Egészségügy | Endokrinológia » Endokrinológia, esszé kérdések

ENDOKRINOLÓGIA Esszékérdések 1. Az intercelluláris kommunikáció típusai   A sejtek kémiai hírvivőkkel (messenger) útján teremtenek egymással kapcsolatot. A kapcsolatteremtésnek több fajtája ismert. Van, amikor a messenger anyag nem jut ki az ECF-ba (ilyen pl. a gap junction), de leggyakrabban igen Az ECF-ba szecernált kémiai hírvivők receptorokon keresztül hatnak, mely jelfogó molekulák elhelyezkedhetnek a membránban, a citoplazmában vagy a sejtmagban.  A sejtek közötti olyan kacsolatteremtésnek, amikor a kémiai hírvivő anyag az ECF-ba kerül, szintén több fajtáját különböztetjük meg.   Idegi kapcsolat. Két idegsejt közötti szinaptikus átkapcsolódás helyén neurotranszmitter szabadul fel a preszinaptikus neuronból, ami a szinaptikus résen keresztül diffundálva a posztszinaptikus neuronon fejti ki a hatását.   Neurokrin kapcsolat. Az előzőhöz hasonló, annyi különbséggel, hogy a neurotranszmitter nem

a szionaptikus résbe, hanem az interstitiumba ürül.   Endokrin kapcsolat. A hormonok a célsejteket a keringő véren keresztül érik el. A hormonokat típusosan endokrin mirigyek termelik.   Parakrin kapcsolat. A sejtek termékei az ECF-ban diffundálnak, és csak a közel elhelyezkedő sejteken tudják kifejteni hatásukat.   Juxtakrin kapcsolat. A sejtek termékei szintén az ECF-ban diffundálnak, de csak a szomszédos sejteken fejtik ki hatásukat.   Autokrin kapcsolat. Egyes sejtek olyan kémiai hírvivőket szekretálnak az interstitiumba, amely anyagra saját receptoraik vannak, így a szekrétum visszahatva saját működésüket befolyásolja.  Érdemes megjegyezni, hogy ugyanazon kémiai anyag a szervezet különböző pontjain szerepelhet neurotranszmitterként, neurohormonként, parakrin mediátorként és a mirigyek által a vérkeringésbe juttatott hormonként is.  A kémiai hírvivők a hatásukat kifejthetik a mRNS

átírásának megváltoztatásával (citoplazmatikus receptoron keresztül vagy közvetlenül a magra hatva) illetve másodlagos hírvivők segítségével (cAMP, IP 3 , Ca2+). 2. A glandularis hormonszekréció szabályozásának fő típusai           A hormonszekréció szabályozásánál meg kell említeni, hogy a hormonok között chierachikus viszony állítható fel, amennyiben a hypothalamo-hypophysealis rendszer felette áll a szervezet teljes endokrin háztartásának. Ezen a rendszeren keresztül a hormonszekréció szabályozása kettős: visszacsatolásos zárt láncú, illetve neurális nyílt láncú szabályozás. A visszacsatolásos zárt láncú szabályozás a típusos „feed-back” mechanizmusokat jelenti, leggyakrabban negatív feed-back szabályozással találkozunk. Épp a hypothalamo-hypophysealis rendszer sajátosságai miatt megkülönböztetünk hosszú-, rövid- és ultrarövid hurkú szabályozást. A hosszú hurkú

szabályozás esetén a célmirigy által termelt hormon visszaszabályoz a hypothalamo-hypophyseális rendszerhez. A rövid hurkú szabályozás esetén a hypothalamikus releasing hormon hatására termelődött hypophysealis hormon csatol vissza a hypothalamusba. Az ultrarövid hurkú szabályozás esetén maga a hypothalamikus RH parakrin vagy autokrin módon „sajátmagát” szabályozza. A hypothalamikus RH-k és IH-k általában peptidek; mely alól kivételt jelent az LHRH. A neuralis nyílt láncú szabályozás esetén nem a szabályozott változó hat vissza a hypothalamusra vagy az adenohypophysisre, hanem ettől függetlenül az idegrendszert érő változás szabályozza a hypothalamus hypophyseotrop sejtjeit. A leggyakrabban idézett példa a CRH-ACTH tengelynek mindenféle károsító, ún. „stresszor” behatással való aktiválása, azonban ide sorolhatók a cirkadián ritmusok idegrendszeri generálása, valamint a „jeltadó” környezeti változások, pl. a

fény/sötétség változása. 3. A hypothalamus szerepe a szervezet folyadékháztartásának szabályozásában    A vízfelvételt a plazma ozmolalitása és az ECF térfogata szabályozza, hasonlóan, mint a vazopresszinszekréciót. A vízfelvételt a plazma megnövekedett effektív ozmotikus nyomása, az ECF térfogatának csökkenése, lelki tényezők és más faktorok fokozzák. A fokozódó EFC-ozmolalitás (a normálérték 290 mosmol) a NSO ozmoreceptorain keresztül két hatást fejt ki: egyrészt fokozza az ADH szekréciót, ami a fent leírt módon csökkenti a vizeletmennyiséget, másrészt pedig szomjúságérzést okoz.  Az ECF térfogatának csökkenése a plazma ozmolalitásának növekedésétől függetlenül serkenti a szomjúságérzést. Így a vérzés fokozott vízivást okoz, bár ugyanakkora a plazma ozmolalitása. Ebben a mechanizmusban a baroreflex inaktivációja játszik szerepet  Ezeken a mechanizmusokon kívül még több

tényező is szerepet játszik a szomjúság kialakulásában: így pl. a fokozódó renin-angiotenzin rendszer (az angiotenzin II a circumventricularis szervekre hatva szomjúságérzetet vált ki), pszichológiai tényezők, a garat nyálkahártyájának kiszáradása.  Vízleadás akkor történik, ha a az plazma ozmolalitása a normálértéket alulról közelíti, illetve ha a plazma térfogat expandált. Ezekben az esetekben szomjúságérzés fiziológiásan nem alakul ki, sőt az ADH-szekcéció csökkenése miatt a vizeletproduktum is megemelkedik. 4. Az ADH hatásai, az ADH-termelés szabályozása           Az ADH szekréció szabályozásának alapja, a NSO-ban elhelyezkedő ozmoreceptorok. Az EC tér normál ozmolalitása 290 mosmol. Ha ennél nagyobb, az ozmoreceptor sejtek zsugorodnak, ami a membránon akcióspotenciált generál, ez utóbbi Ca2+ beáramlással jár a végbunkóban, ami pedig degranulációt okoz. Az ADH

szekréciójának stimulálója még a vérnyomás, illetve a volumen csökkenése is. A baroreceptorokon keresztül vérnyomásesés hatására megszűnik az afferentáció, így a NTS  NSO gátlás megszűnik, az ADH termelődés fokozódik. Az ADH szekréció serkentésére a plazma ozmolalitásának emelkedése és a vérnyomás csökkenése nem egyenlő inger. Az előbbi hatásosabb, de gyengébb inger, ami azt jelenti, hogy már nagyon kicsiny változás ADH-szekréció fokozódásával jár (310 mosmol mellett az ADH-szekréció ötszöröse a bazális értéknek). Az utóbbi kevésbé hatásos, de erősebb inger, ami azt jelenti, hogy a vérnyomás nagyobb mérvű csökkenése szükséges a változáshoz, de az nagyobb változást is hoz létre (60%-os artériás középnyomás csökkenés több százszoros ADH-szekréció emelkedést eredményez). Az ADH a szervezetben több ponton fejti ki a hatását, mely hatások eltérőek egymástól. Ennek megfelelően eltérő

receptorokon keresztül is fejti ki ezen hatásait. A V 1 receptorok rezisztenciaerek területén találhatók, ahol ezek ingerlése vazokonstrikciót vált ki. A V 2 receptorok a vese gyűjtőcsatornáiban foglalnak helyet, ahol annak permeabilitását fokozza. Ez annak köszönhető, hogy hatására az addig granulumokban preformálva elhelyezkedő aquaporin-2 nevű vízcsatornákat helyez el a membránban, ami megnöveli a luminalis membrán vízpermeabilitását, ezért a víz az ozmotikus grádiensnek megfelelően a sejtekbe kerül. Onnan a bazolaterális membrán aquaporin-1 csatornáin keresztül a magas ozmotikus koncentrációjú interstitiumba kerül. Ezen kívül fokozza az urea permeabilitását, ami ozmotikus aktivitása révén szintén vizet tart vissza, valamint a Henle-kacs vastag szegmentumának Na visszartását, ami szintén vizet tart vissza. In vivo fiziológiás ADH koncentráció mellett a V 1 receptorokon kifejtett vazokonstriktív hatás nem igazán

érvényesül, de nagy dózisban adva igen. 5. A növekedés hormonális szabályozása  A növekedést hormonálisan nemcsak a növekedési hormon szabályozza a somatomedineken keresztül, hanem szerepet játszanak benne a pajzsmirigyhormonok, az androgének, az ösztrogének, a glukokortikoidok és az inzulin is.  A növekedést befolyásoló legfontosabb külső tényező a megfelelő táplálkozás. Szükséges a megfelelő fehérjebevitel, az esszenciális aminosavak, vitaminok bevitele, valamint a szükséges energia biztosítása, hogy a bevitt tápanyagok ne használódjanak el.  A növekedés természetesen az intrauterin életben kezdődik, amikor is a növekedési hormon érdekes módon biztosan nem játszik szerepet. Ennek oka, hogy anövekedési hormon receptorai csak a terhesség vége felé kezdenek expresszálódni. Azonban szükség van pajzsmirigyhormonokra az intrauterin növekedésben, illetve inkábba a fejlődésben. Pajzsmirigyhormonok

nélkül mind méreti, mind fejlődési elmaradás következik be, elmarad illetve meglassul az idegrendszer fejlődése, a myelinizáció. Súlyos esetben cretenizmus alakul ki. Érdekes, hogy nem alakul ki a betegség a magzat pajzsmirigyelégtelensége esetén, ha az anyai pajzsmirigyhormon ellátás megfelelő. Azonban postnatálisan szűk az az időablak, amíg az újszülött pm-elégtelenségét maradandó károsodás nélkül rendezni lehet (2 hét). Biztosnak tűnik, hogy a legfontosabb intrauterin növekedést serkentő hormon az inzulin. Tény, hogy a diabeteses anyák újszülöttjei a koruknak megfelelően nagyobbak, fejlettebbek.     Emberben postnatálisan két gyors növekedési szakasz figyelhető meg, az első csecsemőkorban, a második késői pubertásban, éppen a növekedés megszűnése előtt jelentkezik.  A GH hozzájárul a csecsemő növekedéséhez; a plazma GH szintje újszülöttekben magasabb. Ugyanakkor az élet további

szakaszában a felnőttkori értékre csökken, ellenben a szomatomedinek szintje később a gyermekkorban emelkedik. Az IGF I szintje lassan emelkedik és 13-17 éves kor között tetőzik, az IGF II szintje a születés utáni növekedés során állandó marad. Ebben az életszakaszban a pajzsmirigyhormonoknak nincs növekedési hatásuk, permisszív jellegűek a növekedési hormonra nézve, és feltehetően a szomatomedinek hatásának potencírozása révén érvényesül. Szintén szükségesek a pm-hormonok a normális GH termeléshez. Hypothyreosisban a GHszekréció adja a bazális normális értéket, azonban a hypoglycaemiára adott válasz elmarad A pajzsmirigy hormonok hatásai leginkább a porc elcsontosodásában, a fogak növekedésében, az arc alakjában és a testarányokban jelentkezik. Inzulin hiányában a fehérjebontás gyorsult, a fehérjeszintézis csökkent. Az inzulin az ASak sejtbe történő transzportját serkenti, amit az intracelluláris

glukózellátás fehérjemegtakarító hatása segít. Ahhoz, hogy az inzulin a növekedésre gyakorolt hatását ki tudja fejteni, szénhidrátgazdag táplálkozásra van szükség. A növekedés elmaradása gyermekkori diabetes egyik tünete         A pubertáskori rohamos növekedés egyrészt az androgének fehérjeanabolikus hatásának, másrészt az ösztrogéneknek köszönhető. Lényeges szerepe van ezeknek a hormonoknak a növekedés befejeződésében is, ugyanis hatásukra fokozódik az epiphysis korongok záródása. Az androgének növekedést serkentő hatásának tudható be, hogy a fiúk átlagos magassága a lányoké felett van.    A növekedésre egyéb mellékvesekéreg-hormonok is permisszív hatásúak abban az értelemben, hogy adrenalectomizált állatok nem nőnek, amíg vérnyomásukat és keringésüket helyettesítő terápiával nem rendezik. Másrészről viszont a glukokortikoid hormonok sejthatásuk

következtében a növekedést hatékonyan gátolják, és gyermekkorban szteroidok farmakológiai dózisa a növekedést a terápia ideje alatt le is állíthatja. Növekedéssel kapcsolatos endokrin betegségek: • gigantizmus • acromegalia • kései pubertás • pubertas praecox • hypophyser törpeség (arányos) • hypothyreoid törpeség (aránytalan; cretenizmus) 6. A szérum kalciumszint szabályozásának effektor folyamatai 7. A parathormon szerepe a szérum Ca2+-szint szabályozásában               A humán PTH 9500 molekulatömegű, 84 AS-t tartalmazó lineáris polipeptid. Szintézise során először prepro-PTH keletkezik (115 AS), amely az ER-be belépve elveszíti az N-terminális részén található 25 AS-ból álló szignálpeptidet, így a 90 AS-as pre-PTH keletkezik. A Golgiban további 6 AS hasad le az N-terminális részről, és így alakul ki a PTH. Féléletideje kevesebb, mint 20 perc, a

szecernált polipeptidet a máj Kuppfer-sejtjei két polipeptidre hasítják. Ezekből a C-terminális oldali biológiailag aktív, míg az N-terminális oldali inaktív. A PTH közvetlenül a csontra hat, növelve annak lebontását és a Ca2+ mobilizációját. A plazma-Ca2+-szint növelése és a foszfátszint csökkentése mellett a PTH a vizelettel történő foszfátürítést is megnöveli, tekintettel arra, hogy növeli a Ca2+ reabszorpcióját, ugyanakkor csökkenti a proximális tubulusokban a foszfátreabszorpciót. A PTH fokozza az 1,25-(OH) 2 D 3 képződését is, melyen keresztül fokozza a bélből a Ca2+ felszívódást is. A csontban és a vesében a PTH hatásának az alapja az adenilát-cikláz aktiválása, és a cAMP-szint emelése. Innen tovább egy kis bizonytalanság van A hormon megnöveli az osteoclastok, az osteocyták és az osteoblastok Ca2+permeabilitását a csontfolyadékban található Ca2+-ra nézve. Az osteoblastok az így bejutó Ca2+-ot az ECF-be

pumpálják. Ezt a pumpálást az 1,25(OH) 2 D 3 stimulálja, épp ezért fokozza a PTH hatását, anélkül, hogy önmagának bármilyen hatása lenne a cAMP-re. Hosszútávon az osteoclast képződést fokozza, míg az osteoblast képződést gátolja. A keringő ionizált Ca2+-szint közvetlenül, visszacsatolásos módszerrel szabályozza a mellékpajzsmirigyben a PTH-szekrécióját. Ha a plazma kalciumkoncentrációja magas, a szekréció gátolt, és a kalcium lerakódik a csontokban. Ha a kalciumkoncentráció alacsony, a hormonszekréció és a Ca2+ a csontokból mobilizálódik. Hasonló hatással van a szekrécióra a plazma magnéziumkoncentrációja is. 8. A D-vitamin szerepe a szervezet Ca2+-ionforgalmának szabályozásában                   A Ca2+ és P i bélből történő felszívását fokozza a D-vitamin egyik származéka. A D-vitamin megnevezés a szteroidok olyan, egymással rokonságban álló

vegyületeit jelöli, amelyek bizonyos elővitaminokból az UV-fény hatására képződnek. A kolekalciferolnak nevezett D 3 -vitamin a bőrben a napfény hatására 7dehidrokoleszterinből képződik. A D 3 -vitamin és hidroxilált termékei a vérplazmában egy specifikus globulinhoz, a Dvitamin-kötő fehérjéhez (DBP) kapcsolva transzportálódik. A D 3 -previtamin affinitása a DBP-hez alacsony, míg a D 3 -vitaminé magas: így a bőrből a keringés felé a DBP révén elsősorban D 3 -vitamin transzportálódik. A D 3 -ból a májban 25-hidroxi-kolekalciferol képződik, majd ez a vese proximális tubulusaiban alakul át a sokkal aktívabb 1,25-dihidroxi-kolekalciferollá. Ezt az átalakulást a mitokondriális 1α-hidroxiláz végzi, mely fiziológiásan csak a procimális tubulus sejtjeiben található meg. A 25-OHD 3 normális plazmaszintje 30 mg/l, míg az 1,25-(OH) 2 D 3 -é 0,03 mg/l. Az 1,25-(OH) 2 D 3 a bélhámsejtek citoplazmatikus receptoraihoz kapcsolódik, majd

a komplex a sejtmagba vándorol, ahol megnöveli a mRNS képződését. A képződő mRNS egy Ca2+-kötő fehérje termelődését irányítja, amely egyenlőre ismeretlen módon fokozza a Ca2+ felvételét a lumináris oldalról. Szintén fokozza a bazolaterális oldalon a kalciumkipumpálást. Az 1,25-(OH) 2 D 3 -receptorokat a bélen kívül számos egyéb szövetben, így a csontban, az agyban, a vesében, a különböző endokrin mirigyekben és a monocytákban is sikerült megtalálni. Szintén jól jellemzett az 1,25-(OH) 2 D 3 -nak a vesében a Ca2+-visszaszívást megnövelő hatása. A hormon ezenkívül a csontra is hat, ahol Ca2+-ot és P i -ot mobilizál, feltehetően az osteoblastok ECF felé irányuló aktív transzportjának fokozása révén. D-vitamin hiányában a csökkent Ca2+ felszívás gyakran vezet hypokalcaemiához, és e kalciumhiány miatt az újonnan képződő csont nem meszesedik el. Az eredmény a gyermekeknél előforduló betegség, a rachitis, melynek

oka lehet a D 3 -má átalakuló provitaminok hiányos bevitele, a napfény hiánya vagy a vese elégséges mennyiségű 1,25-(OH) 2 D 3 -t termelő működésének kiesése. A 1,25-(OH) 2 D 3 képződése nem szigorúan szabályozott folyamat, azonban a vesében az 1α-hidroxiláz-reakciót a vérplazma Ca2+ és PO 4 3--szintje visszacsatolásos módszerrel regulálja. A hormon a bélben és a csontban hatva emeli a kalcium- és foszfátszintet. Képződését a parathormon fokozza, és ha a plazma Ca2+-koncentrációja csökken, a PTHelválasztás növekszik. Ha a Ca2+-koncentráció magas, kevés 1,25-(OH) 2 D 3 keletkezik, és helyette a vese viszonylag inaktív 24,25-(OH) 2 D 3 -at termel. Hasonlóan szabályoz a vérplazma foszfátkoncentrációja is, hiszen a P i közvetlenül gátolja az 1α-hidroxilázt. Az 1α-hidroxiláz aktivitását gátolja még maga a termék, a 1,25-(OH) 2 D 3 , ugyanakkor fokozza az ösztrogén és a PRL. 9. A pajzsmirigyhormonok szintézise 

          A pajzsmirigy által szecernált hormonok a tiroxin (T 4 ) és a trijódtironin (T 3 ). T 3 a perifériás szövetekben is képződik a T 4 dejodinációja következtében. A pajzsmirigy vénás vérében kis mennyiségben RT 3 , MIT és más vegyületek is találhatók. A T 3 a T 4 -nél sokkal aktívabb, az RT 3 viszont inaktív. Ezek a vegyületek kiralitáscentrumot tartalmaznak; a szervezetben természetesen előforduló formái az L-izomer. A D-tiroxin az Ltiroxin aktivitásának csak kis töredékével rendelkezik. A T 4 és a T 3 a kolloidban szintetizálódik a tireoglobulinba peptidkötésekkel kötött tirozin aminosavak jodinációja és kondenzációja révén. A tireoglobulin két alegységből álló, 10% CH-tartalmú glikoprotein, amely 123 tirozinmolekulát tartalmaz, de ezekből normálisan csak 4-8 molekula épül be a pajzsmirigyhormonokba. A tireoglobulin a pajzsmirigysejtekben szintetizálódik, majd a sejtek

exocitózissal választják ki a kolloidba. A pajzsmirigyben a jodid jóddá oxidálódik, és a másodperc törtrészén belül a tireoglobulinhoz kötött tirozinmolekula 3-as helyzetű szénatomjához kötődik, így kialakul a monojód-tirozin (MIT). A folyamatért felelős enzim a pajzsmirigy peroxidáz, az elektronokat H 2 O 2 veszi fel. A következő lépés a MIT 5-ös szénatomjának jodinálása, ezáltal DIT keletkezik. Ezután két DIT molekula oxidatív módon kondenzálódik, de a keletkező dehidroalanin az egyik, a T 4 pedig a másik aminosavmaradék révén még mindig peptidkötéssel rögzül a tireoglobulinhoz. A T 3 valószínűleg a MIT egy DIT-nal való kondenzációjával jön létre (3,5,3’), míg az RT 3 épp fordítva, egy DIT MIT-nal való kondenzációjából keletkezik (3,5’,3’). A kondenzáció energiaigényes aerob folyamat, és szintén a pajzsmirigy-peroxidáz végzi. A hormonok a szekréció bekövetkeztéig a fehérjéhez kötött formában

maradnak. 10. A pajzsmirigyműködés szabályozása      Noha nagyszámú vazoaktív hormon, mint pl. a vazopresszin és az adrenalin, közvetlenül képes befolyásolni a pajzsmirigy szekréciós tevékenységét, elsődleges szabályozás az agyalapi mirigy által elválasztott TSH plazmakoncentrációjának változásain keresztül valósul meg. A TSH-elválasztást a hypothalamikus TRH serkenti, és negatív feedback mechanizmussal gátolja a keringő szabad T 4 és T 3 . A TSH αβ-heterodemer glikoprotein, melynek α-alegysége homológ az LH, FSH és hCG α-alegységével, míg β-alegysége a hormonspecificitást hordozó. Az emberi TSH felezési ideje mintegy 60 perc; legnagyobb részét a vese, kisebb részét a máj eliminálja. A hormon szekréciója pulzatilis, az átlagos elválasztás este 9 körül kezd fokozódni, a mximumot éjfélkor éri el, és a nap folyamán fokozatosan csökken. A napi elválasztás mértéke normálisan 110 µg, átlagos

plazmaszintje 7 µE/ml körül van.  Pajzsmirigy-serkentő aktivitású anyagot a méhlepényből is ki lehet vonni, és a méhlepény jó-, vagy rosszindulatú daganatai elegendő ilyen anyagot tartalmazhatnak ahhoz, hogy hyperthyreosist váltsanak ki. A placentadaganatok azonban hCG-t is tartalmaznak, ill szecernálnak, a hCG pedig mérsékelt TSH aktivitással is rendelkezik. Mivel a hCG αalegysége homológ a TSH α-alegységével, ezért a hCG képes leszorítani a TSH-t a TSHreceptorokról Így valószínűnek látszik, hogy az ún méhlepény eredetű TSH valójában a hCG-vel azonos.  A hypophysis eltávolítása után a pajzsmirigy működése jelentősen csökken, sőt a mirigyállomány el is sorvad, a TSH-adagolás viszont serkenti a pajzsmirigy működését. A TSH beadása után néhány percen belül fokozódik a jodid kötése, aktív transzportja, oxidációja, a jódtirozinok szintézise, a tireoglobulin kolloidba való exocitózisa. A jodidfelvétel

néhány órán át fokozott marad; növekedik a véráramlás, tartós TSH-kezelés során a mirigyállomány hypertrophizál. A mirigy normális működéséhez inzulin, kortikoszteroidok és növekedési hormon is szükséges; hypophysis irtott állatban a TSH egyedüli adagolása nem vált ki pajzsmirigy hypertrophiát. A pajzsmirigy megnagyobbodást golyvának (struma) nevezik.      A TSH-receptorok gangliozidhoz kötött glikoproteinekből állnak. A HR-komplex aktiválja az adenilát-ciklázt, és a cAMP mennyiségének sejten belüli következményes növekedése eredményezi a TSH hatás legtöbbjét.  Bár a szabályozás negatív feeback mechanizmusa részben hypothalamicus szinten valósul meg, mégis ennek a szabályozásnak főleg a hypophysis szintjén kell érvényesülnie, minthogy a T 4 és T 3 blokkolja a TRH által kiváltott TSH-szekréciófokozódást. Kísérleti állatban mind a T 4 , mind a T 3 infúziója csökkentette a plazma

TSH-szintjét. Először fokozódik a hypophysis TSH-tartalma, majd csökken, ami arra utal, hogy először a szekréció gátlódik, és csak azután a szintézis. Ugyanakkor valószínűleg csökken a hypophysis tyreotrop sejtjeinek a TRH-érzékenysége is.     Úgy látszik, hogy a mindennapos szabályozás elsősorban a pajzsmirigyhormonok és a TSH közötti visszacsatoláson alapszik, és a hypothalamicus TRH különleges helyzetekhez való alkalmazkodást szabályozza. A TRH szekréció legfontosabb szabályozó motívumának a hideg által kiváltott stimuláció, és a meleg által kiváltott inhibitio bizonyul. Meg kell azonban említeni, hogy a hideg által kiváltott TSH-termelés fokozódása kísérleti állatban és csecsemőben ugyan megfigyelhető, de felnőtt emberben elhanyagolható.  Így felnőttben a thyroid termogenezis igen kis szerepet játszik, ha ugyan van egyáltalán szerepe.  Stressz helyzetben a TSH-elválasztás csökken, ami

valószínűleg annak a következménye, hogy az ilyenkor felszabaduló glukokortikoidok gátolják a TRH-szekréciót.  A dopamin és a somatostatin a hypophysisben gátolja a TSH-elválasztást, nem ismeretes azonban, hogy ez fiziológiásan szerepet játszik-e a TSH-szekréció szabályozásában. 11. A tiroxin anyagcsere-hatásai                A pajzsmirigyhormonok széleskörű hatásainak legtöbbje másodlagos, minthogy az O 2 felhasználás serkentésére vezethető vissza (kalorigén hatás). Emlősben a növekedésre és az érési folyamatokra is hatnak, részt vesznek a lipidanyagcere szabályozásában, és fokozzák a szénhidrátok bélből való felszívódását. A vvt-ben serkentik a 2,3-BPG képződését, ezáltal fokozzák az oxigén-hemoglobin disszociációt. Ezekben a folyamatokban a T 3 a T 4 -nél 3-5-ször hatásosabb, ugyanakkor az RT 3 hatástalan. Kalorigén hatás. A T 4 és a T 3 majdnem minden

metabolikusan aktív szövetben (kivéve a felnőtt agyat, a heréket, a méhet, a nyirokcsomókat, a lépet és az adenohypophysist) fokozza az O 2 felhasználást. T 4 egyszeri adagja néhány órás látencia idő után fokozza az anyagcserét, a hatás 6 napig vagy még tovább is eltart. Ha az előzetes energiaforgalom alacsony szintű, akkor a hatás nagyfokú; ha magas, akkor kisfokú. Felnőttben a T 4 és a T 3 fokozza az energiaforgalmat és a nitrogénürítést; ha ugyanakkor a táplálékfelvétel nem nő, a szervezet belső fehérje- és zsírraktárai leépülnek, és súlyveszteség jön létre. A pajzsmirigyhormonok nagy adagja olyan mértékű extra hőtermelést okoz, hogy az már kissé a test hőmérsékletét is fokozza, az viszont serkenti a hőleadási mechanizmusokat. A bőrben kialakuló értágulat miatt csökken a perifériás ellenállás; a pajzsmirigyhormonok és a katekolaminok együttes szívhatása miatt növekedik a PTF, fokozódik a pulzusnyomás és

a HR, és megrövidül a keringési idő. Az idegrendszerre gyakorolt hatások. A pajzsmirigyhormonok felnőttben bejutnak az agyba, és a szürkeállományban számos helyen megtalálhatók. Az agy a T 4 et T 3 -má alakítja át A pajzsmirigyhormonok néhány agyi hatása valószínűleg másodlagos, és a fokozott katekolaminérzékenységre vezethető vissza, amelynek következtében fokozódik a reticularis aktivációs rendszer (RAS) aktivitása. A pajzsmirigyhormonok kifejezetten hatnak az agy fejlődésére. Nélkülük károsodnak a szinapszisok, a myelinizáció, súlyosan visszamarad a szellemi fejlődés. Amennyiben születés után 2-3 héten belül nem kezdődik meg a szubsztitúciós terápia, az agyi károsodások visszafordíthatatlanná válnak. A pajzsmirigyhormonok a perifériás idegrendszerre is hatnak. Normális plazmakoncentrációjuk szükséges a reflexek normál idő alatti kialakulásához.   A vázizmokra kifejtett hatások. Szintén a normál

plazmakoncentráció szükséges az izmok megfelelő tónusához, terhelhetőségéhez. Ebben az izom normális aminosavanyagcseréje a döntő, amire a pajzsmirigyhormonok, mint általános kalorikus hormonok természetesen hatással vannak.   A szénhidrát-anyagcserére kifejtett hatás. Fokozzák a CH-ok felszívódását a gyomor-bél traktusban.   A koleszterin-anyagcserére kifejtett hatás. Csökkentik a keringő koleszterin szintjét. A plazma koleszterin-koncentrációja már az anyagcsere fokozódása előtt csökken, ami arra utal, hogy ez a hatás független az O 2 felhasználás serkentésétől.     A plazma koleszterinszintjének csökkentése az LDL-receptorok expressziójának serkentésén alapszik. A növekedésre és a fejlődésre gyakorolt hatások. A normális növekedéshez és a vázizomzat éréséhez elengedhetetlenül fontosak a pajzsmirigyhormonok; fokozzák a növekedési hormonok szövetekre gyakorolt hatását.

Kísérletesen ebihalakba oltott T 4 és T 3 idő előtti metamorfózist okoz, míg a hypothyreotikus ebihalak soha nem válnak békává.  A tiroxin fehérje-anyagcserére gyakorolt hatásai: • táplálék bevitelt fokozza (így a fehérjékét is) • endogén proteinek mobilizációja, degradációja • aminosavanyagcsere fokozása miatt az ureaciklus rátájának fokozása • szelektíven fokozza bizonyos fehérjék szintézisét (metabolikus enzimek, mitokondriális proteinek, légzési lánc enzimek, Na+/K+-pumpa, növekedéshez, fejlődéshez szükséges fehérjék) • izomszövet térfogatának csökkenése  A tiroxin zsíranyagcserére gyakorolt hatásai: • táplálék bevitelt fokozza (így a zsírokét is) • zsírmobilizációt fokozza • zsírok oxidációját fokozza • zsírszövet térfogatát csökkenti • koleszterin szintézist fokozza • koleszterin lebontást fokozza • szérum koleszterin szintet csökkenti • szérum TG szintet csökkenti

• máj TG-szintézisét fokozza • endothel lipoprtein-lipáz aktivitását fokozza  A tiroxin szénhidrát-anyagcserére gyakorolt hatásai: • táplálék bevitelt fokozza (így a szénhidrátokét is) • glukóz felszívódását a bélből fokozza • adrenalin hyperglycaemizáló hatását fokozza • glukoneogenetikus aktivitást fokozza • inzulinérzékenységet csökkenti 12. A tiroxin keringési rendszerre gyakorolt hatásai     A szívműködésre kifejtett hatások. A szívben növelik a β-adrenerg receptorok számát és fokozzák azok katekolaminok iránti affinitását, következésképpen fokozzák a katekolaminok pozitív inotrop és kronotrop hatásait. A pajzsmirigy hormonok végeredményben a PTF-ot növelik, ami egyrészt a fenti közvetlen szívhatásokon alapul, másrészt pedig egy keringési alkalmazkodás a systémásan fokozott metabolizmushoz. A vérnyomás is változik: a szisztolés vérnyomás emelkedik, ami érthető, hiszen

a teljes PTF emelkedik, ugyanakkor a diasztolés nem változik, vagy még kissé csökken is. Ennek magyarázata, hogy a perifériás izmokban a fokozott metabolizmus vasodilatátiót okoz, így a TPR csökken.  Hyperthyreosisban gyakran találkozunk olyan tachycardiás ritmuszavarokkal, amelyek βblokkoló adása mellett megszűnnek.  A normál pajzsmirigyhormon szint befolyással van a szívizom kétféle miozin nehézláncának (MHC) arányára is, ami döntő abban a tekintetben, hogy a kéz izoforma ATP-áz aktivitása nem ugyanakkora.   A katekolaminokhoz való viszony. A pajzsmirigyhormonok és a katekolaminok hatásai szoros kölcsönhatásban vannak egymással. Egyrészt a hatásaik nagyjából hasonlóak, másrészt pedig a pajzsmirigyhormonok a βadrenerg receptorok számának és katekolamin-affinitásának emelésével mintegy potencírozzák azok hatását. Nagy hangsúlyt kap ez hyperthyreosisban, amikor is normál katekolamin plazmakoncentráció

mellett is katekolamin-toxicitás tünetei jelentkezhetnek, melyek βblokkerekkel, sympathectomiával mérsékelhetőek.   13. Hypothyreosis Tünetek és élettani hátterük    A pajzsmirigy-alulműködés lehet a pajzsmirigy számos betegségének végeredménye, az agyalapi mirigy elégtelen működsésének másodlagos következménye vagy elégtelen hypothalamusfunkció következménye. Felnőttben a pajzsmirigy-alulműködés tünetegyüttesét általánosságban myxoedemának nevezik, jóllehet a myxoedema fogalmát használják specifikusan a hypothyreotikus bőrelváltozásokra is. A myxoedema patogenezise a pajzsmirigyhormonok fehérjeanyagcserére kifejtett hatásaiban keresendők: csökkent pajzsmirigyműködés esetén a bőr poliszacharidokat, hialuronsavat és chondroitin-sulfátot tartalmazó fehérjéi felhalmozódnak vízretentiót okozva a bőrben.  Pajzsmirigyhormonok hiányában a csontvelő csökkent anyagcseréje és a B 12 -vitamin

rossz felszívódása miatt mérsékelt anaemia alakul ki.   Hypothyreosisban a gondolkodás lassú, a CSF fehérjeszintje magasabb a normálisnál. A perifériás idegrendszerben a feszítési reflexek reakcióideje megnyúlik.  Végeredményben a teljes metabolikus meglassulás jellemzi az ilyen betegeket: elhízás, száraz sápadt bőr jellemző, bradycardia alakulhat ki, a meglassult glukózfelszívás miatt esetleg hypoglycaemia (bár ez ritkább), hideg-intolerancia, hyperkoleszterinaemia.  Pajzsmirigy-elégtelenségben gyakran találkozunk strumával, ami a feedback szabályozással magyarázható: mivel a szabad T 4 /T 3 alacsony, a hypophysealis és hypothalamikus negatív feedback gátlás alól felszabadul a TSH és TRH szintézis. Ekkor az alacsony T 4 /T 3 koncentráció mellett emelkedett TSH koncentráció található, amely a pajzsmirigyben a mirigyállomány hyertrophiáját okozhatja.      Amennyiben a pajzsmirigy-elégtelenség

más intrauterin jelentkezik, súlyos növekedési- és fejlődési elmaradás jelentkezik, mely kifejezett a központi idegrendszer esetében. A születéstől fogva hyothyreosisos gyermeket kreténnek nevezik. A kretének törpenövésűek, szellemileg visszamaradottak, nyelvük nagy és gyakran kilóg a szájukból, hasuk kidomborodó. Cretenismus kórképben beteg gyermekről készült röntgen felvételeken a korához képest elmaradott csontosodást látható. Régebben ennek a betegségnek a terhesség alatt az anyai szervezet jódhiánya volt az oka.  Ha a napi jódfelvétel 10 µg alá csökken, a pajzsmirigyben elégtelenné válik a hormonszintézis, és a hormonelválasztás csökken. A megnövekedett TSH-szekréció miatt a pajzsmirigy hypertrophisál, és jódhiányos golyva alakul ki.  Akár a korai életszakaszban korán felismert, akár a későbbi életszakaszban kialakult hypothyreosis kezelése egyszerű: per os szubsztitúciós terápia történik

L-tiroxinnal. Bár a T 3 biológiailag aktívabb a T 4 -nél, ráadásul az általános biológiai hatást is a T 3 fejti ki, mégis T 4 -gyel szubsztituáljuk az ilyen beteget. Erre a TBG nagyobb T 4 -affinitása, a T 4 hosszabb féléletideje, így végeredményben a TBG T 4 -gyel kiváltható pufferoló hatása a magyarázat.  14. Hyperthyreosis Tünetek és élettani hátterük        A pajzsmirigy túlműködés jellemző tünetei a következők: idegesség, fogyás, meleg intolerancia, hyperphagia, megnövekedett pulzusnyomás, tremor, meleg puha bőr, izzadás, tachycardia, a perifériás ínreflexek reakcióidejének megrövidülése és az alapenergiaforgalom +10%-tól +100%-ig terjedő fokozódása. A hyperthyreosist számos pajzsmirigybetegség (beleértve a jó- és rosszindulatú daganatokat) okozhatja. TSH-szecernáló hypophysistumor is kiválthat hyperthyreosis A pajzsmirigy-túlműködés legáltalánosabb formája a Graves-féle

betegség vagy Basedow-kór (exophtalumsszal járó struma). Ilyenkor a pajzsmirigy egyenletesen megnagyobbodik, hyperplasiás és a betegen exophtalmus jelentkezik, ami a merev falú orbitában elhelyezkedő szöveteknek, különösen a külső szemizmoknak a duzzadása miatt alakul ki. E betegség oka a TSH-receptorok elleni autoantitestek megjelenése a keringésben. Ezek egy része gátolja a pajzsmirigy működését, más részük viszont TSH-szerű hatású és a pajzsmirigy működését jelentősen serkenti. Mivel ekkor a keringő szabad T 4 /T 3 szint emelkedik, a feedback szabályozásnak megfelelően a TSH-koncentráció csökken. A thyreotoxicosis jelentősen megterheli a vérkeringési rendszert, számos betegben a legtöbb vagy az összes tünet cardiovascularis. Extrém esetben a fokozott katekolamin hatás miatt tachycardiás ritmuszavarok alakulhaznak ki, amelyek általában β-blokkolókkal kezelhetők. Ugyanakkor a bőrerek vazodilatációja miatt lecsökkent

perifériás ellenállás funkcionálisan egyenértékű egy nagy AV-shunt megnyitásával; ha a perctérfogat kompenzatorikus emelkedése nem elegendő, fokozott perctérfogattal járó keringési elégtelenség alakulhat ki. 15. Az aldoszteron szintézise, élettani hatásai          Az aldoszteron szintézisének helye a mellékvesekéreg legkülső rétege, a zona granulosa. Mint minden szteroidhormon, az aldoszteron is koleszterinből szintetizálódik, amely származhat a plazmából (LDL) vagy a sejt de novo szintéziséből. Mivel a szteroidokat raktározni nem képes a sejt, ezért maga a hormon mindig de novo szintetizálódik. Az aldoszteron-szintézist a vese és a zona glomerulosa sejtjeinek érzékelő funkciói irányítják. A vesében a JGA sejtjei a vérnyomást érzékelik, míg a macula denza sejtjei a Na-fluxust. Bármelyik csökken, renintermelés indul be. A renin a vérkeringésbe kerülve a máj által termelt angiotenzinogén

nevű α 2 -globulinból proteolízissel egy angiotenzin I nevű dekapeptidet hasít. Ezt a peptidek a szignifikánsan a tüdőben jelenlévő ACE hasítja tovább, és kialakul az angiotenzin II nevű oktapeptid. A mellékvesekéreg zona glomerulosa sejtjei angiotenzin II receptorral rendelkeznek, mely receptor ligandkötése cAMP medialt szignáltranszdukció révén az aldoszteron szintéziséhez szükséges enzimeket up-regulálja. Az angiotenzin II érdekessége, hogy receptorával együtt internalizálódik a célsejtbe, és így is generál második jelet. A hormon aztán elbomlik, a receptor pedik recirkulál a sejtmembránba. A hormon korai hatása a koleszterin  pregnenolon átalakulást, míg a késői hatás a kortikoszteron  aldoszteron átalakulást serkenti  A zona glomerulosa sejtjei az ECF [K+]-ját érzékelik. Amennyiben ez emelkedik, a sejtek depolrizálódnak és feszültségfüggő Ca2+-csatornák nyílnak meg. A beáramló kalcium hatására olyan

enzimek aktiválódnak, amelyek a hormonelválasztást serkentik.  Az ACTH hatása itt nem döntő, bár a normális működéshez szükséges, de szabályozó hatása nincsen.  Ellenszabályozásként az ANP hatása merül fel, ami a hypervolaemia esetén szecernálódik a pitvarfalban. Az ANP a cAMP ↓ és a cGMP ↑ folytán csökkenti a JGA-ban a reninszekréciót.  Az aldoszteron célsejtjei a vese disztális tubulusainak hámja, ahol a következő hatásokat fejti ki (természetesen szteroidokra jellemző módon): • apikális membránba preformált Na+-csatornákat helyez ki, ill. fokozza ezen csatornák expresszióját • a basolateralis mebránban up-regulál a Na+/K+-pumpa • az összes légzési lánc és citrát-kör enzimek up regulálnak, amely az ATP-termelést fokozza; így van mi etesse a Na+/K+-pumpát • lipoproteinek szintézise fokozódik, a membrán turnoverének fokozódásához társul • közbeékelt sejteken a Na+/H+-kicserélő

működését fokozza  Végeredményben Na-ot és vizet tart vissza, ugyanakkor K+-ot ürít. 16. Glukortikoid-szintézis és szabályozása    A glukokortikoidok (leghatásosabb a kortizol) a mellékvesekéreg zona fasciculatajában termelődnek, bár valamennyi termelődik a zona reticularisban is. Mint minden szteroidhormon, az aldoszteron is koleszterinből szintetizálódik, amely származhat a plazmából (LDL) vagy a sejt de novo szintéziséből. Mivel a szteroidokat raktározni nem képes a sejt, ezért maga a hormon mindig de novo szintetizálódik.  A glukokortikoidok legfontosabb szabályozó eleme a hypothalamo-hypophysealis tengely.  Tekintettel arra, hogy az ACTH mutatja a legnagyobb cirkadián ritmust, ezért természetesen a kortizol szint is napi ingadozást mutat: a reggeli órákban, ébredés előtt a legmagasabb a szint, ami a nap folyamán fokozatosan csökken, majd éjfél körül a legalacsonyabb. Ezután ismét emelkedni kezd a

reggeli csúcsig.  Legfontosabb szabályzótényezők a képen vannak.  Az ACTH a következő intracelluláris hatásokat váltja ki a zona fasciculata sejtjeiben: • membránreceptor (nagy affinitású) • adenilát-cikláz aktiválás • cAMP-szint emelkedés • foszfoproteinkinázok aktiválása • koleszterinészterázok aktiválása • szabad koleszterin felszaporodás • oldallánc hasító enzim aktiválás: koleszterin  pregnenolon • mitokondriális citokróm P450 enzimcsalád aktivációja • koleszterin de novo szintéziséhez szükséges enzimek expressziója • LDL-R expresszió 17. Hogyan befolyásolja, milyen mechanizmusokkal a szervezet fertőzésekkel szembeni védekezőképességét a glukokortikoidok tartós adása?  Glukokortikoidok tartós adagolása csökkenti a szervezet fertőzésekkel szembeni ellenállóképességét. Ez a hatás több ponton alakul ki Egyrészt csökkentik olyan gyulladásos mediátorok szintézisét és

felszabadulását, amelyek az immunrendszer védekező struktúráit aktiválná, másrészt pedig a az antigén prezentáció és a lymphocyta proliferáció közötti jelátvitel különböző részeit blokkolja.   Gyulladásos folyamatok: Azokban a sejtekben, amelyekben a gyulladásos mediátorok képződnek, II. típusú glukokortikoid receptorok vannak. Így a hormon hatására ezekben a sejtekben lipokortin nevű fehérjék képződhetnek. A lipokortin gátolja a membrán foszfolipidekből az arachidonsav képzést, így sem prostaglandinok nem képződhetnek a ciklooxigenáz hatására, se leukotriének a lipooxigenáz hatására. A prosztaglandin  thromboxán blokk még a kisebb baj, legfeljebb nem alakulnak ki lokális gyulladásos tünetek. A leukotriének meg nem jelenése azonban gond: ezek hiányában nem aktiválódnak a neutrophyl granulocyták, csökken a phagocytozis, csökken a baktériumelimináció.           Immun

folyamatok: Antigén (pl. fertőző ágens) hatására a járőröző macrophagok aktiválódnak (antigénprezentáció), és IL-1 termelésbe kezdenek. Glukokortikoidok ezt gátolják, így csökken az IL-1 szint, ami miatt egyrészt nem fog láz kialakulni, másrészt nem aktiválódnak a B-sejtek, nem történik meg a B-sejt proliferáció. Szintén nem aktiválódnak a T h -sejtek sem, így nem történik IL-2 termelés sem. Amúgy ezt a lépést is gátolják a glukokortikoidok. Végeredményben elmarad mind a T-, mind a B-sejt proliferáció. További immunszupressziót eredményez, hogy a keringő vérben a glukokortikoidok hatására eleve csökken az Eo-szám, mivel azok fokozottan szekvesztrálódnak a lépben és a tüdőben. Csökken a Ba-k száma, csökken a keringő ly-k száma, csökken a fvs-ek mitotikus aktivitása. Ez mind oda vezet, hogy az immunrendszer kevésbé képes ellenállnia a fertőzésekkel szemben. 18. A glukokortikoidok fő anyagcsere hatásai 

Fehérjeanyagcsere • fokozza a proteinek degradációját • fokozza a harántcsíkolt izom fehérjéinek lebontását • gátolja az aminosavak izomfehérjékbe való beépülését • fokozza a ketoplasztikus aminosavak glukoneogenezisbe való belépését • a fokozott aminosavlebontás miatt fokozza az ureaciklus rátáját  Lipidanyagcsere • csökkenti a zsírszövet glukózfelvételét • mérsékli a lipogenezist • fokozza a katekolaminok lipolizáló hatását • a lipolízis csak típusos területeken valósul meg • fokozza a lipolízist a végtagokon • zsírlerakódást okoz a csípő- és alhas tájékán  Szénhidrátanyagcsere • csökkenti a zsírszövet glukózfelvételét • serkenti a májban a glikogenezist és a glukoneogenezist • fokozza a glukóz-6-foszfatáz aktivitást • fentiek miatt emeli a vércukorszintet • perifériás szövetekben antiinzulin hatást fejt ki, meglévő diabetest rontja 19. Normális menstruációs

ciklus hormonális szabályozása 20. Az ovarialis szteroidok élettani hatásai               A theca interna sejtjeiben kifejeződik a 17-hidroxiláz, de nincs sem 17-HSDH, sem aromatáz enzim, sem 21-hidroxiláz. Ennek megfelelően ezekben a sejtekben progeszteron, 17-hidroxiprogeszteron, valamint androgén hormon, főleg androszténdion keletkezik. Az elválasztott androgén (innen az ovariumból) fiziológiásan semmilyen hatást nem fejt ki a női szervezetben, mert diffúzióval kerül a granulosasejtekhez, amelyek számára szubsztrátként szolgál. A theca interna a hypophysealis FSH szabályozása alatt működik. A granulosa sejtekben a 17-hidroxiláz enzim nem fejeződik ki, viszont mind a 17-HSDH, mind az aromatáz megjelenik. Ennek megfelelően itt nem történik C 19 szteroidok szintézise, azonban a theca internában keletkezett androgéneket felvételük után ösztönná és ösztradiollá alakítja. A granulosasejtek

a hypophysealis LH szabályozása alatt állnak. Ovuláció után a granulosasejtekből kialakuló corpus luteum erősen vascularizálódik, és hozzájutnak LDL-hez, amit eddig nélkülöztek (kizárólag a theca sejtek tápláltál diffúzió útján). LH-hatására az LDL-receptorok száma is megemelkedik a corpus luteumban, ami innentől döntő szerepet játszik a progeszteron szintézisében. Kismértékben a theca- és granulosasejtek is szintetizálnak progeszteront, de ez a sejtekből nem kerül ki, hanem továbbalakul. Így biológiai hatást nem fejt ki Ösztrogénhatások. Az ösztrogéneknek ovarialis és extraovarialis hatásai vannak. Ovarialis hatás: • granulosasejtek ↑ • LH-receptorok megjelenése a granulosasejteken • thecasejtek ↑ • androgéntermelés a thecasejtekben Extraovarialis hatás: • méhnyálkahártya regeneráció/proliferáció • méhizomzat állománymegtartása • terhesség alatti méhizom hypertrophia • méhizomzat

ingerlékenysége ↑ • terhesség végén a prosztaglandinok ↑ • nyakcsatorna szekrétumhígulása • hüvely hámsejtek szekréciójának fenntartása • gliolízis feltételeinek megteremtése a hüvelyhámban • savi vegyhatású hüvelyváladék • emlő proliferációja • terhesség alatti szekréciógátlás az emlőben • alacsony koncentrációban az FSH/LH ↓ • magas koncentrációban LH-surge, FSH ↑ • terhesség alatti PRL ↑ • hormonkötő fehérjék szintézise ↑ • LDL ↑ • csontszövet megtartása ↑ • epiphysis porckorongok záródása  Progeszteron hatások. • méhnyálkahártya felkészítése az esetleges implantációra • terhesség kihordásának biztosítása • corpus luteumban autokrin hatás alapján sajátreceptor szintézise ↑ • decidua kaialkítása • méhizomzat ingerlékenysége ↓ • prosztaglandinok szekréciója ↓ • ösztadiol hiányában az LH-szekréció ↓ • ösztradiol jelenlétében az

LH-szekréció ↑ 21. Hormonális változások fiziológiás terhesség során 22. A tesztoszteron szintézise, fiziológiás hatásai          A Leydig-sejtekben mind a 17-hidroxiláz, mind a 17-HSDH kifejeződik, nincsen viszont 21-hidroxiláz-aktivitás. Ennek megfelelően a szteroidszintézis az androgénirányba terelődik, de a gyenge biológiai hatású DHEA-ból és androszténdionból a leghatásosabb androgén, a tesztoszteron keletkezik. A Leydig-sejtek működése a hypothalamicus LH szabályozása alatt áll. A tesztoszteron biológiai hatását a célsejtekben 5α-dihidrotesztoszteronná alakulva fejti ki. Intrauterin a férfi genitális- és fenotípusos nem kialakításáért felelős hormon. Hiányában, vagy receptorbetegség következtében a genetikailag hím magzatban tesztikuláris feminizációs szindroma alakul ki, és fenotípusosan leány újszülött születik, vakon végződő külső nemi szervvel. A más, gyengébb

androgénekkel együtt a központi idegrendszer androgénérzékeny sejtjeiben a férfira jellemző és szerkezetileg is kimutatható változásokat indukál (sejtnagyság, sejtek száma, összeköttetések). Az újszülöttkor után is kifejti központi idegrendszeri hatását, képes az agy olyan területein, ahol szexuálhormonokat akkumuláló neuronok vannak morfológiailiag is kimutatható változásokat létrehozni. A postnatális androgénkiugrás után az androgének szintje alacsony. (Idegrendszeri gátlás alatt vannak a GnRH neuronok, ugyanakkor az androgének iránt különösen érzékeny gonadotrop sejteken kis mennyiség is jelentős negatív feedback hatást vált ki.) Pubertás előtt a GnRH szekréció nagyobb pulzabilitással jelentkezik, ennek megfelelően az FSH/LH-szekréció emelkedik.  Anabolikus hatások. • férfias szőrzet • gége megnövekedése • férfias izomeloszlás • csontdenzitás ↑ • nemi vágy ↑  Androgén hatások. • here,

herezacsko, penis mérete ↑ • spermatogenezis • prostata, epidydymis, vesicula seminalis kifejlődése • éjszakai erectiók  A pubertás alatt kialakult változások közül androgénszekréciót igényel. A tesztoszteron általános anabolikus hormon.  egyesek fenntartása folyamatos 23. Az inzulinszekréció és szabályozása  Az inzulin szintézise és szekréciója a pancreas endokrin állományát adó Langerhansszigetek β-sejtjeiben történik.  A bioszintézis más polipeptid hormonokhoz hasonlóan prepro formában történik. A preproinzulin 23 AS-ból álló irányító szekvenciája lehasad a DER-be lépve. A megmaradó rész konformációja megváltozik, és a proinzulint diszulfid-hidak rögzítik. A feltekeredett proinzulin, a Golgiba kerül, ahol átalakító enzimek hatására a C-peptid kihasad a proinzulinból, és kialakul az inzulinra jellemző szerkezet: A- és B-lánc, melyet két diszulfid híd köt össze, valamint egy

harmadik S-S híd az A-láncon belül. A szekréciós granulumba ekvimoláris mennyiségben kerül inzulin és C-peptid, s ezek a molekulák exocytozisra is együtt kerülnek, aminek diagnosztikai haszna van.         A β-sejt glukokináz enzimét szokás glukóz-szenzornak is nevezni, mivel ez az enzim döntően befolyásolja az inzulin szekrécióját. A glukóz a sejtbe GLUT-2-n keresztül jut be, ahol azonnal foszforilálódik, és glukóz-6-P alakul ki. Mivel a GLUT-2 K M értéke a fiziológiás éhomi glukózkoncentrációnál magasabb (8,2 mM), ezért érzékenyen képes követni a transzporttal a vércukorszint változást. A sejtben nagyon kevés LDH-enzim van, ezért a glukóz piruváttá oxidálódik, ami belép a mitokondriumba, ahol az oxidációja révén ATP-t termel. Az ATP a citoplazmában a koncentrációjától függően zárja az ATP-függő K+-csatornákat, és a B-sejt depolarizálódik. Ez feszültségfüggő Ca2+-csatornákat nyit meg,

és a Ca2+-influx hatására a preformált inzulint és C-peptidet tartalmazó granulumok exocytozissal kiürülnek. Feltehetően a glukóz-6-P a proinzulin génexpresszióját fokozza.  Inzulinszekréciót serkenti: • glukóz ↑ • mannóz ↑ • glicerinaldehid ↑ • aminosavak ↑ (arg, lys, leu, ala) • GIP, gastrik, secretin, CCK • FFA↑ • ec. K+ • ic. Ca2+ • sulfonilurea-vegyületek (glibenclamid)  Inzulinszekréciót csökkenti: • hypoglycaemia • hypokalaemia • β-blokkolók • α-adenerg agonisták (A, NA) • somatostatin