más állam nevében járnak el A hadviselők félkatonai és irreguláris egységeket is alkalmazhatnak az ellenségeskedések során azzal, hogy vállalják a felelősséget az esetleges jogsértéseikért Ellenőrzési, függőségi és hűségi viszony kell hozzá Milyen szoros ez a viszony? USA kontrái Nicaraguában: ne csak

ellenőrizze, hanem a műveletek tényleges ellenőrzése is alatta álljon => itt nem „utasított vagy irányított” az USA ilyen cselekmények elkövetésére=> USA Ø felelős Fellebbviteli tanács szerint: elegendő az átfogó ellenőrzés=> US felel Kunarac-ügy: csak elszórtan jelentkezett az erőszak alkalmazása hadviselő államok teljes területén alkalmazandó Belső konfliktus esetén a felek által ellenőrzött területeken egyre megengedőbb értelmezés a humanitárius jog minél szélesebbkörű alkalmazhatósága érdekében A nem nemzetközi fegyveres konfliktus - két oldalról határolt o felülről: nemzetközi jellegű-e, átnyúlik-e a határokon? o alulról: szervezett bűnözés, kisebb lázongás - 1949-es genfi egyezmények közös harmadik cikke o Ø csak a nemzetközi fegyveres konfliktusokra o Az egyezményben részes fél területén lévő Ø nemzetközi konfliktusok is Valamely Magas Szerződő Fél területén keletkező nem

nemzetközi jellegű fegyveres összeütközés esetén mindegyik összeütköző Fél köteles legalább az alábbi rendelkezéseket alkalmazni: 1. Azokat a személyeket, akik az ellenségeskedésekben nem vesznek közvetlenül részt, ideértve a fegyveres erőknek azokat a tagjait, akik letették a fegyvert és azokat a személyeket, akik betegség, sebesülés, elfogatás vagy más ok következtében harcképtelenekké váltak, minden körülmények között, fajon, színen, valláson, hiten, nemen, születésen vagy vagyonon, valamint más hasonló ismérven alapuló bármely hátrányos megkülönböztetés nélkül emberséges bánásmódban kell részesíteni. Ebből a célból mindenkor és mindenütt tilos a fent említett személyek tekintetében: a) az élet és a testi épség elleni merénylet, különösen a bármely formában megnyilvánuló emberölés, csonkítás, kegyetlen bánásmód, kínzás; b) túszok szedése; c) az emberi méltóság megsértése, nevezetesen

a megalázó és lealacsonyító bánásmód; d) a szabályszerűen megalakított és a művelt népek részéről elengedhetetlennek elismert igazságszolgáltatási biztosítékok alapján működő bíróság által előzetesen meghozott ítélet nélkül kiszabott büntetés és annak végrehajtása. 2. A sebesülteket és a betegeket össze kell szedni és ápolásban kell részesíteni - 1977. genfi IIjegyzőkönyv => minden olyan Ø nemzetközi fegyveres konfliktus is, amely az egyezményben részes állam területén zajlik o Minimális feltételek Felelős vezetés Terület feletti ellenőrzés Képesség kitartó és összehangolt katonai műveletekre o nem alkalmazható 200 lázongás elszórt és elszigetelt erőszakos cselekményekre, amelyek Ø f1veres konfliktusok o humanitárius jog szabályai kiterjesztésének indokai polgárháborúk elterjedtsége belső konfliktusok fokozódó kegyetlensége (ld. Hotel Ruanda c film) harmadik fél beavatkozásának

valószínűsége emberi jogok fejlődése emberi méltóság minél szélesebb körű védelme - ügyek o Ciprus vs. Törökország o La Tablada-ügy, Argentína s o Coard vs. USA => emberi jogok & nemzetközi hum jog szoros kapcsolata - szervek o ICRC ( = The International Committee of the Red Cross): Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága o ENSZ Kisebbségvédelmi és Diszkrimináció Elleni Megelőző Albizottsága A humanitárius jog érvényesítése - a részes államok kötelezik magukat, hogy „minden körülmények között tiszteletben tartják a szerződések előírásait” - ez a tárgyalóasztalnál még talán működik, a csatatéren már kevésbé - tilos a represszália mint szankció - védőhatalom o egy harmadik, semleges ország o biztosítja, hogy a hadviselő államok betartják a szabályokat o oltalmazza a hadifoglyok és a megszállt területek polgári lakosságának egyezményben biztosított jogait o minegyik hadviselő beleegyezése szükséges

az intézmény működéséhez => komoly akadály lehet, pl. Kína vs India 1962 és India vs Pakisztán 1972 o fontos kapcsolattartó csatorna a hadviselő felek között o pl. Svájc és Svédország a második világháborúban - nemzetközi büntetőjog o precedens: Nürnbergtől az ICC-ig o legátfogóbb rendszer: ICC, jogforrása pedig a Statútuma - ICRC/ Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának tevékenysége o Genfi központ o Menekültek, hadifoglyok segítése o Elfogultatlan a felekkel szemben, diszkréció o Egyetlen célja a segítségnyújtás, épp ezért nem oszt igazságot o Bosznia, Szomália, Ruanda, Afganisztán, Srí Lanka, Irak 66. A viták rendezésének diplomáciai módszerei (823-834) Általános elvárás: A nemzetközi jog mindig a béke és biztonság fenntartását tekintette alapvető célkitűzésének. Méghozzá a vitákat és válságokat békés úton, erőszak alkalmazása nélkül, valamennyi érdekelt állam bevonásával, a nemzetközi

jog és igazságosság alapján kell elrendezni az ENSZ Alapokmány alapulvételével és a lehető legmélyebb, legszélesebb körű elintézésre kell törekedni. 201 Nemzetközi vita fogalma: Vita: Az Állandó Nemzetközi Bíróság a Mavrommatis palesztinai koncessziók ügyében mondta ki, hogy a vita: „ jog vagy ténykérdésben lévő véleménykülönbség, jogi álláspontok vagy érdekek összeütközése két fél között.” Jogi-politikai konfliktus: a nemzetközi jogtudományban vitatott kérdés, hogy a jogi és politikai konfliktus kettéválasztható-e. Az értelme az lenne, hogy jogi vitákkal a nemzetközi bírói szervek (Nemzetközi bíróság, választott bíróságok), a politikai vitákkal pedig a politikai intézmények foglalkoznának (pl: Biztonsági Tanács). Ez a szembeállítás NEM ELFOGADOTT A nemzetközi konfliktusok szinte mindig hordoznak politikai tartalmat és az államok a politikai, gazdasági vitáikhoz mindig keresnek nemzetközi jogi

érveket. Vita és feszültség: Hans Morgenthau a konfliktusokat a nemzetközi jogi szabályozás alapján 2 csoportra osztotta: 1. vita: a felek álláspontja kifejezhető a nemzetközi jog keretein belül (pl: A állam azt állítja, hogy B szerződésszegést követett el, B pedig azt, hogy A követett el, az ő lépése csak jogszerűen alkalmazott represszália volt) 2. feszültség: itt nem egy ellentét eltérő nemzetközi jogi értelmezéséről van szó, hanem arról, hogy az egyik fél fenn akar tartani egy nemzetközi jogi szabályozást, a másik pedig annak megváltoztatását kívánja. A nemzetközi jogban a vita sokkal gyakoribb. Nemzetközi vita fogalma: A Nemzetközi Bíróság a Nicaragua-ügyben adta meg a vita fogalmát: egy állam a másiktól valamilyen meghatározott magatartást követel, amelyet az megtagad, vagy nem teljesít, illetve egymást kizáró követelések állnak fenn közöttük. Miért keletkeznek konfliktusok az államok között? előadás

alapján: A nemzetközi kapcsolatok elmélete foglalkozik ezzel. 3 nagy megközelítés létezik: a) interperszonális jelleg hangsúlyozása, a politikusok is emberek, az emberek viselkedése pedig visszahat az államok magatartására; b) államközi kapcsolatok jellegére helyezi a hangsúlyt, az államok között fennálló kapcsolatok határozzák meg a konfliktusokat is; főleg az, hogy a nemzetközi kapcsolatok struktúrájában az adott állam milyen helyet foglal el (pl: a lakosságukat elnyomó államok a nemzetközi porondon is agresszívebbek); c) az államok belső struktúráján van a hangsúly, a belső politikai rendszer a meghatározó (pl: diktatúrák) Számos ok vezet még konfliktushoz: - gazdasági, politikai érdekek - biztonsági igények - egy terület hovatartozása, kiválása - trónkövetelések (elmúlt századokban) - energiához, vízhez való hozzájutás, kultúrák közötti ellentétek, a fejlődés egyenlőtlensége (napjainkban főleg) -

környezeti károk, a Föld felmelegedése a jövőben migrációs konfliktust vet fel stb. Általában azonban okok láncolata, összessége vezet konfliktus kirobbanásához! 202 A nemzetközi konfliktusokról le kell szögezni, hogy ezek felszámolhatatlan társadalmi jelenségek. Ha két állam között nemzetközi konfliktus van, akkor ez a politikai kapcsolataik során folyamatosan újra fog termelődni. Így a CÉL nem a felszámolásuk, hanem BÉKÉS ELINTÉZÉSÜK, a nemzetközi jog ezt várja el az államoktól. A viták békés rendezésének alapnormája: ENSZ Ao. 1 cikk 3pontja: „A Szervezet összes tagjai kötelesek nemzetközi viszályaikat békés eszközökkel és oly módon rendezni, hogy a nemzetközi béke és biztonság, valamint az igazságosság ne kerüljön veszélybe.” Az alapnorma az erőszak tilalom logikus következménye, azt egészíti ki. Ha erőszakkal tilos, akkor nyilvánvalóan békésen kell elintézni a konfliktusokat. A rendezést újra

és újra meg kell kísérelni, a sikertelen rendezés sem legitimálja az erőszakot. Az alapelvet az ENSZ Kgy. 1970-es nyilatkozata egészíti ki: „Az államoknak törekedniük kell vitáik gyors és igazságos rendezésére tárgyalás, kivizsgálás, közvetítés, békéltetés, választottbírósági, bírósági eljárás, regionális szervek vagy megállapodások igénybevétele vagy általuk választott egyéb békés eszközök útján.” (erről részletesen a másik előadás szól) A vitarendezés ugyanezen módszereit írja elő az ENSZ Ao. 33 cikk 1. bekezdése is azokkal a vitákkal kapcsolatban, melyek elhúzódása veszélyezteti a nemzetközi békét és biztonságot. A békés eszközök megválasztásában az államok szabadságot élveznek. A feleknek bírói vagy diplomáciai vitarendezési módokat kell választaniuk, amelyek megfelelnek a vita körülményeinek és jellegének. A viták békés rendezésében valamennyi érdekelt államnak részt kell

vennie. Az érintett állam akkor teljesíti kötelezettségét, ha: - jóhiszeműen, - a rendezés valódi szándékával jár el, mindent megtesz annak érdekében; - tartózkodik az erőszaktól vagy azzal való fenyegetéstől Akkor sérti meg kötelezettségét, ha: - rosszhiszemű - visszautasítja a békés vitarendezés eszközeinek alkalmazását (egy konkrét mód visszautasítása még nem jelenti a kötelezettség megsértését) - szándékosan húzza az időt - más cél elérése érdekében vesz részt a békés elintézésben. Nemzetközi jog szerepe a viták rendezésében: A nemzetközi jog nyelvként szolgál a felek között, ezen keresztül kell kifejezniük az érdekeiket. - A felek gazdasági és politikai konfliktusaikhoz keresnek nemzetközi jogi érveket. - A nemzetközi jogi szabályok erősítik az államközi kapcsolatok stabilitását. - Előreláthatóvá teszi a partner állam magatartását (=kiszámíthatóság) - A nemzetközi jogi szabályok

kimerevítik az államok közötti egyetértést. - A fennálló jogi helyzetet védik, korlátozottan engedi a változtatást. 203 Az egyes államok érdekei azonban idővel változnak, így fontos az egyensúly megteremtése a változások és a stabilitás igénye között. (pl: nemzetközi jogi kötelezettségtől nehezen lehet szabadulni a szerződéskötés-kori körülmények alapvető megváltozására történő hivatkozással. Miért részesítik előnyben a felek a diplomáciai eszközöket a viták jelentős részében? Okok arra, hogy a diplomáciai rendezést miért alkalmazzák gyakrabban, mint a bírói rendezést: bírói rendezéssel a döntés feletti kontrollt engednék át az államok a bíróságnak; - döntés során a bírói szerv nem értékelheti a 2 állam gazdasági kapcsolatainak jelentőségét, az államokat ért külpolitikai befolyást, csak a nemzetközi jogi helyzetet, - a diplomáciai rendezést mindkét állam győzelemként tudja

közvetíteni, a bírósági döntés mindig teremt győztest és vesztest; - diplomáciai út (pl:közvetítés) kompenzálhatja a megegyezésből eredő veszteségeket (pl: szolgáltatás nyújtása a feleknek), a bírói rendezésnél ilyen nincs. A hidegháború óta azonban kezd fellendülni a bírói rendezés is. Oka: elköteleződés a nemzetközi joguralom eszméje iránt. Diplomáciai vitamegoldások csoportosítása+ Biztonsági Tanács (a nemzetközi béke és biztonság fő felelős; Közgyűlés, Főtitkár): lásd másik előadás Nemzetközi intézmények és a viták békés rendezése: 1. Regionális szervezetek: ENSZ Ao. 52 cikk 1 bekezdés: az alapokmány egyetlen rendelkezése sem zárja ki olyan regionális megállapodások vagy szervezetek fennállását, amelyek a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának regionális jellegű kérdéseivel foglalkoznak, feltéve, hogy a megállapodások, szervezetek, tevékenységük az ENSZ céljaival és elveivel

összhangban állnak Azok a tagállamok, akik ilyen szervezeteket, megállapodásokat hoznak létre azon lesznek, hogy a helyi vitákat regionális megállapodásokkal, regionális szervezeteken belül, békés úton rendezzék, mielőtt még azokat a Biztonsági Tanács elé terjesztenék. Ezeket a kényszerintézkedések foganatosítása során csak a Biztonsági Tanács felhatalmazásával lehet felhasználni. (hisz a BT a „fő felelős”) 2. Afrikai Unió: 1963: Afrikai Egységszervezet (=OAU) (Alapokmánya utal a viták tárgyalással, közvetítéssel, egyeztetéssel vagy választottbíráskodás útján történő, békés rendezésre.) Afrikai államokban elsődleges vitarendezés: 3. államok informális bevonása az OAU közvetítésével, ad hoc bizottságok felállításával (háttérben a bírói út). Fejlődés: 1992: Kairói nyilatkozat- konfliktusmegelőző, kezelő és megoldó mechanizmusok béketeremtési és békefenntartási műveletek végzésére (ám

afrikai válsághelyzetekben nem volt sikeres pl: ruandai, kongói válság) 2002: Afrikai Unió Béke és Biztonsági Tanácsa: Feladata a béke, biztonság és stabilitás előmozdítása Afrikában; békefenntartás és humanitárius cselekvés a megelőző diplomácia, jószolgálat, közvetítés, egyeztetés, kivizsgálás eszközeivel. 204 Afrikában számos szubregionális szervezetnek van jelentős szerepe: - Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS)-1975, cél: gazdasági integráció elősegítése - Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (1992) cél: a régió békéjének és biztonságának előmozdítása békés eszközökkel (diplomácia, tárgyalások, közvetítés, választottbíróságok, bírósági eljárás) 3. Amerikai Államok Szervezete (OAS): 1948-ban Bogotában írták alá az alapokmányát. Kimondja, hogy a tagállamok közötti vitákat a békés rendezés céljából a szervezet elé kell terjeszteni, DE ez nem korlátozza az ENSZ

Alapokmányát. Itt is fő vitarendezési módok: jószolgálat, közvetítés, békéltetés, választottbíráskodás, Nemzetközi Bíróság. 1948: Amerikai szerződés a békés rendezésről= Bogotai paktum (nem ugyanaz,mint az OAS Alapokmány), nem volt sikeres 4. Arab Liga: 1945-ban alapították az arab országok közötti együttműködés erősítésére. A gyakorlatban informális békéltetés jellemző. 5. Európa: 1957: Viták békés rendezéséről szóló európai egyezmény (Európa Tanács): a jogvitákat Nemzetközi Bíróság elé kell vinni (előtte egyeztetés is megkísérelhető). Minden más vitát választottbíráskodás útján kell rendezni, kivéve egyeztetés esetén. NATO keretein belül: jószolgálat, vizsgálóbizottságok, közvetítés, békéltetés, választottbíróságok (pl: Nagy-Britannia és Izland tőkehalvitája) Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ): a részes államoknak jóhiszeműen törekedniük kell vitáik

gyors és méltányos rendezésére, különféle eszközökkel. 1992: A békéltetésről és választottbíróságról sz. egyezmény 6. Korlátozott hatáskörű nemzetközi szervezetek: Nemzetközi együttműködést elősegítő szakosított szervezetek alapokmányai is szabályozzák a tagok közötti viták rendezésére szolgáló eljárásokat. Főszabály, hogy a tárgyalások kudarca esetén valamelyik főszervhez lehet fordulni, ha ez sem eredményes: Nemzetközi Bíróság vagy választottbíróság elé lehet vinni. Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT): kétoldalú megbeszélések, egyeztetőbizottság, közvetítés, békéltetés, választottbíráskodás. Világkereskedelmi Szervezet (WTO): vitarendezési tanács + fellebbbezési testület működik; A tanács előtt nagy számban kezdeményeznek eljárást; a testület pedig nagy hatást gyakorol a nemzetközi kereskedelmi jog fejlődésére Számos gazdasági ügyekkel foglalkozó regionális

vitarendezési mechanizmust is létrehoztak: - Európai Unió (legfejlettebb): igazságszolgáltatási rendszere kiterjedt (Európai Bíróság) - Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás : az Egyesült Államokat, Mexikót, és Kanadát fogja össze szintén tartalmaz vitarendezési rendelkezéseket ; - 205 ICSID=Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja: 1965-ben az államok és más államok állampolgárai közötti befektetési viták rendezéséről szóló egyezménnyel hozták létre a Világban égisze alatt. Az ICSID ad hoc választottbírósági mechanizmust működtet. - A Világbank és a Nemzetközi Fejlesztési Társulás 1993-ban létrehozta a Felügyeleti Testületi rendszert: magánszemélyek fóruma, akiknek az érdekeit a Világbank által finanszírozott valamely projekt sérti vagy hátrányosan érintheti. - Nemzetközi Kereskedelmi Kamara: választottbírósági eljárása egyre jelentősebb - Irán és az Egyesült Államok

közötti követelések döntőbírósága (1981. Hága): az államok és egyének közötti választottbíráskodás elemeit ötvözi (pl:túszszedési válság) - ENSZ Kártérítési Bizottsága (1991): BT alárendelt szerve; Kuvait jogellenes lerohanása és iraki megszállása eredményeként keletkezett károkat bírálja például - közös jellemző: o nincs egy hatóság, mely döntést hozna „a felek felett” o alkudozásról van szó 1.) A közvetlen tárgyalás - a nézetkülönbségek megoldására használt összes eljárás közül a leggyakoribb, ált. megelőz minden egyéb vitarendezést - minden formakényszer nélkül, külső befolyástól mentesen kerülhet rá sor  ez legfőbb előnye és hátránya is egyben (nincs beleszólás, de lehet, hogy megegyezés sincs) - minden a vitában érintett államot be kell vonni (ez a gyakorlatban nem mindig érvényesül) - célja: az eltérő vélemények összeegyeztetése, legalább a különböző álláspontok

megértése - ha összetett nézetkülönbségeket nem is old meg, alkalmas azok tisztázására, a részletek feltárására, „felszínre kerül a lényeg” - bizonyos esetekben bilaterális vagy multilaterális megállapodás írja elő a tárgyalások felvételének kötelezettségét - vannak olyan nemzetközi szerződések is, amelyek a tárgyalások kudarca esetére harmadik fél igénybevételét is előírják - Nemzetközi Bíróság: „sem az Alapokmányban, sem pedig a nemzetközi jogban nem található olyan általános szabály, miszerint a Bírósághoz történő fordulás előfeltétele a diplomáciai tárgyalásoknak a kimerítése”, sőt, maguk a bírói döntések is utasíthatják a feleket jóhiszemű tárgyalásokra - a tárgyalásokat jóhiszeműen, a megegyezés szándékával kell folytatniuk az államoknak úgy kell tárgyalniuk, hogy annak legyen értelme a véleménycserének és a tárgyalásnak valódinak kell lenni jóhiszeműség követelményébe

ütközik: a megbeszélések indokolatlan megszakítása, a szokatlan késedelem, a javaslatok és az ellentétes érdekek megfontolásának szisztematikus visszautasítása (’take it or leave it’) a lehető legtovább kell tárgyalni a megállapodás érdekében Északi-tengeri kontinentális talapzattal kapcsolatos ügy, Német külső adósságok ügye, Lac Lanoux ügy - nem mindegy, hogy a tárgyalás kétoldalú, vagy nemzetközi szervezetek, ill. konferenciák keretében zajlik e, hiszen utóbbi esetben az államcsoportok közös álláspontot képviselnek - fontos lehet a megfelelően magas szint - az államközi tárgyalásoknak számos szimbolikus eleme lehet (pl.:helyszín,ülésrend, stb) 2.) A jószolgálat és a közvetítés - a harmadik állam vagy harmadik személy is egyenrangúként lép fel 206 - egy vagy több személy, állam, államok csoportja vagy nemzetközi szervezet beavatkozása, annak érdekében, hogy a szemben álló feleket segítse a rendezés

elérésében a vitában álló felek meggyőzését célozza, azt, hogy ők maguk találják meg a vitát megszüntető megoldást és nem ír elő konkrét szabályt a vita rendezésére - jószolgálat: egy harmadik fél megkísérli a szemben álló feleket rábírni a tárgyalások felvételére, esetleg semleges helyszínt is biztosít hozzá - pl: az USA elnöke az 1906-os orosz-japán háború befejezése érdekében - közvetítés: a harmadik fél aktív részvételét jelenti a tárgyalások folyamán, a vitában álló feleket olyan javaslatok elfogadására próbálja rábírni, melyeket gyakran ő maga tett - pl: az USA külügyminiszterének eljárása 1973-74-ben a közel-keleti békefolyamat során a közvetítő a tárgyalások során a megoldás érdekében tett javaslatait nem köteles indokolni, ugyanakkor eljárása során pártatlannak kell lennie a közvetítő javaslatait a vitában érintett felek elutasíthatják előnye: egy pártatlan féltől érkező

javaslatot könnyebb elfogadni, s ugyanez a helyzet, ha a másik oldal javaslatát a közvetítő is támogatja a közvetítő arra az esetre, ha az általa támogatott megoldást a felek elfogadják, kiegészítő szolgáltatásokat nyújthat (pénzügyi segély, végrehajtási ellenőrzés) - az 1899-es és az 1907-es hágai egyezmények fektették le az ide vonatkozó szabályokat a szerződés aláíróinak joga van jószolgálatot vagy közvetítést felajánlani még fegyveres cselekmények közepette is, és ennek a jognak a gyakorlását a szemben álló felek egyike sem tekintheti ellenséges cselekménynek - a jószolgálat és a közvetítés közös szabályai: felajánlása nem barátságtalan lépés, és nem beavatkozás a vitában érintett államok ügyeibe az ilyen ajánlatot vissza lehet utasítani, különösen, ha a visszautasító fél szerint a harmadik állam a konfliktusban nem tekinthető pártatlannak általában nagyhatalmak, nagy tekintélyű személyek

végzik 3.) Kivizsgálás és békéltetés/egyeztetés kivizsgálás ha a felek közti vita alapja ténykérdésekkel kapcsolatos véleménykülönbség  elismert megfigyelőkből álló, a vitatott tényeket pontosan megállapító vizsgálóbizottságot hoznak létre (ténymegállapítás) a vizsgálóbizottság jelentése a megtörtént eseményekről főszabály szerint kötelező a felekre a választottbíráskodás igénybevételének lehetséges alternatívájaként először az 1899es hágai konferencia rendelkezett róla csak akkor alkalmazható, ha a vita sem a felek becsületét, sem alapvető érdekét nem érinti, a nézeteltérés a tényekre vonatkozik, és pártatlan, lelkiismeretes kivizsgálás útján megoldható 1907-es egyezmény: a felek által delegált egy-egy tag mellett három pártatlan tag ENSZ Közgyűlés 46/59. határozata: a világszervezet ösztönzi a vizsgálóbizottságok létrehozását a kivizsgálást legsikeresebben az 1904-es Dogger

Bank-i incidensnél alkalmazták (orosz hadihajók brit halászhajókra lőttek, mert azt hitték, hogy azok ellenséges japán torpedónaszádok) 1913 és 1940 között az USA 48 olyan kétoldalú szerződést kötött, amely állandó vizsgálóbizottság létrehozását előíró rendelkezést tartalmazottBryan-szerződések (máig is csak a Letelier és Moffitt ügyben jártak el ez alapján) 207 1961-ben vizsgálóbizottság tisztázta Dánia és az Egyesült Királyság számára, hogy pontosan mi történt a Red Crusader hajóval 2000-ben Magyarország és Románia a tiszai ciánszennyezés kapcsán igényelte sokszor nem vezet megoldáshoz, ma már ritkábban alkalmazzák - egyeztetés: a harmadik fél kivizsgálja a vita alapját és kidolgozza a rendezésre vonatkozó elképzeléseket tartalmazó jelentést  az egyeztetés mind a kivizsgálás, mind a közvetítés elemeit felöleli az egyeztető eljárás keretében született jelentések csak javaslatok és nem

kötelező erejű döntések, ebben különböznek a választottbírói döntésektől a szabályokat az 1928-ban kötött és 1949-ben módosított Általános akta a nemzetközi viták békés rendezéséről dolgozta ki: tagjai a szemben álló felek által jelölt egy-egy személy, a fennmaradó hármat pedig megállapodással választják harmadik államok polgárai közül; a nem nyilvános eljárást hat hónap alatt be kell fejezni 1980-ban Izland és Norvégia békéltetőbizottságot állított fel a Jan Mayen sziget körüli kontinentális talapzat megosztásával kapcsolatban sok többoldalú szerződés tartalmaz egyeztetéssel kapcsolatos rendelkezést szerződések keretein kívül is hoztak létre ilyen bizottságokat, pl. az ENSZ állította fel a palesztin békéltetőbizottságot a 194.(III) számú közgyűlési határozat alapján1948-ban 67. A választottbíráskodás (855-861) a diplomáciai vitarendezésből alakult ki modern formában Nagy-Britannia és USA

közti Jay-szerződésben jelent meg 1794-ben (alkalmazása: 1872, Alabama igények, Déli Konföderációnak brit hadihajó által okozott károkért kártérítést fizettek az USA-nak) 1899, Hágai egyezmény a viták békés rendezéséről: „az államok közötti nézeteltérések rendezése az általuk választott bírák által, a jog tisztelete alapján” Állandó Választottbíróság létrehozása nincs állandó bírói kara, felek négy-négy személyt delegálnak, vita esetén belőlük válogatnak 1900 és 1932 közt több mint húsz vitában döntött, azóta szerepe csökken jelentősebb ügyek: o Eritrea/Jemen ügy, o Larsen v. Hawaiian Kingdom, o Saluka Invetsments v. Cseh Köztársaság dönthet egyesbíró, vagy akár testület, utóbbi esetben a felek egyenlő arányban delegálják a tagokat az államok nem kötelesek akaratuk ellenére választottbíróság elé vinni vitáikat a kialakult vitákat különmegállapodás, azaz kompromisszum formájában

terjesztik a bíróság elé alkalmazandó jog a nemzetközi jog, de a felek megállapodhatnak, hogy más alapelveket is vegyenek figyelembe (Brit Guyana és Venezuela határvita: egy terület ötven éven át tartó elfoglalása elbirtoklásnak számít, Trail Smelter ügy: az USA belső jogát is alaklmazzák) hatáskörrel rendelkezik a bíróság saját joghatóságának megállapítására hatáskörtúllépés esetén a döntés semmis – vagy olyan kérdésről dönt a bíróság, amit nem utaltak elé (USA és Kanada közti Északkeleti határ esete, ahol a bíró arra kérték fel, döntse el két határvonal közül, melyik a helyes, majd a harmadikat választotta), vagy pedig olyan szabályokat alkalmaz, amelyekre nem volt felhatalmazása ENSZ Választottbírósági eljárási modellszabályok szerinti semmisségi kifogások: o hatáskörtúllépés 208 o testület tagjának megvesztegetése o eljárási szabályok súlyos megsértése (pl: döntést nem indokolják) o

vegyítik a diplomáciai és bírói eljárás elemeit utóbbi évek fontosabb ügyei: o Rann of Kuch ügy, o Angol-francia kontinentális talapzat ügy, o Beagle-csatorna ügy Általános - államközi viták esetén a vb a számos vitarendezési technika közül az egyik - vbírósági eljárás diplomáciai vitarendezésből alakult ki - a sikeres példák nyomán a 19. sz-ban terjedt el az eljárás modern képe - nemzetközi vbíráskodást tartják a leghatékonyabb vitarendezési módnak azokban az esetekben, ahol a diplomácia kudarcot vallott - 1899, Hágai Egyezmény a viták békés rendezéséről – számos rendelkezés a vbíráskodásról – egyezmény nyomán a vbíráskodás definíciója: „az államok közötti nézeteltérések rendezése az általuk választott bírák által, a jog tisztelete alapján”. - 1899, az Állandó Választottbíróság (PCA = permanent court of arbitration) létrehozása o nem igazi bíróság, nincs állandó bírói kara o

szerződő felek (PCA-t létrehozó egyezmény tekintetében) egyenként legfeljebb 44 személyt jelölhetnek, smi alapján létrejön a bírói lista o PCA lényegében nem más, mint az eljáró választottbírósági testület létrehozását elősegítő mechanizmus - 1958, ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága kidolgozta a Választottbírósági eljárás modellszabályait, melyet a nemzeti jogalkotások sorra alapul vettek (UNCITRAL Model Law) Választottbíróság összetétele, a vb szerződés - egyetlen választottbíró / testület - mindegyik fél egyenő számú választottbírát jelöl, úgy, hogy az elnőkök vagy a döntőbírót (umpire) a felek / már kijelölt választottbírák választják o több esetben az államfőt javasolnak egyedüli választottbíróként, aki az adott szakterületen jártas szakértőt / szakértőket nevez majd ki o PCA eljárási szabályzata szerint – felek ellenkező rendelkezése hiányában – a felek 2-2 választottbírát jelölnek

a listáról (2-ből csak egy lehet az állam állampolgára), akik majd megválasztják az elnököt - államok nem kötelesek választottbíróság elé vinni vitáikat - beleegyezésüket különálló választottbírósági szerződés útján fejezhetik ki o a köztük esetlegesen felmerülő jövőbeli, meghatározott természetű jogvitákra külön választottbírósági szerződés, vagy általános szerződésbe foglalt választottbírósági klauzula révén o a már kialakult vitákat „kompromisszum”, azaz különmegállapodás útján utalják vbíróság elé utalják - vbírói testület joghatóságát a kompromisszum vagy más szerződések, okiratok alapján fogják meghatározni Alkalmazandó jog - vb eljárás sron alkalmazandó jog a nemzetközi jog - DE felek megállapodhatnak, hogy a testület más alapelveket is vegyen figyelembe o úgy is fogalmazhatnak a megállapodásban, hogy „joggal és méltányossággal” kell összhangban lennie a döntésnek =

figyelembe kell venni a jogrendszerek közös, az 209 igazságossággal kapcsolatos általános elvekeit – ha nincs a helyzetre alkalmazható részletes szabály, általános elvekre hivatkoznak - testület eljárási szabályait gyakran maga a választottbírósági szerződés megállapodása tartalmazza Joghatóság, döntés, semmisségi kifogás - vb testület hatáskörrel rendelkezik saját joghatóságának megállapítására > így a tárgyhoz tartozó, a joghatóságot meghatározó okiratokat értelmezi, értékeli - ítélet a felekre nézve kötelező, végleges – egyes esetekben semmisnek lehet tekinteni a vbírósági szerződést > - ha testület túllépi a kompromisszum / szerinti hatáskörét, döntése semmis o hatáskörtúllép (excés de pouvoir) pl.: olyan kérdést is eldönt, amit nem utaltak elé / olyan szabályokat alkalmaz, amire nem volt felhatalmazva o UNCITRAL Model Law – 35. cikk – sikeres semmisségi kifogás három esetben 

hatáskör túllépése  a testület egy tagját megvesztegették  alapvető eljárási szabályt súlyosan megsértették (ideértve: ha döntést nem indokolták) o ha valamelyik fél a döntést érvényesnek és kötelezőnek ismeri el, utóbb nem kérdőjelezheti meg a döntés érvényességét (’waiver’ – jogfeladás) Eljárás - vegyíti a diplomáciai és bírói eljárás elemeit - sikere attól függ, hogy mennyire jóhiszeműen járnak el a felek az eljárás során (pl. jóhiszeműen, együttműködően részt vesznek–e a választottbírák megjelölésében) - vb előnyös, ha az adott ügy elbírálása során magasabb technikai szakértelemre van szükség / felek nagyobb mozgásteret igényelnek, mint amennyit a Nemzetközi Bíróság megenged - gyorsaság + problémakörrel viszonylag feltűnésmentesen és olcsón foglalkoznak (bírósági eljáráshoz hasonlítva) 68. A Nemzetközi Bíróság összetétele, szerepe, a jogvita mibenléte, a bíróság

joghatóságának általános kérdései. A BT, a nemzetközi jog és a Nemzetközi Bíróság (867-872, 899-900, 1030-1033) A Nemzetközi Bíróság összetétele. - A nemzetközi jog alanyai közötti vitákat a nemzetközi jog szabályaival összhangban rendező nemzetközi és regionális bíróságok közül a Nemzetközi Bíróság (továbbiakban: NB) a legfontosabb - Előzménye az 1920-ban megalakult Állandó Nemzetközi Bíróság. - A második világháború után az Állandó Nemzetközi Bíróságot felváltotta a NB, amely az ENSZ Alapokmány 92. cikke szerint az ENSZ legfőbb bírói szerve - A NB az Állandó Nemzetközi Bíróság utódjának tekinthető, mivel a két bíróságnak majdnem teljesen azonos a statútuma, ugyanolyan joghatósága van, és nem tesznek különbséget az általuk eldöntött ügyekben. - A NB 15 tagból áll: (NB Statútuma, 2. cikk) akiket állampolgárságukra tekintet nélkül kell megválasztani, azok közül a nagy erkölcsi

tekintélynek örvendő személyek közül, akik hazájukban a legmagasabb bírói tisztségek betöltéséhez megkívánt követelményeknek megfelelnek VAGY 210 - - - - - - - - - a nemzetközi jog terén elismert jártassággal bíró jogtudósok. A kinevezési eljárás tartalmaz mind jogi, mind politikai elemeket is, ugyanakkor törekednek a részes államok befolyásának lehető legjobban történő kizárására. A választási rendszer az 1920-as Root- Phillimore- tervet követi. A NB tagjait a Közgyűlés és a Biztonsági Tanács (BT) külön szavazással választja meg az alkalmas személyek listájáról (szoros együttműködés van a Közgyűlés és a BT között és a politikai szempontok is fontosak). A lista összeállítói az Állandó Nemzetközi Választottbíróság nemzeti csoportjai vagy az olyan ENSZ tagok esetén, amelyek ott nem rendelkeznek képviselettel, az e célból felállított nemzeti csoportok. A választás lépcsőzetesen,

háromévente történik, öt bírát választanak ilyenkor. Ennek az az oka, hogy így tudják fenntartani a bíróság működésének folyamatosságát. A választóknak figyelemmel kell lenniük arra a választás során, hogy a megválasztandó személyek a megkívánt követelményeknek egyenként megfeleljenek, továbbá arra is, hogy a testületben a civilizáció nagy alakzatainak és a világ fő jogi rendszereinek képviselete biztosítva legyen. (NB Statútuma, 9 cikk) A jelölteknek abszolút többséget kell szerezniük mind a Közgyűlésben, mind a BT-ben (10. cikk) és a további feltétel, hogy közülük ketten nem lehetnek ugyanannak az államnak a polgárai (3. cikk) A bírákat kilenc évre választják, mandátumuk megújítható. A bíróság elnököt és alelnököt választ, megbízatásuk három évre szól és megújítható. A bírákat hivatalos ügyek ellátásakor megilletik a diplomáciai előjogok és mentességek. Nem lehet őket meneszteni, kivéve,

ha a bíróság összes tagja szerint már nem tesznek eleget a megválasztás követelményeinek, ehhez a bírák egyhangú véleményére van szükség. A függetlenségüket garantáló szabályok szerint egyik tag sem végezhet politikai vagy közigazgatási tevékenységet, illetve más hivatalos jellegű elfoglaltságuk sem lehet. Nem járhatnak el semmilyen ügyben kormányképviselőként, ügyvédként, tanácsadóként. Olyan ügy elbírálásában sem vehetnek részt, amelyben korábban valamelyik fél kormányképviselőjeként, ügyvédjeként, tanácsadójaként jártak el, vagy amelyikben közreműködtek, mint valamelyik nemzeti vagy nemzetközi bíróság, vizsgálóbizottság tagja vagy bármilyen más minőségben. A NB székhelye Hágában található, Hollandiában. Tekintettel arra, hogy a bírák megválasztásának eljárása és a függetlenségüket garantáló szabályok miatt független, nem állami képviselőkből álló bíróság a NB, ezért a z o k a b

í r á k , akik a vita részt vevő felek valamelyikének állampolgárai, jogosultak arra, hogy közreműködjenek az ügy elbírálá sában. Amennyiben a vita feleinek nincs bírája a saját államukból, kiválaszthatnak egy személyt, hogy az adott ügyben járjanak el ad hoc bíróként. Kinevezésük bírálható annyiban, hogy hátrányosan érinti a NB független tagokból álló bíróság jellegét, azonban vannak érvek mellettük is. Bővítik a NB emberi és szakmai forrásait, amelyek szükségesek az ítélethozatalhoz, biztosítják azon állam érveinek teljes körű figyelembe vételét, amely kinevezte őket. A Genocídium ügyben (Ideiglenes intézkedések) Lauterpacht ad hoc bíró szerint az ad hoc bírák kötelessége mind a pártatlanság, mind az, hogy biztosítsák azt, hogy az ésszerűség keretein belül az őt kinevező fél érveit áttekintsék szakmailag. Ad hoc bírák a tanácsadó eljárásban is részt vehetnek. Létrehozták a sommás

eljárások tanácsát, amely öt bíróból áll, feladatuk az ügyek gyors elintézése lenne, azonban eddig egyetlen eljárást sem folytatott le. 1993 júliusában létrehozták a környezetvédelmi ügyek hét tagból álló tanácsát. 211 - A Statútum 26. cikke szerint lehetőség van három vagy több tagú tanácsok létrehozására bizonyos ügycsoportok (például munkaügyi, kommunikációval, közlekedéssel kapcsolatos ügyek) vagy egy konkrét ügy eldöntésére, például a Maine- öböl ügyben. - A felek meghallgatása után a bíróság dönt a tanács összetételéről, ugyanakkor nagyon lényeges kérdés, hogy kik lesznek a tanács tagjai. - A Maine- öböl ügyben állítólag Kanada és az USA is azzal fenyegetőzött, hogy visszavonják a keresetüket, ha nem teljesülnek az összetétellel kapcsolatos igényeik. - Ezek alapján ahhoz, hogy hatékonyan tudjon működni, a t a n á c s ö s s z e t é t e l é n e k a bíróság és a felek konszenzusán

kell alapulnia . - Mind a tanács összetételének kialakítása, mind a tanács tevékenysége kapcsán alapvető követelmény a pártatlanság. - Mivel felek is befolyásolhatják a tanács összetételét, a tanácsok eljárása hasonlít a választottbírósághoz. - A NB tanácsai jártak el a Burkina Faso és Mali Köztársaság ügyben, az Elettronica Sicula ügyben, valamint a Szárazföldi, szigeti és tengeri határvita (El Salvador/Honduras) ügyben is. - Az öt bíró választása ezekben az ügyekben titkos szavazással történt, kivéve az ad hoc bírókat. - Azóta nem hoztak létre újabb tanácsokat. - 1946-ban fogadták el a NB eljárását és működését rendező szabályzatot. - 1972-ben és 1978-ban módosították, 2000 decemberében is egyes cikkeit. - Gyakorlati útmutatót fogadott el a bíróság. A NB jogosult szabályozni a saját eljárását A NB joghatóságának általános kérdései. - A NB igazságszolgáltatási szerv, az ügyekben az ítélet

idején érvényes nemzetközi jog alapján dönti el. - NEM jogalkotó szerv, annak ellenére sem, hogy a jogról való véleményének nagy tekintélye és emiatt komoly jelentősége van. - A Nukleáris fegyver használatának, illetve az azzal való fenyegetés jogszerűségének ügyében kimondta, hogy a bíróság „a fennálló szabályok létét állapítja meg és nem alkot jogot. - Ez abban az esetben is így van, amikor a bíróságnak a jog megállapításakor és alkalmazásakor annak alkalmazási körét és általános irányát is ki kell jelölnie.” - A bíróság feladata tehát a jog megállapítása és csak az alapján hozhat döntést. - Versengő hatáskörök problémája: ugyanaz az általános politikai helyzet az ENSZ különböző szervei elé kerülhet. - A NB következetes álláspontja, hogy ha a bíróság elé utalt kérdés a felek közötti tárgyalásoknak, az ENSZ főtitkára jószolgálatának vagy a BT vagy valamely regionális szervezet

mérlegelésének is tárgya, ez a tény nem szűkíti a bíróság joghatóságát, illetve nem korlátozza igazságszolgáltatási funkcióinak gyakorlásában. Ennek oka, hogy míg a BT-nek politikai jellegű, addig a NB-nek jogi feladatai vannak, így például egyidejűleg javasolhat a bíróság ideiglenes intézkedéseket és a BT pedig tényfeltáró missziót szervezhet. - A bíróság alapvető feladata, hogy az elé terjesztett vitákat a nemzetközi joggal (itt ez a bíróság előtt alkalmazható jogforrásokat jelenti) összhangban rendezze, továbbá, hogy nem térjen el a felek által, a végső beadványban felsorolt, eldöntendő kérdésektől. - A Líbia v. Málta (beavatkozás engedélyezésére vonatkozó kérelem) ügyben kimondták, hogy a bíróság kötelezettsége, hogy „minden eset körülményei között a lehető legteljesebb döntést hozza meg.” - Ezt korlátozhatják a joghatósággal kapcsolatos kötöttségek (például harmadik államok jogaival

összefüggésben) vagy a fenntartások, amelyek a bírói út helyénvalóságára vonatkoznak. - A joghatóság fogalmától meg kell különböztetni a bírósághoz fordulás fogalmát. 212 - A Katar/ Bahrain ügyben a NB megállapította, hogy „az eljárás kezdeményezésének minősülő bírósághoz a joghatóság alapjának megjelölésétől független eljárási lépés”, ugyanakkor annak a kérdése, hogy ez a bírósághoz fordulás érvényes-e, már joghatósági kérdés. - A bíróság feladata a joghatóság megállapítása, de a joghatóság megalapozottságát releváns tényekkel annak a félnek kell a testület elé tárnia, amelyik a joghatóság megállapítására törekszik. - A joghatóságnak az eljárást kezdeményező cselekmény idején kell fennállnia, ha ezen a napon a NB rendelkezett a joghatósággal, akkor minden további eseménytől függetlenül megvan a joghatósága. - A később bekövetkező események ugyan tárgytalanná tehetik

a kérelmet, de a bíróságot nem foszthatják meg a már meglévő joghatóságától. A jogvita természete - A bíróság elé vitt ügynek jogvitának kell lennie a statútum 36. cikkének 2 bekezdése szerint, azonban nem szolgál kimerítő meghatározással arra nézve, hogy mit kell érteni a jogvita alatt. - Az Állandó Nemzetközi Bíróság által, a Mavrommatis palesztin koncessziók joghatóság ügyben kialakított megközelítés lehet alapul venni ebben a kérdésben: vitának tekintendő a „jog vagy ténykérdésben fennálló véleménykülönbség, jogi álláspontok vagy érdekek összeütközése két fél között.” - A nemzetközi vita fennállása objektíven eldönthető kérdés, amely a NB feladata. - A vita keletkezését nem elég csak állítani, bizonyítani kell és azt is, hogy az egyik fél ellenzi a másik fél követeléseit. - A bíróság jogvita fennállását állapította meg például: o A Kelet- Timor ügyben Portugália és Ausztrália

között, mivel Portugália jogi és ténybeli kifogásokat fogalmazott meg Ausztráliával szemben, amely azokat elutasította, o A népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezmény alkalmazása (Bosznia és Hercegovina v. Jugoszlávia *Szerbia és Montenegró+ ügyben Bosznia és Hercegovina illetve Jugoszlávia között, ugyanis Jugoszlávia elutasította az ellene felhozott igényeket. - Ahhoz, hogy egy adott ügy jogvitának minősüljön, csak arra van szükség, hogy a bíróság előtti kérelemben megjelent alperes tagadja az állításokat. - Ez akkor is elegendő, ha a bíróság joghatósága vitatott. - Amennyiben a bíróság szerint a vita megszűnt a bíróság döntésének idejére (mert például más eszközökkel teljesítették a követelést, illetve az azzal elérni kívánt célt), levonja a „szükséges következetéseket” és lehet, hogy nem is hoz döntést. -> Ez történt a Francia nukleáris kísérletek

ügyekben. - A vita eldöntéséhez tehát a vitának fenn kell állni a döntés idejében. - Az államon belüli jogorvoslati lehetőségek kimerítése megengedhetőségi kérdés, ezzel szemben a diplomáciai tárgyalások kimerítése nem feltétele annak, hogy a bírósághoz lehessen fordulni. - A jogvitával kapcsolatos követelmény, hogy a nemzetközi jog szabályainak és elveinek alkalmazásával rendezhető legyen. - A NB nem foglalkozhat az államok politikai motivációival a vitarendezés során. - A joghatóság megállapítása után a bíróság joghatósága arra is kiterjed, hogy megtegyen minden lépést, amelyre azért van szükség, hogy semmi se veszélyeztesse az ügy érdemi eldöntését és valamennyi vitás kérdés rendezését. - Nincs szükség semmilyen további joghatósági alapra ahhoz, hogy a bíróság elbírálja a jogorvoslati kérdéseket, ha joghatósággal rendelkezett az üggyel kapcsolatos vita rendezésére. 213 A NB szerepe - Számos

kérdés, javaslat merült fel a bírósággal kapcsolatban. - Ilyen például, hogy az ENSZ főtitkára, az államok és a nemzeti bíróságok is kérhessenek tanácsadó véleményt, vagy hogy a nemzetközi szervezetek is lehessenek peres eljárás részesei. - A legfontosabb kérdés azonban a BT egyre jelentősebb tevékenysége miatt a NB és az ENSZ politikai szerveinek és mindenek előtt a BT-nek az egymáshoz való viszonya. - A NB annak ellenére, hogy az ENSZ legfőbb bírói szerve és emiatt sokszor foglalkozott ENSZ határozatokkal és az ENSZ szerveinek működésével, nem rendelkezik kifejezett jogosítvánnyal arra, hogy bírói felülvizsgálattal éljen az ENSZ tevékenysége felett. - A Lockerbie ügyben foglalkozott a testület a szerződéses kötelezettségek és a BT kötelező erejű döntéseinek viszonyával. - Megállapították, hogy az alapokmányból eredő kötelezettségek, így a BT szankciót elrendelő döntései is elsőbbséget élveznek az

egyéb nemzetközi megállapodásokban szereplő kötelezettségekkel szemben. - A NB akárcsak elődje, az Állandó Nemzetközi Bíróság ítéleteivel és tanácsadó véleményeivel kiemelkedő jelentősséggel rendelkeznek a nemzetközi jog fejlődésében. - A keresetek száma az elmúlt években emelkedett, ez is jelzi fontosságát, azonban az is tény, hogy a legsúlyosabb nemzetközi konfliktusokat soha nem fogják a felek a NB elé vinni, mert nem akarják, hogy alapvető nemzeti érdekeikről egy harmadik fél döntsön. A Biztonsági Tanács, a nemzetközi jog és a Nemzetközi Bíróság - A BT egyre intenzívebb működése miatt nagyon fontos kérdéssé vált, hogy milyen viszonyban állnak a BT kötelező erejű határozatai a nemzetközi joggal. - Ennek megválaszolásához fontos a NB szerepének a tisztázása. - A BT jogkörét korlátozza az Alapokmány, hiszen részletesen rögzített eljárásokat kell követni és még a BT politikai jellege sem menti fel az

Alapokmány által létrehozott egyezményi rendelkezések betartása alól. - Az Alapokmány 24. cikk 2 bekezdése szerint a BT kifejezett kötelessége, hogy az Alapokmányban meghatározott céloknak és elveknek megfelelően járjon el. - A szervezet egyik célja például a nemzetközi viták békés rendezése az igazságosság és a nemzetközi jog elveivel összhangban. - Kérdés, hogy van-e olyan szerv, amely képes biztosítani, hogy a BT az Alapokmánynak és a nemzetközi jognak megfelelően járjon el. - Erre a NB, mint az ENSZ fő igazságszolgáltató szerve lehet képes. - A NB a Lockerbie- ügy kapcsán megerősítette, hogy valamennyi tagállam köteles a BT határozatait elfogadni és végrehajtani. - Az Alapokmányból eredő kötelezettségek, ezáltal a BT határozatok is elsőbbséget élveznek az egyéb nemzetközi egyezményekben foglaltakkal szemben. - A BT mérlegelési joga majdnem abszolút a nemzetközi béke és biztonság ellen irányuló fenyegetés

vagy támadás fennállásának megítélésében, csak a jóhiszeműség és a joggal való visszaélés tilalmának elve korlátozza. - Széles körű a mérlegelés lehetősége azzal kapcsolatban, hogy hozzon- e intézkedéseket a nemzetközi béke és biztonság megőrzése és fenntartása érdekében. Alapvetően a - BT feladata az is, hogy egyes helyzetek jogszerűségét vagy éppen jogellenességét megállapítsa, azaz hogy egyes tények a kötelező nemzetközi szabályokkal egybe vágnak-e. - A NB már többször élt azzal a lehetőségével, hogy felülvizsgáljon és elemezzen ENSZ határozatokat egy- egy helyzet mérlegelésekor vagy egy tanácsadó vélemény kibocsátásakor. 214 - A felülvizsgálati jog elméletileg a legszélesebb körben érvényesülhet és kiterjedhet olyan határozatokra is, amelyek a nemzetközi joggal egyértelműen ellentétes előírásokat tartalmaznak. - Shaw szerint azonban a kötelező erejű BT határozatok

érvénytelenítésének a joga az egész ENSZ rendszer működését tenné kérdésessé. 69. A NB peres joghatósága, annak különböző alapjai, pergátló kifogások (872-883, OK: 707-708) A Nemzetközi Bíróság joghatósága két részre osztható: a) államok közötti jogvita eldöntése b) tanácsadó vélemény adása az arra külön felhatalmazott jogalanyok kérése alapján A felek - A Bíróság előtt a felek csak államok lehetnek. - Ez a rendelkezés egyúttal kizárja annak a lehetőségét, hogy nemzetközi szervezetek vagy magánszemélyek is a Bírósághoz forduljanak. - Viszont ez alól is van kivétel: néhány nemzetközi szervezet tanácsadó véleményt kérhet. - Az összes ENSZ tag ipso facto részese a NB joghatóságának, az ENSZ-tagsággal nem rendelkező államok pedig a BT ajánlására a KGY által lehetnek részesei az NB statútumnak. Joghatósági okok a) külön megállapodás ún. „COMPROMIS” alapján, amelyben adott ügyet- adott

kérdéseketa Bíróság elé bocsátanak pl: ilyen compromison alapult a NB joghatósága a Bős-Nagy Marosi ügyben b) joghatósági záradékot, azaz KOMPROMISSZUM KLAUZULÁT tartalmazó nemzetközi szerződés esetén pl: 1948- Egyezmény a népirtásról („Genocídium egyezmény”) 1965- A faji megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nemzetközi egyezmény c) alávetési nyilatkozat, másképpen FAKULTATÍV ZÁRADÉK, a Statútum 36. cikkének 2 bekezdése szerint:  „ a részes államok kijelentik, hogy ipso facto és külön megegyezés nélkül minden olyan állammal szemben kötelezőnek ismerik el a Bíróság joghatóságát, amely ugyanezt a kötelezettséget vállalja minden olyan jogi természetű vitára nézve, amelynek tárgya: nemzetközi szerződés értelmezése; nemzetközi jog bármely kérdése; olyan tény létezésének megállapítása, amely ha valósnak bizonyul, nemzetközi kötelezettség megszegését jelentené;

nemzetközi kötelezettség megszegése esetén teljesítendő jóvátétel természete vagy terjedelme.”  ennél az esetnél feltétel tehát a kölcsönösség, vagyis a Bíróság joghatóságának elismerése csak ugyanilyen kötelezettséget vállaló másik állam kapcsolatában érvényesül d) FORUM PROROGATUM ELV  ez azt jelenti, hogy egy államnak a Bíróság joghatóságához adott beleegyezése az eljárás kezdeményezése utáni cselekedeteiben is megnyilvánulhat  az említett cselekedet a beleegyezés, amellyel szemben követelmény, hogy világosan meg kell jelennie, önkéntesnek és vitathatatlannak kell lennie. 215 Pergátló kifogások a) joghatósági kifogás b) elbírálhatóság (JUSTICIABILITY) pl. Teheráni túszok ügye c) elfogadhatóság (ADMISSIBILITY)  ez azt jelenti, hogy a Bíróságnak lenne joghatósága, de valamilyen konkrét körülmény megakadályozza az ügy elbírálásában  lehetséges okok:  az ügy hipotetikus

természete  az ügy tárgytalan lett  az államnak nincs jogi érdeke az ügyben  a 3. állam lényeges jogi érdeke sérült A joghatóságot elfogadó magyar nyilatkozat és korlátai - alapja: 56/1992 (X.2) OGY határozat  előfeltétel: viszonosság és hogy a vita, a nyilatkozat megtétele után merüljön fel  joghatóság kizárásának esetei: o a jogviták békés rendezésének más módjában állapodtak meg a felek o kizárólagos belső joghatóság (nk-i jog értelmében!) o fegyveres konfliktus, önvédelem, ENSZ vagy „más hasonló, a Magyar Köztársaságot érintő akció” o a másik fél csak az adott vitára vagy 12 hónapon túl tesz alávetési nyilatkozatot  visszavonás: 6 hónapos hatállyal módosítható vagy megszüntethető 70. A Nemzetközi Bíróság előtt folyó eljárás néhány eleme: bizonyítás, ideiglenes rendszabályok, ellenkérelem, harmadik fél beavatkozása, távolmaradás (883-891, 895-896) Bizonyítás - A NB

rugalmasan kezeli a bizonyítási eszközöket: o jogában áll, hogy olyan tények fennállását megállapítsa, amelyek ha bebizonyosodnak, akkor a nemzetközi jogot sértőnek minősülnek o rendezi a bizonyítás felvétel módját o felhívhatja a feleket iratok bemutatására, vagy a szükséges magyarázatok megadására o kivizsgálási eljárást kezdeményezhet ritka o szakértői véleményt kérhet ki o helyszíni látogatást tehet - A nemzeti bíróságokkal ellentétben a NB: o nem kötelezheti a feleket általában véve bizonyítási eszközök szolgáltatására o a tanúkat nem bírságolhatja meg o bírói intézkedéssel szembeni engedetlenséghez hasonló eljárást sem vehet igénybe A NB a legtöbbször a felek által rendelkezésre bocsátott írásbeli anyagokra támaszkodva értékelte a kérelmeket (dedukció, ellentétes érdekű fél beismerése) - A NB által figyelembe vehető tények: o köztudomású dolgok, amelyekről a világsajtó átfogóan

beszámolt feltéve, hogy kellő elővigyázatosságot tanúsítottak és nem csak egyetlen forrásból származik 216 o magas rangú politikai tisztséget betöltő hivatalos személyek nyilatkozatai, amelyeknek akkor tulajdonítanak bizonyító erőt, ha az általuk képviselt államra nézve hátrányos tényeket vagy magatartást ismernek el - Bizonyítási teher: o mértéke a szóban forgó tény vagy kérdés jellegétől függően különbözik o az ítéletek a felek által releváns tényekkel megfelelően alátámasztott előadottakra szorítkoznak o a bizonyítás azt a felet terheli, amelyik meghatározott tény vagy tények fennállásának megaállapítására törekszik o a bizonyítás terhe a joghatóság kérdésére nem terjed ki o beavatkozni kívánó állam: meggyőzően kell bizonyítania azt, amire hivatkozik viselnie kell a bizonyítás terhét azzal kapcsolatban, hogy a jogvita az érdekeit érintheti - Jogellenesen vagy nem megfelelően szerzett

bizonyítékok: o a NB ugyanúgy számba veszi, de bizonyító erejét ennek megfelelően értékeli o Pl.: Genocídium ügy: a második közbenső intézkedést elrendelő végzése meghozatalakor a NB egy sor olyan iratot fogadott el, amelyet a szóbeli meghallgatások előestéjén vagy napján terjesztettek elő (ami nyílván már későn volt) Ideiglenes rendszabályok - A NB ideiglenes rendszabályokat fogadhat el a feleket megillető jogok megőrzésének céljából - az ideiglenes rendszabályra vonatkozó kérelem eldöntésekor: o nem kell véglegesen állást foglalnia, hogy rendelkezik-e joghatósággal o DE: saját álláspontja szerint nem fogadhat el ideiglenes rendszabályt, hacsak a felperes által hivatkozott rendelkezések alapján úgy tűnik, hogy erre alapozható a bíróság joghatósága - az ideiglenes rendszabályok gyakorlásának célja olyan jogok védelme, amelyek a bírói eljárásban a vita tárgyát képezik - az intézkedésnek olyannak kell lennie,

hogy a vita eldöntése után ne legyen szükség az alkalmazására - a bíróságot segíti eljárása integritásának biztosításában - Példák: o Izlandi halászati övezet ügy kapcsán megállapították, hogy az ideiglenes intézkedés nem okozhatja a bírói eljárásban a vita tárgyát képező jogok jóvátehetetlen sérelmét o Nukleáris kísérletek ügy o Lockerbie ügy kapcsán megállapították, hogy az ideiglenes intézkedés meghozatala csak sürgős esetben indokolt - A felek kérelmeitől függetlenül a bíróság is elfogadhat ideiglenes intézkedést, ha úgy ítéli meg, hogy a körülmények a vita súlyosbodásának vagy kiterjedésének megakadályozása érdekében azt megkövetelik - Példa: Kamerun v. Nigéria ügy - Jogi hatály kérdése: A La Grand ügy kapcsán megállapította a bíróság, hogy az ideiglenes rendszabály végrehajtása kötelező! - ez inkább tanácsadó jellegű, nem tekinthető az eset érdemi kérdéseivel foglalkozó

ítéletnek - alkalmazhatóságának feltételéről a Statútum 41. cikke rendelkezik: o legalább prima facie ( első látásra) valószínűsíthető a Bíróság joghatósága ÉS o a körülmények a vita súlyosbodásának vagy kiterjedésének megakadályozása érdekében megkövetelik, hogy a Bíróság cselekedjen - a címzettek csak peres felek lehetnek - pl. (ahol ilyen int született) 1993- volt Jugoszlávia- Bosznia-Hercegovina : népirtás veszélye 2008- Grúzia-Oroszország: faji megkülönböztetéstől tartózkodás 217 Ellenkérelmek - a NB csak annyiban fogadhat be ellenkérelmet, amennyiben arra joghatósága kiterjed és az közvetlen kapcsolatban áll a másik fél kérelmének tárgyával - az ellenkérelem olyan külön igény vagy önálló jogi aktus, amelynek az alapkérelemhez kell kapcsolódnia o DE: több az alapkérelemre adott érdemi védelemnél o és nem használható arra, hogy olyan kérelmet vigyenek a bíróság elé, amelyre joghatósága

nem terjed ki - Közvetlen kapcsolat: o mind a jog, mind a tények alapján kell értékelni o azonos tényhalmaz részét képező azonos jellegű tények Harmadik fél beavatkozása - harmadik személyeknek nincs általános beavatkozási joga - nincs olyan eljárás sem, amellyel a bíróság maga tudna harmadik személyeket bevonni - a NB-nak arra sincs jogosítványa, hogy előírja harmadik államoknak az eljárásban való részvételét - a NB statútumának 62. cikke: „Az az állam, amely úgy ítéli meg, hogy a bíróságnak az üggyel kapcsolatos döntése érintheti jogi természetű érdekeit, kérelmet nyújthat be, hogy beavatkozóként részt vehessen az eljárásban.” - 63. cikk: „Ha olyan egyezmény értelmezése válik kérdésessé, amelynek az esetben érintett államokon kívül más államok is részesei, a bíróság titkára az adott államokat haladéktalanul értesíti.” Az értesített államok beavatkozhatnak - a bíróság akkor is megengedheti a

beavatkozást, ha az egyik vagy mindkét fél ellenzi - a beavatkozás célja: o csak az állam jogi természetű érdeke jöhet szóba, amelyet az adott ügyben hozott döntés érinthet o a beavatkozó állam nem válik peres féllé - az első engedélyezett beavatkozás: Szárazföldi, szigeti és tengeri határvita (El Salvador/Honduras) ügy kapcsán: o a beavatkozóként eljáró államot az ítélet nem kötelezi o a megszólalás jogát szerzi meg a beavatkozással - A Kamerun v. Nicaragua ügy kapcsán: o a bíróság megállapította, hogy a beavatkozó állam és a peres felek közötti joghatósági kapcsolat csak akkor szükséges, ha a beavatkozó állam az ügyben peres féllé kíván válni - Indonézia/Malajzia ügy: o „jogi természetű érdek” fogalma nem csak az ügyben hozott ítélet rendelkező részeire vonatkozik, hanem az ítélet meghozatalához szükséges érvek megalapozására is - a beavatkozási kérelem elbírálásakor: o a bíróság az ügy

összes körülményeit figyelembe véve mérlegeli, hogy a beavatkozni kívánó állam által előterjesztett jogi igényeket az előtte lévő ügyben hozott ítélet érintheti-e o a beavatkozást kérő államnak meggyőzően kell bizonyítania állításait 218 Nagyon vázlatosan: 3. fél bevonása és annak korlátai - felet beleegyezése nélkül nem lehet perbe vonni - a Bíróság ezt a nézőpontját finomította pl. az Aranytartalék ügyben, ami Olaszország és UK, USA és Franciaország között folyt, ahol a 3. fél Albánia volt o a Bíróság azt mondta, h ha 3. fél( itt Albánia) jogos érdekét érinti az ügy, akkor az ő beleegyezése is kell az eljárás lebonyolításához! o tényállás lényege: Olaszo. Albánia állítólagos jogsértő cselekedetére hivatkozva, kártérítésképpen követelte az albán aranyat 3. fél beavatkozása - Statútum 62. cikk alapján: ha egy állam úgy véli, hogy a Bíróság döntése érintheti jogi természetű

érdekeit, kérelmet nyújthat be, hogy beavatkozóként részt vehessen az eljárásban ( pl. több oldalú egyezmény értelmezése) - a beavatkozó o nem perben álló fél o az ítélet nem bír rá nézve kötelező erővel o de a perben megszólalhat o ő is igényelhet ad hoc bírót - az az állam, amelynek érdekeit érintheti az ügy, akkor is beavatkozhat, ha nincs joghatósági kapcsolat és ezért nem lehet az ügyben peres fél Távolmaradás - A 70’-es 80’-as években az alperes kormányok nem nagyon jelentek meg a bíróságok előtt - ügyek: Izlandi halászati ügy, Nukleáris kísérletek ügy, Égei tengeri kontinentális talapzat ügy, Egyesült Államok teheráni diplomáciai és konzuli személyzete ügy, Nicaragua ügy, stb. - a megjelenő fél felhívhatja a bíróságot, hogy kereseti kérelmének adjon helyt - mielőtt így tenne a bíróság meggyőződik arról, hogy van-e joghatósága és hogy a kereset mind jogilag mind tényszerűen megalapozott-e -

ez arra kényszeríti a bíróságot, hogy a távol maradó alperes kormány helyett járjon el abban az értelemben, hogy jogi érveket kell felhoznia az alperes álláspontjának támogatására, viszont ezáltal az alperes is könnyebben elfogadja az ítéletet 71. A Nemzetközi Bíróság ítélete, az általa nyújtott jogorvoslat, annak végrehajtása, értelmezése, felülvizsgálata és az ítélet utáni helyzet megvizsgálása (891-895) Jogorvoslatok - Felperesi kérelmek: a)megállapító kérelem: mondja ki a Bíróság, hogy az alperes állam a nemzetközi jogot megsértette – néha jövőbeni magatartás előírására, ill. múltbéli magatartás minősítésére irányul=> megállapító ítélet b)jogellenes magatartásból származó veszteségek jóvátételére vagy a különböző sérelmekért, nem anyagi károkért járó kártérítésre irányuló kérelem – nemcsak az állam, hanem az állampolgárok és azok tulajdonának sérelmére bekövetkező

károkra is kiterjedhetnek = az állampolgárság szerinti állam az állampolgár nevében is érvényesíthet igényeket. (elképzelhető, hogy a jóvátétel teljes helyreállítást=in integrum restitutiot jelentsen) 219 - Ld: Bős-Nagymaros ügye: jóvátétel- problémája - Mindkét fél követett el jogsértést – mindkét fél jogosult kártérítést követelni. - A Bíróság megállapította, hogy ilyen összefonódó jogsértések esetén a kártérítés kérdését egy általános rendezés keretében az összes pénzügyi igény és viszontigény kölcsönös visszavonásával vagy törlésével lehet megnyugtatóan rendezni. Végrehajtás: - A Nemzetközi Bíróság statútumának 60. cikke értelmében a Bíróság ítélete végleges és megfellebbezhetetlen. - A statútum 59. cikke értelmében az ítéletnek nincs kötelező ereje az adott eseten és az érintett feleken kívül, gyakran mégis nagy hatásúak a nemzetközi jog új szabályainak

kialakulására. - A Bíróság az ítélet betartásával nem foglalkozik: ”attól fogva, hogy a bíróság megállapítja, hogy egy állam a jövőbeni magatartását érintő kötelezettséget vállalt nem a Bíróság feladata mérlegelni, hogy az állam nem fogja betartani.” - ENSZ Alapokmányának 94. cikk értelmében az aláíró tagállamok kötelezettséget vállalnak a Bíróság döntéseinek betartására minden olyan ügyben, amelyben félként részt vettek – ellenkező esetben a másik fél a Biztonsági Tanácshoz fordulhat. Az Ítélet értelmezésére irányuló kérelem - A statútum 60. cikke: Az ítélet végleges és vele szemben fellebbezésnek nincs helye - Ha az ítélet értelme v. alkalmazási köre tekintetében vita támad, a Bíróság, bármelyik fél kérelmére hiteles magyarázatot ad. - A bíróság Eljárási Szabályzata 98. cikkének (1) bek értelmében az ítélet értelmezésével vagy alkalmazási körével kapcsolatban vita merül fel

bármelyik fél kérheti annak értelmezését. - Az ítélet rendelkező részére kell vonatkozzon és fontos, hogy az értelmezés és az alkalmazási kör egyáltalán vitatott legyen. Az Ítélet felülvizsgálatára irányuló kérelem: újrafelvétel= revision of judgement - A statútum 61. cikke alapján akkor, ha a kérelem olyan új, döntő jellegű tényen alapul, amely az ítélet meghozatalakor mind a Bíróság, mind az ítélet felülvizsgálatát kérő előtt ismeretlen volt, kivéve, ha tény nem ismerete gondatlanság következménye. - Határideje: a tény felbukkanásától számított 6 hónap, az ítélet kihirdetését követő 10 év. - Az ismeretlen ténynek az ítélet napján léteznie kell- az ítélet utáni tényekből jogi következtetések levonása vagy a jogi helyzet ex post facto újraértelmezése nem egyeztethető össze a 61. cikkel Az ítélet utáni helyzet megvizsgálása: - A Bíróság hallgatólagosan elismerte, hogy a megváltozott

körülmények miatt a helyzet ismételt vizsgálata céljából létrehozható egy különleges eljárás az eredet döntés eredményeként. - Ez nem a 60. cikk szerinti értelmezés vagy a 61 cikk szerinti újrafelvétel 72. A Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményei (896-899) A nemzetközi bíróság joghatósága tanácsadó vélemény adására - A Statútum 65. cikke állapítja meg ezt a jogot, miszerint a nemzetközi bíróság véleményt nyilváníthat: o bármilyen jogi kérdésben o bármely szerv vagy intézmény megkeresésére, amely az ENSZ Alapokmány alapján vagy azzal összhangban megkeresés előterjesztésére jogosult. 220 - A megkeresés előterjesztésére jogosultak: (ENSZ Alapokmány 96. cikk) 1. Közgyűlés 2. Biztonsági Tanács 3. Az ENSZ más szervei és szakosított szervezetei, amennyiben:  A Közgyűlés felhatalmazza ezeket  A tevékenységük körében felmerülő jogi kérdéssel kapcsolatban - A tanácsadó vélemények célja:

o Nem közvetlenül az államok közötti viták rendezése o Hanem jogi tanácsok adása a kérelmezőknek - Nem jelent problémát a Bíróság számára: o Ha a kérdés nem kapcsolódik egy meghatározott vitához o A kérdés absztrakt természete - A Bíróság nem foglalkozik az alábbiakkal: o A kérelem eredetével o A politikai történettel o A tárgyra vonatkozó határozattal kapcsolatban, a szavazatok számának megoszlásával - A tankönyvben szereplő tanácsadó vélemények: 1. A Kelet-Karélia-ügyben hozott tanácsadó vélemény: Egy általános szabályt fektetett le a Bíróság:  A Bíróság nem gyakorolja joghatóságát a felek közötti vita központi kérdésével kapcsolatban, ha valamelyik fél visszautasította, hogy az eljárásban részt vegyen Ebben az ügyben Oroszország kifogásolta a Bíróság joghatóságát 2. A Bulgáriával, Magyarországgal, Romániával 1947-ben kötött békeszerződések értelmezésével kapcsolatos tanácsadó

vélemény: A Bíróság a következőket hangsúlyozta:  A joghatóság alapja itt nem a felek beleegyezése  A tanácsadó vélemények senkire sem kötelezőek  A Bíróság az ENSZ szerve, és tanácsadó véleményével a szervezet tevékenységében való részvétele jut kifejezésre 3. A Népirtásról szóló egyezményhez fűzött fenntartások ügyben hozott tanácsadó vélemény: A Bíróság megállapított a tanácsadó vélemény célját:  Az ENSZ eligazítása saját tevékenységével kapcsolatban A Bíróság hajlik arra, hogy az érintett fél kifogása ellenére is gyakorolja joghatóságát, abban az esetben, ha egy nemzetközi szerződés alkalmazása tekintetében egy nemzetközi szervezetnek iránymutatást ad 4. A Nyugat-Szahara ügyben hozott tanácsadó vélemény: ez a vélemény az alábbiakról szólt:  a terület jellege  a területet a gyarmatosítás idején Marokkóhoz és Mauritániához kapcsoló jogi kötelékekről 221

Spanyolország kifogásolta ebben az ügyben a Bíróság joghatóságát, de ezt nem vették figyelembe a döntésnél az alábbi okok miatt:  Spanyolország az ENSZ tagja, és ezzel a Nemzetközi Bíróság Statútumának részese is, így általában véve beleegyezett abba, hogy a Bíróság a tanácsadó joghatóságát gyakorolja Spanyolország kifogásolta még azt is, hogy a Bírósághoz benyújtott kérelmet a Szahara-kérdés történelmi aspektusaira szűkítették le A Bíróság megállapításai:  A kérdés a Közgyűlés 1975-ös dekolonizációs eljárásainak keretében merült fel, és a Közgyűlés azért kért tanácsadó véleményt, hogy a Bíróság segítse a munkájában, így a kérelem az ENSZ szerveit eligazító ügyek csoportjába tartozott  A középpont pedig nem a Spanyolország és Marokkó közötti vita, hanem a marokkói jogok természete, tehát Spanyolország jogait a vélemény és az ítélet sem érinti 5. A nukleáris fegyverek

fegyveres összeütközés esetén történő használatának és az azzal való fenyegetésnek a jogszerűségével kapcsolatos tanácsadó vélemény: A WHO kérdéséről van szó A Bíróság az ENSZ szakosított szervei vonatkozásában a joghatóságának megállapításához három együttes feltételt kíván meg:  A Közgyűlésnek fel kell hatalmaznia a szakosított szervezetet  A kért véleménynek jogkérdést kell érintenie  a kérdésnek a kérelmező szervezet tevékenységi körén belül kell felmerülnie a Bíróság szerint ebben az esetben:  felhatalmazással rendelkezett a szervezet  a WHO megelőző intézkedéseket tehet a lakosság védelme szempontjából  a kérdés nem a nukleáris fegyverek egészségre káros hatásával, hanem a jogszerűségével foglalkozik, így nem tartozik a WHO alapszabályában meghatározott tevékenységi körébe 6. A jogi eljárások alóli mentességgel kapcsolatos eltérések ügye: Az első olyan

vélemény, amelyet a Bíróság az ENSZ kiváltságairól és mentességeiről szóló, 1946-ban elfogadott nemzetközi egyezmény VIII. cikkének 30 bekezdése alapján benyújtott kérelemre adott:  Ez a cikk lehetővé teszi a tanácsadó vélemény kikérést, ha az ENSZ és tagállamai között vita merül fel  Ez a cikk a véleménnyel kapcsolatban kimondja, hogy azt a felek ügydöntőnek kell, hogy elismerjék 222 73. A kormányközi nemzetközi szervezetek általános jellemzése („néhány jogi vonatkozása”) – jogalanyiság, alapító okmány, hatáskör, alkalmazandó jog, felelősség és elszámoltathatóság, kiváltságok és mentességek, megszűntetés, utódlás (10631085, Lattmann Tamás: Nk. szervek és az ENSZ) A nemzetközi szervezetek néhány jogi vonatkozása - a nemzetközi szervezetek tevékenysége jelentős hatást gyakorolt a nemzetközi jog fejlődésére- az államok ilyen módon formálódó gyakorlata mind fontosabb eleme a

szokásjog alakulásának - a nemzetközi szervezetek működésében jelentős szerepet játszanak a nemzetközi jog normái A jogalanyiság - a nemzetközi szervezetek szerepe nemzetközi jogalanyiságuktól függ (így képesek j&k kikényszerítésére a nemzetközi színtéren DE! nem minden alapokmány hoz létre elkülönült jogalanyiságot - Nemzetközi Bíróság (NB) vizsgálta az ENSZ jogalanyiságának kérdését (Az ENSZ szolgálatában a bíróság megállapított, hogy az ENSZ elszenvedett károkért viselt felelősség ügyében) jogalanyisággal rendelkezik, mert ez nélkülözhetetlen az AO-ban meghatározott célok és elvek megvalósításához - A nemzetközi jogalanyiság a bíróság értelmezésében tehát azt jelenti: hogy a szervezet a NJ alanya és képes arra, hogy nemzetközi J&k-kel rendelkezzen és a nemzetközi igények előterjesztésével kikényszerítse azokat a bíróság az ENSZ tagok hallgatóslagos vagy kifejezett szándékából

vezette le az ENSZ objektív jogalanyiságát objektív: mert a TÁ-ok és olyan államokkal szemben is fennáll, melyek nem tagjai a szervezetnek - Sok nemzetközi szervezet alapokmánya úgy rendelkezik, hogy az adott szervezet belső jogalanyisággal rendelkezik (pl .: szerződést köthet, tulajdont szerezhet ) - Kérdés: az államok, melyek nem ENSZ TÁ-ok, kötelesek-e elismerni ezen szervezetek jogalanyiságát mindez elérhető közvetlenül úgy pl., ha vmilyen megállapodást kötnek a szervezettel az nmj szabályainak alkalmazásával !  Tehát mindezekből levezethető, hogy amennyiben egy szervezet a nemzetközi jog szerint jogalanyisággal rendelkezik, az elegendő lesz belső jogalanyisága megalapozásához  Ettől eltér a szabályozás az Egyesült Királyságban, ahol egy nemzetközi szervezet jogalanyként több különböző módszer közül választva ismerhető el: 1. parlament belső jogszabályai közé beiktat egy nemzetközi szervezetet alapító

szerződést 2. a kormány kifejezetten elismer egy nemzetközi szervezetet 3. a nemzetközi szervezetekre vonatkozó tv alapján királyi rendelet által (order in council) 4. a bíróságok udvariasságból elismernek egy nemzetközi szervezetet, melynek egy vagy több TÁ-ban nemzetközi jogalanyisága van Az, hogy egy szervezetnek nk.-i jogalanyisága van, még nem derül ki belőle, hogy az mire terjed ki NB szerint attól, hogy ENSZ jogalany, még nem azonosak a J&k-ei egy államéval Alapító okmányok - Nemzetközi szervezeteket az AO (alapító okirat)-ok hozzák létre - Ezek az okmányok multilateriális szerződések, melyek a nemzetközi szerződési jog kereteibe tartoznak, DE! különleges jellegük abban áll, hogy egyben a nj új jogalanyait is létrehozzák (szerződés+ intézmény is)  Kettős jellege a szervezet AO-ainak értelmezésére is kihat 223 - Szerződés értelmezésekor a gyakorlatot is figyelembe kell venni (1969. évi bécsi egyezmény

utal rá) + hatékonyság elve is alkalmazandó - hiszen a szerződést tárgya és célja szerint kell értelmezni A nemzetközi intézmények jogköre - Államoknak: általános jogköre van, nemzetközi szervezeteket a különösség elve irányítja  NB kimondta: „ a létrehozó államok olyan jogkörrel ruházzák fel őket, melynek korlátját az a közös érdek képezi, amelynek előmozdítását az államok rábízták”  Az nj szerint egy szervezetet úgy kell tekinteni, hogy rendelkezik azzal a jogkörrel, amit ugyan AO-a nem mond ki, de hallgatólagosan ráruházták, mert szükséges kötelezettségei teljesítéséhez  Vizsgálandó kérdés a NB hatásköre: a Bíróság döntése szerint „inherens joghatósága felhatalmazza mindazon intézkedések megtételére, amelyek szükségessé válhatnak  egyrészt azért, hogy az érdemi döntés meghozatalára vonatkozó joghatósága ne sérüljön,  másrészt, hogy a jogvitában felmerülő valamennyi

kérdés megfelelő rendezéséről gondoskodjon Az alkalmazandó jog - a nemzetközi szervezetek „személyes joga” nem más, mint a nemzetközi jog - bizonyos körülmények között a belső jog is lehet alkalmazandó jog pl. amikor a szervezet földet vásárol, bérbe vesz stb.  belső jog által szabályozottak azon ügyletek, mint az alkalmazás, a segédszervek létrehozása és funkcionálása - összefoglalva megállapítható: hogy egy nemzetközi szervezet belső joga valójában úgy tekinthető, mint a nemzetközi jog különleges és elkülönült része, mivel olyan megállapodásokon alapul, amelyek érvényességük és alkalmazhatóságuk forrását a nemzetközi jog elveiben lelik A nemzetközi intézmények felelőssége - NB megállapította, hogy amikor jogsértés történik, a szervezetnek képesnek kell lennie arra, hogy felszólítsa a felelős államot a mulasztás orvoslására, különösen pedig, hogy kártérítést kapjon a felelős államtól

azért a kárért, amit a mulasztás okozhatott - Megállapította továbbá azt is, hogy a szervezetnek tagadhatatlan joga áll fenn arra, hogy követelje, tagjai teljesítsék vállalt kötelezettségeiket a szervezet megfelelő működése érdekében  Ezek származhatnak szerződéses kötelemből is, ill. a nemzetközi szokásjog elveiből is - A felelősség pontos természete az ügy körülményeitől és az államfelelősség analógiája alapján körvonalazott szabályoktól függ - Ahogy az állam felelős lehet a nemzetközi szervezetnek okozott kárért, úgy ez fordítva is igaz lehet A tagállamok felelőssége - A szervezet TÁ-ainak és magának a szervezetnek a viszonya ált. összetett, - 2 fő eset  az a szervezet, mely nem rendelkezik önálló jogalanyisággal, nem is kerülhet egy esetlegesen sérelmet szenvedő harmadik fél és a szervezet TÁ-ai közé, lévén, hogy nem szerezhet J&k-t  tehát minden ilyen esetben a harmadik államokkal szembeni

tartozás vagy mulasztás a szervezet TÁ-ait terheli  az a szervezet, mely rendelkezik önálló jogalanyisággal, tevékenységéért viseli felelősségét 224 - DE! mindenekelőtt fontos a következő elv figyelembe vétele, mely kérdéseket von maga után, ugyanis: a pacta tertiis nec nocent nec prosunt elv szerint- a szerződésből harmadik államokra nézve, beleegyezésük nélkül nem származhatnak kötelezettségek (ezen elv alapján a TÁ-ok nem lennének felelősek a szervezetek és más felek közötti megállapodások megsértéséért) - Taglalt ügyek: o Nemzetközi Óntanáccsal kapcsolatos ügy 1985-86-ban (TK. 1075-1076 oldal), o Matthews kontra UK ügy (TK. 1077 oldal) A nemzetközi szervezetek elszámoltathatósága - Az elszámoltathatóság fogalma tágabb, mint a nemzetközi felelősség és helytállási kötelezettség elvei  Azon az általános megfontoláson alapul, hogy a jogszerű hatalomgyakorlás elszámoltatható kell ,hogy legyen

szükségszerűen jogi, politikai, igazgatási és pénzügyi formákat ölt - Fontos elvek: 1. jó kormányzat elve: a jó igazgatással, átlátható működéssel és a monitoringgal mérhető; 2. jóhiszeműség elve; 3. alkotmányosság és az intézményi egyensúly elve- ide értve, a hatásköri korlátok betartását, 4. alárendelt szervek feletti felügyelet és ellenőrzés elve, 5. az indoklási kötelezettség elve, 6. az eljárási fegyelem elve, 7. a tényszerűség és 8. a pártatlanság, 9. a kellő gondosság elve Kiváltságok és mentességek - A funkciók hatékonyabb ellátása végett az államok és képviselőik különféle kiváltságokat és mentességeket élveznek erre a nemzetközi szervezetek is jogosultak, DE! a gyakorlatban ez a párhuzam korántsem vonható meg ilyen egyszerűen  Az állami immunitás az államok szuverént egyenlősége és a viszonosság fényében jól értelmezhető, míg ugyanez nem mondható el a nemzetközi szervezetekkel

kapcsolatban - Az államok mentességeit a jure imperii és a jure gentionis ügyletek megkülönböztetése keretében korlátozták, ez a nemzetközi szervezetek helyében nem volna helyénvaló  A mentesség valódi alapja, hogy funkcióik hatékony ellátása szükségessé teszi  Felmerül a kérdés: miként mérhető a mentesség szintje, mekkora a funkcionális szükséglet? A Szervezetet minden tagjának területén megilletik a célok eléréséhez szükséges kiváltságok és mentességek, továbbá az ENSZ tagjainak képviselőit és a Szervezet tisztviselőit is (a feladataik független ellátásához szüks.) - Egyezményeket kétoldalú megállapodások egészítik ki - Fő célja a fenti rendelkezéseknek, hogy képessé tegyen a hatékony feladat ellátásra + szervezet szabad működését lehetővé tegye - Nemzetközi szervezetek immunitásának kérdése előkerült (EJEB tárgyalta) a Waite és Kennedy kontra Németország ügyben- megerősítette a fent

leírtakat - Sok államban a kiváltságokra és mentességekre vonatkozó nemzetközi szerződéseket konkrét törvények iktatták be a belső jogba-ezek többnyire általános felhatalmazást tartalmazó rendelkezések, melyeket másodlagos jogalkotás alapján alkalmaznak nevesített nemzetközi szerződésekre 225 Megszüntetés - Egyes nemzetközi szervezetek alkotmánya kifejezett rendelkezéseket tartalmaz erre vonatkozóan  Pl. Világban megállapodás VI cikkének 5 bekezdése szerint pl a kormányzótanács a szavazatok többségével dönt erről - Amikor korlátozott időre hoznak létre egy szervezetet, AO mindig rendelkezik a határidő lejártakor bekövetkező megszűnésről - Nemzetközi Szövetséget pl. KGY döntésével szüntették meg anélkül, hogy minden tag jóváhagyására szükség lett van Utódlás - Akkor kerül rá sor, amikor egy szervezet funkciói és (ált.) j&k-ei átszállnak egy másik szervezetre  Ez történhet egy

szervezetnek egy másik szervezettel történő felváltásával, beolvadással, összeolvadással vagy a szervezet részbeni utódlásával, ill. bizonyos funkcióinak egyszerű átruházásával egy másik szervezetre - Alapja: egy megállapodás (rendszerint) és mértéke az utódszervezetnek átadott funkcióra vonatkozó alkotmányos hatáskörtől függ - Kifejezett rendelkezés híján hallgatólagosan is bekövetkezhet, pontos következményei az érintett felek közötti megállapodásoktól függenek 74. A WTO szervezete, vitarendezés a WTO testületei előtt (843-845, 1047-48) A nemzetközi szervezetek az államok által, nemzetközi szerződéssel, valamilyen feladatkör ellátására saját intézményekkel létrehozott szervezetek. Nemzetközi szervezetek csoportosítása: I. Univerzális szervezetek: 1.) Nemzetek Szövetsége (soha nem vált teljesen univerzálissá az Egyesült Államok távolmaradása miatt, 1946 áprilisában szüntették meg) 2.) Egyesült

Nemzetek Szövetsége (ENSZ) 3.) Nemzetközi gazdasági szervezetek (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény General Agreement on Tariffs and Trade- GATT, és Világkereskedelmi Szervezet World Trade Organisation- WTO ) II. Regionális intézmények Világkereskedelmi Szervezet (WTO) 1995. jan 1-jén jött létre: Marrakeshi megállapodás, székhelye Genfben magába olvasztotta a GATT vitarendezési eljárásait 1995, GATT: 128 tag, ebből 112 belép WTO-ba (köztük Magyarország) Taglétszám: 153 állam A tagállamok a nemzetközi árukereskedelem mintegy 90 %-át bonyolítják. A tagság feltételei szigorúak: a GATT Uruguay forduló valamennyi rendelkezése (Marrakeshi Egyezmény) 226 a GATT valamennyi korábbi megállapodása Ma a világ legtöbb kereskedő nemzete WTO tag 2003. január: 145 ország – további 30 ország folyamodott tagságért, Kína! 2006. március: 149 tag (új belépő: Szaúd-Arábia) A legjelentősebb nem tag Oroszország. a Marrakeshi

megállapodás 2. függeléke: A viták rendezésére irányadó szabályokról és rendelkezésekről szóló megállapodás az uruguay-i forduló záróokmányába foglalt megállapodásokból eredő vitákat a WTO Általános Tanácsa rendezi Szervezete: Miniszteri Konferencia: o Összes tag képviselői o Kétévente ülésezik o WTO valamennyi hatáskörét elláthatja o Fontosabb hatáskörei: Főigazgató kinevezése, multilaterális megállapodások értelmezése és módosítása, felmentések, tagfelvétel. Általános Tanács: o Összes tag képviselőiből (nagykövetek) o Szükség szerint ülésezik o Minden hatáskört elláthat, ami a Miniszteri Konferenciához tartozik (a Miniszteri Konferencia ülései között annak funkcióit gyakorolja) o WTO Vitarendezési Testülete o Irányítása alatt állnak az árukereskedelemmel, a szolgáltatáskereskedelemmel és a szellemi alkotások jogának kereskedelmi vonatkozásaival foglalkozó további tanácsok o

Kereskedelempolitikai Felülvizsgálat Testület, segíti az Árukereskedelmi Tanács, Szolgáltatáskereskedelmi Tanács, TRIPS Tanács. Titkárság: o Mintegy 600 fő o Székhely: Genf. Főigazgató: o Titkárság vezetése o Panel létrehozásában fontos szerep. Döntéshozatal: főszabály: konszenzus Többségi döntés:  3/4 pl.: értelmezés, felmentés  2/3 pl.: belépés, szerződés-módosítás A szervezet fő célja: elősegítse azoknak a több- és sokoldalú kereskedelmi megállapodásoknak a végrehajtását, amelyek a WTO anyagi jogát adják, emellett multilaterális kereskedelmi tárgyalások fórumaként is szolgál, rendezi a kereskedelmi vitákat, és felügyeli a nemzeti kereskedelmi politikákat 227 Vitarendezés a WTO-ban A Világkereskedelmi Szervezetet létrehozó, 1994. évi Marrakeshi megállapodás 2 függeléke: A vitarendezés szabályairól és eljárásairól szóló egyetértés-t tartalmazta. A vitarendezés folyamata: Konzultáció 

Ha a megbeszélések kudarcot vallanak, a felek megállapodhatnak, hogy a vitát a WTO főigazgatója el viszik, aki felajánlhatja a segítségét jószolgálat, közvetítés vagy békéltetés formájában.  Ha 60 nap alatt nem sikerül megállapodást találni, a sérelmező a vitarendezési testülethez fordulhat.  Ez a testület 3 tagból álló panelt állíthat fel, amelynek 6 hónapon belül kell jelentést készítenie (illetve ez előtt közbenső jelentést is tennie kell).  A Vitarendezési Testület a jelentést 60 napon belül fogadja el, hacsak nem alakul ki konszenzus az elfogadás ellenében, vagy az egyik fél nem jelzi azt a szándékát, hogy jogkérdésben kíván fellebbezni.  Fellebbezés (a Fellebbezési Testület 7 szakértőből áll, akik közül mindig 3 jár el egy adott fellebbezés ügyében)  A fellebbezési eljárás 60 napnál – de max. 90 napnál – tovább nem tarthat  Fellebbezési Testület közbenső jelentése, majd

jelentése  A Vitarendező Testület 30 napon belül elfogadja a fellebbezési testület jelentését.  A jelentés elfogadását követő 30 napon belül a feleknek meg kell egyezniük az ajánlások végrehajtásában.  Ha ez nem történik meg ésszerű időn belül, az érintett félnek elfogadható kártérítést kell felajánlania.  Ha 20 nap után sem egyeznek meg a kielégítő kompenzációban, a panaszos állam felhatalmazást kérhet a Vitarendező Testülettől, hogy a másik félnek nyújtott kedvezményeket és azzal szembeni kötelezettségeket függessze fel.  Ezt az ésszerű idő elteltétől számított 30 napon belül meg kell kapnia, a Vitarendezési Testület azonban minden esetben ellenőrzi a döntések és az ajánlások végrehajtását. a fellebbezési testület: 1. az Általános Tanács hozta létre 228 2. 3. 4. 5. állandó jellegű 7 szakértőből áll egy adott fellebbezés ügyében 3 szakértő jár el a fellebbezési eljárás

60 (de legfeljebb 90) napig tarthat 75. A WTO: a szabályozás szerkezete, a legfontosabb anyagi jogi szabályok (legnagyobb kedvezményes elbánás, diszkrimináció tilalom, mennyiségi korlátozások tilalma, vámok csökkentése) (1047-48) Nemzetközi szervezetek csoportosítása:  Univerzális szervezetek: - Nemzetek Szövetsége (soha nem vált teljesen univerzálissá az Egyesült Államok távolmaradása miatt, 1946 áprilisában szüntették meg) - Egyesült Nemzetek Szövetsége (ENSZ) - Nemzetközi gazdasági szervezetek (Általános Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény General Agreement on Tariffs and Trade- GATT, és Világkereskedelmi Szervezet World Trade Organisation- WTO)  Regionális intézmények 1947-48: havannai konferencia: megállapodás az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (General Agreement on Tariffs and trade – GATT) létrehozásáról  eredetileg átmenetinek szánt egyezmény tartósan fennmaradt  működése a kétoldalú

ker-i tárgyalásokon és a legnagyobb kedvezményes elbánás elvének feltétlen elfogadásán alapult o az egyik államnak nyújtott legnagyobb kedvezményt valamennyi tagállamra ki kell terjeszteni, tekintettel azonban a fejlődő országokra vonatkozó különleges rendelkezésekre  egy sor vámtarifa- és ker-i tárgyalási fordulót tartottak (széleskörű vámcsökkentés+nem vámjellegű korlátok átalakítása) o 8. forduló az ún Uruguay-forduló (1986) ( 1994-ben Marrakeshban egy megállapodás aláírásával ért véget) Fő megállapodások témái: szolgáltatások kereskedelme kereskedelmi vonzatú tőkebefektetések (TRIMs) szellemi termékek védelmének kereskedelmi kérdései mezőgazdasági termékek keresk. liberalizálása Textilipari, és ruházati termékek keresk. liberalizálása, kvóták vámokká alakítása államok közti vitás kérdések tárgyalásos rendezése, intézményi és jogi keretek 1995 : a Kereskedelmi Világszervezet (WTO)

megalakulása (GATT –nál szigorúbb!) A GATT működésének fő eredményei: Általános vámszínvonal csökkentés (vámszínvonal: USA < 5 %, EU < 6 %, Japán < 5,5 %) Antidömping irányelvek Nem vámjellegű korlátozások szabályozása 229  WTO funkciói: o elősegítse azoknak a több- és sokodalú ker-i megállapodásoknak a végrehajtását, amelyek a WTO anyagi jogát adják  egyezmények „adminisztrálása” o multilaterális kereskedelmi tárgyalási fórum o FDI kérdéseinek vizsgálata o szellemi tulajdon védelme o államok kereskedelempolitikájának figyelése o vitás kérdések rendezése  Szabályozásának jellemző vonásai: o a külföldi és hazai vállalatokat egyformán kell kezelni! o a pénzügyi szolgáltatások terén még nincs teljes liberalizálás (nemzetgazdasági érdekek, árfolyamstabilitás, fizetési mérleg) o dömpingellenes szabályozás o exportszubvenciók korlátozása (alkalmazhatók pl.

környezetvédelemben és K+Fben!) o szabályok megsértése esetén kereskedelmi szankciók Előzmények: A GATT egy Havannában tartott konferencia eredménye 1947.-ből Oka: annak felismerése, hogy a fegyveres konfliktusokat egy vámháború előzi meg, –ami többek között munkanélküliséghez vezet- mely során az ellenséges országok megpróbálták kiszorítani, egymás termékeit saját belső piacokról Létrehozták a WTO-t, a Világkereskedelmi Szervezetet 1995. január 1-jén (World Trade Organisation), az Uruguay forduló eredményeként (összesen 7 forduló: Singapore, Genf, Seattle, Doha, Cancun, Hong-Kong) Feladata: a GATT egyezmény betartásának felügyelete. Ma háromszintű szabályozási rendszerről beszélhetünk: I. GATT-globális szint II. Bilaterális/egyéb regionális szint III. Egyes országok autonóm jogalkotása Célkitűzések: életszínvonal emelése teljes foglalkoztatottság reáljövedelem és a valós kereslet növekedése áruk és

szolgáltatások előállításának és kereskedelmének növelése fenntartható fejlődés, a környezet védelme vámok és más kereskedelmi akadályok csökkentése A fentiek megvalósítása a tagállami szuverenitás és kölcsönösség alapján. Az szabályozás szerkezete: WTO Egyezmény Mellékletek: I. GATT (Általános Egyezmény a Szolgáltatások Kereskedelméről) GATTS (Megállapodás a Szellemi Tulajdonjogok Kereskedelmi vonatkozásairól) TRIPS II. DSU (Vitarendezési Megállapodás) III. Kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus (TPRM) IV. Plurilaterális megállapodások 230 A GATT és a GATTS alapján további egyezmények születtek, ezek mind multilaterális és kötelező egyezmények. Elvei: Antidiszkriminációs szabályok: 1. Legnagyobb kedvezményes elbánás elve ( avagy LENKE) 2. Nemzeti elbánás elve Liberalizációt célzó szabályok: 3. Mennyiségi korlátozások tilalma 4. Vámok csökkentése Legnagyobb kedvezményes elbánás elve

( avagy LENKE): Vámok, egyéb az importhoz és exporthoz kapcsolódó fizetési kötelezettségek, árumozgáshoz kapcsolódó tőkemozgás valamint a formai előírások tekintetében, minden előny, kedvezmény, mentesség, melyet az egyik tagállamból érkező termékre alkalmaznak kiterjesztendő valamennyi tagállamból érkező hasonló termékre. Nemzeti elbánás: Adók egyéb fizetési kötelezettségek külföldről érkező áruk tekintetében nem haladhatják meg a hasonló hazai termékre irányadó mértéket Mennyiségi korlátozások tilalma: Tagállamok a vámokon, adókon és más illetékeken kívül eső olyan tilalmakat, korlátozásokat (import-vagy exportengedélyek) nem tartanak fenn, amelyek a termék importjára vagy exportjára vonatkoznak. Vámok csökkentése: Vámok és más kereskedelmi akadályok lényeges csökkentése. 76. Nemzetközi jog és geopolitika 1. Geopolitika: objektív – térbeli elhelyezkedés, hatalmi képességek, de sok függ attól,

hogy hogyan értékelik őket: szubjektív – aspirációk Szárazföldi (eurázsiai kontinentális világ) és tengeri hatalom (kereskedelemfüggő tengeri világ): melyik fontosabb? A terület vagy abszolút értékű, - a fenyegetés elhárításához szükséges, - vagy relatív értékű az expanzióhoz szükséges. Az expanzió fedő-ideológiái pl.: a vallás (kereszténység, iszlám) terjesztése a civilizáció terjesztése (gyarmatosítás), a barbarizmus kiirtása, posztmodern: a demokrácia terjesztése a nagy államok „természetes” joga az expanzióra VALÓDI okok: szuverénként való túlélés, dominancia 2. Geopolitikai kulcsfogalmak: Stratégiai határok, ütköző zónák és államok, cordon sanitaire (elszigetelési övezet), befolyási övezetek, (elrettenti más államok beavatkozását, de autorizálja az adott nagyhatalom 231 beavatkozását, stratégiai pontok ellenőrzése (támaszpontok) 3. A nemzetközi jog a geopolitikai törekvések ellen

hat, különösen: az államok egyenlősége, határok sérthetetlensége az erőszak tilalma blokád tilalma beavatkozás tilalma a gyarmatosítás tilalma 4. A múltban volta geopolitikai törekvéseket tükröző szerződések, pl: Ribbentrop – Molotov egyezmény: Baltikum és Lengyelország felosztása befolyás: 1948, finn - szovjet szerződés: fenyegető helyzet esetén azonnali konzultáció érdekek elhatárolása, 1907 orosz - angol Irán, Afganisztán, Tibet ütköző állam 5. Biztonsági Tanács: Churchill eredeti elképzelése szerint a 3 nagy világrégiói inter-regionális ügyeivel foglakozott volna, tehát tisztán geopolitikai szerv lett volna BT Alapokmány: utópikus univerzalizmus: minden tagállamnak részt kellene vennie a fegyveres szankciók végrehajtásában, ez nem valósult meg a geopolitikai realitások miatt Ügyek Namíbia-ügy, Nyugat-Szahara ügy: Az önkormányzattal nem rendelkező területekre is kiterjed az önrendelkezés elve (ezt

hangsúlyozta a bíróság) Kelet-Timor ügy (Portugália vs. Ausztrália): A bíróság egy lépéssel továbbment, Kelet Timor mind Portugália, mind Ausztrália vonatkozásában önkormányzattal nem rendelkezik, bíróság rámutatott arra, hogy joga van az önrendelkezéshez. Quebec-ügy: Kimondta, hogy az önrendelkezési elv immár az egyezményeknél túlmutató státuszra tett szert, a nemzetközi jog általános elvének tekintik. Az önrendelkezés fogalma továbbfejleszthető oly módon, hogy az magába foglalja a már létező államoktól való elszakadás lehetőségét. Dekolonizációs folyamattal összefüggésben az önrendelkezés alkalmazható az európai gyarmatosító hatalmakra, az érintett területeken élő népeket pedig nemzetközi jogalanyisággal ruházza fel. Eritrea/Jemen ügy: erős a vélelem,h a 12mérföldes parti sávon belül elhelyezkedő szigetek a parti államhoz tartoznak, amit csakis az erősebb jogcím bizonyítékai cáfolhatnak meg -

Burkina Faso/Mali ügy: a különmegállapodás kimondta, h a vita rendezésének "a gyarmatosítás idejéből örökölt határok sérthetetlenségét" kimondó elv tiszteletben tartásával kell megtörténnie - Bernadotte-ügy: (Az ENSZ szolgálatában elszenvedettt károkért viselt felelősség ügye) Az ENSZ működésének első éveiben a világszervezet megbízottai több, konfliktusokkal terhes térségben teljesítettek szolgálatot. 1947 szeptember 17-én Palesztinában meggyilkolták az ENSZ palesztinai közvetítőjét, a svéd Bernadotte grófot, és Serot francia ezredest, aki ENSZ megfigyelőként működött. A zsidó állam létrehozásakor a környező arabok megpróbálták terrorista akciókkal elüldözni a letelepedett zsidókat. Önvédelmi célokból a kibucok is felfegyverezték magukat. Az ENSZ főtitkár odaküldte békeközvetítőjét, Bernadotte-ot (a svéd királyi család tagja volt), aki ellen egy zsidó csoport merényletet követett el.

Az ENSZ az özvegynek kifizetett juttatást be kívánta szedni Izraeltől, ám Izrael ekkor még nem volt az ENSZ tagja. Ez az eset ráirányította az ENSZ Közgyűlésének figyelmét azokra a sérelmekre, amelyeket az ENSZ közegei feladataik teljesítése során Palesztinában 232 - elszenvedtek, s felmerült a kérdés, vajon az ENSZ jogosult-e a jogsértésekért felelős államokkal szemben kártérítési igénnyel fellépni. A jogi kérdések tisztázása érdekében az ENSZ Közgyűlése 1948. december 3-án kelt határozatában úgy döntött, hogy tanácsadó véleményért a Nemzetközi Bírósághoz fordul, mégpedig a következő kérdésekben: I. Ha az ENSZ valamely közege feladatának teljesítése során kárt szenved olyan körülmények között, amelyekért egy állam felelős, az ENSZ mint szervezet rendelkezik-e a felelős – de iure vagy de facto – kormánnyal szembeni nemzetközi igénnyel való fellépés képességével a) az ENSZ-nek, b) a kárt

szenvedettnek, vagy jogutódjának okozott károk miatt? II. Ha az I b) pontra adott válasz pozitív, ez az eljárás miképpen egyeztethető össze a kárt szenvedett személy állampolgársága szerinti állam jogaival? A Bíróság 1949. április 11-én kelt tanácsadó véleményében a hozzá intézett I kérdés a) pontjával kapcsolatban egyhangúan azon a véleményen volt, hogy ha az ENSZ közege funkcióinak gyakorlása közben olyan körülmények között szenved kárt, amelyek maguk után vonják valamely állam felelősségét, az ENSZ-nek joga van, hogy a felelős de iure vagy de facto kormánnyal szemben nemzetközi igénnyel lépjen fel és követelheti a saját kárának a megtérítését, függetlenül attól, hogy az illető állam tagja-e az ENSZ-nek vagy sem. Bíróság kimondta, hogy az ENSZ a fentebb említett körülmények között nemcsak a saját kárát, hanem a károsult, illetve jogutódai kárigényét is érvényesítheti. A II. kérdéssel

kapcsolatban 10:5 arányú szavazással az a döntés született, hogy ha az ENSZ valamely közegének kárigényét érvényesíti, ezt csak az ENSZ-szel szemben fennálló kötelezettségek megszegésére alapozva teheti; e szabály tiszteletben tartása révén elkerülhetők az ENSZ akciója és a tisztviselő állampolgársága szerinti állam jogosultsága közötti összeütközések, s biztosítható az igények összeegyeztetése. Az ENSZ tehát hozhat olyan határozatot, amely kötelező erővel bír a nem tagállamokra is. Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményében kimondta, hogy az ENSZ jogalanyiság nemcsak a tagállamok irányában állapítható meg, tehát objektív. A Bíróság úgy jutott erre a következtetésre, hogy megvizsgálta az ENSZ Alapokmányát (104. és 105 cikk), ill az azt követő szerződéseket, és a gyakorlatot Összefoglalva tehát az ENSZ jogalanyisága objektív. Ez alapvetően funkciójából ered, hiszen száznál is több tagja miatt

ilyen jogalanyiság nélkül aligha működhetne hatékonyan. A Lockerbie-merénylet 1988. december 21-én a PanAm légitársaság Londonból New-Yorkba tartó 103-as számú járatát 259 utassal (köztük 4 magyarral) a fedélzetén felrobbantották a skóciai Lockerbie város felett. A merénylet 270 halálos áldozatot követelt A lezuhanó roncsok 11 helybeli lakost öltek meg A robbanószerkezetet egy bőröndben rejtették el, amelyet csehszlovák gyártmányú Semtex H robbanóanyagból állítottak össze Az időzítő szerkezetet egy Toshiba rádiókészülékbe építették be, amelyet úgy készítettek el, hogy a robbanószerkezetet képes legyen nagy magasságban uralkodó légköri viszonyok között működésbe lépni. Nemzetközi jogi szempontból is kiemelkedő jelentőségű az eset A szálak két líbiai ügynökhöz vezettek, így az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok kérte Líbiától a gyanúsítottak kiadatását Két kibékíthetetlennek,

megingathatatlannak tűnő álláspont küzdött egymással: Líbia nem kívánta saját állampolgárait kiadni, ehelyett eljárást indított velük szemben, amelyre megfigyelőként az amerikai és az angol hatóságok képviselőit is hívta 233 Az 1971. évi montreali egyezmény,,aut dedere, aut judicare" elvére hivatkozott, ami lehetővé teszi számára a fenti eljárást Emellett utalt arra is, hogy belső joga nem teszi lehetővé a saját állampolgárainak a kiadását. Ezzel szemben a kiadatást kérő államok ragaszkodtak eredeti kérésükhöz A holtpontról való kimozdulást a Biztonsági Tanács két határozata jelentette: a 731. (1992. január 21) és a 748 (1992 március 31) számú határozatok Az első határozatban felszólították Líbiát, hogy maradéktalanul tegyen eleget az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Franciaország követeléseinek A második határozat már húsba vágó, gazdasági szankciókat vezetett be Líbiával

szemben A fenti szankciókat 1993-ban szigorúbbak, súlyosabbak váltották fel: a líbiai állampolgárok külföldön levő vagyonának a befagyasztását írták elő, és annak a garantálását, hogy sem a fenti, sem más forrást nem tesznek hozzáférhetővé Líbia kormányának vagy hatóságainak Líbia a Nemzetközi Bírósághoz is folyamodott, ideiglenes intézkedés kibocsátását kérte, azonban kérését elutasították A Bíróság kimondta, hogy az ENSZ Alapokmánya 103. cikkelye alapján a Biztonsági Tanács 748. számú határozata elsőbbséget élvez minden más nemzetközi szerződéssel szemben, beleértve a montreali Egyezményt. Végső kompromisszumként a gyanúsítottakat (Abdelbaszet Ali Mohamed Al Megrahi és Lamin Kalifa Fimah ) kiadta Líbia, akik ellen Hollandiában, skót jog alapján folytatták le az eljárást Az ügyben 2001-ben hirdettek ítéletet, Líbia 2002 októberében kártérítést fizetett az áldozatok hozzátartozóinak és a

líbiai kormány 2003 áprilisában formálisan elismerte a felelősséget a repülőgép felrobbantásáért A kártérítés kifizetése után az ENSZ törölte a négy évvel korábban felfüggesztett szankciókat és az amerikai embargó is megszűnt. 2006 május 15-én az Egyesült Államok bejelentette, hogy újra teljes diplomáciai kapcsolatba lép Líbiával, miután az országot eltávolította a terrorizmust támogató országok listájáról Lamin Kalifa Fimah-t felmentették, az eredetileg életfogytiglani fegyházra ítélt Al Megrahi büntetését a skóciai Glasgow melletti Greenock börtönében töltötte 2009. augusztus 20ig, amikor is a skót regionális kormány az elítélt végső stádiumú rákjára való tekintettel hazaengedte Líbiába A Lockerbie ügy több szempontból is forradalmian új elemeket hordoz: Egyrészt egyértelműen bebizonyította, hogy egy nemzeti jog – jelen esetben a skót jog is teljes mértékben alkalmas a terrorizmus elleni

küzdelemre, arra, hogy ez alapján nyomozást, eljárást folytassanak le, majd ítéletet hozzanak terrorcselekményekkel kapcsolatban Azt a hitet is megerősítette, hogy a terrorizmussal szemben rugalmasan kell fellépni, több lehetőséget, eshetőséget is figyelembe véve, több eszközt teremtve Ez volt az első eset, amikor egy terrorizmus támogatásával vádolt állam kártérítést fizetett a terrorcselekmény áldozatai hozzátartozóinak A Biztonsági Tanács 686. számú határozatában arra szólította fel Irakot, hogy Kuvait lerohanásával Kuvaitnak, harmadik államoknak, azok állampolgárainak és vállalatainak okozott károk, sérülések miatti felelősségét ismerje el A fenti határozat analógiájára utat lehetne nyitni a felelősségi igények teljesítésének A magánszemélyek azon az alapon, hogy a légitársaság nem teljesítette a szerződésszerű kötelezettségét, miszerint biztonságban a célállomásra fuvarozza a vele szerződött utast,

kártérítési követeléssel állhatnak elő a légifuvarozóval szemben Természetesen számos gyakorlati és jogi akadálya lehet egy ilyen per sikerének A légi fuvarozó sikeresen hivatkozhat a vis maior kimentési okra – például akkor, amikor egy vállról indítható rakétával lőtték le a gépet 234 Ugyanakkor kétséges a vis maior-ra való hivatkozás abban az esetben, amikor egy, a fedélzetre felcsempészett robbanószerkezet semmisítette meg a gépet Ilyenkor felmerül a légifuvarozó gondatlan magatartása az utasok, poggyászok ellenőrzése során A gyakorlatban azonban rendkívül költséges és kétséges kimenetelű egy nagy vállalattal való pereskedés Mindezek ellenére a gyakorlatban egyre több alkalommal ítélnek meg magánszemélyeknek kártérítést terrorcselekmények elszenvedése miatt Harmadrészt a Biztonsági Tanács egy teljesen új szerepben jelent meg – az ügybe való bevonását többféleképpen is értelmezhetjük A

Biztonsági Tanácsot egy speciális ,,jogorvoslati szervként" is felfoghatjuk ebben az esetben – , miközben a kiadatásra vonatkozó nemzetközi jogi szabályokat fenntartják Ezt egészíti ki a Biztonsági Tanácshoz való ,,menekülés" lehetőségével kivételes esetekben, különös tekintettel arra, amikor a hagyományos szerződés rendszer működésképtelennek bizonyul, és patthelyzetet eredményez Végezetül felmerül a kérdés, hogy az ,,aut dedere, aut judicare" elv mellett nem jelent-e meg az ,,aut transfere" eshetőség? Eddig csak két lehetősége volt a kiadatási kérelemmel megkeresett államnak: vagy kiadta a gyanúsítottat, vagy maga járt el vele szemben. Nincs-e lehetősége arra, hogy egy harmadik utat válasszon, azaz egy semleges államnak adja ki a vádlottakat? Emellett a Biztonsági Tanács a fenti elv kikényszerítőjeként lépett fel. Ez elfogadható mindaddig, amíg az ENSZ Alapokmány VII. fejezete alapján jár el, és

a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető esetekben lép fel A Lockerbie ügyre szerződéses választ is adtak a A Plasztik Robbanószerek megjelöléséről, azok felderítése céljából kötött Montreali egyezmény (1991) ,,képében" Az egyezmény jelentős mértékben, alapjaiban különbözik a korábban született szerződésektől Célja az, hogy az államok intézkedéseikkel saját területükön betiltsák, megakadályozzák a megjelölés nélküli robbanóanyagok előállítását, valamint azok behozatalát vagy azok kivitelét Ezzel ellentétben a többi egyezményben a terrorcselekmények elkövetőivel szemben való eljáráson, a velük szemben alkalmazott eljárási cselekményeken van a hangsúly A plasztik robbanószerek megjelöléséről szóló egyezmény azt akarja megakadályozni, hogy ezek a személyek hozzájuthassanak nem megjelölt robbanószerekhez Lockerbie-üggyel kapcsolatos megállapítások a Shaw könyvben: „az, hogy a belső

jog a cselekvést nem teszi lehetővé, nem lehet a védekezés alapja, ha az állam egy nemzetközi kötelezettségét nem teljesíti” A skót legfőbb ügyész kimondta, hogy a skót bíróságok az elkövetés helye alapján joghatósággal rendelkeznek a skóciai Lockerbie-re zuhant repülőgép felrobbantásával gyanúsított személyek felett A bíróság elfogadta, hogy az ENSZ Alapokmánya 103. cikkének értelmében az alapokmányból eredő kötelezettségek (köztük a BT szankciót elrendelő döntései) elsőbbséget élveznek az egyéb nemzetközi megállapodás tartalmazta kötelezettségekkel szemben. ( a 25 cikknek megfelelően valamennyi tagállam köteles a BT határozatait elfogadni és végrehajtani, vonatkozik ez az ügyben érintett 731. és 748 számúakra is) ) - Északi.tengeri kontinentális talapzat/NSZK vs Hollandia/NSZK vs Dánia Előzmények: A gáz-és olajkutatás szempontjaira tekintettel az Északi-tenger kontinentális talapzatának elhatárolása

során a határvonalakat illetően Nyugat-Németország a választóvonalak 235 tekintetében sem Hollandiával, sem Dániával nem tudott megegyezni, így az ügy a Nemzetközi Bíróság elé került. Az 1958-ban Genfben aláírt Kontinentális talapzatról szóló egyezmény 6. cikke kimondta, hogy abban az esetben, ha felek nem tudnak megegyezni, és különleges körülmények nem tesznek indokolttá ettől eltérő megközelítést, a választóvonalat az egyes államok parti tengerének alapvonalához legközelebb eső pontoktól az egyenlő távolság elvével összhangban kell megállapítani. (1966-ban Dánia és Hollandia kétoldalú egyezményben megállapodik ennek alkalmazásáról) Ebben az esetben viszont mivel Németország partvonala konkáv, az egyenlő távolságra lévő vonalak egymáshoz tartottak volna, és az Északi-tengerből csak egy kis háromszöget választottak volna le. A Német Szövetségi Köztársaság az 1958-as genfi egyezményt aláírta, de

nem ratifikálta, így az egyezmény rendelkezései rá nézve nem voltak kötelezők. A kérdés tehát az volt, lehet-e keresetet alapozni arra, hogy az „egyenlő távolságkülönleges körülmények elve" immár a nemzetközi szokásjog részévé vált, tehát Németországra nézve kötelező. NSZK keresettel fordult a Nemzetközi Bírósághoz, hogy az, a nemzetközi joggal összhangban döntse el, hol húzódik a kontinentális talapzatot elválasztó vonal. (alávetés) NSZK: A partvonal hosszához igazodó igazságos és méltányos rész jár neki Dánia és Hollandia: a genfi egyezmény szerint ha a felek nem tudnak megegyezni, akkor az egyenlő távolság elvét kell alkalmazni, kivéve ha speciális körülmények állnak fenn. NSZK: csak aláírta és nem ratifikálta a genfi egyezményt, így az nem kötelező rá nézve Dánia és Hollandia: NSZK magatartásával elfogadta azt, egyébként is általánosan elfogadott szokásjogi szabály az egyenlő távolság

elve, így automatikusan köt, minden államnak annyi területe van, amelyet ellenőrzés alatt tud tartani, vagyis ami közel van, ennek meghatározására általános és rég elfogadott módszer az egyenlő távolság elve Ha pedig a genfi egyezmény idejében még ez nem volt általános szokásjogi szabály, annak hatására azzá vált Bíróság: megállapította, hogy a kontinentális talapzat az, ahol az állam a szuverenitását gyakorolja, ehhez nem szükséges külön jogi aktus, a határ csak egy vonal, ehhez képest a kontinentális talapzat megállapításánál figyelemmel kell lenni a körülményekre, a természeti erőforrásokra, illetve azt, hogy a kontinentális talapzat mely állam területének természetes folytatása A felmerülő kérdésekkel kapcsolatban Bíróság: 1. NSZK azzal, hogy nem ratifikálta a genfi egyezményt nem tette eleget egy formális követelménynek, így nem kötelező rá, és nem is alkalmazható az egyezmény (nem lehet az estoppel

elvének alkalmazása sem, mert ahhoz világos és kétséget kizáró magatartás, valamint a másik félnél fellépő kár, mint feltétel szükséges) 2. A Bíróság hangsúlyozta, hogy amikor a Nemzetközi Jogi Bizottság a vita alapját képező egyezménytervezettel kapcsolatban ezt a kérdést Genfben tárgyalta, az egyenlő távolság elvét majdhogynem kísérleti jelleggel javasolták, és az egyáltalán nem úgy merült fel, mint a nemzetközi szokásjog valamilyen kialakulóban lévő szabálya. Egyébként a nevezett genfi egyezmény ellen fenntartással is lehetett élni. 3. A kérdés ezután az lett, vajon az egyezményt követő gyakorlat szokásjogot teremtett-e A bíróság erre a kérdésre is nemleges választ adott, és kimondta, hogy noha az idő önmagában nem döntő elem (mindössze három év telt el) „nélkülözhetetlen követelmény, hogy a kérdéses időszakban, legyen az bármennyire rövid is, az állami gyakorlatnak () széles körűnek és

gyakorlatilag egységesnek kell lennie, mi több, oly módon kell megjelennie, hogy abból a benne foglalt jogi szabály vagy jogi kötelezettség általános elismerésére is következtetni lehessen". 236 Összefoglalás: a genfi egyezmény nem köti az NSZK-t, mert nem hirdette ki hazájában, a genfi egyezmény nem szokásjogot tükrözött, illetve azóta sem került sor szokásjog kialakulására egyrészt az idő rövidsége, másrészt a széleskörű és egységes alkalmazás hiánya miatt (a genfi egyezmény tehát csak kisegítő szabály) A jogvita megoldása végett az érintett országok és Nagy-Britannia végül négyoldalú szerződésben osztották fel a területet. - Barcelona Traction Light and Power Company Ltd. ügye/Belgium v Spanyolország Előzmények 1911 Barcelona Traction Light and Power Company Ltd. (továbbiakban Barcelona Traction) megalapítása Torontóban (Kanadában), székhelye szintén Toronotó volt, részvénytársaságként hozták

létre létrehozásának célja: Katalóniában (Spanyolo.) elektromos erőműveket építsen és üzemeltessen később különböző leányvállalatokat hoztak létre, melyeket részben spanyol, részben kanadai jog alapján hoztak létre 1948 Reus bírósága (Spanyolo.) vagyonbukottnak nyilvánította Rt-t, s kimondta, hogy fel kell számolni (később ezt a leányvállalatokra is kiterjesztették) fenti ítélet miatt spanyol kormányhoz fordult Belgium, Anglia, Egyesült Államok és Egyesült Királyság 1951 spanyol, kanadai és brit kormány ügy megvizsgálására egy különbizottságot kiküldött vizsgálatra, majd ezen bizottság jelentése alapján nyilatkozatot tettek -> tartalma: spanyol kormány eljárását jogszerűnek minősítették Belgium tiltakozott, hogy a fenti vizsgálóbizottságba a belga szakértőt nem hívták meg -> fenti nyilatkozatot res inter alios actának minősítette 1958 Belgium Spanyolország ellen kereset nyújtott be a Nemzetközi

Bíróságnál, ezzel szemben Spanyolország pergátló kifogásokat terjesztett elő felek ezek után megállapodtak abban, hogy a vitát megkísérlik újabb tárgyalások útján rendezni -> 1961 fenti megállapossal tekintettel Nemzetközi Bíróság levette napirendjéről az ügyet 1962 miután a tárgyalások eredménytelen voltak Belgium másodszor is keresettel fordult a Nemzetközi Bírósághoz Belgium a Nemzetközi Bíróság joghatóságát az: 1927-ben aláírt belga-spanyol egyeztetési, bírói és választottbírósági szerződés 17. cikkére, valamint a Bírósági Statútumának 37. cikkére alapította Belga kereset tartalma: arra kérték a Bíróságot, hogy állapítsa meg és mondja ki, különböző spanyol állami szervek döntései, intézkedései, ill. mulasztásai sértették a nemzetközi jogot; Spanyolország köteles kártérítést fizetni a belga részvényeseknek fentebb említett aktusok következtében keletkezett károkért; továbbá

kötelezzék a spanyol államot a jogsértő aktusok megsemmisítésére Pergátló kifogások a felperes (Belgium, továbbiakban: FP) keresetével szemben az alperes (Spanyolország, továbbiakban: AP) 4 pergátló kifogást terjesztett elő: 1) Belgium ebben a vitában már egyszer bejelentette, nem kívánja az eljárás folytatását -> ennek következtében Belgium ugyanazon ügyben többé már nem indíthat eljárást ez azért is jelentős, mert a Nemzetközi Bíróság fennállása óta először találta magát szembe azzal a problémával, hogy mik az eljárás félbeszakításának a joghatásai olyan esetben, amikor később ugyanazon ügyben újabb eljárást kezdeményeznek 237 bíróság nem fogadta el azt a spanyol érvet, hogy a félbeszakítást mindig úgy kell tekinteni, mint amely az eljárásból való teljes lemondást foglalja magában -> nem tekinthető annak, hogy egy jövőbeli eljárás akadályát képezi, kivéve: ellenkező világosan ki nem

derül, ill. meg nem állapítható -> AP-re hárul annak bizonyítása, hogy a FP államnak a keresettől való elállása nemcsak az 1968-as keresettel megindított ügyre vonatkozott -> spanyolok érvei: a) korábbi megállapodásokkor belga magánérdekek képviselői a megállapodások megkezdése előtt kapcsolatba léptek spanyol érdekek képviselőivel, s azon előzetes feltételként a kereset végleges visszavonását jelölték meg a spanyolok => Bíróság szerint semmiféle bizonyíték nem adott arra, hogy kormányszintű megegyezés létrejött volna! b) ún. estoppelre hivatkoztak: lényege az volt, hogy a belga kormány magatartásával félrevezette a spanyol kormányt a keresettől való elállás terjedelmét illettően, s ha ezt akkor nem teszik, akkor a spanyol kormány az eljárás félbeszakításához nem járult volna hozzá => Bíróság szerint belga nyilatkozat félrevezető jellege nem áll fenn, s Spanyolország kockázatot vállalt akkor,

amikor hozzájárult a tárgyalások folytatásához anno! c) Spanyolország szerint a Bíróság jelen eljárása ellenkezik az 1927-es belga-spanyol szerződés szellemével, melynek értelmében ugyanis egy vita csak akkor terjeszthető nemzetközi bírói fórum elé, ha már különböző előzetes lépések megtörténtek -> előzetes lépésekre viszont már az első eljárás kapcsán sor került, s a jelenlegi eljárás vonatkozásában megismételték azokat -> spanyolok szerint az új eljárás tehát nem szabályszerű és nem felelt meg az említett okmánynak, amelyre a FP állam a Bíróság joghatóságát alapította => Bíróság szerint egy szerződésben előírt lépések vmely adott sérelem vonatkozásában nem tekintetők „kimerítetteknek” mindeaddig, amíg az ügy nincs eldöntve, ill. a vitának véget nem vetnek olyan formában hogy az magában foglalja a további eljárásról való lemondást is. 2) 1927-es szerződés vonatkozó rendelkezése

úgy szólt, hogy amennyiben a szerződésben rögzített rendezési módok nem vezetnek eredményre, úgy bármelyik fél bármilyen jogi természetű vitát az Állandó Nemzetközi Bíróság elé terjeszthet -> Spanyolo. pergátló kifogása arra vonatkozott, hogy a szerződés 1946 áprilisában az Állandó Nemzetközi Bíróság megszűnte következtében hatályát vesztette => Bíróság a Statútum célját elemezte, s megállapította, hogy az alkotóinak szándéka nem irányulhatott arra, hogy a változás a előidézze az általuk fenntartani kívánt joghatósági záradékok megsemmisülését Bíróság szerint három feltétel együttes megléte szülséges ahhoz, hogy az Állandó Nemzetközi Bíróság joghatóságát előíró szerződések joghatósági záradékainak hatálya átszálljon a Nemzetközi Bíróságra:  érvényes szerződésnek kell lenni;  szerződésnek az Állandó Nemzetközi Bíróság joghatóságát előíró rendelkezést kell

tartalmaznia;  vitának a Statútumban részes államok között kell felmerülnie. Bíróság álláspontja: jelen esetben fenti három feltétel mindegyike teljesül => Nemzetközi Bíróság joghatósága fennáll 3)-4) kereset elfogadhatóságának kérdését érintették, s erről a Bíróság az eljárás érdemi vizsgálatkor döntött. Ítélet spanyolok 3)-4) pergátló kifogása szerint Belgium nem terjeszthet elő egy kanadai társasággal kapcsolatos igényeket, még akkor sem, ha a társaság részvényesei belga 238 állampolgárok -> Bíróságnak tehát arról kellett döntenie: Belgium diplomáciai védelmében részesíthei-e a Kanadában létrehozott társaság belga részvényeseit akkor, amikor a sérelmezett spanyol intézkedéset magával a társasággal és nem a belga állampolgárokkal szemben foganatosították => Bíróság úgy vélte, különbséget kell tenni a) az államnak a nemzetközi közösséggel szembeni kötelezttségei és b)

egy meghatározott állammal szembeni, a diplomácia védelméből adódó kötelezettsége között. kérdés jelen ügyben tehát: vajon megsértették-e Beglium jogait azzal, hogy egy külföldön honos társaság belga állampolgárságú részvényeseivel szemben spanyol részről bizonyos intézkedésket foganatosítottak Bíróság nagymértékben támaszkodott az rt-kre vonatkozóan a belső jogokban általában elfogadott normákra -> rt. joga a társaság és a részvényesek jogainak és kötelezettségeinek szigorú megkülönböztetésén alapul! -> kizárólag a társaság minősül jogi személynek és csak az járhat el a társaságot érintő kérdésekben Bíróság megállapította, hogy a társaságnak okozott károk kétségtelenük érintik magát a részvényest is -> nem jelenti azt, hogy mind a kettőnek joga van kártérítést követleni -> minden olyan esetben amikor részvényes jogát is érinti, annak a társasághoz kell fordulnia, hogy az

érdekében lépjen fel Bíróság szerint azok az intézkedések, amelyek kifejezetten csak a társaság jogait érintik, nem foglalnak magukban a részvényesekkel szembeni felelősséget, még abban az esetben sem, ha egyúttal ezek érdekei is sérelmet szenvedtek DE! más lenne a helyzet, ha a sérelmezett aktussal a részvényesek a társasággal kapcsolatos jogai ellen irányultak volna! => Bíróság szerint ez jelen esetben nem állja meg helyét! Ítélet értelmében csak bizonyos speciális körülmények fennforgása esetén nem érvényesül a rt.-k diplomáciai védelmére vonatkozó szabály: 1) ha a társaság már nem létezik, s ezzel elvesztette azt a képességét, hogy jogainak védelmében, ill. részvényesei érdekében fellépjen; 2) ha annak az államnak, amelynek a társaság honosa, nincs joga arra, hogy a társaság érdekében eljárjon Bíróság elsővel kapcsolatban megállapította: még mint jogi személy nem feltétlenül szűnt meg az rt. és

vesztette el képességét, hogy jogainak v részvényesei érdekében védelmébn fellépjen => társaság jogi helyzete releváns, nem pedig a pénzügyi viszonyai Bíróság a másodikkal kapcsolatban azt mondta: a társaságot Kanadában hozták létre, és székhelye is ott található -> tehát kanadai honosságú Kanadai kormány maga részéről évekig dimplomáciai védelemben részesítette a társaságot, később azonban ezzel felhagyott, ami viszont önmagában nem indokolja, hogy egy másik állam gyakoroljon diplomáciai védelet Belgium újabb érvére, mely a külföldi eszközölt beruházások védelmére vonatkozott, a Bíróság rámutatott arra, hogy különbség van a diplomáciai védelem és a küldöldön eszközölt beruházások védelme között! Továbbá a Nemzetközi Bíróság kitért a méltányossági alapon nyújtott diplomáciai védelem kérdésére is -> megvizsgálta, hogy vajon ebben az esetben ilyenben részesíthetie Belgium a

károsult belga részvényeseket => Bíróság rávilágított arra, hogy a részvényeseknek ilyenképpen nyújtott diplomáciai védelme tág teret nyitna különböző államok egymással konkuráló panaszainak -> ez nemzetközi gazdasági kapcsolatokban zavart és bizonytalanságot okozna. 239 - Ausztrália v. Franciaország/Francia nukleáris kísérletek ügye Tényállás: 1966 – tól folyó a Csendes – óceán déli térségében végrehajtott francia légköri nukleáris kísérletek, 6000km-re Ausztrália partjaitól Ausztrália területén radioaktív lecsapódást idéztek elő Ausztrália nem tudott felmutatni tényleges bizonyítékot a népének okozott kár, vagy közvetlen veszély fennállásáról Ausztrália keresetet indít Franciaország ellen a Nemzetközi Bíróság előtt 1973-ban, kereseti kérelme irányul 1) ICJ nyilvánítsa a nukleáris kísérleteket az nemzetközi joggal ellentétesnek 2) tiltsa el Franciaországot a további nukleáris

kísérletektől 1974-ben a Francia Köztársasági Elnök Hivatala, majd a köztársasági elnök, a külügyminiszter, valamint a hadügyminiszter nyilvánosan tettet nyilatkozatokat. Tartalma mindnek: Franciaország kinyilvánította szándékát, hogy 1974 után felhagy a légköri kísérleti nukleáris robbantásokkal. Eldöntendő Jogkérdés: 1 ) Jogi kötelezettséget teremtenek-e a Franciaország által tett egyoldalú nyilatkozatok? 2 ) Ha igen, fennáll-e a felek közötti jogvita? Ítélet: 1) IGEN, az érdekelt államoknak joguk van az egyoldalú nyilatkozatokban vállalt kötelezettség tiszteletben tartását megkövetelni. 2) NEM, Franciaország kötelezettséget vállalt jövőbeli magatartására vonatkozóan, így Ausztrália keresetét vonatkozóan bírói döntés céltalan lenne Indoklás: JOGI ALAPVETÉS: 1. Jogvita léte előfeltétele a Nemzetközi Bíróság eljárásnak (ICJ Alapszabályai, 38 cikk) „A Bíróság, *+ eléje terjesztett jogvitákat a

nemzetközi jog alapján bírálja el” 2. A felperes kereseti kérelme alapján Ausztrália célja, hogy a légköri nukleáris kísérletek abbamaradjanak, a Bíróságnak figyelembe kell vennie a kereset benyújtása utáni tényezőket is, amely az alperes magatartására vonatkoznak. 3. A Bíróság releváns tényezőnek tekintette a francia államférfiak által tett nyilatkozatokat 4. Egyoldalú aktusok formájában megjelenő, jog, ill ténybeli helyzetekre vonatkozó nyilatkozatok teremthetnek jogi kötelezettséget, feltéve, hogy nyilvánosan jutottak kifejezésre a konkrét álláspontot, valamint azzal a szándékkal, hogy kötelezzék magukat. a. Nem szükségszerűség nemzetközi tárgyalások keretére, ellenérdekű félre, utólagos elfogadásra, más állam válaszára. Az állam tehát egy konkrét kérdésben állást foglal, a szándéka pedig, hogy kötve legyen az aktus értelmezése során bírálható el. b. Az államok jövőbeli tevékenységeit

korlátozó nyilatkozatait mindig megszorítóan kell értelmezni. c. Egyoldalú nyilatkozatra formai megkötés nincsen, ha a tartalom világos szándékot fejez ki. d. A nemzetközi együttműködés a jóhiszeműség elvére alapul, így az egyoldalú nyilatkozattal vállalt nemzetközi kötelezettség kötelező jellege is. * = > Ítélet 1) pont] 5. A Bíróság a köztársasági elnök nyilatkozatát tartotta a legfontosabbnak, mivel tőle, mint államfőtől származó nyilatkozatok a francia állam aktusainak minősülnek a nemzetközi kapcsolatok terén. 240 ALKALMAZÁS: 1. Franciaország kötelezettséget vállalt a kísérletek abbahagyására 2. Ausztrália ennek ellenére nem gyakorolta a keresettől való elállás jogát 3. A vita tárgy elenyészett, a Bíróságnak nem feladata figyelembe venni, hogy mi történne akkor, ha az állam a vállalt kötelezettséget nem tartaná be. Különvélemény, bírálat: a Bíróság megkerülte annak a kérdésnek

megválaszolását, hogy a francia nukleáris kísérletek összeegyeztethetők-e a nemzetközi joggal. - Preah Vihear-i templom ügye/Kambodzsa v. Thaiföld A Thaiföld és Kambodzsa közötti vita tárgyát képező Preah Vihear-i romos templom a két ország határán található régi kegyhely, és nagy művészeti és régészeti értéket képvisel A templom térségében a Dangrek-hegység láncolata képezi a határt 1904 és 1908 között Franciaország – amelyhez 1953-ig Francia Indokína, így többek között Kambodzsa is tartozott – Sziámmal, a mai Thaiföld elődjével több határmegállapító szerződést kötött. 1904-ben kötött szerződésben megegyeztek abban, hogy a Preah Vihear-i térségben a határt a vízválasztóvonal képezi és rendelkeztek egy francia-sziámi vegyesbizottság felállításáról, amelynek feladata volt a határvonal kijelölése 1907-ben a francia tisztek feltérképezték a határövezetet és a templom térségét kambodzsai

területként tüntették fel A templom feletti szuverenitást később mind Kambodzsa, mind Thaiföld magáénak követelte és 1954-ben Thaiföld a romoknál fegyveres erőt helyezett el. Kambodzsa 1959ben a templom feletti szuverenitás ügyében keresettel fordult a Nemzetközi Bírósághoz A kambodzsai kormány a Bíróság joghatóságát arra alapította, hogy országa 1957-ben, Thaiföld pedig 1950-ben, a Statútum 36. cikkének 2 bekezdése alapján tett nyilatkozataikban elfogadták a Nemzetközi Bíróság kötelező joghatóságát. ÍTÉLET A PERGÁTLÓ KIFOGÁSOK TÁRGYÁBAN Thaiföld tiltakozott a Bíróság eljárása ellen, 2 pergátló kifogást terjesztett elő:  1950-ben tett thaiföldi nyilatkozat nem tekinthető a Bíróság joghatóságát érvényesen elfogadó kötelező joghatósági nyilatkozatnak 1929-es nyilatkozatban 10 éves időszakra ismerte el az Állandó Nemzetközi Bíróság kötelező joghatóságát, majd ezt 1940-ben és 1950-ben újabb 10

éves időszakokra megújította. -> hangsúlyozták, hogy azóta jelentős változások történtek: Izraeli-bolgár légi incidens ügyében született ítélet (szerintük Thaiföld helyzete azonos Bulgáriáéval). Az Állandó Nemzetközi Bíróság 1946-ban megszűnt és csak mint egy 8 hónappal ezt követően vált Thaiföld a Nemzetközi Bíróság Statútumának részesévé, így 1950-ben tulajdonképpen egy nem létező bíróság részére tett nyilatkozatot. <- Nemzetközi Bíróság ezt nem fogadta el Thaiföld felhozta azt az érvet is,hogy az 1950-es nyilatkozatával tévedésben (mivel a Bíróság már megszűnt) volt, a Bíróság azonban ezt se találta elfogadhatónak kötelező joghatósági nyilatkozattal kapcsolatos alaki követelmény az volt, hogy az ENSZ főtitkáránál tegyék le, és Thaiföld ennek eleget tett Nemzetközi Bíróság: a nyilatkozatnak nem lehetett egyéb célja, mint a jelenleg működő Nemzetközi Bíróság joghatóságának az

elfogadása és Thaiföld pergátló kifogásait elutasította. ÉRDEMI ÍTÉLET Keresetében Kambodzsa a francia tisztek által készített térképre hivatkozva a templom feletti szuverenitást magáénak követelte és kérte a Bíróságot, mondja ki, Thaiföld köteles fegyveres erőit a vitatott térségből és a templomból elszállított tárgyakat szolgáltassa vissza 241 Thaiföld vitatta a térkép kötelező erejét, mondván, hogy a feltüntetett határvonalat országa soha nem ismerte el, ha el is fogadta, csak azért mert téves hiszemben volt (hogy a határvonal megegyezik a vízválasztóvonallal) A Bíróság megállapította, hogy Sziám elfogadta a térképen feltüntetett határvonalat, hiszen a térképet elkészülte után eljuttatták a sziámi hatóságokhoz, akik kifogásolhatták volna, de nem tették Thaiföld továbbá azzal érvelt, hogy akkor még nem ismerte a templom jelentőségét. A Bíróság szerint ez nem megalapozott, nem lehet ugyanis

határmódosítást követelni azon az alapon, hogy a határövezet időközben fontossá vált. Thaiföld arra is utalt, hogy a térkép elfogadásakor a sziámi hatóságok tévedésben voltak a Bíróság ezt sem fogadta el, és kimondta: „egy fél nem hivatkozhat tévedésre, mint hozzájárulását lerontóra, ha ezen tévedés előidézéséhez a saját magatartásával hozzájárult, ha elkerülhette volna a tévedést, illetve ha a körülmények olyanok voltak, hogy azok a tévedés lehetőségére figyelmeztettek.” A Bíróság továbbá kifejtette, hogy a térkép ügyét csak a Kambodzsával 1958-ban megkezdett tárgyalásokon hozták fel, holott már 1934-1935-ben megállapították, hogy a Preah Vihear-i térségben eltérés van a térképen feltüntetett vonal és a vízválasztóvonal között, akkor mégse vitatták ezt Thaiföld a hallgatását azzal indokolta, hogy a térség a birtokában volt, így nem volt szükséges az ügyet felvetnie, s saját

közigazgatási hatóságainak aktusaira hivatkozott annak bizonyítására, hogy a térképet sohasem fogadta el <- Bíróság: nem lehet olyannak értékelni,mint amelyek lerontanák a központi hatóságok a térképen feltüntetett határvonal elfogadásával kapcsolatos magatartását A Bíróság megállapította, hogy Thaiföld elfogadta a térképet; Thaiföld 50 éven keresztül élvezte az 1904-es egyezmény előnyeit, mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy elfogadták a térképen jelzett határvonalat is A térkép ezzel az elfogadással szerződéses rendezéssé, a szerződés integráns részévé vált, a felek pedig annak idején a szerződéses rendezést úgy értelmezték, hogy amennyiben eltérés van a szerződés és a térkép között, az utóbbi az irányadó A Bíróság megvizsgálta a kérdést szerződésértelmezési problémaként is A határ létesítésének elsődleges célja az volt, hogy stabil és végleges megoldásra jussanak

Az 1904-es szerződésbe azért iktatták be a vízválasztóvonalra való utaláson túl azt, hogy a határvonalat a helyszínen kell kijelölni, mert tudták, hogy ez biztosít stabil és végleges rendezést <- ez is azt támasztja alá, hogy a térképen lévő határvonal képezi a határt A Nemzetközi Bíróság 1962-ben meghozott ítéletében úgy döntött, hogy a Preah Vihear-i templom Kambodzsa szuverenitása alá tartozó területen helyezkedik el; Thaiföldnek ezért ki kell vonnia a fegyveres erőit és visszaszolgáltatnia a templomból elszállított tárgyakat Az ügy első része a kötelező joghatósági nyilatkozatokkal összefüggő problémákat vetett fel; a Bíróság ítéletében így szó volt a nyilatkozat formai kellékeiről; az Állandó Nemzetközi Bíróság részére tett alávetési nyilatkozat érvényességéről A vita érdemi részében a határmegállapító szerződésekkel, valamint a tévedéssel kapcsolatban kifejtettek voltak a

legfontosabbak A nemzetközi jog alapvetően a status quo-t védi, a szokásjogot megváltoztatni nagyon nehéz