Földrajz | Természetföldrajz » Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület élőhelytérképezése

Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság H-9941 Őriszentpéter, Siska szer 26/A Tel: 06/94-548036, Fax: 06/94-428791; e-mail: orseginp@onp.kvvmhu Projektazonosító: on-eloht-ors11 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Készítette: Mohos-Csitri Ökológiai Kutató KKT Budapest 2011 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Tartalom Térképezési adatlap . 4 Bevezetés . 6 Anyag és módszer . 7 Felmérési módszer. 7 Vizsgált terület lehatárolása . 7 A vizsgált terület környezeti jellemzése. 8 A vizsgált területen előforduló élőhely típusok jellemzése . 11 Állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, békalencsés hínár . 11 Nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások . 14 Harmatkásás, békabuzogányos mocsári-vízparti növényzet . 16 Lápi zsombékosok . 19 Nem zsombékoló magassásrétek . 21 Kékperjés

rétek . 24 Mocsárrétek . 26 Patakparti és lápi magaskórósok . 28 Veres csenkeszes hegyi rétek . 32 Fűz- és nyírlápok . 37 Folyómenti bokorfüzesek . 39 Fűz-nyár ártéri erdők . 41 Égerligetek . 44 Keményfás ligeterdők . 47 Gyertyános-kocsányos tölgyesek . 49 Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek . 51 Bükkösök . 54 Cseres-kocsányos tölgyesek . 57 Mészkerülő lombelegyes fenyvesek . 59 Jellegtelen fátlan vizes élőhelyek . 62 Jellegtelen üde gyepek és magaskórósok . 63 Jellegtelen száraz vagy félszáraz gyepek és magaskórósok . 65 Lágyszárú özönfajok állományai. 67 Magaskórós ruderális gyomnövényzet . 69 Taposott gyomnövényzet és ruderális iszapnövényzet . 70 Őshonos fafajú fiatalosok . 72 Üde cserjések . 74 Galagonyás-kökényes cserjések . 76 Idegenhonos cserje vagy japánkeserűfű fajok uralta állományok . 77 Újonnan létrehozott, őshonos vagy idegenhonos fafajú, fiatal erdősítés . 78 Fáslegelők,

fáskaszálók, felhagyott legelőerdők, gesztenyeligetek . 79 Parkok, kastélyparkok, arborétumok és temetők az egykori vegetáció maradványaival vagy regenerálódásával . 80 Ősi fajtájú, gyepes és / vagy erdősödő, extenzíven művelt gyümölcsösök . 81 Vágásterületek . 83 Őshonos fajú facsoportok, fasorok, erdősávok . 85 Puhafás pionír és jellegtelen erdők . 87 Keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők . 89 Idegenhonos fafajokkal elegyes jellegtelen őshonos fafajú erdők . 91 Ültetett akácosok . 93 Nemesnyarasok . 95 2 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Egyéb tájidegen lombos erdők . 96 Erdei- és feketefenyvesek. 97 Egyéb tájidegen fenyvesek . 99 Nem őshonos fafajok spontán állományai . 101 Nem őshonos fajú facsoportok, erdősávok és fasorok . 102 Egyéves, nagyüzemi szántóföldi kultúrák . 103 Vetett gyepek, füves sportpályák . 105 Kistáblás

mozaikok . 106 Kiskertek . 109 Fiatal parlag és ugar . 110 Csemetekertek, faiskolák, kosárkötő fűz ültetvények . 111 Kertvárosok, szabadidő létesítmények . 112 Meddőhányók, földdel már befedett hulladéklerakók. 113 Nyitott bányafelületek . 113 Homok-, agyag-, tőzeg- és kavicsbányák, digó- és kubikgödrök, mesterséges löszfalak . 114 Tanyák, családi gazdaságok . 115 Út- és vasúthálózat . 115 A vizsgált területen előforduló élőhely típusok elterjedése . 116 A vizsgált terület természetességi-degradáltsági jellemzése . 119 A vizsgált területen előforduló közösségi jelentőségű élőhelyek elterjedése . 122 Felhasznált irodalom . 124 Fényképmelléklet a terület jellemző élőhelyeiről . 126 3 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Térképezési adatlap Projektazonosítás azonosító on-eloht-ors11 Területazonosítás azonosító HUON 200018

rövid megnevezés: HUON 200018 Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület botanikai alapállapot felmérése rövid megnevezés: Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület pontosítás (UTM-kódok, koordináták, térképi hivatkozás): A reprezentált év, ill. időszak év időszak (hónap) 2010-2011 2010. április – 2011 november A térkép készítői azonosító név (és az intézmény) feladatkör Dr. Király Gergely Dr. Király Angéla Mesterházy Attila botanikus botanikus botanikus A munka szakaszai dátum munkaszakasz 2010. április Koncepcionális előkészítés, próbatérképezések, – június szakmai egyeztetések 2010. június A térképezendő terület nyugati részének terepi – október felmérése, adatgyűjtés védett fajokról 2010. Első részjelentés elkészítése, terepi térképek október – digitalizálása, adatbázisba rendezése december 2011. Az adatbázis első verziójának tesztelése.

Az első március – részjelentés eredményeinek prezentációja előadás május formájában. 2011. június A térképezendő terület keleti és déli részének terepi – október felmérése, adatgyűjtés védett fajokról 2011. Zárójelentés elkészítése, terepi térképek október – digitalizálása, adatbázisba rendezése november 4 felelős Dr. Király Gergely Dr. Király Gergely Dr. Király Gergely Dr. Király Angéla Dr. Király Angéla Dr. Király Angéla Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Módszertan és egyéb megjegyzések módszertani azonosító rövid leírás, vagy hivatkozás NBmR ÉT 2.0 NBmR Élőhely-térképezés protokoll az alkalmazott kategóriarendszer: térképezés léptéke Á-NÉR 2007 1 : 10000 Egyéb megjegyzések: Csatolt mellékletek Megnevezés 1. melléklet Áttekintő térkép (1:120 000) 2. melléklet Színezett élőhelytérkép a foltok Á-NÉR

kódjával (1:15 000) 3. melléklet Természetességi térkép (1:45 000) 4. melléklet A közösségi jelentőségű élőhelyek térképe (1:45 000) A csatolt fényképek készítési helye és a bejárási útvonal a 5. melléklet folttérképen (1:45 000) 5       Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Bevezetés A védett természeti területek állapotának nyomon követése régóta megoldatlan problémája a hivatásos természetvédelemnek. Az elmúlt évtizedekben számos önálló kutatás és monitoring rendszer indult el, de ezek többnyire egy-egy terület feltárását, esetleg egy-egy konkrét probléma megoldását tűzték ki célul. A napi természetvédelemi munkában és a fejlődő természetvédelemi biológia tudományában egyre gyakrabban merül fel az a kérdés, hogy milyen eredményességgel dolgoznak a szakemberek, milyen folyamatok történnek a

területen és általában hogyan változik a területek és a természeti értékek állapota. Ezekre a kérdésekre nagyon nehéz egyénileg végzett kutatások alapján megfelelő választ adni, miközben a társadalom és a politika joggal várja el, hogy korrekt módon – adatokra alapozva – tájékoztassák őket a természeti környezet állapotáról. A védett területek állapotában bekövetkező változásokat csak egy jól kidolgozott, standard módszerekkel dolgozó monitoring rendszer segítségével lehet kimutatni és az esetleges problémákat feltárni. Számos területen régóta folynak, de egy hosszú távú, előre gondolkodó program nagy előnye lehet, ha egységes módszertannal és egységes tartalommal készülnek el a területek felmérései meghatározott időszakonként. Az Őrségi Nemzeti Park Igazgatóság kezelésébe tartozó területek közül az Őrség több szempontból is központi fontosságú szerepet játszik. A Nemzeti Park

közreműködésével futó „Natura 2000 élőhelyek fenntartható hasznosítása a szlovén – magyar határ mentén” című, SI – HU-1-2-012 számú projektje lehetővé tette az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) felmérését, amelyet kiegészítettünk az Őrség Madárvédelmi Terület (HUON 10001) mintegy 46 ezer hektáros tömbjének rövid (2010-2011 közötti) időtávlaton belüli felmérésével, korszerű, digitális élőhelytérképes adatbázis formájában. Az élőhelytérképezések monitoring rendszere (köszönhetően a lelkiismeretes tesztelésnek, szakmai és technikai fejlesztéseknek) az elmúlt 10 év alatt letisztult, módszertana, formája és értékelési rendszere véglegesítésre került. A program keretében a kijelölt területek 1:10000 léptékű élőhely-térképe és az egyes élőhely-foltok természetességi értékelése elkészül, a közösségi jelentőségű (Natura 2000) élőhelyeknél pedig

azok azonosítója is szerepel. Az adatokból készülő szöveges jelentés tartalmazza a területeken előforduló élőhelyek részletes leírását, a jellemző fajokat és az élőhelyekre vonatkozó természetvédelmi kezelési javaslatokat. Az élőhely-térképezés során talált védett növényfaj-lokalitásokat szintén rögzítettük. A program összehangolása a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszerrel és az ŐNPI egyéb kutatási programjaival megtörtént. 6 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Anyag és módszer Felmérési módszer A felmérés során alapvetően a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer kézikönyvében (KUN – MOLNÁR 1999, TAKÁCS – MOLNÁR 2009) megadott módszertant követtük. A felmérés során légifotó segítségével lehatároltuk a homogénnek tekinthető foltokat, majd a terepi bejárás során elkészítettük a jellemzésüket. A térképezés

léptéke 1:10000, így a legkisebb térképezendő folt mérete 50 m. A bejárás során rögzítettük a foltra jellemző élőhely-típust (ÁNÉR), a természetességi-degradáltsági értékét, a jellemző fajokat és az esetleges veszélyeztető tényezőket, illetve egyéb megjegyzéseket Az élőhely-típusokat FEKETE et al (1997) és annak 2007-es aktualizált változata alapján adtuk meg. A természetességi-degradáltsági értékelés során a SEREGÉLYES (1995) skáláját alkalmaztuk. Az egyes élőhely-foltokról szakértői döntés született, hogy az adott élőhely-típus megfelel-e valamely közösségi jelentőségű élőhelynek. A közösségi jelentőségű élőhely-típusok elnevezését a 275/2004 kormányrendeletnek megfelelően adtuk meg A terepi bejárás után az adatok feldolgozását térinformatikai adatbázisban végeztük, amely kompatibilis a Természetvédelmi Információs Rendszerrel (TIR). Az adatokat térinformatikai adatbázisban (Personal

Geodatabase) rögzítettük. Vizsgált terület lehatárolása A vizsgált terület (betűrendes sorrendben haladva) Alsószölnök, Apátistvánfalva, Bajánsenye, Csákánydoroszló, Csöde, Csörötnek, Daraboshegy, Felsőmarác, Felsőszenterzsébet, Felsőszölnök, Gasztony, Halogy, Hegyháthodász, Hegyhátsál, Hegyhátszentjakab, Hegyhátszentmárton, Ispánk, Ivánc, Kercaszomor, Kerkáskápolna, Kétvölgy, Kisrákos, Kondorfa, Magyarföld, Magyarlak, Magyarszombatfa, Nagyrákos, Nádasd, Orfalu, Őrimagyarósd, Őriszentpéter, Pankasz, Rátót, Rábagyarmat, Szaknyér, Szakonyfalu,Szalafő, Szatta, Szentgyörgyvölgy, Szőce, Szentgotthárd, Vasszentmihály, Velemér, Viszák, Zalalövő települések határában helyezkedik el. Határa megegyezik az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Területével (HUON 20018), amelyet kiegészítettünk az Őrség Madárvédelmi Terület (HUON 10001) ezen kívül fekvő területrészeinek felmérésével. A vizsgált

terület áttekintő térképét az 1. térképmellékleten mutatjuk be 7 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése A vizsgált terület környezeti jellemzése Éghajlat Az Őrség éghajlata igen kiegyensúlyozott, nedves szubalpin klíma, mely a Dunántúl és az Alpok közötti átmeneti helyzettel van összefüggésben. Ritkán forró a nyár és nem túl hideg a tél. A borultság 60-70%, a napsütéses órák száma 1700-1800 óra/év A lejtőviszonyok, a szintkülönbségek szintén erős befolyásolói a hőmérsékletnek. A terület évi átlaghőmérséklete 10,0°C, az átlagos évi csapadék 900-1000 mm között változik, melyből 600 mm vegetációs időben hullik le. A csapadékmennyiség az elmúlt 20 évben mintegy évi 100 mm-el múlta alul a szokásos értéket. Az Őrség éghajlati jellemzői az OMSZ Farkasfai Megfigyelőállomásának adatai alapján: Évek Évi csapadék 1901-1970 1971-1990 1992

1993 1995 1996 1997 1998 1999 2000 819 mm 736 mm 658 mm 672 mm 826 mm 954 mm 697 mm 844 mm 786 mm Csapadék a tenyészidőszakban 582 mm 477 mm 255 mm 346 mm 470 mm 699 mm 483 mm 588 mm 499 mm 338 mm Júliusi légnedvesség 75-80% 72% 63 % 72% 65 % 75% 76% 79% 76% 70% Évi középhőmérséklet 9,1°C 9,0°C 10,2°C 9,3°C 10,6°C 9,4°C 8,2°C 9,2°C 9,7°C 9,6°C A leghidegebb hónap általában a január, legmelegebb a július. Az év legcsapadékosabb hónapjai a június és a július, sok a csapadék még szeptemberben is. Legszárazabb a február és a január. A csapadék mennyisége nyugatról keletre haladva csökken A zivataros napok száma magas, a kora nyári, nyári zivatarok gyakran jégesővel járnak. Hidrológiai viszonyok A térképezett terület három vízgyűjtő területhez tartozik: a Kerka és Kerca a Mura-Dráva vízrendszerhez; a Zala a Balatonhoz; a Lugos-patak, illetve általában az északra futó patakok a Rába vízgyűjtőjéhez kapcsolják a

területet. A területen több kisebb vízállás és láp található (Fekete tó, Ördög tó), de valódi természetes nyílt vizű tó nincs. A régmúltban is és jelenleg is jellemzők a területre a mesterséges, többnyire völgyzáró gátas tavak (Vadása-tó, Vadása II.tó, Máriaújfalui-tó, Hímfai-tó, Barkás-tó, Bajánsenyei-tó ) A terület rendkívül gazdag forrásokban. Az időszakos vízmosások, pocsolyák, a vegetációs idő másodok felében csak egyszerre lehulló nagy mennyiségű csapadék esetén telnek meg vízzel. A terület legjelentősebb vízfolyása a Rába, amely néhány rövid szakaszt leszámítva szabályozatlanul folyik. A folyó állandóan formálja medrét, évente legalább egyszer, néha többször árvízre is lehet számítani. Elsősorban árvízvédelmi okokból több bővizű patakot település közeli helyeken melioráltak. Az Őrség csaknem egész területére, de a laposabb, szélesebb kavicshátakra és a kiszélesedő

völgyek alsó területeire különösen jellemző a magas talajvíz, mely kora tavasszal a felszínen is megjelenő vízállások formájában mutatkozik meg. A talajvíz magassága és annak felszíni megjelenése a csapadékmennyiségen kívül a vízzáró réteg mélységétől függ. 8 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Földtani és talajtani viszonyok A terület domborzatára keleten a széles, lapos fennsíkszerű dombok jellemzők; míg nyugaton a táj mozgalmassá válik. Sűrűn követik egymást a dombok és a patakvölgyek A terület északi részén a Rábát kísérő dombok meredek letörései teszik változatossá a felszínt. A domboldalakon gyakoriak a suvadások. A terület átlagmagassága a Rába és a Felső-Zala között 270-300 m. A terület legmagasabb pontja az Ezüsthegyen 386 m, a legalacsonyabb a Zala-völgyében 194 m. Geológiailag fontos tényező, hogy a Rába vonalától DK-re

eső részek már a triászi, még ettől É-ÉNy-ra fekvő területek a neogén időszakból akkumulációs térszintként mutatkoznak. Az opalezoós kristályos rögök a területen Ny-ról K-re haladva egyre mélyebben találhatók az ebben az irányban vastagodó tengeri üledék alatt. A Pannon-tenger visszahúzódása után az ÉNy-É-i irányból folyó vizek a Nyugat-Dunántúl területére regionálisan váltakozó vastagságban a Keleti-Alpok előteréből származó felső pannon-kori meszes homokot raktak le a pliocén végén. Ez a pliocén legvégén kisebb-nagyobb eróziót szenvedett, majd a pleisztocén elején megindult az alpi folyóknak az erodált pliocén-végi térszínre kavicsot hordó tevékenysége. Az ópleisztocénben a Rába a Bakony aljáig nyúló hatalmas kavicsos hordalékkúpot épített a jelenlegi Marcal-medence területére. A középpleisztocénben a Rába már a Kemeneshát területén rakta le a kavicsos hordalékát. Az Őrség területét

tehát pliocén kori laza üledékes kőzetek borítják. Ez főként kavics, de találunk agyagot és homokot is a talajképző kőzetek között. Az „Őrség” talajainak alapkőzetét legnagyobb részben kötött nehéz, hideg, mészszegény, több helyen kaviccsal kevert agyag alkotja. A talajok erősen kilúgozott erdei talajok A felső talajréteget élesen elkülönülő tökéletlenül lebomlott növényi részekből álló nyers-humusz adja. A felső rétegekből a mész teljesen hiányozhat, a talaj vízgazdálkodása kedvezőtlen A talajviszonyok sajátossága a vízzáró rétegek következtében kialakuló pangóvíz és a pszeudoglejes rétegek. A kötöttség a talaj felmelegedését és szellőzését is nagyban akadályozza. A savanyú, szellőzetlen és hideg talajok biológiai aktivitás alacsony Az Őrség talajainak másik jellemzője az egyes területeken tapasztalható erodáltság, ennek fő oka az elmúlt évszázadokban ott folytatott eróziót okozó

gazdálkodás (bakhátas szántás, legeltetés, alacsony záródású erdők). Egyes völgyalji területeken a lemosódott talajrétegek felhalmozódásával kell számolnunk. A legfőbb talajtípusokon (pszeudoglejes barna erdőtalaj) kívül előfordul az agyagbemosódásos barna erdőtalaj. A Rába, Zala, Kerka mentén öntéstalajok, valamint a réti- és láptalajok is megtalálhatók. Tájtörténeti összefoglaló A terület feltehetően ősidők óta lakott volt. Valószínűsíthető, hogy az emberi települések fejlődése az erdőterület csökkenését (irtásföldek), míg a települések pusztulása, elnéptelenedése pedig az erdőterület növekedését, a természetes szukcessziós folyamatok előtérbe kerülését eredményezte. A Kárpát-medencét megszálló magyarság részben korábbi tapasztalatai alapján, részben az itt talált szláv elemeket beépítve, kialakította sajátos védelmi rendszerét, a gyepűt. Ez természetes akadályokat és mesterséges

létesítményeket magába foglaló rendszer volt. A honfoglalástól a 13. századig terjedő időszak a gyepűrendszer kiépítése, az első családok megtelepedésének időszaka, az első erdőirtások, erdőégetések kora. Az erdőterület csökken A 13. században a gyepűrendszer felbomlik, stabilizálódik a népesség, a hadi szolgálat szerepe csökken A letelepített cisztercita szerzetesek hatására a történeti Őrség kivételével elterjed a két- és háromnyomásos gazdálkodás, ezért ott már ekkor felszámolódik az égetéses váltógazdálkodás. A 14. század a nagybirtokosok hatalmának növekedésének időszaka, az Őrség a nagybirtokrendszer részévé válik Valószínűleg ez (adók, robotterhek) az erdőterület további csökkené9 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése sét eredményezi, mert több termést, állatot kell produkálni. Az Őrségben stabilizálódik az előbbiekben

vázolt, jellegzetesen őrségi földhasználati rendszer. A 16-18 század a török hódoltság időszaka, a birodalom kiépülése, a török hódítások kora. A művelt terület csökken, az erdő visszahódítja a korábban kiirtott területeket. A természetes szukcesszió kezdeti stádiumában bizonyára nagy szerep jutott a pionír fafajoknak, feltehetően ez az erdei fenyő térfoglalásának első időszaka. A 17 század végén az őrségi nép szembeszáll uraival, a „zúgások” és az azt követő megtorlás nem kedvez a nyugodt gazdálkodásnak, így ismét az erdők területi növekedése következhetett be. Valószínű, hogy 1848 nem hozott ugrásszerű, hirtelen változást, bár az újabb úrbérrendezés, a tagosítás, az ősi gazdálkodást felszámoló gazdasági fejlődéssel együtt jelentős változások megindulását eredményezte. Az erdők közé ékelődő szántók, s a rétek egy része is beerdősült, tovább nőtt a pionír fafajok aránya. A

technikai fejlődés elsősorban a nagybirtokok erdeinek állapotára volt hatással, képessé váltak nagyobb volumenű termelésekre, a kedvezőtlen termőhelyek átalakítására. Újabb jelentős változás a II világháborút követő államosítás illetve TSz-szervezés. A sok ezer egykori paraszterdőt hatalmas erdőtagokba sorolták, melyekben a vágásos gazdálkodás szabályai szerint, erdőrészletenként homogén állományok létrehozására törekedtek. Megjelentek a nagy tarvágások, helyükön az erdei fenyő és lucfenyő monokultúrák. Jelentős felhagyott mezőgazdasági területet kellet új erdővel betelepíteni A paraszterdők közül sokat, mint rontott erdőt letermeltek, és helyükre többnyire erdeifenyő került. A völgyek “rontott”-nak kikiáltott gyertyánosait sokhelyütt lucfenyővel ültették be Az országos fafajpolitika is kedvezett a fenyvesítésnek. Az őrségi hagyományos váltógazdálkodás eredményeképp rendkívül mozaikos

szerkezetű erdő – rét – szántó művelési ág mintázatok alakultak ki. Miután a szántók kimerültek, azokat évekig parlagon hagyták. A művelés módszere a bakhátas szántás volt A rendszeres égetés a pillanatnyi talaj termőerejét fokozó hatás mellett, hosszú távon mind a talaj szerkezetét, mind pedig a talaj szerves anyag tartalmát hátrányosan érinti. Az erdei avart alomnak gyűjtötték Az alomszedés megakadályozta az erdőtalajok szervesanyag-tartalmának visszapótlását, a humusz képződését, emiatt a talajok erősen kilúgozódtak, elsavanyodtak, a felszín könnyen kiszáradt. Sokáig dívott az erdei legeltetés, amit a legelőterület, a kaszálók adta széna kiegészítéseként alkalmazták. Az uradalmi erdőkben erre kijelölt legelőerdők, fás legelők léteztek. Az Őrségben a szántóföldi művelés sajátos helyi formája a bakhátas szántóművelés volt. Sokfelé ma is látható erdőkben a bakhátalás művelés során

kialakult mikrodomborzat A kisparaszti erdők művelésére az ún. rendszertelen szálalás volt a jellemző A rendszertelen szálalásra jellemző, hogy mindig csak azt a faegyedet vették ki, amelyre szükség volt. Ezért nemcsak területen, de az egyes erdőparcellákon belül is nagyon változatos aprómozaikos élőhelymintázat alakult ki. A kisbirtokok szálalásos gazdálkodása mellett a nagyobb birtokokon előfordult a tarvágás is. A letarolt erdőkkel általában nem törődtek A erdőben a pionír fajok magról, míg a többiek szerint tuskósarjként nőttek újra. A tölgyek és a gyertyán általában jól sarjadnak, míg a bükk nem vagy csak rosszul, így a sarjaztatás miatt jelentős területet vesztett. A vizsgált terület természetvédelmi helyzete Az élőhelytérképezési projekt fő célja az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) egészének felmérése volt. Ezen kívül felmérésre kerültek az Őrség

Madárvédelmi Terület (HUON 10001) olyan peremrészei, amelyek az előbbi Természetmegőrzési Területtel nem fednek át. A térképezett terület döntő része az Őrségi Nemzeti Park része (kivéve a Nádasdi-plató egyes részeit). A munkának köszönhetően a Nemzeti Park egészéről elkészült az aktuális vegetációtérkép, kivételek mindössze néhány község belterületén vannak (amelyek nem Natura 2000 területek). 10 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése A vizsgált területen előforduló élőhely típusok jellemzése Állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, békalencsés hínár Á-NÉR kód: A1 (a területen: A1, A1×B1a, A1×OG) Általános jellemzés Az Őrség hínárélőhelyei változatosak ugyan, de kis kiterjedésüknél fogva ritkán kerültek lehatárolásra. Leginkább a Rába holtágainak vízinövényzete éri el a térképező méretet, de kiterjedésük az adott

év csapadékviszonyainak függvényében jelentősen változhat. A Rába menti holtágakban, kavicsgödrökben főleg a Trapa natans dominanciájával jellemezhető állományok fordulnak elő. A sulyom főleg azokban az 50-150 cm mély vízterekben a jellemző, melyeket a folyó áradásai is érintenek Élőhelyein általában monodomináns, mellette békalencsefajok fordulnak elő, a mélyebb részeken a Nuphar lutea is szerephez juthat. Az áradástól mentes, vízparti vegetációval gazdagon szegélyezett bányagödrökben a sulyom mellett már más fajok is szerephez jutnak: Ceratophyllum demersum, Myriophyllum spicatum, Potamogeton natans, Potamogeton nodosus, Nuphar lutea. Ezen fajok bármelyike foltokban domináns lehet, állományaikban néha ritkább hinarak is megjelennek: Potamogeton trichoides, Zannichellia palustris. A Nymphea alba már a vízzel alulról feltöltődő holtágakra jellemző, ilyenek a Rába mentén csak ritkán fordulnak elő. A faj korábbi gasztonyi

adatát nem sikerült megerősíteni. A lemnoid típusú fajok közül a Spirodela polyrhiza és a Lemna minor jellemző, a Lemna trisulca csak az elöregedett holtágakban szórványosan fordul elő. Maga a Rába-folyó erős sodrása miatt hínárvegetációban szegény, csak a Zannichellia palustris és a Potamogeton panormitanus szórvány előfordulásai említhetők meg. Az Őrségben már nagyon ritkák a nyíltvizes élőhelyek, ezek is inkább mesterségesen kialakított vízterekhez (bányák, víztárolók) köthetők. Kevésbé változatosak, mint a Rába menti élőhelyek, többnyire a Ceratophyllum demersum, a Myriophyllum spicatum és a Potamogeton natans monodomináns foltjai említhetők. A tározók láposodó részein vagy az árnyékolt régi kavicsfejtésekben fragmentálisan lápi hinarasok is kialakulhatnak, melyekben az Utricularia vulgaris, a Riccia fluitans és a Lemna trisulca jellemző. A közönséges rence előfordul még a lápi zsombékosok semlyékeiben

is, de csak nagyon ritkán virágzik. Viszonylag kevéssé tanulmányozottak az erdei pocsolyák hínárélőhelyei, melyek a Vendvidéken különösen jellemzőek. Hínárvegetáció főleg az árnyékolt, ritkán kiszáradó pocsolyákban, keréknyomokban jelenik meg, sehol sem térképezhető kiterjedésben. A pocsolyákban főleg a mocsárhúr fajok (Callitriche palustris, C. cophocarpa) a dominánsak, az Őrségben az utóbbi faj a jellemző, néha (Szőce-patak) kisvízfolyásokban is megjelenik. A mocsárhúrok általában teljesen kitöltik a rendelkezésükre álló vízteret, mellettük más faj nem jut szerephez. A nagyon laza üledékű pocsolyákból általában hiányoznak, itt szerepüket a Nitella gracilis veszi át. Bár a fénycsillárkás-mocsárhúros pocsolyahínárok az ország egyes térségeiben (Dráva-völgy, Gemenc, Őrség) jellemzőek, társulástani feldolgozásuk eddig még nem történt meg. Néha a Potamogeton natans is megjelenik ezeken az

élőhelyeken Az élőhely megfelel a 3150 (Természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition növényzettel) közösségi jelentőségű élőhelytípusnak. 11 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Összevont típusok, társulások Társulás neve Sulymos hínár Süllőhínár-tócsagaz hínár Vizitök hínár Pocsolyahínár Lápi hínár Patakmeder hínár Százalék 50 25 20 2 1-2 <1 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Trapa natans Társulásalkotó Rába holtágakban Nuphar lutea Társulásalkotó Rába holtágakban Myriophyllum spicatum Társulásalkotó Rába holtágakban, bányákban, víztárolókban Ceratophyllum demersum Társulásalkotó Rába holtágakban, bányákban, víztárolókban Potamogeton natans Társulásalkotó Rába holtágakban, víztárolókban Potamogeton nodosus Társulásalkotó Rába holtágakban

Potamogeton panormitanus Ritka Rába folyóban Potamogeton trichoides Ritka Rába holtágakban Zannichellia palustris Ritka Rába folyóban Lemna minor Társulásalkotó Rába holtágakban Spirodela polyrhiza Társulásalkotó Rába holtágakban Lemna trisulca Szórványos Láposodó helyeken Riccia fluitans Szórványos Árnyékos kavicsgödrökben. Utricularia vulgaris Szórványos Semlyékekben, láposodó helyeken Stratiotes aloides Ritka Adventív Callitriche cophocarpa Társulásalkotó Patakokban, erdei pocsolyákban Callitriche palustris Szórványos Pocsolyákban Nitella gracilis Szórványos Erdei pocsolyákban Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet A hinarasok a Rába menti holtágak természetes vegetációtípusát alkotják. Általában magassásosokkal, nádasokkal, gyékényesekkel és harmatkásásokkal mozaikolnak, szukcesszió folyamán a vízinövényzet helyét is a felsoroltak valamelyike veszi át. Száraz nyarakon a holtágak gyakran

kiszáradnak, ilyenkor az iszapfelszíneken főleg ártéri ruderális gyomnövényzet fejlődik ki. A bokorfüzesek kialakulásával a holtág szinte teljesen feltöltődik, és a hínárfajok eltűnnek. Az Őrségben a természetes tavak csak nagyon kis kiterjedésben fordulnak elő, ezek is szinte teljesen feltöltődtek, nyílt vízfelület rajtuk csak néhány m 2-ben mérhető, rajtuk már zsombékosokat és bokorfüzeseket találunk. A mesterségesen kialakított vízfelületek (tárolók, bányák) szukcessziója a holtágakkal megegyező, bár ezekben a vízinövényzet helyén gyakrabban alakulnak ki gyékényesek és magassásosok, míg a holtágakban a vízi harmatkásások és nádasok felé tartó szukcesszió a jellemző. 12 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Az erdei pocsolyák feltöltődése a vártnál lassabb, a hínárvegetáció egyes helyeken évtizedekig fennmaradhat. Ezeken az

élőhelyeken a kiszáradás vagy feltöltődés után iszapvegetáció (Peplis portula, Ranunculus flammula, Eleocharis ovata), majd a keserűfű-fajokkal jellemezhető (Polygonum mite, P. hydropiper, P minus) gyomvegetáció alakul ki, melyekben a keserűfüvek mellett a farkasfog fajok (B. tripartitus, B frondosa) és a Juncus effusus is tömegessé válhat. A vend-vidéki pocsolyák feltöltődési szukcessziójában a vegetatívan terjedő Eleocharis carniolica is jellemzően részt vesz. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések A hínárélőhelyek fennmaradása érdekében fontos a holtágak természetes vízháztartásának megőrzése, a Rába menti lefűződött ágak környékén meg kell akadályozni a meliorációt, illetve a part széléig történő intenzív szántóföldi gazdálkodást. Az Őrségben lévő víztestek nagyrészt emberi tevékenység által alakultak ki, fenntartásuk - a hínárvegetáció megőrzésének szempontjából – nem igényel

természetvédelmi beavatkozást. A keréknyomokban, pocsolyákban lévő hinarasok megőrzése szempontjából fontos, hogy termőhelyükről ne vezessék el a vizet. Az erdei kisvizek megőrzése azért is fontos, mivel ezekben a vízterekben veszélyeztetett kétéltűfajok (sárgahasú unka, gőték) szaporodnak. 13 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások Á-NÉR kód: B1a (a területen: B1a, B1a×I1, B1a×J1a) Általános jellemzés Az élőhely főleg a Rába-folyó holtágainak szegélyében alakult ki, melyek szalagszerű állományokban vannak jelen a nyílt víz és a fűzliget határán. Az Őrségben általában csak kis kiterjedésű - nem térképezhető méretű - állományok léteznek. Nádasok kifejezetten a Rába-folyóihoz köthetők, melyek magas, sűrű, homogén állományokat alkotnak a lefűződött folyóágak partjai mentén.

Termőhelyeik az év jelentős részében vízzel borítottak. A holtágakban lévő állományok viszonylag sekély (20-50 cm) vízmélységnél, míg a kavicsbánya tavakban lévők gyakran egy méternél mélyebb vízben is megtalálhatók. Utóbbi élőhelyen a feliszapolódott részeken jelenik meg. Kisebb foltok fűzligetekben és bolygatott élőhelyeken (kavicsbányák száraz felszínei) is megjelennek, ezek azonban nem tartoznak ebbe az élőhely kategóriába. Az Őrségben néha a zsombéksásos és magassásos állományok is elnádasodnak, ezek többnyire tápanyag feldúsulás miatt következnek be és nem utalnak jó természetességi állapotra. Nagyobb kiterjedésű gyékényes állományok főleg a víztárolók feltöltődő részein vagy felhagyott bányatavakban alakultak ki, a Rába holtágakban csak kis kiterjedésben vannak jelen. Állományaik igénylik a víz állandó jelenlétét, így a gyakran kiszáradó, sekély holtágakban fennmaradásuk termőhelyi

feltételei ritkán adottak. Többnyire hínárnövényzettel és magassás fajokkal mozaikolnak. Állományaik nem olyan sűrűek, mint a nádasoké, ezért azoknál valamivel fajgazdagabbak. A térségben a Typha latifolia típusú gyékényes a jellemző (Hársas-, Vadása-, Himfai-tó), míg a Tyhpa angustifolia a Rába menti felhagyott kavicsbánya tavakra jellemző. Utóbbi főleg kavicsos aljzaton, míg előbbi iszapos helyeken alkot állományokat. Tavikákás állományok nagyon töredékesen fordulnak elő a Rába menti kavicsbányák mélyebb vizeiben. Kisebb foltok a holtágakban is megtalálhatók, ezek azonban termőhelyük kiszáradása miatt pusztulóban vannak. Összevont típusok, társulások Nádasok Gyékényesek Tavikákások Társulás neve Százalék 50 30 20 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Phragmites australis Társulásalkotó Holtágak szélén Typha latifolia Társulásalkotó

Víztárolók Typha angustifolia Társulásalkotó Főleg felhagyott kavicsbányákban Schoenoplectus lacustris Társulásalkotó Carex riparia Szórványos Nádasokkal mozaikolva a Rába holtágakban. Calystegia sepium Szórványos Degradált nádasokban Lythrum salicaria Szórványos Sparganium neglectum Szórványos Urtica dioica Szórványos Degradált nádasokban 14 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Faj Solanum dulcamara Glyceria maxima Típus Szórványos Szórványos Galium palustre Szórványos Lycopus europaeus Carex elata Rorippa amphibia Szórványos Szórványos Szórványos Megjegyzés Nádasokkal mozaikolva a Rába holtágakban. Főleg gyékényes állományokban Vadkacsás tavon. Főleg gyékényes állományokban Vegetációdinamikai jellemzés Termőhelyük feltöltődésével állományaik kiritkulnak, alattuk magassás fajok vagy a vízi harmatkása jelenik meg és válik

állományalkotóvá. A part felől gyakran adják át helyüket a rekettyefüzeseknek. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet A holtágakban lévő állományok természetesnek tekinthetők, de azok gyors szukcessziója miatt csak rövid ideig maradnak fenn. Az őrségi előfordulások nagyrészt másodlagosak, bányákban vagy patakok felduzzasztott szakaszain, tározóin alakultak ki. Természetes körülmények között a fennsíkokon lévő teknő alakú mélyedésekben vagy patakok mentén lehettek kis foltjaik. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések A természetesen kialakult állományok védelme fontos, ezt a holtágak vízháztartásának fenntartásával (melioráció, lecsapolás megakadályozása) lehet biztosítani. A holtágak szukcessziója gyors, ezért az itt kialakuló élőhelyeket nem érdemes természetvédelmi kezelésekkel fenntartani, inkább arra kell törekedni, hogy a viszonylag még szabályozatlan folyó mentén legyen a

jövőben is mód folyóágak lefűződésére. A nádasok visszaszorítása egyes esetekben (pl. szőcei láprét) természetvédelmi cél is lehet, ezt legeltetéssel hatékonyan meg lehet oldani. 15 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Harmatkásás, békabuzogányos mocsári-vízparti növényzet Á-NÉR kód: B2 (a területen: B2, B2×A4, B2×B1a, B2×B5, B2×OF, B2×RB) Általános jellemzés Viszonylag sok fajszegény vegetációs egység tartozik ebbe az élőhelykategóriába. Mivel a felmért terület nagy részén csak kis kiterjedésű vizes élőhelyek fordulnak elő, így ez az élőhely is csak ritkán került térképezésre. Térképezhető méretben főleg az erősen feltöltődött Rába holtágakban lévő vízi harmatkásás állományok vannak. Ezek a homogén vegetációs egységek főleg az egykori meder alján találhatók, időszakosan vízzel borítottak, de az egész éven át tartó

alacsony vízborítást is elviselik. Állományaik többnyire homogének, a felnyíló foltokon főleg vízinövények (Rorippa amphibia, Oenanthe aquatica) vagy magaskórós fajok (Lythrum salicaria, Stachys palustris, Lycopus europaeus) alkothatnak fácieseket. Gyakran mozaikolnak nádasokkal és magassásokkal. A part felőli részeken általában - a szintén ebbe az élőhelytípusba sorolható pántlikafüvesekkel érintkeznek A Typhoides arundinacea alkotta élőhelyek szintén fajszegények és gyakran utalnak degradációra. A Rába mellett ugyanis nemcsak a holtágak magasabb térszíneit foglalja el, hanem gyakran válik tömegessé özönfajokkal együtt (Aster lanceolatus, Solidago gigantea) a kezeletlen mocsárréteken. A pántlikafüvesek kiterjedése az utóbbi évtizedekben a Rába mellett mindenütt megnövekedett, ez főleg az élőhelyek kezeletlenségének köszönhető. Gyakran fűzligetekben is megtalálhatók, de főképp a vízpart közelében, illetve a

mélyebben fekvő részeken. A Rába holtágaiban elvétve találunk Acorus calamus foltokat, melyek a szakirodalomtól eltérően itt nem harmatkásásokkal, hanem magassásosokkal mozaikolnak. Érdekes előfordulása van a fajnak Ispánk belterületén, ahol egy út menti természetes mélyedésben zsombéksás között található meg nagy állománya. A megyében előfordulása főleg a Rába és a Marcal mentén jellemző, ezektől távolabb ritkán jelenik meg. Az Őrség és Vend-vidék patakjai mentén szórványosan fordulnak elő békabuzogányosok. Ritkaságuk annak tudható be, hogy a vízfolyások döntően árnyékoltak, ami nem kedvező a vízparti lágyszárú vegetáció kifejlődésének. Ennek megfelelően a Sparganium fajok csak víztározók szegélyében, illetve patakok belterületi szakaszán fordulnak elő, valamint a Nádasdi fennsík időszakos vízállásainak némelyikében is fellelhetők apróbb foltjaik. A patak menti állományokat főleg a S. erectum

subsp microcarpum alkotja, míg a subsp oocarpum és a subsp. neglectum a nagyobb vízállások víztározó szegélyében fordul elő A békabuzogányok igénylik a termőhely magas nedvességtartalmát, a hónapokig tartó kiszáradást nem viselik el. Magjaik hosszú ideig életképesek, ezért a termőhely vízviszonyainak kedvezővé válása után a területet gyorsan újra tudják kolonizáni. Állományaikban főleg nedvességkedvelő gyomfajok (Polygonum hydropiper, Bidens cernua, Bidens frondosa), illetve egyéb mocsári növények (Iris pseudacorus, Lythrum salicaria, Galium palustre) fordulnak elő. Gyakran mozaikolnak Glyceria notata állományaival, melyek főleg patakok, pocsolyák viszonylag állandó vízhatású termőhelyein jelennek meg, de gyakran források kifolyóiban is állományalkotók. Szintén a vend-vidéki források kifolyóiban él a hazánkban kevésbé ismert Sparganium emersum, de állományokat csak a Vörös-patakban és a Csörnöcben alkot. Az

előző békabuzogány taxonoknál nagyobb a vízigénye, csak az állandóan nedves termőhelyeken él meg. Szintén ebbe a csoportba tartoznak a Leersia oryzoides alkotta vízparti élőhelyek, melyek a területen két eltérő termőhelyen fordulnak elő. A Rába kavicsos zátonyainak öbleiben, főleg a bokorfüzesek szegélyében, valamint a vend-vidéki pocsolyák szélén keserűfű-(Polygonum hydropiper, P. mite) és harmatkásafajokkal (Glyceria notata, G declineata) együtt Végül meg kell említenünk a ma már ritka iszapzsúrlós társulást, melynek aktuális előfordulása csak a Szőce-patak legeltetett szakaszairól ismert. 16 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Összevont típusok, társulások Vízi harmatkásások Fodros harmatkásások Rizsfüvesek Békabuzogányosok Pántlikafüvesek Kálmososok Iszapzsurlósok Társulás neve Százalék 50 10 5 5 30 <1 <1 Listás és más fontos

(pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Glyceria maxima Társulásalkotó Rába menti holtágakban, víztárolók feltöltődő részein Typhoides arundinacea Társulásalkotó Főleg a Rába mentén Sparganium erectum sl. Társulásalkotó Patakok partján, víztárolókban Sparganium emersum Társulásalkotó Patakok, forrráskifolyók Glyceria notata Társulásalkotó Patakok, pocsolyák Leersia oryzoides Társulásalkotó Rába zátonyok és a Vendvidék erdei pocsolyái Acorus calamus Társulásalkotó Holtágak szegélye Lythrum salicaria Szórványos Stachys palustris Szórványos Glyceria declineata Szórványos Pocsolyák mentén terjedőben Equisetum fluviatile Társulásalkotó Legeltetéssel felnyitott és visszaszorított nádasok helyén. Galium palustre Szórványos Lycopus europaeus Szórványos Carex elata Szórványos Kálmossal mozaikolva Rorippa amphibia Szórványos Solidago gigantea Szórványos Pántlikafüvesekben

Aster lanceolatus Szórványos Pántlikafüvesekben Polygonum hydropier Szórványos Bidens frondosa Szórványos Bidens cernua Szórványos Nádasdi fennsík vízállásában békabuzogányos állományban. Iris pseudacorus Szórványos Ranunculus repens Szórványos Iszapzsurlós, legeltetett helyen Ranunculus flammula Szórványos 17 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Vegetációdinamikai jellemzés Mivel ebbe a csoportba eltérő termőhelyeken kialakuló növénytársulások tartoznak, ennek megfelelően a szukcessziós útjuk sem ugyanaz. A vízi harmatkásások, kálmososok általában magassásos élőhelyekké válnak, míg a békabuzogányosok helyét vízi harmatkásások, esetleg zsombéksásosok veszik át. A pocsolyákban lévő állományokat (fodros harmatkásás, rizsfüves) a feltöltődés során békaszittyós-keserűfüves társulás váltja, míg a zátonyokon lévő rizsfüvesek rövid időn

belül bokorfüzessé alakulnak. A pántlikafüves állományokban gyakran válnak dominánssá egyes özönnövény fajok, az így kialakult magaskórósok hosszú ideig stabilizálódnak, majd puhafa fajokkal erdősülnek. Az iszapzsurlósok szukcessziója nem ismert pontosan, de valószínűleg idővel nádasokká vagy erdei kákásokká alakulnak át. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet A holtágakban lévő állományok természetesnek tekinthetők, de azok gyors szukcessziója miatt csak rövid ideig maradnak fenn. Az őrségi előfordulások nagyrészt másodlagosak, bányákban, pocsolyákban vagy patakok felduzzasztott szakaszain, tározóin alakultak ki. Természetes körülmények között a fennsíkokon lévő teknő alakú mélyedésekben vagy patakok mentén lehettek kis foltjaik. Patakmenti állományok természetes körülmények között csak kis kiterjedésben-ligeterdők felnyílása során- alakulhattak ki. Természetvédelmi kezelési

javaslatok, megjegyzések A természetesen kialakult állományok védelme fontos, ezt a holtágak vízháztartásának fenntartásával (melioráció, lecsapolás megakadályozása) lehet biztosítani. A holtágak szukcessziója gyors, ezért az itt kialakuló élőhelyeket nem érdemes természetvédelmi kezelésekkel fenntartani, inkább arra kell törekedni, hogy a viszonylag még szabályozatlan folyó mentén legyen a jövőben is mód folyóágak lefűződésére. A patak menti állományok megőrzése érdekében a mederbiztosításokat meg kell akadályozni, míg a forrásokban előforduló élőhelyeket a forrásfoglalás megakadályozásával lehet megvédeni. 18 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Lápi zsombékosok Á-NÉR kód: B4 (a területen: B4, B4×RB, B4×RC) Általános jellemzés Fennsíkokon lévő természetes mélyedésekben, patakmenti holtágakban, mocsarakban, forráskifolyók

környékén, illetve víztárolók feltöltődő részein találkozhatunk zsombékos állományokkal. Térképezhető kiterjedésben ritkán fordulnak elő A Rába itteni szakasza mentén kifejezetten ritkák, előfordulásuk főleg az Őrség, kisebb részt a Vend-vidék területeire esnek. Általában rekettyefüzesekkel, esetenként nádasokkal, valamint láprétekkel mozaikolnak. Kiterjedésük az utóbbi évtizedekben nem változott számottevően, valószínűleg az élőhely mindig ritka volt a területen. Termőhelyükön szinte egész évben jellemző a sekély vízborítás, de az időnkénti kiszáradást is elviselik. A térképezett állományokban szinte mindenütt állományalkotó a Carex elata, mellyel együtt néhány helyen a C. caespitosa is előfordul Utóbbi faj az országban főleg az Alpok és a Kárpátok előterében fordul elő, néhol dominánssá is válik. Nyugat-Magyarországon csak az Őrségből és a kőszegi Alsó-rétről ismert. A zsombékosokban

gyakran előfordul a Peucedanum palustre, Lythrum salicaria, Lysimachia vulgaris, Sphagnum spp, a fekete-tavi állományokban Drosera rotundifolia, Carex echinata és Menyanthes trifoliata A vend-vidéki forrásgyepekkel mozaikoló zsombékosok jellemző faja az Epilobium palustre és az Eriophorium latifolium. A zsombékosok semlyékeiben néha közönséges rencével és békalencse fajokkal (a Fekete-tóban egykor a Sparganium natans) jellemezhető lápi hínárvegetáció is kifejlődik, az ilyen „jó vizes” zsombékosokban gyakran tőzegmohafajok is megjelennek és felfedezhetők az úszólápképződés iniciális stádiumai is. Bár habitusuknál fogva ehhez az élőhelyhez sorolhatók, mégsem igazi lápi zsombékosok a békaszittyós állományok, melyek főleg erdei vízállások szegélyében alkotnak állományokat. A zsombéksásnál jobban bírják az árnyékolást, de gyakran előfordulnak nyílt területeken lévő vízállásokban is. Utóbbi élőhelyen

megjelenésük (és terjedésük) előzménye általában valamilyen bolygatás, gyakran szántás vagy vadtúrás és állományaikban jelentős a gyomok előfordulása. Az élőhely megfelel a 7230 (Mészkedvelő üde láp- és sásrétek) közösségi jelentőségű élőhelytípusnak. Összevont típusok, társulások Zsombéksásosok Békaszittyósok Társulás neve Százalék 40 60 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Carex elata Társulásalkotó Carex caespitosa Társulásalkotó Bárkás-tó, Hegyhátszentjakab, Szalafő Carex acutiformis Társulásalkotó Főleg réteken lévő állományokban Juncus effusus Társulásalkotó Degradált állományokban Carex rostrata Ritka Csak a szőcei lápréten Peucedanum palustre Szórványos Degradált nádasokban 19 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Faj Lythrum salicaria Lysimachia vulgaris

Salix cinerea Típus Szórványos Szórványos Szórványos Salix aurita Ritka Sphagnum sp. Galium uliginosum Eriophorum latifolium Epilobium palustre Menyanthes trifoliata Carex echinata Polygonum hydropiper Ritka Ritka Ritka Ritka Ritka Ritka Társulásalkotó Bidens frondosa Szórványos Megjegyzés Patakvölgyekben, víztárolók szegélyében lévő állományokban Fennsíkon lévő állományokban Főleg Vend-vidék Főleg Vend-vidék Főleg Vend-vidék Fekete-tóban Fekete-tóban Békaszittyós vagy degradált zsombéksásos állományokban Békaszittyós vagy degradált zsombéksásos állományokban Vegetációdinamikai jellemzés A zsombékosok tűnnek a felmért terület legstabilabb fátlan élőhelyének, vannak olyan állományok melyek több mint ötven éve alig változtak. Vegetációdinamikájukat jelentős mértékben meghatározza a táji környezet. Az erdőben lévő kis foltok többnyire füles fűzzel, molyhos nyírrel vagy rekettyefűzzel erdősülnek,

a zsombékok közt gyakran felnő az erdei fenyő is. A réteken lévő állományok gyakran magassásosokká válnak, elnádasodnak Leggyorsabban akkor pusztulnak el a zsombékok, ha bennük magaskórós fajok terjednek el, ez a folyamat főleg a patak menti állományokat veszélyezteti. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet A területen lévő állományok legtöbbje valószínűleg természetes, bár lehet, hogy kialakulásukban a korábbi gazdálkodás pl. legeltetés is szerepet játszott Feltöltődésük során erdei élőhelyekké (lápi erdei fenyves, égeres láperdő) alakulnak át. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Ritkaságuknál fogva veszélyeztetett élőhely, bár állományaik jól regenerálódnak és stabilnak tűnnek. Vízháztartásukat meg kell őrizni, a korábban lecsapolt állományokét helyre kell állítani. Egyes – erősen cserjésedő – zsombékosokban érdemes a fás szárú növényzetet visszaszorítani,

viszont a part menti fák erőteljes megbontása a szeder terjedése miatt nem javasolt. A teljesen záródott (pl Fekete-tó) állományok felnyitását érdemes lenne megkísérelni a zsombékoszlopok megritkításával, valamint az elnádasodott élőhelyeket kísérletképpen időszakosan egy-két legelő állattal meg lehetne járatni Ezeken a kismérvű beavatkozásokon felül az ŐNP területén lévő állományok különösebb aktív kezelést nem igényelnek. A Nádasdi-fennsíkon lévő vízállások zsombékosai az elszaporodott nagyvadállomány miatt jelentősen károsodtak, „elszittyósodtak”, mivel ezeket – különösen száraz időszakban – a vaddisznók előszeretettel használják dagonyázóhelynek. Gyakran -szórók létesítésével – maguk a vadászok csalogatják ide a vadakat, melyek kizárását kerítéssel lehetne megoldani. 20 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Nem

zsombékoló magassásrétek Á-NÉR kód: B5 (a területen: B5, B5×B1a, B5×B2, B5×B4×D5, B5×D1, B5×D2, B5×D34, B5×D5, B5×D5×D2, B5×D5×P2a, B5×E1×OB, B5×J1a, B5×J4, B5×J5, B5×OB, B5×OB×P2a, B5×OB×RB, B5×OD, B5×OD×P2a, B5×P2a, B5×P2a×OD, B5×OG, B5×RA, B5×RB, B5×RB×OB, B5×RC) Általános jellemzés Az őrségi, de különösen a vend-vidéki patakvölgyek jellemző élőhelye, melynek kiterjedése a múlt század végétől jelentősen megnövekedett, köszönhetően a kaszálórétek felhagyásának. A felmért területen 4 fő típusuk különíthető el:  közönséges erdeikákások: Főleg szivárgóvizes termőhelyeken ésmészkerülő lápréteken alakult ki ez az élőhely a korábbi kezelések felhagyása után. Monodomináns a Scirpus sylvaticus, mellette kétszikűek ritkák (főleg a szivárgóvizes termőhelyek fajai: Caltha palustris, Myosoton aquaticum, Epilobium montanum, Lysimachia nummularia, Mentha aquatica. A termőhely egész

évben sekély vízzel borított, az élőhely nem viseli el a kiszáradást. Többnyire magaskórósokkal, bánsági sásosokkal mozaikol, de gyakran fordul elő égerrel spontán erdősült helyeken is. A tagoltabb vend-vidéki völgyekben jellemző, de az Őrségben is gyakori. A Scirpus sylvaticus megjelenésével párhuzamosan az értékes lápréti fajok általában eltűnnek. Elképzelhető, hogy a kezelések megszűnése mellett az is szerepet játszik terjedésében, hogy a források vízhozamai csökkentek, így a korábbi nagyobb vízáramlásnak köszönhető pionír élőhelyeket is meg tudta hódítani.  mocsári sásosok: A vend-vidéki völgyek mélyebb fekvésű részein kis kiterjedésben fordul elő, általában kaszált helyeken. Az itteni növényzet ritkán kap elöntést, a termőhely főleg a talajvíztől itatódik át. Az előző élőhellyel ellentétben nem terjed a lápréti fajok rovására, állományaikban több, jó természetességű élőhelyekhez

kötődő faj is megtalálható (Scorzonera humilis, Valeriana dioica, Dactylorhiza majalis, Caltha palustris, Trollius europeus), de gyakran fordul elő más sásfajokkal is pl. Carex panicea, C umbrosa  parti sásosok: Főleg a Rába holtágaiban fordul elő olyan termőhelyen, mely csak időszakosan vízzel borított. Az eutróf vizes élőhelyek szukcessziójának közbülső fázisát alkotja, általában vízi harmatkásásokkal, nádasokkal, gyékényesekkel mozaikol, de néha azok alsó szintjében is megtalálható. Homogén állományaikban csak néhány mocsári faj jelenik meg (Lythrum salicaria, Iris pseudacorus, Caltha palustris, Rorippa amphibia). A parti sásosok az árvíz során gyakran kapnak elöntést, főleg tápanyagban gazdag iszapos, növényi törmeléket tartalmazó üledéken alakulnak ki.  bánsági sásosok: A térség leggyakoribb magassásos élőhelye, mely az egykori nedves kaszálórétek szukcessziója során alakult ki. A magassásosok

korábbi ritkaságát jelzi, hogy a társulás névadó fajának (Carex buekii) 50 éve még alig volt adata a térségből. Ez amellett, hogy nem egy könnyen felismerhető faj annak is tudható be, hogy régebben a patakvölgyi réteket intenzívebben kezelték. Napjainkban a faj gyakorivá vált azokon a felhagyott réteken, melyek csak ritkán vízborítottak. A társulás néha még a félszáraz termőhelyű domboldalakon is megjelenik. Jellemzően magaskórósokkal mozaikolnak, állományaikban néha azok fajait is megtaláljuk (Lythrum salicaria, Filipendula ulmaria, Solidago gigantea, Lysimachia vulgaris). A főbb típusok mellett víztárolók szegélyében és jó természetességű lápréteken töredékes állományait találjuk még a csőrös sásosoknak. A vend-vidéki patakvölgyekben ma már ritka lápréteken fogyatkozó számban fekete sásos láprétek is megtalálhatók. Mindkét típus csupán néhány m2-en van jelen, térképezhető kiterjedésben sehol sem

fordultak elő. A Rába melletti kavicsbányák és holtágak tartósan vízborított helyein a Közép-Európában ritka gyökerező 21 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése erdeikákás élőhely is előfordul és néha száz m2-es foltokat is alkot. Mivel termőhelyük az év nagy részében vízzel borított, bennük mocsári fajok (Iris pseudacorus, Oenanthe aquatica) és odasodródó hinarak (Spirodela polyrhiza, Ceratophyllum demersum) jelennek meg. Összevont típusok, társulások Társulás neve Parti sásosok Mocsári sásosok Bánsági sásosok Közönséges erdei kákások Csőrös sásosok Gyökerező erdeikákások Százalék 15 5 50 30 <1 <1 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Carex acutiformis Társulásalkotó Patakvölgyek mélyebb részein Carex buekii Társulásalkotó Vend-vidéki és őrségi patakvölgyek Carex

riparia Társulásalkotó Főleg a Rába holtágaiban Juncus effusus Társulásalkotó Főleg a mocsári sásosokban Carex rostrata Társulásalkotó Csak a szőcei lápréten és a Vadása-tavon Scirpus sylvaticus Társulásalkotó Szivárgóvizes termőhelyen Lythrum salicaria Szórványos Lysimachia vulgaris Szórványos Scirpus radicans Társulásalkotó A Rába mentén holtágakban ritka, de a felhagyott kavicsbányákban jelentős állományai is kialakultak Epilobium montanum Szórványos Caltha palustris Szórványos Myosoton aquaticum Szórványos Carex panicea Szórványos Főleg Vend-vidék Scorzonera humilis Ritka Főleg Vend-vidék Valeriana locusta Szórványos Főleg Vend-vidék Filipendula ulmaria Szórványos Gyakran bánsági sásosokban Dactylorhiza majalis Ritka Főleg Vend-vidék Trollius europaeus Ritka Főleg Vend-vidék Solidago gigantea Szórványos Gyakran bánsági sásosokban Oenanthe aquatica Szórványos Mentha aquatica Szórványos Iris pseudacorus

Szórványos Carex nigra Szórványos Vend-vidék, ma már nagyon ritka 22 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Vegetációdinamikai jellemzés A patakvölgyekben lévő állományok sokáig fennmaradnak, mivel a névadó fajok erős kompetítorok. Általában nem cserjésednek, inkább égerrel erdősülnek Az erdősülést követően a magassásosok kiritkulnak, a felnyíló foltokon főleg az égerligetek gyomfajai jelennek meg (Lamium maculatum, Galeopsis speciosa, G. tetrahit, Myosoton aquaticum, Stellaria neglecta) A parti sásosok általában rekettyefüzesekké, majd fűzligetekké alakulnak át Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Az Őrség potenciális vegetációjában a magassásosok csak kis kiterjedésben voltak jelen, főleg az állandó vízhatású termőhelyek nem erdősülő részein. A bánsági sásosok potenciálisan a patakok parti zónájának néhány méter

szélességű szakaszán fordulnak elő a fényben gazdagabb égerligetek alatt. A parti sásosok feltételezhetően mindig is a holtágszukcesszió részei voltak, korábban is hasonló kiterjedésben lehettek jelen. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések A magassásosok fajszegény élőhelyek, terjedésük egyértelműen a rétek kezelésének hiányára vezethető vissza. Különösen az erdei kákások és a bánsági sásosok térhódítása szembetűnő, terjedésük gyakran értékes kaszálóréti és lápréti fajok rovására történik. Mindkét élőhely visszaszorítása fontos természetvédelmi célkitűzés annak ellenére, hogy az egyik társulás domináns faja (Carex buekii) szerepel a védett növények listáján. Visszaszorításuk nem egyszerű feladat, hisz a térségben jellemző kezelési móddal - a kaszálással - szerény eredmények érhetők el. Valószínűleg a legeltetéssel megbonthatók a homogén magassásos állományok, és

lehetővé válhat egyes kétszikű lápréti vagy mocsárréti fajok betelepülése is. Az így kialakított diverzebb élőhelyek kaszálással már fenntarthatók. A nemzeti parkban jelenleg zajló élőhelyrekonstrukciók kapcsán érdemes megjegyezni, hogy az erdősült állományok megbontását követően gyorsan kell kezelni a felnyíló élőhelyeket, mert a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy megfelelő utókezelés híján a magassás fajok nagyon hamar elszaporodnak. 23 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Kékperjés rétek Á-NÉR kód: D2 (a területen: D2, D2×B5, D2×B5×D5, D2×D1, D2×D1×D5, D2×D34, D2×D34×E1, D2×D34×D5, D2×D34×P2a, D2×D5, D2×D5×B5, D2×D5×D34, D2×D5×OB, D2×D5×P2a, D2×D5×RB, D2×E1, D2×E1×B5, D2×E1×OB, D2×E2, D2×E2×OB, D2×OB, D2×OB×E1, D2×OB×P2a, D2×OB×RB, D2×OD, D2×P2a, D2×P2a×D5, D2×P2a×E1, D2×P2a×OB, D2×P2a×OD, D2×RA, D2×RB,

D2×RB×P2a) Általános jellemzés Főleg patakvölgyek lefolyástalan vagy pangóvizes termőhelyek felhagyott, vagy csak ritkán kezelt kaszálórétjein található meg, de néha domboldalakon, illetve fennsíkon is kialakulnak állományai. Termőhelyein a víz csak ritkán emelkedik a talajszint fölé Domináns faja a Molinia caerulea, mellette viszonylag kevés faj jut szerephez, de azok többnyire a védett vagy a ritka lágyszárúak közül kerülnek ki. Állományaiban főleg nedvességkedvelő fajok a jellemzők: Juncus effusus, Agrostis canina, Succisa pratensis, Potentilla erecta. Jó természetességű kékperjésekben jelentős a védett fajok előfordulása: Polygonum bistorta, Hemerocallis lilio-asphodelus, Gentiana pneumonanthe, Achillea ptarmica, Platanthera bifolia. Magaskórósodó (felhagyott) részeken az Iris sibirica és a Succisella inflexa is megjelenik. A térképezhető méretet ritkán érik el Legtöbb állománya mocsárrétekkel, láprétekkel,

rekettyésekkel, magassásosokkal, vagy magaskórósokkal mozaikol, ezekből gyakran kapnak fajokat. A kaszált kékperjések fajgazdagabbak, ezekben gyakran mocsárréti fajok is megjelennek (Sanguisorba officinalis, Trifolium pratense). Gyakran kialakulnak változó vízhatású talajokon, illetve kavicsos talajú erdőszegélyekben is (itt csak fragmentált kiterjedésben van jelen), ezekben az állományokban megjelennek a szárazságtűrő fajok is (Festuca filiformis, Festuca rubra, Calluna vulgaris, Carex umbrosa). Nagy állományai főleg a széles patakvölgyek (Kerca-, Kerka-, Zala-völgy) mentén, általában kezeletlen réteken alakulnak ki. Az élőhely megfelel a 6410 (Kékperjés láprétek meszes, tőzeges vagy agyagbemosódásos talajokon – Molinion caeruleae) közösségi jelentőségű élőhelytípusnak. Összevont típusok, társulások Kékperjés rétek Társulás neve Százalék 100 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok

jellemzése Faj Típus Megjegyzés Molinia caerulea Társulásalkotó Agrostis canina Szórványos Festuca rubra Szórványos Erdőszegélyekben Juncus effusus Szórványos Festuca filiformis Ritka Erdőszegélyekben Carex umbrosa Szórványos Erdőszegélyekben Polygonum bistorta Ritka Carex pallescens Szórványos Erdőszegélyekben Succisa pratensis Szórványos Succisella inflexa Ritka Erdőszegélyekben Potentilla erecta Szórványos Sanguisorba officinalis Szórványos Solidago gigantea Szórványos Felhagyott állományokban 24 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Faj Gentiana pneumonanthe Scorzonera humilis Achillea ptarmica Hemerocallis lilio-asphodelus Platanthera bifolia Trifolium pratense Salix cinerea Salix repens Típus Ritka Ritka Ritka Ritka Ritka Szórványos Szórványos Szórványos Frangula alnus Calluna vulgaris Szórványos Szórványos Megjegyzés Kezelt állományokban Felhagyott

állományokban Rába mentén és Ivánc környékén Erdőszegélyekben Vegetációdinamikai jellemzés Mivel a kékperje erős kompetítor, állományai kezelés megszűnte után is sokáig fennmaradhatnak. A termőhelyen kezelés nélkül jelentős fűavar halmozódik fel, ezért a felhagyott állományok fajokban viszonylag hamar elszegényednek. Özönfajok a bolygatott kékperjésekbe tudnak behatolni. A patakvölgyi állományok általában égerrel, kutyabengével vagy rekettyefűzzel erdősülnek, míg a változó vízhatású vagy kavicsos termőhelyen lévők erdei fenyővel, nyírrel vagy rezgőnyárral. Megfigyelhető, hogy az erdőkben (Kétvölgy, Szalafő környéke) keskeny sávban található kékperjések szinte alig cserjésednek, ezeket az erdő oldalirányból leárnyékolja és fokozatosan kebelezi be. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet A fennsíkon lévő állományok potenciális vegetációtípusa a cseres-tölgyes, a kékperjések

fajkészletének nagy része a ligetes állományokban ma is megtalálható, főleg olyan helyeken ahol a pangóvíz miatt az erdő kevésbé tudott záródni. Az Őrségben napjainkra ezek a változó vízgazdálkodású cseresek szinte teljesen eltűntek a területről, mivel véghasznált állományaikat erdei fenyővel újították fel, ezzel együtt a láposodó, pangóvizes részeket is lecsapolták. A természetes vegetációban csak kis kiterjedésben fordultak elő Patak menti állományok főleg láposodó égerligetek kitermelésével és kiszárításával keletkezhettek. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Évi egyszeri kaszálással a patakvölgyi állományok jó természetessége fenntartható. Gyakori kaszálás esetén állományaikban mocsárréti fajok kerülhetnek túlsúlyba és ecsetpázsitos kaszálórétté alakulhatnak. Az erdőszegélyi és fennsíkokon lévő töredék állományok ma már nagyon ritkák, ezeket nem szükséges kezelni.

Teljes erdősülésük azonban nem kívánatos, itt a felnövő erdőket szálalással ligetes szerkezetben célszerű fenntartani. 25 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Mocsárrétek Á-NÉR kód: D34 (a területen: D34, D34×B5, D34×B5×E1, D34×D2, D34×D2×B5, D34×D2×OB, D34×E1, D34×E1×B5, D34×E2, D34×OB, D34×OB×B5, D34×OB×RB, D34×RA, D34×T6) Általános jellemzés A mocsárréteknek a vizsgált területen két fő típusuk van, a dunántúli és az ecsetpázsitos mocsárrét. Előbbi főleg vízfolyások mélyebb fekvésű, gyakrabban vízborítás alatt álló területein vagy fennsíkok pangóvizes részein alakulnak ki. Termőhelyük hasonló a kékperjés rétekéhez, de azoknál gyakrabban kerülnek víz alá. Termőhelyük nyárra általában kiszárad Gyakran az ecsetpázsitos rétek felhagyása után alakulnak ki, fajaik egy részét is onnét – valamint a kékperjésekből –

kapják. Állományaikban domináns a zsombékokat alkotó Deschampsia caespitosa – mely erős kompetítor -mellette csak néhány faj képes fennmaradni: Sanguisorba officinalis, Symphytum offficinale, Juncus effusus, Betonica offficinalis. Bár a kaszálórétek felhagyásával kiterjedésük az utóbbi évtizedekben megnőtt, az ecsetpázsitosok térfoglalása még ma is jelentősebb az Őrségben, ez a termőhelyi feltételek korlátozottságán túl még annak is betudható, hogy az élőhely viszonylag hamar cserjésedik, erdősül. Az ecsetpázsitos mocsárrétek szinte kizárólag csak a folyó-, illetve patakvölgyekben alakultak ki. Néha, pl Viszák-Őrimagyarósd közt, fennsíkon is (változó vízhatású termőhelyen) vannak mocsárrétszerű állományok, bennük azonban jelentős a mezofil-xeromezofil fajok száma (Festuca rupicola, F. rubra, Rumex thyrsiflorus, Galium verum), így ezek inkább már E1 kategóriába sorolhatók. Az élőhely „szálfű

zónájának” domináns faja az Alopecurus pratensis, többnyire az alsóbb szinteket is fűfélék alkotják (Poa pratensis, P. trivialis, Holchus lanatus), a Rába menti mocsárréteken gyakori az Agrostis stolonifera. Mivel ez a típus a legjobban hasznosítható az állatok takarmányozására, többnyire kaszálással kezelik őket. Az intenzív kezelés, illetve a tápanyagbevitel hatására a fűfélék elterjednek, ezzel párhuzamosan a kétszikűek fajszáma csökken. Az extenzíven művelt kaszálók kétszikűekben gazdagok: Sanguisorba officinalis, Ranunculus acris, Lychnis flos-cuculi, Trifolium pratense, Lathyrus pratensis, Chrysanthemum leucanthemum, Cirsium canum, Senecio erraticus. Legeltetett állományokban a taposástűrő fajok szaporodhatnak el: Plantago lanceolata, Trifolium reptans, Lolium perenne míg a felhagyott állományokból a kétszikűek eltűnnek és egyes szálfüvek pl. Dactylis glomerata, Carex hirta szaporodnak el Az élőhely termőhelyi

háttértől és fajkészlettől függően megfelel a 6410 (Folyóvölgyek Cnidion dubii-hoz tartozó mocsárrétjei) vagy 6510 (Sík- és dombvidéki kaszálórétek – Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) közösségi jelentőségű élőhelytípusoknak. Összevont típusok, társulások Társulás neve Ecsetpázsitos mocsárrétek Fehér tippanos mocsárrétek Százalék 70 30 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Alopecurus pratensis Társulásalkotó Dactylis glomerata Társulásalkotó Carex hirta Szórványos Degradáció során elszaporodik Juncus effusus Szórványos ó Nedvesebb részeken 26 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Faj Poa pratensis Poa trivialis Holchus lanatus Deschampsia caespitosa Symphytum officinale Betonica officinalis Agrostis stolonifera Galium mollugo Sanguisorba officinalis Ranunculus acris Lychnis

flos-cuculi Trifolium pratense Trifolium reptans Lathyrus pratensis Chrysanthemum leucanthemum Senecio erraticus Cirsium canum Selinum carvifolia Lolium perenne Festuca pratensis Típus Társulásalkotó Társulásalkotó Szórványos Társulásalkotó Szórványos Szórványos Társulásalkotó Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Társulásalkotó Megjegyzés Rába mellett Főleg legeltetett réteken Főleg a Zala-völgyben Főleg legeltetett réteken Magasabb fekvésben Vegetációdinamikai jellemzés Az ecsetpázsitos réteket kezelésekkel lehet fenntartani, felhagyás után a szálfüvek és a degradációra utaló fajok szaporodnak el, a mocsárréti alacsonyabb kétszikűek a felhalmozódó fűavar miatt eltűnnek. A magasabb növésűek (Sanguisorba officinalis) a kezelés megszűnte után is sokáig fennmaradhatnak, de egyedszámuk jelentősen csökken.

Egy részük kékperjés rétté vagy dunántúli mocsárrétté alakul át, míg nagyobb részük az itteni viszonyok között inkább siskanádas-aranyvesszős magaskórósokká degradálódik, jobb esetben helyükön a Carex buekii terjed el. A magaskórósok, magassásosok később rekettyefűzzel vagy égerrel erdősülnek be. A Rába menti mocsárrétek gyakran alakulnak át pántlikafüvesekké A sédbúzások erdősülése lassú folyamat, a Deschampsia caespitosa gyakran még a zárt erdőkben is sokáig fennmarad, néhány mocsárréti fajt is megtartva maga mellett. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet A mocsárrétek termőhelye már alkalmas a zárt erdő kialakulására, ezért a potenciális vegetáció ott valamilyen fás társulás (gyertyános-tölgyes, égerliget, keményfaliget) volt, minden állományuk emberi beavatkozás során jött létre. A szukcesszió során valószínűleg ezekké is alakulnak vissza, bár a teljesen beerdősült

rétek területére az erdei lágyszárúak csak nagyon lassan jutnak be. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések A dunántúli mocsárrétek a kezelés megszűnése után alakulnak ki, kaszálásukkal természetességük növelhető. Az ecsetpázsitosok kezelését kaszálással célszerű elvégezni, a május végi és az augusztusi kaszálás javasolt. Ezektől természetvédelmi célból (pl hangyaboglárka fajok, haris) el lehet térni, de lehetőleg ne maradjanak fenn évekig kezeletlen foltok, mivel természetességük ebben az esetben gyorsan csökken. Legeltetés során a taposás és zavarástűrő fajok szaporodhatnak fel, ezért ez a kezelés ennél az élőhely típusnál nem javasolt. 27 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Patakparti és lápi magaskórósok Á-NÉR kód: D5 (a területen: D5, D5×B5, D5×B5×P2a, D5×D2×OB, D5×D2×P2a, D5×D2×RB, D5×E1, D5×OB, D5×OB×P2a,

D5×OB×RB, D5×P2a, D5×RB) Általános jellemzés Főleg a vend-vidéki patakvölgyekben jellemző élőhely, mely eredetileg ligeterdők szegélyét alkotta, azokat a nedves kaszálórétektől választotta el. Jellegzetesen szalagszerű élőhely, mely keskeny sávban követi a patak menti éger- vagy fűzligeteket. Kaszálórétek felhagyása következtében kiterjedésük az utóbbi évtizedekben megnőtt, több helyen is mélyen benyomultak az egykori rétekre, ahol aranyvesszős magaskórósokkal vagy magassásosokkal mozaikolnak. Több helyen alakultak ki kivágott ligeterdő helyén, ezek az állományok gyakran tartalmaznak ligeterdei elemeket. Legelterjedtebb típusuk a legyezőfüves magaskórós, melynek névadó - és egyúttal domináns - faja a Filipendula ulmaria. Állományaiban általában magas növésű kétszikűek fordulnak elő (Lythrm salicaria, Lysimachia vulgaris, Epilobium hirsutum, E. parvifolium), míg az alsó szintet főleg sások (Carex buekii, C

hirta) alkotják A legyezőfüvesek gyakran fertőzöttek invazív magaskórós (Solidago gigantea, Impatiens glndulifera) vagy kúszó (Echinocystis lobata) fajokkal. Bár a szakirodalom a legyezőfüvesek karakterfajának tekinti a Geranium palsutre-t az Őrségben, ez a faj általában homogén állományokat alkot és csak ritkán fordul elő a Filipendula ulmaria élőhelyén. A gólyaorros magaskórósok a területen meglehetősen ritkák, állományai néhány vend-vidéki vízfolyás (Grajka-, Szölnöki- és Szakonyfalusi-patak) mellől, illetve Ispánk környékéről ismertek, a térképezhető nagyságot ritkán érik el. Nem mindig kötődik a vízfolyásokhoz, néha azoktól távolabb üde erdőszegélyekben is megjelenik. A szomszédos Göcsejben az Őrséginél több állománya ismert. Nagyon lokális magaskórós típusok az acsalapusok és a völgycsillagosok, melyeknek csak néhány fragmentális előfordulása ismert a Vend-vidékről. Bár az élőhelyismereti

útmutató az erdeikákás állományokat is ebbe a típusba sorolja, véleményünk szerint ezek jellegüknél fogva inkább a magassásos csoporthoz tartoznak, ezért ott tárgyaljuk őket. Az élőhely megfelel a 6430 (Síkságok és a hegyvidéktől a magashegységig tartó szintek hidrofil magaskórós szegélytársulásai) közösségi jelentőségű élőhelytípusnak. Összevont típusok, társulások Legyezőfüvesek Gólyaorrosok Acsalapusok Völgycsillagosok Társulás neve Százalék 98 2 <1 <1 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Filipendula ulmaria Társulásalkotó Geranium palustre Társulásalkotó Carex hirta Szórványos Carex buekii Szórványos Epilobium hirsutum Szórványos Cirsium oleraceum Szórványos Epilobium parviflorum Szórványos 28 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Faj Impatiens glandulifera Solidago

gigantea Alopecurus pratensis Lythrum salicaria Lysimachia vulgaris Echynocystis lobata Humulus lupullus Petasites albus Astrantia major Angelica sylvestris Galeopsis speciosa Mentha longifolia Urtica dioica Eupatorium cannabinum Típus Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Ritka Ritka Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Megjegyzés Lokálisan társulásalkotó Lokálisan társulásalkotó Vegetációdinamikai jellemzés A magaskórósok gyakran higrofil cserjésekké pl. rekettyefüzes válnak, vagy égerrel erdősülnek. Ha termőhelyükön fás élőhely alakul ki, fajaik nagy részét elveszti, a spontán erdősült területen főleg gyomfajok (Urtica dioica, Galeopsis speciosa) maradnak fenn, de később ligeterdei elemek (Aegopodium podagraria, Carex brizoides) is megjelenhetnek. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Mint minden szegélytársulás az itteni magaskórósok is

rendkívűl alárendelt szerepet játszottak a potenciális vegetációban. A hidrológiai okokból fátlan területeket választották el az erdőtől Az ember nyílt területek (kaszálórétek) létrehozásával növelte a szegélyek felületét, így a magaskórósok kiterjedése is növekedett. Napjainkban a rétek felhagyásával életterük tovább bővült, ezért a hozzájuk hasonló ökológiai igénnyel rendelkező magassásosokkal és invazív magaskórósokkal együtt terjedőben vannak. A szukcesszió során égerligeteknek és jellegtelen spontán erdősült élőhelyeknek adják át helyüket. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Fennmaradásukhoz nem szükséges természetvédelmi kezelést alkalmazni. Mivel gyakran jó természetességű higrofil kaszálórétek rovására terjedtek, a természetvédelmi cél – hasonlóan egyes magassásos állományokéhoz – sok esetben inkább a visszaszorításuk, mintsem a fenntartásuk kell legyen.

Kiterjedésüket rendszeres kaszálással csökkenteni lehet A gólyaorros, völgycsillagos és acsalapus magaskórósok ritkaságuknál fogva kíméletet érdemelnek 29 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Franciaperjés rétek Á-NÉR kód: E1 (a területen: E1, E1×B5×D5, E1×B5×P2a, E1×D2, E1×D2×B5, E1×D2×OB, E1×D34, E1×D34×OB, E1×D5, E1×D5×D2, E1×E2, E1×E2×D5, E1×E2×P7, E1×E2×RB, E1×OB, E1×OB×D2, E1×OB×D34, E1×OB×P2a, E1×OB×RB, E1×P2a, E1×P45, E1×RB, E1×RD×RB) Általános jellemzés Előfordulnak a patakvölgyek magasabb térszínein, domboldalakban, valamint fennsíkokon. Összkiterjedésük napjainkra a korábbi töredékére csökkent, legtöbb állománya felhagyásra került, spontán erdősült vagy erdősítették. Néhány helyen viszont, pl Szalafő, Farkasfa környéke, egykori szántók kaszálásával fajgazdag mezofil gyepek jöttek létre. A megmaradt kezelt

állományok diverzek, bennük gyakran megtalálhatók a mocsárrétek és a száraz gyepek elemei is, velük általában mozaikolnak, ezért besorolásuk sok esetben nehéz. Domináns fűfélék közül említésre méltók a következő fajok: Arrrhenatherum elatius, Poa pratensis, Dactylis glomerata, Festuca rubra, Anthoxantum odoratum. Utóbbi faj tömeges jelenléte a bolygatott, illetve a szántók helyén kialakult, regenerálódó élőhelyeken jellemző. A vendvidéki domboldalakon, kaszáló gyümölcsösökben lévő mezofil réteken gyakran alakulnak ki Avenula pubescens fáciesek is. Az élőhely általában gazdag kétszikűekben a nedvességkedvelő fajok közül jellemző a Lychnis flos-cuculi, a Ranunculus acris, a Lathyrus pratensis, a Trifolium pratense, míg a száraz gyepekben élő fajok közül említésre méltó a Galium verum, a Hypochoeris maculata, a Thymus pulegoides és a Festuca rupicola előfordulása. Igazi mezofil gyep fajok közül konstans a Crepis

biennis, a Carum carvi, a Campanula patula, a Pastinaca sativa és a Tragopogon orientalis. A jó természetességű állományokban néhány védett faj (Alchemila monticola, Carlina acaulis, Orchis morio, Platanthera bifolia) is előfordul. Az élőhely megfelel a 6510 (Sík- és dombvidéki kaszálórétek – Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) közösségi jelentőségű élőhelytípusnak. Összevont típusok, társulások Társulás neve Vörös csenkeszes-ecsetpázsitos rétek Franciaperjés rétek Százalék 20 80 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Arrhenatherum elatius Társulásalkotó Alopecurus pratensis Szórványos Festuca rubra Szórványos Festuca rupicola Szórványos Anthoxanthum odoratum Társulásalkotó Főleg regenerálódó állományokban Dactylis glomerata Társulásalkotó Poa pratensis Társulásalkotó Avenula pubescens Társulásalkotó Főleg a Vend-vidéken Lyhnis

flos-cuculi Szórványos Ranunculus acris Szórványos Ranunculus polyanthemos Szórványos 30 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Faj Trifolium pratense Trifolium reptans Campanula patula Platanthera bifolia Orchis morio Epipactis helleborine Hypochoeris maculata Típus Szórványos Szórványos Szórványos Ritka Ritka Ritka Szórványos Carum carvi Rumex acetosa Galium verum Galium mollugo Carlina acaulis Tragopogon orientalis Thymus pulegoides Alchemilla monticola Pastinaca sativa Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Ritka Szórványos Megjegyzés Főleg regenerálódó állományokban Főleg a Vend-vidéken Az Őrségben Vegetációdinamikai jellemzés A mezofil gyepek kezelés nélkül nagyon hamar elvesztik fajkészletük jelentős részét. Egyes szálfüvek (Arrhenatherum elatius, Dactylis glomerata) tömegessé válhatnak, a felhalmozódó

fűavar alatt az alacsony növésű kétszikűek eltűnnek. Degradációra utal a Calamagrostis epigeios tömeges megjelenése, de felhagyás után néha invazív fajok (Urtica dioica, Solidago gigantea) is elterjedhetnek. A szukcesszió következő stádiumában megjelennek a cserjefajok (Prunus spinosa, Cornus sanguinea, Rosa canina), velük párhuzamosan a könnyen terjedő fák (Populus tremula, Alnus glutinosa, Pinus sylvestris) is beszivárognak az állományokra, majd az élőhely beerdősül. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet A mezofil gyepek ember által létrehozott élőhelyek, melyek irtás eredetűek. Helyükön előtte gyertyános-tölgyesek lehettek. Létüket az évszázados kaszálás tartotta fenn, a múlt század közepéig jelentős állományaik léteztek az Őrségben és a Vend-vidéken. Napjainkra a településektől távol lévő állományok nagyrészt erdősültek vagy beerdősítették őket. Manapság csak a falvakban vagy azok

közvetlen közelében találhatunk jó természetességű, kezelt állományokat, melyek gyakran kaszáló gyümölcsösökben maradtak csak fenn. Az erdősült állományok habitusra gyakran emlékeztetnek a gyertyános-tölgyesekre, belőlük azonban általában hiányoznak azok karakterfajai. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Mivel mesterségesen kialakított élőhelyekről van szó, fenntartásuk is csak kezeléssel lehetséges. Általában kaszálják őket, de a kevés számosállattal végzett vagy a terelő legeltetés is képes megőrizni a fajkészletet. Az évi egyszeri kaszálása tapasztalatok szerint már elég a fenntartásukhoz. A széna eltávolítását meg kell oldani, a szárzúzás csak a regenerálódó (cserjésedett) állományokban engedhető meg, ott is csak ideiglenesen. Bár a mezofil gyepek jelentős részét felhagyták, bizakodásra adhat okot, hogy elég gyorsan regenerálódnak, sok fajgazdag állomány néhány évtizeddel

ezelőtt még szántó volt. Az őrségi és vend-vidéki táj még napjainkban is nagyon mozaikos, így a fajok is viszonylag könnyen tudnak meghódítani új, megfelelően kezelt élőhelyeket. 31 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Veres csenkeszes hegyi rétek Á-NÉR kód: E2 (a területen: E2, E2×D2, E2×D34, E2×E1, E2×E1×OB, E2×E34, E2×OB, E2×OB×P2a, E2×OB×P7, E2×OB×RB, E2×OB×RC, E2×OB×S4, E2×P2a, E2×P7, E2×RB, E2×RB×OB, E2×S4) Általános jellemzés A vend-vidéki dombhátakon szórványosan fordulnak elő száraz gyepek, de az Őrségben is ismertek töredékes állományok, melyek általában átmeneteket mutatnak a mezofil gyepek felé. A tárgyalt 3 fő gyeptípus közül a száraz gyepek a legritkábbak, ezért a nemzeti park veszélyeztetett élőhelyei közé tartoznak. A fennmaradt gyepek jelentős része a térképezés során kis méretüknél fogva valamilyen hibrid

élőhelykategóriába kerültek, a fél hektárt meghaladó állományok többsége az utóbbi évtizedekben sajnos nagymértékben eljellegtelenedett. A domináns fűfélék többnyire az alacsony növésű fajok közül kerülnek ki (Festuca rupicola, Festuca rubra, Agrostis capillaris, Festuca filiformis). Régebben a legeltetés következtében egyes állományokban a Nardus stricta elszaporodott, ezeket a gyepeket már külön típusba – szőrfűgyepek – sorolják. A szőrfüves gyepek ma már jellegzetes, tiszta állományokban sehol nem fordulnak elő a vizsgált területen. Az Agrostis capillaris felszaporodása is bolygatásra utal, az általa dominált állományok általában fajszegények. Sok az olyan vend-vidéki száraz gyep, melyben a száraz erdőszegélyek vagy cseres-tölgyesek fajai is megtalálhatók (Cytisus supinus, Calluna vulgaris, Trifolium montanum, T. ochroleucum, Carex montana), de meghatározóak a xerofil elemek (Thymus pulegoides, Helianthemum

ovatum, Polygala vulgaris, Rhinanthus minor, Euphrasia stricta, Peucedanum oreoselinum, Saxifraga bulbifera). A jó természetességű állományokban szinte mindig találhatunk orchideafajokat (Orchis morio, O. ustulata, Platanthera bifolia), de más védett növények is előfordulnak (Potentilla rupestris, Carlina acaulis). Az élőhely megfelel a 6520 (Hegyi kaszálórétek) közösségi jelentőségű élőhelytípusnak. Összevont típusok, társulások Társulás neve Mészkerülő hegyi szárazrétek Százalék 100 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Cynosorus cristatus Szórványos Agrostis capillaris Társulásalkotó Zavart állományokban Festuca rubra Társulásalkotó Festuca rupicola Társulásalkotó Anthoxanthum odoratum Társulásalkotó Zavart állományokban Festuca filiformis Szórványos Euphrasia stricta Szórványos Trifolium campestre Szórványos Főleg a Vend-vidéken Trifolium dubium

Ritka Trifolium montanum Szórványos Rhinanthus minor Szórványos Saxifraga bulbifera Szórványos Peucedanum oreoselinum Szórványos 32 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Faj Pimpinella saxifraga Orchis morio Helianthemum ovatum Leontodon autumnalis Hieracium pilosella Galium verum Rumex thyrsiflorus Orchis ustula Carlina acaulis Thymus pulegoides Calluna vulgaris Cytisus supinus Potentilla rupestris Platanthera bifolia Típus Szórványos Ritka Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Ritka Ritka Szórványos Szórványos Szórványos Ritka Ritka Megjegyzés Bolygatott helyeken Vend-vidéken Vend-vidéken Vend-vidéken Főleg a Vend-vidéken Vegetációdinamikai jellemzés Az itteni állományok erdők helyén alakultak ki az évszázados tájhasználat során. Rendszeresen beerdősültek, majd felégették és legeltették őket A múlt század közepére a településektől

távol lévő állományok véglegesen beerdősültek, de napjainkban is sok a nem kezelt, felhagyott állomány. Mivel fűhozamuk nem magas, az avarfelhalmozódás így lassabban megy végbe, mint az előző típusoknál, fajkészletük is hosszabb ideig fennmarad. Felhagyás után az erdőszegély fajok beszivároghatnak a rétekre, de még jellemzőbb egyes cserjefajok (Rosa canina, Crataegus monogyna, Prunus spinosa) felverődése. Foltokban csarabosok is kialakulhatnak rajtuk. Gyakran a Calamagrostis epigeios is megjelenik és elszaporodik, tovább degradálva az élőhelyet. Végül a terület pionír fajokkal (Betula pendula, Pinus sylvestris, Populus tremula) erdősül be. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet A xerofil gyepek ember által létrehozott élőhelyek, melyek irtás eredetűek. Helyükön előtte cseres-tölgyesek lehettek. Bizonyosan jó néhány állományuk a tájhasználat (fakitermelés, szántás) során erodálódott és így

szélsőségessé vált termőhelyeken jött később létre, így elképzelhető, hogy az élőhelyen korábban bükkösök és gyertyános-tölgyesek is lehettek. Száraz gyepek a potenciális vegetációban csak a természetesen erodálódott dombtetőkön (ha egyáltalán voltak ilyenek) lévő felnyíló erdők tisztásain alakulhattak ki. Napjainkban a felhagyott állományok erdősülésével csarabos-nyíres-erdei fenyvesek, majd áfonyás erdei fenyvesek jönnek létre. Ezekben az avar felhalmozódásával már hosszú életű lombos fafajok is megjelennek (Quercus petraea, Fagus sylvatica, Carpinus betulus), így a szukcesszió hosszú távon a gyertyános-tölgyes vagy a bükkös kialakulásának az irányába tart. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Mivel mesterségesen kialakított élőhelyekről van szó, fenntartásuk is csak kezeléssel lehetséges. Napjainkban kaszálják őket, de régen bizonyosan legeltették is a száraz gyepeket Kiterjedésük

oly mértékben lecsökkent, hogy szinte minden négyzetméter megőrzése a természetvédelem kiemelkedően fontos feladata. Évi egyszeri kaszálással fenntarthatók, de néhány év kezeletlenség után is gyorsan regenerálódnak. A jó természetességet extenzív legeltetéssel is fenn lehet tartani. Jelenlegi állományok jó része felhagyott szántókon alakult ki, így a napjainkban Vend-vidéken jellemző óriási parlagterületek egy része megfelelő kezelés során néhány évtizeden belül fajgazdag száraz gyeppé is válhat. 33 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Üde természetes pionír növényzet Á-NÉR kód: I1 (a területen: I1, I1×J3) Általános jellemzés Csak néhány esetben kerültetk elő térképezhető méretben, általában más élőhelytípusokba kerültek besorolásra (T6, OG, U7). Kiterjedésük többnyire csak néhány m2, főleg a Rába zátonyokon, az Őrség

fennsíkjain, pocsolyák környékén elterjedtek. A társulásokat döntően egyéves fajok alkotják. A vizsgált területről 4 altípusuk ismert:  zátonyok iszapnövényzete: A Rába-folyó kisvizes állapotában több kavicszátony is szárazra kerül, melyek nedves felszínén egyéves iszapvegetáció alakul ki, mely az ártéri ruderális gyomnövényzettel gyakran összemosódik, nyár végén gyakran már csak azok alsó szintjében találhatók meg az iszapnövényfajok. Legjellemzőbb fajok a nedves felszíneken, belvizeken elterjedt kozmopolita iszapnövények: Gnaphalium uliginosum, Juncus bufonius, J. articulatus, Cyperus fuscus, Rorippa palustris de azoktól megkülönbözteti a többnyire folyókhoz kötődő Eleocharis acicularis, Carex bohemica és a Dichostylis michelliana jelenléte.  szántók iszapnövényzete: Kifejezetten az Őrség fennsíkjain fordul elő ez a veszélyeztetett altípus. Egykor a bakhátas szántók árkaiban biztosan gyakoribbak

voltak, mára az ilyen jellegű élőhelyek szinte teljesen eltűntek a területről. Az agyagos talajú, tápanyagszegény szántókat szinte tejesen beerdősítették, napjainkra már csak Viszák és Őrimagyarósd környékén maradtak meg potenciális élőhelyek. Itt általában őszi kalászosok aljában találunk fajgazdag Nanocyperion együtteseket. Az állományalkotó itt is a Juncus bufonius, mellette magas A-D értékkel van még a Lythrum hyssopifolia, Gypsophila muralis, tavaszi aszpektusban a Myosorus minimus. Az altípusban több hazánkban veszélyeztetett iszapnövény is előfordul: Juncus capitatus, Centunculus minimus, Veronica acinifolia, Montia fontana.  belvizek iszapnövényzete: A Rába-ártér szántóin alakul ki csapadékos években, a fajok a víz visszahúzódásakor nedves talajon virágoznak, gyakran a vízparti virágkákásokkal, hídőrösökkel fordulnak elő. A mocsári fajok (Alisma plantago-aquatica, Eleocharis palustris, Butomus umbellatus)

mellett főleg a törpekákások fajai jelennek meg: Eleocharis ovata, Lindernia procumbens, Limosella aquatica, Elatine triandra, Veronica anagalloides. Az itteni típus hasonló a Tisza mentén lévő alföldi jellegű belvizesekhez Nagyon hasonló jellegű élőhelyek alakultak ki a Vadása tó littorális zónájában, itt a már felsorolt Lindernia procumbens, Limosella aquatica mellett az Eleocharis acicularis, a Schoenoplectus mucronatus és a Calitriche palustris is előfordul, terjedőben van az északamerikai Lindernia dubia.  Az őrségi, de különösen a vend-vidéki erdei pocsolyákban a felsoroltaktól eltérő iszapnövényzet alakul ki, melynek jellegzetes, differenciális faja az Eleocharis carniolica. A fajok többsége (Eleocharis ovata, Lythrum hyssopifiolia, Gypsophyla muralis) belvizekben vagy nedves szántókon is előfordul, de a Ranunculus flammula és a Peplis portula főleg ebben az altípusban jellemző. Az élőhely megfelel a 3130 (Oligo-mezotróf

állóvizek Littorelletea uniflorae és/vagy IsoetoNanojuncetea vegetációval) közösségi jelentőségű élőhelytípusnak. 34 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Összevont típusok, társulások Társulás neve Zátonyok iszapnövényzete Szántók iszapnövényzete Belvizek iszapnövényzete Pocsolyák iszapnövényzete Százalék 30 40 20 10 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Juncus bufonius Társulásalkotó Juncus articulatus Társulásalkotó Juncus capitatus Ritka Csak Őrimagyarósdnál Eleocharis ovata Társulásalkotó Eleocharis acicularis Társulásalkotó A rába mellett és a Vadásán Eleocharis palustris Szórványos Gypsophila muralis Szórványos Spergularia rubra Szórványos Lythrum hyssopifolia Társulásalkotó Elatine triandra Ritka Csak a Rába mellett Lindernia procumbens Szórványos Eleocharis carniolica

Társulásalkotó Főleg a Vend-vidéken Lindernia dubia Ritka Csk a Vadása tavon Limosella aquatica Társulásalkotó Csak a Rába mellett Peplis portula Társulásalkotó Schoenoplectus mucronatus Társulásalkotó Vadása tavon és a pankaszi téglagyári tavakban Ranunculus flammula Társulásalkotó Callitriche palustris Társulásalkotó Centunculus minimus Ritka Montia fontana Szórványos Bolygatott helyeken elszaporodhat Myosorus minimus Társulásalkotó Veronica acinifolia Ritka Őrimagyarósd-Viszák között Carex bohemica Ritka Csak a Rába mellett Dichostylis michelliana Ritka Csak a Rába mellett Cyperus fuscus Társulásalkotó Gnaphalium uliginosusm Társulásalkotó Vegetációdinamikai jellemzés Rövid életű társulások tartoznak ide, fennmaradásukhoz a zavarás elengedhetetlen. Általában nem köthetők egyetlen helyhez, inkább zavarás típushoz. A Rába zátonyain kialakult állományok főleg ártéri ruderáliákká fejlődnek, de az iszapnövények

azok alsó szintjében is képesek túlélni a vegetációs periódust. Szántók esetében a folyamatos zavarás biztosított, itt megjelenésüket a művelés intenzitása, a vetett kultúrnövény, agrotechnológia és az időjárás befolyásolja. A tavak parti zónájában lévő iszapnövényzet általában gyékényesekké, csetkákásokká, esetleg ruderáliákká fejlődik 35 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése tovább, míg a pocsolyákban lévők békaszittyós-borsos keserűfüves élőhelyekké alakulnak át. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Természetes körülmények között valamilyen víz által bolygatás (elöntés, vízvisszahúzódás) hatására alakultak ki a mainál jóval kisebb kiterjedésben. Egyes altípusok vadtúrásokban, dagonyák szélén, gyökerestől kidőlt fák tányérjában fejlődhettek ki. Gyakorlatilag a vizsgált terület egészén – a száraz

kavicsos területek kivételével – lehetséges valamilyen altípus kialakulása, ennek megfelelően a mai potenciális vegetáció is többféle erdei élőhely is lehet. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Természetvédelmi kezelést különösebben nem igényelnek, mivel termőhelyüket érintő bolygatás szinte mindig biztosított. A Rába-folyó szabályozatlanságát hatósági eszközökkel lehet biztosítani A legszebb iszapnövény vegetációnak otthont adó ViszákŐrimagyarósd közti szántók napjainkra nagyon veszélyeztetetté váltak, mivel a szántóföldeket egyre inkább lucfenyőültetvények borítják el Ezek további terjedését célszerű lenne megakadályozni, nehogy olyan sorsra jussanak, mint a Szőce-Őrimagyarósd közti kiterjedt bakhátas szántóföldek, melyek az Európa-szerte veszélyeztetett Radiola linoides utolsó hazai termőhelyei voltak és ma már sűrű erdei fenyőültetvényeknek adnak otthont. 36 Az Őrség

Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Fűz- és nyírlápok Á-NÉR kód: J1a (a területen: J1a, J1a×B5, J1a×OD, J1a×RC) Általános jellemzés Lefolyástalan területeken és feltöltődőben levő morotvákban kialakult, cserjék (elsősorban a rekettyefűz) uralta, többé-kevésbé tőzeges talajú, gyakran fajszegény, lápi élőhelyek. Vizük állandóan pangó jellegű. Jellemzően mozaikos élőhelyek, a cserjés komponens mellett az esetek többségében van réti és valamilyen fával borított területrész is. Az Őrség területén tipikus fűzláp igen kevés található, mivel a megfelelő termőhelyek ritkák, csupán néhány tőzegmohás láp vagy láprét füzesedő része sorolható ide a terület belsejében, a többi átmeneti jellegű az üde cserjések felé. A térképezési területen összesen 16 élőhelyfolt került a típusba, amely az Őrség két különböző részén csoportosul és ennek

megfelelően kétféle a termőhelyi háttér is. A Rába mentén néhány egykori holtág mélyebb részeit Salix cinerea-cserjés borítja, magaskórós és magassásos elemekkel, a Solidago gigantea erős fellépésével. Ezek az állományok már erősen feltöltődött termőhelyen állnak, és várhatóan nem lápi, hanem ligeterdei irányba fognak továbbfejlődni. Az Őrség belső részein, lefolyástalan helyeken több helyen alakultak ki elsősorban Salix aurita-cserjések (itt a S. cinerea szerepe másodlagos) Ezek lápi növényzete erősebb, több, a zsombékoló sásosokkal közös elemük van (pl. Carex elata, Carex elongata, Peucedanum palustre), de igazi lápi specialista fajokban gazdag állomány szinte nincs is a területen. Általánosan jellemző a páfrányok megléte (pl. Dryopteris carthusiana, Athyrium filis-femina), a nedves rétekből átalakult típusoknál az egykori domináns réti fűfélék (pl. Molinia caerulea, Deschampsia caespitosa) is megvannak

még. Majdnem minden folton jelentkeznek pionír fák (Betula pendula, Alnus glutinosa). Az élőhely megfelel a 91E0 (Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők – Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) közösségi jelentőségű élőhelytípusnak. Á-NÉR leírás kritikája A leírás megfelelő. Nem az ÁNÉR hibája, hogy a leírt cönostátuszok speciális, tipikus esetekre vonatkoznak, és az Őrség Salix aurita-dominanciájú fűzlápjainak nagy része nem illeszthető ezekbe be. Összevont típusok, társulások Az őrségi állományok nem azonosíthatóak kétséget kizáróan sem a Salici cinereae-Sphagnetum recurvi, sem a Calamagrostio canescentis-Salicetum cinereae társulással; egyáltalán a cönológiai alapú besorolásuk nehéz, illetve kérdéses. Külön csoportosíthatók a Rába-menti holtágak és az Őrség belső részének fűzlápjai (kb. 5050%) Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző,

termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Salix cinerea Rába mente Állományalkotó Solidago gigantea Rába mente Gyakori inváziós faj Carex riparia Rába mente Szórványosan Salix aurita Őrség belső része Állományalkotó Betula pendula Őrség belső része Betelepülő pionír 37 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Faj Alnus glutinosa Frangula alnus Carex buekii Típus Őrség belső része Őrség belső része Őrség belső része Carex elata Őrség belső része Carex elongata Őrség belső része Peucedanum palustre Őrség belső része Dryopteris carthusiana Dryopteris dilatata Molinia caerulea Őrség belső része Őrség belső része Őrség belső része Deschampsia caespitosa Őrség belső része Filipendula ulmaria Geranium palustre Scirpus sylvaticus Polygonum hydropiper Őrség belső része Őrség belső része Őrség belső része Őrség belső része

Megjegyzés Betelepülő pionír Szórványosan Jellegzetes kísérőfaj a peremrészeken A tipikus, láposodó állományokban A tipikus, láposodó állományokban A tipikus, láposodó állományokban Gyakori Szórványos A rétekből kialakuló változatban A rétekből kialakuló változatban Magaskórós szegélyben Magaskórós szegélyben Forrásos peremeken Vadtúrásos helyeken Vegetációdinamikai jellemzés Az Őrség mai fűzlápjai kis kiterjedésű, gyors átalakulásban lévő állományok. Szabad vízfelület csak néhány foltban van, feltöltődésük, eutrofizációjuk jellemző. Várhatóan többségük 10-20 éves időtávon valamilyen pionír faállománnyá vagy ligeterdővé alakul át. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet A lápi cserjések a területen több élőhelytípusból kialakulhattak. Néhány jellegzetes képviselőjük ősi jellegű, magassásos lápi komplex része. Más részük nedves rétek felhagyása után spontán

terjeszkedett, vagy a holtágak feltöltődése során betelepülő pionír rekettyefűz révén alakult ki. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Természetvédelmi kezelésük szinte lehetetlen (elszigetelt, alig megközelíthető helyeken vannak), néhány értékes állomány (pl. 3919-es folt az Őriszentpéter – Ivánc közötti út mellett) nem is probléma átalakulásuk. A spontán füzesek terjeszkedése a jó állapotú réteken nem kívánatos, hiszen a réttársulások jellegének megszűnésével jár együtt. A jó állapotú foltok vízellátását nem szabad megbolygatni, illetve a vad taposásának erősebben kitett helyeken a vadlétszám apasztása jelenthet megoldást a fellépő gyomosodásra. 38 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Folyómenti bokorfüzesek Á-NÉR kód: J3 Általános jellemzés Folyók zátonyain, partjain, esetleg hullámtéri morotvák szegélyein,

felhagyott ártéri anyagnyerőhelyeken kialakult cserje magasságú élőhelyek, amelyek fás növényeit túlnyomórészt Salix-fajok képezik. Jellemzően mozaikos élőhelyek, ahol iszapnövényzet, pántlikafüvesek, magaskórósok alkotják a gyepkomponenst Az Őrségben bokorfüzesek kialakulására a Rába árterén van lehetőség, ahol jellemzően a legmélyebb fekvésben, a folyó partján vagy a folyamatosan változó zátonyokon jönnek létre, általában kisebb, néhány száz négyzetméteres foltokban. A legtöbb feltérképezett folt Máriaújfalunál, továbbá Csörötnek – Rábagyarmat térségében van. Az állományok cserjeméretűek, gyors növekedésűek, néhány fűz-faj dominanciájával (Salix purpurea, Salix alba, néhol Salix triandra, Salix viminalis), alattuk a gyepszint hiányzik, vagy néhány pionír jellegű lágyszárú faj dominanciája figyelhető meg. Jellegzetes kísérőnövény a Typhoides arundinacea, ritkább a Scirpus sylvaticus; a

Rába mellett végig megvan az inváziós Impatiens glandulifera. A zátonyok kavicsos-iszapos felszínén pionír iszapnövényzet jöhet létre, Polygonum spp., Bidens spp, Cyperus fuscus, Juncus atriculatus fajokkal Gyakori a ruderális gyomfajok megjelenése. Az élőhely megfelel a 91E0 (Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők – Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) közösségi jelentőségű élőhelytípusnak. Á-NÉR leírás kritikája A leírás megfelelő. Nem az ÁNÉR hibája, hogy a leírt cönostátuszok speciális, tipikus esetekre vonatkoznak, és a Rába menti bokorfüzesek egy része nem illeszthető ezekbe be. Összevont típusok, társulások A kisszámú folt tovább nem tipizálható. A szakirodalom szerint a területen a Rumici crispiSalicetum purpureae társulás előfordulása várható, azzal azonban a felmért állományok nem mutatnak teljes egyezést. Listás és más fontos (pl. domináns,

típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Salix purpurea Társulásalkotó Salix alba Társulásalkotó Salix fragilis Szórványosan Salix viminalis Szórványosan Salix triandra Szórványosan Typhoides arundinacea Jellemző polikormonképző Scirpus sylvaticus Szórványosan Impatiens glandulifera Helyenként tömeges Polygonum lapathifolium Gyakori pionír faj Cyperus fuscus Jellemző iszaplakó faj Juncus atriculatus Jellemző iszaplakó faj Rorippa palustris Jellemző iszaplakó faj Chenopodium album Ruderális gyomnövényzet Panicum capillare Kavicsos felszíneken 39 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Faj Panicum dichotomiflorum Bidens tripartitus Bidens frondosus Echinocytsis lobata - Típus - Megjegyzés Kavicsos felszíneken Gyakori pionír faj Gyakori pionír faj Jellemző inváziós faj Vegetációdinamikai jellemzés A bokorfüzesek gyorsan változó élőhelyek,

amelyek az ártéri víz- és tápanyagtöbblet hatására néhány év alatt zárt füzesekké fejlődhetnek, de a folyó romboló hatására akár meg is semmisülhetnek. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet A bokorfüzesek a Rába mente természetes vegetációtípusát jelentik, amelyek a számukra megfelelő termőhelyeken évről-évre újraképződhetnek, míg az idősödő állományok megszűnhetnek, átalakulhatnak. A megfelelő természetességű, szabadon mozgó-fejlődő ágrendszerek hiányában mai területarányuk a potenciálisnál jóval kisebb. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések A bokorfüzesek fennmaradása döntően attól függ, hogy a Rába árterén a folyónak vanlehetősége a medrét szabadon változtatva újból és újból pionír élőhelyeket létrehozni (a Rába jobban szabályozott alsóbb szakaszain az élőhelytípus éppen emiatt erősen visszaszorult). A meglévő állományokban magas lehet az inváziós

fajok aránya, ezen azonban természetvédelmi kezeléssel nem lehet segíteni, mivel a folyó a propagulumokat évről-évre újra terjeszti, azaz visszatelepülésük korlátlanul biztosított. 40 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Fűz-nyár ártéri erdők Á-NÉR kód: J4 (a területen: J4, J4×J1a, J4×OB, J4×OD, J4×RB, J4×RD, J4×S2) Általános jellemzés Folyók alacsony árterén, ritkábban domb- és síkvidéki patakok mellett kialakult, többnyire jelenleg is rendszeres elöntést kapó higrofil erdők, amelyek lombkoronaszintjét elsősorban Salix-fajok képezik (a térképezett Rába szakaszokon természetes Populus nigra és P. alba előfordulás alig van). Az Őrség területén a Rába menti mély-középmély ártéren találkozunk fűz-nyár ligeterdőkkel, itt a térképezéssel érintett Rába-szakaszon ezek jelentik a legnagyobb kiterjedésű, legjellemzőbb természetszerű

erdőtársulást. A térképezés során összesen 101 élőhelyfoltban jelentik a főtípust. A fűz-nyár ártéri erdők lombkoronaszintje általában közepesen zárt, idős korban elérheti a 25 m magasságot. Alsó lombkoronaszintjükben elő egyes alacsonyabbra növő, árnyéktűrő fajok szórványosak lehetnek. Cserjeszintjük fejlettsége igen változó Különösen idős korban lehet jellemző a fákra felkúszó liánok tömege. Gyepszintjük faji összetétele a hordalék minőségének és az átlagos talajvízszinttől való távolság függvénye. A lombkoronaszintet túlnyomórészt fűz (Salix alba, S. fragilis), elvétve nyárfajok (Populus alba, P nigra) képezik Az alsó lombkoronaszintnek a Rába mentén ritka elegyfája az Ulmus laevis, Ulmus minor, igen ritka az Alnus incana. Ma már az állományok nagyobb részében, elsősorban az alsó lombszintben kisebb-nagyobb szerephez jutnak adventív fafajok is, különösen az Acer negundo, Fraxinus pennsylvanica,

Morus alba. Nem csak az adventív fajok jelenléte, hanem az állományok jó részének egyöntetűsége, erdészeti kezelése következtében nagyon kevés az igazán jó természetességi állapotú, mozaikos-ligetes szerkezetű állomány. A gyepszintben jelentős szerepet játszanak a mocsári és általában vett higrofil növények (pl. Myosotis palustris, Symphytum officinale, Lycopus eurpaeus, tarackoló nagytermetű Carexfajok, Iris pseudacorus, Typhoides arundinacea), a puhafaligetek, de a Rába menti képviselőik különösen, maguk kevés tipikus elemmel rendelkeznek. (Ilyennek nevezhető a folyó közvetítésével a hegyvidékekről leérkező Stellaria nemorum, vagy a ritka Peltaria alliacea). Mivel a talajuk tápanyagban gazdag, jó vízellátású, a nitrofil jellegű fajok borítása jelentős lehet (pl. Urtica dioica, Galium aparine) A bokorfüzesekhez hasonlóan a lágyszárú özönnövények terjedésének egyik jellemző színterét jelentik (pl. Solidago

gigantea, Impatiens glandulifera, ritkábban Fallopia spp., Helianthus tuberosus, Rudbeckia laciniata), helyenként e fajok abszolút dominánssá válva eljellegtelenítik az aljnövényzetet. Az élőhely megfelel a 91E0 (Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők – Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) közösségi jelentőségű élőhelytípusnak. Á-NÉR leírás kritikája A leírás megfelelő. Nem az ÁNÉR hibája, hogy a leírt cönostátuszok speciális, tipikus esetekre vonatkoznak, elsősorban a Duna-menti állapotokat tükrözik vissza. Bár a Rába-völgy puhafás ligeteiben a fűz-fajok az uralkodók, ez inkább a történeti-tájhasználati elemekkel (és nem valami cönológiai sajátossággal) magyarázható. Összevont típusok, társulások Az őrségi állományok nem azonosíthatóak kétséget kizáróan sem a Carduo crispi-Populetum nigrae, sem a Salicetum albae-fragilis társulással; egyáltalán a

cönológiai alapú besorolásuk nehéz, illetve kérdéses. 41 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Más típusú csoportosítás is alig lehetséges, mivel az állományok fajkészletes, szerkezet és természetessége meglehetősen egységes, nincsenek jól megkülönböztethető típusok. Nyilvánvalóan jelentkeznek különbségek a fiatal, spontán jellegű füzesek, valamint az idősebb állományok között, de az átmenet folyamatos. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Salix alba Állományalkotó Salix fragilis Szórványos Populus alba Meglehetősen ritka Populus nigra Meglehetősen ritka, elkülönítése a nemesnyaraktól nehézkes Alnus incana Igen ritka Acer negundo Terjedő özönfaj Fraxinus pennsylvanica Terjedő özönfaj Juglans regia Települések közelében Morus alba Települések közelében Cornus sanguinea Jellegzetes,

helyenként domináns Frangula alnus Ritka Viburnum opulus Ritka Salix purpurea Szórványos Euonymus europaeus Jellegzetes, helyenként domináns Rubus caesius Jellegzetes, helyenként domináns Humulus lupulus Gyakori Echinocystis lobata Szórványos adventív faj Phragmites communis Helyenként gyakori Typhoides arundinacea Nyíltabb állományokban Carex riparia Szórványosan Carex buekii Szórványosan Myosotis palustris Jellemző, gyakori Scirpus sylvaticus Szórványosan Polygonum hydropiper Felnyíló helyeken, iszapos foltokon Cucunalus baccifer Szegélyeken Stellaria nemorum Értékes montán elem Galeopsis speciosa Jellegzetes magaskórós gyom Galeopsis pubescens Jellegzetes magaskórós gyom Poa palustris Szegélyeken Hedera helix A magasabb ártéren Urtica dioica Helyenként tömeges Galium aparine Gyakori nitrofil faj Impatiens glandulifera Gyakori inváziós faj Solidago gigantea Gyakori inváziós faj Rudbeckia laciniata Elszórtan 42 Az Őrség Kiemelt

Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Vegetációdinamikai jellemzés Jól regenerálódó, gyorsan terjedő, sarjadó fafajokból álló erdők, amelyek cserje- és lágyszárúfajkészlete is meglehetősen mobilis fajokból áll. A magasabb ártéri részeken lévő állományok elméletileg keményfás ligeterdőkké fejlődhetnek, de utóbbiaknak gyakorlatilag nincs természetes állománya a térképezett területen, így a fajok bevándorlása szinte lehetetlen. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet A puhafás ligeterdők a Rába mente természetes vegetációtípusát jelentik, amelyek a számukra megfelelő termőhelyeken ma is megtalálhatók, de a potenciális termőhelyeik jó részéről kiszorultak. A mai foltok kisebb része természetes eredetű (azaz korábban is erdő volt, pl közvetlenül a meder szélén), nagyobb részük az ártéri rétek felhagyása után spontán képződött, beerdősüléssel.

Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Dinamikailag már meglehetősen stabil állományok, amelyek természetes átalakulása több évtizedes léptékű. A Rába völgyében lévő elszórt foltokon az erdőgazdálkodás szerepe nem jelentős, a másutt gyakori nemesnyár-telepítés itt egyáltalán nem jellemző, a fakitermelések is pontszerűek, alkalmi jellegűek. Reálisabb veszély a gyomosodás, a fragmentáltság mellett amely a szomszédos nagytáblás szántóterületekről történő vegyszerbemosódással is összefügg, valamint az özönnövények terjedése. Ezek az erősen fertőzött foltokon mind a lágyszárú-, mind a lombszintben jelen lehetnek, sőt dominánssá válhatnak – egyes értékesebb, érzékeny fajok kiszorulásában (pl. Alnus incana, Stellaria nemorum) egyértelmű szerepük van. A jelenség ellen (főleg a lágyszárú fajoknál) viszont alig lehet valamit tenni Javasolható a propagulumforrásként szóba jöhető faegyedek

ismételt eltávolítása (pl. magszóró zöld juharok, amerikai kőrisek). 43 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Égerligetek Á-NÉR kód: J5 (a területen: J5, J5×B5, J5×D5, J5×J2, J5×K1a, J5×K2, J5×OB, J5×OD, J5×RB, J5×RB×RC, J5×RC, J5×RC×RB, J5×S4) Általános jellemzés Hegy- és dombvidékek patakvölgyeiben, medencéiben kialakult mezofil-higrofil jellegű erdők, amelyek lombszintjében általában domináns az Alnus glutinosa (helyenként hasonló karakterű lombos fajok helyettesíthetik). Cserjeszintje és gyepszintje üde lomberdei (kora tavaszi aszpektusa gyakran szembetűnő) és ligeterdei elemeket egyaránt tartalmaz, a nyíltabb foltokon magaskórósokkal, magasásosokkal keveredik. Megjelenése leggyakrabban sávszerű, azaz a patakvölgyet kíséri (esetenként csak néhány fa szélességben), de akadnak lapos medencékben nem sávszerű foltok is. Az égerligetek az Őrség

patakvölgyeinek meghatározó jelentőségű fás társulásai, összesen 250 élőhelyfoltot soroltunk a típusba. Egyes foltok több kilométer hosszúak, viszont általában keskenyek (a legszélesebb égeres sem haladja meg a 200 m-t). A patakok menti sávból csak ott hiányoznak, ahol antropogén hatásra a fás vegetáció eltűnt, vagy még nem regenerálódott. Zárt erdők között ugyanúgy kísérik a vízfolyásokat, mint rétek vagy szántók között, de nyilván az előbbi szituációban természetességük jobb. Helyenként nincs is igazi vízfolyás a területen, hanem hegyoldali források szivárgó vizes termőhelyein jönnek létre. Természetes körülmények között jellemző mozaikosságuk, a nagyobb homogén állományok általában erősebb antropogén hatás(ok) nyomait viselik. Az égerligetek lehatárolása a spontán jellegű égeresek felé, ill. a mesterségesen telepített égeresek felé nehéz, sok szubjektív elemmel terhelt. A legszebb, legjobb

természetességű állományok a Vend-vidéken és a szűkebben vett Őrség nyugati részén, keskenyebb völgyekben, jó állapotú rétekkel mozaikolva találhatók. A szélesebb, gyakran részben felszántott völgyekben az égerligetek jellegtelenebbek. Az állományok általában jó növekedésűek, az idősebb foltok akár 25-30 m magasak is lehetnek. Természetvédelmi és növénytani jelentőségük nagy, mivel a térségben a montán jellegű növényfajok gyűjtőhelyének és egyben refúgiumának számítanak, számos dealpin faj csak, vagy jellemzően itt él (pl. Doronicum austriacum, Veratrum album, Gentiana asclepiadea, Equisetum sylvaticum) Ahol a nedves rétek beerdősödése (égerrel) lassan ment végbe, ott az állományokban évtizedekig megmaradnak azok fajai (pl. Deschampsia caespitosa, Molinia caerulea, Valeriana dioica). Bár természetes körülmények között is vannak gyomfajaik, az Urtica dioica és a Rubus fruticosus térhódítása egyértelmű

degradációra utal Idegenhonos fafajok ritkák, de a lágyszárú özönfajok (főleg a peremrész égereseiben) nagy számban jelenhetnek meg. Az élőhely megfelel a 91E0 (Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők – Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) közösségi jelentőségű élőhelytípusnak. Összevont típusok, társulások Az égerligetek cönostátuszainak megítélése az elmúlt években képlékenyen változott, nincs általánosan elfogadott rendszer. A szakirodalmi adatok alapján a területre az AegopodioAlnetum a jellemző, egyes helyeken pedig a Carici brizoidis-Alnetum is előfordulhat A cönológiai besorolással szemben az őrségi égeresek kialakulásuk, ill. termőhelyi viszonyaik alapján a gyakorlatban jobban használhatóan is feloszthatók. Kialakulásuk szerint az állományok kisebb része (talán 10-20%-a) „ősi”, azaz a múltban tartósan erdőként funkcionáló állomány, ezek

jellemzően a patakok forrásai közelében, zárt erdőtakaróban helyezkednek el, erdei fajokban gazdagok (pl. jelentős geofiton kora tavaszi 44 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése aszpektusuk van). A fennmaradó (80-90%-nyi) állomány az utóbb 150 évben rétek helyére telepedett be, fokozatosan elnyerve az égerligeti jelleget. Minél fiatalabb (keletkezését tekintve) egy állomány, annál több réti kötődésű fajra lehet számítani (ill. gyakran annál jellegtelenebb, csalános vagy szedres). Termőhelyük szerint lehetnek patakmenti, mozgóvizes égerligetek, a szomszédos hegyoldal felé eső magasabb sávban üde jellegű fajkészlettel („klasszikus állapot”), forrásos helyek égeresei, szélesebb patakvölgyek sásos vagy csalános égeresei, néhány helyen (lefolyástalan teknőkben) pedig az égerlápok felé mutató állományok is vannak. Az éger domináns szerepe elsősorban

antropogén hatásra tűnik el (pl. a hegylábi, jellegtelenebb ligeterdő-sávokban) Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Alnus glutinosa Mind Állományalkotó Salix fragilis Mind Szórványos, főleg a felnyíló foltokon Fraxinus excelsior Mind, de a sásos Szórványos égeresekből hiányzik Padus avium Mind Főleg a kissé láposodó részeken gyakori Quercus robur Sásos égeresek Szálanként Populus tremula Pionír jellegű foltokon, szálanként Betula pendula Pionír jellegű foltokon, szálanként Salix aurita Főleg rétekkel Szegélyben szomszédosan Salix cinerea Főleg rétekkel Szegélyben szomszédosan Frangula alnus Mind Nyílt részeken Corylus avellana Zárt erdei típus Üde részeken Vibrurnum opulus Főleg a nyílt, rétek közötti állományokban Cornus sanguinea Főleg a nyílt, rétek közötti állományokban Rubus fruticsous Degradációjelző Aegopodium podagraria Árnyas állományok

Főleg szélesebb völgyekben Carex buekii Sásos égeresek Gyakori Carex brizoides Sásos égeresek Gyakori, a rétekre is kimegy Carex elongata Láposodó égeresek Ritka Urtica dioica Főleg sásos égeresek Degradációjelző Dryopteris carthusiana Főleg zárt erdei típus Égerfák tövén Dryopteris dilatata Főleg zárt erdei típus Égerfák tövén Athyrium filix-femina Főleg zárt erdei típus Chrysosplenium Klasszikus patakmenti, alternifolium zárt égeresek Anemone nemorosa Klasszikus patakmenti, zárt égeresek Impatiens noli-tangere Zárt égeresekben Galium odoratum Zárt égeresekben Üde, árnyas foltokon 45 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Faj Stachys sylvatica Solidago gigantea Típus Főleg sásos égeresek Megjegyzés Nyíltabb részeken Degradációjelző Vegetációdinamikai jellemzés Az égerligetek a zárt erdőtakaróban is jelen vannak, stabil erdőtársulások. Mivel az enyves

éger pionír fajként is viselkedik, a nedves rétek felhagyása után felverődő spontán égeresek egy idő után egyre több égerliget-jelleget vesznek fel, mintegy 50 év alatt pedig „égerligetté alakulnak”. Hasonló folyamatok zajlanak le a rétek helyén telepített égeresekben is, azzal a különbséggel, ha a termőhely nem megfelelő (pl. túl száraz), akkor az éger-dominancia ellenére a valódi ligeterdei fajkészlet nem alakulhat ki. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Kisebb részük „ősi” erdő, eredetileg és égerliget-jellegű. Nagyobb részük felhagyott (nem kaszált) réteken, az elmúlt 100-150 évben alakult ki (de korábban, az emberi használat előtt feltehetően nagyrészt szintén égeres volt). Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Az Őrség természetvédelmi szempontból kiemelkedően fontos erdőtársulása, amelyet több tényező fenyeget, de amíg a termőhelyi viszonyok stabilak (azaz a

patakvölgyek vízellátása biztosított), addig jelentős tájszintű leromlásra nem kell számítani. Termőhelyükön a vágásos erdőgazdálkodás természetvédelmi és ökológiai okokból sem kívánatos, ráadásul a nehéz terepen sok talajsebzéssel jár. Amennyiben mégis fakitermelés történik, az lékes jellegű, minimális területű lehet. A környező állományok erdészeti kezelése esetén az égeresek felé legalább 20-30 m széles, érintetlen pufferterület felhagyása indokolt a kiszáradásra, direkt napsütésre érzékeny növények, ill. a kapcsolódó állatközösségek érdekében Az erdőgazdálkodásnál lényegesen nagyobb aktuális probléma a jelentős nagyvad-létszám, ami helyenként már most is jelentős, évtizedes távlaton regenerálható állapotokat teremtett, a taposás, rágás, trágyázás következtében. Az adventív fajok terjedése szerencsére viszonylag kis szerepet játszik, egyedül a szélesebb völgyek sásos égereseiben

a Solidago gigantea térhódítása adhat okot aggodalomra. 46 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Keményfás ligeterdők Á-NÉR kód: J6 (a területen: J6×RC, J6×RB×RC) Általános jellemzés Síkságok (kisebb kiterjedésben szélesebb dombsági völgyek, hegylábak) egykori vagy mai árterének magasabb szintjein kialakult jó növekedésű erdők, amelyeket Quercus robur, Fraxinus angustifolia (vagy F. excelsior), s mellettük számos üde lomberdei vagy ligeterdei fafaj alkot. Cserjeszintjük általában fejlett, gyepszintjükben üde lomberdei ill általános ligeterdei fajok uralkodnak. Az Őrség területére jelenleg egyáltalán nem jellemzők, ma mindössze néhány átmeneti állományfoltot találunk. Ezek a szélesebb völgyekhez kötődnek (Zala, Kerka; a Rába mentén a térképezett területen nem, de másutt megtalálható). Besorolásukat nehezíti, hogy közepesen átalakított foltok,

Bajánsenye mellett (Kerka) egy felhagyott és spontán erdősült fás legelőn, Nagyrákos és Csöde mellett (Zala) pedig a Zala magasabb ártéri részein fekszenek. Elhatárolásuk mind az égerligetek, mind a gyertyános-kocsányos tölgyesek felé nehéz a területen. Jellegükből azonban több olyan bélyeg is megfigyelhető, amelyek megerősítik a hozzárendelést. Lombszintjükben Quercus robur és Fraxinus excelsior a jellemző, cserjeszintjük elég fejlett (és gyakori a keményfás ligeterdőkre jellemző Cornus sanguinea), a ligeterdei vonásokat (a gyertyános-tölgyesekkel szemben) erősíti több hidrofil lágyszárú faj megjelenése. Az élőhely megfelel a 91F0 (Keményfás ligeterdők) közösségi jelentőségű élőhelytípusnak. Összevont típusok, társulások Az összesen hat kisebb állományfolt különösebb tipizálásra nem ad alapot. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Quercus

robur Állományalkotó Fraxinus excelsior Szálanként Ulmus laevis Igen szórványosan Carpinus betulus Szórványosan Alnus glutinosa Csak szálanként Corylus avellana Jellegzetes cserjefaj Cornus sanguinea Jellegzetes cserjefaj Prunus spinosa Az egykori legeltetésre utal Carex brizoides Nyílt részeken Carex buekii Nyílt részeken Pulmonaria mollis Szegélyeken Brachypodium sylvaticum Árnyas részeken Geum urbanum Árnyas részeken Aegopodium podagraria Árnyas részeken Urtica dioica Nitrofil faj Galeopsis pubescens Nitrofil faj 47 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Vegetációdinamikai jellemzés Stabil, idősebb korban erős árnyaló szinttel rendelkező állományok. Őrségi képviselőik eléggé degradáltak, különösen a fáslegelő jellegűek hosszú regenerációs fázis esetén nyerik vissza igaz erdei karakterüket. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet A szélesebb

völggyel rendelkező folyócskák menti magasabb ártér egykor nagy kiterjedésben jellegzetes állományai voltak a keményfás ligeterdők, amelyek felfelé fokozatosan égerligetekbe mentek át. Életterüket a települések, szántóföldek, rétek a térségben gyakorlatilag elvették, néhány kis, másodlagos állományfolt maradt meg. Amennyiben zavartalan maradt a terület, több Zala és Kerka menti folt közeledik a jövőben ehhez a típushoz. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések A Zala menti sávok lassú regenerációját, úgy tűnik, nem veszélyezteti semmi. A Kerka menti néhány folt egykori, mára már erdő képű fás legelő. Amennyiben ezt rekonstruálni akarják, az a ligeterdei jelleg megszűnését okozná, a rétek eredeti állapotának visszaállítása viszont nagyon hosszú folyamat lenne. Mindkét helyszínen a vadállomány-okozta degradáció feltűnő jelenség. 48 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési

Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Gyertyános-kocsányos tölgyesek Á-NÉR kód: K1a (a területen: K1a, K1a×J5, K1a×K2, K1a×RB, K1a×RC, K1a×K2×S4) Általános jellemzés Síksági és dombvidéki tájak árnyas, üde erdei, amelyek lombkoronaszintjében általában a Quercus robur és a Carpinus betulus uralkodik. Dombvidékeken (így az Őrségben is) előfordulhatnak patakok mentén, azok közelében vagy nedvesebb völgyaljakban, esetleg pangó vizes platókon. Talajuk jó vízellátottságú (időnként kissé pangó vizű), a félnedves vagy üde vízgazdálkodási fokozatba sorolható. Az őrségi állományok az általános leíráshoz hasonlóan jó növekedésű, zárt, árnyas erdők. Jellemzően a szélesebb völgyek és a rájuk igen fokozatosan leereszkedő lankás dombhátak találkozási zónájában vagy utóbbiak oldalvölgyeiben fordulnak elő. Néhány tipikus megjelenésű, szigetszerű folt (pl Kerkáskápolna és Bajánsenye között) az

egykori magasártéren, folyóvölgyben található. A terület nyugati részéből (Őriszentpétertől nyugatra) teljesen hiányoznak. Elhatárolásuk nehéz mind „lefelé”, azaz a keményfás ligeterdők felé, mind „felfelé”, azaz a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek felé. Ennek egyrészt a fokozatos átmenetek az okozói, másrészt az erdők évszázados erdészeti kezelése, amely a domináns fafajok elterjedését is megváltoztatta (a kocsányos tölgyet sokfelé ott is ültették, ahol valószínűleg nem volt jellemző, illetve a tanulmányozásra érdemes átmeneti területeken ültetett sok mesterséges állomány, pl. fenyvesek, elfedik az ismérveket) A telepített kocsányos tölgyesek általában nem üde-félnedves karakterűek (szárazabbak), acidofil elemeik is lehetnek. Külön érdekességet jelentenek a Nádasi-erdő pangóvizes kocsányos tölgyesei, ahol a szélsőségesebb foltok már az L2b ÁNÉR-kategóriába kerültek. A felmért

állományokban feltűnő a Corylus avellana, Padus avium, Tilia cordata gyakoribb megjelenése. Lágyszárúi között az üde erdei elemek mellé színezőként inkább ligeterdei kötődésű fajok (pl. Circaea lutetiana, Stachys sylvatica, Festuca gigantea) – de a fajkészlet mellett a domborzat és a talajviszonyok is segítenek a besorolásban. A pangóvizes részeken a Carex brizoides, Deschampsia caespitosa szinte dominánssá válhat. Az alacsonyabb dombvidékkel való kapcsolatra utal a Pulmonaria mollis, Ligustrum vulgare megjelenése. Általában gazdag a tavasz geofiton aszpektus (ellentétben számos gyertyános-kocsánytalan tölgyes folttal). Az élőhely megfelel a 91G0 (Pannon gyertyános-tölgyesek Quercus petraea-val és Carpinus betulus-szal) közösségi jelentőségű élőhelytípusnak. Összevont típusok, társulások Az őrségi állományok biztosan nem azonosak egyik említett cönostátusszal sem, de a gyakorlati szempontból kialakított

altípus-besorolás is kiegészítésre szorul. A helyi jellegzetességek alapján megkülönböztethető (kb. 20%) egy egyértelműen a széles völgyekhez kötődő, egykori ártéri, tipikus gyertyános-kocsányos tölgyes, illetve egy, a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek felé átmeneti (kb. 70%), az oldalvölgyekbe felkúszó változat. Külön altípust képeznek (kb 10%) a Nádasdi-erdő pangóvizes állományai 49 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Quercus robur Mind Állományalkotó Carpinus betulus A pangóvizesben kevésbé Árnyaló szintben Tilia cordata A pangóvizesben kevésbé Árnyaló szintben Prunus avium A pangóvizesben kevésbé Ritka Padus avium A pangóvizes részeken Ritka Fraxinus excelsior Mind Szálanként Acer campestre A pangóvizesben kevésbé Árnyaló szintben Corylus

avellana A pangóvizesben kevésbé Összefüggő cserjést alkothat Ligustrum vulgare A pangóvizesben kevésbé Főleg szegélyeken Cornus sanguinea Mind Nedvesebb részeken Crateagus monogyna Szegélyekben Prunus spinosa Egykor legeltetett részeken Euonymus europaeus Szegélyekben Aegopodium podagraria Árnyas részeken, üde talajon Galium odoratum Árnyas részeken, üde talajon Anemone nemorosa Árnyas, nedves részeken Carex brizoides Inkább a pangóvizes részeken Polygonatum multiflorum Árnyas részeken, üde talajon Convallaria majalis Árnyas részeken, üde talajon Knautia drymeia Főleg szegélyekben Dryopteris filix-mas Árnyas részeken, üde talajon Stellaria holostea Szegélyekben Ficaria verna Gyakori a tavaszi aszpektusban Oxalis acetosella Félnedves, árnyas foltokon Pulmonaria officinalis Gyakori a tavaszi aszpektusban Vegetációdinamikai jellemzés Stabil, hosszú életű állományok. Bontásokra, lékesedésre füvesedéssel reagálnak, majd az záródás

után ismét visszaáll az általában jellemző szubnudum állapot. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet A szélesebb völgyek ősi állományai révén az Őrség jellemző, természetes erdőtársulása, eredeti előfordulásainak nagy részét az emberi kultúra felszámolta. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések A meglévő állományokat veszélyeztető tényezők többsége antropogén eredetű. Természetes felújításuk nehézségekbe ütközik, a nagyobb vágások felújulása sokáig elnyúlhat, eközben a gyomosodás, kiszáradás kiszorítja az erdei specialista fajokat. Ez fokozza, hogy több állomány szigetszerű, másodlagos környezetbe illeszkedik. Gondot okoz a jelentős vadlétszám, ami a felújítást is nehezíti, valamint taposás, rágás révén rontja az erdők természetességi állapotát. A fentiek ellen egy minimális vágásterülettel operáló felújítási rendszer kidolgozása, a legértékesebb állományok

teljes kímélete segíthet. 50 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek Á-NÉR kód: K2 (a területen: K2, K2×J5, K2×K1a, K2×K1a×S4, K2×K5, K2×K5×N13, K2×K5×S4, K2×K7b×S4, K2×L2b, K2×N13×K5, K2×N13×S4, K2×P1, K2×RB, K2×RC, K2×RC×S4, K2×S1, K2×S4×K5, K2×S4×S5, K2×S6, K2×S7) Általános jellemzés Elegyes, Quercus petraea, valamint Carpinus betulus uralta üde, többnyire mély talajú dombvidéki erdők. A lombszintben nagyobb arányban jelen lehetnek más árnyaló fafajok (Tilia cordata, Fagus sylvatica, Acer pseudoplatanus) is. Az erdőbelső nagyobb részben és jellemzően árnyas, de a fényben gazdagabb szegélyek több állományban megvannak. A cserjeszint ritkán ér el nagyobb záródást. A gyepszint legnagyobb mennyiségben előforduló fajai az általános és az üde erdei fajok közül kerülnek ki. Az Őrség központi, meghatározó

erdőtársulása, a természetes erdők közül ez a típus foglalja el a legnagyobb területet (11,2 %), és ez rendelkezik a legnagyobb foltszámmal (686 folt). Területi eloszlására jellemző, hogy a Vend-vidéken klimatikus, a Nádasdi-platón edafikus okokból ritka, míg a Kerkától délre fekvő területeken általában a délre néző oldalakon és platókon uralkodik (az északi oldalakon bükkösök találhatók). A terület többi, mintegy 2/3nyi részén általánosan elterjedt, sokféle fekvésben és kitettségben Az egyes állományok elválasztását elsősorban a fafajkészlet alapján tettük, ami némi szubjektivitással terhelt. Biztosra vehető, hogy vannak olyan egykori bükkös állományok, ahonnét a bükk emberi hatásra eltűnt (ezek a K2 kategóriába kerültek a térképezéskor), míg fordított esetre (azaz a bükk támogatására) csak néhány példa akad. Az emberi hatásokon túl az is nehezítik a bükkös és gyertyános-tölgyes öv

elhatárolását, hogy az Őrség szinte egységesen 300 m tszf. m körüli dombság, ahol a makro- és mezoklimatikus váltások fokozatosak, lassúak. Kisebb problémákat okozott egyes állományok elkülönítése a gyertyános-kocsányos tölgyesektől is. Az állományok jó vagy kiváló növekedésűek, kevés (antropogén okra visszavezethető gyenge állomány ismert. Meghatározó a Quercus petraea szerepe, amelyet (szintén gazdálkodásra visszavezethetően) sokfelé Carpinus betulus-konszociációk váltanak fel. A természetes betelepedésnek, de inkább a mesterséges elegyítésnek köszönhetően számos fenyőelegyes állomány van, egyes területeken gyakorlatilag nincs olyan folt, ahol az erdeifenyő ne fordulna elő. Kisebb jelentőségű, de nem elhanyagolható tény, hogy a kocsányos tölgyes sokfelé ott is telepítették, ahol természetes körülmények között alárendelt szerepe volt. Bár az állományok nem elhanyagolható részének van némi

mészkerülő jellege, ez szinte mindenütt a szegélyekre, rézsűkre korlátozódik, így térképezhető méretű mészkerülő tölgyesek (L4a) vagy mészkerülő gyertyános-kocsánytalan tölgyesek (K7b) elkülönítésére nem volt indok. Kisszámú völgyalji állomány kivételével jelentős kora tavaszi aszpektusuk nincs (ellentétben az ország más dombvidékeivel, pl. a közeli Zalai-dombsággal), ennek okai részben természetes termőhelyi, de inkább szintén a tájhasználatra visszavezethető antropogén eredetűek. Ugyancsak feltűnő több, a Nyugat-Dunántúlon egyébként gyakori mezofil faj hiánya vagy ritkasága (pl. Carex pilosa, Mercurialis perennis, Galium sylvaticum). Az élőhely megfelel a 91G0 (Pannon gyertyános-tölgyesek Quercus petraea-val és Carpinus betulus-szal) közösségi jelentőségű élőhelytípusnak. Az illír gyertyános-tölgyesekhez történő besorolás még a déli-keleti peremrészeken található állományoknál sem indokolt, a

szubmediterrán flóraelemek aránya ott is csekély. 51 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Á-NÉR leírás kritikája A leírásban a cönostátuszok szerinti altípusok terepen nem különíthetők el (de ez a hazai társulásrendszer hibájának nevezhető). Az állománykép, fafajösszetétel alapján megadott, gyakorlatiasabb altípusok nehezen áttekinthetők, elég esetlegesek. Összevont típusok, társulások Az őrségi állományok kizárásos alapon a nyugat-dunántúli Cyclamini purpurascentiCarpinetum-hoz vonhatók, bár a karakterfajok az állományok döntő többségében nem találhatók meg. Állománykép, fafajösszetétel szempontjából számos, elkülöníthető altípust találunk, amelyeknek azonban nem sok gyakorlati jelentősége van. Viszonylag konzekvensnek mondható eltérés van a platók, hátas részek félszáraz, erodáltabb talajú, gyertyánban szegény, kocsánytalan tölgy

dominanciájú foltjai, valamint a völgyoldalak, völgytalpak gyertyánban (és néha más árnyaló fajokban gazdag), üde jellegű foltjai között (a gyertyános konszociációk jellemzően ilyen szituációban jönnek létre). Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Quercus petraea Állományalkotó Fagus sylvatica Főleg völgyoldalakon Szálanként Quercus cerris Szálanként, egyértelműen telepítve Quercus robur Főleg platókon és Szálanként, inkább ültetve völgyaljon Carpinus betulus Főleg völgyoldalakon Árnyaló szintben, gyakran cserjeszintben Tilia cordata Árnyaló szintben, ritka Prunus avium Árnyaló szintben, ritka Betula pendula Főleg sekély talajú Szálanként platókon Populus tremula Szálanként jellemző Pinus sylvestris Főleg sekély talajú Természetese elegyfaj (de platókon telepítve is nagy tömegben) Fraxinus excelsior Főleg völgyoldalakon Szálanként Corylus avellana

Szegélyben, szórványosan Ligustrum vulgare Főleg szegélyeken Aegopodium podagraria Főleg völgyoldalakon Árnyas részeken, üde talajon Galium odoratum Főleg völgyoldalakon Árnyas részeken, üde talajon Anemone nemorosa Főleg völgyoldalakon Árnyas, nedves részeken Polygonatum multiflorum Főleg völgyoldalakon Árnyas részeken, üde talajon Convallaria majalis Főleg sekély talajú Árnyas részeken, üde talajon platókon Knautia drymeia Főleg völgyoldalakon Főleg szegélyekben Dryopteris filix-mas Árnyas részeken, üde talajon Stellaria holostea Szegélyekben Oxalis acetosella Főleg völgyoldalakon Félnedves, árnyas foltokon Pulmonaria officinalis Főleg völgyoldalakon Gyakori a tavaszi aszpektusban Melittis carpatica Főleg sekély talajú Szegélyeken, platókon platókon 52 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Faj Campanula persicifolia Melampyrum nemorosum Melampyrum pratense Luzula

luzuloides Calluna vulgaris Genista ovata Agrostis tenuis Carex sylvatica Carex digitata Primula vulgaris Galeobdolon montanum Sanicula europaea Athyrium filix-femina Ajuga reptans Brachypodium sylvaticum Carex pilosa Actaea spicata Típus Főleg sekély talajú platókon Főleg sekély talajú platókon Főleg sekély talajú platókon Főleg sekély talajú platókon Főleg sekély talajú platókon Főleg sekély talajú platókon Főleg sekély talajú platókon Főleg völgyoldalakon Főleg völgyoldalakon Főleg völgyoldalakon Megjegyzés Szegélyeken, platókon Jobb szegélyekben Acidofil fragmentumokon Acidofil fragmentumokon Acidofil fragmentumokon Acidofil fragmentumokon, szegélyekben Acidofil fragmentumokon, szegélyekben Árnyas részeken, üde talajon Meredek, löszös letöréseken Árnyas részeken, üde talajon Árnyas részeken, üde talajon Árnyas részeken, üde talajon Árnyas részeken, üde talajon Szálanként igen gyakori Szálanként igen gyakori

Feltűnően ritka Völgyaljakon Vegetációdinamikai jellemzés Stabil, hosszú életű állományok. Bontásokra, lékesedésre füvesedéssel reagálnak, majd az záródás után ismét visszaáll az általában jellemző szubnudum állapot. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Az Őrség jellemző, természetes klímaregionális erdőtársulása, ma is uralkodó szerepű. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések A meglévő állományokat veszélyeztető tényezők többsége antropogén eredetű, ezek erőssége elmarad a gyertyános-kocsányos tölgyeseket fenyegetőktől. Természetes felújításuk egyszerűbb, általában sikeres, de a nagyobb vágások felújulása sokáig elnyúlhat, eközben a gyomosodás, kiszáradás kiszorítja az erdei specialista fajokat. Gondot okoz a jelentős vadlétszám, ami a felújítást is nehezíti, valamint taposás, rágás révén rontja az erdők természetességi állapotát A fentiek ellen egy

minimális vágásterülettel operáló felújítási rendszer kidolgozása, a legértékesebb állományok teljes kímélete segíthet. 53 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Bükkösök Á-NÉR kód: Kódja: K5 (a területen: K5, K5×J5, K5×K1a, K5×K2, K5×K2×N13, K5×RB, K5×RC, K5×S4, K5×N13, K5×N13×K2, K5×N13×RC, K5×P1, K5×RC, K5×RD, K5×S4, K5××S4×K2, K5×S4×N13, K5×S5) Általános jellemzés Jó növekedésű (kifejlett állapotban 30-35-40 m magas), zárt lombkoronájú, többnyire bükk monodominanciájú, üde erdők. A gyertyános-kocsánytalan tölgyesek mellett az Őrség másik uralkodó klímaregionális erdőtársulása. A Vend-vidéken abszolút meghatározó jelentőségű, ott csupán a völgyaljakon és egyes, antropogén hatás alatt álló foltokon váltja fel más állomány. Innét kelet felé haladva aránya csökken, az Őriszentpéter – Ivánc vonalig azonban az

északra futó völgyekben még általános, majd innét keletre már ritkává válik. Szalafő térségében a potenciálisan bükkös termőhelyekről a hatalmas telepített erdeifenyvesek szorították ki. Jelentős előfordulási körzete van a Kerkától délre („Hetés”), különösen a szentgyörgyvölgyi erdőtömbben, ahol plakor helyzetben, sőt déli kitettségben is bükkös a domináns. Az azonosítás és lehatárolás problémáiról és szempontjairól a gyertyános-kocsánytalan tölgyeseknél írottak itt is érvényesek. A természetes betelepedésnek, de inkább a mesterséges elegyítésnek köszönhetően számos fenyőelegyes állomány van, egyes területeken gyakorlatilag nincs olyan folt, ahol az erdeifenyő ne fordulna elő. Bár az állományok nem elhanyagolható részének van némi mészkerülő jellege, ez szinte mindenütt a szegélyekre, rézsűkre korlátozódik, így térképezhető méretű mészkerülő bükkösök (K7a) elkülönítésére

nem volt indok. Feltűnő több, a NyugatDunántúlon egyébként gyakori mezofil faj hiánya vagy ritkasága (pl Carex pilosa, Mercurialis perennis, Galium sylvaticum). Színező elemként, alacsony egyedszámban megjelennek szubmediterrán fajok (pl. Lathyrus venetus, Polystichum setiferum), de igazi illír bükkösökről a területen nem beszélhetünk. Az élőhely megfelel a 9130 (Szubmontán és montán bükkösök) közösségi jelentőségű élőhelytípusnak. Az illír bükkösökhöz történő besorolás még a déli-keleti peremrészeken található állományoknál sem indokolt, a szubmediterrán flóraelemek aránya ott is csekély. Összevont típusok, társulások Az őrségi állományok kizárásos alapon a nyugat-dunántúli Cyclamini purpurascenti-Fagetumhoz vonhatók, bár a karakterfajok az állományok döntő többségében nem találhatók meg. Állománykép, fafajösszetétel szempontjából számos, elkülöníthető altípust találunk, amelyeknek azonban

nem sok gyakorlati jelentősége van. Viszonylag konzekvensnek mondható eltérés van a platók, hátas részek elegyesebb (gyertyán, kocsánytalan tölgy, esetleg pionír fafajok) foltjai, valamint a völgyoldalak, völgytalpak üde, bükk monodiminanciával jellemezhető foltjai között. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Fagus sylvatica Állományalkotó Quercus petraea Csoportos vagy szálankénti elegyben Quercus robur Főleg platókon és Szálanként, ültetve völgyaljon 54 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Faj Carpinus betulus Tilia cordata Betula pendula Populus tremula Pinus sylvestris Fraxinus excelsior Corylus avellana Aegopodium podagraria Galium odoratum Anemone nemorosa Polygonatum multiflorum Convallaria majalis Knautia drymeia Athyrium filix-femina Dryopteris filix-mas Dryopteris carthusiana Oxalis acetosella Pulmonaria

officinalis Melittis carpatica Campanula persicifolia Melampyrum nemorosum Melampyrum pratense Luzula luzuloides Calluna vulgaris Genista ovata Agrostis tenuis Carex sylvatica Carex digitata Primula vulgaris Galeobdolon montanum Sanicula europaea Ajuga reptans Brachypodium sylvaticum Carex pilosa Típus Főleg völgyoldalakon Főleg sekély talajú platókon Főleg sekély talajú platókon Főleg völgyoldalakon Főleg völgyoldalakon Főleg völgyoldalakon Főleg völgyoldalakon Főleg völgyoldalakon Főleg sekély talajú platókon Főleg völgyoldalakon Főleg völgyoldalakon Főleg völgyoldalakon Főleg völgyoldalakon Főleg sekély talajú platókon Főleg sekély talajú platókon Főleg sekély talajú platókon Főleg sekély talajú platókon Főleg sekély talajú platókon Főleg sekély talajú platókon Főleg sekély talajú platókon Főleg sekély talajú platókon Főleg völgyoldalakon Főleg völgyoldalakon Megjegyzés Árnyaló szintben, néhol domináns

Árnyaló szintben, ritka Szálanként Szálanként jellemző Természetese elegyfaj (de telepítve is nagy tömegben) Szálanként Szegélyben, szórványosan Árnyas részeken, üde talajon Árnyas részeken, üde talajon Árnyas, nedves részeken Árnyas részeken, üde talajon Árnyas részeken, üde talajon Főleg szegélyekben Árnyas részeken, üde talajon Árnyas részeken, üde talajon Árnyas részeken, üde talajon Félnedves, árnyas foltokon Gyakori a tavaszi aszpektusban Szegélyeken, platókon Szegélyeken, platókon Jobb szegélyekben Acidofil fragmentumokon Acidofil fragmentumokon Acidofil fragmentumokon Acidofil fragmentumokon, szegélyekben Acidofil fragmentumokon, szegélyekben Árnyas részeken, üde talajon Meredek, löszös letöréseken Árnyas részeken, üde talajon Árnyas részeken, üde talajon Árnyas részeken, üde talajon Szálanként gyakori Szálanként gyakori Feltűnően ritka 55 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület

(HUON 20018) élőhelytérképezése Vegetációdinamikai jellemzés Stabil, hosszú életű állományok. Bontásokra, lékesedésre füvesedéssel reagálnak, majd az záródás után ismét visszaáll az általában jellemző szubnudum állapot. Regenerációs potenciáljukra jellemző, hogy 100-150 évvel ezelőtti szántók helyén is +- természetszerű állományok találhatók. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Az Őrség jellemző, természetes klímaregionális erdőtársulása, ma is uralkodó szerepű. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések A meglévő állományokat veszélyeztető tényezők többsége antropogén eredetű, ezek erőssége elmarad a gyertyános-kocsányos tölgyeseket fenyegetőktől. Természetes felújításuk egyszerűbb, általában sikeres, de a nagyobb vágások felújulása sokáig elnyúlhat, eközben a gyomosodás, kiszáradás kiszorítja az erdei specialista fajokat. A fenyővel elegyített

állományokban a fenyőelegy kivétele után gyomosodás indul el. Gondot okoz a jelentős vadlétszám, ami a felújítást is nehezíti, valamint taposás, rágás révén rontja az erdők természetességi állapotát. 56 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Cseres-kocsányos tölgyesek Á-NÉR kód: L2b Általános jellemzés Csapadékosabb dombvidékeken, platókon, alacsony, lapos hátakon előforduló, cser- és kocsányos tölgy különböző arányú elegyei alkotta erdők. A lombszintben uralkodó a Quercus cerris és / vagy a Q. robur, de a Q petraea sl és szálanként a Carpinus betulus is gyakran jelen van. Gyakran változó vízellátású (időszakosan nedves ill száraz) területek edafikus okból tölgy dominanciájú erdei. Jelenlegi állományai másodlagosak lehetnek, helyükön korábban (100-200 éve) sokszor fás legelők voltak, ez gyakran meglátszik a szerkezetükön és a

fajkészletükön is. Az igényesebb szárazságtűrő és / vagy fényigényes erdei fajok is előfordulnak, de többnyire kisebb számban. Az Őrségben ritka edafikus társulás, amely a Nádasdi-plató egyes extrém pangóvizes, változó vízhatású termőhelyeire jellemző, ezen kívül néhány apró, másodlagos (egykor legeltetett) állománya van. Az őrségi állományok társulástani értékelése még várat magára, ahogy cönológiailag, úgy az ÁNÉR-rendszer szerint is inkább kizárásos alapon kerültek a cserestölgyesek közé. Az itteniekhez leginkább hasonlító állományok az országban Sorokpolány, Sitke környékén, valamint a Bakonyalján vannak. Az élőhely megfeleltethető a 91M0 (Pannon cseres-tölgyesek) közösségi jelentőségű élőhelytípusnak. Á-NÉR leírás kritikája Az L2b csoport elég heterogén, meglehetősen eltérő eredetű füves tölgyesek kerültek ide besorolásra (ez nem a leírás hibája). Talán túlhangsúlyozott a cser

szerepe, ugyanis az őrségi (de más nyugat-dunántúli) természetszerű állományban is jóval inkább a pangó vizet kiválóan tűrő kocsányos tölgyé a vezető szerep. Összevont típusok, társulások A kisszámú őrségi állomány nem bontható logikus altípusokra. Eredetük szerint esetleg különválaszthatók a Nádasdi-plató ősi, és a többi területrész bizonyára másodlagos foltjai. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Quercus robur Uralkodó faj Quercus cerris Ritka (valószínűleg csak telepítve) Carpinus betulus Peremrészeken, ritka Betula pendula Szálanként Populus tremula Szálanként Salix cinerea A leginkább felnyíló részeken, szegélyeken Salix aurita A leginkább felnyíló részeken, szegélyeken Frangula alnus A leginkább felnyíló részeken, szegélyeken Salix aurita Állományalkotó Alnus glutinosa Betelepülő pionír Dryopteris carthusiana Szálanként 57 Az

Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Faj Agrostis tenuis Molinia caerulea (M. arundinacea) Deschampsia caespitosa Típus Juncus effusus Carex pallescens Polygonum hydropiper Hieracium umbellatum Scorzonera humilis Potentilla erecta Selinum carvifolia Solidago gigantea Megjegyzés Kiszáradó részeken A pangóvizes foltok indikátora A pangóvizes foltok indikátora Pangóvízre utal Pangóvízre utal Vadtúrásos helyeken Egykori nyílt foltokon Változó vízhatásra utal Változó vízhatásra utal Egykori nyílt foltokon Az elgyomosodó foltokon, szegélyeken Vegetációdinamikai jellemzés Egykor nyíltabb állományok (feltehetően a korábbi legeltetésnek köszönhetően), amelyek igen lassan záródnak, mivel a talaj kötött és pangóvizesedésre is hajlamos. Mivel kevés, eléggé leromlott folt van, ezért a bolygatásokra különösen érzékeny társulás. Az utolsó természetes és a mai potenciális

növényzet A Nádasdi-platón bizonyosan a gyertyános-tölgyesekben mozaikszerűen illeszkedő, természetes erdőtársulás, amelynek kiterjedését a legeltetés megnövelhette. Mára a legtöbb folt leromlott, illetve fenyves monokultúrák állnak a helyükön. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Termőhelyileg és fajösszetételét tekintve is különleges erdőtársulás, amely a jelenleginél fokozottabb figyelmet érdemel (reális a veszélye, hogy mind az őrségi, mind az összes hazai állomány néhány évtizeden belül eltűnik). Az okok elsősorban antropogén eredetűek: fenyőtelepítés, melioráció (a pangóvizes foltok további kiszárítása, lecsapolása). Ezt megfejeli a honos gyomfajok és inváziós lágyszárúak terjedése, valamint a nagy létszámú vadállomány okozta trágyázás, túrás. Védelme érdekében indokolt lenne a maradék (<10!) jobb természetességű folt kivonása a vágásos erdőgazdálkodásból Ezek

kezelése későbbiekben az esetlegesen betelepülő fásszárú adventív fajok eltávolítására, ideális (de kevéssé reális) esetben extenzív legeltetésére terjedhetne ki. 58 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Mészkerülő lombelegyes fenyvesek Á-NÉR kód: N13 (a területen: N13, N13×K2, N13×K2×S4, N13×K5, N13×K5×S4, N13×RB, N13×RB×K5, N13×RB×S4, N13×S4, N13××S4×K2, N13×S4×K5) Általános jellemzés Kavicsos, savanyú, gyakran pszeudoglejes talajon kialakult, acidofrekvens fajokban gazdag, helyenként dús mohaszintű, erdeifenyő által uralt erdők (változó lombos elegyaránnyal). (Ugyan az ÁNÉR-leírás nem zárja ki természetes lucos foltok meglétété sem, ilyenek térképezhető nagyságrendben gyakorlatilag sehol nincsenek). Kialakulásukban döntő fontosságú a korábbi tájhasználat (váltógazdálkodás, kisparaszti szálalás) Rendkívül változatos szerkezetű

élőhely-csoport, a fafajösszetétel, záródás, növekedés, lágyszárú szint fejlettsége és fajai tekintetében rendszerint igen mozaikos felépítésű. A gyepszint zártsága elsősorban a fényellátottság függvényében változik a két szélsőség között. A mohaszint fejlettsége különböző állományokban szintén teljesen különböző lehet, elsősorban a lombavar talajborításával fordított arányban. A területen a vend-vidék keleti részén és Szalafő körzetében jellemzők. A Vend-vidék nyugati felén a bükkösök mára kiszorították, míg Szalafőtől keletre a spontán szukcesszió és a fenyőtelepítések tüntették el. Sok helyen ma már főtípusként nem, csak mozaikos altípusként kerülhet be a leírásokba. Az állományok nem csak egy folton belül, hanem a szomszédos állománytípusokkal (bükkösök, gyertyános-tölgyesek, spontán erdők) is mozaikolhatnak, hatalmas, változatos, rendkívül nehezen térképezhető

komplexumokat alkotva. Az állományok felső lombkoronaszintjében konstans faj a Pinus sylvestris. Az elegyetlen erdeifenyves (ma már) ritka, ill. az ilyen állományok másodlagos, mesterséges erdők A csarabos, szőrmohás, tipikus állományokban is szálankét jelen vannak lombos fafajok, elsősorban a pionír jellegűek közül (Betula pendula, Populus tremula), de klimax jellegűek is megjelennek. A lombelegyes erdeifenyvesek jellemző típusa a felső szintjében dominánsan fenyves, alsó szintjében főleg árnytűrő lombos fafajokkal (Fagus sylvatica, Carpinus betulus) spontán betöltődő erdő, de vannak a felső szintben elegyes állományok is (a homogén fenyves felső szintű, zárt árnyaló gyertyán/bükk szintű, nudum jellegű állományokat a térképezés során főtípus szintjén már a telepített fenyvesekhez vontuk). A hazai állományok döntő többsége a felmért területen található (ezen kívül elenyészően alacsony kiterjedésben van jelen

Vas megye más dombvidékein és a Göcsejben), így megőrzésére az Őrségben kerülhet csak sor. Emiatt (bár az erdeifenyves társulások észak- és közép-európai elterjedtsége következtében nem jelölő élőhely), az ŐNP fontos feladata a társulás fenntartása. Összevont típusok, társulások Az őrségi állományok cönológia besorolását sokat vitatták, itt ebben nem akarunk állást foglalni. A fiziognómia/fajkészlet alapján történő tagolás a területen is jól alkalmazható A csarabos, nyílt és az ún. „tipikus” fenyvesek aránya ma már alacsony (<10%), szintén nagyon ritkák a láposodó fenyves foltok (<1%). Az állományok döntő többsége a lombelegyes erdeifenyvesek köz tartozik. 59 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Pinus sylvestris Mind Uralkodó

Betula pendula Mind Szálanként Populus tremula Mind Szálanként Quercus robur Lombelegyes Szálanként Quercus petraea Lombelegyes Szálanként Fagus sylvatica Lombelegyes Szálanként Frangula alnus Mind Szórványos Salix aurita Mind Szórványos Salix cinerea Mind Ritka Betula pubescens Tipikus, nyílt Ritka Daphne cneorum Tipikus, nyílt Ritka Rubus fruticosus Mind Szórványos Alnus viridis Tipikus, nyílt A fenyvesekből eltűnőben, ma már inkább csak a határsávban Juniperus communis Tipikus, nyílt Szórványos Calluna vulgaris Tipikus, nyílt Szórványos Vaccinium myrtillus Lombelegyes Szórványos Oreopteris limbosperma Tipikus, nyílt Szórványos Dryopteris carthusiana Szórványos Blechnum spicant Tipikus, nyílt Szórványos Lycopodium clavatum Tipikus, nyílt Szórványos Pyrola minor Tipikus, nyílt Szórványos Pyrola rotundifolia Tipikus, nyílt Szórványos Chimaphila umbellata Tipikus, nyílt Szórványos Potentilla erecta Tipikus, nyílt Szórványos

Molinia caerulea Tipikus, nyílt Szórványos Sieglingia decumbens Tipikus, nyílt Szórványos Agrostis tenuis Tipikus, nyílt Szórványos Solidago virgaurea Tipikus, nyílt Szórványos Luzula pilosa Lombelegyes Szórványos Melampyrum pratense Tipikus, nyílt Szórványos Oxalis acetosella Lombelegyes Szórványos Sanicula europaea Lombelegyes Szórványos Juncus effusus Pangóvizes foltok Szórványos Viola reichenbachiana Lombelegyes Szórványos Mycelis muralis Lombelegyes Szórványos Dicranum scoparium Mind Szórványos Pleurozium schreberi Mind Szórványos Sphangum spp. Lápos foltok Ritka 60 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Vegetációdinamikai jellemzés A jelenlegi erdeifenyves állományok másodlagosak, fejlődésük az esetek döntő többségében (gyorsabb vagy lassabb ütemben) a lomberdők irányába hat. Gyenge, degradált termőhelyen állnak, a növényzet szukcessziója párhuzamos a

termőhely fejlődésével, így a regeneráció feltétele helyben a lassú és kezdeti szakaszban lévő termőhelyi változás, a szomszédban az átmenetileg vagy tartósan leromlott termőhely. Összevetve a korábbi adatokkal, átalakulásuk nyomán az Őrség képe is megváltozott, ez részben a lomberdők előretörését jelenti (ez főleg a Vend-vidéken szembetűnő), másutt a szálalóerdők helyén létrehozott fenyves monokultúrák váltották fel (pl. Szőce környékén) Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet A korabeli extenzív gazdálkodás nyomán gyakorlatilag bármilyen nem higrofil edafikus erdőtársulás (bükkös, gyertyános-tölgyes) helyén kialakulhattak. Ősi, eredeti foltjaik helyéről, kiterjedéséről a vélemények megoszlanak – mindenesetre az, hogy az 1950-es években még nagy kiterjedésű típus mára milyen mértékben visszaszorult, arra utal, hogy ezek a foltok nem lehettek nagyok. A nevezetes szentgyörgyvölgyi

szálalóerdő mára jellegében nem sokban tér el egy telepített, idősebb fenyvestől vagy erdészetileg kezelt bükköstől. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Mivel kialakulásuk és fennmaradásuk egy ősi gazdálkodási formához (kisparaszti szálalás) kötődik, a jelenlegi körülmények között fennmaradásuk kétséges. A gazdálkodási típus nyomokban még ma is fellelhető, de volumene mesze nem elég a több száz hektárnyi foltok hagyományos kezeléséhez. A meglévő foltok fenntartására legjobb esély a nagyon sekély talajú hátakon van, ahol a szukcesszió lassabban zajlik. Kísérleti jelleggel a szálalás mellett hagyományos módszerek (avargyűjtés, a humuszos réteg eltávolítása, elgereblyézése) kis területen hasznos lehet. Fontos volna egyes helyeke na vadlétszám apasztása is, mivel a taposás, trágyázás kedvezőtlenül érinti a specialista növényközösségeket. 61 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű

Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Jellegtelen fátlan vizes élőhelyek Á-NÉR kód: OA (a területen: OA, OA×B5) Általános jellemzés A vizsgált terület néhány jellegtelen gyékényes és nádas folt sorolható ide, amelyek szántók belvizén, kisebb mesterséges mélyedéseken, ill. a vasúti töltés visszaduzzasztó hatása következtében jöttek létre. Állapotukat nagyban befolyásolja az éves csapadékmennyiség, aszályos években állapotuk az üde, jellegtelen gyepek felé mutat fejlődésük. Összevont típusok, társulások Jellegtelen gyékényes Jellegtelen nádas Társulás neve Százalék 80 20 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Typha latifolia Állományalkotó Phragmites communis Állományalkotó Juncus effusus Taposott, nyíltabb foltokon Bolboschoenus maritimus s.l Ritka Alopecurus pratensis Szegélyeken Elymus repens Szegélyeken

Calamagrostis epigeios Szegélyeken Vegetációdinamikai jellemzés Viszonylag gyorsan kialakuló élőhelyek (akár egy belvizes év elég erre), amelyek állapota ezt követően hasonló sebességgel változik. Amennyiben újabb bolygatás nem éri őket, úgy a zárt nádasok irányába haladnak, majd megindulhat cserjésedésük is. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Az élőhely felhagyott szántókból, anyagnyerő-helyekből vagy töltések miatt visszaduzzasztott termőhelyeken alakul ki és kezeletlenség esetén előbb-utóbb spontán erdősül. Hosszú távon termőhelytől függően ligeterdővé vagy gyertyános-tölgyessé alakulnak. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések A néhány élőhelyfolt természetvédelmi szempontból jelentéktelen, ráadásul szántókon vagy más leromlott területeken helyezkednek el, ahol nem reális azok regenerációja. 62 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON

20018) élőhelytérképezése Jellegtelen üde gyepek és magaskórósok Á-NÉR kód: OB (a területen: OB, OB×B5, OB×B5×D2, OB×B5×P2a, OB×B5×RB, OB×D2, OB×D2×OD, OB×D2×RB, OB×D34, OB×D34×RB, OB×D5, OB×D5×P2a, OB×D5×RB, OB×E1, OB×E1×P2a, OB×E1×RB, OB×E2, OB×E2×RB, OB×I1, OB×J6, OB×OC, OB×OD, OB×OD×D2, OB×OD×P2a, OB×OD×RB, OB×P2a, OB×P2a×D5, OB×P2a×E1, OB×P2a×RA, OB×P2b, OB×P7, OB×P7×S6, OB×RA, OB×RB, OB×RC, OB×S4, OB×S6, OB×T10) Általános jellemzés A vizsgált terület egyik legjellemzőbb nyílt élőhelye. Az utóbbi évtizedben több nedves és félszáraz kaszálórétet felhagytak, melyek természetességében jelentős romlás következett be. A kaszálórétek kezeletlenség esetén hamar fajszegénnyé válnak, általában néhány szálfű (Dactylis glomerata, Alopecurus pratensis, Calamagrostis epigeios) válik dominánssá. Az élőhelyre gyakran települnek be gyomfajok (Erigeron annuus, Urtica dioica, Carex

hirta), a felhalmozódó fűavar miatt a termőhely gyakran nedvesebbé válik teret adva ezzel a higrofil magaskórósok fajainak (Filipendula ulmaria, Eupatorium cannabinum, Galeopsis speciosa). Ebbe a típusba sorolhatók még a higrofil, mezofil termőhelyen lévő felhagyott szántók, melyeken főleg évelő füvek dominálnak attól függetlenül, hogy azok kezeltek-e vagy sem. Néhányukba a kezelés hatására már egyes „igazi” gyepalkotó fajok (Centaurea pannonica, Trifolium pratense, Trifolium repens) betelepültek ugyan, de az élőhely fiziognómiája és dominanciaviszonyai nem indokolják a legtöbb kaszált parlag gyepkategóriába helyezését. A homogén fajszegény sédbúzás rétek is ebbe a kategóriába sorolhatók. Összevont típusok, társulások Társulás neve Felhagyott kaszálórét Nedves termőhelyen lévő parlagterület Százalék 50 50 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés

Dactylis glomerata Gyakori Agrostis stolonifera Gyakori Carex hirta Gyakori Juncus effusus Gyakori Galeopsis speciosa Gyakori Calamagrostis epigeios Gyakori Alopecurus pratensis Gyakori Centaurea pannonica Gyakori Trifolium pratense Gyakori Trifolium repens Gyakori Eupatorium cananbinum Gyakori Elymus repens Gyakori Vegetációdinamikai jellemzés A helyben maradó jelentős mennyiségű fűavar alatt az alacsonyabb növények elpusztulnak, az így kirohadt foltokon invazív növények (Solidago gigantea) vagy magassásás (Carex buekii) fajok jelennek meg és terjednek el. Ennek megfelelően ezt a kategóriát csak viszonylag rövid 63 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése ideig lehet alkalmazni a degradált gyepekre, mivel azok hamar átlépnek a magassásos (B5), aranyvesszős (OD) vagy cserjés (P2a) típusba. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Az élőhely mocsárrétekből vagy

felhagyott szántókból alakul ki és kezeletlenség esetén előbb-utóbb spontán erdősül, többnyire égerrel vagy rekettyefűzzel. Hosszú távon ligeterdő vagy gyertyános-tölgyessé alakulnak. A kaszálásba újra bevont állományok regenerációja és mocsárrétté alakulása viszonylag rövid időn belül végbemegy. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Az élőhely kaszálásával és a lekaszált fű eltávolításával jó eredmények érhetők el, a rétek gyorsan regenerálódnak. A parlagok rétté alakulása hosszabb folyamat, a regeneráció sebessége nagyban függ a rendelkezésre álló közeli propagulumforrás nagyságától. 64 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Jellegtelen száraz vagy félszáraz gyepek és magaskórósok Á-NÉR kód: OC (a területen: OC, OC×D2, OC×E2, OC×E5, OC×Ob, OC×OD, OC×P2b, OC×RA, OC×RB, OC×U4) Általános jellemzés Mivel a

termőhelyi és a gazdálkodási feltételek csak kevés helyen (dombtető) megfelelőek a száraz gyepek kialakulásához, azok degradátuma sem tekinthető elterjedt élőhelynek a vizsgált területen. A száraz hegyi kaszálórétek felhagyásával a fűfélék elterjednek (Festuca rubra, Poa pratensis), ezzel párhuzamosan a gyepben élő alacsony termetű kétszikű fajok egyedszáma és fajszáma is csökken. Gyakran megtelepszik és dominánssá válik a Calamagrostis epigeios, valamint elszórva cserje- (Prunus spinosa, Crataegus monogyna, Rosa canina) és fafajok (Pinus sylvestris, Betula pendula) települnek be, de azok még csak alacsony borításban találhatók meg. A szomszédos erdőszegélyek cserjéi (Calluna vulgaris, Cytisus supinus, Lembotropis nigricans) is beszivároghatnak, de összességében a degradációra utaló fajok denzitásában következik be pozitív változás. Ide tartoznak még a dombtetők felhagyott szántó, parlagterületei is, melyek

általában Elymus repens és Calamagrostis epigeios dominanciájával jellemezhetők. Néhány ilyen parlagot később kaszálnak, bennük egyes tágtűrésű kétszikűek (Daucus carota, Lotus corniculatus, Pastinaca sativa, Trifolium repens, Centaurium erythraea, Centaurea pannonica) is megtelepedhetnek. Ezek természetessége jobb a kezeletlen parlagokénál és folyamatos kezelés mellett száraz gyepekké fejlődhetnek, jelenlegi állapotukban azonban semmiképp sem tekinthetők hegyi száraz réteknek. Összevont típusok, társulások Felhagyott száraz gyep Száraz parlagok Társulás neve Százalék 40 60 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Festuca rubra Gyakori Dactylis glomerata Gyakori Daucus carota Gyakori Betonica officinalis Gyakori Pastinaca sativa Gyakori Centaureum erythraea Gyakori Agrostis capillaris Gyakori Achillea collina Gyakori Trifolium repens Gyakori Plantago lanceolata Gyakori Bromus

mollis Gyakori Calamagrostis epigeios Gyakori Erigeron annuus Gyakori Epiklobium ciliatum Gyakori 65 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Vegetációdinamikai jellemzés A szukcesszió kimenete nagyban függ az élőhely kezelésétől. Kezeletlenség fennmaradása esetén beerdősülnek, ha viszont állományaikat újra kaszálják, akkor azok gyorsan regenerálódhatnak és száraz gyeptípussá alakulnak. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Általában hegyi szárazrétek degradációjával vagy száraz termőhelyen lévő szántók felhagyásával keletkeznek. A szukcesszió a potenciális vegetáció felé tart (ami lehet cserestölgyes, gyertyános-tölgyes), de azt csak hosszútávon érheti el Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Természetvédelmi kezeléssel (kaszálás, legeltetés) a száraz gyepek regenerációja viszonylag gyorsan elérhető, a regeneráció

sebessége nagyban függ a degradáció mértékétől vagy a parlagszukcesszió stádiumától. A lekaszált füvet el kell távolítani még akkor is, ha azt takarmányozásra nem lehet felhasználni. 66 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Lágyszárú özönfajok állományai Á-NÉR kód: OD (a területen: OD, OD×B5, OD×D5, OD×J1a, OD×J4, OD×OB, OD×OC, OD×P2a, OD×RA, OD×RB, OD×RB×B5, OD×RC, OD×RD, OD×T11) Általános jellemzés Általában vízfolyások környezetében alakulnak ki, valamilyen kezeletlen élőhelyen (felhagyott kaszálórét, szántó). Szinte mindig hibridkategóriában szerepelnek, gyakran mozaikolnak magassásosokkal, fűzligetekkel, spontán erdősülő vagy cserjésedő területekkel. Őrségi viszonylatban az élőhelyet a következő fajok alkotják: Solidago gigantea, Aster lanceolatus, Reynoutria x bohemica, Impatiens glandulifera. A felsorolt fajok közül leggyakoribb a

Solidago gigantea, szinte minden felhagyott élőhelyen megtalálható. Az Impatiens glandulifera főleg vízfolyások közvetlen közelében alkot állományokat (általában az előző fajjal együtt), de gyakran láthatjuk patakparti magaskórósokban is. Jellemző a Vendvidéken és a Rába mellett Ugyancsak a Rába mellett terjed a Reynoutria x bohemica és az Aster lanceolatus. A felsoroltakon kívül még számos özönnövény van jelen a vizsgált területen, de azok még szerencsére nem alkotnak térképezhető méretű, homogén állományokat. Az agresszíven terjedő özönnövények termőhelyükön általában monodominánsak, köztük csak néhány erős kompetítor fűféle (Elymus repens, Alopecurus pratensis, Phalaris arundinacea) marad fenn. Összevont típusok, társulások Társulás neve Aranyvesszősök Aranyveszős-őszirózsás állományok Aranyvesszős-nebáncsvirágos állományok Japánkeserűfüvesek Százalék 60 20 15 5 Listás és más fontos (pl.

domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Solidago gigantea Társulásalkotó Aster lanceolatus Társulásalkotó Reynoutria x bohemica Társulásalkotó Urtica dioica Társulásalkotó Ehinocystis lobata Szórványos Impatiens glandulifera Társulásalkotó Phalaris arundinacea Társulásalkotó Alopecurus pratensis Szórványos Helianthus tuberosus Társulásalkotó Rudbeckia laciniata Társulásalkotó Vegetációdinamikai jellemzés A homogén özönnövény állományok a szukcessziót akár hosszabb ideig is stabilizálni tudják, a vegetáció gyakorlatilag sokáig „megreked” a magaskórós stádiumban. Agresszív terjedésük egybeesett az őrségi tájhasználat megváltozásával, melynek során jelentős kiterjedésben jöttek létre felhagyott, kezeletlen élőhelyek. 67 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Az utolsó természetes és a mai potenciális

növényzet Általában valamilyen nyílt élőhelyet foglalnak el, ami többnyire felhagyott gyep vagy szántó, de gyakran jelennek meg fűzligetekben. Mivel erős kompetítorok, lágyszárú fajok ritkán jutnak be homogén állományaikba. Általában egy idő után cserjésednek, erdősülnek, majd az árnyékolással fokozatosan visszaszorulnak. Helyükön jellegtelen puhafás erdők keletkeznek, de a szukcesszió hosszú távon a ligeterdők felé tart. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Rendszeres kaszálással az aranyvessző, a nebáncsvirág és az őszirózsa állományok visszaszoríthatók, helyükön a korábbi élőhely jól tud regenerálódni. Lokális eredmények könnyen elérhetők, de az özönnövényekkel szembeni hatékony küzdelem csak a tájhasználat drasztikus megváltozásával (élőhelyek intenzív kezelése) vehető fel. A japánkeserűfű állományok csak vegyszerezéssel szoríthatók vissza. 68 Az Őrség Kiemelt

Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Magaskórós ruderális gyomnövényzet Á-NÉR kód: OF Általános jellemzés Az élőhely a Rába mellett három helyen, valamint Csörötnek közelében az Őrség platóján fordult elő térképezhető kiterjedésben, szántókon. A Rába menti foltokon a zsióka az uralkodó, ruderális kísérőfajokkal, a másik lelőhelyen Chenopodium-fajok a eghatározók. A mélyebb részeket a belvizes években nem tudták művelni, itt alakultak ki a főleg gyomokból álló növénytársulások, melyek inkább az ártéri ruderáliákhoz állnak közelebb, mint a szikesekhez. A zsióka mellett jellemzőek a zátonyokon és kiszáradt holtágakban megjelenő ártéri ruderáliák (Polygonum lapathifolium, Rorippa palustris, Bidens tripartita, B. frondosa) és a mocsári fajok (Lythrum salicaria, Stachys palustris). Az évek óta tartó parlagon hagyás következménye az Agrostis stolonifera terjedése.

Összevont típusok, társulások Zsiókás Libatop-társulás Társulás neve Százalék 90 10 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Bolboschoenus maritimus s.l Agrostis stolonifera Carex hirta Juncus effusus Lythrum salicaria Polygonum lapathifolium Xanthium italicum Bidens frondosa Chenopodium album Epilobium tetragonum Chenopodium ficifolium Típus Társulásalkotó Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Társulásalkotó Ritka Ritka Megjegyzés Vegetációdinamikai jellemzés Kedvező években valószínűleg felszántják majd a Rába menti területet, de jelenlegi állapotban a mocsárrét regenerációja figyelhető meg az élőhelyen. A másik helyszínen a ruderália jellegtlene gyeppé alakulhat. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Szántókon létrejött élőhelyek, amelyek visszalakulása a termőhelytől függ; a Rába mentén keményfás

ligeterdő, az Őrség platóján üde lomberdő a potenciális zárótársulás. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Valójában a másodlagos, rontott élőhelyek közé sorolandó. Mivel szántókon helyezkedik el, így regenerációjukra valószínűleg nem kerülhet sor. 69 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Taposott gyomnövényzet és ruderális iszapnövényzet Á-NÉR kód: OG Általános jellemzés A felmérés során viszonylag kevéssé használt élőhelykategória, melyet általában a Rába zátonyain kialakult ártéri ruderáliákra alkalmaztunk. Ritkán érnek el térképezhető nagyságot A zátonyok magasabb térszínein lévő szerves anyagban gazdag iszapos-kavicson magas növésű kétszikű gyomokból (Polygonum hhydropiper, P. lapathifolium, Bidens tripartita, B frondosa, Rumex crispus) és fűfélékből (Agropyron caninum, Phalaris arundinacea) álló vegetáció

alakul ki. A magasabb növények alján néha iszapnövények (Gnaphalium uliginosum, Cyperus fuscus, Juncus bufonius) vagy egyéb ruderális gyomok (Polygonum aviculare, Amaranthus deflexus, Chenopodium glaucum) is megtalálhatók. Többnyire bokorfüzesekkel és iszapnövényzettel mozaikolnak, kiterjedésük a folyó vízszintingadozásától függ. Bár az élőhelyet alkotó fajok többsége gyom, az ártéri ruderáliák fontos indikátorai (főleg zátonyokhoz köthetők) a szabályozatlan folyóknak. Natura 2000 jelölő élőhelyek ezért a többi O kategóriás vegetációs egységtől külön kezelendők, mivel természetes körülmények között alakulnak ki. Összevont típusok, társulások Ártéri ruderáliák Társulás neve Százalék 100 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Chenopodium album Gyakori Chenopodium polyspermum Gyakori Chenopodium glaucum Gyakori Amaranthus deflexus Gyakori

Polygonum aviculare Gyakori Polygonum lapathifolium Gyakori Polygonum hydropiper Társulásalkotó Phalaris arundinacea Gyakori Cyperus fuscus Gyakori Juncus bufonius Gyakori Rorippa palustris Gyakori Bidens tripartita Gyakori Bidens frondosa Gyakori Vegetációdinamikai jellemzés A termőhely szárazra kerülésével először az iszapnövények jelennek meg, majd a ruderáliák azok fölé nőnek, az élőhely nyár végére-ősszel teljesedik ki igazán. A vegetáció továbbfejlődését a termőhely víz alá kerülése akadályozza meg, de ha ez elmarad, akkor a következő évben már bokorfüzesekké alakulnak át. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Általában csupasz iszapfelszínen alakulnak ki, a potenciális vegetációtípust a folyódinamika nagyban meghatározza, de többnyire a fűzligetek irányába tart. 70 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Természetvédelmi kezelési

javaslatok, megjegyzések Megőrzésük a folyó természetes dinamikájának biztosításával (zátonyképződés, holtágak lefűződése) szavatolható, aktív természetvédelmi kezelés nem szükséges a fennmaradásukhoz. A kövekkel biztosított folyómederben csak nagyon szűk az élettér számukra 71 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Őshonos fafajú fiatalosok Á-NÉR kód: P1 (a területen: P1, P1×K5, P1×P8, P1×RB, P1×RC, P1×RD, P1×S3, P1×S4, P1×S5) Általános jellemzés Korábbi erdők helyén, döntően azok célzott erdészeti felújítása (néha széldöntések) után létrejött, a területre jellemző őshonos fafajokból álló fiatal állományok. Magasságuk változó, ide sorolhatók a még szedres-siskanádas foltokkal mozaikos fiatalabb (3-4 éves) erdősítések, valamint másik végletként az erdő jellegüket még vissza nem nyert 5-6 m magas fiatal állományok. Amennyiben

elegyként erdeifenyő, luc, esetlen nem őshonos más faj előfordult az állományban, még ebben a kategóriában jegyeztük fel. Az Őrségben nagy kiterjedésű élőhelytípus, amely ott jellemző, ahol a nagyüzemi jellegű, vágásos gazdálkodás dominál vagy dominált az elmúlt 10-20 évben. Különösen nagy (esetenként 30-50 ha-os) +- összefüggő fiatalos tömbök vannak a Rába-völgyre néző sávban Máriaújfalutól Iváncig, valamint a Nádasdi-platón. Valamivel kisebb a jellemző méret az Őrség belsejében. A Vend-vidéken és a magyarszombatfai erdőtömbben szinte teljesen hiányoznak a nagyobb felújítások. A fafajösszetételre az elegyesség a jellemző, még abban az esetben is, ha az erdészeti kivitelezés egy fafajra koncentrál. Gyakori és jellemző a pionír fafajok betelepedése A pontos elegyarányok megállapítását akadályozza, hogy az állományok rendszerint áttekinthetetlenek, sűrűségük miatt átjárhatatlanok. Az elmúlt

évtizedek luc-pusztulása és természetvédelmi törekvések következtében az elegyességre törekvés az egykor homogén fenyvesek helyén is megfigyelhető. Összevont típusok, társulások Objektív tipizálásuk nem lehetséges, mivel kevés kivétellel nagyon változatos összetételű és korú lomb-fenyő elegyes állományokról van szó. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Fagus sylvatica Főleg a belső, bükkös klímájú területeken Quercus robur Általánosan alkalmazott faj Quercus petraea Általánosan alkalmazott faj Pinus sylvestris Általánosan alkalmazott faj Picea abies Rendszeresen elegyítik Larix decidua Rendszeresen elegyítik Carpinus betulus Spontán betelepülő Betula pendula Spontán betelepülő Salix caprea Spontán betelepülő Populus tremula Spontán betelepülő Rubus fruticosus Szegélyeken, nyílt foltokon Calamagrostis epigeios Szegélyeken, nyílt foltokon Solidago

gigantea Szegélyeken, nyílt foltokon Vegetációdinamikai jellemzés A kezdeti fázisban a fényigényes fajok, gyomo előretörése figyelhető meg, a specialista erdei fajok visszaszorulnak. A felújítást követő óhatatlan gyomosodás, jellegtelenedés a rege72 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése nerációs folyamatok révén a középkorú állományokban általában már nem vagy kevéssé érzékelhető, azaz az eredeti társuláskép és -szerkezet kb. visszaáll Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Termőhelytől függően valamelyik erdőtársulás, amely szerencsés esetben a regenerálódó állomány révén újra kialakul. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések A fiatalosok természetvédelmi kezelése nem a már csemetés időszakban, hanem jóval korábban kell kezdődjön. Már a bontóvágások, ill a végvágás időszakában ügyelni kell a reálisan

felújítható állományszerkezet kialakítására, megfelelő nagyságú vágásterületekkel kell számolni, foglalkozni kell a potenciálisan inváziós fajok korlátozásával. Az erdősítésekben elegyességre kell törekedni, kerülni kell a fenyők nagy csoportos vagy tömbös telepítését A kedvező klíma- és talajadottságok sok helyen lehetővé teszik az ápolások minimalizálását, azaz a felesleges újabb beavatkozások, bolygatások megjelenését. A nagy, összefüggő vágásterületek helyett törekedni kell azok méretének a csökkentésére, még olyan helyzetben is, ahol egyébként akár 5 ha-os felújítások is eredményesen elvégezhetők lennének. Mind erdészeti, mind természetvédelmi szempontból nagy gondot okoz a túltartott vadállomány, amely a fiatalosok vitalitását, növedékét nagymértékben visszafogja, gyomosodásukat fokozza. 73 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018)

élőhelytérképezése Üde cserjések Á-NÉR kód: P2a (a területen: P2a, P2a×B5, P2a×D5, P2a×D5×E1, P2a×E1×RB, P2a×OB, P2a×OB×D2, P2a×OB×D34, P2a×OB×E1, P2a×OD, P2a×RA, P2a×RB, P2a×RB×RC, P2a×RC) Általános jellemzés Nedves vagy üde területek szinte kizárólag másodlagos cserjéseinek gyűjtőcsoportja. Leggyakrabban üde és nedves réteken (azok kaszálásának felhagyása után), parlagokon jönnek létre, illetve gyakoriak vonalas létesítményekhez (pl. utak, nyiladékok, villanypászták) kapcsolódóan. Jellemzően mozaikosak (pl spontán facsoportokkal, az eredeti gyep maradványaival). Az Őrség teljes területén megfigyelhetők, de különösen sok állomány van települések közelében (ennek oka egyszerű: a távolabb fekvő területek már régen beerdősültek, míg a közelebbi területek felhagyása az elmúlt 2 évtizedben következett be). Méretük általában nem jelentős, egyedül a Hegyhátsál mellett volt katonai lőtér

cserjése terjedelmes. Az üde cserjések az erdősödés előfutárai. Egyaránt tartalmaznak fajokat a korábbi, nyílt állapotból (ezek jellemzően fényigényesebb lágyszárúak), a zártban foltokon már erdei fajok lágyszárúak, sőt erdei fafajok is megjelennek. A nyíltabb területeken, ahol megfelelő mennyiségű propagulum áll rendelkezésre, ott a „valódi” cserjés dominánsak, az erdőtömbök belsejében viszont gyakran a fafajok cserjeméretű egyedei települnek be elsőként. Bizonyos helyeken (pl. villanypászták) elválasztásuk nagyon szubjektív a fásszárú vágásnövényzettől Az őségi állományokban jellemző az acidofil jellegű fajok (pl. Frangula alnus) megjelenése Összevont típusok, társulások Cönológiai alegységek elválasztásának gyakorlati jelentősége nincsen. Megkülönböztethető egy cserjefajok dominanciájával jellemezhető „tipikus” (kb. 50-50%), és egy fafajok dominanciájával jellemezhető „erdőközeli”

változat, de ezek között számos átmenet van. Különálló, nem túl gyakori altípust képeznek a gyomos rekettyefüzesek, amelyek degradált nedves élőhelyeken alakulnak ki. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Salix cinerea Rába mente Állományalkotó Frangula alnus Őrség belső része Szórványosan Corylus avellana Őrség belső része Szórványosan Rubus fruticosus Mindenütt Állományalkotó Prunus spinosa Mindenütt Szórványosan nedves helyeken is Betula pendula Őrség belső része Betelepülő pionír Alnus glutinosa Őrség belső része Betelepülő pionír Crataegus monogyna Mindenütt Szórványosan nedves helyeken is Carex buekii Mindenütt Szórványosan, nedves rétek helyén Solidago gigantea Mindenütt Gyakori inváziós faj + a réti fajok közül számos, viszonylag árnyéktűrő, nagyobb termetű növény 74 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület

(HUON 20018) élőhelytérképezése Vegetációdinamikai jellemzés Az erdők előfutárai, a nyílt helyek szukcessziójának gyorsan változó átmeneti élőhelyei. Termőhelytől függően 5-20 év alatt zártabb, erdőszerű állományokká alakulnak, és a cserjés jelleg megszűnik. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Mindenféle nyílt élőhely helyén, valamint vonalas létesítmények melletti nem kezelt sávokban kialakulhatnak, amennyiben a termőhely üde vagy nedves. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Természetvédelmi megítélésük az eseti szituációtól függ. A jobb minőségű gyepek becserjésedése nem kívánatos, azt a lehetőségekhez mérten fékezni kell kaszálással, legeltetéssel. A szántók, gyenge parlagok becserjésedése elvileg regeneráció jellegű, értékesebb élőhelyek felé mutat. 75 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése

Galagonyás-kökényes cserjések Á-NÉR kód: P2b (a területen: P2b, P2b×OB, P2b×OC, P2b×OD, P2b×RA, P2b×S6) Általános jellemzés Száraz, általában meleg, napos termőhelyek zárt vagy gyepekkel mozaikos cserjései, amelyben a Prunus spinosa, Crateagus monogyna meghatározó szerepű, de mellettük a lágyszárúak között is több xerofil faj van. Az Őrségre (termőhelyi okokból) nem jellemző típus, a középső és keleti területeken néhány szárazabb szegély és gyep felhagyása után képződött kisebb számú ide sorolható állomány. Összevont típusok, társulások Cönológiai alegységek elválasztásának gyakorlati jelentősége nincsen. A kisszámú őrségi állomány a fajkészlet és felépítés szerint sem tipizálható. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Prunus spinosa Állományalkotó Crateagus monogyna Állományalkotó Pyrus pyraster Szálanként rendszeresen

Juniperus communis Ritka Agropyron repens Állományalkotó Calamagrostis epigeios Állományalkotó Agrostis tenuis Állományalkotó Centaurea pannonica Szálanként rendszeresen Agrimonia eupatoria Szálanként rendszeresen Daucus carota Szálanként rendszeresen + a gyepi fajok közül számos, viszonylag árnyéktűrő faj Vegetációdinamikai jellemzés Az erdők előfutárai, a nyílt helyek szukcessziójának gyorsan változó átmeneti élőhelyei. Termőhelytől függően 10-20 év alatt zártabb, erdőszerű állományokká alakulnak, és a cserjés jelleg megszűnik (átalakulásuk a száraz talaj miatt a P2a típusnál lassabb). Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Mindenféle nyílt élőhely helyén, valamint vonalas létesítmények melletti nem kezelt sávokban kialakulhatnak, amennyiben a termőhely száraz-félszáraz. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Természetvédelmi megítélésük az eseti szituációtól függ. A jobb

minőségű gyepek becserjésedése nem kívánatos, azt a lehetőségekhez mérten fékezni kell kaszálással, legeltetéssel. A szántók, gyenge parlagok becserjésedése elvileg regeneráció jellegű, értékesebb élőhelyek felé mutat. 76 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Idegenhonos cserje vagy japánkeserűfű fajok uralta állományok Á-NÉR kód: P2c Általános jellemzés A területen (szerencsére) nem jellemző kialakulásuk mindössze három folt sorolható ide. Közülük kettő japánkeserűfű-telep, a harmadik egy Amorpha fruticosa-sor. A japánkeserűfűtelepek zárt, egészen árnyas állományok, amelyben gyakorlatilag már növényfaj nincsen A gyalogakácos egyetlen sort alkot. Összevont típusok, társulások Két japánkeserűfüves, egy gyalogakácos folt. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Fallopia japonica

Állományalkotó Amorpha fruticosa Állományalkotó Vegetációdinamikai jellemzés Teljesen átalakult foltok, amelyek környezetében megfelelő kezelés híján az adott inváziós faj továbbterjedésével kell számolni. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Mindhárom folt szántó szélén, átalakult környezetben van. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Tekintettel a kisszámú foltra, illetve az ott előforduló inváziós faj továbbterjedésében rejlő nagy ökológiai veszélyre, egyértelműen e foltok óvatos, körültekintő vegyszeres kezelése, az özönfaj egyedeinek eltávolítása kívánatos, lehetőség szerint minél előbb. Az Őrség patakvölgyeiben mindkét faj veszélyesen (és már visszafoghatatlanul) elterjedhet, ha nem lépnek időben közbe. 77 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Újonnan létrehozott, őshonos vagy idegenhonos fafajú,

fiatal erdősítés Á-NÉR kód: P3 Általános jellemzés Szántók, felhagyott szántók, gyepek helyén kialakított, őshonos vagy idegenhonos fafajú telepítések, azaz nem erdőállomány helyén létrehozott erdősítés. Az Őrségben nem jellemző típus, csupán néhány kisebb területrészen figyelhető meg (sokkal jellemzőbb a felhagyott területek spontán erdősödése). Farkasfa, Hegyhátszentmárton, Felsőmarác mellett van néhány újabb erdősítés-csoport, amelyek szinte kivétel nélkül kocsányos tölggyel történtek. Az állományokban még a korábbi szántók gyomnövényzete, vagy a beültetett gyepek füvei a meghatározók, erdei jellegük nincs. Á-NÉR leírás kritikája A faállomány a típusban az ÁNÉR leírás szerint 0,5 m alatti – ez azonban a gyakorlat szempontjából tarthatatlan, hiszen az akár e telepítés pillanatában is elérheti ezt az értéket. A munka során a fiatalos jellegű, max. 5 m magas állományokat is ide soroltuk

Összevont típusok, társulások A kisszámú állomány nem tipizálható. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Quercus robur Telepítve Solidago gigantea Gyakori inváziós faj Betula pendula Betelepülő pionír Festuca rubra Jellemző fűféle Calamagrostis epigeios Jellemző fűféle Vegetációdinamikai jellemzés A kedvező termőhelyi adottságok miatt gyorsan záródó, jellegtelen tölgyessé átalakuló állományok. Erdei aljnövényzetük várhatóan néhány évtized alatt betelepül a szomszédos erdőfoltokból. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Az állományokat szántóra vagy (jellemzően évekkel korábban) felhagyott gyepekre telepítették. Hosszú távon gyertyános-tölgyes jellegű erdőkké alakulhatnak Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések A szántók erdősítése ellen kifogás nem tehető. Farkasfa mellett egy egész völgyszakasz gyepjei

kerültek beerdősítésre az elmúlt évtizedben, az ilyen jellegű folyamatok természetvédelmi szempontból nem kívánatosak (akkor sem, ha elgyomosodott, fajszegény egykori rétekről van szó). 78 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Fáslegelők, fáskaszálók, felhagyott legelőerdők, gesztenyeligetek Á-NÉR kód: P45 (a területen: P45, P45×E1×OB) Általános jellemzés Eredetileg kaszált vagy legeltetett gyepek, elszórtan álló, jellemzően terebélyes, szoliter fákkal. Napjainkra művelésűk jellemzően országosan megszűnt, magaskórósodásuk, gyomosodásuk, visszaerdősülésük meghatározó folyamat Az Őrségben mindössze két állomány sorolható aktuálisan ide (Bajánsenye és Felsőmarác mellett), ezek is – felhagyásuk következtében – sokat vesztettek egykori típusos jellegükből. Ezeken kívül több, egészen átalakult állomány van a területen (amelyek már erdő

jellegűek). Az őrségi fáslegelőkön a Quercus robur a jellemző fafaj. Cserjésedésükben a kökénynek meghatározó szerepe van. A gyepszint megmaradása az erdősültség fokától függ, a viszonylag nyílt és cserjeirtással újra kezelt bajánsenyei foltban még a nedves réti fajok is megvannak. Eredeti formájukban közösségi jelentőségű élőhelyek, a becserjésedett/visszaerdősült változatokra ez már nem erőltethető rá (potenciálisan Natura 2000 élőhelyek, de ehhez megfelelő regeneráció, kezelés szükséges). Összevont típusok, társulások Az egyik állomány plakor helyzetben, a másik egykori ártéren fekszik, az első esetében hegyi rét, a másodiknál kékperjés rét, mocsárrét lehetett egykor a gyepszintben. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Quercus robur Mindkét helyen Tipikus szoliter fák Populus tremula Mindkét helyen Pionír szegélyben Robinia pseudoacacia

Felsőmarác Spontán terjedőben Prunus spinosa Mindkét helyen Cserjésedő foltokon Crataegus monogyna Mindkét helyen Cserjésedő foltokon Agrostis tenuis Mindkét helyen Egyes foltokon domináns Solidago gigantea Mindkét helyen Egyes foltokon domináns Festuca rubra Mindkét helyen Egyes foltokon domináns Molinia caerulea Bajánsenye Egyes foltokon domináns Carex buekii Bajánsenye Egyes foltokon domináns A bajánsenyei foltban emellett sok egykori lápréti faj is van (lásd a digitális adatbázisban). Vegetációdinamikai jellemzés Az állományok felhagyása bizonyára évtizedekkel ezelőtt bekövetkezett, azóta erősen elcserjésedtek. Jellemző az erdei fajok betelepülése, míg a gyepi jelleg felszámolódik Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Egykori erdők helyén jöttek létre, évszázados extenzív kezelés mellett. A bajánsenyei folt mellett van olyan (keményfás ligeterdős besorolást kapott) rész is, ami korábban szintén fás

legelő volt (ez kijelöli a fejlődés irányát). Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Tájképi és természetvédelmi szempontból is értékes élőhelytípus, az egykori extenzív tájhasználat tanúja. A bajánsenyei folt jobb állapotú, ott több folt megőrizte a gyepi jelleget, ill. helyenként látszanak a cserjeirtás nyomai, ami nyomán esetleg újraindulhat a legeltetés Ez esetben ügyelni kell a túlhasználat elkerülésére. 79 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Parkok, kastélyparkok, arborétumok és temetők az egykori vegetáció maradványaival vagy regenerálódásával ÁNÉR kód: P6 Általános jellemzés Olyan parkok, parkszerű kertek és temetők, amelyek az egykori vegetáció maradványait őrzik, vagy ahol – a kezelés hiányában - a korábbi növényzet regenerálódásnak indult. A térségben néhány belterületi park, temető sorolható ide, főleg a

Vend-vidéken (ahol a belterület is a Natura 2000 terület része több településen). Itt a fák jellemzően nem őshonosak, de az őshonos fajok spontán megjelenése legalább a kerítésekben, sövényekben megfigyelhető. A gyepes részeken tág tűrésű füvek, a cserjés-árnyas részeken általános lomberdei fajok jelennek meg. Összevont típusok, társulások Különválaszthatók a parkok (3 folt) és a temetők (5 folt). Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Robinia pseudoacacia Spontán megjelenő faj Corylus avellana Sövényekben Carpinus betulus Sövényekben Acer campestre Sövényekben Populus tremula Pionír betelepülő Rubus fruticosus Elhagyott részeken Arrhenatherum elatius A rétszerű foltokon Rumex obtusifolius A rétszerű foltokon Agropyron repens A rétszerű foltokon Festuca rubra A rétszerű foltokon Leontodon hispidus A rétszerű foltokon + számos parkfa Vegetációdinamikai

jellemzés Természetes dinamikáról nem beszélhetünk, egy bizonyos határon túl a spontán regenerációt megállítják, a területet kezelik. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Jellemzően egykori erdők helyén kialakított, ma félkultúr-jellegű típus, amelynek visszaalakulása nem reális. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Mivel települések belterületéhez kötődik, különösebb ajánlásokra nincs szükség. Arra ügyelni kell, hogy a telepített fás- és lágyszárú fajok között ne legyenek potenciális inváziós fajok. 80 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Ősi fajtájú, gyepes és / vagy erdősödő, extenzíven művelt gyümölcsösök ÁNÉR kód: P7 (a területen: P7, P7×E2, P7×OB, P7××OB×RB, P7×RB, P7×RB×OB) Általános jellemzés Hagyományos (ősi) gyümölcsfajtákból telepített, tág állású, változatos kor-, faj- és

fajtaeloszlású, extenzíven (hagyományos kisparaszti módon) művelt, kaszált, olykor legeltetett, természetközeli gyepszintű gyümölcsösök. Egykor az egész térségre jellemzőek voltak, mára foltszámuk és kiterjedésük drasztikusan lecsökkent (mintegy 40 foltot térképeztünk), a maradék foltok állapota gyakran leromlott. Jobb foltjaik a vend-vidéki települések belterületén vannak, de elszórtan gyakorlatilag a teljes területen van egy-egy állomány. Az aljnövényzetben megőrződnek a hegyi rétek, kaszálórétek fajközösségei A jobb állapotú foltokon az élőhely megfeleltethető a 6510 (Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis), vagy a 6520 (Hegyi kaszálórétek) közösségi jelentőségű élőhelytípusnak. Összevont típusok, társulások A térképezett állományok nagyjából hasonló (általában félszáraz-üde) termőhelyűek. Megkülönböztethetők a veres csenkeszes hegyi rétekre, ill. az

üde kaszálókra emlékezettő típusok (előbbi a gyakoribb), valamint a gyomosodás, degradáltság szerint csoportosíthatók. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Arrhenatherum elatius Üde réti típus Gyakori Trisetum flavescens Üde réti típus Gyakori Hieracium umbellatum Üde réti típus Gyakori Crepis biennis Üde réti típus Gyakori Achillea millefolium Üde réti típus Gyakori Lychnis flos-cuculi Üde réti típus Szórványos Anthoxanthum odoratum Mindkét típus Gyakori Ranunculus acris Mindkét típus Gyakori Selinum carvifolia Üde réti típus Szórványos Deschampsia caespitosa Üde réti típus Szórványos Lotus corniculatus Mindkét típus Szórványos Lathyrus pratensis Üde réti típus Szórványos Holcus lanatus Mindkét típus Szórványos Festuca rubra Hegyi rét-típus Gyakori Euphrasia stricta Hegyi rét-típus Szórványos Helianthemum ovatum Hegyi rét-típus Szórványos Polygala

comosa Hegyi rét-típus Szórványos Plantago lanceolata Üde réti típus Gyakori Trifolium pratense Üde réti típus Gyakori Heracleum sphondylium Üde réti típus Szórványos Agrostis tenuis Hegyi rét-típus Gyakori Festuca rupicola Hegyi rét-típus Szórványos 81 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Vegetációdinamikai jellemzés Természetes dinamikájuk tulajdonképpen nincs – a rendszeres kaszálás hozzájárul a réti jelleg fennmaradásához, a magaskórósodás, cserjésedés fékezéséhez. Más gyepekhez hasonlóan felhagyás esetén az erdősödés sebessége a termőhelytől és a vegetációs környezettől (pl. erdők közelségétől) függ. A területen akad néhány olyan egykori gyümölcsös (pl elhagyott szőlőhegyeken, mint Bajánsenye, Kercaszomor), ami néhány évtized alatt +- zárt, jellegtelen erdővé alakult át. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet

Egykori üde-félszáraz erdők helyén létrehozott, extenzív kezelésű állományok. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Fenntartásuk tájképvédelmi, kultúrtörténeti és természetvédelmi szempontból is kívánatos. Megóvásukat nehezíti, hogy rendszerint belterületen, lakóépületek közelében (néhol szinte az udvarban) helyezkednek el, megfelelő kezelésük gyakorlatilag a tulajdonos hozzáállásától függ. Ideális esetben évente 2-3 alkalommal kaszálják őket (a fűnyírózott állományok gyepszintje néhány év alatt kultúrgyeppé alakul), sem a gyepet, sem a gyümölcsfákat nem vegyszerezik. A taposási kár (pl autók parkolása miatt) jelentős lehet Az ősi gyümölcsfajták megőrzése speciális feladat, szintén nehezen kivitelezhető. 82 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Vágásterületek ÁNÉR kód: P8 (a területen: P8, P8×P1, P8×RB, P8×s5,

P8×S7) Általános jellemzés Erdők, faállományok helyén, fakitermelést (esetleg széldöntést) követően kialakult erdőtlen vagy már természetes / mesterséges újulattal rendelkező területek, ahol a facsemeték mellett jelentős a lágy- és fásszárú vágásnövényzet borítása. Meglétük ott jellemző, ahol vágásos erdőgazdálkodást folytatnak, elterjedési mintázatuk nagyjából megegyezik a fiatalosokéval (P1). Ennek megfelelően a szálalógazdálkodással érintett területeken alig van vágásterület, míg a nagyobb fenyves monokultúrákban akár 10 hektár feletti foltokkal is találkozhatunk. A vágást követően az első évben néhány egyéves vagy pionír jellegű évelő lágyszárú térhódítása jellemző, majd dominánssá válnak a geofiton fajok (pl. Calamagrostis epigeios, Solidago gigantea), illetve a Rubus fruticosus és pionír fafajok. Sok tényezőtől függ, hogy a fiatalos erdő borítása mikorra alakul ki, a területen bőven

akad olyan folt, ahol erre 10 év sem volt elegendő. Összevont típusok, társulások Tipizálhatók a vágás időpontja szerint (friss pusztavágásosk, siskanádas-aranyvesszős vágások, már erdősülő, de még jellemzően gyomos vágások), ill. a használat módja szerint (erdők helyén, villanypásztákon, stb.) Gyors átalakulásuk miatt a típusoknak sok jelentősége nincs. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Erechtites hieraciifolia Pusztavágásokon Gyakori Juncus effusus Pusztavágásokon Gyakori Juncus tenuis Pusztavágásokon Gyakori Senecio viscosus Pusztavágásokon Gyakori Epilobium ciliatum Pusztavágásokon Gyakori Epilobium montanum Pusztavágásokon Gyakori Gnaphalium sylvaticum Pusztavágásokon Gyakori Calamagrostis epigeios Többéves vágásokon Gyakori Solidago gigantea Többéves vágásokon Gyakori Agrostis tenuis Többéves vágásokon Gyakori Rubus fruticosus Többéves

vágásokon Gyakori Betula pendula Többéves vágásokon Gyakori Salix caprea Többéves vágásokon Gyakori Frangula alnus Többéves vágásokon Gyakori Pinus sylvestris Többéves vágásokon Gyakori Impatiens glandulifera Többéves vágásokon Szórványos Tussilago farfara Többéves vágásokon Szórványos Centaurium erythraea Többéves vágásokon Szórványos Erigeron annuus Többéves vágásokon Szórványos 83 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Vegetációdinamikai jellemzés Az erdősítés sebessége függ a termőhelytől, a vadállománytól és a felújítás módjától. Rendszerint 3-6 év alatt lesz záródott fiatalos, de akár 20 évig is maradhatnak vágásnövényzet-foltok egy területen. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Erdők helyén, emberi hatásra kialakult típus, bármilyen erdőtársulás helyén létrejöhet. Természetvédelmi kezelési javaslatok,

megjegyzések A felújítások természetvédelmi kezelése nem a már csemetés időszakban, hanem jóval korábban kell kezdődjön. Már a bontóvágások, ill a végvágás időszakában ügyelni kell a reálisan felújítható állományszerkezet kialakítására, megfelelő nagyságú vágásterületekkel kell számolni, foglalkozni kell a potenciálisan inváziós fajok korlátozásával. Az erdősítésekben elegyességre kell törekedni, kerülni kell a fenyők nagy csoportos vagy tömbös telepítését A kedvező klíma- és talajadottságok sok helyen lehetővé teszik az ápolások minimalizálását, azaz a felesleges újabb beavatkozások, bolygatások megjelenését. A nagy, összefüggő vágásterületek helyett törekedni kell azok méretének a csökkentésére, még olyan helyzetben is, ahol egyébként akár 5 ha-os felújítások is eredményesen elvégezhetők lennének. Mind erdészeti, mind természetvédelmi szempontból nagy gondot okoz a túltartott

vadállomány, amely a fiatalosok vitalitását, növedékét nagymértékben visszafogja, gyomosodásukat fokozza. 84 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Őshonos fajú facsoportok, fasorok, erdősávok ÁNÉR kód: RA (a területen: RA, RA×B5, RA×D2, RA×D2×E5, RA×D34, RA×D5, RA×E2, RA×OB, RA×OC, RA×OC×E2, RA×OD, RA×P2a) Általános jellemzés Elszórtan álló idősebb őshonos fák (esetleg gyümölcsfák) alkotta facsoportok lágyszárú aljnövényzettel, vagy 1-2 fa szélességű fasorok, erdősávok. Gyakorlatilag bármilyen termőhelyen kialakulhat, a besorolás szempontjából a fafajkészlet kevésbé, inkább a felépítés, megjelenés számít. Fontos, hogy általában nyílt helyen (tehát nem nagyobb erdőkkel körülvéve) fekszenek. Az Őrségben számos ide sorolható folt van, amelyek főleg a települések környezetében fekvő övezetben találhatók, az egyes foltok jellemzően

kis kiterjedésűek. A területen szintén gyakori spontán erdőfoltoktól (RB, RC kategóriák) elsősorban kierjedése alapján választható el, néha meglehetősen szubjektív módon. Az Őrség tájképi megjelenésében, a rétek, kertek, szántók esztétikus lehatárolásában, valamint az agrárkörnyezet ökológiai sokféleségében az állományoknak komoly szerepe van. Gyakran utakat, mezsgyéket szegélyeznek. Összevont típusok, társulások Változatossága, átmeneti állományok sokasága miatt szabatos tipizálása nem lehetséges. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Quercus robur Gyakori Populus tremula Gyakori Betula pendula Szórványos Salix caprea Szórványos Corylus avellana Szórványos Rubus fruticosus Szórványos Alnus glutinosa Szórványos Fraxinus excelsior Szórványos Calamagrostis epigeios Nyílt helyeken Gyakori Solidago gigantea Gyakori Knautia drymeia Árnyas részeken

Gyakori Ajuga reptans Árnyas részeken Gyakori Brachypodium Árnyas részeken Szórványos sylvaticum Carex buekii Egykori ártereken Szórványos Urtica dioica Egykori ártereken Szórványos Impatiens glandulifera Egykori ártereken Szórványos Rubus caesius Egykori ártereken Szórványos 85 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Vegetációdinamikai jellemzés Az ide sorolt foltok egyaránt lehetnek egykor telepített fák, facsoportok spontán beerdősülő környezetű származékai, de lehetséges, hogy a faegyedek mindegyike spontán települt be. Beolvadásukat nagyban meghatározza környezetük, a zárt erdőtömbök belsejében néhány évtized alatt valamelyik természetes erdőtársulássá alakulhatnak. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Egykori üde erdők vagy ligeterdők helyén jöttek létre, azokból legalább fafajkészletükben több elemet megőriztek.

Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Fenntartásuk tájképi, botanikai és zoológiai szempontból is fontos. Az időnként bekövetkező cserjekivágást, fakitermelést mindenképpen a vegetációs perióduson kívül tanácsos végezni. Az idős, terebélyes, odvas fákat mindenképpen meg kell kímélni. 86 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Puhafás pionír és jellegtelen erdők ÁNÉR kód: RB (a területen: RB, RB×D2, RB×D34, RB×D5, RB×E2, RB×E2×OB, RB×OC, RB×OD, RB×E5, RB×J4, RB×J5, RB×J5×S4, RB×K2×J5, RB×OB, RB×OB×J5, RB×OB×S4, RB×OD, RB×P2a, RB×P2a×D2, RB×P2a×E1, RB×P2a×E2, RB×P2a×OB, RB×P7×E2, RB×P8, RB×RC, RB×S1, RB×S4, RB×S5, RB×S6, RB×S7) Általános jellemzés Olyan puha fájú őshonos fajok uralta, erdei lágyszárúakban többnyire szegényes erdők gyűjtőcsoportja, amelyek általában spontán jellegűek, fajszegénységük miatt pedig

még nem sorolhatók be természetszerű erdőtársulásba. Az Őrség egyik leggyakoribb féltermészetes élőhelye (a térképezett foltok száma pontosan 1000), amely felhagyott gyepeken, szántókon alakul ki, de akadnak szándékos telepítésből származó foltok is. Termőhelyileg nagyon heterogén csoport, a száraztól a nedves termőhelyekig bárhol létrejöhet Három meghatározó fafaja (Betula pendula, Alnus glutinosa, Populus tremula) mellett rendszeresen fellépnek kemény fájú fafajok (pl. tölgyek is) Speciális a Pinus sylvestris-dominanciájú foltok megítélése, ugyanis ezeket több típusba is be lehet sorolni Az RB kategóriába a valóban pionír jellegű, viszonylag fiatal foltok kerültek, amelyek nem monokultúra-szerűek (vö. S4), de erdei jellegű sincs még (vö. N13) Összevont típusok, társulások Bár számos átmenet van, akadnak jellegzetes típusok:  Jellegtelen, telepített égeresek, gyakran nem is égerliget termőhelyen (pl.

Zala-völgy állományainak egy része)  Spontán erdeifenyvesek (természetes gyepeken, de akár szántókon is felverődhetnek)  Nyír-rezgőnyár dominanciájú spontán erdősült foltok  Vonalas létesítményekhez köthető szélesebb szegélysávok Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Betula pendula Minden típusban Gyakori Populus tremula Minden típusban Gyakori Alnus glutinosa Jellegtelen, telepített Gyakori égeresek Pinus sylvestris Főleg szárazabb Gyakori termőhelyeken Quercus robur Minden típusban Szórványos Salix fragilis Ártéri termőhelyek Szórványos Salix alba Ártéri termőhelyek Szórványos Corylus avellana Zárt, árnyas foltok Szórványos Salix caprea Minden típusban Szórványos Salix cinerea Ártéri termőhelyek Szórványos Rubus fruticosus Minden típusban Gyakori Urtica dioica Jellegtelen, telepített Gyakori égeresek Solidago gigantea Jellegtelen, telepített

Gyakori égeresek Ajuga reptans Zárt, árnyas foltok Szórványos 87 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Faj Brachypodium sylvaticum Knautia drymeia Carex buekii Rubus caesius Agrostis tenuis Típus Zárt, árnyas foltok Megjegyzés Szórványos Zárt, árnyas foltok Ártéri termőhelyek Ártéri termőhelyek Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Vegetációdinamikai jellemzés Az ide sorolt foltok általában gyorsan változó, átalakuló növényzetűek, a változások a pionír jellegű fajkombinációk eltűnésével és az erdei fajok betelepülésével kapcsolatosak. Beolvadásukat nagyban meghatározza környezetük, a zárt erdőtömbök belsejében néhány évtized alatt valamelyik természetes erdőtársulássá alakulhatnak. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Egykori üde erdők vagy ligeterdők helyén jöttek létre, azokból legalább fafajkészletükben

több elemet megőriztek. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Legalább részleges megtartásuk tájképi, botanikai és zoológiai szempontból is fontos. Holt faanyagban gyakran gazdagok, amely egyes rovarfajok számára jelentős. Nem kívánatos térhódításuk a jó állapotú üde és nedves réteken, ahol ezt rendszeres kaszálással lehet megakadályozni. 88 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők ÁNÉR kód: RC (a területen: RC, RC×B4, RC×B5, RC×E2, RC×J5, RC×J6, RC×K2, RC×N13, RC×OB, RC×OC, RC×OD, RC×P2a, RC×P2a×E1, RC×P8, RC×RB, RC×RB×N13, RC×RB×OB, RC×RB×P2a, RC×RB×S5, RC×S1, RC×S3, RC×S4, RC×S5, RC×S6) Általános jellemzés Olyan kemény fájú őshonos fajok uralta, erdei lágyszárúakban többnyire szegényes erdők gyűjtőcsoportja, amelyek általában spontán jellegűek, fajszegénységük miatt

pedig még nem sorolhatók be természetszerű erdőtársulásba. Igen változatos termőhelyi körülmények között, szinte bárhol megjelenhetnek. A spontán állományok korábbi erdők helyén kialakított másodlagos gyepek, szántók újra erdősödésével jönnek létre, valamilyen erdőnek megfelelő termőhelyen. Szintén erdőnek megfelelő termőhelyen találhatók a jelentősen átalakított, megváltoztatott faji összetételű állományok, de itt az erdőborítás (illetve a faállomány borítása) időben többé-kevésbé folyamatos volt. Telepített faállományt szinte bárhol lehet létesíteni, ahol a fák életfeltételei még megfelelőek és előtte – legalább időszakosan – az erdőborítás szünetelt. Az Őrségben a puhafás állományokhoz hasonlóan elterjedt típus, kisebb foltszámmal, de nagyobb átlagos foltmérettel. A legfontosabb fafaj a Quercus robur, de mellette gyakorlatilag a terület összes őshonos fafaja megtalálható. Gyakran

mozaikol más spontán élőhelytípusokkal (leggyakrabban a puhafás jellegtelen erdőkkel) A nagyobb kiterjedésű, tölgy dominanciájú foltok elhatárolása a gyertyános-tölgyesek felé kifejezetten szubjektív. Összevont típusok, társulások A puhafás állományokkal szemben nehezebben csoportosíthatók. Elkülönül egy tölgyes jellegű, általában szántók, gyepek közé ékelődő fragmentális típus, amely a zárt erdőkön kívül sokfelé megvan. Viszonylag jellegzetes a gyakran zárt erdőtömbök belsejében kialakult főleg gyertyános típus, amely az árnyas, üde helyek spontán erdősödésének egyik köztes állomása. Kevés helyen megfigyelhetők, de elég jellegzetesek a telepített kocsányos tölgyesek, amelyek főleg nedves rétek helyére telepített, egysíkú, fajszegény állományok. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Quercus robur Mind Gyakori Populus tremula Mind

Gyakori Betula pendula Mind Szórványos Salix caprea Mind Szórványos Corylus avellana Mind Szórványos Rubus fruticosus Mind Szórványos Alnus glutinosa Mind Szórványos Fraxinus excelsior Mind Szórványos Calamagrostis epigeios Nyílt helyeken Gyakori Solidago gigantea Mind Gyakori Knautia drymeia Árnyas részeken Gyakori Ajuga reptans Árnyas részeken Gyakori Brachypodium Árnyas részeken Szórványos sylvaticum Carex buekii Egykori ártereken Szórványos Urtica dioica Egykori ártereken Szórványos 89 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Faj Impatiens glandulifera Rubus caesius Phragmites communis Typhoides arundinacea Típus Egykori ártereken Egykori ártereken Egykori ártereken Egykori ártereken Megjegyzés Szórványos Szórványos Szórványos Szórványos Vegetációdinamikai jellemzés Az ide sorolt foltok a puhafás állományoknál lassabban változó, átalakuló, stabil erdők, ahol az

erdei fajok dominanciája kialakulóban van. Beolvadásukat nagyban meghatározza környezetük, a zárt erdőtömbök belsejében néhány évtized alatt valamelyik természetes erdőtársulássá alakulhatnak, míg az elszigetelt tölgyes fragmentumok akár 50 évig sem sokat változnak. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Egykori üde erdők vagy ligeterdők helyén jöttek létre, azokból legalább fafajkészletükben több elemet megőriztek. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Legalább részleges megtartásuk tájképi, botanikai és zoológiai szempontból is fontos. Holt faanyagban gyakran gazdagok, amely egyes rovarfajok számára jelentős. Nem kívánatos térhódításuk a jó állapotú üde és nedves réteken, ahol ezt rendszeres kaszálással lehet megakadályozni (a teljes átalakulás előtt itt általában van egy köztes puhafás fázis). 90 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018)

élőhelytérképezése Idegenhonos fafajokkal elegyes jellegtelen őshonos fafajú erdők ÁNÉR kód: RD (a területen: RD, RD×OB, RD×OD, RD×P2a) Általános jellemzés A jellegtelen, fajszegény erdők olyan gyűjtőtípusa, ahol az őshonos fafajok mellett számottevő idegenhonos elegy van. Ez a térképezési területen főként a Robinia pseudoacacia spontán jellegű elegyedését takarja, ami gyomosodással, szedresedéssel jár. Más tulajdonságaiban az RD kategória erdei hasonlóak az RB, RC kategóriákba sorolt erdőkhöz Á-NÉR leírás kritikája A 2009-es ÁNÉR-javaslatban RD, RE típusok elnevezése, definíciója, elhatárolása zavaros. Az őrségi erdők szempontjából jelentős új „RE” kategória elkülönítését nem látjuk szükségesnek. Az amúgy is erdeifenyő-dominanciájú élőhelyek közül a már létező N13, RB és S4 kategóriák mellé bevezetett RE nem vezet az élőhelyek kialakulásának jobb megértéséhez, tovább fokozza az

amúgy is szubjektív besorolások bizonytalanságát. Úgy véljük, hogy az idősebb erdeifenyő-állományokban fellépő lomb elegyedést részben az alapos foltleírással, részben a meglévő kategóriák kombinációival is logikusan jelezni lehet. Emiatt az összes, idegenhonos fafajokkal elegyes (de őshonos komponenssel) rendelkező jellegtelen erdőt a 2007-es ÁNÉR szerinti értelemben használt RD kategóriába soroltuk be, nevét pedig a fentiekben látható módon, rövidítve alkalmazzuk. Összevont típusok, társulások Az ide sorolt állományok nem tipizálhatók. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Quercus robur Gyakori Populus tremula Szórványos Betula pendula Szórványos Salix caprea Szórványos Corylus avellana Szórványos Pinus sylvestris Szórványos Carpinus betulus Gyakori Tilia cordata Szórványos Picea abies Szórványos Robinia pseudoacacia Gyakori Rubus fruticosus

Szórványos Alnus glutinosa Szórványos Fraxinus excelsior Szórványos Calamagrostis epigeios Gyakori Solidago gigantea Gyakori Knautia drymeia Gyakori Ajuga reptans Gyakori Urtica dioica Szórványos Carex brizoides Szórványos Impatiens glandulifera Szórványos 91 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Vegetációdinamikai jellemzés Az ide sorolt foltok a puhafás állományoknál lassabban változó, átalakuló, stabil erdők, ahol az erdei fajok dominanciája kialakulóban van, viszont az akác elegy jelentős gyomosodással járhat. Beolvadásukat nagyban meghatározza környezetük, a zárt erdőtömbök belsejében néhány évtized alatt valamelyik természetes erdőtársulássá alakulhatnak, míg az elszigetelt tölgyes fragmentumok akár 50 évig sem sokat változnak. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Egykori üde erdők vagy ligeterdők helyén jöttek létre, azokból

legalább fafajkészletükben több elemet megőriztek. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Megítélésük az RB, RC kategóriákba tartozó erdőkéhez hasonló. Törekedni kell az idegenhonos fafajok egyedeinek eltávolítására, amely hosszabb távon a foltok állapotának javulását eredményezi. 92 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Ültetett akácosok ÁNÉR kód: S1 (a területen: S1, S1×K2, S1×OD, S1×RB, S1×RC, S1×S4, S1×S5) Általános jellemzés Akáccal telepített, többnyire elegyetlen, homogén állományok, amelyek gyepszintje nagyobbrészt nem erdei, gyakran nitrofiton fajokból áll. Az így telepített állományok a későbbiekben sarjról tovább terjeszkedhetnek, amelyet a tarvágásos felújítással fokozni lehet. Az Őrségben számos kisebb akácos folt van (>200), amelyek összkiterjedése egyelőre csekély. Főként meredek oldalakra, útszélekre

telepítettek akácot, a zárt erdőtömbök belsejében a típus (szerencsére) gyakorlatilag teljesen hiányzik. A legtöbb akácos a térképezett terület északkeleti és keleti peremén van, másutt a települések szélein lehet apró foltokat találni. A terület erdeinek jó regenerációs képessége miatt az itteni akácosokba az erdei flóra visszatelepedése az országos átlagnál gyorsabban megtörténik. A területen hiányoznak vagy jelentéktelenek a máshol megszokott nitrofil gyomnövényekkel (pl. Anthriscus cerefolium, Bromus sterilis, Chelidonium majus) borított aljnövényzetű akácosok, ehelyett főként a Rubus fruticosus térhódítása jellemző, egyben megszokott bizony erdei fa- és cserjefajok gyors megjelenése is (pl. Carpinus betulus, Corylus avellana) Összevont típusok, társulások Az állományok tipizálása nem lehetséges. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Robinia

pseudoacacia Uralkodó Carpinus betulus Rendszeres betelepülő Corylus avellana Rendszeres betelepülő Quercus robur Rendszeres betelepülő Sambucus nigra Mélyebb talajú, erősebben nitrofil részeken (nem gyakori) Euonymus europaeus Szórványos Prunus spinosa Napos helyeken Crataegus monogyna Napos helyeken Rubus fruticosus Gyakori, néhol tömeges Hedera helix Árnyas foltokon Urtica dioica Mélyebb talajú, erősebben nitrofil részeken Solidago gigantea Mélyebb talajú, erősebben nitrofil részeken Dryopteris filix-mas Árnyas foltokon Calamagrostis epigeios Szegélyekben gyakori Bromus sterilis Szórványos Stellaria media Szórványos Carex brizoides Völgyalji állományokban jellemző Vegetációdinamikai jellemzés Az akácosok nagy része egykori erózió elleni telepítés következtében jött létre a területen, majd ezek a foltok spontán tovább is terjedhettek. Az akác, mint fafaj számára a térség hűvös93 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű

Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése csapadékos éghajlata nem kedvező, ezért nagyobb vitalitást csak a keleti peremrészeken mutat. Az állományokra jellemző, hogy viszonylag gyorsan visszatelepednek beléjük a nem túl érzékeny erdei fajok. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Gyakorlatilag az összes erdei vegetációtípus helyére telepítettek akácost. Visszaalakulásuk a természetes erdőtársulássá bizonytalan, bár a zárt erdőtömbökben lévő szigetszerű akácosok némelyike lassan felolvad, megszűnik, amit fokozhat az erősen árnyaló fafajok betelepedése. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Az akácosok a területen egyértelműen nem kívánatos vegetációtípust jelentenek, illetve az akác, mint fafaj elegyként vagy domináns fajként történő megjelenése sem kívánatos. Azt megállapítottuk, hogy az itteni akácosok természetessége jobb az országos átlagnál, de így

is fajszegényebbek, gyomosabbak a szomszédos természetszerű állományoknál, ráadásul a gyökérsarjak révén történő terjeszkedéssel a szomszédos foltokba is előbb-utóbb betelepedik. A viszonylag csekély teljes területfoglalás ellenére a nagy területen, gyakran alig megközelíthető helyeken (pl. határsávi pászták) elszórt foltok átalakítása nagyon nehéz, időés pénzigényes folyamat A közelmúltban voltak példák egyes erdőrészletek megtisztításra, de az egyszeri kezelés általában nem elég, hanem visszatérő kezelésekre van szükség. Javasoljuk, hogy a leendő erdősítésekben akácot sehol se alkalmazzanak, a meglévő akácosok felújítását árnyaló őshonos fafajokkal, esetleg fenyővel oldják meg. A különösen értékes élőhelyfoltokat fenyegető akác előfordulások megszüntetését külön célzott programokkal kell megoldani. 94 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018)

élőhelytérképezése Nemesnyarasok ÁNÉR kód: S2 Általános jellemzés Nemesnyár fajtákból telepített, ültetvényszerű, jellegtelen állományok, a faegyedek elhelyezkedése általában szabályos hálózatban történik. Az Őrség termőhelyi viszonyai a nemes nyárak számára abszolút kedvezőtlenek, egyedül a Rába-mentén, ártéri talajokon vannak számukra potenciális termőhelyek. A felmért területen Csákánydoroszló környékén mintegy 10 középkorú vagy idősebb állomány található, ezeket öntéstalajokra telepítették, aljnövényzetüket nitrofil fajok és gyakran özöngyomok alkotják. Összevont típusok, társulások Az állományok tipizálása nem lehetséges. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Populus × euramericana Állományalkotó (P.× canadensis) Acer negundo Szórványosan Salix alba Szálanként Euonymus europaeus Szórványosan Cornus sanguinea Gyakori

Urtica dioica Gyakori, tömeges Solidago gigantea Gyakori, tömeges Phragmites communis Nedves foltokon Galeopsis speciosa Magaskórós gyomnövényzetben Vegetációdinamikai jellemzés A meglévő állományok erős, magaskórós gyepszinttel és cserjeszinttel rendelkeznek. A tág tűrőképességű erdei fajok betelepedésével a keményfás ligeterdők felé alakulnak át. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet A nyarasokat a Rába-ártér ligeterdei termőhelyeire telepítették, de nem közvetlenül az erdő kivágása után, hanem rétekre, szántókra. Helyükön ma puha- vagy keményfás ligeterdők lennének. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések A Rába-völgyben telepített néhány állomány átalakítása reális feladat, termőhelytől függően fehér fűzzel, fekete és fehér nyárral, kocsányos tölggyel, magas kőrissel cserélhetők le. A jövőben újabb nyarasokat a Natura 2000 területen nem szabad telepíteni. 95 Az

Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Egyéb tájidegen lombos erdők ÁNÉR kód: S3 (a területen: S3, S3×K2, S3×RB, S3×RC, S3×S4, S3×S5, S3×S6) Általános jellemzés Jellemzően vörös tölgyből álló, homogén, fajszegény, kis kiterjedésű állományok, amelyek szigetszerűen helyezkednek el a nagyobb erdőtömbökben. A foltok többsége az Őrség keleti sávjában koncentrálódik, az Őrség belsejében már alig, a Vend-vidéken pedig egyáltalán nem fordul elő. A vörös tölgyeseket valószínűleg kísérleti jelleggel telepítették, az állományok nagy része középkorú, újabb telepítések szinte nincsenek. Árnyasak, aljnövényzetük és cserjeszintjük gyakran teljesen hiányzik, alattuk vastag lebomlatlan lombavar halmozódhat fel. Ezen kívül ide sorolható néhány ezüst juhar és tuja telepítés Összevont típusok, társulások Az vörös tölgyes állományok egységesek, nem

tipizálhatók. A néhány más fafaj alkotta állomány (ezüst juharos, tuja-sáv) gyakorlatulag egy-egy foltot jelent csak a területen. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Quercus rubra Uralkodó Carpinus betulus Ritka elegyfaj Quercus robur Ritka elegyfaj Pinus sylvestris Ritka elegyfaj Fagus sylvatica Ritka elegyfaj Acer saccharinum Egy folton Robinia pseudoacacia Néhol spontán elegyedik Vegetációdinamikai jellemzés A vörös tölgyesek zárt, árnyas, nudum állományok, rendszerint sávszerűen helyezkednek el az őshonos fafajok állományai között, de a természetes erdei flóra áttelepülése mégis lassú. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Gyertyános-tölgyesek és bükkösök termőhelyein állnak, de akad néhány ártéri állományfolt is. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések A vörös tölgyesek fajszegény, teljesen nudum állományai

természetvédelmi szempontból negatív megítélésűek, de nem jelentenek nagy problémát, mert viszonylag egyszerűen átalakíthatók (tölgyes, bükkös felújításokkal). A jövőben nem javasoljuk a faj telepítését sehol sem az Őrség területén. 96 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Erdei- és feketefenyvesek ÁNÉR kód: S4 (a területen: S4, S4×B5, S4×K2, S4×K2×K5, S4×K2×N13, S4×K2×RC, S4×K2×S5, S4×K5, S4××N13, S4×N13, S4×N13×K5, S4×N13×RB, S4×OB, S4×OC, S4×OD, S4×P1, S4×RB, S4×S1, S4×RC, S4×RC×OD, S4×RD, S4×S3, S4×S5, S4×S5×RB, S4×S5×RC, S4×S6) Általános jellemzés Az Őrségben döntően erdeifenyőből álló, telepített faállományok, amelyek koruktól, művelési módjuktól, elegyességüktől függően nagyon eltérő természetességi állapotúak lehetnek. A térképezett terület messze legnagyobb kiterjedésű típusa, amely több mint a negyedét

borítja a felmért területnek. Bár az erdeifenyő fényigényes faj, a fiatal és középkorú állományok erősen záródottak, míg az idősebb állományokban a spontán betelepülő vagy alátelepített bükk és/vagy gyertyán 2. szint árnyalása teszi igazán zárttá az erdőt Megjelenésük igen változatos, több mint 50 féle élőhelykombinációban találtunk telepített fenyvest, de a terület nagy részén az elegyetlen, vagy lomb 2. szintes erdeifenyvesek a meghatározók Területi eloszlásuk szerint a Vend-vidéken, a Rábára néző északi sávban Szentgotthárd és Ivánc között és Bajánsenye térségében nem uralkodóak, a különböző lombos állományok között helyezkednek el. Ezzel szemben a Zala-völgy felső része körüli platókon (Szalafő, Őriszentpéter, Nagyrákos térsége) abszolút meghatározó a szerepük, több száz hektáros összefüggő foltokat alkotnak. Elválasztásuk több típustól szubjektív, de az ilyen foltok

kiterjedése nem jelentős. Összemosódnak pl az RB, N13 típussal, valamint a szórt lomb eleggyel rendelkező, mozaikos, idősebb állományok a K2, K5 típusokkal. Az állományok többsége gyenge, mintegy 40%-a közepes természetességű. Á-NÉR leírás kritikája A leírás megfelelő, de az őrségi erdők szempontjából jelentős új „RE” kategória elkülönítését nem látjuk szükségesnek. Az amúgy is erdeifenyő-dominanciájú élőhelyek közül a már létező N13, RB és S4 kategóriák mellé bevezetett RE nem vezet az élőhelyek kialakulásának jobb megértéséhez, tovább fokozza az amúgy is szubjektív besorolások bizonytalanságát. Úgy véljük, hogy az idősebb erdeifenyő-állományokban fellépő lomb elegyedést részben az alapos foltleírással, részben a meglévő kategóriák kombinációival is logikusan jelezni lehet. Összevont típusok, társulások A korosztályviszonyok, állományszerkezet és aljnövényzet szerint számos,

egymással összemosódó altípus van, ezek közül a legfontosabbak a következők:  Homogén, fiatal erdeifenyő-telepítések (10-12 m magasságik), áthatolhatatlanul sűrű állományok, minimális aljnövényzettel.  Homogén középkorú fenyvesek, szedres (ritkán siskanádas vagy nudum) aljnövényzettel.  Homogén középkorú erdeifenyvesek, erős gyertyán, bükk (néha mogyoró) magas cserjeszinttel vagy alacsony 2. szinttel  Idős, lombszintjükben homogén erdeifenyvesek (gyakran szép, terebélyes koronájú fákkal), erős, zárt gyertyán, bükk 2. szinttel, teljesen nudum aljjal  Idős, a felső lombszintben is lombelegyes erdeifenyvesek. Ezek a legjobb természetességi állapotú állományok. Amennyiben a lombelegy nagyobb csoportos (>50 m átmérőjű), úgy azokat a foltokat már külön K2, K5 típusba soroltuk.  A „természetes” erdeifenyvesek felé mutató nyílt, acifodil fajokban gazdag fenyvesek, ezek a területen elég ritkák,

főleg a Vend-vidékre jellemzőek. 97 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Pinus sylvestris Mind (Mono)domináns Picea abies Mind Szórványosan elegyítve Fagus sylvatica Idősebb elegyes és 2. Elegyfa, vagy az árnyaló szintes állományok szintben Quercus petraea Idősebb állományok Szórványosan spontán vagy ültetett elegyben Quercus robur Idősebb állományok Szórványosan spontán vagy ültetett elegyben Carpinus betulus Idősebb elegyes és 2. Elegyfa, vagy az árnyaló szintes állományok szintben Populus tremula Mind Pionír betelepülő Rubus fruticosus Mind, de főleg középkorú Gyakori fenyvesek Ajuga reptans Árnyas állományok Gyakori Droypteris filix-mas Árnyas és Gyakori szedres/páfrányos állományok Dryopteris carthusiana Árnyas és Gyakori szedres/páfrányos állományok

Athyrium filix-femina Árnyas állományok Gyakori Oxalis acetosella Árnyas állományok Gyakori Calamagrostis epigeios Nyílt állományok Gyakori Solidago gigantea Nyílt állományok Gyakori Melampyrum pratense Acidofil szegélyeken Szórványos Luzula pilosa Acidofil szegélyeken Szórványos Calluna vulgaris Acidofil szegélyeken Szórványos Vegetációdinamikai jellemzés A telepített fenyvesekbe a kezdetben elegyetlen állományokba fokozatosan települnek be a lombos fafajok és az erdei aljnövényzet. Helyenként a gyepre telepített állományokban még réti fajok is meglehetnek. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Az Őrség erdeifenyveseinek döntő része telepített, gyertyános-tölgyesek és bükkösök helyén áll (de vannak extrém esetek különböző ártéri termőhelyeken, ligeterdők helyén is). A visszalombosodás, a Vend-vidék egyes +- ősi fenyves termőhelyei kivételével szemmel látható folyamat. Természetvédelmi kezelési

javaslatok, megjegyzések Az őrségi fenyvesek helyzetével, jövőjével természetvédelmi, erdészeti fórumokon számos vita zajlott, zajlik. Ezek középpontjában a homogén állományok ökológiai problémái, átalakításuk nehézségei állnak. Felújításuk jelenleg nagyobb kiterjedésű tarvágásokkal történik, gyakran több mint 10 évig elhúzódóan. A jövő sokkal inkább a szórt vagy kis csoportban elegyített lombelegyes fenyveseké, de az átalakítás még hosszú évtizedekig tart. 98 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Egyéb tájidegen fenyvesek ÁNÉR kód: S5 (a területen: S5, S5×K2, S5×K5, S5×N13, S5×OB, S5×OD, S5×P1, S5×P8, S5×RB, S5×RC, S5×S1, S5×S3, S5×S4, S5×S4×K2, S5×S4×K5, S5×S4×RB, S5×S6) Általános jellemzés Elsősorban lucfenyőből, ritkábban vörösfenyőből telepített, elegyetlen fenyves állományok. A lucos telepítések zártak, teljesen

nudum jellegűek, nagyon fajszegények, ez alól csak a pusztuló-lékesedő lucosok a kivételek (ott viszont a gyomosodás komoly probléma). A lucosok természetességi állapota rendszerint gyenge, néhány idősebb, elegyes folt kapott kedvezőbb besorolást. A vörösfenyőt erős fényigénye miatt alig telepítik elegyetlenül (bár azért erre is akad példa), általában lomb alsó szintes állományaik vannak. Az Őrségben az erdeifenyvesek mellett számos telepített fenyvest találunk. A Vend-vidéken és a Hetésben, valamint a Nádasdi-plató csekélyebb, míg a középső és különösen északi részeken magasabb az arányuk. (A Vend-vidéken egyes szerzők felvetik a luc, mint fafaj őshonosságát, ami nem zárható ki, de a térképezhető méretű, jó állapotú természetes lucos folt a területen gyakorlatilag nincsen). Az elmúlt 20 évben egészségügyi problémák miatt nagyon sok lucost kitermeltek (ma fiatalosok vagy vágásterülete vannak a

helyükön), de még ma is találunk kiszáradt vagy pusztuló állományokat. A lucot sokfelé zöldgallynak, karácsonyfának is telepítik, egyes elhagyott karácsonyfatelepek besorolása szubjektív. A 10-15 m feletti állományokat jellemzően már az S5 (s nem a T11) kategóriához vettük. A vörösfenyvesek telepítése, ill. a faj elegyítése az utóbbi években láthatóan lendületet kapott Összevont típusok, társulások Alaphelyzetben megkülönböztethetők a lucosok (>90%) és vörösfenyvesek (<10%), ezen kívül ide soroltunk néhány erdőszerű tuja, hamisciprus telepítést és simafenyvest. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Picea abies Telepített lucosok (Mono)domináns Larix decidua Telepített vörösfenyvesek Általában lombeleggyel Pinus sylvestris Elegyfaj Szórványosan Pinus strobus Néhány folton Thuja occidentalis Néhány folton Chamaecyparis Néhány folton lawsoniana

Rubus fruticosus Lékesedő részeken Gyakori Betula pendula Telepített vörösfenyvesek Szórványosan Fagus sylvatica Telepített vörösfenyvesek Gyakori Carpinus betulus Telepített vörösfenyvesek Gyakori Oxalis acetosella Szubnudum állományok Szórványosan Athyrium filis-femina Szubnudumállományok Szórványosan Dryopteris filix-mas Szubnudum állományok Szórványosan Carex remota Nyirkos helyeken Szórványosan Solidago gigantea Lékeken Gyakori 99 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Vegetációdinamikai jellemzés A telepített lucosokba a kezdetben elegyetlen állományokba fokozatosan települnek be a lombos fafajok és az erdei aljnövényzet, de ez az erdeifenyvesekénél lassabb folyamat a tartósan erős árnyalás miatt. A lékesedő foltokon gyorsan terjed a vágásnövényzet A vörösfenyvesek inkább kétszintesek, az árnyaló bükk/gyertyán 2. szint idősebb korban biztosíthatja egy

elegyes állomány létrejöttét. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Az Őrség telepített lucos és vörösfenyves állományainak döntő része telepített, gyertyánostölgyesek és bükkösök helyén áll (de vannak extrém esetek különböző ártéri termőhelyeken, ligeterdők helyén is). Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Az őrségi lucosok helyzetével, jövőjével természetvédelmi, erdészeti fórumokon számos vita zajlott, zajlik. Ezek középpontjában a homogén állományok ökológiai problémái, átalakításuk nehézségei, száraz években hirtelen történő kipusztulásuk állnak. Felújításuk jelenleg nagyobb kiterjedésű tarvágásokkal történik, gyakran több mint 10 évig elhúzódóan. A jövő sokkal inkább a szórt vagy kis csoportban elegyített lombelegyes fenyveseké, de az átalakítás még hosszú évtizedekig tart. 100 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület

(HUON 20018) élőhelytérképezése Nem őshonos fafajok spontán állományai ÁNÉR kód: S6 (a területen: S6, S6×K2, S6×OD, S6×RB, S6×RD, S6×S4) Általános jellemzés Betelepített vagy behurcolt és agresszív módon terjedő fásszárú növényfajokból kialakult spontán erdők. Az Őrségben a kis kiterjedésű spontán akácosok kialakulása jellemző, amelyek főleg utak mentén vagy egykori tanyák, erdei házak körül alkotnak szabálytalan alakú, az akác sarjtelepek terjedésének köszönhető foltokat. Felépítésük, fajkészletük hasonlít a telepített akácosokéhoz (S1 kategória), azoktól gyakran nehezen vagy szubjektív módon válaszhatók el, az elkülönítésben hangsúlyos a spontán terjedés szerepe. Az RD kategóriától a honos fafajok hiánya vagy alárendelt szerepe alapján különítjük el. A foltok többsége erdők peremén van, a nagyobb zárt erdőtömbökbe a villanypászták, utak, határsáv mentén hatol bel. Összevont

típusok, társulások Az állományok tipizálása nem lehetséges. Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Robinia pseudoacacia (Mono)domináns Carpinus betulus Szórványosan Alnus glutinosa Szórványosan Corylus avellana Szórványosan Rubus fruticosus Gyakori Vegetációdinamikai jellemzés Az akácosok nagy része egykori erózió elleni telepítés következtében jött létre a területen, majd ezek a foltok spontán tovább is terjedhettek. Az állományokra jellemző, hogy viszonylag gyorsan visszatelepednek beléjük a nem túl érzékeny erdei fajok. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Gyakorlatilag az összes erdei vegetációtípus helyén kialakulhatnak. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Az akácosok a területen egyértelműen nem kívánatos vegetációtípust jelentenek, illetve az akác, mint fafaj elegyként vagy domináns fajként történő megjelenése

sem kívánatos. A viszonylag csekély teljes területfoglalás ellenére a nagy területen, gyakran alig megközelíthető helyeken (pl. határsávi pászták) elszórt foltok átalakítása nagyon nehéz, idő- és pénzigényes folyamat A közelmúltban voltak példák egyes erdőrészletek megtisztításra, de az egyszeri kezelés általában nem elég, hanem visszatérő kezelésekre van szükség. Javasoljuk, hogy a leendő erdősítésekben akácot sehol se alkalmazzanak, a meglévő akácosok felújítását árnyaló őshonos fafajokkal, esetleg fenyővel oldják meg. 101 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Nem őshonos fajú facsoportok, erdősávok és fasorok ÁNÉR kód: S7 (a területen: S7, S7×S4) Általános jellemzés Nem őshonos fák uralta fasorok, erdősávok vagy facsoportok. Az Őrségben nem jellemzők, kisszámú foltjuk (sávjuk) a nagy szántókkal, parlagokkal tarkított keleti

térségben ismert. Természetességük csekély, bár az agrár jellegű élőhelyeken, nagytáblás szántókon jelentősebb ökológiai szerepük lehet, számos növény- és állatfaj számára menedéket jelenthetnek. Összevont típusok, társulások A fasorok többsége (>80%) akácos, emellett több erdeifenyves sor is van, a fennmaradók (vörös tölgy, platán, stb.) csak egy-egy ponton fordulnak elő Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Robinia pseudoacacia Gyakori Pinus sylvestris Szórványos Quercus rubra Néhány foltban Platanus × hybrida Néhány foltban Populus × euramericana Néhány foltban Picea abies Néhány foltban Larix decidua Néhány foltban Vegetációdinamikai jellemzés Utak mentén, táblák határain telepítésből (ritkán spontán terjedésből) kialakult sávok. Fajszegények, az erdei fajok betelepedése az ellenséges környezet miatt alig lehetséges Az utolsó

természetes és a mai potenciális növényzet Gyakorlatilag az összes erdei vegetációtípus helyén kialakulhatnak. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Tájképi, helyenként ökológiai szerepük jelentős, így fenntartásuk mellett természetvédelmi érvek is szólnak. Az akácos sávok lecserélése őshonos fafajra (pl kocsányos tölgy, nyír) kívánatos lenne, de ennek nem sok realitása van. 102 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Egyéves, nagyüzemi szántóföldi kultúrák ÁNÉR kód: T1 Általános jellemzés A Rába-völgyben és az Őrségben jelentős kiterjedésben fordulnak elő, általában intenzíven művelik őket. A vizsgált területen termesztett főbb haszonnövények a repce, kukorica, búza, árpa, szója. Nagyüzemi kultúrákat a viszonylag nagy kiterjedésű, sík, meliorált területeken létesítettek. Növényzetükre jellemző, hogy a termesztett

növényen kívül a gyomflórájuk csak néhány tágtűrésű, vegyszerrezisztens fajból áll. Az intenzív művelés miatt az egykori gyomtársulásoknak ma már csak a töredékét találhatjuk meg. Összevont típusok, társulások Repcevetés Kukoricavetés Gabonafélék Egyéb Társulás neve Százalék 30 40 20 10 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Ambrosia artemisifolia Társulásalkotó Chenopodium album Társulásalkotó Chenopodium hybridum Társulásalkotó Amaranthus powelii Társulásalkotó Setaria pumila Társulásalkotó Stellaria media Társulásalkotó Lamium purpureum Társulásalkotó Raphanus raphinastrum Társulásalkotó Capsella buras-pastoris Társulásalkotó Echinochloa crus-galli Társulásalkotó Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Vegyszermentes táblaszegélyek hagyásával az intenzíven művelt szántóföldeken lehetővé válik ritka gyomnövények és

rovarok megőrzése, ami kedvezően hat a magasabbrendű állatvilágra is. 103 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Évelő, nagyüzemi szántóföldi kultúrák ÁNÉR kód: T2 Általános jellemzés Elszórtan, főleg az Őrségben termesztenek évelő növényeket. Területük az évtizedekkel ezelőttieknek csupán a töredéke, mivel napjainkban már kevesen foglalkoznak állattartással. A kis kiterjedésű lucerna, lóhere földek a szarvasmarhák takarmányozására szolgálnak. Ide sorolhatók a vadak takarmányozására ültetett csicsóka vadföldek is. A termesztett évelő növények erős kompetítorok, így gyomflórájuk elég szegényes. Összevont típusok, társulások Lucernavetés Lóherevetés Csicsóka vadföld Társulás neve Százalék 50 40 10 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Medicago sativa Társulásalkotó

Trifolium incarnatum Társulásalkotó Helianthus tuberosus Társulásalkotó Amaranthus powelii Társulásalkotó Cirsium arvense Társulásalkotó Stellaria media Társulásalkotó Lamium purpureum Társulásalkotó Raphanus raphinastrum Társulásalkotó Capsella buras-pastoris Társulásalkotó Echinochloa crus-galli Társulásalkotó Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Mint viszonylag stabil, hosszú ideig létező agrárökoszisztémák, az évelő kultúrák fenntartása természetvédelmi szempontból a jövőben is kívánatos. 104 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Vetett gyepek, füves sportpályák ÁNÉR kód: T5 (a területen: T5, T5×S7) Általános jellemzés Vetett gyepeket főleg a gyenge minőségű szántókon alakítottak ki, a vizsgált területen kiterjedésük nagyon csekély. Az Őrség fennsíkjain inkább az olaszperje, angolperje vetések, míg a nedvesebb

Rába-völgyben a fehér tippanos vetések találhatók meg itt-ott. A felsorolt fűfélék erős kompetítorok, így állományaik eléggé homogének. Sportpályák minden településen vannak, vegetációjukat a használat gyakorisága nagymértékben befolyásolja. Az intenzíven használt focipályákon taposástűrő növényzet (Lolium perenne, Trifolium reptans, Plantago major) alakul ki, míg a ritkán igénybevetteken néha megjelennek a kaszálórétek kétszikű fajai (Sanguisorba officinalis, Centaurea pannonica, Leontodon autumnalis), sőt néha védett fajok (Eriophorum latifolium, Dactylorhiza majalis) is. Összevont típusok, társulások Társulás neve Angolperje-olaszperje vetés Fehér tippan vetés Sportpályák Százalék 60 10 30 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Lolium perenne Társulásalkotó Lolium multiflorum Társulásalkotó Agrostis stolonifera Társulásalkotó Agrostis

capillaris Társulásalkotó Daucus carota Szórványos Erigeron annuus Szórványos Trifolium reptans Szórványos Plantago lanceolata Szórványos Plantago major Szórványos Centaurea pannonica Ritka Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Nagyon fajszegény élőhelyek, ezért átalakításuk – akár extenzív szántókká – támogatandó. Gyeprekonstrukciós célra nem alkalmasak a vetett gyepek, mivel az erőteljes gyökérkonkurenciájú fűfélék általában nagyon gyorsan kolonizálják az élőhelyeket és a kétszikű fajok mellettük ritkán jutnak szerephez. Gyeprekonstrukciót inkább a parlagterületek természetvédelmi kezelésével célszerű elvégezni. 105 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Kistáblás mozaikok ÁNÉR kód: T6 (a területen: T6, T6×T9, T6×T11) Általános jellemzés Az Őrség és a Vendvidék kisparcellás szántói a nemzeti park legértékesebb

átalakított élőhelyei közé tartoznak. Az általában kalászos növénykultúrákat ritkán vegyszerezik, talajuk tápanyagban szegény, a vetett takarmánynövények gyakran kiritkulnak. Gyomflórájuk nagyon gazdag, több hazánkban veszélyeztetett faj is megtalálható az itteni extenzív szántókon. Közös jellemzőjük a vetésforgó alkalmazása, kései tarlóhántás (a tarlóaszpektus ki tud fejlődni) és a minimális talajművelés, műtrágya és vegyszerhasználat. Összevont típusok, társulások Gabonafélék Kukoricavetés Egyéb kultúrák Társulás neve Százalék 70 20 10 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Cehnopodium polyspermum Társulásalkotó Melampyrum arvense Ritka Valerianella rimosa Szórványos Veronica arvensis Szórványos Veronica trichophyllus Szórványos Bromus secalinus Ritka Bromus commutatus Szórványos Agrostemma githago Ritka Centaurea cyanus Szórványos

Sherardia arvensis Ritka Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések A nemzeti park legveszélyeztetettebb élőhelyei közé tartoznak az extenzív szántók, szép, fajgazdag állományok már csak a Vendvidéken elszórtan és Viszák-Őrimagyarósd között vannak. Mivel rossz talajadottságú területeken találhatók, állományaikat gyakran felhagyják vagy karácsonyfaültetvényeket létesítenek rajtuk. Védelmük rendkívül nehéz, hisz hagyományos természetvédelmi eszközökkel nem védhetők meg. Németországban ezeket az extenzív gyomos szántókat támogatással tartják fenn, hazánkban is meg kellene próbálkozni ezzel a lehetőséggel. Szegetális flórarezervátumok kialakításával a ritkább gyomfajok megőrizhetők. 106 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Intenzív szőlők, gyümölcsösök és bogyós ültetvények ÁNÉR kód: T7 Általános jellemzés Egyetlen nagyüzemi

művelésű szőlőterület tartozik ide. Összevont típusok, társulások Nagyüzemi szőlők Társulás neve Százalék 100 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Chenopodium album Társulásalkotó Capsella bursa-pastoris Társulásalkotó Digitaria sanguinalis Társulásalkotó Galinsoga parviflora Társulásalkotó Lamium purpureum Társulásalkotó Veronica persica Társulásalkotó Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Természetvédelmi jelentősége nincs. 107 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Kisüzemi szőlők és gyümölcsösök ÁNÉR kód: T8 Általános jellemzés Szőlők kis kiterjedésben főleg az Őrségben (Bajánsenye, Magyarszombatfa, Csörötnek, Zalalövő térsége) vannak jelen, legtöbbjüket napjainkra felhagyták. Jellemzőjük, hogy extenzíven műveltek, általában kiskertekkel,

szántóföldekkel, gyümölcsösökkel mozaikolnak. A sorközöket művelik, így ott gyomnövényekkel jellemezhető egyéves vegetáció alakult ki. A tervezési terület nem tartozik hazánk jó bortermő területei közé, a szórvány szőlősökben főleg direkttermő (noha) fajtákat termesztenek. A területen elszórtan kis kiterjedésű intenzív gyümölcsösök is vannak, ezek általában a kordonos almaültetvények. Összevont típusok, társulások Társulás neve Kisüzemi szőlők Kisüzemi gyümölcsösök Százalék 70 30 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Chenopodium album Társulásalkotó Chenopodium polyspermum Társulásalkotó Capsella bursa-pastoris Társulásalkotó Digitaria sanguinalis Társulásalkotó Galinsoga parviflora Társulásalkotó Lamium purpureum Társulásalkotó Lamium amplexicaule Társulásalkotó Stellaria media Társulásalkotó Cerastium tenoreanum

Társulásalkotó Veronica persica Társulásalkotó Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Mint kultúrtörténeti érték, fenntartásuk támogatandó, de az itteni szőlőknek különösebb természetvédelmi jelentőségük nincs. 108 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Kiskertek ÁNÉR kód: T9 Általános jellemzés Mivel a szeres településszerkezet alkalmas volt arra, hogy a fogyasztáshoz szükséges javakat az itt élők közvetlen környezetükben megtermeljék, a hazánkban más területeken jellemző kiskertkultúra itt nem alakult ki. Főleg a Belső-Őrségben és az Őrség keleti részén vannak településtől távolabb lévő kiskertek. Az emberek itt zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkoznak, jellemző, hogy a telkeken kisebb építmények is vannak. Általában kerítéssel tagoltak, méretük eltérő lehet. Gyümölcsfákkal telepítik be őket, aljnövényzetük a

gépi fűnyírás miatt nagyon szegényes, többnyire taposástűrő fajokból áll. A termesztett növények gyomnövényzete a környékbeli szántókéhoz vagy a szőlőkéhez hasonló. Összevont típusok, társulások Kiskertek Társulás neve Százalék 100 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Bellis perennis Társulásalkotó Lolium perenne Társulásalkotó Elymus repens Társulásalkotó Trifolium reptans Társulásalkotó Chenopodium polyspermum Társulásalkotó Capsella bursa-pastoris Társulásalkotó Digitaria sanguinalis Társulásalkotó Galinsoga parviflora Társulásalkotó Lamium purpureum Társulásalkotó Lamium amplexicaule Társulásalkotó Stellaria media Társulásalkotó Cerastium tenoreanum Társulásalkotó Veronica persica Társulásalkotó Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések A másodlagos bolygatott és mesterséges élőhelyekre alkalmazkodott társulásoknál

törekedni kell az ott honos és versenyképes természetes növényzet fenntartására Az idegen fás- és lágyszárú fajok ültetése helyett előnyben kell részesíteni a hazai fajokat. Ne feledjük, hogy több invázióssá vált faj dísznövényként került be hazánkba. 109 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Fiatal parlag és ugar ÁNÉR kód: T10 Általános jellemzés Viszonylag rövid életű élőhely, ami a szántók felhagyását követő évben alakul ki és többnyire egyéves gyomfajokból álló vegetációval jellemezhető. A 90-es években és az új évezred elején volt jellemző, hogy nagy területű szántókat felhagytak, napjainkban már elég kevés a fiatal parlag. Némely esetben a szántókat csak egy-két évig pihentetik, majd újra művelik, de előfordul, hogy karácsonyfaültetvényeket hoznak létre a felhagyott szántókon. Kezelés nélkül a második évtől évelő fajok

szaporodnak el bennük, ebben az esetben már más élőhelykategóriába soroljuk őket (OC, OB, OD). Összevont típusok, társulások Egyéves ugar Társulás neve Százalék 100 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Amaranthus powelii Társulásalkotó Setaria pumila Társulásalkotó Elymus repens Társulásalkotó Ambrosia artemisifolia Társulásalkotó Chenopodium polyspermum Társulásalkotó Capsella bursa-pastoris Társulásalkotó Digitaria sanguinalis Társulásalkotó Epilobium ciliatum Társulásalkotó Erigeron annuuus Társulásalkotó Lamium purpureum Társulásalkotó Erigeron canadensis Társulásalkotó Stellaria media Társulásalkotó Picris hieracioides Társulásalkotó Veronica persica Társulásalkotó Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Az ugaroltatás régen hozzátartozott a szántóföldi gazdálkodáshoz, a föld pihentetését szolgálta. A területek ilyen

módon való kivonása a természetvédelem számára is előnyös, hisz búvó- vagy táplálkozó területet jelenthet bizonyos védett állatfajoknak. A hosszú ideig tartó parlagoltatás során özönfajok szaporodhatnak el a területen, faültetvények létrehozásával a termőhely károsodik súlyosan. Természetvédelmi szempontból egyik eset sem kívánatos 110 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Csemetekertek, faiskolák, kosárkötő fűz ültetvények ÁNÉR kód: T11 Általános jellemzés A terület kedvező adottságokkal rendelkezik az örökzöldek kertészeti célú termesztésére, különösen Magyarlak – Rábagyarmat térségében (de elszórtan bárhol kisebb kiterjedésben), jellemzően a települések közelében számos kisebb parcellán található karácsonyfatelep, vagy a fenyők zöldgally-hasznosítására telepített fenyves sáv. Ezek művelése kezdetben az intenzív

gyümölcsösökére hasonló (sorközi vegyszerezés, talajlazítás), később zárt, homogén fenyves foltokká alakulhatnak. A fentieken kívül ugyancsak a Rába mentén szabadföldi kertészetek, faiskolák is találhatók a felmért területen. Összevont típusok, társulások Karácsonyfatelep Csemetekert, kertészet Társulás neve Százalék 90 10 Listás és más fontos (pl. domináns, típusjelző, termesztett) fajok jellemzése Faj Típus Megjegyzés Picea abies Legfontosabb ültetett faj Picea pungens Ritkán telepítve Abies spp. Ritkán telepítve Pinus sylvestris Ritkán telepítve Pseudotsuga menziesii Ritkán telepítve Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Természetvédelmi jelentősége nincs. Az mindenképpen kerülendő, hogy gyepterületen újabb karácsonyfatelepeket hozzanak létre, erre (főleg másodlagos, regenerálódó gyepeken) a közelmúltban több példa akadt. 111 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési

Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Kertvárosok, szabadidő létesítmények ÁNÉR kód: U2 Általános jellemzés Néhány játszótér, erdei pihenőhely, sportpálya, bekerített zöldterület tartozik ide. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Számos természetes élőhelytípus helyén kialakulhattak, regenerációjukra reális esély nincs. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Természetvédelmi jelentősége nincs. Falvak ÁNÉR kód: U3 Általános jellemzés Több település széle, kertek végével, házakkal „belóg” a Natura 2000 területre. Valószínűleg az elmúlt évtizedekben nem tartották mindenhol tiszteletben a helyrajzi számok pontos határait, és szántók, gyepek rovására (döntően kis mértékben) terjeszkedtek. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Számos természetes élőhelytípus helyén kialakulhattak, regenerációjukra reális esély nincs. Természetvédelmi

kezelési javaslatok, megjegyzések Természetvédelmi jelentősége nincs. Telephelyek, roncsterületek és hulladéklerakók ÁNÉR kód: U4 (a területen: U4, U4×OD, U4×OD×U9) Általános jellemzés Több állattartó telep, egykori határőr-létesítmény, erdészeti rakodó található a területen. Ezek állapota különböző, a karbantartott, fejlesztett telephelyektől kezdve a teljesen leromlott, összeomló épületekkel tarkított állaoptú helyekig. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Számos természetes élőhelytípus helyén kialakulhattak, regenerációjukra reális esély nincs. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Természetvédelmi jelentősége nincs. A jövőben várhatóan egyre több ilyen hely rekonstrukciójába, fejlesztésébe kezdenek bele, ez esetben ügyelni kell arra, hogy ez ne érintse kedvezően a szomszédos jobb területeket. 112 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület

(HUON 20018) élőhelytérképezése Meddőhányók, földdel már befedett hulladéklerakók ÁNÉR kód: U5 Általános jellemzés Agyag- és kavicsdepók, meddő kavicslerakatok sorolhatók ide, elsősorban a Rába mentén. Jellemző rájuk a növényzettől mentes, vagy csak néhány ruderális gyomfajjal rendelkező szabad felszín, az állandó bolygatás. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Főként egykori ártéri élőhelyek termőhelyén helyezkednek el, de közvetlenül többnyire szántókon vagy gyomnövényzet helyén alakították ki őket. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Amíg használják e területeket, természetvédelmi jelentőségük nincs. Felhagyásukat követően lehetséges regenerációjuk, ami a Rába mentén spontán betelepedéssel megtörténik. Félő, hogy több helyen inváziós gyomfajok játsszák majd a főszerepet a betelepülés során, amelynek megfékezésére kevés lehetőség van. Nyitott

bányafelületek ÁNÉR kód: U6 Általános jellemzés A Rába mentén található néhány kavicsbánya, amelyek között részben vagy egészben felhagyottak is vannak (de e kategóriába csak a nyílt felületűeket soroltuk be). A működő területekre nyílt kavicsfelszín jellemző, amelyen legfeljebb néhány ruderális gyomfaj telepszik meg. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Főként egykori ártéri élőhelyek termőhelyén helyezkednek el (puhafás és keményfás ligeterdők), de jellemzően szántók vagy parlagok, esetleg ártéri gyomtársulások, magaskórósok helyén alakították ki őket. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Amíg használják e területeket, természetvédelmi jelentőségük nincs. Felhagyásukat követően lehetséges regenerációjuk, ami a Rába mentén spontán betelepedéssel megtörténik. Egyes kavicsbányák példája azt mutatja, hogy bizonyos fázisokban értékes pionír fajok megtelepedése

sem zárható ki. Félő, hogy több helyen inváziós gyomfajok játsszák majd a főszerepet a betelepülés során, amelynek megfékezésére kevés lehetőség van. 113 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Homok-, agyag-, tőzeg- és kavicsbányák, digó- és kubikgödrök, mesterséges löszfalak ÁNÉR kód: U7 Általános jellemzés A Rába mentén található több kavicsbánya, amelyek között részben vagy egészben felhagyottak is vannak. A működő területekre nyílt kavicsfelszín jellemző, amelyen legfeljebb néhány ruderális gyomfaj telepszik meg. A felhagyott területeken a szukceszió gyorsan elindul, hasonlóan ruderális fajokkal, de már az első évben füzek (Salix spp.) apró egyedeivel is. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet Főként egykori ártéri élőhelyek termőhelyén helyezkednek el (puhafás és keményfás ligeterdők), de jellemzően szántók vagy

parlagok, esetleg ártéri gyomtársulások, magaskórósok helyén alakították ki őket. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Amíg használják e területeket, természetvédelmi jelentőségük nincs. Felhagyásukat követően lehetséges regenerációjuk, ami a Rába mentén spontán betelepedéssel megtörténik. Egyes kavicsbányák példája azt mutatja, hogy bizonyos fázisokban értékes pionír fajok megtelepedése sem zárható ki. Félő, hogy több helyen inváziós gyomfajok játsszák majd a főszerepet a betelepülés során, amelynek megfékezésére kevés lehetőség van. Folyóvizek ÁNÉR kód: U8 Általános jellemzés A Rába folyó nyílt vízfelszíne sorolható ide. A Rába a terület nagy részén szabadon fejlődő, meanderező medrű, így a vízfelszín elhelyezkedése évről-évre változó. Amennyiben más némi vízinövényzet megtelepedik, akkor már az A1 kategóriába soroltuk az érintett foltokat. Az utolsó természetes és a

mai potenciális növényzet A gyors szukcessziós változások közvetkeztében a zátonyok kialakulása, később azok spontán szukcessziója a mai nyílt vízfelszínek helyén szinte bárhol bekövetkezhet. Ez esetben az ártéri fejlődési sor lépéseire lehet számítani. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések A hinarasok a Rába menti holtágak természetes vegetációtípusát alkotják. Száraz nyarakon a holtágak gyakran kiszáradnak, ilyenkor az iszapfelszíneken főleg ártéri ruderális gyomnövényzet fejlődik ki. A bokorfüzesek kialakulásával a holtág szinte teljesen feltöltődik, és a hínárfajok eltűnnek. 114 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Állóvizek ÁNÉR kód: U9 Általános jellemzés Az Őrségben a természetes tavak csak nagyon kis kiterjedésben fordulnak elő, ezek is szinte teljesen feltöltődtek, gyakran mocsári vagy lápi növényzet fedi be őket.

Magasabb (kb 15) a különböző apró mesterséges tavak, vízállások száma, amelyeket vagy szándékosan duzzasztottak, vagy utak, töltések visszaduzzasztó hatása miatt másodlagosan jöttek létre. Ha a növényzet tipizálható volt, úgy az élőhely valamelyik mocsári vagy lápi kategóriába került. Amennyiben viszont a vízfelület még jelentősebb kiterjedésű, az esetleges növényzet viszont kategórizálhatatlan, úgy egyszerűen az U9 típust választottuk. Ugyancsak e típusba soroltuk a különböző mesterséges tavak (kavicstavak, víztározók) nyílt vízfelszínét. Fajaik között jellemzően az általános mocsári és vízparti növényzet képviselőit találjuk meg. Az utolsó természetes és a mai potenciális növényzet A mesterségesen kialakított vízfelületek (tárolók, bányák) szukcessziója a holtágakkal megegyező, bár ezekben a vízinövényzet helyén gyakrabban alakulnak ki gyékényesek és magassásosok. A kisebb másodlagos

tavakon mocsári növényzet telepszik meg, de előfordulhat a rekettyefűz előretörése is A kezelt (pl kerti) tavak teljesen mesterséges képűek Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések A természetszerű állapotú kis tavak botanikai és zoológiai szempontból is érdekes, értékes menedékhelyek, feltöltésük, elszennyezésük nem kívánatos. A nagyobb felhagyott tavakon (pl. kavicstavak) a hínárnövényzet kifejlődése várható Tanyák, családi gazdaságok ÁNÉR kód: U10 (a területen: U10, U10×OC, U10×D34) Általános jellemzés Az Őrségben számos külterületi épület, lakóház, erdészház található, ezek zömét ma már csak ideiglenesen használják, vagy teljesen elhagyták. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Természetvédelmi jelentőségük nincs. Út- és vasúthálózat ÁNÉR kód: U11 Általános jellemzés Ide sorolhatók az aszfaltozott közutak, szélesebb (kaviccsal stabilizált) erdészeti utak,

valamint a jelentős tájsebet okozó őrségi vasútvonal és annak viaduktja Nagyrákosnál. Természetvédelmi kezelési javaslatok, megjegyzések Természetvédelmi jelentőségük nincs. Az útmenti pászták gyakran az inváziós fafajok (főleg akác) terjedését közvetítik. 115 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése A vizsgált területen előforduló élőhely típusok elterjedése A cserjéseket és a fiatalosokat, vágásterületek is beleszámítva a terület 72%-át (mintegy 33 ezer hektárt) erdők borítják. Az erdők között a természetszerű erdőtársulások aránya 26% (mintegy 12 ezer hektár). A klímaregionális társulásokon belül a bükkösök és gyertyánostölgyesek aránya nagyjából megegyezik (11-11%) Az edafikus társulások közül jelentős a ligeterdők részesedése. Színező szerepe van a mészkerülő lombelegyes fenyveseknek A besorolást nehezíti, hogy jelentős

korábbi emberi hatás érvényesült a területen, amely részben az aljnövényzetet alakította át, de jelentős szerepe volt a fafaj-készlet kialakulásában is. A különböző származékerdők és spontán állományok aránya 13% (6 ezer hektár), ezeken belül a legnagyobb kiterjedésűek a pionír, puhafás állományok. A nem honos, vagy tájidegen fajokból álló erdők 34% (mintegy 15 ezer hektár) részesedéssel bírnak, ezek között abszolút meghatározó az erdeifenyvesek szerepe (12 ezer hektár, 27%), illetve említésre méltó a lucosok kiterjedése. A fennmaradó részen cserjések és egyéb fás élőhelyek találhatók Kiemelendő a vágásterületek 3%-os aránya, ahol nagyfokú gyomosodás figyelhető meg. Megjegyzésre érdemes, hogy a P, R és S főtípusba sorolt állományfoltok jelentős része természetközeli erdőgazdálkodással főként K2, K5 élőhellyé alakítható, néhány évtizeden belül ezek aránya 50-60% körülire emelhető. A

gyepek kiterjedése és természetvédelmi jelentősége nagy, több unikális társulás és számos védett faj található itt. A természetszerű gyepek kiterjedése 3,5% körüli, főleg az üde és nedves rétek révén. Ezek aránya az elmúlt évtizedekben látványosan csökkent a beerdősödés, felhagyás következtében. A zömmel felhagyott szántókon, kisebb részt a kezelés hiányában degradálódott egykori jobb gyepeken létrejött másodlagos gyepek aránya meghaladja a 6%-ot. A mezőgazdasági területek részesedése 15%, ezek a települések környezetében, valamint felmért terület északkeleti negyedében csoportosulnak. A teljesen átalakított típusok (telephelyek, falvak, stb.) 2,5% alatti, csekély részesedéssel bírnak Az egyes típusok pontos részesedését az 1. és 2 összesítő táblázat statisztikái mutatják 1. táblázat: A vizsgált terület élőhelyeinek megoszlása (ÁNÉR-főkategóriák szerint) TVEG A B C D E I J K L N O P+R S T U

Név ha Hínárnövényzet Nádasok és mocsarak Forrásgyepek és tőzegmohás lápok Nedves gyepek és magaskórósok Domb- és hegyvidéki üde gyepek Nem ruderális pionír növényzet Láp- és ligeterdők ill. -cserjések Üde lomboserdők Fényben gazdag tölgyesek Fenyőelegyes erdők Egyéb fátlan élőhelyek Egyéb erdők és fás élőhelyek Telepített erdészeti faültetvények és származékaik Agrár élőhelyek Egyéb élőhelyek Összesen: 116 21,5 194,1 0,6 546,4 825,7 1,7 1063,5 10363,0 44,0 670,7 2849,3 5629,9 15353,9 7045,2 1085,3 45694,6 % 0,05 0,42 0,00 1,20 1,81 0,00 2,33 22,68 0,10 1,47 6,24 12,3 33,60 15,42 2,38 100,00 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése 2. táblázat: A vizsgált terület élőhelyeinek megoszlása (ÁNÉR-kategóriák szerint) TVEG A1 B1a B2 B4 B5 BA C23 D1 D2 D34 D5 E1 E2 E5 I1 J1a J3 J4 J5 J6 K1a K2 K5 L2b N13 OA OB OC OD OF OG P1 P2a P2b P2c P3 P45 P6 P7 P8 RA

RB RC Név Állóvízi sulymos, békalencsés, rucaörömös, tócsagazos hínár Nem tőzegképző nádasok, gyékényesek és tavikákások Harmatkásás, békabuzogányos mocsári-vízparti növényzet Lápi zsombékosok Nem zsombékoló magassásrétek Csatornák partmenti növényzete Tőzegmohás átmeneti lápok és tőzegmohalápok Láprétek (Caricion davallianae) Kékperjés rétek Mocsárrétek Patakparti és lápi magaskórósok Franciaperjés rétek Veres csenkeszes hegyi rétek Csarabosok Üde természetes pionír növényzet Fűzlápok, lápcserjések Folyómenti bokorfüzesek Fűz-nyár ártéri erdők Égerligetek Keményfás ártéri erdők Gyertyános-kocsányos tölgyesek Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek Bükkösök Cseres-kocsányos tölgyesek Mészkerülő lombelegyes fenyvesek Jellegtelen fátlan vizes élőhelyek Jellegtelen üde gyepek és magaskórósok Jellegtelen száraz- vagy félszáraz gyepek Lágyszárú özönfajok állományai Magaskórós

ruderális gyomnövényzet Taposott gyomnövényzet és ruderális iszapnövényzet Őshonos fafajú fiatalosok Üde cserjések Galagonyás-kökényes cserjések Idegenhonos cserje vagy japánkeserűfű fajok uralta állományok Újonnan létrehozott fiatal erdősítés Fáslegelők, fáskaszálók, felhagyott legelőerdők Parkok, kastélyparkok, arborétumok és temetők Ősi fajtájú extenzíven művelt gyümölcsösök Vágásterületek Őshonos fajú facsoportok, fasorok, erdősávok Puhafás pionír és jellegtelen erdők Keményfás jellegtelen vagy telepített egyéb erdők 117 ha 21,5 4,2 18,5 11,1 157,9 2,5 0,6 2,1 179,2 342,0 23,1 339,8 485,1 0,7 1,7 46,1 4,9 400,4 596,9 15,3 215,5 5125,3 5022,2 44,0 670,7 1,2 2251,5 300,6 288,1 1,4 6,5 1477,0 216,9 49,2 0,5 54,0 20,0 6,1 27,1 882,5 172,9 1445,8 929,2 % 0,05 0,01 0,04 0,02 0,35 0,01 0,00 0,00 0,39 0,75 0,05 0,74 1,06 0,00 0,00 0,10 0,01 0,88 1,31 0,03 0,47 11,22 10,99 0,10 1,47 0,00 4,93 0,66 0,63 0,00 0,01 3,23 0,47

0,11 0,00 0,12 0,04 0,01 0,06 1,93 0,38 3,16 2,03 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése TVEG RD S1 S2 S3 S4 S5 S6 S7 T1 T2 T3 T5 T6 T7 T8 T9 T10 T11 U2 U3 U4 U5 U6 U7 U8 U9 U10 U11 Név Idegenhonos fafajokkal elegyes jellegtelen őshonos fafajú erdők Ültetett akácosok Nemesnyarasok Egyéb tájidegen lombos erdők Erdei- és feketefenyvesek Egyéb tájidegen fenyvesek Nem őshonos fafajok spontán állományai Nem őshonos fajú facsoportok, erdősávok és fasorok Egyéves, intenzív szántóföldi kultúrák Évelő, intenzív szántóföldi kultúrák Zöldség- és dísznövénykultúrák, melegházak Vetett gyepek, füves sportpályák Extenzív szántók Intenzív szőlők, gyümölcsösök és bogyós ültetvények Extenzív szőlők és gyümölcsösök Kiskertek Fiatal parlag és ugar Csemetekertek, faiskolák Kertvárosok, szabadidő létesítmények Falvak Telephelyek, roncsterületek és

hulladéklerakók Meddőhányók, földdel már befedett hulladéklerakók Nyitott bányafelületek Homok-, agyag-, tőzeg- és kavicsbányák Folyóvizek Állóvizek Tanyák, családi gazdaságok Út- és vasúthálózat Összesen 118 ha 348,6 261,8 27,4 196,3 12214,4 2491,0 125,0 38,0 3987,4 12,0 23,9 204,5 2072,5 0,2 20,8 38,6 203,9 481,3 19,5 201,7 141,8 21,8 9,2 23,3 129,1 45,6 206,8 286,5 % 45694,6 100,00 0,76 0,57 0,06 0,43 26,73 5,45 0,27 0,08 8,73 0,03 0,05 0,45 4,54 0,00 0,05 0,08 0,45 1,05 0,04 0,44 0,31 0,05 0,02 0,05 0,28 0,10 0,45 0,63 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése A vizsgált terület természetességi-degradáltsági jellemzése A felmért élőhely foltok természetességi-degradáltsági értékelését SEREGÉLYES (1995, in NÉMETH, 1995) 5 fokozatú skálája alapján végeztük: Kód D01 Név A természetes állapot teljesen leromlott D02 A természetes állapot erősen leromlott

D03 A természetes állapot közepesen romlott le D04 Az állapot természetközeli D05 Az állapot természetes Leírás A természetes állapot teljesen leromlott, az eredeti vegetáció nem ismerhető fel, gyakorlatilag csak gyomok és jellegtelen fajok fordulnak elő (szántók, intenzív erdészeti és gyümölcskultúrák, bányaudvarok, meddőhányók, vizek betonparttal stb.) A természetes állapot erősen leromlott, az eredeti társulás csak nyomokban van meg, domináns elemei szórványosan, nem jellemző arányban fordulnak elő, tömegesek a gyomjellegű növények (intenzív gyepkultúrák, fenyérfüves, csillagpázsitos leromlott legelők, A természetes állapot közepesen romlott le, az eredeti vegetáció elemei megfelelő arányban vannak jelen, de színező elemek alig fordulnak elő, jelentős a gyomok és a jellegtelen fajok aránya (túlhasznált legelők, intenzív turizmus által érintett legelők s Az állapot természetközeli, az emberi

beavatkozás nem jelentős, a fajszám a társulásra jellemző maximum közelében van, a színező elemek aránya jelentős, a gyomok és jellegtelen fajok aránya nem jelentős (erdészeti kezelés alatt álló öreg erdők, természete Az állapot természetes, illetve annak tekinthető, a színező elemek (zömük védett faj) aránya kiemelkedő, köztük reliktum jellegű ritkaságok is; gyomnak minősülő fajok alig (őserdők, őslápok, hasznosítatlan sziklagyepek, tőzegmohalápok gazdag lápi flórával A területet mintegy 57-43% arányban borítják természetszerű ill. másodlagos élőhelyek, egyébként utóbbiak jelentős része (pl. erdei vágásterületek, fiatalosok, telepített fenyvesek) tudatos természetvédelmi kezeléssel átalakítható. A nem természetes élőhelyek (főleg szántók) térfoglalása 17% (bizonyos mezőgazdasági területek természetessége az extenzív művelés miatt nem teljesen leromlott). 3. táblázat: Az egyes természetességi

osztályok megoszlása a vizsgált területen TDO Név Terület (ha) % D01 A természetes állapot teljesen leromlott 7299,0 15,97 D02 A természetes állapot erősen leromlott 12282,6 26,88 D03 A természetes állapot közepesen romlott le 14237,9 31,16 D04 Az állapot természetközeli 11708,2 25,62 D05 Az állapot természetes 166,9 0,37 45694,6 100,00 Összesen: 119 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése 3. táblázat: A vizsgált területen előforduló élőhelytípusok megoszlása természetességi osztályok szerint TVEG A1 B1a B2 B4 B5 BA C23 D1 D2 D34 D5 E1 E2 E5 I1 J1a J3 J4 J5 J6 K1a K2 K5 L2b N13 OA OB OC OD OF OG P1 P2a P2b P2c P3 P45 P6 P7 P8 RA RB RC D01 (ha) 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,2 4,7 0,0 0,0 0,0 0,5 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 1,2 D02 (ha) 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0

0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 3,4 1,0 0,0 0,0 0,0 1296,5 19,7 70,1 0,0 0,0 11,3 2,4 0,0 0,0 33,5 0,0 0,7 0,0 604,5 3,1 51,0 2,1 D03 (ha) 0,0 0,0 0,0 0,0 43,6 2,5 0,0 0,0 15,5 21,4 0,6 113,0 210,2 0,0 0,0 0,2 0,0 126,4 58,4 0,0 14,4 1225,3 164,1 5,7 95,1 1,2 955,1 280,9 218,0 1,3 1,8 1457,5 211,8 49,2 0,0 20,5 14,8 5,4 22,8 265,9 169,5 1350,3 920,1 120 D04 (ha) 21,5 4,2 18,5 8,3 113,9 0,0 0,0 2,1 120,8 293,9 22,6 222,2 270,7 0,7 1,7 35,4 4,9 274,0 490,8 15,3 201,1 3896,6 4857,1 38,3 549,2 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 8,2 2,7 0,0 0,0 0,0 5,1 0,0 4,3 12,1 0,3 44,5 5,7 D05 (ha) Összesen (ha) 0,0 21,5 0,0 4,2 0,0 18,5 2,8 11,1 0,5 157,9 0,0 2,5 0,6 0,6 0,0 2,1 42,9 179,2 26,8 342,0 0,0 23,1 4,6 339,8 4,2 485,1 0,0 0,7 0,0 1,7 10,5 46,1 0,0 4,9 0,0 400,4 47,6 596,9 0,0 15,3 0,0 215,5 0,0 5125,3 0,0 5022,2 0,0 44,0 26,4 670,7 0,0 1,2 0,0 2251,5 0,0 300,6 0,0 288,1 0,0 1,4 0,0 6,5 0,0 1477,0 0,0 216,9 0,0 49,2 0,0 0,5 0,0 54,0 0,0 20,0 0,0 6,1 0,0 27,1 0,0 882,5 0,0 172,9 0,0

1445,8 0,0 929,2 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése TVEG RD S1 S2 S3 S4 S5 S6 S7 T1 T2 T3 T5 T6 T7 T8 T9 T10 T11 U2 U3 U4 U5 U6 U7 U8 U9 U10 U11 D01 (ha) 0,0 0,1 0,0 0,0 22,5 1,4 0,0 0,0 3987,4 0,7 5,4 75,4 2072,5 0,0 3,1 31,9 171,2 259,2 4,7 177,5 94,2 0,8 0,0 3,2 0,0 0,5 151,9 228,8 D02 (ha) 72,7 260,3 27,4 176,5 6496,6 2363,6 101,1 37,9 0,0 11,3 18,5 129,1 0,0 0,2 8,3 4,0 32,7 216,8 14,8 12,9 45,8 20,9 9,2 19,7 0,0 0,1 53,3 49,6 D03 (ha) 275,9 1,4 0,0 19,8 5657,6 126,0 24,0 0,1 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 1,8 2,2 0,0 5,3 0,0 11,3 1,7 0,0 0,0 0,4 14,0 44,3 1,6 8,1 D04 (ha) 0,0 0,0 0,0 0,0 37,8 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 7,5 0,5 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 0,0 115,2 0,7 0,0 0,0 Összesen 7299,0 12282,6 14237,9 11708,2 121 D05 (ha) Összesen (ha) 0,0 348,6 0,0 261,8 0,0 27,4 0,0 196,3 0,0 12214,4 0,0 2491,0 0,0 125,0 0,0 38,0 0,0 3987,4 0,0 12,0 0,0 23,9 0,0 204,5 0,0 2072,5 0,0 0,2 0,0 20,8 0,0

38,6 0,0 203,9 0,0 481,3 0,0 19,5 0,0 201,7 0,0 141,8 0,0 21,8 0,0 9,2 0,0 23,3 0,0 129,1 0,0 45,6 0,0 206,8 0,0 286,5 166,9 45694,6 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése A vizsgált területen előforduló közösségi jelentőségű élőhelyek elterjedése A terület 28,24 %-án fordulnak elő aktuálisan közösségi jelentőségű élőhelyek, további mintegy 30% hosszabb távon szintén Natura 2000 élőhellyé alakulhat (megfelelő kezelés hatására), ilyenek a különböző jellegtelen, de őshonos fafajokból álló erdők vagy a leromlott rétek. A közösségi jelentőségű élőhelyeken belül legjelentősebb az üde lomboserdők (gyertyános-tölgyesek és bükkösök) aránya (22,69%), a liget- és láperdők részesedése 2,33%. Viszonylag kis kiterjedésűek, de egyedülálló természetvédelmi értékűek a hínártársulások, kaszáló- és mocsárrétek, lágyszárú lápi társulások. Az

aktuális felmérés némi eltérést mutat a Natura 2000 adatlap ismeretanyagától. Ennek több oka van. Egyrészt a térképezett terület kiegészítésre került az Őrség SPA terület (HUON 10001) egyes részeivel, bár ennek módosító hatása az arányokban csekély. A jelölés a 2000-es évek elejének ismeretanyagán alapult, azóta teljes térképezésre nem volt lehetőség, az azóta bekövetkezett változások (pl. rétek beerdősülése) egyes közösségi élőhelyek arányait megváltoztatta. Néhány fragmentális társulást az aktuális térképezés 1 : 10000 méretaránya nem érzékel, mivel ezek jellemző állománymérete néhány m2, és általában más élőhelyekkel mozaikosan fordulnak elő. Ilyenek az iszap- (3260, 3270) és hínártársulások (3130, 3150, 3160), szőrfűgyepek (6230), csarabosok (4030), amelyek a térképezésben nem, vagy csak jelentéktelen kerültek elő főtípusként. Új típusként kerültek elő a kékperjés láprétek

(6410), magaskórósok (6430), mészkedvelő üde sás- és láprétek (7230), keményfás ligeterdők (91F0), a cseres-tölgyesek (91M0). A gyertyános-tölgyesek (91G0) aránya jóval magasabb a korábban becsültnél. Végül az is valószínűsíthető, hogy egyes típusoknál jelentősen túlbecsülték (az alaptérképezés adatainak hiányában) az adott élőhely részesedését (pl. 4030, 6230, 6510 élőhelyek. 4. táblázat: A térképezett terület közösségi jelentőségű élőhelyeinek aránya Natura 2000 élőhely Nem Natura 2000 élőhely 3130 - Oligo-mezotróf állóvizek Littorelletea uniflorae és/vagy IsoetoNanojuncetea vegetációval 3150 - Természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition növényzettel 4030 - Európai száraz fenyérek 6410 - Kékperjés láprétek meszes, tőzeges vagy agyagbemosódásos talajokon (Molinion caeruleae) 6430 - Síkságok és a hegyvidéktől a magashegységig tartó szintek hidrofil magaskórós szegélytársulásai

6440 - Folyóvölgyek Cnidion dubii-hoz tartozó mocsárrétjei 6510 - Sík- és dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) 6520 - Hegyi kaszálórétek 7140 - Tőzegmohás lápok és ingólápok 7230 - Mészkedvelő üde láp- és sásrétek 122 Terület (ha) Terület (%) 32788,6 71,76 1,7 0,00 21,5 0,05 0,7 0,00 179,7 0,39 23,1 0,05 175,6 0,38 486,2 1,06 524,4 0,6 13,1 1,15 0,00 0,03 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Natura 2000 élőhely 9130 - Szubmontán és montán bükkösök (Asperulo-Fagetum) 91E0 - Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) 91F0 - Keményfás ligeterdők 91G0 - Pannon gyertyános-tölgyesek Quercus petraea-val és Carpinus betulusszal 91M0 - Pannon cseres-tölgyesek Összesen Terület (ha) Terület (%) 5018,5 10,98 1050,8 2,30 15,3 0,03 5350,8

11,71 44,0 45694,6 0,10 100,00 5. táblázat: A térképezett terület közösségi jelentőségű élőhelyeinek aránya az Őrség (HUON 20018) site 2011-es állapotokat tükröző adatlapján (forrás: Natura 2000 adatlap 2011-es változata) Natura 2000 élőhely 3130 - Oligo-mezotróf állóvizek Littorelletea uniflorae és/vagy IsoetoNanojuncetea vegetációval 3150 - Természetes eutróf tavak Magnopotamion vagy Hydrocharition növényzettel 3160 - Természetes disztróf tavak és tavacskák 3260 - Alföldektől a hegyvidékekig előforduló vízfolyások Ranunculion fluitantis és Callitricho-Batrachion növényzettel 3270 - Iszapos partú folyók részben Chenopodion rubri, és részben Bidention növényzettel 4030 - Európai száraz fenyérek 6230 - Fajgazdag Nardus-gyepek szilikátos alapkőzetű hegyvidéki területeken és kontinentális európai területek domb- és hegyvidékein 6440 - Folyóvölgyek Cnidion dubii-hoz tartozó mocsárrétjei 6510 - Sík- és

dombvidéki kaszálórétek (Alopecurus pratensis, Sanguisorba officinalis) 6520 - Hegyi kaszálórétek 7140 - Tőzegmohás lápok és ingólápok 9130 - Szubmontán és montán bükkösök (Asperulo-Fagetum) 91E0 - Enyves éger (Alnus glutinosa) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkotta ligeterdők (Alno-Padion, Alnion incanae, Salicion albae) 91G0 - Pannon gyertyános-tölgyesek Quercus petraea-val és Carpinus betulusszal Összesen 123 Terület (%) 0,02 2 0,1 2 2 10 20 2 25 5 0,003 10 2 2 100,00 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Felhasznált irodalom BODONCZI L. (1999): Az Őrség és Vend-vidék védett és veszélyeztetett növényei – Kitaibelia 4: 169–177. BODONCZI L. (2002): Újabb adatok Vas megye flórájához – Kitaibelia 7: 157–161 BODONCZI L. (2003) A hamvas éger [Alnus incana (L) MOENCH] elterjedése Vas megyében – Flora Pannonica 1: 108–117. BORBÁS V. (1887): Vasvármegye

növényföldrajza és flórája – Vasmegyei Gazdasági Egyesület, Szombathely, 391 pp. BORHIDI A. (1996): An annotated checklist of the hungarian plant communities I The nonforest vegetation In: BORHIDI A (ed): Critical revision of the hungarian plant communities. – Janus Pannonius University, Pécs, pp: 43-94 BORHIDI A. – KEVEY B (1996): An annotated checklist of the hungarian plant communities II The forest communities. In: BORHIDI A (ed): Critical revision of the hungarian plant communities. – Janus Pannonius University, Pécs, pp: 95-138 BORHIDI A. – SÁNTA A (eds) (1999): Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól I-II – A KöM Természetvédelmi Hivatalának Tanulmánykötetei 6., 362 + 404 pp CSAPODY I. (1968): Eichen-Hainbuchenwälder Ungarns - Feddes Repertorium 78(1-3): 5781 FARKAS S. (ed) (1999): Magyarország védett növényei – Mezőgazda Kiadó, Budapest, 416 pp. FEKETE G. – MOLNÁR ZS – HORVÁTH F (eds) (1997): Nemzeti

Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhelyosztályozási rendszer – Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest, 374 pp GÁYER GY. (1925): Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenorikumi flórasáv. – Vasvármegye és Szombathely város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum Évkönyve 1: 1–43. GÁYER Gy. (1927): Neue Beiträge zur Flora des Komitates Vas (Eisenburg) – Vasvármegye és Szombathely város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum Évkönyve 2: 248– 255. GÁYER GY. (1929): Új adatok Vasvármegye flórájához II – Vasvármegye és Szombathely város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum Évkönyve 3: 70–75. GÁYER Gy. (1936): Gödörháza Egy elhagyott falu életrajza – M Kir Ferencz J Tud Egy Közl. (A földrajzi és történettudományok köréből) 2(2): 128–160 HORVÁT A. O (1944): A szentgotthárdi apátság erdeinek

növényzete – Botanikai Közlemények 42: 43-48. HORVÁTH E. - JEANPLONG J (1962): Vas megye ritka és védelmet érdemlő növényei Savaria Múzeum Közleményei 18: 19-43 JEANPLONG J. (1956): Flóraelemek szerepe a flórahatárok megvonásában ÉszaknyugatDunántúlon Die Rolle der Florenelemente in der Begrenzung der Florengebiete in NWTransdanubien – Botanikai Közlemények 46: 261-266 KÁROLYI Á. – PÓCS T (1954): Adatok Délnyugat-Dunántúl növényföldrajzához – Bot Közlem. 45: 257–267 KÁROLYI Á. – PÓCS T (1957): Újabb adatok Délnyugat-Dunántúl flórájához – Ann HistNat Mus Nat Hung Ser nov 8: 197–204 KÁROLYI Á. – PÓCS T (1964): Újabb adatok Délnyugat-Dunántúl flórájához III – Savaria Vas Megyei Múzeumok Értesítője 2: 43–54. 124 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése KÁROLYI Á. – PÓCS T (1968): Délnyugat-Dunántúl flórája I – Acta Paedagog

Agriensis 6: 329–390. KÁROLYI Á. – PÓCS T (1969): Délnyugat-Dunántúl flórája II – Acta Paedagog Agriensis 7: 329–377. KÁROLYI Á. – PÓCS T – BALOGH M (1970): Délnyugat-Dunántúl flórája III – Acta Paedagog. Agriensis 8: 469–495 KÁROLYI Á. – PÓCS T – BALOGH M (1971): Délnyugat-Dunántúl flórája IV – Acta Paedagog. Agriensis 9: 387–409 KÁROLYI Á. – PÓCS T – BALOGH M (1972): Délnyugat-Dunántúl flórája V – Acta Paedagog. Agriensis 10: 373–400 KÁROLYI Á. – PÓCS T – BALOGH M (1974): Délnyugat-Dunántúl flórája VI – Acta Paedagog. Agriensis 12: 451–463 KÁROLYI Á. – PÓCS T – BALOGH M (1975): Délnyugat-Dunántúl flórája VII – Acta Paedagog. Agriensis 13: 395–415 KÁRPÁTI Z. (1958): A nyugat-dunántúli – burgenlandi flórahatárvonalakról – Bot Közlem 47: 313–321. KÁRPÁTI Z. (1960): Die pflanzengeographische Gliederung Transdanubiens – Acta Bot Hung. 6: 45–53 KIRÁLY G. – KIRÁLY A

(1999): Adatok és kiegészítések a magyar flóra ismeretéhez – Kitaibelia 4: 229–245. KOVÁCS J. A (1995): Vas megye növénytársulásainak áttekintése – Vasi Szemle 49: 518– 557. KOVÁCS J. A - TAKÁCS B (1998): Az alsószölnöki Rába-völgy botanikai értékei - Kanitzia 6: 89-110. KOVÁCS J. A (1999): Az Őrségi Tájvédelmi Körzet növényzetének sajátosságai, ökológiai természetvédelmi problémái - Vasi Szemle 53(1): 111-142 KOVÁCS M. (1962): Die Moorwiesen Ungarns – Akadémiai Kiadó, Budapest, 214 pp KUN A. – MOLNÁR ZS (1999): A Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Rendszer XI – Élőhelytérképezés, Scientia Kiadó, Budapest. PÓCS T. (1965): A magyarországi tűlevelű erdők cönológiai és ökológiai viszonyai – Kandidátusi értekezés. Bp PÓCS T. – DOMOKOS-NAGY É – PÓCS-GELENCSÉR I – VIDA G (1958): Vegetationsstudien in Őrség – Akadémiai Kiadó, Budapest, 124 pp. PÓCS T. – GELENCSÉR I - SZODFRIDT I – TALLÓS P –

VIDA G (1962): Szakonyfalu környékének vegetációtérképe. – Acta Acad Paedagog Agriensis 8: 449-478 (1 térképmelléklettel). SEREGÉLYES T. – S CSOMÓS Á (1995): Hogyan készítsünk vegetációtérképeket? (How to prepare vegetation maps?) – Tilia 1: 158–169. SIMON T. (2000): A magyarországi edényes flóra határozója 4, átdolgozott kiadás – Tankönyvkiadó, Budapest, 976 pp. SOÓ R. (1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980): A magyar flóra és vegetáció rendszertaninövényföldrajzi kézikönyve I-VI – Akadémiai Kiadó, Budapest, 589 pp, 655 pp, 506 + 51 pp., 614 pp, 724 pp, 556 pp SZODFRIDT I. – TALLÓS P (1965): Újabb adatok a Dunántúl flórájához - Botanikai Közlemények 52: 23-28. TAKÁCS G. – MOLNÁR ZS (szerk) (2009): Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó rendszer IX, Élőhely-térképezés 2. átdolgozott kiadás – MTA ÖBKI, Vácrátót, 77 pp TÍMÁR G. (1995): A Vend-vidék védett és veszélyeztetett növényei – Vasi Szemle 49:

3–18 ZSOHÁR GY. (1941): Őrség növényföldrajzi vázlata – Dunántúli Szemle 8: 190–195, 277– 282, 322–331, 392–401. 125 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése Fényképmelléklet a terület jellemző élőhelyeiről 1. kép: Égerliget a Huszászi-patak meanderező medre mentén Kondorfa közelében 2. kép: Idős, tipikus megjelenésű , többszintes gyertyános-kocsánytalan tölgyes Szatta mellett 126 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése 3. kép: Idős, páfrányokban gazdag üde bükkös a Rábára néző északias letöréseken Magyarlak mellett. 4. kép: Mohás-csarabos talajfelszínű, mészkerülő jellegű lombelegyes erdeifenyves Kétvölgy közelében, fokozottan védett területen. 127 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése 5. kép: Kékperjés

tisztás egy farkasfa melletti lombelegyes erdeifenyvesben. 6. kép: Előtérben siskanádas vágások, háttérben bükkös fiatalosok a Kondorfa – Csörötnek közötti vonulaton. 128 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése 7. kép: Spontán eredetű pionír nyíres Rábagyarmat határában, egykori szántón. 8. kép: Középkorú, szedres aljnövényzetű telepített erdeifenyves Farkasfa térségében. 129 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése 9. kép: Kékperjés láprét Kétvölgyön, Achillea ptarmica, Gentiana pneumonanthe, Selinum carvifolia előfordulásával. 10. kép: Bánsági sásos (Carex buekii) magassásos állomány Szakonyfalu és Kétvölgy közötti völgyaljon 130 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése 11. kép: Pionír iszapnövényzet erdei úton

Kétvölgynél, a magyar-szlovén országhatáron, Eleocharis ovata, Eleocharis carniolica előfordulásával 12. kép: Borjúpázsitos-veres csenkeszes hegyi rét Szalafőtől északra. 131 Az Őrség Kiemelt Jelentőségű Természetmegőrzési Terület (HUON 20018) élőhelytérképezése 13. kép: Magas aranyvesszővel elözönlött egykori üde-nedves rétek az apátistvánfalvi templomdomb alján. 14. kép: Kisparcellás extenzív szántó Kétvölgy szélén. 132