Jogi ismeretek | Büntetőjog » Általános büntetőjog

Adatlap

Év, oldalszám:2006, 113 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:82
Feltöltve:2013. május 12
Méret:969 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

Ezt a doksit egyelőre még senki sem értékelte. Legyél Te az első!


Új értékelés

Tartalmi kivonat

1. A büntető jogtudomány főbb irányai A büntetőjog tudománya A büntetőjognak nincs a régi időkre visszanyúló tudománya, de magát a jogot évezredek óta művelték. A felvilágosodás korában születik a tudomány, azt a felvilágosodás korának nagy személyiségei hozták létre. A büntetőjog tudományának első alakja Beccaria, aki 1764 – ben “a bűncselekményekről és a büntetésekről” írt munkát → ekkortól számítjuk a modern büntetőjog megjelenését. A klasszikus iskola kivezette az embereket a jogbizonytalanságból. A felvilágosodás korában a követelés arra irányult, hogy legyen törvény, amely mindenkire nézve ugyanazokat a következményeket tartalmazza. Ettől kezdve megindult a kodifikáció korszaka Európában, a 19. sz-ban az európai kontinens minden állama kodifikálta a maga Btk-ját A klasszikus iskola részben a Btk. Ihletőjeként, részben a megalkotott Btk-k magyarázójává válik, ezért dogmatikus iskolának is

nevezzük A klasszikus iskola a tett-büntetőjogi iskola alapja. A bűncselekményt nem mint társadalmi jelenséget, hanem mint a ratio alapján létrejött jogi produktumot szemléli. A vizsgálódás tárgya az írott jog Főbb tanításai: 1) nullum cirmen sine lege elve: a bűncselekményeket le kell írni, a büntetőjogot kodifikálni kell, mert csak az a bűncselekmény, amit a törvény büntetni rendel. 2) A büntetés az elkövetett tett igazságos megtorlása. A büntetés az elkövetett tett súlyához kell, hogy igazodjék → proportionalis, tett-arányos rendszer Ezek az elvek a törvény előtti egyenlőség letükröződései; a tett áll az előtérben nem a személy. A klasszikus iskola ihletőjeként születtek az európai Btk.-k (Klasszikus iskola = tett- büntetőjogi iskola) A tettes büntetőjogi iskolák 1) kriminál - antropológiai iskola: kidolgozója Lombroso (börtönorvos). Méréseket hajt végre elítélteken, úgy gondolta, hogy a bűnözők külső

testi jelek (stigmák) alapján felismerhetőek. A külső megfigyeléseket elméleti stigmákkal látta el: a bűnözői hajlam hordozói ezek az emberek, ez a hajlam pedig öröklődő tulajdonság Véleménye szerint azért van bűnözés, mert vannak emberek, akik bűnözőnek születtek Az iskola a tettest vizsgálja és nem a tettet Komoly támadások érték Lombrosót. Naiv tan volt, mert az emberi gondolkozást arra irányította, hogy foglalkozni kell a bűnözéssel, mint jelenséggel Ennek mai tudománya: genetika, kriminál – genetika 2) A kriminál – szociológiai iskola az antropológiai iskola kritikájaként született. Véleménye szerint az embert a társadalmi környezet formálja bűnözővé. Azért van bűnözés, mert léteznek olyan társadalmi okok, melyek az embert bűnözővé teszik Az egyén bűnözővé válásának folyamatában társadalmi tényezők vesznek részt. Az iskola legfontosabb eredménye az, hogy felhívta a figyelmet arra, hogy fontosak

a társadalmi okok. 3) A harmadik iskola Ferri tudós nézetei alapján születik meg: a bűnözésben egyénben rejlő okai és kívülálló okai vannak. A kedvezőtlen társadalmi feltételekre nem mindenki reagál egyformán Lényegében ez az iskola az első 2 iskola tanításait ötvözi A tettes-büntetőjogi iskolákra jellemző, hogy a szociológia és a politika érvanyagából gyűjtötték a tételeket; kriminál - politikai programokat hangoztattak. Az iskolák elfogadják az emberi magatartás meghatározottságáról szóló tant: a determinizmust, ez bekerül a büntetőjogi gondolkodásba. Ferri iskolája az indeterminizmust fogadja el. Szerintük büntetés helyett intézkedést kell alkalmazni, az elkövetőt ki kell vonni a társadalomból, de ez voltaképpen nem büntetés. Ez nem megtorlása a tettnek, hanem magát az elkövetőt kell átalakítani. Az intézkedés alkalmazásával abból indulnak ki, hogy az ember nevelhető, átalakítható Az intézkedés

mindig határozatlan időre szól, megszüntetése kérdésében a foganatosító szerv véleménye az irányadó. Az iskolák hibája, hogy egyoldalúak, kizárólag az egyén hajlamából ill. a társadalmi miliőből indulnak ki, és kizárólag ezen át jutnak el végső következtetéseikhez. 1 A közvetítő iskola 1883-ban alakul, Franz Liszt nevéhez fűződik. A tett- és tettes büntetőjogi iskolák között közvetít. Az első ízben bűncselekményt elkövetőkkel szemben a klasszikus iskola szerinti tett-arányos büntetést, még a visszaesőknél intézkedést kell alkalmazni. Az elmebeteg bűnözők, fiatalkorúak külön kezelése itt jelenik meg először. Az új társadalmi irányzat a II. vh után alakult ki, részben anyagi jogi, részben eljárásjogi szempontokat szem előtt tartva. Az egyén erkölcsi felelősségét hirdeti és humánus jelszavakat hangoztat. Elsősorban a bűncselekmény elkövetésének a megelőzésére és az elkövető társadalomba

való visszavezetésére helyezi a hangsúlyt és azt vallja, hogy a büntetőeljárás során alapvető jelentősége van az elkövető személyiségének vizsgálatának, ezért a nyomozás szakaszában pszichológus szakértő bevonását tartja szükségesnek. Ez biztosítja az egyénnel szemben a legmegfelelőbb büntetés kiszabását Tett felelősség a bűncselekmény jogellenes magatartás Tettes felelősség a bűncselekmény antiszociális, társadalomra veszélyes magatartás a felelősség tárgya a tett a tett csak szimptómája a személy antiszociális beállítottságának, így az csak ok a büntetőjogi beavatkozásra. a tettet bűnösen kell elkövetni. ( szándékosan vagy a bűnösség helyét a tettes antiszociális személyisége gondatlanul ) foglalja el → társadalomra veszélyes személyiség a tettesnek szabad akarata van → indeterminizmus. A a tettes erkölcsileg nem felelős tetteiért, hanem csak a tettes erkölcsileg is felelős tetteiért.

társadalmi elvárhatóság szintjén → determinizmus (individuál etikai felelősség) (szociál etikai felelősség) Megtorló büntetés (igazságos, tett-arányos) büntetés helyett átnevelő intézkedés vagy javító jellegű intézkedés → személyiség arányos 2. A büntetőjog forrásai A Büntető Törvénykönyv rendszere A büntető törvény szerkezete és értelmezése A büntetőjog forrásai A jogforrás a törvényhozó akaratának meghatározott módon és formában való kifejezése. Hazánkban csak törvény nyilváníthat meghatározott cselekményeket bűncselekményekké és helyezheti valamilyen büntetés alkalmazását kilátásba. A büntetőjogban tehát csak törvény lehet jogforrás, egyéb jogszabályi formáknak ilyen szerepe nem lehet. Ez a tétel megfelel a nullum crimen sine lege elvben megfogalmazott követelményeknek, és ezt a tételt rögzíti a Btk. is. A büntetőjog első forrása a Btk., az 1978 évi IV törvény A Btk.-n kívül a

büntetőjog forrásai közé tartoznak az Alkotmánybíróság büntetőjogi tárgyú határozatai Komoly hatást gyakorlanak a jogra az Alkotmánybíróság határozatai, melyek 2 részből állnak: rendelkező részből és indokolásból. Az AB határozat rendelkező része a büntetőjog jogforrásai A büntetőjog forrásai közé tartoznak továbbá a nemzetközi szerződések, egyezmények ill. a nemzetközi jog általánosan elismert elvei. Az Alkotmánybíróság egy határozat indokolásában kimondta, hogy a nemzetközi szerződés akkor is forrása a magyar jognak, ha nem hirdették ki. A Büntető Törvénykönyv rendszere A Btk. (1978 évi IV törvény ) szerkezetileg két részből, a részeken belül fejezetekből, a fejezeteken belül pedig címekből áll. A Btk. két része: az Általános Rész és a Különös Rész 2 Az Általános Rész azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek bármelyik bűncselekmény értékelésénél szóba jöhetnek. Itt

határozza meg a törvényhozó pl a bűncselekmény fogalmát, a büntethetőség általános feltételeit, a szankciók fajait, a büntetés kiszabásának általános szabályait stb. Az Általános Rész 9 fejezetből áll: Az I. fejezet a büntetőtörvény hatályát rendezi A II. fejezet a bűncselekmény és az elkövető kérdéskörét szabályozza, az alábbi címekben: • cím: A bűncselekmény; • II. cím: Kísérlet és előkészület; • III. cím: Az elkövetők A III. fejezet a büntetőjogi felelősségre vonás akadályait szabályozza, az alábbi címekben: • cím: A büntethetőséget kizáró okok; • II. cím: A büntethetőséget megszüntető okok A IV. fejezet a Büntetések és intézkedések címet viseli és az alábbiak szerint tagolódik: • cím: A büntetések; • II. cím: Az intézkedések Az V. fejezet a büntetés kiszabásának kérdéseit szabályozza A VI. fejezetben a mentesítés a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól

nyert szabályozást A VII. fejezet a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket, a VIII fejezet pedig a katonákra vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza Az értelmező rendelkezéseket tartalmazó IX. fejezettel zárul a Btk Általános Része A Btk. Különös Része az egyes bűncselekmények törvényi tényállásának leírását ill az azokhoz tartozó büntetések leírását foglalja magában A büntető törvény szerkezete és értelmezése 1. A büntetőjogszabály szerkezete (Különös Rész tényállásáé) A büntető jogszabály szerkezeti felépítése 2 részből áll: 1) törvényi tényállás = diszpozíció (nullum crimen sine lege) 2) büntetési tétel = szankció (nulla poena sine lege) A diszpozíció: a törvényi tényállás leírja azt a cselekményt, amellyel azonos cselekmény a bűncselekmény. A szankció: a büntetési tételt, annak nemét és mértékét határozza meg. A diszpozíciók fajai: 1) egyszerű diszpozíció: csak az elkövetőt

( “aki”) és az elkövetési magatartást határozza meg. 2) leíró diszpozíció: amely részletezi a törvényi tényállás egyes elemeit. (pl lopás: “aki idegen ingó dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa” ) 3) utaló diszpozíció: valamely §-ra vagy bekezdésre utal. 4) keret-diszpozíció: tartalmát más jogszabályok egyes rendelkezései töltik meg tartalommal (pl. a közúti baleset gondatlan okozásának vétségét a kresz tölti ki ) BJE. 1/1999 sz döntés értelmében: ha a Btk Különös Részének valamely rendelkezése keret- diszpozíció, és a keretet kitöltő jogszabály rendelkezésében a bűncselekmény elkövetése után olyan változás áll be, amely a kötelezettséget megszünteti, vagy a tilalmat feloldja: ez a visszaható hatályú alkalmazást alapozza meg. Más szempontú osztályozás: 1) alapeseti törvényi tényállások: egy adott bűncselekmény tipikus változata pl. emberölés 2) minősített eseti

törvényi tényállások: ritkábban fordulnak elő, a jogalkotó súlyosabbnak ítél bizonyos elkövetést és azt súlyosabb büntetési tétellel fenyegeti ( pl. különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés) 3) privilegizált eseti tényállások: a törvényhozó szerint enyhébben büntetendő pl. a méltányolható okból fakadó erős felindulásban elkövetett emberölés 3 A szankciók fajai: - kógens (pl. önkényuralmi jelkép használata pénzbüntetéssel büntetendő ) alternatív (pl. a büntetés pénzbüntetés, közérdekű munka vagy szabadságvesztés ) A szankció lehet: • abszolúte határozott ( a magyar büntetőjogban nincs) • abszolúte határozatlan ( a magyar büntetőjogban nincs ) • relatíve határozott (- tól - ig rendszer ) • relatíve határozatlan ( a magyar büntetőjogban nincs – csak a büntetés felső vagy alsó határa van meghatározva ) 2. A büntetőjogszabály értelmezése A jogszabály értelmezésének

célja a jogszabályban megnyilvánuló törvényhozói akarat pontos tartalmának a megállapítása, ami a büntető jogszabályok helyes alkalmazásának alapvető feltétele. A jogszabály értelmezésnek két alapvető tétele van: - az értelmezésnél a törvényesség követelménye sérthetetlen, a jogszabály értelmezése során soha nem lehet a törvény szövegével ellentétben álló következtetésre jutni. - Az értelmezés soha nem válhat jogalkotássá; az értelmezés nem mehet túl a törvényhozói akarat feltárásán. Az értelmezés módja szerinti osztályozás: 1) nyelvtani értelmezés: szavak, nyelvtani szerkezet elemzése, etimológiai, morfológiai (alaktani) értelmezés; 2) logikai értelmezés: formális logika szabályainak alkalmazásával; 3) rendszerező értelmezés: a tényállás összevetése más büntető jogszabályokkal, ill. az egész jogrendszer alapelveivel; 4) történeti értelmezés: ezt általában a tudomány gyakorolja. Az

értelmezés alanya szerinti osztályozás: 1) jogalkotói értelmezés: maga a jogszabály definiál pl. meghatározza, hogy mi a nagy nyilvánosság; 2) jogalkalmazói értelmezés: ilyenek a Legfelsőbb Bíróság büntető jogegységi döntései (BJE); 3) tudományos vagy jogirodalmi értelmezés: a jogtudomány művelői alkotják, kommentárokban, szakkönyvekben, tankönyvekben fejtenek ki álláspontokat, mely nem kötelező. Az értelmezés eredménye szerinti osztályozás: 1) kiterjesztő értelmezés: a jogszabály alkalmazási körét a nyelvtani értelmezéshez képest tágabban vonják meg; 2) megszorító értelmezés: a kiterjesztő értelmezés ellentéte; a jogszabály alkalmazási körét a látszólagosnál szűkebben állapítják meg. Analógiáról beszélünk akkor, amikor valamely emberi magatartást a jogszabály nem szabályoz, csak egy hozzá hasonló magatartást, és a jogalkalmazó az erre vonatkozó jogszabályt alkalmazza a nem szabályozott, de hozzá

hasonló magatartásra is. A jogalkalmazó ebben az esetben a jogszabály alkalmazási körét olyan esetre terjeszti ki, amelyre az nem vonatkozik. A büntetőjogban soha nem kerülhet sor analógiai alkalmazására, amely a nullum crimen sine lege, mint a büntetőjog alapvető elvéből eredő követelmény. Ugyanakkor a joghézag kitöltése nem esik az analógia körébe. 4 3. A büntető törvény hatálya A nemzetközi bűnügyi együttműködés intézményei (1996. XXXVIII tv ) A büntető törvény hatálya Hatályon: valamely jogszabály érvényben létét, annak érvényességét értjük, a hatályon kívül helyezés pedig az érvényesség megszüntetését jelenti. A büntető törvény: - időbeli (mikortól meddig elkövetett); - területi (hol megvalósított); - személyi (kikre vonatkozik) hatályáról rendelkezik a törvény. 1. Az időbeli hatály 2. § A bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni. Ha a

cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje. A büntető jogszabály hatályának kezdő napja egybeeshet a kihirdetés napjával. Ebben az esetben az érvényesség és a hatályosság egybeesik. Gyakoribb az az eset, amikor maga a büntető jogszabály későbbi időpontot jelöl meg hatálybalépése, alkalmazhatósága időpontjául. A harmadik lehetőség, hogy a törvényhozó külön jogszabállyal gondoskodik a hatálybaléptetésről.( általában törvénykönyvek hatálybalépésénél ez a jellemző ) A jogszabály ugyancsak többféleképpen vesztheti hatályát. Ennek 3 esete van: 1) ha egy más jogszabály hatályon kívül helyezi ( kifejezett rendelkezéssel ); 2) ha a jogszabályban meghatározott érvényességi határidő letelt ( ez a büntetőjogi

rendelkezések esetében általában nem szokásos, bár elvileg nem kizárt ); és 3) ha ellentétes jogszabály (törvény) lép hatályba, még akkor is, ha kifejezetten nem helyezi hatályon kívül a korábbi normát. (lex posteriori derogat legi priori elve ) Főszabály: a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Kérdés az, hogy mit értünk a bűncselekmény elkövetésének “időpontja” alatt? A kérdést az is indokolttá teszi, hogy vannak olyan bűncselekmények, melyeket folyamatosan követnek el, vagy pedig a bűncselekmény törvényi tényállása elhúzódva valósul meg. A jogtudományban ezzel kérdéssel kapcsolatban 3 elmélet alakult ki: 1) tevékenységi elmélet ( magatartási elmélet): az elkövetési idő addig tart, amíg az elkövető az elkövetési magatartást kifejtette; 2) eredményelmélet: amikor a törvényi tényállásban meghatározott eredmény bekövetkezett; 3) cselekmény-egység

elmélete: a bűncselekményt időbelileg akkor követik el, amikor a törvényi tényállás bármely eleme megvalósul, vagyis az elkövetési magatartást kifejtik, az okfolyamat ennek következményeképpen megindul, vagy az eredmény bekövetkezik. Az elméletek vonatkozásában az irodalom a tevékenységi elméletet tartja helyesnek, még mások szerint eredmény-bűncselekmény esetén az eredményelméletet, immateriális bűncselekmények esetében pedig a tevékenységi elméletet tartják elfogadhatónak. Problematikus lehet az elbírálás ideje is, tekintettel az elbírálás folyamatosságára és a több fokozatosságúságára. Ebben a vonatkozásban a bűncselekmény jogerős elbírálásának az időpontja a meghatározó. Abban az esetben, ha az elsőfokú bíróság az ügyet már elbírálta, de fellebbezés folytán a másodfokú bíróság még nem hozott jogerős határozatot: az időközben hatályban lépő újabb – enyhébb elbírálást biztosító –

büntetőjogi rendelkezés alkalmazásának helye van. 5 A visszaható erő A Btk. rendelkezései szerint a visszaható erő két vonatozásban érvényesül, ha a cselekmény elbírálásakor olyan törvény lép hatályba, amely szerint a cselekmény: - már nem büntethető; vagy ( ennek gyakori esete lehet a vagyon elleni bűncselekmények esetében az értékhatár megváltozása ) - enyhébben bírálandó el. Ezekben az esetekben a cselekményt az elbíráláskor hatályban lévő jogszabály alapján kell elbírálni. A Btk. Különös Részében szerepelnek ún keret- diszpozíciók, amelyeknek tartalmát igazgatási jogszabályok rendelkezései töltenek ki. ( pl közúti baleset gondatlan okozásának vétsége, amelyet a KRESZ szabályai töltenek meg tartalommal ) BJE. 1/1999 sz döntés értelmében: ha a Btk Különös Részének valamely rendelkezése keret- diszpozíció, és a keretet kitöltő jogszabály rendelkezésében a bűncselekmény elkövetése után

olyan változás áll be, amely a kötelezettséget megszünteti, vagy a tilalmat feloldja: ez a visszaható hatályú alkalmazást alapozza meg. ( Ez a döntés nem mondható helyesnek, mert az igazgatási szabályokban bekövetkezett változások esetén a viszszaható erő kérdése fel sem merülhet, mert ez kizárólag a büntetőjogi rendelkezésre vonatkozik. ) Hangsúlyozni kell azt, hogy a visszaható erő érvényesülése a büntetőjogban csak kivétel. Ha az újabb törvény szigorúbb elbírálást tesz lehetővé, vagy az eddig bűncselekményeknek nem nyilvánuló magatartásokat pönalizálja: a visszaható erő alkalmazása szóba sem kerülhet → ez a jogállamiság követelményéből fakadó elv. Abban az esetben, amikor a bíróság egy eljárás keretében az elkövető több bűncselekményét bírálja el: a bíróságnak egységesen kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a törvénynek a régi vagy az új rendelkezését alkalmazza-e. 2. A

területi és személyi hatály Ebben a vonatkozásban a Btk. 3 és 4§-a azt a kérdést rendezi, hogy az állam a maga büntető hatalmát mely körben érvényesítheti, ill. köteles érvényesíteni Ebben a vonatkozásban 4 elv ismert: 1) A területi elv: eszerint az állam büntető hatalma a területén elkövetett valamennyi bűncselekményre nézve kiterjed, függetlenül az elkövető állampolgárságától. Ennek az elvnek az a hátránya, hogy ha akár a magyar, akár a nem magyar állampolgárok külföldön elkövetett bűncselekményeivel sértik meg az állam érdekeit: a cselekmény büntetlen marad. 2) A honossági elv: eszerint az állam büntető hatalma a saját állampolgáraira nézve terjed ki, függetlenül attól, hogy belföldön vagy külföldön követték-e el a bűncselekményt. Elvi álláspontja az, hogy a magyar állampolgár az országa törvényeit nemcsak belföldön, hanem külföldön is köteles betartani. 3) Az állami önvédelmi elv: eszerint

az állam büntető hatalmát – függetlenül az elkövetés helyétől és az elkövető állampolgárságától – kiterjesztheti azokra a bűncselekményekre is, melyek az alapvető érdekeit sértik. 4) A feltétlen büntető hatalom elve: eszerint bárki által, bármely jogtárgyat sértő bűncselekményt az állam jogosult üldözni, az elkövetés helyétől és az elkövető állampolgárságától függetlenül. Ezek az elvek teljes tisztaságukban következetesen nem érvényesíthetők, mert az vagy túlzottan leszűkítené vagy túlzottan kitágítaná a büntetőjogi felelősségrevonás határait, és nemzetközi konfliktus-helyzetet eredményezne. 6 Ezért a Btk. 3 és 4 §-a ezeknek az elveknek a kombinált alkalmazását fogalmazza meg, mert a célszerűségi igényeknek ez felel meg a leginkább; a 3.§ a területi és személyi elvet, míg a 4§ az állami önvédelem és a feltétlen büntető hatalom elvét kombinálja A Btk. 3§(1) bek a területi elvet

érvényesíti, amikor kimondja: 3.§ (1) A magyar törvényt kell alkalmazni a belföldön elkövetett bűncselekményre, valamint a magyar állampolgár külföldön elkövetett olyan cselekményére, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény A Btk. 3§ (2) bek a területi hatályt kiterjeszti a magyar hajón és légi járművön elkövetett bűncselekményekre is, függetlenül attól, hogy melyik ország területén van a jármű. (2) A magyar törvényt kell alkalmazni a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi járművön elkövetett bűncselekményre is. A Btk. 4§-a (1) bekezdésének a) pontja részben az állam önvédelmi elvét, részben pedig a feltétlen büntető hatalom elvét érvényesíti amikor kimondja: 4. § (1) A magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az a) a magyar törvény szerint bűncselekmény és az elkövetés helyének

törvénye szerint is büntetendő, A Btk. 4§ (1) bekezdésének b) pontja az állam önvédelmének az elvét fejezi ki, amikor kimondja: b) állam elleni bűncselekmény (X. fejezet), kivéve a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedést (148§) tekintet nélkül arra, hogy az elkövetés helyének törvénye szerint büntetendő-e, Btk. 4§ (2) A nem magyar állampolgár által külföldön, a szövetséges fegyveres erő ellen elkövetett kémkedés (148.§) esetében a magyar büntető törvényt kell alkalmazni, feltéve, hogy e bűncselekmény az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő. A Btk. 4§ (1) bekezdésének c) pontja az egyetemlegesség elvét mondja ki: c) emberiség elleni (XI. fejezet) vagy olyan egyéb bűncselekmény, amelynek üldözését nemzetközi szerződés írja elő. A nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekmény esetében általában nem a magyar hatóságok járnak el, ezért annak

megítélését, hogy szükség van-e az ilyen eljárás megindításának a Btk. a legfőbb ügyész diszkrecionális jogkörébe utalja. 3. A diplomáciai és nemzetközi jogon alapuló egyéb mentesség 5.§ A diplomáciai és a nemzetközi jogon alapuló egyéb mentességet élvező személyek büntetőjogi felelősségre vonására nemzetközi szerződés, ennek hiányában a nemzetközi gyakorlat irányadó. A nemzetközi gyakorlat kérdésében az igazságügyminiszter nyilatkozatát kell alapul venni A nemzetközi büntetőjogi együttműködés intézményei (1996. XXXVIII tv) A nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII törvény hatályon kívül helyezte a Btk 7-9§-át A törvény körülírja a bűnügyi jogsegély formáit, ezek: 7 1) a kiadatás 2) a büntető eljárás átvétele ill. átadása 3) a szabadságvesztés végrehajtásának átvétele ill. átadása 4) eljárási jogsegély 5) a külföldi állammal kapcsolatos feljelentés.

Általános feltétel: a jogsegély iránti megkeresés nem teljesíthető, és nem terjeszthető elő, ha az csorbítja a Magyar Köztársaság felségjogát, veszélyezteti a biztonságát és sérti a közrendet. A törvény szerint ezt egyrészt az igazságügyminiszter, másrészt a legfőbb ügyész vizsgálja. A jogsegély iránti megkeresés akkor terjeszthető elő, ha: - a cselekmény a magyar törvény és a külföldi állam joga szerint is büntetendő, - ha az nem katonai vagy politikai bűncselekményre vonatkozik. A kiadatás A Magyarországon lévő személy a külföldi állam megkeresése alapján akkor adható ki, - ha a cselekményre nézve mindkét állam büntető törvénye folytán 1 évet meghaladó szabadságvesztés kiszabását rendeli (eljárási kiadatás); - a szabadságvesztés végrehajtása céljából, ha a ténylegesen kiszabott szabadságvesztés tartama a 6 hónapot meghaladja (végrehajtási kiadatás). A törvény szerint nincs helye a

kiadatásnak, ha: 1) a bűncselekmény ill. a büntetés – amelyre a kiadatás irányul - bármely országban elévült ill erre nézve az elkövető kegyelemben részesült; 2) a megkereső államban az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítványt nem terjesztették elő; 3) a magyar bíróság a cselekményt már jogerősen elbírálta, 4) az elkövető menedékjogot kapott. Ha a kiadatást kérő államban a törvény a halálbüntetés kiszabását lehetővé teszi: a kiadatásnak csak akkor van helye, ha a megkereső állam biztosítékot nyújt arra, hogy amennyiben halálbüntetés kiszabására kerül sor, azt nem hajtják végre. A kiadatási kérelem teljesítése esetén a külföldi fogvatartás tartamát a büntetésbe be kell számítani. A büntetőeljárás átadása Ebben az esetben a Magyarországon folyó büntetőeljárásnak a külföldi állam igazságszolgáltatása részére való átadásról van szó, melynél a célszerűség a fő szempont. A

célszerűség akkor áll fenn, ha az elkövető Magyarországon van, így az eljárás itt lefolytatható, de indokolt, hogy az állampolgársága vagy az állandó lakóhelye szerinti eljárásban vonják felelősségre, vagy pedig ha nincs Magyarországon és a kiadatásának nincs helye vagy pedig azt megtagadták. A büntetőeljárás átvétele Ebben az esetben a külföldön folyó büntetőeljárás átvételéről van szó. A külföldi állam igazságügyi hatósága előtt folyó büntetőeljárás akkor vehető át: - ha a terhelt magyar állampolgár, vagy - Magyarországra bevándorolt külföldi állampolgár. Erről a kérdésről a legfőbb ügyész elsősorban célszerűségi szempontok alapján dönt. A külföldön előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztése be kell számítani. Külföldi állam által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának az átvétele 8 Az állandó magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar

állampolgárok, valamint a bevándorolt külföldi állampolgárok a más állam bírósági által kiszabott szabadságvesztés végrehajtását teszi lehetővé a törvény. Itt is célszerűségi szempontok az elsődlegesek Itt elsődlegesen az elítélt áll a középpontban, ezért általános feltétel, hogy az elítélt ehhez hozzájáruljon, továbbá, hogy még legalább 1 évi szabadságvesztés legyen hátra. A döntés az igazságügyminiszter kezében van. Magyar bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átadása Főszabály az, hogy a magyar bíróság által kiszabott szabadságvesztést a magyar hatóság hajtja végre. Ugyanakkor a törvény lehetőséget ad arra, hogy a magyar bíróság által kiszabott szabadságvesztést más állam hatóságai hajtsák végre: - ha erre a külföldi állam kötelezettséget vállal, és - az elítélt ehhez hozzájárul. A magyar állampolgárra kiszabott szabadságvesztés átadásának is helye van, ha

az állandó lakóhelye vagy tartózkodási helye is külföldön van. A szabadságelvonással járó intézkedések (pl. kényszergyógykezelés) átvételére is lehetőséget nyújt a törvény 9 4) A jogállami büntetőjog kritériumai A jogállami büntetőjog elsődleges jellemzője annak írott formája, ami két, a felvilágosodás kora óta uralkodó elvet kell magába foglaljon: nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege. Ezen elvek deklarációja és érvényesülése nélkül nem valósulhat meg a jogállami büntetőjog egyik fő feladata: a jogbiztonság megteremtése és fenntartása. A jogbiztonság követelménye azt jelenti, hogy a jogkövetkezmények előre láthatóak és kiszámíthatóak, azonban ez utóbbi fogalom önmagában nem fémjelzi a jogállamot. Elképzelhető ugyanis olyan diktatórikus rendszer, ami kegyetlen, embertelen törvényeit a mi fogalmainknak is megfelelően szabályszerűen kihirdet, ám ettől az adott diktatúra nem válik

jogállammá. A jogállam tartalmi ismérve Radbruch szerint: ha a tételes jog és az igazságosság szembenállása oly mérvűvé fokozódik, hogy az elviselhetetlen, akkor az igazságosság megelőzi az írott jogot. Ezen elv segítségével voltak legalizálhatók az 1946. évi perek a náci háborús bűnösökkel szemben, és szintén ez alapján folynak eljárások az 1991-es német egyesítést követően a berlini falnál a szökésben lévők lelövése miatt. Felvetődik a kérdés: létezik-e egy egységes, minden körülmények között követendő igazságkép? Erre a válasz egyértelmű nem, ezért korunkban az ennek a helyét betöltő mércét az Emberi Jogi Konvenció adja meg. A magyar Alkotmány megismétli a Konvencióban foglaltakat, ezért a jogállami büntetőjog és az alkotmányos büntetőjog szinonim fogalmakként használhatóak Érdekes problémát vet fel az angolszász jogterület, ahol írott jogot nem találunk, mégis jogállaminak tekintjük

büntetőjogukat. Ott az a megoldás alakult ki, hogy a precedensek rendelkeznek azzal a kötőerővel, amivel a kontinensen a törvénykönyvek. A jogállami büntetőjog ismérvei: - eljárásjogi szempontú ismérv - az ártatlanság vélelme - a független és pártatlan állami bíróságok működése - a tortúra tilalma - a lealacsonyító, embertelen bánásmód tilalma - a perorvoslati jogosultság - nullum crimen sine lege [10. § (1)] - nulla poena sine lege: tág értelemben azt jelenti, hogy az elkövetőkkel szemben csak olyan büntetések alkalmazhatóak, melyeket a büntetőtörvény szabályoz; a szűkebb értelem szerint az elkövető csak azzal a büntetéssel sújtható, melyet a törvény a bűncselekmény megvalósulása esetére kilátásba helyezett. - súlyosabb büntető rendelkezés visszaható hatályának tilalma (2. §) - a büntetőjog végső eszközként történő igénybevétele (ultima ratio-s jelleg) - a büntetőjog humánus jellege - a szigorú

törvényértelmezés (kiterjesztő értelmezés nem érvényesülhet a vádlott terhére) - a bírói és a szokásjog a jogállami büntetőjog fogalmi körén kívül esnek - a bűnfelelősség elve: a felelősségre vonáshoz szükséges a Btk.-ban meghatározott bűnösség alakzat megléte (szándékosság vagy gondatlanság) 10 5) A bűncselekmény fogalom történeti fejlődése A jogellenesség és a bűnösség jelentésének módosulása A bűncselekmény fogalom az 1978. évi IV törvényben és a jogtudományban A bűncselekmény fogalmának első tartalmi ismérve a felvilágosodással jelent meg a nullum crimen sine lege gondolatával: bűncselekmény az, amit a törvény annak nyilvánít. A bűncselekmény leírását egyedül a törvényi tényállás hordozta. Az 1860-as években Jehring munkálta ki azt a gondolatot, miszerint a jogellenesség az elkövető személyétől független és csak a cselekmény jogilag tilalmazott voltára utal. Jogellenes az a

magatartás, amely az általános jogszemlélet szempontjából helytelen. A jogellenesség tehát a tettre vonatkozó tilalmat hordoz; közömbös tehát az elkövető tudattartalma, ez csak a tettről, és nem a tettesről alkotott értékítélet. Ez a jogellenesség formális jogellenességet takar, mert a bűncselekmény tárgyi oldaláról van levezetve, társadalom-etikai töltésű A formális jogellenesség – vagyis a törvényi tényállásban rejlő elvont magatartás – mellett megjelent a materiális jogellenesség fogalma, melynek gondolattartalma szerzőtől függően változott (így pl. Lisztnél antiszocialitás, Meyernél kultúrnorma-ellenesség, Vámbérynél erkölcsellenesség). A jogellenesség körében megkülönböztetjük az - alaki jogellenességet: a cselekmény büntetőjogi normába ütközését, és - az anyagi jogellenességet: a jogi tárgyak sértését vagy veszélyeztetését jelenti. Ekkor a bűncselekmény két ismérve: a

tényállásszerűség és a jogellenesség. Ezt követően a bűnösség fogalma jelenik meg (Liszt, Jehring): a törvényi tényállásból az objektív elemek és a szubjektív mozzanatok (amik a tettes tudatához kacsolódnak) is kihasíthatók. Ezek a tettestudati elemek alkotják a bűnösséget: szándék ill. gondatlanság, e kettő lesz a bűncselekmény szubjektív ismérve Létrejön a három pillérű bűncselekmény fogalom: 1) tényállásszerűség 2) jogellenesség 3) bűnösség A tényállásszerűség értékelésmentes fogalomként él, amit a bírónak az ítélkezés során csak felismerni kell, értékelnie nem. A jogellenesség formális jogellenességként (a tilalom megszegése) való felfogásához belép a materiális jogellenesség fogalma: a cselekmény jogtárgyat sért vagy veszélyeztet, ami az elkövető javára értelmezhető azzal, hogy nincs kizárva a cselekmény formális jogellenessége esetén a materiális jogellenesség hiánya. Ezzel

párhuzamosan jöttek létre a jogellenességet kizáró okok, részben törvényileg (jogos védelem, végszükség stb.), részben pedig a Btk-n kívüli kizáró okok (sértett beleegyezése, hivatali kötelezettség teljesítése stb) A bűnösség fogalmi változása a XX. század elején következett be az axiológiai bűnösség fogalommal (értéktani bűnösségfogalom). Eszerint a bűnösséget nemcsak lélektani mozzanatok alkotják, hanem afelett értékítélet is lebeg, nevezetesen a társadalmi elvárhatóságra/ felróhatóságra épített bűnösség. A formális tényállásszerűség és a materiális jogellenesség mellett szükséges, hogy az elkövető a bűnösen (szándékosan vagy gondatlanul) valósítsa meg cselekményét, mert ennek hiányában a büntetőjog az objektív felelősséget alkalmazná. A bűncselekmény fogalmának összetevői: 1) a cselekmény → tényállásszerű 2) a jogellenesség → materiális → formális 3) a bűnösség →

axiológiai → pszichológiai A magyar jogfejlődésben a szovjet jogi eszmék nyomán alakult ki a társadalomra veszélyesség fogalma, ami összekapcsolható az antiszociális magatartással. 11 Mivel az akkori jogtudomány kénytelen volt ezt a fogalmat beépíteni büntetőjogunkba, a materiális jogellenessé fogalmát cserélték fel a társadalomra veszélyesség fogalmával. A bűncselekmény fogalmának összetevői: 1) a cselekmény → tényállásszerű 2) az a társadalomra veszélyes (jogellenes); a materiális jogellenességet párhuzamba lehet állítani a társadalomra veszélyességgel. 3) bűnösség (az elkövető és a cselekmény közti pszichikus viszonyt jelöli, amely miatt a neki cselekményt felrójuk) A hatályos Btk. 10 §-a határozza meg a bűncselekmény fogalmát: 10. § (1) Bűncselekmény az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra,

és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli (2) Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti. Az (1) bekezdésből következően a Btk. a törvényi tényállások alapjául a szándékos elkövetést tekinti, ezért a gondatlan elkövetés csak akkor büntetendő, ha azt a törvény kifejezetten kimondja. A nullum crimen sine lege elve jelenik meg az “amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli” megfogalmazásban. A (2) bekezdésben meghatározott társadalomra veszélyességnél fontos fogalmak: - sért: a megtámadott életviszonyok hátrányos megváltozása bekövetkezett - veszélyeztet: a megtámadott életviszonyok hátrányos megváltozásának lehetőségét teremti meg az elkövető magatartása. A védett jogtárgyak köre: a Magyar Köztársaság 1) állami, 2) társadalmi, 3)

gazdasági rendje, 4) az állampolgárok személye, 5) jogai. 12 6) A bűncselekmények súly szerinti osztályozása A társadalomra veszélyesség kettős funkciója (jogalkotói-jogalkalmazói 28. § - 36 §) Jogellenesség – társadalomra veszélyesség A bűncselekmények súly szerinti osztályozása Az egyes bűncselekmények súlyuk, jellegük, erkölcsi színezetük, társadalomra veszélyességük miatt annyira eltérnek egymástól, hogy nem lenne célszerű azonos megítélésben részesíteni elkövetőiket. Ezt az eltérést indokolt a bűncselekmény elnevezésében is kifejezésre juttatni A bűncselekmények súlya és jellege tekintetében az eltérések kifejezésére az egyes jogrendszerek a bűncselekmények kettős vagy hármas felosztását követki. A francia Code Penal (1810) a bűncselekmények három csoportját különböztette meg: - bűntettek (crimen): legsúlyosabb bűncselekmények, esküdtszéki hatáskör - vétségek (deli): törvényszéki

hatáskör - kihágások (contraavancion): rendőrségi hatáskör Az 1878. évi Csemegi kódex ezt a mintát vette át anélkül, hogy e különbségtételből az anyagi, vagy az eljárásjogban levonták volna a következtetéseket Az 1950. évi II törvény csak bűntettet és kihágást különböztetett meg, majd az 1955 évi 17 sz tvr megszüntette a kihágások kategóriáját Az így kialakult szabályozást követte az 1961. évi V törvény is bűncselekménynek kizárólag a bűntettet kategóriáját elismerve A lényegi változást az 1971. évi 28 sz tvr hozta azzal, hogy kimondta: a bűncselekmény bűntett vagy vétség A bűncselekményektől jóval kisebb társadalomra veszélyességük miatt kell a szabálysértéseket elhatárolnunk, ami az ezeket elkövetőknél nem indokolná a büntetőjogi felelősségre vonást. Éles határvonalat azonban nem húzhatunk a bűncselekmények és a szabálysértések közé, hiszen sok esetben nehézséget okoz annak eldöntése,

hogy a szóban forgó cselekmény bűncselekménynek vagy szabálysértésnek minősítendő-e. A bűncselekmény kettős felosztását a Btk. 11 § (1) bekezdése mondja ki: “A bűncselekmény bűntett vagy vétség” A bűntett fogalma a (2) bekezdés szerint: “Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény két évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli el.” Ebből következően: “Minden más bűncselekmény vétség.” Tehát azon szándékos bűncselekmények, melyek büntetési tétele a két évet meghaladja: bűntettek. Azok a bűncselekmények pedig, amelyek: - gondatlanságból elkövetettek és - szándékosan elkövetettek ugyan, de büntetési tételük a két évet nem haladja meg → vétségek. Különbségek a bűntettek és vétségek között: 1) a bűntett szabadságvesztés végrehajtási fokozata: börtön, súlyosabb esetekben fegyház; 2) feltételes szabadságra bocsátás: a fegyházra ítélt

a büntetésének 4/5-e, a börtönre ítélt a büntetésének 3/4e, a fogházra ítélt a büntetésének 2/3-a után szabadulhat feltételesen; 3) a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés: a szándékos vétségeknél viszonylag hamar mentesül az elkövető, a gondatlan vétségeknél a büntetés kiállásával; 4) amennyiben vétség áll halmazatban vétséggel: marad a vétségekre vonatkozó – enyhébb – szabályozás; 5) a büntetőeljárásban nagyobb a jelentősége e megkülönböztetésnek: a vétségi eljárás egyszerűbb és gyorsabb a bűntettinél; bűntettiben vádiratot nyújt be az ügyész, vétségiben vádindítványt; vétségi eljárásban az ügyész jelenléte nem kötelező. Fontos megjegyezni, hogy a büntetőeljárásban nem az anyagi jog szerinti megkülönböztetés határozza meg az eljárás milyenségét, hanem a Be. 89-90 §-i 13 A társadalomra veszélyesség kettős funkciója (jogalkotói-jogalkalmazói 28. §

- 36 §) A társadalomra veszélyesség egyrészt jogalkotói kategória: az emberi magatartások köréből a jogalkotó emeli ki azokat a magatartásokat, melyeket büntetni kell, vagyis amelyeket társadalomra veszélyesnek ítél. Ez azonban önmagában nem elegendő, hanem azok súlya és jelentősége alapján is differenciálnia kell: meghatározva, hogy melyeket kell súlyosabban és melyeket kell enyhébben a jogalkalmazónak megítélnie. Ez a felismerés tette indokolttá a bűncselekményeknek bűntettekre és vétségekre felosztását A társadalomra veszélyesség másrészt jogalkalmazói kategória is: a bíróság a konkrét cselekmény elbírálásakor azt is vizsgálja, hogy a cselekmény eléri-e azt a fokot, amely a bűncselekmény fogalmi elemét kimeríti, vagy pedig a magatartás súlyánál fogva erre nem alkalmas akár az elkövetés, akár az elbírálás idején. Az ilyen értékelésre a 28 és a 36 § ad lehetőséget A bíró azzal is értékeli a

társadalomra veszélyesség fokát, hogy a magasabb fokú társadalomra veszélyesség súlyosító, míg az alacsonyabb fokú társadalomra veszélyesség enyhítő körülmény a büntetés kiszabása során. I. Jogalkotási értelemben vett társadalomra veszélyesség: a törvényhozó nyilvánít egy cselekményt a törvényi tényállás megalkotásán keresztül társadalomra veszélyesnek. A társadalomra veszélyesség foka azonban eltérhet az egyes cselekményeknél, amit a törvényhozó a büntetési tételek eltérő súlyával juttat kifejezésre A jogalkotó értékeli a társadalomra veszélyességet, aminek következtében az axiológiai kategória. Felmerül a kérdés, a bíró egy konkrét ügyben kimondhatja-e azt, hogy igaz, hogy a cselekmény diszpozíciószerű, mégis, a társadalomra nem veszélyes? A magyar jogban ezt a bíró nem teheti meg, hiszen a jogalkotó visszavonhatatlanul állást foglalt amellett, hogy az adott cselekmény társadalomra

veszélyességet hordoz, így tehát a bíró nincs feljogosítva arra, hogy ezen módosítson. II. Jogalkalmazói értelemben vett társadalomra veszélyesség: a konkrét cselekmény elbírálásánál a jogalkalmazó vizsgálja a társadalomra veszélyességet Ennek jelentősége: a) a bíró (nyomozó hatóság) számára lehetséges a 28. § alkalmazása, ha annak feltételei fennállnak 28. § Nem büntethető az, akinek a cselekménye az elkövetéskor olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen. A cselekmény társadalomra veszélyessége a bűncselekmény egyik fogalmi eleme, ezért ha ez hiányzik: nem jön létre bűncselekmény. A 28. § ezzel szemben azt az esetet szabályozza, amikor a cselekmény az elkövetéskor veszélyes ugyan a társadalomra, de csekély mértékben Ennek a megítélése kizárólag az objektív ismérvek alapján dönthető el, tehát nem juthatnak szerephez az

elkövető személyével kapcsolatos körülmények, az elkövető személyi társadalomra veszélyessége, a személyiségének a jellemzői, a büntetett előélete. E törvényhely alkalmazhatóságához - egyrészt a cselekménynek az elkövetéskor kell csekély fokban társadalomra veszélyesnek lennie, mert ha ez az elbírálás időpontjában csökkent le: a 36. § szerinti büntethetőséget megszüntető ok megállapítása lehetséges; - másrészt az elkövető megbüntetése szükségtelen, amely kriminálpolitikai szempont érvényesítését jelenti. A törvény a büntetéskiszabás szükségtelenségét említi, következésképpen intézkedés alkalmazásának lehet helye, továbbá a 71. § szerint megrovás alkalmazása kötelező, amelyben megállapítják, hogy az elkövető milyen törvényi tényállást merít ki és figyelmeztetik; nem keletkeztet büntetett előéletet. A 28. § ezeken felül más feltételt nem fogalmaz meg, így az alkalmazás mind

vétség, mind bűntett esetén helyt foghat, irreleváns továbbá a büntetési tétel is. Megjegyzendő, hogy a rendelkezés természetéből adódóan a súlyosabb eredményt előidéző bűncselekmények esetén a 28 § általában nem alkalmazható A gyakorlatban az ún. magatartási, formális bűncselekmények esnek e rendelkezés alá, amelyek nem sértenek, hanem csupán veszélyeztetnek valamely társadalmi viszonyt, különösen akkor, ha ez a veszély távoli, közvetett vagy jelentéktelen sérelemnek a lehetőségét teremtette meg. 14 b) Lehetséges, hogy az elkövetéskor még megvolt a társadalomra veszélyesség, , de az elbírálás időpontjában ez a veszélyesség – az elkövető személyére is tekintettel – már: - utólag vált csekéllyé - utólag teljesen megszűnt. E két esetet tartalmazza a 36. §, amikor a jogalkalmazó értékeli a törvényt az elkövetés időpontjára és utólagosan is nézve. A Btk. 36 §-a értelmében: “Nem

büntethető az, akinek a cselekménye az elbíráláskor már nem veszélyes vagy olyan csekély fokban veszélyes a társadalomra, hogy - személyére is figyelemmel - a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen.” Ebben az esetben tehát a cselekmény társadalomra veszélyessége az elbíráláskor szűnik meg vagy csökken le olyan alacsony szintre, hogy a büntetés kiszabása szükségtelenné válik. A 28. § szerinti büntethetőséget kizáró oknál kizárólag a cselekmény objektív jellemzői a meghatározók, míg a 36. § esetén az elkövető személye társadalomra veszélyességének is jelentősége van, a jogalkalmazónak tehát ezt a szempontot is vizsgálnia kell. Ezen felül a 28. és 36 §-nak abban az esetében, ha a cselekmény társadalomra veszélyessége az elbíráláskor vált csekéllyé: a 71. § szerinti megrovást kell alkalmazni Megrovás alkalmazható akkor is, ha a cselekmény társadalomra veszélyessége

megszűnik az elbíráláskor. Amennyiben kerettényállások esetén az igazgatási norma változik: ez a 36. § szerinti büntethetőséget megszüntető okot eredményezhet 15 7. Az elkövetési tárgy és az elkövetési magatartás A törvényi tényállás ismérvei A törvényi tényállás elemzése azért szükséges, mert egyetlen elem hiánya kizárttá teszi a bűncselekmény megállapítását. A törvényi tényállás ismérvei: szükséges ismérvek rendszerinti ismérvek (csak a tárgyi oldalon vannak) esetleges ismérvek (nem feltétlenül szerepelnek a törvényi tényállásban) Alanyi oldal 1) a bűncselekmény alanya 2) bűnösség (szándékosság, gondatlanság) 1) motívum 2) célzat Tárgyi oldal elkövetési magatartás 1) 2) 3) 1) 2) 3) 4) eredmény okozati összefüggés elkövetési tárgy elkövetés helye elkövetés ideje elkövetés módja elkövetés eszköze Az elkövetési tárgy Az elkövetési tárgy az a fizikai értelemben vett dolog

vagy tárgy, amelyre nézve az elkövető a cselekményt megvalósítja, amelyet az elkövető közvetlenül sért vagy veszélyeztet, és amelyen keresztül az elkövető az általános és különös tárgyat támadja. (pl lopásnál az idegen ingó dolog) Ha az elkövetés tárgya nem objektív dolog, hanem személy, akkor passzív alanyról beszélünk, vagyis azt a személyt nevezzük passzív alanynak, akinek a személyét vagy jogát a cselekmény sérti. ( pl a rágalmazásnak nincs elkövetési tárgya csak passzív alanya) A sértett: perjogi fogalom, az, akinek a személyét vagy jogát a bűncselekmény sérti. A sértett tágabb fogalom, mint a passzív alany → minden passzív alany sértett, de nem minden sértett passzív alany. Jogi személy elkövető nem lehet, de passzív alany lehet. Az elkövetési magatartás Az elkövetési magatartás a tárgyi oldalon jelentkező szükséges ismérv. Objektív szempontból olyan cselekményt értünk ezen, amely tényleges

hatást vált ki, valamint erre alkalmas is. Ez a tényleges hatás a materiális (eredmény) bűncselekménynél a tényleges eredmény bekövetkezésében jelentkezik, de a kísérleti szakban megrekedt cselekmények esetében is feltétel az, hogy a magatartás objektíve alkalmas legyen az eredmény előidézésére. Az immateriális (alaki) bűncselekmények esetében is feltétel, hogy a magatartás valamely hatás előidézésére alkalmas legyen. (pl hamis tanúzásnál) Szubjektív szempontból az elkövetési magatartással szemben az a követelmény, hogy az akaratlagos (tudat által vezérelt) legyen. Nem beszélhetünk erről pl akkor, ha a dada megijed és elejti a csecsemőt; az öntudatlan állapotban végrehajtott mozgásoknál (anya alvás közben agyonnyomja a mellette fekvő csecsemőt ) A törvényi tényállás csupán a tettesi magatartást írja le, a részesi cselekményeket nem. Van azonban olyan eset, amikor a törvény a részesi cselekményt sui generis

bűncselekményként pönalizálja ( pl. hamis tanúzásra felhívás, öngyilkosságban való közreműködés ). Nyitott törvényi tényállásról akkor beszélünk, amikor a törvény csak az eredményre utal, magát az elkövetési magatartást nem, részletezi. Ezek jellemzője, hogy mind aktív, mind passzív magatartással, mulasztással (valamely kötelezettség ellenére nem-tevéssel) megvalósíthatók (emberölés, személyi szabadság megsértése ) 16 Nemcsak aktív tevéssel, hanem mulasztással is elérhető valamely hatás kiváltása. Ezért különbséget kell tenni: 1) tiszta mulasztásos és 2) vegyes mulasztásos bűncselekmények között. Ad 1) A tiszta mulasztásos bűncselekmények jellemzője: a cselekvési kötelezettséget közvetlenül a Btk. írja le és a törvényi tényállás eredményt nem tartalmaz. ( pl feljelentési kötelezettség elmulasztása, segítségnyújtás elmulasztása ) Ad 2) A vegyes mulasztásos bűncselekmények jellemzője:

nem az elkövető hozza létre az eredményt, hanem az elkövetőtől függetlenül megindul egy természetes okfolyamat, amelynek az elhárítására jogi kötelezettség terheli az elkövetőt, de azt elmulasztja, ezzel oksági kapcsolatban pedig az eredmény bekövetkezik. A vegyes mulasztásos bűncselekmények esetében az aktív cselekvési kötelezettséget a büntetőjogi norma nem írja le, hanem a jogrendszer más szabálya (pl. a csalásjog szerint az anya kötelezettsége, hogy gyermekét ellássa) A vegyes mulasztásos bűncselekmények esetében a tényállás nem írja le az elkövetési magatartást, csupán az eredményt. A cselekvési kötelezettség eredője a vegyes mulasztásos bűncselekmény esetében lehet: 1) vérségi köteléken alapuló családi kapcsolat; 2) munkaszerződés (ápolónő, úszómester); 3) polgári jogi szerződés (a magánóvoda a gyermek megőrzésére vállalkozik); 4) foglalkozási szabály (pl. orvos segítségnyújtási

kötelezettsége) 17 8. Az eredmény Az okozati összefüggés (A törvényi tényállás ismérveiről lsd. táblázat a 7 tételnél! ) Az eredmény A bűncselekményeket 2 csoportba soroljuk: 1) eredmény-bűncselekmények → materiális bűncselekmények; 2) alaki bűncselekmények → immateriális bűncselekmények. Az eredmény a bűncselekmény törvényi tényállásának tárgyi oldalán elhelyezkedő rendszerinti ismérv. Az eredmény valamely külvilágban bekövetkező változás. Eredménye csak a materiális bűncselekményeknek van. Az eredmény fajtája szerint megkülönböztetünk sértő és veszélyeztető materiális bűncselekményeket. A sértési eredmény: olyan tényleges sérelmet (halált, testi sértést, kárt) idéz elő, amely a külvilágban valamilyen elváltozást jelent, jól felismerhető, természettudományos módszerrel, egzakt módon mérhető. A sértő eredmény lehet:  biológiai típusú eredmény: halál, testi sérülés; 

vagyoni bűncselekményeknél: a kár (pl. csalás: vagyoni hátrány);  gazdasági eredmények: adóbevétel csökkenése, vámbevétel csökkenése;  társadalmi eredmények: pl. a köznyugalom megsértése garázdaság esetén Veszélyeztető materiális bűncselekmények: amelyeknél eredményként a veszélyhelyzet létrejötte szerepel, mely nem mást, mint a sérelem lehetőségének a bekövetkezése. Ezek jellegzetessége, hogy nincs kísérleti alakzatuk. A materiális és immateriális bűncselekmények jogi természetének eltérése: - a materiális bűncselekmény akkor befejezett, ha az eredmény beáll, addig a cselekmény a kísérlet szakaszában van; - az immateriális bűncselekmények az elkövetési magatartás kifejtésével befejezetté válnak. Az okozati összefüggés Az okozati összefüggés kérdése csak materiális bűncselekmények esetén vetődhet fel, ideértve a veszélyeztetési cselekményeket is. A materiális bűncselekmények esetében

az elkövetési magatartás és az eredmény között okozati összefüggésnek kell fennállni, amely lehet közvetlen és közvetett. Önmagában az okozati összefüggés megléte nem dönti el a büntetőjogi felelősséget, hanem ezt mindenkor a bűnösséggel összefüggésben kell vizsgálni. Ennek során azt kell vizsgálni, hogy a cselekmény volt-e az ok, és az eredmény volt-e az okozat. Az elkövető kizárólag azért az eredményért felel, amelyet bűnösen hozott létre. Az okozatossági elméletek Az okozatossági elméletek 2 csoportra oszthatók: 1) filozófiai jellegűek, 2) jogszempontú elméletek. Ad 1) A filozófiai jellegű elméletek A természet világában a jelenségek egymással összefüggenek. A conditio sine qua non elmélet a feltételek egyenértékűségének a tana, alapvetően természettudományos alapállású. Az elmélet szerint az eredmény létrejöttében közrejátszó minden ok egyenlő értékű (pl. az anya, aki gyilkos gyermekét a

világra hozza). 18 Az okok körét olyan tágan vonja meg, amely a büntetőjogász számára használhatatlan; más felől túlságosan szűken, mert tagadja a mulasztás okozatosságát: valaminek a meg nem tevése az elmélet szerint okként nem vehető figyelembe, mely ellentmond a természet törvényeinek. Alapvető hibája az, hogy a társadalmi folyamatokat azonosítja a természet folyamataival és azt egyoldalúan fogja fel. Ad 2) A jogszempontú elméletek Minthogy a büntetőjog számára a filozófiai okozatosság nem használható, kialakultak olyan elméletek, amelyek a jogilag releváns ok megragadására törekedtek. Így születtek meg a különböző okkiválasztási teóriák Ezek közül az ítélkezési gyakorlatban az adequat kauzalitási elmélet hatott: ok az az emberi magatartás, amelynek a következménye az eredmény, mely előre látható. Ez a teória nem az elkövető tudatához méri az előreláthatóságot, hanem azt objektíve fogja fel a kor

természettudományos felfogása, a bíró tapasztalata, a szakértő közvetítésével kialakított bírói tudat alapján. A modern elméletek szerint az eredmény előre láthatását annak az embercsoportnak a tudása és tapasztalata alapján kell megítélni, amelyhez az elkövető – hivatásánál, foglalkozásánál fogva – tartozik. A jelenlegi ítélkezési gyakorlat az, hogy az okozati összefüggésnél nem csak a mechanikus, hanem a társadalmi szempontú értékelésnek is helye van. Ha új természettudományos felfogás alakul ki, ezt ex tunc az ügyre alkalmazzák. 19 9. A szándékosság Motívum, célzat A bűnösségről (szándékosság, gondatlanság) általában A bűnösség: a bűncselekmény általános törvényi tényállásának alanyi oldalán elhelyezkedő szükséges ismérv. A bűnösség fogalma anyagi jogi értelemben gyűjtőfogalom, amely a szándékosságot és a gondatlanságot foglalja magában. Az anyagi jogi értelemben vett

bűnösség az alany tudati, gondolati világával, pszichikumával függ össze, és azt fejezi ki, hogy az elkövető az elkövetési tevékenységéért és annak következményeiért “felel”, vagyis “tehet” arról, amit elkövetett. A bűnösség alakzatai között – a szándékosság és a gondatlanság között – a tudattartalom szempontjából teszünk különbséget. A szándékos bűncselekmény elkövetője előre látja magatartásának lehetséges következményeit, és ezeket a következményeket kívánva – egyenes szándék – vagy abba belenyugodva – eshetőleges szándék – cselekszik. A szándékosság mindkét tudati formájánál felismerhető egy tudati és egy érzelmi elem. Gondatlanság esetén: az elkövető előre látja magatartásának következményeit, de könnyelműen bízik annak elmaradásában ( tudatos gondatlanság -luxuria ), vagy pedig azért nem látja előre magatartásának a következményeit, mert elvárható figyelmet és

körültekintést elmulasztotta (hanyagság- negligentia). Az egyenes és az eshetőleges szándéknál és a tudatos gondatlanságnál a tudati elem azonos: az eredmény (következmény) előre látása; az érzelmi elem azonban eltérő: egyenes szándéknál a következmény kívánása, az eshetőleges szándéknál az ebbe való belenyugvás (közömbösség ), míg a tudatos gondatlanság esetén a következmény bekövetkezése elmaradásában való könnyelmű bizakodás jellemzi az elkövetőt. A bűnösség alkotóelemei, összetevői: 1) a törvényi tényállás tárgyára, a tárgyi oldal ismérveire kiterjedő szándékosság vagy gondatlanság; 2) legalább korlátolt beszámítási képesség; 3) a társadalomra veszélyesség tudata, vagy negligentia esetén e tudat lehetősége. A szándékosság A szándék lélektani, a szándékosság pedig jogi fogalom. A szándék a célt is magában foglalja, a lélektani szándék nem tételezi fel a beszámítási képességet

A szándékosság nem azonos a célzatossággal, mert szándékosan cselekszik az is, akinek a szándéka csupán eshetőleges. A Btk. 13 §-a határozza meg a szándékos elkövetést: 13. § Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik A Btk. a szándékosság 2 fokozatát határolja el: - az egyenes szándékot (dolus direktus) = a következmény kívánása; - az eshetőleges szándékot (dolus eventualis) = a következményekbe való belenyugvás. A szándékosság mindkét változatában az érzelmi, tudati oldal azonos, a különbség az érzelmi oldalon van ( a következmény kívánása vagy az abba való belenyugvás ). Materiális bűncselekmények esetén a tudat kiterjed: 1) a bűncselekmény elkövetési tárgyára (passzív alany); 2) az eredmény lehetőségére és az okozati folyamat jellegére ( az elkövető tudatának nem kell teljesen átfognia az okozati lánc minden tagját,

csak annak a lényegét ); 3) ha az elkövetés módja, eszköze, ideje és helye a törvényi tényállás része: az elkövető tudatának erre is ki kell terjednie. 20 Immateriális bűncselekmény esetén a tudat átfogja: 1) a bűncselekmény elkövetési tárgyának az ismeretét, 2) a tárgyi oldal ismérveit; 3) a cselekmény jogtárgy-sértő jellegét az elkövetési magatartás hordozza: ezt a tulajdonságot tudnia kell ( pl. becsületsértés esetén: a kifejezés lealacsonyító jellegét ). A tényállási ismérvek tudata azt jelenti, hogy az elkövetőnek a tényállási ismérvekkel jellemzett életbeli valóságát kell felismernie, ( pl tudnia kell a hivatalos személy elleni erőszaknál, hogy akit megüt, az rendőr, de nem kell ismernie azt, hogy a rendőr az értelmező rendelkezés szerint hivatalos személy ) és ez vonatkozik a minősítő körülményekre is. A szándékosság érzelmi oldala alapján a Btk. különbséget tesz egyenes szándék és

eshetőleges szándék között Egyenes szándék esetén az elkövető az általa előre látott következményt kívánva cselekszik. Az eshetőleges szándék jellemzője a következményekbe való belenyugvás, amely az eredmény iránti közömbösséget mutatja. Az egyenes és eshetőleges szándék közötti különbségtételnek elsősorban a materiális bűncselekmények esetében van jelentősége, mivel a kívánás és a belenyugvás az előre látott eredményekhez kapcsolódó érzelmi viszonyt jelenti. A cselekmény jogi minősítése szempontjából az egyenes és az eshetőleges szándékkal való elkövetésnek nincs jelentősége; mégis vannak olyan bűncselekmények, amelyek kizárólag egyenes szándékkal követhetőek el. Ezek a célzatos bűncselekmények, amelyeknél a törvényhozó a célzatot is beépíti a törvényi tényállásba ( pl. csalás, lopás csak egyenes szándékkal valósíthatók meg ). Sértési és veszélyeztetési szándék A materiális

bűncselekmények közül vannak, amelyek a törvényi tényállásban foglalt sértő, mások viszont veszélyeztető szándékot fogalmaznak meg. A sértési szándéknak a tényleges sérelemre kell kiterjednie; a szándékos veszélyeztetési cselekmények esetében a szándék csak a veszélyhelyzet előidézésére terjedhet ki, vagyis a sérelem objektív lehetőségére. Ha az elkövető szándéka ezen túlmegy, akkor már sértő szándékról beszélünk. Ha a szándék csak a sérelem lehetőségére terjes ki, de magára a sértésre nem: un. limitált veszélyeztetési szándékról beszélünk A motívum és a célzat A motívum és a célzat a bűncselekmény általános törvényi tényállásának alanyi oldalán elhelyezkedő esetleges ismérvek. Motívum: indítóok, amely mint belső buzdítás, hatóerő, az elkövetőt a bűncselekmény megvalósítására indítja. Ez az akarati szféra talaján áll. Minden szándékos bűncselekményt valamilyen motívumból

követnek el, de ez nem minden esetben feltárható. Motívum az, amely miatt az elkövető a bűncselekményt megvalósítja . A gyakorlatban gyakori motívum a szeszes ital hatása alatti elkövetés. Célzat: az elkövető valamely általa előre felismert cél elérése érdekében cselekszik. Célzatos: csak szándékos bűncselekmény lehet, sőt csak az egyenes szándékkal elkövetés lehet célzatos. A Btk. több törvényi tényállásba ( pl lopásba, csalásba ) beépíti a célzatot 21 10. A gondatlanság A szándékos és a gondatlan bűncselekmények közti különbség a stádiumok, a részesség, a szabadságvesztés végrehajtási fokozata és a mentesítés szempontjából Gondatlanság 14. § Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában; úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható

figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. A Btk. a gondatlanság 2 változatát fogalmazza meg: - a tudatos gondatlanságot = luxuriát; - a hanyag gondatlanságot = a negligentiát. A tudatos gondatlanságot az érzelmi oldalon: a következmények előre látása; érzelmi oldalon pedig az eredmény bekövetkezése elmaradásában való könnyelmű bizakodás jellemzi. A luxuria elkövetőjének a tudata átfogja: - az elkövetési tárgyat; - a tárgyi oldal ismérveit – az elkövetési magatartást, az eredményt, az okozati összefüggést - ,minthogy a gondatlan bűncselekmények nem lehetnek mások, mint materiális bűncselekmények. A luxuria elkövetője az érzelmi oldalon bízik az eredmény elmaradásában, de ez a bizakodás könnyelmű. Az eshetőleges szándék és a tudatos gondatlanság elhatárolása igen nehéz, csak az értelmi és érzelmi oldal együttes vizsgálata alapján lehetséges. A tudatos gondatlanság jellemzője: • az elkövető az eredmény

lehetőségét nem veszi komolyan; • bár komolyan veszi, a következményt el akarja kerülni, de sikertelenül. Hanyag gondatlanság esetében hiányzik az eredmény előre látása; nem lehet kettéosztani értelmi és érzelmi oldalra. Az elkövető nem azért bűnös, mert az eredményt nem látta előre, hanem azért, mert az eredményt előre kellett volna látnia, és azt előre láthatta volna is, ha a kellő figyelmet és körültekintést tanúsította volna. Az elkövető magatartását a büntetőjog objektív mércével méri: az elkövetővel azonos társadalmi feladatot ellátó személyekről alkotott modell képzeletbeli viselkedése és gondolkozása alakítja ki és azt vizsgálja, hogyan viselkedett volna az elkövető helyében. Ha úgy látja, hogy a modell nem látta volna előre az eredményt és azt nem tudta volna elkerülni: elesik a büntetőjogi felelősség. Ezt nevezzük objektív gondossági kötelességnek: mely a társadalmi feladatok, állások,

hivatások, munkakörök szerinti kötelességet jelent. Ez a kategória a társadalmi követelményeken alapul, ugyanakkor a különböző munkakörök, állások szerinti mérce eltérő lehet (más a vállalati főnök kötelezettsége, mint a szakmunkásé ) Az objektív gondossági kötelezettség vizsgálatánál 2 esetcsoportot különböztetünk meg. 1) Vannak olyan esetek, amelyeknél az objektív kötelezettség külön – nem büntetőjogi – normában van megfogalmazva. ( ilyen pl a KRESZ ) Ritkán előfordulnak olyan esetek is, amelyeknél kimutatható az objektív gondossági kötelezettség megszegése, de az elkövető szubjektív mérce szerint mégsem bűnös. ( pl a kezdő sebész úgy végzi a műtéte, ahogy azt megtanulta, de a műtét közben belépő professzor utasítására eltér attól, és a beteg meghal ) Ezekben az esetekben a sérelem okozója nem tudta az objektív gondossági kötelezettségnek megfelelő szintet elérni, ezért az eredmény

lehetőségének felismerése vagy az eredmény elkerülése nem volt tőle elvárható. 2)Vannak olyan esetek, amikor valaki magánemberként és nem valamely hivatás gyakorlójaként vesz részt a társadalomban. Ezekben az esetekben sokkal nehezebb az objektív gondossági kötelezettség körülhatárolása, mert ilyenkor nem áll rendelkezésre olyan – büntetőjogon kívüli – norma, amelyhez a kötelezettség szintjét mérni lehet. ( pl a szülő kötelezettségét a gyermek irányában nem írja körül semmi) A “tőle elvárhatóság” kettős tartalmú: egyrészt azt a társadalmi szerepet jelöli, amelyet az egyén a társadalomban betölt; másrészt jelzi az egyén szubjektív teljesítőképességét. 22 Ha az objektív gondossági kötelezettséget nem a foglalkozási ágak szerinti modellek, hanem a magánemberi modellek képviselik, igen nagy szerepe van az egyén elmebeli állapotának, iskolázottságának, intelligencia – szintjének. A hanyag

gondatlanság mindenkor magában foglal bizonyos határozatlansági elemet, mert a bűncselekmény eredménye bizonyos mértékig a véletlentől is függ. Az eredmény lehetősége előre nem meghatározott, a cselekvő célja nem rendezi az okozati lánc egyes tagjai és a cselekmény eredménye többnyire büntetőjogilag nem tilalmazott magatartás mellékkövetkezménye. A Btk. a büntetőjogi következmények szempontjából nem tesz különbséget a luxuria és a negligentia utján elkövetett bűncselekmények között, és a szankciók azonosak A törvény modellként a szándékos bűncselekményt állítja be, az ugyanarra a bűncselekményre vonatkozó gondatlan elkövetést enyhébben szankcionálja. A szándékos és a gondatlan bűncselekmények közötti különbség A gondatlan bűncselekménynek nincsenek megvalósulási szakaszai, stádiumai, nincsen előkészület, sem kísérlet, csak befejezett materiális bűncselekmény. A gondatlan bűncselekmény elkövetője

nem felelhet súlyosabb eredményért a ténylegesen okozottnál. A gondatlan bűncselekményhez nem kapcsolódhat bűnrészesség, társtettesség, csak önálló tettességről lehet szó. A gondatlan elítélés vétség, a büntetés végrehajtásának fokozata fogház. Az elkövet a büntetés kitöltésével mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, a gondatlan elkövetés nem alapozza meg a visszaesést. 11. Az eredményért, mint a bűncselekmény minősítő körülményéért való felelősség. A vegyes bűnösség Van-e a szándékon túli eredményű bűncselekménynek kísérlete; kapcsolódhat-e hozzá felbujtás? A Btk. Különös Részében a törvényi tényállás úgy van felépítve, hogy az tartalmazza: - az alapesetet; - a minősített esetet; - a privilegizált esetet. A minősített esetek több-lépcsős rendszere is gyakori ( pl. testi sértés esetén ), és a minősített eseteknél az ún szuper-minősített eset is gyakran fordul

elő. A minősített eset lehet: - az elkövetési tárgy tulajdonsága ( pl. lopás esetén a dolog értéke ), - az elkövetés módja, eszköze, helye, ideje ( emberölésnél: különösen kegyetlen módon elkövetés, lopásnál: hamis kulcs használata, lopásnál közveszély színhelye stb ); - az alany minősége ( pl. bűnpártolásnál az elkövető hivatalos személyi jellege ), - motívum: emberölésnél: nyereségvágy; - célzat: személyi szabadság megsértésénél: aljas indok, - különös visszaesés: emberölésnél és vagyon elleni bűncselekményeknél. A szándékos bűncselekmények esetén az elkövető tudata átfogja a tárgyat és a tárgyi oldalt alkotó ismérveket és a tárgyi vonatkozású minősítő körülményeket. ( tárgy, passzív alany, mód, eszköz, hely, idő ) Az elkövetőnek tudnia kell arról, hogy az ölési cselekmény áldozata rendőr ahhoz, hogy hivatalos személy megölése miatt legyen felelősségre vonható. A szándékos

materiális bűncselekmény esetén az elkövető szándékának az alapesetben írt eredményre ki kell terjednie. Szándékos bűncselekmény esetében azonban nem csak az alapesetben, hanem a minősített esetben is szerepelhet az eredmény, sőt az is lehetséges, hogy az alapeset immateriális bűncselekményt tartalmaz, de az eredmény a 23 minősített esetben szerepel. (pl rágalmazás esetében a súlyos hátrány okozása: a minősített esetben van elhelyezve ) A materiális bűncselekmények esetében gyakori, hogy a súlyosabb eredmény: minősítő körülmény ( pl. csalásnál a kár- jelentős, különösen nagy ). 15. § Az eredményhez mint a bűncselekmény minősítő körülményéhez fűzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatók, ha az elkövetőt az eredmény tekintetében legalább gondatlanság terheli. Az alapesetre kiterjedő bűnösség és a minősítő eredményt átfogó bűnösségi alakzatok variációi a következők: 1) A

szándék kiterjed az alapesetben írt eredményre is és a minősítő eredményre is: ebben az esetben nyilvánvaló, hogy az elkövető a minősítő körülményben megjelölt súlyosabb eredményért is felelősségre vonható. (pl ha az elkövető a terhes nőt hasba rúgja annak érdekében, hogy elvetéljen: súlyos egészségromlást okozó testi sértés büntettében bűnösnek mondható ki) Abban az esetben, ha mégsem vetél el, a súlyosabb jogi minősítés alá eső testi sértési cselekmény kísérletéért kell büntetőjogilag felelősségre vonni. 2) A szándék kiterjed az alapesetben foglalt eredményre, a minősítő körülmény tekintetében azonban csak a gondatlansága terjed ki: ebben az esetben – a Btk. 15§-aában foglalt rendelkezés alapján – a súlyos egészségromlást okozó testi sértés megállapításának van helye Ebben az esetben ún. vegyes bűnösségi alakzatú bűncselekmény valósult meg: az elkövetési magatartás szándékos, az

eredmény tekintetében azonban az elkövetőt csupán a gondatlanság terheli ( az elkövető ugyanis nem tudta, hogy az asszony terhes, bár tudnia kellett volna az asszony külleme alapján ) A vegyes bűnösségi alakzatú bűncselekménynek 2 változata ismert: a) Ha az elkövető szándéka kizárólag az alapesetben foglalt tényállási ismérvekre terjed ki és a minősítő eredmény tekintetében csupán gondatlanság terheli: a Btk. 15§-a értelmében ezért akkor felel, ha az eredmény vonatkozásában legalább a gondatlan bűnösség megállapítható. Ha nem is lehetett az elkövető abban a tudatban, hogy a sértett terhes ( nem látszott rajta a terhesség jele): csak az alapesetért felel. A vegyes bűnösségi alakzatú bűncselekményeknek nincs kísérlete fogalmilag. b) Van azonban a vegyes bűnösségi alakzatú bűncselekményeknek olyan csoportja is, amelyeknél a törvény a minősítő eredményre vonatkozó szándékos bűnösséget kifejezetten kizárja.

Olyan bűncselekményekről van szó, amelyek kizárólag úgy jöhetnek létre, hogy az elkövető a véghezviteli tevékenységét kizárólag szándékosan valósíthatja meg, de az eredmény tekintetében fennálló bűnösségi forma kizárólag a gondatlanság lehet. Ezek az ún. praeterintencionális bűncselekmények ( pl halált okozó testi sértés bűntette ) Ezeknek ( az a) és b) pont alatt jelzett ) vegyes bűnösségi alakzatú bűncselekményeknek közös jellemzője, hogy bizonyos szempontból szándékosak, bizonyos szempontból pedig gondatlanok, de alapvetően – az elkövetési magatartás szándékos jellege folytán – a szándékos bűncselekmények sorsát osztják. Ugyanakkor az előkészület, a kísérlet, a minősítő körülményekre kiterjedő felbujtás és a bűnsegély ugyanúgy kizárt, mint a gondatlan bűncselekmények esetében általában. 3) A szándék kiterjed az alapesetben foglalt eredményre, de a minősített esetben megfogalmazott

eredmény tekintetében sem a szándékosság sem a gondatlanság nem áll fenn: az elkövető csak az alapesetért vonatható büntetőjogilag felelősségre. 4) Az elkövető gondatlansága kiterjed mind az alapesetben írt, mind a minősített esetben foglalt eredményre: ebben az esetben a gondatlanságból elkövetett bűncselekmény minősített esetének a megállapítására kerül sor. 5) Ha az elkövető gondatlansága kiterjed az alapesetben foglalt eredményre, de a minősített esetben foglalt eredményre nem: az elkövető az alapesetben foglalt bűncselekmény gondatlan elkövetése miatt vonható felelősségre. 24 12. A büntetőjogi felelősségrevonás akadályainak rendszere A beszámítást kizáró okok A büntetőjogi felelősségrevonás akadályainak rendszere A büntethetőség akadályai címszó alatt a büntethetőséget kizáró és a büntethetőséget megszüntető okokat tárgyalja a büntetőjog. Kiindulási alap, hogy a bűncselekmény akkor

valósul meg, ha a magatartás: 1) büntethető 2) társadalomra veszélyes és 3) bűnösen elkövetett. A büntethetőséget kizáró okok jellegzetessége: az elkövető cselekménye csak látszólagosan valósítja meg valamely törvényi tényállást, de a bűncselekmény 3 konjunktív elem közül valamelyik hiányzik. Voltaképpen a bűncselekmény fogalmi elem nem teljesen valósul meg. A cselekmény elkövetésének az időpontjában hiányzik az az egyik feltétel, amely megalapozná a bűncselekmény megállapítását. A büntethetőséget megszüntető okok jellegzetessége: a bűncselekmény létrejön ugyan, mint a 3 ismérv adott, de valamely utólagosan felmerülő ok hiányában nincs helye a büntetőjogi felelősségrevonásnak. Az elkövetés után jelentkező olyan körülményről van szó, amely elenyészteti a büntethetőséget. A jogirodalomban szokásos elsődleges és másodlagos büntethetőségi akadályok közötti megkülönböztetés: - elsődleges

okok azok, amelyek a bűncselekmény létrejöttét eleve kizárják, - másodlagos okok azok, amelyek a bűncselekmény létrejötte ellenére kizárják a büntethetőséget. A büntethetőséget kizáró okokat a Btk. 22 §-a taxatíve felsorolja Ezek az elkövetés időpontjában állnak fenn, és kizárják a bűncselekmény létrejöttét. Elsődleges és másodlagos büntethetőségi akadályról beszélhetünk. Az elsődleges büntethetőséget kizáró okok azok, amelyek kizárják: A/ az elkövetővé válást; B/ a bűnösséget; C/ a társadalomra veszélyességet. Csoportosítva ezeket az okokat: A/ A beszámítást, a beszámítási képességet, vagyis az alannyá válást zárják ki: 1) gyermekkor 2) kóros elmeállapot 3) kényszer, fenyegetés (mint külső okok). B/ A bűnösséget zárja ki: A tévedés C/ A társadalomra veszélyességet zárják ki: 1) jogos védelem 2) végszükség 3) elöljáró parancsának teljesítése 4) megengedett kockázatvállalás 5)

hivatásból eredő jogok teljesítése 6) jogszabály engedélye 7) sértett beleegyezése 8) fenyítő jog gyakorlása. D/ A büntethetőséget kizáró másodlagos akadályok: 1) a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka 2) a magánindítvány hiánya 25 3) a kívánat hiánya 4) a feljelentési jog hiánya 5) a törvényben meghatározott egyéb ok fennállása. A beszámítási kizáró okok 1) gyermekkor 23. § Nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét nem töltötte be Törvényi vélelem: a 14 éven aluli nem képes arra, hogy felismerje magatartásának a következményeit és nem tud az akaratának megfelelő magatartást tanúsítani. Ennek alapja az, hogy ekkor fejezi be az általános iskolai tanulmányait, a testi és szellemi fejlődési szintje alacsony Tehető intézkedések államigazgatási szinten: a gyámhatóság védő-óvó intézkedéseket tehet, intézeti nevelésbe vételre kerülhet sor. Időpont

számítása, ennek jelentősége: a 14. születésnapján már nem gyermekkorú, hanem fiatalkorú A 14 életév betöltésétől a 18. életév betöltéséig fiatalkorú Ha a cselekmény egy részét gyermekkorban, más részét fiatalkorban követte el: az elkövető a fiatalkorban elkövetett cselekmény miatt büntetőjogi felelőségre vonható, a többi cselekményt azonban figyelmen kívül kell hagyni. Aki gyermekkorút használ fel a bűncselekmény elkövetésére: közvetett tettes. A csoportos elkövetés akkor is megállapítható, ha a gyermekkorúval éri el az elkövetők száma a 3 főt; ugyanakkor a bűnszövetség megállapítását nem alapozza meg, ha a gyermekkorú közreműködése alapozza meg a “több” személy fogalmát. 2) kóros elmeállapot 24. § (1) Nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában - így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy

személyiségzavarban - követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A beszámítási képesség egyrészt a magatartás lehetséges következményeinek, másrészt az akarat szerinti magatartás tanúsítására vonatkozó képességet érinti. Beszámítási képesség hiányában nincs alanya a bűncselekménynek, mivel a bűncselekmény alanya csak beszámítható személy lehet; hiányzik egyrészt az alannyá válás képessége, másrészt a bűnösség. A törvényi tényállás csak példálózóan utal a kóros elmeállapot eseteire, ezek különösen: 1) elmebetegség: az ebben szenvedő személy értelmi, érzelmi, akarati világára is kihat a betegség. Az orvostudomány ezen belül a betegségnek több vállfaját ismeri: pl mániás depresszió, sizofrénia, paranoia stb Az elmebetegség kezelhető, de általában nem gyógyítható. Általános szabály: az agyban

boncoláskor nem tudják kimutatni az elmebetegséget. 2) gyengeelméjűség: lehet vele született vagy eredendően meglévő. Általában nem kezelhető, alacsonyabb intelligenciai fokon maradást jelent Az orvostudomány 3 vállfaját különbözteti meg: - debilitás; - inbecillitás – általában nincs olyan állapotban, hogy bűncselekményt tudjon elkövetni - idiotizmus – általában nincs olyan állapotban, hogy bűncselekményt tudjon elkövetni. 3) szellemi leépülés: lehet életkor függvénye (agyérelmeszesedés); 4) tudatzavar: ez csak ideiglenes állapot, mely öntudatlan állapotot eredményez. Külön formája az ittasság 5) személyiségzavar (pszihopátia): nem definiálható, a beteg másképp viselkedik, mint más ember. A kórós elmeállapot vagy teljesen kizárja vagy korlátozza a beszámítási képességet. 26 Amennyiben annak foka olyan, hogy teljesen kizárja a beszámítási képességet (Btk. 24§ (1) bek ) : az elkövető felmentésének van

helye a büntethetőség kizártsága folytán. Ebben az esetben kerül sor kényszergyógykezelés elrendelésére (Btk. 74§), melynek alkalmazásának feltételeit a törvény pontosan meghatározza Együttes (konjunktív) feltételei: - a kórós elmeállapot az elkövetéskor kizárta a beszámítási képességet; - a cselekmény személy elleni erőszaknak vagy közveszélyt okozó bűncselekménynek minősült; - alaposan kell attól tartani, hogy állapotánál fogva újabb büntetendő cselekményt fog elkövetni; - a megvalósított cselekmény – súlyánál fogva – olyan, hogy büntetendősége esetén 1 évi szabadságvesztésnél súlyosabb szabadságvesztést kellene kiszabni. A kényszergyógykezelést az erre a célra rendelt intézményben – az Igazságügyi Megfigyelő és elmegyógyító Intézetben – hajtják végre. Az intézkedést évente felül kell vizsgálni, és amennyiben ennek indokoltsága már nem áll fenn: ezt meg kell szüntetni. Amennyiben az

elkövető a bűncselekmény elkövetésének időpontjában a beszámítási képességének a teljességében volt, de a büntető eljárás során vált kóros elmeállapotúvá: nincs helye a büntetőeljárás lefolytatásának. Ekkor az eljárás felfüggesztésének vagy megszüntetésének lehet helye. Az esetek többségében a kórós elmeállapot nem zárja ki, csupán korlátozza a beszámítási képességet. Btk. 24 § (2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A büntetés korlátlan enyhítésének lehetősége azt jelenti, hogy a legsúlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekmény elkövetőjével szemben a legenyhébb büntetési nem – a pénzbüntetés – kiszabásának a lehetősége is fennáll. 3) a kényszer és a fenyegetés 26. § (1) Nem büntethető, aki a cselekményt olyan

kényszer vagy fenyegetés hatása alatt követi el, amely miatt képtelen az akaratának megfelelő magatartásra. (2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha a kényszer vagy a fenyegetés az elkövetőt korlátozza az akaratának megfelelő magatartásban. Ebben az esetben a beszámítási képességnek kívülről jövő körülmény folytán történő befolyásolásáról van szó, és ez az akarati képességre van kihatással. A kényszer és a fenyegetés az elkövető akaratának a kialakítására és az akaratnak megfelelő magatartás tanúsítására van kihatással. A kényszer vagy fenyegetés hatása alatt álló személy nem azt a magatartást tanúsítja, amelyet elhatározott, és amelyet a kényszer hatása nélkül tanúsított volna, hanem azt, amelyre a reá ható kényszer folytán a kényszerítő személy gyakorol. ( pl a banki tisztségviselő átadja a széfben lévő pénzt: sikkasztást követ el a kényszer hatása alatt ) A Btk. a kényszer fogalmát

nem határozza meg, a kialakult gyakorlat szerint ezen az ember testére vagy lelkére gyakorolt fizikai ráhatást kell érteni. Az aktív vagy passzív magatartásra gyakorolt kényszer hatása alatt álló személy azért nem büntethető, mivel a kényszer hatása alatt tanúsított magatartása nem egyezik az eredeti akaratával. Különböztetünk az akaratot megtörő (bénító) és az akaratot hajlító erőszak között: 1) az akaratot megtörő (vis absoluta) fizikai erőszak lehetetlenné teszi az elkövetőt az akaratának megfelelő magatartás tanúsításában; 2) az akaratot hajlító (vis compulsiva) erőszak esetében a megfenyegetett fokozatosan kerül olyan állapotba, amely ellenkező magatartásra készteti azzal szemben, amivel eredetileg rendelkezett. A fenyegetés fogalmát a Btk. 138 §-a szerinti értelmező rendelkezés definiálja: 27 138. § E törvény alkalmazásában, eltérő rendelkezés hiányában fenyegetés: súlyos hátrány kilátásba

helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Ezen felül a Btk. 9 törvényi tényállásban ún kvalifikált fenyegetés-fogalmat alkalmaz (pl erőszakos közösülés, rablás esetén), az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés folytán. A fenyegetés csak akkor zárja ki a beszámítási képességet, ha megfelel azoknak az objektív és szubjektív ismérveknek, amelyeket a törvény előír. A fenyegetés többnyire a megfenyegetett személlyel szemben, esetleg a hozzá közel álló személlyel szemben helyez kilátásba súlyos hátrányt. (pl a feleségét vagy a gyermekét lelövéssel fenyegeti) A kényszer vagy a fenyegetés által kiváltott félelemnek olyannak kell lennie, amely befolyásolja – kizárja vagy korlátozza – a megfenyegetett személy akarati képességét. A befolyásolás foka a ráhatás erősségétől függ. Ha a beszámítási képességet kizárja: ez elkövető nem büntethető, de aki a

kényszert vagy fenyegetést alkalmazza, melynek hatása alatt a tettes bűncselekményt valósított meg: mint közvetett tettes vonható felelősségre, és tettesként felel az általa alkalmazott kényszer hatására elkövetett bűncselekményért. Ha a kényszer vagy fenyegetés az (akarati) beszámítási képességet csupán korlátozza: az ennek hatása alatt álló személy büntetőjogilag felelősségre vonható ugyan, de a büntetés korlátlan enyhítésének van helye. (2) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha a kényszer vagy a fenyegetés az elkövetőt korlátozza az akaratának megfelelő magatartásban. 28 13. Az ittas vagy bódult állapotban elkövetett bűncselekményekért való felelősség 25. § A 24 § (a kórós elmeállapot) rendelkezései nem alkalmazhatók arra, aki a cselekményt önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követi el. Az ittasság és a kábítószer hatása alatti állapot tartalmilag tudatzavar, a törvény

értelmében azonban ez az állapot eltér a tudatzavar egyéb eseteitől akkor, ha az olyan okra vezethető vissza, amelyért az elkövető felelőssé tehető, vagyis amely állapot önhibájából ered. A Btk. 25§-a eltér a bűnösség általános alakjától, mert a leittasodás – önmagában – nem bűncselekmény, de ha a leittasodás az elkövető önhibájából történt, akkor az ilyen állapotban elkövetett bűncselekményért ugyanúgy felel, mintha teljesen józan állapotban lett volna. A régebbi jog ismerte az actio libera in causa esetét. Ez akkor került megállapításra, ha az elkövető azért ittasodott le, hogy a bűncselekményt elkövethesse (pl a sorompóőr azért iszik, hogy ne tudja a váltót átállítani) Ebben az esetben az önhiba az, amely a bűnösség alapja. Aki tudja azt, hogy szeszes italt, vagy kábítószert fogyaszt, tisztában van azzal is, hogy annak a hatása alatt esetleg büntetendő cselekményt valósít meg Ez nem jelent tárgyi

(objektív) felelősséget, éppen azért, mert az alapja az önhibából történő leittasodás. Itt a törvény egy korábbi állapotra helyezi a felróhatóságot vissza: önhiba áll fenn tehát, ha tudja azt, hogy a tudatállapotát befolyásoló szeszes italt vagy kábítószert fogyaszt. Nem áll fenn az önhiba, ha kényszerítik arra, hogy azt fogyassza vagy pedig ha nem tudja, hogy az általa elfogyasztott anyag szeszes ital vagy kábítószer. Ugyanakkor a más ösztönzésére történő fogyasztás nem zárja ki az önhibát. A Legfelsőbb Bíróság III. BED: ha az elkövető teljesen leittasodik, és ennek folytán tudatzavart állapotba kerül: a cselekményét az objektív (tárgyi) ismérvek alapján kell megállapítani, vagyis úgy kell megítélni, ahogyan az az objektív külvilágban megvalósult, ahogyan azt a külső szemlélő látja. Ennek figyelembe vételével állást kell foglalni abban a kérdésben, hogy az elkövető szándékos vagy gondatlan

bűncselekményt követett-e el. Ittassági formák 1) A típusos vagy szokványos ittasság az általános, amelynek a kialakulása az elfogyasztott szeszes ital függvénye. Ha az elkövető ilyen állapotában követ el bűncselekményt: úgy kell tekinteni, mintha teljesen józan állapotban követette volna el a bűncselekményt. 2) Kórós részegség vagy pathológiás ittasság: akkor állapítható meg, ha az elkövető a vele született vagy szerzett károsodása folytán az alkohol-tűrő képessége lényegesen megváltozott. Ebben az esetben kis mennyiségű szeszes ital elfogyasztása teljes tudatborulást eredményezett Erre az állapotra jellemző az énidegen magatartás tanúsítása, a kapcsolatteremtés teljes hiánya vagy nagy mérvű megnehezülése, teljes emlékezetzavar, túlméretezett indulatkitörés végül terminális alvás Az igazságügyi elmekórtan alakította ki ennek a kórképeit: a kórós részegség állapotában lévő személy ugyanolyan

tudatzavart állapotban lévőnek tekintendő, mint amit a Btk. 24§ (1) bek leír, vagyis nem képes az akaratának megfelelő magatartás tanúsítására. Ilyen körülmények között a büntetőjogi felelősségrevonására nem kerülhet sor, sőt kényszergyógykezelése sem rendelhető el. 3) Csökevényes kórós részegség (abortív pathológiás ittasság): a jelentkező tünetek azonosak a kórós ittasságéval, de nem olyan intenzitásúak, mint annál, az elkövető beszámítási képességét eleve nem zárja ki, de azt korlátozza. (a tájékozódási képesség ebben az esetben bizonyos fokig megtartott) Ebben az esetben nem teljes tudatborulás áll fenn, hanem csupán tudatszűkület, ezért a Btk 24 §(2) bek alapján a korlátolt beszámíthatóság esetével állunk szemben: a korlátlan enyhítés lehetősége áll fenn 4) Az iszákos életmód vagy rendszeres kábítószer fogyasztás olyan függőségi állapothoz vezethet, amely az elmebetegséget vagy annak

szintjét elérő tudatzavart vagy szellemi leépülést okoz. 29 Az alkohol-megvonásos tünetek is előidézhetnek ilyen állapotot, amely kizárja a beszámíthatóságot. 30 14. A jogos védelem és a végszükség A jogos védelem és a végszükség a büntethetőséget kizáró okok közül a cselekmény társadalomra veszélyességét zárják ki. 1. A jogos védelem 29. § (1) Nem büntethető, akinek a cselekménye a saját, illetőleg a mások személye, javai vagy közérdek ellen intézett, illetőleg ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. (2) Nem büntethető az sem, aki az elhárítás szükséges mértékét azért lépi túl, mert azt ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni. (3) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az elkövetőt korlátozza az elhárítás szükséges mértékének felismerésében. A jogos védelem körében megvalósított

cselekmények olyanok, melyek a jogtalan támadás elhárítására irányulnak, egyébként bűncselekmények lennének, de a társadalomra veszélyességük hiányzik. A megengedettséget az indokolja, hogy a jogtalan támadás esetén az állam bűnüldöző szervei nincsenek jelen, nem tudnak segítséget nyújtani a jogtalanul megtámadott személynek, így a törvény a védekezést a megtámadottra bízza. Támadáson: aktív cselekményt értünk, amely tartalmilag jogtalan. A támadás tényállásszerű magatartás, de nem feltétlenül olyan, amely a Btk. Különös Részében foglalt törvényi tényállás kereteibe illeszkedik A támadás általában erőszakos magatartás. A mulasztással szemben nincs helye jogos védelemnek. A támadásnak jogtalannak kell lennie, amely azt jelenti, hogy pl. a hivatalos személy jogszerű magatartásával szemben nincs helye jogos védelemnek. Az olyan támadás elleni fellépés is a jogos védelem körébe tartozik, amely egyébként

nem lenne bűncselekmény, mivel a támadó gyerek vagy kórós elmeállapotú személy. Intézett a támadás: ha a cselekmény a jogi tárgy sértésének az állapotában van, vagyis tart a tárgysértő magatartás. (pl ütlegelés, dolog elvétele) Közvetlenül fenyegető a támadás: ha a támadás tényleges megkezdésének nincs akadálya, a támadás azonnal megkezdésétől, bekövetkezésétől kell tartani. Ennek a helyzetnek objektíve kell fennállnia. A megtámadottnak nem kell bevárnia a támadás tényleges megkezdését, előfordulhat ugyanis, hogy ilyenkor már nincs is objektív lehetőség a támadás elhárítására Amennyiben a támadó és a megtámadott mindketten a jogellenesség talaján állnak: egyiküket sem illeti meg a jogos védelem. Kölcsönös támadásnál a jogos védelemre tehát senki sem hivatkozhat eredményesen A támadás tárgyai: - az elhárító vagy mások személye; - ezek javai - a közérdek. A jogos védelmi magatartás: aktív

cselekmény. Elhárításon olyan magatartást értünk, amely a támadó ellen irányul és célja a sérelem bekövetkezésének a megakadályozása. Szükségesség: az elhárító magatartást az indokolja, hogy más módon mint a Btk. Különös Részében foglalt bűncselekmény törvényi tényállásába ütköző módon nincs mód a támadás kivédésére, elhárítására Ez az elhárítás csak addig tart, amíg maga a támadás tart, az ezt követő fellépés már nem tartozik a jogos védelem körébe. A magyar törvény elveti a menekülési kötelezettséget (korábbi jogunk ezt általában megkívánta); mégis fennáll a menekülési, kitérési kötelezettség a felmenő támadásával szemben (erkölcsi okokból), valamint a támadó szemmel láthatóan kórós elmeállapotú vagy tudatzavart állapotban lévő személy, függetlenül attól, hogy ezt mi okozza. 31 Az arányosság követelménye azt jelenti, hogy az elhárító cselekménynek arányban kell

állnia az elhárítani szándékolt jogtalan támadással. Kívánalom: a jogos védelem során okozott sérelem nem legyen aránytalanul nagyobb, mint amelyet a jogtalan támadás okozott volna Élet ellen irányuló támadás esetén az arányosság kérdése - a jogtárgyak egyenértékűsége folytán . fel sem merülhet Más jogvédte érdekeknél azonban a támadó és a védekező fizikai adottságait, a használt eszközök veszélyességét, az abban résztvevő személyek számarányát figyelembe kell venni Degré Alajos”: “ A jogos védelemnél a támadáselhárítás mint cél szabja meg a határt”. Időbelileg addig tarthat a védekezés, amíg a jogtalan támadás tart és ha azt időbelileg túllépi: ez már jogtalan támadásnak minősül, és a jogos védelemre vonatkozó rendelkezések sem nyújtatnak büntetlenséget az elkövető számára (legfeljebb a cselekmény erős felindulásban elkövetett emberölésnek minősül, ha a támadóját megöli). Tehát

alapvető kívánalom az, hogy az elhárítás intenzitásában ne legyen nagyobb, mint maga a támadás, az eszköz elvétele után ne folytatódjék. A támadás objektív hatóképessége magában foglalja mindazoknak a következményeknek a lehetőségét, amelyeket: a) a támadó szándéka átfog, b) amelyre csak a gondatlanság terjed ki, c) amelyeket még a gondatlansága sem fog át. Alapvető elv az, hogy a jogos védelmi helyzete úgy kell megítélni, ahogyan azt a jogtalanul megtámadott a támadás aktuális viszonyai között értékeli. A kockázatot ilyen esetben mindig a jogtalan támadó viseli Túllépésről akkor beszélhetünk, ha a védekező aránytalanul nagyobb érdeksérelmet okozott, mint amellyel a támadás objektíve fenyegetett. (pl erőszakos közösülés esetén a támadó megölése: nem aránytalan) A védekezés arányának a megtartása nem egyszerű kívánalom, mert a jogtalan támadás esetén a védekezőt a félelemérzete, ijedtsége,

felindult lelkiállapota megfosztja attól a lehetőségtől, hogy a védekezés kellő arányát be tudja tartani. Ez a különleges lelkiállapot nem pathológiás, hanem fiziológiás indulatot vált ki, és ennek e megítélése nem orvos-szakértői kérdés, hanem a bíróság mérlegelési körébe tartozik. 2. A végszükség 30. § (1) Nem büntethető, aki a saját, illetőleg a mások személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelmében így jár el, feltéve, hogy a veszély előidézése nem róható a terhére, és a cselekménye kisebb sérelmet okoz, mint amelynek elhárítására törekedett. (2) Nem büntethető az sem, aki azért okoz akkora vagy nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett, mert ijedtségből vagy menthető felindulásból képtelen felismerni a sérelem nagyságát. (3) A büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás az

elkövetőt korlátozza a sérelem nagyságának felismerésében. (4) Nem állapítható meg végszükség annak javára, akinek a veszély vállalása hivatásánál fogva kötelessége. A végszükség a cselekmény társadalomra veszélyességét zárja ki. Közvetlen a veszély: ha a sérelembe való átfordulásra rövid időn belül számítani kell; Másként el nem hárítható a veszély: ha az elhárító tevékenység a leginkább célravezető. A veszély – az elhárító szempontjából – véletlenül keletkezett. A veszély forrása lehet: ember, állat, dolog vagy természeti esemény (árvíz vagy tűzvész); a veszélyt előidéző magatartást a törvény nem határozza meg. A végszükségben cselekvő személy magát vagy másokat ment a vészhelyzetből oly módon, hogy ennek során valamely bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg. A veszély elhárítására nem csak az a jogosult, akit a veszély fenyeget, hanem bárki más is, de

feltétel, hogy aki az elhárítás érdekében fellép, annak nem róható a terhére a veszélyhelyzet létrehozása. Vagyis feltétel, hogy a cselekvő vétlen legyen a veszély létrehozásában. 32 A jogos védelem és a végszükség között az az alapvető különbség, hogy a jogos védelem esetében a jogosan védekező személy ténylegesen jelen van és közvetlenül áll szemben a támadóval; a végszükségben lévő személy pedig a más által létrehozott veszéllyel áll szemben. A végszükségben elkövetett cselekmény csak akkor jogszerű, ha a veszéllyel arányos, vagyis nem okoz súlyosabb sérelmet mint aminek az elhárítására irányult. (ez másként van jogos védelem esetén) Ha ez a feltétel nem áll fenn, a végszükségbeli helyzet nem állapítható meg. Az ember életét fenyegető veszély esetén azonban az arányosság nem állapítható meg. Ezért megállapítható a végszükségben elkövetés, ha az elkövető száll be a

mentőcsónakba, vagy elsőként hagyja el az égő házat. A tűzoltó, katona, rendőr a hivatásánál fogva köteles a veszély vállalására, tehát eredményesen nem hivatkozhat arra, hogy a cselekményt végszükségbeli helyzetben követte el. 15. A tévedés A tévedés – mint büntethetőséget kizáró ok- a Btk. felelősségi rendszerében a szándékos bűnösséget zárja ki Ennek feltétele, hogy az elkövető tudata átfogja a bűncselekmény tárgyának és tárgyi oldalának lényeges ismérveit. 27. § (1) Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott (2) Nem büntethető, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van. (3) A tévedés nem zárja ki a büntethetőséget, ha gondatlanság okozza, és a törvény a gondatlanságból eredő elkövetést is bünteti. A Btk. a tévedésnek 2 esetét ismeri: 1) ténybeli tévedés 2) a

társadalomra veszélyességben való tévedés. Ad 1) A ténybeli tévedés Ezen belül is 2 változatát különböztetjük meg a ténybeli tévedésnek: a) a tényállási elemben való tévedés; b) a ténykörülményben (a tényálláson kívüli körülményen) való tévedés. Ad a) A tényállási elemben való tévedés azt jelenti, hogy az elkövető tudata nem fogja át az elkövetési magatartás kifejtésekor a cselekmény tárgyát vagy tárgyi oldalát jellemző valamely lényeges körülményt. Ez vonatkozhat mind az alapeseti, mind a minősített esetbeli tényállási elemekre egyaránt( pl az elkövető nem tudta, hogy az általa elkövetett emberölés sok ember életét veszélyeztette, csak az emberölés alapesetéért felel.) Ad b) A tényálláson kívüli ténykörülményekben való tévedés akkor lehet jelentős, ha az közvetve a tényállási elemre vonatkozik. (pl a színész abban a tudatban volt, hogy a neki átadott kellék-pisztoly csupán

riasztópisztoly, holott az éles lőszert tartalmazott és megölte a színész társát ) Vannak azonban a tévedésnek olyan esetei is, amikor a tévedésnek nincs jogi relevanciája, vagyis az elékövető a tévedése ellenére ugyanúgy felel, mintha nem lett volna tévedés hatása alatt. Ilyenek:  a személyben való tévedés (error in persona): az elkövető A-t akarja megölni, de a sötétben B-t tekinti A-nak és megöli;  a tárgyban való tévedés (error in objecto): tárgyat cserél össze az elkövető;  okozatosságban való tévedés: más okfolyamattal hozza létre a szándékolt eredményt (pl. kútba dobja a sértettet azt gondolva, hogy a vízbe belefullad, de kiderült, hogy a kút kiszáradt és a koponyacsonttörés okozta a sértett halálát) Eltérő esete az elvétés (abberratio ictus), amelyről akkor beszélünk, amikor a sérelem nem azon a személyen vagy tárgyon következett be, amelyre az elkövető eredeti szándéka irányult. (pl

egymás mellett állt A és B, az elkövető A-t akarta megölni, de a rossz célzás miatt B-t ölte meg) 33 Ad 2) A társadalomra veszélyességben való tévedés A társadalomra veszélyességnek a tudata a bűncselekménynek olyan lényeges ismérve, hogy ennek vizsgálata a szándék szempontjából elengedhetetlen. A társadalomra veszélyességben való tévedés kizárhatja az elkövető bűnösségét. A társadalomra veszélyesség tudata: az elkövetőnek a cselekményre vonatkozóan kialakított társadalmi felfogásról szerzett tudomása. Nem hivatkozhat erre eredményesen az, aki tudja, hogy a cselekmény elkövetését a jogszabály tiltja és felismeri a magatartásának erkölcstelen jellegét. A Btk. alapos okból való tévedésről beszél: erről akkor lehet szó, ha az elkövetőnek módjában állott volna a vonatkozó jogszabályokról tudomást szerezni, vagy pedig valamely pozitív ténykörülmény alapján vélte a magatartást veszélytelennek. Alapos

ok fennállás esetén úgy alakul az elkövető felelőssége: a) ha a téves feltevés kialakulásában az elkövetőnek még a gondatlansága sem állapítható meg: felmentésének van helye; b) ha a téves felfogása ( a társadalomra veszélyesség tekintetében ) a gondatlansága miatt felróható, vagyis kellő körültekintés és figyelem mellett megtudhatta volna, hogy a magatartás tilalmazott: gondatlanságból elkövetett bűncselekmény miatt felel, feltéve, hogy a cselekmény gondatlanságból való elékövetését a törvény bünteti. (Pl ha az elkövető abban a téves feltevésben van, hogy jogos védelmi helyzetben van – putatív-vélt jogos védelem – és mást megöl: gondatlanságból elkövetett emberölés miatt vonható felelősségre.) Ide tartozik még az error in iuris – jogban való tévedés, vagyis az az eset, amikor az elkövető a magatartásának a jogi megítélésében téved: ez a jogilag irreleváns tévedésekkel esik egy tekintet alá.

34 16. A büntethetőséget megszüntető és a büntetés végrehajtását kizáró elévülés Az AB 11/1992.sz határozata A büntethetőséget megszüntető okokról általában A büntethetőséget megszüntető okok jellegzetessége, hogy a bűncselekmény létrejön ugyan, de valamely utólagosan felmerülő ok hiányában nincs helye a büntetőjogi felelősségrevonásnak. Az elkövetés után jelentkező, az elbírálás idején fennálló olyan körülményről van szó, amely elenyészteti a büntethetőséget. A büntethetőséget megszüntető okok a Btk. 32§-a szerint: 1) az elkövető halála; 2) az elévülés; 3) a kegyelem; 4) a cselekmény társadalomra veszélyességének megszűnése vagy csekéllyé válása; 5) a törvényben meghatározott egyéb ok. Az elévülés Az elévülés jogi hatása abban áll, hogy a bűncselekmény elkövetését követő bizonyos idő (elévülési idő) után már nem indokolt a büntetőjogi felelősségrevonás. Az

elévült bűncselekmény miatt nem indítható az elkövető ellen büntetőeljárás, ill. a korábban már megindult eljárás megszüntetésének van helye. Ebben az esetben célszerűségi szempontok indokolják az eljárás megszüntetését: a büntetés hatékonyságának feltétele a gyorsaság, minél később kerül sor a felelősségrevonásra, annál kevésbe érvényesülnek a büntetési célok. Gyakorlati szempontok is szólnak az elévülés mellett: az elkövetés utáni hosszabb idő eltelte esetén a bizonyítás nehezebbé, sokszor lehetetlenné válik; a bűncselekmény miatt a társadalom morális ellenérzése is megszűnik. Ebben az esetben a büntethetőség elévüléséről van szó, ettől meg kell különböztetni a büntetés elévülését, amely a jogerős ítélettel kiszabott büntetés elenyészéséről rendelkezik. Az elévülés szabályozása A Btk. 33§-a tartalmazza az elévülésre vonatkozó rendelkezéseket A szabályozás értelmében: 1)

vannak olyan bűncselekmények, melyek nem évülnek el, 2) egyéb bűncselekmények esetében a bűncselekmény megvalósulásától számított meghatározott idő elteltével áll be az elévülés. Ad 1) Az el nem évülő bűncselekmények alapgondolata az, hogy vannak olyan kiemelkedő súlyú bűncselekmények, melyeknek az elkövetése olyan társadalmi közfelháborodást okoz, hogy bármely hosszú idő elteltével is igényli a büntetőjogi felelősségrevonást. Nem évülnek el ( Btk. 33§(2) ): 1) az 1945. évi VII törvénnyel jogerőre emelt egyes háborús bűntettek; 2) a Btk. XI fejezetében foglalt emberiség elleni bűncselekmények; 3) az emberölés súlyosabban minősülő esetei; 4) az emberrablás és az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei; 5) a terrorcselekmény, a légi jármű hatalomba kerítése és a zendülés súlyosabban minősülő esetei, ha a halált szándékosan okozva követik el. Ad 2) Az

elévülési idő eltelte esetén az elkövető büntethetősége elévülés folytán megszűnik. Az elévülési idő tartalmát a Btk. a cselekmény absztrakt súlyához igazítja A büntethetőség elévül: 35 a) olyan bűncselekmény esetén, amelyre a törvény életfogytig tartó szabadságvesztést ír elő: az elévülési idő 20 év; b) egyéb bűncselekmény esetén a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább 3 év elteltével. Az elévülési idő számítása 34. § Az elévülés határidejének kezdő napja: a) befejezett bűncselekmény esetén az a nap, amikor a törvényi tényállás megvalósul, c) kísérlet és előkészület esetén az a nap, amikor az ezeket megvalósító cselekmény véget ér, d) olyan bűncselekmény esetén, amely kizárólag kötelesség teljesítésének elmulasztásával valósul meg, az a nap, amikor az elkövető még a büntető törvényben megállapított következmény nélkül eleget tehetne

kötelességének, e) olyan bűncselekmény esetén, amely jogellenes állapot fenntartásában áll, az a nap, amikor ez az állapot megszűnik. Az elévülés félbeszakadása A Btk. 35, §-a tartalmaz rendelkezést az elévülés félbeszakítására nézve A rendelkezés szerint az elévülési időt félbeszakítja: a) a büntető ügyben eljárt hatóságoknak b) az elkövető ellen, c) a bűncselekmény miatt foganatosított eljárási cselekménye. Ezeknek a feltételeknek együtt kell fennállniuk. Minden bűncselekmény esetében külön-külön vizsgálandó, hogy az elévülés félbeszakadt-e, vagyis ha az elkövetőt több bűncselekmény elkövetésével vádolják: minden egyes bűncselekménynél külön-külön kell vizsgálni az elévülés félbeszakadását. Az elévülés félbeszakadásának joghatása: az addigi elévülési idő semmivé válik, ugyanakkor magával a félbeszakadással az elévülési idő újra kezdődik. Az elévülés nyugvása A Btk.

35§(2) bek szerint ha a büntetőeljárást felfüggesztik, a felfüggesztés tartama az elévülés határidejébe nem számít be. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a büntetőeljárást azért függesztik fel, mert az elkövető ismeretlen helyen tartózkodik, vagy elmebeteg lett. Az elévülés felfüggesztésének eseteit a Be. rendelkezési szabályozzák Ennek körében elsődleges jelentősége van, ha a felfüggesztést valamilyen előzetes kérdés eldöntése indokolja. Az elévülés nyugvása jogintézményének az a lényege, hogy az eljárás felfüggesztése előtti és az azt követő időt az elévülés szempontjából egybe kel számítani, de a felfüggesztés tartama alatti idő az elévülésbe nem számít be. Amennyiben az eljárás felfüggesztésére azért került sor, mert az elkövető ismeretlen helyen tartózkodott vagy az eljárás során elmebeteggé vált: az elévülés nyugvása nem kerülhet szóba. A próbára bocsátás esetén a

bíróság által meghatározott 1,2 vagy 3 évi próbaidő tartama az elévülési időbe nem számít be. Az AB 11/1992 sz. határozata 36 Az Alkotmánybíróság az ún. Zétényi-Takács törvénnyel kapcsolatosan foglalkozott az elévülés kérdésével Határozata az 1944-1990 közötti politikai bűncselekményekkel kapcsolatos A határozat lényege: 1) ha már a bűncselekmény elévült, azt nem lehet újból büntethetővé tenni, mert ez alkotmányellenes (nem kezdődhet meg ismét az elévülés); 2) ha bűncselekmény még nem évült el, az elévülés idejének a meghosszabbítására nem kerülhet sor (nem alkalmazható a visszamenő hatály); 3) a még el nem évült bűncselekmény elévülésének új törvénnyel való félbeszakítása alkotmányellenes; 4) a nyugvásnak és a félbeszakításnak visszamenő hatályú megállapítása alkotmányellenes; 5) közömbös az, hogy mely okból nem érvényesítette az állam a büntetőjogi igényét. 37 17.

A bűncselekmény megvalósulási szakaszairól általában Az előkészület A bűncselekmény megvalósulási szakaszairól általában A bűncselekmény megvalósulásának a folyamata a következő szakaszokra bontható: 1) a bűncselekmény elkövetésének az elhatározása → a szándék keletkezése egy motivációs folyamat eredménye, ennek keretében zajlik le az elkövető pszichéjében a motívumok harca: a cselekmény mellet és ellen felhozott érvek, megfontolások folyamata. 2) Az előkészület → amely a törvényi tényálláson kívül helyezkedik el; 3) A kísérlet → a törvényi tényállás egy részének a megvalósítását jelenti, de a teljes törvényi tényállás még nem valóul meg; 4) A befejezett bűncselekmény → ez már a törvényi tényállás teljes megvalósulását jelenti. Nincsenek ilyen szakaszai: 1) a gondatlan bűncselekményeknek, minthogy csak a szándékos bűncselekményeknek lehetnek megvalósulási szakaszai; 2) a

mulasztással megvalósított immateriális bűncselekményeknek; az ún. tiszta mulasztásos bűncselekményeknek (pl feljelentési kötelezettség elmulasztása); 3) a veszélyeztetési bűncselekményeknek, amelyeknél a kísérleti és az előkészületi szak fogalmilag kizárt; 4) a preaterintencionális (vegyes bűnösségi alakzatú) bűncselekményeknek, 5) a verbális jellegű ún. alaki bűncselekményeknél sem lehet szó gyakorlatilag sem kísérletről sem előkészületről A törvény szerint a befejezett és a kísérleti stádiumban megrekedt cselekmény esik büntetés alá, az előkészület csak azokban az esetekben, ha ezt a törvény külön rendeli. Előkészület A Btk. Általános Része csak definiálja az előkészületet, a Különös Rész tüzetesen meghatározza, hogy melyek azok a bűncselekmények, melyeknek az előkészülete büntetés alá esik. Az előkészület kívül esik a törvényi tényállás körén, a bűncselekmény tárgyi oldalának

egyetlen elemét sem meríti ki. Az előkészület fogalmát a Btk. 18§-a határozza meg: 18.§ (1) Ha a törvény külön elrendeli, előkészület miatt büntetendő, aki a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, az elkövetésre felhív, ajánlkozik, vállalkozik, vagy a közös elkövetésben megállapodik. Az előkészület távolról veszélyezteti a jogtárgyat, ezért indokolt a kivételes büntetendővé tétele, a büntetési tétele viszonyt általában enyhe fenyegetettséget jelent. A Btk. Különös Részében csak a legsúlyosabb társadalomra veszélyességű cselekmények esetében szerepel az előkészület. Több állam elleni bűncselekmény esetében bünteti a törvény az előkészületet pl alkotmányos rend erőszakos megváltoztatása, lázadás, rombolás, hazaárulás, kémkedés de más bűncselekményeknél is pl. emberölés, pénzhamisítás stb A Btk. tartalmaz olyan tényállásokat

is, melyeket sui genris előkészületi bűncselekményként szabályoz, ilyenek pl.: hamis tanúzásra felhívás, kiskorú veszélyeztetése → ezeknek a bűncselekményeknek lehet kísérlete és a tettesség és a részesség szabályai is vonatkozhatnak rájuk. Az előkészület célzatos cselekmény, kizárólag egyenes szándékkal valósítható meg; ehhez képest sem gondatlanul, sem eshetőleges szándékkal nem valósíthatóak meg. A Btk. 18§-ában foglalt felsorolás nem példálódzó, hanem kimerítő jellegű A bűncselekményhez szükséges, vagy azt könnyítő feltételek biztosítása annyira tág fogalom, hogy ebbe a fordulatba minden elképzelhető magatartás belefér: az elkövetési alkalom kipuhatolása, alibi biztosítása, orgazda keresése stb. 38 Felhíváson azt értjük, ha valaki mást szóban, írásban vagy ráutaló magatartással a bűncselekmény elkövetésére akar indítani. A felhívás sikertelensége esetén marad az előkészület,

mert ha sikeres, akkor felbujtással állunk szemben. A felhívás addig előkészület, amíg csupán szándékerősítő hatású, a tettesi szándék kialakulását időbelileg megelőzi, mert ha a tettesben lévő szándék kialakítását időbelileg megelőzve már megvolt a szándék: elképzelhető, hogy a felhívás – amely szándékerősítőleg hat – pszichikai bűnsegélyként értékelhető. Az ajánlkozás azt jelenti, hogy valaki saját kezdeményezéséből felajánlja más részére a bűncselekmény elkövetését. Vállalkozáson a bűncselekmény elkövetésére irányuló felhívás elfogadását értjük. A közös elkövetésben való megállapodás: kétoldalú előkészületi cselekmény, többnyire a későbbi társtettesi elkövetésre irányul. A Btk. 18§ (2) bekezdés 3 büntethetőséget megszüntető okot konstruál: 1) Nem büntethető előkészület miatt a) akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény elkövetésének a

megkezdése; Ez arra az esetre vonatkozik, amikor még nem megkezdte az elkövető a bűncselekmény elkövetését, mert ha már megkezdte és ezt követően áll el: a kísérlettől való elállás folytán nem büntethető. Feltétel az, hogy ez elállás önkéntes legyen, belső indíttatásból fakadjon. Az elkövetőnek módja lenne a magatartást folytatni és a véghezvitelt megkezdeni, de ezt nem teszi A felfedezés utáni elállásnál ennek már nem lehet helye. A visszalépés okának nem kell erkölcsileg pozitívnak lenni; megállapítható abban az esetben is, ha az elkövetőt a büntetéstől való félelem vezeti a visszalépésben. Több elkövető esetén az egyik személy elállása csak akkor jelent büntetlenséget, ha ennek folytán a többi elkövető sem kezdi meg a bűncselekmény véghezvitelét. 2) Nem büntethető előkészület miatt b) aki az elkövetés elhárítása céljából felhívását, ajánlkozását, vállalkozását visszavonja, vagy arra

törekszik, hogy a többi közreműködő az elkövetéstől elálljon, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésének megkezdése bármely okból elmarad; Ebben az esetben arról van szó, hogy a bűncselekménynek több elkövetője van és közülük valaki az elkövetés elhárítása céljából vonja vissza az ajánlkozását, felhívását vagy vállalkozását, vagy pedig a többi közreműködőt az elállásra igyekszik rábírni, feltéve, hogy a véghezvitel megkezdése bármely okból elmarad. A vállalkozás visszavonásából ki kell tűnni, hogy a többiekre a rábeszélés erejével hasson. Szóba sem kerülhet ez az eset, amikor a többi elkövető a vállalkozás visszavonásáról tudomást sem szerez. 3) Nem büntethető előkészület miatt c)aki az előkészületet a hatóságnál feljelenti. Ennek az egyedüli elkövető esetén nincs jelentősége, mert elegendő a szándék – változtatás folytán a bűncselekmény megkezdésének az elmaradása, ezzel

az 1) pont folytán az elkövető már büntetlen marad. Jelentősége van azonban, ha az előkészületnek több elkövetője van, de nem mind áll el. Az elállók ilyenkor csak a feljelentéssel mentesülhetnek a büntetőjogi felelősségtől. A feljelentés megtételének az a feltétele, hogy a megkezdés előtt, a felfedezés és a bűncselekmény végrehajtásának a megkezdése előtt történjék meg. A Btk. 18§-a az ún maradékcselekményre nézve tartalmaz rendelkezést: 39 (3) A (2) bekezdés eseteiben, ha az előkészület már önmagában is más bűncselekmény, az elkövető e bűncselekmény miatt büntetendő. A maradékcselekmény kizárólag befejezett bűncselekmény lehet; ilyen esetben valamennyi elkövető magatartását külön kell vizsgálni. 40 18. A kísérlet Amíg a befejezett bűncselekmény esetében a törvényi tényállás valamennyi – tárgyi és alanyi – ismérve hiánytalanul megvalósul, addig kísérlet esetében egy vagy több

tárgyi elem hiányzik. A kísérlet tehát kizárólag tárgyi szempontból határolható el a befejezett bűncselekménytől. Amikor az eredmény elmaradása miatt a bűncselekmény nem fejeződik be: kísérlettel állunk szemben. 16. § Kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be 17. § (1) A kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni A kísérlet ismérvei 1) A véghezvitel megkezdése → vagyis a bűncselekmény tárgyának közvetlen veszélybe hozatala. A véghezvitel megkezdésén a szóban forgó bűncselekmény elkövetési magatartásának a megkezdését kell érteni. Azt, hogy a konkrét esetben megkezdésről van-e szó, mindig az elkövető cselekménye és a célbavett cselekmény tényállásának összehasonlítása alapján lehet eldönteni. ( pl emberölés kísérlete: ölés megkezdése ) A gyakorlatban nehézséget jelenthet a végrehajtás megkezdésének a

megállapítása. Végrehajtás megkezdése alatt általában azt értjük, hogy az elkövető a káros következményekhez vezető okfolyamatot elindította. Az összefoglalt bűncselekményeknél az összefoglalás alapjául szolgáló egyik bűncselekmény elkövetése kísérlet pl.: több ember megölése kísérletét kell megállapítani, ha a tettes egy személyt már megölt, vagy az ölést megkezdte A kísérlet olyan cselekmény, amely a bűncselekmény jogi tárgyát objektív veszélynek teszi ki. A materiális bűncselekmények esetében nemcsak a jogi tárgy, hanem az elkövetési tárgy is veszélybe kerül. 2) A kísérlet második ismérve a bűncselekmény végrehajtásának a megkezdése és a befejezés előtt történő abbamaradása. 3) A kísérlet megállapításának a feltétele alanyi oldalon a szándékos bűnösség is. Feltétel, hogy az elkövető tudata átfogja a cselekmény tiltott voltát és azt, hogy a magatartása objektíve alkalmas a káros

következményt létrehozni. Az előrelátott eredményt vagy kívánnia kell, vagy abba bele kell nyugodnia. Összefoglalva: A kísérlet olyan szándékos cselekmény, amellyel a tettes a bűncselekmény végrehajtását megkezdte, de nem fejezte be, és amely a megtámadott jogtárgyat és elkövetési tárgyat közvetlenül veszélyezteti. Kísérletnek tekinthető az olyan cselekmény, amely a sérelemhez vezető folyamatot elindítja, továbbá a folyamat okát létesíti. Bizonyos bűncselekmény-kategóriáknál nem lehet szó kísérletről: 1) nincs kísérlete az ún. pillanatnyi, vagyis az olyan bűncselekményeknek, amelyeknél a véghezvitel megkezdése és befejezése időbelileg egybeesik, pl verbális becsületsértés; 2) nincs kísérlete a tiszta mulasztási bűncselekményeknek pl. feljelentési kötelezettség elmulasztása; 3) nincs kísérlete a gondatlan bűncselekményeknek; 4) nincs kísérlete a praeterintencionális bűncselekményeknek, mivel a

minősített eredmény tekintetében az elkövetőt gondatlanság terheli; 5) vitatott kérdés, hogy van-e azoknak a bűncselekményeknek kísérlete, amelyek maguk is stádiumok közül kerültek kiemelésre önálló, sui generis bűncselekmény rangjára, így pl. kémkedés esetén Alkalmatlan kísérlet Az alkalmatlan kísérlet körébe tartozik az alkalmatlan tárgyon és az alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlet. 41 17. § (2) A büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a kísérletet alkalmatlan tárgyon vagy alkalmatlan eszközzel követik el 1) az alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérlet Kizárólag az elkövetési tárgy relációban lehet beszélni alkalmatlan kísérletről. Pl a teherben nem lévő nőnek magzatelhajtás véget történő művi beavatkozás alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérlet. Az alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérletet meg kell különböztetni az ott nem lévő tárggyal szemben elkövetett

kísérlettől. Pl ha a tettes feltöri a páncélszekrényt de abban nem talál értéket A tárgy helyszínen létének a hiánya nem eredményezheti az alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérlet megállapítását. Az alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérlet variációi közül egyesek büntetés alá esnek, másokat a gyakorlat rendes kísérletnek tekint. 2) az alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlet Abban az esetben, amikor az elkövető által a bűncselekmény megvalósításához használt eszköz a tettes tévedése folytán vagy más okból alkalmatlan, a bűncselekmény ilyen eszközzel nem fejezhető be. Ilyen esetben alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlettel állunk szemben Az alkalmasság alapfeltétele: a célra alkalmasság, ezen belül vizsgálni kell, hogy azt rendeltetésszerűen használták-e, mennyiségileg kielégítő volt-e, az alkalmazás módja megfelelt-e a követelményeknek stb. Abszolúte alkalmatlan az eszköz, ha a tettes által

végrehajtani kívánt következmény azzal nem hozható létre és a védett tárgyat egyáltalán nem veszélyezteti. Pl kockacukor evéssel a magzatelhajtás megvalósítása Relatíve alkalmatlan eszköz esetében az eszköz önmagában alkalmas a bűncselekmény megvalósítására, csak a használt mennyiség vagy az eszköz minőségének hiánya vagy fogyatékossága miatt nem jön létre az eredmény. A törvény rendelkezései értelmében az abszolúte alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlet esetén nem állapítható meg az elkövető felelőssége, noha az elkövető bűnös. A bűncselekmény tárgyát az ilyen cselekmény nem veszélyezteti, ezért nincs bűncselekmény A relatíve alkalmatlan eszközzel megkísérelt bűncselekménynél a tettes felel, mert a bűnössége fennáll csupán mennyiségi vagy minőségi hiányosságban szenved az eszköz, tehát az objektív oldal nem megy teljesedésbe. A kísérlet fajai A tételes jog kifejezetten nem differenciál

a kísérlet egyes fajai között, az elmélet és a bírói gyakorlat azonban a kísérletnek több fajtáját ismeri: a) A távoli és a közeli kísérlet fogalmi köre azon alapszik, hogy a jogtárgy ill. az eredmény veszélyeztetése a mindennapi szóhasználat szerint közelinek vagy távolinak tekinthető-e. Így közeli a kísérlet, ha a lövés a sértett szívét találja el, de a gyors orvosi beavatkozás megmenti az életét; távoli a kísérlet, ha a sértett feje mellett a falba csapódik a lövedék. Ennek a megkülönböztetésnek a büntetés kiszabása szempontjából van jelentősége. b) A kísérleten belül megkülönböztetjük a befejezett (teljes) és a befejezetlen (nem teljes) kísérletet. Befejezett a kísérlet, ha az elkövető a maga részéről az eredmény létrehozásához szükséges valamennyi tevékenységet elvégezte, de az eredmény valamely külső ok folytán nem következett be. Befejezetlen a kísérlet, ha az objektív oldalon az

eredményt létrehozni alkalmas cselekmény hiányos, az elkövetőnek az eredmény elérése érdekében további elkövetési magatartást kellett volna kifejteni. Ennek a megkülönböztetésnek a nem büntethető kísérlet esetében van jelentősége. A nem büntethető kísérlet esetei 42 A nem büntethető kísérlet eseteit a Btk. 17§ (3) bekezdése szabályozza: (3) Nem büntethető kísérlet miatt, akinek önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése, továbbá az sem, aki az eredmény bekövetkezését önként elhárítja. Ezek a büntethetőséget megszüntető okok önkéntességen alapulnak. Az elállás vagy eredményelhárítás akkor tekinthető önkéntesnek, ha az az elkövető belső elhatározásából ered, nem pedig külső kényszeren vagy behatáson alapszik. Az önkéntes elállás kizárólag a befejezetlen kísérletnél jöhet számításba, mert ha az elkövető a tárgyi oldalhoz tartozó elkövetési magatartást már

befejezte, a befejezéstől, folytatástól már nem lehet elállni. Nincs szó önkéntes elállásról akkor sem, amikor a tettes a végrehajtásban akadályozva van azáltal, hogy a cselekményét felfedezték, az félbemaradt vagy a befejezést objektív ok tette lehetetlenné. Több elkövető esetén a törvényben írt kedvezményt kizárólag az az elkövető élvezheti, akinek az elállása folytán maradt el a befejezés; minden elkövető csak saját jogán nyerhet büntetlenséget. Az önkéntes eredményelhárítás csak a befejezett kísérlet esetében jöhet szóba. Nem lehet szó önkéntes eredményelhárításról, ha a tettes kényszer hatása alatt cselekedett. Feltétele az is, hogy az elkövető magatartása folytán az eredmény elmaradjon. Ha az önkéntes elállás és eredményelhárítás kizárja a kísérletért történt felelősségrevonást, az ún. maradékcselekményért az elkövető büntethető (4) Ha a (2)-(3) bekezdés esetén a kísérlet már

önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető e bűncselekmény miatt büntetendő. A maradékcselekmény csak befejezett bűncselekmény lehet. 43 19. A bűncselekmény elkövetői A tettes A közvetett tettesség A társtettesség A bűncselekmény elkövetőiről általában 19.§ Elkövetők a tettes és a társtettes (tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (részesek) A tettesség körébe tartozik az egyedüli (önálló vagy közvetlen), a közvetetett tettesség és a társtettesség. A részességnek két önálló formája van: a felbujtás és a bűnsegély. Az elkövetők tehát 2 csoportba oszthatók 1) akik részt vesznek a törvényi tényállás megvalósításában → a tettesek; 2) akik nem vesznek a törvényi tényállás megvalósításában, de közreműködnek a más személy részéről elkövetett bűncselekmény véghezvitelében → a részesek. A bűncselekmény elkövetői egy gyűjtőfogalom, amely magában foglalja mind

a tettességet mind a részességet. A tettesség A tettesnek a bűncselekmény megvalósításában nélkülözhetetlen szerepe van; a Btk. a befejezett tettesi bűncselekmény alapján szabályoz Tettese minden bűncselekménynek van; részese nem feltétlenül. 20. § (1) Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja A tettesnek rendelkeznie kell az alany tulajdonságaival , és meg kell valósítania a Btk. Különös Részében foglalt bűncselekmény törvényi tényállását. A büntetőjog tudományban a tettesség 3 fajtája alakult ki: 1) önálló vagy közvetlen tettesség; 2) a közvetett tettesség; 3) a társtettesség. A közvetlen vagy önálló tettesre az a jellemző, hogy egyedül, más személy közreműködése nélkül valósítja meg a törvényi tényállást. Nem kizárt, hogy valamilyen eszközt is felhasznál a bűncselekmény elkövetéséhez; vagy ehhez felbujtóként vagy bűnsegédként más személy is beavatkozik. A

törvény korlátozhatja a tettesek körét úgy is, hogy a törvényi tényállásba beépíti a tettesnek valamilyen speciális tulajdonságát, jellegzetességét. Így pl hazaárulás tettese csak magyar állampolgár lehet; sikkasztás tettese csak az lehet, akire az eltulajdonított dolgot rábízták. Tettességről nem csak a teljes törvényi tényállás megvalósítása esetén beszélhetünk, mert a kísérleti szakban megrekedt cselekményeknek is van tettese. Közvetett tettesség A közvetett tettesség az egyedüli (közvetlen) tettesség és a társtettesség között helyezkedik el, a lényegét tekintve azonban ez önálló tettességi alakzat. Lényege az, hogy a tettes a bűncselekmény elkövetésébe, a törvényi tényállás megvalósításába olyan személyt von be, vagy végezteti el vele a teljes cselekményt, aki a bűncselekményért nem vonható felelősségre. A tettes ebben az esetben is egyedül lesz felelős annak ellenére, hogy abba más személyt

von be, mert a felelőssé nem tehető “tettes” olyannak tekinthető, mintha a bűncselekmény élettelen eszköze lenne. Az ítélkezési gyakorlatban a közvetett tettességnek a következő formái ismertek: 1) A tettes olyan személyt használ fel a bűncselekmény elkövetésére, akinek nincs beszámíthatósága (gyermekkorú vagy kórós elmeállapotú); 44 2) Olyan személyt használ fel, aki kényszer vagy fenyegetés hatása alatt áll, és ezért képtelen az akaratának megfelelő magatartás tanúsítására. (pl fegyverrel kényszeríti, hogy gyújtsa fel a haragosa házát) ; 3) Olyan személlyel hajtatja végre a cselekményt, akinek a szándékos bűnössége hiányzik. Leggyakoribb eset a tévedésben lévő személy felhasználása. Az ítélkezési gyakorlatban a közvetett tettesség leggyakoribb eseteiben 4 büntethetőséget kizáró ok jelentkezik a felhasznált személy vonatkozásában: - a gyermekkor; - a kórós elmeállapot; - a kényszer vagy

fenyegetés; és - a tévedés. A közvetett tettesség esetében a tettesség ismérvei két személy között oszlanak meg: - a közvetett tettesnél megvannak a büntethetőség alanyi feltételei, de nála hiányzik az elkövetési magatartás; - a felhasznált személy esetében éppen ennek a fordítottja a jellemző: az elkövetési magatartást ő fejti ki, de az ő esetében hiányoznak a büntethetőség alanyi feltételei. A társtettesség Btk. 20§ (2) Társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. A társtettességnek egy objektív és egy szubjektív ismérve van. Objektív jellegű ismérv: a közös elkövetés, a törvényi tényállás megvalósításában való részvétel. Ez különféle módon történhet: - mindegyik elkövető a törvényi tényállás egy-egy elemét valósítja meg; pl. ha az akarategységben lévő elkövetők közül az egyik mérget önt a

sértett italába, a másik pedig a poharat a sértettnek átadja; - több mozzanatú bűncselekmény esetén egy-egy mozzanatot pl. rablásnál az egyik az erőszakot, a másik a dolog-elvételt; - mindkettő a teljes törvényi tényállást megvalósítja; pl. börtönzendülésnél A társtettesség szubjektív jellegű ismérve: az egymás tevékenységének a kölcsönös tudata. A tettesek közötti közös egyetértés az alanyi oldalon kapcsolja össze az együtt tevékenykedőket, és gyakorlatilag akarategységet jelent. A társtettesek által elkövetett bűncselekménynek szándékosnak kell lennie, ezért a szándék – és akarategység a társtettesség alanyi oldalának közös jellemzője. A társtetteseknek ezért tudniuk kell a bűncselekmény megvalósulásáról, annak társadalomra veszélyes jellegét ismerniük kell; a következményeket kívánva vagy abba belenyugodva kell cselekedniük az elkövetési magatartás kifejtésekor. A társtettesség

jellemzője: csak azonos jogi minősítés alá eső bűncselekmények elkövetői viszonylatában állapítható meg. A társtettesség feltétele: a tettestárs teljes vagy legalább korlátozott beszámítási képessége. Az ítélkezési gyakorlat szerint olyan esetekben, amikor a törvény a speciális alanyt meghatározza, a társtettesség csak akkor jöhet létre, ha valamennyi elkövető rendelkezik az alannyá válás speciális feltételével. Pl a hivatali visszaélést – amelyet csak hivatalos személy követhet el – társtettesként csak hivatalos személyek követhetik el. A társtettesség megállapítható a praeterintencioánis bűncselekmények esetén is. Pl társtettesség valósul meg az életveszélyt okozó testi sértés esetében akkor is, ha a sértettet mindketten tettlegesen bántalmazzák, de az életveszélyes következmény tekintetében csak gondatlan bűnösség áll fenn. Meg kell különböztetni a társtettességet az ún. többes

tettességtől Itt olyan bűncselekményről van szó, amelyeknél már maga a törvényi tényállás is több elkövető részvételét igényli. Ilyen bűncselekmények pl a vérfertőzés, amely 2 személy, a többek által elkövetett erőszakos közösülés, mely ugyancsak legalább 2 személy részvételét igényli. Ezek külsőleg hasonlítanak a társtettességhez, de nem azok, ezért nevezzük ezeket többes tettességnek. 45 46 20. A felbujtó A felbujtás és a felhívás elhatárolása A részesség formáiról általában A tettesség körébe tartozik az egyedüli (önálló vagy közvetlen), a közvetetett tettesség és a társtettesség. A részességnek két önálló formája van: a felbujtás és a bűnsegély. A részesség Részességről akkor beszélünk, ha a tettes által végrehajtott bűncselekményben, annak a befejezése előtt szándékos, de nem társtettesi magatartással egy vagy több személy közreműködik. 21. § (1) Felbujtó az, aki

mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír (2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt. A részesség sajátosságai a következők: 1) A részesség többes elkövetési forma, amely abban különbözik a társtettességtől, hogy a résztvevő több személy nem ugyanabba az elkövetői kategóriába tartozik. A törvényi tényállást megvalósító tettesen kívül tehát olyan személy részvétele is szükséges, aki saját maga a törvényi tényállást nem valósítja meg 2) Ebből is következik a részesi cselekmény járulékos jellege, vagyis a részesi cselekmény nem jöhet létre a tettesi cselekmény nélkül. 3) A Btk. a szándékos bűnösséget követeli meg a részesség megvalósulásához Ez a szándékosság kettős jellegű: az alapul szolgáló bűncselekménynek és az ehhez társuló részességnek is szándékosnak kell lennie A részesekre kiszabható büntetés keretei a tettes által

elkövetett bűncselekmény szerint igazodnak. 21.§ (3) A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni A felbujtás A felbujtás lényege: rábírás, amelyet a Btk. nem definiál A felbujtó és a felbujtott (tettes) között kialakult pszichikai kapcsolat során a felbujtó teremti meg a bűncselekmény elkövetéséhez vezető döntő motívumot. A felbujtó esetében az értelmi-érzelmi és akarati réteg egyaránt megtalálható: 1) értelmileg a felbujtó tudatának át kell fognia a saját felbujtói tevékenységét; 2) azt, hogy egy másik személyt egy adott bűncselekmény elkövetésére rábeszélt; 3) azt, hogy ez a személy a bűncselekményt el fogja követni; 4) ismernie kell e célul kitűzött bűncselekmény jellegét és 5) annak a legfontosabb tényállási elemeit. 6) Eredménybűncselekmény esetén ezen kívül a felbujtónak ismernie kell az eredményt és annak az oksági viszonyát ( de az elkövetési magatartás

konkrét formáját már nem kell ismernie ). A felbujtás esetében a tettesi alapcselekmény – alanyi és nem tárgyi értelemben – a felbujtói cselekmény hatására, azzal okozati összefüggésben jön létre, mely azt jelenti, hogy a felbujtó rábírása nélkül a tettesi alapcselekmény nem jött volna létre, azaz ennek hiányában a tettes nem követte volna el a bűncselekményt. A rábírás a felbujtói cselekmény lényeges eleme: ez olyan pszichikai ráhatás, amelynek következtében a tettes elhatározza a bűncselekmény elkövetését. A felbujtás ekként a tettes elhatározásának a döntő motívumát váltja ki, különösen ha a tettes a felbujtó tevékenysége esetén korábban még csak nem is gondolt a bűncselekmény elkövetésére. Ilyen esetben a felbujtói ráhatás a tettesnek a bűncselekményre vonatkozó szándékát életre hívja, ez váltja ki a szándékot. Lehetséges azonban, hogy a tettes gondolatában már korábban is felmerült a

bűncselekmény elkövetésének a lehetősége, de az nem érlelődött elhatározássá. Nem szükséges tehát, hogy a felbujtás determináló hatású, a bűncselekmény elkövetetésének egyedüli és kizárólagos oka legyen. 47 Ha nem a felbujtó rábírása váltja ki az akarat-elhatározás döntő motívumát: felbujtásról nem is beszélhetünk. Nem beszélhetünk felbujtásról akkor sem, ha a rábírás időpontjában a tettes már elhatározta magát a bűncselekmény elkövetésére. Ilyen esetben a rábírás csupán bátorító, ösztönző hatású, de semmiképpen sem az elhatározást kiváltó tényező, ezért legfeljebb a pszichikai bűnsegély megállapítására szolgálhat alapul A felbujtás formája tehát meghatározhatatlan, megjelenhet kérés, ígéret, fenyegetés, megtévesztés, hosszas rábeszélés, előnyökkel való kecsegtetés sőt ráutaló magatartás formájában is. A rábírás csak meghatározott bűncselekményre irányulhat;

általánosságban bűncselekmény elkövetésére “rábírás” felbujtásként nem értékelhető. Pl hajléktalannak olyan tanácsadás, hogy kövessen el valamilyen bűncselekményt, ez esetben télen fűtött szálláshelyhez és élelemhez is jut A törvény a szándékosság követelményét is megfogalmazza a felbujtás esetében. Csak arra lehet valakit rábírni, amivel a rábíró tisztában van. A felbujtás járulékos jellegű. Tettesség nélkül nem lehet szó felbujtásról, viszont a tettességhez a bűncselekmény valamennyi stádiuma alapul szolgálhat. A befejezetlen és eredménytelen felbujtásnak csak azokban az esetekben van relevanciája, amikor a törvény a társdalomra veszélyesség súlyára figyelemmel a megkísérelt vagy a sikeretlen felbujtást mint sui generis bűncselekményt büntetni rendeli. Ilyen eset fordul elő pl a megrontásnál, aki a 14 életévét be nem töltött személyt közösülésre vagy fajtalanságra igyekszik rávenni. (amely

nem egyéb, mint a felbujtás kísérlete) A megkísérelt vagy sikertelen felbujtásra példa a hamis tanúzásra felhívás, amelynek az elkövetője – minden felbujtói jellege ellenére – tettesként felel anélkül, hogy kikerülne a felbujtásra vonatkozó általános szabályok alól. Ha ugyanis a bűncselekmény eredményre vezet, és a tettes a hamis tanúzást ténylegesen elköveti: a rábíró a hamis tanúzás bűncselekményének a felbujtójává válik; más esetben, ha a felbujtás sikertelen a törvény a felbujtás sui gerenis bűncselekményként fogalmazza meg azért, hogy a felbujtót büntetéssel sújthassa. Más esetben a felbujtás önálló bűncselekményi jellegét az teszi indokolttá, hogy az alapul szolgáló társadalomra veszélyes cselekmény büntetlen marad, pl. az öngyilkosságban való közreműködés esetén (aki mást öngyilkosságra rábír, ha megkísérlik vagy elkövetik) A felbujtás csak az eredményes rábírás esetén

állapítható meg; eredményes rábírás pedig akkor van, ha a rábírt személy megvalósítja vagy legalábbis megkezdi (kísérleti stádiumban) a felbujtó által sugallt bűncselekményt. Az eredménytelen felbujtás – mint felhívás – legfeljebb mint előkészület értékelhető. A felbujtás járulékos jellegéből az is következik, hogy a tettesi cselekménynek bűncselekménynek kell minősülnie, de olyan eset is előfordulhat, hogy a tettes büntethetőségét megszüntető ok zárja ki. Ha a tettes esetében az alannyá válás feltétele kizárt, akkor a felbujtó közvetett tettesség miatt felel. A felbujtás a tettességhez (társtettességhez) képest fogalmilag enyhébb alakzat, ezért, aki elkövető-társát szándékosan rábírja a bűncselekmény közös elkövetésére, majd azt vele együtt szándékegységben elköveti: társtettes, ugyanis a társtettesség – mint súlyosabb részvételi forma – elnyeli a felbujtást. Ebben az esetben a

szándék kialakításánál jelentkező többlet a büntetés kiszabásánál súlyosító körülményként jön figyelembe. A túllépés kérdése a felbujtásnál A felbujtásnál nagy jelentősége van a túllépés (excessus mandati) értékelésénél. Minőségi túllépésről akkor beszélünk, ha: - ha a tettes más bűncselekményt is elkövet, mint amelyre őt felbujtották (pl. ha a súlyos testi sértésre felbujtott tettes a leütött sértettet kifosztja); - ha a tettes más, súlyosabb bűncselekményt követ el, mint amire felbujtották. (pl a felbujtás súlyos testi sértésre vonatkozott, de a tettes emberölést valósított meg) 48 Mennyiségi túllépésről akkor beszélünk, ha a tettes ugyanannak a bűncselekménynek a súlyosabban minősülő esetét valósítja meg, mint amire ót felbujtották. Pl a felbujtás súlyos testi sértésre irányult, de a tettes maradandó testi fogyatékosságot okozó testi sértést valósított meg. A minőségi és

a mennyiségi túllépés estére jellemző, hogy – mivel a felbujtó büntetőjogi felelősségét a rábírás köre behatárolja – a felbujtó nem felel azért a többleteredményért, amelyet a tettes elkövetett. Ha a tettes enyhébb bűncselekményt valósít meg, mint amire őt a rábíró felbujtotta: a felbujtót csak a ténylegesen megvalósított bűncselekmény miatt lehet felelősségre vonni. A praeterintencionális, vegyes bűnösségi alakzatú bűncselekmények esetében, minthogy az elkövetőt az eredmény tekintetében gondatlanság terheli: a felbujtás fogalmilag kizárt. A felbujtó akkor marad büntetlen, ha a tettest – még mielőtt a bűncselekmény elkövetését megkezdte volna – rábeszéli az elállásra, vagy ha a felbujtó az eredményt önként elhárította. A bűnhalmazattal kapcsolatban:  ha többen, közös erőfeszítéssel, egyetlen tettest bírnak rá a bűncselekmény elkövetésére: valamennyien felbujtásért felelnek;  ha egy

felbujtó több személyt, vagy ugyanazt a tettest több bűncselekmény elkövetésére vesz rá: többrendbeli felbujtást kell megállapítani. 49 21. A bűnsegély A fizikai és a pszichikai bűnsegély A pszichikai bűnsegély elhatárolása a felbujtástól. A fizikai bűnsegély elhatárolása a társtettességtől A bűnsegély fogalmát egy pozitív és egy negatív irányban szokták meghatározni. Pozitív irányban: közreműködés a tettesi cselekmény előmozdítása érekében; Negatív irányban: a bűnsegéd nem haladhatja meg az előmozdítás határait, nem irányulhat a bűncselekmény véghezvitelében való részvételre. A bűnsegélyt: segítségnyújtásban szokták meghatározni. 21.§ (2) Bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt Ebben az esetben a szándékos bűncselekmény elkövetésében való szándékos segítségnyújtásról van szó, ami a bűnsegédi magatartást nyújtó személy lelki hátterét

bonyolulttá teszi. A bűnsegédnek ismernie kell: 1) azt a szándékos bűncselekményt, amihez segítséget kíván nyújtani; 2) értelmileg át kell fognia a saját segítő tevékenységét; 3) annak a tettesi tevékenységre gyakorolt hatását; és 4) ezek ismeretében ténylegesen segíteni kell a tettes bűncselekményének a végrehajtásában. A bűnsegéd esetében – ellentétben a felbujtással – nem szükséges az, hogy emocionálisan is együtt haladjon a tettessel, és a bűncselekmény sikerét, az eredmény bekövetkezését kívánja is. A bűnsegéd a tettessel azonos értelmi és érzelmi beállítottság alapján is cselekedhet, így esetében mind az egyenes, mind az eshetőleges szándék fennállhat. Lényeges feltétel: a bűnsegéd tevékenysége, valamint a tettesi cselekmény megvalósítása közötti okozati összefüggés, amelynek szerepe volt a tettesi bűncselekmény megvalósulását eredményező okfolyamatban és hogy a segítségnyújtás

feltétele legyen a tettesi bűncselekmény megvalósulásában. A bűnsegélynek 2 esete ismert: 1) a fizikai bűnsegély és 2) a pszichikai bűnsegély. Ad 1) A fizikai bűnsegély A fizikai bűnsegély esetén a bűnsegéd a tettes bűncselekményének valamely külső feltéttelét biztosítja. A fizikai bűnsegélynek a gyakorlatban nagyon sok változata ismert: eszköz átadása, alkalmon kikémlelése, üzenet átadása, fizikai akadály leküzdése, őrt állás stb. A fizikai bűnsegéd cselekménye a társtetteshez válik hasonlóvá és amennyiben törvényi tényállási elemet is megvalósított: társtettesként felel; ha nem, a tevékenysége megmarad a bűnsegéd szintjén. A bűncselekmény elkövetésének a helyszínén a bűncselekmény elkövetésekor való egyszerű jelenlét csak akkor tekinthető bűnsegélynek, ha ezáltal a tettesre bátorító, a sértettre bénító hatással van. Ennek a feltétele, hogy a bűncselekmény elkövetésekor a tettesi

cselekmény előtt vagy alatt a tettes és a jelenlévő de be nem avatkozó személy között akarat-elhatározás jöjjön létre. Így pl. bűnsegéde a lopásnak, aki a sértettet az elkövetés helyszínéről elcsalja míg a vele akartegységben lévő társai a dolog elvételét véghezviszik. Ad 2) A pszichikai bűnsegély A pszichikai bűnsegély a jellegét tekintve inkább a felbujtással mutat hasonlóságot, de ettől elválasztja a pszichikus kapcsolatban fennálló különbség. A pszichikai bűnsegélynek van olyan esete, amikor a tettessel kialakult érzelmi és értelmi kapcsolat szándékerősítő hatásában nyilvánul meg az elősegítés. Itt a tettesnek ismernie kell a segítőjét és azt is, hogy őt megsegítették. 50 Pszichikai bűnsegély állapítható meg abban az esetben is, ha a bűncselekmény elkövetése előtt a tettesnek bűnpártolói közreműködést ígért. Passzív pszichikai bűnsegély akkor állapítható meg, ha valaki a jogilag

előírt kötelezettségét azért nem teljesíti, hogy ilyen módon mások számára lehetővé tegye a bűncselekmény elkövetését. Pl a vasúti állomásfőnök tudja, hogy a hozzá beosztott vasutasok vagon-fosztogatásokat követnek el, de nem tesz semmit annak megakadályozása érdekében, bár ez munkaköri feladata lenne. Bűnsegéd az is, aki mást a bűncselekmény elkövetésére irányuló segítségnyújtásra bír rá (vagyis a bűnsegéd felbujtója), továbbá aki a bűnsegéd segítője. A felbujtás és a pszichikai bűnsegély elhatárolásának a lényege az, hogy a felbujtásnál a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékot a tettesben a felbujtó váltja ki, míg a bűnsegéd a tettesben már kialakult akaratelhatározást erősíti. Mind a fizikai mind a pszichikai bűnsegély járulékos jellegű, ez határolja el a tettességtől és a bűnpártolástól. Hatástalan bűnsegély esetében nem a bűncselekmény eredményéhez, hanem a

végrehajtáshoz viszonyított hatástalanságot kell vizsgálni. Pl. ha a betöréses lopás elkövetője nem tud arról, hogy az éjjeliőr szándékosan segítséget kívánt nyújtani neki azáltal, hogy az ajtókat nyitvahagyta, ezért a tolvaj zárfeltöréssel jutott be a helyiségbe: az éjjeliőr szándékos segítségnyújtása ellenére sem válik bűnsegéddé. A járulékosság közvetettsége a közvetett bűnsegély megállapítását eredményezi. Ez akkor áll fenn, ha a bűnsegéd a tettes számára nyújtandó eszközök elkészítésébe más személyt is bevon, és közli vele annak célját A közvetett bűnsegéd a közvetlen bűnsegéd felbujtója, és mivel a felbujtó csak a tettesi cselekményre rábíró személy lehet, bűnsegédként kell felelősségre vonni és ugyanígy kell minősíteni a felbujtó bűnsegédjét is. A bűnsegély a felbujtásba és a társtettességbe beolvad, minthogy ezek súlyosabb elkövetői alakzatok. Nem büntethető a

bűnsegéd, ha: - a bűncselekmény elkövetése az ő önkéntes elállása folytán marad el; - ha az eredmény bekövetkezését önként elhárította. Nem bűnsegéd viszont, hanem bűnpártoló, aki a rablási cselekmény elkövetésekor jelen van, de nem ismeri a tettesnek a bűncselekmény elkövetésére irányuló valódi szándékát, utóbb azonban közreműködik a bűncselekmény elkövetéséből származó vagyoni előny biztosításában. A bűnsegéd büntetésével kapcsolatban utalni kell arra, hogy az elkövetői formák közül a bűnsegély a legalacsonyabb kategória. A hatályos törvény a parifikáció elvét követi, amikor kimondja: 21.§ (3) A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni Ugyanakkor azonban a büntetés enyhítésére vonatkozó rendelkezés a kísérlethez hasonlóan megteremti a kétszeres leszállás lehetőségét. 51 22. A többes elkövetés különös formái A bűnszövetség fogalma a

törvény és a Legfelsőbb Bíróság elvi döntése szerint. A csoportosan elkövetett bűncselekmény A bűnszervezet fogalma Régi felismerés, hogy a bűncselekmény tárgyi súlyát növeli az a körülmény, ha nem egyetlen elkövető vesz részt a törvényi tényállás megvalósításában, hanem a társaival együtt. Ez ugyanis a bűncselekmény alaposabb megszervezését, a feladatok megosztását, a nagyobb zsákmány megszerzésének lehetőségét biztosítja, valamint a sértett ellenállását úgyszólván kizárttá teszi. Az ítélkezési gyakorlat a büntetés kiszabása során ezért már a társtettességet is súlyosító körülményként értékeli. A Btk. Általános Részében foglalt értelmező rendelkezések körében, részben pedig a Különös Részben, a bűnkapcsolati magatartások szabályozásánál tartalmaz rendelkezéseket a többes elkövetés egyes eseteire A többes elkövetés különleges formái között szerepelnek: 1) csoportos

elkövetés; 2) bűnszövetség; 3) bűnbanda; 4) galeri-bűnözés; 5) bűncsoport; 6) bűnszervezet. Ad 1) A csoportos elkövetés A Btk. a 137§ 13 pontjában foglalt értelmező rendelkezés szabályozza a csoportos elkövetés fogalmát: 137.§ 13 csoportosan követik el a bűncselekményt, ha az elkövetésben legalább három személy vesz részt, Ilyen esetben már magasabb szintű társas bűnelkövetés valósul meg, ezért a Különös Rész számos bűncselekmény esetében ezt mint minősített esetet ismeri, de a Legfelsőbb Bíróság iránymutatása értelmében olyan esetekben, amikor ez a Btk.- ban nem mint minősített eset szerepel, általánosan érvényesítendő súlyosító körülmény A csoportos elkövetés keretén belül lehetséges, hogy az egyes elkövetők tettesi, társtettesi vagy részesi tevékenységet fejtenek ki, csupán az feltétel, hogy a törvényi tényállás megvalósításában legalább 3 személynek ténylegesen részt kell vennie. Ad 2)

A bűnszövetség A Btk. 137§ 7 pontjában foglalt értelmező rendelkezés határozza meg a bűnszövetség fogalmát: 137.§ 7 bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, Ebben az esetben nem egyetlen bűncselekménynek a véghezvitelére vonatkozik a két vagy több személy megállapodása, hanem magának a bűnözésnek a megszervezésére. Az elkövetőknek az alannyá válás feltételeivel kell rendelkezniük, tehát nem lehet szó erről, ha az egyik elkövető gyermekkorú vagy kórós elmeállapotú személy. A bűnszövetség minőségi ugrást jelent a társas bűnelkövetés legalacsonyabb fokán álló társtettességhez képest. A tervszerűség, a szervezettség az az elem, amely ennek a Btk. Különös Részében számos bűncselekmény minősítő körülményét alkotó esetnek a megállapítását indokolja A szervezett bűnelkövetés ill. az ebben való megállapodás

fogalmainak helyes értelmezése kérdésében a Legfelsőbb Bíróság IV számú Büntető Elvi Döntése adott iránymutatást Eszerint a bűnszövetség lényege a bűncselekmények – vagyis egynél több bűncselekménynek – szervezett elkövetése, vagyis nemcsak egy meghatározott bűncselekménynek, hanem magának a bűnözésnek a megszervezése. Ad 3) A bűnbanda 52 A bűnbanda nem büntetőjogi, hanem kriminológiai fogalom, melyről akkor beszélünk, ha több személy, előre meg nem határozott bűncselekmény sorozatos végrehajtására előzetesen megegyezik. Ennek a tagjai általában a bűnöző életformát választják életirányzatként, tagjai pedig az alvilágból kerülnek ki. Gyakori, hogy a tagjai a legális gazdasági és társadalmi életben is szerepet játszanak, így a tevékenységük átszövődik a legális kereskedelmi élettel. Ad 4) A galeri-bűnözés A galeri-bűnözés ugyancsak kriminológiai fogalom, és főként a fiatalkorúakból

álló bandák megjelölésére szolgál. Nem elsősorban bűncselekmények végrehajtására történő társulásról van szó, sokkal inkább a társadalmi szubkultúra juttatja ide az antiszociális szemléletű fiatalokat. Ad 5) A bűncsoport A bűncsoport – mint kriminológiai fogalom – működését az jellemzi, hogy előzetes elhatározás nélkül, mindenfajta mérlegelés hiányában szinte azonnal, rögtönös szándékkal valósítják meg a bűncselekményt. Ad 6) A bűnszervezet A szervezett bűnözés a kriminalitás jelenlegi viszonyai között a legveszélyesebb elkövetési forma. A korábbi gazdasági struktúra összeomlása, a nagyfokú tőkebeáramlás, a privatizáció, a gazdaság átalakításának a belső ellentmondásai, a társadalom egyfajta morális válsága megteremtette a bűnözés összeszerveződésének és minőségi változásának a kriminogén feltételeit. A szervezett bűnözésnek tipikusnak mondható területei alakultak ki, ilyenek:

gépjárműlopás, kábítószerbűnözés, prostitúció, fegyverkereskedelem, embercsempészés, pénzmosás, védelmi zsarolások, fantomcégek kialakulása stb. Az 1998. évi LXXXVII törvény a Btk értelmező rendelkezéseinek körében módosította a bűnszervezet fogalmát: 137.§ 8 bűnszervezet: bűncselekmények rendszeres elkövetése révén haszonszerzés végett létrejött olyan bűnszövetség, amely feladatmegosztáson, alá-fölérendeltségi rendszeren és személyi kapcsolatokon nyugvó szerepvállaláson alapul, A bűnszervezet a bűnszövetség speciális formája. Számos bűncselekmény esetében minősítő körülmény a bűnszervezet tagjaként vagy megbízásából való elkövetés. ( pl lőfegyverrel visszaélés, deviza-bűncselekmény , csalás, rablás, zsarolás, orgazdaság stb ) 53 23. A bűnkapcsolat fogalma és fajai A bűnpártolás Mi a különbség a bűnsegély és a bűnpártolás között? A bűnkapcsolatokról általában A

bűnkapcsolatok jellegzetességei, hogy tevékenységükkel kapcsolódnak a mások által elkövetett bűncselekményekhez. A bűnelkövetőktől ilyen, kissé távolabb álló cselekmények pönalizálása a Btk. Különös Részében történik A bűnkapcsolati magatartásokat az jellemzi, hogy részben a bűnös közömbösség jellemzi az elkövetőket, részben pedig az alapcselekmény megvalósítása utáni segítségnyújtás az elkövetők érdekében. Ilyen bűnkapcsolati magatartások: 1) a feljelentési kötelezettség elmulasztása; 2) a segítségnyújtás elmulasztása; 3) a bűnpártolás; 4) a mentő körülmény elhallgatása. Ad 1) A feljelentési kötelezettség elmulasztása A társadalom azt várja el a tagjaitól, hogy támogassák a közösség érdekeit védő szervek munkáját. Az ez iránti közömbösség egyik formája a bűncselekmények elkövetésének, vagy az elkövetőjének a titokban tartása, vagy a titokban maradásának a lehetővé tétele. Az

ilyen passzivitás büntetőjogi szabályozása: a feljelentési kötelezettség elmulasztása A Btk. a feljelentési kötelezettség elmulasztását általában a legsúlyosabb és olyan bűncselekmények esetében szabályozza, ahol a lakósság nagyfokú támogatása indokolt. Ebből a megfontolásból állítja fel a Btk. a feljelentési kötelezettség elmulasztását az állam elleni bűncselekmények legkirívóbb eseteiben, az államtitoksértésnél és a terrorcselekménynél A feljelentési kötelezettség fennáll mind a készülő, mind a már befejezett bűncselekményekre nézve, de a törvény a hozzátartozót kiveszi a feljelentésre kötelezettek alól. Ad 2) A segítségnyújtás elmulasztása (Ezt a tételt részletesebben lásd majd a Különös Rész 8. tételénél!) A segítségnyújtás elmulasztása pönalizálásának etikai alapja az, hogy erkölcsi kötelezettség a bajba jutott, veszélybe került embertársaink megsegítése. A törvény szerint

mindenki köteles a tőle elvárható segítséget nyújtani sérültnek vagy olyan személynek, akinek az élete vagy a testi épsége közvetlen veszélyben van. Ad 3) A bűnpártolás (Ezt a tételt részletesebben lásd majd a Különös Rész 26. tételénél!) A bűnkapcsolat sajátos formája a bűnpártolás, amelynek a lényege a bűncselekménynek a tettes által történt megvalósítása után történő segítségnyújtás vagy a bűnelkövető személyéhez vagy a bűncselekményből származó tárgyhoz kapcsolódóan. Ehhez képest teszünk különbséget személyi és tárgyi bűnpártolás között, aszerint, hogy a bűnpártoló azáltal nyújt segítséget, hogy az elkövető a hatóság üldözése elől meneküljön, ill. a büntetőeljárás sikere meghiúsuljon; vagy pedig a bűncselekményből származó előny biztosításában közreműködjék. 54 Semmiféle bűnkapcsolati alakzat miatt sem lehet büntetni azt, aki az “alapcselekmény”

elkövetésében bármilyen minőségben részt vett. Mind a fizikai mind a pszichikai bűnsegély járulékos jellegű, ez határolja el a bűnpártolástól. Így nem bűnsegéd, hanem bűnpártoló, aki a rablási cselekmény elkövetésekor jelen van, de nem ismeri a tettesnek a bűncselekmény elkövetésére irányuló valódi szándékát, utóbb azonban közreműködik a bűncselekmény elkövetéséből származó vagyoni előny biztosításában. Ad 3) A mentő körülmény elhallgatása 243. § (1) Aki olyan tényt, amelytől a büntetőeljárás alá vont személy felmentése függhet, vele, védőjével vagy a hatósággal nem közöl, bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A tényállás megalkotása azt célozza, hogy minden olyan esetben, amikor bárki olyan adat, tény vagy bizonyíték birtokában van, amelyből egyértelmű, hogy a büntetőeljárás alá vont személy nem követett el bűncselekményt, ill. amelytől a

felmentése függhet: köteles azt a hatóság tudomására hozni Azt a törvény nem határozza meg, hogy melyek ezek a lényeges tények, ezeket ugyanis csak a konkrét eset körülményei alapján lehet megítélni. Ilyenes a bizonyítási eszközökre, létezésükre, hollétükre és megszerezhetőségükre vonatkozó adatok és tények. Elkövetési magatartás az ilyen tényeknek a hatósággal való közlés elmulasztása, vagyis ebben az esetben tiszta mulasztási bűncselekményről van szó. A cselekmény szándékos: az elkövető tudatának át kell fognia azt, hogy a terhelt ellen eljárás folyik, ill. elítélték; valamint, hogy az ártatlanságának igazolására az általa ismert tény objektíve alkalmas lehet. Az elkövető akkor felel büntetőjogilag, ha a közlésre megvolt a lehetősége, de ezt szándékosan elmulasztotta. Ha tanúként hallgatják ki, és ezt a körülményt ennek során elhallgatja, nem ezt a bűncselekményt, hanem a hamis tanúzás

bűntettét követi el. A törvény két speciális büntethetőséget kizáró okot létesít: (2) Nem büntethető az (1) bekezdés alapján a) aki a tény közlésével önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, b) akinek tanúkénti kihallgatása a törvénynél fogva kizárt. 55 24. A bűncselekményi egység és a bűncselekményi többség A természetes egység és a törvényi egység. A Btk. Különös Része az egyes normákban meghatározott szankciót a bűncselekmények egyszeri elkövetése esetére állapítja meg. Gyakori az az eset, amikor az elkövető terhére ugyanabban az eljárásban több bűncselekmény megvalósítását állapítja meg a bíróság, ugyanakkor egyetlen büntetést – ún halmazati büntetést – szab ki Egyetlen törvényi tényállás egyszeri megvalósítása: bűncselekmény – egység; Több bűncselekmény megvalósítása: bűncselekmény – többség. A bűncselekmény – egység fajai I.

természetes egység; II. törvényi egység. Ad I.) A természetes egység A természetes egység azt tükrözi, hogy a cselekményre vonatkozó jogi és társadalmi értékelés megegyezik; a köznapi felfogás szerint is nyilvánvaló, hogy egyetlen bűncselekmény elkövetése történt. 1) Ezek körébe tartozik az egymozzanatú természetes egység; egyetlen elkövetési magatartással, egyetlen sértett sérelmére követik el a bűncselekményt. (pl az elkövető egyetlen lövéssel megöli a sértettet) 2) A többmozzanatú természetes egység esetében is egyetlen bűncselekmény megállapításának van helye. (pl a sértettet 10 késszúrással öli meg) Ennek azonban 4 feltétele van: a) A cselekmények ugyanannak a bűncselekménynek a törvényi tényállása alá essenek. Ha a több cselekmény, több törvényi tényállás, vagy egy törvényi tényállás több változata – fordulata – alá esik, de a jogtárgy azonos; ez egységet létesít, ugyanakkor a

legsúlyosabb szankciót jelentő minősítés alkalmazásának van helye. (pl az emberölést az elkövető 10 késszúrással valósítja meg, de ezek között vannak olyanok is, amelyek csak testi sértést, maradandó fogyatékosságot vagy életveszélyt okozó testi sértést valósítanak meg: a cselekmények egységesen emberölésnek minősülnek) Akkor is egy rb. a bűncselekmény, ha a bűncselekménynek az elkövető több változatát valósítja meg (pl ugyanarra a sértettre vonatkozóan a hamis vád bűncselekményre és fegyelmi vétségre is vonatkozik) b) Az egyes bűncselekmények-részcselekmények között szoros idő-és térbeli kapcsolatnak kell fennállni, mely azt jelenti, hogy az elkövető ugyanabban a helyzetben (pozícióban vagy szituációban), megszakítatlan láncolatban vigye véghez a cselekményt. (pl a tolvaj az általa feltört lakás minden helyiségét bejárva lop különféle ingóságokat) c) További feltétel: a sértett azonossága a

személy elleni bűncselekmények esetében. Amennyiben több sértett van: bűnhalmazat megállapításának van helye. Vannak azonban olyan bűncselekmények is, amelyek esetében a törvény a sértettek számának nem tulajdonít jelentőséget. (pl a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés, amelynél nincs jelentősége annak, hogy a cselekmény folytán egy vagy több személy sérült-e meg) d) További szubjektív jellegű ismérv, hogy azonos indítékból fakadó cselekmények legyenek; ez az indíték-vagy akarategység feltétele. A többmozzanatú természetes egységet megvalósító bűncselekmény-egység általában a szándékos bűncselekményekre jellemző. 3) Az állapot-bűncselekmények is a természetes egység keretébe tartoznak. Ebben az esetben a törvény nem a jogellenes állapot létrehozását, hanem annak a fenntartását nyilvánítja bűncselekménynek. (pl ahány fegyvert vagy lőszert tart a birtokában = egy rb. bűncselekmény valósul

meg 56 4) Amikor a törvény valamely magatartásoknak az ismétlődését kívánja meg a bűncselekmény megvalósulásához: 1 rb. bűncselekmény valósul meg (pl vásárlók megkárosítása) Ad II.) A törvényi egység Törvényi egységről akkor beszélünk, amikor a bűncselekmény-egységet maga a törvény alakítja ki, hozza létre mesterségesen, vagyis a tényállásszerű magatartásokat többszörösen megvalósító személy tevékenységét egy bűncselekményként rendeli értékelni. A törvény ezt azért teszi, mert az egyes bűncselekmények között olyan belső összefüggés van, hogy azok együttes előfordulására tekintettel úgy látja: indokolt elkerülni a bűnhalmazat megállapítását. Ha a törvényi egység egynemű bűncselekményeket von egybe: homogén-egységről; ha eltérő törvényi tényállás elé eső bűncselekményeket von egybe: heterogén-egységről beszélünk. A törvényi egység 6 esete ismert: 1) folytatólagosság; 2)

összetett bűncselekmény (delictum compositum); 3) összefoglalt bűncselekmény (delictum complexum); 4) üzletszerűség; 5) szükségszerűen ismétlődő cselekmények; 6) a törvényi egység egyes sajátos esetei. Ad 1) A folytatólagosság fogalmát a Btk. 12§ (2) bekezdése írja körül: 12.§ (2) Nem bűnhalmazat, hanem folytatólagosan elkövetett bűncselekmény az, ha az elkövető ugyanolyan bűncselekményt, egységes elhatározással, azonos sértett sérelmére, rövid időközökben többször követ el Ezt a törvényi egység-fajtát a bírói gyakorlat alakította ki, ezért bírói egységnek is nevezik. Feltételei (sorrendben haladva): a) a cselekmények típus-azonossága azt jelenti, hogy a diszpozíció-szerűség megegyező legyen, vagyis a Btk. Különös Részének egyazon rendelkezése alá essék. Az nem feltétel, hogy valamennyi részcselekmény ugyanazon minősítő körülmény alá tartozzék, tehát az egyik részcselekmény lehet alapeset, a

másik minősített vagy privilegizált eset. (pl a lopási cselekmények esetében nem akadálya a folytatólagosság megállapításának, ha az ugyanazon sértett sérelmére megvalósított egyik részcselekmény alapesetként, a másik dolog elleni erőszakkal elkövetettként minősüljön) A cselekmények egyneműsége tehát azt jelenti, hogy a lopás a sikkasztással vagy a csalással nem állhat folytatólagosság egységében, mé akkor sem, ha ugyanaz a sértettje. b) Feltétele a folytatólagosságnak az akarategység. Ezt a szubjektív jellegű feltételt a bíróság utólag állapítja meg, következtetést vonva arra, hogy már az első részcselekmény megvalósításának az időpontjában meg volt az elkövető akaratelhatározása a további részcselekmények megvalósítására nézve. Az azonban nem feltétel, hogy az elkövet már a legelső jogellenes magatartása alkalmával is tisztában legyen azzal, hogy a jövőben milyen további jogellenes

magatartásokat fog kifejteni. A folytatólagosságnak ez a feltétele – amely szándék – és akarategységet tételez fel – egyben nyilvánvalóvá teszi azt is, hogy itt csak szándékos bűncselekmények kerülhetnek szóba; gondatlan bűncselekmény esetében a folytatólagosság eleve kizárt. c) További feltétel: a sértett azonossága. A különböző sértettek sérelmére megvalósított cselekmények nem vonhatók a folytatólagosság keretébe és bűnhalmazat létrejöttét eredményezi A sértettnek az anyagi jogi jelentéstartalmát kell alapul venni ahhoz, hogy eldönthessük: a folytatólagosság szempontjából az egységbe foglalás ismérvei adva vannak-e. 57 d) A folytatólagosság további feltétele: az egyes részcselekmények elkövetése közötti viszonylag rövidebb időköz. Ennek abból a szempontból van jelentősége, hogy ha az elkövetés hosszabb időközökben történt, ez az akarategység fennállását kétségessé teheti. A

különböző törvényi tényállások alá eső cselekmények esetében eltérően alakul az ítélkezési gyakorlatban a folytatólagosság megítélése. Pl lopási cselekmények esetében a bírói gyakorlat megállapítja a folytatólagosságot abban az esetben is, ha az egyes cselekmények közötti időköz 6 hónapot tesz ki. e) A folytatólagosság feltétele végül, hogy az elkövető a törvényi tényállást többször – legalább kétszer – valósítsa meg. Az elkövető valamennyi részcselekmény megvalósítása esetén a törvényi tényállás teljes egészét valósítja meg. Csak azok a szándékos bűncselekmények vonhatók a folytatólagosság körébe, amelyeknek a jogtárgya is fokozatosan sérthető. Így a testi sértési cselekmények esetében sem kizárt a folytatólagosság, ugyanakkor az élet elleni bűncselekmény ilyenként nem értékelhető. Folytatólagosan elkövetett emberölés bűntette tehát még abban az esetben sem állapítható

meg, ha a halált fokozatos méreg-adagolással követik el. A folytatólagos bűncselekmények elévülése kérdésében a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy az utolsó elkövetési részcselekmény megvalósításával veszi kezdetét az elévülés. Ad 2) Az összetett bűncselekmény (delictum compositum) Az összetett bűncselekmény (delictum compositum) lényege az, hogy a törvény több, egyébként önállóan is megvalósult bűncselekményeket összevontan 1 rb. bűncselekményként értékel azért, mert ezek között szoros összefüggés, kapcsolat áll fenn. Ez a kapcsolat általában abban áll, hogy a cselekmények a cél-eszköz viszonylatában állnak Ez tehát egy mesterséges törvényi konstrukció, amelyet a Btk. a Különös Részében szabályoz Ilyen pl. a rablás, amely két bűncselekményből: a kényszerítésből és lopásból áll Ad 3) Az összefoglalt bűncselekmény (delictum complexum) Az összefoglalt bűncselekmény (delictum complexum)

esetén a törvény nem az egyes bűncselekmények közötti belső összefüggés folytán teremt egységet – mint az összetett bűncselekmény esetében – hanem a törvényhozót a gyakorlati szempontok szem előtt tartása mellett az a kifejezett szándék vezeti, hogy a bűncselekményt megvalósító elkövetőt súlyosabb bűncselekménnyel lehessen sújtani, mint amelyet a halmazati büntetésre vonatkozó rendelkezések lehetővé tesznek. Ilyen eset fordul elő pl. a nyereségvágyból elkövetett bűncselekmény esetében; itt az emberölés és a rablás halmazati büntetésre vonatkozó rendelkezését kerüli ki a törvény azáltal, hogy az emberölésnek a legsúlyosabb büntetési tétellel fenyegetett minősített esetét – mint összefoglalt bűncselekményt – megalkotta. Ad 4) Az üzletszerűség Az üzletszerűség fogalmát a Btk. értelmező rendelkezése ( 137§ 9 pontja) határozza meg: 137. § 9 üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki

ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik, Az üzletszerűség fogalmából következik, hogy a törvény célzatos magatartást fogalmaz meg, amelyet a haszonszerzésre törekvés jellemez, de az nem szükséges, hogy ez a haszon ténylegesen bekövetkezzék. Az üzletszerűen elkövetett cselekmény – elvileg – egyszeri elkövetéssel is megvalósul, ha felismerhető az ilyen rendszeres haszonszerzésre irányuló szándék. (pl újsághirdetésben híredet a zugírász) Nemcsak az azonos, hanem a hasonló bűncselekmények is megalapozzák az üzletszerűséget, nem kell tehát a bűncselekményeknek azonos jellegűnek lenniük – ellentétben a folytatólagossággal. A törvény olyan eseteket kíván az üzletszerűség fogalma alá vonni, amikor az elkövető életirányzatként foglalkozik bűncselekmények elkövetésével. 58 A törvényi tényállásokban az üzletszerűség 2 féle módon

szerepel: - az üzletszerűség az alaptényállásban van beépítve; vagy pedig - az üzletszerűség a minősített esetben szerepel. A törvényi egység szempontjából annak van jelentősége, ha a törvény az üzletszerűséget az alaptényállásba építi be: ez törvényi egységet eredményező hatású. Más esetekben azonban, amikor az üzletszerűség a minősített esetek között szerepel: az üzletszerűségnek nincs törvényi egységet létesítő hatása, hanem ilyen esetben több rb., üzletszerűen elkövetett lopás, sikkasztás, csalás valósul meg. Ad 5) Szükségszerűen ismétlődő cselekmények Van a törvényi egységnek olyan esete is, amikor magában az alaptényállásban is szerepel az elkövetési magatartás többszöri magvalósítása. Rendszerint olyan elkövetési magatartásokról van szó, amelyek már önmagukban, fogalmilag is igénylik a tevékenység többszöri megvalósítását. (ilyen pl a vásárlók megkárosítása, a tiltott

szerencsejáték szervezése) Ezek az elkövetési magatartások meg sem valósíthatóak másként, mint az elkövetési magatartás többszöri megvalósításával. Ad 6) A törvényi egység egyes sajátos esetei A törvényi egység sajátos esetei között tárgyaljuk azokat az eseteket, amelyeket a bírói gyakorlat alakított ki. Jellemzőik, hogy azokban a tényállásokban az erőszak vagy a bántalmazás is szerepel a törvényi tényállásban. Az ítélkezési gyakorlat alapján elmondható, hogy vannak olyan törvényi tényállások – ilyenek pl. az erőszakos közösülés, a szemérem elleni erőszak, az erőszakos fajtalanság – amelyek szinte szükségszerű velejárója, hogy az elkövető az erőszakos magatartásával 8 napot meg nem haladó gyógytartamú könnyű testi sérülést okoz. Ezekben az esetekben a törvényhozó már a törvényi tényállás megalkotásakor is figyelemmel volt erre a körülményre és a szankciót úgy állapította meg, hogy

az elkövetési magatartással ez a könnyű testi sértés okozása is értékelésre került. Ebből következően az előbb jelzett bűncselekmények esetében a bűncselekménnyel bűnhalmazatban nem is állapíthatja meg a könnyű testi sértés vétségét Ugyanígy a bírói gyakorlat alakította ki azt is, hogy az előbb említett bűncselekményeknek szükségszerű velejárója az is, hogy a sértett becsület-érzését is sértik, így azok átfogják a becsületsértés vétségének önálló, bűnhalmazatban való megállapítását. 59 25. A bűnhalmazat Az alaki és az anyagi halmazat A látszólagos halmazat és a valóságos halmazat elhatárolásának főbb szabályai A Btk. 12§ (1) bekezdése határozza meg a bűnhalmazat fogalmát: 12. § (1) Bűnhalmazat az, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el. A törvény tehát részben büntető anyagi jogi, részben eljárásjogi

(egy eljárásban való elbírálás) feltételhez köti a bűnhalmazat megállapítását. Ezzel a rendelkezéssel szoros összefüggésben van a Btk. 85-86§-aiban foglaltak, amelyek a halmazati büntetés kiszabásáról szólnak. A törvényi rendelkezésből következik, hogy a bűnhalmazat megvalósulhat akár egyetlen magatartással, akár pedig több magatartással is. Tehát a magatartások számának nincs meghatározó jelentősége Az ún. többmozzanatos bűncselekmények (pl rablás, erőszakos közösülés stb) több, különféle magatartást igényelnek; ugyanakkor annak sincs akadálya, hogy egyetlen magatartás is több bűncselekményként legyen értékelhető Bűncselekmény-többségről akkor beszélünk, ha az elkövető több bűncselekményt követett el; ez tehát büntető anyagi jogi kategória. Az elkövetési magatartások száma nem feltétlenül határozza meg a bűncselekmények számát, de arra alkalmas, hogy a bűnhalmazat csoportosítását ennek

alapján végezzük. Alaki halmazatról akkor beszélünk, ha az elkövető egy magatartásával több bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg;   homogén az alaki halmazat: ha az elkövető egy magatartásával ugyanazt a bűncselekményt többször valósítja meg (pl. egy kijelentéssel a jelen levő több személy becsületét sérti); heterogén az alaki halmazat: ha az elkövető egy magatartással különböző törvényi tényállások alá eső bűncselekmények törvényi tényállását valósítja meg (pl. a szolgálatban lévő rendőrt úgy megveri, hogy az 8 napon túl gyógyuló testi sérülést szenved, ebben az esetben a hivatalos személy elleni erőszak és a súlyos testi sértés is megvalósul). Anyagi halmazatról akkor beszélünk, ha az elkövető több magatartásával több bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg;   homogén az anyagi halmazat: ha az elkövető több magatartásával ugyanannak a

törvényi tényállásnak a keretébe tartozó több bűncselekményt valósít meg (pl. többrendbeli lopást); heterogén az anyagi halmazat: ha az elkövető több magatartásával különböző törvényi tényállás alá eső bűncselekményeket valósít meg (pl. lopást, csalást, erőszakos közösülést) Mind az alaki, mind az anyagi halmazat lehet valóságos vagy látszólagos. 1. Az alaki halmazat Látszólagos az az alaki halmazat, ha az elkövetőnek egyetlen elkövetési magatartása formailag több bűncselekmény törvényi tényállásába ütközik, de a bűnhalmazat csupán látszólag tűnik annak, mivel a valóságban csak egyetlen bűncselekmény valósul meg. A látszólagos alaki halmazatnak tehát az a jellegzetessége, hogy csupán az első látszatra tűnik úgy, minta több bűncselekménynek bűnhalmazatban való megállapítása lenne indokolt, de az alaposabb vizsgálat során kiderül, hogy az elkövető által egyetlen elkövetési magatartással

megvalósított magatartás bűncselekmény-egységként jelentkezik. Kiderül ugyanis, hogy csupán a tényállásszerűség valósult meg többször, de a bűncselekmény másik két fogalmi eleme – a társadalomra veszélyesség és a bűnösség – csak egyszer valósult meg. A látszólagos alaki halmazatnak az alábbi 4 esettípusa ismert: 60 1) 2) 3) 4) specialitás; konszumpció; szubszidiaritás; alternativitás. Ad 1) A specialitás a látszólagos alaki halmazatnak az az esete, amely a lex specialis derogat legi generali (a különös törvényi tényállás lerontja az általános rendelkezés hatályát) elvén nyugszik. Így tehát mindenkor a speciális (különös) törvényi tényállást kell megállapítani. (pl ha az elkövető adócsalást követ el, a magatartás sosem minősülhet csalásnak, függetlenül a két bűncselekményre előírt büntetési tételektől. Ezekben az esetekben a halmazat látszólagos, a jogi tárgy azonosságára tekintet

nélkül. Ad 2) A konzumpció a látszólagos alaki halmazatnak az az esete, amikor a versengő törvényi tényállások egymással a több-kevesebb viszonyban állnak. Ilyen esetekben azok a törvényi tényállások, amelyek a történeti tényállás szélesebb körét fogják át, magukba olvasztják a történeti tényállás egy szűkebb körét felölelő tényállást is. (pl a közérdekű üzem működésének megzavarása – amelynek a törvényi tényállása magába foglalja a vezeték megrongálását is – a rongálás törvényi tényállását is magában foglalja, és elnyeli.) Ez egyébként a törvényi büntetési tétel fenyegetettségének a mértékéből is következik Ad 3) Az alternativitás (vagylagosság) esetén a törvényi tényállás maga is utal a minősítés alternatívájára azzal, hogy “ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg” kitételt alkalmazza. Ez azt jelenti, hogy ha az elkövető egyetlen magatartása több bűncselekmény

törvényi tényállását is megvalósítja, a súlyosabb szankcióval fenyegetett bűncselekményt kell megállapítani, ill. a nála enyhébben fenyegetett bűncselekmény megállapítására, valamint bűnhalmazatban történő megállapítására nem kerülhet sor (Ilyen pl a garázdaság, amelynél ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg a szankció 2 évig terjedő szabadságvesztés) Ezt az indokolja, hogy a garázdaság általában együtt jár testi épség elleni vagy rongálási cselekmény elékövetésével, és ha a 2 évig terjedő szabadságvesztéssel összefüggésben a kihívóan közösségellenes magatartást tanúsító elkövető súlyos testi sérülést okoz: a súlyos testi sértés bűntette megállapításának van helye, minthogy arra a törvény 3 évig terjedő szabadságvesztés kiszabását rendeli. A garázdaság bűnhalmazatban történő megállapítására tehát nem kerülhet sor, hanem ilyen esetben a súlyos testi sértés cselekménynek

garázda módon való elkövetése a büntetés kiszabása körében súlyosító körülményként értékelhető. A Legfelsőbb Bíróság BK 93. sz kollégiumi állásfoglalása szerint ha a garázdaság megvalósítása során megvalósult más bűncselekmény ugyancsak a garázdasággal azonos: ebben az esetben a bűnhalmazat megállapításának van helye. Ad 4) A szubszidiaritás a látszólagos alaki halmazatnak az az esete, amikor a törvény kifejezett rendelkezése csak akkor engedi ennek a törvényi tényállásnak a megállapítását, ha más törvényi tényállás alá eső bűncselekmény tényállása alá nem vonható. Erre a törvényi tényállás általában kifejezetten utal is “ ha más bűncselekmény nem valósul meg” kitétel alkalmazásával. A szubszidiaritás hasonló az alternativitáshoz, ezzel magyarázható, hogy a látszólagos alaki halmazat két esetét még a jogirodalomban is többen összetévesztik. A szubszidiaritásra példa a

kényszerítés bűntette, amelyet az követ el, aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, eltűrjön – amennyiben más bűncselekmény nem valósul meg. Itt kisegítő jellegű, hézagpótló törvényt tényállásról van szó, amely csak akkor kerülhet alkalmazásra, ha a cselekmény más – akár enyhébb szankciójú – bűncselekmény tényállása alá nem esik. ( Így pl ha a kényszerítő magatartás a becsületsértés vétségét valósítja meg: a becsületsértés vétségét kell megállapítani) A szubszidiaritás esete fennállhat két, konkrétan meghatározott bűncselekmény viszonylatában is, ha a törvény erre konkrétan utal. Így pl a becsületsértés kifejezetten utal arra, hogy ennek a vétségnek a megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha rágalmazás nem valósul meg. Az alaki halmazat valóságos mindazokban az esetekben, amikor a látszólagos alaki halmazatnak a fentiekben részletezett

esetei nem állnak fenn; az alaki halmazat valóságos, vagyis az egyetlen elkövetési magatartással megvalósított több bűncselekmény bűnhalmazatban megállapításának van helye. 61 2. Az anyagi halmazat Anyagi halmazatról akkor beszélünk, ha az elkövető több magatartásával több bűncselekmény törvényi tényállását valósítja meg. Látszólagos anyagi halmazatról akkor beszélünk, ha a több elkövetési magatartással megvalósított, különböző törvényi tényállások az egymással való kapcsolatuk folytán csak formailag értékelhetők többrendbeli bűncselekménynek. Ezeknél az eseteknél a belső viszonyok értékelése alapján azonban arra a megállapításra kell jutni, hogy ezek a cselekmények ténylegesen 1 rb. bűncselekmények, vagyis bűncselekmény-egységnek tekintendők A valóságos és a látszólagos anyagi bűnhalmazat gyakorlatban való megítélése még problematikusabb, mint a látszólagos alaki halmazat esetében. 

A látszólagos anyagi halmazat eset-típusai 3 csoportban tárgyalhatók: 1) A természetes- és a folytatólagos egységgel rokonságot mutató esetek; 2) A bűncselekményekhez kapcsolódó büntetlen cselekmények; 3) A látszólagos anyagi halmazatnak a bírói gyakorlatban kialakult esetei. Ad 1) A természetes és folytatólagos egységgel rokonságot mutató esetek közül két eset-csoportot lehet megemlíteni: a) az önállótlan részcselekményt; és b) az összeolvadás eseteit. Ad a) Az önállótlan részcselekményen azt értjük, amikor az önmagukban büntetés alá eső bűncselekménytöredékek jelentkeznek, amelyek azonban az elkövetési magatartás tovább-folytatása következtében elvesztik az önálló létüket. Ilyen esetben csak egyetlen bűncselekmény valósul meg, ezért bűnhalmazat megállapítása kiárt (pl. az elkövető a kísérleti szakban megrekedt cselekményét az újabb nekirugaszkodás folytán befejezi) Ide tartozik az az eset is, amikor

az elkövető több minőségben – felbujtóként, bűnsegédként vagy tettesként (társtettesként) vesz részt az elkövetésben: ebben az esetben a tettesség elenyészteti a felbujtást és a bűnsegélyt; ez legfeljebb súlyosító körülmény lehet. Ad b) Összeolvadáson azt értjük, ha több olyan törvényi tényállás valósul meg, amelyek esetében az egyik bűncselekmények esetében olyan többlet szerepel, amely a mellette megvalósult másik bűncselekményt elnyeli. ( pl a rágalmazás elnyeli a mellette megvalósult becsületsértést) Ad 2) A bűncselekményhez kapcsolódó büntetlen cselekmények jellemzője, hogy a több bűncselekmény találkozása folytán jogi értéktelensége miatt egyes cselekmények elvesztik a bűnhalmazatban való hatásukat. Ennek 3 esete ismert: a) büntetlen eszközcselekmény; b) büntetlen utócselekmény; c) büntetlen mellékcselekmény. Ad a) Büntetlen eszközcselekményről akkor beszélünk, ha a két bűncselekmény

közötti szükségszerű kapcsolat alapozza meg a bűnhalmazat kizárását. (Ilyen pl a kettős házasság mellett az intellektuális közokirat-hamisítás megállapítására nem kerülhet sor, minthogy a kettős házasság csak úgy jöhet létre, hogy az elkövető az anyakönyvvezető előtt hamis adatot szolgáltat, és ezt a házassági anyakönyvbe bejegyzik.) Ad b) Büntetlen utócselekményről akkor beszélünk, ha ez teszi teljessé magát az előcselekményt (pl. a tolvaj az ellopott vázát összetöri; közokiratot hamisít és azt felhasználja) Ezekben az esetekben az utócselekménynek önálló, bűnhalmazatban való értékelésére nem kerülhet sor, egyes esetekben ez legfeljebb a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelhető. Ad c) Büntetlen mellékcselekmény esetében a büntetendő főcselekmény mellett a mellékcselekmény elenyészik. A mellékcselekmény alapvető jellegzetessége, hogy nincs jogi önállósága, megelőzi,

kíséri vagy követi a főcselekményt. (Pl az intellektuális közokirat-hamisítás bizonyos esetben megelőzi, néha követi magát az elkövetési magatartást, de közös jellegzetessége az, hogy annak az önállósága elvész) 62 Ad 3) Az ítélkezési gyakorlatban a valóságos és a látszólagos anyagi bűnhalmazat elhatárolása tekintetében nyilvánvalóvá vált, hogy a jogi tárgy egymagában véve nem ad kellő támpontot a bűnhalmazati minősítés szempontjából. A Btk. ugyanis a különböző bűncselekményeket tetszése szerint sorolja be a Különös Rész egy-egy fejezetébe, mely ötletszerű is lehet. ( pl a fegyver – és lőszerrejtegetés egy időben az állam belső biztonsága elleni bűncselekmények között szerepelt, ma már a közbiztonság és a közrend elleni bűncselekmények között van szabályozva) Az ítélkezési gyakorlat egységes abban a felfogásban, hogy a bűnhalmazat megállapítása, ill. annak mellőzése elsődlegesen

jogi minősítési kérdés, de mégis – közvetve – kihatással van a büntetéskiszabás kérdéseire is, mivel a Btk. 85 §-a a halmazati büntetés kiszabásának speciális szabályait tartalmazza 63 26) A büntetés jogalapjáról vallott egyes fontosabb nézetek ismertetése és e nézetek csoportosítása. A Btk meghatározása a büntetés fogalmáról és céljáról. A büntetés az állami kényszer egyik megnyilvánulási formája és a bűnözés elleni küzdelem fontos eszköze. A büntetés tartalmilag valamilyen joghátrány alkalmazását jelenti az elkövetővel szemben: személyi szabadságától, javaitól foszthatja meg. Ez minden büntetést jellemez és valamilyen társadalmi rosszallást fejez ki A büntetésnek az elkövetőre gyakorolt hatását speciális prevenciónak, míg a társadalomra gyakorolt hatását generális prevenciónak nevezzük. Büntetőjogi büntetés kizárólag bűncselekmény miatt és azt csak a bíróság alkalmazhatja.

Büntetési elméletek Pytagoras foglalkozott először a büntetés céljával: eszerint a büntetés a harmóniát zavarja meg, ami akkor áll helyre, ha az egyenlőt az egyenlővel torolják meg. E gondolkodásban a hangsúly a harmónián és nem a megtorláson van Platón továbbviszi Pytagoras gondolatait amikor világharmóniáról elmélkedik: az ideális állam kellő mértékű erőszak alkalmazásával neveli polgárait, hiszen a világharmónia megbomlását erőszakkal, neveléssel kell enyhíteni. Arisztotelész szerint az igazság nem az egyenlőnek egyenlővel való megtorlásán nyugszik, hanem megjelenik a “kiegyenlítő igazság” fogalma, mely az arányosságon alapul; az arányos megtorlás a jövőbe is mutat, neveli azokat, akik még nem követtek el bűncselekményt. Senecánál jelenik meg a bírói pártatlanság gondolata; nem elég azért büntetni, mert valaki vétkezett, hanem azért kell megbüntetni, hogy ne vétkezzen. Aquinói Szent Tamás szerint

Isten az embereknek isteni hatalmat ad, és az egyén ezzel a hatalmával él vissza, amikor vétkezik. A vétek Istent sértő részét Isten torolja meg, de azt, ami itt a földön sért másokat, azt az Istentől nyert hatalom folytán a király ill. az állam megtorolhatja Aquinói Szent Tamás tehát Istentől eredezteti a földi hatalomnak a megtorláshoz való jogát és a büntetés jogalapját járja ezzel körül. Mórus Tamás megkérdőjelezi az embereknek a büntetéshez, az ítélethozatalhoz való jogát. Kiáll a halálbüntetés ellen, szerint az életet csak Isten veheti el. Utópisztikus államában ki lehet használni az elkövetőket, megölni azonban tilos őket. Hugo Grotius szerződéselméletében az elkövető azzal, hogy elköveti a bűncselekményt, olyan szerződést ír alá, melyben elvállalja az igazságszolgáltatás által kimondott mindennemű következményeket; ez az elkövető hallgatólagos nyilatkozata. A jogalap kérdése: Rousseau társadalmi

szerződése szerint abban nincs benne a halálbüntetés, mert az emberek a társadalmi szerződéssel az élethez való jogukról nem mondtak le. Állást foglal a büntetések kegyetlen volta ellen; a megelőzés szempontjából nem az elrettentés a lényeg, hanem a büntetés elkerülhetetlensége. Voltaire is a halálbüntetés, valamint a vagyonelkobzás ellen foglalt állást, mondván ez utóbbi a családtagokat és leszármazókat is sújtja. Beccaria fő művében, az 1764-ben megjelent “A bűntettekről és a büntetésekről” c. könyvében fejti ki először a nullum crimen sine lege és a nulla poena sine lege elveit és a halálbüntetés ellen van. Rousseau nyomán leszögezi, hogy a cél a büntetés elkerülhetetlensége és nem annak súlyossága Kant tételeit a tiszta észből vezeti le; az axiológia (értéktan) nála jelenik meg, melyben a vagyoni és erkölcsi javakat is értéknek nevezi. A tolvaj azzal, hogy lop, tagadja a vagyon értékét, ezért

önmagát is megfosztja ettől az értéktől: büntetése vagyonelkobzás. E mellett azonban be is kell csukni, de vagyon híján nem tudja önmagát eltartani. Ezért az állam tartja el, cserébe dolgoznia kell Az emberi élet is érték, de a gyilkos nem tud olyan értéket szolgáltatni, amellyel azt ki tudná egyenlíteni, kivéve saját életét; ezért büntetése halál, amivel létrejön az értékegyensúly. 64 Kant hatott Nagy Frigyes porosz királyra, akinek büntető törvényei követték Kant elképzeléseit. Kant értékelméletének igazolására létrejött az igazságon alapuló értékelmélet, ahol az igazság az értékazonosságra épül Hegel a társadalmi valóságból indult ki, ahol a jogot és a büntetést egyaránt a társadalmi valóságból származtatja. A bűncselekmény megbontja a jogi egyensúlyt, amit a büntetés állít helyre Büntetés: megtorlás, célja a megbontott jogi egyensúly helyreállítása Kant és Hegel a megtorlási

elméletek megteremtője: szerintük azért kell büntetni, mert így igazságos (ebben nem a büntetés reális társadalmi célját, hanem filozófiai valóságát látták). A XVIII-XIX. sz fordulóján jelennek meg az utilitárius büntetések, melyek a büntetést a haszon tulajdonsága alapján tartják előnyösnek. Hirdetője Bentham: a büntetésnek célja, haszna van, mert a rossznak a társadalomból való kivonásával és ezzel mások bűnözéstől való visszatartásával el tudjuk hárítani a rosszat. Feuerbach pszichológiai kényszer elméletében a büntetés és az ettől való félelem kényszerképzetként jelentkezik a pszichében, ami az elkövetéstől való visszatartó motívumként fog érvényesülni. Carrara a szükségességi tanok hirdetőjeként fogalmazza meg, hogy büntetni a társadalmi rend védelme érdekében szükséges. Ferri a tettes büntetőjogi elmélet képviselőjeként kifejtette, hogy nem az elkövetett cselekményre, hanem a tettesre

kell a büntetés kiszabásánál figyelemmel lenni. Olyan büntetési rendszerre van szükség, amelyben a bíró határozatlan időre ítéli el az elkövetőt, és majd a büntetés végrehajtása során később döntik el, veszélyes-e még a társadalomra. Liszt a megtorló és a hasznossági tanokat egyesíti, amikor a büntetéseket a bűncselekmények alapján osztályozza. A büntetésnek szerinte megtorlónak kell lennie és értelmes célokat kell szolgálnia Három lépcsős célja: - a javíthatókat elrettenteni, - a veszélyes személyeket kirekeszteni, - a javíthatatlan gonosztevőket ártalmatlanná tenni. A büntetések és intézkedések egymás mellé fektetett rendszere nála jelenik meg. A büntetés jogalapja és célja A büntetés jogalapját Aquinói Szent Tamás isteni eredetűnek tartja, Kant azt a tiszta észből eredezteti, míg Hegel a társadalmi valóságból, Rousseau pedig a társadalmi szerződésből vezeti le. A modern büntetőjogi gondolkodás

nem foglalkozik a jogalap kérdésével, hanem azt mondja, hogy az államnak vannak hatalmi jogosítványai, köztük az igazságszolgáltatás jogosítványával. A büntetés célja három különböző elméletcsoportba sorolható: 1) abszolút teóriák 2) relatív teóriák 3) egyesítő elméletek ad 1) A büntetésnek filozófiai, és nem reális társadalmi célt tulajdonítanak (igazságosság tanok vagy megtorló büntetések elmélete). Az igazságosság tanok filozófiai alapja az indeterminizmus, tehát az ember választhat jó és rossz között (Kant). A megbomlott jogi egyensúly helyreállítása a megtorlás elméletek szerint a proportionális (tett-arányos) felelősség alapján állnak. Az igazságossági tanok szerint azért büntetik az elkövetőt, mert valamit a múltban elkövetett. Az abszolút büntetési elméletek tehát a büntetés célját az igazságos megtorlásban, vagyis az igazságos bűnhődésben látják. Kant a büntetést azért tartja

alkalmazandónak, mart bűncselekményt követtek el, a büntetés mértéke pedig az azzal egyenlő megtorlás, vagyis a thalio. Hegel szerint a báncselekmény a jog megsértése, a bűnös saját akaratával a jogrend ellen szegül, büntetése logikai szükségszerűség. A büntetés megtorlás, vagyis a megsértett jog helyreállítása A büntetés és a bűncselekmény között csak érték szerinti egyenlőséget kell megkívánni ad 2) A relatív büntetési elméletek alapja a determinista felfogás. A büntetés célja annak hasznossága és újabb bűncselekmények megelőzése. A társadalmi jelenségek materiális megközelítését tűzték ki céljukul, és ennek 65 körében jelentkeztek a generális és a speciális prevenció elsőbbségét hangoztató elméletek. A büntetéssel való fenyegetés célja minden állampolgárnak a jogsértésektől való elrettentése, a büntetés alkalmazásának célja pedig a fenyegetés hatékonyságának megalapozása. A

relatív elméletek másik iránya a speciális prevencióban jelölte meg a büntetés célját, melyet Liszt fejtett ki: a büntetési elméletben a bűncselekmény okaiból indult ki, melyeket alkati és környezeti adottságokkal magyarázott. A büntetés célját a megjavításban, az elrettentésben és az ártalmatlanná tételben határozta meg ad 3) Az egyesítő elméletek az előbbiek összefoglalásaként a büntetés célját az igazságos megtorlásban és az újabb bűncselekmények megelőzésében jelölték meg. Az elméletek lényege: fenntartják a megtorlás gondolatát, amin a tett-arányos felelősséget értik, de a jövőre is gondolni kell, ezért a speciális és generális prevenció elveit is szolgálni kell. A megtorlás időbeli alapja a múlt, a cél viszont a jövőre vonatkozik. A büntetés célja a Btk. szerint A magyar büntetőjogban első ízben a Btá. jelölte meg a büntetés célját: az elkövető megjavítása és nevelése, valamint a

társadalom tagjainak a bűnözéstől való visszatartása. A hatályos Btk. is a prevenció alkalmazását jelöli meg a büntetés céljaként, vagyis az egyesítő elméleteket követi A büntetés végső célja: a társadalom védelme; közvetlen célja: a társadalom tagjainak a bűnözéstől való visszatartása. Ezen közvetlen és közvetett célok eléréséhez eszköz a joghátrány alkalmazása Minthogy eszerint a büntetés nem kizárólag megtorló jellegű, a preventív hatás eléréséhez elengedhetetlen, hogy minden egyes elkövetett bűncselekményt felelősségre vonás kövessen. Ilyen értelemben mondható, hogy a büntetés célja a törvényben meghatározott joghátrány alkalmazása 37. § A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt a törvényben meghatározott joghátrány A büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A büntetés lényegét az fejezi ki

a legszemléletesebben, hogy általa a megbüntetett személyt megfosztjuk valamilyen értéktől, azaz neki valamilyen hátrányt okozunk. Ahhoz, hogy valakit büntetőjogilag felelősségre vonjanak, az alábbi feltételeknek kell fennállniuk: 1) bűncselekmény elkövetése, 2) beszámítási képesség, 3) bírói döntés, 4) meghatározott törvényes forma (a Be. alapján folyik az eljárás), 5) a döntés állami kényszerrel kikényszeríthető. 66 27) A Btk. szankciórendszerének főbb jellemzői A halálbüntetés problémaköre Az Alkotmánybíróság 23/1990 (X 31) AB sz határozata A bűncselekmények szankciókkal fenyegetése és azok alkalmazása a társadalom érdekeinek védelmét szolgálja, ezért komoly szerepe van a büntetőjogi jogkövetkezményeknek. A szankciók alkalmazásától azt a hatást várjuk, hogy pozitív módon befolyásolják a bűnelkövetők és mások tudatát. Ehhez azonban meg kell teremteni a szankciók rendszerét és alkalmazásuk

során jól megválasztott módszereket kell követni Az első követelmény megfelelő jogszabályok megalkotása. Azon jogszabályok összességét, melyek az egyes büntetőjogi jogkövetkezményekre, azok alkalmazására és végrehajtására vonatkoznak, szankciórendszernek nevezzük. A szankciórendszer magába foglalja: - a bűncselekmény miatt kilátásba helyezett jogkövetkezmények meghatározásának módját, - alkalmazásuk elveit és - a végrehajtás körülményeit. A Btk. relatíve határozott büntetési rendszerében ismert az ún vagylagos, alternatív szankció is Ez azt jelenti, hogy a szabadságvesztés mellett vagylagosan szerepel egyes bűncselekményeknél a közérdekű munka, máskor a pénzbüntetés, más esetekben mind a három büntetési nem együttesen fordul elő. A közérdekű munka és a pénzbüntetés szintén előfordul együtt vagylagos szankcióként A Btk. szankciórendszerének jellemzői: 1) a jogkövetkezmények kettőssége: a

törvény büntetések és intézkedések alkalmazását teszi lehetővé 2) a büntetési nemeket a 38. § határozza meg, elkülönítve a fő- és a mellékbüntetéseket, de ezen szakasz (3) bekezdése feloldja e kettő közti merev különbséget és kimondja, hogy a) - közügyektől eltiltás és - vagyonelkobzás önállóan, büntetés kiszabása nélkül (87/A. §), míg b) - foglalkozástól eltiltás - járművezetéstől eltiltás - kitiltás - kiutasítás - vagyonelkobzás önállóan, főbüntetés kiszabása helyett (88. §) is alkalmazhatók, ha alkalmazásuk egyéb törvényi feltételei fennállnak. 3) a törvény a legtöbb esetben szabadságvesztést helyez ugyan kilátásba, további rendelkezéseivel viszont szélesíti azt a kört, amikor szabadságvesztés helyett szabadságelvonással nem járó büntetés szabható ki 4) a szabadságvesztés kilátásba helyezésével a törvény megszabja az alkalmazható büntetés alsó és felső határát 5) az

intézkedések részint nevelő, részint gyógyító jellegűek, van azonban társadalomvédelmi célokat szolgáló intézkedés is 6) az intézkedések büntetés helyett, mellett vagy után kerülnek alkalmazásra. A főbüntetések: 38. § (1) Főbüntetések 1. a szabadságvesztés, 2. a közérdekű munka, 3. a pénzbüntetés A mellékbüntetések: 38. § (2) Mellékbüntetések 1. a közügyektől eltiltás, 2. a foglalkozástól eltiltás, 3. a járművezetéstől eltiltás, 4. a kitiltás, 5. a kiutasítás, 6. a vagyonelkobzás, 7. a pénzmellékbüntetés 67 Az intézkedési nemek: 70. § (1) Intézkedések 1. a megrovás, 2. a próbára bocsátás, 3. a kényszergyógykezelés, 4. az alkoholisták kényszergyógyítása, 5. az elkobzás, 6. (hk) 7. a pártfogó felügyelet A halálbüntetés problémaköre. Az Alkotmánybíróság 23/1990 (X 31) AB sz határozata A Csemegi kódex a halálbüntetést két bűntett esetén engedte meg: felségsértés (ha a királyt

meggyilkolták, szándékosan megölték vagy megkísérelték) és gyilkosság (előre megfontolt emberölés) esetén. E bűncselekményeknél sem volt azonban abszolút büntetés, ugyanis az enyhítő szakasz alkalmazásával az életfogytig tartó vagy 15 évi fegyház is kiszabható volt. 1945. után: a 81/1945 (II 5) ME rendelet előírta a halálbüntetés alkalmazását a legsúlyosabb háborús és népellenes bűncselekmények elkövetőivel szemben A Btá. fenntartotta ugyan a halálbüntetést, de leszögezte, hogy a szocializmus fejlődésével e büntetési nem háttérbe fog szorulni majd meg is fog szűnni, azonban a fejlődés ezen fokán még szükséges Az 1961. évi Btk szélesítette a halálbüntetés alkalmazhatóságának a körét, de hangsúlyozta kivételes jellegét Az 1971. évi 28 tvr szűkítette a halálbüntetéssel fenyegetett bűncselekmények körét és bevezette az életfogytig tartó szabadságvesztést. Az 1978. évi Btk 39 §-a is fenntartotta

a halálbüntetést azzal, hogy azt csak az elkövetéskor a 20 életévét betöltött személlyel szemben lehet kiszabni (kivéve: 18 év feletti katona, ha az általa elkövetett bűncselekmény a katonai érdekeket súlyosan veszélyeztette). A miniszteri indokolás szerint: kivételes büntetési nem és mindig vagylagosan szerepelt a 10-15 évig és az életfogytig tartó szabadságvesztés mellett; kiszabásánál vizsgálni kell az általános és az egyéni megelőzés szempontjait. Alkalmazható volt: a legsúlyosabb állam elleni, élet elleni és katonai bűncselekmények, továbbá a terror bűncselekmények esetén. Az emberi Jogok Európai Egyezménye 2. cikkében leszögezi, hogy az élethez való jog mindenkit megillet, senkit sem lehet életétől szándékosan megfosztani, kivéve, ha ez halálbüntetést kiszabó bírói ítélet alapján történik A 6. számú kiegészítő jegyzőkönyv azonban kimondta, hogy a halálbüntetést el kell törölni, kivételesen

alkalmazható azonban háború vagy annak közvetlenül fenyegető veszélye esetén Magyarország ezt a kiegészítő jegyzőkönyvet két évvel az Alkotmánybíróság határozata után ratifikálta. 1989-ben a X. fejezetből eltörölték alkalmazhatóságát, majd az Alkotmánybíróság a 23/1990 (X 31) sz AB határozatával alkotmányellenesnek minősítette és megsemmisítette a halálbüntetésre vonatkozó rendelkezést. Az AB a halálbüntetést az Alkotmány 8. § (2) és az 54 § (1) bekezdésével látta szembenállónak Előbbi szerint az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, de az alapvető jog tartalmát lényegesen nem korlátozhatja. A Btk-nak a halálbüntetésre vonatkozó rendelkezései az élethez és az emberi méltósághoz való jog korlátozásának a tilalmába ütközik, mert mint abszolút érték, az állam büntető hatalmának a korlátozását jelenti. Az 54. § (1) bekezdése szerint az élettől

és az emberi méltóságtól senkit sem lehet önkényesen megfosztani E két szakasz nincs kellően összhangban, mivel utóbbi az élettől való önkényes megfosztásáról szól, előbbi pedig az alapvető jog korlátozásának a tilalmát tartalmazza. Schmidt Péter alkotmánybíró különvéleményében felhívta erre a figyelmet és megállapította, hogy a két rendelkezés összhangját az Országgyűlésnek kell megteremtenie, ezzel tehát az AB hatáskörének a hiányára hivatkozott. 68 Zlinszky János alkotmánybíró párhuzamos véleményében leszögezi, hogy az 54. § szerinti önkényes elvétele az életnek nem vonatkozik a bírói döntéssel kiszabott halálbüntetésre, viszont a 8. § (2) bekezdése alapján kimondható a halálbüntetés alkotmányellenessége, mert ez az állam büntető hatalmának a korlátozását jelenti Az alkotmánybírák a jogos védelemmel kapcsolatban kifejtették: annak létjogosultsága nem kérdőjelezhető meg, mert az

így véghezvitt ölési cselekmény nem esik az élet önkényes elvételének a fogalmi körébe. 69 28) A szabadságvesztés. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatai A feltételes szabadságra bocsátás Az Alkotmány 55. § (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van a szabadságra, melytől csak a törvényben meghatározott okból és törvényes eljárás keretében lehet megfosztani. A törvényben meghatározott ok: bűncselekmény elkövetése; a törvényes eljárás: az igazságszolgáltatás törvényes rendje szerint megvalósuló büntetőeljárás A szabadságvesztés tehát az alaptörvényben deklarált egyik legfontosabb jogtól, a személyes szabadságtól való megfosztást jelenti az elkövetővel szemben, célja pedig a társadalom védelme. A szabadságvesztés, mint büntetési nem egységes; tartalmáról a 40. § (1) bekezdése rendelkezik: “A szabadságvesztés életfogytig vagy határozott ideig tart” A büntetés tartamának

megállapításánál alapvető szempont a büntetési cél megvalósítása. A Bv tvr 19 §-a értelmében a szabadságvesztés végrehajtásának az a célja, hogy a joghátrány érvényesítése során elősegítse az elítéltnek a szabadulása után a társadalomba való beilleszkedését és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmény elkövetésétől. Az egyes törvényi tényállásokban a jogalkotó azt fejezi ki, hogy azokat milyen fokban tartja veszélyesnek a társadalomra. A jogalkalmazó e keretek között mozogva az elkövető társadalomra veszélyességét is értékelve ítéletében a cselekmény súlyának megfelelő mértékben állapítja meg a szabadságvesztés mértékét. Látható, hogy a két értékelés eltérő jellegű: előbbi az absztrakt társadalomra veszélyesség alapján graduálja a bűncselekményeket, utóbbi a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességét méri fel a szabadságvesztés kiszabásával. A 40. § (2)

bekezdése szabályozza a szabadságvesztés generális minimumát és maximumát: “A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama két hónap, leghosszabb tartama tizenöt év; halmazati vagy összbüntetés esetén húsz év.” A Btk. a Különös Részében az egyes cselekményekre kiszabható büntetési tételeket rögzíti: speciális minimum és speciális maximum. Speciális minimum csak ott kerül meghatározásra, ahol az eltér a generális minimumtól (jelenleg két hónap), míg speciális maximum minden esetben szerepel a törvényi tényállásokban (tehát akkor is, ha nem életfogytig tartó szabadságvesztés a büntetés, hanem 15 év). A speciális minimum és speciális maximum meghatározása egyébként a relatíve határozott büntetési rendszer tipikus jellemzője. A fiatalkorúak esetében a törvény a szabadságvesztés felső határánál eltérő szabályozást ad aszerint, hogy az elkövető a 16. életévének betöltése előtt

vagy után követte-e el a bűncselekményt (110 §), illetve generális minimumként egy hónapot jelöl meg A szabadságvesztés végrehajtási fokozatai A szabadságvesztés nemcsak tartama szerint, hanem a végrehajtás fokozata szerint is eltérő lehet a végrehajtásának rendje; mindez a büntetés individualizácója érdekét szolgálja. A hatályos Btk. három fokozatot jelöl meg a szabadságvesztés végrehajtási fokozataként: fegyház, börtön, fogház, melyek végrehajtása egységesen bv intézetben történik A hatályos végrehajtási fokozat szigorúbb vagy kötetlenebb módját tekintve tér el egymástól. A 41 § (2) bek utal a végrehajtás rendjére és az elítélt kötelezettségeire és jogaira, melyet eszerint külön jogszabály határoz meg. Ezalatt érteni kell a végrehajtás alatt az elítéltek külvilágtól való elkülönítését, őrzését, felügyeletét, ellenőrzését, a bv intézeten belüli mozgását, életrendjét, a személyes

szükségletre fordítható összeg felhasználását, a jutalmazást és a fenyítést; az ezeket szabályozó jogszabály a Bv. Tvr és a Büntetés végrehajtási Szabályzat Fegyházban az elítéltek életrendje részleteiben meghatározott, állandó irányítás és ellenőrzés alatt állnak; a bv. intézeten belül is csak engedéllyel és felügyelettel járhatnak, külső munkában kivételesen és elkülönítés mellett vehetnek részt. Börtönben is meghatározott az életrend, külső munkában részt vehetnek az elítéltek, a bv. intézeten belül szabadon járhatnak és itt már biztosított a rövid tartamú eltávozás Fogházban az életrend részben meghatározott, az elítéltek szabadidejükkel rendelkezhetnek, külső munkákban részt vehetnek, rövid tartamú eltávozást kaphatnak. 70 A 41. § (3) bek szerint az elítéltnek szünetelnek az állampolgári jogai, különösen azok, amelyekre a közügyektől eltiltás hatálya kiterjed függetlenül

attól, hogy ez utóbbit mellékbüntetésként kiszabták-e. Az elítéltek nagy része három alapvető csoportba sorolható: 1) többszörös visszaesők és igen súlyos bűncselekmény miatt elítéltek 2) szándékos bűncselekmény miatt viszonylag hosszabb szabadságvesztésre elítéltek vagy a már korábban büntetett elítéltek 3) szándékos bűncselekmény miatt viszonylag rövidebb szabadságvesztésre elítéltek és gondatlan bűncselekmény miatt szabadságvesztésre elítéltek A fiatalkorúakra kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatairól a 111. §, míg a katonákra kiszabott szabadságvesztés végrehajtási fokozatairól a 127 § rendelkezik A végrehajtási fokozatot a bíróság határozza meg, ami a törvényességet szolgálja, továbbá gyakorlati jelentősége is nagy, hiszen az ügyben eljáró bíróság ismeri leginkább azon szempontokat, melyek a büntetésvégrehajtási fokozat meghatározásánál irányadók. Ennek során a bíróság

az átnevelhetőséget tartja szem előtt, melynek legfontosabb feltétele az egyéniesített és differenciált büntetésvégrehajtás; ez az elítéltek megfelelő csoportosítását igényli. A csoportosítás történhet: • az elkövetett bűncselekmény jellege • a bűncselekmény súlya • a bűnösségi alakzat • az elítélt előélete • eddigi életvezetése alapján. A 42. § határozza meg azon esteket, amikor a büntetést FEGYHÁZBAN kell végrehajtani (ezen elítéltek átnevelése a legnehezebb). Ezt három szempont alapján csoportosíthatjuk: 1) a büntetés tartama: a törvény az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélteket jelöli meg első helyen; az ilyen büntetéseknél a bíróság azt juttatja kifejezésre, hogy a társadalom védelme érdekében a végleges kirekesztés indokolt, de nem zárja ki a nevelés lehetőségét sem 2) a bűncselekmény jellege: súlyos bűntettek esetén, ha három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztésre

ítéli a bíróság az elkövetőt. E körbe tartozik • az állam elleni vagy emberiség elleni bűncselekmények (X.-XI fejezet) • a terrorcselekmény (261. §) • a légi jármű hatalomba kerítése (262. §) • visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (263. §) • visszaélés lőfegyverrel vagy lőszerrel [263/A. § (1)-(3) bek] • fegyvercsempészet (263/B. §) • bűnszervezet létrehozása (263/C. §) • visszaélés nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel (264/C. §) • visszaélés kábítószerrel (282. §), továbbá az alábbi felsorolt bűncselekmények súlyosabban minősülő esetei: • az emberölés • az emberrablás • az emberkereskedelem • az erőszakos közösülés • a szemérem elleni erőszak • a természet elleni erőszakos fajtalanság • a közveszélyokozás • a nemzetközi jogi kötelezettség megszegése • a rablás bűnszervezet tagjaként vagy megbízásából elkövetett: • üzletszerű kéjelgés

elősegítése [205. § (3) bek b) pont] • kerítés [207. § (3) bek c) pont] • embercsempészés [218. § (3) bek] • pénzmosás [303. § (3) bek a) pont] 71 • devizabűncselekmény [309. § (5) bek c) pont] • adó- és társadalombiztosítási csalás [310. § (5) bek b) pont] • csempészet és vámorgazdaság [312. § (4) bek c) pont] • lopás [316. § (7) bek c) pont] • csalás [318. § (7) bek c) pont] • zsarolás [323. § (3) bek] • orgazdaság [326. § (6) bek c) pont], valamint • az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető katonai bűncselekmények (XX. fejezet) 3) az elkövető előéletére figyelemmel: a két évi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztést, ha azt a bíróság többszörös visszaesővel szemben szabta ki (137. § 16 pont) A 43. § alapján BÖRTÖNBEN kell végrehajtani a szabadságvesztést azokon, akik nem esnek a fegyház fokozat alá és a büntetésüket • bűntett miatt szabták ki vagy • vétség

miatt szabták ki és az elítélt visszaeső (137. § 14 pont) A 44. § szerint FOGHÁZBAN kell végrehajtani a vétség miatt kiszabott szabadságvesztést, kivéve, ha az elítélt visszaeső. Ide kerülnek • a gondatlan, továbbá • a két évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő szándékos bűncselekmények elkövetői. A fogházba került elítéltek személyük és cselekményük folytán kevésbé veszélyesek a társadalomra, ezért a legenyhébb fokozat is elegendő átnevelésükre. A büntetés céljának elérése érdekében a 45. § (2) bekezdése lehetőséget ad a bíróság számára a differenciálásra és az egyéniesítésre azzal, hogy az elkövető személyiségére és a bűncselekmény indítékára tekintettel a törvényben előírtnál eggyel szigorúbb vagy enyhébb végrehajtási fokozatot határozzon meg. A törvény itt utal a büntetés kiszabásának elveire (83 §), tehát a fokozat törvénytől eltérő megállapításánál a

bíróság figyelembe veszi: • a bűncselekmény társadalomra veszélyességét • az elkövető társadalomra veszélyességét • a bűnösség fokát • az egyéb súlyosító és enyhítő körülményeket; ez utóbbinál nem azok száma, hanem nyomatéka a jelentős. Az elkövető személyiségének és cselekménye indítékának vizsgálatakor jelentősége van: az elkövető egészségi állapotának, a sértett közreható magatartásának, ölési cselekmény esetén az indítóoknak, a sértett kifogásolható életvezetésének, az elkövető sokgyermekes családos állapotának, jogos védelem túllépése esetén menthető felindulásból származásnak, az elkövető süket, néma, vak állapotának, a magyar nyelv nem tudásának (ez utóbbi a büntetés elviselésére vonatkozó képességet hátrányosan befolyásolhatja). Az egyel súlyosabb végrehajtási fokozat elrendelésére mindezidáig nincs példa, de alapot adhat rá a kóros elmeállapotot el nem

érő mértékű affektív pszichopata. Ezek a szabályok a büntetés végrehajtását megelőző döntésekre vonatkoztak. A 46 § lehetőséget nyújt arra, hogy az elítélt viselkedése alapján az ítéletben megállapított végrehajtási fokozathoz képest egyel enyhébb vagy súlyosabb fokozatot állapítsanak meg, ha a büntetés célja csak így, vagy így is elérhető. A büntetés végrehajtása alatt enyhébb végrehajtási fokozat megállapításának feltétele: kifogástalan magatartás. A szigorúbb fokozat megállapításának feltétele: ha az elítélt a büntetésvégrehajtás rendjét ismételten és súlyosan megzavarja. A 46. § szerinti fokozatváltoztatásra a büntetésvégrehajtási bíró jogosult [Bv tvr 6 § (1) bek, 7 § (1) bek] Az enyhébb végrehajtási fokozattól eltérő intézmény az enyhébb végrehajtási szabályok, melyet csak börtön és fogház esetén lehet alkalmazni, megállapításánál pedig az elítélt családi és személyi

körülményei a meghatározóak. A 46. § (2) bekezdése lehetővé teszi, hogy ha az elítélt magatartása az enyhébb vagy súlyosabb végrehajtási fokozat megállapítását követően megváltozik, a határozat hatályon kívül helyezhető. Feltételes szabadságra bocsátás 72 A feltételes szabadságra bocsátás a kriminál-pedagógia eszközeinek sorában kiemelkedő helyet foglal el. Ez az intézmény a büntetés végrehajtása során arra ösztönzi az elítéltet, hogy a büntetés végrehajtás rendjének a megtartására törekedjék és segítse a bv. szervek munkáját Az intézmény alkalmazásához szükség van a bv intézet előterjesztésére, melyről a bv. bíró dönt Az alkalmazás objektív feltétele a szabadságvesztés meghatározott részének a kitöltése, nevezetesen: házban 4/5 rész - börtönben 3/4 rész - fogházban 2/3 rész, de minimálisan két hónapot követően [47. § (2)] - fegy- Az alkalmazás szubjektív feltétele: a

büntetés végrehajtása alatt tanúsított kifogástalan magatartás és az arra való készség, hogy törvénytisztelő életmódot fog folytatni. Ehhez kapcsolódik még egy feltételezés: a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. Ha az említett hányad kitöltését követően a bv. bíró nem bocsátja feltételes szabadságra az elítéltet, a szubjektív feltételek fennállását újból megvizsgálhatja és később dönthet mégis e kedvezmény megadása mellett. Ha a bv. bíró enyhébb vagy súlyosabb végrehajtási fokozatba helyezi az elítéltet, a feltételes szabadságra bocsátás objektív feltételeit eszerint kell figyelembe venni Kivételes szabályt tartalmaz a 47. § (3) bekezdése amikor kimondja, hogy a “három évet meg nem haladó szabadságvesztés kiszabása esetén - különös méltánylást érdemlő esetben - a bíróság ítéletében akként rendelkezhet, hogy az elítélt a büntetése fele részének letöltése

után feltételes szabadságra bocsátható.” A fiatalkorúakra vonatkozóan a 112. § szabályozza a feltételes szabadságra bocsátás feltételeit: itt csak két fokozatot ismer a törvény (fiatalkorúak börtöne, fiatalkorúak fogháza), a feltételes szabadságra bocsátás szabályai megegyeznek a felnőttkorúakra vonatkozó rendelkezésekkel, tehát a büntetésnek - börtön esetén ¾ részének - fogház esetén 2/3 részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A 47. § (4) bekezdése szabályozza azokat az eseteket, amikor az elítélt feltételes szabadlábra bocsátása indokolatlan vagy célszerűtlen lenne; a törvény a feltételes szabadságból való kizárásnak öt esetét szabályozza: 1) Nem bocsátható feltételes szabadságra, akit olyan szándékos bűncselekmény miatt ítéltek szabadságvesztésre, amelyet korábbi végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a végrehajtás befejezése előtt követett el. Ennek indoka

az, hogy az elítéltet még az sem tartotta vissza az újabb bűnelkövetéstől, hogy szabadságvesztés végrehajtásának a hatálya alatt áll Nincs e tekintetben különbség a szándékos vagy gondatlan bűncselekmények között, hiszen a szabadságvesztésre ítélttől joggal elvárható, hogy tartózkodjék újabb bűnelkövetéstől. Feltétel viszont, hogy az újabb szabadságvesztés szándékos bűncselekmény elkövetése miatt történt (gondatlan elkövetés esetén nincs kizárva az elítélt a feltételes szabadságra bocsátásból) A szabadságvesztés végrehajtásának a befejezése előtt követi el a bűncselekményt: • aki a szabadságvesztés jogerős kiszabása után, de még a végrehajtás megkezdése előtt követi el a szándékos bűncselekményt, • aki a szabadságvesztés végrehajtása alatt, vagy • a korábbi szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság tartama alatt követ el újabb szándékos bűncselekményt. Ez utóbbi

esetben a bíróságnak a korábbi büntetésből engedélyezett feltételes szabadságot meg kell szüntetnie [48 § (4) bek], és a korábban kiszabott és az újabb elítéléssel kiszabott szabadságvesztést összbüntetésbe kell foglalni, amelyből az elítélt nem bocsátható feltételes szabadságra 2) Nem bocsátható feltételes szabadságra, aki a szabadságvesztésből legalább két hónapot nem töltött ki: az a feltételezés, miszerint a büntetés a célját már a teljes kitöltés előtt elérte csak akkor reális, ha a büntetés végrehajtásából eltelt annyi idő, amely alatt a büntetés visszatartó hatása egyáltalán jelentkezhet. Ezt a törvény két hónapban állapította meg, amibe beleszámít az előzetes fogvatartásban töltött idő is. 3) Nem bocsátható feltételes szabadságra a többszörös visszaeső (137. § 16 pont) 4) Nem bocsátható feltételes szabadságra, aki a bűncselekményt bűnszervezet tagjaként követte el (137. § 8 pont)

73 5) Nem bocsátható feltételes szabadságra, aki a háromévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követte el (137. § 7 és 9 pont) Nem bocsátható feltételes szabadságra az sem, akit a bíróság eredetileg közérdekű munkára, pénzbüntetésre vagy pénzmellékbüntetésre ítélt, de ezt utóbb szabadságvesztére változtatták át. A fiatalkorú esetében a feltételes szabadságra bocsátás a 2)-5) esetekben nem zárható ki. Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletben határozza meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, melynek tartama • legalább húsz év, vagy • olyan bűncselekmény esetén, melynek büntethetősége nem évül el [33. § (2) bek], legalább harminc év A bíróság az ítéletben a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét ki is zárhatja. A törvény 47/B. §-a rendelkezik az

életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személy büntetőjogi felelősségre vonásától aszerint különböztetve, hogy az újabb bűncselekményt mikor követte el ill. azt mikor bírálta el a bíróság E megkülönböztetést követve az alábbi három csoportba sorolhatjuk a törvényi rendelkezéseket: 1) ha az elítélt az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélése előtt elkövetett bűncselekmény miatt: - az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik → a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés időtartamáig elhalasztja - az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik → a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi

időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés időtartamáig elhalasztja 2) az elítélt az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt: - az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik → a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott ideig tartó szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja - az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás alatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik → a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja 3) az elítélt a az életfogytig tartó szabadságvesztésből

történt feltételes szabadságra bocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélik → a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a határozott tartamú szabadságvesztés tartamáig, de legalább öt és legfeljebb húsz év közötti időtartamra elhalasztja. életfogytiglanra ítélés előtt elkövetett bűncselekmény miatt életfogytiglan életfogytiglanból végrehajtása alatt felt.szabadság alatt határozott tartamú ítélik határozott tart. szab.vesztés szab.v-re mi a következménye? az új szab.vesztés feltételes szab. időtartamáig megszüntetése és elhalasztják a feltéte- elhalasztása az új les szabadságra bo- szab.vesztés időtartamáig csátást   mikori az új elítélés? életfogytiglan végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt életfogytiglan

életfogytiglanból végrehajtása alatt felt.szabadság alatt határozott tartamú ítélik határozott tart. szab.vesztés szab.v-re a feltételes szabadsá- feltételes szabadság got az új szab.vesztés megszüntetése és időtartamáig, min 5 elhalasztása az új max 20 évre szab.vesztés időtarelhalasztják tamáig, min 5 max 20 évre életfogytiglanból feltételes szabadságra bocsátás alatt elkövetett új bűncselekmény határozott tartamú szabadságvsztésre ítélik 74 felt.szab megszüntetése és elhalasztása az új szab.vesztés időtartamáig, min 5 max 20 évre A bíróság akkor bocsátja feltételes szabadságra az életfogytig elítéltet, ha az ítéletben meghatározott időtartamot letöltötte és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. A feltételes szabadság tartama A

feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralévő tartamával, de: - határozott idejű szabadságvesztés esetén legalább egy év - életfogytig tartó szabadságvesztés esetén legalább tizenöt év Ha ez az idő eredményesen eltelt, a hátralévő idő utolsó napjával kell kitöltöttnek tekinteni a büntetést. Lehetőség van a feltételes szabadság tartama alatt az elítéltet pártfogó felügyelet alá helyezni. A 48. § (4) bekezdése a feltételes szabadság megszüntetésének kötelező és a bírói mérlegeléstől függő lehetséges esetét állapítja meg. 1. Kötelező a feltételes szabadság megszüntetése, ha az elítéltet a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik vagy a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekményért a feltételes szabadság eltelte után ítélik szabadságvesztésre. Ha a feltételes szabadság alatt ítélik el az

elkövetőt a feltételes szabadságrabocsátás előtt elkövetett bűncselekményért: nem szüntetik meg a feltételes szabadságot, hanem a két ítéletet összbüntetésbe foglalják. Indok: az elítélttel szemben két végrehajtandó, de még végre nem hajtott szabadságvesztés létezik. 2. Bírói mérlegeléstől függ a feltételes szabadság megszüntetése, ha a terheltet nem végrehajtandó, hanem más büntetésre ítélik. A bíróság ekkor figyelembe veszi az újabb bűncselekmény súlyát és jellegét Megszüntetik a feltételes szabadságot, ha az újabb bűncselekményre is tekintettel nyilvánvaló, hogy a büntetés célja nem érhető el a szabadságvesztés hátralévő részének a végrehajtása nélkül. Az újabb bűncselekmény miatt kiszabott enyhébb büntetés lehet: - gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés: ez önmagában nem szünteti meg a korábbi elítélés miatti feltételes szabadságot, a próbaidő és

a feltételes szabadság párhuzamosan telik - szándékos vagy gondatlan bűncselekmény miatt kiszabott közérdekű munka: a közérdekű munka a feltételes szabadsággal párhuzamosan telik; ha a közérdekű munkát szabadságvesztésre változtatják át, ez nem érinti a feltételes szabadságot - pénzbüntetés: u. a mint a közérdekű munkánál - önállóan alkalmazott mellékbüntetés: nem szünteti meg a feltételes szabadságot, a terhelt párhuzamosan a két büntetés hatálya alatt áll. Ha azonban a bíróság a feltételes szabadságot –megszünteti, az önállóan alkalmazott foglalkozástól vagy járművezetéstől eltiltásra, valamint a kitiltásra vonatkozó rendelkezések változatlanul alkalmazni kell. A törvény szóhasználata szerint a feltételes szabadság alatt elkövetett bűncselekmény miatt alkalmazott intézkedés nem eredményezheti a feltételes szabadság megszüntetését. A pártfogó felügyelet magatartási szabályainak a

megsértése is eredményezheti a feltételes szabadság megszüntetését, ami bírói mérlegeléstől függ (mennyiben, hány alkalommal szegte meg az előírtakat stb.) A feltételes szabadság alatt elkövetett szabálysértés csak akkor eredményezheti annak megszüntetését, ha az a magatartási szabályok megszegésével is jár. A 48. § (5) bekezdés értelmében a feltételes szabadság megszüntetése esetében a szabadlábon töltött idő a szabadságvesztésbe nem számít be 75 29. A közérdekű munka és a pénzfőbüntetés A pénzmellékbüntetés Különbség a pénzfő – és a pénzmellékbüntetés között 1) A közérdekű munka A közérdekű munkán a közérdeket szolgáló tevékenységet kell érteni, amelyet az elítélt ingyenesen végez. Pl kórházban végezhető kisegítő tevékenység, parkokban közhasznú munka végzése stb. A közérdekű munkára elítélt a munkahellyel nincs munkaviszonyban. A Btk. 49§-a értelmében az elítélt

köteles részére a bíróság ítéletében meghatározott munkát végezni, a személyi szabadság egyéb vonatkozásban nem korlátozható. Közérdekű munkaként olyan munka végzése határozható meg, amelyet az elítélt - figyelemmel egészségi állapotára és képzettségére - előreláthatóan képes elvégezni. A közérdekű munka legrövidebb tartama: 1 nap, leghosszabb tartama 50 nap. A közérdekű munkát az elítélt hetente legalább 1 napon – a heti pihenőnapján vagy szabadnapján – díjazás nélkül végzi. Egy napi közérdekű munkának 6 óra munkavégzés felel meg. A Btk. 50 § azt az esetet szabályozza, amikor a közérdekű munkára elítélt önként nem tesz eleget a munkakötelezettségének A felróható elmulasztáshoz fűződő joghátrányt, az ilyen esetben annak hátralevő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni A közérdekű munka szabadságvesztésre történő átváltoztatása során 1 napi közérdekű munka 1 napi

szabadságvesztésnek felel meg, melyet fogházban kell végrehajtani. Ebben az esetben a szabadságvesztés 2 hónapnál rövidebb is lehet. A közérdekű munka a Btk. Különös Részének számos törvényi tényállásában mint alternatív büntetés szerepel, de az alkalmazása arány még az 1%-ot sem éri el. A munkahelyek nem igénylik a közérdekű munkára ítéltek foglalkoztatását és ennek a felismerése vezetett ahhoz, hogy a bíróságok idegenkednek ennek a főbüntetésnek a kiszabásától, mert a bíró nem alkalmaz olyan szankciót, amelyről előre tudja, hogy nem kerül végrehajtásra. Egyébként a közérdekű munkára elítélés nem jelent büntetett előéletet, az ítélet jogerőre emelkedésével beáll a törvényi mentesítés. A közérdekű munka elvileg mindenkivel szemben alkalmazható főbüntetés lenne, mégis az egészségi állapotuknál fogva munkaképtelen személyekkel szemben nem alkalmazható. 2) A pénz(fő)büntetés A

pénzbüntetés vagyoni hátránnyal sújtja az elítéltet; hatályos jogunkban ez a legenyhébb főbüntetési nem. A pénzbüntetés a büntetési cél elérésére igen alkalmas, mert jól egyéniesíthető és a haszonszerzés véget elkövetett bűncselekményeknél ez a cselekmény motívumára is hat. Hátránya azonban, hogy az elkövetők vagyoni helyzetének különbözősége folytán eltérően hat az elkövetőkre és sújtja az elítélt hozzátartozóit is. A Btk. a pénzbüntetést némely bűncselekményeknél egyedüli büntetésként vagy alternatív büntetésként a szabadságvesztéssel vagy a közérdekű munkával együtt jelöli meg Viszonylag szűk azoknak a bűncselekményeknek a köre, amelyeknél a pénzbüntetés egyedüli büntetési nemként szerepel. A pénzbüntetés kiszabható azokkal szemben is, akik nem rendelkeznek keresettel, jövedelemmel, vagyonnal →ez a pénzmellékbüntetés esetében nem így van! Ennek az a magyarázata, hogy azzal az

elkövetővel szemben, akinek nincs keresete súlyosabb büntetést kelljen ez okból kiszabni. A pénzbüntetés fiatalkorúakkal szemben is kiszabható, ha van önálló keresete, jövedelme vagy vagyona. A törvény lehetőséget biztosít arra is, hogy a bíróság a pénzbüntetés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggeszthesse; ennek megfizetésére halasztást vagy részletfizetési kedvezményt adhat. 76 A Btk. rendelkezéseinek értelmében a pénzbüntetést úgy kell kiszabni, hogy egyrészt meg kell állapítani a napi tételek számát – mely 30 naptól 540 napig terjedhet - ; másrészt pedig az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz és életviteléhez mérten az egynapi tételnek megfelelő összeget – amely 100 Ft-tól 20.000 Ft-ig terjedhet - . Ez a két mozzanat egymástól ténylegesen elkülönül és lehetőséget ad egyfelől a bűncselekmény súlyának, másfelől a jövedelmi viszonyok szétválasztására, ezáltal a törvény

megteremti az igazságosabb és áttekinthetőbb büntetéskiszabás feltételeit. Az említett 2 mozzanat szempontjából: 1) A bíróság először napi tételekben szabja ki a bűncselekmény súlyának megfelelő büntetést, a büntetéskiszabás általános elveinek a figyelembevételével. A büntetés célja, a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyessége, a bűnösség foka és az enyhítő-súlyosító körülmények befolyásolják a napi tétel megállapítását (Így pl. azonos tárgyi súlyú, társtettességben elkövetett bűncselekmény elkövetői esetében – hozzávetőlegesen – azonos számú napi tétel megállapítása indokolt.) A pénzbüntetés napi tételei számának a megállapításánál annak is jelentősége van, hogy a bűncselekményt a törvény kizárólag, alternatív módon fenyegeti-e pénzbüntetéssel vagy azt az enyhítő szakasz alkalmazásával szabták-e ki; ez utóbbi esetben a napi tételek számának súlyosabb

meghatározása indokolt. 2) A pénzbüntetés kiszabásának második mozzanata az egynapi tétel összegének a meghatározása. Ez az elkövető vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyainak és az életvitelének a felmérését tételezi fel, mely a gyakorlatban azért jár bizonyítási nehézséggel, mert a terhelt bevallott, igazolt, illetőleg megállapítható keresete sok esetben távolról sem felel meg az elkövető valóságos jövedelmének, vagy a tapasztalt anyagi jólétének. Mivel az egynapi tétel összege 100-20.000 Ft-ig terjedhet, az nem merítheti ki a terhelt egy napra eső teljes jövedelmét, mert az nélkülözéshez vezetne, ez pedig nem célja a büntetésnek A napi-tétel összeg megállapításánál nem hagyható figyelmen kívül a házastárs és az együttélő hozzátartozó jövedelme sem; másfelől azonban figyelemmel kell lenni arra is, hogy a pénzbüntetés elsődlegesen ne az elkövető családját, hanem az elkövetőt sújtsa, mert

ellenkező esetben a vétlen hozzátartozót érné a joghátrány. A pénzbüntetést, annak meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatásának az az alapvető szabálya, hogy az egynapi tétel összegének a helyébe egy napi szabadságvesztés lép; az így átváltoztatott szabadságvesztést pedig fogházban kell végrehajtani. Ilyenkor a szabadságvesztés 2 hónapnál rövidebb is lehet. A szabadságvesztés átváltoztatási lehetősége is azt szolgálja, hogy az elítéltet a pénzbüntetés megfizetésére ösztönözze, ezért a pénzbüntetés még akkor is megfizethető, ha azt a bíróság már átváltoztatta szabadságvesztésre, sőt ha a terhelt már a fogházbüntetést tölti, ez esetben az elítéltet nyomban szabadlábra kell helyezni. A pénzbüntetést kiszabó ítélet jogerőre emelkedésével beáll a törvényi mentesítés akkor is, ha ennek a büntetésnek a meg nem

fizetése miatt utólagosan fogházbüntetésre történő átváltoztatására került sor. 3) A pénzmellékbüntetés A vagyonelkobzás mellett a pénzmellékbüntetés ugyancsak vagyoni hátrányt okozó mellékbüntetés, de kiszabásának feltétele és módja lényegesen eltér a pénzfőbüntetésre vonatkozó szabályoktól. Ez a mellékbüntetés valójában csak mint a főbüntetés mellett kiszabható járulékos büntetésként jelentkezik; önálló alkalmazására nem kerülhet sor. (mert akkor a pénzfőbüntetéssel lenne egyenértékű) 1) Általános feltételét a Btk. 64 § (1) bekezdése határozza meg; eszerint a pénzmellékbüntetést kizárólag azzal szemben lehet kiszabni, akinek megfelelő keresete, jövedelme vagy vagyona van. Ebben lényegesen eltér a pénzfőbüntetéstől, amelynél ez nem feltétel. Ennek a felvételét az indokolja, hogy ennek a pénzmellékbüntetésnek a kiszabása burkoltan szabadságvesztést jelentene. 77 A Legfelsőbb

Bíróság BK 62. sz állásfoglalása szerint a kereset, a jövedelem akkor “megfelelő”, ha az elkövető a pénzmellékbüntetést – akár részletekben is – képes megfizetni. Ennek megítélésénél figyelemmel kell lenni az elkövetőt ill. jövedelmét terhelő törvényes tartási kötelezettségét; a maga és családja minimális létfenntartását szolgáló kiadásokat – a pénzmellékbüntetés alapjául ugyanis csak az említett kiadások fedezetét meghaladó kereset szolgálhat. Nem lehet pénzmellékbüntetést kiszabni azzal szemben, aki hosszabb tartamú szabadságvesztés miatt előreláthatóan nem képes annak megfizetésére. 2) A pénzmellékbüntetés csak határozott tartamú szabadságvesztés mellett szabható ki, - helye lehet végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés esetén is. 3) Az általános feltételek fennállása (megfelelő vagyona, keresete) mellett a pénzmellékbüntetésnek van egy kötelező és egy lehetséges esete.

Kötelező a pénzmellékbüntetés kiszabása, ha az elkövető a bűncselekményt haszonszerzés végett követte el, mely tágan értelmezendő, és ide tartoznak azok az esetek is, amikor a Btk. Különös Része ilyen célzatot nem jelöl meg, de az elkövetőt vagyoni dolog megszerzése vezette a bűncselekmény elkövetésében. A pénzmellékbüntetés lehetséges esete már bírói mérlegelés eredménye lehet; kiszabásának helye van, ha a bíróság arra a felismerésre jut, hogy ezzel a büntetéssel hatásosabban vissza lehet tartani az elkövetőt a bűnismétléstől. A pénzmellékbüntetés kiszabásának módja alapvetően eltér a pénzfőbüntetéstől, a napi tétel és az egy napra jutó összeg megállapításától; itt a bíróság egyetlen forintösszegben – 10.000 forinttól 10 millió forintig – határozza meg a fizetendő összeget. A vagyonelkobzás esetén pénzmellékbüntetés kiszabásának nincs helye. Ehhez képest bírói mérlegelés tárgya,

hogy az elkövetővel szemben melyik mellékbüntetést alkalmazza. A Btk. 65§ (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a pénzmellékbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban kell végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A végrehajtási fokozat fogház, de ha a főbüntetést végre kell hajtani, ennek a fokozata irányadó a pénzmellékbüntetés helyébe lépő szabadságvesztésre is. A pénzmellékbüntetésnek szabadságvesztésre átváltoztatása esetén 1000 forinttól 15 ezer forintig terjedő összeg helyett egy-egy napi szabadságvesztést kell számítani. A pénzmellékbüntetés helyébe lépő szabadságvesztés egy napnál rövidebb és két évnél hosszabb nem lehet. 4) A pénzfő- és pénzmellékbüntetés közötti különbség Alkalmazhatóság Kiszabás lehetősége Kiszabását kizárja Kiszabás módja Meg nem fizetés esetén pénzfőbüntetés bárkivel szemben 1) csak ha a törvény előírja, vagy 2) vagylagosan lehetővé teszi

3) enyhítő szakasz alkalmazásával napi tételes rendszerben napi tétel szerinti átváltoztatás; átváltoztatás esetén fokozat: fogház pénzmellékbüntetés csak megfelelő keresettel, vagyonnal rendelkezővel szemben Ha az alkalmazhatóság feltétele fennáll; 1) kell: haszonszerzési célból elkövetés esetén 2) lehet: ha ezzel újabb bcs. elkövetésétől visszatartható ha vagyonelkobzást is alkalmaznak meghatározott összegben átváltoztatási kulcs szerint, 1.00015000 Ft/nap; max 2 év 30. A közügyektől eltiltás, a foglalkozástól eltiltás és a járművezetéstől való eltiltás 78 1) A közügyektől eltiltás Ez a mellékbüntetés jogfosztó-jogkorlátozó jellegű büntetés. A Btk. 53§-a szerint azt kell eltiltani a közügyek gyakorlásától: - aki szándékos bűncselekmény elkövetése miatt - végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek és - méltatlan arra, hogy részt vegyen a közügyek gyakorlásában. Amennyiben ez a 3

feltétel együttesen fennáll: a közügyektől eltiltás nem csupán lehetőség, hanem mellőzhetetlen kötelesség is. A méltánytalanság megállapítása döntően az elkövető személyisége, fokozott társadalomra veszélyessége alapján történik; ennek egyik mutatója az elkövetett bűncselekmény súlya, jellege. A súlyosabb vagy a társadalmi együttélési szabályokkal való tudatos szembehelyezkedést tükröző cselekmény elkövetője általában nem méltó arra, hogy a közügyekben részt vegyen. Nem lehet szó a közügyektől eltiltás kiszabásáról, ha az elkövető gondatlan bűncselekményt valósított meg, még ha annak a foka jelentős is. A közügyektől eltiltás csak végrehajtandó – ténylegesen végrehajtásra kerülő – szabadságvesztés esetén kerülhet szóba, ezért a felfüggesztett szabadságvesztés mellett nem kerülhet sor ennek a mellékbüntetésnek a kiszabására. A szándékos bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott

hosszabb tartamú szabadságvesztés mellett általában indokolt a közügyektől eltiltás kiszabása, de a rövidebb tartamú szabadságvesztés mellett sem kizárt a közügyektől eltiltás kiszabása, az elkövető életvitelére, előéletére tekintettel. A közügyektől eltiltás nemcsak magyar állampolgárokkal, hanem az itt letelepedett külföldi állampolgárokkal szemben is kiszabható, mivel ők is gyakorolhatnak olyan jogosultságokat, amelyeket a közügyektől eltiltás érinthet. A Btk. 54§ (1) taxatíve meghatározza azt a kört, amelyre a közügyektől eltiltás kiterjed Ezek: 1) aktív választójog korlátozása → népképviseleti szerv tagjainak választásában, népszavazásban és népi kezdeményezésben nem vehet részt; 2) hivatalos személy nem lehet; 3) passzív választójogot érintően → nem működhet népképviseleti szerv testületében; 4) társadalmi szervezetben, szövetkezetben, egyesületben nem viselhet tisztséget; 5) katonai

rendfokozatot nem érhet el; 6) belföldi kitüntetést és külföldi kitüntetés elfogadására vonatkozó engedélyt nem kaphat. A közügyektől eltiltás magában foglalja a lefokozást is katonai bűncselekmények esetében. Vannak olyan hivatások, foglalkozások, amelyek esetében a közügyektől eltiltás alkalmazása már eleve lehetetlenné teszi, hogy abban megmaradjon. Ezekben az esetekben a közügyektől eltiltás magában foglalja a foglalkozástól eltiltást is A közügyektől eltiltás tartamára vonatkozóan a Btk. 55§ (1) bekezdése tartalmaz rendelkezést, eszerint: a közügyektől eltiltás legrövidebb tartama 1 év, leghosszabb tartama 10év A többszörös bűnismétlők esetében az sem kizárt, hogy rövidebb tartamú szabadságvesztés mellett a bíróság olyan mértékű közügyektől eltiltást szab ki, amely meghaladja a főbüntetés tartamát. A közügyektől való eltiltás számítására vonatkozó szabályok meghatározzák, hogy mi nem

számít be a közügyektől eltiltás tartamába: 1) A közügyektől eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. 2) A közügyektől eltiltás tartamába nem számít be a szabadságvesztés végrehajtásának az időszaka, továbbá a közérdekű munka és pénzbüntetés és a mellékbüntetés átváltoztatása folytán a fogház büntetés. 3) A közügyektől eltiltás tartamába nem számít be az az idő, amely alatt az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása alól kivonta magát (szökés, elrejtőzés). 79 4) A közügyektől eltiltás tartamába nem számít bele a feltételes szabadságon töltött idő, ha a feltételes szabadságot utóbb megszüntetik. Ha azonban a feltételes szabadság utólagos megszüntetésére nem kerül sor: a feltételes szabadságon töltött időt a közügyektől eltiltás tartamába be kell számítani 5) A közügyektől eltiltás tartamába nem számít be az az idő sem, amely alatt az elítélt más

ügyben előzetes fogvatartásban volt, feltéve, hogy utóbb elítélték. A közügyektől eltiltás tartamába beszámít: 1) a jogerőre emelkedés és a szabadságvesztés végleges megkezdése közötti időt a közügyektől eltiltásba be kell számítani. 2) Beszámít a közügyektől eltiltásba a szabadságvesztés félbeszakadásának tartama. 3) A feltételes szabadságon töltött idő, ha a bíróság a feltételes szabadságot nem szünteti meg. A közügyektől eltiltás tartamának a szabályait kell alkalmazni további 3 mellékbüntetés: a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás és a kitiltás esetében is. 2) A foglalkozástól eltiltás Ez a mellékbüntetés is az elítélt jogait korlátozza, fogalmilag szűkebb körben, mint a közügyektől eltiltás, de jellegében is eltérő: míg a közügyektől eltiltás az elítéltet többnyire a politikai jogosítványaitól fosztja meg, a foglalkozástól eltiltás alapvetően ahhoz a

foglalkozáshoz kapcsolódik, amelynek körében az elkövető a bűncselekményt megvalósította. A foglalkozástól eltiltás alkalmazásával a büntetés tartalmát kitevő joghátrány az, hogy az elítélt a bíróság által meghatározott természetű munkakört az ítéletben meghatározott tartamon át nem gyakorolhat. A foglalkozástól eltiltás nem csak a szabadságvesztés, hanem a közérdekű munka vagy pénzbüntetés mellett is kiszabható, de önállóan, főbüntetés helyett vagy más mellékbüntetéssel együtt is alkalmazható. A törvény nem ismeri a foglalkozástól eltiltás kötelező esetét, mindenkor mint lehetőség szerepel. A Bt. 56§-a a foglalkozástól eltiltás 2 esetcsoportját ismeri: a) Ha az elkövető a szakképzettséget igénylő foglalkozás szabályainak a megszegésével bűncselekményt követ el. Ebbe a fogalomkörbe nemcsak azok a foglalkozások tartoznak, amelyeknek folytatása alakszerűen igazolt képesítéshez kötődik, hanem

azok is, amelyek a közfelfogás szerint szakképzettséget igényelnek megfelelő gyakorlat folytán. b) A második esetcsoport alá azok az esetek tartoznak, amikor az elkövető a foglalkozásának felhasználásával, szándékosan bűncselekményt valósít meg. Ez a szakképzettséghez nem kötött és hatósági engedély nélkül gyakorolható foglalkozás körében is alkalmazható, de csak a foglalkozási ágon belül konkrétan megjelölt munkakör tekintetében. A foglalkozás “felhasználása” azt jelenti, hogy a foglalkozás által nyújtott lehetőség közvetlen kihasználása révén valósul meg a szándékos bűncselekmény, vagyis, amikor a foglalkozás eszköze a szándékos bűncselekmény véghezvitelének. (pl a magzatelhajtást elkövető szülésnő foglalkozásának eltiltása) Ha viszont a bűncselekményt a foglalkozással összefüggésben, de nem az az által adott lehetőségek közvetlen kihasználásával követték el: nincs helye foglalkozástól

eltiltás kiszabásának. Az ítélkezési gyakorlatban problémát jelentett a foglalkozástól és a járművezetéstől eltiltás elhatárolása, mivel a két mellékbüntetés a járművezetőknél foglalkozástól eltiltást is jelent. A 2 mellékbüntetés elhatárolásánál abból kell kiindulni, hogy egymással a specialitás viszonyában állnak. A járművezetéstől eltiltás a foglalkozástól eltiltásból vált ki önálló mellékbüntetési nemmé A Btk. 57§ (1) bekezdése szerint a foglalkozástól eltiltás lehet végleges hatályú, vagy határozott időtartamú Végleges hatállyal eltiltás azzal szemben alkalmazható, aki a foglalkozása gyakorlására alkalmatlan. 80 A határozott ideig tartó foglalkozástól eltiltás legrövidebb tartama: 1 év, leghosszabb tartama 10 év. A foglalkozástól eltiltás számításánál a közügyektől eltiltás számítására vonatkozó rendelkezések az irányadók. A határozott időre szóló foglalkozásra

eltiltásra elítélt esetében a bíróság úgy is határozhat, hogy a szakképzettséget igénylő foglalkozás újbóli gyakorlása attól tehető függővé, hogy az eltiltott a foglalkozáshoz szükséges jártasságot az eltiltást követően meghatározott módon igazolja. Különösen akkor indokolt ez a rendelkezés, ha a foglalkozási szabályok hiányos ismerete vezetett a bűncselekmény elkövetéséhez. A törvény feljogosítja a bíróságot, hogy a foglalkozástól eltiltás végleges kimondása alól 10 év elteltével mentesíthesse az elítéltet, ha az igazolja: ismét alkalmassá vált a foglalkozás gyakorlására. Ebből következik, hogy a foglalkozástól eltiltás végleges kimondása sem feltétlenül végleges. 3) A járművezetéstől eltiltás A Btk. 58 § alkalmazása szempontjából a “jármű” fogalma alatt mind a négy közlekedési ágazat: közúti, vasúti, vízi, légi forgalom járműveit kell érteni; ezen belül a KRESZ Függelék is a

közúti jármű fogalmát definiálja. A Btk. 58§ (1) bekezdése az engedélyhez kötött járművezetés szabályára utal, ebből az következik, hogy ha valamely jármű vezetését a jogszabály nem köti engedélyhez (pl. kerékpár), attól való eltiltás lehetősége kizárt A járművezetéstől eltiltás olyan elkövetőkkel szemben is alkalmazható, akiknek nincs járművezetési engedélye vagy igazolványa; többnyire ide azok tartoznak, akik jogosítvánnyal nem rendelkezve követnek el közlekedési bűncselekményt. A járművezetéstől eltiltás alkalmazásának kettős feltétele van: 1) aki az engedélyhez kötött járművezetés szabályának megszegésével követ el a bűncselekményt; 2) bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ. Ad 1) A járművezetéstől eltiltás alkalmazása a büntetéskiszabás céljának a megvalósulása érdekében akkor indokolt, ha a közlekedési bűncselekmény elkövetési körülményeiből vagy az elkövető

személyiségéből arra lehet következtetni, hogy az elkövetőnek a közlekedésben járművezetőként részvétele a közlekedés biztonságát, mások életét vagy testi épségét veszélyezteti. Külön kell szólni az ittas vezetésről, amely a közlekedési bűncselekményeknek igen gyakori és legveszélyesebb formája. Az ittasság mérvének is alapvető jelentősége van, ha pedig az elkövető italozó életmódot folytat, idült alkoholista, vagy tömegszállító járművet ittasan vezet: nem is mellőzhető a járművezetéstől eltiltás. Ezzel szemben az ittasság igen enyhe foka, az italfogyasztása alkalmi jellege esetén a járművezetéstől eltiltás mellőzhető. Ad 2) Járművezetéstől eltiltást lehet alkalmazni azzal szemben is, aki a bűncselekmények elkövetéséhez járművet használ. A “ használ” kifejezésen olyan magatartást kell érteni, amely a bűncselekmény elkövetését, leleplezését, az elkövető menekülését, a

bűncselekmény elkövetési tárgyainak nagyobb mennyiségben való elszállítását célozza. A törvény “bűncselekmények”-ről szól, ezért egyetlen, alkalomszerűen elkövetett vagyon elleni bűncselekmény, vagy a jogtalan használat nem, alapozza meg a járművezetéstől eltiltás kiszabását. A járművezetéstől eltiltás mindhárom főbüntetés mellett, de önállóan is alkalmazható; ugyanakkor a próbára bocsátás – mint intézkedés – mellett nem szabható ki. A járművezetéstől eltiltás kimondása valamennyi járműfajtára (vízi, vasúti, légi, közúti) vonatkozik, de a törvény lehetőséget biztosít arra is, hogy a bíróság csak bizonyos járműfajtára korlátozhassa a járművezetéstől eltiltást, 81 vagyis lehetőség van egyes közúti ágazathoz tartozó – valamint ezeken belül egyes járműfajtákra – való korlátozásnak is. A járművezetéstől eltiltás tartamát illetően a Btk. 59§ (1) bekezdése úgy rendelkezik,

hogy az lehet végleges vagy határozott ideig tartó. A végleges eltiltás feltétele, hogy az elkövető a járművezetésre alkalmatlan. Ezt az életkori, egészségi állapot, személyiséghiba, állandósult jellemhiba, életvezetés is indokolhatja. A határozott ideig tartó eltiltás minimális tartama 1 év, maximuma: 10 év. Gyakori, hogy a bíróságok a járművezetéstől eltiltásnál az év mellett a hónapot is megjelölik. Az időtartam nem feltétlenül igazodik a főbüntetés tartamához. A törvény a járművezetéstől eltiltás számítására a közügyektől eltiltásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását rendeli, és lehetővé teszi azt is, hogy a jártasság igazolására a végleges eltiltással kapcsolatos rendelkezések alkalmazhatók legyenek. A végleges eltiltástól számított 10 év elteltével, ha az elkövető a járművezetésre alkalmassá vált, a bíróság mentesítheti. 82 31. A kitiltás, kiutasítás és a vagyonelkobzás 1) A

kitiltás A kitiltás az elítélt szabad tartózkodási helye megváltoztatására vonatkozó jogkorlátozó mellékbüntetés. Alapgondolata: bizonyos bűnelkövetőknek az ország meghatározott területén való tartózkodása a közérdeket veszélyezteti, tehát speciálpreventív célkitűzést szolgál. A Btk. 60§ (1) bekezdése szerint ennek a mellékbüntetésnek az alkalmazásához 3 feltétel együttes fennállása szükséges: 1) a kitiltás alkalmazását a Btk. Különös Rész az adott bűncselekményre vonatkozóan lehetővé tegye; 2) az elkövetővel szemben szabadságvesztés főbüntetést szabjon ki a bíróság; 3) az elkövetőnek meghatározott helységben vagy az ország meghatározott részén való tartózkodása a közérdeket veszélyeztesse. A kitiltás alkalmazása sosem kötelező, csak lehetőség. A kitiltás egyrészt a szabadságvesztés mellett mellékbüntetésként, másrész önállóan kiszabott büntetésként is alkalmazható, ha a

büntetés célja ekként is elérhető. Ad 1) A Btk. X fejezete a kitiltást az állam elleni bűncselekmények esetében , a kitartottság és garázdaság esetében teszi lehetővé – más bűncselekmény esetében tehát ez a mellékbüntetés nem szabható ki Ad 2) Feltétel, hogy a bíróság főbüntetésként szabadságvesztést szabjon ki; ez nem érvényesül, ha a főbüntetés helyett önálló büntetésként kerül kiszabásra. Az nem feltétel, hogy a szabadságvesztés végrehajtandó főbüntetés legyen; a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés mellett is helye lehet kitiltás alkalmazásának. Ad 3) A kitiltás annak a bírói mérlegelésnek az eredménye, hogy a meghatározott helységben való tartózkodása a közérdeket veszélyezteti. Ezért a kitiltás nem indokolt, ha az az elkövető lakó – vagy családi környezetéből való kiragadással jár, mert így kevés a remény arra, hogy életmódjának és gondolkozásmódjának a

megváltoztatására indítsa. ( A Legfelsőbb Bíróság mellőzte a kitiltást, amikor a vádlott az idős, rokkant szüleit tartotta el, vagy ha az elkövetett bűncselekmény nincs kapcsolatban az adott helységgel. ) A kitiltás egy vagy több helységre vagy az ország meghatározott területére vonatkozhat, attól függően, hogy a közérdeket az elítéltnek mely területen való tartózkodása veszélyezteti. A kitiltás tartama végleges nem lehet, minimum 1 év, maximum 5 év lehet. Ennek a végrehajtását a rendőrség ellenőrzi, de mód van arra, hogy rövid időtartamra visszatérhessen oda, ahonnan kitiltották. A kitiltás tartamának a számításánál a törvény a közügyektől eltiltás számítására vonatkozó rendelkezésekre utal vissza. 2) A kiutasítás A kiutasítás a mellékbüntetések körében különleges helyet foglal el, ez ugyanis csak az elítéltek meghatározott körével szemben, nevezetesen csak a nem magyar állampolgárral szemben

alkalmazható. A törvényben foglalt korlátozás értelmében nem tiltható ki az, akit külön törvény rendelkezése szerint menekültként ismertek el. A kiutasítás bármely főbüntetés mellett, de önállóan is alkalmazható, és az sincs korlátozva, hogy a Btk. Különös Részében foglalt mely bűncselekmény esetén kerülhet sor a kiszabására. Alkalmazásának tartalmi feltétele, hogy az elkövetőnek az országban tartózkodása nem kívánatos. Ennek megítélésénél az elkövetett bűncselekmény súlya, jellege, a bűnösség foka, az elkövető életvitele és személyisége a meghatározó. 83 A szándékos, jelentős tárgyi súlyú bűncselekmény, a devizagazdálkodást sértő, vagy az ismételten bűncselekményt elkövető itt tartózkodása nem kívánatos, akinek az itteni életvezetése, magatartása szélesebb körben potenciális veszélyt jelent a társadalomra. A kiutasítás végleges hatályú, vagy határozott ideig tart. Végleges

hatállyal az utasítható ki, akinek az országban való tartózkodása - figyelemmel az elkövetés jellegére, az elkövető kapcsolataira - a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné. A végleges hatályú kiutasítás alól a bíróság a kiutasítottat, kérelmére mentesítheti, ha arra érdemes és a kiutasítás óta tíz év eltelt. A határozott ideig tartó kiutasítás legrövidebb tartama 1 év, leghosszabb tartama 10 év. A kiutasítás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik. A kiutasítás tartamába nem számít bele az az idő, amely alatt az elítélt a szabadságvesztés büntetését tölti. A kitiltás és a kiutasítás közös vonása: az elítéltnek meghatározott helyről távoznia kell, és önállóan is alkalmazhatók. A kitiltás és a kiutasítás közötti különbségek:       Kitiltás Milyen büntetés mellett alkalmazha- csak szabadságvesztés mellett tó? Kivel szemben alkalmazható? bárkivel szemben Milyen

területre vonatkozóan alkalmazható? Alkalmazásának időtartama? egy vagy több helységből vagy az ország meghatározott részéből legrövidebb tartama: 1év, leghoszszabb tartama: 5 év. Kiutasítás bármely főbüntetés mellett csak nem magyar állampolgárral szemben a Magyar Köztársaság területéről legrövidebb tartama: 1év, leghoszszabb tartama: 10 év. 3) A vagyonelkobzás A hatályos Btk. büntetési rendszerében a vagyonelkobzás a legsúlyosabb vagyoni hátránnyal járó mellékbüntetés, mivel nem csak az elkövetőt, hanem a hozzátartozót is érinti Szabadságvesztés kiszabása mellett vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. A vagyonelkobzást arra a vagyonra is el kell rendelni, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyon helyébe lépő vagyonként szerzett. A

vagyonelkobzás más mellékbüntetés mellett is kiszabható, kivéve a pénzmellékbüntetést. A bíróság a vagyonelkobzást az elkövető egész vagyonára, vagyonának meghatározott részére, egyes vagyontárgyaira vagy pénzösszegben kifejezve rendeli el. 1) A Btk. a vagyonelkobzás kijátszására irányuló jogügyletek ellen nyújt biztosítékot, amikor kimondja: a vagyonelkobzást el kell rendelni arra a vagyonra is, amelyet az elkövető átruházott, feltéve, hogy a megszerzőnek az átruházott vagyon eredetéről tudomása volt. 2) Ha az elkövető a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyont gazdálkodó szervezetre ruházta át, a vagyonelkobzás akkor rendelhető el, ha a gazdálkodó szervezet ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagjának vagy tisztségviselőjének az átruházott vagyon eredetéről tudomása volt. 84 Az utóbbi két esetben a vagyonelkobzás elrendelhető akkor is, ha a megszerző személyében jogutódlás

következett be. A vagyonelkobzást pénzösszegben kell elrendelni, ha a vagyont az elkövető jóhiszemű harmadik személyre, illetőleg gazdálkodó szervezetre ruházta át. A vagyonelkobzás következménye: az elkobzott vagyon az ítélet jogerőre emelkedésével az államra száll; azon az állam tulajdonjogot szerez. A vagyonelkobzás foganatosítása a bírósági végrehajtó feladata. 85 32. Az intézkedések osztályozása Ismertesse a büntetés jellegű és a gyógyító jellegű intézkedéseket 1) Az intézkedések osztályozása A Btk. 70 § (1) bekezdése az intézkedési nemek felsorolását tartalmazza, ezek: 1) megrovás 2) próbára bocsátás 3) kényszergyógykezelés 4) kényszergyógyítás 5) elkobzás 6) pártfogó felügyelet. Az intézkedések céljuk szerint lehetnek: 1) nevelő (büntető) jellegű intézkedések ( megrovás, próbára bocsátás) 2) gyógyító intézkedések (kényszergyógykezelés és kényszergyógyítás) 3) biztonsági

intézkedések (elkobzás, pártfogó felügyelet). 1)    Önállóan alkalmazható (büntetés helyett): megrovás próbára bocsátás kényszergyógykezelés 2) Büntetés mellett alkalmazható:  a kényszergyógyítás (6 hónapot meghaladó szabadságvesztés esetén) 3) Büntetés mellett, de önállóan is:  elkobzás 4) Büntetés és intézkedés mellett:  pártfogó felügyelet elrendelése. 2) A büntetés jellegű intézkedések ( megrovás, próbára bocsátás) a) A megrovás A megrovás a legenyhébb büntetőjogi következmény. Nevelő jellegű intézkedés, tartalmilag az elkövető erkölcsi elítélését jelenti egyéb tényleges hátrány nélkül; ezt nem csak a bíróság, hanem a nyomozóhatóság és az ügyész is alkalmazhatja. (ez az egyetlen) A megrovás alkalmazásának alapvető előfeltétele: a bűncselekmény elkövetése, az elkövető büntetőjogi felelősségének a megállapíthatósága. A Btk. 28§-a értelmében a

cselekmény társadalomra veszélyességének csekély foka: büntethetőséget kizáró ok; a 36.§ pedig, ha a cselekmény elbírálása idején csökkentté vált a társadalomra veszélyesség, vagy megszűnt: büntethetőséget megszüntető ok. A törvény a megrovásnak kötelező és lehetséges esetét ismeri. Megrovásban kell részesíteni, ha a cselekmény társadalomra veszélyessége – akár az elkövetéskor, akár az elbíráláskor – csekély fokú. Ez a Btk 28§-a és a 36 § II fordulatának az esete A két eset annyiban eltér, hogy a 28 § esetében csak az objektív oldal – a cselekmény vizsgálható, ellenben a 36. § esetében az elkövető személyére is figyelemmel kell lenni, vagyis az alanyi oldal vizsgálatra kerül. Ezekben az esetekben a megrovás az erkölcsi rosszallás kifejezésre juttatását jelenti, és ezért az intézkedés alkalmazása az újabb bűncselekménytől való visszatartást szolgálja. 86 Megrovásban lehet részesíteni

– a hatóság mérlegelése alapján – 2 esetben: 1) aki azért nem büntethető, mert a cselekményének a társadalomra veszélyessége az elbíráláskor már megszűnt, vagyis (a Btk. 36§ I fordulatában foglalt) büntethetőséget megszüntető ok áll fenn; 2) akinek a büntethetősége a törvényben meghatározott egyéb ok miatt szűnt meg (kísérlettől vagy előkészülettől való önkéntes elállás, tartás elmulasztásának az elsőfokú ítéletig való teljesítése stb.) A megrovás tartamát a törvény két körülményben határozza meg: - az elkövető előtt a rosszallás kifejezésre juttatása; - felhívás, hogy a jövőben tartózkodjék bűncselekmény elkövetésétől. Megrovás alkalmazását nem zárja ki, hogy az elkövetett bűncselekmény nem vétség, hanem bűntett; és – elvileg – a büntetési tételnek sincs ebből a szempontból meghatározó jelentősége. b) A próbára bocsátás A próbára bocsátás ugyanazt a célt szolgálja,

mint a büntetés, de azt nem közvetlen joghátrány alkalmazásával, hanem annak kilátásba helyezésével éri el, hogy a jogkövetkezmény csak akkor áll be, ha a próbaidő nem jár eredménnyel. A próbára bocsátás lényege - a bűnösség kimondása nélkül – a büntetőjogi felelősség megállapítása. Alkalmazásának általános feltétele: a bíróság a vétség miatt a büntetés kiszabását próbaidőre elhalaszthatja, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető. Az elkövetőt a bíróság különös méltánylást érdemlő esetben a 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt is próbára bocsáthatja. Ha az elkövető személyi körülményei kedvezők – büntetlen, korábban becsületes életmódot folytatott, a társadalomra kevésbé veszélyes bűncselekményt követett el: általában indokolt a próbára bocsátás alkalmazása. Abban – az ezzel ellentétes esetben - , ha az elkövető

életvezetése kifogásolható, a törvénnyel korábban már összeütközésbe került, de a bűnösségének a foka csekély és a cselekmény tárgyi súlya nem jelentős: helye lehet a próbára bocsátás alkalmazásának, de ilyen esetben indokolt az elkövető pártfogó felügyelet alá helyezése, és esetleg külön magatartási szabályok előírása. A visszaeső próbára bocsátása sem kizárt, ebben az esetben azonban kötelező a pártfogó felügyelet alá helyezés. A többszörös visszaeső azonban nem bocsátható próbára. A próbára bocsátás tartama: 1 évtől 3 évig terjedhet; a tartamot években kell meghatározni. A próbára bocsátás kombinálható egy másik intézkedéssel: a pártfogó felügyelet alá helyezéssel, amely a visszaeső esetében törvényi előírás. Ennek indoka az, hogy bizonyos esetekben felmerül az az igény, hogy rendszeresen ellenőrizzék: a próbára bocsátásra utalt személy megtartja-e a számára előírt

magatartási szabályokat. A próbára bocsátás a határozat jogerőre emelkedésétől számít a próbaidő, de a törvény módot ad a próbaidőnek egy ízben való meghosszabbítására abban az esetben, ha a próbára bocsátásra utal – nem súlyosan – megszegi a pártfogó felügyelet magatartási szabályát. Maximálisan 1 évvel hosszabbítható meg a bíróság által eredetileg megállapított határidő; ez az az eset, amikor a próbára bocsátás tartama a maximálisan megállapított 3 évet meghaladhatja. A magatartási szabályok megszegése esetén különös mérlegelést igényel, hogy a szabadságvesztés súlya indokolttá teszi-e a próbaidő meghosszabbítását. A viszonylag jelentéktelen szabályszegés aránytalan hátránnyal sújtaná az elkövetőt; másfelől azt is figyelembe kell venni, hogy a próbaidő meghosszabbításától remélhető-e a büntetés céljának a megvalósulása. Abban az esetben, ha a próbára bocsátott a pártfogó

felügyelet magatartási szabályait súlyosan szegi meg, a bíróság a próbára bocsátást ítélettel szünteti meg, ebben az esetben a vádlottat bűnösnek mondja ki és vele szemben büntetést szab ki. 87 A próbára bocsátás megszüntetésének másik esete, amikor a próbára bocsátott a próbaidő alatt bűncselekményt követ el és ezért elítélik. Ilyenkor a bíróság a korábbi próbára bocsátással befejezett ügyet és a próba tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt indult büntetőügyet egyesíti, és ennek keretében kerül sor a próba alapjául szolgált ügyben a bűnösség kimondására és halmazati büntetés kiszabására. Abban az esetben, ha a próbaidő sikeresen eltelt: a vádlott a pártfogó felügyelet magatartási szabályait nem sértette meg és bűncselekményt nem követett el, az elkövető büntethetősége megszűnik. Ilyenkor a bíróság nem hoz e tárgyban külön határozatot. 3) A gyógyító jellegű

intézkedések a) a kényszergyógykezelés A kényszergyógykezelés gyógyító jellegű intézkedés, célja a kórós elmeállapotú elkövető gyógyítása, kezelése és a bűnismétlés veszélyének a kiküszöbölése. A kényszergyógykezelés alkalmazását a törvény 4 együttes feltételhez köti: 1) A kényszergyógykezelés kizárólag azzal az elkövetővel szemben alkalmazható, aki a cselekmény elkövetése időpontjában kórós elmeállapotban volt, és ezért a beszámítási képesség teljes hiánya miatt nem büntethető. ( Btk. 24§ (1) bek) Ha korlátozottan beszámítható az elkövető: ennek az intézkedésnek az alkalmazására nem kerülhet sor, hanem esetleg a büntetés korlátlan enyhítésére vonatkozó rendelkezés alkalmazásával történő büntetés kiszabásának van helye. 2) A törvény csak a személy elleni erőszakos, valamint a közveszélyt okozó bűncselekmények kórós elmeállapotú elkövetői esetében teszi lehetővé a

kényszergyógykezelés elrendelését. Gondatlan bűncselekmény esetén kizárt a kényszergyógykezelés. 3) A kényszergyógykezelés elrendelésének további feltétele az azon alapuló feltevés, hogy az elkövető esetében – az elmeállapotánál fogva – a bűnismétlés veszélyétől is tartani kell. 4) A kényszergyógykezelés további feltétele, hogy a büntethetőségi akadály hiányában az elkövetővel szemben 1 évet meghaladó szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni. A kényszergyógykezelést zárt intézetben – az IMEI- ben – kell végrehajtani és ez határozatlan időtartamú kényszerintézkedés, amelyet addig kell folytatni, amíg az szükséges. A kényszergyógykezelés évenkénti felülvizsgálatra kerül abból a szempontból: szükséges-e annak a további fenntartása. b) Alkoholisták kényszergyógyítása Az alkoholizmus és a bűnözés összefüggése közismert, az alkoholizmus jelentős kriminogén tényező,

mely 2 irányú: - egyrészt gyakran követnek el – főleg erőszakos jellegű – bűncselekményt szeszes ital hatása alatti állapotban, - másrészt a bűncselekmények jelentős részét a szeszes ital megszerzése, az ez irányú vágy kielégítése érdekében követik el. A törvény szerint az elrendelésnek 2 feltétele van: 1) az elkövető kényszergyógyítása rendelhető el, ha a bűncselekmény elkövetésének az oka vagy motívuma az elkövető alkoholista életmódja. 2) A kényszergyógyítás elrendelésének másik feltétele, hogy az elkövetőt 6 hónapot meghaladó szabadságvesztésre ítéljék. Ennek a törvénybe bevételét praktikus szempontok vezették, ugyanis az szükséges, hogy ennek a kezelésnek az elvégzéséhez megfelelő idő álljon rendelkezésre. 88 33. Az elkobzás és a pártfogó felügyelet Mi a különbség a vagyonelkobzás és az elkobzás között? 1) Az elkobzás Az elkobzás bizonyos vonatkozásban büntetés jellegű,

más tekintetben a védelmi intézkedés jelege domborodik ki. Az elkobzás akkor is alkalmazható, ha az elkövet nem büntethető; a Btk. rendelkezései értelmében az elkobzást akkor is el kell rendelni, ha az elkövető:  gyermekkor  kórós elmeállapot, vagy  a társadalomra veszélyesség csekély foka miatt nem büntethető. Az elkobzás önállóan, és büntetés mellett is alkalmazható, sőt a próbára bocsátás – tehát intézkedés mellett is. A Btk. 77 § (1) bekezdése értelmében el kell kobozni azt a dolgot: 1)amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak. Ebben az esetben csak szándékos bűncselekményről van szó, ill. vegyes bűnösségi alakzatú bűncselekmény esetében helye van az elkobzásnak. A Btk. módot ad arra, hogy az eszköz elkobzását a bíróság kivételesen mellőzze, ha az a bűncselekmény súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene Az eszköz elkobzásának

további feltétele, hogy az elkövető tulajdona legyen; a nem az elkövető tulajdonában lévő eszköz csak akkor kobozható el, ha annak birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti. (pl petárda) Amennyiben nem az elkövető a dolog tulajdonosa, de a tulajdonos az elkövetésről előzetesen tudott: helye van elkobzásnak. 2) El kell kobozni a közvetlenül a bűncselekmény elkövetésre révén létrejött dolgot, vagyis a bűncselekmény produktumát. (ilyen pl a hamis pénz a pénzhamisításnál) 3) El kell kobozni a bűncselekmény elkövetéséért kapott dolgot, ha azt az elkövető a tulajdonostól vagy annak hozzájárulásával mástól a bűncselekmény elkövetéséért kapott. (Ezt erkölcsi szempontok indokolják, pl a vérdíj esetén nem lenne indokolt a pénznek az elkövetőnél hagyása, de a tulajdonos részére sem lenne indokolt visszaadni.) 4) El kell kobozni azt a tárgyat, amelyre nézve a bűncselekményt elkövették, vagy amely az adott vagyoni

előny tárgya volt. (pl vesztegetésnél, befolyással üzérkedésnél) 5) El kell kobozni azt a sajtóterméket, amelyben a bűncselekmény megvalósult. (pl rágalmazást tartalmazó újság) 6) El kell kobozni azt az anyagi eszközt, amelyet a bűncselekmény elkövetése céljából az ehhez szükséges vagy ezt könnyítő feltételek biztosítása végett szolgáltattak, a bűncselekmény elkövetéséhez használtak vagy arra szántak. Nincs helye elkobzásnak a bűncselekmény büntethetőségének az elévülésére megállapított idő, de legalább 5 év elteltével. Vagyis amíg az elkövető büntethetősége el nem évül, addig az elkobzásra is lehetőség van, de ha pl 3 éves az elévülési idő, és az elkövető büntethetősége elévült, akkor még 2 évig mód van az elkobzás kimondására, de azt követően erre már nem kerülhet sor. Vagyonelkobzás esetén nem lehet elrendelni annak a dolognak az elkobzását, amelyre a vagyonelkobzás kiterjed. Az

elkobzott dolog tulajdonjoga az ítélet jogerőre emelkedésével – a vagyonelkobzáshoz hasonlóan – az államra száll. 89 Előfordul, hogy az elkobzandó dolog a büntetőeljárás lefolytatásakor már nincs meg (pl. megsemmisült), vagy nem lehet az intézkedést elrendelni vagy foganatosítani, mert ennek jogi vagy tényleges akadálya van. (pl a dolog nem az elkövető tulajdona, és a tulajdonos nem tudott előzetesen a bűncselekmény elkövetéséről; az elkobzást nem lehet foganatosítani, mert az adott vagyoni előny tárgyát az átvevője elköltötte stb.) Ezekben az esetekben az intézkedés céljának az érvényesülését szolgálja, hogy az elkövetőt a dolog értékének a megfizetésére kell kötelezni. Hasonló helyzet alakul ki, ha a vagyoni előnynek vagy az anyagi előnynek nem dolog a tárgya (hanem pl. valamilyen vagyoni értékű szolgáltatás) és ezért elkobzást nem is lehetne elrendelni Ez a rendelkezés nem alkalmazható a

bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használt dologra ill. a közbiztonságot veszélyeztető dologra nézve → itt kizárólag elkobzásnak van helye A Btk. lehetőséget ad arra, hogy a bíróság méltányosságból elkobzás helyett a dolog (anyagi eszköz, az előny) értékének megfelelő összeg megfizetésére kötelezze az elkövetőt. Erre általában akkor kerülhet sor, ha a dolog tulajdonjogának az elvonása a viszonylag kisebb súlyú bűncselekményhez és az elkövető felelősségének mértékéhez képest aránytalanul súlyos hátrányt jelentene az elkövető számára. Nem alkalmazható ez a rendelkezés, ha az elkobzás mellőzését “nemzetközi jogi kötelezettség” zárja ki. Ha az elkobzás alá eső dolog nem az elkövető tulajdona, és az elkobzás a tulajdonosra méltánytalan hátrányt jelentene, feltéve, hogy az elkobzás mellőzését nemzetközi jogi kötelezettség nem zárja ki, az elkobzás helyett az elkövetőt a dolog

értékének megfizetésére kell kötelezni. Az elkobzás, illetőleg az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés egészben vagy részben, kivételesen mellőzhető, ha az az elkövetőre a bűncselekmény súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt jelentene, feltéve, hogy az elkobzás mellőzését a nemzetközi jogi kötelezettség nem zárja ki. Az elkobzás, illetőleg az elkobzás alá eső érték megfizetésére kötelezés nem mellőzhető arra a dologra nézve, amely az adott vagyoni előny tárgya volt, ill. amelyet a bűncselekmény elkövetője a tulajdonostól vagy ennek hozzájárulásával mástól a bűncselekmény elkövetéséért kapott. 2)A pártfogó felügyelet A pártfogó felügyelet tipikusan nevelő jellegű intézkedés és az elkövetők ellenőrzését, irányítását és a társadalomba való beilleszkedés segítését és támogatását szolgálja. A pártfogó felügyelet önállóan nem rendelhető el, csak büntetés

vagy intézkedés mellett. Pártfogó felügyelet elrendelésének 4 esetben lehet helye: 1) ha a terheltet feltételes szabadságra bocsátották; 2) ha próbára bocsátották; 3) ha a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását próbaidőre felfüggesztették; 4) ha a szabadságvesztést kitöltötte, és az újabb bűncselekmény elkövetésének a megelőzése és a társadalomba való beilleszkedése érdekében irányításra vagy ellenőrzésre van szükség, ez utóbbi kivételes jellegű. A pártfogó felügyeletnek vannak kötelező és bírói mérlegeléstől függő esetei. Kötelező a pártfogó felügyelet elrendelése, ha a bíróság visszaesővel szemben rendelte el,  a próbára bocsátást vagy  a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztést. Ezeknél ugyanis fokozott a társadalomra veszélyesség Mérlegelés szerint lehet elrendelni a pártfogó felügyeletet minden további – ez előzőekben felsorolt 4 esetben -; ezekben az esetekben az

elkövetett bűncselekményen felül körültekintően kell vizsgálni az elkövető személyi körülményeit, környezetét, egyéniségét. Kivételes jellegű (a 4. pontban jelzett) az az eset, amikor az elítélt már teljesen kitöltötte a szabadságvesztést (feltételes szabadságra sem bocsátották), annak a feltevését kívánja meg, hogy erre szükség van az újabb bűncselekmény megelőzése és a társadalomba beilleszkedés érdekében. 90 Ennek időtartamát limitálja a Btk.: minimum 1 év, maximum 2 évben; az 1 éves minimuma – a pártfogolt magatartásától függően – 1 évvel meghosszabbítható, de garanciális jellegű intézkedés, hogy a 2 évet nem haladhatja meg a pártfogó felügyelet tartama. A pártfogó felügyelet tartamával kapcsolatban a Btk. azt tartalmazza, hogy azonos a feltételes szabadság, ill a próbaidő (próbára bocsátás és felfüggesztett szabadságvesztés) tartamával. Ennek a próbaidőnek a letelte automatikusan

megszünteti magát a pártfogó felügyeletet is A pártfogó felügyelet alatt álló személy: - köteles a pártfogóval rendszeres kapcsolatot tartani, - a felvilágosításokat megadni, amely az ellenőrzéshez szükséges. A pártfogó felügyelet szabályainak a megszegése az elítéltre nézve jogkövetkezményekkel járhat: 1) A próbára bocsátott • ha nem súlyosan szegi meg a magatartási szabályokat, a próbaidő egy ízben maximálisan 1 évvel meghoszszabbítható (ha eredetileg 3 év volt a próbaidő, akkor 4 év is lehet ilyenkor); • ha súlyosan szegi meg a magatartási szabályokat, a próbára bocsátás megszüntetésére kerülhet sor – a bűnösség kimondására is kiterjedő hatállyal, 2) ha a felfüggesztett szabadságvesztésre elítélt a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi, a felfüggesztett szabadságvesztést végre kell hajtani, 3) ha a feltételes szabadságra bocsátott terhelt megszegi a pártfogó

felügyelet magatartási szabályait vagy az elítéltet nem szabadságvesztéssel járó büntetéssel sújtják, a bíróság a feltételes szabadságot megszüntetheti; 4) ha a terheltet a szabadságvesztés teljes kitöltése után – kivételesen – pártfogó felügyelet alá helyezi és a terhelt megszegi a magatartási szabályokat: ezáltal szabálysértést valósít meg és ezért pénzbírsággal sújtható. A magatartási szabályok kötelezettségeket és tilalmakat írnak elő, hogy a pártfogolt képessége szerint dolgozzék és törvénytisztelő életmódot folytasson. A pártfogó felügyelet az azt elrendelő határozat jogerőre emelkedésével, ill. a szabadságvesztésből vagy a javító intézetből való szabadulás napjával kezdődik; megszűnik, ha a tartama letelt vagy annak a tartama alatt szabadságvesztést hajtanak végre. A pártfogó felügyeletet a megyei (Fővárosi) bíróságon működő hivatásos pártfogók útján a bíróság hajtja

végre. 91 34) A büntetés kiszabásának elvei. A súlyosító és az enyhítő körülmények bírói értékelése. A büntetés bírói enyhítésének szabályai (Btk 87, 87/A, 87/B. §) A büntetés kiszabásának elvei. A súlyosító és az enyhítő körülmények bírói értékelése A Btk. a relatíve határozott büntetési rendszer talaján áll és ismeri az alternatív büntetéseket is A törvény a büntetési nemek alkalmazását általában kötelezően előírja, de a büntetés mértékének a meghatározásánál széles körű mérlegelést biztosít a bíróságok számára, máskor pedig az alkalmazandó büntetés nemének a meghatározását is a bíróságra bízza (alternatív büntetések és mellékbüntetések). A büntetési tétellel a törvényhozó állást foglal a törvényi tényállás alá eső magatartások társadalomra veszélyességéről, mely magatartások azonban eltérő fokban veszélyeztetik a társadalom érdekeit. Egy

tényállás alá eső magatartás individuális eltéréseinek az értékelésére szolgál a büntetési tétel-keret. Igazságtalan eredményre vezetne, ha minden, az adott tényállást kimerítő magatartást egységes mértékkel és büntetési nemmel súlytana a törvény. A relatíve határozott büntetési rendszerekben a büntetési tételek összefügg a tényállások megfogalmazásánál követett módszerrel, azaz a tágabban megfogalmazott tényállások büntetési kerete tág, az aprólékos tényállásoké szűkebb büntetési tételkeretet igényelnek. A törvényi tényállás és a büntetési tétel általános értékelést fejez ki, amelyet a bíróságnak kell konkretizálnia, pl. egyaránt 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a sértett kisujjának utolsó ujjperecét levágja és az is, aki a sértettet megvakítja. Jól látható, hogy az egyes bűncselekmények tényállásai között jelentős különbségek ismerhetők fel;

a törvény által nem értékelhető individuális sajátosságok, körülmények értékelésére kizárólag a bíróság képes. Az individualizáció átfogja mind a cselekmény tárgyi körülményeinek, mind az elkövető személyével összefüggő körülmények értékelését. A bíróságok tevékenységében fontos helyet foglal el a büntetés kiszabása. Ennek körében - első helyen áll a tényállás megállapítása, - második helyen áll a cselekmény jogi minősítése, - harmadik helyen áll a büntetés kiszabása, amely a bíróság tevékenységének a betetőzése. A büntetéskiszabás természetét illetően szélsőséges megfogalmazásokkal is találkozhatunk: a) a büntetéskiszabás a bíró szabad mérlegelési tevékenysége, azaz a bíró a büntetési tételkeret között szabadon ítélkezhet; ennek a felfogásnak az a veszélye, hogy a bíró értékelését szembeállítja a törvényhozó értékelésével és a bíróénak tulajdonít

elsőbbséget b) a büntetéskiszabás kötött, ami nem veszi figyelembe azon körülményeket, melyeket a törvény részletesen nem határoz meg. A Btk. igyekszik segítséget nyújtani a bíróságoknak a büntetés kiszabására nézve azzal, hogy megjelöli a büntetés célját (37. §) megjelöli azokat a fő szempontokat, melyeket a bíróságnak a büntetés kiszabása során követniük kell. A büntetés célja a megelőzés (mind általános, mind speciális vonatkozásban), és a 83. § ennek a célnak a szem előtt tartásával határozza meg, hogy a büntetést • a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék • a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez • a bűnösség fokához, továbbá • az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekhez A büntetés kiszabásának nem csak a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez és a bűnösség fokához kell igazodnia, hanem az

egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez is. A törvényből az következik, hogy a cselekmény és az elkövető társadalomra veszélyessége, továbbá a bűnösség foka önmagában is büntetéskiszabási körülmény, ezért a 83. § (1) bekezdése “egyéb” körülményekről szól Ezek a súlyosító és enyhítő kö- 92 rülmények elsősorban a büntetés céljának a megvalósulásával vannak kapcsolatban. Ezek körében vannak olyan objektív jellegű körülmények, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban sem a cselekmény, sem az elkövető társadalomra veszélyességével, továbbá a bűnösség fokával. A Legfelsőbb Bíróság a BK. 154 sz állásfoglalásában adott iránymutatást annak érdekében, hogy az ítélkezési gyakorlat e tekintetben egységessé váljék. Ennek lényege a következő: 1) a büntetést befolyásoló tényezőket nem elvontan, hanem általánosságban és nem mechanikusan, hanem a konkrét ügyre vonatkoztatva kell

értékelni; 2) nem az enyhítő és súlyosító körülmények száma, hanem azok konkrét nyomatéka az irányadó; 3) ezek a körülmények hatásukban egymást semlegesíthetik; 4) a kétszeres értékelés tilalma folytán nem lehet enyhítő vagy súlyosító körülmény, amely a bűncselekmény minősített vagy privilegizált esetét alapozza meg; 5) a bűncselekmény tárgyi súlyát befolyásolhatják olyan objektív tényezők is, amelyről az elkövetőnek a bűncselekmény elkövetésekor nem volt tudomása pl. elszaporodottság Viszonylag új intézmény a középmértékes büntetéskiszabás, melyet a 83. § (2) bekezdés határoz meg Lényege, hogy a kiszabott szabadságvesztés határozott ideig tartson és ekkor a büntetési tétel középmértéke az irányadó. Ennek számolási módját is meghatározza a törvény: “A középmértéket akként kell megállapítani, hogy a büntetési tétel alsó határához a felső és az alsó határ közötti

különbözet felét kell hozzáadni.” Egy példán keresztül bemutatva: ha az adott bűncselekmény büntetési tétele kettőtől nyolc évig terjed, akkor • a büntetési tétel alsó határához, azaz a két évhez • hozzá kell adni a - felső határ → nyolc év - és az alsó határ → - két év 2 év + [(8 év- 2 év)/2] = 5 év közti különbség → = hat év felét → három év tehát a középmérték ez esetben → öt év Másik példán: a bűncselekmény két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő alsó határhoz hozzáadjuk → 2 hónap + a felső határból → 2 év 2 hó + [(2 év – 2 hó)/2] = 13 hó kivont alsó határ → - 2 hónap felét → 11 hónap tehát a középmérték ez esetben → tizenhárom hónap Ez utóbbi példa esetén a “két évig terjedő” megfogalmazásba a generális minimumot bele kell érteni (40. § (2) bek.), ami két hónap; ez adja ezt a furcsa eredményt A 83. § (3) bekezdése mondja ki, hogy amennyiben

a Különös Részben meghatározott büntetési tételeket fel kell emelni (pl. halmazati büntetés vagy a különös és többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezések), a középmérték számítását ennek alapulvételével kell kiszabni Ha tehát a többszörös visszaeső foglalkozásának a felhasználásával kifürkészi a távközlési berendezés útján továbbított közleményt és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz (178. § (3) bek a) pont), a két éves büntetési tétel a felével emelkedik, tehát három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az elkövető; ezért a középmérték számításánál nem csak a 178., hanem a 97 §-ra is figyelemmel annak mértéke 2 hó + [(3 év – 2 hó)/2] = 17 hó Amennyiben a bíróság a vádlott bűnösségét két olyan bűncselekményben állapítja meg, amelyre a Különös Rész kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztést rendel, halmazati büntetés kerül kiszabásra. A halmazati szabályok

alkalmazásával a kiszabható maximális tartamú szabadságvesztés tizenkét év. Ebben az esetben a középmérték számításának módja: a tizenkét évből levonjuk a két évet és az így kapott tíz esztendő felét, vagyis az öt évet adjuk hozzá a minimumként jelentkező két esztendőhöz, és így kapjuk meg az irányadó középmértéket, amely az adott esetben hét esztendő lesz. A büntetési tétel középmértéke irányadó volta nem teszi a büntetési rendszert abszolút határozottá, és nem hoz létre büntetéskiszabási kényszerhelyzetet sem. A jogalkotó a korábbi büntetéskiszabásra vonatkozó elvekben is előírt körülmények és a választható büntetés közötti viszony vizsgálatához ad támpontot. Ha semmilyen számba jöhető körülmény nincs, akkor értelemszerűen ez a viszony sem áll fenn. Ugyanakkor semmi nem zárja ki azt, hogy a bíróság az egyes körülményeket a saját belátása szerint vesse össze, értékelje, hiszen

továbbra sem lesznek a körülmények törvényi szinten kimerítően felsorolva illetve súlyozva. Ebből kö93 vetkezően a törvényben a jogalkotó pusztán reális hivatkozási alapot teremt arra, hogy a büntetéskiszabásban megnyilvánuló bírósági értékelés szerinti körülményeket vitassák. Emellett a törvényben tükröződik a jogalkotónak az az elvárása is, hogy a bíróság adjon kimerítő indokolást a tételkeret adta lehetőség kihasználásáról A bíróság a törvényes kereteken belül az egyéniesítés elvét alapul véve szabja ki a tettarányos büntetést, illetve alkalmazza az intézkedést. Kizárólag a bíróság jogosult annak mérlegelésére, hogy - a törvényi büntetési tétel keretei között - milyen büntetés áll arányban a bűncselekmény súlyával stb., másként kifejezve milyen büntetés felel meg a 83 § (1) bekezdésében meghatározott büntetéskiszabási elveknek Az egyéniesítés azonban nem sértheti a bírói

gyakorlat egységének elvét, amely a jogbiztonság és a törvény előtti egyenlőség szempontjából alapvető A 83. § új (2) bekezdése az általános büntetéskiszabási elveket nem érinti Ha tehát a törvény szabadságelvonással nem járó intézkedés vagy büntetés alkalmazását is lehetővé teszi, illetve vagylagosan pénzbüntetést, közérdekű munkát vagy szabadságvesztést ír elő a bíróságnak a szabadságelvonással nem járó intézkedést vagy büntetést kell választania, ha a büntetés céljának eléréséhez ez is elégséges. A 83. § (2) bekezdése nem korlátozza a bíróságot abban, hogy a törvényi büntetési tétel keretei között belátása szerint értékelje a büntetés kiszabása szempontjából jelentős körülmények súlyát, de felhívja a figyelmét arra, hogy a bírói gyakorlat egysége érdekében a büntetési tétel középmértékét tekintse irányadónak, azaz a kiszabandó büntetést ahhoz viszonyítsa. A

rendelkezés indokolási kötelezettséget hárít a bíróságra miután a 83. § (1) bekezdése alapján meghatározza a büntetés mértékét és azt nem a középmérték körüli tartományban szabta ki, hanem attól jelentősen eltért, számot kell adnia arról, hogy ezt milyen körülményekre tekintettel tette. Ha például a büntetési tétel középmértéke öt év, általában a három év alatti vagy a hét év feletti büntetés kiszabását kell külön indokolni. A (4) bekezdés olyan szabályt emelt törvényerőre, amelyet a bírói gyakorlat a korábbiakban is alkalmazott. Szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróságnak a szabadságvesztés mértékét a végrehajtás felfüggesztése, illetve a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének figyelmen kívül hagyásával kell megállapítania. E szabály tehát lényegében a bíró számára "gondolkodási sorrendet" állapít meg a szabadságvesztés mértéke meghatározását

megelőzően nem szabad azt mérlegelnie, hogy a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának felfüggesztése lehetséges vagy indokolt-e, illetőleg hogy a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége kizárt-e vagy a büntetés hányad részének a végrehajtását követően kerülhet arra sor. Büntetési rendszerünk jelentős mértékben arra épül fel, hogy a tettarányos (proporcionális) büntetések célszerűek is, vagyis alkalmasak a büntetési cél elérésére. A büntetés enyhítése A relatíve határozott büntetési rendszer lényege, hogy a bíró a büntetést a törvényi tételkeret között szabja ki és annak kereteit nem lépheti túl. Ez azonban nem feltétlenül érvényesül, mert a halmazati büntetés, továbbá a különös és többszörös visszaesők esetében a speciális maximum átléphető. A büntetés enyhítése ezzel szemben azt jelenti, hogy a bíró a speciális minimumot lépheti át, annál enyhébb büntetést is kiszabhat.

Indokolt tehát a törvényi keretektől való eltérést nem csak a szigorítás, hanem az enyhítés irányába is biztosítani, hiszen ugyan úgy, ahogyan elképzelhető bizonyos elkövetők és cselekmények esetén a felfelé való eltérés szükségessége, elképzelhető ennek fordítottja is, azaz olyan esetek, amikor a speciális minimum is túl szigorúnak mutatkozna az adott cselekmény büntetőjogi megítélésére. A Btk. 87 § (1) bekezdése főszabályként azt mondja ki, hogy a törvényi büntetési tételnél enyhébb főbüntetés szabható ki, ha annak legkisebb mértéke a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezések szerint túl szigorú. A büntetés nemének a megállapításánál a bíróság minden törvényi megkötöttség nélkül foglal állást, ha a törvény szankcióként alternatív büntetési nemeket jelöl meg. Ilyenkor a 83 § iránymutatása alapján történik a büntetés nemének és ezen túlmenően mértékének a meghatározása. A

legtöbb szankció esetén azonban a Btk. csak egyetlen büntetési nemet határoz meg, ezen belül pedig mindig megjelöli a speciális maximumot, míg rendszerint a speciális minimumot (pl. az emberölés alapeseténél 5-15 évig terjedő szabadságvesztést ír elő). A büntetés kiszabásánál irányadó tényezők értékelése oda vezethet, hogy a törvényi minimumban megjelölt büntetési tétel is túlságosan súlyos lenne, pl. a jogos védelem 29 § (3) bekezdé- 94 se alá nem eső túllépése, az önkéntes elállás vagy eredményelhárításhoz közel álló esetekben. Ezekre az esetekre teszi lehetővé a 87. § (1) bekezdése a speciális minimum átlépését A 87. § (2) bekezdése öt pontba szedve jelöli meg az ún egyszeres leszállás esetén kiszabható büntetési minimumokat Eszerint ha a bűncselekmény büntetési tétele: 1) 10-15 év → legkevesebb 7 év 6 hónap 2) 5-15 év → legkevesebb 3 év 6 hónap 3) 5-10 év → legkevesebb 3 év 4)

2-8 év → legkevesebb 1 év 6 hónap 5) 1-5 év → legkevesebb 6 hónap 6) 1, 2, 3 vagy 5 év → ehelyett közérdekű munka vagy pénzbüntetés is kiszabható. A 137. § 15 és 16 pontja szerinti különös és többszörös visszaesők tekintetében a 97 § (2) bekezdése a büntetés kiszabására vonatkozóan a többi bűnelkövetőhöz képest lényegesen szigorúbb rendelkezéseket tartalmaz: a fenti rendelkezések alkalmazására [87. § (2) bek] csak különös méltánylást érdemlő esetben kerülhet sor a 97 § alá tartozó elkövetőkkel szemben. A törvény biztosítja a bíróságok számára a kétfokú enyhítés lehetőségét azzal, hogy 1) kísérlet és 2) bűnsegély esetén, amennyiben a fenti szabályok szerint kiszabható büntetés is túl szigorú, a büntetést a soron következő pont alapján kell kiszabni. Ennek indoka, hogy kísérlet esetén a 17 § (1) bekezdése (“A kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell

alkalmazni”), bűnsegélynél a 21. § (3) bekezdése (“A részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni“) a parifikáció elvét valósította meg, márpedig ezeknél az eseteknél gyakori, hogy a befejezett és a tettesi cselekményre előírt büntetési tétel túlságosan súlyos elbírálást eredményezett volna. Indokolja e megoldást az is, hogy az ítélkezési gyakorlat kialakította a közeli és távoli kísérlet fogalmát – az eredményhez való közelség szempontjából. A 15. számú Irányelv a 87 § (3) bekezdését – iménti esetét – ahhoz a törvényben meg nem jelölt további feltételhez kötötte, hogy az élet elleni bűncselekmények kísérlete esetén a kétfokú enyhítésre csak akkor van lehetőség, ha az enyhítő körülmények magához a kísérlethez kapcsolódnak (távoli kísérlet, önkéntes elálláshoz vagy eredményelhárításhoz közeli esetek). Az Irányelvnek ez a megfogalmazása ellentétes

a 87 § (3) bekezdésével, mert a törvényben foglaltakon felül követel meg bizonyos feltételeket az alkalmazhatósághoz. Megjegyzendő, hogy a kísérlet és bűnsegédi tevékenység esetén nem szükségszerű az enyhítő szakasz alkalmazása. A 87. § (4) bekezdése teszi lehetővé, hogy amennyiben a törvény Általános vagy Különös Részében foglalt rendelkezés korlátlan enyhítést enged, bármely büntetési nem legkisebb mértéke is kiszabható A korlátlan enyhítés lehetősége azt jelenti, hogy a 87 § (1), (2), (3) bekezdésében foglalt korlátok minden megkötöttség nélkül érvényesülhetnek, így akár az életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény esetén is mód van még pénzbüntetés kiszabására is; ugyanakkor ez a rendelkezés sem alapozhatja meg intézkedés – próbára bocsátás vagy megrovás – alkalmazását. A korlátlan enyhítés lehetőségét a Btk. rendelkezései taxatíve előírják, az ezektől

eltérő esetekben tehát kizárt az alkalmazása. Ugyanakkor ez csupán lehetőség, így pl a több emberen elkövetett emberölésnek alkalmatlan eszközzel elkövetése esetén az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására is sor kerülhet Az Általános Rész öt esetben teszi lehetővé a korlátlan enyhítést: • alkalmatlan tárgyon vagy eszközzel elkövetett kísérlet [17. § (2) bek] • beszámítási képességet korlátozó kóros elmeállapot [24. § (2) bek] • ha a kényszer vagy a fenyegetés korlátozza az elkövetőt az akaratának megfelelő magatarásában [26. § (2) bek.] • jogos védelem túllépése esetén, ha az az elkövető ijedtségéből vagy menthető felindulásából származik [29. § (3) bek.] • végszükség esetén ha túllépés van [30. § (3) bek] A 87. § (5) bekezdése bűnhalmazat esetére azt a korlátozást állítja fel, hogy a büntetés egyszeres leszállással történő enyhítése [a 87. § (2) bekezdése alapján]

csak különös méltánylást érdemlő esetben történhet 95 Hasonlóan az iménti rendelkezéshez, a 87/A. § bizonyos bűncselekmények esetére csak különös méltánylást érdemlő esetben engedi meg a 87. § (2) bekezdése alapján történő egyszeres leszállás alkalmazásának a lehetőségét Ezek a bűncselekmények: 1) az 1945. évi VII törvénnyel törvényerőre emelt és az 1440/1945 (V 1) ME rendelettel módosított és kiegészített 81/1945 (II 5) ME rendelet 11 és 13 §-ában meghatározott háborús bűntettek, 2) az emberiség elleni egyéb bűncselekmények (XI. fejezet), 3) az emberölés súlyosabban minősülő esetei [166. § (2) bekezdés a)-i) pontjai] 4) • emberrablás [175/A. § (1)-(4) bek] • terrorcselekmény [261. § (1)-(2) bek] • légi jármű hatalomba kerítése [262. § (1)-(2) bek] • visszaélés robbanóanyaggal vagy robbantószerrel (263. §) • visszaélés lőfegyverrel vagy lőszerrel [263/A. § (1)-(3) bek] •

fegyvercsempészet [263/B. § (1)-(3) bek] • bűnszervezet létrehozása (263/C. §) • visszaélés nemzetközi szerződés által tiltott fegyverrel (264/C. §) • visszaélés kábítószerrel (282. §) 5) • az emberkereskedelem • a nemzetközi jogi kötelezettség megszegése • a rablás • az elöljáró vagy szolgálati közeg elleni erőszak súlyosabban minősülő esetei 6) a zendülés súlyosabban minősülő esetében halál szándékos okozásának elkövetése [352. § (3) bekezdés b) pont]. Eltérően a 87. § (3) bekezdésében biztosított kétfokú enyhítés lehetőségétől, az imént felsorolt bűncselekményeknél kísérlet és bűnsegély esetén csak egyszeres leszállásra van mód; ennek alkalmazásakor a büntetést a 87 § (1) és (2) bekezdése alapján lehet kiszabni. A tétel címében zárójelben szereplő 87/B. §-ra azért nem térek ki, mert ezt a rendelkezést az 1999 évi CX törvény 175 § (1) bekezdése 2000 március 1-el hatályon

kívül helyezte 96 35) A büntetés végrehajtásának felfüggesztése. Mi a különbség a büntetés végrehajtásának felfüggesztése és a próbára bocsátás között? A büntetés végrehajtásának felfüggesztése viszonylag fiatal intézmény, célszerűségi indoka pedig az elkövetőnek újabb bűncselekménytől való visszatartása azáltal, hogy tőle teszi függővé a kiszabott büntetés végrehajtását vagy mellőzését. Alkalmazásának gyakorlati jelentősége abban áll, hogy a megtévedt, de alapjában véve nem romlott bűnelkövetők elkerüljék a börtönt. A feltételes elítélés nem önálló büntetési nem, hanem a büntetés végrehajtásának felfüggesztése olyan sajátos intézkedés, melyet a büntetéskiszabás során alkalmaznak és amely a büntetés végrehajtásának a módját változtatja meg. Az intézmény lényege: a bíróság kiszabja a büntetést, csak annak végrehajtását függeszti fel meghatározott próbaidőre.

Próbára bocsátás esetén (amely nevelő jellegű intézkedés) csak a bűncselekmény elkövetését állapítja meg a bíróság, a büntetés kiszabását azonban próbaidőre elhalasztja (72-73. §) A 89. § (1) bekezdése szerint főszabályként kizárólag az egy évet meg nem haladó szabadságvesztés és a pénzbüntetés végrehajtása függeszthető fel. Ebből következően nem függeszthető fel a közérdekű munka és a mellékbüntetések végrehajtása, utóbbiak még akkor sem, ha önállóan kerülnek alkalmazásra Az intézmény lényege, hogy a kevésbé súlyos, a törvénnyel egyébként összeütközésbe nem kerülő elkövetőket a szabadságvesztés kilátásba helyezésével rászorítsa az újabb bűncselekményektől való tartózkodásra. Ebből következik, hogy általában csak az egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés végrehajtását lehet felfüggeszteni, hiszen feltételezhető, hogy az ilyen büntetés (és nem büntetési

tétel!) mögött csekélyebb súlyú bűncselekmény vagy kedvező személyiségű bűnelkövető húzódik meg E feltételezést a törvény kifejezetten ki nem mondva és csak utalóan tartalmazza azzal a kitétellel, hogy “különösen az elkövető személyi körülményeire figyelemmel”, azaz elsődlegesen, de nem kizárólag az elkövető személyi viszonyait, életvitelét, előéletét vizsgálja a bíróság. Amennyiben a bíróság ezen tényezőket megállapítja az ügyben, megvalósul a törvény alapvető feltétele, nevezetesen: “alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető” A 89. § (2) bekezdése lehetővé teszi azonban az egy évet meghaladó, de a két évet meg nem haladó szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztését A büntetés végrehajtásának felfüggesztésénél az elkövető személyi körülményei és ennek megfelelően az egyéni megelőzés szempontjai kerülnek előtérbe, ahol

fokozott jelentősége van az elkövető előéletének. A Btk ugyan nem tartalmaz tiltó rendelkezést arra nézve, hogy visszaesőkkel szemben ne lehetne alkalmazni ezt az intézményt, mégis az ún. első bűntettesek esetén érheti el a kívánt célt a végrehajtás felfüggesztése E vonatkozásban jelentősége van annak is, hogy alkalomszerű volt-e az elkövetés, vagy azt hosszabb tervező előkészítés előzte meg. Az egy évet meg nem haladó büntetés végrehajtásának a felfüggesztése nem kivételes intézmény, az egy évnél hosszabb, de a két évet meg nem haladóé már kivételesnek tekinthető. Ezeknél a büntetéseknél általában az elkövető személye teszi indokolttá a felfüggesztést, pl idős kor, súlyos betegség A felfüggesztés próbaideje pénzbüntetés esetén egységesen egy év, szabadságvesztés esetén az elkövetett bűncselekmény jellegétől függ: vétség esetén egy évtől három évig bűntett esetén egy évtől öt évig

terjedő időben állapítható meg. Az években megállapított próbaidő a kiszabott szabadságvesztésénél rövidebb tartamú nem lehet. Kriminálpolitikai szempont indokolja, hogy az elkövető pártfogó felügyelet alá helyezhető, ill. a visszaesőt pártfogó felügyelet alá kell helyezni A 89. § (4) bekezdése szabályozza azt az esetet, amikor az elkövetőt többször ítélik azonos nemű (tehát vagy csak szabadságvesztés vagy csak pénzbüntetés), próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre. Ilyenkor – ha még 97 egyik büntetés próbaideje sem telt el –, a korábbi büntetés próbaideje is csak a későbbi (utolsó) büntetés próbaidejének leteltéig tart. Ez azt jelenti, ha pl B András természettudóst 2000 január 10-én egy évi szabadságvesztésre ítélik végrehajtásában két évre felfüggesztve, majd 2000 október 20-án másfél évi szabadságvesztésre ítélik végrehajtásában három évre felfüggesztve, akkor az első (egy

éves) büntetésének próbaideje nem 2002. január 10-én, hanem a második (utolsó) büntetésében meghatározott próbaidő leteltével, azaz 2003. október 20án telik le, ezzel a próbaidő mintegy osztja a sorsát a második büntetésnek A 89. § (5) bekezdése értelmében ha nem lehet egy másik bűncselekmény miatti büntetés végrehajtása következtében a felfüggesztett büntetés végrehajtását elrendelni, akkor a próbaidő a szabadságvesztés tartamával meghosszabbodik Vannak bizonyos esetek, amikor sem a pénzbüntetés, sem az egyébként szóba jöhető szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel: 1) a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követték el; kérdésként merül fel, vajon az újabb bűncselekmény elkövetésénél milyen időpont az irányadó? Egyes álláspontok szerint ez a korábbi ítélet jogerőre emelkedése, vagyis az az után elkövetett szándékos bűncselekmény miatt

kiszabott büntetés végrehajtása nem függeszthető fel. Minthogy nincs kitétel arra vonatkozóan, hogy az első elítélés milyen jellegű bűncselekmény miatt történt, ezért a korábbi bűncselekmény lehet akár gondatlan is. 2) a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt követték el; ez esetben akkor nem függeszthető fel a büntetés végrehajtása, ha a szándékos bűncselekményt az elkövető szabadságvesztés végrehajtásának a próbaideje alatt követte el. 3) az elkövető a bűncselekményt bűnszervezet tagjaként követte el; amennyiben az ítéletben az elkövető terhére a 137. § 8 pontja szerinti elkövetést állapítják meg: nincs helye a felfüggesztésnek 4) az elkövető a háromévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt üzletszerűen vagy bűnszövetségben követte el; a negyedik kizáró ok két konjunktív feltételt támaszt a felfüggesztés kizárására:

• az elkövetett bűncselekmény büntetési tétele (és nem a kiszabott büntetés!) három évi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés és azt • vagy: - üzletszerűen (137. § 9 pont), vagy - bűnszövetségben (137. § 7 pont) követte el 5) a szabadságvesztést a Be. XXV fejezetében szabályozott tárgyalásról lemondás alapján szabták ki, aminek két esetére [87/C. § a) és b) pont] utal a törvény Ezek: • tárgyalásról lemondás esetén az öt évet meghaladó, de nyolc évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén a kiszabott büntetés nem haladhatja meg a három évet • tárgyalásról lemondás esetén a három évet meghaladó, de öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén a kiszabott büntetés nem haladhatja meg a két évet Ebben a két esetben tehát az elkövető lemond a Be. szabályai szerint a tárgyalás tartásáról, de büntetésének végrehajtása nem

függeszthető fel. Itt csak utalunk a 83 § (2) bekezdésére, amit figyelembe véve lehet, hogy még így is “kifizetődő” egy bűnelkövetőnek a tárgyalásról lemondás, hiszen egy két évtől nyolc évig fenyegetett bűncselekmény esetén büntetése nem haladhatja meg a három évet, tehát a középmértékes büntetéskiszabás alól ezáltal kivételt teremtett a jogalkotó