Politika, Politológia | Felsőoktatás » A magyarországi diktatórikus szocializmus hatalmi rendszere

A magyarországi diktatórikus szocializmus hatalmi rendszere A politikai rendszer főbb jellemzői Magyarországon: - A magyar szocialista társadalom kialakulásának 1. évtizedében a politikai rendszer elsődlegessége érvényesült a gazdasági rendszerével szemben. A politikai hatalom akarata minden más megfontolásnál előbbre való volt. • A politikai döntéseknek nem volt társadalmi kontrolljuk. • A gazdasági törvényszerűségek sem befolyásolhatták a hatalom döntéseit. • A demokrácia nem bontakozhatott ki ilyen körülmények között. • 1956 őszén már nem csak a politikai és gazdasági rendszer volt válságban, de a társadalom is. - Az egyes politikai rendszereknek vannak ún. rendszertipikus elvei Ezek olyan társadalomszervező elvek, melyek lényegi tartalmukat tekintve változatlanok maradnak a különféle gazdasági, politikai, társadalmi reformok során is. • A rendszertipikus elvek egymást feltételezik, s megváltoztatásuk csak

egyszerre lehetséges. A társadalmi integráció és újratermelés központosított elosztó és újraelosztó (redisztributív) rendszere - A társadalmi reprodukció alapelve a szocializmusban a redisztribúció, mely nem csak a gazdaságban, hanem a társadalom egészében hat. A redisztribúció velejárói: - a redisztribúció funkcióit ellátó hatalmi apparátus kialakulása - a redisztribúcióból adódó erős hierarchikus függőségek kialakulása - kezdetben 1 majd 2 lépcsős (országos és megyei szintű) - tartalma ideológiai alapú - a redisztribúció a hatalmi rendszer privilégiuma, s általa a politika a társadalom és a gazdaság minden területét áthatja. - az elvonás és központi újraelosztás szempontjai többnyire nem normatívak. Ez kiszolgáltatottá teszi az elosztás címzettjeit, vállalati szinten lehetetlenné teszi a hosszú távú tervezést. Az elosztási rendszer társadalmi ellenőrzöttsége nem érvényesül - a bürokrácia és a

címzettek között vertikális függőségi hatalmi viszony alakul ki - az elosztás alapelvei politikai, ideológiai és hatalmi szempontoktól függenek gazdaságiak helyett. - néhány ágazat katasztrofálisan leromlik - a nyereséges területekről befolyó pénzeket a veszteséges területek fenntartására fordítják - a közvetlen tervutasításos rendszer 1968-től átalakult közvetett tervutasításos rendszerré. Az ágazati elvű redisztribúciót funkcionális redisztribúció váltotta fel. Pártközpontú politikai rendszer A polgári társadalmakban az állam központú politikai rendszer jellemzi, míg a szocialista társadalomét a pártközpontú. • A szocialista rendszerben az állami szervek összefonódtak a politikai pártszervezetekkel. • Azt, ahogyan a marxista-leninista pártok az ún. szervezeti tömegpártok a „politikai névtelenek” bevonásával a politikába, ill. a politikának az „utcára való kivitelével” az állami szervek fölé

emelték a pártot, ők a párt vezető szerepe- formulával fejezik ki. • Mivel a párt nem volt képes ellátni a hatalomgyakorlás szerteágazó feladatait, a hivatásos államigazgatási szakapparátusra továbbra is szükség volt. A párt kizárólagos hatalmi rendszere • A pártközpontú politikai rendszer hatalmi központjában az ún. monopolisztikus hatalmi blokk állt • A szocialista társadalmakra jellemző 3 politikai szervtípus: - a „szorosan szervezett” párt állami szervek - társadalompolitikai szervezetek (feladatvégrehajtó) A döntési jogkörök erős vertikális és horizontális centralizációja Bár a magyar szocialista rendszerre végig jellemző volt az erős centralizáció, annak jellege és hatékonysága sokat változott 1950 és 80 között. Az 50-es évekre jellemző irracionális elvek alapján működő centralizációt a 70-es 80-as évekre racionális centralizáció váltotta fel, érvényre jutottak bizonyos ésszerűsítési

törekvések. - A centralizáció fennmaradását főként a kommunista párton belüli erős centralizáció, ill. sztálinista és bolsevista elvek érvényesülése tette szükségessé. • • • A centralizáció nem egyértelműen elítélhető. A centralizációnak van egy horizontális és egy vertikális vonulata. A centralizáció 3 fő jellemzője: 1. a távolság elve, 2 a hierarchia elve, 3 a titkosság elve 1. A döntéshozók és a döntések által érintettek közötti távolság. 2. Minden társadalmi igény végigjár egy bürokratikus hierarchiát a döntéshozóig, majd a döntés visszafelé is megteszi ugyanezt az utat, ami torzítja az információkat, és lassítja a döntési folyamatot 3. A hivatali, szolgálati, vagy államtitokká minősített döntési információk, és döntési alternatívák - indokaikkal együtt - az igazgatási apparátus hatalmát növelő tényezők. • Az erős centralizáltságot a minden szférára kiterjedő szervezeti

koncentráció is erősítette. • A szervezeti koncentráció 2 fő típusa: 1. Szervezetek összeolvadása (ez főleg az ifjúsági szervezetekre volt jellemző 2. Szervezetek alárendelése egy központi szervezeti apparátusnak (pl. szakszervezetek országos tanácsa ill az ágazati szakszervezetek viszonya) Ez a folyamat a gazdasági szervezetekre is kiterjedt, és még jelentős hatékonyságcsökkentő hatásának felismerése után is folytatódott. Hatalomkoncentráció és bürokratikus pluralizmus A szocializmusban a hatalom egysége (szemben a marxi elképzeléssel, ahol ez a parlamentben testesül meg) a pártapparátusban, ill. az egymásba csúszott párt- és állami bürokráciában valósult meg - ebben a keretben a pártfunkciók korlátlanok, az irányítási folyamatok pedig jórészt nem formálisak, és nem nyilvánosak. - a hatalomkoncentrációt közvetítő és megvalósító eszközök: - a párt-, állami és gazdasági vezetők halmozott pozíciója - a

párton belüli centralizációs elvek kiterjesztése az élet többi területére is. - a pártapparátus korlátlan beavatkozási hatáskörei, a hatáskör és autonómiavédelem hiánya - a párt káderhatáskörének folytán személyi függőségek rendszere. - Így tulajdonképpen egy egycentrumú hatalomkoncentráció alakul ki. - természetesen a bürokratikus rendszerben is voltak bizonyos azt megosztó érdekkülönbségek, ezt nevezhetjük pluralitásnak, bürokratikus politikai tagoltságnak, mely némileg oldotta a hatalomkoncentrációt. - ezek a pluralitások, és a különböző érdekek képviselői azonban a társadalom előtt rejtve maradtak. - a politikai hatalom azonban a politikai vélemények és érdekek illuzórikus egyformaságára épített. Központosított és megnövekedett hatalmi apparátus - A központosított politikai rendszer és a tervutasításos gazdaságirányítás óriási mennyiségű adminisztratív feladatot termelt ki. - Ez a

bürokráciát is hatalmasra duzzasztotta. 1949-től 1954-ig 164%-al nőtt az államigazgatás létszáma, 1938hoz képest pedig 357%-al. - E jelenség ellen a politikai vezetés formai oldalról igazgatási létszámstopokkal igyekezett tenni. Ez azonban nem csökkentette a feladatokat, így nőtt az apparátus túlterheltsége. - A túlterhelés ellen a bürokrácia feladatelhárító mechanizmusokkal védekezik, főként a munkaigényes és felelősségvállalást igénylő feladatokat „hárítja el magától”, vagy csak formálisan, valódi megoldás nélkül teljesíti azokat. - A korábban már említett rendszer tipikus elvek elkerülhetetlen következményei voltak: - állandósult túlszabályozás - a hatáskörök összekeveredése - elsősorban személyi függőségen alapuló hatalmi hierarchia intézményesülése - a hatáskörök elosztásának sajátos zsákmányrendszere (mindenkinek annyi hatásköre és döntési jogosítványa volt, amennyit magához tudott

vonni) érdekbeszámítás, és ideokratikusan korlátozott racionalitás - A gazdasági szféra által meghatározott társadalmakban a hatalom és a társadalom között a különféle politikai, társadalmi szervezetek, érdekképviseleti szervek közvetítenek. - A szocialista rendszerben a képviseleti tevékenység áttevődik részben a pártszervezetekre, részben pedig a közigazgatási döntés-előkészítő szervezetekre. - A döntés-előkészítő szervek és a pártapparátus csak formálisan különül el, gyakorlatilag teljesen egymásba csúsznak, napi munkakapcsolatban állnak. Így már a döntés előkészítésnél a párt szelekciós elvei érvényesülnek. • Maguk a döntéshozók és a döntések által érintettek között csak ún. szelektív nyitottság van, a döntéshozókhoz már az előkészítő apparátusok szűrőjén át (torzultan, csorbultan) jutnak az információk. • Így a testületekben megjelenő „szelektív érdekbeszámítás” és a

társadalom valóságos érdekviszonyai között lényeges eltérés volt. • Ez a fajta mechanizmus gyakorlatilag megakadályozta az alulról jövő alternatívák képviseletét. • Ezért a társadalmi érdekérvényesítési mechanizmusok nem a formalizált szférában, hanem közvetlenül a döntéshozó szervek és státusok körül jelentek meg. • 1956 után megkísérelték decentralizálni a döntéseket. • A politikai rendszer döntési mechanizmusa alkalmasabbá vált a társadalmi érdekek beszámítására a döntésekbe. • Az érdek és véleménykülönbségek képviselete, nyilvános ütköztetése és integrálása, valamint ezek intézményesítése azonban már olyan új feltételeket kívántak volna meg, melyek csak az egész politikai rendszer megváltoztatásával alakíthatók ki. A politikai rendszer innovációjának lelassulása és megújulást lassító szerepe a társadalmi újratermelési folyamatokban - A szocializmus a leggyorsabban fejlődő

és állandó megújulásra képes társadalomkép vágyával született meg. Ezzel szemben az újratermelési folyamatok korlátozott és lassított megújulása jellemezte - A politikai vezetés túl erős hatalmi pozíciója, valamint a társadalmi kontroll hiánya miatt csak az eredményt tartotta szem előtt, és azt bármilyen befektetés árán hajlandó volt elérni. Nem tanult - A szocializmus politikai rendszerének innovációját akadályozó tényezők: - ideológikus társadalomkép (az újat kritikaként felfogó és elutasító) - a döntési folyamatok túl centralizáltsága - hatalomkoncentráció, autonóm döntéshozatal csökkenése - egy elven működő, kevésbé adaptív rendszer - lassú döntési folyamatok, gátolt innováció - információforrások leszűkítése, monopolizálása - vonzó jövőkép hiánya - „szervezeti emlékezetvesztés” mindent előröl kezdeni akarás (régi tapasztalatok elvetése) A vezető pozíciók felülről való

szétosztása, a politikai megbízhatóság túlértékelése, a kinevező személyekhez való lojalitás feltétlen megkövetelése A centralizált és hierarchikus rendszerekben megnő a hatalmi pozíciók szétosztásának, a hatalmi pozíciókba való kiválasztásnak a jelentősége. A szocializmus vezetőkiválasztási mechanizmusának ellentmondásai: • a centrumot képviselő helyi vezető hatalma szinte korlátlan volt • a döntési ill. hatalmi pozíciók a demokratikus struktúrák számára ellenőrizhetetlenek, viszont a felső hatalmi centrumok által irányítottak és ellenőrzöttek voltak. • a társadalmi kontroll híján feldicsért vezetőktől sokszor a rendszer sem tudott megszabadulni, sokszor évekig kerestek ürügyet a más területre helyezéshez. • A politikai megbízhatóság abszolutizálódása korlátozta a kinevezhető személyek körét. • A vezetővé válás csatornái beszűkültek. A centralizált mechanizmus hatalmi rendszerében a

hatalmi pozíciókba való kinevezési, ill. azt jóváhagyási jogosítvány volt a legerősebb hatalmi eszköz. A mintegy 20-25 ezer felső vezető kiválasztását alapvetően a fenti elvek határozták meg. A politikai vezetők kiválasztásában, alkalmasságuk megítélésében a társadalom csoportjainak, rétegeinek semmilyen szerepük sem volt. E rendszer belső szelektivitása, kiszámíthatatlan működése és befolyásolhatatlansága volt a politikai rendszer tehetetlenségének legfőbb oka és fenntartója. A Kádár-rendszer, a kádárizmus - A kádár-korszak megfogalmazás minden további nélkül elfogadható a Kádár János nevével fémjelzett 32 éves időszak megnevezésére. Kádár személyi hatalma diktátori hatalom volt - Kádár „pártmunkás értelmiségi” volt, egy speciális politikai osztály tagja, a hatalom megszerzésére és megtartására kiképzett professzionális pártkatona, aki épp ezért volt veszélyes és hatékony. - Kádárt a

rendszer nevelte, de nem az juttatta hatalomra. - Arra a kérdésre válaszolva, vajon Kádár teremtette-e azt a rendszert mely 56 után Magyarországon kialakult, két kiinduló tételt érdemes alapul venni: - 1948 és 1988-89 között Magyarország történelmi kényszerpályára került, nem volt választható alternatívája a diktatórikus szocializmusnak. Kádár a ránk erőszakolt történelmi pályán belül mozgott, de személye alternatívát képviselt. - A megörökölt diktatúrában a diktátor hatalma a rendszerből magából származik. - Maga a rendszerváltás a diktatórikus szocializmus kádári típusának tagadásával, annak ellenére, és nem annak következményeként jött létre. Kádár személye, és szerepvállalása • Kádár autodidakta pártmunkás volt, beszűkült műveltségi körrel. • Gondolkodását áthatotta ideológiai dogmatizmusa, mely politikai realitásérzékkel párosult. • Kádár 33 éves korától 77 éves koráig, 40 éven

keresztül volt vezető politikai pozíciókban 1945 és 89 között. • 1945-től 51-ig a kommunista politikusok elitjéhez tartozott, de nem volt a párt meghatározó személyisége. • 1951 májusa és 1954 ősze között volt börtönben. 1954-től karrierje felfelé ível, először a XIII. Ker-i Pártbizottság első titkára, majd Pest megyei első titkár, és 56 júniusától a Politikai Bizottság tagja lesz. • 1956 október 25.-én az MDP első titkárának választják Az MDP felbomlását és az MSZMP megalakulását követően az MSZMP 7 tagú Intéző Bizottságának vezetője 1956 október 31.-től november 2-ig - október 31. és november 1 között kiválasztják új szerepére, amiről akkor még nem tud • 1956 november 2.-a és 4-e között sorsdöntő döntés előtt áll, e két nap pontos eseményeit ma is homály fedi. • Kádár morálisan elítélhető módon vállalja a diktatórikus szocializmus restaurációját, és a diktátori szerepet. • A

tárgyalások menetéből annyi tudható, hogy e szerepre nem ő kínálkozott, hanem kiválasztották rá, ami abból tudható, hogy november 2.-án eltűnt Budapestről • Kiválasztását Tito és tanácsadói javasolták, Hruscsov ellenezte. • Elképzelhető hogy kádár döntését az is motiválta, hogy félt Rákosiék és Gerő Ernőék visszatérésétől, kik ekkor Moszkvában voltak, és akiket gyűlölt. Azzal a feltétellel vállalta el a neki szánt szerepet, hogy ők nem kerülnek vissza a politikai hatalomba. • 1956 november 4.-étől 1988 május 22-ig 32 éven keresztül Kádár személyi hatalma kikezdhetetlen és megkérdőjelezhetetlen maradt. • A hatalomra kerülés, és a rendszer restaurációja - Kádár a Rákosi rendszer hűséges pártkatonája volt. Nem vett részt a Rákosi rendszer bűncselekményeiben, de némán asszisztált hozzájuk, pl. a Rajk-per előtti kihallgatások során • 1956 november 1.-ei Népszabadság-beli nyilatkozatában

jelenti be az MSZMP megalakulását • Álláspontjának lényegi eleme: „a szocializmust meg kell védeni mindenáron Magyarországon” • Kádár politikai érdeme, hogy következetesen megakadályozta Rákosiék és a moszkvai magyar politikai emigráció visszatérését a magyar politikai életbe. • Magyarország szuverenitása teljesen megszűnt 56 után. • A restaurált szocializmus fő rendszerspecifikus ismérvei a következők: - oktrojált - nem választott - politikai rendszer, rendszeralternatíva nélkül - totális diktatúra - pártközpontú, monopolisztikus hatalmi rendszer - bürokratikus állami tulajdonon alapuló, újraelosztó, központosított tervgazdálkodás - személyi függőségen alapuló hatalmi szerkezet - ideokratikus - az egyedül helyesnek ítélt ideológia alapján megszervezett - társadalom A Kádár korszak főbb szakaszai: 1. szakasz 1956 nov. 4-től 58 júni 6-ig a despotikus hatalmi szerkezet restaurálása, kíméletlen

bosszúállás 2. szakasz 1958-tól 62- ig a konszolidáció időszaka 3. szakasz 1963-tól 65-ig stabilizáció (Kádár személyi hatalma megkérdőjelezhetetlenné válik) 4. szakasz 1965-től 68-ig készülődés az első modellváltásra, a belső mozgástér bővítése 5. szakasz 1968-tól 72/73-ig első igazi reform szakasz 6. szakasz 1973-tól 78-ig reformok lassulása, centralizációs folyamatok, ideológiai bomlás, redisztributív tervgazdálkodás racionalizálása 7. szakasz 1978-tól 81-ig reformok gyorsulása, egyre egyértelműbb, hogy maga a politikai rendszer a valódi reformok legfőbb akadálya 8. szakasz 1981 és 85 között konfliktusok felhalmozódása, a rendszer alapelemeinek megkérdőjelezése, új alternatívák felmerülése. 9. Szakasz 1985 és 88 között Nyilvánvalóvá válik a rendszer további reformjának lehetetlensége, új politikai rendszeralternatívát kínáló politikai erők feltűnése Összességében elmondható, hogy 1988-89- ben

nem Kádár és személyi hatalma bukott meg, hanem a diktatórikus szocializmus rendszere, maga alá temetve Kádár személyi hatalmát is. Az induló és a lezáró modell összehasonlítása a Kádár rendszerben: Induló modell: • oktrojált társadalmi rendszer • totalitárius diktatúra • pártközpontú monopolisztikus hatalmi szervezet • bürokratikus állami tulajdon, redisztribúciós tervgazdálkodás • ideokratikusan megszervezett társadalom, az ideológia uralma Lezáró modell: • reformokkal átalakított önálló szocializmus-modell • enyhített diktatúra • a pártbürokrácia hatalmát ellensúlyozó szervezetek, érdekcsoportok • racionalizált redisztribúció (relatív gazdasági önállóság, érdekeltségi elemek beépülése) • a személyi függőség és hozzá tartozó lojalitás-kényszer leszűkül a pártvezetés köreire • az ideológia fokozatosan visszahúzódik a megkérdőjelezhetetlen rendszerelemekbe, szétesik, lebomlik. A

diktatórikus szocializmusból a pluralista demokráciába (a magyar út 1987-1990) - a szocialista-kommunista rendszerek összeomlása más-más úton következett be és játszódott le az egyes országokban • az, ahogyan ez Magyarországon történt, sokban eltér a többi kelet-közép-európai országoktól. • Magyarországon - példa nélkül álló módon - békésen, rendezetten, tárgyalásos formában, az ország kormányozhatóságát és a központi hatalom kormányzóképességét megőrizve, alkotmányos-jogi keretek között zajlottak le a forradalmi jelentőségű változások. • nem került sor az intézményes politikai hatalom szétverésére (mint pl. az NDK-ban vagy Romániában) • nem bénult meg az államgépezet (mint pl. Lengyelországban, vagy Csehszlovákiában) • végül is az uralkodó állampárt adta át békés úton a központi hatalmat a megválasztott, és többséget szerzett pártoknak. • Ezután a hatalomra került reformerők 1989

őszén és 1990 tavaszán már el tudták végezni a szocialista-kommunista politikai és társadalmi struktúra lebontását. Mi tette lehetővé a békés átmenetet Magyarországon 1. Azok a folyamatos reformok, melyeket Magyarország - a többi szocialista országtól eltérően - folytatott, s minek következtében jelentősen átalakult. (lásd Kádári nyitó és záró modell összehasonlítása) A reformok következtében fellazult társadalmi struktúrák is rugalmasabban voltak képesek alkalmazkodni a változásokhoz. 2. Kulcs szerepe volt a magyar reformértelmiségnek is (melynek fele, kb. 250 ezer ember volt az MSZMP tagja). Bár a reformértelmiség nem alkotott szervezett politikai erőt (ezt az állampárt nem is tűrte volna), de amikor a békés átmenet feltételei megteremtődtek, ez a réteg - szakértelme miatt is - jelentős szerephez jutott. 3. - Az átmenet politikai tényezői közül a megszerveződő politikai erőket kell kiemelni. - Magyarországon

az ellenzéki politikai erők komoly tradíciókra tekinthetnek vissza. - Az ellenzék kezdettől fogva pluralista jellegű, nem tömörült egyetlen mamutszervezetbe, mint pl. a lengyel Szolidaritás szakszervezet. - Az SZDSZ keretében a demokratikus ellenzék, az MDF keretében a népi ellenzék, a FIDESZ keretében a fiatal ellenzék szerveződött egységes erővé, míg az Új Márciusi Front a radikális baloldalt, a LIGA az érdekvédelmi autonómiára törekvőket foglalta magába, és 1988 őszétől fokozatosan újjáéledtek a történelmi pártok is. - A fokozatosan és kezdettől fogva plurálisan szerveződő ellenzéki erők 1989 tavaszán szövetséget kötöttek, mely már valódi ellensúlyozó hatalmi erő volt az állampárttal szemben, ez volt az Ellenzéki Kerekasztal. - 1989 szeptember 16.-án a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain dolgozták ki a további átalakulás politikai, jogi kereteit. - Az állampárton belül is legalább két hatalmi erő és politikai

centrum alakult ki. (Grósz károly és társai, ill. a reformszövetség, a radikális reformerek) - Az 1988 őszén még egycentrumú magyar politikai rendszer 1989 őszére többpólusú hatalmi rendszerré alakkult 4. Az MSZMP-n belüli radikális reformszárny (Pozsgai Imre, Nyers Rezső)megerősödése is fontos volt az átmenet szempontjából, az állampárton belül ők ellensúlyozták a Kádár körül szerveződő konzervatív rendpártot (Német Károly, Gáspár Sándor). Az MSZMP 1988 májusi pártértekezletén az Új rendpárt - az energikus Grósz Károly vezetésével jelentős győzelmet aratott. A konzervatív rendpárttal szembeni ellenérzéseket több tényező is erősítette, pl. az 1987 szeptemberében Lakitelken Megalakult Magyar Demokrata Fórum ellen indított politikai hadjárat. A másik ilyen lépésük Kádár 1988 márciusi beszéde, melyben azt mondja: „Magyarországon semmiféle értelemben vett válság nincs”, és hogy 1956 őszéhez hasonló

anarchia kezdett kialakulni, amit csak szigorú rendteremtéssel lehet megfékezni. Ezt Kádárék komolyan is gondolták Bár az MSZMP-n belüli pártszakadás nem következett be, a véleménykülönbségeket Pozsgai 1989 januárjában a 168 óra c. műsornak adott interjújából is kiderül, melyben 56-ot forradalomnak, ill szabadságharcnak nevezi. - az MSZMP tagjaiból szerveződtek az ún. reformkörök is, melyek nyíltan hangot adtak a nem szocialista út mint a szocializmussal szembeni alternatíva szükségességének. 5. az állampárt fokozódó belső megosztottsága révén lényegileg belső önfelszámolást hajtott végre. 6. a rendpártiakkal szembenálló valamennyi politikai erő azon törekvése, hogy elkerüljék egy rendpárti félkatonai diktatúra bevezetését. 7. nem szabad megfeledkezni a változások hátteréül szolgáló példátlanul kedvező nemzetközi politikai helyzetről sem. Gorbacsov biztosította a magyar reform vezetést a hivatalos szovjet

vezetés jóindulatáról, szemben a brezsnyevi korszak magyarellenességével. Nyugat-Európa és az USA politikai vezetői kitüntetően érdeklődtek és politikai támogatást adtak a magyar reformokhoz, óva a szélsőségektől és az illúzióktól. Legitimizációs zavar és bizalmi válság 1989-1990 fordulóján Az új demokratikus Magyarország megteremtésének alapvető céljában egyetértettek a különböző politikai erők, azonban a több mint 60 ellenzéki párt társadalmi bázisa ismeretlen, bizonytalan volt, s ez bizalmi válsággal fenyegetett. A kommunista- és szocialista ellenes tömeghangulat csak a parlamenti választásokig volt integráló erő. A jelentős pártok (pl. MDF, SZDSZ) gyűjtőpártok voltak, többféle platform, politikai nézet keverékei A hatalomra jutás után - részben a szükségszerű de népszerűtlen intézkedések kapcsán - ezen pártok társadalmi tömegbázisa csökkent. Összegezve elmondható hogy a magyarországi

forradalmi átmenet: • szervezett politikai erők közrehatása révén, forradalom nélkül zajlott • az állampárti reformerők és az ellenzéki kerekasztal között tárgyalásos úton zajlott • kereteit kompromisszumos megegyezés teremtette meg • nem került sor az állampárti hatalom átmentésére • alkotmányos, törvényes keretek között zajlott • a politikai átalakulás során sikerült megőrizni a társadalom működőképességét • a régi kormányzat kormányozható formában adta át a választásokat megnyert pártoknak • Magyarországon az átmenet időszakában mérsékelt parlamenti többpártrendszer jött létre • Kormánykoalíció vezetésére csak az MDF és az SZDSZ bizonyult alkalmasnak (kis pártok felértékelődése) • Az 1990 ápr.-i MDF-SZDSZ koalíció stabilizálta a kormánykoalíciót s a parlamenti hatalmi szerkezetet. Néhány az átmenet eredményeit veszélyeztető feszültség: • az átmenet asszinkronitása, eltérő

üteme a politikai, gazdasági, kulturális szférában • nemzetiségi kérdés, néhány környező országban (Románia Szlovákia) felerősödő magyarellenesség • a politikai tagoltságot meghatározó népi-urbánus ellentét. Pártok és alternatívák a politikai mozgástérben a választások előtt 1994 tavaszán - A rendszerváltás eredményeként Magyarország politikai mozgástere kitágult. - A társadalom jövője különböző politikai alternatívák mozgásterében alakul. - Az alternatívákat a politikai pártok dolgozzák ki, s minden alternatíva elfogadása újabb döntésekhez vezet. - A többpártrendszerekben zajló kormányváltások és az ezekről döntő választások a társadalom legfontosabb politikai tanulási folyamatai, melyek a rossz döntés lehetőségét is magukban hordozzák. - Itt domborodik ki a választók felelőssége is. - A választások alatt a pártok vannak kiszolgáltatva a választóknak, a választások után pedig fordítva.

- E kettős kiszolgáltatottsága demokrácia egyik fontos garanciája. Elméleti szinten elemezve a politikai mozgásteret három dimenzióban vizsgálhatjuk az alternatívákat: 1. a modernizációhoz való viszony és a modernizáció típusa alapján 2. a demokrácia kívánatosnak tekintett fajtája szerint 3. a társadalom nagy törésvonalai, politikai tagoltságot meghatározó tényezői 1. - klasszikus kapitalista modernizáció: liberális szervezőelvek, a cél egy mintakövető felgyorsított westernizációs út. - a magyar típusú kapitalista modernizáció: nemzeti burzsoázia, „magyar” tulajdonosi középosztály megteremtése a cél, a „nemzeti” elvek és értékek feltétlen elsőbbsége. - a társadalmi szolidaritás és a szociális biztonság elveit követő elv, a magántulajdont elfogadó, de az elosztási oldalon beavatkozó gyakorlat. - a kapitalizmus „szerves” magyarországi útját elfogadó (még nincs rá igazán kidolgozott program) -

antimodernizációs alternatíva, és az agrárszférára korlátozott program 2. A pártok demokráciafölfogása kevésbé fejlett, így itt főként a választók demokráciaigénye a döntő. - részt vevő (participatorikus) demokrácia a politika alanyainak spontán részvételére épít - gondoskodó (paternalista) magas politikai és szociális felelősségtudatú vezető réteg működik, kevéssé igényelve a tömegek részvételét. - elitdemokrácia hasonlít az előzőhöz, de itt a gondoskodó politikai elit meg is akadályozza a tömegeket a politikai életben való aktív részvételben. - „irányított” és korlátozott demokrácia átmenet a demokrácia valamely típusa és a diktatúra között. - laissez farie (ráhagyó) típusú demokrácia a hatalmi intézmények, folyamatok és eljárások nagy fokú szabadsága és folytonos átalakulása jellemzi 3.  a múlthoz való viszony  a modernizáció típusához való viszony  a nemzethez mint

érték- és tradícióhordozó közösséghez való viszony  a valláshoz való viszony  a népi-urbánus ellenállásban kialakított álláspont Választási esélyek és tendenciák Általánosan elmondható, hogy a választók határozottan igénylik a korrekciós ill. alternatívaváltási lehetőséget. Magyarországi politika 1944-1993, + történeti előzmény A magyarországi politikai gondolkodás Trianonja, avagy Trianon hatása a magyarországi politikai gondolkodásra. - Az Osztrák-Magyar monarchiában a magyarok szinte kisebbségbe kerültek Magyarországon. - A határokon túliaknak nem volt asszimilációs motivációjuk. - 1920 július 4.-e, a trianoni békeszerződés: Magyarország területének 2/3-át, területének felét veszíti el. - A trianoni békeszerződés inkább diktátum, és Magyarországra nézve tragikus következményekkel jár. - Magyarország körül nemzet állami utódállamok jönnek létre, pl.:  Szerb-Horvát-Szlovén királyság

 Csehszlovákia  Románia - Az 1. világháború negatív következményei az Osztrák-Magyar monarchiából csak Magyarországot sújtják. Ausztria még jól is jár, megkapja Győr-Moson-Sopron északi részét (a későbbi Burgerlandot). - A magyarországi nacionalizmus (ha nem lépi túl a jogos nemzeti büszkeséget, s nem csap át sovinizmusba), a haladás záloga. De Magyarországon ún nagy-magyar politikai gondolkodás alakult ki, s a liberalizmus vált jellemzővé. - 1914 a háború eleje, Magyarország ünnepelve veti magát az 1. világháborúba amely akkor még nem viselte sorszámozott nevét. - A magyarok kulturális küldetésüknek tekintették a „barbár” balkáni népek megregulázását. (kolonialista- gyarmatosító gondolkodás) A közhangulatot jól jellemzi a „Mire a levelek lehullnak, hazatérünk” idézet. - Az 1914 őszére kialakult fegyverszüneti vonalak nagyjából egybeesnek Magyarország mai államhatáraival. - 1918-ra sorra jönnek

létre a Magyarországgal szomszédos későbbi nemzetállamok előfutárai, a pozsonyi, prágai, gyulafehérvári, belgrádi, zágrábi illetve a ljubjanai nemzeti tanácsok. - A magyarországi nemzeti tanács jelszava: „Demokráciát, le a királysággal!” (őszirózsás forradalom) Polgári demokratikus átalakulás. - A magyarországi Ausztriától független nemzetállam csak programokban létezett, nem volt ideje megvalósulni. - Az ANTANT többet kívánt, mint amit békés tárgyalásokkal elérhetett volna, ezért rejtve támogatta a nemzetállamok Magyarországgal szembeni követeléseit. Erre jó példa a Vix-jegyzék; Vix francia antatnt tiszt Románia területi követelését Magyarországgal szemben mint ANTANT követelést nyújtja be Magyarország felé jegyzékében, mely arra szólítja fel Magyarországot, hogy közigazgatási határait vonja vissza a Tisza vonaláig, illetve a Debrecen-Makó vonalig. Ez tulajdonképpen ultimátum volt azzal a kitétellel,

hogy amennyiben 48 órán belül nem teljesül a követelés, a román hadsereg - amely ekkor igen erős és pihent is volt volt, mivel a háborúban nem került bevetésre - erővel elfoglalja a kérdéses területet. - A Károlyi kormány megoldhatatlan dilemma elé került. A magyar hadsereget már feloszlatták, így nem állt rendelkezésükre semmilyen katonai háttér, ami alapján elutasíthatták volna a jegyzéket, de ha elfogadták volna, az népfelháborodást váltott volna ki. Ezért a kormány lemondott Szabadon bocsátják a bebörtönzött kommunistákat (köztük Kun Bélát), akik a szocdemekkel karöltve elvállalják a kormányzást. Elutasítják a Vix-jegyzéket, és szervezni kezdik a Magyar Tanácsköztársaság önkéntes vörös hadseregét. Kb 20000 katona jelentkezik önként, majd április 20-ától elrendelik a kényszersorozást. Az így toborzott haderő felsorakozik a Tisza vonalánál és megállítja a román előrenyomulást. Májusban

felszabadítják Miskolcot, Kassát és Eperjest - A Tisza vonalánál még piros fehér zöld lobogó volt vörös csíkkal, piros posztóval átvont sapkarózsa (őszi rózsa), és a katonák Kossuth nótákat énekeltek. Később ezt már felváltotta a vörös zászló, vörös sapkacsillag, és bolsevik mozgalmi dalokat énekeltek, a nemzeti nacionalista gondolkodást az internacionalista eszmerendszer váltotta fel. - 1919 nyara a Tanácsköztársaság végét hozta el. Magyarország nagy részét megszállja a Román Királyi hadserg (ANTATNT jelmezben). A megszállás legnyugatibb része Mosonmagyaróvár volt Baranyát a szerbek szállták meg. - Magyarországon ún. király nélküli királyság jön létre - Horthy ellentengernagy közben zajlanak a Franciaországi tárgyalások, Horthyék a liberálisokat és a bolsevikokat szidják, és teszik felelőssé a megalázó békeszerződésért. - Magyarország gazdasági társadalmi erőforrásainak nagyobb része a határokon

túlra kerül, a magyar nép Európa legnagyobb kisebbsége lesz. A nagy- magyar gondolkodással összeegyeztethetetlen az új szituáció. Ezt tetézi az ún keresztény nemzeti gondolkodás, amely soviniszta és még az asszimilálódott magyarországi nemzetiségekben is ellenséget lát, illetve mindenkiben, aki nem keresztény. A keresztény nemzeti gondolkodás a revizionizmus alapja, a belső bűnbakkeresés jellemzi. Ezt nevezzük a magyar politikai gondolkodás Trianonjának. Ezt jól jellemzi az iskolákban minden nap elmondott imádság is: „Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában.” A magyarok úgy érzik hogy a hazát, mely Európa védőbástyája volt évszázadokon keresztül, most cserbenhagyták. A közgondolkodást bolsevik, kommunista és zsidó ellenesség jellemezte A világ első zsidóellenes törvénye is Magyarországon születik meg, ez a Numerus Clausus (zárt szám), amely

alapján 1921-től a népesség 6%-át kitevő zsidóság csak 6%-os arányban vehet részt a felsőoktatásban. A zsidó főtanács kapta meg azt a jogot, hogy a 6%-ot kiválassza A kispénzűek jártak a Magyarországi egyetemekre, a jómódbúb családok gyerekei külföldi főiskolákon és egyetemeken tanultak tovább. (több későbbi Nobel díjas magyarországi zsidó származású tudósunk ment ekkor külföldre tanulni) 1944-45 Magyarország a Berlin Róma Tokió- tengely tagjaként elsők között üzent hadat a Szovjetuniónak, Nagy Britanniának, és az USA-nak is. (Bárdosi nevéhez fűződik) Teherán 1943 november: Sztálin, Roosevelt és Churchill találkozója. „Európa nemzeteit fel kell szabadítani a fasiszta elnyomás alól” (antifasiszta koalíció) Jalta 1945 február: Európa felosztása befolyási övezetekre (az ún. „sajtcédula- megállapodás) Itt dőlt el, hogy Magyarországon a szovjetek szabad kezet kaptak, cserébe a szuezi csatorna a nyugat

„belügye” lehetett. Itt bomlott fel az antifasiszta koalíció is 1944 március: Magyarország német megszállása. Magyarország rab nemzet 1944 márciusában Szálasi lepaktál a németekkel (nyilaskeresztes párt), aminek következtében Magyarország már nem számít megszállt országnak a nemzetközi megítélés szerint, hanem a nácik szövetségesének. Az orosz megszállás/felszabadítás ? Ezt a kérdést jól illusztrálja néhány 2. világháborús szovjet kitüntetés neve: Prága felszabadításáért Varsó felszabadításáért Kiev felszabadításáért Budapest bevételéért Berlin elfoglalásáért Magyarország 2. világháború utáni viszonyait nem a magyarok irányítják 1945 nyara, a poznani konferencia: Roosevelt ekkor már halott, Churchillt hazarendelik, mivel kormánya megbukott. Szövetséges ellenőrző bizottságok alakultak, és az adott ország bizottságának elnöke a megszálló ország hadseregének tagja volt. Magyarországon ez

Vorosilov marsall volt Hivatalos feladata a „nácitlanitás”, és a demokrácia feltételeinek biztosítása. Németországot 4 megszállási övezetre osztották: Trizóna: USA, Nagy Britannia és Franciaország (a későbbi NSZK), és a szovjet befolyási övezet (későbbi NDK) Az NSZK igazgatási központja Bonn lett, míg az NDK-é Haubstadt Berlin. Leereszkedett a vasfüggöny. A vasfüggöny kifejezést nyilvánosan először Churchill említi híres fultoni (USA) beszédében 1946ban. Európa demokratikus és bolsevik fele élesen elkülönül. Magyarországnak a háború után nincs nemzeti szuverinitása, amit az is jól jellemez, hogy Magyarország első háború utáni törvénye - a föld törvény - csak Vorosilov marsall jóváhagyta (székhelyén a debreceni Aranybika szállodában). A jaltai megállapodás 1989 nyaráig élt (Gorbacsov). Magyarországi népi demokratikus átalakulás 1945-49: az emberek azt hiszik, hogy maguk irányítják további sorsukat,

azonban a nyugati típusú polgári demokrácia, és a bolsevik diktatúra közötti 3. utat hiába keresték. Magyarország háború utáni társadalmi fejlődésének kényszerpályáját Jalta szabta meg. Új magyar pártrendszer: Magyarországhoz hasonlóan egypártrendszerű szocializmus volt még Csehszlovákiában és Romániában. Több párt rendszerű szocializmus volt (ún. tózse- pártokkal): NDK, Bulgária, Lengyelország Magyarországon 1949-től egészen 1990-ig folyamatosan egy párt rendszer volt. A többi magyarországi párt a háború után vagy feloszlott, vagy szüneteltette tevékenységét 1956ig, amikor két hétig működtek, majd betiltották őket. 1956-ban a Magyar Dolgozók Pártját az MSZMP váltja fel élén Kádár Jánossal. Az 1949-es magyarországi alkotmány kimondta hogy „minden hatalom a dolgozó népé” Párt definíciója: A politikai hatalomért folytatott versengés eszköze. A magyar szocializmus válsága a rendszerváltás

körülményeinek kialakulása A magyarországi rendszerváltás előtt felerősödnek az ún. reform kommunista erők - Párttörvény - Népköztársaság Köztársaság - Választási törvény - A pártok kialakulásának típusai: - osztódással létrejövő, pl.: MSZMP MSZP Munkáspárt - ún. reinkarnált (előzményekkel rendelkező, vagy történelmi pártok), pl: FKGP, MSZDP, KDMP, MPP - új pártok: MDF, SZDSZ, FIDESZ Az 1994-es parlamenti választásokon már 36 párt állít jelölteket, ugyanekkor 137 párt volt bejegyezve. Magyarországon ún. miliőpártok jöttek létre, amelyek baráti alapon csoportosuló értelmiségiek pártalapítását jelenti. Az SZDSZ és a FIDESZ ún. urbánus pártok, tagjaik többnyire befolyásos családokból származnak, vagy oda házasodtak. MDF: népi irodalom, humán terület felé tendáló keresztény nemzeti népies nemzeti liberális jellegű párt. A klasszikus jobbos- balos besorolás: Munkás párt MIÉP MSZP MSZOSZ SZDSZ

FIDESZ MDF KDMP NPP FKGP bal jobb közép A FIDESZ egyre jobban jobbra tolódik; 1. Westernizáló irányzat: nem az számít, ki magyar, ki nem, hanem hogy mi a teljesítménye. piacelvű individualizmus univerzálissá kell válni, hisz univerzális világ részei vagyunk (Erre az irányzatra mondja Csurka hogy: Moszkva- New York- Telaviv-tengely) 2. Nemzeti irányzat: a történelmi tradíció hangoztatása a háború előtti állapot visszasírása idegengyűlölet A polgári demokráciára jellemző érdekvédelmi szervezeteket épp a polgári demokrata politikai erők semmisítették meg. A magyarországi érdekképviseleti szervek, civil szerveződések el vannak nyomva. Bármilyen civil szerveződés fennmaradásának kulcsa a pártfüggetlenség, aminek feltétele a szervezet működési feltételeinek önálló megteremtésére való képesség. Civil szervezetek ott virágoznak, ahol a középosztály virágzik. A kért fejezetek kidolgozása a feladott könyv alapján

5. A magyarországi diktatórikus szocializmus hatalmi rendszere A politikai élet egyik legfontosabb kategóriája az érdek. A társadalmi reprodukció alapelve a szocializmusban a redisztribúció, melynek elve a központosított újraelosztás társadalmi rendszere. Ez a társadalmi reprodukció egészét áthatja A központosított újraelosztás szükségszerű velejárói: - a redisztribció funkcióit ellátó hatalmi apparátus kialakulása. - Az erős hiearchikus függőségek rendszerének kialakulása és integratív működése a társadalmi reprodukció folyamataiban A kialakult redisztributív reprodukciós rendszer legfontosabb jellemzői: - a redisztribúció társadalmi reprodukció minden szférájában érvényesül - kezdetben egyszintű, s csak később alakul ki a kétszintű redisztirbóció - tartalma politikai társadalomszervező elveken és ideológián alapul. - A politikai hatalom legfőbb privilégiuma: a részvétel a redisztribúciós funkciók

ellátásában. A redisztirbúció folyamata a politikai rendszer legfontosabb integrációs eleme. - Az elvonás, a központi elosztás és újraelosztás szempontjai és módszerei gyorsan és kiszámíthatatlanul fejlődik. - Az elosztó és újraelosztó bürokrácia és a címzettek között vertikális függőségi hatalmi viszony alakult ki. - Az elosztásokat ideológiai, politikai elvek és konkrét hatalmi erőkonstellációk határozzák meg. A politikai döntések birtoklása az államtól politikai intézményekre tevődött át. A pártközpontú politikai rendszer hatalmi centrumában a hatalom monopolisztikus hatalmi blokknak nevezett berendezkedése alakult ki. A párt megszűnt A szocialista társadalmak politikai rendszerére jellemző három szervtípus: - a „szorosan szervezett” és kizárólagos hatalmi helyzetben lévő uralkodó párt. - A feladatvégrehajtó centrumban az állami szervek - A társadalompolitikai szervezetek összessége. A centralizált

irányítást elősegíti: - a párton belül erős centralizáció - sikertudat A centralizált irányítás racionalizálódása elsősorban szakracionalitások épültek be a döntés folyamatokba. azzal függött össze, hogy különböző Centralizált irányítás 3 sajátossága, - távolság elve - hiearchia elve - titkosság elve. Távolság elve: a hatáskörök erős központosítása esetén úgy jelentkezik, hogy a döntés hozók és a döntések által érintettek között túl nagy a távolság. A centralizáció azt jelenti, hogy a döntések által érintettek között túl nagy a távolság. A centralizáció azt jelenti, hogy a döntések 3-4 vagy több szinttel feljebb születnek, mint ahol a döntés meghozatalához szükséges információk rendelkezésre állnak, ennek következménye egyrészt a döntéshozók állandósult kompetenciahiánya, másrészt a döntések által érintettek bizonytalansága a várható döntés tartalmát illetően. Hiearchia

elve: a hatáskörök erős központosítása esetén azt jelenti, hogy minden döntést igénylő társadalmi igény beépül és rákerül a hiearchikus láncolatra, ezt végigjárja felfelé míg a döntés megszületik, majd a meghozott döntés járja végig ezt az utat. Ez lelassítja a döntési folyamatokat Titkosság elve: minden igazgatás apparátus jellemzője. A vertikális és a horizontális centralizáció előnye, hogy a különböző szintű döntési – hatalmi centrumok átfogják az adott terület minden szféráját és beszerzett információk és a meghozott döntések alapján. Hátránya, hogy fokozottan érvényesül és állandósul benne a döntési kompetencia hiány és a döntés előkészítőknek való kiszolgáltatottság. Lelassulnak a döntési folyamat A döntési kompetencia hiánya a szervezeti pozíciók és az ahhoz kapcsolódó információs bázis sajátosságaiból következik. A politikai és a gazdasági centralizáció szervezeti

koncentrációval járt együtt. Szervezeti koncentrációnak két típusa van a koncentráció folyamatában: - a szervezetek összeolvadása, a szervezetek alárendelése egy központi szervezeti apparátusnak. A szocializmusban a hatalom egysége az egymásba csúszott párt és állam bürokráciában valósul meg. A hatalom egysége itt a hatalom kizárólagos birtoklását, egyközpontú megszervezését és centralizált vertikális hiearchiáját jelentette. A hatalomkoncentrációt közvetítő és megvalósító eszközök és intézmények: - szervezetek egymásba csúszása, - a párt, állami és gazdasági vezetők halmozott hatalmi pozíciója, - az intézményesített többes szervezeti tagságok - a párton belüli centralizáció továbbterjedése az állami, gazdasági stb. szervezetekben, - a pártapparátusok korlátlan beavatkozási és hatáskörelvonási jogosítványai, a hatáskör- és autonómiavédelem hiánya, - a párt káderhatáskörének

érvényesítése folytán a személyi függőség rendszere. A többpártrendszerű és alapvetően gazdasági szféra által meghatározott társadalmakban a pártok politikai tevékenységének színterei az állami képviseleti szervek. A szocializmus politikai rendszerének innovációját leginkább akadályozó tényezők: - az ideológikus társadalomkép - a döntési folyamat túlcentralizáltsága - lecsökkent az autonóm döntéshozó testületek, intézmények száma - a politikai ideológiai túldetermináltság kevés és korlátozott elv alapján működő rendszerré tette a szocializmus politikai rendszerét - a döntési pozíciók és testületek intézményesült inkompetenciája is lassította az innovációt - az információforrások leszűkítés és monopolizálása - a jövőkép lényegileg egy leegyszerűsített társadalomkép volt. - A politikai vezetés nem volt képes ideológiai elfogultságok nélkül fogadni az új ismereteket 6. Az állampárt

és szociológiai karaktere A bolsevik típusú kommunista pártok komplex politikai – szociológia képződmények. Politika intézmények összetevői: szervezeti rendszerük, ideológiájuk, sajátos politikai erkölcsük és értékeik, politikai kultúrájuk, szerveződési elveik, speciális rekrutációs rendszerük, működési módjuk, tolerált és elvárt magatartások, objektíválódott státusok, szerepelvárások és normák összessége. Szociológiai jellemzők: 1. A bolsevik típusú kommunista pártok megkülönböztető jegye, párttól elkülönítő jellemzője, hogy nem egyszerűen az azonos ideológiát elfogadó emberek összessége, hanem élcsapat. A párt önmagát az átlagemberek, a munkásosztály és a társadalom fölé helyezi. Elitpárt jellege az ideológiai elitpárt jellegéből adódik, mely felsőbbségtudatot és intellektuális magasabb rendű érzést ad tagjainak. 2. Ezek pártok önképe lényegileg háromirányú kizárólagossági

igényen alapszik - kizárólag a bolsevik típusú kommunista pártoknak van tudományosan megalapozott és adekvát ideológiájuk. - Csak nekik van tudományosan megalapozott és egyedül helyes társadalom-, ember-, és természetfilozófiája, tudományos rendszere. Ennek birtokában elvileg és gyakorlatilag is minden tudományos igazság mércéje a a pártideológiába és a pártfilozófiába ültetett magyarázórendszer és kritériumok összessége. - A bolsevik típusú kommunista párt az egyedül igazán hivatott politikai szervezet a hatalom birtoklására és gyakorlására. 3. A bolsevik típusú kommunista pártok egyik legfontosabb megkülönböztető jegye a demokratikus centralizmus mint szervezeti és működési elv. 4. A hatalomra került bolsevik típusú politikai pártok mindenhol a hatalom koncentráció szerveivé váltak és összekapcsolták, illetve a szervezeti csúcsokon egymásba csúsztatták a párt, a szakszervezeti, az állami képviseleti, az

államigazgatási és a katonai védelmi szervezeti pozíciókat. A hatalomkoncentrációt biztosító legfontosabb eszközök: - A hatáskörök vertikális és horizontális centralizácója. A vertikális centralizáció az egymással aláfölérendeltségi kapcsolatban lévő szervezetek, döntési szintek és pozíciók között érvényesül a fölső szervezeteknél és pozícióknál. Távolság elve érvényesül Lényege: hogy nem csupán a párton belüli hatáskörök vertikális koncentrálásával központosította a döntési hatalmat, hanem a vertikálisan centralizált társadalmi szférák, területek mindegyikére vonatkozó döntések is a központi, a megyei, a helyi pártszervezetekben koncentrálódtak - A hatáskörelvonási tilalom hiánya. Bármely társadalmi szféra (oktatás, egészségügy) bármely ügyét a megyei, a budapesti vagy a központi pártapparátus bármikor magához vonhatta - A félelem pszichózisa. A félelem a hatalomkoncentráció

fenntartója és újratermelője A félelem pszichózisa felülről a túlcentralizált hatalom koncentráció objektív rendszeréből fakad. Ez rendszerstabilizáló szerepet töltött be minden szinten és minden területen. - A politikai nyilvánosság hiánya. A valódi döntéshozó szervezetek a tevékenységeiket a nyilvánosság teljes kizárásával végezte 5. A bolsevik típusú kommunista pártok jellemzője egyfajta szervezeti karizmatikus hit és meggyőződés, amely azután átszármaztatás révén a mindenkori pártvezető/vezetők személyében testesül meg. 6. Hirdetett ideológiájukban elfogadták erkölcsi értékek és normák érvényesítését 7. A párt lényegileg az alkotmányos jogrendszer keretein felül lévő és működő szervezet volt A párt uralta az alkotmányos jogi rendszert anélkül, hogy jogilag elismert törvény és jogszabályalkotó hatásköre lett volna A Központi Bizottság és a Politikai Bizottság lényegileg átvette az

Országgyűlés törvényalkotó szerepét az éves költségvetés és zárszámadás elfogadásakor, a népgazdasági tervek meghatározásakor, az alapvető jogszabályok elfogadásakor. 8. A bolsevik típusú kommunista pártok szociológiai karakterét jelentősen meghatározta, hogy tőle mint húsz éven keresztül szervezetileg is nemzetközi pártkén illetve a nemzetközi kommunista szervezet nemzeti osztagaiként működtek. 9. A párt karakterét alapvetően meghatározta a vezető pozíciókban és testületekben érvényesülő felülről való kinevezés mechanizmusa, a személyi-vezetői rotáció és megújulás hiánya, illetve esetleges volta. Az állampárt a kelet-közép-európai diktatórikus szocializmusok hatalmi rendszere, intézményesült hatalmi gépezete. Történelmileg 1917 után alakult ki először az ázsiai államszocializmusban 1917 után a marxi egységes, koncentrált államhatalom, amely egyedül képes csak a proletárdiktatúra funkcióit

teljesíteni, összecsúszott a lenini elképzeléseken alapuló bolsevik típusú párttal. A koncentrált állampárti hatalmi rendszert és diktatúrát, valamint annak személyi kultuszos formáját kényszeríttették rá 1945 után a szovjet csapatok által megszállt kelet-közép-európai országokra. Az államrendszerben a végrehajtó hatalom és annak bürokráciája vált domináns elemmé, azon belül is a katonai és a rendőri erőszakapparátus hatalmi túlsúlya érvényesült. Az államszervezetben a végrehajtó bürokrácia és a militarista szervezeti rendszer uralkodott. A kommunista pártban pedig a bürokrácia hatalma és ideológiai uralma (ideokrácia) érvényesült. Az állampárt e két hatalmi alrendszer elemeit ötvözte magába: az államigazgatási és a militartista bürokráciát, valamint a pártbürokráciát és az ideokráciát. Az állampárt etalizált párthatalmat és pártosodott állami hatalomkoncentrációt valósított meg. Az

etalizálot párt és a (bolsevik típusú) pártosodott állam domináns hatalmi összetevői az ideokrácia, a párt bürokrácia, a militarista és az államigazgatási bürokrácia volt. A pártosodott állam állami funkcióinak elvégzésére, az államosodott párt pedig pártfunkcióinak ellátására vált előbb-utóbb alkalmatlanná. Alkalmas volt viszont a hatalom megtartására Despotikus jelleg = totális kiszolgáltatottság és a politikai élet tömeges méretű kriminaliálódás. Állampárt szociológiai jellemzői: - a hatalom kizárólagos (monopolisztikus) birtoklása és gyakorlása 1989.0918 Nemzeti Kerekasztal megállapodás aláírása. - Az állampárt közvetlenül állam-közhatalmi funkciókat gyakorol. Az állampárt vezető szervei és testületei közvetlenül birtokolják és gyakorolják az állami közhatalmi jogosítványokat. A, Kormányzati hatalom Közvetlenül, a kormányzati szervekkel összefonódva, de az összefonódáson belül domináns

hatalmi tényezőként gyakorolják a klasszikus kormányzati, miniszteriális és helyi közigazgatási funkciókat. A külügy, a hadügy és a belügy teljesen „kivonul” az államigazgatásból B, Az állampárt jogalkotó hatalma Szociológiai értelemben a jogalkotói akarat és döntéshozatal szervezete a központi pártbürokrácia. A Politikai Bizottság és a Központi Bizottság tárgyalta meg először a törvények konceprcióit, majd ezek paragrafusokba szedett részletes szabályait, s csak ezután kerülhetett az Országgyűlés vagy Elnöki Tanács elé a jogszabálytervezetek, amelyeket ezek a szervek kiegészítve a kormány alkotta rendeletekkel változtattak a magyar jogrendszer részévé. C, Gazdaságirányítás Az állampárt közvetlenül birtokolja azokat a redisztribútori bürokratikus tulajdonosi jogosítványokat, amelyekkel meghatározza a gazdaság újratermelési folyamatokat. - Nomenklaturális jogok. A nomenklatúrába azok az állami,

gazdasági kulturális, tudományos stb pozíciók tartoztak, amelyek betöltéséről a felettes vagy az azonos szintű pártszervezetek, testületek döntöttek. A nomenktaturális jogok jelentették a személyi függőségen alapuló állampárti hatalom legerősebb összetartó mechanizmusát és erejét. - Az állampárt egyetlen, általa hirdetett és egyedül üdvözítőnek elfogadott ideológikus társadalom- és jövőkép alapján hozta meg társadalomirányító és –formáló döntését. Az állampárt minden társadalompolitikai szervezetet „pártosított” és „etalizált”. Az állampárt az állami bürokrácia hatalomkoncentrációjából és a bolsevista típusú kommunista pártok egyesüléséből alakult ki. 7. Kádár-rendszer, a kádárizmus 32 évig volt. Restaurálták a diktatórikus szocializmust A restaurált szocializmus rendszerkarakterisztikus ismérvei: - oktrojált – nem választott – társadalmi rendszer, rendszeralternatíva

nélkül. - Totális diktatúra - Pártközpontú, monopolisztikus hatalmi rendszer. - Bürokratikus állami tulajdonon alapuló, újraelosztó, központosított tervgazdálkodás - Személyi függőségen alapuló hatalmi szerkezet - Ideokratikus – az egyedül helyesnek ítélt ideológia alapján megszervezett – társadalom. Szakaszok: Első szakasz: 19456. November 4-1958 Június 16-ig – despotikus hatalmi szerkezet restaurálása, kíméletlen és bosszúálló diktatúra időszaka. Második szakasz: 1958-1962 – diktatúra konszolidációs szakasza. Harmadik szakasz: 1963-1965 – stabilizáció időszaka. Negyedik szakasz: 1965-1968 – első modellváltásra készülődés, belső mozgásteret bővítő szakasz. Ötödik szakasz: 1968-72/73. Modellváltás, igazi reformszakasz Hatodik szakasz: 1973/1978 – reformok lelassulnak, centralizációs, hatalomkoncentrációs folyamatok elindulása, ideológiai bomlás, redisztributív tervgazdálkodás racionalizálása.

Hetedik szakasz: 1978-1981 – tervezett, de korlátozott reformok felgyorsulása. Nyolcadik szakasz: 1981-85 – Á alternatívák felmerülésének időszaka Kilencedik szakasz: 1985-1988. Rendszerbomlás Induló modell 1. Oktrojált társadalmi rendszer Az egyetlen modell szigorú követésének kényszere Mindenféle más rendszer alternatívája kizárva. 2. Totalitárius diktatúra a Rákosi-rendszer despotizmusa nélkül 3. Pártközpontú, monopolisztikus hatalmi szerkezet 4. Bürokratikus állami tulajdon Redisztribúciós tervgazdálkodás 5. Személyi függőségen alapuló hatalmi szerkezet 6. Ideokratikusan megszervezett társadalom Az ideológia uralma Lezáró modell 1. Oktrojált társadalmi rendszer Rendszer-reformokkal átalakított önálló szocializmus-modell Relatív mozgástér, amelynek bővülése a rendszerváltás alternatíváját reálissá tesz. 2. Enyhített diktatúra A rendszerkritika szigorú korlátaival 3. A pártbürokrácia hatalmát meg nem

kérdőjelező, de korlátozó szervezetek és érdekcsoportok hatalmi ellensúlyozó szerepe. 4. Racionalizált redisztribúció 5. A személyi függőség és a hatalomba juttató személy iránti feltétlen lojalitáskényszer leszűkül a központi és a helyi pártvezetés köreire. 6. Az ideokrácia részben visszavonul 1988-as változást, a változás irányát és jellegét a következő dimenziók mentén elemezhetjük: 1. A legfelsőbb politikai vezetés és annak személyi összetétele 5 politikai csoportosulás: - konzervatív rendpárt tagjai - új rendpárt tagjai - radikális reformerek (Nyers, Rezső, Pozsgay) - a túlélő és igazodó apportunisták - a politikai arculat nélküli szürkék. 2. A politikai apparátus személyi összetétele 3. A politikai rendszer szervezeti és intézményi rendszere 4. Az állampolgárok és a politikai hatalmi szervezetek tevékenységét meghatározó normarendszer – a politikai normák közül a jogrendszer területén

megindultak a jelentős átalakítást hozó változások. A másik normarendszer az úgynevezett szűkebb értelemben vett politikai normák rendszere. 1988 végéig lényegesen nem változott. 5. A politika hatalma 6. A politizálás és a hatalom gyakorlás módjában és eszközében nem változott semmi Változatlanul a párt első embere és az apparátus döntött arról, hogy ki legyen a parlament elnöke, stb. 7. A hatalmi mechanizmusban, vagyis a döntések birtoklásának és meghozatalának rendszerében szintén nem következett be lényeges változás 1988-ban. A legjelentősebb változás a legfelső politikai vezetés személyi összetételében következett be, viszont a politikai rendszer többi dimenziójában lényeges változásra nem került sor. Változás történt azonban a sajtóban és a tömegkommunikációban. 1989. október 6-9 két kongresszus volt – MSZMP XIV és a Magyar Szocialista Párt I Kongresszusa MSZMP kongresszus feladatai: - A párt

önmeghatározása a három dokumentum: a párt jellegéről szóló határozat, a programnyilatkozat és az alapszabály alapján. - Dönteni arról, hogy az MSZMP egyetlen párt vagy több utódpárt formájában alakul-e át. - Az új párt/pártok el kell, hogy helyezzék magukat a politikai palettán. Október 6-án 6 platform jegyeztette be magát: a fiatal küldöttek csoportja, a népi demokratikus platform, az összefogás az MSZMP megújulásáért platform, a Platform az MSZMPért, a Platform a vidék egyenlőségéért, és a Reformszövetség. 1956. november 1-én MSZMP megszűnt, helyette MSZP lett Kongresszus eredménye: megszűnt egy bolsevik típusú párt, és megteremtődött a lehetősége annak, hogy egy európai m ércével mért demokratikus szocialista párt jöjjön létre. Ezt az eredményt szociológiailag 3 esemény, illetve folyamat készítette elő: az 1988. májusi pártértekezlet, a reformkörök megszerveződése és az ellenzéki pártok és

mozgalmak nyomása. A kongresszus eredményességét 8 kritérium alapján ítélhetjük meg. 1. A kongresszus állásfoglalást fogadott el az MSZP-ről Az MSZP a szocializmus eddigi rendszeréről és az állampárttól egyaránt elhatárolja magát. 2. Az MSZP programnyilatkozata a demokratikus szocializmus, a vegyes tulajdonon alapuló piacgazdaság, az alkotmányosan versengő MSZP mellett kötelezi el magát. 3. Az MSZP alapszabálya megszűntette a bolsevik típusú pártokra jellemző merev párthiearchiát, a Politikai Bizottságot, a Központi Bizottságot, a Központi Ellenőrző bizottságot, a KB-titkári pozíciókat. A kongresszus közvetlenül választotta meg a párt elnökét és az elnökséget 4. Az Országos Elnökség összetétele kompromisszum eredménye volt Alelnököket nem választottak Az elnökség 3 viszonylag jól elkülönülő csoportra oszlott: négy vezetőre, hat pártalkalmazottra, és két politikai szervezeti vezetőre 5. Az MSZP mint párt

megítélésének önálló vetülete a leendő tagság és annak politikai arculata 6. Az új párt értékelésének kiemelkedően fontos eleme a pártapparátus helyzet és annak változása 7. A kongresszus eredményei és következményei között az egyik legfontosabb értékelési szempont az MSZP helyezet és szerepe a politikai rendszer egészében, állampárt jellegének megváltozása. Állampárt funkcionális szempontból - állampárt monopolisztikus hatalmi helyzetben van, és minden más szervezett politikai erő megjelenését megakadályozása - a párt közhatalmi jogosítványokat gyakorol, tényleges jogalkotó hatalma van, közvetlenül állami feladatokat lát el, beépülve az állami közhatalmi, gazdasági stb. döntési rendszerébe - az állami és pártszervezetek és hatalmi pozíciók „egymásba csúsznak”, párt és állami tisztségeket egyidejűleg töltenek be ugyanazok a személyek. Hitelesítő döntések. 40 év hazudozás után nem hittek

már az MSZMPnek Az MSZP vezetését és a Párt politikai arculatát, szándékait hitelesítő legfontosabb döntések: A; a pártok üzemi szerveződése B; az MSZMP/MSZP vagyonáról való elszámolás C; munkásőrség feloszlatása D; a köztársasági elnök választása és megválasztásának időpontja 8. 8. A diktatórikus szocializmusból a pluralista demokráciába 1. A magyarországi szocialista rendszer többszöri modellváltás után alakult át A modellváltások következtében a megmerevedett politikai, szervezeti és gazdasági struktúrák fellazultak, és a fellazult társadalmi struktúrák képesek voltak új elvek alapján működő struktúrákat, működési mechanizmusokat befogadni. 2. A változásokban és a magyar szocialista modell kialakításában kulcsszerepet játszott a magyar reformértelmiség. 3. Az 1988 őszén még kikezdhetetlennek tűnő, egycentrumú magyar politika rendszer 1989 őszére többpólusú hatalmi rendszerré alakult át,

amelyben az egyes hatalmi centrumok kölcsönösen tolerálták egymást, kompromisszumok révén, kiegyezéses formában folytatódott az átalakulás. 4. Jelentős hatással volt a demokratikus átmenetre az MSZMP 1988 májusi pártértekezlete 5. A magyarországi átmenet kiemelkedően fontos specifikuma és az átmenet békés jellegét meghatározó tényezője volt, hogy a magyarországi állampárt lényegileg belső önfelszámolással, a reformerők fokozatos térnyerésével részben megosztotta hatalmi pozícióit, később pedig elveszítette monolitikus hatalmát. 6. Az átmenet békés jellegét és magát a forradalmi jelentőségű átmenetet nekünk magunknak kell biztosítani, és saját erőnkből kell a gazdasági válságból kilábalni. 7. A példátlanul kedvező nemzetközi helyzet és környezet A demokratikus átmenetet fenyegette egy legitimációs zavar és bizalmi válság. A legitimációs zavar abból eredt, hogy a több mint 60 ellenzéki pártnak

teljesen ismeretlen, kiszámíthatatlan, sőt bizonytalan volt a társadalmi bázisa. A parlamenti és a helyi önkormányzati választásokkal lezárult a politikai átmenet korszaka, és kialakult a demokratikus Magyarország. 9. Rendszer és hatalomváltás Magyarországon (1989-1990) A politikai rendszer hatalmi szerkezetének átalakulása, amely végül is a rendszerváltáshoz vezetett 1987 nyarán-őszén kezdődött el. A politikai rendszer hatalmi szerkezetében a változások legfontosabb tényezői: a szervezett hatalmi erők, a hatalmi és politikai szereplők számának megnövekedése, a szervezet ellenhatalom kialakulása, a differenciált és plurális szerkezetű hatalmi szerkezet kialakulása, a kezdettől fogva plurális alapon szervezett ellenzéki politikai erők megjelenése. A politikai rendszer forradalmi jelentőségű átalakulás teremtette meg a gazdasági és a tágabb társadalmi rendszerváltás feltételeit és kereteit. A magyarországi

rendszerváltás a politikai szférából indult el. Akkor beszélhetünk a politikai rendszer egészét átalakító, rendszerváltást előidéző hatalomváltásról, ha a változások sorozata az intézményesült hatalmi rendszer minden lényeges összetevőjét érinti. A hatalomváltás magában foglalja: - uralkodó elit cseréjét - a politikai vezetők és a politikában aktívan részt vevők tömeges méretű cseréje - új hatalmi intézmények struktúrák és viszonyok alakulnak ki a hatalmi rendszer szereplői között - mindezek következtében átalakult a döntések intézményes birtoklásának és a döntéshozatali eljárásoknak a rendszered. Magyarországon 1989-90 folyamán a hatalomváltás kiterjedt a hatalmi rendszer személyi, intézményi és szervezeti, strukturális és döntési dimenzióira. A magyar pártrendszer lényegileg sokpártrendszerré vált. A magyarországi pártrendszer originális elemekkel telített, sajátos pártok uralták és

dominálták a politikai rendszert (MDF, MSZP, SZDSZ, Fidesz). A tradicionális pártok jelentős politikai tényezőként nem jöttek számításba később sem. Látványos változásra nem lehetett számítani 1990-ben 1990. május 2-án megalakult magyar parlament politikailag legitim, jogilag legális parlamenti rendszer volt. A magyar politikai rendszer kezdettől fogva parlamenti demokrácia volt. A politikai élet centrumába a kormány került. Az új hatalmi rendszer főbb jellemzői 1990-ben: - demokratikus választásokon alapuló, legitim politikai hatalmi rendszer jött létre. - Az új demokrácia az intézményes hatalommegosztás elve alapján épült fel és működött. - Stabilnak tűnő hárompólusú politikai rendszer és hat parlamenti párt alakult ki. - Versengő és divergáló pártrendszer alakult ki - Parlamenti demokrácia alakult ki az egypártrendszer helyett - Hegemonisztikus, szinte megdönthetetlen kormányzati struktúra alakult ki - A kormányzati

hatalmat bizonytalanná tette: saját belső gyengeségei, a szervezett politikai erőként fellépő szociális tárgyaló partnerek hiánya, a koaliciós pártok gyengesége. 10 Pártok és alternatívák, politikai stílus és kultúra A magyar társadalom politikai kultúrája is heterogén és keveredett, mint más társadalmaké. Benne a legkülönfélébb politikai mentalitások, attitűdök, pozitív és negatív előítéletek indulatok és érzelmek, sajátos intellektuális képességek, tudások halmozódnak össze és jelennek meg csoport minőségű, vagyis csoporthoz kötött politikai kultúraként. Az eltérő politikai kultúrák elemi erővel határozzák meg a politizálás objektív eszközeit, azok működtetését és a politikai harcok végeredményét. 3 nagy törésvonal volt: - Az egyes politikai pártokat sajátos politikai kultúra jellemzi. A pártok politikai kultúrájuk alapján különböznek egymástól, nem pedig a politikai programjaik alapján.

Az egyes pártokat a társadalom túlnyomó többsége is inkább hagyományaik, stílusuk, politikai értékeik és viselkedési módjaik, értékeik, szimbólumaik alapján ítéli meg. - A pártok politikai elitje és a társadalom között van. A társadalom túlnyomó többségében hordozott politikai kultúra élesen elütnek. - A politikai stílus és a politikai kultúra tekintetében a harmadik lényeges törésvonal a jelenlegi kormányzó elitek és az ellenzéki pártok elitjei között van. Míg a kormányzó elit meglehetősen egyívású politikai kultúrát, politikai mentalitást és stílust hordoz, addig az ellenzéki pártok politikai stílusa egymástól is, főként azonban a kormányzó elit politikai stílusától különbözik. A magyar politikai kultúrát meghatározó főbb tényezők: Külső: 1. A történelmi tradíciókat, az évszázadok során kialakult sajátos nemzeti karaktert és a politikával kapcsolatos beidegződéseket, történelmileg

rögzült tudati tényezők. 2. A magyar politikai kultúrát elemi erővel meghatározták a történelmi események 3. A magyar politikai kultúrát az elmúlt 45 év, a maga alkalmazkodási és túlélési kényszereivel és stratégiáival, sajátos viselkedési módjaival, mentalitásával, kettős életre berendezkedő és alkalmazkodási kényszerűségeivel, kettős szerepjátszásaival. 4. Az átmenet és az átmenet sajátos vonásai Ezen belül is a legfontosabb politikai kultúrát és mentalitást meghatározó tényezők a „berobbanó többpártrendszer” és a „felgyorsult pártosodás”, a társadalom felett „lebegő pártstruktúra”, a politika túlpártosodása, vagyis túlzott pártokra koncentráltsága és az új politikai pártok protopárt, sőt halmazpárt jellege. A magyar politikai elit politikáján belül egymást kizáró, éppen egymásra reflektáló módon létrejövő sajátosságok és mentalitások figyelhetők meg, ugyanakkor egymás

hatását felerősítő és e hatást összesítve megjelenítő politikai stílusok, gondolkodási módok, reagálási képességek és mentalitások is megtalálhatók. A magyar politikai elitet áthatja a gravaminális, a sérelmi politizálásra való hajlandóság. Ez az alapállás az ultimátumpolitizáláshoz, a diktáló tárgyalások meghonosodásához és követeléséhez vezetett. A gravaminális politizálás, az anakronisztikus politikai stílus és mentalitás következtében a kormányzó elit túlnyomó része egyfajta múltba révedő politizálást folytatott. Magyarországon ma működőképes és legitim, a demokrácia elveinek, értékeinek és szabályainak megfelelő hatalmi szerkezete van, amelyet külső-belső politikai tényezők vagy objektíve meglévő konfliktusok nem veszélyeztetnek. A magyar demokrácia legfőbb veszélyforrása ma a történelmi tudatban és a társadalom kollektív tudatában kialakult két negatív előítélet, amelyek

előítéletpárokban jelentkeznek - a szélsőséges nacionalizmusok - az antiszeminizmus és az agresszív filoszemitizmus (népies –urbánus szembenállás) A magyar politikai kultúra, mint a társadalom egészére jellemző homogén tényező nem létezik, az egyes politikai pártok sajátos politikai kultúrája kialakulóban van. A pártok politikai hátterének és bázisának bizonytalansága és átfedő hatása következtében ugyanazok a jelenségek különböző erővel, de megjelennek különböző pártokban. A magyar politikai kultúrában a demokratikus politizálásra jellemző politikai morál csak a demokrácia intézményrendszerének évtizedes működése után válhat domináns tényezővé, ami után a politikai kultúrából fakadó és a demokráciát veszélyeztető forrásokról már nem beszélhetünk